Liz Braswell: A ​vén idő mesél + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Liz Braswell regénye, A vén idő mesél, ami a Sorsfordító történetek legújabb része. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják ezt a különleges regényt, amiben Belle és a Szörnyeteg együtt nyomoznak a családjukat érintő, sötét rejtélyek után, melyek több mint két évtizede kísértik őket. Tartsatok velünk, ismerjétek meg a történetet és annak szereplőit, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egy példányát. 

Mi lett volna, ha Belle édesanyja az, aki megátkozta a Herceget?

Belle nem mindennapi lány: okos, találékony, és mindenekelőtt nyughatatlan. Arra vágyik, hogy végleg maga mögött hagyhassa a vidéki falvacskát, ahol felnőtt. Fel akarja fedezni a világot, holott az édesapja még attól is vonakodik, hogy a kis házikójukat elhagyja, mert azt reméli, hátha Belle anyja egyszer csak visszatér - az anya, akire Belle alig emlékszik. Belle történetesen egy félelmetes, dühös szörnyeteg foglya is. És jelenleg ez a legfőbb gondja.

Ám amikor Belle megérinti a Szörnyeteg elvarázsolt rózsáját, hirtelen érdekes képek villannak fel előtte - képek az édesanyjáról, akiről azt hitte, hogy soha többé nem fogja már látni. De, ami még furcsább, hogy az anyja nem más, mint maga a gyönyörű Varázslónő, aki valaha megátkozta a Szörnyeteget, a kastélyát és annak minden lakóját. A megdöbbent és összezavarodott Belle-nek és a Szörnyetegnek össze kell fognia, hogy megfejtsék a családjukat érintő sötét rejtélyt, amely huszonegy éve tart már.

Mindig is imádtam a meséket, a mai napig óriási lelkesedéssel nézek meg minden rajzfilmet. Az utóbbi időben fedeztem fel magamnak a retelling típusú regényeket, melyek ismert mesékre támaszkodnak, de teljesen új köntösbe csomagolják a már jól ismert történeteket. Kiskoromban nagyon szerettem A Szépség és a Szörnyeteg című mesét, mai napig is ez az első számú kedvencem. Belle karaktere azonnal levett a lábamról, ő volt az első barna hajú hercegnő és ez akkor nagyon sokat jelentett számomra. Ráadásul olvasni is szeretett, szóval azonnal egy igazi példaképpé vált számomra. 

Liz Braswell regénye, A vén idő mesél még 2016-ban jelent meg külföldön, a kötet közepesen értékelt a az oldalakon. Nem a leggyengébb műveinek egyike, de nem is tartozik a legjobbak közé. Őszintén bevallom, eddig nem tartozott a kedvenceim közé, Jen Calonita és Elizabeth Lim regényei jobban elnyerték a tetszésemet, de ennek ellenére óriási lelkesedéssel vártam az írónő legújabb, magyarul megjelenő kötetét, hiszen Belle a legnagyobb kedvencem. Imádom magát a mesét is, szerintem ezerszer láttam már és talán soha nem is fogom megunni a Szépség és a Szörnyeteg történetét. Kicsit féltem a kötettől, hiszen mivel Belle a kedvenc Disney hercegnőm, így aggódtam, hogy túlságosan magasra teszem majd a lécet és a kötet nem fogja tudni megugorni majd számomra. Végül azonban kielégítő olvasmányélménynek bizonyult. Sok dolog kifejezetten tetszett benne, de kedvencet azért nem avattam. 

A vén idő mesél egy teljesen kicsavart  Szépség és a Szörnyeteg történet, ahol arra a kérdésre kaphatunk választ, hogy mi történt volna akkor, ha a herceget Belle édesanyja átkozta volna meg. A regény teljesen új irányba viszi ezáltal a történetet, rengeteg új helyzetet és karaktert ismerhetünk meg általa. Nem hittem volna, hogy Belle története ennyi csavart rejthet még. Minden kedvelt és utált karakter helyet kapott az írásban, csupán kicsit más szerepet szánt nekik az írónő. 

A cselekmény rendkívül érdekes és izgalmas, bár nyomokban tartalmazza a főbb pontokat és a karaktereket mégis teljesen új és más irányt kapott a történet. A sztori nagyjából stimmel addig, hogy Belle átvállalja a fogságot a Szörnyeteg várában, de innentől kezdve új vizekre evezünk. Amint Belle megérinti a Szörnyeteg elvarázsolt rózsáját, hirtelen érdekes képek villannak fel előtte, ráadásul még az átok is beteljesülni látszik. Ahogy haladunk előre a történetben, Belle és a Szörnyeteg számára egyre fontosabbá válik, hogy felkutassák a Varázslónőt, megtörjék valamilyen módon a varázslatot és megfejtsék a múltjukat érint sötét rejtélyt. 

A legérdekesebb része az volt a történetnek, hogy az írónő egy teljesen új konfliktust emelt be a történetbe. A charmente (varázslény, vagy valamilyen varázslatos képességgel bíró) és a natural (átlagos, varázstalan) csoport között fennálló ellentét érdekes színezetet adott a történetnek. Az emberek egy idő után félni kezdtek azoktól, akiknek volt valamilyen képessége, üldözni kezdték őket és alacsonyabb rendűnek kiáltották ki őket. Olyan volt ez, mint egy boszorkányüldözés, vagy mint a holokauszt. Ez a változtatás személy szerint nagyon tetszett nekem és tökéletesen beleillett a narratívába. 

A karakterek szerethetők voltak, nagyon szerettem Szörnyeteg karakterét, azt viszont sajnáltam, hogy Belle ebben a regényben valahogy nem került közel hozzám. Ez némileg csalódással töltött el. Nem igazán tudtam mit kezdeni a vívódásaival és bár a herceggel nagyon jól kiegészítették egymást, valami plusz mégis hiányzott nekem belőle. Talán Belle bája veszett el valahol útközben számomra. A kastélyban lakó szolgálók kissé haloványak voltak számomra, nem tudták idézni a mese hangulatát.

Kétségtelen, hogy mint Belle, mind pedig a Szörnyeteg komoly jellemfejlődésen ment keresztül, jó volt látni, hogy a herceg szép lassan kilép a szülei árnyékából és levetkezői az önzőségét. Belle pedig megtanulta, hogy a kalandok soha nem olyanok, mint a könyvek lapjain és ahhoz, hogy boldog legyen a befejezése.

Ha ismeritek az írónő munkásságát, akkor tudhatjátok, hogy nem áll tőle távol a sötétebb atmoszféra sem. Liz Braswell most sem tudott kilépni a cipőjéből és határozottan úgy éreztem, hogy még mindig nem fél attól, hogy be kell piszkolnia a kezét. A baljóslatú kastély, az átok, az eltűnések és a kísérteties elmegyógyintézet mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy az írónő megcsillogtassa a kreativitását. És bár a kötet egyáltalán nem hibátlan, vagy azt, hogy az írónő tökéleteset alkotott, hiszen a kötetnek több hibája is van, de abszolút dicséretes a törekvése. 

A borító nagyon tetszik, az élfestést egyszerűen imádom, hihetetlenül jól mutatnak egymás mellett a színes könyvek. Nekem eddig ez a személyes kedvencem, egy igazi csoda. 

Összességében úgy gondolom, hogy ha nem is tökéletes, de azért jó kis olvasmány volt Liz Braswell legújabb, magyarul megjelent regénye. Ugyan nem hozta nekem a kötet A szépség és a szörnyeteg hangulatát és nem is lett akkora kedvenc, de nem bántam meg, hogy elolvastam. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/3,85

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek az elátkozott kastély lakóit. Minden állomáson láthattok egy fotót, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni a karakter nevét, és beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

02/10 Milyen könyvet olvassak?

02/12 Csak olvass!

02/14 Utószó

02/16 Readinspo

02/18 Hagyjatok! Olvasok!

02/20 Szembetűnő

02/22 Dreamworld

Read More

Helena Kraljič: A ​telihold titka + Nyereményjáték

Sziasztok!

Ti ismeritek a telihold titkát? Ebben a bájos mesekönyvben az állatok aggódva figyelik, hogy a hold egyre csak fogy és fogy, majd egyszer csak eltűnik. Vajon mi történik ilyenkor, mi az oka a hold változásának? Tartsatok velünk, merüljünk el együtt Helena Kraljič kedves meséjében, ha pedig nektek kedvez a szerencse meg is nyerhetitek a kötet egy példányát. 

Az állatok aggódva figyelik, ahogy a telihold egyre csak fogy, minden egyes nappal vékonyabb lesz, majd eltűnik...

Ez a képeskönyv nem csupán a Hold titkairól mesél, valójában sokkal többet tanít nekünk. Például arról, hogy milyen elmondhatatlanul fontos a közös meseolvasás, vagy hogy miért beszélgessünk a félelmeinkről a barátainkkal.

Az aggodalmak, huss, elszállnak, és előbb-utóbb minden elrendeződik, minden kisimul, és kerek lesz, pont mint a Hold.

Mikor megláttam ezt a kedves mesekönyvet tudtam, hogy mindenképpen szeretném majd beszerezni. Helena Kraljič mesekönyve azonnal levett a lábamról. Már akkor beleszerettem, mikor még csak a borítóját láttam. A fülszöveg elolvasása után pedig szemernyi kétségem sem volt afelől, hogy ezt a kötetet mindenképpen szeretném a polcomon tudni. Az utóbbi időben előszeretettel pásztázom a csillagos eget, egyre jobban foglalkoztatnak a különböző konstellációk és a csillagászat, szóval a hold sem maradhat ki az érdeklődési körömből. 

A hold titka egy igazán bájos és szerethető mesekönyv, mely a holdat állítja a középpontba. Mi felnőttek már nem lepődünk meg rajta, de a gyermekek számára furcsa lehet látni, hogy az égbolton látott hold napról napra változtatja az alakját. Egyik nap még szépen gömbölyödik, a következő napokban pedig fogyni kezd. Vajon hova tűnik ilyenkor? Ahogy a gyermekeknek, úgy az erdei állatoknak is nagy fejtörést okoz a hold eltűnése. 

A történet szerint az erdő állatai egy ünnepséget tartanak, amikor is észreveszik, hogy milyen szép kerek a hold. Ahogy azonban haladunk egyre előre a hónapban, észreveszik, hogy csökkenni kezd. Napról napra, aggódva kémlelik az égboltot és el se tudják képzelni, hogy hova is tűnhet. A medve, a róka, a farkas, a borz, a nyuszi, de még a mókus is azt találgatja, hogy vajon mi történhetett vele. A történet végére azonban természetesen elszállnak az aggodalmak, minden elrendeződik és szép lassan újra kerek lesz a világ, pont, mint a hold is. 

A könyv tökéletes esti olvasmány, de délutáni bekuckózáshoz is remek választás. Nem túl hosszú, az egész kötetet el lehet olvasni egyszerre minden nehézség nélkül. Szerintem a legkisebbek érdeklődése és figyelme is kitart a mesekönyv egésze alatt. A kötet persze nem csak a hold titkát tárja fel előttünk, hanem azt is bemutatja, hogy mennyire fontos a közös meseolvasás.

A közös mesélés erősíti a gyermek-szülő kapcsolatot. A mindennapi nagy rohanásban néha elfeledkezünk a minőségi időtöltésnek a jelentőségéről. Az egészséges testi, szellemi és lelki fejlődés egyik titka az odafigyelés,  a minőségi együtt töltött idő. No de mit is jelent a minőségi idő? Ez tulajdonképpen tartalmas együtt töltött időt jelent, ahol nem csupán egy térben vagyunk gyermekünkkel, hanem csakis ráfigyelünk, egymásra hangolódunk. Ilyenkor érzelmileg és agyilag is csak vele törődünk. A minőségi idő lényege a kölcsönösség, amikor mindkét fél a másikra irányítja a figyelmét, ilyenkor egy nagyon fontos érzelmi kötelék jön létre ez az összetartozás érzése. A testi, lelki és érzelmi fejlődéshez ezek meghatározó pillanatok. Ahhoz, hogy gyermekünk egészségesen fejlődjön tehát, elengedhetetlenül fontos, hogy betöltsük érzelmi szükségleteit, azaz érezze szeretetünket, elfogadásunkat és hogy néha azt is, hogy milyen amikor csak ő áll a figyelem középpontjában. A minőségi időt bármivel tölthetitek, nem kell, hogy különleges legyen, egy közös főzés, játékos rendrakás, közös játék vagy egy esti meseolvasás is lehet,  ezek az emlékek mind mind mélyen rögzülni fognak bennük és egy biztos pont lesz az életükben. A telihold titka egy tökéletes olvasmány a közös esti összebújáshoz. 

A történet tanulsága ezen felül még az is, hogy ne tartsuk magunkba félelmeinket, beszéljünk azokról családunknak és barátainknak. Nem szabad ezeket magunkba tartani, hiszen közösen mindent könnyebb megoldani.

A kötet nyelvezete egyszerű, remek választás az ovis korosztály számára. A kicsikkel együtt figyelhetjük olvasás után, hogy az adott napon a hold mire hasonlít éppen. Esetleg egy kiflihez, vagy éppen egy sajtkoronghoz hasonlít. Az illusztráció nagyon kedves, az állatos rajzok nagyon szerethetők, már az is élmény, ha csak lapozgatja az ember. 

A telihold titka összességében egy igazán kedves és bájos mesekönyv, mely nagyszerű választás lehet az óvodás korosztály számára. Nemcsak a hold fázisait ismerhetik meg a gyerkőcök, hanem megismerhetik a közös meseolvasás örömét és megtanulhatják azt is, hogy miért fontos beszélgetni félelmeinkről és aggodalmainkról a barátainkkal és családunkkal.  Ha egy aranyos állatos mesekönyvet kerestek, akkor csak ajánlani tudom nektek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani játékunkban az erdőben élő állatokra koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy állatot, ám a betűk valahogy összekeveredtek. Nincs más dolgotok, mint kibogozni a helyes sorrendet és a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik állatra gondoltunk. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

AZ ÉN ERDEI ÁLLATOM

K A R Ó

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

02.08.: Szembetűnő

02.10.: Csak olvass!

02.12.: Könyv és más

02.14: Milyen könyvet olvassak?

02.16.: KönyvParfé

Read More

Sarah Turner: Stepping ​Up – Beth felnő + Nyereményjáték

Sziasztok!

Sarah Turner neve már ismerős lehet a hazai közönség számára, 2019-ben jelent meg a Sz@ranyu naplója című regénye. A 21. Század Kiadó jóvoltából most egy újabb kötetét ismerhetjük meg, melynek főszereplője egy Beth nevű, harmincas éveiben járó nő, akinek egy tragikus esemény során teljesen megváltozik az élete. Tartsatok velünk, ismerjétek meg ezt a szívszorító és kedves történetet, ha pedig nektek kedvez a szerencse meg is nyerhetitek a kötet egy példányát. 

Eddig senkinek nem kellett gondját viselnie.

Ezentúl másképp lesz.

Beth soha semmit nem csinált huzamosabb ideig. Össze se tudná számolni, hány munkahelyen mondott fel, hány pasival szakított, és még mindig a régi gyerekszobájában alszik. Nem mintha ne próbált volna felnőni, de eddig egyetlen kötelességét sikerült csak menetrendszerűen teljesíteni: péntek este mindig ott ül a kocsmában.

Aztán egy reggelen tótágast áll a világa – egy kimondhatatlan tragédia nyomán ott találja magát a tinédzser unokahúga és a bölcsődés unokaöccse mellett. Beth lesz a gyámjuk, és ezzel kezdetét veszi valami, ami a lány számára egészen ismeretlen: plüsselefántok és lefekvés előtti mesék. Még soha nem vállalt felelősséget senkiért – nem kell hozzá sok, hogy úgy érezze, ezt az egészet nem neki találták ki.

Mi van, ha egyszerűen alkalmatlan? Beth megmagakcsolja magát. Most az egyszer nem adja fel. Ideje helytállni.

Sarah Turner neve ugyan nem volt ismerős számomra, de a Next21 Kiadónál megjelent regénye azonnal felkeltette az érdeklődésemet az érdekesnek tűnő fülszövegével. Szeretem azokat a könyveket, amelyek kicsit összetörik a szívemet és a lelkemet és a fejlődéstörténetek is nagy kedvencek nálam, így egy másodpercig sem volt kérdés számomra, hogy elolvasom-e a kötetet. És bár bevallom, nem vagyok maradéktalanul elégedett, de összességében kifejezetten kedveltem Beth történetét. 

A Beth felnő című regény egy igazán szívbemarkoló és kedves kötet egy fiatal, harmincas nőről, aki egy tragédiát követően arra kényszerül, hogy felnőjön. Egy megható történet a gyászról, a megküzdésről és arról, hogy mennyire fontos a támogató közeg, ha egy ilyen volumenű eset történik egy családban. 

A történet főszereplője Beth, aki ugyan már betöltötte a harmincat, de ezt a viselkedése alapján senki nem mondaná meg. Még soha nem vállalt felelősséget senkiért, több munkahelye volt már az élete során, mint amit az embernek be merne vallani. Még mindig a régi szobájában lakik és a párkapcsolatok terén sem túl sikeres. Olyan, mint egy nagy gyerek, egyszerűen képtelen volt felnőni. Egy nap azonban váratlan tragédia rázza meg a családot és hirtelen ott találja magát a tinédzser unokahúga és a bölcsődés unokaöccse mellett. Vajon képes lesz arra, hogy megfelelő otthont biztosítson a gyerekeknek és fel tud nőni a feladathoz? 

A könyv nyelvezete kellően élvezetes, könnyen és gyorsan lehet haladni az olvasással. Bevallom, sokszor hangosan felnevettem rajta, máskor pedig rendkívül elgondolkodtatott a történet és olyan is volt, hogy elmorzsoltam egy-egy könnycseppet olvasás közben. Sarah Turner nagyon jól egyensúlyozott a komoly és könnyedebb részek között. A szomorkásabb részek összetörték a szívemet, más részek pedig csordultig töltötték a kis lelkemet. Beth karaktere engem nagyon magával ragadott. 

Bár nem hasonlítunk egymásra, mégis nagyon megfogott az élete. Szerettem a stílusát, a viselkedését és még akkor sem tudtam haragudni rá, mikor kissé idegesítően viselkedett. Nagyon inspiráló volt látni, ahogy átlépett önmagán, levetkőzte a saját korlátait és a gyerekek kedvéért megtanult felelősségteljesen élni. Persze sokszor és sokat hibázott, de nem adta fel. Képes volt felállni és továbbmenni, és közben végig hitt és bízott abban, hogy a dolgok jobbá válhatnak. 

Az írónő remekül bánt a karakterekkel, a mellékszereplők is nagyszerűek, imádtam az idős szomszéd Albert és Ted (a bölcsis kisfiú) karakterét a szívembe zártam mindkettejüket. Egyedül talán Beth anyukáját nem tudtam sokáig megkedvelni, számomra túlságosan merev volt a karaktere és egyáltalán nem tetszett, hogy mennyire nem támogatta a lányát ebben a nehéz és embert próbáló időszakban. Sokszor éreztem azt, hogy Beth karakterét nagyon visszafogta az, ahogy az emberek őt látták. Ha az iskolában egy gyermekre azt mondják a tanárai, hogy buta és ostoba és képtelen megoldani egy-egy feladatot, akkor egy idő után tényleg eljut arra a szintre, hogy nem csinálja meg azokat. Hiszen mi értelme annak? Ha próbálkozik és rosszul csinál valamit...leszidják. Ha nem szenved vele...leszidják. Ha ugyanaz lesz a végkifejlet, akkor minek dolgozzon és küzdjön? A végeredményen úgysem változtat. Valahogy így láttam én Betht is. Minek próbálkozzon felelősségteljesen élni, ha egy-egy hibája után mindig csak megrázta mindenki a fejét, hogy igen-igen..a mi Bethünk már csak ilyen. Nem azt mondták neki, hogy küzdjön és próbálkozzon. Sajnos egy ilyen szörnyű tragédiának kellett történnie ahhoz, hogy legyen motivációja és ereje változtatni. 

Nagyon szerettem, ahogy Jorival alakult a kapcsolata, ugyan el tudtam viselni több romantikus jelenetet, de végtére is ez a történet Bethről és az ő fejlődéséről szól. Örültem neki, hogy nem vitte el az írónő egy gicces, romantikus történet irányába a szálat. Hiszen egyszerűen hiteltelen lett volna, ha a kialakult élethelyzetben a főszereplőnek a szerelmi élete lett volna a legfontosabb tényező. 

A könyv vége tetszett is meg nem is, én személy szerint úgy érzem, hogy csak félig kaptam meg a feloldozásomat. És igen-igen..tudom. Fentebb azt írtam, hogy Bethről szól ez a történet így ő a legfontosabb szereplő, de olyan boldog lettem volna, ha kórházas történetszál is feloldódott volna. Nekem ez nagyon hiányzott, maradt bennem némi hiányérzet ezzel kapcsolatban. 

Összességében kifejezettem szerettem Sarah Turner regényét, jó kis olvasmánynak bizonyult. Ugyan nem lett nagy kedvenc és maradt is bennem egy kisebb hiányérzet, de egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Ha szeretitek a szívbemarkoló és kedves regényeket, akkor csak ajánlani tudom Beth történetét. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A kiadónál több romantikus könyv is megjelent az elmúlt évek során, mostani játékunk ezekkel a kötetekkel kapcsolatos. Minden állomáson találtok egy homályos borító részletet. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi a kötet címe. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

02.08.: Csak olvass!

02.10.: Szembetűnő

02.12.: Betonka szerint a világ...

02.14.: KönyvParfé

Read More

Bauer Barbara: Vörös ​posztó + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Jaffa Kiadó jóvoltából múlt év végén megjelent Bauer Barbara legújabb regénye, a Vörös posztó. Ezúttal három bloggerünk követi végig négy generáció titkokkal teli életét. Ha velünk tartotok, a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Körösi Laura háromgyermekes, boldog házasságban élő ötvenes nő. Az élete ugyan izgalmaktól mentes, de talán éppen ezért gondolja úgy, hogy ennél többet nem is kívánhatna magának. Férje sikeres építész, a három fia közül az egyik egyetemre jár, a másik nősülni készül, a harmadik lázadó kamaszévei előtt áll. Laurának nincs más dolga, mint egyengetni a gyerekei útját, és segíteni férje munkáját. Nagy ritkán mégis rátör egy sosem élt élet utáni nosztalgikus vágy. Ilyenkor elmegy a nagyanyjához, és szétnéz a dédnagymama festményei között a padláson.

Laura gyermekkorát a dédnagymamája, nagymamája és édesanyja hármasában töltötte, a három nő hallgatással teli, feszült kapcsolata között egyensúlyozott, miközben fogalma sem volt, mi okozza az örvényt a felszín alatt. Legjobban a dédnagymamájához kötődött, a bohém, ifjúkorában színésznőnek készülő, később minden örömét a festésben kiélő asszonyhoz.

Hosszú évek teltek el, mire Laura teljesítette egykori ígéretét, és a dédnagymama festményeiből kiállítást szervezett. Arra azonban nem számított, hogy minden egyes kép a saját múltjának egy darabja, minden egyes szín egy emléktöredék, a képekhez tartozó elbeszélések pedig lassan kibontakozni engednek egy évtizedekre hallgatásba burkolódzott történetet.

Titkok, elhallgatás. Vajon mi okoz nagyobb lelki terhet: a kíméletes csend, vagy a kimondott, olykor kegyetlen valóság?

Bauer Barbara új regénye a négy asszony történetén keresztül egy generációkon átörökített, mélyen elzárt trauma útját követi végig a tragédia pillanatától a felismerés napjáig, a II. világháború végjátékától napjainkig.

Nagyon szeretem azokat a regényeket, amelyek középpontjában különböző emberi sorsok állnak, így Bauer Barbara Vörös posztó című regénye azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Az utóbbi időben több olyan kötet is a kezembe került, melyben megjelent a transzgenerációs elmélet, vagyis az úgynevezett örökölt sors. Az elmélet szerint minden generáció meghatározza az utána jövő generációk sorsát, éppen ezért nagyon fontos, hogy megismerjük felmenőink történetét annak érdekében, hogy megértsük önmagunkat. Tehát, ha meg akarjuk érteni a belső folyamatainkat, hogy mi az, ami bennünk zajlik, ahhoz nem elég csak a saját életutunkat megvizsgálni, meg kell nézni, hogy a szüleink, nagyszüleink, vagy akár a dédszüleink milyen veszteségeket éltek át, vagy éppen azt, hogy milyen küzdelmeik voltak. A felmenőink élményei, fájdalmai, de megoldókulcsai is hatással vannak arra, hogy mi hogyan éljük az életünket, hogyan viszonyulunk egy-egy nehéz élethelyzethez, de arra is, hogy milyen kapcsolati rendszert alakítunk ki magunk körül. 

Történetünk főszereplője Kőrösi Laura, egy ötvenéves hölgy, akinek az élete tökéletesnek tűnhet első ránézésre. Jó a kapcsolata ápol az édesanyjával, van egy remek férje és 3 fia. Azt azonban a külső szemlélő nem látja, hogy milyen nehézségekkel kell neki megküzdenie. Hogy az elsőre jónak tűnő kapcsolat, inkább toxikus és abból fakad, hogy egy anya képtelen leválni a gyermekéről. Hogy egy nő, önmagát háttérbe szorítja és az egész életét annak szenteli, hogy a családját boldoggá tegye. Egy nap gyökeresen megváltozik az élete. Egy nem várt hírt kap. Még aznap találkozik Ádámmal egy galéria vezetőjével, aki dédnagymamájának a képeiből szervez kiállítást, és a nőnek gyökeresen megváltozik az élete. 

A regény középpontjában négy generációnak a női tagjai állnak és a közöttük lévő dinamikát ismerhetjük meg a főszereplőnk, Laura által. Bevallom nektek, a regénnyel kapcsolatban rendkívül felemás érzéseim vannak. A képek leírását és ezáltal a visszaemlékezéseket nagyon szerettem. Bauer Barbara nagyon szépen írt, rendkívül élvezetes volt ezeket olvasni. A nyelvezete itt rendkívül lírai, tökéletesen illeszkedett, szinte láttam magam előtt a képeket, a színeket és megjelent előttem a múlt is. Ahogy haladunk előre festményről festményre kirajzolódik előttük a négy nő életútja  Laurával együtt megismerjük a családjának igazi történetét és szép lassan megértjük a családjának női tagjai közötti dinamikát, hogy miként válhatott ennyire furcsává, tartózkodóvá és toxikussá a családtagok viszonya.

Ahhoz, hogy meggyógyuljon Laura lelke és a teste, fel kell ismernie, hogy mi tartotta eddig őt vissza és meg kell tanulnia élni. Meg kell tanulnia, hogy nem önzőség az, ha kimondja, hogy mire vágyik valójában és nem szabad minden egyes alkalommal önmagát háttérbe szorítania. Megérti, hogy igenis lehetnek igényei és anyának/feleségnek lenni nem azt jelenti, hogy megszűnünk nőnek létezni. Ahogy látjátok, a történet 

A jelent viszont borzasztóan nehezen tudtam olvasni, sokáig nem tudtam megfogalmazni magamnak, hogy mi lehetett a bajom, de talán egyszerűen nem tudtam rezonálni Laurával. Annyi minden zavart benne, hogy azt leírni is nehezen tudom. És persze látom és érzem, hogy a hibái teszik őt emberré, de én sokszor csak forgattam a szemem olvasás közben. Ezeknél a részeknél a nyelvezet sem tetszett annyira, a mondanivaló sokszor szájbarágósra sikerült. A tanulság ugyan rendkívül fontos, de mindig sokkal értékesebb számomra, ha nekem kell kiáznom azt, ha nem kínálják számomra tálcán, hanem egyszerűen én ismerem fel azokat. Ádám szájából azonban rendkívül pontosan, többször és többféleképpen meghallgathatjuk a főbb tanulságokat, így igazából nem is kell sokat gondolkodnia az olvasónak. De talán nem is feltétlen az a célja a könyvnek, hogy magát a tanulságot kihámozza, hanem sokkal inkább azt, hogy a tanulságot magáévá tévén tegye mérlegre a saját életét és Laurához hasonlóan merjen élni. És talán amiatt történhet meg az, hogy úgy érzem, hogy nem nekem való ez a regény. Éreztem már azt olvasás közben, hogy valamihez túl idős vagyok, most ennek pontosan az ellenkezője történt. Egyszerűen túl fiatal voltam ehhez a történethez. És bár a generációk sorsa egyszerűen elvarázsolt, mégsem lett számomra egy kimagasló olvasmányélmény. Emellett valahogy Ádám és Laura "kapcsolata" is feldolgozhatatlan volt. Persze, léteznek lelki társak és van úgy, hogy egy idegennek könnyebben megnyílik az ember, de számomra kicsit szürreális volt ez. Sors ide, vagy végzet oda, valahogy túlságosan hirtelen volt nekem ez. Biztos azért van, mert nem tartok itt az életemben és bár Ádám és Laura sorsának egy részében én is osztozom, de valahogy még azzal sem tudott bevonzani a regény, sőt....ez volt az, ahol majdnem elvesztett. 

Laurának persze nincs könnyű dolga, hiszen három generációnyi béklyót kell levetnie magáról, felmenői életét megismervén azonban elkezdhet építkezni és továbblépni. Most hogy írom a bejegyzésem, nekem az is eszembe jutott, hogy talán az sem véletlen, hogy Laurának fiai vannak. Talán már ez is előre jelzi azt, hogy ő lesz az, aki végre tényleg képes lesz kilépni a fényre, akire nem vetül majd édesanyja árnyéka. Aki képes lesz élni és képes lesz arra, hogy megbirkózzon a múlttal. 

Összességében nagyon érdekes olvasmánynak bizonyult a Vörös posztó. Ahogy írtam, rendkívül felemás lett vele a kapcsolatom. A múltat és a festmények elbeszéléseit nagyon szerettem, de a jelen nem volt rám nagy hatással. A mondanivalója rendkívül fontos, de számomra sokat veszített az értékéből a szájbarágóssága miatt. Ha szeretitek az ilyen jellegű regényeket, vagy egyszerűen úgy érzitek, hogy szükségetek van egy kis bíztatásra ahhoz, hogy vállalni merjétek magatokat és éljetek, akkor nagyszerű olvasmányélményben lehet részetek. Olvassátok, szeressétek!

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A játék során az lesz a feladatotok, hogy a blogjainkra kitett idézetek alapján kitaláljátok, Bauer Barbara mely korábbi könyvéből valók. Írjátok be a könyv címét a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít, a Rafflecopter dobozban megadott válaszokat pedig sajnos utólag nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük, ezután 72 órán belül kérünk visszajelzést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

IDÉZET

„Neki megadatott, hogy megöregedhetett. Kapott hozzá időt.”

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

Blogturné Klub

01. 31. Spirit Bliss Sárga könyves út

02. 02. Szembetűnő

02. 04. Csak olvass!

Read More

Lindsay Galvin: A ​Titanic négylábú hőse + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Titanic történetét sok könyv és film feldolgozta már, ezúttal azonban egy olyan regényt hozott el nekünk a Manó Könyvek, ami gyerekek, fiatalok számára meséli el a történetet egy kislány és egy újfundlandi kutya, Rigel főszereplésével. Tartsatok velünk a tragikus, mégis izgalmas kalandon, és nyerjetek a turné végén ti is egy példányt a könyvből.

Sid, a fiatal hajósinas büszke arra, hogy a Titanicon, a valaha épült legnagyobb óceánjárón szolgálhat. Clara is kalandokról ábrándozik, ő azonban potyautas egy jóval kisebb hajó, a Carpathia poggyászterében. Itt ismeri meg Rigelt, a behemót, de annál kedvesebb kutyust, akit csomagként adtak fel a hajóra, hogy eljusson új gazdájához. Találkozásukkor még egyikük sem sejti, hogy milyen nagy szükségük lesz egymásra egy közelgő fagyos, vészterhes éjszakán.

Lindsay Galvin neve már nem volt ismeretlen számomra, de bevallom még semmit sem olvastam az írónőtől. Ezelőtt két könyve jelent meg magyarul: Darwin sárkányai és Barátom, az oktopusz. Ugyan mindkettőt beszereztem már egy vásár alkalmával, de eddig nem sikerült még egyiket sem sorra keríteni. Mikor azonban felmerült a turné lehetősége A Titanic négylábú hőse című kötettel egy másodpercig sem haboztam. Egyrészről nagyon szerettem volna megismerni már az írónő stílusát, másrészről nagyon kíváncsi voltam, hogy miként lehet a Titanic katasztrófájának történetét úgy adaptálni, hogy a 10-14 éves korosztály számára is élvezhető és izgalmas olvasmány legyen. Hogy átérezzék a tragédia súlyát, ugyanakkor ne traumatizálja őket az eset. 

Gondolom nagy titkot nem árulok el azzal, hogy minden várakozások ellenére a Titanic nevű óceánjáró luxushajó 1912.04.14-én elsüllyedt és 1500 ember halálát okozta ezzel. A hajótörténelem egyik legnagyobb katasztrófája, amely nem csak az áldozatok száma miatt, hanem a hajú "elsüllyeszthetetlenségének" mítosza miatt is mélyen bevésődött mindenki tudatába. A katasztrófa és a baleset a ami napig foglalkoztatja az embereket. Dokumentumfilmek és könyvek, kiállítások, hollywoodi alkotások és több történelmi regény is foglalkozott már a balesettel, így kíváncsi voltam, hogy az írónő mit hoz ki a témából. Azt hiszem, hogy ezen a téren Lindsay Galvin jelesre vizsgázott. Nagyszerűen adaptálta a történetet és összességében egy igazán izgalmas regénnyel örvendeztette meg az olvasóit. A Titanic tragédiáját már sokan, sokféleképpen feldolgozták, így nem könnyű újdonsággal szolgálni, de talán ez az első olyan regény, ami ténylegesen a fiatalabb korosztályt célozza meg. 

A Titanic négylábú hőse egy rendkívül izgalmas és szívbemarkoló regény a Titanicról és arról, hogy miként is válhat egy teljesen átlagos hajó teljesen átlagos utazóközönségéből történelmi jelentőségű hőstett és egy szeleburdi kislány az újdonsült barátjával miként válhat központi figurává a mentés során. 

A történet tulajdonképpen két szálon fut. Egyrészről bepillantást nyerhetünk egy fiktív szenátusi vizsgálóbizottsági kihallgatásba, ahol egy harmadosztályon szolgáló utaskísérő, Sid Daniels tanúvallomásában olvashatunk a tragédiáról és az ő megmeneküléséről. Nagyon tetszett, hogy a szerző jegyzetéből kiderült, hogy a karaktert az az utaskísérő inspirálta, aki ténylegesen utoljára hagyta el a Titanic fedélzetét és segédkezett a mentőcsónakoknál is. Ugyan a vele történt események egy része csak a képzelet szüleménye, ugyanakkor személyével a hajón szolgáló fiatalabb dolgozóknak is emléket állított. A szerző leírja, hogy ugyan az igazi Sidney Danielst nem hallgatták ki, de másokat igen, így az ő vallomását a többiek elbeszélései alapján írta meg. A kötet másik részében megismerhetjük Clarat, a szeleburdi fiatal lányt, aki egy véletlen miatt potyautasként kötött ki a Carpathia fedélzetén. Barátságot kötött egy újfundlandi kutyával, aki amúgy szintén a Titanic mítosz részesévé vált, hiszen akkoriban rengeteg újság cikkezett egy bátor ebről, aki az emberek magmentéségében segédkezett. Rigel karakterét ez a mítosz inspirálta. 

Nagyon tetszett, hogy az írónő nem ugrott azonnal a dolgok sűrűjébe, hagyott jócskán időt az olvasó számára és remekül felkészített minket a tragédiára. A baleset előtti napokat érzékletesen és rendkívül alaposan mutatja be. Biztos vagyok benne, hogy sok kutatás előzte meg a regény megírását. Látszik abszolút, hogy nem vette félvállról a feladatát, és bár ez egy ifjúsági könyv, talán még a felnőttek körében is megállhatja a helyét.

Maga a történet nagyon szerethető, Rigel például azonnal belopta magát a szívembe. Clara karakterét azonban bevallom én csak kevésbé tudtam megkedvelni. Ugyan az impulzivitása és ereje nagyban hozzájárult ahhoz, hogy végül Sid életét megmenthessék, de engem végtelenül zavart az önzősége és az, hogy nem törődött semmivel és senkivel, csak akkor, ha az az illető mondjuk érdekelte őt. Nekem hiányzott a regényből a karakterének a fejlődése, de ezt talán csak az mondatja velem, hogy túlságosan felnőtt vagyok az ő személyéhez. Ne értsetek félre, nem utáltam, vagy ilyesmi. Csak nem fogom a kedvenceim között számon tartani. 

Ugyan nem számítottam rá, de a táviratok engem nagyon megráztak. Belegondolni abba, hogy azok az emberek ott ültek, próbáltak segítséget kérni, egyre kétségbeesettebben próbálkoztak és végül látni azt, hogy realizálják, hogy nincs menekvés, egyszerűen borzalmas. Engem ez teljesen padlóra küldött. Nem vártam, hogy ilyen érzelmeket vált majd ki belőlem ez a regény. 

A kötet nyelvezete szerintem élvezetes volt, könnyen és gyorsan lehetett haladni az olvasással. Külön piros pont, hogy a kötet végén csomó érdekességet olvashatunk azokról a szereplőkről, akik megjelennek a regényben és a való életben is léteznek. Emellett találunk még egy táblázatot a morze jelrendszerről, egy felsorolást a rádiókódokról és egy rövid leírást a két hajóról is. A könyvben továbbá korabeli fénymásolatok is helyet kaptak, például egy vacsoramenün fénymásolta a Carpathia hajóról. Ezek hihetetlen módon hozzáadtak az olvasás élményéhez, én egyszerűen imádtam. 

Összességében talán nem lett a kötet akkora kedvenc, mint amennyire szerettem volna, de összességében így is remek olvasmányélménynek bizonyult. Ha szeretitek az ifjúsági történeteket, vagy kíváncsiak vagytok a regényre, akkor bátran ajánlom nektek Lindsay Galvin írását. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A Titanic tragédiája sajnos nem egyedi, sok hajókatasztrófa történt már az idők során. A blogjainkon található leírások alapján ezúttal tragikus sorsú hajók neveit keressük. A feladatotok az, hogy beírjátok a hajó nevét a Rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít, a Rafflecopter dobozban megadott válaszokat pedig sajnos utólag nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük, ezután 72 órán belül kérünk visszajelzést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

LEÍRÁS

A hajó Vicksburgből az Illinois állambeli Cairóba tartott 1865. április 27-én, amikor a kazánjai felrobbantak. Az Észak és Dél között évekig tartó polgárháború befejeztével a katonák egy része úgy döntött, hogy a hazafelé vezető út egy részét gőzhajóval teszi meg. A probléma az volt, hogy így a megengedett 200 utassal ellentétben összesen 2500 fő tartózkodott a fedélzeten. A hajó annyira túlterhelt állapotba került, hogy mindkét kazán felrobbant, és a detonáció következtében kigyulladt a jármű. A hajó néhány óra alatt teljesen a Mississippi vize alá került.

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

Blogturné Klub

01. 20. Spirit Bliss Sárga könyves út

01. 21. Kelly és Lupi olvas

01. 23. Könyv és más

01. 25. Szembetűnő

01. 27. Csak olvass!

Read More

Genki Kawamura: A ​virágokat ne felejtsd + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Ha a macskák eltűnnének a világból című könyv szerzőjének, Genki Kawamurának új regényét ismét a 21. Század Kiadó hozta el a magyar közönség számára. A virágokat ne felejtsdben egy anya-fia párost ismerhetünk meg, akik közösen küzdenek meg a nő kibontakozó Alzheimer-kórjával. Ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a regényről, kövesd a turnénkat!

A Ha ​a macskák eltűnnének a világból szerzőjének új regénye.

Szilveszter estéjén Izumi látogatóba megy édesanyjához, Yurikóhoz, de nem találja otthon. Végül a közeli parkban bukkan rá, egy hintán ül, láthatólag nem találja a helyét. Ez az első jel, hogy valami nincs rendben. Pár hónap múlva Izumi szembesül a diagnózissal – édesanyjának Alzheimer-kórja van.

Ahogy Yuriko emlékezete egyre gyengébb, Izumi felidézi saját  sgyerekkorát. Gondját viseli édesanyjának – miközben hamarosan neki is megszületik első gyereke –, és próbálja megérteni, hogyan fordulhatott elő, hogy évekig nem látogatta meg Yurikót. Azon töpreng, pontosan miben áll kettejük kapcsolata, mi az, amire jelenleg is alapozhatnak.

Igazán emberi, igazán japán, egyszerre könnyed és melankolikus történet, amely felteszi a kérdést: sikerülhet-e szeretni valakit úgy, hogy egyidejűleg tiszteletben tartjuk a titkait?

Genki Kawamura filmes és regényíró, 1979-ben született Yokohamában. Első regénye, a Ha a macskák eltűnnének a világból 2019-ben jelent meg magyarul Vihar Judit fordításában. Tizennyolc nyelvre fordították le, világszerte több mint kétmillió példányban kelt el.

Az utóbbi időben teljesen rákaptam az ázsiai irodalomra és ezen belül is a japán szerzők könyveire,  Az utazó macska krónikája, a Mielőtt a kávé kihűl, a Rintaró és a könyvek útvesztője vagy a Ne engedj el óriási kedvencekké váltak. Az Édes palacsinta már a polcomon csücsül, de például anno a Battle Royale is mélyen a tudatomba férkőzött. Mivel több számomra kedves könyv japán író tollából származik, így általában óriási lelkesedéssel vetem bele meg az újabb kötetek megismerésére. Így akadtam az A virágokat ne felejtsd című könyvre is. Az írónak nem ez az első magyarul megjelent könyve, a Ha a macskák eltűnnének a világból című írása még 2019-ben jelent meg. Ugyan azt a könyvét nem olvastam a szerzőnek, de ennek a kötetnek mindenképpen szerettem volna esélyt adni, hiszen nemcsak a borítója szépséges, de maga a fülszöveg is nagyon érdekesnek tűnt. 

A virágokat ne felejtsd egy nagyon mély és szép regény a szülőségről, szülővé válásról, anya-fia kapcsolatról és arról, hogy miként hathat egy család életére az Alzheimer-kór diagnózisa. A történet kicsit töredezett és csapongó, az ember nem mindig veszi észre, hogy éppen hol járunk a történetben. A jelenben vagyunk-e, vagy Izumi éppen felidéz egy emléket (és ez bekezdésről bekezdésre változhat). Az egész olyan mozaikszerű, nekem végig az volt az érzésem, hogy a szerző olyan, mint egy szorgos kis pók, aki pókhálószerűen alakítja a történéseket. Kezdetben az ember még nem érti, hogy az egyes részek milyen módon függenek össze egymással, de egy idő után látszik, hogy minden összefügg mindennel. Helyükre kerülnek a kirakós darabkái és megértjük minden egyes emlék és mozzanat fontosságát. 

Kezdetben úgy éreztem, hogy nehezen vettem fel a fonalat, de aztán egyre jobban magával ragadott a történet és egyszerűen nem eresztett. Nekem nagyon tetszett a történet és úgy érzem összességében rengeteget adott számomra ez a regény. 

Sajnálatos módon nem jelentett újdonságot számomra a demencia és az ezzel a betegséggel járó nehézségek világa. A nagypapám is ebben a betegségben szenvedett. Kezdetben persze csak néha kalandoztak el a gondolatai, de így idő után már képtelen volt gondoskodni saját magáról. Amikor az elmúlt napok és hetek már összefolytak, amikor nem tudta, hogy már evett vacsorát és újra jött, hogy éhes, majd amikor az lett mondva neki, hogy már evett megsértődött, hogy éheztetik akkor szép lassan észrevettük, hogy a múlt egyes szeletei milyen tisztán megmaradtak az emlékezetében. Amikor már nem ismert meg minket, még mindig emlékezett néhány gyermekkori emlékre. Rendkívül fájdalmas, amikor végig kell néznie az embernek, hogy az egykor erős és szikár férfiember egyszercsak árnyéka lesz önmagának. Bár sokkal inkább az anyukám és apukám viselte ezt a terhet, hiszen mi a "gyerekek" csak az oldalvonalról szemléltük az eseményeket, mégis számomra is ismerős volt azaz élethelyzet, amibe Yuriko és Izumi kényszerült. 

Az első pillanattól kezdve, még diagnózis nélkül is egyértelmű volt számomra, hogy a 68 éves édesanya vélhetően demenciában szenved. Így nem is igazán értettem, hogy Izumi miért nem vette a lapot. Érezhető volt közöttük a feszültség, de csak a regény közepén válik világossá, hogy mi miatt neheztel a férfi anyjára. Az igazán megrendítő pillanatokat az adta, mikor Yuriko fejébe nyerhettünk bepillantást. Őszinte leszek veletek, ezeket az oldalakat én még meg is könnyeztem. Teljesen letaglózott, beszippanatott, olykor pedig úgy éreztem, hogy megszakad a kis szívem. Nekem az eszem és az agyam az egyik legnagyobb büszkeségem. Ne értsetek félre, nem gondolom, hogy zseni vagyok. De okosnak, intelligensnek tartom magam, ráadásul jól olvasott és tájékozott is vagyok. Az agyam egy szivacs, rengeteg dolog megmarad, és bár ha nem írom fel, simán lehet, hogy elfelejtem a dolgokat, de még így is több minden marad meg a fejemben, mint másnak. Így az egyik legnagyobb félelmem, hogy az agyam cserben hagy és egyszerűen elfelejtek mindent. Az emlékek rendkívül fontosak, általunk lettünk azok, akik vagyunk. Ha szép lassan elveszítjük ezeket, akkor kik vagyunk, vagy kivé válunk? Borzasztóan ijesztő állapot és élethelyzet és nem csak megélni, hanem végigassztisztálni is. Nemcsak az érintettek, hanem a családtagok számára is egy igazi trauma, amelyet nem feltétlenül tud mindenki jól kezelni. 

Izumi is nehezen kezelte ezt a helyzetet és nem segített az sem, hogy eléggé ellentétes érzésekkel viseltetett az édesanyja iránt egy múltbéli eseménysorozat miatt. Ráadásul a férfinak a felesége kisbabát vár, így az apaság problémájával is meg kell küzdenie. Hogyan éli meg az apaságot? Vajon milyen édesapa válhat egy olyan valakiből, akinek soha nem volt apa az életében? 

A könyvben rengeteg csodás gondolat van elrejtve, de a szerző nem könnyítette meg az olvasást. Mindenesetre úgy érzem, hogy megérte sorra keríteni. Örülök, hogy adtam neki esélyt. A borító pedig nagy kedvencem.

Ha szeretitek a melankolikusabb hangulatú regényeket és a nehezebb témákat és nem riadtok meg attól, hogy a könyvet kicsit nehéz olvasni, akkor csak ajánlani tudom nektek Genki Kawamura regényét. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Játékunk részeként minden állomáson találtok egy-egy borítórészletet. Ezek olyan könyvek borítóiból származnak, amelyek ugyancsak foglalkoznak az Alzheimer-kórral valamilyen formában. A feladatotok, hogy keressétek meg az adott könyv címét, és ezt írjátok a Rafflecopter dobozba.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

BORÍTÓRÉSZLET

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Blogturné Klub

01.22. Szembetűnő

01.24. Csak olvass!

01.26. Readinspo

01.28. Könyv és más

01.30. KönyvParfé

Read More

Mörk Leonóra: A ​Hellinger-Madonna + Nyereményjáték

Sziasztok!

Mörk Leonóra, A Hellinger-Madonna című könyve szemet gyönyörködtető, új és bővített kiadásban jelent meg újra a Jaffa Kiadó kínálatában. Tartsatok velünk egy képzeletbeli utazásra Németországban, ismerjük meg közösen a Madonna-kép rejtélyét és merüljetek el velünk a regény világában. Ha pedig nektek kedvez a szerencse meg is nyerhetitek a kötet egy példányát. 

Kata, ​az elegáns pesti galéria művészettörténésze a szakmájában sikeres, a szerelemben kevésbé. Egy fájdalmas csalódást követően úgy dönt, kipróbálja a Hellinger-féle családállítást, ahol bebizonyosodik, magánélete kudarcaira a múltban kell keresnie a magyarázatot. Élményei akkor nyernek értelmet, amikor egy eltűnt családi örökség, egy Madonna-kép után kutatva Németországba utazik és megismerkedik a mű új tulajdonosával. Johannes, a weimari ügyvéd nem hajlandó megválni a képtől, ám meglepő ajánlatot tesz a lánynak. Kata igent mond a férfinak, és közösen igyekeznek felderíteni a festményt övező rejtélyt.

Nyomozómunkájuk az 1500-as évek Wittenbergjébe vezeti őket, ahol egy nap titokzatos fiatal nő érkezik a szász választófejedelem udvari festőjének, Lucas Cranachnak a házába. Matthiast, a festő legkedvesebb növendékét elbűvöli a különös idegen, és amikor a mester megbízza a lány portréjának megfestésével, a fiú olyan üzenetet rejt el a képen, amelyből a figyelmes szemlélő megrázó történetet olvashat ki.

Két fiatal nő, akiket ötszáz év választ el egymástól. De mi köti össze őket?

MÖRK LEONÓRA író, újságíró, szerkesztő, műfordító, éveken át az Elle főszerkesztő-helyetteseként, illetve a Nők Lapja vezető szerkesztőjeként dolgozott. Regényeiben nem elégszik meg azzal, hogy elmesél egy magával ragadó történetet, hanem izgalmas kultúrtörténeti kalandozásra is hívja olvasóit. A Hellinger-Madonna az eredetileg 2014-ben megjelent regény bővített, átdolgozott kiadása.

Mörk Leonóra neve már korántsem ismeretlen számomra, eddig ez a harmadik regény, amit olvasok tőle. A Hellinger-Madonna bevallom nektek először a csodaszép borítójával hívta fel magára a figyelmemet, az érdekes fülszöveg pedig csak ezt követően fogott meg. Anno a Törött tulipánok és a Szentjánosfű esetében is pontosan ez történt. Nekem nagyon bejön ez az új irány, ahogy láttam az írónő egy másik kötetete a Holdfény-szonáta is hasonlóan szépséges új külsőt kapott már. Szépek nagyon ezek a  virágos kiadások, kifejezetten tetszenek. 

Az általam olvasott könyvekhez hasonlóan ezt a történetet is egy festmény ihlette, de az eddigi írásoktól eltérően, ez a kötet nem Hollandiában, hanem Németországban játszódik. A regényben kiemelt szerepet kap a festészet, a szerelem és az a kérdés, hogy vajon milyen mértékben határozzák meg sorsunkat őseink és magunkban hordozhatjuk-e elődeink traumáit. 

Olvasás során eszembe jutott Orvos-Tóth Noémi könyve, az Örökölt sors, melyben a transzgenerációs elméletről is olvashatunk. Az elmélet szerint minden generáció meghatározza az utána jövő generációk sorsát, éppen ezért nagyon fontos, hogy megismerjük felmenőink történetét annak érdekében, hogy megértsük önmagunkat. Nagyon fontos tehát, hogy megtudjuk, milyen szituációkat, szokásokat örököltünk őseinktől, hiszen minél inkább tisztában vagyunk felmenőink sorsával, annál szabadabban élhetjük meg életünket, a traumák ugyanis sejtszinten öröklődnek egyik generációról a másikra. A transzgenerációs elmélet alapja tehát, hogy minden generáció mélyen meghatározza az utána jövő generációk sorstörténetét. Vagyis, ha meg akarjuk érteni a belső folyamatainkat, hogy mi az, ami bennünk zajlik, miért úgy érezzük magunkat, ahogy, ahhoz nem elég csak a saját életutunkat megvizsgálni. Meg kell nézni, hogy a szüleink, nagyszüleink, vagy akár a dédszüleink generációja milyen veszteségeket élt meg, milyen küzdelmeik voltak, de azt is például, hogy milyen megoldásokat találtak egy-egy problémára, találtak-e egyáltalán, vagy elfogadták, és egyszerűen beletörődtek az adott élethelyzetbe. A felmenőink élményei, hitrendszere, fájdalmai, de megoldókulcsai is hatással vannak arra, hogy mi hogyan éljük az életünket, hogyan viszonyulunk egy-egy nehéz élethelyzethez, de arra is, hogy milyen kapcsolati rendszert alakítunk ki magunk körül. 

Az ilyen jellegű transzgenerációs traumákhoz és veszteségek nagyban megnehezítik az ember életét ezek feloldására egy megoldás lehet a hellinger módszer, amely Bert Hellinger után kapta a nevét (de gyakrabban ismerik családállításként vagy családfelállításként). A Hellinger féle családállítás terápiás módszer, valahol a spiritualitás és a pszichoterápia határterületén helyezkedik el. Segítségével különböző problémák lehetséges generációkon átívelő okai, az emberi kapcsolatok és szociális rendszerek rejtett működési mintái, az egyénre gyakorolt hatásai válnak láthatóvá és megtapasztalhatóvá. A módszer szerint az alkalmazott terápia folyamán láthatóvá és megtapasztalhatóvá válnak az emberi kapcsolatok és szociális rendszerek rejtett működési mintái és ezek egyénre gyakorolt hatásai. Ezzel a módszerrel mélyreható betekintést nyerhetünk azokba a generációkon átívelő okokba, melyek a problémáink hátterében állhatnak.

A történet főszereplője Kata, aki egy elegáns pesti galériában dolgozik. Magánéletében nem túl szerencsés, nehezen tud kötődni és nehezen adja át magát az érzéseinek, ez pedig a kapcsolatain is nyomot hagy. Egy fájdalmas szakítást követően úgy dönt, hogy kipróbálja a Hellinger-féle családállítást, ahol felismeri azt, hogy talán minden kérdésére a múlt rejti a válaszokat. Kata régóta kutat egy olyan festmény után, mely régen a családja birtokában volt, de sokáig nem volt semmiféle nyom, amin elindulhatott volna. Egy nap azonban váratlanul felbukkan a festmény Németországban, ő pedig odautazik, hogy találkozhasson a tulajdonosáva. Johannes, a weimari ügyvéd ugyan nem hajlandó megválni a képtől, ám felajánlja, hogy Kata segíthet a kép restaurálásában, így a fiatal nő egykettőre azon kapja magát, hogy ideiglenesen Németországba költözik. Közösen kezdik el felderíteni a festményt övező rejtélyt. Nyomozómunkájuk egészen Lucas Cranach festőig vezetnek vissza az 1500-as évekbe, ahol egy nap egy titokzatos fiatal nő kap menedéket a festő otthonában. Matthiast, a festő legkedvesebb növendékét elbűvöli a különös idegen, és amikor megfesti a lányt, egy olyan üzenetet rejt el a képen, amelyből a figyelmes szemlélő megrázó történetet olvashat ki. Vajon mi kötheti össze a két képet egymással? Vajon kiderítik, hogy mi az a családi titok, mely generációkon keresztül mérgezi a nők lelkét Kata családjában? Johannes és Kata hamar rájön arra, hogy hasonló az érdeklődésük és szívesen töltik az időt egymás társaságában. De vajon a férfi képes lesz arra, amire eddig még senki és meg tudja érinteni Kata szívét?

A kötet rendkívül olvasmányos, a stílusa nekem nagyon tetszett, szeretem azokat a történeteket, ahol két szálon fut a cselekmény. A regény tulajdonképpen három részből áll. Az első részben megismerhetjük Katát, Johannest és megkezdődik kettejük nyomozása. A középső részben Lucas Cranach házát Matthiast és a titokzatos, szomorú fiatal lányt, Lénát ismerhetjük meg. Tanúi lehetünk a Madonna kép elkészülésének és elkezdjük megérteni, hogy vajon mi is köti össze ezt a képet Kara örökségével. A harmadik részben bizonyosságot szerezhetünk, megismerjük Kata dédnagymamájának történetét és végigkövethetjük, ahogy a fiatal nő szép lassan levetkőzi a béklyókat, melyek eddig gúzsba kötötték szívét és lelkét. Nagyon szeretem a történelmi regényeket, így nekem a középső rész és a nyomozás tetszett a legjobban, de persze az első pillanatól kezdve drukkoltam Katának is, hogy végre révbe érjen. 

Engem végig lázban tartott a nyomozás, nagyon kíváncsi voltam, hogy mi köti össze a szereplőket. Egy idő után persze egyértelművé válik az a bizonyos családi titok, de ezt követően sem ül le a regény cselekménye. Nekem nagyon tetszett a kötet dinamikája és szépen fonódott egymásba a három karakter sorsa. 

Összességében tetszett Mörk Leonóra legújabb regénye. Ez volt a harmadik könyvem az írónőtől és egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Ha egy ideje szemeztek a könyvvel, akkor csakis arra tudlak buzdítani benneteket, hogy adjatok neki egy esélyt. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Ahogy a fülszövegben is olvashatjuk, a könyv középpontjában egy festmény áll. Így ebben a játékunkban mi is a festészetre koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik festő készítette azt. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

01.23.: Csak olvass!

01.26.: Szembetűnő

01.29.: Spirit Bliss Sárga könyves út

Read More