Sziasztok!
A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából, most egy igazán vérfagyasztó thrillert olvashatnak a műfaj kedvelői. Ha kíváncsiak vagytok John Nicholl történetére, akkor tartsatok velünk és ha nektek kedvez a szerencse, akkor meg is nyerhetitek a kötet egy példányát.
Volt már példa arra, hogy egy-egy könyvet nem én, hanem Miklós értékel a blogon. Mivel ebben a háztartásban ő a thriller/krimi fan, így erről a kötetről is ő készítette az ajánlót. Fogadjátok sok szeretettel az írását.
Nagyon szeretem azokat a történeteket, melyeknek a középpontjában egy vérbeli sorozatgyilkos áll (gondolom ez eddig fel sem tűnt :D). Elmélkedjünk egy kicsit ennek pszichológiájáról. Kik is alapvetően a sorozatgyilkosok? Definíció szerint sorozatgyilkos az az ember, aki három vagy több embert öl meg különböző (3 vagy több) időpontokban. A gyilkosságok között általában van egy nyugalmi időszak, amelyet érzelmi lehűlésnek is neveznek. Ez a periódus tarthat napokig, hetekig, hónapokig vagy éppen évekig is.
A legtöbb sorozatgyilkos pszichopata (lelkibeteg), mivel általában személyiségzavarosak és nem elmebetegek, így gyakran normálisnak és kedvesnek tűnnek, amely a környezethez való alkalmazkodásban játszik szerepet A gyilkosságokat hasonló módon követik el és az áldozatokban mindig van valami közös vonás (kor, nem, foglalkozás stb.). A legtöbb ismert sorozatgyilkosnak zaklatott családi háttere volt. Sűrűn megalázták őket gyermekkorukban testileg, lelkileg vagy szexuálisan és az esetek többségében kapcsolat fedezhető fel a gyermekkoruk megaláztatásai és a gyilkosságaik között. Kifejezetten motiválják őket a lélektani kényszerek, elsődlegesen a hatalmi és a szexuális kényszer. Mindenre alkalmatlannak és értéktelennek érzik magukat, sokszor a gyermekkori durva bántalmazások, a szegénység és/vagy a felnőttkori alacsony szociális helyzetük miatt. Azáltal, hogy bűncselekményeket követnek el, ellensúlyozzák ezeket az érzéseket, valamint a hatalom és gyakran a bosszú érzete is felerősödik bennük.
John Nicholl: Holtak képei között c. kötete a fentieknek megfelelő, brutális gyilkost mutat be, ráadásul nagyon jól teszi ezt.
és a szerencsétlenek, akiknek a hírt hozza,
már abban a pillanatban tudják ezt, ahogy meglátják.”
Emma nem tudta, mióta rejtőzött a férfi csendben és mozdulatlanul a hatalmas viktoriánus szekrényben az ő egyszemélyes ágya mellett. Nem tudta, mióta leselkedett rá nyálcsorgatva a két nehéz tölgyfa ajtó résén át, és mióta figyelte megbabonázva, ahogy Emma nyugtalan álomba merül. Nem tudta, mikor nyitotta ki az ajtókat, és lopakodott hozzá az éjszaka sötétjében.
Gravel nyomozó patthelyzetben találja magát, amikor a tizenkilenc éves helyi egyetemistát elrabolja és fogságba ejti egy szadista sorozatgyilkos, aki már öt fiatal nő kínzásáért és haláláért felel. Vajon megtalálja a lányt, és megállíthatja a gyilkost?
Minél nagyobb a gonoszság, annál halálosabb a játék.
Te meddig mennél el, ha az életed a tét?
Dermesztő, komor bizonytalansággal terhes pszichológiai
thriller, amitől garantáltan lerágod a körmödet.
Kapcsolj ki borzongással!
A történet alapvetően két szálon fut. Az egyik szál főhősünkről Emmáról és magáról a sorozatgyilkosról, illetve a közöttük lévő feszültség bemutatásáról szól. Ez a feszültség sokszor vérfagyasztó és hátborzongató, ugyanis tudható, hogy a gonosznak több arca létezik. Ez a mondás ebben az esetben kifejezetten helytálló. Az író nem szűkölködik a sokszor már a kegyetlenség határát súroló jelenetekkel, ezek talán a történet legjobban megírt részei, tényleg meghökkentő volt olvasni ezeket a jeleneteket. A kötet remekül építkezik és folyamatosan adagolja a feszültséget.
A másik szál magáról a nyomozásról szól, melyet Gravel nyomozó vezet. Őszintén szólva ez a szál szerintem kevésbé volt meggyőző, nem tudtam annyira azonosulni és szimpatizálni sem a nyomozásban résztvevő karakterekkel, sokszor kifejezetten irritálóan viselkedtek. A történet érdekessége, hogy a gyilkos leleplezéséig nem kell a kötet végéig várnunk és alapvetően nagyon sok az utalás a gyilkos kilétére vonatkozóan, így nem jelentett nagy kihívást ennek megfejtése.
A karakterek számomra kevésbé voltak meggyőzők. A főszereplő, Emma volt talán az egyetlen, akit meg tudtam kedvelni. Az ő kitartása, keménysége tényleg példamutató, egy pillanatra sem adta fel, az utolsó pillanatig hitt abban, hogy túlélheti ezt a szörnyű macska-egér játszmát. A gyilkos személye, karaktere, motivációi számomra szintén érdekfeszítők voltak, bár nem született instant klasszikus belőle, de nem találkoznék vele egyedül egy szűk sikátorban az egyszer biztos. Sajnos ahogy fentebb is említettem a nyomozós rész számomra kevésbé volt átütő, nem éreztem annyira hitelesnek a karaktereket és a viselkedésüket.
Sokszor éreztem kapkodást a történetben, a párbeszédek, illetve a megfogalmazások minősége több esetben sem ért fel az általam megszokott szinthez. Ez természetesen nem probléma, hiszen mindig kell és lehet is hová fejlődni, összességében jelentősen nem is rontotta az olvasásélményt, de kicsit feltűnő volt.
A borító nagyon jól sikerült szerintem, biztos nem csak nekem jutott eszembe egyből a méltán híres Stephen King regény (AZ) gonosztevője, Pennywise. Tényleg kellően rémisztő és nagyon jól prezentálja a könyv tartalmát. Ez bizony nem egy gyerekmese! És ha már a borító.....nem mehetek el szó nélkül a Könyvmolyképző Kiadó általam sokszor kifogásolt lépése mellett, mégpedig hogy „Női pszichothrillerek” néven fémjelzik ezt a történetet. De több másik könyvnél is felfigyeltem erre a kategória besorolásra. Nem teljesen világos számomra, hogy egy pszichothrillert műfaji besorolás alapján hogyan lehet nemek szerint megkülönböztetni? Most akkor én férfiként tulajdonképpen el sem olvashatnám? Meg sem ismerhetem ezt a történetet, csak mert női pszichothrillernek lett besorolva? Mi alapján? Ezt olyan szempontból kontraproduktívnak érzem, hogy lehet, hogy mondjuk egy férfi csak ezért nem teszi be a kosarába az ilyen jellegű könyveket, mert meglátja a nagy fehér „Női pszichothrillerek” feliratot a könyv alján. Tudom, mert én is átéltem ezt az érzést, hogy egész egyszerűen cikinek éreztem levenni a polcról ezeket a könyveket. Én egyértelműen támogatnám, hogy ne legyenek ilyen jellegű megkülönböztetések a könyvek között, hiszen alapvetően szerintem egy könyv és annak tartalma meghatározott különbségek nélkül azé, aki azt elolvassa és megéli.
A Holtak képei között összességében egy korrekt könyv lett. A történet izgalmasan építkezik, folyamatosan adagolja a feszültséget és nem szűkölködik a brutális jelenetekkel sem. Kaptunk egy kegyetlen gyilkost, akiből bár nem lett instant klasszikus, de tuti, hogy nem futnék vele össze egyedül egy szűk sikátorban. A karakterekkel nem igazán tudtam azonosulni, számomra kevésbé voltak meggyőzők, de maga a történet ezt szerintem képes ellensúlyozni. Akik szeretik a vérfagyasztó történeteket, ezt se hagyják ki!
Értékelés: 5/4
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
Nyereményjáték
A Holtak képei között című könyv egyik szereplője egy gátlástalan sorozatgyilkos. Ebben a turnéban nincs más dolgotok, mint képről felismerni az ismert sorozatgyilkosokat és a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a nevüket.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
KÉP
Állomások
05.18.: Csak olvass!
05.20.: Könyv és más
05.22.: Kelly és Lupi olvas
