őre, akik minden nap meleg ételt tesznek az asztalra. Igazi szuperhősök a szememben. Mi leginkább csak hétvégén eszünk saját kézzel készült ételt. Szerencsésnek mondhatom magam, sokszor sütünk-főzünk Miklóssal együtt. Néha kicsit összeveszünk, de azért összességében jól működünk együtt.
Szeretek új recepteket kipróbálni, de a régi jól bevált családi süteményeket is előszeretettel készítem el. Amikor megláttam az Apám receptjei című könyvnek a függelékét, azonnal tudtam, hogy az egyik receptet mindenképpen szeretném kipróbálni. De mielőtt elárulnám nektek ezt a receptet és a tapasztalataimat, lássuk miről is szól a könyv.
A regény fő helyszíne egy burgundiai kisváros vendéglője, ahol hagyományos francia ételek sülnek, főnek, a vendégsereg legnagyobb örömére. A főhős Monsieur Henri, a Virágos Állomás régi vágású szakácsa, egyben tulajdonosa, az elbeszélő pedig a fia, Julien, aki szenvedélyesen kuktáskodik a konyhában, amióta csak az eszét tudja.
Amikor Henri úr kómába esik, Julien ott ül az ágya mellett, és feltolulnak benne az emlékek. Megelevenednek gyerekkora hősei, apja élete társa, a szépséges, jóságos Hélene, akinek a személye körül fájdalmas titok lappang, Lulu, a fegyvertárs-másodszakács, Nicole, a tűzrőlpattant pincérnő, Gabriel, az anarchista favágó… És Julien eltöpreng: vajon hová tűnt, megvan-e még valahol vágyai netovábbja, az apai receptkönyv?
Az Apám receptjei a szeretetről szól, a történetmesélő fiúi szeretetéről és a szerző, Jacky Durand szeretetéről a (francia) konyha iránt.
A magyar kiadás függelékében a fordító Bognár Róbert jóvoltából a Virágos Állomás asztalaira kerülő ételekről, italokról tájékozódhat az olvasó.
Jacky Durand újságíró. Évek óta járja Franciaországot, riportokat, ételkritikákat ír a Libération napilapnak, állandó munkatársa a France Culture rádiónak. Továbbá gasztroblogger, és maga is szakácskodik. Számos műfajban publikál, az Apám receptjei a második regénye.
Imádom, hogy a magyar kiadás
függelékében a fordító Bognár Róbert jóvoltából a Virágos Állomás asztalaira kerülő ételekről is olvashatunk, sőt a receptek segítségével el is tudjuk őket készíteni. Mielőtt rátérnék a receptre, írok egy kicsit a könyvről Nektek. Az Apám receptjei összességében egy igazán szerethető történet, mely a rövidsége ellenére komoly és mély a mondanivalója. Bár nem igazán azt kaptam, amire számítottam, de így is rengeteg értékes érzéssel és gondolattal gazdagodtam az olvasás során. Ugyan főzés és a konyha szeretet erőteljesen áthatja a regényt, ennél mégis sokkal többről szól az egész kötet. A függelék nagyszerű ötlet, igazán különlegesség és egyedivé varázsolja a könyvet. Ha szeretitek a hasonló történeteket, mindenképpen adjatok egy esélyt az Apám receptjeinek, szerintem nem fogjátok megbánni. Ha kíváncsiak vagytok a teljes értékelésre, akkor
ITT elolvashatjátok.
A függelékben található receptek mindegyike nagyon jól hangzik, de az én pillantásom azonnal megakadt a citromos pite recepjtén. Nagyon szeretem a citromos dolgokat, szóval amikor megláttam nem is volt kérdés számomra, hogy ezzel a recepttel fogok próbálkozni.
Soha nem sütöttem még citromos pitét, csak
almás pitével próbálkoztam, aminek mind az alapja, mind pedig a tölteléke teljesen másmilyen. Így mindenképpen nagy kihívás volt számomra az elkészítése. Nem vagyok teljesen analfabéta a konyhában és nagyszerűen elboldogulok a receptek segítségével, de azért volt bennem egy kis félelem.
A pite alapja normandia vajas tészta, és szerintem itt valami hatalmas tévedés lehet a könyvben. Vagy mi voltunk nagyon bénák Miklóssal, vagy valami nagyon el van írva a recep
tben, a tésztánk állaga sajnos nem lett megfelelő.
A recept szerint kell bele 25 dkg liszt, feleannyi vaj, 5 dkg porcukor, 1 tojássárgája, 2-3 deci hideg víz és egy csipet só. Itt még nem is igazán gondoltunk semmi rosszra, mint a jó gyerekek pakoltuk bele a hozzávalókat a recept alaján. Ahogy kell összemorzsoltuk a lisztet és a vajat (ami amúgy nem kis meló, nem is gondoltam volna, hogy ez ilyen hosszas munka) és hozzáadtuk a többi hozzávalót is. Na ez volt az a pillanat, amikor rájöttünk, hogy itt valami nem jó...ugyanis konkrétan folyt a tésztánk. Amikor neten rákerestünk más receptekre is láttuk, hogy 2-3 kanál vizet írnak, és nem 2-3 decit...szóval lehet, hogy ez volt a probléma. Nagyon sok lisztet kellett beleraknunk, hogy vállalható legyen a tészta állaga, és talán még a hitünket is elveszítettük, mert nem lett annyira acélos. Nem volt rossz ízű, de biztos, hogy nem próbálkozunk ezzel a tészta recepttel többet. Keresünk inkább egy másikat.
A krém része viszont a pitének egyszerűen zseniális. Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de én egyszerűen imádom a Carte d'Or fagyinak a citromos pités ízét. Képzeljétek el, ennek a krémnek pontosan ugyanolyan íze volt. Egyszerűen imádtam. Biztos vagyok benne, hogy még sokszor meg fogjuk csinálni, mert egyszerűen verhetetlen az íze.
A krémhez kell 3 kezeletlen citrom héja megreszelve, másfél deci frissen facsart citromlé, 17 deka cukor, 3 tojás, 4 to
jássárgája (brutál mennyiségű tojás kell amúgy az egész pitéhez, szóval mielőtt nekiálltok mindenképpen tankoljatok fel belőle). A vajon kívül mindent jól össze kell dolgozni, és alacsony lángon addig kell hevíteni, amíg habosodni nem kezd. Ezután már szépen fokozatosan hozzá lehet adni a vajat. Akkor jó az egész krém, ha kicsit pudingszerű az állaga.
Nagyon fontos amúgy, hogy a pitetésztát először 15 percig kell sütni, 180 fokon és a közepét le kell súlyozni valamivel. Sütőpapírt kell rárakni, és valami nagy dolgot kell a közepére helyezni. Mi amúgy 3 darab szuflés tartót tettünk rá, azzal kellően le tudtuk súlyozni a tésztát. Utána ha kivettük higított tojássárgával meg kell kenni a tésztát, és 5 percre vissza kell tenni a sütőbe. Így egy mázat kap a tészta és nem áztatja el a krém. Ezután 220 fokon készre sütjük.
Mi kicsit eltértünk a recepttől, mert hihetetlen mennyiségű tojásfehérjénk maradt, így arra gondoltunk, hogy egy kis cukorral felverjük a maradék tojást, és rákanalazzuk a pite tetejére. Nagyjából 10 perccel korábban ráraktuk a tojáshabot, mint ahogy készre sült volna, így a hab is kapott egy kis színt. Ez egy hatalmas ötlet volt, a végeredmény így még verhetetlenebb lett.
Szerintem ez egy nagyon jó recept, de senki ne hagyatkozzon csupán a leír
ásra. Nem tudom, hogy a többi receptnél is vannak-e ilyen apró gondok, de mindenképpen nézzetek utána más recepteknek is, nehogy olyan kellemetlen meglepetésben részesüljetek, mint nekünk. Az utasítások könnyen követhetőek, nekünk legalábbis nem jelentett problémát.
Összességében nagyon jól sikerült a pite, de a tészta állaga azért hagyott némi kívánnivalót maga után. Biztosan el fogjuk még készíteni a jövőben is, de tuti nem ezzel az alappal. Szerintem borzasztóan sok a 2-3 deci víz, lehetett volna több eszünk is és már az elején kapcsolni kellett volna. Talán akkor könnyebben és jobban tudtunk volna vele dolgozni. Amennyire nehézkes volt a tészta, a krém pontosan annyira volt nagyszerű és zseniális. Az egyik legfinomabb amit valaha ettem és készítettem, biztos vagyok benne, hogy a jövőben elkészülő összes citromos pités krémemnek ez lesz alapja.
Ha a recept és az észrevételeim elolvasása után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor
ITT tudod megrendelni.
Nyereményjáték
A regényben fontos szerepet játszanak a különböző alapanyagok és ételek, így mostani nyereményjátékunkban a Virágos Állomás vendéglő étlapjára látogatunk. Keressétek meg a bejegyzésekben a kiemelt betűket, és a helyes sorrendbe téve őket írjátok be az adott étel nevét a rafflecopter doboz megfelelő helyére!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)