Amber Chen: A ​jádekő sárkánya + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyveknek köszönhetően már hazánkban is olvasható Amber Chen nagysikerű, regénye, A jádekő sárkánya. Ráadásul a kiadónak hála, szemet gyönyörködtető, éldekorált változatban szerezhetik be a történetet a magyar olvasók. Az ázsiai mesék és mítoszok világából merítkező fantasy bloggereinket is elvarázsolta. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Jing történetét, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet. 

A 18 éves Aihui Jing arról álmodik, hogy egyszer majd világszínvonalú mérnök legyen, de apja hirtelen halála után az élete összeomlik. A férfi mérnöki titkairól szóló napló és a bérgyilkos által hátrahagyott jáde medál segítségével Jing egészen a fővárosban található Mérnöki Szövetségig követi a nyomokat. Addig a helyig, ahol egykor apja olyan sok időt töltött. Jing eltökélt szándéka, hogy felderíti, miért vette üldözőbe valaki az apját, annak ellenére, hogy a férfi a csendes életet választotta a hírnév és a vagyon helyett.

Jing, magát fiúnak álcázva jelentkezik a Mérnöki Szövetség tanoncainak megrendezett versenyére, amiben váratlan segítséget kap Aogija Je-jangtól, a Főparancsnok fiától, a nyolcadik hercegtől. Apja hírneve célponttá teszi Jinget, akinek fel kell készülnie a sértett szövetségi tagokra, és a gyilkosra, aki még mindig apja naplóját keresi. Minden csak bonyolultabb lesz, mikor a herceggel való kapcsolata egyre kuszább lesz, és akiről Jing sejti, hogy sokkal nagyszabásúbb tervei vannak, mint azt gondolná.

A Szövetségben elrejtett titkok éppoly halálosak lehetnek, mint az általuk épített fegyverek - és mivel élete és szülőföldje jövője forog kockán, Jing nem tudja, kiben bízzon. Megbosszulhatja-e az apját, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy szembemegy mindennel, amiért ő valaha kiállt, vagy ő lesz a következő legnagyobb fegyvertervező?

Nem tudom ti hogy vagyok vele, de én egyszerűen imádom az ázsiai ihletésű történeteket és mielőtt nekiállok az olvasásuknak mindig utánaolvasok egy kicsit, hogy az adott történetet milyen történelmi személy, vagy mese/legenda/történet ihlette. Arra gondoltunk most a csapattal, hogy ezt a turnét most nem az értékeléssel, hanem egy mitológiai áttekintéssel kezdenénk. Megmutatom nektek, hogy pontosan mi ihlette A jádekő sárkánya történetét, honnan inspirálódott a szerző. 

Egy interjújában azt olvastam, hogy Amber Chen nagyon szereti a történelmet és imád utánanézni a különböző történelmi személyeknek és az adott kornak, amelyben élnek.  Elmondása szerint a regény tulajdonképpen a Csing-dinasztia első császárának és az általa hőn szeretett nőnek, Harjolnak a története és a "Butterfly Lovers" legendája ihlette , a cselekmény egy része pedig lazán kötődik az 1600-as évekeli történelmi eseményeken alapul.

1. Csing-dinasztia, első császára és Harjol története

A Csing-dinasztia volt Kína utolsó császári dinasztiája, amely a 17. századtól a 20. századi Kínai Köztársaság megalakulásáig állt fenn. A Csing Birodalom egy olyan történelmi időszakban volt hatalmon, amikor a világ legnagyobb hatalmai egyre inkább Európában központosultak. A Kínai Birodalom bukásának oka végül az ezekkel a hatalmakkal való versengés és hadviselés volt.

A Csing-dinasztiának rendkívül fontos szerepe volt a modern kínai történelem formálásában, ennek a dinasztiának köszönhető ugyanis többek közt Kína ma ismert határainak véglegesítése, emellett pedig az egyre növekvő multikulturális népességet is sikeresen vezette. A birodalom végül alulmaradt a sokkal fejlettebb technológiákkal, kereskedelemmel és hadsereggel rendelkező hatalmakkal, köztük a Brit Birodalommal szemben.

Eredetileg nem kínai, hanem mandzsu eredetű uralkodóház volt – a mandzsuk a mai Északkelet-Kína területéről származtak, ahol a 17. század elején megalapították saját államukat, a Késői Csin (Later Jin) néven. A dinasztia megalapítója Nurhaci (1559–1626) volt, aki egyesítette a mandzsu törzseket, megreformálta a katonai rendszert (nyolc zászló rendszer), és fokozatosan kiterjesztette hatalmát a Ming-dinasztia északi határvidékeire. Nurhaci halála után fia, Hong Taiji (1592–1643) lett az új vezető, aki 1636-ban átnevezte államukat Qing-re (Csing), ezzel megteremtve a dinasztia nevét. 1644-ben, a Ming-dinasztia belső lázongások és parasztfelkelések következtében összeomlott. A mandzsu hadsereg elfoglalta Pekingt, és átvette a hatalmat – ezzel hivatalosan is megkezdődött a Csing-dinasztia uralma Kínában.

A Csing-dinasztia első hivatalos császára Shunzhi császár (uralkodott 1644–1661) volt, polgári nevén Fulin, Hong Taiji fia. Ő volt az első Csing-uralkodó, aki ténylegesen Kínát kormányozta Pekingből, bár gyermekkorában került trónra, így eleinte régensek uralkodtak helyette. Shunzhi császár legismertebb szerelme Harjol (Donggo Császári Hölgy) volt, akit mélyen szeretett. Ez a történelmi kapcsolat nemcsak ritka az udvari környezetben, hanem különösen tragikus is. A fiatal Shunzhi császár, aki alig tizenkét évesen lépett trónra, egy olyan időszakban uralkodott, amikor a mandzsu hatalom még friss volt Kínában, és sok nehézséggel küzdött – belső hatalmi harcokkal, kulturális feszültségekkel és személyes tragédiákkal. Harjol (Donggo Fei) volt az a nő, aki mellett emberként megélhette a szeretetet. Nem csupán szép volt, hanem intelligens, megnyerő, és az udvarban kivételes befolyást szerzett. Shunzi nagyon szerette őt, ez a szenvedély pedig ritkaságnak számított egy olyan világban, ahol a házasságokat politikai szövetségek határozták meg. Amikor Harjol fiatalon meghalt (valószínűleg gyermekágyi lázban vagy betegségben), a császár gyásza annyira mély volt, hogy legendák keringtek arról, vajon szerzetesnek állt-e, vagy csak a fájdalomtól betegedett bele a veszteségbe. A történészek azonban ezt vitatják, a hivatalos változat szerint himlőben halt meg 1661-ben.

2. The Butterfly Lovers

A The Buttefly Lovers, szabadfordításban a Pillangószerelmesek Ez az egyik legismertebb kínai népballada, gyakran „a kínai Rómeó és Júliaként” emlegetik. A történet főszereplői Zhu Yingtai, aki egy okos, bátor fiatal nő, aki férfinak öltözve megy iskolába, mert akkoriban a lányok nem tanulhattak és  Liang Shanbo, aki az iskolában megismert fiú. 

Zhu Yingtai a család kilencedik, és egyben egyetlen lány gyermeke volt. Nagyon szeretett volna tanulni, de lányokat nem engedtek iskolába. Az édesapját azonban sikerült meggyőznie és ő elengedőt őt férfi ruhában tanulni. A fiú a lány közeli barátja és később – mit sem sejtve a lány valódi kilétéről – a lelki társa lesz. A következő három évben együtt tanulnak az iskolában, és Zhu fokozatosan beleszeret Liangba. Egy nap a lány levelet kapott az apjától, amelyben arra kéri, hogy mielőbb térjen haza, így tehát nincs más választása, mint azonnal összepakolni a holmiját, és elbúcsúzni a fiútól. Indulása előtt felfedi valódi kilétét az igazgató feleségének, és arra kéri, hogy adjon át egy jáde medált a fiúnak jegyajándékként. A fiú elkíséri egy darabon a lányt, aki amúgy hiába próbál utalgatni arra, hogy igazából ő lány, a srác nem veszi a lapot. Hónapokkal később amikor meglátogatja, akkor szembesül csupán a dolgokkal. A két fiatal szerelmet fogad egymásnak, megfogadják, hogy együtt maradnak, amíg a halál el nem választja őket. 

Viszontlátásuk öröme azonban rövid életű, ugyanis kiderül, hogy a lányt már egy másik férfinak ígérték. A bánatba belebetegedett Liang fokozatosan legyengül majd meg is hal. A lány az esküvőjén elhagyja a násznépet, hogy lerója tiszteletét Liang sírjánál. A lány keserű kétségbeesésben leereszkedik a sírhoz, és könyörög, hogy az nyíljon meg, hadd lehessen igaz szerelmével. Hirtelen a sír egy nagy mennydörgéssel megnyílik, a lány pedig habozás nélkül a sírba veti magát, hogy csatlakozzon Lianghoz. Lelkük pillangópár képében előbukkan, és együtt elrepülnek, hogy soha többé ne váljanak el egymástól.

Ez a történet a kínai kultúrában a szerelem hűségének és sorsszerű tragikumának egyik legerősebb szimbóluma. Egyszerre romantikus és tragikus – olyan szerelem, amit az élet nem, csak a halál tud beteljesíteni.

Ha kutatásaim nem csalnak, akkor ez a két történet ihlette a szerző könyvét. Hamarosan az értékelésemet is olvashatjátok a kötetről, addig is bízom abban, hogy már ez a két történet is meghozza a kedveteket az olvasáshoz. 

Források:

https://goodreadingmagazine.com.au/article/amber-chen-returns-with-of-jade-and-dragons/

https://en.wikipedia.org/wiki/Butterfly_Lovers

https://www.superprof.hu/blog/a-csing-dinasztia-fontos-tudnivalok/

https://hu.wikipedia.org/wiki/Csing-dinasztia

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

Nyereményjáték

Az utóbbi időben nagyon népszerűek hazánkban is az ázsiai mitológiával fűszerezett fantasy történetek, így most ebben a játékban is ezeket a könyveket hívjuk segítségül. Minden oldalon találtok egy idézetet, nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi az adott regény címe és ki az írója. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“– Bizonyos sérülések egy életre belénk égnek. Részei lesznek annak, akik vagyunk, és átformálják azt, amivé válunk. “

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

05.12.: Csak olvass! (extra)

05.14.: Könyv és más (extra)

05.16.: Csak olvass!

05.18.: Könyv és más

Read More

Samuel Burr: A ​Rejtvénykészítők Társasága

Sziasztok!

Az General Press Könyvkiadónak hála én is elolvashattam Samuel Burr regényét A Rejtvénykészítők Társaságát. Az elmúlt időben teljesen rákattantam a cozy mystery műfajra, így nagyon sajnáltam, hogy anno végül kimaradtam a könyv turnéjából. A cím láttán azonnal a nyomozásra és rejtvényekre asszociáltam, de arra nemszámítottam, hogy ennyire elvarázsol majd Clayton útkeresésre. 

De mielőtt leírom a véleményemet a könyvről, bemásolom nektek a fülszöveget.

VENI, VIDI, SOLVI.
JÖTTEM, LÁTTAM, MEGOLDOTTAM.

Claytont születése után a Rejtvénykészítők Társaságának küszöbén hagyják egy kalapdobozban. A kisfiú, akit a különc rejtvénykészítők korosodó csoportja magához vesz, és saját gyermekeként nevel fel, mit sem sejt a származásáról, és a társaság tagjai számára is ő lesz az egyetlen megoldatlan feladvány.

Amikor Pippa Allsbrook, Clayton fogadott édesanyja és a társaság alapító-elnöke elhuny, egy utolsó rejtvényt hagy örökül a fiúra, amelyből fény derülhet minden titokra. A kalandos utazás azonban nemcsak a múltra ad válaszokat, hanem a jövőre is, és fenekestül felforgatja Clayton és a fogadott családja életét is.

A Rejtvénykészítők Társasága szívhez szóló történet a szeretetről és a családról, valamint arról, mit jelent szövetségeseket találni az életben – kortól függetlenül.

Samuel Burr regénye először borítójával, utána pedig érdekesnek tűnő fülszövegével hívta fel magára a figyelmemet. Nagyon szeretem a rejtélyeket, a rejtvényeket és az olyan könyveket, melyek középpontjában az útkeresés áll. A Rejtvénykészítők Társasága pedig pontosan ezt a két általam nagyon szeretett dolgot ötvözi. 

Van az a fajta könyv, ami első pillantásra kalandot, rejtélyt és izgalmat ígér – aztán, ahogy haladsz benne, rájössz, hogy igazából valami sokkal többről szól. A Rejtvénykészítők Társasága ilyen regény: egy történet, amely a megfejtendő nyomokon túl a szív legmélyebb kérdéseit feszegeti – ki vagyok én, honnan jövök, és hová tartozom?

A történet két szálon fut. A jelenben Clayton útját követhetjük végig, amely nem csupán nyomozás a múlt darabkái után, hanem igazi önfelfedezés. Egy belső utazás, ahol a megoldásra váró rejtvények nemcsak külső kihívások, hanem belső metaforák is: mit jelent felnőni, elengedni, hinni valakiben – és újra hinni önmagunkban. A múltban pedig a társaság megalakulásának  és működésének történetét ismerhetjük meg egészen odáig, hogy valaki Claytont születése után a Rejtvénykészítők Társaságának küszöbén hagy. 

Nagyon szerettem a társaságról olvasni és mivel nagyon foglalkoztat az örökbefogadás gondolata is, így sokat jelentett az a gondolat is, hogy a család nem csupán vér szerinti köteléket jelent. Sokkal inkább emlékeink, kapcsolataink, és azok a finom szálak, amik láthatatlanul, mégis erősen kötnek össze minket másokkal. A regény érzékenyen, mégis finom humorral beszél a veszteségről, az újrakezdésről, a családi múlt súlyáról, és arról a különös vágyról, hogy valahol otthon érezzük magunkat – még ha az az otthon néha egy térkép hiányzó darabjaiban rejlik is.

A történet hangulata különleges: melankolikus, de nem szomorú. Inkább olyan, mint egy őszi séta – a levegőben van valami megmagyarázhatatlan, amitől egyszerre érezzük magunkat elveszettnek és megtaláltnak. A szereplők nem tökéletesek, de éppen ettől válnak valódivá: tépelődnek, kérdeznek, néha hibáznak, elesnek majd felállnak és újra továbbmennek – mint mindannyian. 

Clayton karakterét nagyon közel éreztem magamhoz. Hajlamos vagyok én is eltűnni a saját kis csigaházamban és olykor kifejezetten nehéz kimozdítani engem otthon. Biztonsági játékos vagyok, nehezen viselem a változást és az őrült meglepetések is zavarba tudnak hozni. Jó érzés volt látni, ahogy kimerészkedik a saját kis buborékából, hogy kockáztat egy kicsit és megnyílik mások előtt. Mivel a fiút  különc rejtvénykészítők korosodó csoportja vette magához, nem igazán volt vele egykorú társasága, ezért Pippa nem is tehetett volna jobbat vele, mint hogy elindítja őt az ismeretlenbe. Olykor nem is a megoldás, hanem maga az út a legfontosabb. Az pedig vitathatatlan, hogy Clayton óriási utat tesz meg, nem csak a származását ismerhette meg, hanem végre ténylegesen elkezdhetett élni. 

A Rejtvénykészítők Társasága nem egy klasszikus kalandregény – hanem egy csendes, mégis hatásos történet a kapcsolódásról, az útkeresésről és arról, hogyan válhatnak a legkisebb dolgok is kulcsfontosságúvá, ha elég mélyre ásunk.

Ez a történet leginkább azoknak szól, akik szeretik az emberi történeteket és az izgalmas rejtvényeket. Azoknak, akik hisznek abban, hogy néha egy kérdés többet ér egy válasznál – és hogy a valódi rejtvények nem papíron, hanem bennünk születnek meg. Olvassátok, szeresssétek!

Értékelés: 5/4,2

A recenziós példányt szeretném megköszönni az General Press Könyvkiadónak. Ha tetszett az értékelésem, akkor ITT tudjátok megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a könyvbe. 

Read More

Alison Espach: Induljon ​a nászmenet + Nyereményjáték

Sziasztok!

Alison Espach könyve külfödön hatalmas sikert aratott, sőt Goodreads Choice Awards győztes is a kategóriájában. Az Athenaeum kiadónak hála a magyar olvasók is olvashatják a könyvet. Tartsatok Phoebevel Cornwall Innbe és a bloggereinkkel, ha pedig mellétek áll a szerencse nyerhettek egy példányt a kötetből! 

Csoda ​szép nap virrad a Rhode Island állambeli Newportra, amikor Phoebe Stone zöld ruhában, aranyszínű tűsarkúban, poggyász nélkül megérkezik a patinás, grandiózus Cornwall Innbe. A szálloda előcsarnokában az esküvőre érkező vendégnek nézik, pedig valójában ő az egyetlen, aki nem erre az eseményre hivatalos.

Phoebe látogatásának ugyanis más célja van.

Évekkel ezelőtt arról ábrándozott, hogy a szálloda éttermében fog osztrigát eszegetni, napnyugtakor pedig a férjével együtt vitorlásra száll. Csakhogy Phoebe a férfi nélkül érkezett. Az élete megfeneklett, és feltett szándéka, hogy még egyszer, utoljára önfeledten, két kézzel szórja a pénzt.

Ezalatt a menyasszony a legapróbb részletekig eltervezett mindent, és felkészült az összes lehetséges váratlan eseményre, amelyet az esküvő tartogathat, kivéve… nos, kivéve Phoebe-t és az ő tervét.

Alison Espach Induljon a nászmenet című regénye – amelyben a harsány nevetésre fakasztó, már-már abszurd humor és a romantika egyformán megjelenik – finoman térképezi fel azokat a kacskaringós utakat, amelyek olyan helyekre visznek, ahol még képzeletben sem jártunk, és a váratlan találkozásokat, amelyek miatt újra kell terveznünk az útvonalat.

Van, amikor a cím és a fülszöveg egyszerűen megtéveszti az embert. Bármennyire is figyelmesek vagyunk, néha megesik velünk, hogy teljesen mást kapunk az adott történettől, mint amire számítunk. Az Induljon a nászmenet első pillantásra egy szokásos esküvői történet ígéretét kelti, romantikus bohóckodást, kavarodásokat, végül pedig boldog egymásra találást sejtet. Alison Espach regénye azonban valami egészen másról szól. Fő témája nem a boldogító igen – sokkal inkább a ki nem mondott, elfojtott érzések, a kilátástalanság, a megrekedés és a gyász érzete jelenik meg benne hangsúlyosan. A kötet nem az oltárhoz vezető útról, hanem sokkal inkább arról szól, hogy miként találhat magára az ember és hogyan tud új életet kezdeni, mikor a régi valamilyen oknál fogva egyszerűen megfeneklik. 

Mindig nehéz egy olyan könyvről értékelést írni, ami mély hatással van rám, ugyanis kifejezetten nehéz visszaadni azokat az érzéseket, amelyeket kiváltott belőlem úgy, hogy közben ne rontsam el számotokra az olvasás élményét. Egyrészről nem szeretnék spoilerezni, nem szeretném elrontani az olvasás élményét, de közben nagyon fontosnak tartom leírni, hogy az olvasó mit is várhat ettől a regénytől. Hiszen tényleg teljesen más, mint amit elsőre gondolnánk róla.

Az Induljon a nászmenet nem egy kedves romantikus történet. A főszereplő, Phoebe, nem vendégként érkezik a Connecticuti tengerparti Cornwall Inn szállodába, hanem egy összeomlás utáni menekülésként. Egy komoly tettre szánja el magát és úgy érzi, hogy ez az a hely, ahol meg kell tennie azt. Azzal azonban nem számolt, hogy a hotelben éppen esküvői előkészületek zajlanak, ugyanis Lila (a másik fontos szereplője a regénynek) éppen azon a héten tervezi kimondani a boldogító igent párjának. A két nő nem is különbözhetne jobban egymástól, mégis ezalatt a 6 nap alatt teljesen egybefonódik a sorsuk. Olyan dolgokat tanulnak egymástól, amelyre talán álmukban sem gondolták volna. Lila jobban tisztába kerül az érzelmeivel és találkozik valakivel, aki végre nem fél kimondani számára az igazságot. Phoebe pedig megtapasztalja azt, hogy igenis van miért élnie az embernek még akkor is, ha úgy érzi az egész élete összeomlott. 

A regény lassan, finoman bontja ki a történetet – nem történik benne látványos akció, nincsenek benne nagy romantikus gesztusok és igazából a szerelem sem úgy jelenik meg, ahogy megszoktuk. A lapokon a boldogság illúziója keveredik a veszteségek keserűségével. Minden mondatnak és párbeszédnek súlya van. Vannak mondatok, melyek elgondolkodtattak, olykor mosolyogtam, máskor viszont azt vettem észre, hogy a kötet nagyon is elevenemre tapintott. Nem akarok nagy dolgokat mondani, sem pedig belekeverni a saját történetemet. De meg tudom érteni, hogy Phoebe miért is lett depressziós és miért érezte olyan rosszul magát a bőrében. 

A kötet szereplői nem idealizált és túlmisztifikált romantikus hősök, hanem valódi hús-vér emberek, akik sokszor és sokat hibáznak. Rendkívül életszagú a történet, a felmerülő problémákkal könnyen lehet azonosulni. Phoebe lelki összeomlása a férjéhez, karrierjéhez és családalapítási terveihez köthető. Depressziós és teljesen összetört. Lila ugyan idegesítőnek tűnik, olykor kimeríti a menyaszörny fogalmát, mégis van valami benne, ami miatt az ember nem tudja utálni (legalábbis én nem tudtam utálni, csak néha odacsaptam volna egy péklapáttal). Édesapja halála után, az esküvővel szeretné bebizonyítani magának és igazából a teljes rokonságnak, hogy minden rendben van vele és igenis boldog. Édesanyja egyértelműen nem tudta még kiheverni a férje halálát, így viselkedése olykor kínossá vált, ha pedig alkoholt is fogyasztott, akkor még kellemetlenebb volt a helyzet. Gary, a vőlegény bármennyire is szeretné azt mutatni, hogy minden rendben van vele, felesége elvesztését még mindig nem tudta feldolgozni, árnyéka csupán önmagának, kislánya pedig nem tudja elfogadni apja új feleségét. Szóval ahogy látjátok sokan, sokféle helyzettel küzdenek. 

Espach egyik legnagyobb erőssége azonban az, hogy nem ítélkezik. Hagyja, hogy Phoebe és a többi szereplő  csöndben, esendően, néha zavarodottan küzdjön és harcoljon a saját démonaival – úgy, ahogy az igazi fájdalmakat megéljük. És bár az olvasó reménykedik benne, hogy jön majd a „feloldozás”, hogy a nászmenet valamikor mégis csak elindul, a történet ehelyett teljesen más irányt vesz. A kötet végére nem feltétlenül egy klasszikus, boldog lezárást kapunk, de valami mégis változik: a megértés, az elfogadás és az élethez való visszatalálás pislákoló lehetősége jelenik meg. Ráadásul talán, egy kis idő elteltével a boldogság is rátalál majd a szereplőkre.  

A történet talán egy kicsit túlírt, vagy legalábbis megértem, hogy miért tartják sokan annak. Engem azonban egy kicsit sem zavart. Nagyon szerettem olvasni, rengeteg nagyszerű gondolatot jelöltem ki magamnak, úgy érzem, hogy sokat magammal viszek ebből a történetből. Engem nagyon megfogott, sokkal jobban tetszett ebben a formában, örültem, hogy nem egy sablonos, romantikus történetet olvastam. 

Összességében ez a könyv azoknak szól, akik nem félnek a nehezebb témáktól. Akik tudják, hogy a gyógyulás nem egyenes vonal, hanem egy lassú, sokszor fájdalmas folyamat. Induljon a nászmenet – de talán nem úgy, ahogy vártuk. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

Nyereményjáték

A mostani nyereményjátékunkban esküvői szokások kerülnek terítékre, ami főleg a menyasszony öltözetéhez kapcsolódi. Az lesz a feladatotok, hogy kitaláljátok mit jelentenek és beírjátok a Rafflecopter dobozba.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

 A menyasszonyok szoktak valami kéket viselni. Ez mire utal?

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Blogturné Klub

05.05. Kitablar
05.07. Szembetűnő
05.09. Csak olvass!
05.11. This is my (book) universe
05.13. Olvasónapló

Read More

Liz Moore: Az ​erdő istene + Nyereményjáték

Sziasztok!

Liz Moore második könyve magyarul is megjelent! Az erdő istene olyan rangos elismeréseket nyert el, mint a New York Times – Az év thrillere és a New York Times – Az év krimije, így joggal várhatjuk, hogy egy igazán izgalmas és borzongató történet rejlik a 21. Század Kiadó által megjelentetett, lenyűgöző borító mögött. Tarts bloggereinkkel ezen a hosszú és fordulatokban gazdag blogturnén, és vegyél részt a játékban, hogy megnyerhesd a kötet egy példányát!

Volt már példa arra, hogy egy-egy könyvet nem én, hanem Miklós értékel a blogon. Mivel ebben a háztartásban ő a thriller/krimi fan, így erről a kötetről is ő készítette az ajánlót. Fogadjátok sok szeretettel az írását. 

1975. augusztus: egyik hajnalban a táborfelügyelő látja, hogy egy fekhely üres. Eltűnt Barbara Van Laar, az egyik táborlakó. Barbara egy átlagos tizenhárom éves: a nyári tábor a családja tulajdonában van, és ez a család a környék legnagyobb munkaadója. Nem először fordul elő, hogy valamelyik gyerek eltűnik a családból. Barbara bátyjának hasonló körülmények között veszett nyoma tizennégy évvel korábban, és azóta se került elő. A tábor személyzete pánikban keresi a lányt, és közben a Van Laar család titkainak újabb és újabb rétegei tárulnak fel, amelyekben a család alkalmazottai is érintettek.

Liz Moore Massachusetts államban nőtt fel, és a manhattani Barnard College-ra, majd a Hunter College-ra járt. 2015-ben Rome Irodalmi Díjat kapott. Jelenleg Philadelphiában, a Temple Universityn tanít kreatív írást. Előző regényét, a Hosszú, fényes folyót beválogatták a Good Morning, America könyvklubba, illetve megjelenésének évében Barack Obama kedvenc könyveinek listáján is szerepelt.

Liz Moore neve már nem volt ismeretlen számomra, hiszen nagyon sok jót hallottam az előző, Hosszú, fényes folyó című regényéről. És bár azt végül nem olvastam, most úgy döntöttem, hogy a legfrissebb, Goodreads díjas könyvével kezdem az írónő munkásságával való ismerkedést.

Liz Moore: Az erdő istene című regénye egy tökéletes lélektani thriller, amely a 20. század közepének Amerikájában, az Adirondack-hegység erdőségeiben játszódik. A cselekmény középpontjában a Van Laar család áll, akik egy nyári tábort üzemeltetnek gazdag gyerekek számára. A látszólag jól működő vállalkozás mögött azonban egy mélyen traumatizált család áll, akik hosszú évtizedek alatt sem tudták feldolgozni súlyos veszteségeiket. 1975 augusztusában ugyanis eltűnik az alig 13 éves Barbara lányuk. Az eset mélyen megrázza a közösséget is, és nemcsak azért, mert Barbara eltűnt, hanem azért is, mert Barbara bátyjának, Macinak, 14 évvel korábban szintén hasonló körülmények között veszett nyoma. A hasonlóság nem csak a család, hanem az egész város gyanakvását felkelti: vajon a múlt ismétli önmagát? Mi történhetett igazából a testvérpárral? A könyv tökéletesen ötvözi a családi dráma, a krimi és a társadalmi regény műfaji elemeit, miközben arra is nagy hangsúlyt fektet, hogy a múltbéli, traumatikus események milyen hatással lehetnek a jelen történéseire. A regény olvasása közben az volt az érzésem, hogy folyamatosan és kíméletlenül roppantja össze a szívemet a történet.

Be kell valljam, hogy az írónő tényleg mestere az atmoszféra-teremtésnek. Egy igazán erős, ugyanakkor lelkileg megterhelő történetet tár az olvasó elé. Tetszett, hogy a regény több idősíkon – az 1960-as és 1970-es években – játszódott, és a nézőpontok is folyamatosan változtak a történet során, melynek köszönhetően megismerhettük a szereplők motivációit, félelmeit és titkait.  

A regény címe – Az erdő istene – már önmagában is sokatmondó. Az erdő nem csupán fizikai térként van jelen, hanem szimbolikus jelentősége is van: a múlt és a felejtés, a természet vadsága és az emberi civilizáció ellentéteként jelenik meg. Mi történik az emberrel, ha elveszik a természetben? Az eltűnés állandóan felbukkanó motívuma a regényben nemcsak krimiszerű feszültséget teremt, hanem egzisztenciális kérdéseket is felvet: hogyan dolgozzuk fel a veszteségeinket, miként hat ránk a bűntudat, és kaphatunk-e feloldozást. 

A fentieken túl fontos társadalmi kérdések is felbukkannak a regényben: az osztálykülönbségek, a kiváltságok és a tábor, mint egy zárt, hierarchikus rendszer jelenik meg, mely folyamatos forrása az állandó feszültségnek. Az erdő istene bár krimiszerű elemeket tartalmaz, sokkal több annál: egy család történetén keresztül mesél az emlékezésről, a bűntudatról, az elengedés lehetetlenségéről és a társadalmi elnyomásról.

Az írónő másik legnagyobb erőssége a karakterábrázolás. A szereplők megfelelően árnyaltak, ugyanakkor sokszor rendkívül esendőek, gyakran hibáznak, mégis végig emberiek maradnak. Barbara alakja – bár eltűnik a regény elején – tulajdonképpen végig jelen van a történetben. Alice, az anyafiguraként, egy elnyomott és kemény nő, akinek gyásza szinte felfoghatatlan, és akit a múlt elhibázott döntései gyötörnek. Louise karaktere is érdekes volt számomra: ő volt az, aki kívülállóként betekintést nyújtott a Van Laar család táborának világába, ugyanakkor ezzel párhuzamosan saját problémáival is meg kellett küzdenie. 

A borító szerintem lenyűgöző, engem az első pillanattól fogva megvett magának. A színvilág és a borító minősége is kifogástalan, remekül fog mutatni a könyvespolcomon.

Összegezve: nekem nagyon tetszett Liz Moore: Az erdő istene című regénye. Nagy eséllyel nem ez volt az utolsó olvasmányom az írónőtől. A könyvet leginkább azoknak tudom ajánlani, akik nem tartanak az emberi lélek sötét természetétől, és szeretik azokat a történeteket, amelyek több súlyos kérdést vetnek fel, választ azonban nem feltétlenül kapnak rájuk. Elgondolkodtató, titkokkal teli, mélyen megrázó olvasmány. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

Nyereményjáték

A könyv fontos helyszíne az Emerson tábor, ahol a gyerekek minden évben részt vesznek egy túlélőtúrán. Sajnos nem tudtunk egy egész túrát szervezni nektek, viszont egy rövid teszttel készültünk. Minden állomáson találtok egy kérdést néhány lehetséges válasszal, az erdőben való túlélési praktikákkal kapcsolatban. A helyes válasz betűjelét írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Miért fontos, hogy mindig legyen nálunk fényforrás az erdőben?

A) Segít a tájékozódásban és elriasztja a vadállatokat

B) Segít a tűzgyújtásban

C) Csak esztétikai okokból

D) Mivel a fény elriasztja a rovarokat

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

05. 08. - Csak olvass!

05. 10. - Olvasónapló

05. 12.  - Könyv és más

05. 14. - Booktastic Boglinc

05. 16. - Szembetűnő

05. 18. - Ambivalentina

05. 20. - Kelly és Lupi olvas

Read More

Lisa Jewell: Ebből ​egy szó sem igaz + Nyereményjáték

Sziasztok!

A 21. Század Kiadó új, fordulatos thrillert hozott el számunkra Lisa Jewell tollából. Ha szeretitek a végig feszült és csavaros történeteket, ahol semmi és senki nem az, aminek elsőre látszik, akkor az Ebből ​egy szó sem igaz éppen nektek való! Tartsatok öt bloggerünkkel az állomásokon keresztül, vegyetek részt a játékban, és nyerjétek meg a Kiadó által felajánlott példányt!

Volt már példa arra, hogy egy-egy könyvet nem én, hanem Miklós értékel a blogon. Mivel ebben a háztartásban ő a thriller/krimi fan, így erről a kötetről is ő készítette az ajánlót. Fogadjátok sok szeretettel az írását. 

Ennyi hazugság az életébe kerülhet

A föld nyelte el és A fenti lakók szerzőjétől

Alix podcastokat készít. A lakásához közeli kocsmában ünnepli negyvenötödik születésnapját, amikor találkozik egy nővel, aki szintén a negyvenötödik születésnapját ünnepli. Pár nappal később véletlenül újra összefutnak, most Alix gyerekeinek iskolája előtt. Talán érdekes interjúalany lenne a podcastban? Próbainterjút készít vele, a nő élettörténete valóban különös és komplikált. Alix nyugtalanítónak találja újdonsült ismerősét, de hajtja a kíváncsiság. Mire kiderül, hogy sötét titkokat rejteget, Alix már túlzottan kiadta magát neki. Ki ez a nő valójában? Mit követett el? És mit fog?

Lisa Jewell neve mára szinte egyet jelent a fordulatos, lélektani thrillerekkel. Az Ebből egy szó sem igaz című regénye is pontosan azt adja, amit az írónőtől megszoktunk: egy feszültséggel teli történetet, amely kérdéseket vet fel a valóságról és a manipuláció természetéről.

A regény középpontjában Alix Summer, egy sikeres podcastkészítő áll, aki egy teljesen véletlen találkozásnak köszönhetően megismerkedik Josie Fair-rel, egy titokzatos, visszahúzódó nővel, akiről ráadásul kiderül, hogy ugyanazon a napon van a születésnapja, mint Alixnak. Josie később egy érdekes ajánlattal áll elő: azt szeretné, ha Alix róla készítené el új podcast sorozatát, amely az ő életét dolgozná fel. Ahogy Alix egyre mélyebbre ás Josie múltjában, rájön, hogy semmi sem az, aminek látszik – és ezzel magát is veszélybe sodorja.

Az írónő stílusa most is gördülékeny, alig tudtam abbahagyni az olvasást, csak úgy faltam a lapokat, egy percre sem hagyott nyugodni a történet. A váltakozó nézőpontok – podcast-részletek, interjúk, dokumentumfilmes elemek – különösen hatásosak, mert folyamatos bizonytalanságban tartják az olvasót, egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy kinek lehet hinni. Az írónő mesterien, szépen lassan adagolja az információt: minden fejezet végén van egy apró csavar, mely során mindig egy-egy meghökkentő, vagy éppen bizarr dolog derül ki a karakterekről.

Az egyik legerősebb aspektusa a regénynek a karakterépítés. Ahogy haladtam előre a történetben, a hangulat egyre szürreálisabbá vált, ahogy Josie karaktere fejezetről fejezetre kibontakozik. A kezdetben ártalmatlannak tűnő nőből lassan valami egészen más, egy sokkal fenyegetőbb, félelmetesebb karakter válik.

A borító nagyon ízléses, nekem nagyon tetszik. Nagyon szeretem a kiadó keménytáblás thriller sorozatát. Azt kell mondjam, hogy Lisa Jewell ismét egy mesteri, folyamatos feszültséggel teli regényt írt. Az Ebből egy szó sem igaz nemcsak szórakoztat, hanem el is gondolkodtat: vajon amit hallunk, olvasunk – az igaz? Mi az igazság? Mi a hazugság? A kettőt lehet, hogy csak egy hajszál választja el egymástól. Őszintén ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretik a sötét hangulatú pszichológiai thrillereket – különösen azoknak, akik élvezik, ha egy történet képes őket bizonytalanságban tartani, elgondolkodtatni és akik nem bánják, ha az olvasás után még sokáig velük marad egy történet.

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban Lisa Jewell többi regényéből szemezgetünk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Ha van valami, amit megtanultam, akkor az az, hogy nem nagy élvezet olyannal kalandozni, akibe nem vagy szerelmes.”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

04.14. Könyv és más

04.17. Olvasónapló

04.20. This is my (book) universe

04.23. Fanni's Library

04.26. Csak olvass!

Read More

Robert Thorogood: A ​Marlow Nyomozóklub + Nyereményjáték

Sziasztok!

Mit tesz egy jó polgár, ha egy éjszaka fültanúja lesz a szomszédja meggyilkolásának, a rendőrség pedig nem hisz neki? Természetesen magánnyomozásba kezd, akkor is, ha történetesen hetvenhét éves. Ismerjétek meg ti is Robert Thorogood A ​Marlow Nyomozóklub című, egyszerre humoros és izgalmas történetét bloggereinkkel, játsszatok az állomásokon, és nyerjétek meg a Kossuth Kiadó által felajánlott példányt!

Judith Potts hetvenhét éves és boldog. Egyedül él egy szebb napokat is látott Temze-parti kúriában Marlow mellett, az életében nincs férfi, aki megmondja, hogy mit csináljon, vagy hogy mennyi whiskyt ihat, és hogy elméjét frissen tartsa, keresztrejtvényeket állít össze újságok számára.

Egy este, miközben meztelenül úszik a folyóban, Judith egy brutális gyilkosság fültanúja lesz: valaki agyonlövi szomszédját, az ismert műkereskedőt. A rendőrség nem hiszi el a történetét, így elhatározza, hogy maga kezd nyomozásba. Hamarosan társául szegődik Suzie, a gyakorlatias és nagyszájú kutyasétáltató, valamint Becks, a helyi lelkész kissé prűd és neurotikus felesége.

Ők hárman alkotják a Marlow Nyomozóklubot.

Amikor felbukkan egy újabb holttest, ráébrednek, hogy egy sorozatgyilkossal van dolguk, és a rejtély, amelyet meg akarnak oldani, olyan csapdának bizonyul, amelyből sem az álmos angol kisváros, sem ők nem szabadulhatnak…

Egy bögre tea, egy kisvárosi rejtély, és egy csipetnyi humor – üdv a cozy mystery világában!

Az utóbbi időben teljesen rá vagyok kattanva a cozy mystery műfajra. Van valami megmagyarázhatatlanul vonzó abban számomra, amikor egy bűntény nem sötét, véráztatta utcákon, hanem egy békés kisvárosban történik – ahol mindenki ismer mindenkit, ahol a gyanúsított és a nyomozó sokszor ugyanabba a boltba jár vásárolni. A cozy mystery műfaja pontosan ezt kínálja: izgalmat, nyomozást, fordulatokat – de mindezt egy kellemes, otthonos, sokszor humoros környezetbe ágyazva. Itt nem a borzongás, hanem a kíváncsiság hajt előre, és a főszereplő gyakran nem is profi detektív, hanem egy lelkes amatőr, aki éles eszével és megfigyelőképességével oldja meg a rejtélyeket.

A cozy mystery műfaj igazi bája abban rejlik, hogy az olvasó egyszerre érezheti magát nyomozónak és közösségi tagnak. Pontosan ilyen élményt nyújtott számomra az A Marlow Nyomozóklub is. Friss, fordulatos, mégis meleg szívű történet, ahol nemcsak a gyilkosságokra derül fény, de közben megismerjük a karakterek világát, titkait és egymástól sokszor merőben eltérő nézőpontjait is. 

Vannak könyvek, amelyekről az ember már az első fejezet után tudja, hogy nagyon fogja szeretni, amely levesz a lábunkról, szórakoztat, mégis elgondolkodtat. A Marlow Nyomozóklub pont ilyen volt számomra. Imádtam az olvasás minden egyes másodpercét. A gyilkosságok miatt azt gondolná az ember, hogy sötétebb a hangulata, de a három főszereplő miatt egy igazán üde történetet kaptam, mely bőven tartogat izgalmas az olvasója számára, mégis szórakoztató tudott maradni a maga módján. 

A történet egy kisvárosban játszódik, ahol látszólag minden békés és nyugodt – de ahogy az lenni szokott, a felszín alatt itt is sötétebb titkok lapulnak. És ki más oldhatná meg ezeket, mint egy csapat... nos, nem épp szokványos nyomozó? A Marlow Nyomozóklub tagjai nem detektíviskolából kerültek ki, és nem is mindig követik a szabályokat, de éppen ez az, ami annyira szerethetővé teszi őket.

A történet három főszereplője Judith, Becks és Suzie. A három szereplő nagyon más, mégis nagyszerű közöttük a kémia. Judtih egy egyedül élő, hetvenes hölgy, aki időskora ellenére is nagyon aktív életet él. Mivel rejtvényeket készít lapok számára, így igazán éles megfigyelőnek tartja magát, szóval amikor a szomszédját meggyilkolják, biztos benne, hogy nem öngyilkosság történt. A rendőrség kezdetben nem akar vele foglalkozni, így saját kezébe veszi az ügyet, nyomozásba kezd. Ugyan egyedül kezdte a szaglászást, de végül nem kellett magányosan folytatnia, ketten is csatlakoznak hozzá. A regény legnagyobb erőssége szerintem a karakterek sokszínűsége. Mindegyiküknek megvan a maga múltja, kis titka, furcsa szokása – és mégis úgy működnek együtt, mintha mindig is csapatban dolgoztak volna. A dinamika köztük élő, természetes és sokszor szívet melengető. Néha szurkálják egymást, máskor vállvetve keresik az igazságot – de mindig ott van köztük valami cinkos összetartozás, amitől az olvasó is úgy érzi, mintha ő is a klub tagja lenne.

Az író stílusa könnyed, mégis átgondolt. Szeretem, amikor egy könyv tud szórakoztató lenni anélkül, hogy felszínes lenne. A Marlow Nyomozóklub pontosan ilyen – intelligens, szellemes, de közben mélység is van benne. Nagyon szerettem a nyomozó karakterét is, aki egy idő után inkább partnerként és nem idegesítő nőszemélyként gondolt az önjelölt detektívekre. 

Érdekes és izgalmas volt a nyomozás, a szerző egy információmorzsát sem hallgat el az olvasó elől, így mi is közösen gondolkodhatunk a hölgyekkel olvasás közben. Ahogy haladunk előre, mindenki egyre gyanúsabbá és gyanúsabbá válik. Egyre több kérdés merül fel, választ azonban sokáig nem kapunk egyikre sem. De aztán ahogy a kirakós darabkái a helyükre kerülnek, úgy tisztul ki az egész ügy és szép lassan rájövünk arra, hogy mi is lehetett a gyilkos valódi indítéka és fő motivációja. 

A borítót is nagyon szeretem, tök jól illik a történethez. Ráadásul most, írás közben realizáltam, hogy ez egy sorozat első része, szóval már most tűkön ülve várom a többi regényt. Remélem azok is olvashatók lesznek majd magyarul. 

Összességében úgy gondolom, hogy ez a könyv tökéletes választás azok számára, akik szeretik a klasszikus krimik világát és komfortosan mozognak a cozy mystery világában. Csak ajánlani tudom, engem teljesen levett a lábamról. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban a Kossuth Kiadó újdonságaiból szemezgetünk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére! (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 IDÉZET

“Nem a szerelem a probléma. A probléma az, hogy úgy beszélünk róla, mintha ez lenne az egyetlen dolog, ami számít az életben.”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Blogturné Klub

04.22. Könyv és más

03.24. Csak olvass!

03.27. Kitablar

Read More

Suzanne Collins: Az ​aratás hajnala (Az éhezők viadala trilógia 0,5.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

Térjünk vissza Panembe, ugyanis Suzanne Collins ezúttal az 50. Éhezők Viadaláról, a második Nagy Mészárlásról mesél. Ezúttal sokunk kedvencének, Haymitch Abernathy-nek a tragikus történetét ismerteti meg velünk az író! Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mit gondolnak Az éhezők viadala legújabb kiegészítő kötetéről! És ne felejtsetek el játszani se! Két szerencsés olvasónk megnyeri Az aratás hajnala regényt az Agave Könyvek kiadónak hála.

Ha ​elvesznek tőled mindent,

amit szerettél,

mi marad, amiért harcba szállnál?

Amikor felvirrad az Éhezők Viadala ötvenedik sorsolásának napja, Panem körzeteiben eluralkodik a rettegés. Ebben az évben kerül sor ugyanis a második Nagy Mészárlásra, amelyben a fiatalok szokásos létszámának kétszeresét sorsolják ki és ragadják el az otthonából.

Haymitch Abernathy a Tizenkettedik Körzetben igyekszik nem gondolni a veszélyre. Csak túl szeretne lenni a napon, és a délutánt azzal a lánnyal tölteni, akit szeret.

Amikor azonban elhangzik a neve, minden álma szilánkokra törik. Elszakítják a családjától és a szerelmétől, majd a Kapitóliumba szállítják három másik körzettársával együtt: egy kiskamasszal, aki szinte olyan számára, mintha a húga lenne, egy kényszeres esélyszámlálóval, és a város legbeképzeltebb lányával. Amikor pedig kezdetét veszi a Viadal, Haymitch ráébred, hogy eleve a vereség felé próbálják terelni. Viszont nem adja fel a harcot… és hamarosan azt akarja, hogy a küzdelme nagy hullámokat verjen a végzetes arénán kívül is.

Azt hiszem, hogy senkinek sem kell bemutatni Suzanne Collins könyvsorozatát, Az éhezők viadalát. A sorozat első része még 2008-ban jelent meg Amerikában, Magyarországon pedig egy évvel később robbant be a könyves piacra. A történet népszerűségét nagyon jól mutatja, hogy nem csak adaptáció készült belőle, hanem a szerző immáron két előzménykötetet is megjelentetett. 

Bevallom nektek, anno a filmeket nagyon szerettem, a könyveket azonban csak sokkal később ismertem meg. A trilógia első részét olvastam, a második és harmadik rész azonban még olvasatlanul csücsül a polcomon. Mindenképpen sorra akarom majd keríteni azokat is, de valahogy soha nem volt időm rá. Az Énekesmadarak és kígyók balladája című előzménykötetet azonban azonnal elolvastam, így nem is volt kérdés számomra, hogy Az aratás hajnala is erre a sorsa jut majd. 

Míg az Énekesmadarak és kígyók balladájában még gyerekcipőben járt a viadal, akkoriban kezdtek el azon kísérletezni, hogy hogyan lehetne a viadalt igazán népszerűvé tenni. Emlékszem, igazán megdöbbentő volt számomra a kontraszt Az éhezők viadalának és az Énekesmadarak és kígyók balladájának a kiválasztása, továbbá a viadalra való felkészülés között. Ég és föld volt a kettő. Míg Katniss, Peeta és a többi kiválasztott királyi fogadtatásban részesültek és minden segítséget megkaptak annak érdekében, hogy minél izgalmasabb és jobb műsort szolgáltathassanak az arénában, addig Lucy Gray, Jessup és a többiek becsülete nagyjából a nulla felé konvergált. Nem tartották többre őket az állatoknál, lépten-nyomon éreztették velük, hogy alacsonyabb rendűek. A Kapitóliumba való szállításuk és az ellátásuk pontosan annyira volt barátságos és emberi, mint amilyen Auschwitzba deportált embereké volt. Az aratás hajnala már érezhetően sokkal közelebb van Az éhezők viadala stílusához, abszolút érződik, hogy Panem túl van immáron 50 viadalon. Azt nem mondanám, hogy a résztvevőkkel tisztelettel bántak, de a viadal előtt rendesen kaptak enni és figyelmet fordítottak a felkészítésükra is. Igaz Haymitchnek és a többieknek még nem olyan nagyszerű stylist szolgáltatta az öltözéket, mint amilyen Cinna volt, ruhájuk rendkívül puritán volt, igazából senki sem foglalkozott a tizenkettes körzettel, esélytelennek és semmilyennek tartották őket, hiszen egyetlen győztesük volt eddig, róla pedig a 10. viadal óta senki sem tud semmit. Az eredeti trilógiához hasonlóan, itt is nagy hangsúlyt fektetnek már a szponzorok elnyerésére, a bevonulás, az interjú és a pontszámok mind-mind ezt tükrözik. Továbbá kialakult már a mentorrendszer is, hiszen minden szektort korábbi győztesek mentorálnak. 

Mindig nagyon érdekes olyan könyvet olvasni, ahol az ember tudja, hogy mi fog történni a főszereplővel. Haymitch Abernathy karakterét már egy rajongónak sem kell bemutatni. Mindenki tudja, hogy korábbi győztes, a trilógiában pedig ő Katniss és Peeta mentora. A kérdés tehát nem is az, hogy a fiú túléli-e a vidalt, hanem sokkal inkább az, hogy hogyan válik azzá az alkoholista és rosszhírű alakká, akire első látásra egy táskát sem bíznék, nemhogy a saját életemet. A karaktere persze a trilógia során kinyílik és mélységet is kap, de igazán ebben a kötetben ismerhetjük meg azt a fiút, akit furcsa körülmények között válogattak be, aki nem hajlandó beállni a sorba, aki nem hazudtolja meg a saját körzetét és pont ugyanakkora veszélyt jelent a rendszerre, mint elődei és utódai, a csibészt, aki mindent kockára tett, és végül mindent elveszített. 

Az 50. viadal "különleges", hiszen a második Nagy Mészárlást is magába foglalja, ami azt jelenti, hogy nem kettő, hanem négy gyermeket választanak be. A tizenkettes körzet bajnokai Haymitch mellett Louella a tizenéves kiskamasz, aki olyan Haymitch számára, mintha a húga lenne, Wyatt aki a számok és esélyek megszállotja és Maysilee, aki a körzet egyik gazdag családjának sarja és az egyik legundokabb lány a körzetben. Kezdetben a fiatalok nem tudnak mit kezdeni egymással, végül azonban mégis összakapaszkodnak és megpróbálnak közösen szembe nézni az elkerülhetetlen véggel. 

Ahogy haladunk előre a történetben, a felkészülés közben szövetségek kötődnek és kialakul két élesen egymással szemben álló csoport. Az egyikbe az úgynevezett Hivatásosok tartoznak, akiket a viadalra nevelnek és tulajdonképpen mindenki más, akiket általánosságban a Kapitólium is esélytelenebbnek tart. Haymitch a felkészülés közben nem csak a Kapitólium, hanem Snow elnök figyelmét is felkeltette, a kérdés csak az, hogy ez milyen hatással lesz majd az életére. Snow amúgy abszolút nem hazudtolja meg magát, pont ugyanannyira utálható személy itt is, mint az egész trilógiában.

A viadalra kevesebb időt fordít a szerző, inkább Haymitch útját és küldetését követhetjük végig. A könyv legnagyobb erőssége talán az, hogy bár kevés meglepést okoz, a legtöbb fordulat benne kiszámítható, talán még Suzanne Collins is utal arra, hogy egyes szereplőknek milyen sorsot szán, mégis több helyen sokkolja az olvasóját. Nem az a kérdés, hogy mi fog történni, hanem az hogyan történik majd. Ezek pedig sokszor elemi erővel hatnak, összetörik az ember szívét és lelkét. Olvasás közben a zsigereimben éreztem, hogy miként alakul majd Haymitch élete a viadal alatt és után, mégis nagyon fájt látni, hogyan esett végül szét a csibész. 

A történetben rengeteg apró utalást találhatunk a trilógiára nézve, ismerős karakterek is felbukkannak benne. Vannak, akiket csak megemlít a szerző, másoknak azonban fontos szerepe van a történet alakulása szempontjából. 

A karakterek érdekesek és izgalmasak, az én legnagyobb kedvencem Maysilee volt, aki óriási fejlődésen megy keresztül. Az undok lány címkét teljesen maga mögött hagyja és az egyik legszerethetőbb és legviccesebb szereplője volt a kötetnek. Imádtam a bátorságát és azt, ahogy megjegyzéseket tett a kapitóliumi emberekre. Üde színvoltja volt a történetnek, imádtam. Haymitch nagyon szerethető figura, annyira drukkoltam neki, mintha nem tudtam volna, hogy mi lesz majd vele a jövőben. Borzasztóan sajnáltam őt, az epilógus kellett egyszerűen a kis lelkemnek. 

Az aratás hajnala hangulata nagyon tetszett, a kötet rendkívül olvasmányos, csak úgy faltam a lapokat. Imádtam újra visszakerülni ebbe a világba és már most tűkün ülve várom Suzanne Collins következő dobását (kérlek kérlek, Finnick legyen az).

A borítót imádom, tökéletesen illik a kötet hangulatához, a fordítás is nagyon jó lett, amennyire meg tudom ítélni. 

Összességében csak ajánlani tudom ezt a könyvet, Haymitch története rendkívül izgalmas, biztos vagyok benne, hogy nem fognak csalódni a rajongók. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,8

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni, ITT pedig bele is olvashatsz a könyvbe.

Nyereményjáték

Az Éhezők Viadala rajongóknak könnyű dolga lesz, ugyanis hipp-hopp rá fognak jönni, kiknek a nevét rejtettük el az egyes állomásokon. A kiemelt betűkből összeálló szereplő nevet írjátok be a rafflecopter dobozkába. (1 állomás = 1 szereplő) (Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

(Egy kis segítség: Nem kizárt, hogy a nagybetűk nem véletlenek a szövegben és összefüggésben állnak a vezeték- és keresztnévvel. :))

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

8 - Kitablar

10 - Sorok között

14 - Kelly és Lupi olvas

16 - Csak olvass!

17 - Hagyjatok! Olvasok!

18 - Utószó

20 - Pandalány olvas

22 - Spirit Bliss Sárga könyves út

24 - Dreamworld

26 - This is my (book) universe.

Read More

Laura Steven: Our ​Infinite Fates – Végtelen sorsunk + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyveknek köszönhetően hazánkban is megjelent Laura Steven regénye, melynek címe Our ​Infinite Fates – Végtelen sorsunk. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Evelyn és Arden történetét, kövessük együtt sorsuk alakulását. Hagyjátok, hogy a történet elcsavarja a szíveteket és, ha nektek kedvez a szerencse, tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

A csuklójukat összekötő vörös szalag élő sebként fénylett.

Evelyn számtalan életet élt már. Mindegyikben megölték a tizennyolcadik születésnapja előtt.

De a mostani életében a kishúgának szüksége van rá az életben maradáshoz.

Ahhoz, hogy a húgát megmenthesse, és túlélje a születésnapját, Evelynnek a következőket kell tennie:

1. Meg kell találnia ősellenségét, aki minden életében vadászik rá.

2. Meg kell tudnia, miért vadásznak rá, hogy egyszer és mindenkorra megtörje az átkot.

És ami a legfontosabb: meg kell próbálnia nem beleszeretni az ellenségbe... megint.

Az Our Infinite Fates - avagy a Végtelen sorsunk című regény azonnal felkeltette az érdeklődésemet lenyűgöző borítójával és érdekesnek tűnő fülszövegével. Nagyon bíztam benne, hogy majd a tartalom is elvarázsol, nagyon vágytam egy igazán szép és különleges történetre. Bár ez a kötet nem lesz nálam kedvenc, magával az értékeléssel is bajban vagyok, mert nagyon felemásak az érzéseim vele kapcsolatban. Sok dolog tetszett benne, de ez nem tudta mindig feledtetni velem a könyv hiányosságait. 

Az Our ​Infinite Fates – Végtelen sorsunk egy igazán érdekes koncepción alapuló történet, alapját a lélekvándorlás és a sors vörös fonala adja. Egy történet a szeretetről és arról, hogy vajon az ember képes lehet-e arra, hogy elkerülje a sorsát. Egy történet két fiatalról, egy átokról, mely hatására ugyan minden életükben egymásra találnak, csillagaikban mégis az van megírva, hogy a 18. születésnapjuk előtt elpusztítsák egymást. És tulajdonképpen magáról a reményről, hogy a lélek emlékezik, még akkor is, ha az elme felejt.

A regény felépítése igazán különleges volt. Az alapkonfliktus, vagyis a fülszövegen is jelzett kishúg betegsége a jelenhez kötődik, de ezt a szálat meg-megtörik a múlt egyes pillanatai. Bepillantást nyerhetünk Evelyn és Arden teljes életébe. Születésüket tekintve semmi sem volt kőbe vésve. Voltak eszkimók, gazdag állampolgárok, vagy éppen szegény koldusok. Megfordultak az Osztrák-Magyar-Monarchiában, Kínában és például Törökországban is. Részesei voltak a világháborús eseményeknek, harcoltak a fronton, de voltak elmegyógyintézetben is. Egyes életeikben a jelenhez hasonlóan fiúként és lányként születtek újra, más életeikben mindketten fiúk, mindketten lányok voltak. A testük, társadalmi rangjuk, élethelyzetük és lehetőségeik ugyan életről életre változtak, egy valami azonban állandó volt. Minden életükben találkoztak és minden életükben végeztek egymással. 

Ami számomra igazán különleges élménnyé tette, az a szeretet ábrázolása volt: nemcsak romantikus értelemben, hanem a kapcsolatok sokféleségében – családi, baráti, lélektársi szinten is. A könyv nemcsak azt üzeni, hogy „valahol ott van a másik felünk”, hanem azt is, hogy nem számít, hány életet élünk le, vagy éppen hányszor kezdünk újra mindent – a szeretet mindig utat talál. A szeretet nem ismeri az időt, újra és újra visszatalálunk egymáshoz – életeken, hibákon, fájdalmakon át. 

A könyvben a kedvenc idézetem is a szeretethez köthető:

"Még mindig hiszel a szeretetben? – kérdezte a hang. Ennyi idő után sem véreztette ki belőled a sors? Még mindig nem tanultad meg, hogy a szeretet nem győz le mindent? A szeretet az egyetlen, amiben érdemes hinni, válaszoltam."

Rengeteg szép gondolatot jegyzeteltem ki a könyvből, a stílusa megfogott, olvasás után sokat gondolkodtam rajta. A cselekmény is érdekes és izgalmas, a kötet olvastatja magát, ugyanakkor ahogy haladunk előre az olvasásban, Evelynhez hasonlóan maga az olvasó is egyre többször teszi fel a kérdést, hogy oké-oké...de miért???? Hiszen úgy tűnik, hogy a fiatal lánynak nincsenek emlékei, csupán néhány életére tud visszaemlékezni, a kezdetek kezdetére nem. Arden azonban egyértelműen tud mindent. És egyre frusztrálóbb lesz ez az egész, hiszen egy idő után értelmetlennek tűnik, amit csinálnak. Arden ugyan mindig hangoztatja, hogy Evelyn bízzon benne, de semmi konkrétat nem árul el. Ez pedig nagyon bosszantó, mert én például úgy éreztem, hogy ha képes lett volna arra, hogy kommunikáljon Evelynnel, akkor ezt a problémát mondjuk évszázadokkal előbb is képesek lettek volna megoldani. 

A könyv tehát nem tökéletes, Evelyn és Arden párosa nem került túlságosan közel hozzám. A jelenben például sokkal kevésbé kedveltem őket, mint korábbi életeikben. Valahogy azokat a részeket jobban kedveltem és izgalmasabbnak is tartottam. Az elképzelés és a világépítés alapjaiban nagyon tetszett, a konfliktus is érdekes és izgalmas volt, de sokszor éreztem úgy, hogy nem eléggé megalapozott és kidolgozott. A vége nagyon tetszett, legalábbis az a része, amivel a szerző megmagyarázza, hogy miért kellett a két fiatalnak minden életében meghalnia, ugyanakkor a "főellenség" alakja szerintem klisésre és kidolgozatlanra és túl egyszerűre sikeredett. Kicsit kilógott a személye, mintha csak arra koncentrált volna a szerző, hogy keressen egy jó indokot, de nem tudta mégsem elmélyíteni azt. Kicsit bosszantó, mert maga az ötlet szerintem zseniális, de a kivitelezés már gyengébb. A nyelvezete nagyon szép, de úgy éreztem, hogy nem megfelelő helyen vannak a hangsúlyok. Jobb lett volna szerintem, ha a szerző rövidebb ideig húzza a dolgokat és több időt adott volna a végkifejletre. A történet vége érdekes ötlet volt, nem biztos, hogy maradéktalanul boldog vagyok vele, de összességében el tudtam azt fogadni.

A kötet csodaszép, a magyar kiadás rendkívül igényes, én egyszerűen imádom. Az éldekorált lapok is nagyon szépek, az pedig, hogy egy olyan jelentéstartalommal bíró idézet van rajta, mint a "Szeretlek, és szerettelek, és szeretni foglak."

Összességében bár nem lett nálam kedvenc Laura Steven regénye, mégsem bántam meg, hogy elolvastam. A nyelvezete és a mondanivalója nagyon tetszett és bár nem hibátlan, de szerintem érdemes esélyt adni neki. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/3,75

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Ebben a játékban most nincs más dolgotok, mint megkeresni a két főszereplő csuklóját összekötő vörös szalagot és a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik szó alatt rejtettük el. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

Blogturné Klub

04.14.: Csak olvass!

04.16.: Ambivalentina

04.18.: Kelly és Lupi olvas

04.20.: Fanni's Library

04.22.: Kitablar

04.24.: Könyv és más

04.26.: Hagyjatok! Olvasok!

04.28.: Utószó

04.30.: Spirit Bliss Sárga könyves út

05.02.: Sorok között

05.04.: This is my (book) universe.

Read More