Annabel Abbs: Az ​ízek költészete - Miss Eliza konyhája + Nyereményjáték

Sziasztok!

Annabel Abbs könyve a 19. századi angol tájra kalauzol bennünket, ahol egy vidéki kúria konyhájában egy költőnő lírai receptjeivel kísérletezik, hogy kivívja végre helyét a férfiak által uralt könyvkiadás világában. Tarts a Blogturné Klub négy bloggerével, s less be te is Miss Eliza konyhájába. A turné végén tiéd lehet a könyv is a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából.

„Korábban a verseimmel ajándékoztam meg másokat, most az ételeimmel.”

A tehetős családból származó, költői tehetséggel megáldott Eliza Acton élete gyökeresen megváltozik, amikor apja csődje miatt arra kényszerül, hogy vendégházat vezessen az édesanyjával. Itt kezd szakácskönyvírásba, melyben egy talpraesett és intelligens fiatal cselédlány, Ann Kirby segíti. Az eltérő származású két nő között lassan barátság szövődik, összeköti őket a konyhaművészet iránti szenvedély és a közös alkotás. Ez azonban nem szab gátat a titkolózásoknak és a hazugságoknak.

Hagyd, hogy elvarázsoljon az ínyencségek művészete!

Gyarló lélek vagyok bevallom, ennek a könyvnek először a borítója fogott meg, szerelem volt első látásra. Szerencsére a fülszöveg is érdekesen hangzott, így nagy lelkesedéssel vetettem bele magamat az olvasásba. Az első pillanattól kezdve elvarázsolt Eliza és Ann munkája, imádtam a szakácskönyvírást és azt, hogy mennyire fontos is ez számukra. Hogy nem csupán munkaként tekintettek erre, szenvedéllyel és érzéssel főztek, szívüket-lelkület beletették ebbe a szakácskönyvbe. 

A könyv különlegessége, hogy főszereplője Eliza Acton egy valóságos személy, aki Nagy-Britannia egyik első szakácskönyvét írta a hazai olvasóknak. Elizának először egy verseskötete jelent meg, amelyet ugyan jól fogadott a közönség, de nem hozta meg neki azt az ismertséget, amelyet remélt tőle. Állítólag, mikor az újabb verseit szerette volna kiadásra ajánlani, a kiadó azt mondta neki, hogy írjon inkább szakácskönyvet. Kezdetben furcsállta a kérést, de aztán megszállta az ihlet és rájött arra, hogy mennyi szépség is rejlik a konyhaművészetben. Ma már teljesen megszokott, de képzeljétek, Eliza Acton volt az első, aki a receptek elején listázta a hozzávalókat és beleírta azt is, hogy mit-mennyi ideig kell főzni/sütni. Nagyon érdekes volt látni, hogy miként kísérletezgetett és hogyan tökéletesítette a receptjeit. 

Az ízek költészete egy igazán szerethető történelmi regény álmokról, és arról, hogy a szépség mindenhol ott rejtőzik, még a konyhaművészetben is. Egy regény egy igazán erős nőről, aki a társadalmi és anyai nyomás ellenére is a saját álmát helyezi előtérbe és valami teljesen újat és lenyűgözőt alkot. Egy fiatal lányról, aki végül megtalálja a saját hangját és erejét. Egy kötet az ételek szeretetéről és az ízekről. 

Az ízek költészete nem egy cselekményközpontú regény. Nem feltétlenül a vadító izgalmak teszik emlékezetessé, sokkal inkább a hangulata és a gasztronómiai jelentősége az, ami nem ereszti az olvasóját. Ha jobban belegondol az ember, túlságosan sok minden nem is történik benne. 

Szerettem azokat a részeket, amelyek a főzésről szóltak, nagyon megkedveltem Eliza karakterét. Azonban bevallom, valahogy nem lett akkora kedvenc a kötet, mint amilyenre számítottam. Persze Eliza alakja és munkássága teljesen lenyűgözött és jó volt olvasni az ételekről, a receptírásról, vagy arról, hogy miként tekintett a társadalom azokra a nőkre, akik végül nem házasodtak meg. Soha nem szerettem a "vénlány" kifejezést, nagyon degradálóan hangzik, bár azért a pontosság kedvéért jegyezzük meg, hogy nem véletlenül hangzik ez kifejezés olyan csúnyán. A társadalmi ranglétra alsó felében helyezkedtek el azok a nők, akik nem házasodtak meg. Ezeknek a nőknek nem csak a társadalomban elfoglalt pozíciójuk, hanem igazából a megélhetésük is kétséges volt, hiszen akkoriban a férfiak dolga volt az, hogy eltartsa a feleségét. Elképzelhetetlen volt a közép-illetve felsőosztálybeliek számára, hogy a nő dolgozzon, illetve, hogy tisztességes úton eltartsa magát. A munka alantasnak számított, szégyen volt, ha valakinek el kellett menni végül dolgozni. Imádtam, hogy Eliza a származása és társadalmi ranglétrán elfoglalt helye ellenére mennyire máshogyan gondolkodott a munkáról és arról, hogy egy igazi háziasszonynak nem csak abban kellene, hogy jó legyen, hogy parancsokat osztogasson a szakácsnak, hanem igenis ismernie kell valamilyen szinten a saját konyháját. 

Eliza társa Ann volt, akinek alakja csupán a szerző kreativitását dicséri, ő nem egy létező történelmi személy volt. Ann egy alacsony társadalmi csoportból származó fiatal lány, aki beteg édesanyjával és iszákos édesapjával osztozott egy kis kunyhón. Az édesanyja Alzheimer-kórban szenvedett és egy idő után sajnos veszélyes lett önmagára és környezete számára is, így (sajnos ezt nem lehet szépen leírni) bolondokházába került. Sajnos az orvostudomány még nem ismerte a betegséget, úgy tartották, hogy megőrült és el kell zárni. Édesapja sokat ivott, így képtelen volt arra, hogy eltartsa a családját. Úgy alakult, hogy Ann Eliza családjában kapott munkát és közösen kezdtek el dolgozni a könyvön. Ann karaktere kicsit távolabb áll tőlem, bár nagyon tetszett, hogy végül megtalálta a saját hangját. Sokáig nagyon idegesített a karaktere, a végtelen naivitása és tudatlansága. A tudatlanságot itt jelen esetben ne az iskolázatlanság szinonímájaként értsétek, valahogy az élethez volt buta. Nehezen viseltem, hogy hülyét csináltak belőle az elmegyógyintézetben és azt is, hogy mennyire rosszul ítélt meg egy-egy helyzetet. Persze pontosan ettől volt hiteles a karaktere, mert hát olyan háttérrel ami neki adatott, ritkán lesz valaki tűzről pattant menyecske, de mégsem tudtam őt megkedvelni sokáig. 

A fülszövegen is ígért titkok és hazugságok jóval kisebb horderejűek voltak, mint amire számítottam. Eliza titka meglepett, nagyon szerettem, hogy a szerző beépítette ezt a csavart, hiszen ezt például a Wikipedia is rebesgette Elizáról. Ann titkát az első pillanattól kezdve ismerjük, és bár érti valahol az ember, hogy miért nem számol be róla, mégis valahogy idegesített. A történet végét kissé elnagyoltnak éreztem, jobb lett volna, ha nagyobb hangsúlyt fektet arra is a szerző. 

Lehet rosszkor talált meg a könyv, de úgy érzem sokkal jobban tetszett volna a kötet, ha Ann nem szerepel benne. Jó volt, hogy volt valaki, akivel Eliza közösen alkotott, de nekem jobban tetszett volna, ha egy életképesebb, vagy szimpatikusabb társat kap. 

Nagyon tetszettek a kötet végén helyet kapó extra tartalmak, receptek. Sokat dobtak a kötet értékén. A borítót, pedig ahogy már az elején írtam, imádom. 

Ha érdekel titeket a gasztronómia, szerettek sütni és főzni, vagy szívesen olvastok történelmi regényeket, akkor ajánlom nektek Az ízek költészetét. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a könyvbe. 

Nyereményjáték

A kötethez kapcsolódóan a hazai szakácskönyv-írónők nyomába eredünk. Minden állomáson  egy-egy rövid leírást találtok magyar szakácskönyv-szerzők munkásságáról. A feladatotok, hogy az adott szerző nevét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába. 

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

AZ ÉN SZERZŐM

Az 1906-ban, Brassóban született pedagógus, szakácskönyvíró szakácskönyve generációkon óta minden háztartásban megtalálható, hiszen 1955-ös első kiadása óta már több, mint húsz kiadásban megjelent. Eredeti címe Szakácskönyv: Háztartási tanácsadó volt, a következő években pedig még több recepttel kiegészülve került a boltok polcaira. A könyvet átdolgozta és kiegészítette: F. Nagy Angéla. 

a Rafflecopter giveaway

A turné menete

Blogturné Klub

01.27. Szembetűnő

01.29. Csak olvass!

01.31. Olvasónapló

02.02. Spirit Bliss Sárga könyves út (extra)

02.04. Spirit Bliss Sárga könyves út

Read More

Katherine Applegate: Egy ​vidra naplója + Nyereményjáték

Sziasztok!

Katherine Applegate versbe szedett történetében egy szertelen vidra, Furidra mellé szegődhetünk, megismerve Kalifornia partjait, a vidrák gondtalan és olykor veszélyes mindennapjait. Mi történik a kis vidrával, mikor egy cápa ront rá az életére? S hogy kerülnek a képbe az emberek? Ismerkedj meg a vidrák különleges életével a Blogturné Klub négy bloggerével, és a turné végén tiéd lehet egy példány a könyvből a Maxim Könyvkiadó felajánlásában!

Ismerd meg Furidrát, a játékos vidrát!

Senki nem mozog úgy,

mint ő.

Nem elégszik meg azzal, hogy leúszik a fenékre,

ő búvárkodik is.

Nem csupán szaltózik,

hanem triplaszaltóval kápráztat el.

Nemcsak simán meglovagolja,

hanem ő maga hozza létre a hullámokat.

Furidra, a kis vidra a mindennapjait Kalifornia partjai mentén tölti a víz alatti mutatványai gyakorlásával, és újabb izgalmas kalandok keresésével. Furidra vakmerő és rettenetesen kíváncsi. De amikor a játékos kis vidra szembe kerül egy éhes, nagy fehér cápával, az élete váratlan és veszélyes fordulatot vesz. Furidra megkérdőjelez mindent, amit eddig magáról és a világról tudott – de különösen az emberekről, akik mindent megtesznek, hogy megmentsék.

Katherine Applegate neve már nem volt ismeretlen számomra, több könyvét olvastam már és imádom a munkásságát. Mikor megláttam, hogy új regénye jelenik meg, azonnal felkerült a radaromra. Tudtam, hogy az írónő mesterien bánik a szavakkal és a neve garancia arra, hogy egy csodálatos regényt olvassak. Nagyon kedvelem a könyveit, az írásmódját és azt, hogy mennyire fontos témákat tár az ifjú olvasók elé. A környezet- és állatvédelem a szívügyem, nagyon örülök neki, hogy egyre több és több regény foglalkozik a témával. 

Az egy vidra naplója egy nagyon kedves és szerethető történet Furidráról a vakmerő és kíváncsi vidráról és arról, hogy miként is alakul az ő élete. A könyvben Furidrának szembe kell néznie a külvilág kihívásaival, le kell győznie önmagát és a saját félelmeit, ráadásul egy adott ponton megkérdőjelez majd mindent, amit eddig magáról és a világról tudott, de különösen az emberekről, akiktől óvakodnia kellene, mindig óvta az anyukája tőlük, mégis mindent megtesznek azért, hogy segítsenek a bajba jutott vidrán. A történet azonban túlmutat rajta, hiszen nem csak őt, hanem a tengeri vidrák életét, viselkedését és a rájuk viselkedő veszélyeket is megismerhetjük. Továbbá bepillantást nyerhetünk annak a tengeri rezervátumnak a működésébe melynek szívügye, hogy megmentse a bajba jutott tengeri állatokat. 

Az egy vidra naplója egy igazi hiánypótló kötet, melynek legfőbb erőssége a környezetvédelemmel és állatvédelemmel kapcsolatos mondanivalója. Az, akinek fontos, hogy megóvja a környezetét biztosan nem újdonság, de vitathatatlan tény, hogy a földünk és tulajdonképpen a teljes élővilágunk óriási veszélyben van. Az emberek néha azt gondolják, hogy nem probléma, ha egy-egy műanyagzacskó a kuka mellett landol, vagy a partról a vízbe esik. Nem tisztelik az állatokat, pusztítják az élőhelyüket. Egyre több és több állatot fenyeget a kihalás veszélye, ez pedig a mi közös felelősségünk. Napjainkban rengeteg káros anyaggal szennyezzük környezetünket ez pedig hatással van a bolygónkra. A bolygó jövője szempontjából kulcsfontosságú, hogy a legkisebbek is értékeljék a természetet és az élővilág sokszínűségét is és megértsék, hogy a környezet és az állatok védelme mennyire fontos. 

Nem tudom, hogy tudjátok-e, de a tengeri vidra is veszélyeztetett állatfaj. Az egykor 150 000–300 000 egyedből álló tengeri vidra állományt értékes prémje miatt az ember 150 év alatt szinte teljesen kipusztította. A vadászat betiltása, a védelmi intézkedések és a szaporítási programok segítségével ugyan sikerült megmenteni ezt a fajt. Sajnos azonban tankhajóbalesetek bármikor történhetnek, az olajszennyezés pedig nagy veszteséget okozhat az állományban, így a fajt még mindig a veszélyeztetett fajok listáján tartják. A mese főszereplőjét Furidrát, és a kötetben megjelenő többi vidrát is valós állatok ihlették. A szerző védelem alatt álló állatok élettörténetét vette alapul. Furidra fiktív történetének hátterében két valódi tengeri vidra rejlik, az egyiket Joynak a másikat pedig Selkának hívták. Joyt néhány napos korában találták, a kutatók pedig megpróbálkoztak azzal, hogy vidraanyaként gondozzák őt. Később visszakerült az óceánba, de soha nem tudott elszakadni az emberektől, ezért végül szabad életre alkalmatlannak találták. Miután visszaszokott az akváriumi élethez, tizenhat árva kölyköt nevelt fel. Selka is hasonló módon került a rezervátumba, de miután visszaengedték a vízbe nem sokkal megtámadta őt egy cápa és olyan sérüléseket szenvedett, amelyek miatt nem maradhatott a természetben. Végül ő is a rezervátumban élte le az életét és szintén pótmama lett. Kairi karakterét Katherine Applegate arról a vidráról mintázta, aki a rezervátum első sikeres pótmamája volt. A három vidra által felnevelt kölyök közül sokan arra is képesek voltak, hogy elboldoguljanak a természetben, ami nagyszerű eredmény. A kötetben megjelenő idősebb vidrákat, Gracie-t és Hollyt pedig szintén kedves, idős vidra ihlette, akik igen magas életet éltek meg a rezervátumban. A rezervátum elképesztő sikereket ért el a veszélyeztetett  és elárvult vidrakölykök megmentésének területén. 

A mese nagyon szerethető, Furidrát abszolút a szívembe zártam. A nyelvezete igazán különleges, a kötet szabad vers formájában íródott. A történet legnagyobb erőssége az igazságtartalma, vagyis az, hogy létező állatok és létező sorsok ihlették azt. Nem fantasy és nem is (teljesen) kitalált történet, egy olyan mese, amelynek szereplőire (vagy legalábbis azokra, akik az adott karaktereket ihlették) rá lehet keresni és megismerhetjük a történetüket. A mese több részből áll; az első részben megismerhetjük Furidrát a jelenben és azt, hogy miként kerül újra emberek közelébe. A második részben visszarepülünk a múltba és a bébi Furidrát ismerhetjük meg, a folytatásban pedig ismét visszatérünk a jelenbe és Furidra gyógyulását és központbéli életét ismerhetjük meg, továbbá azt, hogy végül hogyan alakul a vidra élete. Vajon visszatérhet a tengerbe és ismét élheti a gondtalan vidrák életét, vagy valamilyen más sorsot szán neki az ég?

Összességében nagyon szerettem ezt a regényt és tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek. Ha egy igazán kedves és szerethető, mégis tanulságos könyvet kerestek, akkor csak ajánlani tudom nektek Furidra történetét. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

Nyereményjáték

Játékunkban Furidra kispajtásainak nyomába eredünk, mégpedig a Maxim Kiadó Delfin Könyveinek segítségével. Minden állomáson találtok egy fülszövegrészletet a Kiadó állatos gyermek- és ifjúsági könyvei közül, a Rafflecopter megfelelő sorába pedig a könyv címét kérjük beírni!

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

FÜLSZÖVEGRÉSZLET

Ivan ​egy nagyon jó természetű gorilla. A Nagy Csúcs Bevásárlóközpont és Játékterem 8-as kijáratánál él, és hozzászokott ahhoz, hogy emberek bámulják lakhelyének üvegfalain át. Ritkán hiányzik neki az az élet, amelyet egykor a dzsungelben élt, valójában aligalig gondol rá. Ehelyett nemrég látott tévéműsorok jutnak az eszébe, és jó barátjával, Stellával, egy idős elefánttal, és Bobbal, egy kóbor kiskutyával tölti a napjait. De leginkább a művészetről gondolkodik, és arról, hogyan lehet színekkel és jól rajzolt vonalakkal megragadni egy mangó ízét vagy a falevelek susogását. Azután találkozik Rubyval, az elefántbébivel, akit elragadtak a családjától, és akinek a hatására már más szemmel látja az otthonukat és a művészetét.

a Rafflecopter giveaway

A turné menete

Blogturné Klub

01.24. Szembetűnő

01.25. Csak olvass!

01.27. Könyv és más

01.29. Dreamworld

Read More

Rebecca Ross: Ruthless ​Vows – Könyörtelen eskük (Letters of Enchantment 2.)

Sziasztok!

A Maxim Kiadónak hála, immáron magyarul is olvasható Rebecca Ross nagysikerű duológiájának második kötete, a Könyörtelen eskük. A kötet 2024-ben a GoodReads nevű oldalon az olvasók szavazatai alapján megnyerte az év Young Adult Fantasy kategóriáját. Az első rész végén Iris és Roman elválni kényszerült egymástól, így a folytatásban nem csak a háború viszontagságaival kell megküzdeniük, hanem azzal is, hogy újra egymásra találjanak. Vajon képes lesz Roman felidézni a múltját és a két fiatal meg tudja változtatni a háború menetét? Tartsatok velünk, legyünk Iris és Roman társai az úton, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Két ​egymástól elszakított, fiatal szerelmes, akiknek az istenek háborújának pusztító viharával kell szembenézniük, hogy visszatalálhassanak egymáshoz.

Iris Winnow két hete tért haza megkínzottan és törött szívvel a frontról, a háborúnak azonban még nincs vége. Romannek nyoma veszett, Oath városa pedig továbbra is hitetlenkedve és a borzalmak felett szemet hunyva viszonyul az eseményekhez. Amikor Iris és Attie újabb esélyt kap, hogy Dacre mozgásáról tudósítson, mindketten kapva kapnak a lehetőségen, és ismét nyugat felé veszik útjukat, hátrahagyva a várost, amely lassan darabjaira hullik a háború fenyegetésében.

Roman, Dacre birodalmában ébredve, képtelen felidézni a múltját. Miután biztosítják, hogy emlékei idővel visszatérnek, cikkeket kezd el írni Dacrénak, nem igazán értve a háborúban betöltött szerepét. Ám amikor a szekrényajtón át egy furcsa levél jut el hozzá, Roman levelezésbe kezd a rejtélyes feladóval, és hamarosan válaszút előtt találja magát: álljon ki Dacre mellett, vagy árulja el az istent? És ahogy a napok egyre sötétebbé válnak, Roman és Iris elkerülhetetlenül haladnak egymás felé… és a két fiatal saját szívét és közös jövőjüket teszi kockára, hogy megfordítsák a háború menetét.

Vannak történetek, melyek bemásznak bőrünk alá és egyszerűen nem engednek el, megragadják az olvasót és onnantól kezdve nincs menekvés, elveszünk a betűk és a kitalált világ tengerében. Az ilyen könyveket örökké a kezünkben akarjuk tartani. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után is. Nem tennénk mást, csak ölelnénk és magunkhoz szorítanánk és talán soha nem engednénk el, újra és újra átélnénk a különböző kalandokat és azt érezzük, hogy bárcsak minden nap úgy állhatnánk neki az olvasásnak, mint amikor még fogalmunk sem volt, hogy mibe is csöppenünk. Számomra pontosan ilyen volt a Divine Rivals-Isteni riválisok és a folytatása is a Ruthless Vows - Könyörtelen eskük.  Az egyik legkülönlegesebb duológia, amit mostanában olvastam. Nagyon ritkán avatok új kedvencet, ha egy kötet tetszik és 5 csillagot adok rá, nem lesz automatikusan kedvenc belőle. Ahhoz, hogy valami felkerüljön a listára, nem elég, hogy szuper könyv legyen, az is kell, hogy megérintsen és úgy érezzem, hogy teljesen belemászott a fejembe. Rebecca Ross duológiája pedig abszolút ilyen volt számomra. Egyszerűen imádtam, és valószínűleg unalmasnak fogjátok tartani az értékelésemet, mert nagyjából másból sem fog állni, mint lelkesedésből és méltatásból.

Ha mondanom kellene egy könyvet, amelyet az elmúlt időszakban mindenkinek IS ajánlottam, akkor a Divine Rivalst mondanám. Az első rész teljesen lenyűgözött, már előtte is nagy írógép mániám volt, de a kötet elolvasása után a roxforti levelemet követően egy Alouette írógépre vágyom leginkább. Minden ismerősömet és barátomat ezzel nyomasztottam az elmúlt hónapok során. Ha valaki arra kért, hogy ajánljak neki valamit, tuti ez volt az első választásom. Egyszerűen imádtam ezt a könyvet és mióta olvastam angolul, azóta a legnagyobb kedvencemként tartom számom. Szóval ha olvastátok az előző bejegyzésemet és meggyőztelek titeket arról, hogy ez egy jó sorozat, akkor ne aggódjatok, mert a folytatás sem sikerült gyengébben. Egy csodálatos folytatás, mely méltó lezárása a sorozatnak. 

Ugyan már ismertem előtte is Rebecca Ross nevét, de igazán nagy rajongója a tavalyi évben lettem, mikor elolvastam két duológiáját is angolul. Az, hogy mekkora rajongója vagyok a szerzőnek, az nem is kérdéses. Jelenleg az összes megjelent könyve a polcomon csücsül és már csak két olyan könyv van, amit ő írt és még nem olvastam. Rebecca Ross az az ember, aki sokkal sokkal nagyobb figyelmet és rajongó tábort érdemelne, úgy érzem az írásmódja és választékos nyelvezete abszolút kiemeli őt a többi fantasy szerző sorából. Nem egy klisés szerző, ráadásul nem csupán arra épít, hogy az erotikus jelenetek majd eladják a könyvét és történetét. Ezzel persze a világért sem szeretnék megbántani senkit, aki kifejezetten szereti az ilyen jellegű történeteket és imádja, ha az erotika dominál a regényben, egyszerűen csak örülök annak, hogy a szerző inkább a karakterek közötti kémiára, kapcsolatra és magára a világépítésre koncentrál. Mikor ezt a kötetet először olvastam angolul, arra gondoltam, hogy mennyire nagy elismerést érdemelne a szerző, amiért ennyire szépen és választékosan ír. Majd a tavalyi év végén GoodReads nevű oldalon az olvasók szavazatai alapján megnyerte az év Young Adult Fantasy kategóriáját és bár bevallom, nem erre a könyvre szavaztam (nehéz döntés volt, el kellett döntenem, hogy melyik kezembe harapjak és arra jutottam, hogy a Divine Rivals egy fél hajszállal jobban tetszett mint ez, a Wisteria pedig (Adalyn Grace tollából...igen, olvassátok el azt a sorozatot is) a 2024-es évem másik nagy szerelme a Divine Rivals mellett, így muszáj volt rá tennem a voksom. No de térjünk is a tárgyra és beszéljünk arról, hogy miért olvassátok el a duológia második részét. 

A Ruthless Vows pontosan ott folytatódik, ahol az előző kötet véget ért. Iris és Roman elszakadt egymástól, ráadásul Roman elvesztette az emlékezetét, így nem tud arról, hogy van egy szerelme, aki mindennél jobban vágyik arra, hogy újra hallhasson felőle. A fiú Avalon Bluffban majdnem meghalt, ám Dacre megmentette őt és az oldalára állította, így őt kezdte el szolgálni. A fiú azonban egyre többet és többet álmodik egy fiatal szeplős lányról, akivel egykor riválisok voltak az újságnál. Majd mikor egy furcsa levél érkezik hozzá, melyet a szekrényajtó előtt talált és egy bizonyos E. írta neki, levelezésbe kezd. Vajon ki lehet a titokzatos levélíró? Mikor tér vissza Roman emlékezete és hogyan keresztezik egymás útját Irissal? Vajon a háború kinek a javára dől el? Sarjadhat remény ott, ahol csak félelem és halál lakozik? 

A történet rendkívül szerethető, az olvasással könnyen és gyorsan lehet haladni. A levelek érzelemdúsak. Nagyon szerettem, hogy a folytatásban is helyet kaptak. Egy másodpercig sem unatkoztam az olvasás közben, a cselekmény rendkívül fordulatos. Rebecca Ross olyan játszi könnyedséggel fűzi a mondatokat egymás után, mintha csak gyöngyökből készítene nyakláncot. Itt meg is ragadnám az alkalmat és szeretnék egy kicsit beszélni a magyar fordításról, hiszen abban a helyzetben vagyok, hogy angolul és magyarul is olvastam a könyvet. Az első részt követően bevallom kicsit megnyugodtam, mert Szujer Orsolyánál nagyon jó kezekben volt a kötet. A folytatásban sem kellett csalódnom, a kedvenc részeim magyarul is nagyon szépen hangzanak, Orsolya remekül ültette át az anyanyelvünkre a  lírai mondatokat, így semmit sem veszített a regény a varázsából. Ugyan az angol verzió marad a kedvenc, de abszolút nem kell szégyenkeznie a magyar változatnak sem. A kötet eredeti nyelven kicsit nehezebben olvasható, szerintem nem egyszerű olvasmány,  így ha valaki nem vállalja be, akkor sem éri csalódás, a magyar változatot is bátran ajánlom mindenkinek. A szereplők rendkívül szerethetők, Roman és Iris mellett nagyon kedvelem Attie, Tobias és Forest karakterét is. Imádtam, azokat a jeleneteket, ahol Tobias az autójával száguldozott és azt is, ahogy Attievel egymásra néztek. Nem titok, az első pillanattól kezdve shippeltem őket. 

A kötet második része jobban koncentrál magára a háborúra, az egész kötetet átitatja a háborús hangulat: félelem, a fájdalom, a veszteség és a reménytelenség érzete, hogy Dacre és a serege egyre közelebb és közelebb kerül ahhoz, hogy elsöpörjön mindenkit, aki Enváért harcol. Az, hogy katonák halnak meg lépten nyomon és csak egy hajszál választja el a világot attól, hogy Dacre győzedelmeskedjen. A lapokat átjárja a fájdalom és a szenvedés. Mindezek mellett pedig természetesen megjelenik Iris fájdalma is, aki várja, hogy Roman ismét hírt adjon magáról, hogy végre elmlékezzen rá. Roman pedig küzd a köddel és azzal a megfoghatatlan érzéssel, hogy van valaki, aki a ködön túl rá vár. 

Olvasás közben az érzelmek teljes skáláját átéltem. Mosolyogtam, izgultam, romantikus szemekkel bármultam a lapot, elkomorodtam és igen, olyan is volt, hogy sírtam. Bár már olvastam a könyvet, ismét elementáris erővel hatott rám és bevallom, a kötet egy pontján hosszasan pityeregtem. 

A borító nekem nagyon tetszik, én örültem is neki, hogy a kiadó ezt a változatot választotta. Nem tudom, hogy láttátok-e, de hamarosan megjelenik a kiadónál éldekorált változatban is. Kicsit csalódott vagyok, mert ha tudtam volna, akkor talán megvártam volna ezeket a kiadásokat, mert nagyon tetszenek. ITT és ITT találjátok őket. Mindenesetre lehet, hogy így is beszerzem majd mindkettőt (fő a megfontoltság, tudom). 

Összességében én csak ajánlani tudom nektek ezt a könyvet. Ha egy remek történelmi fantasyra vágytok, akkor mindenképpen olvassátok el a duológiát. Ha most találsz rá a sorozatra, akkor mindenképpen adj egy esélyt neki, ha pedig már olvastad az első részt, akkor mindenképpen csapj le a folytatásra is. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a könyvbe. 

Nyereményjáték

A Könyörtelen eskük című kötet beleolvasója már elérhető a kiadó honlapján, így arra gondoltunk, hogy ebben a játékban ezt hívjuk segítségül. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Az Oathi Közlönyben megjelent egy cikk arról, hogy Dacre sebesültek százait mentette meg Avalon Bluffban.Ki írta a cikket?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

01.05.: Csak olvass!

01.07.: Readinspo

01.09.: Kelly és Lupi olvas

01.11.: Milyen könyvet olvassak?

01.13.: Könyv és más

01.15.: Kitablar

01.17.: Dreamworld

Read More

Amelia Mellor: Az ​élet varázskönyve (A világ legnagyobb könyvesháza 2.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Manó Könyveknek köszönhetően továbbolvashatjuk Amelia Mellor mágiával és rejtvényekkel teli történetét. Az élet varázskönyvében ismét 1895-ben járunk, hogy Pearllel és Vallyval szembeszálljunk a gonosz Obskurátorral, ám A mágikus könyvárus című kiegészítőkötet karakterei, Billy és Kezia is visszatérnek, csak éppen felnőttként, hogy segítsék a gyerekek küzdelmét. Tartsatok velünk a nagy kalandon, fejtsétek meg Vallyékkal a rejtvényeket, és a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

1895-öt írunk, Melbourne válságban van. Pearl és Vally Cole édesapja pedig a korábban elképzelhetetlent forgatja a fejében: bezárja a világ legnagyobb könyvesházát. Amikor egy szellem mágikus segítséget ígér Pearlnek, hogy megmenthesse az otthonát, a kislány nem szalasztja el a lehetőséget. Ám új barátja nem egészen az, akinek elsőre tűnik, és a Pearl kezébe kerülő mágikus hatalomnak rettentő ára van. Vally egyetlen kiutat lát, hogy megmentse húgát, és ahhoz a gonosz mágushoz fordul, aki két évvel korábban majdnem a vesztüket okozta. Az Obskurátor segítségének azonban szintén ára van... Régi ismerősök, talányos feladványok, elveszett kincsek várnak ebben a kalandban, amellyel a világ legnagyobb könyvesboltjának története lezárul.

A 2024-es évemben az egyik legtöbbet olvasott kategória nálam az ifjúsági könyvek kategóriája volt. Kiemelten fontos számomra, hogy minél szélesebb körben tudjak olvasmányt ajánlani a blog olvasóinak, így elengedhetetlen, hogy minden műfajban képviseltessem magam. Az ifjúsági kötetek és a middle-grade irodalom az utóbbi időben kezdett el megjelenni nálam, a lelkesedésem pedig mondhatni töretlen, főleg akkor, ha ilyen csodaszép kötet jön velem szembe, mint amilyen Az élet varázskönyve is. A sorozat első részét és az előzménykötetet is nagyon kedveltem, így kíváncsian vártam, hogy Amelia Mellor regénye milyen meglepetéseket tartogat az olvasók számára. 

Az élet varázskönyve egy igazán magával ragadó ifjúsági könyv. A cselekmény rendkívül érdekes és varázslatos, Vally és Pearl kalandjai garantáltan elvarázsolják az olvasót. A könyv cselekményének konfliktusát tulajdonképpen két ördögi alku adja, de a regény egyáltalán nem ijesztő, sokkal inkább kalandosnak, varázslatosnak és fantáziadúsnak mondanám. Külön érdekes és izgalmas, hogy az első kötet és az előzménykötet szereplői is megjelennek ebben a részben, hogy közös erővel legyőzzék az Obskurátort. 

Amit az előző részekben szerettem, a kalandokat, a különös és izgalmas rejtvényeket és rejtélyeket, azok ebben a részben hatványozottan jelen vannak. A történet szerint a nagy válság idején járunk Melbourne-ben. Az aranyláz lecsengett, aszály fenyegeti a vidéket, nagy a szárazság és sokan elvesztették a munkájukat. Ebben a nehéz időszakban Mr. Cole azon kezd el gondolkodni, hogy talán maguk mögött kellene hagyni ezt a várost és szerencsét kellene próbálniuk Sydney-ben. A családja igyekszik támogatni őt, egyedül Pearl nem hajlandó belenyugodni a költözésbe és abba, hogy elhagyják a világ legnagyobb könyvesházát. Egy szellem mágikus segítséget ígér Pearlnek, hogy megmenthesse az otthonát, a kislány pedig nem szalasztja el a lehetőséget. Új barátja azonban nem egészen az, akinek elsőre tűnik, és a Pearl kezébe kerülő mágikus hatalomnak rettentő ára van. Vally egyetlen kiutat lát, hogy megmentse húgát, és ahhoz a gonosz mágushoz fordul, aki két évvel korábban majdnem a vesztüket okozta. Az Obskurátor segítségének azonban szintén ára van... Vajon a Kóbor Lélek, ahogy a szellemet hívják, vagy maga az Obskurátor az, aki veszélyesebb a gyerekekre nézve? Ahhoz, hogy megmentsék a könyves házat, először Pearlt kell megmenteni. De vajon képes lesz Vally rá? Billy és Kezia, az előzménytörténetből megismert két karakter vajon képes lesz arra, hogy a segítsen neki? Vajon Pearl és Vally megbízhat a szövetségesében vagy életük legnagyobb hibáját követik el? 

A kedves karakterek és a kellően antipatikus ellenség pedig igazán teljessé teszi a történetet. Az Obskurátor, mint régi új ellenfél igazán izgalmassá tette a történetet, az érdekes fűszert azonban a Kóbor Lélek szolgáltatta. Aki nem egészen jó, de talán nem is annyira gonosz. Alapvetően nem célja a rombolás, de mivel nem kötik őt sem korlátok, sem pedig etikai és erkölcsi normák, így azt sem veszi észre, ha valami olyat tesz, ami a mi szemünkben gonosznak tűnik. Mivel csupán egy lélek, így túlmutat a jó és rossz világon, egy megfoghatatlan karakter, akinek alapvetően nem az a célja, hogy ártson Pearlnek, mégis óriási veszélybe sodorja őt. Az Obskurátor hozza a formáját, ha a karaktert nem is, a kalapját azonban egyszerűen imádom. Olvasás közben az jutott eszembe, hogy Tim Burton milyen menő filmet készíthetne ebből a könyvsorozatból, a cilinderes jelenetek alatt biztosan megcsillogtatná a kreatív tudását és egyedi látásmódját. Tökéletesen passzolna hozzá. 

Pearl nem feltétlenül a kedvenc szereplőm, Vallyt azonban jobban megkedveltem. Mr. Pyke volt talán a kedvencem, de ehhez biztosan hozzájárult az előzménykötet is, hiszen abban őt is Keziát is nagyon megszerettem. 

A cselekmény konfliktusát az adja, hogy az Obskurátornak szüksége van az élet könyvére, melyhez bizonyos okok miatt nem fér hozzá. A kulcs sincs már meg, így Vallynak, Mr. Pykenak, Keziának és Ivynek az a feladata, hogy az egyes fejtörőket megoldják. A feladatok, amiket a gyerekeknek ki kellett állni rendkívül ötletesek voltak. Érdekes és különleges helyeken kellett kutatniuk, hogy megtalálják az adott tárgyat, ami a következő zárat nyitja. 

Amelia Mellor egyáltalán nem hibátlan, mégis felejthetetlen olvasmányélménnyé vált számomra. A könyvesház már akkor teljesen levett a lábamról, amikor először olvastam róla. Ahogy Pearl, így az én szívem is megszakadt volna, ha a családnak el kellene hagynia az otthonát. Külön tetszett, hogy bár a mágia minden oldalát átitatja a regénynek, ismét felfedezhetünk benne olyan eseményeket és pontokat, amelyek hűek az igazi könyvesház történelméhez. A Cole családban anno tényleg felmerült a költözés kérdése, ráadásul az is tény, hogy az adott területet a 19. században tényleg aszály sújtotta, és a könyvesház mentsvárként szolgált az embereknek. Ha most lenne egy időgépem egy másodpercig sem tétováznék, biztosan elugranék oda. A regényben említett részek, mint például a CukorKaland és a Csodák Terme tényleges a bolt részei voltak, ám az írónő kiemelte, hogy nem feltétlenül voltak ezek egyszerre elérhetők. A család ténylegesen a könyvesházban élt, ezen kívül pedig számos párhuzam fedezhető fel a szereplők és az igazi Cole család között. A gyermekek neveit, az átélt családi tragédiát, vagy éppen a gyerekekről szóló mesekönyveket mind-mind valóság ihlette. Amelia Mellor úgy hiszem, hogy méltóképpen emelt emléket a család számára. A könyv végén az írónő említ egy honlapot, melyet ITT találtok. Rengeteg érdekes dolgot találhattok itt az egész családról, a régi fényképek pedig még közelebb hozzák a történetet az olvasóhoz. 

A borító meseszép, nagyon szeretem a kiadó munkásságát, mindig nagyszerű munkát végeznek ezen a téren (is). 

Összességében én nagyon megkedveltem Az élet varázskönyve című kötetet, remek folytatása és egyben lezárása a sorozatnak. Ha az első részt szerettétek, akkor csak ajánlani tudom. Gyerekként, kiskamaszként, de akár felnőttként is élvezetes olvasmány. Ha tehetitek, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a történetnek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A könyv tele van rejtvényekkel és talányokkal, úgyhogy ezúttal nektek is ilyesmiket kell megfejtenetek Bezerédj Amália versikéinek köszönhetően. A helyes megfejtést írjátok be a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.) 

AZ ÉN REJTVÉNYEM

Nagy hidegben soká élek,

Vigy szobába, s meghalok.

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

2024. 12. 30. Spirit Bliss Sárga könyves út

2025. 01. 02. Csak olvass!

2025. 01. 04. Könyv és más

2025. 01. 06. Olvasónapló

Read More

Shunmyo Masuno: Hogyan ​engedd el, ami nem fontos + Nyereményjáték

Sziasztok!

Nagyon könnyedén tanácsoljuk egymásnak, hogy szimplán “engedjük el” a felmerülő problémát, de arra már nemigen van válaszunk, ezt mégis hogyan kell csinálni. Shunmyo Masuno, a japán zen buddhista szerzetes legújabb könyvében ezt a kérdéskört járja körül. A Hogyan engedd el, ami nem fontos gyönyörű kiadványa a 21. Század Kiadó gondozásában jelent meg 2024 karácsonya előtt. Tarts velünk, ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a kötetről!

A ​Nyugalom és a Zen – Az egyszerű élet művészete című bestsellerek szerzője

Az elengedést úgy képzeld el, hogy szabadon ereszted a dolgokat.

A hírek, a közösségi média, az e-mailek és sms-ek szüntelen körforgásából nehéz kikapcsolódni. Ennek a könyvnek az a radikális üzenete: néha legjobb, ha nem teszünk semmit.

Shunmyo Masuno zen buddhista szerzetes könyve 99 tanácsot, apró igazságot gyűjt egybe: hogyan mondjunk nemet, hogyan fogadjuk el, hogy valamit nem vagyunk képesek megtenni. Hogy a közösségi média mindössze egy eszköz, nem több annál. Hogy a döntéseket tanácsos napvilágnál meghozni, nem érdemes siettetni. Hogy minél elfoglaltabbak vagyunk, javasolt annál gyakrabban törekedni a kikapcsolódásra.

2. számú tanítás: Hagyd meg a többi ember személyes terét – a törődés és a kotnyelesség nem ugyanaz.

15. számú tanítás: Ne felejtsd el, hogy a közösségi média csak egy eszköz. Nem több annál.

19. számú tanítás: Inkább hagyd, hogy egy kapcsolat magától érjen véget, semmint hogy erőltesd a lezárást.

40. számú tanítás: A dolgok elengedését ne úgy képzeld, hogy kihajítod azokat, hanem hogy szabadon engeded.

75. számú tanítás: Nappali fénynél hozd meg a döntéseket. Ne kapkodj.

90. számú tanítás: Lassíts le, többször tarts szünetet.

Ezek a tanácsok oldják a feszültséget, módot adnak arra, hogy az ember visszaszerezze az irányítást az élete fölött, és nyugodtabb, kielégítőbb kedélyállapotba kerüljön.

Túl sok minden nehezedik rád? Lépj egyet hátra, ne szolgáltasd ki magad az élet követelőző momentumainak. Szabadítsd fel a kapacitásaidat olyasmik számára, amik tényleg fontosak neked.

Mindig rendelkezésedre áll az a választás, hogy nem avatkozol be. Egyszerűen hagyod a dolgokat, hadd történjenek meg.

Ezeknek a praktikus tanácsoknak a birtokában az ember képessé válik arra, hogy felhagyjon a hiábavaló erőfeszítésekkel. Ezáltal kielégítőbbé válik az élete, higgadtabbá a szelleme, és könnyebben tud összpontosítani.

Nagyon fontosnak tartom a mentális egészséget, hiszen csak akkor élhetünk teljes életet, ha a fizikai jólétünk mellett lelkileg is jól vagyunk. Nagy reményekkel vágtam neki 2024-nek és ugyan nem lehet okom panaszra, mert összességében úgy érzem, hogy jó életem van. Valahogy mégsem tudom azt mondani, hogy jó évem volt. Persze, történtek velem/velünk jó és csodás dolgok is, de amit a legjobban vártunk és amire a legjobban vágytunk, idén sem sikerült. Sokszor éreztem azt, hogy összecsaptak a fejem felett a hullámok, frusztrált, stresszes és nyugtalan voltam. Rengeteg mindent kellett volna egyensúlyban tartanom munka/blog/magánélet, végül úgy jártam, hogy semmit sem tudtam megfelelően kézben tartani. A magánéleti krízisem szép lassan átvette minden felett az irányítást, és egy idő után minden más teendőmet elkezdtem hanyagolni, vagy legalábbis nem a már megszokott minőségben folytatni. Azt hiszem, hogy teljes egészében kijelenthetem, nem életem legfényesebb időszakát élem. Elméletben nagyon jól hangzik, hogy pozitívan gondolkodjak és ne görcsöljek a múlton, vagy éppen a jövőmön és egyszerűen csak engedjem el  a negatív dolgokat, de összességében bitang nehéz dolog ez. Kicsit olyan ez, mint egy hullámvasút, egyszer fent..egyszer pedig lent. Igyekszem motiváló kötetekkel és üzenetekkel körbevenni magamat, elhatároztam, hogy nem süllyedek el az önsajnálat végtelen mocsarában (ami vagy sikerül, vagy nem), tudomásul veszem a problémákat, és a szomorkodás helyett a megoldásra koncentrálok. 

Ha van olyan kötet, amire szükségem van az Shunmyo Masuno legújabb magyarul megjelenő kötete. Rendkívül nehezen engedem el a dolgokat. Képes vagyok órákon át görcsölni és magamat is frusztrálni az olyan dolgokkal, amiket egyszerűen képtelen vagyok letenni. Legyen szó emberi kapcsolatokról (egy barátról, aki úgy döntött, hogy nem szeretne velem többet barátkozni) egy munkahelyi krízisről, egy kellemetlen szituációról, vagy éppen egy felesleges tárgyról..nagyon nehéz számomra, hogy elengedjem. Ezért is nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan is kell azzal foglalkozni, ami tényleg számít. 

Shunmyo Masuno kötete nem feltétlen az a típusú írás, amit az ember a kezébe vesz és azonnal ledarál. Lapozgatni kell, ízlelgetni, meg-megállni egy pillanatra, elgondolkodni, továbbmenni, majd visszatérni. Vannak részei, amit többször is átolvastam, más részeket, gyorsan a hátam mögött hagytam. 

A kötetben 99 hasznos tanácsot találunk az irányításról való lemondásról és önmagunk felszabadításához a fontosabb dolgok érdekében. A könyv összesen 5 fejezetre tagolódik. Az első részben a távolságtartásról olvashatunk, vagyis arról, hogy miként lehetnek kiegyensúlyozottabbak a kapcsolataink. Olvashatunk arról, hogy az embereket ugyan nem változtathatjuk meg, de azt, hogy miként reagálunk, azt igen, és arról is, hogy a kéretlen tanácsokat általában jobb megtartani magunknak, ne ártsuk bele magunkat más magánéletébe. Arról, hogy ne hagyjuk, hogy a közösségi média határozzon meg minket és arról, hogy ami nem megy, azt nem szabad erőltetni. Hogy ne szigetelődjünk el másoktól, de ne is klikkesedjünk. A második fejezet arról szól, hogy ne nyugtalankodjunk az apróságok miatt. Arról szól, hogy hogy ha valamiben nem lehetünk biztosak, akkor annak sincs értelme, hogy emésszük magunkat rajta. Elég akkor foglalkozni a problémával, ha már megesik. Hogy ne szomorkodjunk azon, ha egy szívességet nem viszonoznak, mert nem tudjuk befolyásolni a másik reakcióját, ellenben ha valaki kedveskedik nekünk, akkor azt soha ne felejtsük el. Hogy ne másokhoz mérjünk magunkat, hanem az előző napi önmagunkhoz, hiszen csak így kaphatunk hiteles képet a fejlődésünkről. A harmadik rész a megfontoltságról szól. Arról, hogy ha valamit nem tudunk, akkor azt merjük felvállalni, illetve arról, hogy ne avatkozzunk bele olyan dolgokba, amihez nincs semmi közünk. Hogy soha ne reagálunk, írjunk választ haragból, kicsit álljunk meg és gondolkodjunk el néhány percre, mielőtt megfogalmazzuk a mondandónkat. A negyedik rész arról szól, hogy ne pazaroljuk az energiánkat. Nézzük mindennek a jó oldalát, és igyekezzünk ne benne ragadni a negatív körbe, negatív spirálba. Hogy az itt és mostra koncentráljunk, adjuk önmagunkat, nehéz helyzetekben ne mondjuk le magunkról, de ne is váljunk elbizakodottá, ha jól fut a szekér. Az ötödik részben pedig arról olvashatunk, hogy a világ nem fekete és fehér. Hogy semmi sem eredendően jó, vagy rossz. Tapasztalásaink vannak és csak rajtunk múlik, hogy miként fogadjuk azokat. Arról, hogy senki sem normális, mert mindannyian mások vagyunk és ebben a formában a normalitás nem is értelmezhető. 

És hogy miért fontos, hogy el tudjuk engedni a dolgokat? Az elengedésre képes ember nincs kiszolgáltatva a személyes kapcsolatainak. Nem érzi szükségét, hogy online legyen állandóan és nem montirozza állandóan a barátait. Tudja, hogy a mennyiségnél sokkal fontosabb a minőség. A képes arra, hogy elengedje a dolgokat ki tudja küszöbölni a munkahelyi zavaró tényezőket. Nem lehet megingatni és nem nyugtalankodik azon, hogy mit gondolnak róla mások. Képes arra is, hogy viszonylagos nyugalomba töltse a mindennapjait. Nem nyomasztja a megbánás és nem aggódik feleslegesen a jövő miatt. Nem gyötri magát és elengedi azokat a dolgokat, amelyekre van ráhatása. És nem utolsó sorban tudja, hogy mit kell elengednie. Így képes arra összpontosítani, ami igazán fontos az életben. 

A kötetben rengeteg érdekes és hasznos dolgot olvastam. Rengeteg minden van a világon, ami az embert megborítja, a szorongás és a félelem a rohanó világunk egyik legsajnálatosabb következménye. A kötet segít abban, hogy az ember egy kicsit lecsendesítse az elméjét és a jelenre fókuszájon. A zen gondolkodás egy kicsit segít abban, hogy egyszerűbben lássuk a dolgokat és egyszerűbben éljük az életünke. Ha sikerül megszabadulnunk a felesleges kétségek és aggodalmak súlyától, akkor egy sokkal élhetőbb környzetet teremtünk önmagunk számára. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem foglalkozunk semmivel és senkivel, sokkal inkább azt, hogy pontosan annyira foglalkozunk mindennel, mint amennyire szükség van. Se nem többet, se nem kevesebbet. Az egyes tanácsok úgy épülnek fel, hogy minden oldalpáron van egy tételmondat, majd a másik oldalon ez kerül kifejtésre. Én nagyon élveztem az olvasást és már első olvasás után is úgy érzem, hogy gazdagabb lettem. Persze ahhoz, hogy be tudjam építeni az egyes tanácsokat, még olvasgatni kell a könyvet, de úgy érzem, hogy már az is nagy segítség, ha csak azokkal foglalkozom első körben, amik így elsőre megragadtak. 

Nem hiszem, hogy tudnék kedvenc tanácsot, vagy kedvenc fejezetet választani, mert mindegyik részben találtam olyan mondatot, ami úgy éreztem, hogy nekem szól. Ez a kötet egyszerűen csak úgy jó, ahogy van. Biztos vagyok benne, hogy mindenki talál majd olyan dolgot benne, amit tud hasznosítani. Még az is megtörténhet, hogy elviszem a családomnak is, hogy ők is profitálhassanak majd belőle. 

Összességében engem teljesen lenyűgözött Shunmyo Masuno kötete, biztos vagyok benne, hogy még sokszor leemelem a polcról, ha egy kis nyugalomra, vagy éppen erőre lenne szükségem a szürke mindennapok legyűréséhez. Ha szerettétek a szerző másik két könyvét, akkor ezt se hagyjátok ki. Ne ez a kötet legyen, amit elengedtek. :) Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Játékunkban a feladatotok, hogy megkeressétek az éppen elrepülő darut – illetve a képét. Az adott állomás bejegyzésének szövegében egy szó alá linkeltük a daru képét. A feladatotok, hogy írjátok meg a Rafflecopter megfelelő sorában, melyik szó alatt találtátok meg.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

12.14. Readinspo

12.16. Hagyjatok! Olvasok! 

12.18. Booktastic Boglinc

12.20. Könyv és más

12.22. Pandalány olvas 

12.27. Szembetűnő

12.29. Ambivalentina 

12.30. Csak olvass!

Read More

Letölthető könyvjelzők 2024 + Nyereményjáték

Sziasztok!

„Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája.”

Te vajon hiszel a karácsony csodájában? Hiszel a zöld fenyő varázsában?

Mi, a Blogturné Klub tagjai, több mint kétezer turnéval a hátunk mögött minden kétséget kizáróan hiszünk benne! S hogy bebizonyítsuk Neked is, hogy létezik, egy rendhagyó, karácsonyi turnézásra invitálunk!

Ezen a turnén néhány bloggerünk karácsonyi szokását és 2024 és 2025-ös évhez fűződő gondolatait ismerhetitek meg, továbbá néhány bónusz tartalommal is kedveskedünk nektek. Természetesen képzeletbeli puttonyunk sem maradt üres! Ha egy kicsit közelebb merészkedsz és vetsz bele egy gyors pillantást, láthatod, mennyi kincs lapul még benne: sok-sok könyv, ami csak és kizárólag arra vár, hogy szebbé tegye olvasóink karácsonyát. Tarts velünk ezen a rendhagyó karácsonyi turnén és ha nektek kedvez a szerencse, akkor egy választott nyereménykönyvvel lehettek gazdagabbak. 

Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy milyen különleges karácsonyi állomással rukkoljak még elő Nektek, sokáig nem jutott eszembe semmi. Egy kis idő után azonban arra gondoltam, hogy az utóbbi időben úgyis annyira szeretitek azokat a bejegyzéseket, ahol saját készítésű, ingyenesen letölthető könyvjelzőket osztok meg veletek, így jelen állomás keretében néhány karácsonyi cukisággal leplek meg titeket. 

Ha rákattintok a könyvjelzőre és lapokra, akkor nagy méretben le is tudjátok tölteni. 

Remélem tetszenek az elkészült darabok és tudjátok majd használni őket. Ha van kedvetek, írjátok meg kommentben, hogy melyik a kedvencetek. 

a Rafflecopter giveaway

Read More

Maja Lunde: A ​Névhozó + Nyereményjáték

Sziasztok!

Maja Lunde ismét egy csodálatos könyvvel jelentkezett, amellyel ezúttal a gyerekeket örvendezteti meg. A Névhozó című kötet a Cser Kiadó jóvoltából jelent meg magyarul, és most is ti nyerhettek egy példányt ebből a csodaszép könyvből, ha velünk játszotok.

A Télapóról, a húsvéti nyúlról és a fogtündérről mindenki hallott már. De a névhozó Névmanóról nem sokan, pedig minden gyereknek ő ad nevet. Bizonyára azért nem ismerik, mert nagyon visszahúzódó. A tenger és az ég közötti résben él. A kertjében nyílnak a névvirágok, és mindennap útnak indul, hogy világszerte eljuttassa az újszülötteknek szánt neveket. Az élet békésnek és biztonságosnak tűnik, ám egy nap rettenetes dolog történik: egy újszülöttnek rossz nevet akarnak adni. Névmanónak közbe kell lépnie, és olyat tennie, amitől nagyon fél.

Maja Lunde és Hans Jørgen Sandnes szép és hangulatos könyve kitűnő ajándék gyermekvárás idején, keresztelőre vagy névadó ünnepségre, és minden gyereknek, aki kíváncsi, hogyan kapta a nevét.

Mikor megláttam, hogy a Cser Kiadó jóvoltából egy újabb Maja Lunde könyv jelenik meg kis országunkban, nagyon lelkes lettem. Több mesekönyvét olvastam már, így a Névhozót is már tűkön ülve vártam. Őszinte leszek veletek, kicsit más jellegű történetre számítottam, kicsit komplexebbre, de összességében nem csalódtam. A névhozó egy nagyon kedves és szerethető mese a Névmanóról, és tulajdonképpen arról, hogy miként is kapjuk a nevünket. 

A Névhozó egy igazán kedves és szerethető történet a nevek fontosságáról. Arról, hogy mindannyian pontosan azt a nevet kaptuk, amit a sors szánt nekünk. 

A Mikulásról, a Húsvéti Nyúlról és a Fogtündérről mindenki hallott már. De a névhozó Névmanóról nem sokan, pedig minden gyereknek ő ad nevet. Ez a kedves kis manó, visszahúzódva él és csak ritkán merészkedik elő. A mese alapját a varázslat és a csoda képezi.

A varázslat, a csoda a gyermeki gondolkodás egyik sajátossága. Mivel még nem tudnak különbséget tenni a lehetetlen és lehetséges között, így azt gondolják, hogy bármi megtörténhet, csak kívánni kell. A gyermeki gondolkodásmód mágikus elemekre és hiedelmekre épül, amelyeknek pontosan ugyanaz a szerepe, mint a babonáknak: tudás nélkül is képesek magyarázatot nyújtani. A hiányzó űrt a képzeletük segítségével töltik ki, így képesek arra, hogy lehetetlenebbnél lehetetlenebb magyarázatokat találjanak ki olyan egyszerű kérdésekre, mint például arra, miért riadunk fel éjszaka, hova tűnnek el a fogaink a párna alól. A Húsvéti Nyúl, a Mikulás, vagy éppen a Jézuska is valóságosak számukra, hiszen hogyan máshogy került az édesség a kiscsizmába, az ajándék a fa alá, vagy a tojások a kertben. Felnőttként persze tisztában vagyunk a zord valósággal, ám ha egy kicsit visszalépünk saját gyermekkorunkba és teret engedünk a bennünk lakozó gyermeknek, akkor mi is megőrizhetünk valamit a gondolataink mindenhatóságából, hiszen a csoda mindenkiben ott lakozik. 

A Névhozó pedig pontosan erre a gyermeki gondolkodásra épít. Főszereplője a Névmanó, aki a kertben gondozza a névvirágokat. Az a feladata, hogy amikor egy kisbaba megszületik, a megfelelő nevet kapja. Figyelnie kell, hogy minden rendben legyen, hiszen ha egy baba rossz nevet kap, akkor annak szörnyű következményei lehetnek. Ezért hát a Névmanónak minden erejét és bátorságát össze kell szednie, hogy megmentse a helyzetet és az éppen megszületett kisbabának a szülei pontosan azt a nevet adják, amit kell. 

A meséből kiderül, hogy mennyire fontos a megfelelő név. Az, hogy miként hívnak minket, mi a keresztnevünk, hiszen az az identitásunk része. Egy olyan dolog, amit nem vehetnek el tőlünk. Ez az első dolog, amelyet az életünk során kapunk és végig is kísér minket. Nomen est omen, vagyis a név maga az ember. Tartja a mondás is. Nevünk jelentését olvasva sokszor érezzük azt, hogy mennyire tűpontos személyleírást ad rólunk. Így ha jobban belegondolunk, biztosan nem véletlen, hogy milyen nevet kaptunk szüleinkről. Mennyire aranyos elképzelés, hogy a szerény és félős Névmanónak köszönhetjük ezt. 

A történet rövid, tökéletes esti mese alapanyag. A kötet nyelvezete a kicsik számára is igazán érthető, tökéletes olvasmánynak tartom. Az olvasást követően szerintem érdemes néhány percet szánni a közös beszélgetésre is. Beszélhetünk a nevünkről, annak jelentéséről és jelentőségéről illetve arról, hogy miért éppen azt választottuk gyermekünknek. A történet azonban nem csak gyermekeknek szól.  A mese segítségével mindannyian esélyt kapunk arra, hogy visszatérjünk a saját gyerekkorunkba, amikor a valóság és fantázia határai még oly könnyen átjárhatóak voltak, amikor még hittünk a csodákban és abban, hogy bármire képesek vagyunk. A könyvbe ráadásul beleírhatjuk gyermekünk nevét is, így a mese olyan lesz, mintha tényleg az ő nevének történetét olvasnánk fel neki. Így még személyesebbé és kedvesebbé válik Névmanó meséje. 

Az illusztráció egyszerűen csodás, már az is hatalmas élmény az embernek, ha csak végiglapozza a könyvet.  A képek meseszépek, színesek, nagyszerű munka. Nem is tudom, hogy láttam-e mostanában ennyire gyönyörű mesekönyvet. 

Összességében én nagyon szerettem ezt a mesekönyvet, biztos sokat fogom még lapozgatni ezt a kötetet, ha valami varázslatos és mesés élményre vágyok felnőtt fejjel. Csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a történetet, olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Legújabb nyereményjátékunkban olyan mesealakokat keresünk, mint amilyen a Névhozó. A blogokon található bemutatkozások alapján találjátok ki a karakter nevét, és írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

BEMUTATKOZÁS

Én vagyok a dér és a fagy megszemélyesítője, hideg időben különleges mintákat festek az ablakokra.

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

Blogturné Klub

12. 23. Csak olvass!

12. 27. Utószó

12. 29. Szembetűnő

Read More

Ashley Poston: Hét ​év távolság + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Magnólia Kiadó jelentette meg Ashley Poston: Hét év távolság című regényét, mely egy varázslatos időutazásra visz, megmutatja hogyan találkozhat a múlt és a jelen a szerelem segítségével. Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe meg is nyerheted ezt a megható, egyben felemelő történetet a kiadó felajánlásában. 

Megtörténhet, ​hogy átéled életed legrosszabb napját, és ki kell találnod, hogyan tovább. Clementine West számára a megoldást a munkájába való teljes beletemetkezés jelenti. Egy könyvkiadó sajtósaként gyakorlatiasan éli az életét, nem törődve az imádott nagynénjétől, Analeától tanult butaságokkal – például, hogy az életet jelentéssel kell megtölteni, vagy hogy kergesse a holdat. Clementine inkább két lábbal áll a földön, és óvja a szívét. Az elmúlt hat hónapban sikerült is neki.

Aztán amikor beköltözik néhai nagynénje lakásába, és váratlanul egy idegent talál a konyhában – egy kedves tekintetű, délies akcentussal beszélő férfit, aki rajong a citromos pitéért –, meginog gondosan kitalált menekülési stratégiája. Ugyanis van valami a férfiban, aminek korábban képtelen lett volna ellenállni. És könnyen lehet, hogy most sem lesz képes.

Csakhogy a férfi a múltban él. Egész pontosan hét évvel korábban. Clementine pedig hozzá képest hét évvel előrébb a jövőben.

Hallotta a nagynénjétől, hogy a lakás egy hurok az időben, ahol egybefolynak a pillanatok, akár az akvarell színei. Ahogy azt is, hogy a szerelemben nem az idő számít – hanem az időzítés.

Clementine pedig attól tart, hogy hét évvel elkésett.

Ashley Poston neve már nem volt ismeretlen számomra, a tavalyi évben olvastam a Halott romantika című regényét és az évem kedvenc romantikus regénye lett. Emiatt nagy várakozásokkal tekintettem a Hét év távolságra is. Mindig veszélyes, ha az ember elvárásokat támaszt egy regénnyel szemben, hiszen így könnyen csalódhat, de szerencsére ebben az esetben erről szó sem volt. 

Ashley Poston könyve teljesen levett a lábamról. Mikor elolvastam a fülszöveget, azonnal az egyik kedves romantikus filmem (Ház a tónál) ugrott be, így egy másodpercig sem volt kétséges számomra, hogy elolvasom-e a Hét év távolságot. Nemcsak a történet, de maga a mondanivalója is elvarázsolt. Annyira imádtam, hogy miután elolvastam, felhívtam az anyukámat, hogy legközelebb mikor megyek haza, viszem is neki a könyvet. 

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják az olvasót. Ashley Poston nagyon szépen ír a veszteségről és a gyászról, ugyanakkor fontos kiemelni, hogy egy másodpercig sem hat nyomasztónak a regénye. A könyv az időzítés fontosságáról, és a szerelemről szól. Arról, hogy egy veszteség után miként találhatunk önmagunkra és arról, hogy néha el kell engednünk a dolgokat ahhoz, hogy aztán újra rátalálhassunk. 

Clementine egy kiadó sajtósaként dolgozik, teljesen beletemetkezik a munkájába. Már fiatalon elhatározza, hogy egészen a csúcsra tör és a szakmája egyik legjobbja lesz. Hét évet tölt a munkahelyén és mikor már kartávolságra kerül az álompozíció szép lassan ráébred arra, hogy talán mindvégig rossz nyomon járt. Régen sokat kalandozott nagynénjével (Analeával), kalandoztak és esőben táncoltak. Tőle tanulta meg, hogy az életet jelentéssel kell megtölteni és azt, hogy minden körülmények között kergesse a holdat. Clementine azonban mégis inkább úgy döntött, hogy két lábbal áll a földön és a szakmaiságot helyezi előtérbe. Már nem tartott minden utazásra a nagynénjével, de azért szántak időt arra, hogy közösen kalandozzanak valahova. Amikor azonban Analea elhunyt, Clementine még jobban begubózott. Amikor azonban beköltözik néhai nagynénje lakásába, és váratlanul egy idegent talál a konyhában  meginog gondosan kitalált menekülési stratégiája. Ugyanis van valami a férfiban, aminek korábban képtelen lett volna ellenállni. És könnyen lehet, hogy most sem lesz képes. Az egyetlen gond csak az hogy a férfi a múltban él és az egyetlen kapocs közöttük a lakás. A lakás ugyanis nem más, mint egy furcsa időhurok, ami hét évvel a múltba, vagy hét évvel a jövőbe repíti az embert. Csupán az itt és most van, ahogy elhagyják a lakást, a varázslat megszűnik és ki tudja mikor kerülnek vissza újra ugyanarra a síkra. A lakásban csak két szabály van. Az első, hogy amikor belép az ember, mindig vegye le a cipőjét. A második pedig az, hogy soha ne essen az ember szerelembe a lakásba. Clementine az első szabályt már megszegte és vészesen közel kerül ahhoz, hogy a másodikat is áthágja. Vajon szövődhet igaz szerelem két olyan ember között, akik csupán néhány napot tölthettek el közösen a négy fal között? Vajon lehet még jó az időzítés Clementine és Iwan számára, találkozhatnak valamikor a lakáson kívül is? 

Nagyon szerettem, hogy Clementine az irodalmi világhoz kötődik. Mindig jó érzés olyan könyvet a kezembe venni, melyben az olvasás és a könyvek a szereplők szerves részét képezik. A kötet szereplői nem idealizált és túlmisztifikált romantikus hősök, hanem valódi hús-vér emberek, akik sokszor és sokat hibáznak. És bár nagyon furcsa ezt mondani, de rendkívül életszagú a történet is (igen, még úgy is, hogy mágikus realizmus a műfaja). Úgy gondolom, hogy sokan tudunk azonosulni azzal a problémával, amikor úgy érezzük, hogy megrekedünk, hogy elveszítjük a kapcsolatot régi önmagunkkal. A Hét év távolság nem csak egy nagyszerű romantikus történet, hanem egy igazán kerek és remek írás arról, hogy miként fedezhetjük fel újra a régi énünket. 

Clementine rengeteget fejlődik, a szemünk előtt válik a saját romantikus történetének főszereplőjévé. Ahogy haladunk előre a regényben, egyre közelebb kerül ahhoz, hogy képes legyen megélni az érzelmeit, szép lassan lebontja a saját maga által teremtett falakat. Iwan karaktere is nagyon szerethető. Sokáig aggódtam Clemetinenal együtt, hogy micsoda változásokon is ment át hét év alatt, de ahogy Clementine, úgy az olvasó is szép lassan ráébred arra, hogy semmi sem lehet állandó. És az, hogy valaki megváltozik hét év alatt, még nem jelenti azt, hogy teljesen kifordult önmagából. Egyszerűen csak meg kell látni újra benne azt, amit akkor. Hiszen a lényeg úgysem változik. Lehetnek új céljaink, esetleg új karrierünk és új dolgokba kezdünk, de a személyiségünk és a lényünk valójában nem, vagy csak alig változik. Természetesen az élet formál minket, mindannyian fejlődünk és változunk, de az alapszemélyiségünk az örök. 

Nagyon szerettem a könyv végén látható bónusz tartalmakat, az olvasói kalauzt és az írónő könyvlistáját. Nagyon elgondolkodtatott az a gondolat, hogy a könyvek tulajdonképpen olyanok, mint az időkapszulák, hiszen a szerző, aki megírta az adott könyvet, jelen esetben Ashley Poston a Hét év távolságot, már korántsem ugyanaz a személy, mint amikor befejezte anno a kötet kéziratát. A személyiségének egy darabját kapszulába zárta és megőrizte a regény. Nagyon tetszik nekem ez a gondolat. 

Óriási dicséret illeti a fordítót, Heinisch Mónikát, aki meglépte azt, amit sokszor nem mernek a fordítók és Clementine becenevét (Lemon) nem fordította le. El sem tudom mondani, hogy mennyire hálás vagyok azért, hogy nem akarta megerőszakolni és úgy érezte, hogy az eredeti formában is érthető. Köszönöm!

Az élfestés nagyon cuki, tökéletesen illik a regényhez. Nagyon tetszik. 

Összességében én nagyon szerettem ezt a könyvet. Azt hiszem, hogy tényleg megtaláltam végre a kedvenc romantikus szerzőm. Biztosan nem most olvastam utoljára a szerzőtől, most már minden könyvét sorra szeretném keríteni. Ha egy igazán jó, szerethető mégis komolyabb mondanivalóval bíró romantikus regényre vágytok, akkor csak ajánlani tudom. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A regény meghatározó jellemzője az idősíkok keveredése, mely népszerű téma a filmek között is. Találjátok ki a képek alapján a film illetve sorozat címeket! A feladat a szokásos, a megoldást írjátok be  a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

AZ ÉN KÉPEM

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

12.09 Kelly & Lupi olvas

12.11 Olvasónapló

12.13 Fanni’s Library

12.15 Zakkant olvas

12.17 Hagyjatok! Olvasok!

12.19 Utószó

12.21 Csak olvass!

Read More