A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sorsfordító történetek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sorsfordító történetek. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. július 15., hétfő

Farrah Rochon: Szállnék ​már + Nyereményjáték


Sziasztok!

A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Farrah Rochon regénye, a Szállnék már, ami a Sorsfordító történetek legújabb kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják ezt a különleges, időutazásra invitáló regényt, melyből kiderül, mi lett volna akkor, ha anyja helyett Merida eszi meg a boszorkány sütijét. Tartsatok velünk, ismerjétek meg a történetet és annak szereplőit, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egy példányát. 

Merida tisztában van azzal, hogy a DunBroch klán hercegnőjének lenni számos kötelezettséggel jár, abba azonban nem tud belenyugodni, hogy olyasvalakihez menjen feleségül, akit sohasem látott. A harcias hercegnő küzd a hagyományok ellen, ám édesanyja, Elinor királyné minden erejével ragaszkodik hozzájuk.
A lány az erdő mélyén egy kunyhóra bukkan, ahol egy boszorkánytól varázserejű süteményt kap, amely teljesen megváltoztathatja az édesanyját. A folyton lázadó Merida azonban úgy dönt, hogy inkább ő maga eszi meg a bűvös finomságot... és a múltba repül, ahol a saját, vele egyidős anyukájával találja szemben magát, aki egy tőrt tart a torkához, mert kémnek hiszi. Abban az időben a szülei klánjai ugyanis esküdt ellenségek voltak.
Vajon sikerül időben kibékítenie a két családot? Vagy a szülei ezúttal nem is szeretnek egymásba? Végül elfogadja a sorsát, vagy sikerül megváltoztatnia azt?

Aki követi az oldalamat az már tudja, hogy óriási Disney függő vagyok, minden egyes meséért rajongok. Ez alól természetesen Merida meséje sem kivétel. Bár őszintén bevallom, nem lett elsőre kedvenc. Valahogy nem tudtam kapcsolódni a karakteréhez és csak évekkel később, az elmúlt évek során zártam őt a szívembe. 

A Merida, a bátor című Disney-Pixar történet, melyet 2012-ben mutattak be. Ez volt első olyan Pixar mese, melynek női főszereplője volt. A történet szerint Merida hercegnő a hatalmas skót felföldeken él, Dunbroch királyságában, a királyi család elsőszülött gyermekeként. Édesanyja, Elinor királyné jóvoltából megtanulja, hogyan viselkedik és cselekszik egy igazi hercegnő, aki egy nap majd méltó utódként foglalhatja el a trónt. Merida azonban jobban szeret szabadon barangolni a felföld varázslatos tájain. Amikor egy nap Elinor bejelenti, hogy három klán érkezik a szomszédos királyságokból, hogy az elsőszülöttjeik közül az egyik elnyerje a hercegnő kezét, Merida nem törődik bele, hogy akarata ellenére házasságba kényszerítsék. A játékokon Merida tulajdonképpen megszégyeníti a kérőket, Elinor felháborodik a lánya viselkedésén, és szörnyű vitába kerülnek egymással, mely során Merida elszakítja a királyi család fali szőttesét, Elinor pedig tűzre veti a lánya íját. A megbántott Merida sírva fakad és elrohan a kastélyból. Merida szomorúan lóhátra pattan, és elvágtat az erdőbe, ahol lidércfényekkel találkozik. Ezek elvezetik őt egy erdei kunyhóhoz, amiben egy idős boszorkány él, aki fafaragóként tevékenykedik. Merida fizetség jegyében alkut ajánl neki: minden faragványát megveszi, cserébe egy varázslatért, amely megváltoztatná az anyját. A boszorkány elfogadja az ajánlatot és készít Meridának egy mágikus süteményt. Merida habozás nélkül odaadja az anyjának, aki azonban már az első harapás után rosszul lesz, és végül átváltozik egy nagy fekete medvévé. A kalandok pedig csak ezután kezdődnek. Tudjuk, hogy Meridának óriási fejlődésen kell átmennie és csak az igaz szeretet jegyében tudja megmenteni édesanyját. Farrah Rochon regénye azonban egy óriásit csavar a történeten. A kérdése pedig az, hogy mi lenne, ha Merida enné meg azt a bizonyos süteményt. Vajon hogyan alakulna a története? 

A Szállnék már egy izgalmas és érdekes olvasmány elfogadásról, megértésről és arról, hogy az anya-lánya kötelék milyen erős tud lenni, még akkor is, ha olykor a hátunk közepére sem kívánjuk egymást. Egy történet arról, hogy mennyire fontos az, hogy kiálljunk önmagunkért. Arról, hogy igazán akkor tudja valaki teljesíteni a kötelességét, ha nem kényszernek éli meg azt és hogy a szabadság ugyan nagyon fontos, de még annál is fontosabb, hogy megtaláljuk a célt az életünkben. Bebizonyítja, hogy néha el kell veszítenünk mindent ahhoz, hogy megtaláljuk önmagunkat. Olykor ott találjuk meg a választ a kérdéseinkre, ahol nem is számítunk rá. Az út olykor rögös, a jól berögzült mantrák csak nehezen íródnak felül, de ha az embernek van kellő bátorsága és ereje, akkor bármit elérhetünk. Merida bebizonyítja számunkra, hogy a szeretet ereje képes arra, hogy felülkerekedjen a legnagyobb problémán is. 

A könyv bevezetésében megismerhetjük a Merida és Elinor közötti ellentétet, majd a mesében jól ismert módon a lány elvágtat otthonról és egy rejtélyes boszorkány ajtaján kopogtat be. A nő elkészíti számára a varázslatot, de Merida végül úgy dönt, hogy ő fogyasztja el a süteményt, ezzel pedig kezdetét veszi a nagy kaland. A lány a múltba repül, ahol a saját, vele egyidős anyukájával találja szemben magát, aki egy tőrt tart a torkához, mert kémnek hiszi. Abban az időben a szülei klánjai ugyanis esküdt ellenségek voltak, a megkötött békeszerződés még igencsak gyenge lábakon állt. 
Ahogy haladunk előre a történetben, Merida rájön arra, hogy talán jobban hasonlítanak egymásra az anyukájával, mint eddig azt hitte. Ahogy egyre jobban megismeri Elinor fiatalkori énjét, tudatosul benne, hogy mennyire hasonló problémákkal küzdenek, egyszerűen csak nem találták meg az egymáshoz felé vezető utat, hogy erről beszéljenek. Elinor nem is sejti, hogy Merida a lánya, ráadásul a király udvarában rejtegetnie kell őt, hiszen a vörös haja azonnal elárulná, hogy melyik klánhoz tartozik, de az első pillanattól kezdve érzi, hogy valamilyen láthatatlan kötelék köti őket össze. A két lány rengeteget tanul egymástól. Míg Merida megtanítja az édesanyja fiatalkori énjét azokra a praktikákra és túlélési módokra, amelyeket ő az édesapjától tanul, addig ő is rengeteget tanul Elinortól. Rájön arra, hogy édesanyja mennyire jó királyné és szívből megbánja, hogy csúnyán viselkedett vele. Megtanulja, hogy mennyire fontos, hogy felelősséggel legyen a királyságáért. Anya és lánya talán még soha nem állt ilyen közel egymáshoz, azóta, hogy Merida felnőtt. De vajon képes lesz visszajutni a lány a saját idősíkjára? Egymásra találhatnak ott is? 
Azzal, hogy Merida megjelent a múltban, különböző események láncolatát indította el, melyek nem csak a családját, hanem akár az egész királyságot is veszélybe sodorhatja. Vajon képes lesz arra, hogy megküzdjön az ellenséggel? Megmentheti a királyságot, és az édesanyját? És talán a legfontosabb kérdés mind közül, végül Merida elfogadja a sorsát, vagy sikerül megváltoztatnia azt?

Érdekes és izgalmas élmény volt olvasni Merida és Elinor történetét, nagyon szerettem, hogy az édesanyja is ekkora szerepet kapott. Tetszett Farrah Rochon azon elképzelése, hogy talán anya és lánya nem is különböznek annyira egymástól. Mindketten nagy utat jártak be, sokat kellett fejlődniük. Megtapasztalták, hogy mit jelent az igazi kötelesség és azt, hogy milyen, amikor nem kényszerből, hanem elhivatottságból hozzuk meg az életünket érintő fontos kérdéseket. Nagyon tetszett, hogy a sütemény elfogyasztása egy ilyen lehetetlen helyzetbe hozta Meridát, hiszen talán ez volt a legjobb módja annak, hogy anya és lánya egymásra találjon. Azt azonban bevallom, nekem nem tetszett, hogy Meridára milyen testi hatással volt a varázslat. Nekem ez így együtt kicsit túl sok volt, bőven elég lett volna az időutazás is, nem volt szerintem semmi szükség arra, hogy ilyen módon is reflektáljon a szerző az eredeti mesére. A királyságra leselkedő veszélyek érdekesnek és izgalmasnak tűntek, a rejtély és a cselszövés nagyon megmozgatta az én fantáziámat is, de végül csalódnom kellett a megoldásban. Talán ezt a szálat egy kicsit jobban kidomboríthatta volna a szerző, vagy legalább kitalálhatott volna valami erős és hiteles indokot, amely megfelelő motivációja lehett volna a cselszövőknek. 

A hiányosságok ellenére, ahogy haladtunk előre a történetben, úgy lettem egyre lelkesebb és végül összességében elégedetten csuktam be a regényt. Az alapkoncepció nagyon tetszett, Merida jellemfejlődése pedig még szerethetőbbé tette a karakterét. Ugyan nem ez lesz a kedvenc Sorsfordító történetem, de összességében kedveltem a regényt, ha a szerzőnek másik regénye is megjelenik a sorozatban, biztosan sorra kerítem majd azt is. 

A könyv rendkívül olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet vele haladni. A magyar kiadás nagy kedvencem, remekül mutat Merida kalandja a többi Sorsfordító regény között. 

Összességében a hibái ellenére is kedveltem a regényt. Merida karaktere sokat nőtt a szememben, a kötet végére úgy éreztem, hogy sokkal jobban megkedveltem őt, mint a mesében. Elinor karaktere is mélységet kapott, ez pedig hihetetlenül jól állt neki. Talán még jobban megszerettem őt, mint Meridát. Az évődéseit Fergussal nagyon szerettem, jó volt látni, hogy miként kerültek egyre közelebb és közelebb egymáshoz. Ha szeretitek a Disney könyveket és Merida karakterét akkor semmiképpen se hagyjátok ki ezt a történetet sem. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a könyvbe. 

Nyereményjáték
Mostani játékunk során a Merida, a bátor Disney filmé lesz a főszerep. Minden állomáson olvashattok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint az arra adható helyes választ beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kia

KÉRDÉS
Melyik királyságban él Merida?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

07/15 Csak olvass
07/18 Szembetűnő
07/21 Hagyjatok! Olvasok!
07/23 Utószó
07/26 Dreamworld

2024. február 12., hétfő

Liz Braswell: A ​vén idő mesél + Nyereményjáték


Sziasztok!

A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Liz Braswell regénye, A vén idő mesél, ami a Sorsfordító történetek legújabb része. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják ezt a különleges regényt, amiben Belle és a Szörnyeteg együtt nyomoznak a családjukat érintő, sötét rejtélyek után, melyek több mint két évtizede kísértik őket. Tartsatok velünk, ismerjétek meg a történetet és annak szereplőit, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egy példányát. 

Mi lett volna, ha Belle édesanyja az, aki megátkozta a Herceget?

Belle nem mindennapi lány: okos, találékony, és mindenekelőtt nyughatatlan. Arra vágyik, hogy végleg maga mögött hagyhassa a vidéki falvacskát, ahol felnőtt. Fel akarja fedezni a világot, holott az édesapja még attól is vonakodik, hogy a kis házikójukat elhagyja, mert azt reméli, hátha Belle anyja egyszer csak visszatér - az anya, akire Belle alig emlékszik. Belle történetesen egy félelmetes, dühös szörnyeteg foglya is. És jelenleg ez a legfőbb gondja.
Ám amikor Belle megérinti a Szörnyeteg elvarázsolt rózsáját, hirtelen érdekes képek villannak fel előtte - képek az édesanyjáról, akiről azt hitte, hogy soha többé nem fogja már látni. De, ami még furcsább, hogy az anyja nem más, mint maga a gyönyörű Varázslónő, aki valaha megátkozta a Szörnyeteget, a kastélyát és annak minden lakóját. A megdöbbent és összezavarodott Belle-nek és a Szörnyetegnek össze kell fognia, hogy megfejtsék a családjukat érintő sötét rejtélyt, amely huszonegy éve tart már.

Mindig is imádtam a meséket, a mai napig óriási lelkesedéssel nézek meg minden rajzfilmet. Az utóbbi időben fedeztem fel magamnak a retelling típusú regényeket, melyek ismert mesékre támaszkodnak, de teljesen új köntösbe csomagolják a már jól ismert történeteket. Kiskoromban nagyon szerettem A Szépség és a Szörnyeteg című mesét, mai napig is ez az első számú kedvencem. Belle karaktere azonnal levett a lábamról, ő volt az első barna hajú hercegnő és ez akkor nagyon sokat jelentett számomra. Ráadásul olvasni is szeretett, szóval azonnal egy igazi példaképpé vált számomra. 

Liz Braswell regénye, A vén idő mesél még 2016-ban jelent meg külföldön, a kötet közepesen értékelt a az oldalakon. Nem a leggyengébb műveinek egyike, de nem is tartozik a legjobbak közé. Őszintén bevallom, eddig nem tartozott a kedvenceim közé, Jen Calonita és Elizabeth Lim regényei jobban elnyerték a tetszésemet, de ennek ellenére óriási lelkesedéssel vártam az írónő legújabb, magyarul megjelenő kötetét, hiszen Belle a legnagyobb kedvencem. Imádom magát a mesét is, szerintem ezerszer láttam már és talán soha nem is fogom megunni a Szépség és a Szörnyeteg történetét. Kicsit féltem a kötettől, hiszen mivel Belle a kedvenc Disney hercegnőm, így aggódtam, hogy túlságosan magasra teszem majd a lécet és a kötet nem fogja tudni megugorni majd számomra. Végül azonban kielégítő olvasmányélménynek bizonyult. Sok dolog kifejezetten tetszett benne, de kedvencet azért nem avattam. 

A vén idő mesél egy teljesen kicsavart  Szépség és a Szörnyeteg történet, ahol arra a kérdésre kaphatunk választ, hogy mi történt volna akkor, ha a herceget Belle édesanyja átkozta volna meg. A regény teljesen új irányba viszi ezáltal a történetet, rengeteg új helyzetet és karaktert ismerhetünk meg általa. Nem hittem volna, hogy Belle története ennyi csavart rejthet még. Minden kedvelt és utált karakter helyet kapott az írásban, csupán kicsit más szerepet szánt nekik az írónő. 

A cselekmény rendkívül érdekes és izgalmas, bár nyomokban tartalmazza a főbb pontokat és a karaktereket mégis teljesen új és más irányt kapott a történet. A sztori nagyjából stimmel addig, hogy Belle átvállalja a fogságot a Szörnyeteg várában, de innentől kezdve új vizekre evezünk. Amint Belle megérinti a Szörnyeteg elvarázsolt rózsáját, hirtelen érdekes képek villannak fel előtte, ráadásul még az átok is beteljesülni látszik. Ahogy haladunk előre a történetben, Belle és a Szörnyeteg számára egyre fontosabbá válik, hogy felkutassák a Varázslónőt, megtörjék valamilyen módon a varázslatot és megfejtsék a múltjukat érint sötét rejtélyt. 

A legérdekesebb része az volt a történetnek, hogy az írónő egy teljesen új konfliktust emelt be a történetbe. A charmente (varázslény, vagy valamilyen varázslatos képességgel bíró) és a natural (átlagos, varázstalan) csoport között fennálló ellentét érdekes színezetet adott a történetnek. Az emberek egy idő után félni kezdtek azoktól, akiknek volt valamilyen képessége, üldözni kezdték őket és alacsonyabb rendűnek kiáltották ki őket. Olyan volt ez, mint egy boszorkányüldözés, vagy mint a holokauszt. Ez a változtatás személy szerint nagyon tetszett nekem és tökéletesen beleillett a narratívába. 

A karakterek szerethetők voltak, nagyon szerettem Szörnyeteg karakterét, azt viszont sajnáltam, hogy Belle ebben a regényben valahogy nem került közel hozzám. Ez némileg csalódással töltött el. Nem igazán tudtam mit kezdeni a vívódásaival és bár a herceggel nagyon jól kiegészítették egymást, valami plusz mégis hiányzott nekem belőle. Talán Belle bája veszett el valahol útközben számomra. A kastélyban lakó szolgálók kissé haloványak voltak számomra, nem tudták idézni a mese hangulatát.
Kétségtelen, hogy mint Belle, mind pedig a Szörnyeteg komoly jellemfejlődésen ment keresztül, jó volt látni, hogy a herceg szép lassan kilép a szülei árnyékából és levetkezői az önzőségét. Belle pedig megtanulta, hogy a kalandok soha nem olyanok, mint a könyvek lapjain és ahhoz, hogy boldog legyen a befejezése.

Ha ismeritek az írónő munkásságát, akkor tudhatjátok, hogy nem áll tőle távol a sötétebb atmoszféra sem. Liz Braswell most sem tudott kilépni a cipőjéből és határozottan úgy éreztem, hogy még mindig nem fél attól, hogy be kell piszkolnia a kezét. A baljóslatú kastély, az átok, az eltűnések és a kísérteties elmegyógyintézet mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy az írónő megcsillogtassa a kreativitását. És bár a kötet egyáltalán nem hibátlan, vagy azt, hogy az írónő tökéleteset alkotott, hiszen a kötetnek több hibája is van, de abszolút dicséretes a törekvése. 

A borító nagyon tetszik, az élfestést egyszerűen imádom, hihetetlenül jól mutatnak egymás mellett a színes könyvek. Nekem eddig ez a személyes kedvencem, egy igazi csoda. 

Összességében úgy gondolom, hogy ha nem is tökéletes, de azért jó kis olvasmány volt Liz Braswell legújabb, magyarul megjelent regénye. Ugyan nem hozta nekem a kötet A szépség és a szörnyeteg hangulatát és nem is lett akkora kedvenc, de nem bántam meg, hogy elolvastam. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/3,85

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek az elátkozott kastély lakóit. Minden állomáson láthattok egy fotót, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni a karakter nevét, és beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

KÉP


a Rafflecopter giveaway

Állomások

02/12 Csak olvass!
02/14 Utószó
02/16 Readinspo
02/18 Hagyjatok! Olvasok!
02/20 Szembetűnő
02/22 Dreamworld

2023. október 16., hétfő

Liz Braswell: Vár ​rám a föld + Nyereményjáték


Sziasztok!

A Manó Könyvek jóvoltából megjelent a Vár rám a föld. c. regény, ami a Sorsfordító történetek sorozat legújabb tagja. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják, mi történt volna akkor, ha a földi hatalom Ursulához kerül, Ariel pedig a tengerek néma királynőjévé válik apja meggyilkolását követően.
Tarts velünk, kövesd a turné állomásait és nyerd meg a kiadó által felajánlott könyv egy példányát!

Öt év telt el, mióta a gonosz Ursula legyőzte a kis hableányt... és elvette Triton király életét. Ariel most Atlantica néma királynője, Ursula pedig Eric herceg királyságát vezeti a szárazföldön. Amikor azonban Ariel rájön, hogy az apja talán még mindig életben van, visszatér egy olyan világba, amiről azt gondolta, sosem látja többé - és ezzel együtt esélye nyílik rá, hogy a hercegét is viszontlássa.
Ariel hamarosan megtudja, hogy Ursula mindent megtesz, hogy a lehető legnagyobb mértékben kihasználja hercegnői pozícióját: összeesküvéseket szervez, ármánykodik, és nyílt háborúkat indít a szomszédos királyságok ellen. Amikor pedig az álcázott tengeri boszorkány tudomást szerez Ariel felbukkanásáról, azzal fenyegetőzik, hogy mind a vízalatti, mint a szárazföldi világot elpusztítja. Vajon képes lesz Ariel megbuktatni a gyilkos gonosztevőt, akinek eltökélt szándéka, hogy elpusztítsa az otthonát, és a világot, amelynek egykor mindennél jobban szeretett volna a részévé válni?

A kis hableány Hans Christian Andersen 1831-ben megjelent meséje. A későbbiekben több feldolgozás is készült belőle, talán az 1989-es Disney animációs rajzfilm változat a legismertebb. A mese óriási sikert aratott mind a kritikusok, mind a közönség körében, máig is az egyik leghíresebb Andersen-mesefeldolgozásként ismerik. Többek közt ez a film indította el az úgynevezett Disney-reneszánsz korszakot, amely egészen a 2000-es évek végéig tartott. A Disney-féle feldolgozást számos híres folytatás követte és televíziós sorozat, 2008-ban pedig élő szereplőkkel színházi darabként a Broadway-n adták elő, 2023-ban pedig a sokak által kritizált élőszereplős változata is megjelent. 

A Sorsfordító történetek sorozat az első pillanattól kezdve a szívem csücske. Nagyon szeretem a koncepcióját, mindig érdekes és izgalmas arról olvasni, hogy mennyire meg tud változni egy-egy jól ismert történet, ha valami máshogy történne az eredeti elgondoláshoz képest. A Manó Könyvek gondozásában megjelent legújabb sorsfordító történet Ariel meséjére koncentrál. Ugyan nekem nem Ariel a kedvenc hercegnőm, de összességében mindig is kedveltem a karakterét. Nagyon csípem azokat az álmodozó hercegnőket, akik nem csak egy másfajta életről álmodtak, hanem bele is vágtak bátran annak megvalósításába és a szememben Ariel is ilyen. Óriási bátorság volt tőle elhagyni a jól ismert vízi közeget, és emberként szárazföldre lépni annak érdekében, hogy megismerje és magába bolondítsa a herceget. 

Liz Braswell regényében arra kaphatunk választ, hogy mi lett volna, ha Ariel és Eric herceg nem győzi le Ursulát. A történet így tejesen új fordulatot vesz és számtalan izgalom vár még főhőseinkre, hogy végül megmentsék a földi és a vízi királyságot. 

A történet alapja nekem nagyon tetszett. Rendkívül érdekes gondolat, hogy Ursula nehezebb ellenfélnek bizonyul az eredeti meséhez képest, így éveket kell várni ahhoz, hogy végre győzedelmeskedhessenek felette a jók. Érdekes volt látni, hogy mennyire a hatalom megszállottja lett és mennyire kreatív tudott lenni még varázslat és mágia nélkül is. Jól kiismerte az embereket, szépségével és éleslátásával könnyen meg tudott vezetni mindenkit. Nem volt másra szüksége, mint egy kis pénzre és már is követték a kapzsi urak. Szomorú, de igazából tényleg mindenre képes volt egy kis arannyal a kezében. 
Érdekes volt látni azt is, hogy miként alakult Eric és Ariel élete. A hableánynak meg kellett tanulnia, hogy mi is az igazi felelősség, hiszen apja helyett ő lépett a trónra. Már egy egész királyság függött tőle, nem dönthetett a szeszélyeinek megfelelően. A fiatal, tinédzser naiva helyett kapunk egy erős és kompetens királynőt, ami ugyan jól áll a történetnek, de talán még jobb lett volna, ha Ariel megerősödése nem vezetett volna Eric teljes kiheré, elnyomásához. A fiatal herceg ugyan az eredeti mesében sem volt túlságosan acélos karakter, de ebben a történetben számomra teljesen elveszett. Egy gyenge, és teljesen inkompetens karakter lett, aki mások erejére hagyatkozik, és ezt sajnos nem magyarázza a rajta ülő varázslat sem. Kevés volt, gyenge és kissé egybites. Kár érte, mert egy nő lehet úgy is erős, hogy kompetens férfi karakter van mellette, nem kell a másik nemből bugyuta alakot kreálni. 

A cselekmény érdekes és izgalmas volt, de talán egy kicsit hosszabb a kelleténél. Néha kicsit túlírtnak éreztem, néhány jelenetet és párbeszédet simán elhagyatott volna írónő, hogy feszesebb legyen a történetszál. Azt viszont kifejezettem szerettem, hogy nem csak Ariel, Eric és Ursula kapott hangot a történetben, hanem a mellékszereplők is. A kis hableány egyik legnagyobb erőssége szerintem a  szerethető társak (nem igazán tudom, hogy magyarul mi erre a megfelelő szó, de angolul az animal sidekicks). Ficánka, Sebastian, Hablaty elhagyhatatlan, így nagyon örültem, hogy az írónő róluk sem felejtkezett el. 

A könyvben többször is utalt az írónő az eredeti mesére. Pirospont, hogy nem mentek el felesleges oldalak ennek a felidézésére. Egy rendkívül okos és kreatív utat választott az előzménytörténet bemutatására és prezentálásra,  De emellett természetesen a szereplők párbeszédei is utalnak az eredeti mesére. Meg kell hagyni, tényleg zseniális ötletei vannak ennek a nőnek. Kár, hogy végül mindig középszerű írást ad ki a kezeiből. Talán egy új szerkesztőt kellene keresnie, aki jobban felhívja a figyelmét a hiányosságaira. Pedig olyan sok potenciál van benne. 

A Vár rám a föld című regénye az írónőnek szerintem teljesen jól belesimul a munkásságába. Az Aranyhajas írása szerintem mérföldekkel jobb, de Ariel története semmiképpen sem rosszabb Csipkerózsika és Jázmin történeténél. A következő ilyen jellegű kötet remélem a Szépség és a Szörnyeteg lesz szintén Liz Braswelltől, de a Pán Péter sztorinak is nagyon örülnék. A borító nagyon tetszik, az élfestést egyszerűen imádom, hihetetlenül jól mutatnak egymás mellett a színes könyvek. 

Összességében igazán érdekes élmény volt számomra a Vár rám a föld című könyv olvasása. Ugyan nem ez a kedvenc sorsfordító történetem, de egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. A karakterek és a cselekmény kidolgozottsága hagyott bennem némi hiányérzetet, a különböző izgalmas események és ötletek pedig csak részben tudták feledtetni az előzők miatt érzett csalódásomat. A regény abszolút olvastatja magát, ha valaki nekikezd, akkor könnyen és gyorsan tud haladni az olvasással. Ha szerettétek Arielt, vagy kíváncsiak vagytok erre a történetre, akkor szerintem érdemes esélyt adni a történetnek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/3,85

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek A kis hableány Disney mese állatszereplőit. Minden állomáson láthattok egy képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a karakter nevét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

KÉP


a Rafflecopter giveaway

Állomások listája

10/16 Csak olvass!
10/18 Utószó
10/20 Dreamworld

2023. április 19., szerda

Liz Braswell: Ami ​enyém volt rég + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Manó könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent a Sorsfordító történetek legújabb kötete, az Ami enyém volt rég. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Liz Braswell történetét Aranyhajról, melyben úgy tűnik, a mágikus hajú lány haja gyógyítás helyett veszéllyel fenyegeti az emberek életét. Tartsatok velünk és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát. 

Hogy ​megmentsék királynőjük és születendő gyermeke életét, a hűséges alattvalók mindenfelé keresik a gyógyító erejű Aranyvirágot… ehelyett azonban véletlenül a Holdvirágot viszik el a palotába. A csillogó virág meggyógyítja a királynőt, aki egészséges lánygyermeknek ad életet. A kislány haja ezüst, mint a fényesen világító hold. Ám ezüst hajának veszélyes varázsereje van: gyógyítás helyett kárt tesz másokban. A királyság biztonsága érdekében Rapunzel hercegnőt egy nagytudású boszorkány, Gothel asszony gondjaira bízzák, és egy toronyba zárva éli az életét.
Rapunzel tizenkilenc évet tölt a torony falai között. Elfogadja, hogy az embereket meg kell védeni mágikus hajától. Amikor végül úgy dönt, hogy elhagyja az egyetlen otthont, amit valaha ismert – hogy láthassa a lebegő fényeket, melyek minden évben megjelennek az égen a születésnapján –, két tolvaj társaságában váratlan kalandokba keveredik. Az egyikük Gina, a feltörekvő törvényen kívüli, a másik pedig Flynn Rider, a körözött bűnöző. Rapunzel ráébred, hogy a története, a mágikus haja és a jövője sokkal több meglepetést tartogat, mint azt valaha képzelte.
Az Aranyhaj és a nagy gubanc (eredeti cím: Tangled) egy 2010-ben bemutatott rajzfilm, amely az 50. Disney-film. A főszereplője Aranyhaj (Rapunzel), aki egy magas toronyba zárva él Pascallal, a kaméleon barátjával az egész világtól elzártan. Semmit sem tud a származásáról, látszólag szeretetben neveli őt édesanyja, Gothel. Egy nap azonban találkozik Flynn Riderrel a sármos tolvajjal és az egész élete megváltozik. Aranyhajnak csak egy vágya van, látni akarja a lebegő fényeket. Azonban arról fogalma sincs, hogy milyen módon kötődik az ő élete a lámpásokhoz és Gothel nem az, akinek mondja magát. A mesét Az aranyhajú leány, vagy Galambbegy című Grimm-mese ihlette. 

Liz Braswell regénye, az Ami enyém volt rég 2021-ben jelent meg, és ahogy láttam ez az írása fut a legjobban az írónőnek, eddig ez kapta a legmagasabb százalékot. Bevallom, eddig nem tartozott a kedvenceim közé, Jen Calonita és Elizabeth Lim regényei jobban elnyerték a tetszésemet, de ennek ellenére óriási lelkesedéssel vártam az írónő legújabb, magyarul megjelenő kötetét, hiszen Aranyhaj az egyik személyes kedvencem. Imádom magát a mesét is, szerintem ezerszer láttam már és talán soha nem is fogom megunni. Szerencsére végre nem kellett csalódnom és bár a kötet nem lett akkora szerelem, mint például Mulan története, de határozottan állíthatom, hogy Liz Braswell regényeit tekintve magasan ez sikerült szerintem a legjobban. 

Az Ami enyém volt rég egy teljesen kicsavart  Aranyhaj történet, ahol arra a kérdésre kaphatunk választ, hogy mi történt volna akkor, ha a királynő nem az aranyvirág főzetét issza meg. A regény teljesen új irányba viszi ezáltal a történetet, rengeteg új helyzetet és karaktert ismerhetünk meg általa. Nem hittem volna, hogy Aranyhaj történetében ennyi csavar rejlhet, de magam is meglepődtem azon, hogy mennyire élveztem a kötet olvasását. Bár az aranyvirággal is erős és szerethető történetet kaptunk, de a holdvirág megjelenésével még izgalmasabbá válik  a cselekmény. Minden kedvelt és utált karakter helyet kapott az írásban, csupán kicsit más szerepet szánt nekik az írónő.

Már a regény kiindulópontja is érdekesen alakul, hiszen kiderül, hogy a történetnek van egy narrátora, aki ráadásul nem is a mesei, hanem a való világhoz kötődik. A történet apropója, hogy Daniella a fiatal 16 éves lány betegség miatt kórházi kezelésre kényszerül. Aranyhaj története a legnagyobb kedvenc számára, ezért napjában többször is megnézi és ha valaki fel akarna olvasni neki, akkor is ezt a történetet kéri. Egy nap azonban Brendan (Daniella testvére) úgy dönt, hogy visz egy kis csavart a történetbe és most teljesen újszerűen meséli el a történetet. Érdekes és izgalmas irányt adott ezáltal a történetnek, melynek célja, hogy szórakoztassa testvérét és elterelje a kezelésről a figyelmet. Ne aggódjatok, a kórházi részek nem megterhelők lelkileg, nem megy bele az írónő a betegség mélyebb részleteibe, csupán egy újszerű keretet biztosít ezáltal a történetnek. A kötet utolsó odalain kiderül, hogy az írónő számára sem ismeretlen a betegség és a testvérének a támogatása, így az jutott eszembe, hogy lehet, hogy emiatt lett olyan kiemelkedő ez az írás az eddigi regényeit tekintve. Látszik, hogy sokat jelent számára a közeg, amibe beleemelte és az is, hogy érti és tudja, hogy milyen az, ha valaki elveszíti a haját és micsoda erő rejlik abban, ha csak paróka segítségével, de ismét birtokolhatja azt. Ehhez a tapasztalathoz, pedig tökéletesen illeszkedik Aranyhaj története, aki tényleg olyan, mint egy igazi, két lábon járó hajtömeg. 

A cselekmény rendkívül érdekes és izgalmas, bár nyomokban tartalmazza a főbb pontokat és a karaktereket mégis teljesen új és más irányt kapott a történet. Ahogy a fülszövegen is olvasható, az Aranyvirág helyett a Holdvirágot issza meg a királynő, így a lánygyermek nem a gyógyítás, hanem valami egészen más képességre tett szert. A királyság biztonsága érdekében Rapunzel hercegnőt egy nagytudású boszorkány, Gothel asszony gondjaira bízzák, és egy toronyba zárva éli az életét.
Rapunzel tizenkilenc évet tölt a torony falai között. Elfogadja, hogy az embereket meg kell védeni mágikus hajától. Gothel többször is azt érezteti vele, hogy ő egy veszélyes lény, akinek nincs keresnivalója az emberek között. Hazugsággal láncolja magához, a fiatal lány pedig egyre jobban elmerül a káros és abuzív kapcsolatban. Egy nap azonban elszánja magát, hogy végre megnézhesse közvetlen közelről a lebegő fényeket, ezzel pedig mozgása lendülnek az érdekesebbnél érdekesebb szálak a történetben. Két társa Gina, a feltörekvő törvényen kívüli, a másik pedig Flynn Rider, a körözött bűnöző. Rapunzel ráébred, hogy a története, a mágikus haja és a jövője sokkal több meglepetést tartogat, mint azt valaha képzelte és talán még sem olyan veszélyes, mint azt eddig mondták neki. 

A történet sokkal jobban kibontja Gothel és Rapunzel kapcsolatát, mint a történet. Még így is akad némi hiányérzetem, de nagyszerűen ábrázolta az írónő a fiatal lány ragaszkodását. Rapunzel abban a hitben volt 19 éven át, hogy megölte a szüleit és Gothel örökbefogadta és neveli őt. Persze rengeteg bántalmazó momentumot tudna felsorolni az eltelt évek alatt és soha nem kapta meg azt a szeretetet és törődést amire vágyott, de ő az egyetlen anya, akit ismer. Furcsa és ellentétes érzelmek munkálkodnak benne. Egyrészről ragaszkodik a nőhöz, hiszen ő nevelte fel (még akkor is, ha nem sok pozitív dolgot köszönhet neki), állandóan mentegeti őt és úgy érzi, hogy megérdemelte a bánásmódot, amiben részesült, hiszen szerencsés, hogy valaki egyáltalán foglalkozik vele a veszélyessége ellenére. Másrészről azoban, ahogy haladunk előre, úgy látja meg a kapcsolatuk toxikus oldalát. Szép lassan elkezd töredezni a kép, amit Gothelről alkotott, a kérdés csupán annyi, hogy képes lesz-e kikerülni a nő uralma alól és mikor lehet a saját sorsának a kovácsa. 

Rengeteg új helyzetet emelt be az írónő, a történet szerves részét képezik a haramiák és egyéb gaztevők jelenléte, de nem a Csúcs Kiscsacsa társaságából kerülnek ők ki, hanem valami sokkal súlyosabb és veszélyesebb csoportól. Aranyhaj, akarom mondani Ezüsthaj hajkoronája rengeteget ér, sokan szeretnék megszerezni maguknak, hogy fegyvert készíthessenek belőle. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá a fital lány és persze az olvasó számára is, hogy a különleges haja sokkal több mindenre képes, mint amire elsőre gondoltuk. Ahogy a hold, úgy az ereje is változhat. Vajon megismerheti a varázserő titkát? Vagy örökre abban a hitben marad, hogy a haja csak arra képes, hogy életet ontson?

Számomra hiteles volt látni, hogy Aranyhaj milyen kis tudatlan volt a való világgal szemben, hiszen 19 éven át egy toronyban élt, senki sem várhatja tőle, hogy ismerje a körülötte lévő világot. Jókat mosolyogtam azokon a jeleneteken, amikor az erdő állataival találkozott és azon, hogy milyen rosszul sikerült beazonosítani őket. 

A szereplők rendkívül érdekesek és izgalmasak. Flynn hozta a formáját, ugyanakkor kicsit hiányoltama  klasszikus serpenyős jelenetüket. Az az egyik kedvencem az egész meséből, így jó lett volna ebben a formában is látni, mindenesetre legalább a szívtiprót sikerült villantania. :) Gina egy igazán izgalmas és friss karakter, nekem kicsit olyan volt, mint a sorozatban Cassandra karaktere. Persze, az életük teljesen más, de a vagány és kalandor lányt pontosan úgy képzeltem el, mint őt. Még kinézetre is az ő arca jelent meg előttem. Pascal és Maximum nagyon érdekes és újszerű módon jelentek meg a történetben, nekem nagyon tetszettek ezek a csavarok a történetben. 

Az elbeszélés sokszor tényleg olyan volt számomra, mintha valaki éppen mesélne nekem, így az számomra hitelesnek hatott. A mese korántsem volt tökéletes, de teljesen jól illeszkedett az adott szituációba, így egy másodpercig sem vártam tőle többet. Nagyon jót tett a történetnek a narrátor, úgy éreztem magam, mintha nekem is éppen mesélné valaki ezt a történetet. Bár imádom Aranyhaj meséjét, de bármikor megnézném Ezüsthaj kalandjait is. Akár egy mesesorozat formájában is. 

Ha ismeritek az írónő munkásságát, akkor tudhatjátok, hogy nem áll tőle tála a sötétebb atmoszféra sem. Ebben a regényben úgy éreztem, hogy kevésbé volt jellemző rá ez a vonal, de azért néhány szereplő beemelésével és néhány szituáció leírásánál látszik, hogy nem tudott kilépni a cipőjéből. Nekem tetszettek ezek a szálak, érdekessé és izgalmassá tette a történetet.

A borító nagyon tetszik, az élfestést egyszerűen imádom, hihetetlenül jól mutatnak egymás mellett a színes könyvek. Nekem eddig ez a személyes kedvencem, egy igazi csoda. 

Összességében úgy gondolom, hogy abszolút élvezhető lett Liz Braswell legújabb, magyarul megjelent regénye, számomra a Sorsfordító történetek élmezényőbe került. Nekem nagyjából a Jégvarázs szintjén van, így tényleg csak néhány kötet előzi meg az én egyéni és szubjektív sorrendemben. Ha szeretitek Aranyhaj történetét és nem ijedtek meg egy kis csavartól akkor bátran ajánlom nektek az Ami enyém volt rég című kötetet, érdekes és izgalmas olvasmány. Olvassátok, szeressétek!


Értékelés: 5/4,5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek az Aranyhaj mesében elhangzó dalokat. Minden állomáson olvashattok egy kissé hiányos dalszöveg részletet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, mi az az egy szó, ami hiányzik és azt beírni a rafflecopter megfelelő sorába. 
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

DALSZÖVEG

 “Van egy kedvenc szerzőm,
Úgy hívják, hogy ……,
Neki minden hangja kincset ér.
Nekem életem-halálom,
Hogy a muzsikáját játszom.
Igen, a szívem mélyén álmok hada él.“



Állomások

04/12 Utószó
04/16 Hagyjatok! Olvasok!
04/18 Csak olvass!
04/20 Dreamworld
















2022. október 18., kedd

Jen Calonita: Tükröm, ​tükröm + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent a Sorsfordító történetek legújabb kötete, a Tükröm, tükröm. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják, mi történik akkor, ha a Gonosz Királynő a herceget mérgezi meg. Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát.

Mi lett volna, ha a Gonosz Királynő a herceget mérgezi meg?

Hófehérke királysága szeretett édesanyja halálát követően a nép által csak "a Gonosz Királynőként" emlegetett mostohaanyjához kerül. A fiatal hercegnő igyekszik észrevétlen maradni a kastélyban, hogy ne okozzon kellemetlenséget az új királynőnek.Amikor azonban a megöletésére kiötlött terv félresikerül, Hófehérke élete gyökeresen megváltozik. Egy csapat, eleinte bizalmatlan törpe, egy kedves, de szinte ismeretlen herceg, és egy titokzatos múltbeli ismerős segítségével merész küldetésre indul, hogy megállítsa a Gonosz Királynőt, és visszaszerezze a királyságát. Vajon képes legyőzni egy ellenséget, aki minden lépéséről tud, és eltökélte, hogy - akár Hófehérke és szerettei életének árán is - megtartja nehezen megszerzett hatalmát?


Hófehérke története soha nem volt a kedvencem, mindig is idegesített a karaktere. Jó persze, tudom én, hogy az ő története egészen 1937-ig nyúlik vissza, de valahogy soha nem lett a szívem csücske. (Apropó, tudtátok, hogy ez volt az első egész estés Disney-rajzfilm?)

No de vajon honnan is származik a mese? A történet ma legismertebb verziója a Grimm testvérek gyűjtéséből maradt fenn. Először 1812-ben jelent meg a Gyermek- és családi mesék című kötetben.  A német változatban szerepelnek a törpék és a varázstükör, a nem német típusokban a törpék helyén általában rablók szerepelnek, míg a beszélő tükröt egy, a nappal vagy a holddal folytatott párbeszéd pótolja. A mese rengeteg formában látott napvilágot, az én fejemben is többféle változat keveredik. Van olyan történet, amelyben csupán a mérgezett alma kap szerepet, más írásokban egy elátkozott fésű és fűző is helyet kap. 

Hófehérke soha nem volt a kedvencem, mindig is idegesített a karaktere és a személye. Egy életképtelen, unalmas lány, aki majdnem feldobta a talpát egy almadarab miatt. Persze értem én, hogy az akkori világban viszonylag kevés és ritka erős és kompetens női szereplőt és karaktert ismert a világ, és egy adott alkotást az aktuális korszellem alapján szabad csak értékelni, de engem egyszerűen irritál a gyengesége. És ezen az sem segít, hogy tulajdonképpen egy aranyos és kedves kislányról van szó. Valahogy idegesített és azóta sem zártam a szívembe. Emiatt is vártam annyira nagyon lelkesen Jen Calonita regényét, hiszen abban bíztam, hogy az ő változatában hátha jobban megkedvelem Hófehérkét, és ha kedvenccé nem is válik, de jobban megbarátkozom majd vele.

Minden egyes olvasást úgy szokásom kezdeni, hogy még a kötet beszerzése előtt lecsekkolom az adott művet GoodReadsen. A Tükröm, tükröm értékelése bár nem érte el a 4,0 értéket de úgy voltam vele, hogy:

1. Nagyon csípem a Sorsfordító történetek sorozatot és azt hiszem az értékelések szerinti legkevésbé tetszetős művet már úgyis olvastam, így nagy baj nem történhet. 
2. Jen Calonita mások két könyvét kifejezetten kedveltem és 4,5 csillagra értékeltem, szóval erőteljesen bíztam abban, hogy olyan rossz dolgot csak nem ad ki a kezei közül. Mondjuk ez volt azt hiszem az első regénye a sorozatban, de én azért töretlenül bíztam az írásmódjában. 

Szóval ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal vettem a kezembe a kötetet. Ugyan egy idő után éreztem, hogy nem lesz a kedvencem, de azért kíváncsian vártam nagyon, hogy mit is hoz ki az írónő ebből az érdekesnek és izgalmasnak ígérkező helyzetből. 

A Tükröm, tükröm azzal az alapgondolattal nyit, hogy mi lenne, ha a Gonosz Mostoha a herceget mérgezné meg az almával. Nagyon érdekes ez a nyitás, hiszen így alapjaiban rengeti meg a történetet. Hófehérke mindig is egyszerű lélek volt a szememben, és nagyon izgalmas volt az a gondolat, hogy esetleg erős és kompetens női karakter válhat belőle. 

Az alapkoncepció nagyon tetszett, és remek ötlet volt, hogy Hófehérke kicsavart története mellett bepillantást nyerhetünk a Gonosz Mostoha életébe is. Jobban megismerhettük őt, ezáltal kicsit összetettebb karakter vált belőle is. Ahogy az eredeti mesében, úgy Jen Calonita regényében sincs könnyű élete a fiatal lánynak. Mostohája rendkívül féltékeny rá, ezért minden vágya az, hogy megszabaduljon tőle. A puszta gonoszsága azonban itt árnyalva van és folyamatos kétségek gyötrik. Nekem nagyon hasonlít amúgy az élettörténete Serena Valentino könyvében Gothel életére. Kezdetben Ingrid (a Gonosz Mostoha) is ragaszkodott testvéréhez és szoros kötelék fűzte őket össze, ám elméje erősen megbomlott a tükör és becsvágy hatására. Egy idő után már csak a hatalom érdekelte. Bármilyen alávaló dolgot művelt, mindent meg tudott önmagának magyarázni. Hófehérke ahogy haladunk előre a történetben úgy válik egyre erősebbé, és szép lassan a nép vezetőjévé válik. Persze nem lesz belőle Jeanne d'Arc , de önmagához képest rengeteget fejlődik. Kicsit csalódott vagyok, mert bár vitathatatlan, hogy nem egysikúak a karakterek (kivéve a herceg, szegény csak biodíszlet volt, túl sokat nem tett hozzá a történethez), mégis van egy kis hiányérzetem velük kapcsolatban. Egy kicsivel több mélységet el tudtam volna még képzelni. 

A cselekmény kissé kidolgozatlannak tűnt, kicsivel több izgalomba is keveredhetett volna Hófehérke. Olykor kissé sterilnek éreztem a történetet, némi kosz, jó adagnyi fortély, veszély és küzdelem még elfért volna azért a regényben. Minden adott volt, a Gonosz Mostoha akár az egész erdőt rájuk uszíthatta volna, az egész világot felperzselhette volna, hogy végre elkapja és példát statuáljon vele, de ő valamiért megelégedett az egyszerűbb és kevésbé hatékony módszerekkel. Ráadásul soha nem próbált meggyőződni arról, hogy sikerrel járt-e, majd mélyen meglepődött, amikor kiderült, hogy nem. 
Maga a csavar nagyon izgalmasnak tűnik, ugyanakkor úgy éreztem, hogy tényleg csak annyiban más ez a történet Hófehérke szempontjából, hogy nem őt mérgezik meg az almával. Oké, találkozik néhány falusival, elmond néhány buzdító szöveget pluszban, de nem éreztem, hogy alapjaiban rengetné meg a történetet. Én pedig talán ezt hiányoltam a legjobban belőle. Az ötlet izgalmas volt, de a kidolgozása laposra sikeredett. Mert persze, Hófehérke ebben a formában tényleg egy erősebb és kompetensebb karakter, aki végre kiáll abban, amiben hisz és nem csak úgy hagyja, hogy a dolgok megtörténjenek vele. De számomra még ebben a formában is kevésnek bizonyult az ő karaktere. Néha úgy éreztem, hogy a Gonosz Mostoha történetszála elviszi a show-t és sokszor érdekessebbnek és izgalmasabbnak éreztem az ő fejezeteit. Bár Jen Calonita mindent megpróbált, de a Gonosz Mostoha még ebben a kicsavart történetben is érdekesebb karakter, mint Hófehérke. 

A borító nagyon tetszik, az élfestést egyszerűen imádom, hihetetlenül jól mutatnak egymás mellett a színes könyvek. Az eddigi színek közül talán ez a legnagyobb kedvencem. 

Összességében igazán érdekes élmény volt számomra a Tükröm, tükröm című könyv olvasása. Őszinte leszek veletek, nem ez lett a kedvenc Sorsfordító történetem.  A karakterek  kidolgozottsága hagyott bennem némi hiányérzetet, ráadásul a cselekmény is túlságosan visszafogottra sikeredett. Határozottan úgy éreztem, hogy nem ez Jen Calonita legjobb írása, ugyanakkor talán az is elmondható, hogy nem volt könnyű dolga, hiszen az egyik legérdektelenebb (legalábbis az én véleményem szerint) hercegnőről írta a könyvét. A regény abszolút olvastatja magát, ha valaki nekikezd, akkor könnyen és gyorsan tud haladni az olvasással. Maga a kötet nálam a középmezőnyben helyezkedik el. Olvastam már jobb, de rosszabb írásokat is a Sorsfordítő történetek sorozatban. Ha szerettétek Hófehérkét, vagy kíváncsiak vagytok erre a történetre, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a kötetnek. 

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során ki másé is lehetne a főszerep, mint Hófehérkéé? Minden állomáson láthattok egy képet, melyen Hófehérke valamelyik megtestesülése látható, nektek pedig nincs más dolgotok, mint megírni annak a filmnek vagy sorozatnak a címét, amiből származik. 
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk! 

KÉP


a Rafflecopter giveaway

Állomások

10/18 Csak olvass!
10/20 Utószó
10/22 Sorok Között
10/24 Dreamworld

2022. július 1., péntek

Liz Braswell: Hol ​volt, hol nem + Nyereményjáték

Sziasztok!

Mi lett volna, ha…? Sokszor felmerül bennünk ez a mondat, de ha a saját sorsunk alakulásáról van szó, az ezen való agyalás nem vezet sok jóra. Ellenben közkedvelt, kitalált karakterek sorsával játszani sokkal szórakoztatóbb. A Sorsfordító történetek sorozatban a klasszikus Disney-hercegnők történetében változtatnak meg a szerzők egy-egy központi mozzanatot, és annak mentén gondolják újra a kalandjaikat. A sorozat legújabb tagja pedig Csipkerózsikáról szól, melynek magyar verzióját a Manó Könyveknek köszönhetjük.

Mi lett volna, ha Csipkerózsika mégsem ébred fel?
Olyan egyszerű volna – egy legyőzött sárkány, egy álomba merült hercegnő a kastélyban, és a herceg, aki megmenti… Ám amikor a herceg megcsókolja a lányt, őt is elnyomja az álom, így a mesének korántsincs vége. Hajnal hercegnő igyekszik elmenekülni a kastélyból, amelyet Demóna tart hatalmában, és kilépjen a veszélyes és lenyűgöző külvilágba. Egy elbűvölő herceg és régi barátok szegődnek társául. Ám Demóna minden mozdulatát követi, és Hajnal hercegnőnek minden erejét össze kell szednie, hogy megtudja, kik a barátai, és kicsoda ő valójában. Az idő pedig szalad. Felébred-e az alvó hercegnő a szörnyű álomból?





A Csipkerózsika egy mindenki által ismert tündérmese. A mese két legismertebb változata közül az elsőt Charles Perrault adta ki a Lúdanyó meséi című mesegyűjteményében 1697-ben, a másikat a Grimm fivérek jelentették meg 1812-ben a Gyermek- és családi mesék című gyűjteményükben. Az Aarne-Thompson - féle folklórbesorolásban 410 Csipkerózsika-típusú mesét találunk. Több rajzfilmfeldolgozása is született, köztük 1959-ben a Walt Disney-féle, melyben a szereplők nevet kapnak (a hercegnő Auróra, a gonosz tündér Demona (angolul Maleficent), a három tündér Flóra, Fauna és Fiona (angolul Merryweather). Az átok beteljesülését úgy akadályozzák meg, hogy a három tündér neveli fel Csipkerózsikát. A történetet 1952-ben kezdték készíteni, s 1959-ben mutatták be. 

Liz Braswell regénye, a Hol volt, hol nem még 2016-ban jelent meg, és ha nem tévedek ez volt az egyik első (talán az Aladdin feldolgozás előzte csak meg) ilyen típusú regény, így az írónőnek nem volt könnyű dolga, hiszen egy teljesen új műfaj, vagyis a Disney sorsfordító történetek egyik első fecskéje volt. Azt hiszem, hogy ez meg is látszik a regényen és a külföldi értékelések esetében is ez kapta az egyik legalacsonyabb értékelést. Ezzel azonban nincs is olyan nagy baj, hiszen innen szép fejlődni és ahogy a többi, később megjelent műveken is látjuk, az írók tanultak egymás hibáiból és egyre jobb és jobb regények születnek a sorozatban. A három írónő közül, akiktől eddig olvashattunk a Sorsfordító történetek világában elmondható, hogy talán nem Liz Braswell a legjobb író, de ahogy láttam a többi írása tényleg jobb értékeléssel fut, így bizakodóan állok a jövő előtt és várom a többi kötetet is. 

Liz Braswell regényében arra kaphatunk választ, hogy mi lett volna, ha Demónának lett volt egy B terve és Csipkerózsika mégsem ébredne fel a herceg csókjára. Sőt, helyette a herceg is mély álomba merül. A történet így tejesen új fordulatot vesz és számtalan izgalom vár még főhőseinkre, hogy végül megmentsék a királyságot és a benne élőket. 

A történet alapja nekem nagyon tetszett. Rendkívül érdekes gondolat, hogy Demóna az álomvilágban próbálja meg azt, amivel a való életeben kudarcot vallott. Az álmok birodalma teljesen máshogy működik mint a való világ, nagyon ötletes gondolat volt a rémálmokat is beemelni a regénybe. Nagyon tetszettek azok a problémák, amikkel a hercegnőnek meg kellett küzdenie. Az, hogy a szüleitől távol nevelkedett 16 éven keresztül óriási trauma a fiatal lány számára és örömmel konstatáltam, hogy ezt az írónő is feldolgozandó problémaként jeleníti meg. Érdekes látni azt is, hogy Auróra hogyan lép ki önmaga árnyékából és hogyan fejlődik oldalról oldalra. Eddig két regény alapján elmondhatjuk, hogy Liz Braswell nem a legjobb író, legalábbis az első regényei a sorozatban nem lettek túlságosan acélosak. Az azonban vitathatatlan, hogy remek ötletei vannak, csupán a megvalósítással áll hadilábon. Az írásmódon azonban lehet javítani, szóval őszinten bízom abban, hogy a többi írása jobban elrabolja majd a szívemet. Kicsit mérges is vagyok rá, hiszen az alapgondolatok alapján ez egy brutál erős retelling történet is lehetett volna. Az erő azonban szép fokozatosan fogyott, a cselekmény egyre kuszább és logikátlanabb a lett, a szereplők pedig egyre egyszerűbb és butácskább párbeszédekbe bonyolódtak. 

A cselekmény és a szereplők viselkedése olykor logikátlanok voltak, bizonyos jelenetek rendkívül karakteridegenek voltak számomra, egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a hirtelen változással. Az viszont kifejezetten tetszett, hogy az írónő nem félt bemocskolni a kezét és igyekezett egy sötétebb atmoszférát megteremteni. Az biztos, hogy ez nem egy gyermekbarát könyv. Eddig is mondtam, hogy a Sorsfordító történeteknek bár mesei az alapja, de egyáltalán nem kicsik kezébe való. Ennél a regénynél ez még inkább igaz, mint a többieknél. Bizonyos karaktereket elveszítünk, lesznek, akiket megkínoznak és természetesen a démonok és egyéb szörnyek sem túl gyermekbarát lények. Nem mondom, hogy az írónő tökéleteset alkotott, rengeteg hibája van a történetnek, de abszolút dicséretes a törekvése. 

A karakterek bár érdekesek voltak, de sajnos egyiket sem ismerhettük meg mélyebben. Néha úgy éreztem, hogy Csipkerózsika és Fülöp herceg karaktere is kissé egybitesre sikerült. Valahogy nem tudott az írónő erős karaktereket alkotni, és Auróra az én szememben egyszerűen nem tudott feljebb lépni az 1959-es Disney változat szintjénél. Bár rengeteg veszélyhelyzetben kellett helyt állnia, valahogy az ember mégsem egy igazán badass, harcos hercegnőt látott maga előtt. Mintha az írónő valahogy képtelen lett volna olyan szinten elmélyíteni az ő karakterét, hogy méltóképpen illeszkedhessen a szereplő a koncepciójához. Az ötlet nagyszerű volt, de valahogy hiányzott belőle az erő, az átgondoltság és a mélység. 

Nagyon kíváncsi lettem volna arra, hogy az írónő mivel magyarázza Demóna viselkedését. Többször is említésre kerül, hogy a probléma forrása, hogy nem hívták meg anno a keresztelőre. De vajon miért érezte annyira óriási problémának ezt? Sokat gondolkodtam azon, hogy vélhetően valamiféle kisebbségi komplexus szüli ezeket az érzelmeket és viselkedési formákat nála, de nagyon érdekelt volna, hogy ebben a teljesen újragondolt történetben hogyan mélyítik el az ő karakterét. Sokkal közelebb érezhette volna magához az olvasó, ha a hibái és problémái feltárásra kerültek volna, túlléphetett volna a csúnya főgonosz klisén és elgondolkodtathatott volna mindenkit, hiszen a gonosz nem születik, hanem úgy teremtik meg.

A könyvben többször is utalt az írónő az eredeti mesére, nagyon tetszett, mikor Fülöp herceg elmesélte a történetet úgy, ahogy szerinte történnie kellett volna, ez pedig megegyezett az eredeti mesével. Ahogy Csipkerózsika felidézte emlékeit az erdőben töltött évekről, vagy a találkozásokról szintén a Disney mesét juttatják az ember eszébe. 

A borító nagyon tetszik, az élfestést egyszerűen imádom, hihetetlenül jól mutatnak egymás mellett a színes könyvek. 

Összességében igazán érdekes élmény volt számomra a Hol volt, hol nem című könyv olvasása. Őszinte leszek veletek, nem ez lett a kedvenc Sorsfordító történetem.  A karakterek és a cselekmény kidolgozottsága hagyott bennem némi hiányérzetet, a különböző izgalmas események és ötletek pedig csak részben tudták feledtetni az előzők miatt érzett csalódásomat. Az viszont kifejezetten tetszett, hogy az írónő nem félt bemocskolni a kezét és igyekezett egy sötétebb atmoszférát megteremteni a regényében. A regény abszolút olvastatja magát, ha valaki nekikezd, akkor könnyen és gyorsan tud haladni az olvasással. Ha szerettétek Csipkerózsikát, vagy kíváncsiak vagytok erre a történetre, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a kötetnek. Ha nem úgy álltok neki, hogy ez lesz életetek legjobb könyve, akkor csalódni sem fogtok. 

Értékelés: 5/3,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

Nyereményjáték

Könyvünk a Sorsfordító történetek sorozat 6. tagja. Minden állomáson találtok egy idézetet, a feladatotok pedig, hogy kitaláljátok, a sorozat melyik tagjából származik a kiragadott részlet.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET
"– Szóval… Az ősi varázslat szerint ő az egyetlen, aki élve kerülhet ki a barlangból. Igazi csiszolatlan gyémánt!"

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

06.26. Utószó
06.29. Csak olvass!
07.02. Dreamworld
07.05. Readinspo

2021. november 22., hétfő

Jen Calonita: Bírnod ​kell a célig + Nyereményjáték


Sziasztok!

A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Jen Calonita Bírnod kell a célig c. regénye, mely a Sorsfordító történetek legújabb tagja. A történet során Hercules és Megara megpróbáltatásokkal teli kapcsolatának nyomába eredünk, melyben nem kisebb a tét, mint a szerelmesek közös jövője. Vajon Meg képes lesz felülkerekedni a múltján, megtalálni önmagát, s felismerni önnön erényeit, vagy a félelem végérvényesen éket ver közé és Csodafickó közé?

Miután Herkules bebizonyítja, hogy igazi hős, és újra istenné válik, úgy tűnik, végre helyreáll a világ rendje.
Egészen addig, amíg Zeusz ki nem jelenti, hogy Meg nem lehet együtt a fiával, mert - ha tetszik, ha nem - halandó. Héra azonban szerencsére felajánl egy lehetséges megoldást: esélyt ad Megnek, hogy bebizonyítsa, igenis van helye az Olümposzon - istennőként.
Ráadásul ehhez csupán egy titokzatos küldetést kell teljesítenie. Hogy mi is ez a küldetés? Csupán annyi, hogy Megnek ki kell szabadítania volt szerelme kedvesének a lelkét az Alvilágból.
Igen, arról az exéről van szó, aki miatt eladta a lelkét Hadésznak, és aki azonnal beleszeretett egy másik nőbe, miután Meg eltűnt. Vajon képes lesz Meg maga mögött hagyni a múltját, és gyors észjárásának segítségével legyőzni a szörnyetegeket és gonosz isteneket, az alattomos Hadészt is beleértve?
Sikerül rátalálnia igazi otthonára, és felfedezni, hogy mi minden lakozik benne? Vagy az elköteleződéstől való félelme miatt lemond az örökké tartó istenlétről a Csodafickóval? 

A görög mitológia az ókori hellének vallásából származó mítoszok gyűjteménye. Ezeket a történeteket minden régi görög ismerte, és bár néhány korabeli filozófus megkérdőjelezte hihetőségüket, a hétköznapi emberek szertartásai és világnézete alapjául szolgáltak. A tulajdonképpeni imádat mindössze néhány isten, különösen a tizenkét olümposzi felé irányult. Ahogy a Xena című sorozat intrójában is mondták már „Amikor még a régi istenek éltek… hadvezérek… és királyok…. és a Herkulesben is láthattuk, hogy a görög istenek milyen fontos szerepet töltöttek be. Az előző bejegyzésemben is olvashattátok, néhány érdekességet már összeszedtem az ókori görög istenekről és magáról Herculesről is. A bejegyzést ITT találjátok. Sajnos a múlt héten nem éreztem jól magam és kicsit megcsúsztam az értékelésekkel és olvasásokkal, de most végre minden a helyére került és tudom pótolni a hiányosságomat. 

Aki követi az oldalamat az már tudja, hogy óriási Disney függő vagyok, minden egyes meséért rajongok. Ez alól természetesen a Hercules sem kivétel. A dalai fülbemászók, a történetet pedig anno azonnal a szívembe zártam. Bár nem láttam olyan sokszor, mint mondjuk a Mulant vagy a Szépség és a Szörnyeteget, de ettől függetlenül nagyon kedvelem, hiszen az alapja a görög mitológia, ez pedig ahogy írtam is abszolút a szívem csücske. 

A Bírnod kell a célig egy izgalmas és érdekes olvasmány veszteségről, elfogadásról, megbékélésről és a bennünk lakozó erő kiaknázásáról. Bebizonyítja, hogy néha el kell veszítenünk mindent ahhoz, hogy megtaláljuk önmagunkat. Olykor ott találjuk meg a boldogságot, ahol nem is számítunk rá. Az út olykor rögös, a jól berögzült mantrák csak nehezen íródnak felül, de ha az embernek van kellő bátorsága és ereje, akkor bármit elérhetünk. Megara bebizonyítja számunkra, hogy egy halandó is képes arra, hogy isteni tetteket hajtson végre. 

A regény pontosan ott veszi fel a vonalat, ahol a Disney mese a végéhez közeledik. Hercules megmentette Meg életét, és bebizonyította, hogy helye van az istenek között. A fiú ahogy a jól ismert rajzfilmben is, úgy dönt, hogy az élete mit sem ér a fiatal lány nélkül, de Zeusz hallani sem akar róla. Egy kósza másodpercig úgy tűnik, hogy a szerelmeseknek el kell válni egymástól, de Héra egy mentőötlettel áll elő. Ha Meg kiállja a próbákat, akkor helyet kaphat ő is az Olümposzon. A kaland azonban nem veszélytelen, ráadásul a lánynak nem csak ezekkel a helyzetekkel kell megbírkóznia, hanem belső démonait is le kell győznie. Meg kell találnia a belső békéjét és meg kell értenie, hogyan is működnek az egyenrangúságon alapuló kapcsolatok. Már fiatalon meg kellett tanulnia, hogy csak önmagára számíthat és a zord világban egyedül kell boldogulnia. Édesanyja is azt tanította neki, hogy legyen erős. Bízzon magában és az ösztöneiben. Aigeusz (vagy Aegusz...máig nem tudom, hogy melyik a fiú igazi neve, mert a regényben mindkét verziót olvastam) alapjaiban rengette meg Meg világát, ő volt az első, akinél úgy érezte, hogy maga mögött hagyhatja a múltat. Miután felajánlotta a lelkét Hádésznak azért, hogy megmentse az életét, arra számított, hogy majd boldogan folytathatják az életüket, de azzal kellett szembesülnie, hogy a fiú alig egy hét alatt elfelejtette őt. Ezt követően a fiatal lány elzárkózott minden érzelemtől, csupán Hercules volt az, aki képes volt arra, hogy Meg ismét férfiként nézzen valakire. Megara bár bizonytalan, hogy egy örökkévalóságig kitart-e a kapcsolatuk, de abban biztos, hogy még képtelen elveszíteni a Csodafickót. Így belemegy abba, hogy kiállja a próbát, amit Héra kieszel neki. Azzal azonban nem számolt, hogy a teljesítésével szembe kell néznie múltjának legfájóbb pontjaival. Az istennő azt kéri, hogy Meg szabadítsa ki az Alvilágból azt a lányt, aki miatt az első kedvese elfelejtette őt. De vajon Meg és Hercules közötti szál elég erős ahhoz, hogy kibírja azt a találkozást? És Megara képes arra, hogy elfelejtse és feldolgozza a régen eltemetett érzéseket, amelyeket Aiegeusz iránt táplál?

A regény első fele nekem kissé lapos volt, nehezen rántott be a történet. Valahogy egyszerűen nem jött át a kötet hangulata. Kicsit szenvedtem, zavart az írónő stílusa és valahogy nem éreztem hitelesnek, nem adta ugyanazt az érzést, amit anno a Hercules mese. Nagyon aggódtam, hiszen a Sorsfordító történetek az egyik legnagyobb kedvencem és nagyon szerettem volna szeretni Jen Calonita regényét. Az ő stílusát már ismertem és bár nem a Jégvarázsos történet eddig a kedvencem, azért összességében kedveltem a regényt. A Goodreadsen nagyon jól áll ez a kötet, és egyszerűen nem értettem, hogy mi lehet velem a baj. Hogy lehet az, hogy nem tudok mit kezdeni a Bírnod kell a céliggal? Hiszen az egyik kedvenc Disney dalom is. De aztán ahogy beindultak az izgalmak és ahogy egyre jobban betekintést nyerhettem Megara lelkébe elkezdtem kötődni a karakteréhez és egyre jobban élveztem az olvasást is. Ahogy haladtunk előre a történetben, úgy lettem egyre lelkesebb és végül összességében elégedetten csuktam be a regényt. A fordulatok nagyon tetszettek, Megara jellemfejlődése pedig még szerethetőbbé tette az ő karakterét. A makacs, önbizalomhiányos kissé távolságtartó lány óriási fejlődésen megy keresztül. Megtanulja, hogy a szeretet nem gyengeség, és ha valakire rábízzuk magunkat, attól nem leszünk elveszettek, sokkal inkább erősekké és legyőzhetetlenekké válunk. Ha valaki segít nekünk valamiben, az nem azt jelenti, hogy mi képtelenek vagyunk megoldani a feladatot, hanem azt, hogy a másiknak vagyunk annyira fontosak, hogy időt szánjon ránk és problémánkra. 

A borító nagyon jól néz ki, de szerintem Megnek kellett volna a középpontban lennie, hiszel végülis róla szól a történet. Persze nagyon jól néz ki Hádésszal és az Alvilággal is a háttérben, csak talán az úgy jobb lett volna kicsivel. (Ez természetesen nem a kiadó hibája, hiszen tudom, hogy ezzel a borítóval jelent meg külföldön is, csupán egy aprócska észrevétel volt a részemről. Semmire nem cserélném le ezeket a kiadásokat és nem lehetek elég hálás a Manó Könyveknek, hogy megőrizte ezeknek a szépségeknek az eredeti formáját.)

Összességében kicsit döcögősen indult a kapcsolatunk Jen Calonita regényével, de a végére nagyon megszerettem. Meg karaktere sokat nőtt a szememben, a kötet végére úgy érzem, hogy sokkal jobban megkedveltem őt, mint a Disney mesében. Mélységet kapott a karaktere és ez nagyon jól állt neki. Persze néha zavaró volt a viselkedése és a stílusa, de mindent megbocsátottam neki az utolsó oldalakon, hiszen vitathatatlanul nagy utat járt be. A könyv első fele nem a kedvencem, de a második felétől már nagyon érdekes és izgalmas, csak úgy faltam a lapokat. Ha valaki az eredeti Hercules életérzést keresi, az nem lesz maradéktalanul boldog, de emiatt nem szabad egy másodpercig sem utálni a könyvet. Egyszerűen csak meg kell látni benne az újdonság varázsát. Nekem nagyon tetszett és bár még mindig a Mulan a legnagyobb kedvencem, de holtversenyben ott van a Bírnod kell a célig is a második helyen a Hamupipőke mellett. Ha szeretitek a Disney könyveket, akkor semmiképpen se hagyjátok ki ezt a történetet sem. 

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.




Nyereményjáték

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek Hercules és Meg mesebeli történetét. Minden állomáson találtok egy kérdést két válaszlehetőséggel, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a helyes megfejtés betűjelét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Ha pedig extra pontokat is gyűjtenétek, rakjátok helyes sorrendbe a jónak vélt válaszok betűjeleit, és az így kapott szót ugyancsak írjátok be a rafflecopter erre kijelölt sorába. 
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

KÉRDÉS

Milyen mitológiai lény Philoktétész?
I) szatír        J) faun


Állomások

11/15 Booktag
11/19 Csak olvass!
11/21 Readinspo
11/23 Hagyjatok! Olvasok!
11/25 Utószó
11/27 Dreamworld