Sziasztok!
Cécile Pivot neve már ismerős lehet a magyar könyvmolyok számára, hiszen korábban már lefordításra került A kis francia könyvesbolt című regénye. Ezúttal egy jóval eltérőbb és nehezebb témával rukkol elő a szerző, tartsatok velünk, hogy kiderítsétek, mit gondolnak a könyvről a bloggereink, és persze ne felejtsetek el játszani a kiadó által felajánlott nyereménypéldányért!
Izia csendben végignézi, ahogy a férje összepakol, és elhagyja a lakást, amelyben egyetlen gyermeküket, a nyolcéves Zoét nevelték, akit néhány hónappal korábban elgázolt egy részeg sofőr. A nő megkönnyebbül, amikor egyedül marad a bánatával, és bezárkózhat a kislány érintetlen szobájába.
Ám ahogy telnek a hetek, visszatér belé az éhség, a vágy a napsütés és a friss levegő után. Különös vállalkozásba kezd: elhatározza, hogy olyan embereknek fog segíteni, akik az elhunyt szerettük elvesztése után kipakolnának és megtisztítanának egy lakást.
Felvesz egy fiatal segítőt, Samuelt, aki zavarba ejtően őszinte, meghatóan érzékeny, és maga is pontosan ismeri a gyász természetét. Izia fokozatosan tér vissza az életbe, és végül ráébred, hogy bár a fájdalom felemésztő, néha azért kiderül az ég.
Cécile Pivot neve már nem volt ismeretlen számomra, 2023-ban olvastam A kis francia könyvesbolt című kötetet, ami ugyan nem lett kedvenc számomra, de összességében kedveltem. Így kíváncsian vártam, milyen hatással lesz rám a Néha kiderült az ég című regénye. Már a fülszöveg elolvasása után érzékeltem, hogy egy igazán nehéz és fájdalmas írás, és biztos voltam benne, hogy nagy hatással lesz majd rám. A hatás végül elmaradt, vagy talán nem is maradt el, csupán teljesen máshogy jelentkezett, mint ahogy vártam.
A történet szerint Izia és férje külön válnak egymástól, miután nyolcéves kislányuk Zoé egy balesetben életét veszi. A nő megkönnyebbül, amikor egyedül marad a bánatával, és bezárkózhat a kislány érintetlen szobájába. Ám ahogy telnek a hetek, visszatér belé az éhség, a vágy a napsütés és a friss levegő után. Különös vállalkozásba kezd: elhatározza, hogy olyan embereknek fog segíteni, akik az elhunyt szerettük elvesztése után kipakolnának és megtisztítanának egy lakást.
Felvesz egy fiatal segítőt, Samuelt, aki zavarba ejtően őszinte, meghatóan érzékeny, és maga is pontosan ismeri a gyász természetét. Izia fokozatosan tér vissza az életbe, és még az is lehetséges, hogy újra egymásra találhatnak a férjével.
A Néha kiderült az ég egy igazán fájdalmas és komor történet a gyászról és arról, hogy mennyire nehéz feldolgozni azt, ha valaki elveszíti egy szerettét. Azt ugyan mindannyian tudjuk, hogy aki megszületik, az bizony egyszer meg is fog halni, tisztában vagyunk azzal, hogy ez a dolgok természetes rendje. De ehhez a természetes rendhez az is hozzátartozik az ember fejében, hogy mi végignézzük, ahogy a gyermekünk felcseperedik. Nézzük, ahogy elkövet egy-két hibát, ahogy elesik, majd feláll. Ott vagyunk, amikor lediplomázik, családot alapít. És amikor mi már öregek és fáradtak vagyunk, egy nap elalszunk és majd a mennyből tekintünk le rájuk. Mosolyogva nézzük, ahogy teljes, és szép hosszú életet élnek. A dolgok természetes rendje az, hogy először a szülő megy el. Kevés nagyobb tragédia van annál, amikor egy gyermek hagyja el először a világunkat. Erre a fájdalomra még szavunk sincs. Amikor valakinek meghal a házastársa, özvegy lesz. Amikor a szülei, akkor árva. De arra egyszerűen nincs szavunk, amikor a gyermek hal meg és a szülő marad egyedül. Talán azért, mert ez akkora fájdalom, amit egyszerűen képtelenség szavakkal kifejezni.
Izia és Étienne a balesetet követően nem csak a kislányát, hanem önmagunkat is elveszítették. A világuk a feje tetejére állt és képtelenek voltak szabadulni, a fájdalom fojtogató markából. Nem azért váltak külön, mert mérgesek voltak egymásra, vagy mert már nem szerették egymást. Egyszerűen nem tudták, hogyan kapcsolódjanak a másikhoz. Kislányuk elvesztése alapjaiban rengette meg a világukat, és ahhoz, hogy újra egymásta találjanak, önmagukat kellett először megtalálni.
Izia és Étienne a balesetet követően nem csak a kislányát, hanem önmagunkat is elveszítették. A világuk a feje tetejére állt és képtelenek voltak szabadulni, a fájdalom fojtogató markából. Nem azért váltak külön, mert mérgesek voltak egymásra, vagy mert már nem szerették egymást. Egyszerűen nem tudták, hogyan kapcsolódjanak a másikhoz. Kislányuk elvesztése alapjaiban rengette meg a világukat, és ahhoz, hogy újra egymásta találjanak, önmagukat kellett először megtalálni.
A gyász ábrázolása szerintem nagyon hiteles volt mindkét karakter részéről, a szerző bemutatta, hogy nincs egyféle recept. Minden ember más és más, mindannyian máshogy dolgozzuk fel a veszteséget. Ez a gondolat ráadásul nem csak a két főszereplő történetében, hanem Izia vállalkozására is igaz. Izia egy igazán különös vállalkozásba kezd: elhatározza, hogy olyan embereknek fog segíteni, akik az elhunyt szerettük elvesztése után kipakolnának és megtisztítanának egy lakást. Segítsége Samuel, a kissé különc fiú, akivel hamar megtalálják a közös hangot és a ritmust. Összeköti őket a gyász és a fájdalom. Ám mikor Samuel megnyílik a nőnek és Izie nem viszonozza, a barátságuk is veszélybe kerül. Vajon képes lesz arra, hogy ismét nyisson az emberek felé és megtapasztalja azt, hogy bármennyire is fojtogató a bennünk lakozó fájdalom, az ég néha azért mégiscsak kiderül.
Mikor elolvastam a fülszöveget, arra számítottam, hogy a fájdalom majd bekúszik a bőröm alá és majd én is ott állok Izie és Étienne mellett megsemmisülten, összetört szívvel. Ez végülis megtörtént, mert kétségtelenül összetört a szívem, de valahogy mást nem éreztem olvasás közben. Nem voltam részese a történetnek, csupán az első oldaltól az utolsóig mélységesen sajnáltam őket. Nagyon fájdalmas volt bepillantani a fejükbe, az életükbe, de azonosulni és igazán magamba szívni a hangulatot nem tudtam. Sokáig gondolkotam azon, hogy milyen értékelést írjak majd a kötetről, hány csillagot adjak rá. Majd végül megláttam egy értékelést, melyben egy olvasó csak annyit írt, hogy ez a könyv pontosan az ő életét írja le. És akkor jöttem rá, hogy mi a legnagyobb baj ezzel a kötettel. Az, aki már átélt ilyen fájdalmat, minden idegszálával kapcsolódik majd a kötethez, nekik olyan ez, mintha a lelkükből szólna. Az esetemben azonban inkább olyan ez, mintha egy üvegen keresztül nézném az egészet. Természetesen hatással van rám, fáj, de nem éreztem a zsigereimben. Mintha valami hiányzott volna belőle. De az is lehet, hogy igazából semmi sem hiányzik, és a hitelessége a legnagyobb erénye.
A borító nagyon szép, de bevallom, nekem előbb jut az eszembe róla egy romantikus történet.
Csillagos értékelést nem fogok adni a könyvre, mert képtelen vagyok számszerűsíteni a gondolataimat és érzéseimet, így álljon csak itt ez a szöveges értékelés. Ha szeretitek az ilyen jellegű történeteket, akkor jó szívvel tudom ajánlani nektek.
Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashattok a könyvbe.
Nyereményjáték
Mostani játékunk során pár kérdésre kell válaszolnotok, amelyekre a megoldást a könyv beleolvasójában találjátok. Nincs más dolgotok, mint beírni a helyes megoldást a Rafflecopter megfelelő dobozába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
KÉRDÉS
Melyik volt Étienne kedvenc festménysorozata?
