Emily Henry: A ​boldogság otthona + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Central Könyvek gondozásában jelennek meg hazánkban Emily Henry romkomjai, a legújabb kötet A boldogság otthona. Főszerepben Harriet és Wyn, akik ugyan szakítottak, de barátaik kedvéért az éves közös utazáson el kell játszaniuk, hogy mégis együtt vannak. Vajon az együtt töltött idő befolyásolja a viszonyukat? Olvasd el és megtudod, sőt, ha most bloggereinkkel tartasz, akkor a kiadó jóvoltából nyerhetsz egy példányt a könyvből. 

Harriet ​és Wyn ideális párt alkotnak, mióta az egyetemen megismerkedtek. Összeillenek, mint a só és a bors, a tea és a méz, a homár és a zsemle. Kivéve most, az utóbbi közel fél évben, de ennek okait mindmáig nem tisztázták.

És a legjobb barátaiknak sem mondták el, hogy szakítottak.

Ezért kötnek ki nyár végén a maine-i tengerparti ház legnagyobb hálószobájában, amikor az immár évtizedes hagyományt ápolva összejön a baráti társaság. Itt bújnak el a világ elől, és töltenek együtt egy vibrálóan intenzív, azúrkékben játszó hetet. Feledik napi gondjaikat, és a tekintélyes mennyiségű sajt, bor, tengeri herkentyű és miegymás mellett együtt szívják a sós tengeri levegőt azokkal, akik a leginkább megértik őket.

Csakhogy az idén Harriet és Wyn hazudik, mint a vízfolyás, és közben a világért sem akarják észrevenni, hogy mennyire vágynak egymásra még mindig. Eljátsszák hát a szerepüket: Harriet az ambiciózus rezidens sebész, aki sosem veszekszik, Wyn pedig a laza, nyugis sármőr, aki remekül leplezi a felszín alatti repedéseket. A terv hibátlan, legalábbis, ha jó messziről és naptejtől maszatos napszemüvegben nézzük…

Emily Henry neve már nem volt ismeretlen számomra, így kíváncsian vártam, hogy a legújabb, magyarul megjelent kötete mennyire fog betalálni nálam. A könyvek szerelmeseit összességében kedveltem, így nem is volt kérdés számomra, hogy A boldogság otthonát is sorra kerítsem. A fülszövegt nagyon érdekesnek tűnt, így izgatottan álltam neki a szövegnek. Bár maga a kötet nem került közel hozzám és nem is szerettem annyira, mint vártam, de kifejezetten elgondolkodtatott így összességében nem bántam meg, hogy elolvastam. 

A boldogság otthona könnyed és lazának tűnő regény egy baráti társaságról, de ha a mélyére nézünk sokkal komolyabb dolgokról olvashatunk benne. Egy történet a barátságról, a felnőtté válásról és arról, hogy mennyire nehéz is ez a folyamat és ha az ember nem figyel, könnyen elsodródhat a másiktól. Egy történet a kishitűségről, a people pleasing jelenségről és arról, hogy mennyire fontos a transzparens kommunikáció. Arról, hogy a szülők démonai még a legjobb szándék mellett is komoly sebeket tudnak ütni a gyermekük lelkén. 

Ahogy látjátok, tényleg sok témát érint a regény, de engem valami miatt nem nyert meg magának. Hiába gondolkodtatott el, hiába tetszett a koncepció, a karakterek idegenek maradtak számomra, sokszor idegesítettek. Úgy éreztem, mintha egy fal lenne köztem és a kötet között, nem jött át a hangulata és nem varázsolt el. A nyelvezete sem tetszett, sokszor idegesített a magyar kiadás, a fordítás miatt többször is kizökkentem. Többször belelapoztam az angol verzióba is, mert egyszerűen annyira furcsán hatott a magyar változatot, hogy kíváncsi voltam az eredeti szövegre. Néha nem értettem, hogy a fordító miért döntött egy-egy kifejezés mellett. Sokszor szerintem nem a megfelelő szót választotta. Na de komolyan, ki az az ember, aki a studírozni szót használja a mindennapi életben a tanulmányozni helyett? 

A történet szerint Harriet ​és Wyn ideális párt alkotnak, mióta az egyetemen megismerkedtek. Mindenki úgy gondolja, hogy olyanok ők ketten, mint a borsó meg a héja, de 8 év után valami miatt elválnak útjaik. Ezt azonban nem merték elmondani még senkinek, mert nem tudták, hogyan tegyék meg azt.  Így történhet meg az, hogy a maine-i tengerparti ház legnagyobb hálószobájában kötnek ki, amikor az immár évtizedes hagyományt ápolva összejön a baráti társaság. A nyaralás elején ugyan megpróbáltak tiszta vizet önteni a pohárba, de mivel észlelték, hogy mennyire fontos ez a néhány nap mindannyiuk, de főleg Sabrina és Parth számára, így inkább eljátszották a gondtalan szerelmes pár szerepét. Egyre vadabb és vadabb dolgokkal kínozzák egymást, míg végül minden a feje tetejére áll. Úgy érzik, hogy nem tudnak sem együtt, sem pedig egymás nélkül élni. Vajon létezhet feloldozás ebben az esetben? 

Az idilli nyaralás képe ahogy haladunk előre, egyre jobban töredezik szét. Az olvasó az első pillanattól kezdve érzi, hogy több kimondatlan dolog lóg a levegőben és egy idő után már csak arra koncentrál, hogy mikor borul a bili. A könyv feléig én nagyon jól toleráltam a szereplők viselkedését és a kialakult élethelyzetet, a második felétől kezdődött nálam a lejtmenet. Egyre jobban idegesített Wyn és Harriet szerencsétlenkedése, Sabrina nyomulása és szúrkapiszkája. Talán Cleot kedveltem a legjobban, viszont rá helyeződött a legkisebb hangsúly, pedig az ő történetszála nagyon kis szerethető. Talán azért gondoltam így, mert az utóbbi időben egyre jobban szeretem a növényeket és azon gondozását, így az ő személyét kicsit közel is éreztem magamhoz. 

A cselekmény nem túl fantáziadús, igazából ha nagyon megerőltetem magam, 3-4 mondatban is össze tudnám foglalni. Volt benne néhány csavar, amire nem számítottam, de összességében durván kiszámítható a kötet. A tetőponton ugyan van egy konfliktus, de igazából ez sem szólt akkorát, mint amire számítottam. A kötet tulajdonképpen két szálon fut, a jelenben a nyaralás pillanatait élhetjük át, míg a múltbéli visszaemlékezések során Harriet és Wyn kapcsolatának alakulását kísérhetjük figyelemmel. 

A szereplők nekem túlságosan sematikusak voltak, valahogy nagyon egyszerűek voltak számomra. Úgy éreztem, hogy Emily Henrynek nincsenek megfelelő eszközei arra, hogy ilyen komoly témákkal foglalkozzon. Kicsit kapargatta a felszínt, de nem hatolt a dolgok mélyére. A párbeszédek nem voltak mélyek, talán az utolsó oldalak egyikén váltott ki valamilyen érzelmet belőlem a kötet. 

Wyn durván kishitű és nem látja megfelelően önmagát, ezért egy idő után úgy érzi, hogy nem lehet elég Harriet számára. A people pleaser kifejezés alatt szerintem Harriet neve is állhatna. Mindent meg akar tenni azért, hogy elfogadják, kedveljék, még azon az áron is, hogy esetleg ez már neki valójában rossz, kellemetlen vagy terhes. A cselekedeteit mások reakciói határozzák meg, tetteit ezektől teszi függővé és ezek irányítják. Még ha valami esetleg rossz neki, akkor is inkább bevállalja a dolgot, csak ha ne bántsa meg a másikat. Tehát mindenkivel nagyon segítőkész, kivéve saját magával. A családi sebek nagy hatással vannak rá, saját érzelmeit elfojtja és képtelen arra, hogy az érzéseiről beszéljen. Sokszor olyan hatást kelt, mintha nem lenne számára fontos egy-egy helyzet, de közben egyszerűen csak fél felvállalni a saját véleményét, mert mi van, ha az a másiknak terhes. Sabrina családja sem volt túlzottan egészséges, de ami miatt kiemelném őt, az a felnőttségtől és megújulástól való félelem. Ezalatt nem azt értem, hogy fél attól, hogyan boldogul majd az életben, hiszen jogászként megtalálta a számításait. Sokkal inkább azt, hogy a felnőttség teljesen más dolgokat hordoz magában, mint amikor az ember egyetemre jár. Más a felelősség, mindenki elkezd változni. A programokat a barátokkal egyre nehezebb összeszervezni, mindenkinek más lesz a fontos. Mivel a lányok és ez a társaság jelentette számára az állandóságot, így nehezen látja be ezt. Hajszolja a fiatalságukat, a régi közös időtöltéseket erőlteti, ahelyett, hogy megbeszélné a többiekkel, hogy hogy érzik magukat, mire van szükségük. 

Az éldekorált kiadás nekem összességében tetszik, de annyira nem illik a kötet hangulatához. Mert függetlenül attól, hogy ez tényleg egy nyári könyv, azért nem egy tipikus könnyed limonádé. 

Ha szeretitek Emily Henry munkásságát, akkor érdemes esélyt adni a kötetnek, hiszen ne felejtsétek, ahány ember annyi vélemény. Engem most nem fogott meg a kötet hangulata, de nem érzem úgy, hogy kár volt elolvasni, mert a regényben megjelenő témák igencsak elgondolkodtattak. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/3,65

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

 

Nyereményjáték

A mostani játékhoz nincs szükség másra, csak arra, hogy elolvassátok a beleolvasót a kiadó oldalán és válaszoljatok az egyes állomásokon feltett kérdésekre. A helyes választ írjátok be a rafflecopter megfelelő sorába. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

KÉRDÉS

Ki a meglepetésvendég? (Elég a keresztnév!)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Blogturné Klub

07.24. This is my (book) universe

07.26. Fanni’s Library

07.28. Hagyjatok! Olvasok!

07.30. Csak olvass!

08.01. Olvasónapló

Read More

Shannon Chakraborty: Amína ​asz-Sziráfi kalandjai + Nyereményjáték

Sziasztok!

Az Agave Könyvek ismét egy különleges fantasyt hozott el a magyar olvasóknak Channon Chakrabortytól, melyben egy kalóznő hihetetlen kalandjait ismerhetjük meg. Bloggereink már alig várták, hogy megismerkedhessenek Amína asz-Sziráfival, és ha te is így vagy ezzel, akkor tarts velünk a blogturné során, és játssz velünk, hogy megnyerhesd a könyv egy példányát.

Amína ​asz-Sziráfi az Indiai-óceán hírhedt kalózaként túlélt ármánykodó zsiványokat, bosszúszomjas kalmárhercegeket, számos férjet és még egy démont is, hogy most visszavonultan élhessen anyaként a családjával, mentesen mindentől, aminek akár a leghalványabb köze lehet a természetfölöttihez.

Amikor azonban egy olyan munkát ajánlanak neki, melyre egyetlen rabló sem mondhat nemet, Amína lelkesen tér vissza egykori életéhez régi legénységével. Egy eltűnt lányt kell megtalálniuk, cserébe pedig akkora gazdagságra tehet szert, hogy egyszer s mindenkorra biztosíthatja vele családja jövőjét. Ám minél mélyebbre ássa magát, annál világosabban látszik, hogy jóval több van ebben a munkában és a lány eltűnése mögött, mint amennyit elárultak neki.

Shannon Chakraborty, a Dévábád-trilógia szerzője tengereken játszódó, varázslatokkal és veszedelmekkel teli új regényében kalózokról és bűbájosokról, titkos és tiltott ereklyékről és ősi rejtélyekről szóló történetet mesél el, amelyben egy nő eltökélt célja, hogy megragadja az utolsó lehetőséget a dicsőségre… és saját maga írja meg a legendáját.

Shannon Chakraborty neve már nem volt ismeretlen számomra, a Dévabád-trilógia első kötete nagyjából a megjelenés óta csücsül a polcomon olvasatlanul, de valahogy nem volt alkalmam beszerezni a folytatásokat, most meg már nem is igazán van rá lehetőségem, mert kevés eladó példány üti fel a fejét. Mikor megláttam, hogy megjelenik az Amína ​asz-Sziráfi kalandjai című kötet nem akartam elkövetni ugyanezt a hibát, így beütemeztem a júliusi olvasmányaim közé.

Az Amína ​asz-Sziráfi kalandjai egy hihetetlen érdekes és izgalmas regény, melyben egy hírhedt kalóznőt kísérhetünk el élete egyik legvadabb és legveszélyesebb utazására. Nem vagyok egy nagy kalóz rajongó lélek (vagy legalábbis eddig nem voltam az), nem néztem sem sorozatokat, sem pedig filmeket róluk, de a fülszöveg valami miatt azonnal felkeltette az érdeklődésemet és óriási lelkesedéssel kezdtem neki az olvasásnak. A várakozásaimat pedig csak tovább fokozta, hogy eddig szinte csak pozitív véleményeket olvastam a regényről, így őszintén bíztam benne, hogy nem fogok csalódni. Szerencsére a kötet az első oldaltól kezdve teljesen berántott, őrült lelkesedéssel faltam a lapokat és azonnal tudtam, hogy Amína világa végérvényesen beszippantott. Nem számított az 500-nál is több oldal, hiába voltam kicsit megcsúszva az olvasással, tudtam, hogy gyorsan fogok haladni vele. 

Az Amína ​asz-Sziráfi kalandjai egy történelmi fantasybe bújtatott kalandregény, melynek minden oldalát átjárja a veszély izgalma. Egy történet egy kalózról, aki ugyan édesanya és mindennél jobban szereti a kislányát, de mégsem tud ellenállni a víz és a kaland hívó szavára. Egy történet a barátságról, bajtársiasságról és arról, hogy mire képes az ember azért, hogy megóvja azokat, akiket szeret. Arról, hogy az ember mire képes azért, hogy elkerülje a végzetét és arról, hogy a becsvágy mennyire veszélyes lehet. 

A történet szerint Amína ugyan visszavonultan él, tíz éve már, hogy leszámolt a kalóz életvitellel a lánya születése után, de egy nap egy vendég kopogtat az ajtaján, aki veszedelmes útra küldi őt. Amínának nincs más lehetősége, a vendég nem csak busás jutalommal kecsegteti őt, de egyértelművé teszi, hogy ha nem vállalja, annak súlyos következményei lehetnek rá és a családjára is. A nőnek így nincs más választása, mint elindul, hogy egy gazdag idős asszony unokáját megkeresse. Amína az első pillanattól kezdve sejti, hogy nincs a birtokában minden információ az eltűnéssel kapcsolatban, de, hogy micsoda kalamajkába került azt csak azután érti meg, amikor már messze járt az otthonától. 

A cselekmény rendkívül érdekes és izgalmas volt, sokkal jobban tetszett a regény, mint amire számítottam. A kalózok világa sokkal jobban elvarázsolt, mint ahogy vártam és nem csak nem bántam meg, hogy elolvastam, hanem magában a műfajában kedvencet is avattam. A cselekmény egy másodpercre sem ült le, a szerző végig fenntartotta az érdekődésemet. Veszély esetén együtt izgultam a legénységgel, ott voltam Amínával, amikor tanács elé került és akkor is, amikor a végső leszámolás következett. Együtt lélegeztem a karakterekkel, szerettem az egész regényt úgy, ahogy van. 

A szereplők szerintem nagyszerűek voltam, mindegyik karaktert a szívemben zártam. Amína mellett Dalíla, Tinbu karakterét kedveltem meg a legjobban, de ha őszinte akarok lenni Ráksot is kifejezetten csíptem. Jót tett nagyon a könyvnek a megjelenése, az Amínával való összefeszülésén sokat mosolygtam. Tetszett a kötet formája, is remek ötlet volt a szerzőtől, hogy egy elbeszélés, tulajdonképpen krónika írás alatt ismerhetjük meg Amína kalandját a saját szavain keresztül. A nyelvezete ezért laza és olvasmányos volt. A könyvben volt több csavar is, ezek némelyike meglepett, de persze olyan is volt, amire valamilyen formában számítottam. 

A könyv bár csodaszép, de sajnos nem tudok elmenni a minősége mellett. Szép dolog az aranyozás, de ha ilyen rossz minőségben készül, akkor sajnos kopni kezd. Az én könyvem nagyjából a 300. oldal környékén kezdett el kopni és mérhetetlenül csalódott voltam miatta. Egy könyv arra való, hogy olvassák, ezért az lenne a minimum, hogy kibírjon ennyit. Nem dobáltam, nem törtem meg a gerincét, úgy bántam vele tényleg, mint a hímes tojással. Nagyon kényes vagyok a könyveimre és nagyon vigyázok rájuk. Ebben az esetben sem történt vele semmi kirívó, egyszerűen ültem a kanapémon és a kezembe fogtam. Ezért azt tanácsolom nektek, hogy ha a kezetekbe fogjátok a kötetet, akkor csomagoljátok be valamibe, ez hátha megóvja az aranyozást .

A fordítás szerintem remek lett. A nyelvezete gördülékeny és bár nem ismerem angolul a szöveget, de ahhoz, hogy ilyen mértékben élvezhető legyen a szöveg, nagyon kellett figyelni a fordítás minőségére. 

Összességében nagyon szerettem Amína történetét, ha eddig nem is voltak a kalózos könyvek a kedvenceim, most már biztosan jobban odafigyelek a zsánerre, mert nagyon bejött. Nem lepne meg, ha a kötet folytatást kapna, sőt igazából szinte követelném is. Ha szeretitek a kalandos regényeket és kíváncsiak vagytok egy hírhedt kalóznő történetére, akkor bátran ajánlom nektek az Agave Könyvek újdonságát. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,8

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashattok a történetbe. 

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban híres kalózok nyomába eredünk! Minden állomáson egy-egy fotót találtok, a ti feladatotok pedig az, hogy felismerjétek őket, és beírjátok a nevüket a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

Blogturné Klub

07. 24. Utószó

07. 25. Readinspo

07. 27. Csak olvass!

07. 29. Olvasónapló

07. 31. Könyv és más

08. 02. Dreamworld

Read More

Stacey Halls: Az ​Uránia-ház + Nyereményjáték

Sziasztok!

A  Stacey Halls rajongók legnagyobb örömére, a 21. Század Kiadónak hála, az írónőnek egy újabb regénye jelent meg magyarul. Stacey Halls negyedik regénye valós történetet dolgoz fel: Charles Dickens, a regényíró otthont alapított, amely menedékül szolgált a bukott nők számára. Stacey Halls írásának középpontjában tehát az Uránia-ház áll, mely menedéket kínál a kitaszítottaknak. Egy ház, mely magában hordozza az újrakezdés lehetőségét. Tartsatok velünk, merüljünk el az írónő negyedik magyarul megjelent regényében, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

A ​szabadságnak ára van.

London, 1847. Alig pár mérföldnyire a várostól, csendes vidéki környezetben készülődés zajlik egy csapat fiatal nő fogadására. Szigorúan titkos, hogy pontosan hol van ez a ház, és a beköltözők nem ismerik egymást. Egy valami azonban közös bennük: mindannyian bukott nők.

Az Uránia-ház menedéket kínál prostituáltaknak, piti tolvajoknak, kitaszítottaknak – az újrakezdés lehetőségét. De vajon tudnak-e élni a lakók ezzel a lehetőséggel?

Angela Burdett-Coutts, a milliomosnő az Uránia-ház egyik mecénása. Légvonalban nem is olyan messze, Piccadilly környéki otthonában tartózkodik, amikor döbbenetes felfedezést tesz. A férfit, aki tíz évvel ezelőtt zaklatta, szabadlábra helyezték. Angela tudja, csak idő kérdése, hogy a rémálom újrakezdődjön.

E nagyon különböző háttérből érkező lányok, asszonyok sorsa egy ponton összekapcsolódik, hogy kiderüljön: a szabadságnak mindig ára van.

Stacey Halls negyedik regénye valós történetet dolgoz fel: Charles Dickens, a regényíró otthont alapított, amely menedékül szolgált a bukott nőknek. E könyv lapjain a ház története elevenedik meg.

Stacey Halls regényeit nagyon szeretem, így izgatottan vettem kezembe a szerző újonnan magyarul megjelent regényét, Az Uránia-házat. A fülszövege nagyon érdekesnek tűnt, így nagy lelkesedéssel álltam neki az olvasásnak. A kötet elolvasása után úgy érzem, hogy nem ez lesz a kedvenc regnyem az írónőtől, de összességében nem bántam meg, hogy elolvastam. 

Az Uránia-ház a korabeli Angliába kalauzolja az olvasóját, egy olyan világba, amelyben egyedülálló nőként, vagy fiatal lányként nagyon nehéz volt az embernek boldogulnia. A nélkülözés, az éhezés és a méltatlan körülmények hatására, sokan rossz döntéseket hoztak, ezek a döntések pedig mint egy negatív spirál lehúzta őket olyan mélyre, ahonnan egyedül, segítség nélkül szinte lehetetlen volt talpra állni. Azok, akik egyszer már börtönbe kerültek, gyakran visszatérek az intézetekbe. Sokan jóravaló lányok voltak, de ez volt az egyetlen útja annak, hogy valahogy boldoguljanak. Az sem volt ritka, hogy prostituáltak lettek, a gyanútlan vidékei lányokat gyakran tőrbe csalták, és egy idő már képtelenek voltak, hogy kiszálljanak. A kötet olyan fiatal nőkről szól, akik bukott nőnek számítank. A ház tulajdonképpen egy olyan intézet, mely az újrakezdés lehetőségét kínálja prostituáltaknak, kisstílű tolvajoknak, kitaszítottaknak. Hónapokon keresztül lehetnek a ház lakók, ahol elsajátíthatják a házvezetést, megtanulhatnak varrni és lehetőségük van egy új országban, távol Angliától új életet kezdeni. 

A történet hangulata remek, az írónő által teremtett atmoszféra rendkívül erős. Igazán érzékletesen ír. A könyvben végig tapintható a feszültség. Ugyanakkor őszinte leszek veletek, az első oldalakon egyáltalán nem fogott meg a kötet, amit nagyon sajnáltam, mert Az Uránia-ház volt az idei évem egyik legvártabb megjelenése. Nehezen kapott el regény hangulata, a karakterek közül szinte senki sem volt szimpatikus. Sokáig nem éreztem, hogy merre vezet az út és ugyan a ház mindennapjainak a leírásait és a lányok életet érdekesnek tartottam, sokáig laposnak és unalmasnak és laposnak éreztem a könyvet. Ahogy azonban haladtam előre az olvasással úgy rajzolódott ki előttem, hogy merre is halad a történet és az utolsó 100 oldalát már nagyon szerettem. Ahogy haladunk előre a történetben egyre több kérdés, konfliktus és bonyodalom kerül a középpontba, míg végül a kirakós darabkái a helyükre kerülnek és megértjük, az Uránia-ház nem csak az odaköltöző lányoknak az életét változtathatja meg, hanem egy szigorúnak tűnő házvezetőnőéét és egy egyedülálló gazdag hölgyét is. 

A történet kétségkívül elgondolkotatja az olvasóját, szörnyű belegondolni abba, hogy miket kellett kiállnia ezeknek a nőknek. Elég egyetlen hiba, egy lopott kenyér a családnak, hogy ne éhezzenek tovább. Egy naiv vidéki lány, aki egyedül érkezik Londonba. Egyetlen egy rossz döntés/lépés, ami az egész életükre befolyással van. És ugyan léteztek abban a korban a Magdolna házak, melyek elméletben munkát adtak a nőknek, de az ezekben uralkodó helyzetről jobb nem is beszélni. Az Uránia-házat amúgy Charles Dickens alapította azzal a céllel, hogy segítsnek ezeknek a nőknek. Az író életében nem volt ismeretlen a nélkülözés, ezért teljesen átérezte a lányok kétségbeejtő helyzetetét. 

Érdekes volt látni, hogy a lányok miként álltak magához a házhoz. Maga a koncepció minden kétséget kizáróan remek és dicséretes, de nem lepett meg, hogy mennyire bizalmatlanok voltak a lányok. A ház ígérete egy jobb jövő egy másik világban, amit sokan egyszerűen kényszerű emigrálásként értelmeztek. Nem volt egyszerű életük, így a ház szigorát és házirendjét is sokan börtönhöz hasonlóként élte meg. Hiába viseltetett mindenki jóindulattal a lakó irányába, egyszerűen sokszor nem látták, hogy miként is kellene hozzájuk szólni. A bátorításnak és az önbizalom építésének lett volna talán a legnagyobb haszna, de mivel mindenkinek teljesen új volt ez a helyzet, így sokszor nem úgy sültek el a dolgok, ahogy azok ideális helyzetben történtek volna. Tetszett, hogy lányok nem beszélhettek egymásnak a múltjukról, így szerették volna biztosítani, hogy a házban ne érje őket utol a múltjuk. 

A karaktereket végül megkedveltem, talán Martha volt számomra a legszimpatikusabb karakter. De Mrs. Holdsworth, Josaphine és Angela is szerethető karakterré vált a szememben. Olyanok ők tulajdonképpen, mint egy hagyma. Rengeteg réteg szükséges ahhoz, hogy teljesen megismerhessük őket. 

A könyv tulajdonképpen egy igazi fejlődéstörténet is, ahol a szereplők újra talpra állnak, maguk mögött hagyják a sötét és fájdalmas múltat és megpróbálnak együtt élni azzal, amit a sors rájuk mért. Érdekes látni, ahogy kibontakoznak előttünk a szálak, ahogy helyükre kerülnek a kirakós darabkái. Szép lassan és fokozatosan megismerjük a lányok múltját és életet, egyre közelebb és közelebb kerülnek hozzánk. Nagyon drukkoltam, hogy Angela végre megszabaduljon attól az árnyéktól, mely kitartóan üldözi őt. És azért, hogy Josephine és Martha végre megkapja azt a nyugalmas és biztonságos életet, amely mindenkinek kijárna ezen a földön.  

Nagyon meglepődtem, hogy a kötet végén nincs utószó, vagy valamilyen szerzői magyarázat. Szerintem szuper lett volna olvasni arról, hogy a szerző miként talált rá erre a témára és hogyan fűződik Dickens neve a házhoz. Egy történelmi fikció esetében szerintem elmaradhatatlan, hogy a szerző megírja ezeket a dolgokat az olvasó számára. Bevallom, én egy kicsit csalódtam emiatt. 

Összességében bár elsőre nem nyűgözött le Stacey Halls negyedik magyarul megjelent kötetete, de a végére megkedveltem a történetet és a szereplőit is. Talán nem ez az legerősebb munkája a szerzőnek, de minden kétséget kizáróan érdekes olvasmány volt. Ha esetleg a kötet első fele nem nyer majd meg magának titeket, akkor ne adjátok fel, az utolsó 100 oldal remélhetőleg titeket is kárpótol majd. Ha szeretitek az írónő munkásságát, akkor szerintem ezt a regényét se hagyjátok ki. Olvassátok, szeressétek!

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték 

Az Uránia-ház megnyitása Dickens nevéhez fűződik, így a játékunk is hozzá kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

2023 telén a Libertine Könyvkiadónál megjelent a Karácsonyi ének című kötet egy csodaszép kiadása. Ki a kötet illusztrátora? 

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

07.25.: Csak olvass!

07.28.: This is my (book) universe.

07.31.: Szembetűnő

08.01.: Readinspo

08.03.: Utószó

08.06.: Könyv és más

08.09.: Olvasónapló

08.12.: Zakkant olvas

Read More

Rebecca Ross: Divine ​Rivals – Isteni riválisok (Letters of Enchantment 1.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Maxim Kiadónak hála, immáron magyarul is olvasható Rebecca Ross nagysikerű duológiájának első kötete, az Isteni riválisok. A szerző nem ismeretlen a magyar közönség számára, A királynő felemelkedése és A királynő koronázása című kötetek már elrabolták a hazai olvasók szívét. Ebben a teljesen új történetben Iris és Roman karakterét követhetjük végig, egészen a frontvonalig. Tartsatok velünk, fedezzük fel, hogy milyen mágikus kapcsolat köti össze a két főszereplőt, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Két fiatal rivális szerelemre talál egy mágikus kapcsolaton keresztül, és szembe kell nézniük a pokol bugyraival egy istenek közötti háború viharában, ami örökre megpecsételheti a sorsukat.

Évszázadokig tartó álmukból felébredve az istenek ismét háborúznak. De a tizennyolc éves Iris Winnow csak a családját próbálja egyben tartani. Az anyja függőségével küzd, míg a bátyja eltűnt a fronton. Iris egyetlen reménye, hogy megszerzi a rovatvezetői előléptetést az Oathi Közlönynél.

Hogy megbirkózzon aggodalmaival, Iris leveleket ír a testvérének, majd becsúsztatja őket a szekrénye ajtaja alatt, azonban eltűnnek – és egyenesen Roman Kitt, a rideg, de jóképű vetélytársa kezébe kerülnek. Amikor a férfi névtelenül visszaír Irisnek, kettejük között olyan kapcsolat alakul ki, ami elkíséri a lányt egészen a testvéréért, az emberiség jövőjéért és a szerelemért vívott háború csatájának frontvonaláig.

Vannak történetek, melyek bemásznak bőrünk alá és egyszerűen nem engednek el, megragadják az olvasót és onnantól kezdve nincs menekvés, elveszünk a betűk és a kitalált világ tengerében. Az ilyen könyveket örökké a kezünkben akarjuk tartani. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után is. Nem tennénk mást, csak ölelnénk és magunkhoz szorítanánk és talán soha nem engednénk el, újra és újra átélnénk a különböző kalandokat és azt érezzük, hogy bárcsak minden nap úgy állhatnánk neki az olvasásnak, mint amikor még fogalmunk sem volt, hogy mibe is csöppenünk. Számomra pontosan ilyen volt ez a kötet is. A Divine Rivals - Isteni riválisok az egyik legkülönlegesebb kötet, amit mostanában olvastam. Nagyon ritkán avatok új kedvencet, ha egy kötet tetszik és 5 csillagot adok rá, nem lesz automatikusan kedvenc belőle. Ahhoz, hogy valami felkerüljön a listára, nem elég, hogy szuper könyv legyen, az is kell, hogy megérintsen és úgy érezzem, hogy teljesen belemászott a fejembe. Rebecca Ross kötete pedig abszolút ilyen volt számomra. Egyszerűen imádtam, és valószínűleg unalmasnak fogjátok tartani az értékelésemet, mert nagyjából másból sem fog állni, mint abból, hogy meggyőzzelek benneteket, hogy olvassátok el. 

Ha mondanom kellene egy könyvet, amelyet ajánlok nektek, akkor valószínűleg most a Divine Rivals - Isteni riválisokat mondanám. Minden ismerősömet és barátomat ezzel nyomasztottam az elmúlt hónapok során. Ha valaki arra kért, hogy ajánlani neki valamit, tuti ez volt az első választásom. Egyszerűen imádtam ezt a könyvet és mióta olvastam angolul, azóta a legnagyobb kedvencemként tartom számom. 

Rebecca Ross neve már nem volt ismeretlen számomra, a magyarul megjelent duológiáját már olvastam és nagyon szerettem. A Divine Rivals című kötetet még év elején olvastam először angolul, a folytatását pedig a múlt héten fejeztem be. Az, hogy magyarul is el szeretném olvasni a regényt, egy másodpercig sem volt kétséges számomra, hiszen roppant kíváncsi voltam arra, hogy ezt a varázslatos regényt miként tudja majd a fordító átültetni az anyanyelvünkre. Az, hogy mekkora rajongója vagyok a szerzőnek, az nem is kérdéses. A Letters of Echantment duológia mellett, sorra kerítettem már az Elements of Candance duológiát (őszintén bízom benne, hogy a kiadó ezt a duológiát is megjelenteti majd magyarul, mert ez is zseniális) is, továbbá beszereztem angolul a két egyedülálló kötetét is. Rebecca Ross az az ember, aki sokkal sokkal nagyobb figyelmet és rajongó tábort érdemelne, úgy érzem az írásmódja és választékos nyelvezete abszolút kiemeli őt a többi fantasy szerző sorából. Nem egy klisés szerző, ráadásul nem csupán arra épít, hogy az erotikus jelenetek majd eladják a könyvét és történetét. Ezzel persze a világért sem szeretnék megbántani senkit, aki kifejezetten szereti az ilyen jellegű történeteket és imádja, ha az erotika dominál a regényben, egyszerűen csak örülök annak, hogy a szerző inkább a karakterek közötti kémiára, kapcsolatra és magára a világépítésre koncentrál. 

A Divine Rivals egy igazán izgalmas történet két fiatalról, akik ugyan riválisok lesznek egy újságnál, de a láthatatlan erőknek köszönhetően valahogy mégis összefonódik a sorsuk. Azért, hogy Iris megküzdjön az érzéseivel, elkezd levelet írni testvérének, aki a fronton szolgál, majd becsúsztatja őket a szekrénye ajtaja alatt, meglepetésére azonban eltűnnek egytől egyig. A levelek pedig nem máshoz, mint  Roman Kitt, a rideg, de jóképű vetélytársához kerülnek. Amikor a férfi névtelenül visszaír Irisnek, kettejük között olyan kapcsolat alakul ki, ami elkíséri a lányt egészen a frontig. Vajon rátalálhat Iris a testvérére? Mi történik, amikor ráébred a levelezőpartnere kilétére? Milyen sebeket ejt rajta a háború? 

A történet rendkívül szerethető, az olvasással könnyen és gyorsan lehet haladni. A levelek érzelemdúsak, rengeteg olyan idézet van, amelyet az ember kijegyzetelhet magának, az én személyes kedvencem, például ez:

"Nem hiszem, hogy felfogod, milyen erős is vagy, mert az erő nem mindig kardok és acél és tűz, ahogy azt oly gyakran elhitetik velünk. Az erőre néha a csendes, gyengéd zugokban lelünk. Abban, hogy fogod valaki kezét, aki gyászol. Abban, ahogy meghallgatsz másokat. Abban, hogy megjelensz mindig nap nap után, még akkor is, amikor kimerült vagy, vagy félsz, vagy egyszerűen csak nem vagy biztos a dolgodban. Ez az erő és én ezt látom benned."

Én egy másodpercig sem unatkoztam az olvasás közben. Rebecca Ross olyan játszi könnyedséggel fűzi a mondatokat egymás után, mintha csak gyöngyökből készítene nyakláncot. Itt meg is ragadnám az alkalmat és szeretnék egy kicsit beszélni a magyar fordításról, hiszen abban a helyzetben vagyok, hogy angolul és magyarul is olvastam a könyvet. Nem volt könnyű dolga Szujer Orsolyának, bevallom óriási nagy elvárásokat támasztottam a munkájával szemben. A nyelvezet volt a kötetnek, ami igazán megfogott, így bevallom, egy kicsit aggódtam a magyar kiadásért. Olvastam már rosszul sikerült fordításokat, ezért féltem, hogy a magyar verzió nem lesz annyira élvezetes, mint az eredeti. És bár vannak olyan dolgok a magyarban, amelyeket nem tudott megszokni az agyam, az egyik újságot például képtelen voltam magyarul olvasni, ugyanúgy Inkridden Tribune maradt, de összességében szerintem remek munkát végzett. A kedvenc részeim magyarul is nagyon szépen hangzanak, Kitt nevével is remekül megoldott a C. betűs szavak játékát. Őszinte leszek veletek, eddig nem ismertem Orsolya munkásságát annyira (bár amúgy, ha olvastátok az Outlander könyveket, akkor nektek már nem idegen a munkája). Orsolya remekül ültette át az anyanyelvünkre a  lírai mondatokat, így semmit sem veszített a regény a varázsából. Ugyan az angol verzió marad a kedvenc, de abszolút nem kell szégyenkeznie a magyar változatnak sem. A kötet eredeti nyelven kicsit nehezebben olvasható, szerintem nem egyszerű olvasmány,  így ha valaki nem vállalja be, akkor sem éri csalódás, a magyar változatot is bátran ajánlom mindenkinek. 

A kötet vége függővég, de szerencsére nem kell sokat várni a rajongóknak, előreláthatólag november 11-én érkezik magyarul a folytatása. Ami amúgy minden spoiler nélkül, legalább olyan jó, mint az első kötet. Én nagyon szerettem, bevallom, még sírtam is rajta egy kicsit. Nagyon várom a magyar változatot, biztosan sorra fogom keríteni majd azt is. 

A borító nekem nagyon tetszik, én örültem is neki, hogy a kiadó ezt a változatot választotta. Bevallom, a másik kiadása, amin az emberi alakok vannak jobban tetszik, szóval megértem sokak csalódását. De nekem már van egy olyan a polcomon, ez a változat pedig nincs, így önző módon én nagyon örültem ennek a döntésnek. 

Összességében én csak ajánlani tudom nektek ezt a könyvet. Ha egy remek történelmi fantasyra vágytok, akkor mindenképpen olvassátok el a regényt. Természetesen a szerző a szerelmi szálat sem hanyagolja el, de ez abszolút nem megy a történet rovására. A cselekménybe szépen belesimul Iris és Roman kapcsolata. A romantikus jeleneteknek mindig van súlya, nem öncélúak. Ha csak egyetlen egy regény elolvasását fogadjátok el az idei ajánlóim közül, akkor mindenképpen ezt válasszátok. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/55555555555555555555555555555555555555555555555555végtelenszer5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a könyvbe. 

Nyereményjáték

Az Isteni riválisok című kötet beleolvasója már elérhető a kiadó honlapján, így arra gondoltunk, hogy ebben a játékban ezt hívjuk segítségül. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Mi a neve annak az újságnak, amely az Oathi Közlöny legnagyobb riválisa?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

07.24.: Csak olvass!

07.26.: Kitablar

07.28.: Readinspo

07.30.: Kelly és Lupi olvas

08.01.: Milyen könyvet olvassak?

08.03.: Dreamworld

08.05.: Könyv és más

Read More

Alice Oseman: Loveless ​– Szerelem nélkül + Nyereményjáték

Sziasztok!

Alice Oseman legújabb magyarul megjelent regényének főszereplője örök romantikusként definiálja magát, ám még sosem volt igazán szerelmes senkibe és nem is csókolózott soha.  Ez a történet nem csak Georgia első egyetemi évéről szól, hanem arról, hogy bogozza ki a szerelemhez és a testiséghez kapcsolódó érzéseit, majd fogadja el önmagát.

Tartsatok bloggereinkkel a Loveless ​– Szerelem nélkül című regény blogturnéján, és ne feledjetek el játszani se, hiszen a Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően egy szerencsés olvasónk a turné végén megnyeri a könyvet!

Mikor kezdődik már az ő szerelmi története?

A fanficmegszállott Georgia még sosem volt szerelmes, sosem csókolózott, még csak bele sem zúgott senkibe, soha. De örök romantikusként biztos benne, hogy egy nap meg fogja találni az Igazit.

Amikor elkezdi az egyetemet, készít egy tervet, hogy miként találhat rá a szerelemre. Ám a tettei fájdalmat okoznak a barátainak, így felteszi magának a kérdést, miért tűnik olyan könnyűnek a romantika mások számára, míg neki nem az.

Új címkéket aggatnak rá – aszexuális, aromantikus –, és ezek miatt Georgia még inkább elbizonytalanodik az érzéseiben.

Az a sorsa, hogy szeretet nélkül éljen? Vagy mindvégig rossz dolog után kutatott? Ebben az önazonosságról és önelfogadásról szóló bölcs, együttérző és szellemes történetben Alice Oseman csúcsformában tündököl, miközben Georgia és a barátai felfedezik, hogy az igaz szeretet nem korlátozódik a romantikára.

Nem az első és valószínűleg nem is az utolsó Alice Oseman regény/kötet amelyről az oldalamon olvashattok. A szerzőnek ugyan a képregényeit jobban szeretem, de érdeklődve olvasom az újabb és újabb magyarul megjelent írásait, mert függetlenül attól, hogy mennyire tartom erősnek ezeket, vitathatatlanul hiánypótló mindegyik a maga nemében.  Ezért nagyon kíváncsi voltam Georgia történetére, már csak

azért is, mert nagyon keveset tudok az aszexualitásról. 

A Loveless - Szerelem nélkül egy minden bizonnyal igazi hiánypótló kötet önismeretről, (ön)elfogadásról és arról, hogy az igazi szeret nem korlátozódik a romantikára. Családunk, barátaink is tiszta szívből szeretnek minket. A szeretetet mindenki megérdemli, nemi identitástól és igazából mindentől is függetlenül. Attól még, hogy valaki nem vágyik a testiségre, vágyik arra, hogy szeretve legyen. A könyv nagyon szépen levezeti, hogy mit is jelent az aszexualitás és aromantikusság. Amennyire külső szemlélőként meg tudom ítélni, hitelesen beszél a szerző a témáról. Megmutatja, hogy milyen a felismeréstől kezdve milyen nehézségekkel kell megküzdeni egy fiatalnak, hogy elfogadja és megélje az identitását. Hogy milyen az, amikor az ember kétségbeesetten próbál küzdeni az érzés ellen, hülyeségeket csinál, ez pedig csak még mélyebbre löki őt. Ilyenkor az ember darabjaira hullik és fel kell építenie magát. 

Ha valakinek eltér a szexuális identitása az átlagostól, akkor nagyon nehéz megélni és elfogadnia ezt a helyzetet. Ezért kiemelten fontos, hogy szülessenek olyan történetek, amelyek mankóul szolgálhatnak a fiatalság számára. Ugyan számomra Georgia története "csupán" egy érdekes olvasmány volt, de valakinek, aki hasonló dolgokat él éppen át, az egész világot jelentheti. Ugyanakkor akkor is hasznos olvasmány lehet, ha valakinek a baráti körében derül ki valakiről, hogy aszexuális. 

A történet szerint Georgia egész életében a romantikáról álmodozott. Imádott olvasni róla, gondolataiban már ezer meg egy ilyen jellegű pillantott megélt és átélt, ugyanakkor valami miatt a való világban még nem tudott romantikus közelségbe kerülni senkihez. Az egyemre azonban már konkrét tervvel készül, hátha sikerül megtalálnia a nagy Ő-t. De az élet sajnos soha nem könnyű, miközben próbál tisztába kerülni a saját érzéseivel, megbántja azokat az embereket, akik a legtöbbet jelentik számára. Vajon képes lesz megtalálni a boldogságot? Sikerül elsimítania a hullámokat? Vagy katasztrófába torkollik az első egyetemi éve?

Alice Oseman ezen írása nem képregény, hanem egy klasszikus formában megírt regény. Nekem nagyon hiányzott a képi világ, ahogy írtam egy kicsit feljebb, nekem valahogy a képregények jobban tetszenek, valahogy jobban elkaptam azok hangulatát. Amikor ilyen fontos témát dolgoz fel egy könyv, mindig nehéz dolga van az embernek az értékelésnél. Látom a kötet hibáit, nem feltétlenül tartom jó és átgondolt írásnak, ugyanakkor a témája annyira fontos és hiánypótló, hogy egyszerűen nem lehet kevés pontot rá adni. Nem vagyok biztos abban, hogy Alice Oseman egy jó író, de az biztos, hogy nagyon fontos dolgokat emel be a történeteibe. 

A kötet felépítése nekem nagyon tetszett, az első pillanattól kezdve érezhetőek Georgia problémái, majd ahogy haladunk előre, úgy válik egyre világosabbá számunkra, hogy mi rejtőzik a lány lelkében. Georgia amúgy egy teljesen tökéletesen átlagos tinédzser, akinek minden vágya, hogy megízlelje a romantikát. De valami miatt még sem alakulnak úgy a dolgok, ahogy várná. Elméletben nagyon tetszett neki a gondolat, de amikor a közelébe került, akkor egyszerűen nem tudta elviselni a dolgot. Undorítának és furcsának érezte. Mikor felmerül az aszexualitás kérdése, az legalább annyira megijeszti őt, mint a tudat, hogy nem kívánja sem a lányok, sem pedig a fiúk közelségét. Vajon az a sorsa, hogy szeretet nélkül éljen? Vagy mindvégig rossz dolog után kutatott? Ebben az önazonosságról és önelfogadásról szóló bölcs, együttérző és szellemes történetben Alice Oseman csúcsformában tündököl, miközben Georgia és a barátai felfedezik, hogy az igaz szeretet nem korlátozódik a romantikára.

A cselekmény egyszerű és letisztult, a diákok első szemeszterét követhetjük végig. Ugyan engem zavart, hogy a konfliktusok 90%-át meg lehetett volna oldani egy kis kommunikációval, de egy tinédzser soha nem arról híres, hogy jól átgondolja a tetteinek a következményét és transzparensen kommunikál. Rendkívül könnyen és gyorsan lehet haladni az olvasással, a szereplők pedig rendkívül szerethetők. Az én kedvencem talán Sunil volt, de szívembe zártam Rooney karakterét is, aki minden lelki problémájával együtt egy igazán érdekes és szimpatikus karakter. Érdekes volt látni, hogy Georgia és ő mennyire ellentétei egymásnak, mégis milyen közel tudtak kerülni egymáshoz. 

A borítók közül nekem az amerikai jobban tetszik, de ha ti esetleg nem így vagytok vele, akkor szerencsére a másik verziót is be tudjátok szerezni a Könyvmolyképző Kiadó oldalán. 

Ha szeretitek Alice Oseman munkásságát, akkor semmiképpen se hagyjátok ki a Loveless- Szerelem nélkül című kötetet. Olvassátok, szeressétek!

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Alice Oseman előszeretettel ír LGBTQIA+ karakerekről, a Loveless - Szerelem nélkül főszereplője például két, az irodalomban ritkán reprezentált “címkét” is magáénak tudhat, és játékunk is ezzel kapcsolatos! Mostani játékunkban a különféle LGBTQIA+ zászlókat kell felismernetek, és megírni a rafflecopter megfelelő rubrikájába, hogy kikhez tartoznak. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

ZÁSZLÓ

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

[Blogturné Klub]

07/21 - Csak olvass! 

07/23 - Spirit Bliss Sárga könyves út

07/25 - Utószó

07/28 - Dreamworld ~ idézetes extra

07/29 - Dreamworld

07/30 - Hagyjatok! Olvasok!

Read More

Farrah Rochon: Szállnék ​már + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Farrah Rochon regénye, a Szállnék már, ami a Sorsfordító történetek legújabb kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják ezt a különleges, időutazásra invitáló regényt, melyből kiderül, mi lett volna akkor, ha anyja helyett Merida eszi meg a boszorkány sütijét. Tartsatok velünk, ismerjétek meg a történetet és annak szereplőit, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egy példányát. 

Merida tisztában van azzal, hogy a DunBroch klán hercegnőjének lenni számos kötelezettséggel jár, abba azonban nem tud belenyugodni, hogy olyasvalakihez menjen feleségül, akit sohasem látott. A harcias hercegnő küzd a hagyományok ellen, ám édesanyja, Elinor királyné minden erejével ragaszkodik hozzájuk.

A lány az erdő mélyén egy kunyhóra bukkan, ahol egy boszorkánytól varázserejű süteményt kap, amely teljesen megváltoztathatja az édesanyját. A folyton lázadó Merida azonban úgy dönt, hogy inkább ő maga eszi meg a bűvös finomságot... és a múltba repül, ahol a saját, vele egyidős anyukájával találja szemben magát, aki egy tőrt tart a torkához, mert kémnek hiszi. Abban az időben a szülei klánjai ugyanis esküdt ellenségek voltak.

Vajon sikerül időben kibékítenie a két családot? Vagy a szülei ezúttal nem is szeretnek egymásba? Végül elfogadja a sorsát, vagy sikerül megváltoztatnia azt?

Aki követi az oldalamat az már tudja, hogy óriási Disney függő vagyok, minden egyes meséért rajongok. Ez alól természetesen Merida meséje sem kivétel. Bár őszintén bevallom, nem lett elsőre kedvenc. Valahogy nem tudtam kapcsolódni a karakteréhez és csak évekkel később, az elmúlt évek során zártam őt a szívembe. 

A Merida, a bátor című Disney-Pixar történet, melyet 2012-ben mutattak be. Ez volt első olyan Pixar mese, melynek női főszereplője volt. A történet szerint Merida hercegnő a hatalmas skót felföldeken él, Dunbroch királyságában, a királyi család elsőszülött gyermekeként. Édesanyja, Elinor királyné jóvoltából megtanulja, hogyan viselkedik és cselekszik egy igazi hercegnő, aki egy nap majd méltó utódként foglalhatja el a trónt. Merida azonban jobban szeret szabadon barangolni a felföld varázslatos tájain. Amikor egy nap Elinor bejelenti, hogy három klán érkezik a szomszédos királyságokból, hogy az elsőszülöttjeik közül az egyik elnyerje a hercegnő kezét, Merida nem törődik bele, hogy akarata ellenére házasságba kényszerítsék. A játékokon Merida tulajdonképpen megszégyeníti a kérőket, Elinor felháborodik a lánya viselkedésén, és szörnyű vitába kerülnek egymással, mely során Merida elszakítja a királyi család fali szőttesét, Elinor pedig tűzre veti a lánya íját. A megbántott Merida sírva fakad és elrohan a kastélyból. Merida szomorúan lóhátra pattan, és elvágtat az erdőbe, ahol lidércfényekkel találkozik. Ezek elvezetik őt egy erdei kunyhóhoz, amiben egy idős boszorkány él, aki fafaragóként tevékenykedik. Merida fizetség jegyében alkut ajánl neki: minden faragványát megveszi, cserébe egy varázslatért, amely megváltoztatná az anyját. A boszorkány elfogadja az ajánlatot és készít Meridának egy mágikus süteményt. Merida habozás nélkül odaadja az anyjának, aki azonban már az első harapás után rosszul lesz, és végül átváltozik egy nagy fekete medvévé. A kalandok pedig csak ezután kezdődnek. Tudjuk, hogy Meridának óriási fejlődésen kell átmennie és csak az igaz szeretet jegyében tudja megmenteni édesanyját. Farrah Rochon regénye azonban egy óriásit csavar a történeten. A kérdése pedig az, hogy mi lenne, ha Merida enné meg azt a bizonyos süteményt. Vajon hogyan alakulna a története? 

A Szállnék már egy izgalmas és érdekes olvasmány elfogadásról, megértésről és arról, hogy az anya-lánya kötelék milyen erős tud lenni, még akkor is, ha olykor a hátunk közepére sem kívánjuk egymást. Egy történet arról, hogy mennyire fontos az, hogy kiálljunk önmagunkért. Arról, hogy igazán akkor tudja valaki teljesíteni a kötelességét, ha nem kényszernek éli meg azt és hogy a szabadság ugyan nagyon fontos, de még annál is fontosabb, hogy megtaláljuk a célt az életünkben. Bebizonyítja, hogy néha el kell veszítenünk mindent ahhoz, hogy megtaláljuk önmagunkat. Olykor ott találjuk meg a választ a kérdéseinkre, ahol nem is számítunk rá. Az út olykor rögös, a jól berögzült mantrák csak nehezen íródnak felül, de ha az embernek van kellő bátorsága és ereje, akkor bármit elérhetünk. Merida bebizonyítja számunkra, hogy a szeretet ereje képes arra, hogy felülkerekedjen a legnagyobb problémán is. 

A könyv bevezetésében megismerhetjük a Merida és Elinor közötti ellentétet, majd a mesében jól ismert módon a lány elvágtat otthonról és egy rejtélyes boszorkány ajtaján kopogtat be. A nő elkészíti számára a varázslatot, de Merida végül úgy dönt, hogy ő fogyasztja el a süteményt, ezzel pedig kezdetét veszi a nagy kaland. A lány a múltba repül, ahol a saját, vele egyidős anyukájával találja szemben magát, aki egy tőrt tart a torkához, mert kémnek hiszi. Abban az időben a szülei klánjai ugyanis esküdt ellenségek voltak, a megkötött békeszerződés még igencsak gyenge lábakon állt. 

Ahogy haladunk előre a történetben, Merida rájön arra, hogy talán jobban hasonlítanak egymásra az anyukájával, mint eddig azt hitte. Ahogy egyre jobban megismeri Elinor fiatalkori énjét, tudatosul benne, hogy mennyire hasonló problémákkal küzdenek, egyszerűen csak nem találták meg az egymáshoz felé vezető utat, hogy erről beszéljenek. Elinor nem is sejti, hogy Merida a lánya, ráadásul a király udvarában rejtegetnie kell őt, hiszen a vörös haja azonnal elárulná, hogy melyik klánhoz tartozik, de az első pillanattól kezdve érzi, hogy valamilyen láthatatlan kötelék köti őket össze. A két lány rengeteget tanul egymástól. Míg Merida megtanítja az édesanyja fiatalkori énjét azokra a praktikákra és túlélési módokra, amelyeket ő az édesapjától tanul, addig ő is rengeteget tanul Elinortól. Rájön arra, hogy édesanyja mennyire jó királyné és szívből megbánja, hogy csúnyán viselkedett vele. Megtanulja, hogy mennyire fontos, hogy felelősséggel legyen a királyságáért. Anya és lánya talán még soha nem állt ilyen közel egymáshoz, azóta, hogy Merida felnőtt. De vajon képes lesz visszajutni a lány a saját idősíkjára? Egymásra találhatnak ott is? 

Azzal, hogy Merida megjelent a múltban, különböző események láncolatát indította el, melyek nem csak a családját, hanem akár az egész királyságot is veszélybe sodorhatja. Vajon képes lesz arra, hogy megküzdjön az ellenséggel? Megmentheti a királyságot, és az édesanyját? És talán a legfontosabb kérdés mind közül, végül Merida elfogadja a sorsát, vagy sikerül megváltoztatnia azt?

Érdekes és izgalmas élmény volt olvasni Merida és Elinor történetét, nagyon szerettem, hogy az édesanyja is ekkora szerepet kapott. Tetszett Farrah Rochon azon elképzelése, hogy talán anya és lánya nem is különböznek annyira egymástól. Mindketten nagy utat jártak be, sokat kellett fejlődniük. Megtapasztalták, hogy mit jelent az igazi kötelesség és azt, hogy milyen, amikor nem kényszerből, hanem elhivatottságból hozzuk meg az életünket érintő fontos kérdéseket. Nagyon tetszett, hogy a sütemény elfogyasztása egy ilyen lehetetlen helyzetbe hozta Meridát, hiszen talán ez volt a legjobb módja annak, hogy anya és lánya egymásra találjon. Azt azonban bevallom, nekem nem tetszett, hogy Meridára milyen testi hatással volt a varázslat. Nekem ez így együtt kicsit túl sok volt, bőven elég lett volna az időutazás is, nem volt szerintem semmi szükség arra, hogy ilyen módon is reflektáljon a szerző az eredeti mesére. A királyságra leselkedő veszélyek érdekesnek és izgalmasnak tűntek, a rejtély és a cselszövés nagyon megmozgatta az én fantáziámat is, de végül csalódnom kellett a megoldásban. Talán ezt a szálat egy kicsit jobban kidomboríthatta volna a szerző, vagy legalább kitalálhatott volna valami erős és hiteles indokot, amely megfelelő motivációja lehett volna a cselszövőknek. 

A hiányosságok ellenére, ahogy haladtunk előre a történetben, úgy lettem egyre lelkesebb és végül összességében elégedetten csuktam be a regényt. Az alapkoncepció nagyon tetszett, Merida jellemfejlődése pedig még szerethetőbbé tette a karakterét. Ugyan nem ez lesz a kedvenc Sorsfordító történetem, de összességében kedveltem a regényt, ha a szerzőnek másik regénye is megjelenik a sorozatban, biztosan sorra kerítem majd azt is. 

A könyv rendkívül olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet vele haladni. A magyar kiadás nagy kedvencem, remekül mutat Merida kalandja a többi Sorsfordító regény között. 

Összességében a hibái ellenére is kedveltem a regényt. Merida karaktere sokat nőtt a szememben, a kötet végére úgy éreztem, hogy sokkal jobban megkedveltem őt, mint a mesében. Elinor karaktere is mélységet kapott, ez pedig hihetetlenül jól állt neki. Talán még jobban megszerettem őt, mint Meridát. Az évődéseit Fergussal nagyon szerettem, jó volt látni, hogy miként kerültek egyre közelebb és közelebb egymáshoz. Ha szeretitek a Disney könyveket és Merida karakterét akkor semmiképpen se hagyjátok ki ezt a történetet sem. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a könyvbe. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során a Merida, a bátor Disney filmé lesz a főszerep. Minden állomáson olvashattok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint az arra adható helyes választ beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kia

KÉRDÉS

Melyik királyságban él Merida?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

07/15 Csak olvass

07/18 Szembetűnő

07/21 Hagyjatok! Olvasok!

07/23 Utószó

07/26 Dreamworld

Read More

Lucy Maud Montgomery: Anne ​Avonlea-ben (Anne 2.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Manó Könyvek gondozásában megjelent az Anne sorozat folytatása, vagyis az Anne Avonlea-ben című kötet. Tartsatok velünk, látogassunk el együtt a Prince Edward-szigetre és a Zöld Oromba. Legyünk társai Anne-nek, aki egyszerűen vonzza a kalandokat és legyünk társai abban, hogy miként próbál meg felelősségteljes felnőttként viselkedni. Ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Anne Shirley már tizenhat és fél éves, és csak nyomokban emlékeztet arra az árvára, aki évekkel korábban beköltözött a Zöld Oromba. Azóta szerencsére rengeteg barátja lett, az álmodozásról viszont - ezt Avonlea-ben bárki megmondhatja - soha nem fog leszokni! Ám talán itt az ideje, hogy végre felelősségteljes fiatal felnőttként viselkedjen, hiszen immáron a helyi iskola tanítója, az Avonlea Faluszépítő Egylet tevékeny tagja, emellett alaposan kiveszi a részét egy örökmozgó ikerpár neveléséből is. Anne ugyanakkor még mindig vonzza a kalandokat, sőt, olykor-olykor jó nagy pácba is keveredik. Jó kedélye, humora és embersége minden nehézségen átsegíti, kedvessége és képzelőereje pedig a legmorcosabb szíveket is képes meglágyítani.

Lucy Maud Montgomery Anne Shirley-sorozatának második kötete csoda szép kiadásban, a szerző emlékét ápoló Montgomery Alapítvány hozzájárulásával és Ruff Orsolya új fordításában jelenik meg.

Anne karaktere ősidők óta az egyik legnagyobb kedvencem. Egyszer régen gyerekként láttam az eredeti filmsorozatot és már akkor szívembe zártam a zabolátlan, álmodozó és a legjobb szándéka ellenére is mágnesként bajt vonzó fiatal lány karakterét. Az első regényt többször is olvastam, de a folytatást nem tudtam sajnos beszerezni, így nagyon izgatott voltam, hogy a Manó Könyveknek köszönhetően nem csak befejezhetem végre a könyvsorozatot, hanem egy igazán szépséges kiadást tudhatok magaménak. 

Igazából a Váratlan utazás óta vágyom ebbe a romlatlan és tiszta szívű világba, a könyv pedig abszolút hozza ezt. Ami persze nem véletlen, hiszen tudjuk, hogy anno a Váratlan utazás sorozatot Anne Shirley karaktere és története ihlette. Tudtam, hogy így van, de meglepett, hogy mennyi ismerős arc és karakter szerepel ebben a részben is. Mrs. Lynde és természetesen Marilla karakterét már az első rész óta ismerjük és ugyebár Anne iskolatársai, legfőképpen Diana és Gilbert alakja sem számít már újdonságnak. Dovy és Dora személye pedig a Váratlan utazás sorozatból lehet ismerős az olvasók számára, hiszen pontosan ugyanolyan voltak, mint anno a sorozatban. 

Az Anne Avonlea-ben egy szívmelengető történet, abszolút képes visszaadni az emberi jóságba vetett hitünket. Nem pörgős, nem akciódús, nincsenek váratlan fordulatok, de tele van kedves, szeretetreméltó szereplővel és tiszta, gyermekien ártatlan világszemlélettel. Egy igazi lányregény, mely véleményem szerint rendkívül jól reflektál azokra az erkölcsi normákra, melyek az adott korban fontosak voltak, ugyanakkor igazán szórakoztató olvasmány. Abszolút látszik, hogy Lucy Maud Montgomery nem csak egy tanulságos, tanítóregényt szeretett volna megírni, hanem megmutatni a közönségének, hogy azzal sincs semmi baj, ha valaki a felhők felett jár két méterrel. Az álmodozással nincsen semmi baj, amíg kötelességeinknek eleget teszünk. A képzeletnek igenis teret lehet engedni, sőt sok esetben a különcségünk tesz igazán egyedivé minket. Ugyanakkor megmutatja, hogy az önfejűség és a hirtelen harag rossz tanácsadók, felesleges bánatot és szenvedést okoznak mindenkinek a környezetben. 

Anne immáron kész hölgy, az iskola új tanítójaként, egy teljesen más szerepbe kerül. Rengeteget fejlődött a karaktere, de szerencsénkre még mindig az az álmodozó lélek, akit az első részben ismerhettünk meg. A tanítás mellett ő az Avonlea Faluszépítő Egylet egyik legtevékenyebb tagja, emellett alaposan kiveszi a részét Davy és Dora neveléséből is. Bár néha hibázik és rosszul sülnek el a dolgok, de vitathatatlan, hogy a tiszta szíve vezérli. Tanárként is tökéletesen megállja a helyét, a gyerekek rajonganak érte. De vajon képes lesz mindenki bizalmát és rokonszenvét elnyerni? Tud Marillának segíteni abban, hogy egy kicsit megfékezzék Davyt? Vajon milyen kalandokba keveredik a rész során?

Vannak bizonyos értékek, melyek szép lassan kiveszni látszanak a világból. Az anyagiasság, a birtoklási vágy sokszor erősebb, mint a józanság, vagy éppen az egyszerűség. Fontos, hogy a mai fiatalság is megtanulja azonban, hogy az igazi szépség nem feltétlenül a külsőségeken alapul. A finom modor, a természetes báj, vagy éppen a kedvesség sokkal fontosabb. Ez az, ami igazán értéket teremtő dolog. A pénze elveszhet az embernek, de a barátság és a szeretet örök. Lehet, hogy nem tudja valaki megvenni a legújabb telefont, de ha szerető emberek veszik körül, biztonságos helyen hajthatja álomra a fejét, akkor igenis gazdag. Hiszen a gazdagság nem feltétlenül pénz kérdése, sokkal inkább a lélek gazdagsága. Hiszen mennyivel szegényebbek azok, akik egyedül élnek és nincs kihez fordulniuk, még akkor is, ha igazi lakosztályban hajtják álomra a fejüket, mint azok, akiket szerető emberek vesznek körül. Boldog vagyok, hiszen gazdagnak érezhetem magam. Van családom, vannak barátaim, van egy remek hobbim és igazából megvan mindenem, amire vágytam. Persze, nem keresek rosszul és anyagilag is biztos lábon állunk, de igazán gazdaggá az tesz, hogy mindig van kihez szólnom. Hogy Miklós mellett hajthatom álomra a fejem egy kedves kis kutyagyerek társaságában. Hogy ha bajban vagyok, mindig van kihez fordulnom. 

Gilbert és Anne az egyik kedvenc könyves párosom és bár vannak emlékeim arról, hogy miként alakul az ő kapcsolatuk, de mégis izgatottan várom, hogy mit hoz számukra a jövő. A fő csapásvonalakat ugyan ismerem, de hogy pontosan mi történik, arra nem emlékszem. A szereplőket a következő részekben is nagy szeretettel fogadom majd, hiszen Avonlea városa az egyik legkedvesebbb fiktív településem Stars Hollow (a Gilmore Girls-ből) mellett. Kíváncsi vagyok, hogy miként alakul Marilla és Mrs. Lynde barátsága, hogy Dovy és Dora élete hogyan folytatódik majd. 

Ahogy az első kötetet, úgy a másodikat is imádtam. Nagyon tetszett a fordítás is, igazán Anne-szerű volt az egész. Szerettem, hogy mennyire jól hozta a film hangulatát. A nyelvezet igazán szerethető, a történet pedig rendkívül olvasmányos. A kötet csak tovább fokozta az Anne rajongásomat és már most tűkön ülve várom a folytatást. Ha szerettétek az első részt, semmiképpen se hagyjátok ki a folytatást. 

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a könyvbe. 

Nyereményjáték

Az Anne Avonlea-ben című kötet beleolvasója már elérhető a Líra oldalán, így arra gondoltunk, hogy ebben a játékban ezt hívjuk segítségül. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Hogy hívják Anne tehenét? 

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

07.14.: Csak olvass!

07.16.: Könyv és más

07.17.: Szembetűnő

07.20.: Zakkant olvas

Read More