Nyereményjáték
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Sziasztok!
A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából megérkezett a Só és bánat házának második része, amely a Gyökerek és romlás háza címet viseli. A folytatás ismét egy különleges utazásra invitál minket Olvasókat, hiszen megtalálható benne minden, ami egy jó könyvhöz szükséges: izgalom, kaland, romantika, és persze az elmaradhatatlan borzongás. Tarts Velünk a turné során, és ha a szerencse melléd szegődik, a könyv egy példányát is megnyerheted a Kiadó felajánlásából!
Nagyon szerettem a Gyökerek és romlás háza című könyvet, a véleményemet megtaláljátok róla a blogon. A cselekménye érdekes és izgalmas volt, a regény hangulata pedig teljesen levett a lábamról. Szerintem mindenképpen érdemes esélyt adni a kötetnek, garantáltan izgalmas és az újdonság erejével bíró, egyedi retelling történetben lesz részetek. Ráadásul úgy érzem, hogy Erin A. Craig egy igazán elhanyagolt szerző, akinek én egyre jobban imádom a stílusát és a munkásságát. Mindenképpen nagyobb figyelmet érdemelne, így arra gondoltam, hogy hozok nektek néhány idézetet a kötetből. Hátha meghozom a kedveteket az olvasáshoz.
1.
"Világéletemben úgy éreztem, a ház tele van szellemekkel – nem a mesék láncra vert lepleivel, hanem elragadott emlékekkel. Emlékekkel, amik sosem lehetnek az enyémek."
2.
"– Hogyan… hogy vagy képes erre? – kérdeztem, miközben becsomagolt a hálóingembe.
– Aki eléggé akar valamit, az megcsinálja – […]"
3.
"Attól, hogy két hajó ugyanazt az óceánt járja, még nem jelenti, hogy találkoznak."
4.
"Egy otthon legyen vendégváró és szellős, menedék, mentsvár a világ kegyetlensége elől, nem gondolod?"
5.
"– Még csak ismerkedem az arcoddal. […]
– És milyen? – A somolygása már-már vigyorral felért. – Az arcom?
A vázlatfüzetem fedezékébe húzódtam.
– Kellőképpen elfogadható.
– Kellőképpen elfogadható? – visszhangozta. – Ugyan, Thaumas kisasszony, meg akar sérteni?
– Túl hosszú az orrod – incselkedtem katonás modorban. – A festmény végső címe legyen, mondjuk, Alexander… mi is a teljes neved?
– Alexander Etienne Cornelius Leopold Laurent – szavalta epés ünnepélyességgel.
– Komolyan? Még az orrodnál is hosszabb."
6.
"– Mindenki feszeng a széktől, és attól, hogy benne ülök. Felesleges. Neked is – tette hozzá nyomatékosan. – Így éltem le az életem legjavát. Nem is emlékszem, milyen volt előtte. A részemmé vált, de nem csak ez határoz meg."
7.
"– Ha kimennék a nagyvilágba, kevés olyan helyet találnék, ahol elboldogulok székestül-mindenestül. De a könyveknek hála bárhová, bármikor és gond nélkül ellátogathatok."
8.
"Az elme csak azt látja, amit látni akar."
9.
"– Mit motyogsz?
– Csak olvasok.
– Nem abban állapodtunk meg, hogy az ilyesmit csendben szokás intézni?"
10.
"Bizonyos titkokat érdemes magunkkal vinni a sírba."
Ezeket az idézeteket gyűjtöttem össze a könyvből. Én nem is igazán tudok kedvencet választani. Remélem sikerült meghoznom a kedveteket az elolvasásához.
Sziasztok!
A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából megérkezett a Só és bánat házának második része, amely a Gyökerek és romlás háza címet viseli. A folytatás ismét egy különleges utazásra invitál minket Olvasókat, hiszen megtalálható benne minden, ami egy jó könyvhöz szükséges: izgalom, kaland, romantika, és persze az elmaradhatatlan borzongás. Tarts Velünk a turné során, és ha a szerencse melléd szegődik, a könyv egy példányát is megnyerheted a Kiadó felajánlásából!
A Só és bánat című könyvet még 2022-ben olvastam és bár én is láttam a könyv kisebb-nagyobb hibáit, mégis teljesen elvarázsolt a hangulata. Igazán emlékezetes olvasmány volt számomra, gótikus hangulata nagy hatással volt rám, emiatt adtam például esélyt a Belladonna című regénynek (ami amúgy nagy kedvencem, ha véletlen nem ismernétek, mindenképpen csekkoljátok).
Mivel a könyvet abszolút lezártnak éreztem, így teljesen ledöbbentem, mikor megláttam, hogy van folytatása. A Gyökerek és romlás háza azonnal fel is repült a listámra és már alig vártam, hogy sorra kerítsem. Sejtettem, hogy ezt is szeretni fogom, de nem gondoltam, hogy ennyire magával ragad és napokig a hatása alatt leszek majd. Nem hittem volna, és bevallom a kötet első feléig nem is igazán számítottam erre, de sokkal jobban tetszett végül, mint az első rész. A második felét imádtam, a legvégét pedig egyszerre imádtam és utáltam, szóval már alig várom a folytatást. Ami remélem várható majd, ezzel zárni egy könyvet konkrétan kegyetlenség, szóval én biztos vagyok benne, hogy várható majd folytatás.
A történet főszereplője Verity Thaumas, akinek családját már az első részben megismerhettük, ugyanis Annaleigh legkisebb húga. A fiatal lány kalandokról és utazásokról álmodik, de szigorú nővére, Camille maga mellett tartja a lányt. Mindig van valami jó indoka, kifogása arra, hogy Verity miért ne menjen látogatóba a testvéreihez. Mikor levelet kap, hogy Bloem hercegnéje szívesen felkérné őt arra, hogy fesse meg a fia, Alexander portréját, Verity azonnal igent mond a megkeresésre és már alig várja, hogy útnak induljon. De Camille nem engedi el őt és egy megdöbbentő titkot oszt meg a lánnyal: Verity még mindig látja a szellemeket, csak eddig nem tudott róla. Döbbenetében még aznap este elmenekül Highmoorból, és meg sem áll Bloemig. Eleinte elvarázsolja a viruló, életteli vidék, és rövid úton megbabonázza őt a bűbájos, eszes és elképesztően jóképű Alexander Laurent. Nem kell sok, hogy a szerelmük szárba szökkenjen. De Verityt itt is utolérik a rémálmai, és hamarosan Bloem valódi arca is megmutatkozik: nem teljesen olyan, mint amilyennek elsőre tűnt…
Bevallom, kicsit nehezen vettem fel a fonalat. Utánanéztem és 2022 április elején írtam nektek az első részről, így az első oldalakon próbáltam valahogy felidézni az első rész eseményeit, de csak annyi maradt meg bennem, hogy sok lánytestvér meghal és az alapja pedig a tizenkét táncoló hercegkisasszony mese. Így kicsit szenvedtem az olvasással és nem tudtam mit kezdeni Camille és Verity személyiségével. De aztán ahogy Verity elkerült Highmoorból teljesen átkattant valami az agyamban és csak úgy faltam a lapokat. Olvastam, olvastam és egyszercsak azt vettem észre, hogy már vége is.
A Gyökerek és romlás háza egy igazán erős atmoszférájú, érdekes és izgalmas gótikus fantasy kötet. A könyvben végig tapintható a feszültség, egy másodpercig sem ereszti az olvasóját. A különböző baljós jelek, a komor képek mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a történet magához bilincselje az olvasóját. Ahogy haladunk előre a történetben egyre több kérdés, konfliktus és bonyodalom kerül a középpontba. Szép lassan kibontakozik előttünk a teljes kép és végül persze rátalálhatunk a megoldásra is. A sötét hangulat végigkíséri az egész könyvet. Azt nem mondom, hogy álmatlan éjszakáim lettek a könyvtől, de azért erősen hatott rám a regény hangulata.
Verity és Alex is egy igazán szerethető karakter, nagyon kedveltem a párosukat és bár sokáig csak forgattam a szemem azon, ahogy Verity egyértelműen csak menekülőútként gondolt a fiúra, egy idő után azonban őszintén egymásra találtak. Sokáig féltem, hogy Alex karaktere majd valamilyen úton módon megváltozik, így örültem, hogy ő megmaradt végig annak a kedves fiúnak, akinek az elején megismertük. A vele kapcsolatos bonyodalmak rendkívül kreatívak, szerettem, ahogy teljesen új szintre emelte a regény konfliktusát a szerző. Erin A. Craig egy igazán elhanyagolt szerző, de imádom a stílusát és a munkásságát. Mindenképpen nagyobb figyelmet érdemelne.
Sziasztok!
Az Athenaeum Kiadónak hála a japán irodalom szerelmesei egy újabb gyöngyszemet tarthatnak a kezükben. Nagyon szeretem az ázsiai kultúrával foglalkozó regényeket, azért azonnal megakadt a szemem A lótuszcipő című köteten. Nem is olyan régen olvastam A lótusz leányát, így azonnal felkaptam a fejem a címre. A lelkesedésemet tovább fokozta a rendkívül érdekesnek és izgalmasnak tűnő fülszöveg, így biztos voltam benne, hogy Jane Yang regénye abszolút az én olvasmányom lesz. De mielőtt leírom a véleményemet a könyvről, bemásolom nektek a fülszöveget.
A magával ragadó történet az 1800-as években, Kínában játszódik. Kis Virágot gyerekkorában eladják Linjing gazdag családjának, hogy muizai legyen. Linjing féltékeny a szolgálólányra, akinek elkötözték a lábfejét, ahogy az előkelő lányoknak szokták, ráadásul csodálatosan hímez. Ezért mindent megtesz, hogy Kis Virág örökre a rabszolgája legyen, és ne törhessen ki alárendelt helyzetéből.Bár a Fóng-házban egyikük úrnő, a másikuk szolga, támogatniuk kell egymást, hogy Linjing házassága révén biztosítsák a jövőjüket, s eközben riválisból barátnővé válnak.
Egy váratlan családi botrány miatt Linjing és Kis Virág élete fenekestől felfordul. Linjing kegyvesztetté válik, és ez új lehetőséget jelenthet Kis Virágnak, de vajon rátalálhat a szabadsághoz vezető útra?
A magával sodró és mélyen megindító regény két, különböző társadalmi helyzetű nő erőt adó története, valamint a testvériség, az árulás, a szerelem és a diadal meséje.
Ez a könyv nem csupán 5 csillagot érdemelne, hanem a világ összes csillagát neki adnám. Hihetetlen hatással volt rám Linjing és Kis Virág története. A valóságos alapokon nyugvó történelmi regény lenyűgöző korrajz az 1800-as évek Kínájáról, magával ragadó tanúbizonyság a nők hihetetlen erejéről és leküzdhetetlen szabadságvágyáról. Egy igazán okos és mélyen megindító történet kelet és nyugat, a modernitás és konzervatív eszmék ellentétéről. Arról, hogy milyen lehetőségei vannak egy kínai rabszolgának és úrnőjének egy férfiak uralta világban, ahol egy nő csak akkor kap némi hatalmat a kezébe, ha első feleségként van férje házában, és ha fiút szült neki.
Vannak történetek, melyek bemásznak bőrünk alá és egyszerűen nem engednek el, megragadják az olvasót és onnantól kezdve nincs menekvés, elveszünk a betűk és a kitalált világ tengerében. Az ilyen könyveket örökké a kezünkben akarjuk tartani. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után is. Nem tennénk mást, csak ölelnénk és magunkhoz szorítanánk és talán soha nem engednénk el és arra gondolnánk, hogy bárcsak minden nap úgy állhatnánk neki az olvasásnak, mint amikor még fogalmunk sem volt, hogy mibe is csöppenünk. Számomra pontosan ilyen volt ez a kötet is. A lótuszcipő az egyik legerősebb történet, amit mostanában olvastam. Nagyon ritkán avatok új kedvencet, ha egy kötet tetszik és 5 csillagot adok rá, nem lesz automatikusan kedvenc belőle. Ahhoz, hogy valami felkerüljön a listára, nem elég, hogy szuper könyv legyen, az is kell, hogy megérintsen és úgy érezzem, hogy teljesen belemászott a fejembe. A lótuszcipő és Kis Virág azonban nem csak beköltözött a fejembe, hanem azt érzem, hogy nagyon sokáig velem marad majd. Kitartása, ereje és szilárd erkölcse igazi iránymutató minden olvasó számára. Bebizonyítja, hogy hiába fordul rosszra a sorsunk, hiába vesznek el tőlünk mindent, csak rajtunk áll, hogy a lelkünk is megtörik-e.
A lótuszcipő egy igazán lenyűgöző korrajz az 1800-as évek Kínájáról és egy magával ragadó történet arról, hogy mennyi erő és kitartás van a nőkben és hogyan képesek arra, hogy egy abszolút férfiak uralta világban, ahol a nő csupán arra érdemes, hogy fiút szüljön és elkötött lábain tisztelettudóan tipegjen férje családjában. Bemutatja, hogy az aranylótusz (ami tulajdonképpen az elkötött láb) mennyire természetes dolog a társadalomban és mennyi pozitív sztereotípia kötődik hozzá. Akinek aranylótusz van, az csakis erkölcsös, okos és tökéletes kisasszony lehet. Ráadásul úgy tartják, hogy a hímzés tudományát is csak olyan valaki tudja mesterien űzni, akinek el van kötve a lába. Ma már rendkívül barbár dolognak tűnik, Kínában azonban sokáig a jólét és társadalmi felsőbbrendűség mércéje volt, hogy kinek milyen méretű az aranylótusza. De a könyv természetesen bőven túlmutat ezen a jelenségen. Bepillantást nyerhetünk a szolgálók, vagyis rabszolgák életébe, akiket kisgyerekként adtak el gazdag családoknak, hogy a vagyonos nőket szolgálják. Láthatjuk, hogy bármennyire is szépen és jól bánik valaki a mújcajával, azért ő mindig szolga marad, vagyis nincs joga sem önálló keresetre, sem pedig önálló életre. A szerző továbbá többször is ütközteti regényében a nyugati és keleti kultúrát, az istenképet, az aranylótuszt, a társadalmi berendezkedést és a nők helyzetét is.
A regény valós történelmi alapokon nyugszik, ugyan főszereplői a képzelet szüleményei, de a szerző jócskán merített saját családja történetéből. Amennyire meg tudom ítélni, tökéletesen reflektál a korabeli helyzetre. Egy igazán mély történet, melyben a szerző egy másodpercig sem A lótuszcipő végeredményben talán nem más, mint egy történet a nők erejéről és leküzdhetetlen szabadságvágyáról egy igazán megindító regény két, különböző társadalmi helyzetű nőről, testvériségről az árulásról, a szerelemről és végül a diadalról.
A történetet két szereplő tolmácsolásában ismerhetjük meg. Az egyik főszereplő Linjing, a Fóng-család kisasszonya, a másik pedig Kis Virág, a szolgálója. Kettejük kapcsolata óriási mélységeket és magasságokat járt be. Linjing nem egy kedves és szerethető karakter, ha nagyon vulgáris akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy az a típus, akit az olvasó szívesen megcsapkodna egy péklapáttal. Egy elkényeztetett, önző gyermek, aki felnőve sem lesz szimpatikusabb és kedvesebb karakter. Nem látja be saját hibáit, mindig mást hibáztat saját nehézségeiért, és bár családjában mindent megkapott, amire csak vágyott, mégis irigyelte Kis Virágot, akinek bár oly kevés adatott, ő mégis boldog volt ezekért a dolgokért. Kis Virágot kiskorában adta el édesanyja azzal az intelemmel, hogy legyen mindig jó és kövesse mindenben gazdáit. De mi van akkor, ha ő többet szeretne, mint szolgálóként leélni az életét?
Linjing azonban nem szívlelhette Kis Virágot és lelki erejét, szilárdságát, ezért mindent megtett azért, hogy uralkodjon rajta és megtörje őt. A két lány éveken át volt egymás társa, a szolgáló akkor is Linjing mellett volt, mikor egy botrány miatt kegyvesztetté vált. A sorsában bekövetkezett változás azonban nem tette szelíddé az úrilányt, nem tudta elfogadni saját helyzetét, a régi szokásokba kapaszkodott és nem volt képes szembenézni azzal a ténnyel, hogy a megváltozott élethelyzetének köszönhetően már nem áll rangban és státuszban Kis Virág felett. Gyermeki önzése és viselkedése majdnem végzetessé vált mindkettejük számára. Ezeken az oldalakon nagyon izgultam, hiszen sóvárogva vágytam arra, hogy Kis Virág élete végül jól alakuljon. A fülszövegbe tudtam csak kapaszkodni, ahol szerepelt a "diadal meséje" kifejezés. Mikor elolvastam az utolsó mondatot, sokáig csak fogtam a kezemben a könyvet, mélyen megérintett Jane Yang regénye. Kis Virág és Linjing története magához láncolt és azóta sem eresztett. Mély nyomokat hagyott bennem, bátran állíthatom, hogy az évem egyik legkiemelkedőbb olvasmánya.
A könyv hangulata szerintem remek és bár az elején kicsit furcsa volt, hogy a nevek végül le lettek fordítva, hamar megszoktam és egy idő után már nem is törődtem ezzel. A kötet olvastatta magát, csak úgy faltam a lapokat, bár néha meg kellett állnom egy-egy pillanatra, mert a szívem olyan nehézzé vált, mint egy 20 kg-os kőtömb. Jane Yang nem finomkodott, nem romantizálta sem a kort, sem pedig a társadalmi csoportot. Rendkívül érzékletesen és őszintén beszélt a nők és szolgálók helyzetéről, az egyes büntetési módokról, a lábelkötésről, a hierarchiából fakadó harcokról, a szerelemről és arról, hogy mi vár arra, aki megszegi a család, vagy csoport szabályait.
A lábelkötésen még mindig nem tudtam túltenni magam, ezért ennek a léte még mindig sokkoló hatással volt rám olvasás közben. De ami még ennél is jobban meglepett, az, hogy mennyire durvák tudnak lenni azok a nők, akik egy kis hatalomhoz jutottak ebben a társadalomban. Az anyósok, az első feleségek, a vezetők, akik mind-mind hatalmat ragadtak magukhoz és ahelyett, hogy empátiával és megértéssel fordulnának azokhoz, akik rangban alattuk vannak (hiszen ők is voltak valaha abban a helyzetben), inkább még belerúgnak az illetőbe és félelemben tartják. Bár nem meglepő, de nagyon fájdalmas volt olvasni a nők helyzetéről is, hogy mennyire kevéssé számítanak a családjuknak.
Azt viszont imádom az ilyen típusú történetekben, hogy a hímzés mennyire központi szerepet játszik. Természetesen a keleti kultúrában teljesen más szerepe van, mint a nyugatiban, de valahogy azonnal viszketni kezd az én kezem is és nekiállnék én is a következő hímzésemnek. Persze soha nem leszek annyira profi, mint Kis Virág, vagy bármelyik kínai fiatal nő, de imádok ezekről olvasni. Ilyenkor mindig magam elé képzelem az elkészült alkotást és csodálattal adózom a készítőjének lélekben.
A borító meseszép, egyszerűen imádom, hogy mennyire passzol hangulatában a történethez. Kihajtva pedig még csodásabb képet fest.
A szerzői utószóban arról is olvashatunk, hogy a történetet valós szereplők ihlették. Óriási munka lehetett ezt a történetet ebben a formában az olvasók elé tárni, rengeteg utánajárásra volt szükség. A kötet végén szereplő szószedet nagyon jó, én egy csomót nézegettem olvasás közben. Ha szeretitek az erős nőkről szóló köteteket és az ázsiai kultúra iránt is érdeklődtök, akkor semmiképpen se hagyjátok ki A lótuszcipőt, én tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek. Olvassátok, szeressétek!
A recenziós példányt szeretném megköszönni az Athenaeum Könyvkiadónak. Ha tetszett az értékelésem, akkor ITT tudjátok megrendelni.
Értékelés: 5/5
Sziasztok!
A Maxim Kiadó gondozásában jelent meg itthon a külföldön már nagy sikert aratott The Prison Healer, vagyis A gyógyító című sorozat. Kicsit keserédes most megírnom ezt a bejegyzést, mert ez azt jelenti, hogy az út végére értem és már tudom, hogymiként alakul Kive története. Izgatottan vártam a folytatást, ugyanakkor mindig nehéz elbúcsúzni a kedves karaktereinktől. Mielőtt azonban elolvasnátok a véleményemet, lássuk miről is szól a harmadik rész, vagyis Az áruló.
Cserbenhagyta őket. Mindannyiukat. És most megfizeti az árát. Kiva úgy hitte, tudja, mit akar – bosszút. De az érzések változnak, az emberek változnak… minden megváltozik.A palotában történtek után Kivának minden vágya tudni, hogy a barátai és a családja biztonságban vannak-e, és akiknek ártott, meg tudják-e ezt valaha bocsájtani neki. De mivel a királyságok egyre közelebb sodródnak egy háború kitöréséhez, ráadásul Kiva elszakad mindenkitől, aki fontos neki, rá kell jönnie, hogy több forog kockán, mint a saját összetört szíve.
Az újrakezdés veszélyes küldetést jelent, amely halálos ellenségeket és bizalmatlan szövetségesek kényszerít versenyfutásra az idővel, hogy megmentség nemcsak Evalon, hanem egész Wenderallt. Most, hogy eldöntötte, kihez is hűséges, Kiva többet akar egyszerű túlélésnél – meg kell küzdeni azért, amiben hisz. Akiben hisz. Minden irányból veszély leselkedik rá, és minden szerette halálos fenyegetésnek van kitéve. Vajon megvan benne, ami ahhoz kell, hogy talpon maradjon, vagy el fog bukni?
A recenziós példányt szeretném megköszönni a Maxim Kiadónak. Ha tetszett a könyv, akkor ITT tudjátok közvetlenül a kiadó oldaláról megrendelni. Ugyanitt pedig bele is tudtok olvasni a regénybe.
Értékelés: 5/4
Sziasztok!
Ám amikor a császár az udvarba hívatja a lány beteg édesapját, hogy vegyen részt a birodalmi szabó megtisztelő és jövedelmező címéért folytatott versenyben, Maia átveszi az apja helyét, és fiúnak öltözve a Nyári Palotába utazik. Ha nyer, minden vágya teljesül. Ha veszít, a biztos halál vár rá. Csakhogy fogalma sincs, mire vállalkozott...
Elizabeth Lim legújabb fordulatos, sodró lendületű fantasy duológiája a Hat bíborszín darumadár sorozat világában játszódik, ám a japán helyett ezúttal a kínai kultúrából merít.
Elizabeth Lim az elmúlt időszakban nagy kedvenccé vált számomra. Ugyan látom és érzékelem a történeteinek hibáit, de egyáltalán nem zavarnak. Hiába érzem túlírtnak, vagy hiányosnak az írását, annyira elkap a hangulata, annyira visz magával a sodró lendülete, hogy nem érdekel semmi. Egyszerűen csak jó érzés olvasni a könyveit és szeretek elmerülni a történetben.
A hajnalszövő egy igazán érdekes és izgalmas fantasy könyv, melyben markánsan megjelenik az ázsiai kultúra. Egy történet a család és a szeretet erejéről, és arról, hogy milyen nehéz dolga van egy lánynak, ha egy férfiak uralta világban be akarja bizonyítani, hogy ő is ér valamit. Egy történet arról, hogy néha legsötétebb időkban sem szabad feladni, menni kell és küzdeni, amíg csak képesek vagyunk rá. Néha semmi sem az, aminek látszik és egy roppant idegesítő varázslóról is kiderülhet, hogy vajból van a szíve.
Elizabeth Lim regénye a Hat bíborszín darumadár sorozat világában játszódik, ám a japán helyett ezúttal a kínai kultúrából merít. A történet alapját egy Mulan feldolgozás adja. Maia a történet főszereplője egy szabómester lánya. Édesapjának ő a negyedik gyermeke, három idősebb fiútestvére van. A fiúkat nem érdekelte soha a varrás, vagy a hímzés, Maia azonban művészien bánt a tűvel. Ebben a világban azonban nem válhat mester egy nőből, a jóhírű szabók mind-mind férfiak. Így, amikor egy nap a császár udvarában versenyt hirdetnek meg és beteg édesapját is hívják, a lány veszélyes döntésre szánja el magát és úgy dönt, hogy férfi ruhában útra kell, egyik testvérének adja ki magát és így indul a versenyen. A vállalkozása nem veszélytelen, ha kiderül, hogy igazából nő, akkor ki is végezhetik. A fiatal lány azonban rettenthetetlen, hajtja a vágya, hogy elismert szabó legyen, de még fontosabb számára az, hogy családjának ne kelljen nélkülözések között élnie.
Már a verseny sem volt egyszerű a lány számára, de miután a császár leendő felesége egy lehetetlen küldetéssel bízza meg őt, akkor válik még veszélyesebbé a kalandja. El kell készítenie Amana gyermekeinek a ruháját, napfényből, a hold világából és a csillagok véréből. A küldetés kulcsfontosságú, hiszen ezen állhat, vagy bukhat a béke. A császárnak és a sanszen lányának muszáj lenne összeházasodni, hogy ezzel megteremtsék a békét a császárságban. Így Maiának nem csak három ruhát kell elkészítenie, hanem meg kell menteni a világát is a pusztulástól. Vajon képes lesz megvarrni ezt a három ruhát? Összeházasodik a két fél? Eljöhet újra a béke A'landi számára? És hogyan alakul a kapcsolata Edannal, a varázslóval, akinél idegesítőbb személlyel talán még soha nem találkozott?
A cselekmény rendkívül érdekes és izgalmas, az atmoszféra és a mitológiai világ egyszerűen zseniális. A történet három részből áll. Az első részben a császári szabóversenyen van a fő hangsúly. A második részben az utazásról és az újabb küldetés teljesítéséről szól, a harmadik részben a szerző tulajdonképpen megágyaz a duológia következő részének. Az első rész nagyon tetszett, érdekes és izgalmas volt olvasni az udvari inktrikáról és arról, hogy miként tud Maia férfiként boldogulni az udvarban. A második rész nekem egy kicsit lassú volt, kicsit road trip jellegűre sikeredett. A két főszereplő útra kelt, egyik helyről mentek a másikra, ahol ütemtervszerűen veszélybe kerültek, küldetéseket teljesítettek, hogy végül elérjenek a palotába és Maia bemutathassa a három isteni ruhát. Nem azt mondom, hogy érdektelenek voltak ezek a fejezetek, csak talán lehetett volna kicsit feszesebb a tempója. Lapzur említése és Bandur említése és beemelése a történetbe viszont szerintem remek ötlet volt. Ez a furcsa és ijesztő sziget és a démon nem véletlenül lehet ismerős számotokra, hiszen mindkettő szerepelt A Hat bíborszín darumadárban is. A történet ugyanis ugyanabban a világban játszodik.
Bevallom, a csavarok jelentős része engem nem ért váratlanul, valahogy a zsigereimben éreztem a főbb fordulatokat, de ettől függetlenül nem volt unalmas számomra a regény, nagyon szerettem a hangulatát.