Sziasztok!
Margaret Atwood mindig képes valami újat mutatni a regényeivel. Az ehető nő teljesen más, mint az eddigi történetei, mégis visszaadja azt, ami Atwood lényege íróként. A regény magyar nyelven 2020-ban jelent meg a Jelenkor Kiadónál, és most tizenegy bloggerünk is elmondja róla a véleményét nektek. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.
Azt gondolom, hogy Margaret Atwood neve sok ember számára cseng ismerősen, hiszen A szolgálólány meséje hatalmas sikernek örvend széles-e világban. A munkássága számomra sem ismeretlen, rengeteg könyve szerepel a kívánságlistámon. Eddig a Testamentumokat és A szolgálólány meséjét olvastam (ezekről meg is találjátok az írásomat a blogon), az Alias Grace pedig türelmesen várja sorát a polcomon.
Az ehető nő 1969-ben jelent meg, amely nagyjából egybeesett a feminizmus észak-amerikai felívelésével. Az előszóból megtudhatjuk, hogy egy nő előtt nagyjából két út állt ebben a korban. A sehova sem vezető karrier, vagy a házasság jöhetett szóba, mint menekülési lehetőség. Kanadában, még a nagyon magasan kvalivikált és tanult nők is ezekből válaszhattak csak. Szerencsére ma már sokkal több a lehetőségünk, de azt gondolom, hogy a könyvben leírtak ma is igazán megállják a helyüket. A különböző társadalmi elvárások, a család és karrier összeegyzetetésének a problémája mind-mind hatalmas terhet ró a női nemre, így ma is joggal érezhetjük azt, hogy bekelebez minket a környezetünk.
No de miről is szól a könyv? Lássuk!
Marian nem akar mást, csak normális életet, és ehhez szinte mindene meg is van: állása egy piackutató cégnél, barátnőjével közösen bérelt lakás, és Peter, aki kissé unalmas, ám megbízható társ. Amikor a férfi megkéri a kezét, Marian családja és ismerősei legnagyobb örömére engedelmesen igent mond. De az eljegyzést követően a lányt különös gondolatok kerítik hatalmukba. Úgy érzi, mintha belső énje és a teste lassan elválna egymástól, és képtelen enni, hiszen ő maga is csak egy felfalni való áru…
Margaret Atwood első regényében már ott találjuk a kanadai szerző egész életművének kulcsmotívumát és központi témáját: a nők társadalmi helyzetének és lehetőségeinek együttérző vizsgálatát és értő kritikáját. Az 1969-ben megjelent történet sok tekintetben azóta sem vesztett aktualitásából. Az ehető nőt, az észak-amerikai feminista próza egyik megalapozó művét végre magyarul is kézbe vehetik az olvasók.
Az ehető nő az utóbbi idők egyik legnehezebb olvasmánya volt számomra. Igazán nagyszerű könyv, érdekes volt a mondanivalója és a szimbolikája, de véleményem szerint kissé nehezen fogyasztható a könyv, kell hozzá egy megfelelő hangulat.
A könyv Marian identitáskeresésével és másokkal fennálló kapcsolataival foglalkozik, ideértve a vőlegényét, a barátait, a munkatársait és azokat, akikkel a munkája során találkozik.
A könyv Marian identitáskeresésével és másokkal fennálló kapcsolataival foglalkozik, ideértve a vőlegényét, a barátait, a munkatársait és azokat, akikkel a munkája során találkozik.
Nagyon különleges volt a kötet hangulata, teljesen át tudtam érezni Marian (a főszereplő) érzéseit és gondolatait. Számomra is fullasztó és megerőltető volt a közeg, melyben a mindennapjait töltötte.
Az ehető nő főszereplője Marian, egy fiatal nő, aki a diploma megszerzése után egy piackutató cégnél helyezkedett el. Nem igazán találja a helyét a társadalomban, igyekszik mindennek és mindenkinek görcsösen megfelelni. Nincs könnyű dolga, hiszen az 1960-as években nem sok lehetőség állt a nők előtt. A regényből megtudjuk, hogy pontosan érti, hogy a hatalmas karrier nem várhat rá, hiszen azon a szinten ahol ő van, maximum asszisztens lehetne, de attól is ódzkodik, hogy családot alapítson.
Clara: Marian egyik barátnője azt a nőtípust testesíti meg, aki kimaradt az egyetemről és családot alapított. Ő képviseli a hagyományos anyaságot, aki áldozatokat hoz gyermekeiért. Marian meglehetősen unalmasnak találja őt.
Mrs. Bogue: Ő Marian közvetlen főnöke a munkahelyen, ő képviseli a dolgozó nő karakterét.
Millie, Lucy, and Emmy, vagyis az irodai szüzek: ők a 1960-as évek sztereotíp női karaktereit hivatottak bemutatni.
Ainsley: Az egyik legérdekesebb karakter volt számomra. Kezdetben ő képviseli az önálló és erős nőt, akinek nincs szüksége férfira ahhoz, hogy családot alapítson. Mindig tudja, hogy mit akar, igazából Marian szöges ellentetje. Mikor gyökeresen megváltozik az álláspontja a gyermekvállalással kapcsolatban akkor sem esik kétségbe, mindent úgy intéz, ahogy szerinte a legideálisabb.
Miss McAlpin: Számomra ő a társadalmi normát jelképezte. Mindig figyelte a lányokat és folyamatosan a tudtukra adta, ha szerinte nem megfelelően viselkedtek.
Joe: Clara férje, a megállapodott férfi, aki szilárd alapként áll felesége mellett.
Len Shank: Joe szöges ellentettje, a szoknyapecér, aki képtelen arra, hogy hosszútávon elkötelezze magát.
Peter: Marian vőlegénye, aki nagyszerű parti, igazi jó fogás. Kezdetben negatívan éli meg, hogy barátai megnősülnek, de végül ő is megkéri a lány kezét, mert úgy ésszerű. Szeretné, ha Marian pontosan olyanná válna, amilyen nőre szüksége van.
Duncan: Egy igazi különc, akit nem érdekelnek a különböző társadalmi normák és elvárások. Peter szöges ellentettje, azt próbálja elérni, hogy Marian maradjon pontosan olyan, amilyen. Az ő meglátása szerint az egyediség nem egy hiba, amit el kell tüntetni, hanem egy olyan erény, amelyet büszkén kell viselni.
A könyv borítója az egyik nagy kedvencem, hihetetlenül ötletes. Egyszerűen imádom Féder Márta munkáit, most sem csalódtam benne.
Összességében Az ehető nő egy remek, ám igen nehéz olvasmány, mely komoly szimbolikus tartalommal bír. A könyv Marian identitáskeresésével és a másokkal fennálló kapcsolataival foglalkozik.
Az ehető nő főszereplője Marian, egy fiatal nő, aki a diploma megszerzése után egy piackutató cégnél helyezkedett el. Nem igazán találja a helyét a társadalomban, igyekszik mindennek és mindenkinek görcsösen megfelelni. Nincs könnyű dolga, hiszen az 1960-as években nem sok lehetőség állt a nők előtt. A regényből megtudjuk, hogy pontosan érti, hogy a hatalmas karrier nem várhat rá, hiszen azon a szinten ahol ő van, maximum asszisztens lehetne, de attól is ódzkodik, hogy családot alapítson.
Mariannál az étkezés megtagadása tulajdonképpen egyfajta ellenállás azzal szemben, hogy nőiesebb szerepre kényszerítsék. Nagyon érdekes volt számomra, amikor Duncan egyik szobatársa az Alice Csodaországban szerkezetét pontosan úgy írta le, mint amilyen Az ehető nő is. A fiú szerint az Alice egy szexuális identitásválságról szóló mű. A kislány, aki eltűnik a nyúlüregben, tulajdonképpen a saját szerepét szeretné megtalálni nőként. Elutasítja az anyaságot, mikor a kisbaba disznóvá válik a kezében, de nem tud azonosulni a Királynő domináns karakterével se. Marian pontosan ilyen problémával találja szemben magát a műben.
A problémák akkor kezdődnek, amikor Peter megkéri a lány kezét. Attól tart, hogy a férfi erős személyiségének hatására elveszik a saját, törékeny identitása. A szimbolikát tekintve azt mondhatjuk, hogy Peter lesz a ragadozó, Marian pedig az áldozat. Az étkezés elutasítása tulajdonképpen egy szolidáris gesztusként is felfogható, ő mint áldozat, képtelen lesz más áldozatokat elfogyasztani. Nem tudja Marian elfogyasztani az ételt, mert a kapcsolatok kebelezik be őt.
Nagyon érdekes, hogy a könyv ezen szakaszában teljesen megváltozik a narratíva is. Az első részben, E/1-ben kezdődik a történet, de ahogy elkezdi a lány elveszíteni önmagát átvált az írásmód E/3-ba. Ez is azt mutatja, hogy Marian életét más irányítja. Ahogy megerősödik a lány és visszaszerzi az irányítást az élete felett ismét visszatérünk a személyes narrációhoz.
Az étel megtagadása továbbá egy komoly pszichológiai problémának is a jele lehet. Az identitásválság nyomán pedig könnyen megtörténhet az, hogy az illető megtagadja magától az ételt.
Nagyon érdekes, hogy a Marian körül élő emberek mindegyike a társadalom egy bizonyos rétegét képezi le.
Nagyon érdekes, hogy a könyv ezen szakaszában teljesen megváltozik a narratíva is. Az első részben, E/1-ben kezdődik a történet, de ahogy elkezdi a lány elveszíteni önmagát átvált az írásmód E/3-ba. Ez is azt mutatja, hogy Marian életét más irányítja. Ahogy megerősödik a lány és visszaszerzi az irányítást az élete felett ismét visszatérünk a személyes narrációhoz.
Az étel megtagadása továbbá egy komoly pszichológiai problémának is a jele lehet. Az identitásválság nyomán pedig könnyen megtörténhet az, hogy az illető megtagadja magától az ételt.
Nagyon érdekes, hogy a Marian körül élő emberek mindegyike a társadalom egy bizonyos rétegét képezi le.
Clara: Marian egyik barátnője azt a nőtípust testesíti meg, aki kimaradt az egyetemről és családot alapított. Ő képviseli a hagyományos anyaságot, aki áldozatokat hoz gyermekeiért. Marian meglehetősen unalmasnak találja őt.
Mrs. Bogue: Ő Marian közvetlen főnöke a munkahelyen, ő képviseli a dolgozó nő karakterét.
Millie, Lucy, and Emmy, vagyis az irodai szüzek: ők a 1960-as évek sztereotíp női karaktereit hivatottak bemutatni.
Ainsley: Az egyik legérdekesebb karakter volt számomra. Kezdetben ő képviseli az önálló és erős nőt, akinek nincs szüksége férfira ahhoz, hogy családot alapítson. Mindig tudja, hogy mit akar, igazából Marian szöges ellentetje. Mikor gyökeresen megváltozik az álláspontja a gyermekvállalással kapcsolatban akkor sem esik kétségbe, mindent úgy intéz, ahogy szerinte a legideálisabb.
Miss McAlpin: Számomra ő a társadalmi normát jelképezte. Mindig figyelte a lányokat és folyamatosan a tudtukra adta, ha szerinte nem megfelelően viselkedtek.
Joe: Clara férje, a megállapodott férfi, aki szilárd alapként áll felesége mellett.
Len Shank: Joe szöges ellentettje, a szoknyapecér, aki képtelen arra, hogy hosszútávon elkötelezze magát.
Peter: Marian vőlegénye, aki nagyszerű parti, igazi jó fogás. Kezdetben negatívan éli meg, hogy barátai megnősülnek, de végül ő is megkéri a lány kezét, mert úgy ésszerű. Szeretné, ha Marian pontosan olyanná válna, amilyen nőre szüksége van.
Duncan: Egy igazi különc, akit nem érdekelnek a különböző társadalmi normák és elvárások. Peter szöges ellentettje, azt próbálja elérni, hogy Marian maradjon pontosan olyan, amilyen. Az ő meglátása szerint az egyediség nem egy hiba, amit el kell tüntetni, hanem egy olyan erény, amelyet büszkén kell viselni.
A könyv borítója az egyik nagy kedvencem, hihetetlenül ötletes. Egyszerűen imádom Féder Márta munkáit, most sem csalódtam benne.
Összességében Az ehető nő egy remek, ám igen nehéz olvasmány, mely komoly szimbolikus tartalommal bír. A könyv Marian identitáskeresésével és a másokkal fennálló kapcsolataival foglalkozik.
Értékelés: 5/4,5
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni, ITT pedig bele is olvashatsz a regénybe.
Nyereményjáték
Margaret Atwood mindig más témát vesz elő a regényeihez, elég sokszínű, fantáziadús író. Ezúttal a turnéállomásokon található egymondatos leírások alapján kell kitalálnotok, hogy éppen melyik regényére gondoltunk (egy regénye többször is előkerülhet a feladat során). A feladatotok az, hogy beírjátok a regény címét a Rafflecopter dobozába, a megfelelő helyre.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Leírás
A mű főhőse Felix, egy színházi fesztivál nagynevű művészeti igazgatója, akit riválisa kifúr az állásából.
Állomások
<Blogturné Klub>
05. 26. Spirit Bliss Sárga könyves út
05. 28. Flora the Sweaterist
05. 30. Pandalány olvas
06. 01. Sorok között
06. 03. Utószó
06. 05. Never Let Me Go
06. 07. Booktastic Boglinc
06. 09. Csak olvass!
06. 11. Könyv és más
06. 13. Readinspo
06. 15. A Szofisztikált Macska
