2025. április 10., csütörtök

Serena Valentino: A ​végzet lángja (Gonosztevők 10.) + Nyereményjáték


Sziasztok!

A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Serena Valentino Gonosztevők c. sorozatának tizedik része, A végzet lángja. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Hádész, az elkeseredett és bosszúszomjas isten történetét. Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát.

A jól ismert mítosz szerint a három testvér: Zeusz, Poszeidón és Hádész tíz éven át háborúztak az apjuk ellen. Kronosz, és a többi rettentő erejű titán legyőzése után Zeusz három részre osztotta a világot. Az övé lett az ég és alatta a föld, Poszeidón megkapta a tengerek fölötti uralmat, a legidősebb fivér, Hádész pedig az Alvilág ura lett.
Hádész igyekezett magányos birodalmát a legjobb tudása szerint irányítani, ám az örökkévalóság túl hosszú idő, ha olyan helyen kell élni, amit gyűlölünk. S bár erről ritkán mesélnek, de akit mindig gazemberként kezelnek a családtagjai, az kétségbeesésében könnyen gonosszá válik.
Az elkeseredett és bosszúszomjas isten egy véletlennek köszönhetően összebarátkozik a különleges nővérekkel. A holtak ura alkut köt a három boszorkánnyal, ám ha egy istenről van szó, akkor egy ilyen esemény mások történetét is átírhatja, nem csak az övét…

Hádész története már a tizedik elolvasott kötetem a sorozatból, így azt hiszem tényleg elmondható, hogy addiktív ez a sorozat. Még amikor el is határozom lélekben, hogy a következő történetet kihagyom, akkor hirtelen hatalmába kerít az a fránya fomo (fear of missing out) érzés és végül mégiscsak elcsábulok. Hádész történetén azonban egy másodpercig sem gondolkodtam, tudtam, hogy kíváncsi leszek rá, hiszen Hercules meséje a kedvenceim között van. Ráadásul az is felmerült bennünk Miklóssal, hogy megnézzük majd Londonban is a musicalt jövőre. 

Már az első pillanattól kezdve munkálkodott bennem egyfajta kíváncsiság, hogy vajon a Disney mesefilmek gonosztevőit vajon mi motiválhatta. Serena Valentino könyvei abszolút szerethető és olvasmányos regények, melyek teljes mértékben betöltik a szórakoztató funkciójukat. Könnyen és gyorsan lehet velük haladni. A szerző roppant kreatív, izgalmas látni, hogy melyik karakternek milyen eredettörténetet álmodott meg. Azt már többször is írtam, hogy engem a kattant nővérek anno rendkívül idegesítettek, nagyon zavart a személyük is kifejezetten örültem, mikor egy kicsit háttérbe szorultak. Hádész történetében azonban visszatértek ezek a nőszemélyek, szóval gondolom nem lep meg titeket, ha azt mondom, hogy nem ez lesz az új kedvencem a sorozatból. 

A végzet lángja egy igazán érdekes történet Hádész személyéről és arról, hogy mi történt vele a titánok kiszabadítása előtt és után. Egy történet egy furcsa istenről és arról, hogy milyen szerepet játszott tulajdonképpen a nővérek életében. Egy történet arról, hogy talán még sem lehetetlen átírni a sorsunkat és arról, hogy a varázslatnak olykor komoly ára van. 

Rendkívül felemás érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Egyes részeit nagyon szerettem, más részeivel azonban egyszerűen nem tudtam mit kezdeni. Hádész karaktere annyira furcsa és idegen volt számomra, hogy néha csak forgattam a szememet, hogy te jó ég, most tulajdonképpen mi is történik? Néhány jelenet olyan volt számomra, mintha az Alice Csodaországban világába csöppentem volna, borzasztóan szürreális (a zakkantkezezést még mindig nem tudom feldolgozni) volt. Más részei viszont kifejezetten tetszettek. A történetnek csupán egy kis része meséli el Hádész és Hercules közös történetét, a nagyobb része inkább arra koncentrál, hogy Hádész milyen szerepet töltött be a nővérek életében, én nagyon meglepődtem, hogy ennyire szervesen kapcsolódik hozzájuk. 

A történet szerint mikor Zeusz, Poszeidon és Hádész között felosztásra került a világ az utóbbi nem igazán repesett az örömtől, hogy az Alvilág ura lett. Ráadásul legidősebb testvérként úgy érezte, hogy a trón őt illeti. De nem igazán tudott mit tenni, leköltözött és berendezkedett új világában. Hádész ugyan igyekezett magányos birodalmát a legjobb tudása szerint irányítani, ám az örökkévalóság túl hosszú idő, ha olyan helyen kell élni, amit gyűlölünk, ráadásul nagyon egyedül is érezte magát. Egy nap azonban az alvilágban összetalálkozott a kattant nővérekkel és azonnal szoros barátságot kötöttek. Ezt követően az isten többször is megfordult a Számtalan királyságban, megismerte a tündérmeséket, nem is sejtette, hogy eközben egy történet kezdett el róla is formálódni a könyvekben. Hádész hamar felismerte azt a tényt, hogy egy seggel bizony nem lehet két lovat megülni, így kitalálta, hogy miként lehetne egyszerre két helyen. A varázslatnak azonban ára van, ezt pedig ő is megtapasztalta, mikor újra egyedül, barátok nélkül maradt. De talán még nincs késő számára, jóvá tehet mindent. És talán, de tényleg csak talán, elkerülheti magányos sorsát és saját családra lelhet. 

A történet nekem kicsit zavaros volt, a cselekményben több szerepet is kaphatott volna az ismert történet. Ugyan kaptunk magyarázatot Hádész viselkedésére, de érezhetően nem erre koncentrált a kötet. 
Az én ízlésemnek már megint sok volt a kattant nővérek jelenléte. Végre azt hittem, hogy megszabadulunk tőlük, de csak sikerült újra a középpontban kerülniük. Viszont annak nagyon örültem, hogy most talán végre tényleg pontot tehetünk az ő történetükre, mert kaptak egy szép lezárást. Ráadásul érdekes és izgalmas dolgok derültek ki a regényben Kirkéről és Pflanzéről is. 

A kötet könnyen és gyorsan olvasható, elég jól lehet vele haladni. A borítót még mindig imádom, nagyon jól néz ki, a fekete élfestés pedig tényleg nagyszerűen illik a kötethez. 

Ha szeretitek a gonosztevőket, akkor ezt a részt se hagyjátok ki. Ugyan nekem nem lesz a kedvencem, de rengeteg érdekes és izgalmas dolog derül ki benne, így kihagyhatatlan azok számára, akik a sorozat kedvelői. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/3,5


Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismered a mitológiai Hádészt. Minden állomáson találsz egy vele kapcsolatos kérdést, neked pedig nincs más dolgod, mint a helyes választ beírni a rafflecopter megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

AZ ÉN KÉRDÉSEM
Az Alvilágot öt folyó veszi körül. Mi a neve a gyűlölet, a feledés és a fájdalom folyóinak?


A turné állomásai

04/08 Dreamworld
04/10 Csak olvass!
04/12 Szembetűnő
04/14 Utószó

2025. április 4., péntek

Oscar Wilde: Dorian ​Gray arcképe + Nyereményjáték



Sziasztok!

Az Athenaeum néhány évvel ezelőtt indította útjára az Érzelmes klasszikusok nevű kiadói sorozatát, melyben csodaszép, új borítókkal jelennek meg a népszerű, vagy épp már-már elfeledett, de ma is aktuális klasszikusok. Bloggereink ezt a sorozatot vették górcső alá, és mindannyian ki is választottunk egy érzelmes klasszikust, amelyet bemutatunk nektek a turnénk során. Tartsatok velünk a turnénk során, és ha velünk játszatok, nyerhettek egy szabadon választott kötetet is a sorozatból!

Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy melyik könyvet válasszam a kiadó sorozatának a kínálatából. Sok olyan klasszikus kötet van, amelyet még nem olvastam, de most Dorian Gray története fogott meg a leginkább. Így ezen a turnén, most erről a kötetről fogok mesélni nektek. Mielőtt azonban leírom nektek a véleményemet a könyvről, idemásolom nektek a fülszövegét. 

Az ifjú és feltűnően szép Dorian Grayt lefesti barátja, Basil Hallward. Lord Henry Wotton befolyása alá vonja a tapasztalatlan húszéves ifjút, és ráébreszti az élet ízére. Dorian a lelkét is kész lenne odaadni azért, hogy tetteinek terhét a Basil által festett arcképe viselje, ő pedig ifjú maradhasson. Mindjobban beleszeret saját szépségébe, ám a festmény öregedése nyomasztóan hat rá.










Nem tudom, hogy tudtátok-e, de a Dorian Gray arcképe Oscar Wilde egyetlen regénye. Több írását is ismerhetjük, de műfajilag ez az egyetlen regény, mely az ő nevéhez köthető. A Fausti motívumokat feldolgozó, gótikus, filozófiai regény, először 1890-ben jelent meg egy folyóiratban. A szerkesztők akkor jelentősen belenyúltak a szövegbe, mert úgy gondoltak, hogy „túl erkölcstelen volt a kiadáshoz”. Megjelenés után még a cenzúra ellenére is nagy felháborodást okozott, volt olyan kritikus, aki „mérgezőnek” bélyegezte. 

A történet szerint Dorian Gray a gyönyörű és naiv aranyifjú modellt áll festő barátjának Basilnek. Az egyik ilyen  alkalommal találkozik Lord Henry Wottonnal aki  befolyása alá vonja a tapasztalatlan húszéves ifjút, és ráébreszti az élet ízére. A beszélgetés alatt Dorian szenvedélyes stílusban egy kívánságot oszt meg barátaival, a lelkét is kész lenne odaadni azért, hogy tetteinek terhét a Basil által festett arcképe viselje, ő pedig ifjú maradhasson és soha ne változzon meg. Egy nap azonban, mikor szörnyű tragédiával szembeszül rájön arra, hogy kívánsága valóra vált és minden bűnét és az éveket a kép kezdi viselni magának. Az évek előrehaladtával egyre jobban beleszeret saját szépségébe, ám a festmény öregedése nyomasztóan hat rá. Az örök fiatalságot azonban nem adják ingyen, így előbb-utóbb neki is fizetnie kell az átdorbézolt évekért és a szépség hajszolása közben elkövetett bűneiért.

Oscar Wilde művén ugyanúgy nem fog az idő, mint Dorian Gray arcvonásain. Az elmúlt két évszázad év egyik legnagyobb hatású írójának egyetlen regénye a mai napig megbabonázza és elgondolkodtatja az olvasókat. Az örök fiatalság ígérete és az érte fizetett ár története ugyanolyan aktuális téma ma is, mint születésekor.

A regényt Goethe Faustja ihlette, a két mű között több párhuzam is felfedezhető. Mindkét főszereplő eladja a lelkét, és mindkettejüket valaki más bujtja fel: Faustot az ördög, Doriant pedig a mások manipulálását élvező Lord Henry. Akárcsak az ördög teszi Fausttal, Lord Henry is tanulmányozza Dorian viselkedését, ám úgy tűnik, hogy Lord Henry nincs tudatában annak, hogy ő vezette rossz útra a fiatalembert, saját elmondása szerint ő csak kihozza belőle az „igazi énjét”. A fiatalság mindkét műben fontos szerepet kap: Faust egy boszorkány bájitalában keresi a fiatalság kulcsát, Dorian a festményből kölcsönzi. 

Nem egy könnyed olvasmány, kicsit nehézkesen tudtam haladni vele. Az utóbbi időben igencsak fáradtnak éreztem magam, így napi 30-40 oldalnál többet csak nehezen tudtam olvasni belőle. Kosztolányi Dezső fordítása csodaszép, imádtam olvasni még akkor is, amikor az agyam nehezebben dolgozta fel az egyes sorokat. Több idézetet is kijegyzeteltem magamnak belőle, a kötet teljesen rabul ejtett, bár be kell vallanom, hogy nem lesz a kedvenc klasszikusom. A filozófiai jellegű írásokkal kicsit hadilában állok és bár élvezem, hogy meg kell küzdenem a sikerért és az élményért, valahogy még sem állnak annyira közel hozzám. Úgy éreztem, hogy nem a legideálisabb időpontban talált meg a kötet, ha kicsit kipihentebb időszakomban jutok el az olvasásáig, talán még jobban magamba tudom szívni és ezáltal kedvencként tudnék tekinteni rá. 

Nagyon tetszettek azok a morális kérdések, melyek megjelentek a kötetben. A fiatalság ára, az erkölcsiség olyan témák, melyek a mai világban is megállják a helyüket. Amikor sokan milliókat fizetnek azért, hogy tökéletes arc nézzen rájuk vissza a tükörben, mikor az első ráncok megjelennek és már rohannak is az orvoshoz, mikor ennyire félünk az öregedéstől, álljon Dorian Gray karaktere intő példaként előttünk. A természet része, hogy egyre idősebbek leszünk, ez pedig nyomot hagy a testünkön is. Az öregedés azonban nem probléma, hiszen az évek során egyre bölcsebbek is leszünk. Fontos, hogy megtaláljuk az egyensúlyt és ráébredjünk arra, hogy az élet már csak ilyen. Megszületünk, és ha igazán szerencsések vagyunk, akkor meg is öregszünk majd. 

Az erkölcsiség kérdése is fontos szerepet tölt be, az olvasó tulajdonképpen végigköveti, hogy Dorian milyen utat járt be. A kedves és mindenki által kedvelt naiv aranyifjú végül teljesen a züllés útjára lépett, a kérdés csupán annyi, hogy vajon felismeri-e ezt és képes lesz arra, hogy megváltozzon, vagy a lelke örökre elkárhozik. 

A borító egy igazi csoda, az Érzelmes klasszikusok sorozat pedig abszolút hiánypótló a magyar piacon, hiszen végre a magyar olvasók is meseszép kiadásban tudhatják a polcukon a régi idők nagy klasszikusait. Persze, nem a külső a legfontosabb, de szentül hiszek benne, hogy ezek a csodaszép kiadások nagyon sok ember kedvét meghozzák majd a klasszikus irodalom olvasásához. Ha eddig valaki esetleg nem találkozott Oscar Wilde nevével, akkor is csillogó szemekkel emeli majd le a könyvet a boltok polcairól. Ez pedig a legtöbb, amit egy kiadó tehet annak érdekében, hogy a klasszikus irodalom nagy regényei fennmaradjanak a jövő nemzedék számára is. 

Összességében nagyon örülök, hogy végre sorra kerítettem Dorian Gray arcképét és bár ahogy olvashattátok, új kedvencet nem avattam, de biztosan sokáig velem marad majd ez a történet. Olvassátok, szeressétek!

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Dorian_Gray_arck%C3%A9pe


Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

-

Nyereményjáték

Nyereményjátékunkban néhány olyan regény nyomába eredünk, amely megjelent az Érzelmes klasszikusok sorozatban. Az állomások mindegyikén találsz egy idézetet, neked pedig csak meg kell írnod a Rafflecopter dobozban, hogy melyik regényből származik.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET
„Mint mindig, a saját halálán való elmélkedés derűs kedvre hangolta, éppannyira, amennyire felkavarta a másokénak gondolata; lehet, hogy azért, mert ha a dolog mélyére nézünk, az ő halála tulajdonképpen az egész világé is egyben?”

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

04. 04. Csak olvass! – Dorian Gray arcképe
04. 06. Könyv és más – A skarlát betű

2025. április 3., csütörtök

Kedvcsináló idézetek a House ​of Roots and Ruin – Gyökerek és romlás háza című regényhez + Nyereményjáték


Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából megérkezett a Só és bánat házának második része, amely a Gyökerek és romlás háza címet viseli. A folytatás ismét egy különleges utazásra invitál minket Olvasókat, hiszen megtalálható benne minden, ami egy jó könyvhöz szükséges: izgalom, kaland, romantika, és persze az elmaradhatatlan borzongás. Tarts Velünk a turné során, és ha a szerencse melléd szegődik, a könyv egy példányát is megnyerheted a Kiadó felajánlásából!

Elátkozott ​szerelem, félelmetes nagyravágyás és nyughatatlan szellemek.
A tizenhét éves Verity Thaumas Salann partjain túli kalandokról álmodozik. Ám mégis kénytelen a családi birtokon, Highmoorban maradni Camille nővérével, miközben a testvéreik szétszóródtak Arcanniában. Mikor hírt kap, hogy Bloem hercegnéje szívesen felkérné őt, hogy fesse meg a fia, Alexander portréját, Verity kapva kap az alkalmon. De Camille nem engedi el. Ekkor lebben fel a fátyol egy féltve őrzött titokról: Verity még mindig látja a szellemeket, csak eddig nem tudott róla…
Döbbenetében még aznap este elmenekül Highmoorból, és lehetőségek híján meg sem áll Bloemig. Eleinte elvarázsolja a viruló, életteli vidék, és rövid úton megbabonázza őt a bűbájos, eszes és elképesztően jóképű Alexander Laurent. Nem kell sok, hogy a szerelmük kivirágozzon.
De Verityt itt is utolérik a rémálmai, és hamarosan Bloem valódi arca is megmutatkozik: nem olyan mézédes, mint amilyennek elsőre tűnt…
Add át magad a gótikus romantasy lenyűgöző hangulatának!

Nagyon szerettem a Gyökerek és romlás háza című könyvet, a véleményemet megtaláljátok róla a blogon. A cselekménye érdekes és izgalmas volt, a regény hangulata pedig teljesen levett a lábamról. Szerintem mindenképpen érdemes esélyt adni a kötetnek, garantáltan izgalmas és az újdonság erejével bíró, egyedi retelling történetben lesz részetek. Ráadásul úgy érzem, hogy Erin A. Craig egy igazán elhanyagolt szerző, akinek én egyre jobban imádom a stílusát és a munkásságát. Mindenképpen nagyobb figyelmet érdemelne, így arra gondoltam, hogy hozok nektek néhány idézetet a kötetből. Hátha meghozom a kedveteket az olvasáshoz. 

1. 

"Világéletemben úgy éreztem, a ház tele van szellemekkel – nem a mesék láncra vert lepleivel, hanem elragadott emlékekkel. Emlékekkel, amik sosem lehetnek az enyémek."

2. 

"– Hogyan… hogy vagy képes erre? – kérdeztem, miközben becsomagolt a hálóingembe.
 – Aki eléggé akar valamit, az megcsinálja – […]"

3.

"Attól, hogy két hajó ugyanazt az óceánt járja, még nem jelenti, hogy találkoznak."

4. 

"Egy otthon legyen vendégváró és szellős, menedék, mentsvár a világ kegyetlensége elől, nem gondolod?"

5. 

"– Még csak ismerkedem az arcoddal. […]
– És milyen? – A somolygása már-már vigyorral felért. – Az arcom?
A vázlatfüzetem fedezékébe húzódtam.
– Kellőképpen elfogadható.
– Kellőképpen elfogadható? – visszhangozta. – Ugyan, Thaumas kisasszony, meg akar sérteni?
– Túl hosszú az orrod – incselkedtem katonás modorban. – A festmény végső címe legyen, mondjuk, Alexander… mi is a teljes neved?
– Alexander Etienne Cornelius Leopold Laurent – szavalta epés ünnepélyességgel.
– Komolyan? Még az orrodnál is hosszabb."

6. 

"– Mindenki feszeng a széktől, és attól, hogy benne ülök. Felesleges. Neked is – tette hozzá nyomatékosan. – Így éltem le az életem legjavát. Nem is emlékszem, milyen volt előtte. A részemmé vált, de nem csak ez határoz meg."

7. 

"– Ha kimennék a nagyvilágba, kevés olyan helyet találnék, ahol elboldogulok székestül-mindenestül. De a könyveknek hála bárhová, bármikor és gond nélkül ellátogathatok."

8. 

"Az elme csak azt látja, amit látni akar."

9. 

"– Mit motyogsz?
– Csak olvasok.
– Nem abban állapodtunk meg, hogy az ilyesmit csendben szokás intézni?"

10. 

"Bizonyos titkokat érdemes magunkkal vinni a sírba."

Ezeket az idézeteket gyűjtöttem össze a könyvből. Én nem is igazán tudok kedvencet választani. Remélem sikerült meghoznom a kedveteket az elolvasásához.

Ha úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe.


Nyereményjáték
Bloem-ben is nagyon fontos szerepe van a növényeknek, így arra gondoltam, merüljünk el mi is kicsit a gyógynövények világában. A feladatotok ezennel az lesz, hogy felismerjétek a képen látható növényeket, és a Rafflecopter megfelelő sorába beírjátok a magyar nevét. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP




a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai:
03.24.- Milyen könyvet olvassak? - Só és bánat háza
03.26.- Kitablar - Só és bánat háza
03.28.- Milyen könyvet olvassak? - Gyökerek és romlás háza
03.30.- Kitablar - Gyökerek és romlás háza
04.01.- Csak olvass! - Gyökerek és romlás háza
04.03.- Csak olvass! - extra állomás
04.05.- Readinspo - Gyökerek és romlás háza
04.07.- Utószó - Gyökerek és romlás háza

2025. április 1., kedd

Erin A. Craig: House ​of Roots and Ruin – Gyökerek és romlás háza (Só és bánat háza 2.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából megérkezett a Só és bánat házának második része, amely a Gyökerek és romlás háza címet viseli. A folytatás ismét egy különleges utazásra invitál minket Olvasókat, hiszen megtalálható benne minden, ami egy jó könyvhöz szükséges: izgalom, kaland, romantika, és persze az elmaradhatatlan borzongás. Tarts Velünk a turné során, és ha a szerencse melléd szegődik, a könyv egy példányát is megnyerheted a Kiadó felajánlásából!

Elátkozott ​szerelem, félelmetes nagyravágyás és nyughatatlan szellemek.
A tizenhét éves Verity Thaumas Salann partjain túli kalandokról álmodozik. Ám mégis kénytelen a családi birtokon, Highmoorban maradni Camille nővérével, miközben a testvéreik szétszóródtak Arcanniában. Mikor hírt kap, hogy Bloem hercegnéje szívesen felkérné őt, hogy fesse meg a fia, Alexander portréját, Verity kapva kap az alkalmon. De Camille nem engedi el. Ekkor lebben fel a fátyol egy féltve őrzött titokról: Verity még mindig látja a szellemeket, csak eddig nem tudott róla…
Döbbenetében még aznap este elmenekül Highmoorból, és lehetőségek híján meg sem áll Bloemig. Eleinte elvarázsolja a viruló, életteli vidék, és rövid úton megbabonázza őt a bűbájos, eszes és elképesztően jóképű Alexander Laurent. Nem kell sok, hogy a szerelmük kivirágozzon.
De Verityt itt is utolérik a rémálmai, és hamarosan Bloem valódi arca is megmutatkozik: nem olyan mézédes, mint amilyennek elsőre tűnt…
Add át magad a gótikus romantasy lenyűgöző hangulatának!

A Só és bánat című könyvet még 2022-ben olvastam és bár én is láttam a könyv kisebb-nagyobb hibáit, mégis teljesen elvarázsolt a hangulata. Igazán emlékezetes olvasmány volt számomra, gótikus hangulata nagy hatással volt rám, emiatt adtam például esélyt a Belladonna című regénynek (ami amúgy nagy kedvencem, ha véletlen nem ismernétek, mindenképpen csekkoljátok). 

Mivel a könyvet abszolút lezártnak éreztem, így teljesen ledöbbentem, mikor megláttam, hogy van folytatása. A Gyökerek és romlás háza azonnal fel is repült a listámra és már alig vártam, hogy sorra kerítsem. Sejtettem, hogy ezt is szeretni fogom, de nem gondoltam, hogy ennyire magával ragad és napokig a hatása alatt leszek majd. Nem hittem volna, és bevallom a kötet első feléig nem is igazán számítottam erre, de sokkal jobban tetszett végül, mint az első rész. A második felét imádtam, a legvégét pedig egyszerre imádtam és utáltam, szóval már alig várom a folytatást. Ami remélem várható majd, ezzel zárni egy könyvet konkrétan kegyetlenség, szóval én biztos vagyok benne, hogy várható majd folytatás. 

A történet főszereplője Verity Thaumas, akinek családját már az első részben megismerhettük, ugyanis Annaleigh legkisebb húga. A fiatal lány kalandokról és utazásokról álmodik, de szigorú nővére, Camille maga mellett tartja a lányt. Mindig van valami jó indoka, kifogása arra, hogy Verity miért ne menjen látogatóba a testvéreihez.  Mikor levelet kap, hogy Bloem hercegnéje szívesen felkérné őt arra, hogy fesse meg a fia, Alexander portréját, Verity azonnal igent mond a megkeresésre és már alig várja, hogy útnak induljon. De Camille nem engedi el őt és egy megdöbbentő titkot oszt meg a lánnyal: Verity még mindig látja a szellemeket, csak eddig nem tudott róla. Döbbenetében még aznap este elmenekül Highmoorból, és meg sem áll Bloemig. Eleinte elvarázsolja a viruló, életteli vidék, és rövid úton megbabonázza őt a bűbájos, eszes és elképesztően jóképű Alexander Laurent. Nem kell sok, hogy a szerelmük szárba szökkenjen. De Verityt itt is utolérik a rémálmai, és hamarosan Bloem valódi arca is megmutatkozik: nem teljesen olyan, mint amilyennek elsőre tűnt… 

Bevallom, kicsit nehezen vettem fel a fonalat. Utánanéztem és 2022 április elején írtam nektek az első részről, így az első oldalakon próbáltam valahogy felidézni az első rész eseményeit, de csak annyi maradt meg bennem, hogy sok lánytestvér meghal és az alapja pedig a tizenkét táncoló hercegkisasszony mese. Így kicsit szenvedtem az olvasással és nem tudtam mit kezdeni Camille és Verity személyiségével. De aztán ahogy Verity elkerült Highmoorból teljesen átkattant valami az agyamban és csak úgy faltam a lapokat. Olvastam, olvastam és egyszercsak azt vettem észre, hogy már vége is. 

A Gyökerek és romlás háza egy igazán erős atmoszférájú, érdekes és izgalmas gótikus fantasy kötet. A könyvben végig tapintható a feszültség, egy másodpercig sem ereszti az olvasóját. A különböző baljós jelek, a komor képek mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a történet magához bilincselje az olvasóját. Ahogy haladunk előre a történetben egyre több kérdés, konfliktus és bonyodalom kerül a középpontba. Szép lassan kibontakozik előttünk a teljes kép és végül persze rátalálhatunk a megoldásra is. A sötét hangulat végigkíséri az egész könyvet. Azt nem mondom, hogy álmatlan éjszakáim lettek a könyvtől, de azért erősen hatott rám a regény hangulata. 

A történet egyik alapját Verity képessége és az attól való félelme adja. A fiatal lány retteg attól, hogy Alex rájön a titkára és emiatt mindenáron titkolni akarja azt. Egy idő után azonban lehetetlenné válik és csak bízni tud abban, hogy a szerelmük elég erős ahhoz, hogy túlélje a megpróbáltatásokat. Ha pedig ez nem lenne elég, a kastélyban, egyre furcsább és ijesztőbb hangokat hall éjszakánként, egy idő után pedig már nem hisz a házigazdák magyarázatában sem. Amikor felfedezi a Laurent család titkát, rádöbben arra, hogy talán nem is ő őrzi a legnagyobb titkot a kastélyban, hanem Alex szülei. De vajon milyen titkokat rejt a kastély és kinek az oldalára áll majd Verity? 

Verity és Alex is egy igazán szerethető karakter, nagyon kedveltem a párosukat és bár sokáig csak forgattam a szemem azon, ahogy Verity egyértelműen csak menekülőútként gondolt a fiúra, egy idő után azonban őszintén egymásra találtak. Sokáig féltem, hogy Alex karaktere majd valamilyen úton módon megváltozik, így örültem, hogy ő megmaradt végig annak a kedves fiúnak, akinek az elején megismertük. A vele kapcsolatos bonyodalmak rendkívül kreatívak, szerettem, ahogy teljesen új szintre emelte a regény konfliktusát a szerző. Erin A. Craig egy igazán elhanyagolt szerző, de imádom a stílusát és a munkásságát. Mindenképpen nagyobb figyelmet érdemelne. 

A könyv borítója csodaszép, engem azonnal levett a lábamról. Ráadásul tökéletesen visszaadja a regény hangulatát. Én egyszerűen imádom. 

Összességében én nagyon kedveltem a Gyökerek és romlás háza című könyvet.  A cselekmény érdekes és izgalmas volt, a regény hangulata teljesen levett a lábamról. Szerintem mindenképpen érdemes esélyt adni a kötetnek, garantáltan izgalmas és az újdonság erejével bíró, egyedi retelling történetben lesz részetek. 


Értékelés: 5/4,8

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe.


Nyereményjáték
Bloem-ben is nagyon fontos szerepe van a növényeknek, így arra gondoltam, merüljünk el mi is kicsit a gyógynövények világában. A feladatotok ezennel az lesz, hogy felismerjétek a képen látható növényeket, és a Rafflecopter megfelelő sorába beírjátok a magyar nevét. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP


a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai:
03.24.- Milyen könyvet olvassak? - Só és bánat háza
03.26.- Kitablar - Só és bánat háza
03.28.- Milyen könyvet olvassak? - Gyökerek és romlás háza
03.30.- Kitablar - Gyökerek és romlás háza
04.01.- Csak olvass! - Gyökerek és romlás háza
04.03.- Csak olvass! - extra állomás
04.05.- Readinspo - Gyökerek és romlás háza
04.07.- Utószó - Gyökerek és romlás háza

Jane Yang: A ​lótuszcipő

Sziasztok!

Az Athenaeum Kiadónak hála a japán irodalom szerelmesei egy újabb gyöngyszemet tarthatnak a kezükben. Nagyon szeretem az ázsiai kultúrával foglalkozó regényeket, azért azonnal megakadt a szemem A lótuszcipő című köteten. Nem is olyan régen olvastam A lótusz leányát, így azonnal felkaptam a fejem a címre. A lelkesedésemet tovább fokozta a rendkívül érdekesnek és izgalmasnak tűnő fülszöveg, így biztos voltam benne, hogy Jane Yang regénye abszolút az én olvasmányom lesz. De mielőtt leírom a véleményemet a könyvről, bemásolom nektek a fülszöveget.

A magával ragadó történet az 1800-as években, Kínában játszódik. Kis Virágot gyerekkorában eladják Linjing gazdag családjának, hogy muizai legyen. Linjing féltékeny a szolgálólányra, akinek elkötözték a lábfejét, ahogy az előkelő lányoknak szokták, ráadásul csodálatosan hímez. Ezért mindent megtesz, hogy Kis Virág örökre a rabszolgája legyen, és ne törhessen ki alárendelt helyzetéből.

Bár a Fóng-házban egyikük úrnő, a másikuk szolga, támogatniuk kell egymást, hogy Linjing házassága révén biztosítsák a jövőjüket, s eközben riválisból barátnővé válnak.

Egy váratlan családi botrány miatt Linjing és Kis Virág élete fenekestől felfordul. Linjing kegyvesztetté válik, és ez új lehetőséget jelenthet Kis Virágnak, de vajon rátalálhat a szabadsághoz vezető útra?

A magával sodró és mélyen megindító regény két, különböző társadalmi helyzetű nő erőt adó története, valamint a testvériség, az árulás, a szerelem és a diadal meséje.

Ez a könyv nem csupán 5 csillagot érdemelne, hanem a világ összes csillagát neki adnám. Hihetetlen hatással volt rám Linjing és Kis Virág története. A valóságos alapokon nyugvó történelmi regény lenyűgöző korrajz az 1800-as évek Kínájáról, magával ragadó tanúbizonyság a nők hihetetlen erejéről és leküzdhetetlen szabadságvágyáról. Egy igazán okos és mélyen megindító történet kelet és nyugat, a modernitás és konzervatív eszmék ellentétéről. Arról, hogy milyen lehetőségei vannak egy kínai rabszolgának és úrnőjének egy férfiak uralta világban, ahol egy nő csak akkor kap némi hatalmat a kezébe, ha első feleségként van férje házában, és ha fiút szült neki. 

Vannak történetek, melyek bemásznak bőrünk alá és egyszerűen nem engednek el, megragadják az olvasót és onnantól kezdve nincs menekvés, elveszünk a betűk és a kitalált világ tengerében. Az ilyen könyveket örökké a kezünkben akarjuk tartani. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után is. Nem tennénk mást, csak ölelnénk és magunkhoz szorítanánk és talán soha nem engednénk el és arra gondolnánk, hogy bárcsak minden nap úgy állhatnánk neki az olvasásnak, mint amikor még fogalmunk sem volt, hogy mibe is csöppenünk. Számomra pontosan ilyen volt ez a kötet is. A lótuszcipő az egyik legerősebb történet, amit mostanában olvastam. Nagyon ritkán avatok új kedvencet, ha egy kötet tetszik és 5 csillagot adok rá, nem lesz automatikusan kedvenc belőle. Ahhoz, hogy valami felkerüljön a listára, nem elég, hogy szuper könyv legyen, az is kell, hogy megérintsen és úgy érezzem, hogy teljesen belemászott a fejembe. A lótuszcipő és Kis Virág azonban nem csak beköltözött a fejembe, hanem azt érzem, hogy nagyon sokáig velem marad majd. Kitartása, ereje és szilárd erkölcse igazi iránymutató minden olvasó számára. Bebizonyítja, hogy hiába fordul rosszra a sorsunk, hiába vesznek el tőlünk mindent, csak rajtunk áll, hogy a lelkünk is megtörik-e. 

A lótuszcipő egy igazán lenyűgöző korrajz az 1800-as évek Kínájáról és egy magával ragadó történet arról, hogy mennyi erő és kitartás van a nőkben és hogyan képesek arra, hogy egy abszolút férfiak uralta világban, ahol a nő csupán arra érdemes, hogy fiút szüljön és elkötött lábain tisztelettudóan tipegjen férje családjában. Bemutatja, hogy az aranylótusz (ami tulajdonképpen az elkötött láb) mennyire természetes dolog a társadalomban és mennyi pozitív sztereotípia kötődik hozzá. Akinek aranylótusz van, az csakis erkölcsös, okos és tökéletes kisasszony lehet. Ráadásul úgy tartják, hogy a hímzés tudományát is csak olyan valaki tudja mesterien űzni, akinek el van kötve a lába. Ma már rendkívül barbár dolognak tűnik, Kínában azonban sokáig a jólét és társadalmi felsőbbrendűség mércéje volt, hogy kinek milyen méretű az aranylótusza. De a könyv természetesen bőven túlmutat ezen a jelenségen. Bepillantást nyerhetünk a szolgálók, vagyis rabszolgák életébe, akiket kisgyerekként adtak el gazdag családoknak, hogy a vagyonos nőket szolgálják. Láthatjuk, hogy bármennyire is szépen és jól bánik valaki a mújcajával, azért ő mindig szolga marad, vagyis nincs joga sem önálló keresetre, sem pedig önálló életre. A szerző továbbá többször is ütközteti regényében a nyugati és keleti kultúrát, az istenképet, az aranylótuszt, a társadalmi berendezkedést és a nők helyzetét is. 

A regény valós történelmi alapokon nyugszik, ugyan főszereplői a képzelet szüleményei, de a szerző jócskán merített saját családja történetéből. Amennyire meg tudom ítélni, tökéletesen reflektál a korabeli helyzetre. Egy igazán mély történet, melyben a szerző egy másodpercig sem A lótuszcipő végeredményben talán nem más, mint egy történet a nők erejéről és leküzdhetetlen szabadságvágyáról egy igazán megindító regény két, különböző társadalmi helyzetű nőről, testvériségről az árulásról, a szerelemről és végül a diadalról. 

A történetet két szereplő tolmácsolásában ismerhetjük meg. Az egyik főszereplő Linjing, a Fóng-család kisasszonya, a másik pedig Kis Virág, a szolgálója. Kettejük kapcsolata óriási mélységeket és magasságokat járt be. Linjing nem egy kedves és szerethető karakter, ha nagyon vulgáris akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy az a típus, akit az olvasó szívesen megcsapkodna egy péklapáttal. Egy elkényeztetett, önző gyermek, aki felnőve sem lesz szimpatikusabb és kedvesebb karakter. Nem látja be saját hibáit, mindig mást hibáztat saját nehézségeiért, és bár családjában mindent megkapott, amire csak vágyott, mégis irigyelte Kis Virágot, akinek bár oly kevés adatott, ő mégis boldog volt ezekért a dolgokért. Kis Virágot kiskorában adta el édesanyja azzal az intelemmel, hogy legyen mindig jó és kövesse mindenben gazdáit. De mi van akkor, ha ő többet szeretne, mint szolgálóként leélni az életét? 

Linjing azonban nem szívlelhette Kis Virágot és lelki erejét, szilárdságát, ezért mindent megtett azért, hogy uralkodjon rajta és megtörje őt. A két lány éveken át volt egymás társa, a szolgáló akkor is Linjing mellett volt, mikor egy botrány miatt kegyvesztetté vált. A sorsában bekövetkezett változás azonban nem tette szelíddé az úrilányt, nem tudta elfogadni saját helyzetét, a régi szokásokba kapaszkodott és nem volt képes szembenézni azzal a ténnyel, hogy a megváltozott élethelyzetének köszönhetően már nem áll rangban és státuszban Kis Virág felett. Gyermeki önzése és viselkedése majdnem végzetessé vált mindkettejük számára. Ezeken az oldalakon nagyon izgultam, hiszen sóvárogva vágytam arra, hogy Kis Virág élete végül jól alakuljon. A fülszövegbe tudtam csak kapaszkodni, ahol szerepelt a "diadal meséje" kifejezés. Mikor elolvastam az utolsó mondatot, sokáig csak fogtam a kezemben a könyvet, mélyen megérintett Jane Yang regénye. Kis Virág és Linjing története magához láncolt és azóta sem eresztett. Mély nyomokat hagyott bennem, bátran állíthatom, hogy az évem egyik legkiemelkedőbb olvasmánya. 

A könyv hangulata szerintem remek és bár az elején kicsit furcsa volt, hogy a nevek végül le lettek fordítva, hamar megszoktam és egy idő után már nem is törődtem ezzel. A kötet olvastatta magát, csak úgy faltam a lapokat, bár néha meg kellett állnom egy-egy pillanatra, mert a szívem olyan nehézzé vált, mint egy 20 kg-os kőtömb. Jane Yang nem finomkodott, nem romantizálta sem a kort, sem pedig a társadalmi csoportot. Rendkívül érzékletesen és őszintén beszélt a nők és szolgálók helyzetéről, az egyes büntetési módokról, a lábelkötésről, a hierarchiából fakadó harcokról, a szerelemről és arról, hogy mi vár arra, aki megszegi a család, vagy csoport szabályait. 

A lábelkötésen még mindig nem tudtam túltenni magam, ezért ennek a léte még mindig sokkoló hatással volt rám olvasás közben. De ami még ennél is jobban meglepett, az, hogy mennyire durvák tudnak lenni azok a nők, akik egy kis hatalomhoz jutottak ebben a társadalomban. Az anyósok, az első feleségek, a vezetők, akik mind-mind hatalmat ragadtak magukhoz és ahelyett, hogy empátiával és megértéssel fordulnának azokhoz, akik rangban alattuk vannak (hiszen ők is voltak valaha abban a helyzetben), inkább még belerúgnak az illetőbe és félelemben tartják. Bár nem meglepő, de nagyon fájdalmas volt olvasni a nők helyzetéről is, hogy mennyire kevéssé számítanak a családjuknak. 

Azt viszont imádom az ilyen típusú történetekben, hogy a hímzés mennyire központi szerepet játszik. Természetesen a keleti kultúrában teljesen más szerepe van, mint a nyugatiban, de valahogy azonnal viszketni kezd az én kezem is és nekiállnék én is a következő hímzésemnek. Persze soha nem leszek annyira profi, mint Kis Virág, vagy bármelyik kínai fiatal nő, de imádok ezekről olvasni. Ilyenkor mindig magam elé képzelem az elkészült alkotást és csodálattal adózom a készítőjének lélekben.

A borító meseszép, egyszerűen imádom, hogy mennyire passzol hangulatában a történethez. Kihajtva pedig még csodásabb képet fest. 

A szerzői utószóban arról is olvashatunk, hogy a történetet valós szereplők ihlették. Óriási munka lehetett ezt a történetet ebben a formában az olvasók elé tárni, rengeteg utánajárásra volt szükség. A kötet végén szereplő szószedet nagyon jó, én egy csomót nézegettem olvasás közben. Ha szeretitek az erős nőkről szóló köteteket és az ázsiai kultúra iránt is érdeklődtök, akkor semmiképpen se hagyjátok ki A lótuszcipőt, én tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek. Olvassátok, szeressétek!

A recenziós példányt szeretném megköszönni az Athenaeum Könyvkiadónak. Ha tetszett az értékelésem, akkor ITT tudjátok megrendelni. 

Értékelés: 5/5

2025. március 21., péntek

Lynette Noni: Az ​áruló (A gyógyító 3.)

Sziasztok!

A Maxim Kiadó gondozásában jelent meg itthon a külföldön már nagy sikert aratott The Prison Healer, vagyis A gyógyító című sorozat. Kicsit keserédes most megírnom ezt a bejegyzést, mert ez azt jelenti, hogy az út végére értem és már tudom, hogymiként alakul Kive története. Izgatottan vártam a folytatást, ugyanakkor mindig nehéz elbúcsúzni a kedves karaktereinktől. Mielőtt azonban elolvasnátok a véleményemet, lássuk miről is szól a harmadik rész, vagyis Az áruló. 

Cserbenhagyta ​őket. Mindannyiukat. És most megfizeti az árát. Kiva úgy hitte, tudja, mit akar – bosszút. De az érzések változnak, az emberek változnak… minden megváltozik.

A palotában történtek után Kivának minden vágya tudni, hogy a barátai és a családja biztonságban vannak-e, és akiknek ártott, meg tudják-e ezt valaha bocsájtani neki. De mivel a királyságok egyre közelebb sodródnak egy háború kitöréséhez, ráadásul Kiva elszakad mindenkitől, aki fontos neki, rá kell jönnie, hogy több forog kockán, mint a saját összetört szíve.

Az újrakezdés veszélyes küldetést jelent, amely halálos ellenségeket és bizalmatlan szövetségesek kényszerít versenyfutásra az idővel, hogy megmentség nemcsak Evalon, hanem egész Wenderallt. Most, hogy eldöntötte, kihez is hűséges, Kiva többet akar egyszerű túlélésnél – meg kell küzdeni azért, amiben hisz. Akiben hisz. Minden irányból veszély leselkedik rá, és minden szerette halálos fenyegetésnek van kitéve. Vajon megvan benne, ami ahhoz kell, hogy talpon maradjon, vagy el fog bukni?

Emlékszem, mikor megjelent a sorozat első része, hihetetlenül izgatottan vártam. Akkor még nem olvastam túl sokat angolul, kicsit féltem is a nyelvezetétől, így nem mertem még belefogni úgy az olvasásába. Meg sem tudnám számolni hányszor jött velem szembe Instagramon és egyéb könyves felületeken ez a kötet. Mikor megláttam, hogy érkezik magyarul is Lynette Noni írása azonnal felkeltette az érdeklődésemet és óriási lelkesedéssel álltam neki az olvasásnak. Talán nem lett a trilógia akkor kedvenc nálam, mint például Rebecca Ross könyvei, de nagyon megkedveltem a karaktereket, a történetet és az egész világot úgy, ahogy van, szóval nem is volt kérdés, hogy elolvasom-e a záró kötetet és írok-e róla nektek majd. 

Az áruló pontosan ott folytatódik, ahol az első rész véget ér. Ha emlékeztek, akkor az előző rész egy nagyon csúnya függővéggel ért véget, ha jól emlékszem, azt írtam róla, hogy egyenesen büntetni kellene az ilyesmit és akkor sem bocsátható meg, ha a szerző elnézést kér érte a köszönetnyilvánításban. A történet szerint ugyebár Zuleeka kimutatta a foga fehérjét és már Kiva is tudta, hogy mire számíthat a nővérétől. Mirryn árulása pedig annyira klisés, mégis sokkoló volt, hogy emlékszem, nagyon kiakadtam rá. Jaren elvesztette az erejét, Zuleeka és Mirryn pedig közösen elfoglalta a trónt. A folytatásban tehét nem kisebb feladata van hőseinknek, mint visszaszerezni a koronát és legyőzni a halálmágiát folytató Zuleekát. Kiva pedig visszatér Zalindovba, így a rémálmok folytatódnak számára. 

Itt és most be kell vallanom nektek valamit. Szegény könyvet, vagy három hónapon át olvastam. Még januárban elkezdtem, aztán egy időre megálltam, félre tettem és képtelen voltam vele haladni. Annyira bosszantott, hogy Kiva Zalindovba került, hogy valahogy nem csúszott az olvasás. Nagyon mérges volt a szerzőre, hogy basszus ne már, ez a szerencsétlen lány épp hogy kiszabadult innen, erre visszazárod? Ráadásul nem csak a börtönnel, hanem a halálos munkával és az angyalporral is szembe kellett néznie. Szerencsére azonban nem maradt egyedül, egy régi ismerős, Cresta segíti őt, akivel az első részben ismerkedhettünk meg. Talán túlzás nélkül állíthatom, hogy neki köszönheti Kiva az életét. Szerencsére azonban nem feszíti túl a húrt a szerző és egész gyorsan beindul a harmadik rész cselekménye, Kiva kijut a börtönből és megkezdődhet ezáltal a versenyfutás az idővel. Hiszen az újrakezdés egy igazán veszélyes küldetést jelent, amely a halálos ellenségeket és a bizalmatlan szövetségeseket arra kényszeríti, hogy egy magasabb cél érdekében összefogjanak. A cél pedig nem csupán Evalon megmentése, hanem egész Wenderallé. Kiva tudja már, hogy kihez marad hűséges és nem is kérdés számára, hogy Jaredet szeretné a trónon látni. De vajon képes visszanyerni a fiú bizalmát? Csupán ő győzheti le a nővérét, de vajon képes lesz helytállni ellene és le tudja győzni a halálmágiát?

A könyv felépítése elég furcsa. A történet nagy részét egy klasszikus "road trip" adja ki, vagyis hőseink egyik helyről a másikra vándorolnak, hogy összegyűjtsék a győzelemhez is fontos gyűrűket, melyek nem csupán Zuleekát és az új ellenséget segítik majd legyőzni, hanem Jaren erelyét is visszaadhatják. Az egyes próbák ugyan érdekesek, izgalmasak és kreatívak voltak, de csak nehezen tudták velem feledtetni, hogy én azért annyira nem szeretem az ilyen típusú történeteket. De tudjátok, talán nem is a "road trip" zavart a legjobban, hanem Jaren és Kiva kapcsolata. Több mint 300 oldalon keresztül képtelenek voltak arra, hogy normálisan kommunikáljanak egymással. Pedig nagyjából egy nap alatt megoldhatódott volna a közöttük lévő konfliktus, ha Jaren hajlandó meghallgatni Kivát és ha Kiva az önostorozás helyett összeszedi magát. Nem mondom, hogy ez tönkre tette az egész történetet, de én például olvasás közben csak csóválni tudtam a fejemet, amikor pedig végre szóba álltak egymással akkor felkiáltottam, hogy na végre. :D

Vannak karakterek, akiket egy kicsit jobban megismerhetünk és beleláthatunk a lelkükbe, de igazán kellő mélységgel senkit sem ismerhetünk meg. Nekem talán ez hiányzott egy kicsit, hogy még több lelket vigyen bele a szerző. Hogy egy kicsit jobban megérthessük a szereplők életét és viselkedését. És bár Kiva személyét és vívódását jól megjeleníti a szerző, de a többiekre jóval kevesebb gondot fordított. Nagyon sajnáltam, hogy Zuleekat nem ismerhettük meg jobban érdekes és izgalmas "főgonosz" volt, kíváncsi lettem volna rá. Persze nagyjából értjük és látjuk, hogy mi mozgatja őt, hogy mi van a felszínen De vajon milyen mélyebb rétegei vannak? Nagyon örültem viszont annak, hogy Torell ebben részben több szerepet kapott és nagyon örültem neki, hogy ő is Kiva pártjára áll. A személyes kedvencem Caldon volt, már a második részben is őt szerettem a legjobban, de a harmadik részben csak fokozódott a lelkesedésem. A humora, a személyisége teljesen elvarázsolt és nagyon szerettem, ahogy támogatta Kivát mindenben. 

A regény legizgalmasabb része az összecsapás volt az udvarban, rengeteg fordulatot tartogatott. Maga a lezárás nagyon tetszett, érdekes és izgalmas volt, a bónusz fejezetet pedig imádtam a kötet végén. Voltak pillanatok, amikor a szívemhez kaptam és többször is ráncoltam a homlokomat, annyira aggódtam, hogy végül mi sül ki az egészből, de abszolút ki tudtam egyezni a lezárással. 

A kötet abszolút olvastatja magát, a nyelvezete is tetszett, nem éreztem magyartalannak, vagy furcsának a szövegét. A borító nagyon szép, örülök, hogy nem változtatott rajta a kiadó.

Bár nem hibátlan a regény, de én összességében nagyon szerettem Kiva történetét. Egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam és bátran ajánlom mindenkinek. Ha szeretitek a fantasy könyveket, akkor szerintem érdemes esélyt adni A gyógyító sorozatnak. 

A recenziós példányt szeretném megköszönni a Maxim Kiadónak. Ha tetszett a könyv, akkor ITT tudjátok közvetlenül a kiadó oldaláról megrendelni. Ugyanitt pedig bele is tudtok olvasni a regénybe. 

Értékelés: 5/4

2025. március 17., hétfő

Olivia Ford: Mrs. ​Quinn híres lesz + Nyereményjáték


Sziasztok!

A Mrs. Quinn híres lesz című kötet nem más, mint egy óda a mennyei süteményekhez, miközben egy szívmelengető, keserédes történetet mesél el megöregedésről, szeretetről, és arról, hogy nem csak a fiataloknak lehetnek álmaik. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Jenny Quinnt, aki bebizonyítja minden olvasó számára, hogy nem csak a húszéveseké a világ. Hagyjátok, hogy ez a kedves kötet, elcsavarja a szíveteket és, ha nektek kedvez a szerencse, tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

A 77 éves Jenny Quinnt nem vezérelték nagy célok az életben. Boldog házasságára a legbüszkébb, férjével hamarosan a gyémántlakodalmukat ünneplik; minden más apróbb sikerét pedig a sütés iránti szeretetének köszönheti. Ezért saját magát is meglepi, amikor jelentkezik a nagy népszerűségnek örvendő Ki mit süt? nevű televíziós műsorba, ugyanis ez az első dolog, amit hosszú idő után csak magáért tesz. Még nagyobb meglepetésére beválogatják az új évad nyolc versenyzője közé.

A kamerák és az időre teljesítendő feladatok ismeretlen világában Jenny rettentően élvezi újdonsült függetlenségét. Ám e függetlenség és a versengéssel járó stressz hatására réges-régen eltemetett emlékek bukkannak elő. Egy bizonyos csokoládés csók miatt egyszer jegygyűrű került az ujjára; a cukros fánk egy vadidegen kedvességére emlékezteti; egy különös alakú kenyér pedig ahhoz a pillanathoz kapcsolódik, amikor örökre megváltozott az élete.

Van azonban egy titok, amit Jenny évtizedek óta őriz, még a férje sem tud róla, és alapjaiban rengetheti meg a házasságát. Ám most, ahogy a csillaga mind magasabbra emelkedik, és egyre többet kell megosztania magából a nézőknek, ő annál nehezebben tudja cipelni a múlt terhét. Vajon a rávetülő reflektorfény egy korábban ismeretlennek hitt boldogságot hoz el a számára, vagy nagyravágyása a vesztét okozza?

Olivia Ford regénye óda a mennyei süteményekhez, miközben egy szívmelengető, keserédes történetet mesél el megöregedésről, szeretetről, és arról, hogy nem csak a fiataloknak lehetnek álmaik.

Vannak történetek, melyek bemásznak bőrünk alá és egyszerűen nem engednek el, megragadják a szívünket, lelkünket és többé el nem ereszti. Az ilyen könyveket örökké a kezünkben akarjuk tartani. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után is. Nem tennénk mást, csak ölelnénk és magunkhoz szorítanánk és talán soha nem engednénk el. Számomra pontosan ilyen volt ez a kötet is. A Mrs. Quinn híres lesz című kötet egy rendkívül kedves kötet az életről, a családról és arról, hogy soha nem késő megvalósítani az álmainkat. 

Minden történet fontos és hozzánk ad valamit. "Egy olvasó ezernyi életet megél, mielőtt meghal. Az az ember, aki nem olvas, csak egyet.", mondja George R. R. Martin és talán ez az egyik legnagyobb egyetemes igazság ami tökéletesen jellemzi a könyvmolyok életét. A könyvek hű barátaink, amikor minden összeomlik körülöttünk. Amikor már nincs mit mondani, mikor az ember némán mered maga elé, mert úgy érzi kezdi elveszíteni önmagát, akkor van a legnagyobb szükség a szavak erejére. Az ismerős mondatok, az unalomig ismételt memoriterek, az elhasználódott szamárfüles könyvtári példányok vagy éppen kedvenc hőseink képesek még a legnagyobb letargiából is kirángatni minket. Sokszor mondják azt, hogy az olvasás terápia, ez a mondat pedig talán még soha nem volt olyan aktuális számomra, mint most. Nehéz volt a mai napom, így mindennél többet jelentett, hogy elmerülhettem Mrs. Quinn történetében. 

A Mrs. Quinn híres lesz egy olyan történet, mely tökéletesen bemutatja azt, hogy a hétköznapi emberek is képesek arra, hogy igazán nagy tetteket hajtsanak végre és azt, hogy legyünk akár 77 vagy éppen 82 évesek, az idő attól még nem áll meg számunkra és igenis jogunk van arra, hogy éljünk az álmainnak.  Egy igazán szívet melengető történet a sütemények és a cukrászat világából. Ez a regény bátorság, az erő, a szeretet, a barátság, a megbocsátás és az újrakezdés története egy igazán szerethető köntösbe csomagolva. Bebizonyítja, hogy nem csak a 20 éveseké a világ és soha nem késő, hogy hódoljunk a szenvedélyünknek. Már a a fülszöveg és a cím azt sugallta, hogy Olivia Ford története igazi lélekbonbon lesz számomra, így óriási lelkesedéssel álltam neki az olvasásnak. Olyan volt ez, mint egy habkönnyű pistkóta, mely bebugyolálta a kis szívemet és lelkemet. 

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják olvasót. Bár úgy drukkoltam Mrs. Quinnek, hogy bejusson végül a versenybe, mintha nem is erről szólna a könyv és nem lenne leírva a fülszövegbe, hogy a néni bejut majd a műsorba. Hősiesen bevallom, a regény végén még egy kicsit pityeregtem is, engem nagyon magával ragadott Jenny (Mrs. Quinn) személyisége és sorsának alakulása. Ahogy haladunk előre a történetben és az idős hölgy társai lehettünk a versenyen, megismerhettük a múltját is. Minden egyes fejezet egy édesség címét kapta, majd az étel egy ponton meg is jelent a fejezetben. A jelenben szemtanúi leszünk a különleges barátság kibontatkozásának (Azeez személyében), a múltban pedig felsejlik előttünk, hogy az idős néni milyen titkot őriz féltve immáron 60 éve. Olvasás közben akaratlanul is azt érezzük, hogy bárcsak mi is a családdal nézhetnénk a Ki mit süt? műsorokat, vagy bárcsak ott lehetnénk, hogy megkóstolhassuk Mrs. Quinn kreálmányait. 

A kötet szerintem nagyban tükrözte a The Great British Bake Off, vagyis magyarul a Sütimester hangulatát. Nekem legalábbis abszolút ezt juttatta eszembe. A kihívások, és maga a műsor menete nagyban emlékeztetett errre. Szóval aki imádja a műsort, az szerintem a könyvet is szeretni fogja majd. 

Jenny egy igazán szimpatikus szereplő, mint egy kedves nagymama. Persze nem tökéletes, követ el hibákat és nem mindig őszinte, de végül megtanulja, hogy az igazság mindennél előrébbvaló. Még akkor is, ha esetleg azzal megbántjuk a másikat. Nem dönthetünk más helyett, neki kell tudnia, hogy mit kezd majd az adott információval. Lehet megbocsát, lehet végül nem változik semmi, de ezt a döntést nem hozhatjuk meg a másik helyett. A legjobb és legtisztább út mindig az igazság, legyen az bármennyire fájdalmas. Mrs. Quinn férje Bernard egy igazi aranyember, imádtam, hogy mennyire bátorította a feleségét és az egészségügyi problémái ellenére is igazi támasz volt az idős hölgy számára. Minden vágyam, hogy 60 év múlva, mi is ilyen cukik legyünk majd Miklóssal. Bár talán nagyobb a valószínűsége annak, hogy ő jelentkezik majd egy sütis műsorba, mint én. De legalább ennyire fogom én is támogatni őt, mint az idős úr a feleségét. Nagyon szerettem még Azeez karakterét, aki a műsor egy másik szereplője. Az első pillanattól kezdve szoros barátságot ápolt az idős hölggyel, imádtam a párosukat. Megértem, hogy miért ők lettek a legnépszerűbbek a műsorból. :)

A könyv egyetlen hibája és hiányossága, hogy nincs a végén receptgyűjtemény. Imádtam volna, ha a végén helyet kap Mrs. Quinn receptes könyve. Ha nem is az összes, de a legfontosabb ételek helyet kaphattak volna benne. 

Összességében tényleg csak pozitívan tudok nyilatkozni erről a kedves kis könyvről. Engem nagyon megfogott ez a történet és biztos vagyok benne, hogy rajta lesz majd a kedvenceim listáján. Imádtam a karaktereket, a történetvezetés ívét, a nyelvezetet...egy szó, mint száz, engem teljesen megvett magának Olivia Ford. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe.


Nyereményjáték

Ebben a játékban most nincs más dolgotok, mint figyelmesen elolvasni a kiadó által feltöltött beleolvasó fájlt és válaszolni a feltett kérdésekre, a megoldást pedig beírni a Rafflecopter megfelelő sorába. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS
Milyen mérleget használ Mrs. Quinn?


a Rafflecopter giveaway

Állomások

03.17.: Csak olvass!
03.19.: This is my (book) universe.
03.21.: KönyvParfé
03.23.: Olvasónapló

2025. március 13., csütörtök

Elizabeth Lim: A ​hajnalszövő (A hajnalszövő 1.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyveknek köszönhetően már hazánkban is olvasható Elizabeth Lim nagysikerű, regénye, A hajnalszövő. Ráadásul a kiadónak hála, szemet gyönyörködtető, éldekorált változatban szerezhetik be a történetet a magyar olvasók. Elizabeth Lim legújabb fordulatos, fantasy duológiája a Hat bíborszín darumadár sorozat világában játszódik, ám a japán helyett ezúttal a kínai kultúrából merít. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Maia személyét, akinek legnagyobb vágya, hogy császári szabó lehessen és Edant a császár varázslóját, kísérjük el őket egy veszélyes kalandra és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet. 

Maia Tamarin minden vágya, hogy ő lehessen a legjobb szabó a birodalomban, és egyszer magának a császárnak készíthessen ruhákat. De mivel lánynak született, a legtöbb, amiben reménykedhet, egy előnyös házasság.

Ám amikor a császár az udvarba hívatja a lány beteg édesapját, hogy vegyen részt a birodalmi szabó megtisztelő és jövedelmező címéért folytatott versenyben, Maia átveszi az apja helyét, és fiúnak öltözve a Nyári Palotába utazik. Ha nyer, minden vágya teljesül. Ha veszít, a biztos halál vár rá. Csakhogy fogalma sincs, mire vállalkozott...

Elizabeth Lim legújabb fordulatos, sodró lendületű fantasy duológiája a Hat bíborszín darumadár sorozat világában játszódik, ám a japán helyett ezúttal a kínai kultúrából merít.


Elizabeth Lim az elmúlt időszakban nagy kedvenccé vált számomra. Ugyan látom és érzékelem a történeteinek hibáit, de egyáltalán nem zavarnak. Hiába érzem túlírtnak, vagy hiányosnak az írását, annyira elkap a hangulata, annyira visz magával a sodró lendülete, hogy nem érdekel semmi. Egyszerűen csak jó érzés olvasni a könyveit és szeretek elmerülni a történetben. 

A hajnalszövő egy igazán érdekes és izgalmas fantasy könyv, melyben markánsan megjelenik az ázsiai kultúra. Egy történet a család és a szeretet erejéről, és arról, hogy milyen nehéz dolga van egy lánynak, ha egy férfiak uralta világban be akarja bizonyítani, hogy ő is ér valamit. Egy történet arról, hogy néha legsötétebb időkban sem szabad feladni, menni kell és küzdeni, amíg csak képesek vagyunk rá. Néha semmi sem az, aminek látszik és egy roppant idegesítő varázslóról is kiderülhet, hogy vajból van a szíve. 

Elizabeth Lim regénye a Hat bíborszín darumadár sorozat világában játszódik, ám a japán helyett ezúttal a kínai kultúrából merít. A történet alapját egy Mulan feldolgozás adja. Maia a történet főszereplője egy szabómester lánya. Édesapjának ő a negyedik gyermeke, három idősebb fiútestvére van. A fiúkat nem érdekelte soha a varrás, vagy a hímzés, Maia azonban művészien bánt a tűvel. Ebben a világban azonban nem válhat mester egy nőből, a jóhírű szabók mind-mind férfiak. Így, amikor egy nap a császár udvarában versenyt hirdetnek meg és beteg édesapját is hívják, a lány veszélyes döntésre szánja el magát és úgy dönt, hogy férfi ruhában útra kell, egyik testvérének adja ki magát és így indul a versenyen. A vállalkozása nem veszélytelen, ha kiderül, hogy igazából nő, akkor ki is végezhetik. A fiatal lány azonban rettenthetetlen, hajtja a vágya, hogy elismert szabó legyen, de még fontosabb számára az, hogy családjának ne kelljen nélkülözések között élnie. 

Már a verseny sem volt egyszerű a lány számára, de miután a császár leendő felesége egy lehetetlen küldetéssel bízza meg őt, akkor válik még veszélyesebbé a kalandja. El kell készítenie Amana gyermekeinek a ruháját, napfényből, a hold világából és a csillagok véréből. A küldetés kulcsfontosságú, hiszen ezen állhat, vagy bukhat a béke. A császárnak és a sanszen lányának muszáj lenne összeházasodni, hogy ezzel megteremtsék a békét a császárságban. Így Maiának nem csak három ruhát kell elkészítenie, hanem meg kell menteni a világát is a pusztulástól. Vajon képes lesz megvarrni ezt a három ruhát? Összeházasodik a két fél? Eljöhet újra a béke A'landi számára? És hogyan alakul a kapcsolata Edannal, a varázslóval, akinél idegesítőbb személlyel talán még soha nem találkozott?

A cselekmény rendkívül érdekes és izgalmas, az atmoszféra és a mitológiai világ egyszerűen zseniális. A történet három részből áll. Az első részben a császári szabóversenyen van a fő hangsúly. A második részben az utazásról és az újabb küldetés teljesítéséről szól, a harmadik részben a szerző tulajdonképpen megágyaz a duológia következő részének. Az első rész nagyon tetszett, érdekes és izgalmas volt olvasni az udvari inktrikáról és arról, hogy miként tud Maia férfiként boldogulni az udvarban. A második rész nekem egy kicsit lassú volt, kicsit road trip jellegűre sikeredett. A két főszereplő útra kelt, egyik helyről mentek a másikra, ahol ütemtervszerűen veszélybe kerültek, küldetéseket teljesítettek, hogy végül elérjenek a palotába és Maia bemutathassa a három isteni ruhát. Nem azt mondom, hogy érdektelenek voltak ezek a fejezetek, csak talán lehetett volna kicsit feszesebb a tempója. Lapzur említése és Bandur említése és beemelése a történetbe viszont szerintem remek ötlet volt. Ez a furcsa és ijesztő sziget és a démon nem véletlenül lehet ismerős számotokra, hiszen mindkettő szerepelt A Hat bíborszín darumadárban is. A történet ugyanis ugyanabban a világban játszodik. 

Bevallom, a csavarok jelentős része engem nem ért váratlanul, valahogy a zsigereimben éreztem a főbb fordulatokat, de ettől függetlenül nem volt unalmas számomra a regény, nagyon szerettem a hangulatát. 

Maia óriási utat járt be, bebizonyította mindenkinek, hogy egy lány is lehet szabómester, pontosan ugyannyit érhet a munkája, mint egy férfinak. Erős karakter, aki bármire képes azért, hogy segítsen a családjának és azoknak, akik igazán fontosak számára. Kezdetben talán kissé félszeg és esetlen volt, de végül kompetens karakterré változott, aki kész arra, hogy megváltsa az egész világot. A másik főszereplő Edan, a varázsló. Arroganciája és stílusa kezdetben nagyon idegesítette a lányt, de végül közel kerültek egymáshoz az út során. Vajon kialakulhat-e őszinte és valós kapcsolat egy egyszerű, halandó lány és egy halhatatlan varázsló között? Igazán jól álltak egymásnak, vicces volt olvasni az évődéseiket, bár néha úgy éreztem, Maiát jobban idegesíti a fiú, mint az indokolt lenne. 

A borító egy igazi csoda, nagyon boldog vagyok, hogy meghagyta a kiadó, az éldekorált változat pedig igazi szerelem. Nagyon tetszik ez a kiadás, örülök, hogy a magyar változat ennyire szemet gyönyörködtető. Csak néhány oldalt olvastam angolul, így a fordításról túl sokat nem tudok mondani, de amit láttam, az jónak tűnt. Az biztos, hogy a könyv hangulata nagyszerű, ez pedig nagyban a fordításnak is köszönhető, hiszen vitathatatlanul gördülékeny és élvezetes olvasmány. Nagyon várom a folytatást is, kíváncsi vagyok hogyan végződik Maia és Edan története. 

Bár nem hibátlan, én mégis nagyon élveztem az olvasást. Ha szeretitek az ázsiai jellegű történeteket, akkor csak ajánlani tudom Elizabeth Lim regényét. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,2

Ha úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 
 


Nyereményjáték
Maia minden vágya, hogy ő legyen a legjobb szabó az egész birodalomban. Egy jó szabónak pedig ismernie kell a szabás, varrás és díszítés minden csínját és bínját. Így a mostani játékunk ehhez a világhoz kötődik. Minden oldalon találtok egy kérdést, nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, a helyes választ. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS
Az Európában fennmaradt legrégibb hímzések melyik században keletkeztek?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

03.13.: Csak olvass!
03.14.: Utószó
03.16.: Hagyjatok! Olvasok!
03.18.: Könyv és más