Deborah Feldman: Exodus (Unortodox 2.)

Sziasztok!

2020 tavaszán Deborah Feldman története mind könyves, mind pedig sorozatos formában meghódította az országot. A nő az Unortodoxban arról beszélt, milyen volt a fiatalkora a rendkívül zárt és szigorú szatmári haszid zsidó közösségben, New York közepén, és hogyan szabadult ki végül ebből a közegből. Nemrég megjelent folytatásában, az Exodusban már arról beszél, hogyan találta meg mindezután saját magát. Tartsatok velünk, ha érdekel, mit gondolunk a könyvről!

Az Unortodox – A másik út című sikerkönyv szerzője, Deborah Feldman a brooklyni Williamsburg szatmári zsidó közösségét maga mögött hagyva felejthetetlen utazásra indul, hogy megértse gyökereit és ezáltal önmagát is.

Deborah-nak immár egyedülálló, független nőként kell helyt állnia a zárt zsidó közösségen kívüli világban: gondoskodnia kell a fiáról, biztosítania kell a megélhetésüket, miközben írói karrierjét építi, s meg szeretné találni az igaz szerelmet is.

Deborah végül útnak indul, hogy Európát bejárva megismerje családjának történetét, s felfejtse azokat a misztikus szálakat, amelyek magyar származású őseihez és a zsidó valláshoz kötik. Minderre azért van szükség, hogy megértse azokat a múltban gyökerező kötődéseket, amelyeket néha el kell szakítanunk, hogy igazán önmagunk lehessünk.

Deborah Feldman első írását, az Unortodox című művét még 2020-ban olvastam. Mélyen megrendített az életrajzi írása, előtte még soha sem hallottam a haszidok, vagy pontosabban szólva a szatmári haszidok közösségéről. De hogy kik is ők? Szatmár megyében a XX. század közepéig jelentős számú zsidóság élt. Betelepülésük első hulláma a XVIII. század második felére tehető. Az első betelepülők Cseh- és Morvaország irányából érkeztek. A második szakaszban, 1785 és 1840 között főként Galíciából jöttek sokan. 1920-ig folyamatosan nőtt a számuk, majd 1944-ig már csökkent, de még így is a lakosság tíz százalékát tették ki az izraelita vallásúak. 1944 májusában és júniusában összesen több mint 18 ezer zsidót deportáltak Szatmár megyéből, köztük lényegében a teljes szatmárnémeti izraelita lakosságot. A deportálásból alig néhány ezer zsidó tért vissza a megyébe, ők hamar újraszerveződtek, de ezzel párhuzamosan a megmaradók elvándorlása is megkezdődött.  A közösséget New York-ban helyreállították, és a világ egyik legnagyobb haszid csoportjává vált. A közösség tagjainak becsült száma 65-75.000 között van. Nagyon szigorú szabályok szerint élnek, a mai modern kultúrától teljesen elhatárolódnak és el is utasítják azt. Elsődleges nyelvként a jiddist használják. A szatmári haszidok úgy tartják, hogy Hitlert tulajdonképp Isten küldte büntetésül, amiért a zsidók asszimilálódni akartak a többségi társadalomba. Mivel a közösségek túlságosan is világiak lettek, így meg kellett bűnhődniük. Emiatt a közösség élesen elkülönül a többiektől, semmilyen módon nem kívánnak érintkezni másokkal, vagy beolvadni a közösségbe. Szigorúan, a Tóra törvényei szerint élnek, hiszen úgy tartják, hogy a holokauszt bármikor újra megtörténhet, ha az életvitelük nem megfelelő. 

Deborah Feldman első regényében arról írt, hogyan sikerült maga mögött hagynia a korábbi közösségét. Képes volt arra, hogy kilépjen egy olyan közösségből, melyben nem találta a helyét. Felismerte, hogy többre vágyik és ezért tett is. Nem adta fel, megkereste a kiutat saját maga és fia számára. Az Exodus azonban egy teljesen más történet. Maga a szó azt jelenti, hogy kivonulás, a Bibliában a zsidók kivonulását értjük rajta, amikor is Mózes vezetésével elhagyhatták Egyiptomot és ezzel eljuthattak az Ígéret földjére. Ahogy látjátok, már maga a cím is erős jelentéstartalommal bír, hiszen tulajdonképpen Deborah "kivonulását" követhetjük nyomon. Az Exodusban a fiatal nő út- és identitáskereséséről, önmaga elfogadásáról és saját démonjainak leküzdéséről szól. 

Nincs könnyű dolga, hiszen az évek alatt belenevelt viselkedési formák és merev szabályok még távolról is komoly és mély befolyással bírnak az életében. Mindent megtesz azért, hogy szabadon élhessen, de az identitás és a régmúlt nyomai sajnos nem olyanok, mint egy régi pulóver, amit az ember egyszerűen csak levet magáról. Nem tudunk kilépni saját bőrünkből, a tudatalattink erőteljesen munkálkodik még akkor is, ha szabadulni szeretnénk. Deborah is megtapasztalja, hogy hiába próbált szakítani a haszid szokásokkal és vallási dogmákkal, azok mégis hatással vannak az életére. Egy kis idő után azonban rájön, hogy az identitásának részét képezi az, hogy korábban a haszid közösség tagja volt. Nem radírozhatja ki a múltját, hiszen ezzel együtt önmaga egy részét is elveszíti. Nem megszabadulnia kell a régi emlékektől, hanem meg kell tanulni feldolgozni és együtt élni vele. Az új életében rengeteg problémával kellett megküzdenie, nehezen illeszkedett be és sokszor anyagi gondjai is voltak (legalábbis addig, amíg meg nem jelent az Unortodox című regénye), de tudta, hogy a legnehezebb dolgot már maga mögött tudja. Képes volt új életet kezdeni és otthagyni régi közösségét. 

Mindezeket mellett bepillantást nyerhetünk Deborah és kisfia, Isaac életébe is. Rengeteg történetet oszt meg velünk amerikai életéről és utazásairól, európai útjáról és letelepedéséről Németországban. Ezek a történetek pedig végtelenül személyessé teszik az írását. 

A könyv hangulata igazán magával ragadó. Nagyszerű a stílusa, én csak úgy faltam a lapokat. Az írónő roppant őszintén, mégis indulatok nélkül írja le életének tapasztalatait. Bár akadtak megpróbáltatások az életében, mégsem éreztem azt, hogy haraggal viseltetne azok iránt, akik fájdalmat okoztak neki. Néha kicsit sterilnek éreztem a könyvet, talán kicsit túl tényszerűen lett megírva, nekem hiányoztak belőle az erős érzelmek. De talán ez nem is baj. Így nagyobb hangsúlyt tudtam arra fektetni, hogy megfigyeljem, belőlem milyen érzelmeket vált ki a kötet. 

Ha szerettétek az első részt, akkor mindenképpen olvassátok el ezt az írását is, hiszen így válik igazán teljessé Deborah története. 

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mivel Deborah Feldman élettörténete inspirált egy filmes (pontosabban sorozatos) feldolgozást Unortodox címmel, játékunk is eköré szerveződik. Olyan életrajzi könyveket keresünk az idézetek alapján, amelyek szintén képernyőre kerültek. A Rafflecopter dobozba viszont annak a személyiségnek a nevét írjátok be, akiről a könyv és film szól.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

"Szerintem szuper dolog, hogy azt csinálod, amihez kedved van. Ha engem kérdezel, túl kevés csaj képes erre. Hogy a társadalom és az elvárások képébe vágja, hogy bekaphatják. Jobban állnánk, ha több nő szedné össze magát."

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

01.26. Readinspo

01.28. Csak olvass!

01.30. Könyv és más

Read More

Laura Barnett: Variációk ​egy párra + Nyereményjáték

Sziasztok!

Ti is krónikusan végigveszitek magatokban a különböző variációkat arra, “Mi lett volna, ha…”, egy rossz döntés után? Laura Barnett könyve épp ennek a gondolatnak a mentén született. A Variációk egy párra két ember kapcsolatának több különböző lehetséges alakulását veszi végig, így tulajdonképpen három különböző történetet olvashatunk ugyanazokkal a szereplőkkel. Tartsatok velünk, ha érdekel, mit gondolunk a Park kiadó ősszel megjelent könyvéről.

„Tizenkilenc ​éves koromban sétáltál be az életembe. Te voltál az egyetlen férfi, akit valaha szerettem – reményem sincs, hogy egyszer mást szeressek. Elvettél mindent, amit együtt csináltunk, mindent, amit egymásnak jelentettünk, és porig égetted, megsemmisítetted: nem maradt belőle más, csak hamufelhő.”

Laura Barnett 1982-ben született. Író, újságíró, színikritikus. A The Guardian és a Daily Telegraph egykori belső munkatársa, jelenleg szabadúszó újságíróként dolgozik. A Variációk egy párra az első regénye.

Eva és Jim 19 évesek, a cambridge-i egyetemre járnak, amikor 1958-ban útjaik keresztezik egymást. Jim sétál. Eva biciklizik. És kis híján összeütköznek. Ami ezután történik, meghatározza a jövőjüket. Életútjuk három különböző variációját kísérhetjük végig egészen napjainkig, együtt és külön, ahogyan szerelmük története más-más fordulatot vesz. A Variációk egy párra nagyszerű regény arról, hogy döntéseink függvényében hányféle irányt vehet az életünk.

Kevés olyan könyv van a várólistámon, aminek az elolvasását ennyire vártam. A Variációk egy párra című könyv azóta szerepelt a listámon, mióta először pillantottam meg közös olvasmányként a NIOK egyik csoportjában. Az első pillanattól kezdve magával ragadott a fülszöveg, mégis konkrétan évek teltek el azóta, hogy végre a kezemben tarthassam Laura Barnett regényét. Mérhetetlenül kíváncsi voltam, hiszen az elmúlt időszakban rengeteg véleménnyel találkoztam, melyek igencsak vegyesek voltak. Kíváncsi voltam, hogy melyik tábort erősítem majd, végtelenül lelkes, vagy csalódott leszek. 

A Variációk egy párra című regény alapgondolata rendkívül érdekes és izgalmas, azt mutatja be, hogy döntéseink függvényében hányféle irányt vehet az életünk. Az egész történetet körüllengi az a bizonyos Mi lett volna ha... érzése. Őszinte leszek veletek, semmiért nem cserélném el a mostani életemet, de bevallom néha eszembe jut, hogy ha bizonyos helyzetekben máshogy döntöttem volna, akkor mennyi minden máshogy történhetett volna az életem során. Ha nem vagyok annyira csökönyös és nem változtatok anno sorrendet a középiskolai jelentkezésnél és teljesen másik gimnáziumba megyek, akkor vélhetően soha nem fordultam volna a szociológia irányába. Ha pedig teljesen más szakra jártam volna, talán soha nem találkoztam volna Miklóssal. Furcsa belegondolni abba, hogy ami jelenleg az életem szerves részét képezi és ami teljesen természetes számomra, mennyire más irányt vehetett volna, ha bizonyos helyzetekben máshogy döntök. A Variációk egy párra című könyv pedig pontosan ezt a kérdéskört járja körül. Vajon milyen mértékben befolyásolják a különböző döntések az életünket? Létezik eleve elrendelt sors? Azok, akiket egymásnak szánt az ég, akkor is egymásra találnak, ha egy időre elválnak útjaik egymástól? 

A regény lapjain Eva és Jim életét követhetjük végig megismerkedésüktől kezdve egészen idős korukig. A történet 3 különböző variációt mutat be, mindegyik változatban más és más élethelyzetben és életkorban kerülnek szoros kapcsolatba egymással. A három változat egyrészről élesen elkülönül, ugyanakkor bizonyos szempontból egybe is simul, hiszen csak az egymáshoz fűződő viszonyuk és az ezzel kapcsolatos események láncolatai térnek el egymástól, minden más esemény (például születésnap, vagy éppen temetés) egyformán jelenik meg  az életükben. Ahogy olvassuk a könyvet egy idő után óhatatlanul arra gondol az ember, hogy talán nem csak az egyes változatok térnek el egymástól, hanem a szereplők személyisége és viselkedése is. Nagyon tetszett, hogy a szereplők tulajdonképpen együtt formálódtak és alakultak a különböző események által és nem ugyanúgy viselkedtek az egyes változatokban. Így sokkal érdekesebbé és hitelesebbé vált az egész történet számomra. 

A cselekmény engem teljesen magával ragadott, nagyon érdekes volt látni a két főszereplő életének különböző morzsáit. Őszintén szólva nem tudnék kedvencet választani, mert egyik változatban sem volt az életük fenékig tejfel (ahogy igazából az életünk sem az), mindegyikben komoly problémákkal kellett megküzdeniük függetlenül attól, hogy életük melyik szakaszában jártak. 

A szereplők nagyon szerethetők és igazán emberiek. Könnyen lehet velük azonosulni, pontosan olyan problémákkal küzdenek, mint bárki más. A karakterek korántsem idealizált, romantikus hősök, hanem valódi hús-vér emberek, akik sokszor és sokat hibáznak. Eva és Jim jócskán követnek el hibákat az életük során, olykor nem értjük őket, máskor pedig titkon talán drukkolunk is annak, hogy végre kilépjenek a komfortzónájukból. Az életük ösvénye minden variációban teljesen más időpontban fonódott össze, mindegyik változat magán hordozza az élethelyzetük sajátosságait. 

Őszintén szólva néha kicsit felületesnek éreztem a karakterábrázolást, valahogy nem tudtam együtt létezni és lélegezni a karakterekkel. Olyan volt, mintha mindig éppen egy karnyújtásnyira lennének tőlem. Valahogy nem tudtam megfogni őket, és úgy éreztem, hogy ezáltal kötődni sem tudok hozzájuk. 

Bevallom, kezdetben kicsit nehéz volt megszokni a regény szerkezetét, hiszen az egyes variációk nem külön-külön egységként lettek megírva, hanem tulajdonképpen fejezetről fejezetre ugráltunk egyik változatból a másikba. Néha egy kicsit meg kellett állnom és végig kellett gondolnom, hogy oké...a kettes variációban eddig ez és ez történt, ezek a szereplők bukkantak fel benne...és csak azt követően tudtam folytatni a kötetet. Mivel vitt magával a lendület és a lelkesedés így igyekeztem nem túlságosan elveszni ebben a problémában, ráadásul bevallom, lusta voltam jegyzetelni olvasás közben, így muszáj voltam a saját kis technikámat kifejleszteni, miszerint az egyes fejezetek elején megálltam és végiggondoltam az eddig olvasottakat. Nálam ez nagyon jól bevált, de ha esetleg nálatok ez nagyobb problémát okozna, akkor megosztom veletek azt a tanácsot, amit a NIOK csoportban olvastam. Vegyetek elő egy papírt, osszátok három részre és írjátok fel, hogy 1.-2.-3. variáció. Ezt követően minden fejezet végén írjatok le egy kis gondolatot az adott részhez. Például...Jim éppen xy párja, közös gyermekük xy. És ha legközelebb ehhez a variációhoz értek, nem keveredtek össze, hogy most ki is Jim párja, kik a gyerekei, és amúgy hol is tart az életében. 

A regény hangulata engem teljesen levett a lábamról, mérhetetlenül emberi volt. Eva és Jim nem idealizált romantikus hősök, akik egy varázsütésre rátalálnak a szerelemre és ezáltal boldogon élnek, míg meg nem halnak. Nem egy túlromantizált és idealizált kapcsolat az övék, hanem egy olyan történetet ismerhetünk meg Laura Barnett tolmácsolásban, ami rendkívül igazi és mai. Nem egy könnyed és laza olvasmány, hiszen nagyon kell figyelni és összpontosítani minden egyes fejezetnél és variációnál, hogy képben maradjon az ember, de ha mindezeket megszokja az olvasó, akkor egy igazán egyedülálló, páratlan olvasmányélménnyel gazdagodhat. Nem mondom, hogy hibátlan alkotás, de összességében a hibái ellenére is nagyon szerettem. 

A borító és a fülszöveg egy kicsit becsapós szerintem, hiszen sokkal komolyabb történet, mint amit előre sejtet a külső jegyei által. Mindenesetre én egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam, sőt kifejezetten örültem, hogy komolyabb, mint egy átlagos romantikus történet.

Összességében nekem kifejezetten tetszett Laura Barnett regénye, egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Ha szeretitek a hasonló, elgondolkodtató történeteket és nem riadtok meg a kötet stílusától, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt neki. 

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mivel a Variációk egy párra Londonban játszódik, ezért a játékunkban Londonban játszódó szerelmes regényeket keresünk, az idézetek alapján. A könyvek címét írjátok majd be a Rafi megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

– Tudod, mi jutott eszembe az előbb, Sean? – kérdeztem egy kicsivel később, amikor újra a megfelelő mederbe. – Te lehetnél Mark Darcy, ahogy itt állsz a konyhámban és főzöl.

– Nem hiszen, hogy Mr. Darcy szokott főzni. Vagy igen? – kérdezte Sean zavart arckifejezéssel. – Abban a Jane Austen-könyvben legalábbis nem, amit én olvastam. Volt neki személyzete erre.

– Nem Mr. Darcyra gondolok a Büszkeség és balítéletből, hanem Mark Darcyra a Bridget Jonesból!

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

01.25. Csak olvass!

01.27. Spirit Bliss Sárga könyves út

01.29. Utószó

01.31. Readinspo

Read More

Orvos-Tóth Noémi: Szabad ​akarat + Nyereményjáték

Sziasztok!

A nagy sikerű Örökölt sors szerzője, Orvos-Tóth Noémi új könyvvel jelentkezett tavaly a Jelenkor kiadón keresztül. A Szabad akaratban továbbvisszi a transzgenerációs traumák kérdéskörét, és személyes történeteken keresztül invitál minket önismereti utazásra. Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, mit gondolunk a könyvről!

Mire ​felnövünk, sorsunk forgatókönyvéből már jelentős fejezetek megváltoztathatatlannak tűnnek. Sejtjeinkben hordozzuk felmenőink traumáinak nyomait; szüleink, nagyszüleink ránk örökítették a megdönthetetlennek tűnő életigazságokat; zsigereinkbe égtek a bizalom, a bizalmatlanság, a szeretet és a szeretetlenség tapasztalatai. Már számos saját krízist vagy mélyen ható egyéni traumát is megéltünk, és kialakultak a válaszaink, ismétlődő megoldó-kulcsaink is ezekre a helyzetekre.

Vajon a felmenőinktől kapott lelki sebek, kötődési zavarok, érzelmi és viselkedési mintázatok életünk végéig meghatározzák a sorsunk alakulását? Meddig tart a transzgenerációs örökség hatása, és hol kezdődik a szabad akarat? Mikor és hogyan léphetnek működésbe saját sorsformáló erőink?

Ebben a kötetben életünk legbefolyásolóbb erejű témáinak vizsgálatára hívom az olvasót. Sorra vesszük azokat a tényezőket, amik a párkapcsolataink alakulására hatnak, meghatározzák a pénzhez, sikerhez fűződő viszonyunkat, befolyásolják a testi-lelki egészségünket, és előrevetítik, hogyan reagálunk a nehézségekre. A kérdés mindig az, hogy szabad akarattal mekkora változást érhetünk el, és hogyan teremthetünk magunknak olyan életet, amely a leginkább megfelel az elképzeléseinknek.

Orvos-Tóth Noémi neve nem volt ismeretlen számomra, hiszen az Örökölt sors című könyvével abszolút az egyik nagy kedvencemmé vált. Azóta a Spotify-on is rendszeresen hallgatom a podcast csatornáját D. Tóth Krisztával. Nagyon szeretem őt, hiszen közérthetően beszél (és ír) azokról a pszichológiai témákról, melyek átszövik életünket. 

Orvos-Tóth Noémi előző könyvében az Örökölt sorsban megalkotta a transzgenerációs elmélet fogalmát, könyvével elérte, hogy a magyar családok egy másik perspektívába helyezve kezdjenek el gondolkodni önmagukról, illetve az őket körülvevő személyekről.  A transzgenerációs elmélet szerint minden generáció meghatározza az utána jövő generációk sorsát, éppen ezért nagyon fontos, hogy megismerjük felmenőink történetét annak érdekében, hogy megértsük önmagunkat. Nagyon fontos tehát, hogy megtudjuk, milyen szituációkat, szokásokat örököltünk őseinktől, hiszen minél inkább tisztában vagyunk felmenőink sorsával, annál szabadabban élhetjük meg életünket, az önismeret pedig segít abban is, hogy leküzdjük szorongásainkat. Az okokat egyrészt történelmi múltunkban, másrészt az egyéni traumákban kell keresnünk. Az egyéni traumák alatt a családon belül elszenvedett testi és lelki sérüléseket értjük. A gyermekek bántalmazásának szokása is a szülői minta alapján is öröklődik a családban. A fizikai vagy érzelmi bántalmazás ráadásul nemcsak annak fáj, aki elszenvedi, hanem az utódainak is. A traumák ugyanis sejtszinten öröklődnek egyik generációról a másikra. 

 

A transzgenerációs elmélet alapja tehát, hogy minden generáció mélyen meghatározza az utána jövő generációk sorstörténetét. Vagyis, ha meg akarjuk érteni a belső folyamatainkat, hogy mi az, ami bennünk zajlik, miért úgy érezzük magunkat, ahogy, ahhoz nem elég csak a saját életutunkat megvizsgálni. Meg kell nézni, hogy a szüleink, nagyszüleink, vagy akár a dédszüleink generációja milyen veszteségeket élt meg, milyen küzdelmeik voltak, de azt is például, hogy milyen megoldásokat találtak egy-egy problémára, találtak-e egyáltalán, vagy elfogadták, és egyszerűen beletörődtek az adott élethelyzetbe. A felmenőink élményei, hitrendszere, fájdalmai, de megoldókulcsai is hatással vannak arra, hogy mi hogyan éljük az életünket, hogyan viszonyulunk egy-egy nehéz élethelyzethez, de arra is, hogy milyen kapcsolati rendszert alakítunk ki magunk körül. 

 

Ezt az elméletet gondolja tovább az írónő következő könyvében a Szabad akaratban. De mit is jelent az, hogy szabad akarattal rendelkezem? A szabad akarat azt jelenti, hogy utánajártam a családi örökségemnek, felismertem a transzgenerációs traumákat az életemben, és képes voltam a negatív, akadályozó mintákat átdolgozva egy olyan életet kialakítani, ami már nem a régi hiányokról, korlátokról, fojtogató elvárásokról szól, hanem az egyén saját  meggyőződéseit és törekvéseit tükrözi. 

A különböző fejezetek igazán fajsúlyos témákat (pénz, önfeladás) dolgoznak fel különböző élettörténeteken és egyéni megéléseken keresztül. Rendkívül érdekfeszítően és egyben sokszor szomorúan olvastam a különböző történeteket, melyekből tényleg azt éreztem, hogy sokat tanultam, sőt több esetben azonosulni is tudtam a történetek szereplőivel. 

 

Az első nagy fejezet a pénz témájával foglalkozik, mely bemutatja hogy a feldolgozatlan traumák hatására hogyan válik a világunk egyre anyagiasabbá, egyre versengőbbé. Az a személy, aki a személyes kapcsolataiban nem találja meg az elfogadást és a szeretetet, az az anyagi célokat kezdi hajhászni, hiszen az érzelmi hiányt valahogy pótolni kell. Kutatási eredmények egyértelműen alátámasztják, hogy a bizonytalan kötődés az anyagiasság megerősödéséhez vezet. A tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy a mai fiatalok egész egyszerűen kevésbé terveznek, nem igazán érdekli őket semmi sem, sokkal inkább preferenciává váltak számukra a materiális célok (gazdagság, siker, hírnév) elérése.

A kötet másik nagy témája az önfeladás, mely tulajdonképpen egy másik aspektusa a feltétel nélküli elfogadás hiányának. Az önfeladás történetei megrázóak és igen elgondolkodtatóak voltak, legyen szó akár az elfojtásról vagy az érzelmi függőségről. A könyv végén szereplő önismereti, önfejlesztő technikákat (autogén tréning, légzőgyakorlatok) és azok bemutatását kifejezetten hasznosnak találtam. Remélem minél többen felismerik majd ezek fontosságát a mindennapokban és képesek lesznek változtatni az életükön. 

Bár én is kedvelem Orvos-Tóth Noémi munkásságát, az igazi rajongó a családban Miklós, aki annyira lelkes volt, hogy még a dedikáláson is részt vett. Elmondása alapján az írónő hihetetlenül kedves volt, a rövidnek nem nevezhető sor ellenére is állandóan mosolygott, mindenkihez volt néhány kedves mondata, és azt is elárulta, hogy a D. Tóth Krisztával folytatott podcast sorozatuk még koránt sem ért véget a harmadik évaddal. :)

Végül álljon itt egy kép bizonyítékul, hogy a dedikálás tényleg megtörtént:

Az Örökölt sors után Orvos-Tóth Noémi egy újabb rendkívül hasznos és fontos kötetet írt, melynek minden sorát nagy lelkesedéssel olvastam, igazán kedvelem az írónő stílusát. A megírt történetek tanulságosak és mindenki számára érthetőek, nincsenek tele szakzsargonnal ezáltal sokkal életközelibbé válnak. Talán ezért is volt ennyire népszerű az előző kötet is, hiszen mindkettő közérthetően magyarázza azokat a fontos pszichológiai elméleteket és élettapasztalatokat, melyek segítségével most már reményeink szerint eljuthatunk a Szabad akaratig. Én őszintén mindenkinek csak ajánlani tudom.

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Játékunkban ezúttal nem feladvánnyal érkezünk. Arra kérünk titeket, a megadott szempontok alapján írjatok egy-egy forrást, honnan értesültök, tájékozódtok pszichológiai kérdésekről, témákról. A Rafflecopter dobozba szerzők és pszichológusok nevét, honlapok, műsorok és YouTube csatornák címét várjuk. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

SZEMPONT

közösségi média

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

01.17. Readinspo

01.18. Csak olvass!

01.20. Pandalány olvas

01.22. A Szofisztikált Macska

Read More

Serena Valentino: Szegény, mélabús lélek + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent a Disney Gonoszok sorozat harmadik kötete, a Szegény, mélabús lélek. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Ursula és a Három nővér sötétséggel és mágiával átitatott történetét, melyből kiderül, miért is  vált gonosszá Ursula, miközben a félelmetes nővérek is tovább szövögetik szálaikat. Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait és vigyétek haza a kiadó által felajánlott könyv egy példányát!

Sokan ismerik a tengeri királylány, Ariel históriáját, amelyben a főhős elveszíti, majd megtalálja a saját hangját. E történetet már sokan, sokféleképpen elmesélték. Ám a sellőlány mindegyik változatban többre vágyik, mint amit a saját világa adhat neki, édesapja pedig arra kényszerítené, hogy víz alatti birodalmának rabjaként élje az életét.

Ariel lázadása során előbb a hangja, majd kis híján a lelke is odavész, ám végül győzedelmeskedik a jó, a kis hableány pedig büszkén vállalja a változást.

Ez azonban csak a történet egyik fele. Mi a helyzet Ariel ősellenségével; Ursulával, a tengeri boszorkánnyal? Vajon hogy lett belőle ilyen megvetett, gonosz, gyűlölködő teremtmény? Többen próbáltak már ennek a végére járni. E könyv is elmesél egy lehetőséget, hogy mi történhetett a tenger boszorkányával, s hogy vált belőle végül egy kitaszított, szegény, mélabús lélek.

Nagyon vártam már Serena Valentino legújabb magyarul megjelenő kötetét, kicsit úgy érzem, hogy rendesen addiktív ez a sorozat, még úgy is, hogy az ember nem esik szerelembe a történetekkel. A Szegény mélabús lélek már az első pillanatban felkeltette az érdeklődésemet, szóval kíváncsian vártam Ursula történetét. Mióta felnőtt lettem kicsit átértékelődött bennem a Disney rajongásom. Már nem csak a csillogó hercegnők, vagy pozitív karakterek érdekelnek, hanem kifejezettem megkedveltem a negatív szereplőkről szóló eredettörténeteket is. Bár nem tartom magam rajongónak és nagyon nehezen választok kedvencet közülük, azért Spotify-on rendszeresen berakom magamnak a Disney Villain listát, ha éppen olyan kedvem van. Ariel meséje bár soha nem tartozott a kedvenceim közé, de az utóbbi időben közelebb került hozzám ez a mese is, így nem volt is kérdéses számomra, hogy Ursula történetét is a polcomon szeretném tudni. Nagyon kíváncsi voltam, hogy a regény hatására megváltozik-e véleményem róla és kap-e valamilyen mélységet a karaktere a többiekhez hasonlóan. 

A kötet nagyon olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet vele haladni. Ursula története egy igazán érdekes olvasmány, melynek hatására garantáltan mindenki más szemmel fog nézni az ő karakterére. Szeretem, amikor mélységet adnak egy karakternek, hiszem és vallom, hogy a gonosz nem születik, hanem úgy teremtik meg. Erről mindig a "tabula rasa" fogalma jut amúgy eszembe, ami John Locke nevéhez köthető. Ő tulajdonképpen egyike azon gondolkodóknak, akik a tapasztalatot teszik meg a filozófia alapelvévé: minden tudás a tapasztalattól függ és annak ellenőrzése alatt áll. Hozzá köthető a tabula rasa elmélete, ami a „tiszta lappal történő indulást” jelenti. A tabula rasa képviselői szerint a személyiség, a társadalmi, illetve érzelmi "viselkedés", és az intelligencia teljes mértékben a születés után alakul ki. Azt mondja, hogy minden ismeretünk a környezetünkből, nevelésből és tanulásból származik. Az egyén nem rendelkezik veleszületett szellemi tartalommal, minden tudást a tapasztalatok és az észlelés segítségével szerez meg. (Forrás: Wikipedia)

Ez az elmélet jelen esetben is megállja a helyét, hiszen Ursula sem született gonosznak, csupán a rengeteg fájdalom és csalódás olyan szinten megmérgezte az életét, hogy egy idő után nem volt visszaút számára és a lelke fekete lett, mint az éjszaka. Egy igazi számító és erős nőszemély, színtiszta gyűlölet vezérli minden egyes tettét, egy csepp jóság, vagy könyörület sem maradt benne. Érdekes volt látni, hiszen az eddigi főszereplőkben megmaradt a jóság és a szeretet csírája, de a tengeri boszorkány esetében nem tapasztalunk ilyesmit. Sem a barátság, sem pedig a család nem szent számára, tulajdonképpen bármire képes azért, hogy elérje a célját. 

A történet tulajdonképpen két szálon fut, az eddigi részektől eltérően azonban nem Ursula múltjára koncentrálunk, hanem az előző részben megismert Kirké és a kattant nővérek kerülnek középpontba.  Persze néhány információt megtudhatunk a tengeri boszorkány fiatalkori életéről és Tritonnal való kapcsolatáról is, ugyanakkor úgy éreztem, hogy nem ez dominált a történetben. Egyre inkább úgy tűnik számomra, hogy a kattant nővérek a legfontosabb szereplői ennek az egész sorozatnak, ezért kíváncsian várom a saját könyvüket. Ez volt az első olyan rész, ahol nem idegesítettek, végre nem csak furcsa szemlélői és mozgatórugói voltak az eseményeknek, hanem aktívan részt vettek a cselekményben. Talán emiatt is érzem azt, hogy nekem eddig ez a kötet tetszett a legjobban. 

Érdekes és izgalmas, ahogy a többi Disney karakter említés szintjén megjelenik a szövegben, ráadásul kezdem azt érezni, hogy Demóna (a következő kötet főszereplője) nagyon fontos karakter lesz a sorozatban. Nagyon erős függővéggel ért véget ez a kötet, szóval garantáltan érdekes és izgalmas lesz a következő rész is, én már alig várom, hogy olvashassam. 

Még mindig sajnálom, hogy ennyire kis rövidek ez a történetek, úgy érzem, hogy kicsivel több mélységet még el tudott volna viselni ez a kötet is. Nem mondom azt, hogy Serena Valentino csak a felszínt kapirgálta, mert a mű rövidségének ellenére azért nagyszerű munkát végzett, de valahogy nekem valami hiányzott a regényből.  

A borítót egyszerűen imádom, szerintem szavakkal le sem tudom írni, hogy mennyire jól el lett találva. Örülök, hogy a kiadó nem változtatott rajta. A fekete élfestés nagyon jól néz ki, tökéletesen illik a könyvhöz. 

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során A kishableány világába kalandozunk. Minden állomáson láthattok egy képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint  kitalálni, melyik karakter látható rajta, és a megoldást beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. 

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomások

01/11 Utószó

01/13 Csak olvass!

01/15 Dreamworld

01/19 Sorok Között

Read More

Ashley Elston: 10 ​vakrandi, hogy megtaláld a nagy Őt + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Maxim Kiadó gondozásában jelent meg Ashley Elston 10 ​vakrandi, hogy megtaláld a nagy Őt c. könyve tavaly év végén. A szívmelengető történetben a 17 éves, szakításon túlesett Sophie-nak a családtagjai szerveznek 10 vakrandit a karácsonyi körüli napokban, hogy jobban érezze magát. A randik alkalmával a lánynak nemcsak arra nyílik lehetősége, hogy magát ismerje meg jobban, hanem családjával is újra szoros kapcsolatot alakíthat ki. Ha felkeltettük érdeklődéseteket, tartsatok velünk, és játsszatok a kiadó által felajánlott példányért.

Egy ​összetört szív, tíz vakrandi és egy kész bolondokháza! A tizenhét éves Sophie már alig várja, hogy az idei karácsonyt a barátjával, Griffinnel töltse édes kettesben, ám egy buliban fültanúja lesz annak, hogy a fiú szünetet szeretne tartani a kapcsolatukban. A lány szakít vele, majd autóba ül, és meg sem áll Shreveportig, hogy a karácsonyt az olasz-amerikai családja körében töltse, mialatt a szülei az anyai örömök elé néző nővérét látogatják meg. Miután Sophie beszámol a történtekről a nagymamájának, Nonna kitalálja, hogy elküldi őt tíz vakrandira, és ezeket más-más családtag szervezi meg neki. Köztük a drágalátos unokatestvére, Sara, aki egy zártkörű földalatti partiba küldi el Sophie-t egy nagyon helyes sráccal. Vagy éppen az őrült nagynénje, Patrice, aki iskolai betlehemezésben szán főszerepet neki egy síró kisbabával a karjában, ráadásul egy olyan fiú oldalán, aki a válláig ér. Amikor Griffin váratlanul felbukkan, hogy egy újabb esélyt kérjen, Sophie csak jobban összezavarodik. Merthogy talán, de tényleg csak talán gyengéd érzelmeket ébresztett benne valaki… Valaki, aki határozottan nem szabad.

Lehet, hogy ez lesz Sophie legrosszabb karácsonyi szünete? Vagy talán mégsem?

Bevallok Nektek valamit, a romkomok a gyengéim, abszolút a guilty pleasure kategória nálam, egyszerűen imádom őket nézni. Ezek azok a típusú filmek, amiket a lányok nem azért néznek, mert komoly filmesztétikai és filmművészeti értékeket várnak az alkotástól, hanem egyszerűen csak simogatja az ember lelkét a történet. Mióta aktív Netflix felhasználó lettem teljesen új dimenziók nyíltak meg előttem. Néha jól esik csak úgy bekuckózni a Stitch-es takarómmal a kanapén és elindítani egy kedves kis romantikust. Nem mondom, hogy Miklós mosolya ilyenkor őszinte, de hát ez van, néha kell az ilyen is. A karácsonyi időszakban ez a rajongásom teljesen új szintre emelkedik, mert élek-halok a karácsonyi romantikus történetekért, valahogy mindig melegséggel és boldogsággal töltik el a kis szívemet. Amikor megláttam Ashley Elston regényének fülszövegét, azonnal beleszerettem, tudtam, hogy nekem ezt a kötetet egyszerűen muszáj elolvasnom. Általában a nehéz témájú könyveket részesítem előnyben, de néha kibújik a rózsaszín királylányos énem, és valami kedves, aranyos romantikus történetre vágyom. Régóta megfogadtam, hogy minden karácsonykor időt szánok az ünnepi történetekre is, így ezt a regényt is két ünnep között olvastam el. Bevallom, kicsit féltem, mert mire sorra kerítettem a 10 ​vakrandi, hogy megtaláld a nagy Őt című könyvet túlvoltam az idei évem legnagyobb csalódásán, amit egy karácsonyi történetnek csúfolt rettenet okozott. Nagyon szerettem volna végre egy jó kis karis sztorit olvasni, mert az a másik könyv nagyon lehozott az életről és igazán nehezen hevertem ki a dolgot. Féltem, hogy ennél a kötetnél sem lesz máshogy és izgatottsággal vegyes aggodalommal nyitottam ki a könyvet. Na de nem is húzom tovább a mézesmadzagot előttetek és kimondom kerek perec, hogy minden félelmem alaptalannak bizonyult. Ashley Elston regénye egy végtelenül bájos, kedves és szerethető olvasmány, az olvasás minden másodpercét imádtam. Az egyik legjobb romantikus írás volt, amit mostanában olvastam, engem teljesen levett a lábamról. 

A történet szerint a tizenhét éves Sophie már alig várja, hogy az idei karácsonyt a barátjával, Griffinnel töltse édes kettesben, ám egy buliban fültanúja lesz annak, hogy a fiú szünetet szeretne tartani a kapcsolatukban. A lány szakít vele, majd autóba ül, és meg sem áll Shreveportig, hogy a karácsonyt az olasz-amerikai családja körében töltse, mialatt a szülei az anyai örömök elé néző nővérét látogatják meg, akinek a várandóssága sajnos nem éppen leányálom. Az ott töltött idő, azonban nem várt fordulatot vesz. A lány kicsit sem szolid, de cserébe rendkívül hangos és mindenlébenkanál családja úgy dönt, hogy nem engedik búslakodni őt, az ott töltött idő alatt 10 vakrandit szerveznek neki, hogy kicsit elfelejtkezzen a szakításról. Minden egyes randevút más és más családtag szervez, ahogy haladunk előre a történetben, úgy lesz mindenki egyre izgatottabb és lelkesebb. Mindenki szeretne a másikon túllicitálni, no meg persze a családi chat csoportos fogadások is szép lassan felszínre törnek. Egyre őrültebbnek tűnik az egész család, de semmiképpen sem ijesztő, inkább olyan bájosan szerethető módon. Az olvasás alatt mi is azt érezzük, hogy bárcsak ismerhetnénk őket és bárcsak részesei lehetnénk ennek az egész őrületnek. 

A történet előrehaladtával szép lassan kibontakozik előttünk az is, hogy a családnak miért is olyan fontos, hogy Sophie kiemelten jól érezze magát náluk. A fiatal lány az elmúlt időszakban nagyon elhanyagolt mindenkit, csupán az iskolai barátaival és Griffinnel foglalkozott, ritkán látogatta meg őket. Gyerekkori barátaival (két unokatestvérével és a szomszéd sráccal) sem tartotta már a kapcsolatot, pedig régen mindenki úgy hívta őket, hogy a Fantasztikus Négyes. Elválaszthatatlannak tűntek, de aztán ahogy nőttek, úgy lett egyre mélyebb az árok közöttük. Az új helyzet és a lány szívfájdalma azonban ismét közelebb hozta Sophiet a családjához és szép lassan rájön arra, hogy az elmúlt években sokkal több mindent veszített el, mint azt ahogy eddig gondolta. A 10 vakrandi alatt nem csak a kedve lesz jobb, hanem a családjához fűződő viszonya is erősebbé válik. 

És ha már a randiknál tartunk. Hogy én mennyire szerettem mindegyiket, a maga módján mindegyik igazán emlékezetes volt. Néhány találkozó remekül sikerült, de persze olyanok is akadnak, melyek a katasztrofálisnál is katasztrofálisabbak voltak. Rengeteget nevettem és mosolyogtam olvasás közben, egyszerűen imádtam a regény koncepcióját. Persze megvolt a titkos favoritom is, a történet előrehaladtával egyre jobban drukkoltam egy bizonyos karakternek...ezt azonban nem fejteném ki, nehogy véletlenül elszóljam magam, csupán annyit mondok, hogy nagyon örültem a végkifejletnek. :)

A karakterek nagyon szerethetők, Nonna, de az egész család úgy ahogy van a szívem kuglófjának egyetlen szem mazsolájává vált. Nagyon megszerettem mindenkit. A kedvencem mégis a Fantasztikus Négyes volt (Sohpie, Olivia, Charlie és Wes). Szerettem ahogy újra összeállt a csapat és szívmelengető volt látni, hogy mennyire szívükön viselek Sophie sorsát. A másik nagy kedvencem, Margot volt, aki csupán online lehetett részese az egész kalandnak, a veszélyeztetett terhessége miatt. Az üzenetváltásaik viccesek voltak, ráadásul imádtam, hogy még ha csak távolról is, de mennyire kivette ő is a részét a mókából. Persze nem kellett noszogatni a többieket, mindenki lelkesen posztolt kínosabbnál kínosabb képeket a találkozókról, de persze a vicces és jó pillanatokat is megörökítették számára. 

A borítót egyszerűen imádom, nekem nagyon tetszik ez a minimalista rózsaszín cukiság, tökéletesen passzol a regényhez. 

Az egész történetet egy varázslatos karácsonyi őrület lengi körül, a hangulata csillagos ötös, egyszerűen letehetetlen volt számomra. Ha valami szerethető, bájos, romantikus történetre vágysz, akkor semmiképpen se hagyd ki, csak ajánlani tudom mindenkinek. 

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani játékunkban karácsonyi, romantikus ifjúsági könyvekből idézünk minden állomáson. A feladat, hogy megfejtsétek, mely könyvből származik az idézet, és beírjátok a könyv szerzőjét és címét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

IDÉZET

“– Az emberek úgyis azt fogják gondolni, ami jólesik nekik. És nekem ezt el kell fogadnom – mondja. – Harcolhatok ellene, de nincs értelme, és csak kimerülök. Megsértődhetek és szenvedhetek, de az sem tesz jót. Vagy gondolhatok az egészre úgy, hogy az ő bajuk, ha kizárnak az életükből.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

01.10. Könyvvilág

01.12. Csak olvass!

01.14. Sorok között

01.16. Dreamworld

Read More

Suzanne Redfearn: Egyetlen ​szempillantás alatt + Nyereményjáték

Sziasztok!

Újabb szívszorító bestsellert olvashatunk a Libri Kiadó által, amely során egy fiatal lány szemszögén keresztül nézhetünk végig egy sorsfordító balesetet és a vele járó következményeket. Tartsatok velünk, hiszen most tiétek lehet egy nyereménypéldány, amelyet a kiadó ajánlott fel!

Megrendítő ​történet veszteségről és szeretetről a Komfortos mennyország és a Hatalmas kis hazugságok rajongóinak.

A családjával síelni induló, tizenhat éves Finn Miller számára az élet egyetlen szempillantás alatt véget ér, amikor a lakóautó, amelyben utaznak, lezuhan a havas szikláról. Finn tehetetlenül, két világ között lebegve szemléli, ahogy azok, akiket szeret, a túlélésért küzdenek. A döntések, amelyeket ebben a lehetetlen helyzetben hoznak, az egész életükre kihatnak. És nem csak abban az értelemben, hogy egyetlen jó vagy rossz döntés az életet vagy a halált jelentheti. A túlélés ugyanis sokszor fájdalmasabb és nehezebb, mint maga a halál…

Az Egyetlen szempillantás alatt szívszorító és felemelő történet egy család pusztító tragédiájáról és annak utóhatásairól. Suzanne Redfearn regénye – amelyet gyakran hasonlítanak Alice Sebold Komfortos mennyország című könyvéhez – arra emlékeztet bennünket, hogy bár mindannyian esendők és sebezhetők vagyunk, a szeretet végső soron mégis megmenthet bennünket.

Vannak történetek, melyek bemásznak bőrünk alá és egyszerűen nem engednek el, megragadják a szívünket, lelkünket és többé el nem ereszti. Az ilyen könyveket örökké a kezünkben akarjuk tartani. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelen vagyunk kiverni őket a fejemből az utolsó oldal elolvasása után is. Nem tennénk mást, csak ölelnénk és magunkhoz szorítanánk és talán soha nem engednénk el. Számomra pontosan ilyen volt ez a kötet is. Az Egyetlen szempillantás alatt egy rendkívül izgalmas és megrendítő regény életről, halálról, szeretetről, haragról, túlélésről és megbocsátásról. Szívszorító és felemelő történet egy család pusztító tragédiájáról és ennek utóhatásairól. Arról, hogy minden döntésünknek következménye van, és ezekkel együtt kell élnünk akár akarjuk, akár nem és vannak sebek, amiket az idő nem gyógyít be.

Mindannyian szeretnénk azt hinni, hogy jó emberek vagyunk. Átadjuk a helyünket a tömegközlekedésen, támogatjuk a rászorulókat, cipősdobozt állítunk össze karácsonyra, vagy éppen felvesszük más elejtett pénztárcáját/mobiltelefonját és megkeressük az internet segítségével a jogos tulajdonosát. Minden egyes jó cselekedet után elégedetten nyugtázzuk, hogy minden rendben és nyugodtan hajtjuk álomra a fejünket azzal a biztos tudattal, hogy jó emberek vagyunk. De vajon egy igazán éles helyzetben, ahol talán az életünk a tét, képesek vagyunk morálisan helyesen cselekedni, vagy az ilyen helyzetekben a túlélés ösztöne kerülne ki győztesen és csupán magunkra tudnánk gondolni? Akkor is, ha esetleg egy gyermek élete a tét? 

Ezzel párhuzamosan felmerült még egy kérdés bennem olvasás közben (a szerző jegyzete pedig csak további okot adott arra, hogy elmerengjek ezen). Az ember rendszeresen vigyáz mások gyermekére. Simán benne van a pakliban, hogy több család összefog és közösen utazik valahova, és amíg a szülők elszaladnak valahova, nyugodt szívvel hagyják ott a gyermeket a többiekkel, hiszen tudja, jó kezekben van. De az is könnyen előfordulhat, hogy egy család a gyermek legjobb barátját hívja meg egy utazásra, vagy éppen egy jó mókának ígérkező programra. A szülőknek meg sem fordul a fejében, hogy bármi baj lehet, hiszen felelősségteljes embereknek ismerte meg őket és bízik abban, hogy úgy figyelnek, mintha a saját gyermekükről lenne szó. De vajon tényleg így van? Egy igazán éles szituációban az ember képes arra, hogy a gondjaira bízott gyermekre ugyanúgy figyeljen, mint a sajátjára? És itt visszakanyarodnék az első kérdésre. Egy igazán éles helyzetben, ahol minden döntésünknek súlya van és egy jó, vagy rossz döntés az életet és a halált jelentheti, képesek vagyunk morálisan helyesen cselekedni és mindenkire egyformán figyelni? Ki számít jó embernek? Akire egész életében azt mondják, hogy mintapolgár mert látszólag mindent megtesz az emberekért és mindig a jó ügy mellé áll? És mi van akkor, ha valaki, akit jónak ismerünk, egy éles helyzetben teljesen kivetkőzik magából és megbocsáthatatlan dolgokat művel? Mi történik akkor, ha valaki, akire mindenki azt mondja, hogy jó ember semmit nem tesz másokért, csupán magával és családjával törődik nem foglalkozván azokkal, akik elméletben közel állnak hozzá? Kárhoztathatunk valakit azért, mert a saját gyermekét előbbre helyezi, mint a másikat? Ebben az esetben megszűnik jó embernek lenni? Elítélhetünk valakit azért, mert egy éles helyzetben képtelen morálisan helyesen cselekedni? Amikor a túlélés a tét, akkor létezik egyáltalán morál? Ilyen és ehhez hasonló kérdések keringenek a fejemben mióta letettem a könyvet és egyszerűen képtelen vagyok szabadulni a sok gondolattól. Talán nincsenek is jó, vagy rossz válaszok, hiszen sokkal árnyaltabb ez a téma, mint ahogy az ember elsőre gondolná. Természetesen elítélendő, ha valaki nem segít a másiknak, főleg akkor, ha képes lett volna rá. Ugyanakkor kérdéses, hogy egy ilyen helyzetben az ember képes-e felmérni az adott szituációt, vagy a pánik hatására csak túlélési ösztöneinek tud engedelmeskedni. A gyenge ember vajon egyenlő a rossz emberrel? Egyes döntések egyértelműen elítélhetők, de néhányat sokkal nehezebb értékelni. A könyvben rengeteg ilyen szituáció van és egyszerűen nem tehetünk semmit, csupán sodródunk az árral és reménykedünk, hogy az élet fog győzedelmeskedni a halál helyett. 

A történet szerint a családjával síelni induló, tizenhat éves Finn Miller számára az élet egyetlen szempillantás alatt véget ér, amikor a lakóautó, amelyben utaznak, lezuhan a havas szikláról. Finn tehetetlenül, két világ között lebegve szemléli, ahogy azok, akiket szeret, a túlélésért küzdenek.

Szemtanúja lesz minden jó és rossz döntésnek, a túlélésnek és a halálnak. Ott van minden kétségbeesett és reményvesztett pillanatnál, de a megmenekülésnek is a tanúja. Az élet azonban sokszor nehezebb a halálnál. Mindenki rengeteg látható és láthatatlan sebet szerzett a baleset során, Finn elvesztése komoly és mély trauma volt mindenki számára. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik egyre fojtogatóbbá és fájdalmasabbá az egész helyzet. Ottmaradni és küzdeni a halállal és a veszteséggel mindenki számára nehéz feladat. 

Finn tökéletes narrátor, egyszerűen zseniális ötlet volt az írónőtől, hogy a fiatal lány legyen a "mesélő". Egyrészről rendkívül személyessé válik általa a történet, hiszen minden szereplőhöz kötődik valamilyen szinten, másrészről a megváltozott, éteri állapotának köszönhetően mindent lát, így mégis képes arra, hogy árnyalttá és morálisan nehezen értékelhetővé tegye az adott szituációkat.

A többi szereplő rendkívül emberi, ezáltal esendő és olykor nehezen érthető. Mindenki máshogyan próbálja feldolgozni a helyzetet és az esetek nagy részében mindenki a lehető legrosszabb módját választotta a továbblépésnek. Nem is csoda, hogy képtelenek megmaradni egy légtérben, ahelyett, hogy összetartanának, még inkább elsodródnak egymástól. De ahogy minden mélypont után felfelé vezet az út, úgy a család számára is van még remény. Szép fokozatosan rájönnek arra, hogy csupán egymásra számíthatnak, beindul közöttük a kommunikáció és végre képesek lesznek elindulni a gyógyulás útján. Persze már soha nem lesz ugyanolyan az életük, de egymás segítségével képesek lehetnek arra, hogy megtanulják kezelni a veszteséget. A könyv egy igazi fejlődéstörténet, ahol a szereplők újra talpra állnak, maguk mögött hagyják a sötét és fájdalmas múltat és megpróbálnak együtt élni azzal, amit a sors rájuk mért. Mindenkinek vannak sebei és hegei, csak vannak, akik azt jobban rejtegetik. Az élet soha nem könnyű, egy valami azonban biztos, muszáj kihoznunk belőle a legtöbbet. Nem tarthatnak vissza minket a félelmeink és fájdalmunk, hiszen tartozunk önmagunknak azzal, hogy talpra állunk és megteszünk mindent annak érdekében, hogy éljünk. A fájdalom soha nem múlik el igazán, lényünk egy darabja együtt hal azokkal, akiket elveszítettünk, de menni kell tovább és megtanulni együtt élni a hiánnyal. 

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják és nem eresztik az olvasót. Persze vannak benne sokkoló szituációk, néha pedig csak úgy kapkodtam a fejemet a történések miatt, de valahogy nem ezek maradtak meg bennem. Azt gondoltam, hogy majd néhány délután alatt elolvasom, de igazából egy fél nap sem kellett hozzá. Egyszerűen mágnesként vonzott a történet és bár néha félre kellett tennem, hogy vegyek egy mély levegőt, mert képtelen voltam abban a pillanatban folytatni az olvasást, mégis fél perc után visszatértem és ugyanúgy faltam a lapokat. Bevallom hősiesen egy kicsit pityeregtem, óriási hatással volt rám ez a regény és bár azóta elolvastam már 2 másik kötetet, még mindig ez a könyv jár a fejemben. Ez volt az idei évem első olvasményélménye és kétségtelenül rendkívül magasra tette azt a bizonyos lécet. 

Az Egyetlen ​szempillantás alatt egy igazán nagyszerű és felejthetetlen történet, mely komoly és mély témákat dolgoz fel. Nem egyszerű olvasmány, de higgyétek el, megéri elolvasni. Egy rendkívül izgalmas és megrendítő regény életről, halálról, szeretetről, haragról, túlélésről és megbocsátásról. Szívszorító és felemelő történet egy család pusztító tragédiájáról és ennek utóhatásairól. Arról, hogy minden döntésünknek következménye van, és ezekkel együtt kell élnünk akár akarjuk, akár nem és vannak sebek, amiket az idő nem gyógyít be. Nem könnyű olvasmány, de érdemes esélyt adni neki, én csak ajánlani tudom nektek.

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Az Egyetlen szempillantás alatt című könyvben nagy szerepe van egy karakter halálának. Mostani játékunkban olyan könyvekből idézünk, amelyek hasonlóképpen körbejárják a gyász témáját. Nincs más dolgotok, mint beírni a Rafflecopter megfelelő dobozába annak a könyvnek a címét, amelyikből idéztünk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

„Arra jövök rá, hogy nem az számít, mit hozol el magaddal, hanem, hogy mit hagysz ott magadból.”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

12. 30. - Fanni’s Library

01. 02. - Könyv és más

01. 05. - Utószó

01. 08. - Csak olvass!

Read More

Veronica Henry: Karácsony ​vidéken

Sziasztok!

Az idei év nálam a háborús és történelmi regényekről szólt, rengeteg nehéz témájú kötet akadt a kezem közé, így az év vége felé közeledve úgy éreztem, hogy szükségem lenne egy könnyedebb olvasmányra. Alapjáraton is imádom a karácsonyi történeteket, ezek mindig melegséggel és boldogsággal töltik el kis szívemet, így nagyon kíváncsi voltam Veronica Henry regényére. Az írónő eddig teljesen ismeretlen volt számomra, de a fülszöveg rendkívül ígéretesnek tűnt, így adtam egy esélyt a regénynek. Lelki szemeim előtt egy családi dráma kezdett el kirajzolódni, mely egy kicsit ugyan nehezebb témát sejtet, mint amire előzetesen vágytam, de aztán arra jutottam, hogy végtére is ez még jól is elsülhet, hiszen imádom a komolyabb hangvételű könyveket. Mielőtt azonban rátérnénk az értékelésemre, nézzük meg miről is szól pontosan a kötet.  

Töltsd ezt a karácsonyt az angol vidéken, ezzel a felemelő történettel!

Házi forralt bor, gőzölgő gümölcsös piték, igazi ünnepi hangulat… Miközben a karácsonyi ebédet tervezi a szerettei számára, Lucy Liddiard nem sejti, miféle dráma fog lejátszódni a sült pulyka mellett. Azt ugyan tudja, hogy az egykor szebb napokat látott családi vállalkozás, a Honeycote-i Sörfőzde évről évre egyre rosszabbul teljesít. Azzal is tisztában van, hogy a férje, Mickey minden nőnek teszi a szépet. Ám alaposan meglepődik, amikor rájön, hogy a karácsonyi ajándékok átadása mellett sokéves titkokra és hazugságokra is fény derül a fa alatt. Vajon sikerül megoldania a családi problémákat, vagy ebben az évben elmarad a felhőtlen ünneplés?

Vannak könyvek, amelyeket örökké a kezünkben akarunk tartani és olvasni. A történet bekúszik a bőrünk alá, megragadja a szívünket és többé el sem ereszti. Ilyenkor együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után. Nos ez a regény nem ilyen. Alig várom, hogy elfelejtsek mindent, amit olvastam és remélem soha többet nem kerül a kezembe a kötet. Ritkán írok ilyet és szerintem ennyire negatív kritikát még soha nem olvashattatok tőlem, de én ezt a regényt úgy utáltam, hogy erre nincsenek szavak. (Most előre meg is ragadnám az alkalmat és szeretnék elnézést kérni mindenkitől, aki számára ez kimagasló irodalmi alkotásnak minősül, vagy csak szimplán tökéletes bekuckózós olvasmánynak ítélte meg. Az értékelésem semmilyen szinten nem minősít senki, csupán az én érzéseimet és gondolataimat közvetíti.)

Az elmúlt évek alatt, mióta rendszeresen írok az olvasmányaimról talán még soha nem néztem be ennyire egy könyvet sem, mint a Karácsony vidéken című kötetet. Nem is értem mit ronthattam el, hiszen minden egyes alkalommal kisebb kutatómunka veszi kezdetét, mikor felfigyelek egy ígéretesnek tűnő műre. A szokásokhoz híven most is csekkoltam a könyvet és mivel egészen jó értékeléseket olvastam róla, nem teketóriáztam és lelkesen lecsaptam a kötetre. Már az első oldalakon éreztem, hogy valami nem gömbölyű, a kokainos jelenet után pedig már a saját épelméjűségemet is kétségbe vontam. Ez volt az a pillanat, amikor még egyszer rákerestem a könyvre és rezignált állapotban vettem tudomásul, hogy valamit nagyon félrenéztem, mert én egy teljesen másik karácsonyi kötet adatlapját olvastam el anno. Valószínűleg összekevertem valamivel a címét és egy sokkal szerethetőbb történetre bukkantam, így téves elvárásokkal és túlságosan is szép reményekkel vágtam bele az olvasásba. Ezt követően azonban rájöttem, hogy hát ez van, ezt kell szeretni, innen már nincs menekvés, így végigrágtam magam a könyvön és saját magamat nem kímélvén teljesen elolvastam a regényt. Őszinte leszek veletek, még soha nem szenvedtem így az olvasás alatt, de erőt vettem magamon és minden egyes idegszálammal arra koncentráltam, hogy egyszer csak jobb lesz (spoiler: nem lett) és egyszer csak elkezdem élvezni a mű olvasását (spoiler: nem kezdtem). 

Rengeteget gondolkodtam azon, hogy milyen formában tárjam elétek a véleményemet, mert nem akartam olyan kritikát írni, amiben csupán az én keserűségem jelenik meg. Nem szeretek lehúzni regényeket, mert az a szép az olvasásban és a könyvek szeretetében, hogy mindenki szívének más és más műfaj kedves. Van, aki él hal a romantikus ponyváért, mert egyszerűen kikapcsolja és ellazítja, mások pedig képtelenek elviselni azt. Ez pedig pontosan így szép és jó. Bevallom, kicsit féltem attól, hogy megbántok másokat a véleményemmel, de aztán rájöttem, hogy az értékelésem minden egyes mozzanatát alá tudom támasztani egy példával, így egyáltalán nem légből kapott, ész nélküli kritikát írok nektek. Nem vagdalkozom, nem minősítek senkit, csupán leírom az érzéseimet és őszinte véleményemet. Ez pedig talán az egész bloggerség és írás fő esszenciája, hiszen fontos, hogy ne hazudjak az olvasóimnak. Ha nem tetszik egy könyv, recenziós példány ide, recenziós példány oda, kutya kötelességem megosztani veletek a tapasztalatomat, hisz ez tesz engem hitelessé. Szóval ismét kérek mindenkit, aki idáig eljutott és tetszett neki a könyv, ne bántódjon meg a véleményemen. Vonja meg a vállát és gondoljon arra, hogy hát igen...ízlések és pofonok.

Azt hittem, hogy egy elbűvölő és lebilincselő olvasmányban lesz részem (hiszen a borító is ezt hirdette) de hamar rá kellett jönnöm, hogy a Barátok közt vagy éppenséggel egy brazil szappanopera cselekménye sírva könyöröghetne a receptért. Kicsit olyan volt ez az egész számomra, mintha a jól ismert Családi titkok, Veled is megtörténhet, A gyanú árnyékában című magyar trash sorozatokból (amelyeknek bűnös élvezeti értéke amúgy vitathatatlan, én is imádom ezzel zsibbasztani az agyamat) kiválasztották volna a legrosszabb és legfelszínesebb részeket összegyúrták volna és az olvasó elé hányták volna, hogy nesze neked romantikus drámai karácsonyi történet. 

Rengeteg dolog hiányzott a műből (kompetens karakterek, erős jellemábrázolás, mélység, logika, szerethető cselekmény), de azzal egyáltalán nem lehet megvádolni, hogy dráma híján lenne. Rengeteg komoly és fontos probléma (alkoholizmus, megcsalás, hazugságok, boldogtalanság, anorexia) jelenik meg a kötetben, melynek megfelelő ábrázolása esetén komoly és mély családi drámával találhattuk volna szemben magunkat. Mindegyik téma egyenként is komoly és mély traumaként szőheti át egy család mindennapjait, együtt azonban garantáltan olyanok, mint egy érzelmi hurrikán és cunami. Teljesen letaglózó elemi elővel bírhatnak és nyomorba döntheti az olvasó szívét és lelkét. Egy jól megírt mű képes arra, hogy érzelmeket váltson ki az olvasójából, hogy együtt nevessen és sírjon a karakterekkel, a Karácsony vidéken azonban képtelen volt erre. Mérhetetlenül felszínes, képtelen megragadni a dolgok esszenciáját és egyáltalán nem tudott hatni rám. Az olvasás alatt végig azt éreztem, hogy borzalmas emberek tesznek borzalmas dolgokat a borzalmasan naiv társaikkal, akik ezt megelégelvén borzalmasan idegesítően kezdenek el viselkedni, majd borzalmasan gyenge módon megoldják borzalmas életük borzalmas problémáit. Komoly és mély emberi érzelmeket csak nagyítóval (vagy még azzal sem) találhatunk. A karakterek egyáltalán nem erősek, vagy kompetensek, sokkal inkább szánalomra méltók. Egyszerűen képtelen voltam velük és problémáikkal azonosulni, távoliak és merevek voltak számomra. Persze mondhatnánk azt, hogy de pontosan ettől emberi és igazi az egész. Hiszen pontosan ettől szép az élet. Olykor elesünk és felállunk, nem cselekszünk mindig jól, de az előttünk álló át során a mellettünk álló szeretteink és barátaink segítségével képesek lehetünk arra, hogy ismét a helyes úton járjunk. Ez azonban jelen esetben sajnos nem állja meg a helyét. Persze mindig jó, ha az ember nem túlidealizált karakterekkel találkozik, hiszen azokkal sem lehet könnyen azonosulni, de ez számomra már a másik véglet. A szereplők minden logikát nélkülöznek, képtelenek arra, hogy normálisan viselkedjenek és olykor még seggfejek is egymással. Egyesek gyenge jellemről tesznek tanúbizonyságot, mások meg annyira vakon élnek a nagyvilágba, hogy azt is kétségbe vonja az ember, hogy egyáltalán képesek egyedül életben maradni a földön. A családi életet nem lehet egyik pillanatról a másikra helyreállítani ahogy az anorexia sem gyógyul meg attól, ha a szívünk szerelme ránk mosolyog és biztosít minket az érzéseiről. A megcsalást nem lehet egyik pillanatról a másikra elfelejteni és az ember nem dönt úgy teljesen random, hogy mégis visszafogadja a feleségét annak ellenére, hogy mástól szült gyereket. Az ilyen dolgok mögött komoly és mély lelki okok húzódnak, és csak ezek konzekvens ábrázolásával lehet megérteni a szereplők cselekedeteit mozgató érzelmi szálakat. De ezeket az írónő olyan szinten és mértékben tiszteletben tartotta, hogy még véletlenül sem lépett rá arra az ösvényre, mely során ezeket kibonthatja. Egy teljesen kiüresedett masszává volt így számomra az egész történetet, melynek tényleg minden egyes másodperce kész szenvedés volt számomra. Nagyon sajnálom, mert amúgy nagyon tetszett a könyv alapgondolata és alapkonfliktusa, kár, hogy hiányzott belőle a mélység. 

Megnyugtató a tudat, hogy a Karácsony vidéken című könyv Veronica Henry egyik első (de az is lehet, hogy a legelső) regénye, mely eredetileg 2002-ben jelent meg, így talán az elmúlt évek alatt fejlődött az írói stílusa. Mindenesetre én nem hiszem, hogy próbát teszek a többi regényével, ez az egy örökre elvette tőle a kedvemet. 

Karácsonyi hangulatot csak elvétve találunk benne, a középpontban inkább a családi dráma áll, nem pedig a szeretet ünnepe. Ha csak azért szeretnétek megvenni, mert tetszik a címe és a borító, akkor semmiképpen se dőljetek be a látszatnak, mert nem egy könnyed és aranyos karácsonyi kötetről van szó. A borító nagyon kis csinos, de pontosan ezért veszélyes is. Ne essetek bele ugyanabba a csapdába, amibe én.  Persze semmi baj azzal, ha a fülszöveg felkeltette az érdeklődéseteket, simán lehet, hogy nektek az általam felsorolt dolgok teljesen másodlagosak lesznek és képesek lesztek élvezni az írónő stílusát és eme regényét. Összességében sajnos azt kell mondanom, hogy sikeresen kifogtam az idei év legrosszabb könyvét (legalábbis számomra). Nekem nagyon nem jött be ez a regény, napokra volt szükségem, hogy helyre jöjjek a megrázkódtatástól.  Őszinte leszek veletek, igazából senkinek nem ajánlom a könyvet, mert nem...de ha ismeritek és szeretitek Veronica Henry munkásságát, vagy a hasonló típusú regényeket, akkor nyugodtan tegyetek vele egy próbát. Ahogy láttam molyon rendkívül megosztó a kötet, így számos pozitív értékeléssel is találkozhat az érdeklődő. 

Értékelés: 5/1,5

Ha szeretnétek próbát tenni a könyvvel, akkor ITT tudjátok közvetlenül a kiadó oldaláról megrendelni. 

Read More

V. S. Alexander: Az ​előkóstoló + Nyereményjáték

Sziasztok!

V.S.Alexander könyve Az előkóstoló egy nagyon különleges történetet mesél el a náci Németország diktátoráról. Magda Ritter, Hitler előkóstolójaként belelát a Führer életébe, és a híres Berghofban található pihenőhely mindennapjaiba. A lány veszélyes munkát végez, de a munkáján kívül is sok veszély leselkedik nem csak rá, hanem mindenkire, aki itt él és köze van a Führerhez. Magda izgalmas életéről és kalandjairól most három bloggerünk mesél nektek. Tarts velünk te is a turnén, ahol ha jól válaszolsz a kérdésekre, akkor neked is esélyed van megnyerni a Maxim Kiadó által felajánlott Az előolvasó regény egyik példányát.

A ​második világháború viharában egy fiatal német nő kétes menedéket talál, mely közelebb van a veszély forrásához, mint azt valaha gondolta volna. Amíg a hitleri diktatúra nyújtotta kiváltságokat élvezi, megismeri a rendszer kegyetlenségét is. 1943 elején záporoznak Berlinre a szövetségesek bombái, ezért Magda Rittert szülei a bajorországi rokonaikhoz küldik, remélve, hogy így biztonságban lesz. Magdát a Berghofba, Hitler hegyi pihenőhelyére osztják be, ahol azon fiatal nők egyike lesz, akik előzetesen megkóstolják Hitler ételét, és ha kell, feláldozzák magukat, hogy a Führert megóvják a mérgezéstől. A bajor Alpokban fekvő Berghof mintha egy másik világban lenne, távol a háború kegyetlen valóságától. Magda eleinte retteg, de később fokozatosan hozzászokik veszélyes foglalkozásához, bár tudja, hogy nem szabad hangot adnia a háborúval kapcsolatos ellenérzéseinek. De miután beleszeret egy ellenálló SS-tisztbe, és egyre többet tud meg a Birodalom rémtetteiről, Magda is belekeveredik egy összeesküvésbe. A biztonságért és szabadságért folytatott küzdelem során minden leleményességére szüksége lesz, hogy bosszút állhasson.

Az előkóstoló a háború erkölcsi kérdéseit boncolgatja egy nagyszabású és erőteljes, rendkívül bátor tettekről mesélő történetben.

Rengeteg háborús és történelmi könyvet olvastam az utóbbi időben, így lassan joggal mondhatom, hogy ez a kedvenc zsánerem. Rajongok az ilyen típusú regényekért és mindenért, ami segít abban, hogy megérthessem a múlt azon szeletét, amely emberek millióinak tette tönkre az életét. Minden egyes alkalommal, amikor ilyen típusú regényt veszek a kezembe kettős érzések kezdenek el kavarogni bennem. Egyrészről nagyon izgatott vagyok, másrészről azonban ott motoszkál bennem az a kérdés, hogy vajon meddig hatnak majd rám elementáris erővel az ilyen típusú könyvek? Mikor jön el az a pont, amikor már nem tudnak újdonsággal szolgálni? Hasonló gondolatokkal vettem kézbe V. S. Alexander regényét is. A fülszöveg azonnal felkeltette az érdeklődésemet, hiszen úgy éreztem a kötet segítségével a második világháború egy olyan szeletét ismerhetem meg, melyről eddig csak keveset hallottam. Az elmúlt időszakban leginkább csak holokauszt történeteket olvastam a témában, így az újdonság erejével hatott rám a kóstolók világa. Ezek a fiatal lányok Hitler szolgálatában álltak és egyetlen egy feladatuk volt, megkóstolni minden ételt, mielőtt a Führer elé kerülnek, hogy senki ne mérgezhesse meg őt. 

Az előkóstoló egy érdekes és izgalmas történelmi regény, mely a múlt egy olyan szeletét tárja az olvasója elé, ami eddig talán kevésbé ismert az olvasó számára. A mű teljes mértékben az írói szabadság szüleménye, ugyanakkor fontos kiemelni, hogy valós személyek és konkrét történelmi események ihlették. Két történelmi alakot szeretnék kiemelni az írásom során, az egyik Constanze Manziarly, a másik pedig Margot Woelk. Constanze a Führer utolsó ismert szakácsa volt, ő gondoskodott Hitler étkeztetéséről az utolsó években, a kötetben ő inspirálta Séf karakterét. A másik pontos történelmi tény a kötetben a kóstolók világát idézi. 14 fiatal nőt kényszerített az SS a második világháború alatt arra, hogy Adolf Hitler kóstolói legyenek, de közülük csak Margot Woelk élte túl a szolgálatot. Kicsit olvasgattam a hölgyről és egyértelműen ő inspirálta Magda karakterét, rengeteg párhuzam figyelhető fel a két életút között. 

A regény cselekmény rendkívül érdekes és izgalmas. A kötet kifejezetten olvasmányos, így könnyen és gyorsan lehet vele haladni. Bevallom, nálam nem lett elsőszámú kedvenc, de még így is élveztem az olvasását. A kötet E/1-ben íródott, így rendkívül személyesnek hat, az előszó és az utószó pedig rátesz erre az érzésre egy lapáttal. Azt sugallja, hogy egy memoárral van dolgunk és Magda valódi, hús-vér karakter. Ettől még intenzívebbé válhat az élmény és még jobban elmerülhetünk a második világháború borzalmaiban a fiatal lány tolmácsolása által. Az elbeszélése azonban rám nem hatott elemi erővel, nem bénultam le a mérhetetlen fájdalmától és kétségeitől, számomra nem volt elementáris erejű, a személyes hangvétel ellenére úgy éreztem, hogy végül kívül helyeződtem a történeten. Egyáltalán nem volt rossz a könyv, és tényleg élveztem az olvasást,  de nekem valami mégis hiányzott belőle. 

A történet szerint 1943-ban járunk Németországban, amikor is egyre jobban elkezdett gyengülni Hitler és az ország ereje. Egyre többet bombázzák az országot, ráadásul a szövetségesek is egyre nagyobb erőre tesznek szert. Berlin és a többi nagyváros egyre veszélyesebbé válik, így Magdát, a fiatal német lányt a szülai vidékre küldik. Berchtesgadenben azonban kissé más irányt vesz a lány sorsa, mint amire számított. A rokonok nem akartak egy koloncot a nyakukba, nem akartak egy újabb éhes szájat etetni, így hozzásegítik őt egy munkához. A fiatal lány előtt sokáig teljesen homályos, hogy mit is kell majd csinálnia, de szép lassan rájön, hogy komoly és veszélyes munka vár rá, Hitler kóstolója lesz. Magda szemén keresztül bepillantást nyerhetünk a Führer életébe, és mindennapjaiba. Történetünk főszereplője eleinte retteg a rá váró munka miatt, de később fokozatosan hozzászokik veszélyes foglalkozásához. Kétségek gyötrik és nincs teljesen meggyőződve a hitleri ideológiáról, de tudja, hogy nem szabad hangot adnia a háborúval kapcsolatos ellenérzéseinek, mert az egyenlő lenne a biztos halállal. Miután beleszeret egy ellenálló SS-tisztbe, és egyre többet tud meg a Birodalom rémtetteiről, Magda is belekeveredik egy összeesküvésbe. A biztonságért és szabadságért folytatott küzdelem során minden leleményességére szüksége lesz, hogy bosszút állhasson. De vajon az ellenállók képesek lesznek arra, hogy Hitlert és társait eltöröljék a föld felszínéről? Visszatérhet még Németország a régi kerékvágásba? Mire képes az ember azért, hogy végre hű legyen az eszméihez és vajon mi ennek az ára?

A karakterek rendkívül érdekesek és számomra roppant hitelesek voltak. A háború sokféle hatással lehet az emberekre, egyesek öngyilkos küldetésbe menekülnek, mások pedig a végsőkig kitartanak. Nem mindenki képes kivárni és az utolsó pillanatig küzdeni. V. S. Alexander nem fukarkodott a háborús jelenetekkel, olvasás közben több olyan kép is megelevenedik az olvasó lelki szemei előtt, melyek sajnálatos módon elengedhetetlen részeit képezik a háború súlytotta övezeteknek; értelmetlen gyilkosságok, öngyilkosságok, nemi erőszak. Ezeknél a pillanatoknál az ember a legszívesebben becsukná a szemét, de sajnos nem tehetjük meg. Az emberi kegyetlenség sokszor nem ismer határokat és akár akarjuk, akár nem, sajnos ez is részét képezi a történelemnek. Nem csak a nagy harcokra kell ilyenkor emlékezni, hanem fontos figyelembe venni az átlagember szenvedését is, hiszen nem csak a harctéren folyt a küzdelem, hanem az utcákon is. A háború mindenki életére hatással volt, lehetetlen volt előle elmenekülni. 

Összességében nekem kifejezetten tetszett V. S. Alexander regénye és bár új kedvencet nem avattam mégsem cserélném le másra az olvasás élményét. Határozottan úgy érzem, hogy szélesedett a tudásom  és biztosan olvasgatok még a témában. Ha szeretitek a hasonló regényeket, akkor mindenképpen olvassátok el ezt is. 

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték 

Az előkóstolóként dolgozó Magda Ritter munkája sok veszélyt rejteget, hiszen a lány feladata, hogy kiszúrja az ételekbe, vagy italokba rejtett mérgeket. A feladatod az lesz, hogy a bloggerek blogjain megtaláld a kiemelt betűket és megtudd, hogy milyen ételeket és italokat kellett Magdának megkóstolnia a munkája során. Ha a megfejtéseket helyesen beírod a Rafflecopter doboz megfelelő helyébe, akkor a turné végén megnyerheted V.S.Alexander regényét a Maxim Kiadó felajánlásából.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A turnéban résztvevő bloggerek

12.18. Zakkant olvas

12.19. Kelly és Lupi olvas

12.21. Csak olvass

Read More