Varga Polyák Csilla: Akit sólymok védenek + Nyereményjáték

Sziasztok!

Varga Polyák Csilla első regénye a Menő Könyvek gondozásában olvasható: Akit sólymok védenek. Ez a regény egy igazi alámerülés a skandináv mitológia útvesztőjébe, a különleges teremtmények összecsapásába - melynek Sasha egyik napról a másikra a részese lesz. Tarts te is a bloggereinkkel, és ismerd meg ennek a világnak az erejét! És ne feledjétek! A turné végén kisorsolunk egy példányt a regényből!

Miközben egy napfényes délutánon az iskolájához közeli hegyoldalon Sasha Dahlgren elf katonák elől menekül, talán visszasírja, hogy félévvel korábban még azon rágódott, miért piszkálják folyton az osztálytársai… Az elmúlt hónapokban azonban gyökeresen megváltozott az élete, miután megszólította őt egy ismeretlen férfi, és közölte vele, hogy kivételes képességekkel rendelkezik. Gyorsan kiderült, hogy a fura idegen igazat beszél, így egy csapásra véget érnek a magányosan átbiliárdozott délutánok, helyette Sasha futóedzésekbe kezd és Észak rövid történetét is el kell olvasnia. Erőt és tudást kell gyűjtenie, ugyanis a hozzá hasonló varázslókra évtizedek óta vadászik egy kegyetlen elf fejedelem.Skandinávia-szerte élnek elfek varázslatokkal elrejtett területeken. A legnagyobb elf nemzetség vezetője el akarja törölni a föld színéről a varázslókat, Odin népének kiválasztott tagjait. De miért nem fognak össze a varázslók vagy a kisebb elf fejedelemségek, hogy legyőzzék a gonosz vezért? És vajon milyen sorsot szántak a nornák egy tizenéves fiúnak ebben a történetben? Varga Polyák Csilla első könyvében izgalmasan keverednek a fantasy, az északi mitológia és napjaink valóságának elemei. A lebilincselő, akciókkal teli regény egy olyan világba repít el, ahol valkűrök adnak vívóleckéket, krakenek lakják a tengereket, és akár az is előfordulhat, hogy egy hatalmas istenség befészkeli magát valaki elméjébe…

Varga Polyák Csilla debütáló regénye egy fantasy kötet, amelyben a mitológiai szálak is hangsúlyos szerepet kapnak. Különösen kedvelem az ilyen jellegű történeteket, és mivel eddig viszonylag kevés skandináv mitológiára épülő regénnyel találkoztam (vagyis hát, találkozni találkoztam...csak keveset olvastam), kíváncsian vártam mennyire vesz majd le a lábamról az,  Akit a sólymok védenek című kötet.

A skandináv mitológia az északi germán népek, svédek, dánok, norvégok és izlandiak közös (kereszténység előtti) hitvilága. Az ősi, közös germán mitológia legjobban megőrződött változata, amelyhez kapcsolódik az angolszász mitológia. A germán mitológia gyökerei pedig a korai indoeurópai mitológiáig nyúlnak vissza. A déli germán és a skandináv mitológia közös tőről fakad, de mivel a déli germán népek aránylag hamar felvették a kereszténységet, ősi mitológiájuk nagy része hamar a feledés homályába veszett. A skandinávok ellenben sokáig megőrizték hitüket és ezzel együtt mitológiájukat, amelyet a kereszténység első évszázadaiban az izlandi történetírók lejegyeztek.  jellemzőket tulajdonítottak. A skandináv mitológiában az isteneknek két fő „klánja” van: Áz-istenek és Ván-istenek. Asgardot először az Áz-istenek népesítették be, a Ván-istenek csak később jelentek meg, s ekkor kitört az istenek első háborúja, amely békekötéssel és túszcserével végződött. Azontúl az istenek békében éltek együtt Asgardban. Bár a békeszerető Ván-istenek később költöztek Asgardba, a kutatók szerint a mitológiák legősibb rétegéből jöttek, hiszen ők a termékenységistenek skandináv megszemélyesítői, ellentétben az Ázokkal, a harcos istenekkel, akiknek ősalakjai az indoeurópai népvándorlások korában kerültek az északi mitológiákba. A skandináv mitológia egyik fontos jelensége a Ragnarök. A Ragnarök, vagyis az „az istenek alkonya” a skandináv mitológiában a kozmikus ciklust lezáró (és egyúttal az újabbik kezdetét jelentő) csata, amelyet az Odin vezette istenek és a Lokit is soraiban tudó óriások vívnak majd meg. Ebben az összecsapásban nem csak a benne részt vevő istenek, óriások és teremtmények többsége hal meg, hanem a világon majdnem minden elpusztul. A főbb események, amik a Ragnarök közeledtét jelzik:

• Loki és Angrboda három gyermekének (Jörmungandr, Fenrir és Hél) születése és az istenek kísérletei bezárásukra;
• Baldr halála és Loki megkötözése;
• A Nagy Tél (Fimbulvetr) eljötte.

A kötetben megismerhetjük a skandináv mitológia alapját, olvashatunk a valkűrökröl, a krakenekről és magukról az istenekről is. Megismerhetjük az elfeket és azt is, hogy kicsoda az Aranyba Öltözött és miért is akarja a varázslók halálát. 

Őszinte leszek veletek, kicsit felemás érzéseim vannak a kötettel kapcsolatban. Az alapötlet amúgy nagyon tetszett, a skandináv mitológia is igen ígéretes alapnak tűnt, de valahogy nehezen találtunk egymásra a kötettel. Nagyon szeretem az ifjúsági könyveket, így bevallom, nem számítottam arra, hogy ennyire nehezen kap majd el a hangulata. 

A kötetből kiderül, hogy ezt a regényt eredetileg a szerző a két általános iskolás korú gyermekének írta ajándékba. Ezután került a kiadóhoz és került megjelentetésre. Nagyon nehéz értékelni egy ennyire személyes dolgot, hiszen biztos vagyok benne, hogy ez egy csodálatos ajándék volt, emiatt 1000 szállal kötődik a szerző és családja is a történethez. Így bevallom, nagyon nehéz értékelnem, hiszen hogyan is kritizálhatnék egy ennyire személyes dolgot. Úgy érzem, hogy az általam érzett hiányosságok és zavaró dolgok mind ehhez a tényhez köthetőek. Hiszen egy ennyire személyes dologhoz biztos vagyok benne, hogy nagyon nehéz hozzányúlni. Mégis úgy érzem, hogy ahhoz, hogy ez egy igazán ütős fantasy regény legyen, egy nagyon erős szerkesztői kézre lett volna szükség. 

Nem mindig éreztem kiegyenlítettnek a történetet. Volt, hogy csak lassan csordogáltak az események, máskor pedig őrült tempóval száguldottak felénk az információk. Volt úgy, hogy azt éreztem egyes részek megérdemelték volna, hogy jobban kibontsa azokat a szerző, másokat viszont szerintem rövidebbre is zárhatott volna. A vége szerintem nagyon gyorsra sikeredett és tudom, hogy ez egyéni preferencia, de úgy éreztem, hogy ez a happy end valahogy nem állt jól a sztorinak. Számomra így elveszett a tétje az egésznek. 

Nekem nem jött át annyira a karakterek mélysége, és engem sokszor kizökkentett a nyelvezete is. Egyrészről szerintem érhető, hogy egy ifjúsági könyvbe azt érzi az ember, hogy szlenget kell pakolni, hiszen tény, hogy a mai fiatalok előszeretettel használnak angol szavakat mikor egymással beszélgetnek. Ráadásul már nem vagyok sajnos fiatal, de én is előszeretettel használom ezeket a szavakat, mint offos, vágom, boomer vagy éppen cringe. Viszont a cringe szó amúgy, már full cringe a tinik szerint, pont azért, mert az idősebbek is használni kezdték. És ez tökéletesen le is írja, hogy mi a bajom a szlenggel....az, hogy nagyon dinamikusan változik. Ami ma trendi, azt egy-két év múlva már senki sem használja. Emiatt szerintem egy regényben nem szerencsés ezeket használni, hiszen néhány év múlva már felvont szemöldökkel olvassák majd a fiatalok. 

A szöveg és a történet egyes helyeken egyszerűen és jól követhető, máskor nekem is össze kellett szedni magam, hogy megértsem, hogy éppen mi történik a lapokon. A nevek idegen hangzása engem nem zavart egy kicsit sem. Japán regényeken edzőttem, szóval meg sem kottyantak ezek az északi nevek. :) Egy tininek azonban lehet, hogy nincs ennyire egyszerű dolga. 

Nagyon tetszett, hogy a kötetben sok fontos dolog is szóba került. A mentális egészség fontosságának hangoztatásától kezdve, a mobilozáson át több értékes gondolat is megjelenik benne. A cselekmény második fele szerintem izgalmasabb és akciódúsabb, ott jobban elkapott a gépszíj talán. Azokat a részeke jobban kedveltem. A történet kreatív, a skandináv mitológia nagyon jól állt a sztorinak. Kifejezetten tetszettek benne a fordulatok is. A borító szerintem nagyon szép, a sólymos élfestés is igazán vagány. 

Ugyan sajnos nem lett akkora kedvenc nálam a kötet, mint amennyire szerettem volna, de érdekes volt egy olyan fantasy kötetet olvasni, melyben ennyire hangsúlyos szerepet játszott a skandináv mitológia. Ha úgy érzitek, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt neki. Olvassátok, szeressétek!

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A nyereményjátékunk során nincs más dolgotok, mint a fülszövegrészlet alapján kitalálni, melyik Menő Könyvek gondozásában megjelent fantasy-történetre gondoltunk! A könyv címét írjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába! (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.) 

FÜLSZÖVEGRÉSZLET

“Több ezer évvel ezelőtt az istenek előálltak egy hazugsággal. Azt állították, hogy Perszephoné más istenek politikai játszmáinak áldozatává vált. Hogy Hádész elrabolta, és a feleségévé tette. Hogy Démétér annyira belebetegedett, hogy a Föld haldokolni kezdett miatta.” 

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

08.25 Kitablar

08.28 Csak olvass!

08.29 Könyv és más

Read More

Robin Stevens: Hajtű-rejtély Hongkongban (Úrilányok nem gyilkolnak 5.)+ Nyereményjáték

Sziasztok!

Immáron hatodik alkalommal követhetjük Daisy Wells és Hazel Wong detektív irodájának ténykedését. Ez alkalommal Hazel otthoni terepén tesznek hőseink látogatást, ugyanis Hongkongba utaznak. Tartsatok bloggereinkkel, hogy megismerkedjetek a kiváló regénysorozat legújabb darabjával és ha velünk játszatok, esélyetek van megnyerni a Manó Könyvek által felajánlott regény egy példányát is.

Amikor Hazel megtudja, hogy szeretett nagypapája meghalt, Daisyvel együtt hajóra szállnak és elutaznak Hongkongba, Hazel csodás, egzotikus otthonába. Kisvártatva kiderül, hogy a Wong család új taggal bővült: megszületett Teddy, a kisöccs. Orvoshoz kell vinni, ám a vizsgálatra nem kerül sor, mert a valaki elrabolja őt.

Veszélyes bűnbandák és sok titokzatos bűnjel nehezíti a nyomozást. A barátnőknek most különösen össze kell fogniuk, ha meg akarják találni az elkövetőt, mielőtt Hazel bajba kerülne…

Ezt a sorozatot egyszerűen nem lehet megunni. Az Úrilányok nem gyilkolnak az egyik legkedvesebb ifjúsági sorozatom és tűkön ülve várom az újabb és újabb részeket. Mindegyik kötet egyedi és izgalmas, soha nem önismétlő.  Daisy Wells és Hazel Wong a legkedvesebb detektívpárosommá vált az elmúlt időszakban, nagyon kedvelem a lányokat és azt, ahogy dolgoznak. A szerző rendkívül kreatív, a történetek kicsit sem unalmasak. Sok dolog történt már az elmúlt ha rész alatt. Jártunk már a lányok iskolájában, Daisy otthonában és egy vonaton is. Egy valahol azonban még soha nem voltunk Hongkongban, Hazel szülővárosában. Így nem csak az ország és a kultúra változik, hanem maguk a játékszabályok is. Hiszen Hongkong nagyon más, mint Anglia. Nem csak az ételek, de a kultúra és a szokások is teljesen mások. Itt árgus szemmel figyelik a lányok minden mozdulatát, nincs akkor szabadságuk, mint Angliában. Pedig minden ügyességükre és logikai érzékükre szükségük van, ha meg akarják oldani ezt a bűntényt. Hiszen Teddy eltűnése csak a kezdet, bűnbandák, gyilkosságok nehezítik a nyomozást. De kinek lehet elég indítéka arra, hogy elraboljon egy kisbabát? Ki állhat a gyilkosságok mögött? És vajon ki akarja Hazel családjára terelni a gyanút a hajtűvel?

Mindig azt mondtam, hogy nem tudok kedvencet választatni a sorozatból. De ha nagyon muszáj lenne, akkor talán ezt mondanám. Nagyon tetszett, hogy kicsit megváltoztak a kötetben az erőviszonyok és Hazel végre tényleg kulcsszereplővé vált és Daisy ha csak egy kicsit is, de némileg háttérbe szorult. 

Hazel és Daisy a megszokott lelkesedéssel és elánnal vetette bele magát a nyomozásba, nagyszerű a párosuk, tökéletesen kiegészítik egymást. Kedvenc nyomozóink rengeteget változtak és fejlődtek a sorozat első részéhez képest, kapcsolati dinamikájuk kiegyensúlyozottabbá vált, jobban megértik egymást. Az eddigi részektől eltérően Hongongban Hazel lett az ideiglenes főnök, hiszen még Daisy is hamar rájött arra, hogy ha otthon, vagy a városban kell nyomozni, akkor Hazel jobban képben van mindennel. Hiszen ő ismeri a szolgálókat, a családját, a gyanúsítottakat és nem utolsó sorban magát a nyelvet is. Daisy ugyan többször kijön a sodrából, hogy elfelejtkeznek róla, vagy éppen levegőnek nézik, de már korántsem olyan rátarti a stílusa, mind kezdetben. 

A  regény hihetetlenül érdekes és izgalmas,  remek választás a 10-14 éves korosztály számára. Nagyon jót tett neki a helyszínváltozás. Kicsit frissebb lett tőle a történet. Imádom, hogy Robin Stevens mindig kitalál valami újat, hogy ne váljon unalmassá a történet. Felnőtt fejjel is imádtam olvasni, ezért biztos vagyok benne, hogy a célközönség körében is nagy sikere lesz. Tetszett, hogy a szerző ebben a részben sem kínálta tálcán a megoldást. Ahogy haladunk előre, mindenki egyre gyanúsabbá és gyanúsabbá válik. Egyre több kérdés merül fel, választ azonban sokáig nem kapunk egyikre sem. De aztán ahogy a kirakós darabkái a helyükre kerülnek, úgy tisztul ki az egész ügy és szép lassan rájövünk arra, hogy mi is lehetett a gyilkos valódi indítéka és fő motivációja. Ismét több gyanúsítottja is volt a lányokat, akiket ahogy haladtunk előre a történetben, fokozatosan kizártunk. Őszinte leszek veletek, nekem két gyanúsítottam volt. Az egyik motivációjában szinte biztos voltam, a másik alakot viszont nem tudtam kiverni a fejemből. Valahogy a zsigereimben éreztem, hogy köze lesz a gyermek elrablásához. Talán a többi részhez képest előbb elkezdtem gyanakodni a megfelelő emberekre, de ez szerintem nem a kötet hibája. Én lettem dörzsöltebb nyomozó. 

Nagyon szeretem a sorozatot és az is nagyon tetszik, hogy mindegyik kötet élfestett formában jelent meg. Remekül mutatnak a polcon, egyszerűen imádom. Ebben a kötetben Hazel otthona, illetve a Hongkong és Shanghaj Bank alaprajza kapott helyett a kötetben, de ha esetleg olvasás közben elveszítené valaki a fonalat, hogy ki-kicsoda a történetben, a névjegyzék is hasznos lehet a kötet elején. A szószedet pedig sokat segít az ismeretlen szavak és kifejezések megértésében.  

Őszintén bízom benne, hogy sikerült meghoznom a kedveteket a sorozathoz, mert Robin Stevens regényei abszolút megérdemlik, hogy nagyobb népszerűségre tegyenek szert. Ez is egy remek ifjúsági történet, melyet egyszerűen nem tudok eléggé dicsérni. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mivel már a hatodik részénél járunk a sorozatnak, játékunkban korábbi ismereteinket eleveníthetjük fel, úgyhogy az Úrilányok nem gyilkolnak előző kalandjaival kapcsolatos kérdésekre kell helyesen válaszolni.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

AZ ÉN KÉRDÉSEM

Melyik vonattal utazott el nyaralni Daisy és Hazel?

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

08.28 Olvasónapló

08.29 Spirits Bliss Sárga Könyves út

08.30 Csak olvass!

Read More

Yvonne Semken: Pont így vagy jó, Pénelopé! + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Manó Könyvek gondozásában jelent meg Yvonne Semken cuki mesekönyve, melynek főszereplője Pénelopé, a kacsacsőrű emlős. Pénelopé nem találja helyét, hiszen senkire sem hasonlít szülőföldjén, ezért világkörüli útra lel, hogy megtalálja igazi helyét. De vajon meddig kell utaznia? Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével erre az utazásra, s a turné végén meg is nyerhetitek a könyv egy példányát!

– Nem hasonlítok senkihez, olyan kis furcsa vagyok – sóhajtott fel Pénelopé, a kis kacsacsőrű emlős.

Vízlepergető bundája van, lapos a csőre és lapátszerű a farka, úszóhártya feszül karmos lábujjai között. Nem tud mézet csenni, mint egy medve, szétrágcsálni egy ágat, mint egy hód, vagy olyan kecsesen úszni, mint egy vidra.

De vajon tényleg fontos, hogy pontosan olyanok legyünk, és úgy nézzünk ki, mint mindenki más?

Egy mese arról, hogyan érezzük olyan jól magunkat a bőrünkben, mint Pénelopé, aki semelyik másik állathoz sem hasonlít teljesen, de sokukhoz, sok mindenben nagyon is.

A Pont így vagy jó, Pénelopé! egy igazán kedves és szerethető mesekönyv önmagunk megtalálásáról és elfogadásáról. Arról, hogy nincs semmi baj azzal, hogy különbözünk másoktól. Hiszen nem lehet mindenki egyforma. Pont úgy vagyunk jók, ahogy vagyunk.

A kacsacsőrű emlősök furcsa kis lények. Részlegesen vízi életmódot folytatnak, tojást raknak és mégis az emlősök csoportjába tartoznak. A mese hőse Pénelopé egy kis kacsacsőrű emlős, aki sokat szomorkodik amiatt, hogy nem hasonlít senkire a közvetlen környezetében. Furcsának érzi magát, nem találja a helyét a saját kis otthonában. Vízlepergető bundája van, lapos a csőre és lapátszerű a farka, úszóhártya feszül karmos lábujjai között. Ki látott már ilyesmit?

Egy nap azonban egy kismadár elhatározza, hogy segít neki és elviszi a őt egy igazi földkörüli útra. Találkozik sok más állattal, akik részben hasonlítanak ugyan rá, de teljesen senki sem. Hiszen hiába van neki is nagy kövér csőre, de sajnos ne tud mégsem repülni. A nagy karmai hasonlítanak a medvéére, de nem tud mézet csenni vele. A lapos farka pont olyan, mint a hódoké, de mégsem tudja szétroppantani az ágakat. Az úszóhártyás lába pedig olyan, mind a vidráké, de nem tud olyan gyorsan és kecsesen úszni. Hát tényleg nincs senki ezen az egész világon, akire egy kicsit is hasonlítana? Pénelopé nagyon elszomorodik, ám amikor hazatér ráeszmél, hogy nincs is erre szüksége. Hiszen pont az a jó benne, hogy egyedi. 

Nagyon szeretem az olyan mesekönyveket, amelyeknek nem csak a története, az illusztrációja, de a mondanivalója is elvarázsol. Pénelopé története pedig abszolút ilyen típusú történetnek tűnt. Mindannyian éreztük már úgy magunkat, hogy kilógunk a tömegből. Hogy nem vagyunk elég jók, nem passzolunk valahová. Hogy kicsit máshogyan gondolkodunk, vagy esetleg kicsit máshogyan nézünk ki. Így van ezzel történetünk főhőse is. Hiába járja körbe a világot, rájön arra, hogy senki sem hasonlít rá. 

De vajon kell hasonlítanunk másokra? Vagy az tesz minket igazán emberivé és egyedivé, hogy nem vagyunk teljesen egyformák?

Azért szeretem az ilyen jellegű könyveket, mert a legtöbbjük túlmutat a puszta mese tényén. A Pont így vagy jó, Pénelopé!  sem csak egy mese. A könyv elolvasása után, vagy éppen közben is, rengeteget lehet beszélgetni a gyerkőccel a témáról. Arról, hogy mindannyian mások vagyunk és máshogyan nézünk ki. Van aki szemüveges és van, aki nem. Van aki magas, mások meg alacsonyak. Van, aki ügyesen fut, mások pedig ügyesen számolnak. Vannak, akik igazán soványok, mások kicsit erősebb testalkatúak És ez pont úgy jó, ahogy van. Hiszen minden ember más és más. És nincs semmi baj azzal, ha minket nem érdekel az, ami a többieket igen. Nem leszünk kevesebbek általa. A lényeg, hogy ne szégyelljük ezeket a dolgokat és merjük azt mondani, hogy igen...ezek vagyunk mi. 

A mese nyelvezete könnyed, jól olvasható. Rövid, így tökéletes esti olvasmányhoz, de délutáni közös bekuckózáshoz is. Mesekönyveknél ritkán szoktam kitérni a fordításra, de most nem mehetek el szó nélkül mellette, hiszen egy ismerős név jött velem szembe. A kötetet Noel fordította, aki szerintem hivatalosan is megnyerte ezzel a legmenőbb gyerek címet. Nagyon ügyes munka és csak gratulálni tudok hozzá. Csak így tovább. :) Ráadásul én is menőnek érzem magam, mert elmondhatom, hogy egy igazi fordítóval voltam egy csoportban egy könyves eseményen. :) 

Ha egy igazán tanulságos és szerethető mesét kerestek, akkor csak ajánlani tudom. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Pénelopé a mesében világkörüli útra indul, s közben számos állattal találkozik. De kik ők? Minden állomáson találtok egy-egy érdekességet a mesekönyvben szereplő valamely állatról. A feladatotok, hogy az állat nevét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

FELADVÁNY

Ezek az állatok rendkívül sok magot és diót rejtegetnek a télre, de aztán a legtöbbet elfelejtik, hová ásták el. Becslések szerint a betemetett táplálékuk akár 70%-ára sem emlékeznek. Ez a „feledékenység” azonban valójában nagyon fontos szerepet játszik az erdők életében, hiszen a földben hagyott magok és diófélék gyakran kicsíráznak, és új fák nőnek belőlük. 

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

08.28. Könyv és más

08.30. Csak olvass!

09.01. Szembetűnő

Read More

Steve Behling: Stitch ügynök – A ragacs ramazúri + Nyereményjáték

Sziasztok!

Kedvenc csillagkutyánk immár második virágkorát éli, s a mozivászon újabb meghódítása után a könyvespolcokra is felkéretőzik. Lilo és Stitch kalandjai ezúttal, egy új sorozat keretében, a bolygóközi ügynökök életébe engednek betekintést. Első úticélunk nem más, mint Párizs! Tartsatok Stitch, Lilo és a Blogturné Klub három bloggere társaságában a kalandok felderítésének nyomába! A turné végén megnyerhetitek a könyv egy példányát a Manó Könyvek felajánlásában.

Ismerd meg Stitchet, a világ legszuperebb űrlény-detektívét!

A 626-os ügynök, más néven Stitch és barátai Párizsba mennek, hogy idegen bajkeverők, vagy ahogy a szakértők hívják őket, zűrlények után nyomozzanak, akik gyanús terveket szövögetnek. Vajon Stitch képes lesz megoldani ezt az egyáltalán nem e világi rejtélyt? Vagy olyan kalamajkában találja magát, ami ragadósabb, mint a zűrlények trutyija?

Már bőven elmúltam harminc, de még mindig imádom a meséket. Stitch karaktere pedig az egyik legnagyobb kedvencem. A rajzfilmet is csomószor láttam már, a filmet is megnéztem moziban és már alig várom, hogy rongyosra nézzem azt is, ahogy felkerül majd Disney+-ra. Ez a kedves kis történet a kisebb korosztályt célozza meg, mégis imádtam az olvasás minden egyes másodpercét.

A meseregény pontosan ott folytatódik, ahol a rajzfilm véget ér. Stitch a Földön él Liloval és Nanival, 

Pleakley és Jumba pedig szintén itt maradt velük, hiszen nem térhettek vissza az űrbe. Egy nap azonban aggasztó hírek érkeznek Párizsból. Furcsa, ragadós zöld lények jelennek meg a városban és nincs mese, ki kell deríteni, hogy mi a tervük. A Főtanácsosnő természetesen először egy igazán képzett embert, egy nagyszerű ügynököt küldött ennek az ügynek a kiderítésére, nem mást mint Kobra Buborkot. Az ügynök azonban eltűnt. Mivel sokkal biztonságosabb egy olyan ügynököt küldeni, aki már amúgy is a Földön tartózkodik, így Stitchet bízzák meg ezzel a fontos feladattat. Stitch, vagyis a 626-os ügynök azonban nem egyedül érkezik a városba, Lilo, Piekley és Jumbo is vele tart. A kis négyesüknek azonban nincs könnyű dolga, hiszen nemcsak ki kell nyomozniuk, hogy miben is mesterkednek a zűrlények, hanem meg is kell akadályozniuk egy esetleg inváziót. Stitch nagyon igyekszik, hogy bebizonyítsa, hogy nem csak rombolni tud, így minden szabályt betart, amit nyomozói munkához kötődő útmutatóban talált. De vajon tényleg képes lesz rá? Bebizonyítja, hogy nem csak rombolásra képes, hanem igazi ügynökként arra is képes, hogy megmentse a világot?

Ez a mese, az egyik legcukibb könyv, amit mostanában olvastam. Nagyon kedves kis történet, melyben a szerző Lilo és Stitch kalandjait gondolja tovább. Imádtam a könyv stílusát és nyelvezetét. Pont úgy néz ki tényleg, mint egy szigorúan bizalmas nyomozói dosszié, így a gyerekek tényleg úgy érezhetik, hogy egy szupertitkos küldetésnek a tanúi. A szerző többször kiszól a gyerekekhez a kötetben, ezzel pedig még mókásabb és személyesebb a mese. 

A cselekmény szerintem igazán érdekes és izgalmas volt, biztos vagyok benne, hogy a gyerekek imádni fogják. A kronológiát tekintve a regény a Disney rajzfilm után játszódik, így én azt ajánlom, hogy a mese megnézése után olvassa el a gyerkőc. De persze azzal sincs gond, ha a sorrend felcserélődik. A kötet eleje így egy kicsit spoileres lesz a mesére nézve, de talán a kicsiket ez egyáltalán nem is zavarja. 

Nagyon jó élmény volt olvasni a mesét. Egyszerűen csak jól esik néha az embernek valami egyszerű, de igazán szerethető történetet olvasni. A könyv rendkívül rövid és fejezetekre van tagolva, így tökéletes lehet esti mesének, de a nagyobbak már az önálló olvasással is megpróbálkozhatnak. Könnyen és egyszerűen olvasható a kötet, így azok a gyerkőcök is meg tudnak vele bírkózni, akik csak most kezdik el felfedezni a betűk világát. A kötet tele van illusztrációval, első ránézésre sem ijesztő ez a szövegmennyiség, így szerintem tényleg tökéletes az első önálló olvasmányok egyikének. 

Nagyon tetszett, hogy a történet nem bugyuta, szerintem Stitch rajongó felnőttként is élvezhető. Olvasás közben volt, hogy hangosan felnevettem. Még ennyi idősen is szerethető olvasmányként maradt meg bennem. 

Szerintem a kötet nagyon jól hozza a mesék hangulatát. A szerző nagyon jól elkapta azt, látszik abszolút, hogy ő és a felesége is nagy rajongó. Mostanában abszolút reneszánszát éli ez a történet, szóval ha a gyerkőc éppen Stitch lázban ég, akkor ez a kötet a tökéletes választás számára. 

Összességében én csak ajánlani tudom ezt a kötetet. Bevallom, engem szerintem akármivel le lehet venni a lábamról, ha Stitch van benne...de higgyétek el, nem csupán az elfogultság beszél belőlem, tényleg nagyon szerethető ez a könyv. Ha kedvelitek a mesét, akkor semmiképpen se hagyjátok ki. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Míg Stitch az idegen bajkeverők nyomába ered, mi egy picit a mesefilm és a mozifilm szereplői után kutatunk. Minden állomáson elrejtettük egy-egy szereplő nevének betűit. A feladatotok, hogy ezeket megkeressétek, sorrendbe tegyétek és a karakter nevét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Ezt a nagy "G" betűt azért írom, hogy tudjátok, hogy milyen betűvel kezdődik az én karakterem neve. 

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

08.22. Szembetűnő

08.25. Könyv és más

08.29. Csak olvass!

Read More

Liz Braswell: Nemszületésnap + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Liz Braswell regénye, a Nemszületésnap, ami a Sorsfordító történetek legújabb kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Alice immáron felnőtt kalandjait Csodaországban, ahol nem kisebb feladat vár rá, minthogy megállítsa a Szív Királynőt. Tartsatok velünk, ismerjétek meg a történetet és annak szereplőit, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egy példányát.

Alice más, mint a többi tizennyolc éves lány Kexfordban - és ezt egyáltalán nem bánja.

Sokkal szívesebben tölti a délutánokat hűséges fényképezőgépével vagy nagynénje, Vivian nyüzsgő szalonjában, minthogy nővére kívánságát teljesítve "rendes" úrihölgy váljon belőle, ahogy azt az illem diktálná. Alice szívesen betér Yao kisasszony teázójába, vagy nézi a gyerekeket, ahogy a Téren játszanak. És persze nem bánja, ha véletlenül összefut azzal a fiatal ügyvéddel, akivel nemrég találkozott - természetesen csak kíváncsiságból, nem azért, mert olyan kedves és sármos lenne...

Ám amikor Alice előhívja a városban készült legutóbbi fényképeit, valami különös történik: a képeken nem azok látszanak, akiket lefotózott, hanem régi, ismerős arcok - a Szív Királynő, az Őrült Kalapos, a Hernyó. Még Csodaország lényeihez képest is van bennük valami nyugtalanító. De akkor rémül meg igazán, amikor egy önarcképet hív elő: a fotón egy sötét hajú, sebekkel teli lány jelenik meg, aki segítségért könyörög: Mary Ann.

Miután újra visszatér a varázslatos Csodaországba, Alice rájön, hogy fontos feladat vár rá: meg kell állítania a Szív Királynő kegyetlen uralmát, és meg kell találnia a saját helyét - mindkét világban. Vajon sikerrel járhat... mielőtt még késő lenne?

Ha van olyan sorozat, amelynek egy részéről sem szeretnék lemaradni, az bizony a Sorsfordító történetek. Olvastam eddig az összes magyarul megjelent könyvet és kíváncsian vártam minden egyes alkalommal, hogy mit hozott ki a történetből az adott szerző. A lelkesedésem teljesen független a személyes Disney mese preferenciámtól. Simán elolvasom azokat is, amelyek rajzfilmként nem fogtak meg, külön izgalmas szerintem az, hogy vajon ebben a formában megkedvelem-e a mesét, vagy ugyanabba a kategóriába esik. 

Alice története mindig is semleges volt számomra. Nem kedvenc, de igazából nem is az utálom kategória. Vannak jelenetek benne, amelyeket kedveltem, de alapjáraton inkább a futottak még kategória nálam. Kíváncsi voltam, hogy ebben a kicsavart mesében megkedvelem-e Alice karakterét és Csodaországot. 

Az Alice Csodaországban 1951-ben bemutatott amerikai rajzfilm (durva ugye? ez sem tegnap volt), amely Lewis Carroll azonos című meséje alapján készült. Magyarországon 1992-ben mutatták be először a televízióban. Bár biztosan nem kell senkinek bemutatni, de azért röviden leírom. Alice egy angol kislány, aki egy szép napon nővérével a parkban megpillant egy öltönyös, fehér nyulat. Utána iramodik, míg el nem éri a nyula odúját. Bebújik, majd rövid zuhanás után csodaországban találja magát. Itt aztán furcsábbnál furcsább dolgok történnek vele. Találkozik Dodóval és barátaival, akik egyfolytában futnak, hogy megszáradjanak, Subidammal és Subiduval a két egyforma emberrel, a pipázó hernyóval, a Vigyor Kandúrral, a Bolond Kalapossal és a Szív Királynővel és kártya hadával. Végül felébredve magához tér és megnyugodva rájön, hogy az egész álom volt. Liz Braswell történetében ezúttal nem maga a történet változik meg, hanem olyan, mintha a kötet kapott volna egy második részt. Alice felnőtt, immáron 18 éves és szívesebben tölti a délutánjait az utcán bolyongva a fényképezőgépével, mint szalonokban üldögélni és csacsogni kortársaival. Fontos számára a kisebbség és a bevándorlók ügye. Egy nap azonban, amikor Alice előhívja a városban készült legutóbbi fényképeit, valami különös történik: a képeken nem azok látszanak, akiket lefotózott, hanem régi, ismerős arcok - a Szív Királynő, az Őrült Kalapos, a Hernyó. Még Csodaország lényeihez képest is van bennük valami nyugtalanító. De akkor rémül meg igazán, amikor egy önarcképet hív elő: a fotón egy sötét hajú, sebekkel teli lány jelenik meg, aki segítségért könyörög: Mary Ann. Vajon mi történik Csodaországban? Hogyan juthat vissza, hogy megmentse régi barátait? És közben, vajon képes lesz arra, hogy saját világában is helyt álljon? Egyre forróbb a helyzet a bevándorlók ügye miatt is városában. Vajon sikerrel járhat... mielőtt még késő lenne?

Őszinte leszek veletek. Kicsit felemás érzéseim vannak a kötettel kapcsolatban. A történet alapja nekem nagyon tetszett. Érdekes és izgalmas volt a párhuzam Kexford és Csodaország között. Tetszett, hogy történelem beemelése, a bevándorlók helyzetének a kérdése és annak ijesztő aktualitása. Hogy milyen nehézségek adódnak ilyenkor a költöző és egyben befogadó országban. És érdekes volt látni azt is, hogy a Szív Királynő milyen ámokfutásba kezdett Csodaországban. Nagyon tetszettek azok a problémák, amikkel Alice-nek meg kellett küzdenie. Vitathatatlan, hogy nagy jellemfejlődésen megy keresztül. Mind Csodaországban, mind pedig a való világban sokat fejlődik a karaktere. A történet egésze, a cselekmény kuszasága és a megvalósítás azonban nem igazán tetszett. 

Szerintem ez már írtam egy másik bejegyzésben, de még mindig tartom, hogy Liz Braswell nem a legjobb író, legalábbis az első regényei a sorozatban nem lettek túlságosan acélosak. Az azonban vitathatatlan, hogy remek ötletei vannak, csupán a megvalósítással áll hadilábon. Kicsit mérges is vagyok rá, hiszen az alapgondolatok alapján ez egy brutál erős retelling történet is lehetett volna. De engem valahogy nem nyert meg magának. 

A cselekményt annyira nem éreztem jól átgondoltnak, maradtak bennem kérdések is. A karakterek bár érdekesek voltak, de sajnos egyiket sem ismerhettük meg mélyebben. Néha úgy éreztem, hogy elég egysikúak. A meséhez képest nem ismertem senkit sem jobban, vagy mélyebben. Valahogy nem tudott az írónő erős karaktereket alkotni és hiányzik belőlük a mélység. 

Engem nagyon zavart olykor a kuszaság, de ez nem is feltétlenül a szerzőnek a hibája. Ez a része még kompatibilis is volt Csodaországgal. Nekem nagyon hiányzott belőle a Szív Királynő. Sokat volt emlegetve ő is, meg a hadserege is és az is, hogy mi miatt bolondult meg, de csak a kötet végén jelent meg. Nagyon kíváncsi lettem volna arra, hogy az írónő mivel magyarázza amúgy a viselkedését. Többször is kiemelésre került, hogy az a célja, hogy nyerjen és ő legyen a legnagyobb nyertes. De mást annyira nem tudunk meg róla. Nagyon érdekelt volna, hogy ebben a teljesen újragondolt történetben hogyan mélyítik el az ő karakterét. 

Olvasás közben többször szóba került Mary Ann karaktere, akiről amúgy bevallom én sokáig nem is tudtam, hogy kicsoda. Már azon agyaltam, hogy jézusom, ennyire durván nem emlékszem a mesére, hogy egy teljes karakter kiesett. De aztán rájöttem, hogy ő csak említés szintjén jelenik meg az eredeti mesében. Emiatt szerintem érdemesebb lett volna egy kicsit jobban koncentrálni az alakjára, mert ez a mártír szerep nekem ebben a formában kicsit kevés volt. 

A könyvben a csavarok nem voltak amúgy rosszak, bár szerintem mindegyikre lehetett számítani. Emiatt azonban szerintem nem veszít semmit a kötet az erejéből. Nekem személy szerint a kexfordi fejezetek jobban tetszett, Csodaország valami miatt idegesített és az is, hogy Alice mennyire nem tud mit kezdeni magával. 

A borító nagyon tetszik, az élfestést egyszerűen imádom, hihetetlenül jól mutatnak egymás mellett a színes könyvek. 

Összességében bár nem ez lett a kedvencem a sorozatból, mégsem bántam meg, hogy sorra kerítettem.  A karakterek és a cselekmény kidolgozottsága hagyott bennem némi hiányérzetet, a különböző izgalmas események és ötletek pedig csak részben tudták feledtetni az előzők miatt érzett csalódásomat. Az viszont kifejezetten tetszett, hogy az írónő nem félt bemocskolni a kezét és igyekezett egy sötétebb atmoszférát megteremteni a regényében. A regény abszolút olvastatja magát, ha valaki nekikezd, akkor könnyen és gyorsan tud haladni az olvasással. Ha szerettétek Alicet, vagy kíváncsiak vagytok erre a történetre, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a kötetnek. Ha nem úgy álltok neki, hogy ez lesz életetek legjobb könyve, akkor csalódni sem fogtok. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/3,5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során a 2010-ben bemutatott Alice Csodaországban c. filmé lesz a főszerep. Minden állomáson láthattok egy képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik szereplőt ábrázolja, majd a nevét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. 

Figyelem! A kiadó csak magyarországi postacímre postáz, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk.

AZ ÉN KÉPEM

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

08/23 Hagyjatok! Olvasok! - extra
08/25 Dreamworld
08/27 Csak olvass!
08/29 Hagyjatok! Olvasok!

Read More

Laura Wood: Megigézve + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Magnólia Kiadó egy új, zenével megtöltött romantikus történetet hozott el nekünk: ez a Megigézve! Clemmie egy hosszan tartó, toxikus kapcsolatból kilépve testvéreivel megpróbálnak bevetni egy bűbájt csak a poén kedvéért, hogy bevonzzanak számára egy őrületes éjszakát. Vajon a bűbáj dolgozott, vagy Clemmie-nek és a tehetséges zenésznek, Theo Eliottnak mindenképpen találkozniuk kellett? Egy bűbájos, romantikus, zenész rom-kom, amit a legédesebb nyári olvasmánynak is hívhatunk!

Clementine ​Monroe, mondjuk úgy, nincs jó passzban. A volt pasija megcsalta, majd szakított vele. Kirúgták az álommunkahelyéről. És hamarosan a lakását is el fogja veszíteni.

Vigaszul nővére és húga siet a segítségére: Clemmie poharába némi alkoholt, az életébe pedig egy kis varázslatot csempésznek. Életre keltik ugyanis gyerekkoruk egyik rituáléját, a szakító bűbájt, amelynek keretében három dolgot kívánnak neki: egy egyéjszakás kalandot, egy munkát, amit szeret csinálni, és egy lelki társat.

Mégis mi sülhet el rosszul?

Nem sokkal később Clemmie legnagyobb meglepetésére összejön élete első egyéjszakás kalandja, és egy új munka is várja: hat hétig kell vigyáznia korunk egyik leghíresebb és leghelyesebb zenészére, Theo Eliottra. Ráadásul a világ végén, egy gyönyörű tengerparti házban.

Azonban hiába hangzik a feladat álomszerűen, ez Clemmie számára valóságos rémálom. Egy öregedőfélben lévő rockzenész lányaként pontosan tudja, mivel jár a sztárok élete, és köszöni, ő nem kér belőle. Az élete már Theo nélkül is maga a megtestesült katasztrófa.

Az együtt töltött nyári heteket azonban különös varázslat lengi be, és lassan Theóról is kiderül, hogy talán mégsem az a tipikus rocksztár. Vajon Clemmie meg tud birkózni a múlt árnyaival, és le tud számolni az előítéleteivel? A tét nem kisebb, mint hogy valóra váljon minden kívánsága.

Az az igazság, hogy be kell vallanom. Tévedtem. Azt hittem, hogy idén a Holtomiglan-holtodiglan című kötet lesz az idei évem kedvenc romantikusa. De nem...nagyon nem...ugyanis Laura Wood: Megigézve című könyve jött, látott és kiütéssel győzött. Egyszerűen imádtam az olvasás minden egyes másodpercét, hihetetlenül szórakoztató, mégis mélyebb mondanivalóval bíró kötet. Néha hangosan felnevettem olvasás közben, máskor pedig elgondolkodtatott az a néhány sor, ahol éppen tartottam. 

Az írónő stílusa már nem volt ismeretlen számomra, egy másik könyvét már olvastam korábban. Így biztos voltam benne, hogy a Megigézve is telitalálat lesz nálam és milyen igazam lett! Laura Wood regénye olyan volt számomra, mint egy kellemes és puha takaró, mely melengeti a kis szívemet és lelkemet. Egy rendkívül bájos és megkapó történet a három nővérrel, a bizalom fontosságáról és arról, hogy mennyire fontos, hogy az ember dolgozzon saját magán és ha arra van szükség, akkor bizony igenis kérjen segítséget. Egy történet arról, hogy miként talál egymásra egy népszerű zenész és egy olyan lány, aki világ életében gyűlölte a felhajtást.  

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják az olvasót. A Megigézve nem csupán egy romantikus könyv, így nemcsak a történet, de maga a mondanivalója is elvarázsolt, vagy stílusosan teljesen megigézett. Clemmie egy zűrös rocksztár gyermeke, aki 1 év alatt három nőt is teherbe ejtett. Testvéreivel és annak anyukáival nagyon szoros a kapcsolata, egész életüket együtt töltötték. Egy nap Clemmie élete a darabjaira hullik. Elhagyja őt a párja egy másik nőért (és még a közös macskát is elviszi magával), elveszíti a munkáját, és mivel nem lesz keresete a lakásból is ki kell majd költöznie. A testvérei, hogy felvidítsák életre keltik gyerekkoruk egyik rituáléját, a szakító bűbájt, amelynek keretében három dolgot kívánnak neki: egy nagyszerű egyéjszakás kalandot, egy munkát, amit szeret csinálni, és egy lelki társat. Mégis mi baj lehet ebből?

Nem sokkal később Clemmie legnagyobb meglepetésére összejön élete első egyéjszakás kalandja, és egy új munka is várja: hat hétig kell vigyáznia korunk egyik leghíresebb és leghelyesebb zenészére, Theo Eliottra. Ráadásul a világ végén, egy gyönyörű tengerparti házban. Azonban hiába hangzik a feladat álomszerűen, ez Clemmie számára valóságos rémálom. Egy öregedőfélben lévő rockzenész lányaként pontosan tudja, mivel jár a sztárok élete, és köszöni, ő nem kér belőle. Az élete már Theo nélkül is maga a megtestesült katasztrófa. Az együtt töltött nyári heteket azonban különös varázslat lengi be, és lassan Theóról is kiderül, hogy talán mégsem az a tipikus rocksztár. Vajon Clemmie meg tud birkózni a múlt árnyaival, és le tud számolni az előítéleteivel? A tét nem kisebb, mint hogy valóra váljon minden kívánsága.

Ahogy haladunk előre a történetben előre, úgy ismerjük meg egyre jobban Clemmiet és Theót is. Mindkettejüknek megvan a maga frusztrációja. Clammie már sokat csalódott gyerekként zenész édesapjában és megegétte már magát a bulvár miatt, így nagyon fél attól, hogy közelebb kerüljön Theóhoz. Theónak pedig az a megküzdési stratégiája, hogy inkább eltávolodik azoktól, akik fontosak neki, hogy így megőrizhessék a privát szférájukat. Ezek a traumák beárnyékolják a kapcsolatuk kezdetét, de ahogy egyre többet és többet beszélgetnek, szép lassan leomlik a kettejük közötti fal és ráébrednek arra, hogy fontosak egymásnak. A bulvár, a sajtó és a lesifotósok azonban nem kímélik őket. Vajon képesek lesznek arra, hogy ignorálják ezeket és csak egymásra koncentráljanak? 

Mindig öröm látni, amikor egy író nem feledkezik meg a mellékszereplőkről sem. Imádtam minden karaktert. Davidet, a Theó asszisztensét, Lilt és Serenát, Clammie testvéreit, az anyukákat. Tényleg mindenkit, aki csak megjelent a lapokon (oké, kivéve két embert...de szerintem őket ti sem fogjátok majd kedvelni). A kötet szereplői érezhetően nem idealizált és túlmisztifikált romantikus hősök, hanem valódi hús-vér emberek, akik sokszor és sokat hibáznak. Annyira imádnám, ha még olvasnék a szerzőtől. Erre remélhetőleg nem kell sokat várni, hiszen a kötet folytatása, ami nem is igazán folytatás, hiszen nem Clemmie és Theo lesz a főszerepben, de ebben a világban játszódik és az első részből már ismerős lehet a főszereplő neve angolul már olvasható. Szóval na...értitek. Nem folytatás, de az. Remélem a többi érdekes szereplőről is születik majd történet, én biztosan imádnám. 

Nagyon szerettem, ahogy Laura Wood szőtte a szálakat, egyszerre volt humoros, tartalmas, mulatságos mégis szívbemarkoló a regény. Bevallom, a kötet egy pontján egy könnycseppet is elmorzsoltam, annyira nagy hatással volt rám az adott fejezet. 

Összességében úgy érzem, hogy óriási hiba lett volna kihagyni ezt a könyvet. Végtelenül szerethető és szórakoztató történet volt, hihetetlen gyorsan elolvastam. Ha szeretitek a romantikus könyveket akkor mindenképpen ajánlom nektek ezt a regényt, de akkor is, ha kicsit ódzkodtok tőlük. A mélyebb mondanivalója és írásmódja miatt igazán élvezetes olvasmány, szóval akkor is érdemes esélyt adni neki, ha csak ritkán forgattok romantikus köteteket. Nálam nagy kedvenc lesz, biztosan ott lesz az idei legjobb olvasmányaim között. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Barangoljuk be a Magnólia Kiadó kiadásait! Nektek az a feladatotok, hogy az állomásokon található fülszövegrészletből felismerjétek, melyik kötetről is van szó! Megfejtésként írjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába a regény szerzőjét és címét!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

FÜLSZÖVEGRÉSZLET

"A 77 éves Jenny Quinnt nem vezérelték nagy célok az életben. Boldog házasságára a legbüszkébb, férjével hamarosan a gyémántlakodalmukat ünneplik; minden más apróbb sikerét pedig a sütés iránti szeretetének köszönheti.”

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

08.12 Kitablar

08.14 Csak olvass!

08.16 Angelika olvas

08.19 Hagyjatok! Olvasok!

08.23 This is my (book) universe

08.25 Kelly és Lupi olvas 

Read More

Sarah Beth Durst: Bűbájok boltja + Nyereményjáték

 

Sziasztok!

A Bűbájok boltja egy mesésen idilli történet lopott varázskönyvekről, titkos bűbájokról orvosságokról, váratlan barátságokról, lekvárokról és a szerelemről. Egy történet arról, hogy mi történik akkor, ha kilépünk a biztonságos csigaházunkból és elkezdünk nyitni a többiek felé. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a regény világában, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Egy mesésen idilli történet lopott varázskönyvekről, váratlan barátságokról, temérdek üveg lekvárról és egy szerelemről, ami még a lekvárnál is édesebb...

Kiela sosem értett igazán az emberekhez – szerencsére az Alyssiumi Nagy Könyvtár könyvtárosaként erre nem is volt szüksége. Tíz éve asszisztensével, Cazzal – a varázslat szülte, beszélő póknövénnyel – a Félhold-szigetek birodalmának legféltettebb mágikus könyveit őrizte, ügyelve arra, hogy titkos tudásuk csak az arra méltókhoz kerüljön.

Ám amikor forradalom tör ki, a lángok elérik a könyvtárat is. Kielának és Caznak menekülnie kell: annyi varázskönyvet visznek magukkal, amennyit csak bírnak, és Kiela egykori otthona, Caltrey felé veszik az irányt. A sziget emléke már megkopott a lány fejében, hiszen gyerekként költözött el, ám amikor rátalál szülei régi házikójára, nemcsak menedékre lel, hanem egy kíváncsiskodó (és bosszantóan jóképű) szomszédra is. Larran, akit lehetetlen lerázni, újra és újra felbukkan, hogy segítsen – akár kérték erre, akár nem.

Hogy beilleszkedjen és biztosítsa jövőjét, Kielának különös ötlete támad: lekvárboltot nyit. Egy csipetnyi tiltott mágia nyomán buja málna- és szederindák futják be kertjét, míg szülei régi receptgyűjteménye a tökéletes lekvárok elkészítésében segíti.

És a varázslat itt nem ér véget. Kiela fittyet hány az engedély nélküli mágia veszélyeire, és a varázskönyvek segítségével igyekszik szebbé tenni a szigetlakók életét. Így válik Caltrey lekvárboltja a bűbájok aprócska birodalmává.

Sarah Beth Durst regénye nem csupán a lekvár és a varázslat miatt olyan édes és ellenállhatatlan. Ez a mágikus lényekkel, fahéjas csigákkal és varázskönyvekkel teli történet a képzelet birodalmába kalauzol, miközben a való életről mesél. Arról, hogy könyvmolynak lenni egyáltalán nem unalmas, hogy barátokra lelni néha kockázatos, de minden percet megér – és hogy az első szerelem íze még a legédesebb málnalekvárnál is mennyeibb…

Az elmúlt időszak legnagyobb felfedezése számomra a "cozy" műfaj. Azt, hogy a cozy mysteryt mennyire szeretem, azt már meséltem nektek. Az utóbbi időben viszont nagyon rákaptam a cozy fantasy kötetekre is. No de mit is lehet tudni a cozy fantasyről, mint műfajról? 

Ez a műfaj nem más, mint a fantasy irodalom egyik viszonylag új, de gyorsan népszerűvé váló alműfaja. Fő ismérve, hogy az ilyen jellegű könyvekben nem igazán a sötét konfliktusokra, véres háborúkra, monumentális világépítésre koncentrálnak az írók, inkább a csendre, nyugalomra, hétköznapi varázslatokra és emberi kapcsolatokra helyezik a hangsúlyt. Ezek a történetek gyakran kis falvakban, idilli tájakon vagy barátságos közösségekben játszódnak. A cselekmény fókusza inkább a karakterek személyes fejlődésén, a közösség életén van, de nem ritka az sem, hogy a főszereplő egy kávézót, pékséget, vagy éppen lekvárboltot üzemeltet ahelyett, hogy mondjuk világmegváltó küldetésre induljon. 

A cozy fantasy világának egyik legfontosabb jellemzője, hogy a helyszín biztonságosnak és rendkívül otthonosnak érződik. A műfaj célja nem az adrenalinnal teli kaland, hanem a megnyugtató, reményt keltő történetmesélés, miközben az olvasó úgy érzi magát, mintha egy puha paplan ölelné körbe. 

Gyakori témái közé tartozik az önelfogadás, a gyógyulás, az újrakezdés és az egyszerű örömök megtalálása a mindennapokban.

Forrás: The Artisan Fernweh

A Bűbájok boltja című kötet cozy fantasy a javából. Egy igazán kedves és szerethető történet arról, hogy miként lel otthonra egy kissé introvertált könyvtáros egy távoli szigeten, melyre a forradalom elöl menekült. Nincsenek benne őrült küldetések, csatározások, sem egy olyan ellenség, akit le kell győzni annak érdekében, hogy a világ megmeneküljön. Csupán egy fiatal lány, akinek az egyetlen célja, hogy biztonságban tudja a könyveket, amelyeket megmentett a tűztől és segítsen a sziget lakóinak. Egy igazán kedves történet a barátságról, az emberi kapcsolatokról és arról, hogy egy közösségben az emberek mindig vigyáznak egymásra és gondoskodnak az övéikről. 

A Bűbájok boltja központi témája az újrakezdés és az otthonra találás, miközben megidézi a könyvek és az olvasás szeretet is. Hihetetlen, hogy mennyire jó érzés vol olvasni. Olyan volt számomra, mint egy kellemes és puha takaró, mely melengeti a kis szívemet és lelkemet. Miközben bevallom, durván megkívántam a fahéjas csigát (pedig nem is szeretem a fahéjat) és a lekvárokat. Nagyon megszerettem Kielát és a kis segédjét Cazt. Sarah Beth Durst regénye tele van kedvelhető szereplőkkel, és varázslényekkel, melyek miatt úgy érzi az ember olvasás közben, hogy bárcsak ő is a szigeten lehetne. 

Mikor Kiela megérkezett a szigetre, csupán a túlélésre koncentrált és arra, hogy miként élje túl az elkövetkező napokat. De miután a kotnyeles szomszédja újra és újra megjelent, hogy segítsen neki, akár akarta, akár nem, szerint lassan valami átalakult benne. Hogy beilleszkedjen és biztosítsa jövőjét, Kielának az a különös ötlete támadt, hogy lekvárboltot nyit és majd ezzel keresi meg a kenyérre valót. Ez viszont nehezebb folyamat, mint amit elsőre gondolna az ember, hiszen hiába ülteti is el a frissen vásárolt magokat, hiába gondoskodik az elvadult bokrokról, nem fognak másnapra termést hozni. Miután elhatározza, hogy átlapozza a könyveket, amelyeket megmentett a pusztulástól ráébred, hogy mennyi hasznos bűbáj van a kezében, ami akár a sziget lakóinak is hasznára válna. Ugyan a mágia tiltott és büntetés jár annak, aki titokban használja, mégis mi baj történhet, ha valaki megnöveszti a málnabokrokat, vagy éppen meggyógyítja a haldokló fákat. Így válik Caltrey lekvárboltja a bűbájok aprócska birodalmává. Amikor egy igazán csúnya vihar után egy idegen vetődik a szigetre minden veszélybe kerül. Vajon képes lesz Kiela megvédeni a boltját, és a barátait? Sikerül elhitetni a városból érkezőkkel, hogy senki nem használ tiltott bűbájokat?

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják olvasót. Az íve nagyon tetszett, fokozatosan építkezett a szerző, ahogy Kiela egyre otthonosabban  mozgott a szigeten, úgy vált az olvasó otthonává is a kis kunyhója. Tetszett benne a konfliktus és az is, hogy végén miként rendeződött el minden.

Kiela egy nagyon szerethető szereplő, nagyon megkedveltem a személyét, de természetesen a városka lakóit is a szívem zártam. A lány rengeteget fejlődik, megtanulta, hogy miben rejlik a közösség ereje és végre közel engedte magához azokat, akik törődnek vele. Felismerte, hogy igenis értékes és a jólléte tényleg fontos másoknak. Larra, a jóképű szomszéd is sokat változott, megtanulta elfogadni Kiela határait. 

Szeretem, amikor egy író nem csak a főszereplőkre fektet nagy hangsúlyt, hanem a mellékszereplőkre is. Bryn, Eadie, Gaz és Míp mind-mind olyan karaktere, akik nélkül ez a regény nem lehetne olyan, amilyen. Nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy igazán élvezetes olvasmánnyá váljon ez a regény. 

Szívesen eltöltenék én is a szigeten egy kis időt. A pékségben reggeliznék, meglátogatnám a hippokamposz farmot, majd a napot Kiela házikójában zárnám és Cazzal csacsognék a könyvekről. Megkeresném Mípet, megetetném a tyúkot és bíznék abban, hogy az egyik lakó kiadja nekem a szobáját.

A borító csodaszép, az éldekorálást viszont annyira nem értem rajta. Nagyon szeretem az élfestett/éldekorált könyveket, de ez valahogy annyira nem jött be nekem. Egy különlegesebb, kidolgozottabb minta szerintem jobban állt volna neki. 

Összességében nagyon szerettem a Bűbájok boltját, igazán otthonos érzés volt olvasni. Imádtam elmerülni a történetben és teljesen levett a lábamról a kötet hangulata. Ha a jövőben beszerzek néhány növényt, tuti Caz és Míp lesz majd a neve. Ha szeretitek a cozy fantasy könyveket, akkor azért, ha pedig most ismerkedtek a műfajjal, akkor azért ajánlom Sarah Beth Durst regényét. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Az Agave Kiadó oldalán találhattok egy beleolvasót a regényhez, így a játékunk is most ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a jó választ.  (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Milyen lény Caz?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturnés Klub

08.08.: Csak olvass!

08.10.: Kitablar

08.12.: Fanni's Library

08.14.: Olvasónapló

08.16.: Hagyjatok! Olvasok!

08.18.: This is my (book) universe.

08.20.: Utószó

08.22.: Spirit Bliss Sárga könyves út

08.24.: Könyv és más

Read More

Natalie Sue: Remélem, ​jól vagy + Nyereményjáték

Sziasztok!

Üdvözlünk a Remélem, jól vagy című könyv blogturnéján – az irodai élet rejtelmeiben!

Képzeld el: reggel 8, kávéval a kézben, már megint egy újabb megbeszélésre sietsz. A szokásos e-mailek, a határidők, a pletykák és a fáradt kollégák között telik el a nap, és úgy tűnik, mintha a világ csak az irodai asztalod körül pörögne. De mi történik akkor, amikor a mindennapi rutinban egy váratlan helyzet hívja fel a figyelmet arra, hogy talán többre van szükséged, mint egy újabb kötelező feladatlistára?

Ez a kérdés húzódik meg Natalie Sue Remélem, jól vagy című regénye mögött. A történet az irodai élet elnyomó monotonitása és a személyes kapcsolatok összetettsége között egyensúlyoz, miközben bemutatja, hogyan mosódnak el a munkahelyi és személyes világok közötti határok.

Jolene, ​a Supershops Incorporated adminisztrátora szerint szigorúan elég a hivatalos teendőkre szorítani a munkatársakkal való napi érintkezést. Amit persze az idegesítő, inkompetens kollégái rendre képtelenek felfogni. Jolene megküzdési stratégiája a helyzettel, hogy sérelmeit kicsinyes utóiratokba önti a céges e-mailezésében, majd fehérre állítja a szöveg színét, hogy senki ne lássa azokat.

Aztán egyszer természetesen eljön a pillanat, amikor lelepleződik. Büntetésként érzékenységi tréningre kell mennie, valamint korlátozásokat állítanak be a fiókjában.

Csakhogy valami hiba csúszik ebbe, és Jolene véletlenül korlátozások helyett most már az egész részleg levelezéséhez és privát chatjéhez is hozzáfér. Tisztában van vele, hogy szólnia kellene emiatt, de ki tud ellenállni annak, hogy kilesse, mit beszélnek róla a háta mögött a többiek? Jolene biztosan nem. Ráadásul, amikor tudomására jut, hogy leépítések várhatóak, rádöbben, hogy csak egy módon mentheti meg a pozícióját: be kell vágódnia a főnökénél, és meg kell győznie a HR-est a nélkülözhetetlenségéről.

Ahogy Jolene egyre mélyebben vájkál kollégái személyes világába és titkaiba, egyre többet tud meg róluk, és miközben egyre több hazugságra kényszerül mindenkivel szemben, elkezdi megkedvelni őket. Ez az állapot azonban nem tartható fent sokáig, így idővel döntenie kell, hogy a pozíciója megtartása vagy az őt körülvevő emberek fontosabbak – még úgy is, hogy esetleg tisztáznia kell magát előttük.

A Remélem, jól vagy kedves és vicces regény a magányról és a monitorok mögött felbukkanó szeretetről. Natalie Sue bemutatkozó regénye sírva nevetős párbeszédeivel és szívhez szóló megfigyeléseivel a mindennapi munkahelyi kultúra különbségeire és az elkerülhetetlen emberi kapcsolódásokra világít rá mesterien.

Van, amikor egy könyv a csodaszép borítójával, máskor pedig érdekes fülszövegével hívja fel magára a figyelmemet. Ennél a kötetnél bevallom, a fülszöveg egyik sora volt rám olyan hatással, hogy úgy éreztem, ezt a könyvet mindenképpen el kell olvasnom. Mikor ezt a részt láttam: "Jolene megküzdési stratégiája a helyzettel, hogy sérelmeit kicsinyes utóiratokba önti a céges e-mailezésében, majd fehérre állítja a szöveg színét, hogy senki ne lássa azokat." konkrétan én hangosan felnevettem. Az ember túl gyakran kap a munkahelyén bosszantó üzeneteket, így elképzeltem, hogy milyen vicces is lenne, ha egy-egy idegesítő pillanat után a válaszomban benne lenne egy fehérre állított csípős utóirat. 

A történet szerint Jolene (akinek ahányszor elolvastam amúgy a nevét megszólalt a fejemben a Dolly Parton dal és nem...ez nem 1-2 alkalmat jelent) nem igazán találja a hangot a kollégáival. Kicsit olyan 22-es csapdája típusú szituációban van. Mivel furcsán viselkedett, ezért a munkatársai is elég furán kezdtek el viszonyulni hozzá, az évek során pedig ez a hatás-ellenhatás egyre inkább megmutatkozott. Téves prekoncepciók és az emberek teljes félreismerése jellemzi az ilyen típusú viszonyokat és hát Jolene esetében is pontosan erről van szó. Nem csak ő ismerte teljesen félre a kollégáit, hanem ők sem látták az ő valódi arcát. 

A 30-as éveiben járó nő egyedül él, egy kevésbé hívogató környéken. Irodai adminisztrátorként dolgozik egy Supershops Incorporated nevű cégnél. Alkoholproblémái vannak, nincs valódi szociális élete és a kollégáival sem találta meg igazán a közös hangot. Egy nap érzékenyítő tréningre küldik amiatt, mert csúnya dolgokat írt fehéren az utóiratba, továbbá telepítenek a gépére egy olyan programot is, amely megfigyeli az ő levélváltásait és kiszűri azokat az üzeneteket, amelyek illetlenséget tartalmaznak. Egy váratlan technikai gubanc miatt azonban Jolene hirtelen belelát a teljes cég levelezésébe. Nemcsak kollégái e-mailjait kapja meg valahogyan, hanem a chat üzenetekbe is bepillantást nyer. Hirtelen megtudja, hogy mit gondolnak róla az emberek, ez pedig elgondolkodtatja őt. Amikor megtudja, hogy leépítések várhatók, felismeri a helyzet előnyét és mindent megtesz azért, hogy megkaparintsa az előléptetést és bebiztosítsa a helyét, hiszen ha elbocsájtják, akkor nem lenne más választása, mint hazaköltözni a szüleihez, ezt pedig a világért sem akarja. 

Ahogy Jolene egyre mélyebben vájkál kollégái személyes világába és titkaiba, egyre többet tud meg róluk, és miközben egyre több hazugságra kényszerül mindenkivel szemben, elkezdi szép fokozatosan megkedvelni őket. Ami kezdetben csupán egy eszköz volt azért, hogy megtartsa a munkáját átalakult valami mássá, valami mélyebbé. Megismerte a kollégák titkait és nem várt módon reagált ezekre. Kibújt a csigaházából és őszintén segíteni akart, mikor problémájuk akadt. 

Ahogy haladunk előre az időben, úgy ismerjük meg egyre jobban Jolenet, egyre inkább megértjük, hogy a jelenjében mikor viselkedik úgy-ahogy. Felismerjük, hogy hiába töltötte már be a harmincat is, múltja még mindig komoly hatással van rá. Gimnázium óta nem tudott szoros kapcsolatot kialakítani másokkal, elszigetelte magát és csupán a túlélésre játszott. Mikor megismeri azonban a cég új hr-es kollégáját, valami megváltozott. Cliff társaságában teljesen kinyílt és szép lassan elkezdett kibújni a csigaházából. De vajon egy olyan barátság, amelynek egy része hazugságon alapul meddig képes fennmaradni. Ha kipukkan a lufi, lesz valami, ami varázslatos módon mégis a levegőben tartja?

Őszinte leszek veletek, valahogy nem számítottam arra, hogy ezt a könyvet ennyire fogom szeretni. Egy délután alatt elolvastam, teljesen beszippantott, csak úgy faltam a lapokat. A szerző tökéletesen egyensúlyozott a könnyedség és komolyság igen vékony mezsgyéjén. Olvasás közben néha hangosan kuncogtam, máskor pedig komolyan elgondolkodtam. A történet tulajdonképpen Jolene felnövéstörténete. Egy írás arról, hogy miként nyílik meg, miként találja meg a helyét az emberek között. Szórakoztató, mégis komoly témákat vet fel. A kiégés, az alkoholizmus, a gyász, a bűntudat és a megfelelési kényszer mind-mind olyan elemek, melyek megjelennek a kötetben. 

Azt hiszem, az irodai jelenetekkel mindannyian tudunk azonosulni. Legyen szó egy rendkívül büdös étel melegítéséről, szobanövény krízisről, irodai rivalizálásról, vagy pletykálkodásról, általában minden munkavállalóban van valami közös. Mindannyian azt szeretnék, hogy észrevegyenek és elismerjenek minket. Amikor több ember van összezárva egy szobába/folyosóra, akkor a konfliktusok elkerülhetetetlenek, hiszen tényleg napi 8-10 órában vagyunk együtt olyanokkal, akiket olykor még csak nem is kedvelünk. Általában két lehetőségünk van. Barátkozunk és igyekszünk pozitívan hozzáállni másokhoz, vagy meghúzzuk a határvonalakat és azt mondjuk, hogy ez egy munkahely, ide nem barátkozni járunk, és elvagyunk a saját kis világunkban. Persze mindegyik mellett szólnak pro és kontra érvek is, nincs feltétlenül jó, vagy rossz válaztás. Jolene például sokáig nem barátkozik a munkahelyén, de felismeri azt, hogy néha azért lehetett volna kicsit barátságosabb a kollégáival. Én meg a teljesen másik véglet vagyok, aki nem tud úgy dolgozni, hogy ne érezze "jól" magát a munkahelyén. Ahhoz, hogy funkcionáljak, szükségem van a csacsogásra, a kávézásra, a cinkos összenézésekre és a közös hülyéskedésre. El sem tudnám képzelni, hogy úgy teljen a napom, hogy senkinek sem szólok egy szót sem. 

Arra számítottam, hogy a fülszövegben is leírt vicces utóiratok nagyobb szerepet játszanak majd a történetben, de viszonylag az elején lebukik Jolene, így csak néhányat ismerünk meg belőle. Ezt nagyon sajnáltam, bíztam benne, hogy több szerepet kap majd és nem csupán beindítja a kötet cselekményét. 

Mind Jolene, mind pedig Cliff karakterét nagyon megkedveltem, szerettem, ahogy a legjobbat hozzák ki egymásból. Könnyen és gyorsan megtalálták a közös hangot még úgy is, hogy egy érzékenyítési programban nem biztos, hogy a hr-es kolléga a legbiztosabb pont. Mégis nagyon drukkoltam, hogy végül egymásra találjanak. 

A kötet nyelvezete szerintem remek, ráadásul a történet tökéletes forgatókönyv alap, zseniális filmet lehetne belőle készíteni, biztosan megnézném Netflixen. 

Összességében nagyon szerettem ezt a történetet, nem számítottam rá, de teljesen beszippantott. Tuti bekerül majd a 2025-ös top listámra. Ha szeretitek a könnyed mégis fontos témákkal operáló történeteket, akkor Natalie Sue regényének is adjatok esélyt. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Ebben a játékban most Jolene taktikáját alkalmazzuk és fehérre festettük egy-egy szereplő nevét a bejegyzésben. A helyes megfejtéseket a Rafflecopter doboz megfelelő sorához írjátok be. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista: 

07.29. Olvasónapló

07.31. Pandalány olvas

08.02. This is my (book) universe

08.04. Szembetűnő

08.06. Csak olvass! 

08.08. Ambivalentina

RHONDA

Read More