Lucy Maud Montgomery: Anne ​Avonlea-ben (Anne 2.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Manó Könyvek gondozásában megjelent az Anne sorozat folytatása, vagyis az Anne Avonlea-ben című kötet. Tartsatok velünk, látogassunk el együtt a Prince Edward-szigetre és a Zöld Oromba. Legyünk társai Anne-nek, aki egyszerűen vonzza a kalandokat és legyünk társai abban, hogy miként próbál meg felelősségteljes felnőttként viselkedni. Ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Anne Shirley már tizenhat és fél éves, és csak nyomokban emlékeztet arra az árvára, aki évekkel korábban beköltözött a Zöld Oromba. Azóta szerencsére rengeteg barátja lett, az álmodozásról viszont - ezt Avonlea-ben bárki megmondhatja - soha nem fog leszokni! Ám talán itt az ideje, hogy végre felelősségteljes fiatal felnőttként viselkedjen, hiszen immáron a helyi iskola tanítója, az Avonlea Faluszépítő Egylet tevékeny tagja, emellett alaposan kiveszi a részét egy örökmozgó ikerpár neveléséből is. Anne ugyanakkor még mindig vonzza a kalandokat, sőt, olykor-olykor jó nagy pácba is keveredik. Jó kedélye, humora és embersége minden nehézségen átsegíti, kedvessége és képzelőereje pedig a legmorcosabb szíveket is képes meglágyítani.

Lucy Maud Montgomery Anne Shirley-sorozatának második kötete csoda szép kiadásban, a szerző emlékét ápoló Montgomery Alapítvány hozzájárulásával és Ruff Orsolya új fordításában jelenik meg.

Anne karaktere ősidők óta az egyik legnagyobb kedvencem. Egyszer régen gyerekként láttam az eredeti filmsorozatot és már akkor szívembe zártam a zabolátlan, álmodozó és a legjobb szándéka ellenére is mágnesként bajt vonzó fiatal lány karakterét. Az első regényt többször is olvastam, de a folytatást nem tudtam sajnos beszerezni, így nagyon izgatott voltam, hogy a Manó Könyveknek köszönhetően nem csak befejezhetem végre a könyvsorozatot, hanem egy igazán szépséges kiadást tudhatok magaménak. 

Igazából a Váratlan utazás óta vágyom ebbe a romlatlan és tiszta szívű világba, a könyv pedig abszolút hozza ezt. Ami persze nem véletlen, hiszen tudjuk, hogy anno a Váratlan utazás sorozatot Anne Shirley karaktere és története ihlette. Tudtam, hogy így van, de meglepett, hogy mennyi ismerős arc és karakter szerepel ebben a részben is. Mrs. Lynde és természetesen Marilla karakterét már az első rész óta ismerjük és ugyebár Anne iskolatársai, legfőképpen Diana és Gilbert alakja sem számít már újdonságnak. Dovy és Dora személye pedig a Váratlan utazás sorozatból lehet ismerős az olvasók számára, hiszen pontosan ugyanolyan voltak, mint anno a sorozatban. 

Az Anne Avonlea-ben egy szívmelengető történet, abszolút képes visszaadni az emberi jóságba vetett hitünket. Nem pörgős, nem akciódús, nincsenek váratlan fordulatok, de tele van kedves, szeretetreméltó szereplővel és tiszta, gyermekien ártatlan világszemlélettel. Egy igazi lányregény, mely véleményem szerint rendkívül jól reflektál azokra az erkölcsi normákra, melyek az adott korban fontosak voltak, ugyanakkor igazán szórakoztató olvasmány. Abszolút látszik, hogy Lucy Maud Montgomery nem csak egy tanulságos, tanítóregényt szeretett volna megírni, hanem megmutatni a közönségének, hogy azzal sincs semmi baj, ha valaki a felhők felett jár két méterrel. Az álmodozással nincsen semmi baj, amíg kötelességeinknek eleget teszünk. A képzeletnek igenis teret lehet engedni, sőt sok esetben a különcségünk tesz igazán egyedivé minket. Ugyanakkor megmutatja, hogy az önfejűség és a hirtelen harag rossz tanácsadók, felesleges bánatot és szenvedést okoznak mindenkinek a környezetben. 

Anne immáron kész hölgy, az iskola új tanítójaként, egy teljesen más szerepbe kerül. Rengeteget fejlődött a karaktere, de szerencsénkre még mindig az az álmodozó lélek, akit az első részben ismerhettünk meg. A tanítás mellett ő az Avonlea Faluszépítő Egylet egyik legtevékenyebb tagja, emellett alaposan kiveszi a részét Davy és Dora neveléséből is. Bár néha hibázik és rosszul sülnek el a dolgok, de vitathatatlan, hogy a tiszta szíve vezérli. Tanárként is tökéletesen megállja a helyét, a gyerekek rajonganak érte. De vajon képes lesz mindenki bizalmát és rokonszenvét elnyerni? Tud Marillának segíteni abban, hogy egy kicsit megfékezzék Davyt? Vajon milyen kalandokba keveredik a rész során?

Vannak bizonyos értékek, melyek szép lassan kiveszni látszanak a világból. Az anyagiasság, a birtoklási vágy sokszor erősebb, mint a józanság, vagy éppen az egyszerűség. Fontos, hogy a mai fiatalság is megtanulja azonban, hogy az igazi szépség nem feltétlenül a külsőségeken alapul. A finom modor, a természetes báj, vagy éppen a kedvesség sokkal fontosabb. Ez az, ami igazán értéket teremtő dolog. A pénze elveszhet az embernek, de a barátság és a szeretet örök. Lehet, hogy nem tudja valaki megvenni a legújabb telefont, de ha szerető emberek veszik körül, biztonságos helyen hajthatja álomra a fejét, akkor igenis gazdag. Hiszen a gazdagság nem feltétlenül pénz kérdése, sokkal inkább a lélek gazdagsága. Hiszen mennyivel szegényebbek azok, akik egyedül élnek és nincs kihez fordulniuk, még akkor is, ha igazi lakosztályban hajtják álomra a fejüket, mint azok, akiket szerető emberek vesznek körül. Boldog vagyok, hiszen gazdagnak érezhetem magam. Van családom, vannak barátaim, van egy remek hobbim és igazából megvan mindenem, amire vágytam. Persze, nem keresek rosszul és anyagilag is biztos lábon állunk, de igazán gazdaggá az tesz, hogy mindig van kihez szólnom. Hogy Miklós mellett hajthatom álomra a fejem egy kedves kis kutyagyerek társaságában. Hogy ha bajban vagyok, mindig van kihez fordulnom. 

Gilbert és Anne az egyik kedvenc könyves párosom és bár vannak emlékeim arról, hogy miként alakul az ő kapcsolatuk, de mégis izgatottan várom, hogy mit hoz számukra a jövő. A fő csapásvonalakat ugyan ismerem, de hogy pontosan mi történik, arra nem emlékszem. A szereplőket a következő részekben is nagy szeretettel fogadom majd, hiszen Avonlea városa az egyik legkedvesebbb fiktív településem Stars Hollow (a Gilmore Girls-ből) mellett. Kíváncsi vagyok, hogy miként alakul Marilla és Mrs. Lynde barátsága, hogy Dovy és Dora élete hogyan folytatódik majd. 

Ahogy az első kötetet, úgy a másodikat is imádtam. Nagyon tetszett a fordítás is, igazán Anne-szerű volt az egész. Szerettem, hogy mennyire jól hozta a film hangulatát. A nyelvezet igazán szerethető, a történet pedig rendkívül olvasmányos. A kötet csak tovább fokozta az Anne rajongásomat és már most tűkön ülve várom a folytatást. Ha szerettétek az első részt, semmiképpen se hagyjátok ki a folytatást. 

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a könyvbe. 

Nyereményjáték

Az Anne Avonlea-ben című kötet beleolvasója már elérhető a Líra oldalán, így arra gondoltunk, hogy ebben a játékban ezt hívjuk segítségül. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Hogy hívják Anne tehenét? 

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

07.14.: Csak olvass!

07.16.: Könyv és más

07.17.: Szembetűnő

07.20.: Zakkant olvas

Read More

Kertész Edina: A ​fotográfuslány + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Manó Könyvek gondozásában megjelent Új kedvencek sorozat Kertész Edina regényével bővül, melyben egy eltűnt kézirat bolygatja fel az irodalmi világot. 

Tartsatok velünk, kalandozzunk együtt Budapesten, a Nyugat folyóirat aranykorában, legyünk társai Masának és Brandy kutyusnak az izgalmak során. Fedezzük fel együtt a könyv tartogatta meglepetéseket és ha nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

A New York kávéház karzatán nagy felfordulás támad: eltűnt egy vers kézirata! Egyedül egy fiatal lány, az amatőr fotográfus Masa figyel fel a sietősen távozó hölgyre, akinek a kezében a Nyugat szerkesztőségének címzett boríték van. De vajon ki ő és mit akarhat?

Kezdetét veszi a nyomozás, melynek során feltárja csodáit az 1910-es évek Budapestje és sorra vonulnak fel az irodalmi élet híres alakjai.

Az Új kedvencek sorozat az elmúlt évek során belopta magát a szívembe, így kiemelt figyelmet fordítok az újabb és újabb megjelenésekre. Kertész Edina neve már nem volt ismeretlen számomra, több könyvét is olvastam már, így egy másodpercig sem volt kérdés számomra, hogy A fotográfuslányt is sorra kerítem majd. 

Először az ígéretes fülszöveg és az illusztráció (imádom Láng Anna munkásságát, ő a szívem kuglófjának egyetlen szem illusztrátora) keltette fel a figyelmemet, végül azonban teljesen elmerültem  Visy Masa történetében és az 1910-es évek Budapestjének világában. Teljesen lenyűgözött a Nyugat folyóirat korabeli időszak, hihetetlen érdekes és izgalmas lehetett ebben az időszakban az értelmiségi élet. Az írók és költők óriási köztiszteletnek örvendtek, a legnépszerűbbeknek, mint például Adynak minden lépését rajongók követték. 

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy el tudtam menni a kötet könyvbemutatójára, így még közelebbről megismerhettem a kötet hátterét. A szerzővel, Kertész Edinával Oláh Andrea beszélgetett, majd csatlakozott hozzájuk Magyar Bálint is, aki amúgy a regény főszereplőjének, azaz Visy Masának az egyik családtagja. A beszélgetés nagyon izgalmas volt, Edina sokat mesélt arról, hogy miből merítetett ihletet, hogy miért pont Visy Masát választotta szerepőjének és arról, hogy hol talált anyagot a könyvéhez. Magyar Bálint pedig rengeteg kis aprósággal és személyes történettel egészítette ki a beszélgetést, így nem csak érdekes és izgalmas könyvbemutatónak lehettünk tanúi, hanem valahogy személyesebbé vált a szereplő alakja is. Mondanom sem kell, nagyon megjött a kedvem az olvasáshoz, alig vártam, hogy sorra kerítsem. Már a bemutatón azt éreztem, hogy bár ez egy ifjúsági történet, mégis rabul fogja ejteni a szívemet, egyszerűen tudtam, hogy nekem való regény és azt, hogy nagyon fogom szeretni.

A fotográfuslány összességében egy igazán magával ragadó ifjúsági könyv, biztos vagyok benne, hogy a célközönsége egyszerűen imádni fogja. A karakterek igazán szerethetőek, a cselekmény izgalmas és követhető, a hangulata pedig garantáltan elvarázsolja az olvasóját. A nyelvezete szépen illeszkedik a 10-14 éves korosztály igényeihez. Az írónő pedig még arra is figyelt, hogy az ismeretlen szavak a kötet végén megmagyarázásra kerüljenek. A könyv nagyon izgalmas, engem teljesen levett a lábamról. Nagyon tetszett, hogy az 1910-es évekbe kalauzolta az olvasóját, a Nyugat folyóirat körüli ügyek pedig tökéletesen illeszkednek Edina által megalkotott világba. Az elolvasása után talán majd élénkebben érdeklődnek a fiatalok az irodalom világa iránt, már nem lepődnek meg az iskolában, amikor a folyóiratról hallanak. Az írókat és költőket régi kedves ismerősként köszönthetik, így remélhetőleg az iskolában is nagyon kedvvel tanulnak majd róluk. 

A történet középpontjában maga a nyomozás áll. Masa ugyanis egy furcsa eseménynek lesz a tanúja. Látja, hogy eltűnik egy kézirat, ez pedig pótolhatatlan veszteség a Nyugat szerkesztősége számára. Ahogy haladunk előre, úgy lesz egyre szövevényesebb az ügy. Szép lassan kiderül, hogy nem is egy, hanem több rejtély is megoldásra vár. Vajon valaki tényleg fenyegetni kezdte Adyt? Ki az a titokzatos nő, akit Masa az ellopott kézirattal látott? Milyen további tervei vannak a nőnek? És ki lehet az, aki fenyegeti Osvát életét? 

A könyvben abszolút egyensúlyban van a történelem és a fikció. Ugyan az események nagy része a szerző képzeletének szüleménye, de Edina igyekezett minél pontosabban visszaadni a korabeli budapesti mindennapokat, az aktuális kérdéseket és dilemmákat. Imádtam, hogy régi újságkivágások színesítették a történetet és a kötet végén lévő fényképek még közelebb hozzák a karaktereket az olvasóhoz. 

A szereplők rendkívül szimpatikusak és élettel telik, nagyon kedveltem Visy Masa alakját, de szívembe zártam Brandy kutyust, a fiúkat és Masa legjobb barátnőjét, Bertát is. Masa jelentősége vitathatatlan, fotómasinájával rengeteg képet hagyott az utókor számára. Rendszeresen magával vitte a gépét és ahol csak tudott, fotózott. Egy nyaraláson például megörökített fürdőnadrágban Kosztolányit is feleségével, hát mennyire menő már?!

1926. Nyaralók Gizellatelepen. Jobboldalt Kosztolányi Dezső, előtte masnival a felesége, baloldalt Magyar Elek üldögél, de két fia, Bálint és Pál is a képen
Forrás: https://444.hu/2014/05/19/visy-masa-fotodaja

Mindig nehezen viselem, amikor egy fiataloknak szóló könyv nyelvezete túlságosan egyszerű és gyenge. Attól még, hogy valaki fiatal, még nem buta. Képes arra, hogy összetett mondatokat olvasson és értelmezzen. Szeretem, ha egy regénynek korosztálytól függetlenül választékos és gördülékeny a nyelvezete. A fotográfuslány című történet pedig abszolút megfelel ennek a kívánalmamnak. Egyszerűen jó volt olvasni, nem éreztem azt, hogy túl öreg lennék hozzá, még 33 évesen is teljesen elvesztem a lapok között. 

Összességében engem teljesen levett a lábamról Kertész Edina regénye. Felnőtt fejjel is igazán szerethető olvasmány, de ami tuti, hogy célközönségénél biztosan nagy kedvenc lesz. Ha éppen azon agyaltok, hogy mi legyen a gyerkőc következő, nyári olvasmánya, akkor csak ajánlani tudom ezt a regényt. De persze ha felnőttként valami igazán jó kis ifjúsági krimire vágytok, akkor sem lőhettek mellé ezzel a regénnyel. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A fotográfuslány című kötet főszereplője Visy Masa, aki annak idején rengeteg fotót készített a korabeli Budapestről, így játékunkat is a fényképek ihlették. Minden állomáson találtok egy világhírű képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a készítője nevét.  

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

07.08.: Csak olvass!

07.09.: Szembetűnő

07.10.: Könyv és más

Read More

Erdős Zsuzsanna, Király Anikó: Palacsinta ​éjfélkor + Nyereményjáték

Sziasztok!

Király Anikó és Erdős Zsuzsanna alakját már nem kell bemutatni a hazai közönség számára. A két szerző, most egy közös regénnyel örvendezteti meg a rajongókat. A Palacsinta éjfélkor egy igazán kedves és szerethető kamaszregény, mely bloggereink szívét is rabul ejtette. Mira gondolatait Erdős Zsuzsanna, míg Máté karakterét Király Anikó szólaltatta meg. Tartsatok velünk, pillantsunk be együtt két kamasz kollégiumi életébe, és ha nektek kedvez a szerencse, meg is nyerhetitek a kötet egy példányát. 

Bár ​ugyanabban a kollégiumban laknak, és valószínűleg már jó párszor elmentek egymás mellett a folyóson, mégis az álmatlanság és az éhség intézi úgy, hogy útjaik keresztezzék egymást. Hol máshol, mint a konyhában, éjfélkor.

Bár szokatlan a szituáció, mégis beszélgetni kezdenek. Nem sokban hasonlítanak egymásra, de az első estét követi a második, a harmadik, majd hamarosan rendszeressé válnak az éjszakai gasztro randik.

Odaégett palacsinták, kőkemény rizs és ehetetlen mártások szegélyezik az átvitatkozott éjszakáikat, de ahogy a főzőcskézésbe egyre jobban belejönnek, úgy ébrednek rá fokozatosan arra is, hogy milyen remek párost alkothatnának ők ketten…

Az élet azonban számos akadályt gördít eléjük: megszólaló tűzjelző, egy makacs vírus, egy összetört autó, egy elpuskázott hétvégi buli… Miközben mindezekkel szembenéznek, vajon megtalálják önmagukat és helyüket a világban?

Az ízig-vérig kamaszregény két hangja két kiváló író négykezes játékából született: Mira gondolait és érzelmi vívódásait Erdős Zsuzsanna, míg Máté poénjait Király Anikó szólaltatta meg.

Mostanában nagyon élem ezeket az ifjúsági romantikus könyveket, valahogy jól esnek a kis lelkemnek ezek az egyszerű és szerethető történetek,  melyekben csak minimális konfliktus kap szerepet. Tudjátok, olyan ez, mint amikor az ember a Netflixen elindít egy könnyed romantikus kis filmet, nem gondolja túl a történetet, csak sodródik az eseményekkel és a történettel. Valahogy így hatnak rám ezek a könyvek is. Annyira érdekes amúgy ez az egész helyzet. Amikor abban a korban voltam, hogy én voltam ezeknek a könyveknek a célközönsége egyáltalán nem csúsztak ezek a történetek. Most meg tökéletes komfortolvasmányok számomra. 

A Palacsinta éjfélkor című kötet igazából két dolog miatt került fel a radaromra. Az első ilyen a palacsinta, hiszen ki ne imádná ezt az ételt? Mindegy, hogy lekvárral, túróval, kakaóval, nutellával vagy teljesen más finomsággal készül, mindegyik formájáért rajongok. A könyv olvasása közben amúgy durván meg is kívántam, szóval nem kizárt, hogy a hétvége folyamán sütök is néhányat. A másik pedig Király Anikó neve, akinek a balszerencsés babák sorozata az egyik legnagyobb kedvencem a magyar szerzős ifjúsági regények között, így egy másodpercig sem volt kérdés számomra, hogy ezt a kötet is sorra fogom keríteni. 

A Palacsinta éjfélkor egy igazán kedves és szerethető történet a kamaszlétről, szerelemről, barátságról, gyászról és újrakezdésről. Arról, hogy hogyan ismerjül fel igaz barátainkat és arról, hogy olykor valaminek véget kell érnie ahhoz, hogy valami sokkal jobb dolog kezdődhessen. A változás van, hogy jót tesz az embernek.

A regény tökéletes komfortolvasmány volt számomra. Nagyon jó kis ifjúsági kötet, szerethető karakterekkel és olyan érzésekkel és érzelmekkel, amelyekkel mindannyian tudunk azonosulni. Azok a fiatalok, akik ebben a korban vannak és az olyan gyermeklelkű harmincasok is, mint én, akik a történetet olvasva nosztalgiával gondonak vissza tizenéves, vagy éppen kollégista éveire. A regény stílusa nagyszerű, én imádtam. Abszolút olvastatja magát, rendkívül nehéz elszakadni a kedves szereplőktől. Friss, vicces, tökéletes könnyed olvasmány, Király Anikó és Erdős Zsuusanna humora engem teljesen levett a lábamról. Olvasás közben sokszor felnevettem, jó volt ismét elmerülni egy ilyen típusú regényben. 

Mira és Máté története abszolút belopta magát a szívembe, de bevallom az elején kicsit tartottam a regénytől. Érdekes és izgalmas ötlet, hogy az egyik szerző a női, a másik pedig a férfi karaktert szólaltatja meg, de nagyon kell figyelni ilyenkor arra, hogy a szöveg ne tűnjön töredezettnek. A két stílusnak amennyire el kell különülnie, ugyananyira össze is kell csengenie, hiszen mégiscsak egy történetről beszélünk. Nem lóghat ki egyik fél sem, összhangot kell teremteniük. Az első néhány fejezet után örömmel konstatáltam, hogy mind Erdős Zsuzsanna, mind pedig Király Anikó jól vette ezt az akadályt. A fejezeteik szépen egymásba simulnak, nagyszerűen reagáltak egymás fejezeteire is ötleteire. Mira és Máté nagyszerű párost alkottak, bár sok mindenben különböznek, végül mégis tökéletes párost alkotnak. Bár a két fiatal ugyanabban a kollégiumban él, szinte biztos, hogy nem keresztezték volna egymás útját, ha nem találnak egymásra az éjféli gasztro"randikon". Míg Mira azzal küzd, hogy valahogy feldolgozza szülei válását és hűvös magatartását, addig Máté elhunyt nagymamája és családja költözése miatt szenved. Bár mindketten máshogy küzdenek meg a problémáikkal, az álmatlanság mindkettejüket kínozta, így futottak össze éjjel a konyhában. Találkozás találkozást követett, végül pedig talán maguknak sem vallották be, de nagyon is megkedvelték egymást. Az élet azonban számos akadályt gördít eléjük: megszólaló tűzjelző, egy makacs vírus, egy összetört autó és egy törött kar, egy elpuskázott hétvégi buli. Vajon a két fiatal képes lesz szembenézni a problémák hadával? Rátalálnak önmagukra és a helyükre a világban?

Mira és Máté is kedvelhető karakter volt, szerettem nagyon a jellemfejlődésüket. Külön piros pont, hogy a mellékszereplőiket sem hanyagolták el, így igazán megszerettem Mario, Luigi, Edina, Kata és Kinga karakterét is. Azt bevallom, kicsit sajnáltam, hogy Voltnincs Peti karakterének nem volt akkora szerepe végül, de izgalmas volt azon agyalni, hogy vajon mikor bukkan fel újra a történetben. 

Az epilógust imádtam, szerettem, hogy ilyen lezárást kapott a történet, a receptek pedig még hangulatosabbá tették az egészet. Bármikor elolvasnám Máté nagymamájának a szakácskönyvét. 

Összességében nagyon kedveltem Erdős Zsuzsanna és Király Anikó közös regényét. Ha szeretitek az ifjúsági irodalmat, akkor csak ajánlani tudom nektek. 

Értékelés: 5/4,5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  

Nyereményjáték

Ebben a játékban most a palacsintáé a főszerep és azt szeretnénk megtudni, hogy ti hogyan viszonyultok ehhez az ételhez. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a válaszotokat. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Melyik a kedvenc palacsinta tölteléked?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

07.04.: Csak olvass!

07.06.: Könyv és más

07.08.: Könyv és más (extra)

Read More

Judy I. Lin: Sötét, ​édes bájital (Teák könyve 2.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

Megérkezett Judy I. Lin Teák könyve duológiájának várva várt lezárása, melyben nem csak az emberi viszályokkal kell főószereplőinknek megküzdenie, de egy ősi gonosz is ébredezni látszik! Tartsatok velünk a Dáxi királyságba ezen az epikus fantasy blogturnén, melynek a végén a Next21 Kiadónak hála egy szerencsés olvasónk meg is nyeri a Sötét, édes bájital című regényt!

Egy ​királyság hanyatlása – feltámad az ősi gonosz.

Dáxi királyságba betette a lábát a gonosz – a száműzött herceg visszatért, hogy magához ragadja a hatalmat. Tömeges mérgezések híre terjed, a nép retteg, mindenki bizalmatlan.

Ning fiatal kora dacára máris nagy tudású teafőző mester, aki elkíséri Zhen hercegnőt a száműzetésbe. Velük tart Ruyi, a hercegnő hű testőre, és Ning testvére, Shu, aki nemrég épült fel betegségéből. A négy fiatal nő együtt útra kel, és a királyság szerte szövetségeseket keres, akikkel együtt eltávolíthatnák a betolakodókat, és visszavívhatnák a Zhent jogosan megillető trónt.

Ninget továbbra is rémálmok kísértik, amelyekben az aranykígyó háború és vérontás látomásait bocsátja rá. Ősi gonosz ébredezik, sokkal pusztítóbb, mint az emberek jelenkori, kicsinyes viszályai, talán az ország összes mágiája sem lesz elég ahhoz, hogy megakadályozza a pusztítást, és gondoskodhasson a világ fennmaradásáról.

Judy I. Lin a Teák könyve duológia szerzője, amelyet a Méreggel átitatott varázslat és a Sötét, édes bájital című regények alkotnak. Tajvanon született, a szüleivel együtt kiskorában települt át Kanadába. Világéletében imádott olvasni, és képzelt világokat kitalálni. Jelenleg is Kanadában él férjével és két lányával.

A tavalyi év augusztásában olvastam Judy. I. Lin regényét, a Méreggel átitatott varázslatot, és bár nem lett kedvenc, a hibái ellenére is megkedveltem a történetet és a karaktereket, így nagy lelkesedéssel vártam a folytatását. Már az első pillanattók kezdve éreztem, hogy ez a regény sem a nagy izgalmaival, feszes tempójával, vagy éppen az akciódús cselekményével fog engem elkápráztatni. Egy kissé lassú a történetvezetés, különösen izgalmasnak sem mondanám, nekem összességében mégis tetszett Judy I. Lin regénye. Sőt, azt kell mondanom, hogy összességében jobban tetszett ez a kötet az első résznél. Tisztában vagyok a hibáival és hiányosságaival, de a regény hangulata, atmoszférája, és a teához, teanövényekhez kötődö mágia nagyon tetszett benne. Lehet, hogy egyszerűen csak jobbkor talált meg a kötet, de sokkal jobban élveztem a folytatás olvasását. Pedig igazából ha a szívemre teszema  kezemet, ebben sem történt sokkal több minden. 

A Sötét, édes bájital  egy érdekes történet arról, hogy mire is képes az ember annak érdekében, hogy hatalomára jusson, milyen messzire merészkedik a gonosz, hogy testet öltsön és arról, hogy milyen áldozatokat kell hozni annak érdekében, hogy a jó felülkeredhessen végül a csatában. Egy történet jóslatokról, rémálmokról és arról, hogy olykor meg kell adnia az ellenségnek azt, amire vágyik, hogy végül felülkerekedhessünk rajtuk. Arról, hogy mire képes egy fiú azért, hogy büszkévé tegye az apját, az apa pedig arra, hogy megvédje őt. Arról, hogy a szeretteink iránt érzett szeretetünk, olykor elhomályosítja az értékítéletünket és arról, hogy milyen fontos elfogadni önmagunkat és felismerni a bennünk lakozó érzelmeket, hiszen csak így tudunk továbblépni és fejlődni. 

Egy könyv a mágiáról, a tea erejéről, szeretetről, szerelemről de legfőképpen arról, hogy a gonosz mindig ott leselkedik az árnyékban és várja, hogy kitörhessen a fényre. 

Ning az előző rész végén képes volt meggyógyítani a testvérét, de a hercegnővel együtt menekülni kényszerült. Egyetlen lehetőségük, hogy embereket toborozzanak és valahogy visszaszerezzék a trónt a betolakodótól. Eközben a palotában furcsa dolgok történnek, az új herceg pedig egyre kevésbé bízik a kancellárban és abban, hogy apja tisztán gondolkodik. Vajon a két fiatal még egymásra találhat, megmenthetik közösen Dáxi népét? 

A cselekmény nem túl izgalmas, az tény, hogy az olvasó nem rágja tövig a körmét. Ha azonban valaki szereti a lassú történetvezetést, akkor valószínűleg nem fog nagyot csalódni a könyvben. A mágia jelenléte hihetetlenül jót tesz a történetnek, engem teljesen elvarázsolt a teák világa. Hihetetlenül érdekesnek és izgalmasnak találtam, hogy egy jó mester mire lehet képese pusztán a teák segítségével. 

A könyv nagyjából háromnegyede Ningék utazásáról és Kang palotabeli észleléseiről és kételyeiről szól. Váltott fejezetek segítségével pillanthatunk bele főhőseink fejébe. Kezdetben mindkét szereplőnek megvan a maga saját történetszála, de ahogy haladunk előre az időben, szép lassan összeáll minden egy teljes egésszé, kialakul a fő konfliktus és a cselekmény tetőpontján pedig megismerhetjük az ellenség igazi arcát. Ha az írónő egy kicsit pörgősebbre és eseménydúsabbra szőtte volna a szálakat, akkor mindenképpen egy 5 csillagos regényről lenne szó, de így maradok az erős 4 csillagnál. 

Persze ezzel nem azt mondom, hogy nem történik semmi a kötetben, mert rengeteg emlékezetes momentum van benne, akár a megtámadott területekre, az erekléykre, a sötét szemű harcosokra, vagy éppen a titokzatos tanítónő otthonára gondolok. Az előző kötettel ellentében most jobban bele tudtam helyezni magam a történetbe és kevésbé zavart ez a lassúság, de némi hiányérzet most is maradt bennem. 

A történet középpontjában most is inkább a politika és a hatalom áll, az én kedvenc jeleneteim mégis azok voltak, amikor Ning teát főzőtt és a mágiáját használta. Engem nagyon megfogott ez a fajta varázslat, imádtam róla olvasni. A kötet hangulata nagyon jó, olvasás közben többször is úgy éreztem, hogy meginnék egy jó kis teát. Plusz többször is erőteljesen elgondolkodtam azon, hogy kicsit jobban utánanézek annak, hogy melyik növénynek milyen hatása is van a fogyasztójára. 

A szereplőket a folytatásban sokkal jobban megkedveltem, Kang és Ning karaktere is közelebb került hozzám. Szerettem olvasni a belső vívódásaikról, így valahogy sokkal emberibbek lettek számomra. Nem túlromantizált karakterek, hanem hús-vér emberek, átélhető és átérezhető emberi érzelmekkel. Szép volt látni, hogy Ning mennyira ragaszkodik testvéréhez és jó volt, hogy az olvasó társa lehet azon az úton, amikor felismeri és elfogadja azt, hogy nem szabad, hogy az egész univerzum terhe az ő vállát nyomja, hagyja, hogy testvére saját döntéseket hozzon és nem utolsó sorban pedig felismeri, hogy értékes a személye. Kang sokáig az apja árnyékban élt, egyetlen célja az volt, hogy büszkévé tegye őt. De végül sikeresen felülkerekedik ezen a frusztrációján és megtalálja a saját újtát. 

A fordítás szerintem csodás, és bár nem ismerem milyen eredeti nyelven, még így is meg tudom állapítani, hogy Weisz Böbe brutál jó munkát végzett. A könyv könnyen és gyorsan olvasható, az ázsiai atmoszféra átélhető és európai szemmel is élvezhető. Úgy érzem, hogy a kötet semmit sem veszített a hangulatából a gondos munkának köszönhetően. A nyelvezete remek, csak jót tudok mondani róla. 

A kiadás egy csoda. Az élfestésről képtelenség nem megemlékezni. Teljesen oda meg vissza vagyok érte, de ez nem lehet meglepetés számomra, hiszen a hazai könyves piacon a kiadó munkássága ezen a téren kiemelkedő. Mindig csodálatos munkát végeznek, egyszerűen le a kalappal előttük. 

A Sötét, édes bajátil nekem sokkal jobban tetszett az első résznél, a hibái ellenére is jó kis olvasmányélményként marad meg bennem. Korántsem tökéletes munka, de egyszerűen jó volt olvasni és jó volt elmerülni ebben a különleges világban. Ha szerettétek az első részt, akkor semmiképpen se hagyjátok ki a folytatást. Olvassátok, szeressétek!.

Értékelés: 5/4,5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  

Nyereményjáték

Játékunkhoz ezúttal kell némi rafinéra, ugyanis minden állomáson találtok egy idézetet, amiből “eltűnt” 1-1 szó. A ti feladatotok felkutatni és beírni a rafflecopter megfelelő rubrikájába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Az emberi kéz hibázik, _____, de ezeket a kezeket az istenek adták nekünk. Arra használjuk, hogy helyrehozzunk valamit, hogy jót cselekedjünk.”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Blogturné Klub

06/27 - Csak olvass!

06/29 - Utószó

07/01 - Hagyjatok! Olvasok!

07/03 - Könyv és más

07/05 - Dreamworld

Read More

Jean E. Pendziwol:A ​toronyőr lányai + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg A toronyőr lányai, amely egy generációkon átívelő különleges családregény. A múlt és jelen egy váratlan találkozás hatására összefonódik, és csak arra vár, hogy felfedje régóta rejtegetett titkait. Ha kíváncsi vagy mit gondolunk róla, vagy szeretnéd megnyerni a kiadó által felajánlott könyv egy példányát, tarts velünk!

„Apám ​élete nem volt hétköznapi, és ezért a miénk sem…”

Noha az esze még mindig éles, Elizabeth szeme elromlott. Nem tud többé elidőzni szeretett könyvei fölött, sem festményeket nézni, melyek megindítják a lelkét. Zenével és családja emlékeivel tölti be az űrt – különös tekintettel a gyönyörű, titokzatos ikertestvérére, Emilyre. A múlt aztán hirtelen túlságosan is jelen lesz, amikor egy tragikus balesetet követően előkerülnek néhai apja naplói.

A tizenhat éves Morgan kisgyermekkora óta nevelőszülőknél él. Otthonról otthonra helyezik, és végre szeretne úgy igazán tartozni valahová. Az idős hölgy az ő segítségét kéri apja megfakult írásának megfejtéséhez. Az időutazás közel hozza egymáshoz a két nőt. A furcsa páros képzeletben a sajátjuktól távoli világba kerül – a kanadai Felső-tó egyik szigetére, ahol Elizabeth apja hetven évvel korábban a világítótorony őre volt.

Ahogy lassanként felfedik a titkok bonyolult láncolatát, Elizabeth és Morgan ráeszmélnek, hogy sorsuk nemcsak a félreeső kis szigettel, hanem egymással is szorosan összefonódik.

A rendkívül érzékletesen megírt regény megmutatja, milyen áldozatokra képes az ember a szeretet nevében.

Vannak történetek, melyek bemásznak bőrünk alá és egyszerűen nem engednek el, megragadják a szívünket, lelkünket és többé el nem eresztik. Az ilyen könyveket örökké a kezünkben akarjuk tartani. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után is. Számomra pontosan ilyen volt ez a kötet is. A toronyőr lányai egy igazán szívszorító regény szeretetről, összetartozásról, titkokról, veszteségről és újrakezdésről, illetve arról, hogy akik összetartoznak, azok megtalálják végül az utat egymáshoz. Egy történet arról, hogy az ember mekkora áldozatra képes azért, akit szeret.

A könyv fülszövege már az előolvasás után levett a lábamról és biztos voltam benne, hogy ezt a könyvet mindenképpen el szeretném olvasni. Éreztem, hogy meghatározó olvasmány lesz a számomra, hiszen az ilyen típusú történetek a gyengéim. Szerencsére már az első oldalak után éreztem, hogy nem tévedtem és  Jean E. Pendziwol írása már az első pillanattól kezdve magával ragadott. 

A világítótorony őrének lányait azok a kanadai férfiak és nők inspirálták, akik a 19. század végén és a 20. század elején világítótorony-őrként szolgáltak a Nagy Tavakon. A történet elsősorban fikció, a benne szereplő karakterek csupán a képzelet szüleményei, de a helyszínek és a toronyőrök munkásságának ábrázolása nagyon is a valóságot tükrözik, még akkor is, ha helyenként élt a szerző az írói szabadság jogával és némileg nagyvonalúan kezelte az egyes eszközök használatát és 

A Porphyry-sziget, ahol Elizabeth és Emily felnőtt az utolsó azon szigetek láncolatában, melyek a Feketeöböl-félszigeten túl a Felső-tó kanadai szakaszán terülnek el. Világítótornya jelzi az Isle Royale-től északra húzódó hajózási útvonalat, amely régebben a Port Arthurként és Fort Williamként, ma pedig már Thunder Bay nagyvárosaként ismert településekhez vezet. A Felső-tó kanadai részén ez volt a másodikként felépített világítótorony, mely először 1873-ban világította be a Fekete-öböl környékét. Andrew Dick, aki 1880-tól 1910-ig szolgált toronyőrként, számos személyes naplót hagyott hátra, melyek hűen bemutatták a toronynál töltött idejét őslakos származású feleségével, Caroline-nal és tíz gyermekükkel. A naplókat évekkel később egy Silver Islet-i nyaraló padlásán találták meg, közülük pedig két kötetnek ma a Thunder Bay Múzeum ad otthont. Ezek a naplók voltak azok, amelyek inspirálták A világítótorony őrének lányait. A Felső-tó hideg mélyén számos hajóroncs fekszik. A Kelowna és a Hartnell esetét ezekből a balesetekből gyúrta össze a szerző.  

A könyv cselekményének a nagyszerűsége annak egyszerűségében rejlik. Morgan egy magányos kamaszlány, aki nevelőszülőktől nevelőszülőkig sodródott. Nem találja helyét a világban, rossz társaságba keveredett. Az intézetben büntetését tölti, így találkozik Elizabethtel, aki az otthon lakója.  Egy tragikus balesetet követően előkerülnek néhai apja naplói, és arra kéri Morgant, hogy olvassa fel neki, hátha megtalálja benne azt a családi titkot, melyet olyan féltve őriztek szülei. A regény jelentős részét a visszaemlékezések és naplóbejegyzések adják, ahogy haladunk előre pedig megértjük azt is, hogy a múlt milyen módon kapcsolódik a jelenhez.

A könyvben váltakozva ismerhetjük meg a két női főszereplő gondolatait. Ahogy haladunk előre a történetben egyre jobban megismerjük és megkedveljük őket. A kezdeti kellemetlen, vagy éppen rossz érzések fokozatosan megszűnnek, amikor pedig megérjük Morgan viselkedésének a mozgatórugóit, egy idő után már nem csak a dühös és flegma kamaszt látjuk, hanem együtt érzünk az alakjával és megértjük, hogy azért ilyen, hogy megóvja magát és szívét a csalódástól. Elizabeth személyében egy végtelenül kedves és gondoskodó hölgyet ismerhetünk meg, aki egész életében vigyázott testvérére, Emilyre. Fokozatosan megismerjük a naplók tartalmát és elmerülhetünk Elizabeth visszaemlékezéseiben, majd miután megismertünk minden apró részletet, végül megérthetjük, hogy miféle titok övezte a lányok életét, bepillantást nyerhetünk a sziget mindennapjaiba és nyomon követhetjük Morgan és Elizabeth barátságának kialakulását. Ahogy haladunk előre az olvasásban, úgy állnak össze a kirakós darabkái. Megértjük, hogy a múlt és jelen miként fonódik össze, láthatjuk, hogy micsoda ereje lehet a sorsnak. Olvasós közben egyre közelebb és közelebb kerülünk Morgan és Elizabeth karakteréhez, majd végül nehéz szívvel hagyjuk őket magukra az olvasás után. Biztos vagyok benne, hogy alakjuk sokáig velem marad, nagyon megkedveltem mindkettejüket. 

A történet nagyon olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet haladni az olvasással. Ha elbeszélő van egy történetben, akkor könnyen megtörténhet, hogy az egyik, vagy másik alakja érdekesebb, illetve izgalmasabb lesz. Számomra A toronyőr lányai abszolút nem ilyen volt, mind Morgan, mind Elizabeth gondolatait nagyon szerettem, bár talán a könyvben a múlt izgalmasabb a jelennél, ezért ha választanom kellene, akkor mégis Elizabeth irányába billenne az a bizonyos mérleg. 

A könyvben több meglepő fordulat is van, van amelyik jobban, van amelyik kevésbé lepett meg. De még amelyikre számítottam is, leírva valahogy még erőteljesebbnek hatott. 

Összességében én nagyon szerettem ezt a történetet és arra biztatlak titeket, hogy adjatok egy esélyt neki. Ha szeretitek az ilyen jellegű olvasmányokat, akkor semmiképen se hagyjátok ki A toronyőr lányait. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

A játék során különböző híres világítótornyokat mutatunk be, és a Ti feladatok a leírás alapján megnevezni, melyik országban találhatóak. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

LEÍRÁS

Lindau világítótornya a Boden-tó partját őrzi. A 33 méter magas, ötemeletes torony 1856-ban épült, és Lindau város számos pontjáról látható hatalmas óra jelzi rajta az időt. A mellette álló kőoroszlánnal pompás látványt alkot.

a Rafflecopter giveaway

Turné állomásai

Blogturné Klub

06.24. - Milyen könyvet olvassak?

06.26. - Csak olvass!

06.28. - Kitablar

Read More

Lantos Péter: A ​fiú, aki nem akart meghalni + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Kolibri Kiadó gondozásában jelent meg Lantos Péter regénye, aki könyvében arról mesélt, hogy miként élte túl a holokausztot. Elgondolkodtató és szívszorító történet egy kisfiúról és édesanyjáról, arról, hogy miként élték meg ezt a sötét korszakot és hogyan maradtak életben a bergen-belseni koncentrációs táborban. Tartsatok velünk a turnén és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet. 

Péter Makón él, összetartó nagy család szeretetében, a tisztes családi vállalkozás nyújtotta biztonságban, viszonylagos jólétben. Ám eljön 1944 márciusa, és a kisfiúnak szembesülnie kell azzal, hogy zsidónak lenni sokak szemében megbocsáthatatlan bűnnek számít. Még nincs ötéves, amikor el kell indulnia a nyolc vonatozásból és két buszozásból álló „nagy utazásra”, amelynek legtávolabbi pontja a bergen-belseni koncentrációs tábor, ahonnan csak azért térhet vissza élve, mert okos, erős édesanyja a legnagyobb szörnyűségek közepette is hősiesen óvja, védi.

Elgondolkodtató, szívszorító történet arról, hogyan élte túl a vidéki kisgyerek a XX. század egyik legrémesebb gaztettét, a holokausztot.

Már megszokhattátok az oldalamon, hogy egyenesen rajongok a történelmi regényekért, így rendszeresen kerülnek a kezembe ilyen típusú történetek. Tudom, nem egyszerű olvasmány, de én nagyon szeretem ezeket a könyveket. Valahogy bekattant nálam ez a téma és egyszerűen nem enged el, mindig is óriási hatással voltak rám ezek a történetek. Mérhetetlenül hálás vagyok azért, hogy nem kellett eddig és nagyon remélem, hogy soha nem is kell majd ilyen borzalmakat átélnem. A holokauszt témája már önmegában is megterhelő, de ha egy gyermek szemén keresztül élhetjük át a borzalmakat, akkor az még borzalmasabb élmény az olvasó számára. Nem ez volt az első regény, amit a témában olvastam, de bevallom nektek, azért figyelnem kellett nagyon, hogy ne pityeredjek el a vonaton. 

Az ember soha nincs könnyű helyzetben, ha memoárt olvas, hiszen hogyan is mérhetném pontokban azt a fájdalmat és azt a veszteséget, amelyet az adott illető átélt. Lantos Péter regénye a II. világháború azon időszakáról szól, amikor a zsidó családokat deportálták az országból. Az A fiú, aki nem akart meghalni című kötet egy nagyon fontos regény, melyen ugyan érezhető, hogy a felnőtt Lantos Péter meséli el, valahogy mégis érződik rajta a gyermeki világlátás és gondolkodás. A nyelvezete miatt abszolút beleillik az ifjúsági kategóriába, de felnőtt fejjel is élvezetes olvasmány. Az életrajzi jellegű regény a II. világháború kegyetlen időszakáról és az ezt követő időkről szól. Nagy erőssége, hogy nem csupán a koncentrációs táborra koncentrál, hanem számot ad a hazaútjukról és arról is, hogy miként kezdték újra az életüket és hogyan alakult a sorsuk az oroszok beáramlása után. 

Lantos Péter írása a fájdalomról, a veszteségről, az élni akarásról és az újrakezdésről szól. Egy remek történet arról, hogy mire képes az anyai szív azért, hogy megvédje a gyermekét és arról, hogy egy kisgyermek hogyan tudott életben maradni ezekben az embertelen időkben. Őszinte áhítattal figyeltem Péter anyukáját és azt, hogy mennyire okosan és ügyesen terelgette kisfiát. Ha belegondolok az eddigi olvasmányélményeimbe, azonnal kirajzolódik előttem Auschwitz képe és az, hogy mennyi kisgyermek és édesanya veszett oda, így a fülszöveg már az első pillanatban felkeltette az érdeklődésemet, hiszen Péter csupán 5 éves volt a deportálásnál, az, hogy túlélte a tábort számomra felért egy kisebb csodával (még akkor is, ha a történet a bergen-belseni koncentrációs táborról és nem Auschwitzről szól). 

A regény nagyszerű alapot biztosít arra, hogy gyermekeink megismerkedjenek a holokauszt témájával és segít abban, hogy a szülő párbeszédet kezdeményezzen vele a témáról. Természetesen itt nem a 7-8 évesekre gondolok, hanem sokkal inkább a 13-14 évesekre, akik a történelem órán már tanulhatnak a II. világháború borzalmairól és magáról a holokausztról is. Nagyon tetszett, hogy a könyvben szómagyarázatot és térképeket is találunk, érdekes végigmenni az egyes településeken és megnézegetni, hogy melyik út mennyi napig is tartott. Sokszor megrázó élmény volt olvasni a "nagy utazásról", a szerző nem finomítja a dolgokat, őszintén beszél az emlékeiről és élményeiről, nem akarja rózsaszín cukormázzal leborítani a fájdalmas igazságot, úgy mondja el az életének történetét, ahogy volt. El sem tudom képzelni, hogy édesanyja honnan merített erőt, de őszintén csodáltam őt végig. Érezhető volt, hogy a kis Péter sokszor tehernek tartotta azokat a dolgokat, amiket rákényszerített az anyukája és nem értette például, hogy a szabadulásuk után miért nem ehetett annyit, amennyi csak beléfért, de az olvasó érti és érzi, hogy az ilyen tilalmakkal és különféle szabályokkal a nő konkrétan megmentette a kisfia életét. Nem volt könnyű dolga, hiszen egy 5 évesnek sokszor nehéz megmagyarázni, hogy mit szabad és mit nem, de szilárd jellemével ügyesen tudta terelgetni gyermekét. 

A kötet rendkívül olvasmányos, és bár jól lehet haladni vele, azért az ember olvasás közben meg-megáll, hogy egy kicsit enyhítsen azon a feszültségen, amelyet átélünk. Bevallom nektek, én töbször majdnem elsírtam magam, nagyon megrázó volt olvasni a holokausztról egy kisfiú emlékein keresztül. 

Összességében én a szívembe zártam Lantos Pétert és családjának történetét, és ismeretlenül is köszönöm neki, hogy papírra vetette az életének ezen szeletét. Örülök, hogy sikeres lett az életében, az pedig, hogy az átélt borzalmak miatt választotta az orvosi pályát, nagyon szép ívet ad az életének. Ha érdekelnek az ilyen jellegű történetek, csak ajánlani tudom nektek ezt a könyvet. Olvassátok, szeressétek!

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  

Nyereményjáték

Mostani játékunkat azok a regények ihlették, melyek a holokausztról szólnak (gyermekekkel a középpontban). Minden állomáson találtok egy idézetet, nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi a könyv címe, ahonnan idéztünk. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Az otthon nem egy épület, nem is egy utca vagy egy város. Az mind csak tégla és vakolat. Az otthon az, ahol a családunk van, nem igaz?”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

06.19.: Csak olvass!

06.21.: Szembetűnő

06.23.: Könyv és más

Read More

Lars Svensson, Killian Mullarney, Dan Zetterström: Madárhatározó + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Park Könyvkiadó gondozásában idén megjelent a Madárhatározó című kötet új, bővített kiadása. A könyv tulajdonképpen a Magyarországon, Európában, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten megfigyelhető madárfajok átfogó kézikönyve, mely kezdő és tapasztalt madármegfigyelők számára egyaránt alapműnek számít. Ez a rendkívül informatív és csodaszép kézikönyv elrabolta bloggereink szívét is. Tartsatok velünk a turnén és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet. 

A Madárhatározó a Magyarországon, Európában, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten megfigyelhető madárfajok átfogó kézikönyve. Kezdő és tapasztalt madármegfigyelők számára egyaránt alapműnek számít. A magyar piacon már 21 éve folyamatosan jelen lévő könyv új, átdolgozott, bővített kiadásában - a legfrissebb kutatási és rendszerezési eredményekkel összhangban - újabb tudományos nevek módosultak. Emellett a magyarországi madárfajok gyakorisági kódjainak frissítésére is sor került.

- A kötet több mint 900 különböző fajt és számos alfajt tárgyal áttekinthető rendszerezésben, részletesen. Ez azt jelenti, hogy a világ madárfajainak közel egytizedéről szó esik benne.

- A precízen szerkesztett szövegek ismertetik az egyes fajok testméretét, élőhelyét, elterjedését, határozóbélyegeit, alfajait és hangját.

- A mintegy 200 képoldalon több mint 3500 madárfestmény mutatja be, hogy nemétől, korától, elterjedésétől és az évszaktól függően miképpen változik egy-egy faj megjelenése. Az illusztrációk a madarakat esetenként jellegzetes környezetükben is szemléltetik.

- A képtáblákon a madarak fontos bélyegeit kiemelő nyilak és képaláírások segítik a könnyebb eligazodást.

- Az elterjedési térképek tájékoztatnak a költő- és telelőterületekről, valamint a vonulási útvonalakról is.

A Madárhatározót, melyet három elismert, világjáró ornitológus írt és illusztrált, a világ egyik legjobb kézikönyvének tartják. A madarak iránt érdeklődők ugyanolyan elmaradhatatlan kelléke, mint a távcső.

Nagyjából egy éve elkezdtem élni a "vissza a természetbe" időszakomat. Ha visszagondolok a közel 34 évemre, mindig is az otthonülő, illetve a négy fal között olvasós típus voltam. Persze többször voltam kirándulni, de mindig a társaság kedvéért mentem, soha nem éreztem, hogy az erdő vagy a természet feltöltene, vagy érdekelne. Az utóbbi időben azonban valahogy minden átkattant a fejemben. Egyre fontosabbá vált a környezetem védelme, az erdőink tisztaságának megőrzése. Ezzel párhuzamosan pedig elkezdett érdekelni az élővilág és a növények világa. Lelkes plant lady lettem, egyre jobban szeretek kirándulni, imádom a csendet és a nyugalmat, amit az erdő áraszt. Szeretem nézni a csillagokat, imádom a madarak csicsergését hallgatni. Ha esetleg egy kis patak is csörgedezik a közelben, akkor tényleg megvan minden, ami a feltöltődéshez kell. 

Az elmúlt években azt vettem észre magamon, hogy elkezdtek érdekelni a különböző madarak. Persze rengeteg nevét ismerem gyerekkoromból, a cinke vagy a fecske például tudom hogy néz ki. De amikor valami különlegesebbet láttam, akkor azt nem tudtam hova kötni. Így, amikor megláttam, hogy a Park Könyvkiadó gondozásában megjelenik a Madárhatározó új és bővített kiadása, azonnal szemet vetettem rá. Bevallom, álmodni sem mertem, hogy elolvashatom és írhatok róla nektek. 

A Madárhatározó egy lenyűgöző részletességgel szerkesztett kézikönyv, mely tulajdonképpen a Magyarországon, Európában, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten megfigyelhető madárfajok átfogó kézikönyve. A kötet több mint 900 különböző fajt és számos alfajt tárgyal áttekinthető rendszerezésben, részletesen. Megismerhetjük általa az egyes fajok testméretét, élőhelyét, elterjedését, határozóbélyegeit és alfajait. Továbbá a több mint 3500 madárfestmény azt mutatja be, hogy nemétől, korától, elterjedésétől és az évszaktól függően miképpen változik egy-egy faj megjelenése. Egy csodás ismeretterjesztő kötet, mely nem hiányozhat egyetlen érdeklődő polcáról sem. Én az utóbbi időben minden kirándulásra magammal vittem, óriási segítség volt az egyes madarak beazonosításában. 

Ami nekem külön tetszik a kötetben, hogy a szerzők külön rovatban ismertetik a madarak hangját is. Így az olvasás után ez is segítheti egy-egy madár felismerését. 

Ugyan van súlya a könyvnek, de én nem éreztem nehéznek tőle a hátizsákomat, nem volt plusz teher számomra, szívesen cipeltem magammal. Még ha nem is használtam, biztonságot adott nekem, tudtam, hogy ha szükség lenne rá, azonnal elő tudnám kapni. A rajzok nekem nagyon tetszenek, igazán valósághű az összes, én legalábbis ezek alapján abszolút be tudtam azonosítani mindegyiket, amit láttam. 

A nyelvezete abszolút korrekt, de ez nyilván nem az a típusú könyv, amelyet az ember leül és együltő helyében elolvassa. Lapozgatja, bele-beleolvas, egyes részeket átugor, majd visszatér. Nekem óriási kedvenc lett, biztosan mindig magammal viszem majd. 

Összességében engem teljesen levett a lábamról ez a kötet, az egyik nagy kedvencemmé vált. A fülszövegen azt olvashatjuk, hogy a világon az egyik legjobb kézikönyvnek tartják és hajlok rá, hogy igazat adjak. Engem abszolút lenyűgözött a gazdagsága és képi világa, ezért tiszta szívvel ajánlom mindenkinek, akit egy kicsit is érdekelnek a madarak. Ha kirándulni mentek, a távcső mellett ez sem maradhat otthon. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  

Nyereményjáték

Mostani játékunkat a madarak ihlették. Minden állomáson találtok egy képet, nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik madarat látjátok rajta. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

06.18.: Csak olvass!

06.20.: Booktastic Boglinc

06.24.: Könyv és más

Read More