Sziasztok!
Nicholas Sparks legújabb regényében két fiatal, Colby és Morgan szerelmének történetét ismerhetjük meg. Miközben a két fiatal egymásra talál, a regény egy rejtélyes történetszálat is tartogat magában. Ki lehet Beverly és hogyan kapcsolódik Colby és Morgan történetéhez?
Nicholas Sparks munkásságát biztosan nem kell bemutatni a romantika rajongóinak. A Szerelmünk lapjai című könyve biztos vagyok benne, hogy sokunk szívét megdobogtatta és mindenkori kedvenccé avanzsálódott. Azt hiszem, hogy nem csak a magam nevében mondhatom, hogy a kötetből készült adaptáció is nagyszerűen sikerült, zsepi nélkül szinte lehetetlenség végignézni. Bár az utóbbi időben igencsak hanyagoltam a műveit, régebben több írását is olvastam. A Menedék, a Vissza hozzád, a Szerencsecsillag, Az őrangyal és a már feljebb is említett Szerelmünk lapjai az, ami anno sorra kerítettem, de ennél sokkal több történetét ismerem, hiszen rengeteg olyan adaptáció van, amelyek a könyvein alapulnak. Egy szó, mint száz úgy érzem, hogy bátran kijelenthetem, hogy van összehasonlítási alapom a régebbi művei, és a most magyarul megjelent kötet között.
A régebbi történetek kivétel nélkül összetörték a kis szívemet, komoly hatással voltak rám. Mindig is remek olvasmányélményként maradtak meg a fejemben. Kivétel nélkül mindegyik művét szerettem, úgy éreztem hogy Nicholas Sparks egy zseni, aki úgy játszik az olvasója szívével, mint macska a zsákmányával. Szép lasssan elhiteti vele, hogy minden rendben aztán bumm megsemmisíti. Emiatt pozitív voltam az első pillanattól kezdve, kíváncsi voltam, hogy mit alkotott az író. Szerettem volna egy jót nosztalgiázni és egy remek, sírós Nicholas Sparks regényt olvasni. Az Álmok földje azonban legnagyobb sajnálatomra egyáltalán nem hozta azt a szintet, amit én vártam az írótól, számomra kicsit üres és kiszámítható volt. Nem érintett meg érzelmileg, végig kívül helyezkedtem el, nem tudtam átérezni a főszereplők fájdalmát, vagy éppen mámorát.
Az Álmok földje egy olyan történet, melyben a legfontosabb kérdés, hogy vajon a múlt terhei fényében az ember képes-e arra, hogy megélje a jelent, vagy arra, hogy jövőt építsen.
Nehéz helyzetben vagyok, hiszen az alaptörténet nem rossz. Mindkét történetszál érdekes és izgalmas önmagában, ha egy kicsit több időt szánt volna rájuk az író, akkor remek kis könyv kerekedhetett volna belőle. Az egyik szálon Beverlyt ismerhetjük meg, aki a hatéves kisfiával, Tommie-val menekül a bántalmazó férje elől. Egy eldugott kisvárosban próbál meg új életet kezdeni, kettejük félelemmel vegyített küzdelmeit követhetjük végig. A lány retteg attól, hogy férje rájuk talál, de megpróbál mindent megtenni annak érdekében, hogy a lehetőségekhez képest megfelelően nevelje kisfiát. A másik szálon Colby Millst ismerhetjük meg a, akinek a zenészkarrierje nem igazán indult be, így a fiatal férfi a családi farmot vezeti. Egy lehetőség azonban Floridába szólítja, ahol megismerkedik Morgan Leevel – és az egész élete a feje tetejére áll. Ő és Colby rájönnek, hogy nem csupán a zenélésben tökéletes köztük az összhang, hanem egymásban a lelki társukat is megtalálták. De vajon hogyan függ össze a két történet és milyen módon fonódik össze hármójuk élete?
Colby és Morgan kapcsolata még az én romantikus lelkemnek is kissé gyors volt. Persze értem én, ha az ember találkozik a másik felével, akkor felgyorsulhatnak az események. Na de kérdezem én, ennyire? Ahhoz képest, hogy a két fiatal mennyi időt töltött együtt, számomra valószerűtlen mélységű kapcsolat alakult közöttük és valahogy nem éreztem hitelesnek ezt. Számomra nem volt több ez, mint egy romantikus nyári kaland, valahogy nem láttam benne a mindent elsöprő és sírig tartó szerelem lehetőségét. Főleg úgy, hogy a lány tulajdonképpen nyaralt, a fiú pedig szintén nappal lazított, este pedig zenélgetett. Ez nem a hétköznapi életük, egy buborékban találkoztak, ami kérdéses, hogy kiállná-e a való világban a próbát. Beverly története számomra érdekesebb és izgalmasabb volt, még úgy is, hogy a kötet felétől kezdve gyanakodni kezdtem a csattanóra és végül bele is trafáltam a dologba. Bárcsak jobban kifejtette volna ezt is az író, akkor tényleg igazán ütős történetet kaphattunk volna. Ha nem lett volna annyira felületes, akkor olyan igazi sparksos lélekösszetörős történetet olvashattunk volna. Így viszont kicsit olyan ez számomra, mint a langyos víz. Olyan semmilyen. Voltak benne szép pillanatok, de számomra sajnos abszolút a felejthető kategória. Kár érte. Az volt az érzésem, hogy feleannyi munkát sem tett bele Nicholas Sparks, mint ami megszokott tőle. Úgy volt vele, hogy mindegy, mert az emberek úgyis megveszik. De az is lehet, hogy csak nagyon elő akart rukkolni egy új történettel és a gyorsaság a minőség rovására ment. De talán mindegy is mi az oka, hiszen a lényegen sajnos nem változtat.
Azt azonban nem mondom, hogy a könyv olvashatatlan, még így sem bánom meg, hogy sorra kerítettem. Bár nem adott túlságosan sokat hozzá az életemhez, azt egyáltalán nem bánom, hogy Beverly életébe bepillantást nyerhettem. Számomra ő mentette meg a történetet. Összességében tetszett az is, ahogy a szálak összeérnek, még annak ellenére is, hogy erősen kiszámítható a csavar. Bár a történet ezen része egy kicsit hajaz a Menedék című regényre, de engem ez nem zavart egy kicsit sem. Jó dolog ez az újrahasznosítás. Még szerencse, hogy ez az egyik kedvenc Sparks regényem és a családon belüli erőszak kérdése amúgy is a szívügyem, így szívesen olvastam ezeket a részeket. Azt viszont nagyon sajnáltam, hogy Colby-ból csupán felszínes életbölcsességeket és elhintett morzsákat kaptam. Néhány elejtett morzsa alapján tudjuk, hogy a nyugodt felszín alatt bizony rengeteg fájdalom és féltés lakozik. A családjáról és a nővéréről csak keveset tudhatunk meg, pedig ezek nagyban hozzájárultak volna ahhoz, hogy a fiú életszerű legyen.
A történet könnyen és gyorsan olvasható és rengeteg komoly és fontos témát érint az író. Bár kissé felületes, de ha valaki nem szeretne annyira elsüllyedni a fájdalom mocsarában, akkor talán nem is fogja ezt annyira hiányolni. Számomra kissé erőtlenre sikerült, de biztos vagyok benne, hogy sokan szeretni fogják, hiszen az olvashatatlantól borzasztóan messze van. Nekem ugyan néhányszor felszaladt a szemöldököm, de igazából mégsem tudtam letenni a könyvet. Vitathatatlan, hogy olvastatta magát, még a kissé furcsa és összecsapott módján is. A vége számomra túlságosan sablonos lett, de ez tényleg lehet, hogy csak azért van, mert az én lelkem igazi drámára vágyott. Talán ha nem komoly elvárásokkal állok neki az olvasásnak, és nem azt várom el, hogy az író két lábbal taposson a lelkemen és összetörjön, akkor nem koppanok ekkorát. Nem akarom elvenni a kedveteket az olvasástól, mert a pusztító szinttől messze van a történet. Strandra például, vagy egy lazulós hétvégi naphoz például tökéletes olvasmánynak tartom. Azt viszont mindenképpen tartsátok szem előtt, ha nagy Sparks rajongók vagytok és komoly drámára és sírásra vágytok, akkor nem ez lesz a ti könyvetek. Ha azonban az első pillanattól kezdve képesek vagytok becsukni a szemeteket a hibákat látva és csak egy korrekt olvasmányélményre vágytok, akkor ajánlom nektek Nicholas Sparks legújabb magyarul megjelenő regényét.
Nyereményjáték
Mostani játékunkban minden állomáson elrejtettük a bejegyzésekben egy-egy korábbi Nicholas Sparks regény címét. Keressétek meg a kiemelt betűket, állítsátok őket helyes sorrendbe, és írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába! (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
a Rafflecopter giveaway
