A Maxim Kiadó gondozásában jelent meg Kristin Harmel A tovatűnő csillagok erdeje című regénye, melyben a második világháborús zsidóüldözések fájdalmas emléke kap központi helyet. Erről a szívszorító történetről számolnak most be bloggereink, és ha helyesen válaszolsz az állomáson található kérdésekre, akkor lehetőséged nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott példányt is!
Egy fiatal nő, aki zsidó szökevényeknek segít menekülni a vadonon át, mígnem múltjának sötét titkai mindenkit veszélybe sodornak…Yonát gyerekkorában elrabolták gazdag német szüleitől, és Kelet-Európa vadonjában nevelkedett. Miután 1941-ben, az elrablója halála után magára marad, magányos létezését semmi sem zavarja. Aztán egy nap váratlanul találkozik egy, a náci terror elől menekülő zsidó csoporttal. A nő megdöbben a külvilágban zajló borzalmak hallatán, és megfogadja: mindent megtanít a menekülőknek, amit csak tud, hogy életben maradhassanak az erdőben. Cserébe meglepő leckéket kap arról, hogyan tárja ki a szívét a magányos évek után. De miután elárulják, és egy németek által megszállt városba kénytelen menekülni, a múltjának és a jelenének sokkoló találkozása mindent megváltoztathat.
A túlélésnek és önmagunk megismerésének szívszorító és izgalmas története azt a kérdést feszegeti, hogy vissza lehet-e térni egy olyan világba, ami sokszor kegyetlenebb, mint maga a vadon.
Ismertek már mint a rossz pénzt, így tudhatjátok róla, hogy szeretem a II. világháborús történeteket. Kristin Harmelről már olvashattatok a blogomon, az Elveszett nevek könyve című kötet még tavaly olvastam és nagyon szerettem. (A bejegyzésemet
ITT találjátok róla.)
A tovatűnő csillagok erdeje egy nagyszerű regény szeretetről, túlélésről, a reményről és arról, hogy az emberi lélek még a legsötétebb időszakban is képes diadalmaskodni a rossz felett. Arról, hogy nem könnyű kitárni a szívünket, főleg akkor, ha előtte éveken át magányosan éltünk, vagy elárultak minket, de megéri kockáztatni, hiszen olykor még a zűrzavaros időkben is rátalálhatunk a másink felünkre és legkilátástalanabb helyzetben is találhatunk okot az örömre és a boldogságra. Arról, hogy a háború rengeteg ember lelkét törte össze, de talán a csorba szélek is összeillhetnek valamilyen módon és nem utolsó sorban arról, hogy ha csak egy ember életét megmenthetjük valahogyan, akkor az megéri a kockázatot, hiszen csak így győzedelmeskedhet az ember a gonosz felett. Minden apróság számít, még ha az oly kevésnek tűnis is, hiszen ez éltetheti a reményt és a túlélést.
A tovatűnő csillagok erdeje című kötet engem teljesen levett a lábamról, naygon szerettem Kristin Harmel regényét. Egy igazán olvasmányos és szerethető történelmi regény, melyben a szerző mesterien vegyítette a történelmi tényeket a fikcióval.
A történet főszereplője Yona, egy fiatal lány akit egy idős asszony rabolt el az otthonából még kiskorában. Ők ketten a vadont jártak, az erdőben éltek és csak ritkán merészkedtek be a közeli falvakba némi plusz ellátmányért. Yona úgy ismerte az erdőt, mint a tenyerét. Mindent tudott a növényekről, a halászatról a vadászatról és arról, hogy miként tünteti el a tábor nyomait. Miként élhet zavartalanul és miként gondoskodhat magáról az év bármelyik időszakában, legyen az a tél, vagy nyár. Amikor Jerusza, az idős asszony akivel élt örökre lecsukta szemét, Yona teljesen egyedül maradt. Egy nap azonban, egy az erdőben rejtőzködő zsidó csoportra lett figyelmes. A pillanat sorsdöntő jelentőségű a számára. Maradjon velük és tanítsa meg őket arra, hogy miként élhetik túl az erdőt, vagy hagyja őket magukra? Vajon képes lenne továbbállni és azzal a tudattal élni, hogy nem segített neki? Ha pedig velük marad, vajon nem lesz kívülálló közöttük, megbíznak majd benne? De hogyan is fordíthatna hátat nekük azok után, amikor megtudja, hogy milyen borzalmak zajlanak a külvilágban? Megfogadja hát, hogy mindent megtanít a menekülőknek, amit csak tud, hogy életben maradhassanak az erdőben.
Az élete gyökeresen megváltozik, hiszen eddig csupán önmagáért felelt, most pedig egy egész csoportot kellett életben tartania. Azonban nem csupán a felelőssége lett nagyobb, cserébe rengeteg fontos leckét kapott a közösségtől. Megtanulta milyen az, amikor az emberben bíznak és azt is, hogy milyen az, amikor nem. Megtanulta kitárni a szívét, de megtapasztalhatta az árulást is. Megtanulta, hogy milyen a A másikhoz igazodni és milyen az, amikor a gyengébbeket kell félteni. Megtapasztalta a szeretetet, az összetartozást ugyanakkor a veszteséget és a fájdalmat is. És nem utolsósorban pedig a saját szemével láthatta, hogy micsoda pusztításra képes az ember. Yona rengeteget változik és fejlődik, az olvasó az első pillanattól kezdve drukkol, hogy végül megtalálja a helyét és megismerje végül önmagát. Vajon milyen élete lett volna, ha Jerusza nem rabolja el őt? Vajon akkor is részvéttel fordult volna a zsidók irányába, ha német otthonában maradt volna? Ugyanakkor ha otthon maradt volna, édesapja a náci tanok irányába fordult volna ugyanúgy, vagy a szeretete megóvta volna attól, hogy egy téves ideológiát kövessen?
Ahogy haladunk előre, úgy kerülnek egyre inkább helyre Yona szívében is a dolgok. Jerusza rengeteg dologra megtanította őt, sokat olvasott és bár tartották a zsidó hagyományokat, Yona mégsem érezte magáének őket. Ki ő valójában? Vajon mi teszi az embert azzá aki? A vére, vagy a szíve? Ha németek gyereként született, hibás ő is a borzalmakért? Vagy az határozza meg csupán őt, amit tesz és ahogy él? Kulcsfontosságú az identitása számára, hogy megismerhesse a múltját, de mi van akkor, ha a múltja csupán fájdalmat rejt? Képes lesz arra, hogy megismerje a származása valóságát? Ha pedig megismeri, képes lesz arra, hogy valahogy azt a javára fordítsa?
A cselekmény rendkívül érdekes és izgalmas, olvasás közben rengeteget megtudhatunk az erdőről és arról, hogy miként lehet a vadonban túlélni. Kristin Harmel kiemelte az utószóban, hogy igyekezett minél pontosabban utánajárni és ábrázolni ezeket a dolgokat, ez pedig engem teljesen levett a lábamról. Tetszett az is, hogy a cselekményt és magát a történetet valós események ihlették. Az erdőkben rengeteg menekült próbált meg életben maradni, az egyik legnagyobb csoport a Bielskin nevű csoport, amit a szerző a könyvében is említett. Ezres nagyságrendű csoport volt, rendkívül imponáló, ahogy túlélték a vadonban. A kötet megírása közben a szerző interjút készített az egyik túlélővel, Aron Bielskivel, aki testvéreivel együtt alapított a csoportot. És bár a történet nem róluk szól, de rengeteg módon inspirálta s szerzőt. A könyvben szereplő gettók is léteztek a valóságban, de amit igazán szeretnék kiemelni még, az nem hozzájuk kötődik. Ez ugyan egy apró spoiler lesz, nézzétek el nekem, de mindenképpen szeretném leírni. A könyv egy adott pontján Yona kimerészkedik az erdőből és egy faluba érkezik. A könyvben a nácik szeretnék elérni, hogy az emberek rettegjenek tőlük és mivel úgy gondolják, hogy kommunisták vannak a faluban, úgy döntenek, hogy kivégeznek megfélemlítésként több mint 100 ember, gyermekeket, idősöket, nőket és férfiakat egyaránt. Az ott élő apácák pedig felajánlják a saját életüket, hogy megmentsék a falusikat. A történet ezen szálát valós események ihlették. 1943 nyarán a Nalibocka-erdő közelében a nácik 120 lakost akartak kivégezni, ámt az ott élő 11 apáca, Maria Stella nővér vezetésével felajánlotta, hogy az életüket adják a foglyokért cserébe. A nácik elfogadták az ajánlatot és augusztus elsején, vasárnap reggel kivitték őket az erdőbe, lelőtték és tömegsírba helyezték őket. 50 évvel később II. János Pál pápa mártírrá nyilvánította őket, 2000-ben pedig boldoggá avatták mindegyiküket. Ezt csak azért mesélt el nektek, mert bár ez a szál "csupán" mellékszál a történetben, engem mégis mélyen megrendített a haláluk. Ráadásul milyen szép, hogy pont a halálok évfordulóján olvashattam a történetükről. Így mindenképpen szerettem volna a posztban is megemlékezni róluk.
Kristin Harmel amúgy nem finomkodott a könyvében, naturalisztikusan, minden sallangtól mentesen ábrázolta a náci kegyetlenkedést. Voltak pillanatok, amikor néha meg kellett állnom az olvasás közben, mert annyira durva volt olvasni az adott esetről. Sokszor éreztem úgy, hogy összefacsarodik a szívem, de tetszett, hogy a szerző igyekezett olyan apróságokat belecsempészni a kötetbe, amelyek kicsit visszaadják az emberiségbe vetett hitemet. Tetszett, hogy a fájdalom és a halál mellett az élet és a szeretet is helyet kapott a könyvben.
Összességében nagyon szerettem a regényt és már kifigyeltem, hogy nemsokára érkezik a szerző egy másik írása a kiadónál, szóval biztosan arról is beszámolok majd nektek. Ha szeretitek a háborús történeteket, akkor szerintem adjatok esélyt A tovatűnő csillagok erdejének is. Olvassátok, szeressétek!
Értékelés: 5/4,8
Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor
ITT tudod megrendelni.
ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe.
Nyereményjáték
A nyereményjáték során a 2. világháborút feldolgozó történeteké a főszerep. A feladatotok az, hogy az állomásokon olvasható idézetek alapján kitaláljátok, melyik könyvről van szó. A könyv szerzőjét és címét írjátok a Rafflecopter megfelelő sorába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
IDÉZET
“Mint a legtöbb bánat, ez is örömmel kezdődött.”
.png)
.jpg)
