Sziasztok!
Catherine Doyle és Katherine Webber Cursed Crowns – Elátkozott koronák című regénye a Twin Crowns - Ikerkoronák sorozat második, izgalmakkal és varázslattal teli kötete, amelyet a Könyvmolyképző Kiadó jelentetett meg. A történet folytatja Wren és Rose ikerhercegnők sorsát, akiknek új próbatételekkel kell szembenézniük birodalmuk és önmaguk megmentéséért. Tarts velünk a blogturnén, és a végén akár meg is nyerheted a könyvet!
Törd meg a jeget, és az átok is megtörik! Öld meg az egyik ikret, hogy élhessen a másik!
Az ikerkirálynők, Wren és Rose fejére végre felkerült a korona, de nem mindenki nézi jó szemmel, hogy boszorkányok ülnek Eana trónján.
A józan, megfontolt Rose királynői körutat tervez, hogy elnyerje az alattvalók bizalmát az egész királyságban, Wren azonban hevesen ellenzi a tervet. Hogy utazgathatnának Eanában, amikor a nagyanyjuk, Banba Gevrában raboskodik?
A forrófejű Wren titokban hajóra száll, és a jeges észak felé veszi az irányt, ahol Alarik király veszélyes mágikus alkut ajánl Banba szabadságáért cserébe. Wren kétségbeesetten beleegyezik, ám a varázslatának nem várt következményei lesznek…
Eközben Rose körútját egy titokzatos idegen zavarja meg, aki azt állítja, hogy a rég elveszett Napcsókolta Királyságból érkezett. A sors szálai délre, az ősi Amarach-tornyokba szólítják Rose-t, ahol csak Eana látói tudják, miért mozgolódik a szokásosnál is jobban a Nyughatatlan Homok – és miért lehet Shen Lo a kulcs a megoldáshoz.
Az Anadawnban azonban lázadás készülődik. És Eanának csak akkor van esélye a békére, ha a két testvér újra összefog, és meggyőzik a népüket, hogy a régi rendet eltörölve valami újat építsenek ki.
A tavalyi évem egyik nagy meglepetése volt az Ikerkoronák. Egy rendkívül izgalmas és szerethető fantasy volt két fiatal lánnyal a középpontban, akik bár nagyon hasonlítottak egymásra, nem is lehettek volna különbözőbbek. A történet nagyon érdekes és fordulatokban gazdag volt, a szerzők által megteremtett világ rendkívül különleges és izgalmas. Bár talán kicsit nehezen kaptam el a fonalat és lassabban zártam a szívembe a kötet két főszereplőjét Roset és Wrent, de végül azt hiszem, hogy nagyon megkedveltem őket, így kíváncsian vártam, hogy miként alakul a folytatásban a sorsuk.
A történet pontosan ott folytatódott, ahol az előző véget ér. Rose és Wren fejére rákerült a korona, és királynőként igyekeznek elhozni a békét Eanába. Nincs könnyű dolguk, hiszen a boszorkánygyűlölet annyira mélyen gyökerezett a társadalomban, hogy talán nem meglepő, ha azt mondom, hogy számolniuk kell az elégedtlenkedőkkel és azokkal, akik nem látják őket szívesen a trónon. A józan, megfontolt Rose királynői körutat tervez, hogy elnyerje az alattvalók bizalmát az egész királyságban, Wren azonban hevesen ellenzi a tervet, hiszen hogyan utazgathatnának, amikor a nagyanyjuk, Banba Gevrában raboskodik? Ezért Wren fogja magát és titokban elutazik, hogy megmentse őt. Arra azonban nem számít, hogy Alarik király egy veszéyes alkut kínál majd neki az ő és Banba életéért cserébe. Ugyan a lány kétségbeesetten beleegyezett, arra azonban nem számított, hogy a varázslatnak micsoda következményei lesznek. Aminek nem csak Wren, hanem az egész királyság az elszenvedője lehet. Eközben Rose körútját egy titokzatos idegen zavarja meg, aki azt állítja, hogy a rég elveszett Napcsókolta Királyságból érkezett. Vajon igazat mond és milyen szálak kötik őt Senh-Lo személyéhez?
Anadawnban azonban lázadás készülődik. És Eanának csak akkor van esélye a békére, ha a két testvér újra összefog, és meggyőzik a népüket, hogy a régi rendet eltörölve valami újat építsenek ki.
Az előző részhez hasonlóan ebben a kötetben is külön-külön követhetjük végig a testvéreket. Váltakoznak a fejezeteik, így hol Rose, hol pedig Wren cselekményszálába nyerhetünk bepillantást. Az igazán érdekes pedig az volt, hogy egyik szálat sem szerettem jobban, vagy kevésbé. Ugyanolyan izgatottan vártam mindkét oldalt. Ez pedig szerintem nagyon ritka, mert általában azt vettem észre, hogy ilyen esetekben azért az ember mindig jobban húz az egyik, vagy másik irányba. Itt viszont egyformán izgatottan vártam azt, hogy hogyan alakul Rose útja Senh útja, milyen titkok látnak napvilágot a fiú múltjából, illetve azt is, hogy Wren miként boldogul Gevrában.
A cselekmény érdekes és izgalmas volt, meglepetésekben sem volt hiány. Bár bevallom, azért a fordulatok többsége engem egyáltalán nem lepett meg. Azok az emberek, akik viselkedése aggasztott, pontosan úgy reagálak az egyes szituációkban, ahogy sejtettem. Az, akinél pedig éreztem, hogy több minden lapul a felszín alatt, szintén igazolta az előfeltevésemet.
Alapjáraton nagyon tetszett a kötet, abszolút olvastatta magát, viszonylag kevés olyan dolog van, ami miatt felvontam a szemöldökömet. Talán egyedül Wren történetszálában zavart egy bizonyos dolog. Ahhoz, hogy a lány teljesítse az alku rá eső részét, szembe kell mennie mindennel, amiben eddig hitt. Ez pedig alapjaiban változtat meg mindent. Ahhoz képest, hogy milyen komoly ez a dolog és mennyire súlyos, úgy éreztem, hogy túlságosan könnyeden vették a szerzők ennek a következményét. Egyes jelenetek rendkívül bugyuták, már-már nevetségesek lettek, úgy érzem, hogy a helyzet ennél több komolyságot kíván. Bár bevallom, a végén azért sikerült egy kicsit javítaniuk, egy kósza könnycseppet is elmorzsoltam.
A lányok nagyszerűen kiegészítették egymást. Wren egy nagyon erős karakter, akit egész életében arra neveltek, hogy átvegye majd a hatalmat és a boszorkányok megmentője legyen. Erősen kötődik nagymamájához, néha úgy éreztem, hogy fontosabb számára, mint a korona és a testvére biztonsága. Nem mondom, hogy önző volt tőle, hogy az elején magára hagyta Roset, de az biztos, hogy kevéssé törődött Rose és az ország helyzetével. Ami persze egyrészről érthető, másrészről azonban borzasztóan könnyelmű és ostoba lépés. De hát az első rész óta tudjuk, hogy ő az a típus, akinek muszáj keménynek és erősnek maradnia, a gyengeségnek még a jele sem mutatkozhat rajta, hiszen az óvatlan boszorkány halott boszorkány. Ezzel szemben Rose egy visszafogottabb karakter, akit a világért sem nevezhetünk gyengének, ám az ő ereje nem a harciasságában mutatkozik meg, hanem abban a csendes magabiztosságban, amelyet áraszt magából. Ebben a részben azonban neki is meg kell mutatnia, hogy milyen erő lakik benne. Olyanok ők mint a Jing meg a Jang, az éjszaka meg a sötétség. Két ellenpólus, tökéletesen kiegészítik egymást.
Shen karaktere itt is szimpatikus volt, érdekes és izgalmas volt a történetének alakulása. A másik karakter, aki meglepett és kíváncsi vagyok, hogy a jövőben milyen meglepetést okoz, az majd Alarik király.
Gondolom nem lepek meg senkit, ha azt mondom, hogy én azért Rose karakterét jobban csípem. A könyv vége előrevetíti a harmadik rész cselekményét és már alig várom, hogy elolvassam. Bár maradtak benne lezáratlan dolgok és nem sértődnék meg, ha valaki hozzám vágná azonnal a folytatást, szerencsére nem akkora cliffhanger, hogy tövig rágjam a körmömet. Ezzel a lezárással még talán együtt tudok élni.
Összességében nagyon megkedveltem a sorozatot és már alig várom a folytatását. Az Elátkozott koronák egy igazán izgalmas és szerethető ifjúsági fantasy, igazából én csak ajánlani tudom nektek. Olvassátok, szeressétek!
Értékelés: 5/4,5
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor
ITT tudod megrendelni.
ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe.
Nyereményjáték
Most azt teszteljük, mennyire ismeritek a híres ikerpárokat! Mi megadjuk az egyik nevét, Ti pedig írjátok a megfelelő sorba az ikertestvérét!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
AZ ÉN IKERPÁROM NEVE
Rami Malek
.jpg)
