Sziasztok!
A Libri Könyvkiadónak hála a magyar olvasók is kezükben tarthatják Laurie Lico Albanese könyvét, mely az 1800-as évekbe kalauzolja az olvasóját. A regény arra keresi a választ, vajon létezhet-e valódi szabadság a nők számára egy férfiak által uralt világban. A kiadónak köszönhetően pedig csodás, élfestett kiadásban szerezhetik be a történetet az olvasók. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a történetben és ha nektek kedvez a szerencse, akkor nyerhettek is egy példányt a kötetből.
Isobel Gamble fiatal varrónő lelkét súlyos, több generációra visszanyúló titok nyomja, amikor férjével, Edwarddal az 1800-as évek elején Skóciából az újvilágbeli Salembe indul. Új életet akarnak kezdeni, ám Isobel néhány nappal a megérkezésük után máris magára marad, és egyedül kénytelen boldogulni az idegen országban.
Amikor találkozik a fiatal Nathaniel Hawthorne-nal, azonnal vonzódni kezdenek egymáshoz. Nathaniel lelkét beárnyékolja családjának sötét múltja, nagyapja ugyanis a salemi boszorkányperek hírhedt bírája volt. A férfit egyedül a sugárzó és tehetséges fiatalasszony, Isobel tudja csak kizökkenteni komorságából. Ahogy telnek a hetek, és Edward biztonságos visszatérése egyre valószínűtlenebbé válik, Nathaniel és Isobel veszélyesen közel kerülnek egymáshoz…
A Skarlátszín öltések a művészi törekvések, az ambíció és a vágy időtlen története, amely arra keresi a választ, létezhet-e valódi szabadság a nők számára egy férfiak által uralt világban.
A Skarlátszín öltések című kötet tulajdonképpen azonnal felkeltette az érdeklődésemet az izgalmasnak tűnő fülszövegével és azzal, hogy a főszereplő hihetetlenül tehetséges a varrásban és hímzésben. Az pedig már csak a hab a tortán, hogy a történetben megjelenik Nathaniel Hawthorne alakja is.
Életem egyik nagy hiányossága, hogy még nem olvastam A skarlát betűt. Ugyan egyszer már elkezdtem, de valami miatt abbahagytam és egyszerűen elfelejtettem folytatni. Nem volt rossz, vagy ilyesmi, csak valahogy nem siettem a folytatással, aztán meg elmaradt az egész. Sokáig eszembe sem jutott a kötet, de mikor megláttam Laurie Lico Albanese regényét ismét eszembe juttatta a dolgot. Szóval a következő hónapban, a Skarlátszín öltések után tuti elolvasom végre Nathaniel Hawthorne regényét is, A skarlát betűt is.
A Skarlátszín öltések egy hihetetlenül megkapó és szerethető regény az újrakezdésről és arról az ősi erőről, hogy mire lehet képes az ember, ha a túlélése a cél. Arról, hogy létezhet-e valódi szabadság a nők számára egy férfiak által uralt világban és arról, hogy mit tehet az ember, hogy elérje az álmait, ha az egész világ ellene van.
A történet alapját az az elképzelés adja, hogy mi lett volna, ha A skarlát betű főszereplője, Hester Prynne elmondhatná a saját történetét. A szerző rengeteget kutatott a témában, Hestert pedig az első, feminista történelmi regényhősként azonosította, aki tulajdonképpen a gyermekét egyedül nevelő anya megtestesülése. Egy olyan nő, aki Hawthorne azért hívott életre, hogy egyszerre kérdőjelezze meg és igazolja a női gyengeségről alkotott elképzelést.
Hawthorne elégette számos levelét, iratát és naplóját, így csak találgathatunk, hogy mi ihlette az ismert művét. A szerző abból az 1985-ben megjelent írásra támaszkodik, mely felveti azt a gondolatot, mivel A skarlát betű a házasságtörés témáját boncolgatja, nem lehetséges, hogy Hawthorne házasságtörést követett el, amiért a regény megírásával vezekelt.
Ebben a regényben Laurie Lico Albanese megírja A skarlát betű rendkívül érdekes fiktív eredettörténetét, mely vitathatatlanul méltó módon emlékezik meg a regényről. A kötet összekapcsolja a klasszikus mű eredetét a Salemi boszorkányperek és afroamerikai közösség említésével. Vitathatatlan, hogy mekkora munkát fektetett bele a szerző, hogy az írása megfeleljen az igazságnak és hiteles legyen a kor és hely ábrázolása.
A regény cselekményét nem feltétlenül vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják az olvasót. Isobel az egyik legerősebb karakter, akiről mostanában olvastam, alakja és ereje egyszerűen lenyűgöző, méltó klasszikus őséhez, Hesterhez.
Nat karaktere rendkívül visszás volt számomra, valahogy nem tudtam megkedvelni a karakterét. Bár Isobel mély érzéseket táplált iránta, én valahogy nem szerettem meg őt. Zavart a gyengesége és bár egyértelműen látszott, hogy démonok kísértik, nem tud szabadulni a családjának múltjától, de ez sem tudta számomra magyarázni a viselkedését. Mindenesetre az első pillanattól kezdve drukkoltam a fiatal lánynak, hogy megtalálja az útját és a boldogságát. És bár az elején írtam, hogy nem fejeztem be A skarlát betűt, de elkezdtem és magát a történetet is ismerem, így gyanítottam, hogy a szerző milyen sorsot szán neki. De nagyon szerettem volna, ha a története boldog véget ér. Vajon képes lesz Isobel megtalálni a boldogságot és ki tud teljesedni a varrásban és hímzésben?
Nagyon tetszett, hogy a történetben megjelent a szinesztézia. A szinesztézia olyan mentális jelenség, amelyben egyik érzékszerv által keltett benyomás automatikusan aktivál egy másik érzetet, tehát például a betűkhöz vagy számokhoz az ember akaratlanul is színeket társít. Isobel családjában genetikusan öröklődik ez a jelenség, ugyanakkor nagyon kell figyelnie, hogy kinek árulja el a titkát, hiszen boszorkánysággal, vagy elmebetegséggel is megvádolhatják. A színek jelenléte azonban nem csak átok, hanem áldás is lehet, hiszen talán ez teszi őt azzá, aki...egy igazi művésszé, akinek életre kelnek a művei.
A történet két síkon folytatódik, a Isobel élete mellett megismerhetjük ősanyjának történetét is, akit anno boszorkánysággal vádoltak és bepillantást nyerhetünk a Salemi boszorkányperek idejébe is, ahol egy Hawthorne állt a bírák oldalán. A férfi megbánás nélkül küldte bitóra a vádlottakat és azután is kitartott a döntése mellett, még úgy is, hogy a családtagok visszavonták a vallomásaikat. Isobel egy boszorkánysággal vádolt nő leszármazottja, Nat pedig egy olyan bíróé, aki boszorkányokat ítélt akasztásra. Vajon lehet jövőjük, vagy visszatér a nő férje? Netalán teljesen mást tartogat számára a sors?
A borító és az élvestés egy igazi csoda, nagyon tetszik a kiadás. Igazi éke a polcomnak.
Összességében nagyon tetszett a Skarlátszín öltések és csak ajánlani tudom azoknak, akik A skarlát betűt is szerették, vagy azoknak, akik hozzám hasonlóan halogatják a mű elolvasását. Olvassátok, szeressétek!
Értékelés: 5/4,8
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
Nyereményjáték
A kötet a Libri Kiadó gondozásában jelent meg, így mostani játékunkban az általuk megjelentetett kötetekre koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy idézetek, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi a könyv címe, ahonnan idéztünk. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
IDÉZET
“Van olyan fájdalom, ami megváltoztat minket, amitől más emberek leszünk, ami örökre nyomot hagy a lelkünkben.”
Állomások
04.30.: Csak olvass!
05.02.: Kitablar
05.04.: Spirit Bliss Sárga könyves út
05.07.: Könyv és más
05.08.: Szembetűnő
.jpg)
