2021. március 17., szerda

Pamela Binnings Ewen: Párizs ​királynője


Sziasztok!

Az utóbbi időben teljesen rákattantam a történelmi háttérrel rendelkező könyvekre, ezért óriási örömmel fogadtam el a 21. Század Kiadó recenziós ajánlatát. Bár Coco Chanel életéről eddig nem tudtam sokat, de a fülszöveg kellőképpen felkeltette az érdeklődésemet, szóval nagy lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba. 

Bevallom, nem tudok túl sokat Coco Chanel életéről, de ha meghallom a nevét a fekete kosztüm, a fehér gyöngysor és a N°5 nevű világhírű parfüm azonnal megjelenik lelki szemeim előtt. Az elmúlt évek során azonban több életrajz-kutató és író is foglalkozott azon témával, hogy Coco-t 1940-ben beszervezte az Abwehr (vagyis a náci hírszerző szolgálat), ezt pedig levéltárakban végzett  kutatásokkal támasztottak alá. Talán az egyik legismertebb hasonló mű  Hal Vaughan újságíró munkája, aki 2011-ben készült munkájában tárta fel a könyvében a divatikon történetét. A papírok szerint Coco Chanel 1941-től F-7124-es kódszámmal, Westminster fedőnéven az Abwehr ügynöke volt, aki kapcsolatait arra használta fel, hogy információt szolgáltasson a németek számára. 

Szerencsére én semmit sem tudtam Coco kettős életéről, sem pedig arról a szegénységről és nélkülözésről ami éveken keresztül meghatározta az életét, így Pamela Binnings Ewen regényének minden egyes oldala meglepetés volt számomra. 

Még mielőtt azonban részletesen írnék a könyvről, lássuk miről is szól a történet pontosan!

Coco ​Chanelt a legendás divattervezőt kifinomult stílusáért csodálják – amiatt a bizonyos ikonikus kis fekete ruha miatt –, leghíresebb kreációja a részegítő illatú Chanel No. 5 parfüm. A közismert figura mögött azonban bonyolult személyiség lakozik, akit intrikák értek, akiről sokféle gyanús pletyka terjedt. E regény lapjain megelevenedik a második világháború, Párizs négy éven át tartó német megszállása és Chanel titkos élete ebben a zűrzavaros időszakban.
Coco Chanel tudott könnyed, vidám, nagyvonalú lenni, ám kegyetlen, számító, manipulatív is. Miközben a Wehrmacht masírozott a Champs-Élysées-n, Chanel ott találja magát a Hotel Ritzben, a Reich főparancsnokának oldalán. Chanel az ellenség markában magánháborút indít, hogy kiszorítsa tulajdonrészéből zsidó üzlettársát, Pierre Wertheimert. Wertheimer az elharapózó antiszemitizmus miatt az Egyesült Államokba menekül, és magával viszi a Chanel No. 5 összetevőinek titkos receptúráját. Coco nem bízik meg a férfiban, amikor az New York külterületén be akarja indítani a gyártást. Célja, hogy egyedüliként birtokolja a márkát.
Miközben Párizs a németek uralma alatt sínylődik, Coco mindent megtesz a túlélésért. Nehogy leleplezzék sötét titkait, még a kollaborációtól sem riad vissza. Német kém lesz belőle, az F-7124-es számú ügynök, fedőneve: Westminster. Miért vetemedett erre? Meddig kell merészkednie, hogy viharos múltja többé ne kísérthesse a jövőjét?

A második világháború, Hitler előrenyomulása rengeteg történet alapjául szolgált, ezért nagyon kíváncsi voltam, hogy Coco Chanel élete milyen módon kapcsolódik és fonódik össze a német hírszerzéssel és a háborús eseményekkel. Az életrajzi alapokon nyugvó regény bemutatja a jól ismert divatikon életét Franciaországban a második világháború idején, de persze a különböző visszaemlékezések segítségével megismerhetjük azt a rögös és nehéz utat is, mely a sikerig vezetett. A kötet fókuszában inkább ez az út áll, Pamele Binnings Ewen azt próbálja meg az olvasó elé tárni mindenféle értékítélet nélkül, hogy vajon mi vezethetett ahhoz, hogy Coco Chanel csatlakozzon a német hírszerzéshez, mi motiválta őt ebben. 

A mű végén a szerző megjegyzésében olvashatjuk hogy bár az írónő támaszkodott a bevezetőmben is említett kutatásokra és Hal Vaughan munkásságára, ugyanakkor élt az írói szabadság lehetőségével így olyan elemeket is beemelt a regényébe, melyek nem bizonyított tények, sokkal inkább pletykák és egyéb híresztelések (például az, hogy André Palasse nem az unokaöccse, hanem eltitkolt gyermeke volt). 


Coco Chanel életével kapcsolatban nem igazán lehet egyértelműen állást foglalni, a tettei nem fehérek, vagy éppen feketék. A regény lapjain egy rendkívül ellentmondásos nő portréja rajzolódik ki. Igazán összetett karakter, akinek a döntéseivel és viselkedéseivel nem, vagy csak alig tudunk egyetérteni. Nem egy pozitív személyiség, mégsem tudja az ember teljes mértékben elítélni őt a tetteiért. 

Az olvasóban joggal merül fel az a kérdés, hogy a szegény sorból származó, elárvult kislány nehéz és hányatott sorsú múltja milyen módon hozható összefüggésbe a viselkedésével, miként határozták meg a személyiségét. Vajon hogyan vált  azzá a karizmatikus, erős és kissé manipulatív nővé, akit megismerünk a regény lapjain keresztül is. A rengeteg negatív tapasztalat, a sok csalódás miként járult hozzá ahhoz, hogy mindenkin átgázolva csak a saját érdekeit tartsa szem előtt? És ezek az élmények egyáltalán mentségül szolgálhatnak-e a viselkedéséhez. Abban azonban biztosak lehetünk és ez a meglátás talán nem is képezi senki által vita tárgyát, hogy Coco Chanel egy rendkívül erős és magabiztos személyiség, aki tudja, hogy mit akar az életben és mindenre képes azért, hogy az általa felépített világot megvédje. Vélhetően pontosan azért ragaszkodott az életszínvonalához és státuszához, mert pontosan tudta, hogy milyen az, amikor az ember mélyen van. Elviselhetetlen volt számára az a gondolat, hogy ismét a betevő falat miatt aggódjon, hiszen ő egy igazi divatikon, így mindenki által ismert idol, aki a megjelenéséről és a parfümjéről lett igazán ismert. Rengeteget csalódott már a férfiakban (például az édesapjában, Boy Capelben, aki a nagy szerelme volt, vagy éppen Pierre Wertheimerben, aki ellopta a parfüm receptjét), így elsősorban a saját boldogulását tartja szem előtt. Még attól sem riad vissza, hogy Westminster fedőnév alatt kémkedjen, ha éppen ez kell ahhoz, hogy elérhesse a céljait. Rendkívül kettős a férfiakhoz fűződő viszonya is. Egyrészről a nagy csalódások miatt tart tőlük, és attól sem riad vissza, hogy használja őket a céljai elérésében, másrészről azonban rengeteg férfit találhatunk az életrajzában, akik egyengették az életét és akiknek köszönhetően jutott el oda, hogy mára szinte mindenki ismeri a nevét. 

Bár a kétes ügyei és viselkedése sokszor nem éppen követendő példa, mégis rengeteget tanulhatunk tőle. Bárhogyan is tekintjük, Coco a modern és független nő ideáját testesítette meg, aki bizonyítja az egész társadalom számára, hogy egy nő is lehet sikeres. Kitartása, hite, talpraesettsége vitathatatlan, hihetetlen mennyi erő lakozik benne, minden egyes kudarc után talpra állt, és ment tovább. 

Ahogy feljebb utaltam is rá, a kötet tulajdonképpen két idősíkban játszódik, melynek segítségével talán jobban megérthetjük Coco Chanel életét és viselkedését. A visszaemlékezések, a különböző múltbéli események olvasása során egy hányatott sorsú, elveszett gyermek, majd később fiatal nő karaktere rajzolódik ki előttünk. Édesanyja elhunyt, édesapja pedig elhagyta őt és testvéreit, ami komoly és mély trauma volt számára. Később Étienne házában élt és igazából mindent megtett azért, hogy szeressék és kedveljék. Mintha a lelkében tátongó űrt semmi sem tudta volna betölteni. Mikor Boy Capel megjelent a színen, mindent más szemmel kezdett el látni. Gyermekkora óta, talán akkor érezte utoljára, hogy tartozik valakihez, amikor titkos kapcsolatba bonyolódott a férfivel. Igazából szerintem nem lett volna olyan dolog, amit ne tett volna meg azért, hogy Boy feleségül vegye és szeresse. Talán éppen ezért fájt annyira neki az árulása, hiszen ő volt az egyetlen, aki ismerhette Coco sérülékeny énjét. 

A könyvbéli jelenben játszódó fejezetekben Párizs megszállásáról olvashatunk. Ugyan a hangsúlyt nem erre helyezi az írónő, de a lapokon azért megjelennek a háborús borzalmak. Bár Coco ez idő alatt is óriási jólétben és nélkülözések között él, a nép éhezik és retteg. A zsidók helyzete is egyre fojtogatóbbá válik, sokan nem nézik jó szemmel, hogy míg mások élete a feje tetejére állt, addig Coco Chanel a megszokott életét éli. (Vagy legalábbis az emberek így látják, hiszen nem tudnak a parfümjét övező problémákról.) Felmerül az antiszemitizmus kérdése is a divatikonról, hiszen a zsidó törvények mögé bújva szerette volna legyőzni társát, és a cég teljes irányítását szerette volna megszerezni. A kémkedésnek is a fő mozgató rugója a saját pozíciójának megerősítése és szeretett unokaöccse (vagy fia) védelme volt. 

Még nem beszéltem arról, hogy milyen viszony is fűzte őt André Palasse személyéhez. Rendkívül komoly kérdések merültek fel a férfi születésével kapcsolatban, a részletek kissé homályosak, így könnyen meglehet, hogy tényleg a fia volt. Ha ez így volt, akkor talán a hozzá fűződő viszonya az egyetlen bizonyíték arra a fiatal lányra, aki egykor volt. 

Külön érdekesség, hogy ezek a fejezetek E/1-ben íródtak. Ebben az időszakban, bár barátai Coco-nak hívták, de még mindig hasonlított ahhoz a fiatal lányhoz, aki Gabrielle néven látta meg a világot. Kicsit olyan, mintha ezzel az írásmóddal azt szeretné az írónő érzékeltetni, hogy itt még valódi önmaga volt. 

Ahogy a könyvbéli jelenre váltunk azonban, megváltozik az írásmód is, E/3-ba vált a történet. Nem biztos, hogy így van, de nekem erről az az álarc jutott eszembe, amit Coco az évek során felvett. Talán azt mutatja, hogy igazi önmagát le kellett vetkőznie az évek során, és már teljesen távol került attól a fiatal lánytól, aki egykor volt. Hogy az általa felépített kép, a divatikon, aki mindenre képes csupán egy védtelen fiatal nő álcája, aki ebben a szerepben tetszeleg annak érdekében, hogy boldogulhasson és megőrizhesse a nehezen megszerzett társadalmi státuszát és pozícióját. 

A könyv borítója szépséges, teljesen oda meg vissza vagyok érte, de ez nem lehet meglepetés számomra, hiszen a hazai könyves piacon a kiadó munkássága ezen a téren kiemelkedő. Mindig csodálatos munkát végeznek. 

Az értékelésem végén engedjek meg számomra egy kis személyes gondolatot. Mindig jó érzéssel tölt el, mikor egy külföldi író figyelemmel követi a különböző internetes platformokat és legalább egy lájkkal reagál az adott tartalomra. Pamela Binnings Ewen minden képzeletemet felülmúlta ezen a téren, nemcsak hozzászólt a képemhez, hanem a saját oldalán meg is osztotta azt. Igazán megtisztelő volt számomra és rendkívül példaértékű a hölgy hozzáállása az olvasókhoz. 

Összességében nagyon tetszett a történet. Pamela Binnings Ewen regénye nem csupán a N°5 nevű márkáról, vagy éppen a divat világáról szól, sokkal inkább márka mögött álló egyénre koncentrál. Az életrajzi alapokon nyugvó regény bemutatja Coco Chanel életét Franciaországban a második világháború idején, de persze a különböző visszaemlékezések segítségével megismerhetjük azt a rögös és nehéz utat is, mely a sikerig vezetett. Az írónő azt próbálja meg az olvasó elé tárni mindenféle értékítélet nélkül, hogy vajon mi vezethetett ahhoz, hogy Coco Chanel csatlakozzon a német hírszerzéshez. A kötet tulajdonképpen két idősíkban játszódik, melynek segítségével talán jobban megérthetjük Coco Chanel életét és viselkedését. A különböző tényekből, kutatásokból és egyéb híresztelésekből egy igazán izgalmas történet bontakozik ki az olvasó előtt. Coco nem egy kedves és pozitív karakter, ellentmondásos személyét képtelenség megítélni. Élettörténete érdekes és izgalmas, mely tele van óriási mélységekkel és magasságokkal. Bár talán nem a legjobb követendő példa, mégis sokat tanulhatunk tőle. Ha valakit érdekel Coco élete, vagy maga a történelmi kor, akkor nyugodt szívvel ajánlom neki a történetet. 

Értékelés: 5/4,5

A recenziós példányt szeretném még egyszer megköszönni a 21. Század Kiadónak. Ha tetszett a könyv, akkor ITT tudjátok közvetlenül a kiadó oldaláról megrendelni. 




0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése