Farrah Rochon: Szállnék ​már + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Farrah Rochon regénye, a Szállnék már, ami a Sorsfordító történetek legújabb kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják ezt a különleges, időutazásra invitáló regényt, melyből kiderül, mi lett volna akkor, ha anyja helyett Merida eszi meg a boszorkány sütijét. Tartsatok velünk, ismerjétek meg a történetet és annak szereplőit, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egy példányát. 

Merida tisztában van azzal, hogy a DunBroch klán hercegnőjének lenni számos kötelezettséggel jár, abba azonban nem tud belenyugodni, hogy olyasvalakihez menjen feleségül, akit sohasem látott. A harcias hercegnő küzd a hagyományok ellen, ám édesanyja, Elinor királyné minden erejével ragaszkodik hozzájuk.

A lány az erdő mélyén egy kunyhóra bukkan, ahol egy boszorkánytól varázserejű süteményt kap, amely teljesen megváltoztathatja az édesanyját. A folyton lázadó Merida azonban úgy dönt, hogy inkább ő maga eszi meg a bűvös finomságot... és a múltba repül, ahol a saját, vele egyidős anyukájával találja szemben magát, aki egy tőrt tart a torkához, mert kémnek hiszi. Abban az időben a szülei klánjai ugyanis esküdt ellenségek voltak.

Vajon sikerül időben kibékítenie a két családot? Vagy a szülei ezúttal nem is szeretnek egymásba? Végül elfogadja a sorsát, vagy sikerül megváltoztatnia azt?

Aki követi az oldalamat az már tudja, hogy óriási Disney függő vagyok, minden egyes meséért rajongok. Ez alól természetesen Merida meséje sem kivétel. Bár őszintén bevallom, nem lett elsőre kedvenc. Valahogy nem tudtam kapcsolódni a karakteréhez és csak évekkel később, az elmúlt évek során zártam őt a szívembe. 

A Merida, a bátor című Disney-Pixar történet, melyet 2012-ben mutattak be. Ez volt első olyan Pixar mese, melynek női főszereplője volt. A történet szerint Merida hercegnő a hatalmas skót felföldeken él, Dunbroch királyságában, a királyi család elsőszülött gyermekeként. Édesanyja, Elinor királyné jóvoltából megtanulja, hogyan viselkedik és cselekszik egy igazi hercegnő, aki egy nap majd méltó utódként foglalhatja el a trónt. Merida azonban jobban szeret szabadon barangolni a felföld varázslatos tájain. Amikor egy nap Elinor bejelenti, hogy három klán érkezik a szomszédos királyságokból, hogy az elsőszülöttjeik közül az egyik elnyerje a hercegnő kezét, Merida nem törődik bele, hogy akarata ellenére házasságba kényszerítsék. A játékokon Merida tulajdonképpen megszégyeníti a kérőket, Elinor felháborodik a lánya viselkedésén, és szörnyű vitába kerülnek egymással, mely során Merida elszakítja a királyi család fali szőttesét, Elinor pedig tűzre veti a lánya íját. A megbántott Merida sírva fakad és elrohan a kastélyból. Merida szomorúan lóhátra pattan, és elvágtat az erdőbe, ahol lidércfényekkel találkozik. Ezek elvezetik őt egy erdei kunyhóhoz, amiben egy idős boszorkány él, aki fafaragóként tevékenykedik. Merida fizetség jegyében alkut ajánl neki: minden faragványát megveszi, cserébe egy varázslatért, amely megváltoztatná az anyját. A boszorkány elfogadja az ajánlatot és készít Meridának egy mágikus süteményt. Merida habozás nélkül odaadja az anyjának, aki azonban már az első harapás után rosszul lesz, és végül átváltozik egy nagy fekete medvévé. A kalandok pedig csak ezután kezdődnek. Tudjuk, hogy Meridának óriási fejlődésen kell átmennie és csak az igaz szeretet jegyében tudja megmenteni édesanyját. Farrah Rochon regénye azonban egy óriásit csavar a történeten. A kérdése pedig az, hogy mi lenne, ha Merida enné meg azt a bizonyos süteményt. Vajon hogyan alakulna a története? 

A Szállnék már egy izgalmas és érdekes olvasmány elfogadásról, megértésről és arról, hogy az anya-lánya kötelék milyen erős tud lenni, még akkor is, ha olykor a hátunk közepére sem kívánjuk egymást. Egy történet arról, hogy mennyire fontos az, hogy kiálljunk önmagunkért. Arról, hogy igazán akkor tudja valaki teljesíteni a kötelességét, ha nem kényszernek éli meg azt és hogy a szabadság ugyan nagyon fontos, de még annál is fontosabb, hogy megtaláljuk a célt az életünkben. Bebizonyítja, hogy néha el kell veszítenünk mindent ahhoz, hogy megtaláljuk önmagunkat. Olykor ott találjuk meg a választ a kérdéseinkre, ahol nem is számítunk rá. Az út olykor rögös, a jól berögzült mantrák csak nehezen íródnak felül, de ha az embernek van kellő bátorsága és ereje, akkor bármit elérhetünk. Merida bebizonyítja számunkra, hogy a szeretet ereje képes arra, hogy felülkerekedjen a legnagyobb problémán is. 

A könyv bevezetésében megismerhetjük a Merida és Elinor közötti ellentétet, majd a mesében jól ismert módon a lány elvágtat otthonról és egy rejtélyes boszorkány ajtaján kopogtat be. A nő elkészíti számára a varázslatot, de Merida végül úgy dönt, hogy ő fogyasztja el a süteményt, ezzel pedig kezdetét veszi a nagy kaland. A lány a múltba repül, ahol a saját, vele egyidős anyukájával találja szemben magát, aki egy tőrt tart a torkához, mert kémnek hiszi. Abban az időben a szülei klánjai ugyanis esküdt ellenségek voltak, a megkötött békeszerződés még igencsak gyenge lábakon állt. 

Ahogy haladunk előre a történetben, Merida rájön arra, hogy talán jobban hasonlítanak egymásra az anyukájával, mint eddig azt hitte. Ahogy egyre jobban megismeri Elinor fiatalkori énjét, tudatosul benne, hogy mennyire hasonló problémákkal küzdenek, egyszerűen csak nem találták meg az egymáshoz felé vezető utat, hogy erről beszéljenek. Elinor nem is sejti, hogy Merida a lánya, ráadásul a király udvarában rejtegetnie kell őt, hiszen a vörös haja azonnal elárulná, hogy melyik klánhoz tartozik, de az első pillanattól kezdve érzi, hogy valamilyen láthatatlan kötelék köti őket össze. A két lány rengeteget tanul egymástól. Míg Merida megtanítja az édesanyja fiatalkori énjét azokra a praktikákra és túlélési módokra, amelyeket ő az édesapjától tanul, addig ő is rengeteget tanul Elinortól. Rájön arra, hogy édesanyja mennyire jó királyné és szívből megbánja, hogy csúnyán viselkedett vele. Megtanulja, hogy mennyire fontos, hogy felelősséggel legyen a királyságáért. Anya és lánya talán még soha nem állt ilyen közel egymáshoz, azóta, hogy Merida felnőtt. De vajon képes lesz visszajutni a lány a saját idősíkjára? Egymásra találhatnak ott is? 

Azzal, hogy Merida megjelent a múltban, különböző események láncolatát indította el, melyek nem csak a családját, hanem akár az egész királyságot is veszélybe sodorhatja. Vajon képes lesz arra, hogy megküzdjön az ellenséggel? Megmentheti a királyságot, és az édesanyját? És talán a legfontosabb kérdés mind közül, végül Merida elfogadja a sorsát, vagy sikerül megváltoztatnia azt?

Érdekes és izgalmas élmény volt olvasni Merida és Elinor történetét, nagyon szerettem, hogy az édesanyja is ekkora szerepet kapott. Tetszett Farrah Rochon azon elképzelése, hogy talán anya és lánya nem is különböznek annyira egymástól. Mindketten nagy utat jártak be, sokat kellett fejlődniük. Megtapasztalták, hogy mit jelent az igazi kötelesség és azt, hogy milyen, amikor nem kényszerből, hanem elhivatottságból hozzuk meg az életünket érintő fontos kérdéseket. Nagyon tetszett, hogy a sütemény elfogyasztása egy ilyen lehetetlen helyzetbe hozta Meridát, hiszen talán ez volt a legjobb módja annak, hogy anya és lánya egymásra találjon. Azt azonban bevallom, nekem nem tetszett, hogy Meridára milyen testi hatással volt a varázslat. Nekem ez így együtt kicsit túl sok volt, bőven elég lett volna az időutazás is, nem volt szerintem semmi szükség arra, hogy ilyen módon is reflektáljon a szerző az eredeti mesére. A királyságra leselkedő veszélyek érdekesnek és izgalmasnak tűntek, a rejtély és a cselszövés nagyon megmozgatta az én fantáziámat is, de végül csalódnom kellett a megoldásban. Talán ezt a szálat egy kicsit jobban kidomboríthatta volna a szerző, vagy legalább kitalálhatott volna valami erős és hiteles indokot, amely megfelelő motivációja lehett volna a cselszövőknek. 

A hiányosságok ellenére, ahogy haladtunk előre a történetben, úgy lettem egyre lelkesebb és végül összességében elégedetten csuktam be a regényt. Az alapkoncepció nagyon tetszett, Merida jellemfejlődése pedig még szerethetőbbé tette a karakterét. Ugyan nem ez lesz a kedvenc Sorsfordító történetem, de összességében kedveltem a regényt, ha a szerzőnek másik regénye is megjelenik a sorozatban, biztosan sorra kerítem majd azt is. 

A könyv rendkívül olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet vele haladni. A magyar kiadás nagy kedvencem, remekül mutat Merida kalandja a többi Sorsfordító regény között. 

Összességében a hibái ellenére is kedveltem a regényt. Merida karaktere sokat nőtt a szememben, a kötet végére úgy éreztem, hogy sokkal jobban megkedveltem őt, mint a mesében. Elinor karaktere is mélységet kapott, ez pedig hihetetlenül jól állt neki. Talán még jobban megszerettem őt, mint Meridát. Az évődéseit Fergussal nagyon szerettem, jó volt látni, hogy miként kerültek egyre közelebb és közelebb egymáshoz. Ha szeretitek a Disney könyveket és Merida karakterét akkor semmiképpen se hagyjátok ki ezt a történetet sem. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a könyvbe. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során a Merida, a bátor Disney filmé lesz a főszerep. Minden állomáson olvashattok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint az arra adható helyes választ beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kia

KÉRDÉS

Melyik királyságban él Merida?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

07/15 Csak olvass

07/18 Szembetűnő

07/21 Hagyjatok! Olvasok!

07/23 Utószó

07/26 Dreamworld

Read More

Lucy Maud Montgomery: Anne ​Avonlea-ben (Anne 2.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Manó Könyvek gondozásában megjelent az Anne sorozat folytatása, vagyis az Anne Avonlea-ben című kötet. Tartsatok velünk, látogassunk el együtt a Prince Edward-szigetre és a Zöld Oromba. Legyünk társai Anne-nek, aki egyszerűen vonzza a kalandokat és legyünk társai abban, hogy miként próbál meg felelősségteljes felnőttként viselkedni. Ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Anne Shirley már tizenhat és fél éves, és csak nyomokban emlékeztet arra az árvára, aki évekkel korábban beköltözött a Zöld Oromba. Azóta szerencsére rengeteg barátja lett, az álmodozásról viszont - ezt Avonlea-ben bárki megmondhatja - soha nem fog leszokni! Ám talán itt az ideje, hogy végre felelősségteljes fiatal felnőttként viselkedjen, hiszen immáron a helyi iskola tanítója, az Avonlea Faluszépítő Egylet tevékeny tagja, emellett alaposan kiveszi a részét egy örökmozgó ikerpár neveléséből is. Anne ugyanakkor még mindig vonzza a kalandokat, sőt, olykor-olykor jó nagy pácba is keveredik. Jó kedélye, humora és embersége minden nehézségen átsegíti, kedvessége és képzelőereje pedig a legmorcosabb szíveket is képes meglágyítani.

Lucy Maud Montgomery Anne Shirley-sorozatának második kötete csoda szép kiadásban, a szerző emlékét ápoló Montgomery Alapítvány hozzájárulásával és Ruff Orsolya új fordításában jelenik meg.

Anne karaktere ősidők óta az egyik legnagyobb kedvencem. Egyszer régen gyerekként láttam az eredeti filmsorozatot és már akkor szívembe zártam a zabolátlan, álmodozó és a legjobb szándéka ellenére is mágnesként bajt vonzó fiatal lány karakterét. Az első regényt többször is olvastam, de a folytatást nem tudtam sajnos beszerezni, így nagyon izgatott voltam, hogy a Manó Könyveknek köszönhetően nem csak befejezhetem végre a könyvsorozatot, hanem egy igazán szépséges kiadást tudhatok magaménak. 

Igazából a Váratlan utazás óta vágyom ebbe a romlatlan és tiszta szívű világba, a könyv pedig abszolút hozza ezt. Ami persze nem véletlen, hiszen tudjuk, hogy anno a Váratlan utazás sorozatot Anne Shirley karaktere és története ihlette. Tudtam, hogy így van, de meglepett, hogy mennyi ismerős arc és karakter szerepel ebben a részben is. Mrs. Lynde és természetesen Marilla karakterét már az első rész óta ismerjük és ugyebár Anne iskolatársai, legfőképpen Diana és Gilbert alakja sem számít már újdonságnak. Dovy és Dora személye pedig a Váratlan utazás sorozatból lehet ismerős az olvasók számára, hiszen pontosan ugyanolyan voltak, mint anno a sorozatban. 

Az Anne Avonlea-ben egy szívmelengető történet, abszolút képes visszaadni az emberi jóságba vetett hitünket. Nem pörgős, nem akciódús, nincsenek váratlan fordulatok, de tele van kedves, szeretetreméltó szereplővel és tiszta, gyermekien ártatlan világszemlélettel. Egy igazi lányregény, mely véleményem szerint rendkívül jól reflektál azokra az erkölcsi normákra, melyek az adott korban fontosak voltak, ugyanakkor igazán szórakoztató olvasmány. Abszolút látszik, hogy Lucy Maud Montgomery nem csak egy tanulságos, tanítóregényt szeretett volna megírni, hanem megmutatni a közönségének, hogy azzal sincs semmi baj, ha valaki a felhők felett jár két méterrel. Az álmodozással nincsen semmi baj, amíg kötelességeinknek eleget teszünk. A képzeletnek igenis teret lehet engedni, sőt sok esetben a különcségünk tesz igazán egyedivé minket. Ugyanakkor megmutatja, hogy az önfejűség és a hirtelen harag rossz tanácsadók, felesleges bánatot és szenvedést okoznak mindenkinek a környezetben. 

Anne immáron kész hölgy, az iskola új tanítójaként, egy teljesen más szerepbe kerül. Rengeteget fejlődött a karaktere, de szerencsénkre még mindig az az álmodozó lélek, akit az első részben ismerhettünk meg. A tanítás mellett ő az Avonlea Faluszépítő Egylet egyik legtevékenyebb tagja, emellett alaposan kiveszi a részét Davy és Dora neveléséből is. Bár néha hibázik és rosszul sülnek el a dolgok, de vitathatatlan, hogy a tiszta szíve vezérli. Tanárként is tökéletesen megállja a helyét, a gyerekek rajonganak érte. De vajon képes lesz mindenki bizalmát és rokonszenvét elnyerni? Tud Marillának segíteni abban, hogy egy kicsit megfékezzék Davyt? Vajon milyen kalandokba keveredik a rész során?

Vannak bizonyos értékek, melyek szép lassan kiveszni látszanak a világból. Az anyagiasság, a birtoklási vágy sokszor erősebb, mint a józanság, vagy éppen az egyszerűség. Fontos, hogy a mai fiatalság is megtanulja azonban, hogy az igazi szépség nem feltétlenül a külsőségeken alapul. A finom modor, a természetes báj, vagy éppen a kedvesség sokkal fontosabb. Ez az, ami igazán értéket teremtő dolog. A pénze elveszhet az embernek, de a barátság és a szeretet örök. Lehet, hogy nem tudja valaki megvenni a legújabb telefont, de ha szerető emberek veszik körül, biztonságos helyen hajthatja álomra a fejét, akkor igenis gazdag. Hiszen a gazdagság nem feltétlenül pénz kérdése, sokkal inkább a lélek gazdagsága. Hiszen mennyivel szegényebbek azok, akik egyedül élnek és nincs kihez fordulniuk, még akkor is, ha igazi lakosztályban hajtják álomra a fejüket, mint azok, akiket szerető emberek vesznek körül. Boldog vagyok, hiszen gazdagnak érezhetem magam. Van családom, vannak barátaim, van egy remek hobbim és igazából megvan mindenem, amire vágytam. Persze, nem keresek rosszul és anyagilag is biztos lábon állunk, de igazán gazdaggá az tesz, hogy mindig van kihez szólnom. Hogy Miklós mellett hajthatom álomra a fejem egy kedves kis kutyagyerek társaságában. Hogy ha bajban vagyok, mindig van kihez fordulnom. 

Gilbert és Anne az egyik kedvenc könyves párosom és bár vannak emlékeim arról, hogy miként alakul az ő kapcsolatuk, de mégis izgatottan várom, hogy mit hoz számukra a jövő. A fő csapásvonalakat ugyan ismerem, de hogy pontosan mi történik, arra nem emlékszem. A szereplőket a következő részekben is nagy szeretettel fogadom majd, hiszen Avonlea városa az egyik legkedvesebbb fiktív településem Stars Hollow (a Gilmore Girls-ből) mellett. Kíváncsi vagyok, hogy miként alakul Marilla és Mrs. Lynde barátsága, hogy Dovy és Dora élete hogyan folytatódik majd. 

Ahogy az első kötetet, úgy a másodikat is imádtam. Nagyon tetszett a fordítás is, igazán Anne-szerű volt az egész. Szerettem, hogy mennyire jól hozta a film hangulatát. A nyelvezet igazán szerethető, a történet pedig rendkívül olvasmányos. A kötet csak tovább fokozta az Anne rajongásomat és már most tűkön ülve várom a folytatást. Ha szerettétek az első részt, semmiképpen se hagyjátok ki a folytatást. 

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a könyvbe. 

Nyereményjáték

Az Anne Avonlea-ben című kötet beleolvasója már elérhető a Líra oldalán, így arra gondoltunk, hogy ebben a játékban ezt hívjuk segítségül. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Hogy hívják Anne tehenét? 

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

07.14.: Csak olvass!

07.16.: Könyv és más

07.17.: Szembetűnő

07.20.: Zakkant olvas

Read More

Kertész Edina: A ​fotográfuslány + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Manó Könyvek gondozásában megjelent Új kedvencek sorozat Kertész Edina regényével bővül, melyben egy eltűnt kézirat bolygatja fel az irodalmi világot. 

Tartsatok velünk, kalandozzunk együtt Budapesten, a Nyugat folyóirat aranykorában, legyünk társai Masának és Brandy kutyusnak az izgalmak során. Fedezzük fel együtt a könyv tartogatta meglepetéseket és ha nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

A New York kávéház karzatán nagy felfordulás támad: eltűnt egy vers kézirata! Egyedül egy fiatal lány, az amatőr fotográfus Masa figyel fel a sietősen távozó hölgyre, akinek a kezében a Nyugat szerkesztőségének címzett boríték van. De vajon ki ő és mit akarhat?

Kezdetét veszi a nyomozás, melynek során feltárja csodáit az 1910-es évek Budapestje és sorra vonulnak fel az irodalmi élet híres alakjai.

Az Új kedvencek sorozat az elmúlt évek során belopta magát a szívembe, így kiemelt figyelmet fordítok az újabb és újabb megjelenésekre. Kertész Edina neve már nem volt ismeretlen számomra, több könyvét is olvastam már, így egy másodpercig sem volt kérdés számomra, hogy A fotográfuslányt is sorra kerítem majd. 

Először az ígéretes fülszöveg és az illusztráció (imádom Láng Anna munkásságát, ő a szívem kuglófjának egyetlen szem illusztrátora) keltette fel a figyelmemet, végül azonban teljesen elmerültem  Visy Masa történetében és az 1910-es évek Budapestjének világában. Teljesen lenyűgözött a Nyugat folyóirat korabeli időszak, hihetetlen érdekes és izgalmas lehetett ebben az időszakban az értelmiségi élet. Az írók és költők óriási köztiszteletnek örvendtek, a legnépszerűbbeknek, mint például Adynak minden lépését rajongók követték. 

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy el tudtam menni a kötet könyvbemutatójára, így még közelebbről megismerhettem a kötet hátterét. A szerzővel, Kertész Edinával Oláh Andrea beszélgetett, majd csatlakozott hozzájuk Magyar Bálint is, aki amúgy a regény főszereplőjének, azaz Visy Masának az egyik családtagja. A beszélgetés nagyon izgalmas volt, Edina sokat mesélt arról, hogy miből merítetett ihletet, hogy miért pont Visy Masát választotta szerepőjének és arról, hogy hol talált anyagot a könyvéhez. Magyar Bálint pedig rengeteg kis aprósággal és személyes történettel egészítette ki a beszélgetést, így nem csak érdekes és izgalmas könyvbemutatónak lehettünk tanúi, hanem valahogy személyesebbé vált a szereplő alakja is. Mondanom sem kell, nagyon megjött a kedvem az olvasáshoz, alig vártam, hogy sorra kerítsem. Már a bemutatón azt éreztem, hogy bár ez egy ifjúsági történet, mégis rabul fogja ejteni a szívemet, egyszerűen tudtam, hogy nekem való regény és azt, hogy nagyon fogom szeretni.

A fotográfuslány összességében egy igazán magával ragadó ifjúsági könyv, biztos vagyok benne, hogy a célközönsége egyszerűen imádni fogja. A karakterek igazán szerethetőek, a cselekmény izgalmas és követhető, a hangulata pedig garantáltan elvarázsolja az olvasóját. A nyelvezete szépen illeszkedik a 10-14 éves korosztály igényeihez. Az írónő pedig még arra is figyelt, hogy az ismeretlen szavak a kötet végén megmagyarázásra kerüljenek. A könyv nagyon izgalmas, engem teljesen levett a lábamról. Nagyon tetszett, hogy az 1910-es évekbe kalauzolta az olvasóját, a Nyugat folyóirat körüli ügyek pedig tökéletesen illeszkednek Edina által megalkotott világba. Az elolvasása után talán majd élénkebben érdeklődnek a fiatalok az irodalom világa iránt, már nem lepődnek meg az iskolában, amikor a folyóiratról hallanak. Az írókat és költőket régi kedves ismerősként köszönthetik, így remélhetőleg az iskolában is nagyon kedvvel tanulnak majd róluk. 

A történet középpontjában maga a nyomozás áll. Masa ugyanis egy furcsa eseménynek lesz a tanúja. Látja, hogy eltűnik egy kézirat, ez pedig pótolhatatlan veszteség a Nyugat szerkesztősége számára. Ahogy haladunk előre, úgy lesz egyre szövevényesebb az ügy. Szép lassan kiderül, hogy nem is egy, hanem több rejtély is megoldásra vár. Vajon valaki tényleg fenyegetni kezdte Adyt? Ki az a titokzatos nő, akit Masa az ellopott kézirattal látott? Milyen további tervei vannak a nőnek? És ki lehet az, aki fenyegeti Osvát életét? 

A könyvben abszolút egyensúlyban van a történelem és a fikció. Ugyan az események nagy része a szerző képzeletének szüleménye, de Edina igyekezett minél pontosabban visszaadni a korabeli budapesti mindennapokat, az aktuális kérdéseket és dilemmákat. Imádtam, hogy régi újságkivágások színesítették a történetet és a kötet végén lévő fényképek még közelebb hozzák a karaktereket az olvasóhoz. 

A szereplők rendkívül szimpatikusak és élettel telik, nagyon kedveltem Visy Masa alakját, de szívembe zártam Brandy kutyust, a fiúkat és Masa legjobb barátnőjét, Bertát is. Masa jelentősége vitathatatlan, fotómasinájával rengeteg képet hagyott az utókor számára. Rendszeresen magával vitte a gépét és ahol csak tudott, fotózott. Egy nyaraláson például megörökített fürdőnadrágban Kosztolányit is feleségével, hát mennyire menő már?!

1926. Nyaralók Gizellatelepen. Jobboldalt Kosztolányi Dezső, előtte masnival a felesége, baloldalt Magyar Elek üldögél, de két fia, Bálint és Pál is a képen
Forrás: https://444.hu/2014/05/19/visy-masa-fotodaja

Mindig nehezen viselem, amikor egy fiataloknak szóló könyv nyelvezete túlságosan egyszerű és gyenge. Attól még, hogy valaki fiatal, még nem buta. Képes arra, hogy összetett mondatokat olvasson és értelmezzen. Szeretem, ha egy regénynek korosztálytól függetlenül választékos és gördülékeny a nyelvezete. A fotográfuslány című történet pedig abszolút megfelel ennek a kívánalmamnak. Egyszerűen jó volt olvasni, nem éreztem azt, hogy túl öreg lennék hozzá, még 33 évesen is teljesen elvesztem a lapok között. 

Összességében engem teljesen levett a lábamról Kertész Edina regénye. Felnőtt fejjel is igazán szerethető olvasmány, de ami tuti, hogy célközönségénél biztosan nagy kedvenc lesz. Ha éppen azon agyaltok, hogy mi legyen a gyerkőc következő, nyári olvasmánya, akkor csak ajánlani tudom ezt a regényt. De persze ha felnőttként valami igazán jó kis ifjúsági krimire vágytok, akkor sem lőhettek mellé ezzel a regénnyel. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A fotográfuslány című kötet főszereplője Visy Masa, aki annak idején rengeteg fotót készített a korabeli Budapestről, így játékunkat is a fényképek ihlették. Minden állomáson találtok egy világhírű képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a készítője nevét.  

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

07.08.: Csak olvass!

07.09.: Szembetűnő

07.10.: Könyv és más

Read More

Erdős Zsuzsanna, Király Anikó: Palacsinta ​éjfélkor + Nyereményjáték

Sziasztok!

Király Anikó és Erdős Zsuzsanna alakját már nem kell bemutatni a hazai közönség számára. A két szerző, most egy közös regénnyel örvendezteti meg a rajongókat. A Palacsinta éjfélkor egy igazán kedves és szerethető kamaszregény, mely bloggereink szívét is rabul ejtette. Mira gondolatait Erdős Zsuzsanna, míg Máté karakterét Király Anikó szólaltatta meg. Tartsatok velünk, pillantsunk be együtt két kamasz kollégiumi életébe, és ha nektek kedvez a szerencse, meg is nyerhetitek a kötet egy példányát. 

Bár ​ugyanabban a kollégiumban laknak, és valószínűleg már jó párszor elmentek egymás mellett a folyóson, mégis az álmatlanság és az éhség intézi úgy, hogy útjaik keresztezzék egymást. Hol máshol, mint a konyhában, éjfélkor.

Bár szokatlan a szituáció, mégis beszélgetni kezdenek. Nem sokban hasonlítanak egymásra, de az első estét követi a második, a harmadik, majd hamarosan rendszeressé válnak az éjszakai gasztro randik.

Odaégett palacsinták, kőkemény rizs és ehetetlen mártások szegélyezik az átvitatkozott éjszakáikat, de ahogy a főzőcskézésbe egyre jobban belejönnek, úgy ébrednek rá fokozatosan arra is, hogy milyen remek párost alkothatnának ők ketten…

Az élet azonban számos akadályt gördít eléjük: megszólaló tűzjelző, egy makacs vírus, egy összetört autó, egy elpuskázott hétvégi buli… Miközben mindezekkel szembenéznek, vajon megtalálják önmagukat és helyüket a világban?

Az ízig-vérig kamaszregény két hangja két kiváló író négykezes játékából született: Mira gondolait és érzelmi vívódásait Erdős Zsuzsanna, míg Máté poénjait Király Anikó szólaltatta meg.

Mostanában nagyon élem ezeket az ifjúsági romantikus könyveket, valahogy jól esnek a kis lelkemnek ezek az egyszerű és szerethető történetek,  melyekben csak minimális konfliktus kap szerepet. Tudjátok, olyan ez, mint amikor az ember a Netflixen elindít egy könnyed romantikus kis filmet, nem gondolja túl a történetet, csak sodródik az eseményekkel és a történettel. Valahogy így hatnak rám ezek a könyvek is. Annyira érdekes amúgy ez az egész helyzet. Amikor abban a korban voltam, hogy én voltam ezeknek a könyveknek a célközönsége egyáltalán nem csúsztak ezek a történetek. Most meg tökéletes komfortolvasmányok számomra. 

A Palacsinta éjfélkor című kötet igazából két dolog miatt került fel a radaromra. Az első ilyen a palacsinta, hiszen ki ne imádná ezt az ételt? Mindegy, hogy lekvárral, túróval, kakaóval, nutellával vagy teljesen más finomsággal készül, mindegyik formájáért rajongok. A könyv olvasása közben amúgy durván meg is kívántam, szóval nem kizárt, hogy a hétvége folyamán sütök is néhányat. A másik pedig Király Anikó neve, akinek a balszerencsés babák sorozata az egyik legnagyobb kedvencem a magyar szerzős ifjúsági regények között, így egy másodpercig sem volt kérdés számomra, hogy ezt a kötet is sorra fogom keríteni. 

A Palacsinta éjfélkor egy igazán kedves és szerethető történet a kamaszlétről, szerelemről, barátságról, gyászról és újrakezdésről. Arról, hogy hogyan ismerjül fel igaz barátainkat és arról, hogy olykor valaminek véget kell érnie ahhoz, hogy valami sokkal jobb dolog kezdődhessen. A változás van, hogy jót tesz az embernek.

A regény tökéletes komfortolvasmány volt számomra. Nagyon jó kis ifjúsági kötet, szerethető karakterekkel és olyan érzésekkel és érzelmekkel, amelyekkel mindannyian tudunk azonosulni. Azok a fiatalok, akik ebben a korban vannak és az olyan gyermeklelkű harmincasok is, mint én, akik a történetet olvasva nosztalgiával gondonak vissza tizenéves, vagy éppen kollégista éveire. A regény stílusa nagyszerű, én imádtam. Abszolút olvastatja magát, rendkívül nehéz elszakadni a kedves szereplőktől. Friss, vicces, tökéletes könnyed olvasmány, Király Anikó és Erdős Zsuusanna humora engem teljesen levett a lábamról. Olvasás közben sokszor felnevettem, jó volt ismét elmerülni egy ilyen típusú regényben. 

Mira és Máté története abszolút belopta magát a szívembe, de bevallom az elején kicsit tartottam a regénytől. Érdekes és izgalmas ötlet, hogy az egyik szerző a női, a másik pedig a férfi karaktert szólaltatja meg, de nagyon kell figyelni ilyenkor arra, hogy a szöveg ne tűnjön töredezettnek. A két stílusnak amennyire el kell különülnie, ugyananyira össze is kell csengenie, hiszen mégiscsak egy történetről beszélünk. Nem lóghat ki egyik fél sem, összhangot kell teremteniük. Az első néhány fejezet után örömmel konstatáltam, hogy mind Erdős Zsuzsanna, mind pedig Király Anikó jól vette ezt az akadályt. A fejezeteik szépen egymásba simulnak, nagyszerűen reagáltak egymás fejezeteire is ötleteire. Mira és Máté nagyszerű párost alkottak, bár sok mindenben különböznek, végül mégis tökéletes párost alkotnak. Bár a két fiatal ugyanabban a kollégiumban él, szinte biztos, hogy nem keresztezték volna egymás útját, ha nem találnak egymásra az éjféli gasztro"randikon". Míg Mira azzal küzd, hogy valahogy feldolgozza szülei válását és hűvös magatartását, addig Máté elhunyt nagymamája és családja költözése miatt szenved. Bár mindketten máshogy küzdenek meg a problémáikkal, az álmatlanság mindkettejüket kínozta, így futottak össze éjjel a konyhában. Találkozás találkozást követett, végül pedig talán maguknak sem vallották be, de nagyon is megkedvelték egymást. Az élet azonban számos akadályt gördít eléjük: megszólaló tűzjelző, egy makacs vírus, egy összetört autó és egy törött kar, egy elpuskázott hétvégi buli. Vajon a két fiatal képes lesz szembenézni a problémák hadával? Rátalálnak önmagukra és a helyükre a világban?

Mira és Máté is kedvelhető karakter volt, szerettem nagyon a jellemfejlődésüket. Külön piros pont, hogy a mellékszereplőiket sem hanyagolták el, így igazán megszerettem Mario, Luigi, Edina, Kata és Kinga karakterét is. Azt bevallom, kicsit sajnáltam, hogy Voltnincs Peti karakterének nem volt akkora szerepe végül, de izgalmas volt azon agyalni, hogy vajon mikor bukkan fel újra a történetben. 

Az epilógust imádtam, szerettem, hogy ilyen lezárást kapott a történet, a receptek pedig még hangulatosabbá tették az egészet. Bármikor elolvasnám Máté nagymamájának a szakácskönyvét. 

Összességében nagyon kedveltem Erdős Zsuzsanna és Király Anikó közös regényét. Ha szeretitek az ifjúsági irodalmat, akkor csak ajánlani tudom nektek. 

Értékelés: 5/4,5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  

Nyereményjáték

Ebben a játékban most a palacsintáé a főszerep és azt szeretnénk megtudni, hogy ti hogyan viszonyultok ehhez az ételhez. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a válaszotokat. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Melyik a kedvenc palacsinta tölteléked?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

07.04.: Csak olvass!

07.06.: Könyv és más

07.08.: Könyv és más (extra)

Read More

Judy I. Lin: Sötét, ​édes bájital (Teák könyve 2.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

Megérkezett Judy I. Lin Teák könyve duológiájának várva várt lezárása, melyben nem csak az emberi viszályokkal kell főószereplőinknek megküzdenie, de egy ősi gonosz is ébredezni látszik! Tartsatok velünk a Dáxi királyságba ezen az epikus fantasy blogturnén, melynek a végén a Next21 Kiadónak hála egy szerencsés olvasónk meg is nyeri a Sötét, édes bájital című regényt!

Egy ​királyság hanyatlása – feltámad az ősi gonosz.

Dáxi királyságba betette a lábát a gonosz – a száműzött herceg visszatért, hogy magához ragadja a hatalmat. Tömeges mérgezések híre terjed, a nép retteg, mindenki bizalmatlan.

Ning fiatal kora dacára máris nagy tudású teafőző mester, aki elkíséri Zhen hercegnőt a száműzetésbe. Velük tart Ruyi, a hercegnő hű testőre, és Ning testvére, Shu, aki nemrég épült fel betegségéből. A négy fiatal nő együtt útra kel, és a királyság szerte szövetségeseket keres, akikkel együtt eltávolíthatnák a betolakodókat, és visszavívhatnák a Zhent jogosan megillető trónt.

Ninget továbbra is rémálmok kísértik, amelyekben az aranykígyó háború és vérontás látomásait bocsátja rá. Ősi gonosz ébredezik, sokkal pusztítóbb, mint az emberek jelenkori, kicsinyes viszályai, talán az ország összes mágiája sem lesz elég ahhoz, hogy megakadályozza a pusztítást, és gondoskodhasson a világ fennmaradásáról.

Judy I. Lin a Teák könyve duológia szerzője, amelyet a Méreggel átitatott varázslat és a Sötét, édes bájital című regények alkotnak. Tajvanon született, a szüleivel együtt kiskorában települt át Kanadába. Világéletében imádott olvasni, és képzelt világokat kitalálni. Jelenleg is Kanadában él férjével és két lányával.

A tavalyi év augusztásában olvastam Judy. I. Lin regényét, a Méreggel átitatott varázslatot, és bár nem lett kedvenc, a hibái ellenére is megkedveltem a történetet és a karaktereket, így nagy lelkesedéssel vártam a folytatását. Már az első pillanattók kezdve éreztem, hogy ez a regény sem a nagy izgalmaival, feszes tempójával, vagy éppen az akciódús cselekményével fog engem elkápráztatni. Egy kissé lassú a történetvezetés, különösen izgalmasnak sem mondanám, nekem összességében mégis tetszett Judy I. Lin regénye. Sőt, azt kell mondanom, hogy összességében jobban tetszett ez a kötet az első résznél. Tisztában vagyok a hibáival és hiányosságaival, de a regény hangulata, atmoszférája, és a teához, teanövényekhez kötődö mágia nagyon tetszett benne. Lehet, hogy egyszerűen csak jobbkor talált meg a kötet, de sokkal jobban élveztem a folytatás olvasását. Pedig igazából ha a szívemre teszema  kezemet, ebben sem történt sokkal több minden. 

A Sötét, édes bájital  egy érdekes történet arról, hogy mire is képes az ember annak érdekében, hogy hatalomára jusson, milyen messzire merészkedik a gonosz, hogy testet öltsön és arról, hogy milyen áldozatokat kell hozni annak érdekében, hogy a jó felülkeredhessen végül a csatában. Egy történet jóslatokról, rémálmokról és arról, hogy olykor meg kell adnia az ellenségnek azt, amire vágyik, hogy végül felülkerekedhessünk rajtuk. Arról, hogy mire képes egy fiú azért, hogy büszkévé tegye az apját, az apa pedig arra, hogy megvédje őt. Arról, hogy a szeretteink iránt érzett szeretetünk, olykor elhomályosítja az értékítéletünket és arról, hogy milyen fontos elfogadni önmagunkat és felismerni a bennünk lakozó érzelmeket, hiszen csak így tudunk továbblépni és fejlődni. 

Egy könyv a mágiáról, a tea erejéről, szeretetről, szerelemről de legfőképpen arról, hogy a gonosz mindig ott leselkedik az árnyékban és várja, hogy kitörhessen a fényre. 

Ning az előző rész végén képes volt meggyógyítani a testvérét, de a hercegnővel együtt menekülni kényszerült. Egyetlen lehetőségük, hogy embereket toborozzanak és valahogy visszaszerezzék a trónt a betolakodótól. Eközben a palotában furcsa dolgok történnek, az új herceg pedig egyre kevésbé bízik a kancellárban és abban, hogy apja tisztán gondolkodik. Vajon a két fiatal még egymásra találhat, megmenthetik közösen Dáxi népét? 

A cselekmény nem túl izgalmas, az tény, hogy az olvasó nem rágja tövig a körmét. Ha azonban valaki szereti a lassú történetvezetést, akkor valószínűleg nem fog nagyot csalódni a könyvben. A mágia jelenléte hihetetlenül jót tesz a történetnek, engem teljesen elvarázsolt a teák világa. Hihetetlenül érdekesnek és izgalmasnak találtam, hogy egy jó mester mire lehet képese pusztán a teák segítségével. 

A könyv nagyjából háromnegyede Ningék utazásáról és Kang palotabeli észleléseiről és kételyeiről szól. Váltott fejezetek segítségével pillanthatunk bele főhőseink fejébe. Kezdetben mindkét szereplőnek megvan a maga saját történetszála, de ahogy haladunk előre az időben, szép lassan összeáll minden egy teljes egésszé, kialakul a fő konfliktus és a cselekmény tetőpontján pedig megismerhetjük az ellenség igazi arcát. Ha az írónő egy kicsit pörgősebbre és eseménydúsabbra szőtte volna a szálakat, akkor mindenképpen egy 5 csillagos regényről lenne szó, de így maradok az erős 4 csillagnál. 

Persze ezzel nem azt mondom, hogy nem történik semmi a kötetben, mert rengeteg emlékezetes momentum van benne, akár a megtámadott területekre, az erekléykre, a sötét szemű harcosokra, vagy éppen a titokzatos tanítónő otthonára gondolok. Az előző kötettel ellentében most jobban bele tudtam helyezni magam a történetbe és kevésbé zavart ez a lassúság, de némi hiányérzet most is maradt bennem. 

A történet középpontjában most is inkább a politika és a hatalom áll, az én kedvenc jeleneteim mégis azok voltak, amikor Ning teát főzőtt és a mágiáját használta. Engem nagyon megfogott ez a fajta varázslat, imádtam róla olvasni. A kötet hangulata nagyon jó, olvasás közben többször is úgy éreztem, hogy meginnék egy jó kis teát. Plusz többször is erőteljesen elgondolkodtam azon, hogy kicsit jobban utánanézek annak, hogy melyik növénynek milyen hatása is van a fogyasztójára. 

A szereplőket a folytatásban sokkal jobban megkedveltem, Kang és Ning karaktere is közelebb került hozzám. Szerettem olvasni a belső vívódásaikról, így valahogy sokkal emberibbek lettek számomra. Nem túlromantizált karakterek, hanem hús-vér emberek, átélhető és átérezhető emberi érzelmekkel. Szép volt látni, hogy Ning mennyira ragaszkodik testvéréhez és jó volt, hogy az olvasó társa lehet azon az úton, amikor felismeri és elfogadja azt, hogy nem szabad, hogy az egész univerzum terhe az ő vállát nyomja, hagyja, hogy testvére saját döntéseket hozzon és nem utolsó sorban pedig felismeri, hogy értékes a személye. Kang sokáig az apja árnyékban élt, egyetlen célja az volt, hogy büszkévé tegye őt. De végül sikeresen felülkerekedik ezen a frusztrációján és megtalálja a saját újtát. 

A fordítás szerintem csodás, és bár nem ismerem milyen eredeti nyelven, még így is meg tudom állapítani, hogy Weisz Böbe brutál jó munkát végzett. A könyv könnyen és gyorsan olvasható, az ázsiai atmoszféra átélhető és európai szemmel is élvezhető. Úgy érzem, hogy a kötet semmit sem veszített a hangulatából a gondos munkának köszönhetően. A nyelvezete remek, csak jót tudok mondani róla. 

A kiadás egy csoda. Az élfestésről képtelenség nem megemlékezni. Teljesen oda meg vissza vagyok érte, de ez nem lehet meglepetés számomra, hiszen a hazai könyves piacon a kiadó munkássága ezen a téren kiemelkedő. Mindig csodálatos munkát végeznek, egyszerűen le a kalappal előttük. 

A Sötét, édes bajátil nekem sokkal jobban tetszett az első résznél, a hibái ellenére is jó kis olvasmányélményként marad meg bennem. Korántsem tökéletes munka, de egyszerűen jó volt olvasni és jó volt elmerülni ebben a különleges világban. Ha szerettétek az első részt, akkor semmiképpen se hagyjátok ki a folytatást. Olvassátok, szeressétek!.

Értékelés: 5/4,5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  

Nyereményjáték

Játékunkhoz ezúttal kell némi rafinéra, ugyanis minden állomáson találtok egy idézetet, amiből “eltűnt” 1-1 szó. A ti feladatotok felkutatni és beírni a rafflecopter megfelelő rubrikájába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Az emberi kéz hibázik, _____, de ezeket a kezeket az istenek adták nekünk. Arra használjuk, hogy helyrehozzunk valamit, hogy jót cselekedjünk.”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Blogturné Klub

06/27 - Csak olvass!

06/29 - Utószó

07/01 - Hagyjatok! Olvasok!

07/03 - Könyv és más

07/05 - Dreamworld

Read More

Jean E. Pendziwol:A ​toronyőr lányai + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg A toronyőr lányai, amely egy generációkon átívelő különleges családregény. A múlt és jelen egy váratlan találkozás hatására összefonódik, és csak arra vár, hogy felfedje régóta rejtegetett titkait. Ha kíváncsi vagy mit gondolunk róla, vagy szeretnéd megnyerni a kiadó által felajánlott könyv egy példányát, tarts velünk!

„Apám ​élete nem volt hétköznapi, és ezért a miénk sem…”

Noha az esze még mindig éles, Elizabeth szeme elromlott. Nem tud többé elidőzni szeretett könyvei fölött, sem festményeket nézni, melyek megindítják a lelkét. Zenével és családja emlékeivel tölti be az űrt – különös tekintettel a gyönyörű, titokzatos ikertestvérére, Emilyre. A múlt aztán hirtelen túlságosan is jelen lesz, amikor egy tragikus balesetet követően előkerülnek néhai apja naplói.

A tizenhat éves Morgan kisgyermekkora óta nevelőszülőknél él. Otthonról otthonra helyezik, és végre szeretne úgy igazán tartozni valahová. Az idős hölgy az ő segítségét kéri apja megfakult írásának megfejtéséhez. Az időutazás közel hozza egymáshoz a két nőt. A furcsa páros képzeletben a sajátjuktól távoli világba kerül – a kanadai Felső-tó egyik szigetére, ahol Elizabeth apja hetven évvel korábban a világítótorony őre volt.

Ahogy lassanként felfedik a titkok bonyolult láncolatát, Elizabeth és Morgan ráeszmélnek, hogy sorsuk nemcsak a félreeső kis szigettel, hanem egymással is szorosan összefonódik.

A rendkívül érzékletesen megírt regény megmutatja, milyen áldozatokra képes az ember a szeretet nevében.

Vannak történetek, melyek bemásznak bőrünk alá és egyszerűen nem engednek el, megragadják a szívünket, lelkünket és többé el nem eresztik. Az ilyen könyveket örökké a kezünkben akarjuk tartani. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után is. Számomra pontosan ilyen volt ez a kötet is. A toronyőr lányai egy igazán szívszorító regény szeretetről, összetartozásról, titkokról, veszteségről és újrakezdésről, illetve arról, hogy akik összetartoznak, azok megtalálják végül az utat egymáshoz. Egy történet arról, hogy az ember mekkora áldozatra képes azért, akit szeret.

A könyv fülszövege már az előolvasás után levett a lábamról és biztos voltam benne, hogy ezt a könyvet mindenképpen el szeretném olvasni. Éreztem, hogy meghatározó olvasmány lesz a számomra, hiszen az ilyen típusú történetek a gyengéim. Szerencsére már az első oldalak után éreztem, hogy nem tévedtem és  Jean E. Pendziwol írása már az első pillanattól kezdve magával ragadott. 

A világítótorony őrének lányait azok a kanadai férfiak és nők inspirálták, akik a 19. század végén és a 20. század elején világítótorony-őrként szolgáltak a Nagy Tavakon. A történet elsősorban fikció, a benne szereplő karakterek csupán a képzelet szüleményei, de a helyszínek és a toronyőrök munkásságának ábrázolása nagyon is a valóságot tükrözik, még akkor is, ha helyenként élt a szerző az írói szabadság jogával és némileg nagyvonalúan kezelte az egyes eszközök használatát és 

A Porphyry-sziget, ahol Elizabeth és Emily felnőtt az utolsó azon szigetek láncolatában, melyek a Feketeöböl-félszigeten túl a Felső-tó kanadai szakaszán terülnek el. Világítótornya jelzi az Isle Royale-től északra húzódó hajózási útvonalat, amely régebben a Port Arthurként és Fort Williamként, ma pedig már Thunder Bay nagyvárosaként ismert településekhez vezet. A Felső-tó kanadai részén ez volt a másodikként felépített világítótorony, mely először 1873-ban világította be a Fekete-öböl környékét. Andrew Dick, aki 1880-tól 1910-ig szolgált toronyőrként, számos személyes naplót hagyott hátra, melyek hűen bemutatták a toronynál töltött idejét őslakos származású feleségével, Caroline-nal és tíz gyermekükkel. A naplókat évekkel később egy Silver Islet-i nyaraló padlásán találták meg, közülük pedig két kötetnek ma a Thunder Bay Múzeum ad otthont. Ezek a naplók voltak azok, amelyek inspirálták A világítótorony őrének lányait. A Felső-tó hideg mélyén számos hajóroncs fekszik. A Kelowna és a Hartnell esetét ezekből a balesetekből gyúrta össze a szerző.  

A könyv cselekményének a nagyszerűsége annak egyszerűségében rejlik. Morgan egy magányos kamaszlány, aki nevelőszülőktől nevelőszülőkig sodródott. Nem találja helyét a világban, rossz társaságba keveredett. Az intézetben büntetését tölti, így találkozik Elizabethtel, aki az otthon lakója.  Egy tragikus balesetet követően előkerülnek néhai apja naplói, és arra kéri Morgant, hogy olvassa fel neki, hátha megtalálja benne azt a családi titkot, melyet olyan féltve őriztek szülei. A regény jelentős részét a visszaemlékezések és naplóbejegyzések adják, ahogy haladunk előre pedig megértjük azt is, hogy a múlt milyen módon kapcsolódik a jelenhez.

A könyvben váltakozva ismerhetjük meg a két női főszereplő gondolatait. Ahogy haladunk előre a történetben egyre jobban megismerjük és megkedveljük őket. A kezdeti kellemetlen, vagy éppen rossz érzések fokozatosan megszűnnek, amikor pedig megérjük Morgan viselkedésének a mozgatórugóit, egy idő után már nem csak a dühös és flegma kamaszt látjuk, hanem együtt érzünk az alakjával és megértjük, hogy azért ilyen, hogy megóvja magát és szívét a csalódástól. Elizabeth személyében egy végtelenül kedves és gondoskodó hölgyet ismerhetünk meg, aki egész életében vigyázott testvérére, Emilyre. Fokozatosan megismerjük a naplók tartalmát és elmerülhetünk Elizabeth visszaemlékezéseiben, majd miután megismertünk minden apró részletet, végül megérthetjük, hogy miféle titok övezte a lányok életét, bepillantást nyerhetünk a sziget mindennapjaiba és nyomon követhetjük Morgan és Elizabeth barátságának kialakulását. Ahogy haladunk előre az olvasásban, úgy állnak össze a kirakós darabkái. Megértjük, hogy a múlt és jelen miként fonódik össze, láthatjuk, hogy micsoda ereje lehet a sorsnak. Olvasós közben egyre közelebb és közelebb kerülünk Morgan és Elizabeth karakteréhez, majd végül nehéz szívvel hagyjuk őket magukra az olvasás után. Biztos vagyok benne, hogy alakjuk sokáig velem marad, nagyon megkedveltem mindkettejüket. 

A történet nagyon olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet haladni az olvasással. Ha elbeszélő van egy történetben, akkor könnyen megtörténhet, hogy az egyik, vagy másik alakja érdekesebb, illetve izgalmasabb lesz. Számomra A toronyőr lányai abszolút nem ilyen volt, mind Morgan, mind Elizabeth gondolatait nagyon szerettem, bár talán a könyvben a múlt izgalmasabb a jelennél, ezért ha választanom kellene, akkor mégis Elizabeth irányába billenne az a bizonyos mérleg. 

A könyvben több meglepő fordulat is van, van amelyik jobban, van amelyik kevésbé lepett meg. De még amelyikre számítottam is, leírva valahogy még erőteljesebbnek hatott. 

Összességében én nagyon szerettem ezt a történetet és arra biztatlak titeket, hogy adjatok egy esélyt neki. Ha szeretitek az ilyen jellegű olvasmányokat, akkor semmiképen se hagyjátok ki A toronyőr lányait. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

A játék során különböző híres világítótornyokat mutatunk be, és a Ti feladatok a leírás alapján megnevezni, melyik országban találhatóak. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

LEÍRÁS

Lindau világítótornya a Boden-tó partját őrzi. A 33 méter magas, ötemeletes torony 1856-ban épült, és Lindau város számos pontjáról látható hatalmas óra jelzi rajta az időt. A mellette álló kőoroszlánnal pompás látványt alkot.

a Rafflecopter giveaway

Turné állomásai

Blogturné Klub

06.24. - Milyen könyvet olvassak?

06.26. - Csak olvass!

06.28. - Kitablar

Read More