Mariana Zapata legújabb regénye, a Lukovtól, szeretettel a jégkorcsolya világába kalauzol el bennünket. Jasmine Santos utolsó lehetősége a karrierjében az, ha Ivan Lukov párjaként lép a jégre. Ezzel csak az a probléma, hogy ő teljesen kiállhatatlan. Arrogáns, nagyképű és Jasmine egy cseppet sem bízik benne - de azt meg kell hagyni, hogy a valaha élt egyik legjobb a szakmában. Vajon sikerül a lánynak félretennie az ellenszenvét a karrierje érdekében? És ha igen, a szíve vajon veszélybe kerül? Tartsatok velünk, és a turné végén nektek is lehetőségetek nyílik megnyerni egy példányt a regényből!
A pályán kívül ellenségek… De vajon a jégen érzett szenvedélyük lángra lobbanthatja a fagyos szívüket?
Ha valaki megkérné a 26 éves Jasmine Santost, hogy jellemezze egy szóban az élete elmúlt néhány évét, az biztosan egy négybetűs szó lenne.
Tizenhét év – és számtalan törött csont és megszegett ígéret – után tudja, hogy a lehetőségeinek hamarosan vége a versenyszintű műkorcsolyázásban.
Ám ekkor életre szóló ajánlatot kap egy arrogáns idiótától, akit legszebb álmaiban egy mozgó busz elé lökne, mióta csak először találkoztak tíz éve.
Jasmine-nek talán mindent újra kell gondolnia. Beleértve Ivan Lukovot is.
Mariana Zapata neve már nem volt ismeretlen számomra, még 4 éve olvastam a Dear Aaron című könyvét egy másik könyve pedig már évek óta a tbr listámon csücsül. Mivel a Dear Aaron anno nagy kedvencem volt, a From Lukov with love – Lukovtól, szeretettel pedig egy barátnőm kedvenc könyve, így nem is volt számomra kérdés, hogy elolvassam-e ezt a kötetet.
Mindig is szerettem a lassabban kibontakozó, úgynevezett "slow burn romance" típusú könyveket, amikor a főszereplők hosszabb utat járnak be és nem esnek azonnal szerelembe egymással. Valahogy sokkal jobban beszippantanak az ilyen típusú történetek és jóval életszerűbbek is számomra. Ezért borítékolható volt már az elején számomra, hogy Mariana Zapata regényét is kedvelni fogom. Ugyan a kötet nem lett akkor kedvenc nálam, mint a szerző korábbi regénye, de összességében szerettem Jasmine és Ivan történetét.
A romantikus könyveket soha nem azért olvassa az ember, mert világmegváltó történetet vár tőle, könnyed és szerethető stílusukkal gyorsan leveszik általában az embert a lábukról. A From Lukov with love – Lukovtól, szeretettel című kötetet azonban sok mindennek nevezném, de könnyednek egyáltalán nem. Rengeteg komoly és fontos kérdés jelenik meg benne. Ez a történet szól az élsportról és arról, hogy mennyi lemondással jár, ha valaki igazán komolyan vesz egy sportot. Arról, hogy mennyire nehéz így kapcsolódni másokhoz, mennyire nehéz barátokat szerezni. Arról, hogy csak mennyire fontos a támogató családi légkör és arról, hogy mennyire fontos a bizalom, ha az ember párban versenyzik valakivel.
Jasmine és Ivan jó kis párosnak bizonyult. Bár azt is be kell vallanom, hogy az elején kicsit azért idegesített a viselkedésük. A két főszereplő ugyan már régóta ismeri egymást, hiszen Ivan testvére és Jasmine nagyon jó barátnők, de valahogy még sem jöttek ki jól egymással. Alapvetően nagyon jól tud működni a "rivals to lovers" típusú történetek, de egy idő után engem kifejezetten zavart a kicsinyességük. Már az első pillanattól kezdve érezhető volt, hogy a szivatások mögött azért valami más is lapul. Az első pillanattól kezdve érezhető volt közöttük a kémia, én pedig minden idegszálammal annak drukkoltam, hogy végre egymásra találjanak. Ugyanakkor borzasztóan zavart, hogy olykor nem érezték, hogy hol van az a bizonyos határ. Ez a csipkelődős, haveri stílus akkor működik jól, ha a másik fél is vevő rá. És az esetek nagy részében persze egyenrangú felekként szívatták egymást, de azért volna rá rendesen példa, hogy egy-egy viccesnek szánt beszólás azért sokkal fájdalmasabb módon csapódott le. Ez pedig eléggé elmérgesítette a viszonyukat.
A cselekmény jelentős részét, nagyjából a 80%-át tulajdonképpen a felkészülés teszi ki és az, hogy miként hangolódik egymásra a két szereplő. A kezdeti állandó vitatkozás és veszekedés, miként alakul át valami bensőségesebbé. Tetszett, hogy kapcsolatuk jellege akkor sem változik meg, mikor közelebb kerültek egymáshoz. Később is ugyanúgy beszólogattak egymásnak, csak már jobban figyeltek arra, hogy mit és hogyan mondanak.
Jasmine karaktere kicsit felemás volt számomra. Egyrészről nagyon idegesített a viselkedése, másrészről azonban felnéztem az erejére is kitartására. Sokszor nagyon szerencsétlenül reagált, és néha fejbe vertem volna egy péklapáttal, de nagyon durva belegondolni abba, hogy mennyi fájdalmat cipelt a lelkében. Nem volt könnyű gyerekkora, a tanulás is nehezen ment számára, ráadásul magát hibáztatta szülei válása miatt is. Az egyetlen dolog, amiben örömét lelte, az a korcsolya. Azt viszont nagyon nehezen viselte, hogy soha nem sikerült olyan eredményt elérnie, amire igazán vágyott. Olvasás közben eszembe jutott Simone Biles (a tornászlány) karaktere, aki felhívta a sportrajongók figyelmét is arra, hogy mennyire fontos a mentális egészség. Ahogy a torna, úgy a korcsolya is egy igazán veszélyes sport, ha az ember zaklatott és ezer dologgal tele van a feje, könnyen megsérülhet. Sokszor eszembe jutott, hogy mikor Jasmine küszködött a sporttal és nem találta a helyét, nem jöttek a helyezések sem, akkor az azért volt, mert elvesztette önmagát is. Korábbi partnerével nem alakultak fényesen a dolgok, ez pedig hatással volt a teljesítményére is.
Jasmine hamar megszokta, hogy ő az erős, hiszen annyi mindent feláldozott érte a családja, egyszerűen úgy érezte, hogy nem hagyhatja őket cserben. Nem tudott segítséget kérni, félt a sebezhető oldalát megmutatni bárkinek is. Amikor Ivan partnere lesz nehéz volt beismerni önmagának is, hogy a férfi közelsége nem csak idegbajt, hanem megmagyarázhatatlan pillangóhadsereget is jelent majd a gyomrában. Ivan a sikeres korcsolyázó, mindenki szereti és mindenki kedveli. Egyedül Jasmine társaságában tudja elengedni magát és ő az, aki felveszi a kesztyűt vele. Ahogy írtam azonban, sokszor zavart, hogy nem vette a lapot és amíg nem ismerte meg igazán Jasmine sebezhető oldalát, addig hajlamos volt arra, hogy igazán bántó dolgot mondjon neki.
Érdekes és izgalmas volt Jasmine édesapjának karaktere, aki azokat a személyeket testesítette meg, akik a versenysportot nem veszik komolyan, nem érzik biztos megélhetési pontnak. Sokáig nem álltak közel egymáshoz, de miután robbant a bomba és ütköztetésre kerültek a vélemények, elkezdtek szép lassan nyitni egymás irányába. Jasmine családját kedveltem, de nekem túl sok volt az ízlésemnek a szívatás és beszólogatás. Jobban szeretem a kedves és csendes családi légkört. De mivel Jasmine eleve egy ilyen családban nőtt fel, gondolom ezért is működött olyan jól ez a szeretetteljes csipkelődés Ivannal is (ami nyilván csak egy bizonyos szint után vált szeretetteljessé, előtte inkább irritáló volt számára a fiú).
Nevezzünk reménytelen romantikusnak, de a kedvenc részem az epilógus volt. Szerettem, ahogy végül lezárta ezt a könyvet a szerző. Simogatta a lelkemet az a néhány oldal.
Összességében bár nem lett akkora kedvenc, mint amire számítottam, mégis nagyon szerettem olvasni. Ha szeretitek Mariana Zapata könyveit, vagy a korcsolyát, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a kötetnek. Olvassátok, szeressétek!
Értékelés: 5/4,5
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a regénybe.
Nyereményjáték
Mariana Zapata írónőnek számos könyve megjelent már a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában itthon is. Az állomásokon magyarul is olvasható regényeinek szereplőit találjátok, de anagramma formájában. A ti feladatotok megfejteni a rejtvényt, és beírni a megoldást a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
ANAGRAMMA