Beth O'Leary: Az ​ágybérlő

Sziasztok!

Olyan sokszor mondtam már nektek, hogy a thrillerek és a különféle rázósabb könyvek olvasása mindig egy hatalmas kilépés a komfortzónámból…de azt nem hiszem, hogy említettem, hogy az igazi tipikus csajos, romantikus könyvek is ugyanebbe a kategóriába tartoznak nálam. Nagyon ritkán olvasok könnyed történeteket, az összes kedvenc könyvem szomorú és drámai.

Rendkívül ritka, hogy egy romantikus könyvbe elsőre beleszeretek a fülszöveg alapján. Az ágybérlő pontosan ilyen volt. Azonnal tudtam, hogy tökéletes nyári olvasmány lesz és nagyszerű választás a spanyol tengerpartra.

A könyv alaptörténete, hogy Tiffy és Leon egy lakásban laknak, ugyanabban az ágyban alszanak, de még sosem találkoztak egymással. Hogyan is történhet ez? Nagyon egyszerű a válasz. Tiffynek egy olcsó albérletet kell találnia, mindenképpen szeretne végre elköltözni volt barátja lakásából. Leon pedig éjszakánként dolgozik, és nagyon nagy szüksége van a pénzre. Rajtuk kívül mindenki az gondolja, hogy elment a józan eszük, de ők úgy érzik, megtalálták a tökéletes megoldást: amíg Tiffy dolgozik, a férfié az egyágyas lakás, a fennmaradó időben viszont a nőé.

El kell mondanom nektek, engem ez a sztori nagyon megfogott. A könyvhéten ez a könyv állt abszolút a kívánságlistám élén. Tudtam, hogy bár a csajos irodalom alapjáraton nem az én világom, de ezt szeretni fogom. Hihetetlenül nagy lelkesedéssel és izgalommal ugrottam neki a történetnek.

A könyv eredeti, vicces és igazán kellemes olvasmány. A karakterek szimpatikusak és abszolút szerethetőek, még akkor is, ha néha azért kicsit idegesítően viselkednek.

A két főszereplő, Tiffy és Leon nagyon jól sikerült karakterek. A lány igazi csodabogár, igazán magával ragadó a személyisége. Leon ezzel szemben kicsit csendesebb és visszafogottabb stílust képvisel. Tiffy segédszerkesztő egy könyvkiadónál, ahol leginkább kézműves témával foglalkoznak. Barátai, Rachel, Mo és Gerty igazán különböző személyiségek, de mindenben támogatják Tiffyt. Leon kicsit magának való emberke, nem veszi körül őt ennyi barát. (Amúgy el kell mondanom nektek, hogy Tiffy karakteréről nekem abszolút Lou jutott mindig eszembe a Mielőtt megismertelek című könyvből. Aki olvasta másnak is eszébe jutott már ez, vagy én bolondultam teljesen már meg ebben a kánikulában. 😃)

A két fiatal szerződést köt egy harmadik félen keresztül, ahol lefektetik az együttélés egyik legfontosabb szabályát, mégpedig azt, hogy nem találkozhatnak egymással. Kezdetben egy-egy cetlit hagynak csak egymásnak. Ne gondoljatok semmi személyesre, csupán a wc ülőke lehajtása, vagy pedig a megmaradt kaja került szóba. Ahogy telt az idő, úgy lettek ezek a kis üzenetek egyre személyesebbek és hosszabbak. Egyre több mindent és egyre fontosabb dolgokat osztottak meg egymással. Én abszolút imádtam ezeket az üzenetváltásokat. Jót mosolyogtam rajtuk.

A kötet fejezetei váltakoztak, hol Tiffy hol pedig Leon fejébe láthattunk bele. Nekem nagyon tetszenek az ilyen jellegű könyvek, szeretem, amikor mindkét főszereplőt megismerhetem közelebbről ilyen formában. Nagyon jó volt, hogy az adott fejezetek abszolút összhangban voltak az adott főszereplő személyiségével. Tiffy fejezetei kicsit hosszabbak, csapongóbbak és részletesebbek voltak. Ezzel szemben Leoné sokkal tömörebb és rövidebb volt.  A két írásmód remekül kiegészítette egymást, nagyon élvezhetővé tette a könyv olvasását.

Egyáltalán nem szeretnék nektek semmit elspoilerezni, de ez a könyv sokkal többet adott nekem, mint egy könnyed csajos olvasmány. Rengeteg olyan rész volt benne, ami mély és elgondolkodtató volt. Az érzelmi bántalmazás, a különböző manipulációs technikák, a zaklatás, az igazságszolgáltatás hibái mind-mind olyan témák, melyeket nem fél elővenni az írónő. Véleményem szerint ezek segítségével lesz ez a történet sokkal őszintébb és emberibb, mint egy átlagos csajos könyv.

Igazság szerint nem vártam semmit ettől a könyvtől, csak valami kis vidám és könnyed olvasmányt szerettem volna magammal vinni a nyaralásra. Nagyon örülök annak, hogy nemcsak megugrotta az elvárásaimat, hanem magasan túl is szárnyalta azt. Könnyen és gyorsan olvasható könyv. Egyrészről rendkívül szórakoztató, másrészről pedig kellően komoly témákat feszeget az írónő. Nagyszerű olvasmány, amit bátran ajánlok mindenki figyelmébe.

Read More

Bubblebook - Megabubble - Marvel

Sziasztok!

Ma megkaptam a Bubblebook Marvel Univerzum által inspirált csodadobozát.  Arra gondoltam, hogy a bontás után azonnal meg is írom nektek a véleményemet a csomagról.

Azt már megszokhattuk, hogy a Bubblebook igazi minőségi munkát végez, szívvel és lélekkel készítik csomagjaikat. Az utóbbi év egyetlen és abszolút vezető magyar könyves dobozává léptek elő, és szerencsére nem törtek meg a nyomás hatására, hanem egyre jobb és jobb dobozokkal rukkolnak elő. A Marveles doboz egy úgynevezett megabubble doboz volt, aminek legfontosabb ismérve, hogy nincsen benne könyv, viszont rengeteg, az Univerzumhoz köthető tárgy található meg benne. 

Ez eddig a negyedik ilyen jellegű doboz és azt kell mondjam, hogy abszolút hozta az eddigi dobozok szintjét.

A mi csomagunk tartalma:

- Funko figura - Pókember

- Deadpool hőre változó bögre

- Pókember matricacsomag

- Funko kulcstartó – Pókember

- Marvel szuperhősök könyvjelzőcsomag

- Galaxis őrzői plüss figura

- Végtelen ékkő szappan

- Marvel szuperhősök retro egérpad

Elöljáróban el kell mondjam, hogy a doboz nem az én tulajdonom, hanem Miklósé, hiszen nálunk ő a nagy Marvel fan….viszont még én is teljesen oda meg vissza vagyok a csomag tartalmáért. Szerintem lelkesebben bontogattam, mint ő. Ezek után azt hiszem, hogy a jó Isten sem ment meg attól, hogy az összes Marvel filmet megnézesse velem.

Na de térjünk vissza a dobozhoz.

A spoiler kártya mint mindig, most is gyönyörű. Egyszerűen imádom. Hihetetlen minőségi munkát végez minden egyes alkalommal a csapat. Mindig azt hiszem, hogy ennél szebbet már nem tudnak csinálni…aztán rájövök, hogy de….nagyon de.

A Pókemberes Funko figuránál konkrétan felsikítottam. Pókember az egyik kedvenc szuperhősöm, hihetetlenül boldog vagyok, hogy ő került a mi dobozunkba. Miklós jobban örült volt Marvel Kapitánynak, de hát ez van…. Annyira jól néz ki ez a kis figura, hogy csak na. Nagyon örülök neki.

Deadpool a másik kedvenc Marvel karakterem. Na ez volt az a pont, amikor elgondolkodtam azon, hogy vajon kinek is gyártották ezt a dobozt… 😃 A bögre zseniális, nagyszerű ötlet. Imádom!

A Pókemberes matricacsomagnál már konkrétan az ölembe kaptam a dobozt és közöltem Miklóssal, hogy így járt….ez a doboz bizony az enyém. A matricák jól néznek ki, nagyon tetszenek. Jó ötlet volt ezt is beletenni a csomagba.

Az, hogy a Funko kulcstartó is Pókemberes…konkrétan a hab a tortán. Borzasztóan vicces, hogy ilyen csomagot kaptam. Én nagyon örülök neki, Miklós mosolya kevésbé őszinte. A kulcstartó egyik ismérve, hogy a meséhez köthető. Még nem néztem meg, de mindenképpen meg akarom lesni. Csak jót hallottam eddig róla, szóval egy szabad hétvégén tuti bejön a csőbe.

A könyvjelzőcsomag nagyon szép…. Thor, Vasember és Amerika Kapitány látható rajta.

Be kell vallanom, van egy kisebb mértékű könyvjelző kattanásom, szóval nálam ez az elem is abszolút telitalálat.

A galaxis őrzői plüss figura nagyon cuki. Azt a filmet is nagyon szeretem, szóval nagyon örültem ennek az elemnek is a dobozból.

A szappan hihetetlenül ötletes és nagyszerű munka. Miklósnak az egyik kedvenc eleme a dobozból. Mondjuk igazából eddig nincs szegénynek magasan a léc, kb csak nekem való dolgok voltak benne.

Az egérpad Miklós másik nagy kedvence a csomagból és konkrétan az egyetlen elem, amit megkap. Még jó, hogy ő vette meg magának a dobozt. 😁

Az eskü is zseniális, imádom a csapat kreativitását. Nagyon szép és igényesen kivitelezett munkat.

Összességében szerintem ez egy igazán remek, tartalmas, igényes, ötletes és változatos doboz volt. Abszolút nem volt hiányérzetünk, nagyon jól összeállította a csapat.  Bár Miklós vette magának, de 90%-ban sajnos le kell mondania az elemekről, lecsaptam nagyjából mindenre. Ilyen ez a házasélet… Legközelebb lehet, hogy kétszer is meggondolja, hogy mit vesz magának. 😂

Szeretném megköszönni a Bubblebook csapatának, hogy ismét ilyen nagyszerű csomagot alkottak és további sok sikert kívánok nekik. Minket megvettek kilóra...biztos rendszeres vásárlók maradunk továbbra is.

Read More

Gail Honeyman: Eleanor Oliphant, köszöni jól van

Nagyon régóta állt a polcomon ez a kötet, de valahogy mindig más került a kezembe. Folyamatosan halogattam a könyv elolvasását, egyszerűen nem akaródzott a kezembe venni. Nem azért, mert rossz volt az előérzetem, csak mindig találtam valami más könyvet.

Mikor azon gondolkodtam, hogy mi legyen az a 4 könyv, amit magammal viszek a nyaralásra azonban a kezembe kaptam. Igazi nyárias borító, izgalmas fülszöveg...más nem is kell egy könyvmoly lelkének. Mikor nekiláttam olvasni, konkrétan leesett az állam. Én teljesen abban a hitben voltam, hogy ez könnyed történet. Számítottam a fülszöveg alapján a drámai szálra, de azt hittem, hogy valahogy lazább és kíméletesebb lesz ez a könyv az ember lelkéhez. Hatalmasat tévedtem.

Az Eleanor Oliphant köszöni jól van egy igazi drámai történet. De mielőtt belekezdünk az értékelésbe beszéljünk egy kicsit a gyermekkori traumákról.

A gyermekkori traumák egész biztosan nyomot hagynak bennünk. Vannak, akik könnyebben lerázzák a fájdalom súlyát, de sokan olyan mély sebeket szereznek, aminek a begyógyulására egy egész élet is kevés. A boldog gyermekkor sajnos nem mindenkinek adatik meg. Sokaknak azonnal görcsbe rándul a gyomra, ha visszaemlékeznek a múltbéli eseményekre.  Sajnos a gyermekként elszenvedett fájdalmak és megaláztatások beleégnek az ember a tudatalattijába, és akár életünk végéig testi-lelki problémákat okozhat a dolog. A szenvedélybetegségek és a különböző mentális betegségek kialakulása sem ritka ilyen esetekben. Eleanor is hasonló cipőben jár, lássuk miről is szól a történet.

Eleanor Oliphant egy rendkívül furcsa és igazán különc lány. Az élete abszolút kiszámítható és nagyjából semmi sem történik vele. A munkahelyén kevesek kedvelik, nincsenek barátai. Egyetlen emberi kapcsolatot tud felmutatni, minden héten egyszer beszél telefonon az édesanyjával. Eleanor azonban azt gondolja, hogy nincs semmi vész, köszöni, jól van. Semmi nem hiányzik az életéből, minden úgy jó és tökéletes, ahogy van. Egy nap azonban meglátja a tökéletes férfit, aki talán az édesanyjának is tetszene. Onnantól kezdve mindent megtesz azért, hogy kapcsolatba kerülhessen kiszemeltjével. Az életét a feje tetejére állítja és hirtelen a nagy ürességből egy új élet kezdi szárnyait bontogatni. Ebben viszont folyton megzavarja bosszantó új kollégája, Raymond, akit a kiszámíthatatlan események újra és újra az útjába sodornak. Az események egyszercsak felgyorsulnak Eleanor körül, aki harmincévesen kész végre szembenézni az addig mélyen magába temetett gyermekkorával… Vajon sikerül neki?

Ez a könyv hatalmas meglepetés volt számomra. Tudtam, hogy nem lesz egy habkönnyű olvasmány, de a történet mélysége még így is meglepett. Eleanor életében semmi sem irigylésre méltó. Egyedül van, nincsenek barátai, a munkatársai összesúgnak a háta mögött. Egyetlen támasza a minden héten megvásárolt vodka, mert így van valami, ami lecsendesíti a lelkéből feltörni készülő hangokat és képeket. Ez a történet egyáltalán nem kedves és bájos. Nagyon nehéz és fájdalmas olvasmány.

A könyv főszereplői nagyszerűek, igazán jól sikerült karakterek.

Eleanor egy olyan fiatal nő, aki komoly és mély sebeket hordoz. A karaktere rendkívül összetett, szerintem egy zseniális karakter. Persze...látom én, hogy a körülötte lévő emberek nem véletlenül tartózkodnak attól, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljenek vele. A szociális kompetenciái nagyjából a béka segge alatt vannak. Sokszor felsőbbrendűnek tartja magát, elítéli az embereket és nagyon ritkán kedves másokkal. Azonban látnunk kell egy igazán fontos dolgot. Eleanor beteg. Az eltemetett titkok elemésztik és a folyamatosan kitörő emlékképeket csak az alkohollal tudja elnémítani. Ez a nő nem gonosz, csak nagyon beteg. Olyan sebeket rejt, amelyek bármely egészséges gyermek lelkét összetörnék. Soha nem kért, így soha nem is kapott szakmai segítséget, így teljesen szétcsúszott. Rendkívül szomorú, egy másodpercig sem tudtam utálni őt. Végtelenül sajnáltam és mindennél jobban drukkoltam a gyógyulásának.

Raymond egy igazi klassz és csupaszív srác. Imádtam a karakterét. Az ő segítségével Eleanor megtanulhatta, hogy mit is jelent az igazi család, az elfogadás, az önzetlen szeretet és a segítségnyújtás. Jobban kellett ez a fiú Eleanor üres életébe, mint egy falat kenyér az éhezőnek. Megmentette a lányt mindenféle szempontból. Ha ő nincs, akkor Eleanor talán soha nem lép a gyógyulás útjára.

A cselekmény nagyszerű, hihetetlenül jól felépített a könyv. Bár az elejétől tudni lehetett a fülszöveg miatt, hogy Eleanor egy komoly gyermekkori traumával küzd, ez semmit nem vont le az olvasás élvezetéből. Nyilván ütősebb lett volna a történet, hogy ha ez is szépen lassan fokozatosan derül ki, de így is zseniális volt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak benne vicces részek. Hogyne lettek volna! De összességében el kell mondanom nektek, hogy sokszor inkább egy hatalmas gombócot éreztem a torkomban. Ahogy szépen lassan körvonalazódott Eleanor múltja, úgy kezdett el fájni az én szívem is. Amikor rácsodálkozott az élet apró dolgaira, az elfogadásra, a családi támogatásra...minden egyes alkalommal hálát adtam azért, hogy nekem tökéletes, támogató családom van. Hogy vannak barátaim, akik segítenek, ha baj van. Hogy van egy férjem, aki mindig mellettem áll. El sem tudom képzelni, hogy milyen lehet olyan életet élni, mint amilyet ez a lány élt 30 éven keresztül. Végtelenül szerencsésnek érzem magam. Azt hiszem, hogy köszönöm, tényleg jól vagyok.

Eleanor előtt még nagyon hosszú út áll. Sokat kell fejlődnie ahhoz, hogy olyan életet élhessen, amelyet igazán megérdemel. Nagyon sok minden nincs kimondva a könyv végén, így az írónő az olvasó fantáziájára bízza, hogy Eleanor vajon meggyógyul-e és mi lesz a további sorsa. Én szeretném hinni, hogy a hosszú évek és sok terápia meghozza a gyümölcsét. Boldog lesz és olyan életet biztosít majd a gyermekének, amilyenről mindig is álmodott.

Összességében el kell mondanom nektek, hogy ez a könyv sokkal többet adott, mint amit vártam. Kicsit könnyedebb hangvételre számítottam, de borzasztóan örülök annak, hogy végül mást kaptam. Igazi egyedi történet, ahol Eleanor nem lesz elsőre szimpatikus, de a végére biztosan belopja magát a szívedbe. Teljesen a könyv hatása alá kerültem, kimondhatatlanul szerettem. A kötet hatalmas kedvenc lett, nem véletlenül választottam a hónap könyvének. Mindenképpen ajánlom nektek!

Read More

Ezeket olvastam júliusban

Sziasztok!

Lezárult a július, így most leírom nektek, hogy mit is olvastam ebben a hónapban és röviden értékeltem is nektek a könyveket.

Ebben a hónapban is 7 könyvet sikerült elolvasni.  Már az előző összegző bejegyzésemben is leírtam nektek, de annyira boldog vagyok, hogy mostanában ilyen sokat tudok olvasni. Abszolút igaz az a mondás, hogy mindenkinek arra van ideje, amire szán. Mostanában tudatosan figyelek arra, hogy minél többet és szélesebb körben olvassak. Hihetetlenül jó érzés ez nekem.  Lassan amúgy szükségem lenne egy szponzorra, aki finanszírozza az olvasásaimat. 😂 

A júliusi könyvélményeim abszolút pozitívak. Mindegyik könyv nagyon tetszett. 

Igazából nehezen tudnék sorrendet állítani, mert mindegyiket egyformán szerettem, mindegyik remek olvasmány volt. Két könyv azonban magasan kiemelkedett a többi közül. Az egyik A szolgálólány meséje. Sokan ismeritek a könyvet és talán még ennél is többen a sorozatot. Zseniális, sokkoló, igazi remekmű. Mivel azonban ez egy ismertebb történet, így arra a nehéz döntésre jutottam, hogy egy másik könyvet választok a hónap könyvének. Ez pedig nem más, mint.....

A hónap könyve számomra: Gail Honeyman: Eleanor Oliphant, köszöni jól van

Mindezek után pedig lássuk akkor röviden, hogy miket is olvastam júliusban:

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje 

El kell mondanom, hogy ez a könyv a lelkem mélyéig hatolt. Megdöbbentett, sokkolt és teljesen szétestem tőle. Fontos könyv, amit mindenkinek olvasnia kell! Azoknak a nőknek, akik számára fontos az egyenjogúság és azoknak a férfiaknak, akik tisztelik a nőket. Azoknak, akik azt gondolják, hogy a nőnek a tűzhely mellett van a helye, de azoknak is, akik csak úgy élnek bele a nagyvilágba és nem foglalkoznak senkivel és semmivel magukon kívül. Azoknak, akik szerint a nő életének egyetlen értelme, ha gyermek(ek)nek ad életet, és azoknak is, akik elhatározták, hogy soha nem akarnak gyermeket szülni.

Sarah J. Maas: Crown of Midnight – Éjkorona

Tejóég! Egyszerűen imádtam ezt a könyvet is. A cselekmény, a karakterek…minden. Egyszerűen oda meg vissza voltam az egészért. A folytatás is elvarázsolt, imádom Celaena karakterét...ez azért meglepő, mert ugye nem szoktam szeretni a női karaktereket, de most ez sem jelentett problémát. Váratlanul hatott rám ez az egész, egyszerűen rákattantam. Imádom! Alig várom, hogy folytassam a sorozatot. 

R. Kelényi Angelika: Barcelona, Barcelona

Bevallom nektek ezt a könyvet csak azért vettem meg és csak azért olvastam el, mert Barcelonában játszódik a történet. Ez azért fontos, mert idén ott nyaraltam. Egy álmom vált valóra ezzel az úttal. 💓😊 A kötet igazi ráhangolódós olvasmány volt, az odavezető úton olvastam. 

Rájöttem, hogy a csajos könyvek is kilépést jelentenek a komfortzónámból. 

Ez a történet egy igazi nyári, könnyed, csajos, strandolós olvasmány. Igazán kellemes kikapcsolódást jelentett. A karakterek és a sztori kicsit egyszerű, de nem is igazán vártam tőle világrengető gondolatokat. Nagyon tetszett, hogy a könyvben sok tipikus spanyol étel került megemlítésre, így tudtam, hogy mit is akarok kipróbálni. 😊 Ha szeretitek az ilyen jellegű köteteket, mindenképpen olvassátok el. 

Gail Honeyman: Eleanor Oliphant, köszöni jól van

Ez a könyv hatalmas meglepetés volt számomra. Tudtam, hogy nem lesz egy habkönnyű olvasmány, de a történet mélysége még így is meglepett. Teljesen a hatása alá kerültem. Kimondhatatlanul szerettem a könyvet. A kötet hatalmas kedvenc lett, nem véletlenül választottam a hónap könyvének. Mindenképpen ajánlom nektek!

Victoria Schwab: Egy kegyetlen dal

Mindig rájövök arra, hogy nem kellene nekem értékeléseket olvasni. Helén ajánlotta nekem ezt történetet és most sem csalódtam az ajánlásában. Nagyon tetszett! Izgalmas, letehetetlen olvasmány. az alapötlet izgalmas és érdekes, remek disztópikus világot hozott létre az írónő. A karakterek abszolút szerethetőek, a cselekmény pörgős. Egy másodpercig sem  unatkoztam az olvasás közben, alig várom, hogy sorra kerüljön a folytatás. Ha még nem ismeritek a sorozatot, vagy még nem olvastátok el a könyvet mindenképpen szerezzétek be, nem fogtok csalódni!

Beth O'Leary: Az ágybérlő

Nagyon ritka, hogy egy romantikus könyvbe elsőre beleszeretek a fülszöveg alapján. Az ágybérlő pontosan ilyen volt. Azonnal tudtam, hogy tökéletes nyári olvasmány lesz és nagyszerű választás a spanyol tengerpartra. 

Igazság szerint nem vártam semmit ettől a könyvtől, csak valami kis vidám és könnyed olvasmányt szerettem volna magammal vinni a nyaralásra. Nagyon örülök annak, hogy nemcsak megugrotta az elvárásaimat, hanem magasan túl is szárnyalta azt. Könnyen és gyorsan olvasható könyv. Egyrészről rendkívül szórakoztató, másrészről pedig kellően komoly témákat is feszeget az írónő. Nagyszerű olvasmány, amit bátran ajánlok mindenki figyelmébe. 

John Corey Whaley: Nagyon logikátlan barátság

A Nagyon logikátlan barátság egy nagyon kedves és bájos történet a barátság erejéről és arról, hogy milyen fontosak lehetnek az emberi kapcsolatok az életben. Nagyon szeretem azokat a történeteket, amelyben egy mentális betegség kerül az előtérbe. A könyv különösen érdekes, ám néha nyomasztó betekintést nyújtott egy agorafóbiás fiú életébe. A karakterek helyesek voltak, a történet pedig hála az égnek egyáltalán nem volt annyira klisés. Nekem nagyon tetszett, bátran ajánlom mindenkinek!

Nos..ezek voltak az én július havi olvasmányaim, remélem nektek is remek történetekkel teli volt az előző hónapotok. További jó pihenést és nyarat kívánok nektek! Ha van kedvetek meséljetek kommentben a júliusi könyvélményeitekről!

Read More

Shannon Hale: Austenland - Vakáció Mr. Darcyval

A Büszkeség és balítélet a szívem kuglófjának ha nem is egyetlen, de mindenképpen fontos mazsolája. Egyszerűen imádom, én is, mint sokan mások fülig és menthetetlenül szerelmes lettem Mr. Darcyba.  

Egyszer az egyik hétvégén nem tudtam már mit kezdeni magammal és kapcsolgattam a tv-t, akkor találtam rá az Austenland című könyv film változatára. Tudjátok, vannak azok a típusú filmek, amiket a lányok nem azért néznek, mert komoly filmesztétikai és filmművészeti értékeket várnak az alkotástól, hanem egyszerűen csak simogatja az ember lelkét a történet. Na az Austenland pont ilyen film volt. Nem kellett gondolkodni alatta, nem váltotta meg a világot, de kikapcsolta az agyamat. Mikor vége lett a filmnek és megláttam, hogy ez egy könyv adaptáció tulajdonképpen, azonnal repült a történet a moly-os kívánságlistámra. Általában a komolyabb témájú könyveket részesítem előnyben, de jól esik néha egy kis limonádét olvasni.

De miről is szól a könyv?! Lássuk….

A fülszöveg alapján Jane fiatal New York-i nő, aki titokban rajong Mr. Darcyért és a Büszkeség és balítélet megszállottja. Nem tud hosszantartó és mély kapcsolatokat kialakítani. Amikor egy jómódú rokona örökül hagy rá egy Austen-mániás nők számára kitalált, angliai vakációt, Jane ábrándjai arról, hogy megismerkedjen a tökéletes, régensség korabeli úriemberrel, hirtelen valóságosabbá válnak, mint azt valaha is képzelte volna.

A történet kedves és igazán elbűvölő.  Ez az egész Austen korabeli légkör, a bálok, a ruhák, a hangulat, amelyet az egész park és kastély áraszt biztos vagyok benne, hogy csodálatos, bármikor szívesen ellátogatnék erre a helyre. A színészek viszont nagyon idegesítenének. Nem kell, hogy valaki csak azért tegye nekem a szépet, mert fizetnek neki. Ráadásul egyszerűen nem lehet eldönteni, hogy ki őszinte és ki játssza a gondosan megírt szerepét.

A szereplők többsége sablonos, néhányan talán kicsit túl egysíkúak. Jane kezdetben nem volt annyira szimpatikus, kicsit idegesített is, de aztán a könyv vége felé abszolút kibékültem a karakterével Mr. Nobley figurája, aki tulajdonképpen a történt Mr. Darcy-ja volt egyszerűen a szívem közepéig hatolt. Tudom, tudom… nincs is annál mainstreamebb dolog, mind beleesni egy ilyen karakterbe, de egyszerűen oda meg vissza vagyok az ilyen típusú szereplőkért.

A konfliktus és a szerelmi szál abszolút kiszámítható, de nem is azért olvassuk ezt a könyvet, mert meg akarunk lepődni a végén. Igazi csajos könyv, ami kellemes kikapcsolódást nyújt a szürke és dolgos hétköznapok után.

Összességében tetszett a könyv. Abszolút kikapcsolt, egyáltalán nem volt nehézkes a stílusa. Olvastatta magát a történet, hamar a végére lehet érni a könyvnek. Kedves, bájos…igazi limonádé történet. Komoly irodalmi élményt nem nyújtott, és nem is életem legmaradandóbb olvasmánya, de tényleg ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit is Büszkeség és balítélet és Mr. Darcy fan. Igazi strandolós és pihenős könyv, ha utaztok mindenképpen dobjátok be a táskátokba.  

Read More

Séverine Vidal -Manu Causse: Bicebóca ​szívek

A fogyatékosság egy olyan hosszan tartó fizikai, értelmi, pszichoszociális vagy érzékszervi károsodás, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja egy adott személy teljes, hatékony és másokkal egyenlő társadalmi szerepvállalását. Ahogyan a fogyatékosság, úgy a fogyatékosok történelmi megítélése is koronként és földrajzilag változott. Volt időszak, amikor az utca embere nem is igazán találkozhatott látássérült, vagy mozgássérült emberekkel, „elrejtették” őket különböző intézetekben.

Manapság ez már teljesen máshogy van. A gyógypedagógia folyamatos fejlődésének köszönhetően egyre több és jobb segítő technikák látnak napvilágot, amelyek komoly támogatást jelentenek a fogyatékkal élők számára. Mivel egyre több és több fogyatékos személlyel találkozhatnak a gyerekek akár az utcán, akár a tömegközlekedésen, ezért fontos megtanítani nekik, hogy nem kell félni ezektől az emberektől. A szemléletformálás rendkívül fontos. A mai világban nem kell nagy dolog ahhoz, hogy valakit kipécézzenek egy osztályban. Nem kell sem fogszabályzó, sem pedig szeplő ahhoz, hogy valakit megalázzanak osztálytársai. Elég, ha kicsit gyengébb…azonnal rászállnak a többiek. Pontosan ezért ilyen fontos ez a könyv. A szociális érzékenyítés egyik sikeres eszköze lehet ez az olvasmány.

Barmok nyilván mindig voltak és vannak is. Van egy látássérült barátom, cifrábbnál cifrább dolgokat mesélt már nekem. A vicces és jópofa történetek mellett sajnos akadnak borzalmasak és teljes mértékben megalázó sztorik is. Amikor azt mesélte, hogy egyszer azt mondták neki, hogy nem értik ilyen embereket miért engednek ki az utcára…kicsit azért elvesztettem a hitemet az emberiségben.

No de elég is a bevezetőből, lássuk miről is szól a könyv. A történet szerint Vlad új srác a suliban. Remek a stílusa, megnyerő a külseje, elbűvölő a mosolya. Amíg ül, azt hinné mindenki, hogy a fiatal csajszik álma. De ha feláll és elindul, a térdei összekoccannak, a mozgása rendezetlen, egyensúlya ingatag: születésétől fogva mozgássérült. A jópofa, érzékeny és szókimondó fiú gyorsan barátokra tesz szert, akik szívvel-lélekkel mellé állnak, hogy megvalósíthassa álmát. Az iskolában elindult egy új program, amelynek segítségével integrálni szeretnék a fogyatékos gyerekeket. Egy egész kis csapat gyűlik össze. Megismerünk egy Down-szindrómás srácot, és egy kerekesszékes lányt is. A könyv egy szívmelengető történet szerelemről, barátságról, másságról, elfogadásról, amely bebizonyítja, hogy még ha két lábbal is (alig) áll az ember a földön, attól még elérheti a csillagokat.

A könyv nagyon rövid, könnyed hangvételű és igazán olvasmányos. Bármikor egy 13-14 éves kezébe adnám, annak érdekében, hogy empatikusabb és figyelmesebb legyen a jövőben. Az egész könyv egyik legerősebb idézete a következő:

„– Várj csak, tulajdonképpen mit mondtál Flachard-nak?

Lehajolok, hogy felvegyem a táskámat meg a többi holmimat. Kicsit megbillenek, de sikerül nagyjából függőleges helyzetben maradnom. Rátámaszkodom Monique-ra. Monique a botom.

– Azt mondtam neki, hogy ezer okból lehet szeretni vagy tisztelni a fogyatékosokat, de csak azért semmiképpen sem, mert fogyatékosok. Lehetünk például viccesek, helyes srácok, konyhaművészek, jó fejek. De lehetünk síkhülyék is. Síkhülyék, mint bárki más. Se jobban, se kevésbé. Szóval megfelelő okból tiszteljen bennünket, igazgató úr. Na, hát ezt mondtam Flachard-nak. Úgy nagy vonalakban.”

Ez az a dolog, amit mindenkinek meg kellene tanulnia. Nem szabad a fogyatékossággal élőket sem sajnálni, sem pedig azért szeretni, mert szegény elesett kis báránykák, akiknek szüksége van a társadalmi megbecsültségére. Annyiféle ember van a földön, a nagy számok törvénye alapján simán találkozhatunk goromba mozgássérülttel, vagy bunkó látássérülttel is. Pontosan ugyanolyan emberek, mint mi. Ugyanúgy van jó és rossz napjuk, sokszor idegesítőek. Nem kell csak azért igazat adni valakinek, mert nem lát….simán elküldhetjük melegebb éghajlatra, ha megérdemlik. Nincs szükségük különleges bánásmódra. Ennek a megértésében segít a könyv. Megtanítja a fiatalokat arra, hogy a fogyatékosság nem jelenti azt, hogy a másik egy furcsa űrlény egy távoli bolygóról. Pontosan ugyanolyan, mint ő, csak éppen nem megy egyenesen, nem hall, nem lát, kerekesszékben van. Ugyanakkor azt is megmutatja, hogy az értelmi fogyatékosság sem félelmetes, vagy ijesztő, mindenkivel meg lehet találni a közös hangot, ha valaki veszi a fáradtságot és megkeresi azt. A könyv bemutatja, hogy a barátságoknak egyszerűen a fogyatékosság nem lehet akadálya, zseniális is nagyszerű üzenet.

A karakterek kedvesek és szimpatikusak voltak. Nekem kissé utópisztikus volt a történet, de nagyon jól esett a kis lelkemnek ilyesmit olvasni. Ha elég sokan megismerik ezt a könyvet, talán tényleg így történik majd minden a való életben is.

Amúgy nagyon érdekes volt, hogy a sok személyiség miatt rengeteg szemszögből szemlélhetjük a fogyatékkal élőket. Megismerjük az igazgató(helyettes)t, akinek minden csak nyűg és tulajdonképpen semmi kedve ehhez az egész dologhoz, nem akar asszisztálni semmihez, csak a sorozatai érdeklik. A „dehátazé” emberek, akiknek semmi baja nincs a fogyatékosokkal, dehátazé….Ott a nagypapa, aki úgy tesz, mintha Vlad nem is lenne fogyatékos, vagy megemlíthetjük az anyukáját is, aki számára az ő fia a leghelyesebb az egész földön. A könyv főbb szereplői is nagyon különböznek egymástól. Van olyan szereplő, aki mindig lelkes és optimizmusa mindenkit megfog, és van olyan, aki kicsit pesszimistább.

Összességében egy igazán kedves és barátságos könyv a Bicebóca szívek és bátran ajánlom mindenkinek. A karakterek szimpatikusak és igazán szerethetők. A történet könnyed, szívmelengető olvasmány. Én mindenképpen elteszem ezt a könyvet és majd a jövőben a gyermekeim kezébe adom.

Read More

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

A szolgálólány meséje egy rendkívül felkavaró, nyomasztó és torokszorító regény.

Mielőtt leírnám a véleményemet a könyvről, szeretném elmondani nektek, hogy miért is volt rám borzasztóan nagy hatással ez a történet. Ha most el kellene mondanom nektek, hogy milyen eszmékkel és ideológiákkal tudok azonosulni, a feminizmus tuti benne lenne a listában. Mielőtt azonban bárki is nekem támadna, szeretnék egy nagyon fontos dolgot leszögezni. Nem vagyok egy habzó szájú aktivista és soha semmilyen módon nem áll szándékomban befolyásolni mások véleményét a témáról. Ha valaki kijelenti, hogy ő bizony feminista, biztos furcsán néznek rá az emberek és azonnal különböző szélsőséges gondolatokkal azonosítják az illetőt. A feminizmus sokszor olyan, mint egy szitokszó. Félelmet és zavarodottságot kelt másokban. Őszintén szólva én rosszul vagyok a különböző szélsőségektől és utálom, amikor azt mondják, hogy aki feminista az biztos nem akar többé nő lenni, nem akar gyereket, vagy amikor azt mondják, hogy a nők kiherélik a férfiakat. Ez egy buta általánosítás.

A feminizmus tulajdonképpen olyan politikai ideológia és emberi jogi mozgalmak gyűjtőfogalma, melynek közös célja a nemek közti egyenjogúság politikai, gazdasági, személyes és társadalmi szintű megvalósítása. A feminizmus igazán sokrétű, és az élet szinte minden területén érezteti a hatását. Vannak olyan mozgalmak, melyek kifejezetten a nők gazdasági helyzetével foglalkoznak, mások a fizikai biztonságra helyezik a hangsúlyt, legyen szó akár a családon belüli, akár a munkahelyi erőszakról, vagy épp a prostitúcióról.  A különböző irányzatokat a közös alapaxióma tartja össze, miszerint: „A nőket, mint társadalmi csoportot, számtalan hátrányos megkülönböztetés és erőszak éri pusztán azért, mert nők.” A feminizmus célja tehát az, hogy a nők számára is biztosítsa azokat az emberi jogokat, amelyek egy férfit megilletnek. Tehát például egy munkahelyen az állásinterjún nem kérdezik meg, hogy akarok-e gyereket a közeljövőben, és ha igent mondok ez nem jelent hátrányt a felvételnél. Vagy nem keres egy nő kevesebbet egy multinál csak azért, mert nő. Számomra a feminizmus ennyi és nem több.

Ezek után remélem senki nem gondolja azt, hogy szegény Miklós el van nyomva nálunk. Mindketten egyenlők vagyunk a kapcsolatban, közösen hozzuk meg a döntéseinket. Mindketten dolgozunk, közösen viseljük a különböző anyagi kötelezettségek súlyát, így az a fair, ha az otthonunk tisztán tartása sem csak az én feladatom, hanem mindketten kivesszük részünket a takarításban is. Mindenben egyenlők vagyunk, számomra ez az egyik legfontosabb dolog.

Most, hogy leírtam, hogy az egyenlőség nálam a kulcs és mennyire fontos nekem a férfi-női egyenjogúság kérdése, akkor neki is kezdhetünk A szolgálólány meséjének kivesézéséhez.

A ​történet egy jövőbeli, vallási fundamentalista államban játszódik, ahol az atomerőművek által okozott sugárszennyezést követően egyre kevesebb és kevesebb gyermek születik, a teljes termékenységi arányszám nagyjából a béka segge alatt van. A főszereplőnk azon kevesek egyike, aki a környezeti hatások ellenére is termékeny maradt, így képes kihordani és megszülni egy babát. Az ultrakonzervatív Gileád Köztársaság meglehetősen szigorú törvények szerint él. A megmaradt kevéske termékeny nőnek átnevelő táborba kell vonulnia, hogy az ott beléjük vert (sokszor szó szerint) regula szerint hozzák világra az uralkodó osztály gyermekeit. Fredének is csupán egy rendeltetése van az idősödő Serena Joy és pártvezér férje házánál: hogy megtermékenyüljön. Abban az esetben, ha letér erről az útról, mint minden eltévelyedettet, őt is felakasztják a Falra, vagy kiűzik a Telepekre, hogy ott haljon meg sugárbetegségben.

No, ez a könyv brutális, fájdalmas és rendkívül kétségbeejtő számomra. A regény egy újonnan kialakuló társadalmat és a lakók mindennapi életét mutatja be. Ez egy olyan világ, ahol a nőknek nincs szava, nem dolgoznak, nincs saját jövedelmük vagy vagyonuk, mindenben a férfiaktól függnek.

A szolgálólányok életének az egyetlen értelme, hogy a családjuknak, ahova kiközvetítették őket gyermeket szüljenek, majd ezt követően tovább álljanak és ugyanezt tegyék a következő családnál is. Tárgyak csupán, szavuk nem hallatszódhat, érzéseik nem lehetnek, gondolkodniuk nem szabad. Írni és olvasni tilos, ez a férfiak kiváltsága. (Nem árulok el nagy titkot nektek, engem már ez is teljesen kiakasztott. Az olvasás és az írás annyira a lételemem, annyira fontos számomra, mint másnak a levegő, hogy enélkül el sem tudnám képzelni az életemet.)

Ha valakit íráson-olvasáson kapnak levágják a fél karját, ha nem fogadnak szót csonkítanak, de bármilyen brutális büntetés megengedett addig, amíg ez nem veszélyezteti a teherbe esést. Annak érdekében, hogy Gileád életében új gyermekek szülessenek minden hónapban, amikor a szolgálólány a legtermékenyebb egy szertartás keretében a parancsnok megerőszakolja (az egész ház szeme láttára, és a feleség aktív részvételével) a nőt, hogy az teherbe essen és gyermeket adjon a családnak.  

A nagyemberek amúgy nagyon félnek attól, hogy a szolgálólányok öngyilkosak lesznek és ilyen módon próbálnak elmenekülni a rezsimből, szóval semmi olyan eszközt nem kaphatnak, ami alkalmas lenne arra, hogy véget vessenek az életüknek. Például ha húst kapnak ebédre, akkor már előre felszeletelik nekik az ételt, nehogy késhez jussanak.

Fontos beszélni a feleségekről is. A parancsnokok feleségei csupán dekoratív kellékek a férfiak mellett. Egyetlen vágyuk, hogy gyermekük legyen, ezért kénytelenek jó szemmel nézni a szertartást. Minden hónapban reménykednek abban, hogy a szolgálólány teherbe esik. A fogantatás után úgy rendeznek mindent, hogy a feleség nehogy úgy érezze, hogy kimarad valamiből. Babaváró bulit szerveznek nekik, még a szülésnél is ott vannak. Ugyanúgy sürögnek-forognak körülöttük, mintha ők is vajúdnának.

A márták azok a nők, akik a háztartásban élnek, főznek, mosnak, takarítanak…úgy nagyjából vezetik az egész háztartást.

El kell mondanom, Margaret Atwood bravúrosan építette fel regényét. Lépésről lépésre ismerjük meg a kialakult diktatúrát. A cselekmény két szálon fut. Egyrészről megismerjük a jelent minden borzalmával együtt, de mindezek mellett bepillantást nyerhetünk a múltba is.

A jelen rendkívül puritán és borzalmas. Megismerjük az új rendszer alapköveit és szabályait. Az egész könyv Fredé elbeszélésére épít. Apropó…Fredé.  Főszereplőnk igazi neve a könyv alatt nem derül ki. A Fredé csak egy birtokló kifejezés. Ez teljesen kifejezi azt, amit már előbb is írtam nektek. A szolgálólányok nem több és nem kevesebb értékkel rendelkeznek, mint egy használati tárgy. Fontos feladatuk van, de senkit nem érdekel, hogy kik is ők valójában. Életüknek csak egyetlen értelme van, adjanak gyermeket. A múlt segítségével Fredé felidézi nekünk régi életét és azt, hogy hogyan is alakult ki ez a rendszer. Megtudjuk, hogy fokozatosan történt minden. Ezek a visszaemlékezések nem túl hosszúak és nem is igazán mélyen szántóak, inkább csak bepillantást nyerhetünk a dolgokba, mélyen nem ismerjük meg a rendszer kialakulását.

Kicsit lassan haladtam az olvasással, de ez abszolút nem a könyv hibája volt…sokkal inkább a sorozaté. A sorozattal amúgy teljesen képben vagyok, a 3. évadnál járok, így nem igazán szolgáltatott a könyv új információt.

Mélységesen felháborított a szolgálólányok kiszolgáltatott helyzete. Undorító az egész rendszer, egyszerűen gyűlöltem Gileádot. Nekem, akinek az egyenlőség mindennél többet jelent, a világ legfélelmetesebb dolga volt ez a történet. Annyira ijesztő ez az egész, mert nem jelenthetem ki, hogy ez úgysem történhet meg a világban. Annyira realisztikus módon ábrázolja ezt az egészet, hogy teljesen el tudom képzelni, hogy egy szélsőjobboldali nacionalista, ultrakonzervatív oldal, mely erős vallási identitással rendelkezik képes lenne megvalósítani egy ilyen rendszert. Ez pedig mindennél ijesztőbb számomra.

Nagyon tetszett a végén a tudományos visszaemlékezés Gileádra, ahol egy egyetemi előadás keretében úgy beszélnek erről, mint egy letűnt korról.

Összegezve el kell mondanom, hogy ez a könyv a lelkem mélyéig hatolt. Megdöbbentett, sokkolt és teljesen szétestem tőle. Fontos könyv, amit mindenkinek olvasnia kell! Azoknak a nőknek, akik számára fontos az egyenjogúság és azoknak a férfiaknak, akik tiszteli a nőket. Azoknak, akik azt gondolják, hogy a nőnek a tűzhely mellett van a helye, de azoknak is, akik csak úgy élnek bele a nagyvilágba és nem foglalkoznak senkivel és semmivel magukon kívül. Azoknak, akik szerint a nő életének egyetlen értelme, ha gyermek(ek)nek ad életet, és azoknak is, akik elhatározták, hogy soha nem akarnak gyereket szülni.

Read More

Liane Moriarty: Hatalmas kis hazugságok

A Hatalmas kis hazugságok egy nagy kilépés volt a komfortzónámból. Abszolút nem az én világom. Igazából szerintem soha nem olvastam volna el, ha nem szavazzátok meg nekem. És milyen jól jártam. El sem hiszem, hogy ezt mondom, de nagyon tetszett a könyv. A körmömet lerágtam nagyjából tövig még úgy is, hogy tisztában voltam nagyjából mindennel. (A férjem imádta a történetet és mivel meg sem fordult a fejünkben, hogy valaha el fogom olvasni a könyvet, így igazából minden fontos mozzanatot elmesélt a könyvből. )

A történet szerint Ausztráliában van egy iskola, ahova a gazdag és befolyásos szülők íratják gyermekeiket. A városka és a környék a felső középosztály paradicsoma. Első ránézésre mindenki élete tökéletes, azonban a külsőségek mögött sötét és fájdalmas titkok rejlenek.

A könyv komoly kérdéseket feszeget. Az ártatlan gyermekek, vajon akaratlanul is visszatükrözik szüleik világát? Egy erőszakos ember gyermeke vajon örökli az erőszakra való hajlamot? Egy olyan világban, ahol minden felszínes, vajon létezhet őszinte és mély barátság?

A könyv nagyszerű olvasmány. Hihetetlenül nehéz témákat boncolgat; a családon belüli erőszak, az iskolai bántalmazás, a fájdalmas múlt, ami elől nem lehet menekülni mind-mind olyan téma, amely komoly és mély sebeket ejt az olvasón is. Mindezek ellenére a történet mégis sokszor könnyed és olvasmányos.

A történet Ausztráliában, egy felső középosztálybeli iskola előkészítőjének első napján kezdődik. A három főszereplő három édesanya, akik hihetetlen módon különböznek egymástól, mégis azonnal barátokká válnak. Celeste gyönyörű és egy igazán gazdag és sikeres ember felesége. Mindenki irigykedik rá, az életét pedig álomszerűnek tartják. Madeline boldog házasságban él második férjével, ám az életét beárnyékolja a volt férje és az ő új barátnője. Jane fiatal édesanya, aki egyedül neveli kisfiát. Véleményem szerint mindhárom karakter igazán érdekes és meglehetősen komplex, továbbá komoly jellemfejlődésen mennek át.

A könyv felépítése nagyon ötletes, a feszültség végig tapintható. Már a könyv elején kiderül, hogy valami végzetes és borzalmas dolog történt az iskolai jótékonysági bálon, de csak fokozatosan tárul elénk a teljes kép. A szereplőket egyre jobban megismerjük, és szép lassan helyére kerül az összes kirakós darabka. Nagyon tetszettek azok az oldalak, ahol a szereplők rendőrségi kérdésekre adott válaszait olvashattuk.

Az írónő stílusa nagyszerű. Hihetetlen érzékkel mutatja be a főszereplők életét és azokat a problémákat is, amikkel a mindennapjaikban küzdenek. Az olvasás közben végig tapintható a feszültség, csak úgy faltam a lapokat, hogy végre kiderüljön minden. Ezt az alaphangulatot ellensúlyozza a sorok között megbúvó irónia és a humor. Mindezeket figyelembe véve egyszerűen letehetetlen a könyv, abszolút olvastatja magát.

A történet íve nagyszerű, az egész könyv hihetetlenül jól van megtervezve. Az írónő mindent előkészít ahhoz, hogy az olvasónak leessen az álla a meglepetéstől. Az ember végig izgul azon, hogy vajon mi is történik a jótékonysági bálon és azon, hogy vajon ki is az iskolai zaklató. Annyi pro és kontra érv szól mindenki mellett, hogy egyszerűen nem lehet mindent kitalálni, valami meglepetést mindenki talál a könyv végén.

Nagyon tetszett, hogy több szemszögből követhettük végig az eseményeket. Imádtam, hogy a többi szülő is megszólalhatott és szerepet kapott, így kiderült, hogy a képzeletbeli frontvonalon ki melyik oldalon állt. Nagyon tetszett, hogy a csillogó és ragyogó tökéletesség mögött megláthattuk a rothadó almát. Senki sem tökéletes, mindenhol vannak kisebb-nagyobb hibák. Ha pedig valaki görcsösen próbál tökéletes lenni, akkor biztosak lehetünk benne, hogy korántsem az az élete.

Összességében nagyon tetszett a könyv. Elgondolkodtató, nagyszerű és izgalmas olvasmány, amit biztosan nem tudtok lerakni. A karakterek komplexek, a cselekmény izgalmas, a könyv pedig egyszerűen zseniális. Ha szeretitek a hasonló történeteket, ne hagyjátok ki ezt a könyvet sem.

Read More

Ezeket olvastam júniusban

Sziasztok!

Lezárult a június, így most leírom nektek, hogy mit is olvastam ebben a hónapban és röviden értékeltem is nektek a könyveket.

Ebben a hónapban 7 könyvet olvastam el. Én nagyon boldog vagyok emiatt a szám miatt, ráadásul molyon is elértem a 10 000 oldalas pecsétet. Az egyik legjobb dolog abban, hogy elkezdtem a könyves oldalamat, hogy sokkal többet olvasok, mint előtte. Mindig is imádtam olvasni, de valahogy mostanában háromszor annyi könyvet olvasok, mint régebben. (És vagy tízszer annyi könyvet veszek. 😂😂 De ez egy másik történet.) 5 könyvet olvastam hagyományos könyv formában, kettőt pedig az új hiperszuper ebook olvasómon. 

A júniusi könyvélményeim abszolút pozitívak. Mindegyik könyv igazán tetszett. Igyekeztem sokféle könyvet olvasni, ráadásul a Ti segítségetekkel ki is léptem a komfortzónámból. 

Igazából nehezen tudnék sorrendet állítani, mert mindegyiket egyformán szerettem, mindegyik remek olvasmány volt. Az egyik könyv azonban magasan kiemelkedett a többi közül, be kell vallanom, hogy nélkületek tuti nem olvastam volna el soha ezt a könyvet. Szóval igen...

A hónap könyve számomra: Liana Moriarty: Hatalmas kis hazugságok

Mindezek után pedig lássuk akkor röviden, hogy miket is olvastam májusban:

Jessica Townsend: Csudamíves - Morrigan Crow baljós öröksége

Morrigan Crow kalandjai abszolút a szívem csücskévé váltak, így már nagyon vártam a könyv folytatását. Alig vártam, hogy újra a Deukalión Hotelben legyek és találkozhassak a régi kedves szereplőkkel. A borító csodálatos, egyszerűen imádom. Nagyon passzol az első könyvhöz is, igazi ékkövei a polcomnak. A Csudamíves egy remek, csudálatos, egyedi történet, ami magába szippantja az olvasóját és nem ereszti el addig, amíg az utolsó betűt el nem olvassa. 

Séverine Vidal - Manu Causse: Bicebóca szívek

Ezt a könyvet nem is ismertem egészen addig, amíg Instagramon fel nem figyeltem rá.

„– Azt mondtam neki, hogy ezer okból lehet szeretni vagy tisztelni a fogyatékosokat, de csak azért semmiképpen sem, mert fogyatékosok. 
Tudom, hogy Lou meglátta a botomat. Így folytatom: 
– Lehetünk például viccesek, helyes srácok, konyhaművészek, jó fejek. De lehetünk síkhülyék is. Síkhülyék, mint bárki más. Se jobban, se kevésbé. Szóval megfelelő okból tiszteljen bennünket, igazgató úr. Na, hát ezt mondtam Flachardnak. Úgy nagy vonalakban.”

Összességében ez az az idézet, ami miatt mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el a könyvet. Ebben benne van minden. A történet kedves, bájos és tökéletesen emberi. A fogyatékosságról olyan természetesen és emberien ír, ami miatt tökéletes a fiatalok érzékenyítésére.

Alexandra Bracken: Sötét ​elmék

Azért olvastam el a könyvet, mert teljesen véletlenül belebotlottam a filmbe és kíváncsi lettem a könyvre is. Nekem nagyon bejött a történet, Liam, Dagi és Zu konkrétan a szívem csücske lett.. A történet meglepően jó volt. Kicsit zavart hogy a betegségről igen keveset tudtunk meg de, összeségében igazán tetszett. Már beszereztem a folytatásait is, alig várom, hogy folytassam.

Seanan McGuire: Mélybe ​ránt a Lápvilág

A Minden szív kaput nyit című könyv nem volt rossz, de nálam nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Kevésnek és kidolgozatlannak találtam. Úgy éreztem, hogy hiányzik valami a könyvből. Amikor megláttam a folytatását és az, hogy az egyik szereplőpáros történetét ismerjük meg, nagyon megörültem neki. Nagyon kellett az előzménytörténet, remélem a többi gyereket is megismerjük majd a későbbiekben.

Nagyon furcsa és megrázó volt olvasni a lányok történetét, borzalmas lehet ilyen érzelemmentes családban felnőni.

Bevallom ezt a könyvet sokkal jobban szerettem, szerintem valahogy kerekebb és kidogozottabb, mint a másik könyv. 

Liane Moriarty: Hatalmas kis hazugságok

Ez a könyv már nagyon régóta lapul a könyvespolcon, de valahogy soha nem jutottam el odáig, hogy elolvassam. A könyv témája, és műfaja abszolút nem az én világom, nem szerepelt a listámon. Az, hogy végül a kezembe vettem csakis nektek köszönhető, ti szavaztátok számomra, így ezzel léptem ki a komfortzónámból. Hihetetlenül hálás vagyok nektek. 

Nagyon szerettem ezt a könyvet. Lebilincselő, izgalmas és egyszerűen zseniális volt. Bár a történetet ismertem, de még így is tövig rágtam a körmöm, hogy mi is fog történni a könyvben. Az egyik legmeghatározóbb történet volt, amit mostanában olvastam. 

Throne ​of Glass – Üvegtrón

Tejóég! Egyszerűen imádtam a könyvet. A cselekmény, a karakterek…minden. Teljesen szerelmes lettem az egész történetbe. Általában nem szoktam szeretni a női karaktereket, de most ez sem jelentett problémát. Ez a könyv alapjáraton abszolút nem az én világom, engem mégis teljesen magával ragadott. Teljesen kikapcsolt, magával ragadott. Váratlanul hatott rám ez az egész, egyszerűen rákattantam. 

Rebecca Ross: A ​királynő felemelkedése

Ezt a könyvet egy kedves barátom ajánlotta. Ő imádta a történetet és én is kedvet kaptam hozzá. El kell mondanom, hogy én is csak hasonlóan tudok nyilatkozni a történetről. A szereplők és a cselekmény nagyon tetszett. Az írónő által megalkotott világ tetszetős, kellően izgalmas. Erős kezdést kapott a sorozat, kíváncsi vagyok mi fog kisülni belőle.

Mostanában teljesen odavagyok a fantasy könyvekért, teljesen ráfüggtem erre a sorozatra is. Már alig várom a folytatást.

Nos..ezek voltak az én június havi olvasmányaim, remélem nektek is remek történetekkel teli volt az előző hónapotok. Ha van kedvetek meséljetek róla kommentben! J

Read More