2023. július 11., kedd

Ruff Orsolya: A londoni gyémántrablás (Orczy Mimi kalandjai 1.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

Ruff Orsolya egy újabb nagyszerű és szerethető történettel rukkolt elő az ifjabb korosztály számára. A viktoriánus Londonban játszódó kalandregényének főhőse nem más, mint a bátor és kalandvágyó Orczy Mimi, akinek alakját egy valóságos személy inspirált. Tartsatok velünk, fedezzük fel együtt a könyv tartogatta meglepetéseket, derítsük fel közösen a különleges gyémánt eltűnésének esetét és ha nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Báró Orczy Mimi mindennél jobban szereti a kalandokat. Mikor Őfelsége Színházában, a Renegát londoni előadásán váratlanul tűz üt ki, a kavarodásban eltűnik Lady Mortimer értékes gyémántja. A Scotland Yard egy fiatalembert gyanúsít, Mimi pedig még aznap éjszaka titokzatos üzenetet kap – valaki a segítségét kéri. Az idő szorít, a gyanús jelek egyre szaporodnak, a nyomozás szálai pedig a Néma Sírásóba vezetnek, ahol két gyanús alak ad találkozót egymásnak…

A viktoriánus Londonban játszódó kalandregény főhősét, a bátor, kalandvágyó Mimit valóságos személy inspirálta, mégpedig a világ egyik legolvasottabb magyar származású szerzője, báró Orczy Emma, a Vörös Pimpernel írója. Ruff Orsolya nemcsak mesteri kézzel szövi a szálakat, de egy mára letűnt világba is elvezet, remek szórakozást nyújtva fiatal olvasóinak.

Ruff Orsolya neve azóta szerepel a radaromon, mióta olvastam a Volt egy ház című regényét. Egyszerűen imádtam azt a történetet, így szavakkal el sem tudom mondani, hogy mennyire lelkes lettem, mikor megláttam, hogy egy újabb regénye jelenik meg az írónőnek. Az A londoni gyémántrablás egy hajszállal ugyan, de alulmaradt az írónő általam nagyon szeretett regényével szemben, de még így is csak ajánlani tudom mindenkinek, ezt a hihetetlenül szerethető ifjúsági történetet. 

Olvasás közben nekem végig az jutott eszembe, hogy Orczy Mimi teljesen olyan, mint a magyar Enola Holmes. Lehet, hogy csak az én agyam pörgött rá ennyire az egyezőségekre, de számtalan hasonlóságot véltem felfedezni a két lány személyisége között. Mivel Enola nagy kedvencem, így nem árulok el nagy titkot, ha elárulom, hogy Orczy Mimit is a szívembe zártam. 

Ruff Orsolya regényének fülszövege már az első pillanatban levett a lábamról. Igazán izgalmas, kalandos ifjúsági történetnek ígérkezett, ezért óriási lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba. 
Szerencsére a kötet olvastatta magát, izgalmakban sem volt hiány, így nagyon gyorsan haladtam az olvasással. 

A londoni gyémántrablás összességében egy igazán magával ragadó ifjúsági könyv, biztos vagyok benne, hogy a célközönsége egyszerűen imádni fogja. A karakterek igazán szerethetőek, a cselekmény izgalmas és követhető, a hangulata pedig garantáltan elvarázsolja az olvasóját. A nyelvezete szépen illeszkedik a 10-14 éves korosztály igényeihez. Az írónő pedig még arra is figyelt, hogy az ismeretlen szavak a kötet végén megmagyarázásra kerüljenek. A könyv egyáltalán nem ijesztő, sokkal inkább kalandosnak és fantáziadúsnak mondanám. Nagyszerű választás a nyári szünetre fiúknak és lányoknak egyaránt. 

Ebben a kötetben minden benne van, ami egy mai fiatal számára érdekes és izgalmas lehet:

  • kalandok ✅
  • veszélyek ✅
  • nyomozás ✅
A történet középpontjában maga a nyomozás áll. A Renegát londoni előadásán váratlanul tűz üt ki, a kavarodásban pedig egyszercsak eltűnik Lady Mortimer értékes gyémántja. A Scotland Yard egy fiatalembert (Alexander) gyanúsít a lopással. Miminek és a fiúnak nincs könnyű dolga, ha szeretné tisztázni a nevét. Csempészekkel találkoznak, titkos találkozókon hallgatják ki a gyanúsabbnál gyanúsabbnak tűnő alakokat. A nyomozásban a társuk Anka, aki az Orczy család szolgálatában áll, emellett pedig Mimi legközelebbi barátnője. 
Ahogy haladunk előre a történetben, egyre több mindenre derül fény, szép lassan helyükre kerülnek a kirakós darabkái, mindenki egyre gyanúsabb és gyanúsabb lesz. Az ártatlannak gondolt felnőttek gyorsan gyanúsítottakká válhatnak és a leggyanúsabb személyről is kiderülhet, hogy semmi köze a bűntényhez. Vajon ki lopta el a gyémántot? Milyen gaztettek vannak még készülőben? Képes lesz a három fiatal tisztázni Alexander nevét?

Ugyan én nem vagyok egy óriási krimi fan, nagyjából minden rajongásom Murdoch nyomozó rejtélyeire korlátozódik, de valami miatt a nyomozás szálakat hihetetlenül szeretem az ifjúsági regényekben. A londoni gyémántrablás pedig tökéletes belépő a gyerkőcöknek a krimik világába. 
Bár a történetben megjelennek a különböző alvilágbeli figurák (csempészek, rablók) és Hasfelmetsző Jack is említésre kerül a vérfagyasztó gyilkosságai miatt fontos kiemelnem, hogy semmiképpen sem ijesztő Ruff Orsolya regénye. Tökéletes olvasmánynak tartom a 10-14 éves korosztály számára. Garantáltan odaszegezi majd a fiatalokat a fotelhoz és biztosan őrült lelkesedéssel falják majd a lapokat. Ezt a könyvet egyszerűen nem lehet nem szeretni. Még felnőtt fejjel is imádtam olvasni, ezért biztos vagyok benne, hogy a célközönség körében is nagy sikere lesz. A kötetben ráadásul apró, kiegészítő meglepetések is bújnak, melyek még érdekesebbé és izgalmasabbá teszik az olvasását. Segítségükkel még közelebb érezzük magunkhoz a történetet, tényleg úgy érezzük, mintha mi is részesei lennénk. 


Mimi egy nagyon izgalmas karakter, tényleg olyan, mint Enola. Egy igazi szabadszellem, aki él-hal az izgalmas ügyekért. Félelmet nem ismervén járkál London utcáin (még úgy is, hogy tudjuk Hasfelmetsző Jack is ott ólálkodik valahol). A fiatal lány karakterét nem más, mint báró Orczy Emma ihlette. Ugyan Mimi személye nem azonos vele, de vitathatatlan, hogy Ruff Orsolya sokat merített az írónő életrajzából a karakter megalkotásához. A legtöbb karakter és esemély ugyan a képzelet szüleménye, de néhány megtörtént eset is helyet kapott a regénybe. Például mikor a Renegátot bemutatták Londonban, tényleg kisebb tűz ütött ki a színpadon. Külön érdekes és izgalmas az is, hogy Liszt Ferenc karaktere is megbújik a sorok között, aki tényleg jó barátságot ápolt Orczy Emma édesapjával. 
Alexander karaktere is nagyon szerethető, egy igazán bátor fiatalember, aki az ezernyi jelmezével bárhol képes elvegyülni. Bár csak kevéssé ismerjük meg, mégis nagyon megkedveltem őt. 
Az én személyes kedvencem egyértelműen Anka, akinek az alakja egyszerűen imádnivaló. A fiatal lány szintén magyar származású és azóta van a családnál, hogy eljöttek Budapestről. Őszintén szereti Mimit és bármikor kész falazni neki. 

Ami nagyon tetszett, hogy az írónő igyekezett olyan irodalmi műveket belecsemészni a regénybe, melyek a viktoriánus korban jelentek meg és nagy népszerűségnek örvendtek. Nekem felnőtt fejjel például nagyon tetszett volna egy olyan függelék is, amiben az összes ilyen regény felsorolásra kerül, de ez nyilván csak szőrszálhasogatás a részemről. Ha akartam volna nyilván én is ki tudtam volna jegyzetelni a regényeket.

Rengeteg kérdés maradt megválaszolatlanul számomra, Alexander életéről és Mimi testvéréről remélem a jövőben többet is megtudunk.Mert hogy igen, a folytatás szinte borítékolható, ugyanis a kaland folytatódik. Alig várom, hogy tovább olvassam Mimi és Alexander kalandjait és bízom benne, hogy majd a gonosztevők is horogra akadnak. 

Összességében engem teljesen levett a lábamról Ruff Orsolya regénye. Felnőtt fejjel is igazán szerethető olvasmány, de ami tuti, hogy célközönségénél biztosan nagy kedvenc lesz. A magyar Enola, aka Orczy Mimi kalandjai egy csodás sorozatkezdő kötet, én pedig már tűkön ülve várom a folytatást. Ha éppen azon agyaltok, hogy mi legyen a gyerkőc következő, nyári olvasmánya, akkor csak ajánlani tudom ezt a regényt. De persze ha felnőttként valami igazán jó kis ifjúsági krimire vágytok, akkor sem lőhettek mellé ezzel a regénnyel. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is kukkanthatsz a regénybe. 
 

Nyereményjáték

A Manó Könyvek kínálatában számtalan értékes és izgalmas olvasmányt találhatunk a fiatalabb korosztály számára. Ebben a játékban ezekre a történetekre koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy honnan származik (szerző+cím). 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET
“[…] a legfontosabb dolgok az életben nem külsőségek, hanem érzések, amikből erőt meríthetünk.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

07.11.: Csak olvass!
07.13.: Könyv és más
07.15.: Szembetűnő

2023. július 10., hétfő

Pam Jenoff: Nő ​kék csillaggal


Sziasztok!

Pam Jenoff neve már nem volt ismeretlen számomra, hiszen néhány éve már volt szerencsém elolvasni egy másik regényét is. A Nő kék csillaggal című regénye azonnal felkeltette az érdeklődéseme. A holokauszt  és a II. világháború témája már nagyon régóta az érdeklődésem középpontjában áll, így minden ígértesnek tűnő történetre azonnal lecsapok. Nagy szerencsémre a kiadónak hála most lehetőségem volt elolvasni a kötetet, de mielőtte írok róla nektek, lássuk miről is szól a történet. 

1943-ban ​Sadie a krakkói gettó egyik szűk szobájában édesapjával és várandós édesanyjával várja a háború végét és sorsuk jobbra fordulását. Egy nap aztán a várakozás borzalmas módon ér véget: a Harmadik Birodalom katonái sorra gyűjtik be a zsidó lakosokat, hogy munkatáborba hurcolják őket, így a családnak nincs más választása, mint a város alatt meghúzódó csatornarendszerbe menekülni, és megpróbálni ott túlélni.
Krakkó másik felén a Sadie-vel egykorú Ella a németekkel nyíltan kollaboráló mostohaanyja zsarnokságától szenved. Egy nap a piacon járva az egyik szennyvízcsatorna rácsa alatt különös dolgot vesz észre: egy könyörgő szempárt. Ella tudja, hogy veszélyes, amit tesz, mégsem képes cserbenhagyni az ismeretlen lányt.
Sadie és Ella két külön világ, akiket a háború és a holokauszt pokla, személyes veszteségeik és szabadság iránti vágyuk kovácsol össze, bebizonyítva, hogy az igaz barátság ereje nem csupán a társadalmi vagy vallási különbségeket győzi le, de olykor az élet egyetlen kapaszkodóját jelenti.

Pam Jenoff regénye egy rendkívül fájdalmas és szivszorító történet, melyet a második világháború borzalmai ihlettek. A Nő kék csillaggal egy remek regény két olyan lány barátságáról, akik élesen eltérő körülmények között élik a háborús mindennapjaikat, mégis valahogy egymásban találtak vigaszra. Sadie abban, hogy beszélhet valakivel a külvilágból és talált valakit, akiben megbízhat. Ella pedig abban, hogy úgy érzi végre, hogy tehet ő is valamit egy embertársáért, hogy már nem tétlen, csendben szemlélődő, passzív szereplő, aki becsukja a szemét a nácik kíméletlensége és könyörtelensége láttán. A kötet továbbá egy nagyszerű emlék mindazon bátor lengyel ember számára, akik valamilyen módon harcoltak a náci politika ellen. Hiszen rengetegen vannak, akik nem tűrték némán a megpróbáltatásokat, ha másért nem, akkor azért, hogy büszkén sétálhassanak a halálba. Ahogy az idézet is mutatja:

– Komolyan hiszed, hogy le tudjátok győzni a németeket? – szegeztem neki hitetlenkedve a kérdést.
– Nem – vágta rá nyersen. – Se fegyverzetben, se létszámban nem érünk a nyomukba.
– Akkor miért csináljátok? […]
– Mert ha majd egyszer az emberek visszatekintenek erre az időszakra, látniuk kell, hogy nem hagytuk magunkat.

És talán ez az idézet nem csak a mindennapi hősöknek állított fentebbi mondatomra reflektál, hanem arra is, hogy miért is olvasok én ilyen jellegű könyveket. Egy barátom megkérdezte tőlem, hogyan tudok ennyi fájdalmat és szomorúságot elviselni. Azt válaszoltam neki, hogy vannak dolgok, amelyeket egyszerűen nem lehet és nem is szabad elfelejteni. Úgy érzem, ha megismerem ezeket a történeteket hozzájárulok ahhoz, hogy soha nem merüljön feledésbe az, hogy az ember micsoda kegyetlenségre képes. Továbbá ez egyfajta tiszteletadás részemről az áldozatok irányába. Nem felejtem el őket, a szenvedésüket és a hősies hozzáállásukat. Fontos, hogy emlékezzünk a mindennapi, névtelen hősökre is. Azokra, akik félelmet nem ismervén kiállltak a náci propaganda ellen, és ezért az életükkel fizettek. És azokra is, akik a túlélés érdekében némán tűrtek és becsukták a szemüket, de akkor sem szóltak egy szót sem, ha esetleg tudomásukra jutott, hogy valaki élelmet juttat a bújkálóknak.

A Nő kék csillaggal olvasása közben ismételten realizáltam, hogy a háború kegyetlenségeiről még olvasni is rendkívül megterhelő, el sem tudom képzelni, hogy milyen lehetett azoknak, akiknek ez az időszak a mindennapjaik részét képezte. A holokauszt az egyik legfájdalmasabb téma, bármilyen oldalról is közelítjük meg, csak szenvedést látunk. Még mindig, a sokadik regény olvasása közben is olykor óhatatlanul ökölbe szorul a kezem, a tehetetlen düh minden alkalommal magába szippant. Olykor olvasás közben úgy éreztem, hogy meg kell állnom egy pillanatra, mert a kis lelkem darabokra hullott egy-egy jelenet olvasása közben. Szerencsére az írónő mesterien remekül egyensúlyozott. Az egy-egy szívszaggató pillanatot mindig nyugodtabb (már amennyire a téma engedi) epizód következett. 
Az értékelés ezen pontján fontos megjegyezni, hogy a történet nagy része fikció. Bár valós eseményeken alapul Pam Jenoff regénye (az írónő szavaiból kiderül, hogy Ukrajnában tényleg a csatornákban bújtak el néhányan a túlélés reményében) az írónő azonban jócskán élt az írói szabadság lehetőségével és az egészet áthelyezte Lengyelországba. Az emberek hősiességét és bátorságát azonban igyekezett minél pontosabban és hűen bemutatni, így azt hiszem jobbul mondhatjuk, hogy az írónő mesterien zsonglőrködött a történelmi tények, illetve a fikció elemeivel egy igazán lebilincselő regényt alkotott.

A kötet két főszereplője, Sadie és Ella igazán kedves és szerethető karakter. Sadie zsidó családból származik. A gettó kiürítése közben, két másik család társaságában egy csatornamunkás segítségével elbújnak a föld alatt, és ott próbálják meg kivárni a háború végét. Hihetetlenül emberinek tűnt a karaktere. Az írónő nagy gondossággal alkotta meg a szereplőit, így abszolút nem tűnt idegennek, vagy furcsának a karaktere. A 18 éves fiatal lány nem viselte könnyen a bezártságot, olykor meggondolatlanul viselkedett, máskor pedig óriási hősiességről tett tanúbizonyságot. A barátsága Ellával furcsa és váratlan fordulat volt. A 19 éves lány véletlenül pillantotta meg őt a csatornában, és ahogy a tekintetük összefonódott, azonnal tudta, hogy képtelen lenne segítség nélkül továbbmenni. Rövid ismertségük alatt óriási hatással voltak egymás életére, az olvasó óhatatlanul is annak drukkol, hogy a háborút követően egymás szomszédságában éljék le a boldog életüket a családjukkal. De vajon megadathat neki a jövökép és a tervezgetés luxusa? Meddig bújkálhat Sadie családjával és a többi menekülttel a csatornában? És Ella meddig képes segíteni neki a kollaboráns mostohája tudta nélkül?

A regény bővelkedik az izgalmakban, engem teljesen magához láncolt a történet, a csavarra a végén pedig bevallom, én nem számítottam. Pedig utólag visszagondolva azért gyanakodhattam volna egy kicsit. Mindenesetre nagyon tetszett, hogy így lett vége, bár nehezen tudta feledtetni velem a fájdalmas űrt, amit az egész regény úgy összességében bennem hagyott. 
A gettókról és a nácik zsidóellenes magatartásáról mindig megterhelő olvasni, most talán még inkább érik a látogatásom Lengyelországba és Auschwitzba. 
El sem tudom képzelni, milyen lehetett a csatornába menekülni és egy lyukban remegni és izgulni, hogy nehogy megtalálja őket a rendőrség, vagy a náci katonák. Embertelen időszak volt ez, melyet csak kis mértékben tudott ellensúlyozni a hétköznapi emberek hősiessége. 

Pam Jenoff csodálatos munkát végzett, összességében remek történelmi regényt alkotott. Azt hiszem, hogy ha a legnagyobb kedvenceim közé nem is kerül a történet, de Sadie és Ella története sokáig velem marad és remek olvasmányélményként tartom számon a jövőben. Ha szeretitek a II. világháborús regényeket, vagy a holokauszt történeteket, akkor csak ajánlani tudom nektek a könyvet. Olvassátok, szeressétek!

A recenziós példányt szeretném megköszönni a Magnóliának. Ha tetszett a könyv, akkor ITT tudjátok közvetlenül a kiadó oldaláról megrendelni. Ugyanitt pedig bele is tudtok olvasni a regénybe. 

















2023. július 3., hétfő

Cécile Pivot: A ​kis francia könyvesbolt + Nyereményjáték


Sziasztok!

Írunk-e még leveleket? Cécile Pivot könyvében ennek és a levélírás erejének járhatunk utána, hiszen a történet főszereplője, Esther épp egy ilyen tanfolyamot indít el egy kis franciaországi könyvesboltban. Tarts a Blogturné Klub négy bloggerével, s derítsük ki együtt, mi lapulhat a levelekben, s hogyan formálják ezek a kötet karaktereinek életét. A turné végén megnyerheted a könyv egy példányát a General Press Kiadó jóvoltából.

Egy történet szerelemről, reményről, rejtélyről és összetartozásról
Az apja emlékére Esther levélíró műhelyt indít egy franciaországi könyvesboltban, hogy másoknak is megmutassa a szavak erejét. Igencsak meglepődik, amikor tucatjával érkeznek a jelentkezések a tanfolyamra, és hamarosan egy idős hölgy, egy kiábrándult üzletember, egy egymástól elhidegült házaspár és egy szomorú kamasz fiú leveleinek a társaságában találja magát. Ahogy Esther diákjai felfedezik a sorok között megbúvó reményt, álmokat és félelmeket, Esther is egy új, váratlan kalandokkal teli világba kerül.





Lám lám, milyen ereje is van az írott szónak. Ezzel a gondolattal csuktam be a könyvet olvasás után. Érdekes élmény volt olvasni Cécile Pivot regényét, még akkor is, ha teljesen másmilyen volt végül, mint amire számítottam. 

Mindig is imádtam azokat a történeteket, amelyek különböző emberi sorsokat helyeztek előtérbe némi drámai hangulattal fűszerezve, A kis francia könyvesbolt  pedig pontosan azt adta, amit vártam. Cécile Pivot regénye egy igazán különleges történet egy tanfolyamról és hat emberről, akiknek az élete teljesen összefonódott a levélírásnak hála. 

A kis francia könyvesbolt című kötet egy igazán kedves és szerethető történet a fájdalomról, a gyászról és az újrakezdésről arról, hogy micsoda ereje lehet a kommunikácónak. Mindannyian éreztük már azt, hogy olykor nehezen nyílunk meg mások előtt. Hogy képtelenek vagyunk face to face beszélni a problémáinkról. Így írásban sokkal könnyebben kommunikálunk. Van időnk átgondolni a választ és közben tudjuk saját gondolatainkat is rendezni. Ez a könyv egy igazán szerethető olvasmány a barátságról, az újrakezdésről és arról, hogy milyen hatássak lehetünk mások életére. A cselekmény érdekes és izgalmas. Nincsenek benne nagy fantasztikumok, vagy spirituális történések, mégis lebilincselő a maga módján. Olyan emberek történeteit ismerhetjük meg, akik akár a szomszédunkban is élhetnek.

A történetben szereplő karakterek egytől egyig rendkívül hitelesek és emberiek. Nem romantikus, vagy túlmisztifikált hősök, hanem valódi hús vér emberek, akik akár az utcán is szembejöhetnének velem. Mind életkorban, mind pedig problémáikban mások, mégis a tanfolyam megváltoztatja mindegyikük életét. Olvasás közben nagyon sokat gondolkodtam a történeten. Vajon csatlakoznék egy ilyen tanfolyamhoz? Képes lennék írni a legnagyobb fájdalmaimról és traumáimról? Vajon milyen mértékben változtatná meg ez az élmény az életemet?

Érdekes volt látni az egyes emberi sorsokat, ebben a történetben sokféle történet megjelenik. Olvashatunk egy gyászoló kamaszról, aki nem találja a helyét a megváltozott élethelyzetükben. Egy házaspárról, ahol a felesége súlyos szülés utáni depresszióban szenved, emiatt pedig veszélybe kerül a kapcsolata a férjével. Egy kiégett üzletemberről, aki egész életében a pénzt hajkurászta és bár mérhetetlenül gazdag, mégsem boldog. Egy magányos idős hölgyről, aki a természet és állatvédelem nagy támogatója és természetesen arról, aki az egész tanfolyamot kitalálta. 
A levelek nagyon tetszettek, bár mivel többségük kettő személlyel levelezett, így kissé repetetívnek hatottak. Mindenesetre engem teljesen magával ragadott mindegyik írás. Legyen szó öngyilkosság feldolgozásról, kiégésről, szülés utáni depresszióról, vagy magányról. Mindegyik olyan téma, melyet olykor társadalmi tabu övez, pedig rengeteg ember életét érinthetik. Fontos lenne, hogy mindegyik téma társadalmi párbeszéd alapját képezze. 

Engem leginkább a házaspár (Juliette és Nicolas), és a fiatal fiú (Samuel) élettörténete ragadott magával. Juliette egy súlyos feldolgozatlan trauma miatt nehezen tudott kötődni a kislányához, ez pedig rányomta a bélyegét a házasságára is. Férje nem tudott mit kezdeni a nő állapotával, ez pedig tovább mélyítette kettejük között a szakadékot. A levelezés nagyszerű hatással volt kapcsolatukra, végre el tudták mondani egymásnak legbensőbb érzéseiket, hiszen az írott forma sokszor hatékonyabb tud lenni. 
Samuel és családja nagy veszeségen van túl, a fiú pedig nem találja a helyét. Rengeteg fájdalom és önvád van benne, magányosan próbál túljutni a veszteségen. Sajnos a családjuk nem kommunikál sokat egymással. A levelek hatására azonban kinyílik és végül elindulnak közösen a gyógyulás útján. 
Hozzá köthető még az a felismerés is, hogy a Japánban megtalálható telefonfülke, melyben a zarándokok elhunyt szeretetteivel beszélhetnek korántsam ismeretlen számomra. Van egy könyv a polcomon, mely pontosan erről szól. Azt hiszem, hogy jelet kaptam, most már tényleg el kell olvasnom azt a regényt is. 

A könyv egy része levelekből áll, ezeket kevés prózai szöveg köt össze. Engem ezek az átkötő szövegek inkább zavartak, mint lelkesítettek. Jobb lett volna szerintem, ha a történet egy az egyben levélregényként íródik. Valahogy jobban passzolt nekem ez a forma a cselekményhez. Bár vitathatatanul ezek a prózai részek is fontos részét képezik a történetnek, de valahogy engem nem varázsoltak el, kicsit olyan volt, mintha a levegőben lógtak volna. A kötetnek jót tett volna néhány plusz oldal, akár emaielek vagy sms-ek formájában, kicsit olyan kurtán furcsán ért véget. Igaz mindenki megkapta a lezárást és ezáltal a feloldozást is, de valahogy nekem még így is nagy hiányérzetem maradt.

A levelezés egyértelmű célja az volt, hogy a szereplők íráskészsége javuljon a tanfolyam keretében valahogy mégis inkább terápiás célt töltött be. Mindannyiuk életében egy űrt töltött be ez az új foglalatosság és óriási hatással volt rájuk. Az íráskészséghez kötődő feladatok érdekesek voltak, de talán az még érdekesebb volt, hogy mennyire gyorsan mély beszélgetésekbe bonyolódtak egymással a karakterek. Olykor egy ismeretlennek könnyebb kiönteni a szívünket, az írott forma pedig tovább egyszerűsíti ezt a képletet. Így tényleg ez a tanfolyam olyan volt, mint egy remek terápia. 
Bár alapvetően úgy indult ez az egész tanfolyam, hogy Esther különféle megjegyzésekkel ellátja majd a leveleket ezáltal az írói készségük is fejlődik a szereplőknek, ezek a megjegyzések csak nagyon kis mértékben jelentek meg. Az elején nagyon örültem, hogy majd biztos találok én is néhány tuti tippet az íráshoz, de csalódnom kellett. Sajnálom, hiszen érdekes és izgalmas lett volna ezeket is megismerni. 

Ahogy látjátok, tulajdonképpen nincsenek nagy gondjaim történettel,  mert engem így is levett a kötet a lábamról, a kiaknázatlan lehetőségektől és hiányérzettől sajnos azonban nem lett számomra  5 csillagos olvasmányélmény. Mindezek ellenére nagyon szerettem olvasni, mindegyik karaktert nagyon megkedveltem és egy cseppet sem bántam meg, hogy sorra kerítettem. 
A végére azt hiszem, hogy meg is válaszoltam a hipotetikus kérdésemet, és nagyon szívesen leveleznék valakivel. Olyan jó lenne leveleket küldeni és várni. Bárcsak lenne erre lehetőségem. 

Ha szeretitek az ilyen jellegű történeteket, akkor ajánlom jó szívvel A kis francia könyvesboltot. A hiányosságai ellenére egy igazán szerethető olvasmány, szóval ha titeket is érdekelnek a különböző emberi sorsok, akkor adjatok egy esélyt a történetnek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 
 


Nyereményjáték

Egy kis francia könyvesbolt kínálatának eredünk nyomába mostani játékunkban. Minden állomáson találtok egy-egy rövid életrajzi adatot valamely francia szerzőről. A feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik íróról vagy költőről van szó - és a helyes választ beírjátok a rafflecopter megfelelő sorába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

ÉLETRAJZI ADAT

1799-ben született regényíró, akit a francia realista regény egyik megteremtőjének is tartunk. Legismertebb művei közé tartozik a Goriot apó, az Elveszett illúziók vagy épp az Eugénie Grandet.


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

07.03. Csak olvass!
07.06. Szembetűnő
07.09. Betonka szerint a világ…

2023. július 2., vasárnap

Taylor Jenkins Reid: Evelyn ​Hugo hét férje + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg Taylor Jenkins Reid: Evelyn Hugo hét férje című regénye, mely óriási népszerűségnek örvend, világszerte számos irodalmi díjat nyert. Ha van kedved belemerülni Evelyn Hugo izgalmas szerelmi történetébe Hollywood aranykorából, tarts velünk, és a játékunk megfejtésével akár meg is nyerheted a könyv egy példányát. 

Egy szédítő hollywoodi karrier.
Egy mélyen eltemetett titok.

A legendás, de teljes visszavonultságban élő világsztár, Evelyn Hugo évtizedek óta először hajlandó interjút adni. A döntésénél már csak a választása meglepőbb: ragaszkodik egy fiatal, ismeretlen újságírónőhöz, Monique Granthoz.
Miért pont neki jut ez az álomlehetőség?

Aztán Evelyn emeli a tétet. Mert a szimpla sztárinterjú helyett sokkal többet ajánl. Mindent. A teljes igazságot csillogóan botrányos életéről. Semmit sem szépítve és semmit sem elhallgatva. Ahogy elkezdődik a munka, az újságírónő nemsokára sejteni kezdi: valamilyen módon összefonódik saját sorsa és Evelyn múltja. Ám ennek a titoknak nagy ára van.


Taylor Jenkins Reid neve már nem volt ismeretlen számomra, a Daisy Jones & The Six című regényét már olvastam. Nagyon szerettem azt a történetet, így nem is volt kérdés, hogy az Evelyn Hugo hét férjét is mindenképpen sorra kerítem majd. A várakozásaimat tovább fokozta, hogy a kötet egyszer már megjelent magyarul egy másik kiadónál, de miután elfogytak a kiadott példányok, nem lett újra nyomva a regény és az egekbe szökött az ára a kötetnek az egyes eladói fórumokon és oldalakon.  Bár úgy érzem, hogy összességében nem lett nálam akkora szerelem ez a kötet, mint az írónő másik magyarul megjelent regénye, mégis összességében csak pozitívan tudok róla nyilatkozni. 

A két elolvasott kötet után úgy érzem, hogy az írónő legnagyobb erőssége, hogy bár kitatált karakterekről ír, mégis hiteles és érdekes tud maradni. Egy másodpercig sem érzem, hogy a történet csupán a képzelet szüleménye, nem lepne megaz sem, ha rákeresnék Evelyn Hugo nevére és mindent szószerint megtalálnék róla egy Wikipedia oldalon. A fiktív karakterek nem akarnak görcsösen valódinak tűnni, egyszerűn minden erőlködés nélkül ízig-vérig valóságosnak látszanak. Olyan hitelességgel írt a színésznő életéről, hogy egy másodpercig sem lep meg az a tény, hogy egyes rajongók elhitték, hogy Evelyn Hugo valóságos személy. Abszolút megértem, hogy a Goodreads nevű külföldi oldalon ez a regénye a legnépszerűbb az írónőnek, én sem tudnám megfogalmazni, hogy miért nem lett nálam 5 csillagos olvasmányélmény. Nagyon szerettem, de valahogy mégsem tudok rá maximális pontszámot adni. Talán azért, mert bár érdekes és izgalmas olvasmány volt, mégis végig kívülállónak éreztem magam. Nem azt mondom, hogy nem szippantott be a történet, hanem inkább azt, hogy bár beszippantott, nem volt rám elemi hatással. Nem éreztem a bőrömön Evelyn vívódásait, és bár mélyen együttéreztem vele, mégsem érintett meg annyira lelkileg, mint amire számítottam. Olyan voltam, mint egy külső szemlélő, aki bár élvezte magát a történetet, de valahogy kívül tud helyezkedni a drámaiságon. 

Dráma pedig aztán volt dögivel. Ha csak arra gondoltunk, hogy Evelyn az élete során hét "férjet fogyasztott" el, akkor láthatjuk, hogy az élete egyáltalán nem volt unalmas. A történet szerint a 79 éves filmsztár, igazi ikonná vált. Ugyan már jócskán benne jár a korban, mégis a mai napig imádják és bálványozzák. Egy igazi hollywoodi csillag, akinek az alakja megkerülhetetlen. A legnagyobb vonzereje talán az, hogy misztikummá vált. Évek óta nem adott senkinek interjút, sokan tudni véltek róla sok mindent, de igazán senki sem ismerte őt. Egy nap azonban egy fiatal nő, Monique Grant lehetőséget kap, hogy megírja a színésznő életrajzát. De vajon miért őt választotta Evelyn? Milyen szálak köti őket össze? És nem utolsó sorban, vajon Evelyn hét férje lesz a legérdekesebb része az önéletrajznak, vagy valami teljes másra helyeződik majd a fókusz?

Ahogy haladunk előre a történetben, úgy ismerjük meg Evelyn karakterét egyre mélyebben és jobban. Az élettörténete úgy épül fel, hogy a férjeit helyezi központba és így meséli el a teljes történetet. Megismerjük a kapcsolatait, a meztelen igazságot mindenféle sumákolás nélkül. Ahogy a szegény Ernie Diaz, az átkozott Don Adler, a hiszékeny Mick Riva, az okos Rex North, a nagyszerű, jószívű, megkínzott Harry Cameron, a csalódást keltő Max Girad és kellemes Robert Jamison karakterét megismerjük, úgy jelenik meg előttünk az igazság Evelyn életéről. Voltak benne jó és borzalmas pillanatok, lenyűgöző, hogy mennyit bír az ember, ha komoly cél lebeg a szeme előtt. Evelyn nagy akart lenni és el is érte, hogy ikonként nézzenek rá. Ahogy a színésznő hangsúlyozza, és én is egyet tudok ezzel érteni, ő nem egy jó ember. Sokkal inkább a mai divatos morally grey szó jellemzi őt a legjobb. Ahhoz, hogy kitörhessen arról a nyomorgó környékről, ahonnan származik komoly akaretrőre volt szüksége. Az akaraterő mellett azonban szüksége volt még egy hozzávalóra, ez pedig a teste. Az írónő kíméletlenül bemutatja, hogy Evelyn soha nem rettent meg attól, hogy a szexualitását használja az előrejutás érdekében. Nem esett kétségbe, ha egy férfit kellett elcsábítani, hogy előre törjön. Csúnya ezt mondani, de egy külső szemlélő számára, simán ráillene a számító ribanc kategória. De persze ő ennél sokkal több. Az egyes tettei erőteljesen megkérdőjelezhetők morálisan, ha megérteni nem is tudja őt az olvasó, de érteni véli a cselekedeteinek miértjét. A karrierje során súlyos titkokat őrzött, nem mindegyik házassága köttetett szerelemből, ezért óriáis rizikót vállal ezzel az életrajzzal. 

Érdekes volt látni a régi korok Hollywoodját. El tudom képzelni, hogy az írónőt valós személyek és ikonok ihlették. Biztos vagyok benne, hogy a női színészek kevesebbet értek és egy férfi miatt simán eltűnhettek a süllyesztőben. Ahogy a világ, úgy a filmipar is férfiorientált volt. A mai napig hallani, hogy egyes esetekben a női szereplők kevesebbek keresnek egy produkcióban, mint férfi társaik. Akkor gondoljunk csak bele, hogy az 1950-60-as években mekkora különbség lehetett a két nem között. Evelyn azonban fittyet hányot a konvenciókra és üstökösként tört előre. Ha kellett, akkor megállapodott, ha kellett tűrt, ha kellett titkolózott. Nem mondom, hogy szerethető karakter, mégis lenyűgöző az alakja. Már már sajnálom, hogy nem valóságos személy. Ha így lenne, tuti mindent is elolvasnék róla. Főleg az önéletrajza fényében. :)

Az én személyes kedvencem egyértelműen Harry Cameron volt, akivel mély barátságot ápolt. Jó volt látni, hogy milyen állandóságot biztosított Evelyn számára és szomorú voltam, hogy véget ért a közös életük. Fontos szereplő még a történet szempontjából Celia St. James is, aki a színésznő második legjobb barátja volt (Harry) után. Érdekes volt látni, hogy miként kapcsolódik össze két nő élete, szerettem ezt a történetszálat, még úgy is, hogy összességében nem éreztem mindig egészségesnek a kapcsolatukat. 

A borító zseniális, csodálatosan illik Evelyn karakteréhez, akinek a legemlékezetesebb ruhái ebben a színben pompáztak. 

Nagyon boldog vagyok, hogy a Kiadó felkarolta a szerzőnőt és minden könyve megjelenik majd szép lassan magyarul. Biztos vagyok benne, hogy nem most olvastam utoljára tőle, kíváncsian várom, hogy mivel kápráztat el legközelebb az írónő. Összességében csak ajánlani tudom nektek az Evelyn Hugo hét férjét. Nagyszerű olvasmány, egyszerűen imádtam, hogy az írónő bánt a szavakkal és a karakterével. Bár nekem nem lett akkora kedvenc, mint Daisy Jones karaktere, mégis csak pozitívan tudok nyilatkozni róla. Remélem meghoztam a kedveteket az olvasáshoz. Olvassátok, szeressétek!


Értékelés: 5/4,5

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 
 

Nyereményjáték

Négy állomás, négy híres színésznő, akiknek Evelyn Hugo akár kortársa is lehetett volna. Ismerjétek fel őket az ikonikus mozis képek alapján, és a nevüket írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

AZ ÉN SZÍNÉSZNŐM KÉPE


a Rafflecopter giveaway

Állomások

07.02. Csak olvass!
07.05. Sorok között

2023. június 30., péntek

Emily Henry: A ​könyvek szerelmesei + Nyereményjáték

Sziasztok!

Könyvek, szerelem és még több könyv!  Adj hozzá egy antihősnőt, egy morgós fickót, és máris megvan a nyerő recept a Central Könyvek legújabb romkomjához. Ha szeretnétek egy példányt a könyvből, akkor kövessétek blogturnénkat és vegyetek részt nyereményjátékunkban!

A ​romantikus komédia műfajának koronázatlan királynője harmadik regényében könyvrajongókról írt – könyvrajongóknak!
Egy nyár, két ellenlábas és egy cselekményfordulat, amit egyikük sem látott előre.
Nora Stephens élete a könyvek körül forog. Elolvasott mindent, ami elolvasható, ő maga viszont egyáltalán nem egy tipikus regényhős. Azaz nem hetyke, pimasz, merész csaj, nem laza, nyugis álomnő, és a legkevésbé sem cukorfalat. Hanem kőkemény irodalmi ügynök, aki legfeljebb az ügyfelei szemében hősnő.
És akinek a vadvirágos réten piknikezés, a jóképű vidéki doki, a deltás pultos vagy más hasonló figurák helyett Charlie Lastrát, a mogorva New York-i könyvszerkesztőt dobta a gép. Igazi cuki találkozás lehetne ez hős és hősnő között, ha nem futottak volna már össze többször New Yorkban, és a megismerkedésük nem lett volna híján mindennemű cukiságnak.
Nora jól tudja, hogy korántsem ideális regényhősnő, és Charlie is tisztában van vele, hogy nem ő a nagybetűs álomférfi. De miután újra és újra egymásba botlanak – a véletlenek olyan összjátéka folytán, amely cselekményszálat minden valamirevaló szerkesztő kukázna –, felfedeznek valamit, ami alapjaiban rengeti meg az önmagukról írt, gondosan megkomponált sztorijukat.

Ha egy ideje követitek már a blogomat, akkor tudjátok, hogy a romkomok a gyengéim, abszolút a guilty pleasure kategória nálam, egyszerűen imádom őket nézni és igazából most már olvasni is. Az ilyen jellegű történeteket a lányok  nem azért néznek,/olvasnak mert komoly filmesztétikai és magasirodalmi
értékeket várnak az alkotástól, hanem egyszerűen csak simogatja az ember lelkét a történet. 
Bennem például most tudatosult (a prológus elolvasása után), hogy IMÁDOM a kisvárosi románcokat. A kedvenc karácsonyi filmjeim és romantikus történeteim ezen a klisén nyugszanak, egyszerűen megunhatatlanok számomra. Mindegy, hogy férfi, vagy nő utazik az álmos kisvárosba, egyformán imádom mindkét változatot. Így még izgalmasabb volt olvasni Emily Henry regényét, hiszen bizonyos szempontból görbe tükröt állít az ilyen jellegű történeteknek. 

Emily Henry neve már nem volt ismeretlen számomra, sokszor szembejött velem, a magyar és külföldi oldalakon, de még egyik könyvét sem olvastam. A könyvek szeremeseinek leginkább a címe miatt adtam esélyt, mert szeretem az olyan történeteket, amelyeknek könyvmolyok a főszereplői. 
Óriási lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba és szerencsére egyáltalán nem bántam meg, hogy esélyt adtam ennek a kötetnek. Az az igazság, hogy nagyon tetszett. Egy igazi könnyed, romantikus regény, mely elvarázsolja az olvasóját. Tökéletes választás volt a szabadságom idejére. 
A cselekmény összességében nem bonyolult és kiszámítható, mégis minden másodpercét imádtam az olvasásnak. A karakterek nem egysíkúak, ahhoz képest, hogy egy romkomról van szó, igazán összetettek voltak. A könyvek szerelmesei egy tipikus chick lit könyv. Tudjátok, az a típus amikor nem kell gondolkodnod az eseményeken, csak kellemesen sodródsz az árral. A történet egyetlen célja a szórakoztatás, ezt a funkcióját pedig maximálisan betöltötte. A könyv teljesen lekötött, jókat mosolyogtam rajta, sőt bevallom, néha hangosan felnevettem. Emily Henry regénye nagyszerű választás egy kellemes kikapcsolódásra. A rengeteg könyves utalást pedig egyszerűen imádtam. 

Nem tudom ismeritek-e az Encanto című mesét, de Nora karakteréről nekem azonnal Luisa jutott eszembe. Ő énekli a Surface Pressure (Bírom én) című dalát. Ha hihetünk a pszichológiának, akkor a születési sorrend nagyban befolyásolja az ember személyiségt. Vegyük például az elsőszülötteket. A kutatások szerint a legidősebb gyerekek tulajdonképpen modellezik a szüleik viselkedését, ezért jogot formának arra, hogy irányítsák, kioktassák, tanítsák a kisebb testvérüket, illetve testvéreiket. Ebben az is megerősíti őket, hogy a szülők a második gyerek megszületése előtt felkészítik az idősebbet, hogy majdani testvérére vigyáznia kell, de a szülők sokszor már jó előre elmondják, számítanak majd a segítségére, közreműködésére a baba körül.A legidősebb gyerek könnyen válik perfekcionistává: mivel a szülőket mintázza, ő is ügyesen próbál csinálni mindent.  Szépen önteni a tejet, vonalon belül maradva színezni a színezőkönyvben. Nehezen viselik, ha valamiben hibáznak vagy kudarcot vallanak, és nehezen ismerik be, ha rosszul cselekedtek. Ráadásul az első gyerekkel foglalkoznak a legtöbbet a szülők, így nála korrigálnak valószínűleg a legtöbbet, ami kihat a gyerekre is. Így a legidősebb gyerekek sokszor perfekcionisták és úgy érzik, hogy az egész világ súlya az ő vállukat nyomja.
Nos, Nora karaktere pontosan ilyen. Egy feldolgozatlan trauma hatására az egész életét annak szenteli, hogy a testvéréről gondoskodjon. Bár Libby már felnőtt nő, Nora mégis kényszeresen meg akarja oldani a húga problémáit. Ha pedig nem kér a segítségéből, akkor csellel veszi ár őt, hogy elfogadja. A kapcsolatuk így bár jónak tűnik, mégis mindketten érzik, hogy valami nem az igazi közöttük. Libby ötlete nyomán a két testvér elutazik, ez pedig nemcsak a kapcsolatukra, hanem az egész életükre sorsdöntő hatással lesz. 

A cselekmény nagyon érdekes. Bár kiszámítható, mégis nagyon újszerű az egész. Emily Henry csavar a vidéki románc klisén, és fricskát mutat neki. A főszereplőpáros a legkisebb mértékben sem kisváros kompatibilis karakter, a jóisten is New York utcáira teremtette őket. Nora nem a tipikus romantikus hősnő. Inkább ő az, akit elhagynak a férfiak azért, hogy a klasszikus hősnők karjaiban találjanak menedéket. De ahogy az életben, úgy ebben a könyvben is igaz, hogy soha nem szabad a külső és az első benyomások alapján ítélni, hiszen egy emberben annyival több lapul, mint amit a felszínen látunk. Nora bár külsőre erős, magabiztos, kíméletlen cápának tűnik, de igazából tele van frusztrációval, és a viselkedése csak egyfajta páncél. Charlie pedig mindig is elvágyott a kisvárosból, egyszerűen nem találta a helyét és frusztrálta, hogy kilóg a közösségből. 
A két szereplő nagyszerű párost alkott, az első pillanattól kezdve szerettem az évődéseiket. Szórakoztató volt olvasni a párbeszédeiket. Bár mondhatjuk azt, hogy mindketten anti kisvárosi románc arcok, tökéletesen állt a karatereiknek ez a milliő. Vicces volt látni őket ebben az élethelyzetben. Az első pillanattól kezdve drukkoltam nekik és bár a vége előtt legalább 100 oldallal tisztában voltam a tökéletes megoldással a problmájukra, mégsem zavart a "szenvedésük". 

Emily Henry rengeteg kisváros románc klisét felvonultatott. Legyen szó a helyi kisvállalkozás megmentéséről, a valószerűtlenül tökéletes álompasiról, a csillagnézésről, vagy a romantikus táncikálásról, valahogy minden jól működött a történetben még úgy is, hogy a szereplők abszolút anti romkom arcok voltak. Szerettem, ahogy az írónő mozgatta a szálakat.Jó volt látni azt is, hogy a szereplők fejlődésen mentek keresztül. Összességben tényleg jó kis olvasmány volt. 
Mindenesetre egy biztos, innentől kezdve más szemmel nézek majd azokra a karakterekre, akikre a Jégkirálynő jelző van aggatva és akik kíméletlennek és elhagyhatónak vannak feltüntetve. Azt hiszem, hogy mostantól ilyen sorsot álmodok majd mindannyiuknak.

Ha szeretitek Emily Henry munkásságát, akkor semmikképen se hagyjátok ki A könyvek szerelmeseit, ha pedig eddig ti sem olvastatok tőle semmit, akkor mindenképpen ajánlom, hogy adjatok egy esélyt a legújabb, magyarul megjelent regényének. Egy igazán kedves és szerethető történet, tökéletes választás nyárra, vagy  csak úgy, ha egy laza kötetre vágyunk. Csak ajánlani tudom nektek, olvassátok szeressétek!

Forrás:https://femina.hu/gyerek/szuletesi-sorrend-hatasa/

Értékelés: 5/4,5

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. A honlapon pedig bele is olvashatsz a történetbe. 
 

Nyereményjáték

Nyereményjátékünkban a Central Könyvek kiadványai között mazsolázunk. A turné minden állomásán egy szerző nevét találjátok, a feladatotok pedig az, hogy a rafflecopter megfelelő dobozába írjatok egy könyvcímet, mely a szerzőtől a kiadó gondozásában jelent meg.
Az értesítő levél megküldése után a nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

SZERZŐ NEVE
Sarah Penner

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

06.23 - Könyvvilág
06.30 - Csak olvass
07.02 - KönyvParfé
07.03 - Fanni’s Library
07.04 - Hagyjatok! Olvasok!
07.05 - Zakkant olvas
07.06 - Veronika’s Reader Feeder
07.08 - Olvasónapló
07.09 - A Szofisztikált Macska
07.10 - Szembetűnő

2023. június 26., hétfő

J. M. Miro: Hétköznapi ​szörnyetegek + Nyereményjáték

Sziasztok!

Az Agave Kiadónak köszönhetően, már magyar nyelven is olvashatjuk J. M. Miro sötét elemekkel átszőtt fantasy történetét, a Hétköznapi szörnyetegeket. A viktoriánus korabeli Anglia és a feszültséggel teli légkör bloggereinket is elvarázsolta. Tartsatok velünk, ismerjétek meg a Cairndale Intézet titkait és ha nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

„A ​Hétköznapi szörnyetegek kiemelkedő alkotás: a vad találékonyság, a dickensi különcség, a természetfeletti horror és a lebilincselő feszültség káprázatos keveréke. Vigyázzatok… ha egyszer beléptek a rémregények rémregényébe, sosem akartok majd távozni innen!”
Joe Hill

1882-t írunk. Edinburgh-tól északra, egy elszigetelt tó szélén található a Cairndale Intézet magányos kőépületeivel, ahol egy különös doktor természetfeletti képességekkel rendelkező árváknak nyújt otthont. Hamarosan két új gyerek érkezésére számít Londonból, azonban egy veszedelmes figura vadászni kezd rájuk – egy férfi, akiből korom és sötétség árad.

A tizenhat éves Charlie Ovid kegyetlen és erőszakkal teli gyermekkora során fedezte fel, hogy a teste magától meggyógyul, ha akarja, ha nem, míg Marlowe-ra egy tehervagonban találtak rá, és furcsa, kék színű fénnyel ragyog, ráadásul képes megolvasztani az eleven húst.

Két tapasztalt nyomozó feladata lesz biztonságos helyre vinni a fiúkat, ám hamarosan mindannyian a legszörnyűbb borzalmakkal kénytelenek szembenézni. Élők és holtak világa kerül összeütközésbe egymással, és miközben mélyen eltemetett titkokra derül fény, Charlie, Marlowe és a többi árva megismeri képességük valódi természetét – ráadásul nem csak arra jönnek rá, hogy mi fenyegeti őket, hanem, hogy a legádázabb szörnyetegek olykor a legkáprázatosabb ajándékokkal érkeznek.

Azt már sokszor leírtam nektek, hogy a fantasy nem feltétlenül az én műfajom. Ugyan mostanában egyre többet és többet olvasok, de nem érzem még azt, hogy ez lenne az én komfort világom. Mikor megláttam J. M. Miro: Hétköznapi szörnyetegek című regényét és a dark fantasy műfaji besorolást, azonnal felcsillant a szemem. Bár a horror és a dark fantasy világa nem áll messze tőlem, de inkább a filmeket és a sorozatokat ismerem jobban ezen a területen. Ilyen jellegű könyvet szerintem még nem is igazán olvastam, egyedül a Gallant jut eszembe. Úgy voltam vele, hogy ez a kötet tökéletesen alkalmas lesz arra, hogy elhagyjam a személyes komfortzónámat, és óriási lelkesedéssel vágtam bele az olvasásnak. A fülszöveg és a borító is azonnal levett a lábamról, így nagyon kíváncsi voltam, hogy mit is tartogat a számomra az író. Szerencsére nem kellett csalódnom, bár azt nem mondom, hogy új kedvence avattam, de összességében nagyon szerettem a történetet. 

A Hétköznapi szörnyetegek egy igazán különleges, sötét atmoszférájú történet. A viktoriánus időszak elevenedik meg előttünk, a gonosz nyomasztó jelenléte pedig végig érezteti a hatását. Nem az ijesztgetés a célja, sokkal inkább az érzelmek és a hangulatok dominálnak. A könyvben végig tapintható a feszültség, egy másodpercig sem ereszti az olvasóját. A különböző baljós jelek, a komor képek mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a történet magához bilincselje az olvasóját. Kicsit olyan volt nekem ez a történet, mintha a Stranger Things, a Gallant és a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeinek lenne a szerelemgyereke. Bár J. M. Miro nem fukarkodott a sötétség beemelésével, mégsem éreztem úgy, hogy félnék az olvasás közben. A gyilkosságok egyes esetekben elborzasztottak, néha határozottan azt éreztem, hogy az élénk fantáziám most nem a barátom, szinte láttam magam előtt a holttesteket, ugyanakkor egy másodpercig sem éreztem, hogy félnék és a történet sem hatott rám túlságosan nyomasztóan. Inkább csak sodort magával a lendület és egyszercsak azt vettem észre, hogy vagy 400 oldalt már ledaráltam a könyvből. 

A kötet tulajdonképpen két idősíkon mozog. Egyes fejezetek a jelenben, mások pedig a múltban játszódnak, így szép fokozatosan összeáll a kép, a puzzle darabkák a helyükre kerülnek. A történetnek tulajdonképpen több főszereplője is van, leginkább Mrs. Harrogate, Alice, Charlie és Marlowe viszi előre a cselekményt. 

Mrs. Harrogate és Alice két igazán erős női szereplő, akiknek Cairndale Intézet a munkaadói. Míg az előbbi szereplő tulajdonképpen egy összekötő kapocs az iskola és a külvilág között, addig az utóbbi hölgy a "tehetségek" felkutatásában vállal nagyobb szerepet. Apropó, tehetségek. A könyv középpontjában egy olyan intézet áll, aminek az a célja, hogy menedéket biztosítson azok számára, akik valamilyen tehetséggel születtek. Van aki láthatalanná tud válni, mások öngyógyítók vagy éppen a port tudják uralni. Ezek a tehetségek rendkívül ritkák, azok, akik meg lettek "áldva" vele gyakran árvaként, a társadalom peremére szorulva próbálnak életben maradni. Ezért felkutatják őket és otthont ajánlanak nekik az intézet falai között. De vajon tényleg biztonságban vannak ott a tehetségek? Vajon az igazgató, Berghast az, akinek mondja magát?

Charlie és Marlowe két gyermek, akik szintén bizonyos tehetséggel vannak megáldva. Bátorságra és sok-sok erőre van szükségük, hogy éljenek és túléljenek. Esetükben látszik, hogy mennyire fontos a támogató közeg, ami állhat a barátokból és a családból is. A családot pedig olykor mi magunk választjuk, nem beleszületünk. A két fiú, bár korban távol áll egymástól (az egyik 16, a másik pedig 8 éves) mégis szoros barátságot kötnek. A kettejük köteléke pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy talpon maradjanak. 

A kötet egyik legérdekesebb karaktere Jacob Marber, aki hátborzongó főgonosznak és ellenségnek bizonyul. De vajon tényleg ő az egyetlen, akitől az intézet lakóinak félnie kell?
A múltbéli visszatekintések segítségével jobban megismerhetjük és megérthetjük az ő karakterét, nekem ezek a részek tetszettek a legjobban. Illetve onnantól kezdtem el igazán élvezni az olvasást, mikor végre megérkezett Charlie és Marlowe az intézetbe. A regény eleje kicsit hosszúra sikeredett szerintem, az utazás lehetett volna egy kicsivel rövidebb. De mivel nem volt unalmas ez a rész sem, így ez inkább csak az én egyéni ízlésvilágomat tükrözi. 

Az én kedvenc szereplőm Ribs, Oskar és Komako volt, ők az intézet növendékei, velük kerülnek egy osztályba Charlie és Marlowe. Szerettem nagyon ezt a csipet csapatot, remélem a folytatásban még többet olvashatunk róluk. Illetve ugyan Komako életét a visszatekintések során megismerhettük valamelyest, Ribsről és Oskarról alig tudunk meg valamit, ez pedig nekem személyszerint nagyon hiányzott. Remélem a folytatásba az ő múltjukat is jobban megismerhetjük. 

Érdekes volt látni, hogy mennyire szürkévé vált a regényben a jóság fogalma. Néha a jó emberek is tesznek borzalmas dolgokat, és a rossz emberek is voltak valamikor jók. De vajon mi tesz valakit jóvá? Ha alapvetően helyén vannak az értékei és egyértelműen egy nagyobb cél érdekében cselekszik, de közben átgázol bárkin, hogy győzedelmeskedjen, akkor nevezetjük őt jónak? Ha valakit egész életében megaláztak és végül megöl valakit, akkor ő rossznak számít? És végezetül, ha valaki a fájdalom és a gyász hatására egyértelműen, hagyja hogy a gonosz eluralkodjon az elméjén, morálisan megkérdőjelezhető dolgokat tesz, de mégis képes arra, hogy jót tegyen, akkor őt hova sorolnánk? 
A kötet elolvasása után is sokat gondolkodtam ezen a kérdésen. Az egyértelmű, maga a regény is ezt sugallja, hogy a gonosz nem születik, csupán azzá válik. Olykor azok, akik a legszörnyűbb dolgokat teszik, azt megelőzvén védtelen áldozatok voltak. Kik az igazi bűnösök? És az ilyen emberek felmenthetők a cselekedeik alól csupán azért, mert nehéz sorsuk volt?

Még mielőtt befejeztem volna a könyvet, kicsit utána néztem, hogy mit lehet róla tudni a külföldi fórumokon és hát bevallom, kicsit arcul csapott a valóság, hogy ez a monstrum konkrétan egy trilógia első része. Már a 600 oldal látványa során éreztem, hogy J. M. Miro kissé grafomán, de ahogy láttam a folytatások sem lesznek rövidebbek. Durva basszus. 

Ha pedig már a méret szóba került, akkor egyet kell értsek azokkal a kritikákkal, akik szerint kissé túlírt a történet. Érdekes, mert a Gallant elolvasása után az volt a bajom, hogy túl rövid...most meg azt rovom fel egy regénynek, hogy túl hosszú. Úgy látszik tényleg nem lehet igazán a kedvemre tenni. 
Nem mondom, hogy unatkoztam az olvasás során, mert tényleg, csak úgy faltam a lapokat. Vitt magával a lendült és egy másodpercig sem éreztem azt, hogy céltalanul állna a történet. De mégis úgy látom, hogy egy egészséges 400-450 oldal is elég lett volna ahhoz, hogy az író tökéletesen kibontsa a szálakat. Az érdekes fordulatok és a nyomasztó légkör garantálja, hogy a túlírtság ellenére is szerethető olvasmányélményben lesz része az olvasónak. 

Talán a túlírtsághoz lehet köze annak is, hogy néha idegesítettek a szereplők, olykor indokolatlanul logikátlanul viselkedtek. Amikor az egyik szereplő fejében lejátszódik az a gondolat, hogy semmi értelme nincs fegyverrel küzdenie az adott karakter ellen, de azért belelövi a teljes tárat, na az idegesítő. Konkrétan le is vezeti bekezdéseken keresztül, hogy értelmetlen, de azért csak megteszi. Az ilyenek során azért bőszen emelgettem a szemöldökömet. Ezek számomra nüansznyi dolgok voltak, mert az olvasásban egyáltalán nem akasztottak, de valahogy mégis az elsők között jutnak eszembe ezek a gondolatok, ha a regényre gondolok. 

A csavarok összességében kiszámíthatóak, de azért volt részem néhány meglepetésben. A könyv befejezése után sejteni vélem, hogy miként fog folytatódni a trilógia, és egy valamiben már most biztos vagyok, mindenképpen sorra kerítem majd azt is. Bár nincs benne óriási cliffhanger, tekintve, hogy az olvasó ilyesmi befejezésre számít (kissé kommersz megoldás, de hát ki vagyok én, hogy ítélkezzek). Mindenesetre érezhetően maradtak még más elvarratlan szálak, így kíváncsian várom a második részt. 

A könyv borítója zseniális, az egyik legmenőbb kötet, amit mostanában a kezembe vettem. Olvasás közben kicsit féltem, hogy megtöröm a gerincét a regénynek (mert akárhogy is akarjuk szépen becsomagolni ezt, azért nevezzük nevén a dolgokat, ez bizony egy féltégla), de szerencsére sikerült olyan óvatosan forgatni a kötetet, hogy nem is látszik rajta, hogy bárki is a kezébe vette volna. Bevallom a csuklóm igencsek megfájdult olvasás közben, de ez egyáltalán nem zavart. Az biztos, hogy ez nem a legutazáskompatibilisebb kötetem a polcon, de legalább ha valaki megtámadott volna a metrón, lett volna mivel fejbecsapni. 

Összességében a hibái ellenére én nagyon csíptem a Hétköznapi szörnyetegeket és brutálisan kíváncsi vagyok a folytatásra is. Ez a féltégla az idei évem egyik legnagyobb meglepetése, nem hittem volna, hogy ennyire kedvelni fogom. Egy érdekes kis kísérletnek indult, melynek csupán a komfortzónám elhagyása volt a célja, mégis remek olvasmányélménynek bizonyult. Ha szeretitek a hasonló történeteket és nem rettent el titeket ez a 600 oldal, akkor érdemes esélyt adni a történetnek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

A kötet műfaja dark fantasy, így most a játékunk is ehhez a zsánerhez kötődik. Minden állomáson találtok egy idézetet, mely a műfaj egy ismert regényére utal. Nektek nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi az adott regény címe. 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET
“– Mert amikor félsz és mégis megteszel valamit, az a bátorság.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

06.26.: Csak olvass!
06.27.: A Szofisztikált Macska
06.29.: Könyv és más
07.01.: Spirit Bliss Sárga könyves út

2023. június 23., péntek

Spotify lista a Dear ​Ava – Drága Ava! című könyvhöz + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Ilsa Madden-Mills Dear ​Ava – Drága Ava! című romantikus regénye, melyben Ava a névtelen szerelmes levél íróját keresi, aki az iskola királyainak egyike. Vajon a focista Knox, az ikertestvére, Dane vagy a kétszínű Chance írta a levelet?Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát!

Egykor közéjük akartam tartozni – de aztán tönkretettek.
A nagynevű Camden előkészítő suli borostyán lepte falai közt a gazdag és népszerű Cápák uralkodnak. Csoda, hogy meglepett az egyikük névtelen szerelmes levele? Ábrándozzon csak! Velőig gyűlölöm azokat a pénzes mocskokat azért, amit velem tettek. A kérdés csak az, melyik Cápa a titkos imádóm. Knox, a heges focista? Dane, az ikertestvére? Vagy Chance, a kétszínű exem?

Drága Ava!
A szemed, akár a Karib-tenger.
Francba! Micsoda marhaság.
Úgy értem… valahányszor rám nézel, érzem, hogy ez valami IGAZI.
Ami példátlan.
Tíz hónapja nem jársz ide, de nem tudlak elfelejteni.
Hiányzott, ahogy a folyosón sétálsz.
Hiányzott, ahogy a meccseimen szurkolsz.
Hiányzott a hajad illata.
Erre egyetlen éjszaka, és minden odalett.
Ha bármire bármire szükséged lenne, megtalálsz. Írj rám. Kérlek. 105-555-9201
Utóirat: Cápa vagyok, de sosem bántanálak.
Utó-utóirat: Minden erőmmel dacoltam, de akkor is akarlak. Még mindig.



Az olvasás mellett a zenehallgatás a másik nagy szenvedélyem.  Ha szomorú vagyok, vagy éppen extra energiára van szükségem, ha kicsit le szeretnék nyugodni, vagy ha éppen koncentrálni szeretnék, ha aludni szeretnék, vagy éppen munkába menet/hazafelé jövet állandóan zene szól a fülemben. Azt hiszem képtelen lennék megmaradni a zene jótékony hatása nélkül. 

Az utóbbi időben elkezdtem felfedezni azokat a lejátszási listákat Spotify-on, amelyeket egy-egy könyv ihletett. A Dear Ava esetében nem volt nehéz dolgom, hiszen maga az írónő készítette el ezt a listát, így biztos vagyok benne, hogy tökéletesen passzol a kötet hangulatához. Arra gondoltam, hogy ha esetleg ti is ilyen zenebolondok vagytok és szívesen hallgatnátok néhány olyan számot, amelyek illenek a kötethez, akkor talán örülnétek egy ilyen bejegyzésnek is. 

Az írónő összesen 44 számot pakolt a listára, én pedig kiválasztottam belőle a 10 kedvencemet. A teljes listát itt találjátok:

Ez pedig a 10 kedvencem róla:

1. Demi Lovato: Skycraper

  2. Kelly Clarkson: Because of You

 
3. Christina Perry: Jar of Hearts



4. Lady Gaga és Bradley Cooper: Shallow



5. James Arthur: Can I Be Him



6. Ellie Goulding: Love Me Like You Do



7. Christina Perry: A Thousand Years



8. Taylor Swift: Delicate



9. Miley Cyrus: The Climb



10. Lizzo: Good as Hell

 
+1.Kelly Clarkson: Since U Been Gone
 


Ezek lettek volna az én kedvenceim az írónó lejátszási listájáról. Remélem meghoztam a kedveteket az olvasáshoz. Ha esetleg úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni, ITT pedig bele is lapozhattok a kötetbe. 

Nyereményjáték

Mivel bloggereink nagy rajongói az “ellenségekből-szerelmesek” történeteknek, úgy gondoltuk, hogy minden állomáson ki kell találnotok egyet a főszereplők neve alapján! Jó keresgélést! A megoldás, amit várunk: a regények címe.
(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

NÉV
Aiden Graves + Vanessa Mazur

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

10 - Hagyjatok! Olvasok! ~ borítómustra
16 - Dreamworld ~ kedvcsináló idézetek
23 - Csak olvass! ~ Spotify