Sziasztok!
Keszthelyi Gréta Kata Vékony jégen című regényében megismerkedhetünk a tinédzser Linával, akinek mindene a korcsolyázás, mégsem élheti a kortársai gondtalan életét. Családi problémái és az önmagával szemben támasztott magas elvárások egyre jobban beárnyékolják mindennapjait, és kérdés, hogy kap-e megfelelő támogatást ahhoz, hogy túljusson a nehézségeken. Tartsatok velünk, ismerjétek meg ezt az érzékeny és fontos kérdésekkel foglalkozó történetet, és nyerjétek meg a Menő Könyvek által felajánlott példányt!
Lina úgy érzi, sűrű, sötét fellegek borítják be felette az eget. Igyekszik mindenkinek megfelelni, de ehhez szüksége lenne egy biztos pontra a sok bizonytalanság közepette. Mibe kapaszkodhat? Tudja, hogy vékony jégen jár, és amíg sikerül megőriznie az egyensúlyát, nem történhet baj. De sajnos hamar kicsúszik a talaj a lába alól…
Vannak olyan ifjúsági regények, melyek cukisága simogatja a lelket és olyan érzés olvasni, mint beburkolózni egy puha takaróba egy nehéz nap után. Na Keszthelyi Gréta Kata regénye egyáltalán nem ilyen. Sokkal inkább olyan mint egy jól irányzott gyomros, mely az utolsó oldal elolvasása után is érezteti a hatását. Nem egy kedves, könnyed ifjúsági cukiság, hanem hihetetlenül komoly témákkal operáló regény, mely egy gyakorlott és sokat publikált írónak is dicsőségére válna, nemhogy egy ilyen fiatal lánynak.
Előre bocsátok nektek valamit. Ahogy átolvastam a bejegyzésemet rájöttem, hogy minimális spoilert tartalmaz és a nyelvezet egy kicsit lazább lett magamhoz képest. Szóval ha esetleg tartanátok ezektől a dolgoktól, akkor nyugodtan ugorjatok a játék részéhez. De ha nem, akkor megköszönöm, hogy elolvassátok az agymenésemet, mert hihetetlenül jó érzés volt kiadni minden frusztrációt magamból, amit ez a regény okozott.
A Vékony jégen című kötet egy igazán nagyszerű ifjúsági regény, fájdalomról, nehézségről és egy diszfunkcionális család magasiskolájáról. Bevallom nektek, nagyon nehéz helyzetben vagyok. Éreztem én a fülszöveg alapján, hogy ez egy mélyebb mondanivalóval bíró ifjúsági történet lesz, de arra nem számítottam, hogy ennyire durván elkap majd a hangulata és ilyen mély nyomokat hagy majd bennem Gréta írása (őszintén remélem, hogy amikor rákerestem szegény nevére és kiadott egy prezit a google az tényleg az ő műve, mert így nyugodtan írom csak le az első nevét a továbbiakban, btv. én is nagyon csípem a The Good Place-t :) ). Még most, írás közben is érzem azt a tehetetlen dühöt, amit végig, az olvasás közben is éreztem. Voltak pillanatok, amikor legszívesebben a sarokba hajítottam volna az egész regényt, ami persze nem Gréta és nem a kötet hibája, hanem sokkal inkább annak a mérhetetlen frusztrációnak a következménye, amit végig éreztem olvasás közben. Már a 30. oldalnál éreztem ezt a késztetést, és ahogy haladtunk előre, egyre többször tettem fel magamnak a következő kérdéseket:
1. Ezmiaf***? (Ez a kérdés abszolút visszatérő eleme volt a nagy kifakadásaimnak, ezeket általában egy-egy felnőtt reakciója váltotta ki és a kérdés egyenesen arányos volt a "pofánverném egy péklapáttal" érzés megjelenésével.)
2. Hol vannak ebben a könyvben az erős és felelősségteljes felnőttek? Hol van a támogató családi légkör? (spoiler, höh sehol) Miért nem figyelnek erre a fiatal lányra?
Szóval ilyen és ehhez hasonló kérdések jelentek meg előttem, kb. 20 oldalanként. Aztán szép lassan rájöttem, hogy milyen szerencsés vagyok. Hiszen számomra teljesen természetes a támogató családi légkör jelenléte, de rengeteg olyan kamasz van a világban, akiknek egyedül kell megbírkóznia a különböző problémákkal. Nem mindenkinek adatik meg a nyugodt kamaszkor, vannak fiatalok, akiknek Lina életéhez hasonló problémákkal kell megküzdenie. Pedig a kamaszkor alapjáraton egy feszült és sérülékeny időszak. A testi és lelki fejlődés hatására a fiatalok hirtelen más szemmel kezdik el látni a világot. Sokan nem tudnak még mit kezdeni ilyenkor a nőiességükkel, vagy éppen férfiasságukkal, kissé esetlenek és félszegek. Furcsa érzések kezdenek el kavarogni az emberben, nehezen tudnak azonosulni a testükkel. Ha otthon nincs minden rendben, akkor az ember óhatatlanul elkezdi keresni azokat a figurákat, akik valamilyen szempontból kielégítik a törődés, illetve szeretet igényüket.
Így fordulhatott elő a történetben, hogy Lina ennyire közel kerül Kriszta karakteréhez, aki nemcsak az edzője, hanem legfőbb bizalmasa is lett az évek során. Mivel komolyan függ tőle érzelmileg, így észre sem veszi, hogy milyen veszélyeket rejteget a nő edzésterve, folyamatosan mentegeti őt még akkor is, amikor a külső szemlélő számára már teljesen egyértelmű, hogy egészségtelen, amit a fiatal lány művel. Kriszta azonban a tekintélyével és erős érzelmi zsarolásával sokáig a markában tartja a lányt és meg kell mondanom, hogy nincs nehéz dolga, hiszen Lina életében annyi diszfunkcionális dolog van, hogy ember legyen a talpán, aki mindezt el tudja viselni. Van itt minden kérem szépen a nárcisztikus és agresszív nevelőapától kezdve, a családi egyensúly felborulásán keresztül az étkezési zavarig. A könyv első felében, amíg nem jelenik meg Lina életében Dj Kos, Félix és Nojcsi, tulajdonképpen egyetlen normális dolog sincs. Nincs körülötte egyetlen épkézláb felnőtt sem, aki észrevenné, hogy valami nem klappol a fiatal lány életében, sőt a felnőttek többsége nemhogy nem javít, még ront is a fiatal lány állapotán. Az édesanyjától teljesen eltávolodott, a nő komoly és mély sebeket ejtett a lánya lelkén és az sem segít a helyzeten, hogy teljesen rákényszerítette Linára a felnőtt szerepet. Persze, egyet értek, minden kamasznak kell, hogy legyen valamilyen feladata a családban, hiszen fontos, hogy megtanuljanak felelősséget vállalni. De amikor egy kamasznak át kell venni a szülő szerepét, az már nagyon komoly problémáról árulkodik. Viktor, Lina nevelőapja egy agresszív fa**. Bocsánat, de jobb szót nem tudok és nem is igazán akarok kitalálni rá. Az a típus, aki azt hiszi, hogy ő szarta a spanyolviaszt, mindent a segge alá kell tenni, hiszen ő a nagybetűs férfi és mindenkinek az a feladata, hogy kiszolgálja őt. Kriszta, az edző egy elég furcsa szereplő, az olvasás után sem értem igazán a karakterét. Soha nem sportoltam még mezei szinten sem, nemhogy profi szinten, szóval nyilván nem vagyok túl szakértő a témában, de egyszerűen nem értem, ha egy fiatal lány csak edzésre jár, de soha nem megy el versenyre, akkor miért kell drasztikus eszközökhöz nyúlnia az edzések alatt. Talán ez hiányzott nekem a legjobban a regényből, az edző motivációinak a megismerése, mert egyszerűen nem tudtam zöldágra vergődni a szerepével. Ez a triumvirátus, vagyis tulajdonképpen nevezhetjük őket a nagy lélekromboló csapatnak, együttesen adják azt az állapotot, amiben a fiatal lány találja magát. Ebből a háromból a legjobban az étkezési zavar kérdése lett a legjobban kibontva és ha jól értelmeztem a köszönetnyilvánítást, akkor talán ez az a téma, amit a fiatal író közelről is megtapasztalt. Szerencsére nem ismerem közelről sem a betegséget, de a tanulmányaim és olvasmányaim alapján eleget hallottam róla. Ezen alapján, amennyire meg tudom ezt ítélni rendkívül hiteljesen jeleníti meg Gréta ezt a dolgot és tényleg csak szuperlatívuszokban tudnék róla beszélni. A pozitív feloldás ezen esetben szerencsére megtörténet és az olvasó tudja, hogy Lina élete a megfelelő mederbe folyik majd tovább. (A köszönetnyilvánítást amúgy a kötet közepe körül olvastam el, mert elkezdtem egyre jobban aggódni Gréta személyéért. Általában az ember arról ír, amit ismer és nagyon aggódtam, hogy ez a regény erősen önéletrajzi ihletésű. Mert egy szarság is sok lenne ezek közül, de az összes együtt már az én holokasuszt regényeken edződött lelkemnek is erős.) A másik két dologgal kapcsolatban (az anyukájával való kapcsolata és a nevelőapuka viselkedése bennem komoly kérdőjeleket hagyott. Ezek még most, írás közben is dolgoznak bennem, hiszen nem érzem úgy, hogy valódi feloldást kaptam volna. Kriszta motivációja mellett még ez az a rész, ami hiányzérzetet okozott nekem.
A sok komolyságot ugyan csak némileg tompította a kedves mellékszereplők megjelenése, de azért abban tényleg segítettek, hogy ne hajítsam ténylegesen a könyvet a sarokba. (Amikor ezt írom nehogy azt gondoljátok, hogy utáltam Gréta könyvét. Nem azért akartam kivágni az ablakon. Sőt, igazából most, hogy elolvastam, soha többet nem akarom megválni tőle. Egyszerűen csak hihetetlenül nehéz témákat boncolgatott és annyira mérges voltam az olvasás közben, hogy legszívesebben így vezettem volna le a frusztrációmat. De ne aggódjatok, az olvasás és írás közben egy könyvnek sem esett bántódása. Csupán az én lelkem egy darabkája veszett el. Azt azóta is keresem.) No de visszatérve a szerethető karakterekhez. Lina kistestvére Bazsi például nagyon cuki szereplő és gyanítom az egyetlen oka annak, hogy a nővére képes volt hazamenni és az otthonában létezni. A regény egy bizonyos pontján megjelenik Félix és Nojcsi is, akiknek a jelenléte nagyon jót tett a regénynek és persze Linának is. A komoly helyzeteket olykor-olykor humoros párbeszédek szakították meg, amelyek annyira kellettek ennek a regénynek, mint egy falat kenyért, mert összességében így is depressziósabb lettem az elolvasása után, mint amennyire ez indokolt lenne. Gondolom látjátok, hogy Gréta kötete rengeteg érzelmet váltott ki belőlem. Sokszor dühös, frusztrált és végtelenül kiábrándult voltam. Együtt léteztem és lélegeztem Linával. Legszívesebben agyonvertem volna egy péklapáttal a felnőttek nagy részét, kivéve Dj Kost, aki furcsa módon a legfelelősségteljesebb és a legértelmesebb felnőtt volt az egész regényben. Komolyan, a világnak több ilyen emberre lenne szüksége. Ákos szívem kuglófjának egyetlen szem mazsolája lett és őszintén remélem, hogy én is ilyen felnőtt leszek, akarom mondani vagyok, mert felnőtt vagyok. Bízom benne, hogy ha ilyen helyzetbe kerülnénk mi is észrevennénk Miklóssal az intő jeleket és hogy egy külső szemlélő számára is nyugodt és szerethető családnak tűnünk majd.
Összességében nagyont tetszett Gréta regénye és őszintén mondom, nagyon várom, hogy a jövőben mivel örvendezteti majd meg az olvasóit, hiszen egy igazán tehetséges fiatal lány, aki előtt komoly írói karrier állhat. A Vékony jégen egy igazán komoly és mély ifjúsági regény. Bár akad némi hiányérzetem, mégis csak elismerően tudok nyilatkozni róla. Erősen indítottam az új évet, nehéz lesz ezt az ifjúsági regényt überelni 2023-ban. Ha szeretitek az ilyen típusú regényeket, akkor csak ajánlani tudom nektek ezt a regényt. Olvassátok, szeressétek!
Értékelés: 5/4,5
