A Menő Könyveknek köszönhetően ezúttal egy olyan könyvet olvashatunk Adam Silverától, amit nem egyedül írt, hanem Becky Albertallival közösen. Négy bloggerünk követte végig a történetet, hogy megtudja, az univerzum milyen sorsot szán Arthurnak és Bennek. Ha ti is velünk tartotok, egyikőtök a turné végén nyerhet egy példányt a könyvből.
ARTHUR csak a nyarat tölti New Yorkban, de ha valamit megtanult a Broadwayen, az az, hogy az univerzum akkor is képes elsöprő románcot produkálni, amikor a legkevésbé számítunk rá.
BEN úgy gondolja, hogy az univerzum inkább törődjön magával. Ha az univerzum az ő pártját fogná, akkor most nem egy dobozt kellene cipelnie a postára tele a volt barátja holmijaival.
De amikor Arthur és Ben csomagfeladás közben egymásba botlanak, akkor vajon pontosan mit is tartogat számukra az univerzum...?
Talán semmit. Végtére is, szakítanak.
Talán mindent. Végtére is, újra összejönnek.
De mi van akkor, ha háromszori újrakezdés után sem sikerül összehozniuk az első randit?
Mi van, ha Arthur túlságosan igyekszik, hogy működjön, Ben pedig nem eléggé?
Mi van, ha az élet tényleg nem olyan, mint egy Broadway-darab?
De mi van, ha mégis?
Mi van, ha nekünk sikerül?
Adam Silverát az elmút években fedeztem fel magamnak, eddig három regényét olvastam. A Mindketten meghalnak a végén és Az első, aki meghal a végén című írását nagyon szerettem, mindkét kötet összetörte a kis szívemet és úgy éreztem, hogy Adam Silvera nagyjából sportot űz a regényeiben abból, hogy megríkatja az olvasóit. Mindkét kötetet a szívembe zártam és nagyon megszerettem a szereplőket. Ugyan a Csak emlékeket hagytál nekem című írása annyira nem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet, de összességében korrekt olvasmányélménynek bizonyult. Emiatt egy másodpercig sem volt kérdés számomra, hogy a legújabb, magyarul megjelenő regényét is szeretném majd sorra keríteni. Ráadásul a könyvet nem egyedül írta Adam Silvera, hanem Becky Albertallival közösen. Anno a Simon és a Homo sapiens lobbi nagy kedvencem volt. Emlékszem, csomó ideig nem is lehetett kapni a regényt, mert a kiadó nem adta ki újra és a kötetet kincsként őriztem a polcomon, mert engem teljesen levett a lábamról Simon és Blue története. Arra gondoltam, hogy ez a páros csak nagyszerűt alkothat és őszintén vártam, hogy végül milyen is lesz Adam Silvera és Becky Albertalli szerelemgyereke.
Őszintén szólva nagyon vártam, hogy sorra kerítsem végre Arthur és Ben történetét. Egy igazán kedves és szívmelengető romantikus történetre vágytam, és hát azt kell mondanom, hogy nem teljesen azt kaptam, amire számítottam. A Mi van, ha pont nekünk sikerül című könyv egy igazán őszinte kötet, melyben a szerzők bebizonyítják, hogy ez élet tényleg nem olyan, mint Broadway-darab. A szereplők nem tökéletes, romantikus hősök, sokkal inkább valódi, hús vér tinik, amilyenek akár mi is lehetnénk, vagy éppenséggel olyanok, mint amilyenek mi is voltunk. Olykor hibáznak, elesnek, aztán pedig felállnak. Szoronganak, hülyeségeket mondanak, kínos randikon vannak túl és nem tudják, hogy mit is kezdjenek egymással. Esendőek, de erősek, mert képesek arra, hogy felálljanak és továbbmenjenek, képesek tanulni a hibáikból és fejlődnek.
Ugyan bevallom, nem lett számomra kedvenc ez a történet, de sokkal többet adott, mint amire számítottam. Nagyon tetszett, hogy olyan, mint maga az élet, filterek és mindenféle szépítés nélkül. Arthur és Ben tényleg nem túl ideális romantikus hős, de hát hogyan is lehetnének? Gondoljunk csak bele abba, hogy a való életben, milyen is egy 16-17 éves fiatal. Vagy gondoljunk vissza arra, hogy mi milyenek voltunk ennyi idősen. Biztos vagyok benne, hogy visszagondolva sokan érezzük úgy, hogy nem ez volt életünk legfényesebb időszaka. Talán kínosnak és kicsit bénácskának érezzük magunkat utólag. Tele voltunk frusztrációval és szorongással, még nem voltunk teljesen felnőttek, de már nem is voltunk gyerekek. Előttük állt az egész világ, de még álltunk készen arra, hogy kitárjuk szárnyainkat és repüljünk. És talán pontosan emiatt ennyire hiteles ez a regény, mert a két főszereplőnk is pontosan ilyen. Két átlagos tini, egy teljesen átlagos élethelyzetben. Emiatt biztos vagyok benne, hogy rengetegen tudnak azonosulni a két főszereplő problémájával.
Egyiküknek még soha nem volt párkapcsolata, a másiknak pedig éppen most ért véget. Az egyik úgy érzi, hogy túlságosan sok, sokat beszél és olykor hülyeségek hagyják el a száját. A másikuk pedig túlságosan kevésnek érzi magát, úgy érzi, hogy ő nem lehet elég jó. Az egyikük túlkompenzálja a tapasztalatlanságát, a másik látszólag nem tesz semmilyen nagy erőfeszítést. De vajon mit tartogat számukra az univerzum?
Nem tudtam eldönteni, hogy Ben, vagy Arthur szimpatikusabb-e számomra. Nem voltak rossz főszereplők, de engem valahogy nem ragadott annyira magával, mint amire számítottam. Úgy éreztem, hogy nem tudok kötődni a szereplőkhöz. Mindkét szereplő túlságosan távoli volt számomra, és bár sokszor eszembe juttatták tinikori önmagamat, de ez sajnos nem volt elég ahhoz, hogy berántsam engem a történet. Érdekes és izgalmas volt látni, hogy milyen problémákkal szembesülnek a fiúk. Bár már abszolút kinőttem ebből a korból, de abszolút nosztalgikus hangulatban olvastam a kapcsolatuk alakulásáról. Abszolút felidézték a tini éveimet. Mivel én már kinőttem ebből a korból, így azonosulni nem tudtam a fiúkkal, de kedvesen, mosolyogva olvastam végig a történetüket. Bár kedvencet nem avattam, de kíváncsi vagyok a folytatásra is
Több értékes gondolat is megmaradt bennem olvasás után, de amit igazán ki szeretnék emelni az egy olyan pont, ami az én életemben is jelen van. Ez minimális spoiler lesz ugyan, de mivel nem a fő cselekménnyel kapcsolatos, így nézzétek el nekem. A könyvben többször is felmerül az a kérdés, hogy vajon van-e értelme egy barátságot kockáztatni. Mi van akkor, ha két ember egy kicsit többet kezd el érezni egymás iránt? Ha nem működik a dolog, akkor hogyan tovább? Végül pedig levonják azt a konszenzust, hogy mindenképpen érdemes esélyt adni, hiszen lehet, hogy nem működik. De mi van akkor, ha igen? És bár ez a kérdés nem feltétlenül értelmezhető a tinik szempontjából, mert bár én is ismerek ellenpéldát, de azért lássuk be, 16-17 évesen azért az ember viszonylag ritkán találja meg az igazit, akivel leélheti az egész életét. De azt azért szeretném elmondani, hogy hasonlóan vélekedek én is. Mindenképpen érdemes kockáztatni, hiszen kevés jobb dolog van, mint amikor az embernek a legjobb barátja, lelkitársa egyben az élete párja is. Én már csak tudom, hiszen pontosan így voltunk Miklóssal is. Tudom tudom, ez nem tartozik annyira a történethez, de azért belőlem egy kicsit kikívánkozott a dolog.
A kötet rendkívül könnyen és gyorsan olvasható, és bár nem pont azt a befejezést kaptam, amire vágytam, de összességében ki tudtam vele egyezni. Mondjuk annak azért örülök ,hogy van folytatás, így azért még bízom abban, hogy az univerzum úgy alakítja a dolgokat, ahogyan én azt elképzeltem.
A Hamilton című musicalhez abszolút meghozta a kedvemet, de Dear Evan Hansen viszont már eddig is nagy kedvenc volt, szóval tuti meghallgatom a hétvégén újra az egész albumot. :)
Összességében bár nem lett nálam kedvenc, de azért tudom ajánlani nektek Adam Silvera és Becky Albertalli regényét. Egy igazán életszagú történet két fiúról, akiket összehozott az univerzum. Az pedig, miként alakult a történetük, már rajtuk múlik. Olvassátok, szeressétek!
Értékelés: 5/4
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor
ITT tudod megrendelni.
Nyereményjáték
LMBTQ+ történetekből keresünk ezúttal olyan párokat, akiket végül a viszontagságok ellenére összehozott az univerzum. A ti dolgotok annyi, hogy beírjátok a pár nevét a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
AZ ÉN PÁROSOM
Egy srác e-mailezni kezd egy másik titokzatos meleg sráccal, akiről csak annyit tud, hogy ugyanabba az iskolába jár, mint ő. A gondok akkor kezdődnek, amikor az iskolai gépen válaszol neki, és elfelejt kijelentkezni a levelezőrendszerből.
