Sziasztok!
Térjünk vissza Panembe, ugyanis Suzanne Collins ezúttal az 50. Éhezők Viadaláról, a második Nagy Mészárlásról mesél. Ezúttal sokunk kedvencének, Haymitch Abernathy-nek a tragikus történetét ismerteti meg velünk az író! Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mit gondolnak Az éhezők viadala legújabb kiegészítő kötetéről! És ne felejtsetek el játszani se! Két szerencsés olvasónk megnyeri Az aratás hajnala regényt az Agave Könyvek kiadónak hála.
Amikor felvirrad az Éhezők Viadala ötvenedik sorsolásának napja, Panem körzeteiben eluralkodik a rettegés. Ebben az évben kerül sor ugyanis a második Nagy Mészárlásra, amelyben a fiatalok szokásos létszámának kétszeresét sorsolják ki és ragadják el az otthonából.
Haymitch Abernathy a Tizenkettedik Körzetben igyekszik nem gondolni a veszélyre. Csak túl szeretne lenni a napon, és a délutánt azzal a lánnyal tölteni, akit szeret.
Amikor azonban elhangzik a neve, minden álma szilánkokra törik. Elszakítják a családjától és a szerelmétől, majd a Kapitóliumba szállítják három másik körzettársával együtt: egy kiskamasszal, aki szinte olyan számára, mintha a húga lenne, egy kényszeres esélyszámlálóval, és a város legbeképzeltebb lányával. Amikor pedig kezdetét veszi a Viadal, Haymitch ráébred, hogy eleve a vereség felé próbálják terelni. Viszont nem adja fel a harcot… és hamarosan azt akarja, hogy a küzdelme nagy hullámokat verjen a végzetes arénán kívül is.
Azt hiszem, hogy senkinek sem kell bemutatni Suzanne Collins könyvsorozatát, Az éhezők viadalát. A sorozat első része még 2008-ban jelent meg Amerikában, Magyarországon pedig egy évvel később robbant be a könyves piacra. A történet népszerűségét nagyon jól mutatja, hogy nem csak adaptáció készült belőle, hanem a szerző immáron két előzménykötetet is megjelentetett.
Bevallom nektek, anno a filmeket nagyon szerettem, a könyveket azonban csak sokkal később ismertem meg. A trilógia első részét olvastam, a második és harmadik rész azonban még olvasatlanul csücsül a polcomon. Mindenképpen sorra akarom majd keríteni azokat is, de valahogy soha nem volt időm rá. Az Énekesmadarak és kígyók balladája című előzménykötetet azonban azonnal elolvastam, így nem is volt kérdés számomra, hogy Az aratás hajnala is erre a sorsa jut majd.
Míg az Énekesmadarak és kígyók balladájában még gyerekcipőben járt a viadal, akkoriban kezdtek el azon kísérletezni, hogy hogyan lehetne a viadalt igazán népszerűvé tenni. Emlékszem, igazán megdöbbentő volt számomra a kontraszt Az éhezők viadalának és az Énekesmadarak és kígyók balladájának a kiválasztása, továbbá a viadalra való felkészülés között. Ég és föld volt a kettő. Míg Katniss, Peeta és a többi kiválasztott királyi fogadtatásban részesültek és minden segítséget megkaptak annak érdekében, hogy minél izgalmasabb és jobb műsort szolgáltathassanak az arénában, addig Lucy Gray, Jessup és a többiek becsülete nagyjából a nulla felé konvergált. Nem tartották többre őket az állatoknál, lépten-nyomon éreztették velük, hogy alacsonyabb rendűek. A Kapitóliumba való szállításuk és az ellátásuk pontosan annyira volt barátságos és emberi, mint amilyen Auschwitzba deportált embereké volt. Az aratás hajnala már érezhetően sokkal közelebb van Az éhezők viadala stílusához, abszolút érződik, hogy Panem túl van immáron 50 viadalon. Azt nem mondanám, hogy a résztvevőkkel tisztelettel bántak, de a viadal előtt rendesen kaptak enni és figyelmet fordítottak a felkészítésükra is. Igaz Haymitchnek és a többieknek még nem olyan nagyszerű stylist szolgáltatta az öltözéket, mint amilyen Cinna volt, ruhájuk rendkívül puritán volt, igazából senki sem foglalkozott a tizenkettes körzettel, esélytelennek és semmilyennek tartották őket, hiszen egyetlen győztesük volt eddig, róla pedig a 10. viadal óta senki sem tud semmit. Az eredeti trilógiához hasonlóan, itt is nagy hangsúlyt fektetnek már a szponzorok elnyerésére, a bevonulás, az interjú és a pontszámok mind-mind ezt tükrözik. Továbbá kialakult már a mentorrendszer is, hiszen minden szektort korábbi győztesek mentorálnak.
Mindig nagyon érdekes olyan könyvet olvasni, ahol az ember tudja, hogy mi fog történni a főszereplővel. Haymitch Abernathy karakterét már egy rajongónak sem kell bemutatni. Mindenki tudja, hogy korábbi győztes, a trilógiában pedig ő Katniss és Peeta mentora. A kérdés tehát nem is az, hogy a fiú túléli-e a vidalt, hanem sokkal inkább az, hogy hogyan válik azzá az alkoholista és rosszhírű alakká, akire első látásra egy táskát sem bíznék, nemhogy a saját életemet. A karaktere persze a trilógia során kinyílik és mélységet is kap, de igazán ebben a kötetben ismerhetjük meg azt a fiút, akit furcsa körülmények között válogattak be, aki nem hajlandó beállni a sorba, aki nem hazudtolja meg a saját körzetét és pont ugyanakkora veszélyt jelent a rendszerre, mint elődei és utódai, a csibészt, aki mindent kockára tett, és végül mindent elveszített.
Az 50. viadal "különleges", hiszen a második Nagy Mészárlást is magába foglalja, ami azt jelenti, hogy nem kettő, hanem négy gyermeket választanak be. A tizenkettes körzet bajnokai Haymitch mellett Louella a tizenéves kiskamasz, aki olyan Haymitch számára, mintha a húga lenne, Wyatt aki a számok és esélyek megszállotja és Maysilee, aki a körzet egyik gazdag családjának sarja és az egyik legundokabb lány a körzetben. Kezdetben a fiatalok nem tudnak mit kezdeni egymással, végül azonban mégis összakapaszkodnak és megpróbálnak közösen szembe nézni az elkerülhetetlen véggel.
Ahogy haladunk előre a történetben, a felkészülés közben szövetségek kötődnek és kialakul két élesen egymással szemben álló csoport. Az egyikbe az úgynevezett Hivatásosok tartoznak, akiket a viadalra nevelnek és tulajdonképpen mindenki más, akiket általánosságban a Kapitólium is esélytelenebbnek tart. Haymitch a felkészülés közben nem csak a Kapitólium, hanem Snow elnök figyelmét is felkeltette, a kérdés csak az, hogy ez milyen hatással lesz majd az életére. Snow amúgy abszolút nem hazudtolja meg magát, pont ugyanannyira utálható személy itt is, mint az egész trilógiában.
A viadalra kevesebb időt fordít a szerző, inkább Haymitch útját és küldetését követhetjük végig. A könyv legnagyobb erőssége talán az, hogy bár kevés meglepést okoz, a legtöbb fordulat benne kiszámítható, talán még Suzanne Collins is utal arra, hogy egyes szereplőknek milyen sorsot szán, mégis több helyen sokkolja az olvasóját. Nem az a kérdés, hogy mi fog történni, hanem az hogyan történik majd. Ezek pedig sokszor elemi erővel hatnak, összetörik az ember szívét és lelkét. Olvasás közben a zsigereimben éreztem, hogy miként alakul majd Haymitch élete a viadal alatt és után, mégis nagyon fájt látni, hogyan esett végül szét a csibész.
A történetben rengeteg apró utalást találhatunk a trilógiára nézve, ismerős karakterek is felbukkannak benne. Vannak, akiket csak megemlít a szerző, másoknak azonban fontos szerepe van a történet alakulása szempontjából.
A karakterek érdekesek és izgalmasak, az én legnagyobb kedvencem Maysilee volt, aki óriási fejlődésen megy keresztül. Az undok lány címkét teljesen maga mögött hagyja és az egyik legszerethetőbb és legviccesebb szereplője volt a kötetnek. Imádtam a bátorságát és azt, ahogy megjegyzéseket tett a kapitóliumi emberekre. Üde színvoltja volt a történetnek, imádtam. Haymitch nagyon szerethető figura, annyira drukkoltam neki, mintha nem tudtam volna, hogy mi lesz majd vele a jövőben. Borzasztóan sajnáltam őt, az epilógus kellett egyszerűen a kis lelkemnek.
Az aratás hajnala hangulata nagyon tetszett, a kötet rendkívül olvasmányos, csak úgy faltam a lapokat. Imádtam újra visszakerülni ebbe a világba és már most tűkün ülve várom Suzanne Collins következő dobását (kérlek kérlek, Finnick legyen az).
A borítót imádom, tökéletesen illik a kötet hangulatához, a fordítás is nagyon jó lett, amennyire meg tudom ítélni.
Összességében csak ajánlani tudom ezt a könyvet, Haymitch története rendkívül izgalmas, biztos vagyok benne, hogy nem fognak csalódni a rajongók. Olvassátok, szeressétek!
Nyereményjáték
Az Éhezők Viadala rajongóknak könnyű dolga lesz, ugyanis hipp-hopp rá fognak jönni, kiknek a nevét rejtettük el az egyes állomásokon. A kiemelt betűkből összeálló szereplő nevet írjátok be a rafflecopter dobozkába. (1 állomás = 1 szereplő) (Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)
