Ebben a könyvben a nálunk is nagyon népszerű Maja Lunde az egyik legszebb norvég mesét, a Fehér Mancs, Valemon királyt teremtette újra képregény formájában, a neves norvég illusztrátor, Hans Jørgen Sandnes csodálatos rajzaival.
A kalandvágyó Liv szokás szerint elszökött a tanyáról, hogy kihúzza magát a munka alól, és kis barátaival, az erdei állatokkal töltse az időt. Hirtelen megzörrennek a bokrok, és ágak reccsennek. Mielőtt Liv bármit tehetne, hatalmas, fehér medve terem előtte.
Eközben a távolban egy boldogtalan királynő az egyre jobban sorvadozó birodalmán uralkodik. Elátkozta Fehér Mancsot és a természetet. Amikor Liv találkozik a medvével, a gonoszság már nem jár messze, és a lánynak kemény küzdelmet kell folytatnia Fehér Mancs, a szeretet és a világ megmentéséért.
Maja Lunde neve már korántsem volt ismeretlen számomra, az Évszakok tetralógia az egyik legnagyobb kedvencem tőle. A regényeit ugyan még nem olvastam, de biztos vagyok benne, hogy szép lassan azokat is bepótolom majd.
A Fehér Mancs, a jegesmedveherceg három dolog miatt fogott meg. Maja Lunde neve eleve egy erős hívószó volt számomra, így nem is kellett sokat gondolkodnom azon, hogy csatlakozzak-e a turnéhoz. De emellett már az első pillanatban elvarázsolt a fülszöveg és mivel tulajdonképpen egy jegesmedve az egyik főszereplő, így biztos voltam benne, hogy nekem ezt a könyvet biza el kell olvasnom.
A Fehér Mancs, a jegesmedveherceg egy hihetetlenül kedves és szerethető történet, melyben Maja Lunde Valemon király történetét teremtette újra, képregény formában. Már megszokhattuk, hogy a szerző a műveiben komoly és komplex témákat boncolgat, ez pedig ebben a kötetben sincs máshogy. Ugyan a történet mesei formában jelent meg, de nem egy cuki, habosbabos történet. A lapjait átjárja a szomorúság, fájdalom és talán egy kicsit a tehetetlenség érzése is.
A kötet erősen indít, az első oldalakon Eira alakját ismerhetjük meg, aki gyermekkorában mindent megkapott a szüleitől, soha nem tudtak neki nemet mondani semmi miatt. Egy igazi elkényeztett hercegnő vált belőle, aki egy családi tragédia folytán egyedül maradt a palotájában. A szíve egyre keserűbbé és keserűbbé vált, majd végül elvesztette a realitásérzékét és a boszorkányság felé fordult. Minden vágya az volt, hogy a herceg elvegye őt, de mivel a fiú elzárkózott ettől, így elátkozta és jegesmedveként kellett leélnie az életét.
Itt kapcsolódik a történetbe Liv, a fiatal lány, aki már kinőtt jócskán a gyermekkorból, szíve és lelke mégis megőrizte gyermeki kíváncsiságát és báját. Egy igazi elvarázsolt lélek, aki bár szeretne hasznos munkát végezni a gazdaságban, ahol családjával él és dolgozik, de úgy tűnik, hogy elemileg képtelen erre. Rendkívül szegények, a napi betevő megkeresése is nehéz számukra. Kíváncsisága azonban mindig bajba juttatja őt. Amikor a sors az útjába sodorja a jegesmedveherceget, mély barátságot kötnek. A kérdés már csupán annyi, hogy vajon képes lesz-e a szeleburdi fiatal lány megtörni az átkot és megmentheti-e földeket a pusztulástól.
A könyv cselekménye rendkívül érdekes és izgalmas én egy másodpercig sem unatkoztam olvasás közben. A szereplők sokrétűek, nem lehet rájuk húzni a gonosz, az áldozat és a megmentő sémáját. Eira karaktere rendkívül komplex, az első pillanattól kezdve látszik, hogy nincs könnyű dolga, nagyon nehéz terhet kell cipelnie és egyszerűen nincsenek meg a túléléshez és továbblépéshez az eszközei. Mindig megkapott mindent, soha nem kellett semmiért megküzdenie és megdolgoznia, így nehezen viseli az elutasítást. Igaz, hogy ő a történet főgonosza, de valahol ő is csak egy áldozat. Liz, ugyan esélyt kap arra, hogy legyőzze a gonoszt, de korántsem tökéletes a karaktere. Sokszor és sokat hibázik, de szerencsére mindig feláll és küzd tovább. A történet során nagy utat jár be, meg kell tanulnia gátat szabni a kíváncsiságának.
Szerintem senkit sem lepek meg azzal, hogy az én kedvenc karakterem Fehér Mancs volt, az első pillanattól kezdve belopta magát a szívembe. Kedves személye és alakja azonnal elvarázsolt, ráadásul a jegesmedve az egyik kedvenc állatom, így szinte garantálható volt, hogy ő varázsol majd el a legjobban.
A komplex érzelmek mellett természetesen az egyszerű mesei elemek is megjelennek. Ezek együttesen egy rendkívül minőségi és csodás elegyet alkotnak, egy olyan mesét, amely tényleg minden korosztály számára nagyszerű kikapcsolódást nyújt. Legyen az olvasó kisiskolás, vagy harmincas felnőtt nő, mindenki talál értéket és szépséget benne.
A kötetnek bár mesei a formája, de én inkább iskolás korú gyerekeknek ajánlanám. A történet sokszor rendkívül komor és nem vagyok biztos benne, hogy egy 5-6 éves gyermek már van olyan érzelmi szinten, hogy megértse és feldolgozza a kötetben megjelenő érzéseket és érzelmeket. Talán 8-9 évesen könnyebben emészthető a történet, de egy túlságosan érzékeny gyermek számára még ez a "korhatár" is alacsony lehet.
A képregényes formát egyszerűen imádtam, ugyan nem ismerem az eredeti történetet, de úgy éreztem, hogy ebben a formában sem csorbulhatott sokat a történet ereje és bája. A könyv nyelvezete rendkívül élvezetes, az olvasás minden egyes másodperce öröm volt. A meseregény atmoszférája igen erős, a szerző által megjelenített világ teljesen magával ragadott. A meseszép illusztrációknak köszönhetően teljesen elvesztem a lapok között és bizton állíthatom, hogy azóta sem találtam magára.
Összességében én csak szuperlatívuszokban tudok beszélni Maja Lunde legújabb, magyarul megjelent meseregényéről és csak ajánlani tudom mindenkinek. Ez a könyv tényleg egy igazi csoda, olvassátok és szeressétek!
Értékelés: 5/5
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor
ITT tudod megrendelni.
Nyereményjáték
Mostani nyereményjátékunkban Maja Lunde további kötetei után nyomozunk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére! (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
IDÉZET
“A víznek önmagában nincs színe, a körülötte lévő világ színezi meg, az ég, a környezet tükröződése; a víz sosem csak víz.”
Állomáslista:
05.03. Csak olvass!
05.05. Utószó
.jpg)
.jpg)
