Sziasztok!
Kristin Harmel legújabb, szívhez szóló története ezúttal az anyaság köré épül. Elise és Juliette életét a párizsi támadások alapjaiban forgatják fel - mit tehet egy édesanya a világháború kellős közepén? Hogyan élhetik túl mindannyian a világégést? Ismerd meg Te is ezt a különleges, megindító regényt, melyet a Maxim Kiadó jóvoltából egy nyereményjáték keretén belül ki is sorsolunk köztetek!
Párizs, 1939: Két fiatal édesanya, Elise és Juliette szoros barátságot kötnek, amikor egy nap megismerkednek a gyönyörű Bois de Boulogne-ban. Bár a háború árnyéka egyre közelebb oson Európához, egyik nő sem sejti, hogy az életük hamarosan visszavonhatatlanul megváltozik.
Amikor Elise a német megszállók célpontjává válik, Juliette-re bízza a legértékesebb kincsét, a kislányát, Juliette saját lányának játszópajtását. De háború idején nincs biztonságos hely, még egy olyan csendes kis könyvesboltban sem, mint Juliette üzlete, a Librairie des Rêves, és amikor a környéket bombatalálat éri, Juliette élete is romba dől.
Több mint egy év elteltével, a háború vége után Elise visszatér, hogy újra a lányával legyen, de a barátnője könyvesboltja helyén csak romokat talál. Juliette-nek pedig nyoma sincs. Mi történt a lányával azokban a szörnyű, utolsó percekben? Úgy tűnik, Juliette-et a föld nyelte el, és magával vitt minden választ. Elise-t a kétségbeesett kutatás New Yorkba – és Juliette-hez – sodorja, egy utolsó, végzetes találkozásra.
Kristin Harmel neve már korántsem volt ismeretlen számomra, hiszen az írónőnek már két regényét is olvastam. A másik két megjelent kötetet kifejezetten szerettem, így kíváncsian vártam, hogy a szerző legújabb, magyarul megjelent kötete milyen hatással lesz majd rám. Szerencsére most sem kellett csalódnom, az Egy lány Párizsban című regénye is óriási hatással volt rám. Talán eddig ez a kötet tetszett a legjobban.
Kristen Harmel regénye egy igazán érdekes és izgalmas történet, mely a II. világháború egy újabb szeletét mutatja meg. Egy rendkívül fájdalmas és megrázó történet az anyaságról és arról, hogy mire képes egy nő azért, hogy megvédje gyermekét, illetve azért, hogy megtartsa a család illúzióját. Nagyszerű regény szeretetről, túlélésről, a reményről és arról, hogy az emberi lélek még a legsötétebb időszakban is képes arra, hogy felálljon. További arról, hogy a fájdalom és a gyász milyen hatással lehet az emberre és milyen nehéz elindulni a gyógyuláshoz vezető úton. Új életet kezdeni nehéz, nem is sikerül mindenkinek. Vannak, akik megpróbálják maguk mögött hagyni a fájdalmas múltat, ők azok, akik próbálnak a jelenre és legfőképpen a jövőre koncentrálni. Mások úgy érzik, hogy elvesztettek mindent és a művészetbe próbálnak menekülni. Ugyan a jelenben élnek, de a múlt még nagy hatással van rájuk. Érzik és tudják, hogy valahogy meg kellene tanulniuk újra élni, de még nem készek erre. És sajnos olyanok is vannak, akik teljesen megrekedtek a múltban és nemhogy a jövőre nem tudnak gondolni, de még a jelenben is elveszettek. A könyvben pedig mindhárom megküzdési stratégia megjelenik.
A történet szerint Elise és Juliette szoros barátságot kötnek, mikor véletlenszerűen összefutnak a parkban. Mindkét nő kisbabát vár, talán ennek is köszönhető, hogy olyan hamar mély és szoros barátságot kötnek. A háború azonban nem várt eseményekhez és problémákhoz vezet. Elise férje a kommunista eszméket hirdette, az ismertsége sem tudta őt megvédeni. Bár felesége semmiről sem tudott, mégis a német megszállók célpontjává vált, így Juliett-re bízta kislányát abban a hiszemben, hogy így majd legalább ő biztonságban lehet. De háború idején nincs biztonságos hely, még egy olyan csendes kis könyvesboltban sem, mint Juliette üzlete, a Librairie des Rêves, és amikor a környéket bombatalálat éri, Juliette élete is romba dől. Több mint egy év elteltével, a háború vége után Elise visszatér, hogy újra a lányával legyen, de a barátnője könyvesboltja helyén csak romokat talál. Juliette-nek pedig nyoma sincs. Vajon mi történhetett a barátnője családjával és kislányával? Megkapja valaha azokat a válaszokat, melyekre oly kétségbeesetten vágyik? Tizenhét évvel később, mikor újra keresztezi a sors az útjukat New York utcáin, vajon Elise és Juliette képes még barátként tekinteni egymásra?
A műben hangsúlyosan megjelenik az anyaság kérdése. Vajon mitől lesz valaki jó anya? Egy veszélyhelyzetben vajon mi a jó döntés? Ha valaki összekaposzkodik a családjával és bármi is történik, együtt marad velük? Vagy esetleg akkor tesz jót az ember, ha elengedi a gyermekét és ezzel esélyt ad neki az életre? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket feszeget a kötet. A három édesanya, Ruth, Elise és Juliette teljesen más élethelyzetű és teljesen más lehetőségeik vannak. Míg Elise és Juliette olyan amerikai állampolgár, aki francia férfihez ment férjhez, addig Ruth egy zsidó nő, akinek a férje elhunyt korábban és egyedül neveli két gyermekét. Elise egy népszerű és tehetséges francia festő felesége. Juliette pedig egy könyvesboltot vezetett férjével és 3 gyermekével. Ruth már a regény egy korábbi szakaszában meghozza azt a döntést, hogy gyermekeit kimenekíti a városból. Kezdetben sem Elise, sem Juliette nem tudja megérteni, azzal érvelnek, hogy egy anya soha nem hagyhatja el a gyermekét. Ruth viszont felhívja a figyelmüket, hogy egy anyának az a feladata, hogy bármi áron megvédje a gyermekeit. Ha pedig csak úgy mentheti meg őket, akkor bármilyen nehéz, meg kell adni nekik a lehetőséget, hogy élhessenek. Hiszen nem az a lényeg, hogy a szülőnek egyszerű legyen, hanem az, hogy a gyermek biztonságba lehessen. Később Elise is ugyanarre kényszerül, hiszen ha magával viszi kislányát, akkor nagyobb a valószínűsége annak, hogy megtalálják őket, úgy pedig biztosan meghalnak. Így ő is arra kényszerül, hogy hátra hagyja gyermekét. Elise pedig otthon marad 3 gyermekével, férjével és Elise kislányával, hiszen biztonságos helyen laknak, úgy érzik, hogy nincs semmi okuk arra, hogy féljenek. Egy bombázás azonban kettétöri az életét. Elveszíti férjét, két kisfiát és meghal Elise kislánya is. Csupán Lucie a lánya menekül meg. A temetést követően New Yorkba utaznak és ott kezdenek ketten új életet.
Mikor Elise megtudja, hogy meghalt kislánya, teljesen elveszik. Megpróbál élni, sokáig csak a művészet és Ruth gyermeki tartják benne a lelket. Már a háború előtt is tehetséges művész volt, de sem férje, sem pedig a környezete nem támogatta. Ugyan nem érzi magát különösen jónak, de a munkáit el tudja adni. Gyermekének elvesztése miatt érzett fájdalma később sem enyhült. Úgy érezte, ha lezárást kaphat, akkor talán megnyugodna. Ha tudná, hogy kislánya utolsó pillanatai boldogsággal teliek voltak, hogy halála gyors és kíméletes volt, akkor talán képes lenne újra élni. Juliette azonban eltűnt és csupán egy véletlennek köszönheti, hogy végül rátalált.
Juliette azonban teljesen megváltozott, elmerült a fájdalomban és a gyászban. Nem tudta feldolgozni, hogy férje és két kisfia meghalt. Hogyan történhetett meg az, hogy ő és lánya nemcsak él, hanem egyre idősebb és idősebb lesz, ők pedig a fagyos földben fekszenek és esélyt sem kaptak azért, hogy éljenek. Lányával is eltávolodtak egymástól, hiszen oly mély volt a fájdalma, annyira a múltban ragadt, hogy sértésnek vette azt, hogy lánya él, vannak tervei. A fejében teljesen összekeveredett a múlt és a jelen, a környezetét is teljesen átalakította, azt pedig, hogy lánya a művészet felé fordult, gyűlölte. Tiltotta mindentől, ami örömet okozhat, hiszen ők ketten nem érdemlik meg, hogy boldogok legyenek.
Nagyon érdekes volt, hogy a regény valami miatt abszolút az Elveszett nevek könyve című kötet jutott eszembe, hiszen abban a főszereplő szintén egy francia kisvárosba menekült, ahol abban segédkezett, hogy az onnan továbbutazó gyermekek biztonságba juthassanak. Egy könyvbe jegyezte fel titkos kóddal a nevüket és az új személyazonosságukat, hogy ezzel is segítse majd őket a hazajutásban és a szüleiknek, hogy később rájuk lelhessenek.
A műben Elise ugyanúgy a gyermekeknek segít, csak kicsit más módon. Egy eldugott kis házban él, ahol átmeneti otthont nyújt egy idős asszonnyal olyan gyermekeknek, akik innen utaznak tovább. Kezdetben nem akarta vállalni, mert félt, hogy ezzel veszéllyel sodorja magát és így nem jut majd vissza a kislányához, de végül rájött arra, hogy pontosan azt tudja megtenni mások gyermekeiért, mint amit a legjobb barátnője tesz az ő kislányával. Ugyanúgy vigyázhat rájuk és gondoskodhat róluk.
A történet összességében nagyon tetszett, sokat gondolkodtam olvasás közben. Elise és Juliette történetet megérintett és bár Juliette egy idő után nagyon antipatikus volt számomra, de egy másodpercig sem kárhoztattam őt a viselkedéséért. Ember legyen a talpán, aki képes arra, hogy ennyi fájdalom után talpra álljon. Megérteni nem tudtam ugyan őt, de mélyen együttéreztem vele. Elise valahogy sokkal szimpatikusabb volt, közelebb éreztem őt magamhoz. A cselekmény viszont kissé kiszámítható, a fordulatak sem leptek meg túlzottan. Már-már szájbarágósnak éreztem, szerintem nagyjából az első pillanattól kezdve sejthető, hogy mi történik majd. Így nem is igazán kellett gondolkodnom, koncentrálhattam az útra, amely a végkifejletig vezet.
Az utolsó oldalakon bevallom, egy kicsit pityeregtem is. Nagy hatással volt rám az utolsó fejezet.
A borító ugyan szép, de a legkisebb mértékig sem illeszkedik a történethez. Teljesen más típusú sztorit sejtet. Nem szeretem, amikor ennyire nincs összehangban a belső a külsővel.
Összességében csak ajánlani tudom nektek az Egy lány Párizsban című regényt. Ha szeretitek a világháborús történeteket, akkor semmiképpen se hagyjátok ki Kristin Harmel legújabb, magyarul megjelent kötetét. Olvassátok, szeressétek!
Értékelés: 5/4,9
Nyereményjáték
A regénynek fontos eleme az anyaság, ezért olyan könyvek fülszövegrészletét találjátok mindegyik állomáson, ahol ez a téma szintén fontos szerepet tölt be. A feladatotok kitalálni a szerzőt és a könyv címét - a megoldást írjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
IDÉZET
“Paige O'Toole-nak csak homályos emlékei vannak az édesanyjáról, aki akkor hagyta el őt, amikor Paige ötéves volt.”
