Sziasztok!
Haszán Míra regénye egy olyan fiatal lány történetét mutatja be, akinek minden vágya, hogy eltáncolhassa Mária hercegnő szerepét a Diótörőben. A balett világa azonban sokszor kíméletlen, így komoly utat kell bejárnia ahhoz, hogy megtalálja önmagát és végre boldoggá váljon. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Réti Iza történetét és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri a kötet egy példányát.
Mikor megláttam először Haszán Míra könyvének a fülszövegét azonnal felkeltette az érdeklődésemet, hiszen óriási balettrajongó vagyok. Mindig lenyűgözött a balerinák kecsessége, olyan játszi könnyedséggel és légiességel mozognak a színpadon, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Nem tudom, hogy meséltem-e már nektek, de képzeljétek, Miklósnak és nekem éveken át bérletünk volt az Operaházba a balettelőadásokra. Idén történt először, hogy nem újítottuk meg, valahogy nem volt olyan darab a kínálatban, ami felkeltette volna az érdeklődésünket. Mindenesetre jövőre remélem visszatérünk, mert egyszerűen imádom ezeket a darabokat.
Történetünk főszereplője Réti Iza a balett megszállotja. Nagymamája Kossuth-díjas művész, aki aktív éveiben ismert balettművész volt. A fiatal lány megszállottan szeretne megfelelni neki és a magas elvárásainak még az egészségkárosító eszközöktől sem riad vissza. Kiskora óta az az álma, hogy Mária hercegnő szerepét eltáncolja a Diótörőben.
A Spicc/pipa című könyv egy rendkívül olvasmányos kötet mely a rövidsége ellenére fontos témákat boncolgat. Ugyan a hosszúsága miatt nem tud elmélyedni az egyes témakörökben és a karakterábrázolás is kissé felületes, de még így is kerek egészt alkot a regény. Komoly kérdéseket feszeget Míra a könyvében. Mire képes az ember azért, hogy elérje az álmait? Meddig érdemes "erőltetni" a dolgokat, mi az a szint, ahol már az ember egészsége és az élete többet ér, mint egy jól eltáncolt darab?
A cselekmény izgalmas, szerintem hiteles képet fest Haszán Míra a balett világáról. Látszik az a komoly kutatómunka, amit a regény megírása előtt végzett. Abszolút el tudom képzelni, hogy a fiatal lányok és fiúk extrém módon figyelnek a súlyukra, hogy könnyen és légiesen teljesítsék a különböző lépéseket és azt is, hogy a rivalizálás a mindennapok része. Kicsit sajnáltam, hogy nem hosszabb a kötet, hiszen akkor még jobban elmélyedhettünk volna a balett világában.
A regényben Iza óriási karakterfejlődésen megy keresztül. Nagymamája miatt komoly teljesítménykényszerrel küzd, olyan teher van a vállán, mely alatt minden hasonló korú fiatal lány összeroppanna. Régen rossz, ha valaki a szeretet különböző feltételekhez köti, Iza pedig pontosan ezzel az érzéssel szembesül nap mint nap. Úgy érzi, hogy nagymamája számára csak azért fontos, mert balettozik és egyedül a tánc az, ami összeköti őket. Irina egy igazi gátlástalan nőszemély, aki a siker érdekében mindent bevet. Azt hangoztatja, hogy a főszerep az egyetlen elfogadható dolog egy balerina életében, csak ezért érdemes élni. A tánckarban bárki táncolhat, de igazi prímabalerináva csak a különleges és tehetséges emberek válhatnak. Napról napra egyre nagyobb súlyokat pakol unokája vállára, aki a teljesítménykényszer alatt egyszercsak megroppan. Nem foglalkozik Iza egészségével, de még a kis lelkével sem. Ha úgy hozza a sors, fogyasztó tablettát csúsztat a kezébe, vagy kétes eredetű gyógyszert ad a fájdalmaira. A regény végére azonban a fiatal lány végre megtalálja önmagát, kezébe veszi a sorsának alakulását és legyőzi a saját belső démonait.
A műben az egyik kedvenc szálam az volt, mikor betekintést kaphattunk Iza táncpartnerének, Tominak az életébe. A fiatal fiút már kiskorában elvarázsolta a balett világa, édesapja azonban egyáltalán nem örült annak, hogy a fia táncolni szeretne. Azt szerette volna, ha a fiából inkább élsportoló, pontosabban focista válik. Minden egyes alkalommal megragadja az alkalmat. hogy kifejezze véleményt a balettozó férfiakról, és jelzi, hogy ez bizony rendkívül "buzis". Nagyszerűnek tartom, hogy ez a gondolkodásmód is megjelent a kötetben, hiszen ezzel az előítélettel rendszeresen találkoznak a férfi táncosok. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy az az ember, aki ilyet mond biztosan nem látta még a Spartacus darabot, kevés ennél férfiasabb dolgot láttam eddig az életem során. Na meg aztán meg kell említeni a szívem egyik csücskét, az egyik legjobb férfi balettáncost, Leblanc Gergelyt. Sok mindent mondanék erre a srácra félmeztelenül, de a "buzis" az nem lenne benne.
A borító nekem nagyon bejön, rendkívül jól mutat rajta a balerína alakja. Hihetetlenül ötletes, hogy az egyes fejezetek különböző balettos kifejezések alapján kapták a nevüket, az pedig már csak hab a tortán, hogy a regény végén található egy lista a szakkifejezések kiejtéséről és jelentésükről.
Csak dicsérni tudom Haszán Mírát, hiszen nagyszerű teljesítmény tőle, hogy ilyen fiatalon is képes volt egy ennyire remek kis könyvet írni. A történetnek és a karakterek mélységének jót tett volna, ha mondjuk kétszer, vagy háromszor ilyen hosszú ez az írás, de így sem kell a fiatal lánynak szégyenkeznie. Az általa megteremtett atmoszféra jó volt, a könyv pedig kifejezetten olvasmányosra sikeredett. Ha a jövőben ír még Míra könyvet, akkor azt is szívesen elolvasom. :)
Értékelés: 5/4
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
