Sziasztok!
Már megszokhattátok az oldalamon, hogy egyenesen rajongok a történelmi regényekért, így rendszeresen kerülnek a kezembe ilyen típusú történetek. Tudom, nem egyszerű olvasmány, de én nagyon szeretem ezeket a könyveket. Valahogy bekattant nálam ez a téma és egyszerűen nem enged el, mindig is óriási hatással voltak rám ezek a történetek. Mérhetetlenül hálás vagyok azért, hogy nem kellett eddig és nagyon remélem, hogy soha nem is kell majd ilyen borzalmakat átélnem. A háború kegyetlenségeiről még olvasni is rendkívül megterhelő, el sem tudom képzelni, hogy milyen lehetett azoknak, akiknek ez az időszak a mindennapjaik részét képezte. A holokauszt az egyik legfájdalmasabb téma, bármilyen oldalról is közelítjük meg, csak szenvedést látunk.
A 21. Század Kiadónak köszönhetően került a kezembe a könyv, és hihetetlenül hálás vagyok érte, hiszen a fülszöveg azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Sok történetet olvastam már a holokauszt témakörén belül, de bevallom a Kindertransport eddig elkerülte a figyelmemet, így óriási lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba. Mielőtt azonban rátérnék az értékelésre, lássuk miről is szól pontosan a könyv!
Stephan Neumann kezdő drámaíró, befolyásos, jómódú bécsi család sarja. 1936-ban még úgy véli, a nácik nem sok vizet zavarnak: hangoskodnak, primitívek, de ártalmatlanok. Legjobb barátja Zofie-Helene, a keresztény lány, akinek édesanyja egy náciellenes lapot szerkeszt. Amikor a nácik uralomra jutnak, összeomlik a két kamasz gondtalan világa.
A sötétségben megcsillan egy reménysugár: Truus Wijsmuller, a holland ellenállás egyik vezéralakja zsidó gyerekeket csempész ki a náci Németországból. Miután Hitler elfoglalta Ausztriát, ez a vállalkozás egyre veszélyesebbé válik. Európa-szerte lezárják az országhatárokat, és nem engedik be a menekültek tömegeit.
Wijsmuller igyekszik minél több gyereket megmenteni. Versenyre kel az idővel: vajon ki lehet hozni Bécsből Zofie-Helene-t, Stephant és Stephan kisöccsét, Waltert, meg a hozzájuk hasonló ifjakat? Elérhető még London? Veszélyes és bizonytalan élet vár rájuk.
A történet alapját a Kindertransport elnevezésű szervezett mentőakciója képezi, amelyre a második világháború kitörése előtt kilenc hónappal került sor. Az Egyesült Királyság közel 10 000, 17 éven aluli, túlnyomórészt zsidó gyereket fogadott be Németország, Ausztria, Csehszlovákia, Lengyelország és Danzig Szabad Város területéről. A gyerekek brit nevelő otthonokba, hostelekbe, iskolákba és gazdaságokba kerültek. Gyakran ők voltak a családjuk egyetlen tagjai, akik túlélték a holokausztot. A mentőhadművelet egyik kulcsfontosságú figurája Geertruida Wijsmuller-Meijer volt, aki a saját biztonságával nem törődve rengeteg zsidó gyermeket és felnőtettet segített átjutni a határon. A visszaemlékezések szerint az első bécsi Kindertransport 1938. december 12-én érkezett Harwichba,
1938-ban a zsidóság helyzete egyre kétségbeejtőbb állapotokat öltött. 1938 júliusa és októbere között számos olyan rendelkezés született, amely a zsidó vagyon kisajátítását szolgálta. Talán joggal mondhatjuk azt, hogy a zsidóellenesség tetőfoka a kristályéjszaka volt, ami egy központilag megtervezett és irányított, zsidóellenes erőszakhullám volt Ausztriában és Németországban 1938. november 9–10-én. A zavargások során több tucat zsidót megöltek, zsinagógák és zsidó üzletek százait rombolták le, gyújtották fel, de a rendőrség nem avatkozott az eseményekbe. Meglincseltek közel száz zsidót, és 30 ezer körülire tehető azok száma, akiket ekkor hurcoltak különböző koncentrációs táborokba. Nevét a betört kirakatokból szertehulló szilánkokról kapta. Meg Waite Clayton regénye pedig pontosan ezekbe az időkbe repíti vissza az olvasóját.
Hitler ideológiája egyre nagyobb teret nyert magának Ausztriában is. A nácik megérkezése után a bécsi társadalom rekordgyorsasággal alakult át. Stephen és Walter Neumann családján keresztül követhetjük végig a kor eseményeit. A Neumann család az elitbe tartozott, jól menő csokoládé üzemüknek hála mindenki ismerte a nevüket. Rendkívül vagyonosnak számítottak, egy több szintes épületben laktak, és személyzet tette még kényelmesebbé mindennapjaikat. Édesanyjuk betegségén kívül semmi sem árnyalta be az életüket. A fiúk tanultak és fényes jövő várt rájuk. Hitler ideológiája azonban mindent megváltoztatott. A különböző törvények és korlátozások ellehetetlenítették a Neumann családot a többi zsidó vallású családdal együtt. Velük együtt több ezer család vált hajléktalanná egyik napról a másikra. Mindent elvesztettek, amiért eddig megdolgoztak. Idegenek költöztek be otthonaikba, és a kijelölt városrészbe kellett mindenkinek költöznie, ahol több családot is bezsúfoltak 1-1 szobába.
A világ hirtelen a feje tetejére állt. Szomszédok és barátok fordultak egymással szembe, ember embernek lett a farkasa. A zsidókat rendszeresen megszégyenítették az utcákon, kíméletlenül, embertelenül bántak velük. Aki pedig segített nekik, az a nemzet ellenségévé vált. Nem tűrték a lázító szövegeket sem, aki zsidópártinak bizonyult az komoly büntetésre számíthatott. Ilyen körülmények között ismerhetjük meg történetünk főszereplőit.
Stephen egy fiatal zsidó fiú, akinek lételeme az írás. Híres drámaíró szeretne lenni, szülei pedig mindent meg is tesznek annak érdekében, hogy a fiú kamatoztathassa tehetségét. A regény elején megismerkedik Zofie-Helene-vel a fiatal lánnyal, aki kicsit csodabogárnak számít a kortársai között, egyetemre jár plusz órákat hallgatni, annyira tehetséges matematikából. Kettejük barátságán az 1938-as történések ejtenek csorbát, amikor is a zsidók elleni hangulat folyamatosan fokozódni látszik. Egy szégyenteljes esemény hatására a fiú kerülni kezdi a lányt, képtelen újra a szeme elé kerülni. Miután édesapját elviszik kénytelen lesz a csatornarendszerben elbújni, hiszen a kora miatt ő is könnyen arra a sorsa juthat, hogy munkatáborba hurcolják.
Ebben az időszakan mindenki úgy próbál túlélni, ahogy tud. Vannak, akik becsukják a szemüket és látszólag immunissá válnak a kegyetlenkedésekkel szemben, mások titokban segíteni próbálnak. Az apró kedvességek is a világot jelenthetik; egy csokoládé, egy tányér leves, esetleg egy falat kenyér. Zofie-Helene édesanyja egy újságnál dolgozik, az első pillanattól kezdve Hitler és náci ellenes írások jelennek meg a neve alatt, így nem kívánatos személlyé válik, börtönbe kerül. A lánynak így nagypapájával és kishúgával kell maradni. Egy idő után azonban végérvényesen bevonódik a Neumann család életébe, nemcsak ételt hagy a fiúnak a csatornarendszerben, hanem információkat is szolgáltat édesanyja és testvére hogylétéről.
Mindeközben Geertruida Wijsmuller-Meijer, vagy ahogy a gyerekek szólítják Tante Truus mindent megtesz azért, hogy segítsen. Gyermekeket próbál átcsempészni a biztonságos oldalra, a papírok hiánya sem állítja meg. Egy igazi angyal, aki több ezer gyermeknek segített az élete során. Ahogy egy nekrológ emlékezik meg róla: "1001 gyermek anyja volt, aki az életet a zsidó gyerekek megmentésének szentelte." Truss a bizonyítéka annak, hogy még a legsötétebb időkben sem hunyt ki az emberi jóság, nem mindenki fordítja el a fejét a szenvedés láttán.
Ahogy haladunk előre a könyvben úgy körvonalazódik a Kindertransport gondolata, míg végül Truus megérkezik Bécsbe és egy hetet kap arra, hogy 600 gyermeket előkeressen, megvizsgáljon és elszállítson. Ez a szám viszont nem lehet se több, se kevesebb, a legkisebb hiba esetén is Eichmann (aki amúgy pontosan annyira szerethető, mint mondjuk egy aranyér) lefújja az akciót. Kezdetben a nő nagyon aggódik azért, hogy ilyen rövid idő alatt hogyan tud ennyi gyermeket összegyűjteni, de aztán hamar rájön, hogy még kevésnek is bizonyul ez a szám. Rengetegen szeretnék biztonságba juttatni gyermekeiket, még akkor is, ha ennek az az ára, hogy soha többet nem látják őket. Zofie-Helene, Stephan és testvére Walter a vonat mellett találja magát, a kérdés már csak az, hogy beférnek-e a keretbe, illetve sikerül-e Londonba jutniuk.
 |
Geertruida Wijsmuller-Meijer,
Forrás: http://www.thuishaaldertjes.nl/ |
Meg Waite Clayton aprólékos kutatást végzett annak érdekében, hogy megfelelően adja vissza olvasóinak a Kindertransport és kristájéjszaka történéseit. Szeretem, amikor egy író az alkotói szabadság mellett is hiteles tud maradni. Az írónő nagyszerű munkát végzett, nagyon megszerettem a regényét.
A regény stílusát kicsit nehezen szoktam meg, rendkívül rövid fejezetek váltják egymást, így egy kicsit töredezettnek éreztem a történetet. Az elején kevésbé tudtam azonosulni a szereplőkkel, a fejezeteket kicsit csapongónak éreztem, csak úgy kapkodtam a fejemet, hogy ki-kicsoda, egyszerűen nem volt elég idő arra, hogy megismerjem és megszeressem a karaktereket. Ahogy azonban haladtam az olvasással egyre jobban belelendültem és már nem zavart egyáltalán. Az utolsó vonat Londonba egy rendkívül érdekes és izgalmas regény, melynek témája a holokauszt, mégis az emberségről és az összefogásról szól. Bemutatja, hogy a szeretet csodákra képes és hegyeket mozgat meg. Bár rengeteg fájdalmas dologról olvashatunk a könyvben, mégis a legfontosabb benne Truus és a Kindertransport, amelynek hála rengeteg gyermek menekült meg. Igazán szívszorító volt arról olvasó, hogy a szülők lemondtak gyermekeikről annak érdekében, hogy őket biztonságba juttassák. Sokan annyira fiatalok voltak, hogy szinte biztosak lehettek benne, hogy gyermekeik nem is fognak rájuk emlékezni. Bele sem merek gondolni mennyire elkeseredettnek kell lenni ahhoz, hogy valaki ebben lássa az egyetlen kiutat. Ezek az édesanyák és édesapák már majdnem mindent elvesztettek. Nem volt biztonságos otthonuk, vagyonuk, az életük kilátástalanná vált. Arra készültek, hogy lemondjanak az egyetlen igaz értékről az életükben, a gyermekeikről, hogy ők megmenekülhessenek.
A holokauszt egy olyan fekete folt a történelemben, melyre minden jóérzésű ember fájdalommal és gyásszal tekint vissza. Ugyanakkora nem szabad elfelejtkeznünk azokról, akik a szükség órájában is megmaradtak embernek és a veszéllyel dacolva szembeszálltak a gonoszsággal és a náci propagandával. Rengetegen próbáltak valamilyen módon segíteni és fontos, hogy megismerjük az ő történeteiket is, hiszen ez adja vissza ez emberiségbe vetett hitünket. Még az igazán sötét időkben is vannak olyan emberek, mint Truus, aki a veszéllyel dacolva gyerekek ezreit segít biztonságos helyre.
Az utolsó vonat Londonba egy igazán érdekes és izgalmas olvasmány, melynek alapját a Kindertransport elnevezésű szervezett mentőakciója képezi, amelyre a második világháború kitörése előtt kilenc hónappal került sor. Meg Waite Clayton aprólékos kutatást végzett annak érdekében, hogy megfelelően adja vissza olvasóinak a Kindertransport és kristájéjszaka történéseit. A regény bebizonyítja, hogy a szeretet, a gondoskodás és az együttérzés csodákra képes, még a leglehetetlenebb pillanatokban is csodák születhetnek. Truus és minden egyes ember, aki a Kindertransport akciót lehetővé tette egy igazi hős, aki gyermekek ezreit menekítette ki a nácik markából. A regény stílusát kicsit nehezen szoktam meg, rendkívül rövid fejezetek váltják egymást, így egy kicsit töredezettnek éreztem a történetet, ahogy haladtam az olvasással szép lassan megszoktam a stílust és teljesen magába szippantott a regény. Azoknak, akiket érdekelnek a II. világháborús történetek, csak ajánlani tudom.
Értékelés: 5/4,5
A recenziós példányt szeretném még egyszer megköszönni a 21. Század Kiadónak. Ha tetszett a könyv, akkor ITT tudjátok közvetlenül a kiadó oldaláról megrendelni.
