2024. augusztus 24., szombat

Serena Valentino: Sohaország ​mindörökké (Gonosztevők 9.) + Nyereményjáték


Sziasztok!

A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Serena Valentino Gonosztevők c. sorozatának kilencedik része, a Sohaország mindörökké. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Hook kapitány, a kelletlen kalóz felemelkedésének és bukásának történetét.
Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát.

Ti is biztosan ismeritek a hírhedt kalóz történetét, akit annyira kísértett az óra tiktakkolása, hogy meggyűlölte az Elveszett Fiúkat, akiknek sosem kellett felnőniük.
E történet előtt azonban volt egy másik mese is: egy gyermekről, akitől elragadták az esélyt, hogy maga is Elveszett Fiú lehessen, épp ezért mindig visszavágyott Sohaországba. Egy fiatalemberről, aki annyira megvetette londoni életét, hogy inkább felcsapott kalóznak.
A kalózból kapitány lett, aki mindent elkövetett, hogy visszataláljon a végtelen gyermekkor országába. Az egyetlen helyre, ahol valaha is otthon érezte magát. Ám a Sohaországba való visszatérésnek ára van - kiváltképp egy férfi számára, akinek nem volt más választása, mint hogy felnőjön.

Serena Valentino sorozatának legújabb darabja egy kelletlen kalóz felemelkedését és bukását meséli el, aki talán nem volt soha más, csak egy Elveszett Fiú.

Azt hiszem, hogy a kilencedik elolvasott kötet után bátran kijelenthetem, hogy Serena Valentino sorozata kissé addiktív. Még amikor el is határozom lélekben, hogy a következő történetet kihagyom, akkor hirtelen hatalmába kerít az a fránya fomo (fear of missing out) érzés és végül mégiscsak elcsábulok. Hook kapitány története az első pillanattól kezdve megfogott. 

Én mindig is abban hittem, hogy a gonosz nem születik, hanem úgy teremtik meg, így már az első pillanattól kezdve munkálkodott bennem egyfajta kíváncsiság, hogy vajon a Disney mesefilmek gonosztevőit vajon mi motiválhatta. Serena Valentino könyvei abszolút szerethető és olvasmányos regények, melyek teljes mértékben betöltik a szórakoztató funkciójukat. Könnyen és gyorsan lehet velük haladni. A szerző roppant kreatív, izgalmas látni, hogy melyik karakternek milyen eredettörténetet álmodott meg. Azt már többször is írtam, hogy engem a kattant nővérek anno rendkívül idegesítettek, nagyon zavart, hogy az első hat rész nagymértékben rájuk koncentrált, így Szörnyella története anno üdítően hatott rám. Bíztam benne, hogy ez a kilencedik résszel sem lesz másként és Hook kapitány (aka James) története is hasonlóan jó kis olvasmányélmény lesz.

Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy mik a kedvenc Disney meséim, Pán Péter történetét biztosan megemlíteném. Mindig is tetszett Sohaország és az Elveszett Fiúk világa. Rengeteg karakterről olvashattunk már a sorozatból, emiatt kíváncsian vártam, hogy a szerző miként képzeli el kedvenc Disney kalózunk eredettörténetét. Érdekes amúgy, mert míg Pán Pétert imádtam, addig Hook kapitány valahogy soha nem érdekelt. Nem tartottam őt túl sokra, mindig is csupán egy béna, gonosz kalóz volt számomra. Igazán akkor figyeltem fel a karakterére, amikor teljesen rá voltam függve a Once Upon a Time (Egyszer volt, hol nem volt) sorozatra és konkrétan bele voltam szerelmesedve Hook kapitányba. Teljesen más volt, mint a Disney mesében, nem volt gonosztevő. Sokkal árnyaltabb volt az ő karaktere. Emiatt óriási lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba, kíváncsian vártam, hogy Serena Valentino írásában milyen mélységeket rejt majd a személye. Szerencsére abszolút nem csalódtam, rendkívül szomorúnak éreztem a meséjét, és ahogy a fülszövegen is olvashatjuk, James (Hook kapitány) talán soha nem volt más, mint egy Elveszett Fiú. 

A Sohaország mindörökké egy igazán érdekes és szívszorító történet arról, hogy miként lett James, a jó neveltetést kapott, iskolázott fiú Sohaország kalóza. Egy történet arról, hogy milyen érzés az, amikor valaki egész életében elveszettnek érzi magát. Arról, hogy miként veheti át az uralmat az ember élete felett az a mindent átható vágy, mely kiskora óta a lelkébe költözött. Egy történet a veszteségről, reményről és csalódásról. Arról, hogy milyen nehéz megváltoztatni az ember sorsát, és arról, hogy Hook kapitány története talán régebben elkezdődött, mint ahogy az olvasó számít rá. 

Mint ahogyan a legtöbb gonosztevő a sorozatban, James sem született gonosznak. A körülmények és alkuk sorozata sodorta őt egyre távolabb és távolabb attól a kedves és jóravaló embertől, aki valaha volt. Mert igaz, hogy James kalóznak állt, de mindig becsületes volt, társai bármiben számíthattak rá. Tudása és intelligenciája sok nehézségen átsegítette őket. És bár ez sokáig nem tetszett a társainak, de végül mégis elfogadták őt. Úgy érezte, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy visszatalálhasson végül Sohaországba. Gyermekként elragadták tőle az esélyt, hogy maga is Elveszett Fiú lehessen, épp ezért mindig visszavágyott Sohaországba. Ám a visszatérésnek ára van - kiváltképp egy férfi számára, akinek nem volt más választása, mint hogy felnőjön. A tündérmesék világa azonban korántsem bizonyult olyan csodásnak számára, mint amire számított és hamar ráeszmélt arra, hogy akik óva intették őt ettől a helytől, talán mégiscsak igazat mondhattak. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik egyre kilátástalanabbá a helyzete, egyre jobban elmélyül a fájdalma és egy idő után már nem is élteti más, csak a bosszú. 

A regény nagyon olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet vele haladni. A mindenki által jól ismert Hook kapitány karakterének átalakulása egy rendkívül szomorú és fájdalmas folyamat. Olvasás közben tehetetlen dühöt és sajnálatot éreztem, rossz volt látni, hogy James mennyire vágyott Sohaországba, hogy végre újra boldognak és teljesnek érezze magát. De közben nem volt más, mint csupán báb. Ahelyett, hogy a saját történetének a kalóza lett volna, valaki teljesen más meséjébe csöppent bele. 

Nagyon tetszett az a gondolat, hogy vajon mennyire vagyunk saját sorsunk kovácsai. Vajon tényleg van egy erő, egy mágikus hatalom, ami terelget minket egy adott irányba, a végzetünk felé. Vagy esetleg ez a végzet megcsalható és csupán rajtunk múlik, hogy miként éljük az életünket. Vajon létezhetett volna kiút a számára, vagy tényleg az volt a sorsa, hogy Sohaország kalóza legyen, ezzel szórakoztatva Pán Pétert és az Elveszett Fiúkat. Vajon ha ő nem lett volna, máshogy alakulhatott volna a Gonosz Mostoha és Szörnyella sorsa? Vajon ez az egész tényleg olyan, mint a dominóhatás és a karakterek nem csak a saját, hanem a többiek sorsának is a kovácsai? 

Az én ízlésemnek kicsit sok volt a kattant nővérek jelenléte. Végre azt hittem, hogy megszabadulunk tőlük, de még onnan a köztes helyről is képesek irányítani a szálakat. Határozottan úgy érzem hogy azok a karakterek kerültek közelebb hozzám, akik a való világból származtak. Valahogy szimpatikusabbak voltak, mint azok, akik eleve a Számtalan Királyság szülöttei. Plusz tragikusabbnak érzem az ő történeteiket, hiszen az ő életüket nem szőtte át a mágia, ha nem kerültek volna a nővérek látókörébe, akkor boldogan élhették volna az átlagos életüket. 

A borítót még mindig imádom, nagyon jól néz ki, a fekete élfestés pedig tényleg nagyszerűen illik a kötethez. 

Összességében bátran ajánlom nektek a Sohaország mindörökké című kötetet is. Bár Szörnyella története jobban tetszett, ez sem marad el tőle nagyon. Ha szeretitek a gonosztevőket, akkor ezt a részt se hagyjátok ki. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során ki másé is lehetne a főszerep, mint Hook kapitányé? Népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy számos filmben, sorozatban láthattuk már a rettegett kalózt felbukkanni. Így hát minden állomáson láthattok egy Hook kapitányról készült képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni a karaktert megformáló vagy annak hangját adó színész nevét, és a film/sorozat címét! Ügyességeteket dupla pontokkal jutalmazzuk. 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP


a Rafflecopter giveaway

Állomások listája

08/24 Csak olvass!
08/25 Dreamworld
08/26 Szembetűnő
08/28 Utószó

2024. augusztus 12., hétfő

Mocsidzuki Mai: A ​Telihold kávézó + Nyereményjáték


Sziasztok!

Az Athenaeum Kiadó jelentette meg Mocsidzuki Mai: A Telihold kávézó  című világsikerű regényét. Bloggereink szerint nincs olyan olvasó a világon, aki ne szeretné kipróbálni a Telihold kávézó szolgáltatásait: asztrológia, macskák, különleges édességek életre szóló tanácsokkal megspékelve? Ha felkeltettük az érdeklődésedet, kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában. 


A japánok úgy tartják, hogy ha gondoskodsz egy macskáról, az egy napon meghálálja. Ha pedig a megfelelő macskának viseled gondját, akkor még az is megtörténhet, hogy meghívást kapsz egy titokzatos kávézóba. Ez a bizonyos kávézó semmihez nem fogható: nincs állandó helye, sem nyitvatartási ideje - ráadásul beszélő macskák vezetik. Miközben a macskák süteményt, kávét és teát szolgálnak fel a vendégeknek, asztrológiai tanácsadást nyújtanak számukra, és elmondják, hol zökkent ki az életük a megfelelő kerékvágásból. A kávézóba betérő szerencsétlen forgatókönyvíró, a válságba került filmrendező, a reménykedő fodrász és a technológiai kihívásokkal küszködő weboldaltervező mind kicsit elveszettnek érzi magát. Nem véletlenül kerültek a Telihold kávézóba...



Már írtam nektek többször is, hogy az utóbbi időben teljesen rákaptam az ázsiai irodalomra és ezen belül is a japán szerzők könyveire,  Az utazó macska krónikája, a Mielőtt a kávé kihűl, a Rintaró és a könyvek útvesztője vagy a Ne engedj el óriási kedvencekké váltak. Az Édes palacsinta már a polcomon csücsül, de például anno a Battle Royale is mélyen a tudatomba férkőzött. Mivel több számomra kedves könyv japán író tollából származik, így általában óriási lelkesedéssel vetem bele meg az újabb kötetek megismerésére. Persze még így is akadnak jócskán mellényúlások, ha emlékeztek például A Kamogava kifőzde bejegyzésemre, az például kevésbé nyerte el a tetszésemet és igazából nem ez volt az egyetlen kötet, amely nem tetszett. De mint látjátok szerencsére nem vette el a kedvemet a dolog, így A Telihold kávézó című kötetre is azonnal lecsaptam. Ugyan egy kicsit féltem az előző rossz tapasztalat miatt, de ahogy elkezdtem olvasni Mocsidzuki Mai a regényét egyre nyugodtabb és nyugodtabb lettem. Ráadásul örömmel konstatáltam, hogy végre találtam egy japán könyvet, melynek a borítóján nem csak dísznek van a  macska. Mostanában csak olyanba futottam bele, ahol a cicáknak semmilyen szerepe nem volt a könyvben, csupán a borítón kaptak helyet. Én pedig csalódottan csuktam be a könyvet, mert kissé átverve éreztem magam. A Telihold kávézó esetében azonban szerencsére erről szó sincs, a fülszöveg nem akart átverni, tényleg vannak benne beszélő macskák. 


A Telihold kávézó egy igazán kedves és szerethető történet az életről, a nehézségeinkről, megakadásainkról és arról, hogy a sorsunk ugyan nincs megírva a csillagokban, de az ismeretük segíthet abban, hogy jobban megértsük magunkat és a környezetünket, ezáltal pedig jobban boldogulhassunk a mindennapok során. Egy  történet, mely biztos vagyok benne, hogy még sokáig velem marad, hiszen annak ellenére, hogy a kötetben felmerülő élethelyzetekkel és problémákkal nem tudtam azonosulni, de számtalan olyan életbölcsességet olvashattam, amelyek még így is átsegíthetnek az életem egyes küzdelmes pillanatain. 

A kötet amilyen rövid, annál tartalmasabb. A könyvben tulajdonképpen több rövidebb történet van, amelyek bár önálló egységet alkotnak, mégis összeköti őket a múlt egy darabkája. Ahogy haladunk előre az olvasással, úgy fedezzük fel, hogy a szereplők nemcsak ugyanabba az általános iskolába jártak, de ugyanannak a csoportnak a tagjai voltak, akiket egy bizonyos hölgy kísért haza az iskolából minden nap. 
A japánok úgy tartják, hogy ha gondoskodsz egy macskáról, az egy napon meghálálja. Ha pedig a megfelelő macskának viseled gondját, akkor még az is megtörténhet, hogy meghívást kapsz egy titokzatos kávézóba, ahol a finom édességek és italok mellé asztrológiai tanácsadást is kaphatsz. Olvasható a könyv fülszövegén, nekem pedig majd kifúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy a macskák milyen módon kötődnek az egyes szereplőkhöz. Ahogy haladtam előre az olvasással, úgy lettem egyre kíváncsibb. Azt nagyon hamar megértettem, hogy mindennek az alfája és omegája a közös általános iskolai csoport, azt azonban nem is sejtettem, hogy mi lehet a macskák megjelenésének a kiváltó oka. 

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják az olvasót. A könyvben szereplő történetek mindegyike egy konkrét személyhez és az ő életútjához kapcsolódik, ugyanakkor olyan ez, mint a pókháló. Az egyes karakterek össze is kapcsolódnak valamilyen módon, akarva akaratlanul is hatással voltak egymás életére.

Az első pillanattól kezdve érezhető és látható, hogy a szereplők megrekedtek valahol az életükben. Van, aki úgy érzi, hogy egy hiba következtében elveszített mindent, mások belefásultak a munkájukba. Van, aki régen ragyogott, de mára már megfakult a fénye, mások pedig egyszerűen elveszettnek érezték magukat. A Telihold kávézó macskái azonban az asztrológia segítségével és némi életvezetetési tanáccsal ráébresztette a karaktereket arra, hogy milyen változásra is van szükségük. Megértették, hogy miből fakadnak a nehézségeik, képesek voltak változtatni és továbblépni, ez pedig meghozta a gyümölcsét, legyen szó munkáról, karrierről, vagy akár szerelemről.

Összességében én nagyon szerettem ezt a kötetet. A Telihold kávézó az egyik legkedvesebb történet, amit mostanában olvastam. Maga az ötlet vitathatatlanul zseniális, imádtam a történet koncepcióját. De az biztos, hogy szükség van hozzá egy kis nyitottságra, mert ha valakit egyáltalán nem érdekel az asztrológia, akkor nem biztos, hogy olyan sokat tud számára adni a történet. A borító szerintem nagyon jól illik a kötethez, én pedig az elolvasása óta azt várom, hogy nekem is megjelenjenek a macskák és segítsenek abban, hogy miként küzdhetném le az előttem álló nagy nehézségeket. 


Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

                                            


Nyereményjáték


Minden állomáson felteszünk egy állítást Japánnal kapcsolatban, döntsd el, hogy igaz vagy hamis! Kérjük, a válaszokat írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába! Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.


KÉRDÉS
Japánban a sinkanszen vonatok évente fél percnél többet nem késnek.


a Rafflecopter giveaway


Állomások


Blogturné Klub

08.10 Kelly&Lupi olvas

08.12 Csak olvass!

08.14 Könyv és más

08.16 Hagyjatok! Olvasok!

08.18 Spirit Bliss - Sárga könyves út



2024. augusztus 7., szerda

Kedvcsináló idézetek A tovatűnő csillagok erdeje című kötethez+ Nyereményjáték

 Sziasztok!


A Maxim Kiadó gondozásában jelent meg Kristin Harmel A tovatűnő csillagok erdeje című regénye, melyben a második világháborús zsidóüldözések fájdalmas emléke kap központi helyet. Erről a szívszorító történetről számolnak most be bloggereink, és ha helyesen válaszolsz az állomáson található kérdésekre, akkor lehetőséged nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott példányt is!

Egy fiatal nő, aki zsidó szökevényeknek segít menekülni a vadonon át, mígnem múltjának sötét titkai mindenkit veszélybe sodornak…Yonát gyerekkorában elrabolták gazdag német szüleitől, és Kelet-Európa vadonjában nevelkedett. Miután 1941-ben, az elrablója halála után magára marad, magányos létezését semmi sem zavarja. Aztán egy nap váratlanul találkozik egy, a náci terror elől menekülő zsidó csoporttal. A nő megdöbben a külvilágban zajló borzalmak hallatán, és megfogadja: mindent megtanít a menekülőknek, amit csak tud, hogy életben maradhassanak az erdőben. Cserébe meglepő leckéket kap arról, hogyan tárja ki a szívét a magányos évek után. De miután elárulják, és egy németek által megszállt városba kénytelen menekülni, a múltjának és a jelenének sokkoló találkozása mindent megváltoztathat.
A túlélésnek és önmagunk megismerésének szívszorító és izgalmas története azt a kérdést feszegeti, hogy vissza lehet-e térni egy olyan világba, ami sokszor kegyetlenebb, mint maga a vadon.

A tovatűnő csillagok erdeje című kötet azonnal felkeltette az érdelődésemet a fülszövegével. A véleményemet már olvashatjátok róla, de arra gondoltam, hogy néhány idézettel is meghozom a kedveteket az elolvasásához. 

1. 
"– Mind úgy jövünk erre a világra, hogy a sorsunk nincs megírva, Yona. Az identitásodat nem a születésed határozza meg. Csak az számít, mivé formáljuk magunkat, mit kezdünk az életünkkel. Te sem vagy jobban náci, mint én egy űrbéli lény, aki a csillagok között repked."

2. 
"– Igen – mondta Leon, megtapogatva a mellkasát, ahol egyszer rég a Dávid-csillag azt jelezte, alacsonyabb rendű állampolgár, megsemmisítés célpontja. De az erdő nem ismert különbséget, ha fajról, vallásról vagy nemről volt szó, mindegyikükre ugyanúgy mosolygott és nézett homlokráncolva, néha védelmet nyújtott, néha veszéllyel fenyegetett. – Isten kegyelméből mind tovatűnő csillagok leszünk."

3.
"– Szerintem valahányszor meghal egy jó lélek, a világ kicsit sötétebbé válik."

4. 
"Aki megment egy életet, az mintha az egész világot mentené meg."

5. 
"Az életek karikák, amik keresztülpörögnek a világon, és amikor újra találkozniuk kell, fognak is."

6. 
"A fiúk akarnak ezt-azt a lányoktól. Ez a könyv legrégibb meséje."

7. 
"Az ismétlés olyan embereknek való, akik nem akarnak magukért gondolkodni, olyanoknak, akiknek nincs képzelőerejük."

8. 
"Néha a törések tesznek minket erőssé."

9. 
"Ebben a világban addig őrzöd meg a hatalmadat, amíg összezárod a lábadat."

10. 
"A férfiak kegyetlenek, szívtelenek, ridegek tudnak lenni. És a hibák, amiket elkövetünk, egész életünkben követnek minket."

Ezeket az idézeteket gyűjtöttem össze a könyvből, viszont miközben írtam ezt a bejegyzést rájöttem, hogy nem is tudok kedvencet választani. De talán nincs is ezzel semmi baj. Remélem sikerült végül felkeltenem az érdeklődéseteket, ha pedig így van, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a kötetnek. 

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 
 

Nyereményjáték

A nyereményjáték során a 2. világháborút feldolgozó történeteké a főszerep. A feladatotok az, hogy az állomásokon olvasható idézetek alapján kitaláljátok, melyik könyvről van szó. A könyv szerzőjét és címét írjátok a Rafflecopter megfelelő sorába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET
“A veszteség nagy paradoxonja: hogyan nyomhatja a vállunkat valami, ami nincs többé?” 

a Rafflecopter giveaway

Állomások

08.05. Kitablar
08.07. Csak olvass! - extra
08.09. Kitablar - extra

2024. augusztus 3., szombat

Kristin Harmel: A ​tovatűnő csillagok erdeje + Nyereményjáték


Sziasztok!

A Maxim Kiadó gondozásában jelent meg Kristin Harmel A tovatűnő csillagok erdeje című regénye, melyben a második világháborús zsidóüldözések fájdalmas emléke kap központi helyet. Erről a szívszorító történetről számolnak most be bloggereink, és ha helyesen válaszolsz az állomáson található kérdésekre, akkor lehetőséged nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott példányt is!

Egy fiatal nő, aki zsidó szökevényeknek segít menekülni a vadonon át, mígnem múltjának sötét titkai mindenkit veszélybe sodornak…Yonát gyerekkorában elrabolták gazdag német szüleitől, és Kelet-Európa vadonjában nevelkedett. Miután 1941-ben, az elrablója halála után magára marad, magányos létezését semmi sem zavarja. Aztán egy nap váratlanul találkozik egy, a náci terror elől menekülő zsidó csoporttal. A nő megdöbben a külvilágban zajló borzalmak hallatán, és megfogadja: mindent megtanít a menekülőknek, amit csak tud, hogy életben maradhassanak az erdőben. Cserébe meglepő leckéket kap arról, hogyan tárja ki a szívét a magányos évek után. De miután elárulják, és egy németek által megszállt városba kénytelen menekülni, a múltjának és a jelenének sokkoló találkozása mindent megváltoztathat.
A túlélésnek és önmagunk megismerésének szívszorító és izgalmas története azt a kérdést feszegeti, hogy vissza lehet-e térni egy olyan világba, ami sokszor kegyetlenebb, mint maga a vadon.

Ismertek már mint a rossz pénzt, így tudhatjátok róla, hogy szeretem a II. világháborús történeteket. Kristin Harmelről már olvashattatok a blogomon, az Elveszett nevek könyve című kötet még tavaly olvastam és nagyon szerettem. (A bejegyzésemet ITT találjátok róla.)

A tovatűnő csillagok erdeje egy nagyszerű regény szeretetről, túlélésről, a reményről és arról, hogy az emberi lélek még a legsötétebb időszakban is képes diadalmaskodni a rossz felett.  Arról, hogy nem könnyű kitárni a szívünket, főleg akkor, ha előtte éveken át magányosan éltünk, vagy elárultak minket, de megéri kockáztatni, hiszen olykor még a zűrzavaros időkben is rátalálhatunk a másink felünkre és legkilátástalanabb helyzetben is találhatunk okot az örömre  és a boldogságra. Arról, hogy a háború rengeteg ember lelkét törte össze, de talán a csorba szélek is összeillhetnek valamilyen módon és nem utolsó sorban arról, hogy ha csak egy ember életét megmenthetjük valahogyan, akkor az megéri a kockázatot, hiszen csak így győzedelmeskedhet az ember a gonosz felett. Minden apróság számít, még ha az oly kevésnek tűnis is, hiszen ez éltetheti a reményt és a túlélést. 

A tovatűnő csillagok erdeje című kötet engem teljesen levett a lábamról, naygon szerettem Kristin Harmel regényét. Egy igazán olvasmányos és szerethető történelmi regény, melyben a szerző mesterien vegyítette a történelmi tényeket a fikcióval.

A történet főszereplője Yona, egy fiatal lány akit egy idős asszony rabolt el az otthonából még kiskorában. Ők ketten a vadont jártak, az erdőben éltek és csak ritkán merészkedtek be a közeli falvakba némi plusz ellátmányért. Yona úgy ismerte az erdőt, mint a tenyerét. Mindent tudott a növényekről, a halászatról a vadászatról és arról, hogy miként tünteti el a tábor nyomait. Miként élhet zavartalanul és miként gondoskodhat magáról az év bármelyik időszakában, legyen az a tél, vagy nyár. Amikor Jerusza, az idős asszony akivel élt örökre lecsukta szemét, Yona teljesen egyedül maradt. Egy nap azonban, egy az erdőben rejtőzködő zsidó csoportra lett figyelmes. A pillanat sorsdöntő jelentőségű a számára. Maradjon velük és tanítsa meg őket arra, hogy miként élhetik túl az erdőt, vagy hagyja őket magukra? Vajon képes lenne továbbállni és azzal a tudattal élni, hogy nem segített neki? Ha pedig velük marad, vajon nem lesz kívülálló közöttük, megbíznak majd benne? De hogyan is fordíthatna hátat nekük azok után, amikor megtudja, hogy milyen borzalmak zajlanak a külvilágban? Megfogadja hát, hogy mindent megtanít a menekülőknek, amit csak tud, hogy életben maradhassanak az erdőben. 

Az élete gyökeresen megváltozik, hiszen eddig csupán önmagáért felelt, most pedig egy egész csoportot kellett életben tartania. Azonban nem csupán a felelőssége lett nagyobb, cserébe rengeteg fontos leckét kapott a közösségtől. Megtanulta milyen az, amikor az emberben bíznak és azt is, hogy milyen az, amikor nem. Megtanulta kitárni a szívét, de megtapasztalhatta az árulást is. Megtanulta, hogy milyen a A másikhoz igazodni és milyen az, amikor a gyengébbeket kell félteni. Megtapasztalta a szeretetet, az összetartozást ugyanakkor a veszteséget és a fájdalmat is. És nem utolsósorban pedig a saját szemével láthatta, hogy micsoda pusztításra képes az ember. Yona rengeteget változik és fejlődik, az olvasó az első pillanattól kezdve drukkol, hogy végül megtalálja a helyét és megismerje végül önmagát. Vajon milyen élete lett volna, ha Jerusza nem rabolja el őt? Vajon akkor is részvéttel fordult volna a zsidók irányába, ha német otthonában maradt volna? Ugyanakkor ha otthon maradt volna, édesapja a náci tanok irányába fordult volna ugyanúgy, vagy a szeretete megóvta volna attól, hogy egy téves ideológiát kövessen? 

Ahogy haladunk előre, úgy kerülnek egyre inkább helyre Yona szívében is a dolgok. Jerusza rengeteg dologra megtanította őt, sokat olvasott és bár tartották a zsidó hagyományokat, Yona mégsem érezte magáének őket. Ki ő valójában? Vajon mi teszi az embert azzá aki? A vére, vagy a szíve? Ha németek gyereként született, hibás ő is a borzalmakért? Vagy az határozza meg csupán őt, amit tesz és ahogy él? Kulcsfontosságú az identitása számára, hogy megismerhesse a múltját, de mi van akkor, ha  a múltja csupán fájdalmat rejt? Képes lesz arra, hogy megismerje a származása valóságát? Ha pedig megismeri, képes lesz arra, hogy valahogy azt a javára fordítsa? 

A cselekmény rendkívül érdekes és izgalmas, olvasás közben rengeteget megtudhatunk az erdőről és arról, hogy miként lehet a vadonban túlélni. Kristin Harmel kiemelte az utószóban, hogy igyekezett minél pontosabban utánajárni és ábrázolni ezeket a dolgokat, ez pedig engem teljesen levett a lábamról. Tetszett az is, hogy a cselekményt és magát a történetet valós események ihlették. Az erdőkben rengeteg menekült próbált meg életben maradni, az egyik legnagyobb csoport a Bielskin nevű csoport, amit a szerző a könyvében is említett. Ezres nagyságrendű csoport volt, rendkívül imponáló, ahogy túlélték a vadonban. A kötet megírása közben a szerző interjút készített az egyik túlélővel, Aron Bielskivel, aki testvéreivel együtt alapított a csoportot. És bár a történet nem róluk szól, de rengeteg módon inspirálta s szerzőt. A könyvben szereplő gettók is léteztek a valóságban, de amit igazán szeretnék kiemelni még, az nem hozzájuk kötődik. Ez ugyan egy apró spoiler lesz, nézzétek el nekem, de mindenképpen szeretném leírni. A könyv egy adott pontján Yona kimerészkedik az erdőből és egy faluba érkezik. A könyvben a nácik szeretnék elérni, hogy az emberek rettegjenek tőlük és mivel úgy gondolják, hogy kommunisták vannak a faluban, úgy döntenek, hogy kivégeznek megfélemlítésként több mint 100 ember, gyermekeket, idősöket, nőket és férfiakat egyaránt. Az ott élő apácák pedig felajánlják a saját életüket, hogy megmentsék a falusikat. A történet ezen szálát valós események ihlették. 1943 nyarán a Nalibocka-erdő közelében a nácik 120 lakost akartak kivégezni, ámt az ott élő 11 apáca, Maria Stella nővér vezetésével felajánlotta, hogy az életüket adják a foglyokért cserébe. A nácik elfogadták az ajánlatot és augusztus elsején, vasárnap reggel kivitték őket az erdőbe, lelőtték és tömegsírba helyezték őket. 50 évvel később II. János Pál pápa mártírrá nyilvánította őket, 2000-ben pedig boldoggá avatták mindegyiküket. Ezt csak azért mesélt el nektek, mert bár ez a szál "csupán" mellékszál a történetben, engem mégis mélyen megrendített a haláluk. Ráadásul milyen szép, hogy pont a halálok évfordulóján olvashattam a történetükről. Így mindenképpen szerettem volna a posztban is megemlékezni róluk. 

Kristin Harmel amúgy nem finomkodott a könyvében, naturalisztikusan, minden sallangtól mentesen ábrázolta a náci kegyetlenkedést. Voltak pillanatok, amikor néha meg kellett állnom az olvasás közben, mert annyira durva volt olvasni az adott esetről. Sokszor éreztem úgy, hogy összefacsarodik a szívem, de tetszett, hogy a szerző igyekezett olyan apróságokat belecsempészni a kötetbe, amelyek kicsit visszaadják az emberiségbe vetett hitemet. Tetszett, hogy a fájdalom és a halál mellett az élet és a szeretet is helyet kapott a könyvben. 

Összességében nagyon szerettem a regényt és már kifigyeltem, hogy nemsokára érkezik a szerző egy másik írása a kiadónál, szóval biztosan arról is beszámolok majd nektek. Ha szeretitek a háborús történeteket, akkor szerintem adjatok esélyt A tovatűnő csillagok erdejének is. Olvassátok, szeressétek! 

Értékelés: 5/4,8

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 
 

Nyereményjáték

A nyereményjáték során a 2. világháborút feldolgozó történeteké a főszerep. A feladatotok az, hogy az állomásokon olvasható idézetek alapján kitaláljátok, melyik könyvről van szó. A könyv szerzőjét és címét írjátok a Rafflecopter megfelelő sorába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET
“Mint a legtöbb bánat, ez is örömmel kezdődött.” 

a Rafflecopter giveaway

Állomások

08.03. Csak olvass!
08.05. Kitablar
08.07. Csak olvass! - extra
08.09. Kitablar - extra

2024. július 30., kedd

Emily Henry: A ​boldogság otthona + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Central Könyvek gondozásában jelennek meg hazánkban Emily Henry romkomjai, a legújabb kötet A boldogság otthona. Főszerepben Harriet és Wyn, akik ugyan szakítottak, de barátaik kedvéért az éves közös utazáson el kell játszaniuk, hogy mégis együtt vannak. Vajon az együtt töltött idő befolyásolja a viszonyukat? Olvasd el és megtudod, sőt, ha most bloggereinkkel tartasz, akkor a kiadó jóvoltából nyerhetsz egy példányt a könyvből. 

Harriet ​és Wyn ideális párt alkotnak, mióta az egyetemen megismerkedtek. Összeillenek, mint a só és a bors, a tea és a méz, a homár és a zsemle. Kivéve most, az utóbbi közel fél évben, de ennek okait mindmáig nem tisztázták.
És a legjobb barátaiknak sem mondták el, hogy szakítottak.
Ezért kötnek ki nyár végén a maine-i tengerparti ház legnagyobb hálószobájában, amikor az immár évtizedes hagyományt ápolva összejön a baráti társaság. Itt bújnak el a világ elől, és töltenek együtt egy vibrálóan intenzív, azúrkékben játszó hetet. Feledik napi gondjaikat, és a tekintélyes mennyiségű sajt, bor, tengeri herkentyű és miegymás mellett együtt szívják a sós tengeri levegőt azokkal, akik a leginkább megértik őket.
Csakhogy az idén Harriet és Wyn hazudik, mint a vízfolyás, és közben a világért sem akarják észrevenni, hogy mennyire vágynak egymásra még mindig. Eljátsszák hát a szerepüket: Harriet az ambiciózus rezidens sebész, aki sosem veszekszik, Wyn pedig a laza, nyugis sármőr, aki remekül leplezi a felszín alatti repedéseket. A terv hibátlan, legalábbis, ha jó messziről és naptejtől maszatos napszemüvegben nézzük…

Emily Henry neve már nem volt ismeretlen számomra, így kíváncsian vártam, hogy a legújabb, magyarul megjelent kötete mennyire fog betalálni nálam. A könyvek szerelmeseit összességében kedveltem, így nem is volt kérdés számomra, hogy A boldogság otthonát is sorra kerítsem. A fülszövegt nagyon érdekesnek tűnt, így izgatottan álltam neki a szövegnek. Bár maga a kötet nem került közel hozzám és nem is szerettem annyira, mint vártam, de kifejezetten elgondolkodtatott így összességében nem bántam meg, hogy elolvastam. 

A boldogság otthona könnyed és lazának tűnő regény egy baráti társaságról, de ha a mélyére nézünk sokkal komolyabb dolgokról olvashatunk benne. Egy történet a barátságról, a felnőtté válásról és arról, hogy mennyire nehéz is ez a folyamat és ha az ember nem figyel, könnyen elsodródhat a másiktól. Egy történet a kishitűségről, a people pleasing jelenségről és arról, hogy mennyire fontos a transzparens kommunikáció. Arról, hogy a szülők démonai még a legjobb szándék mellett is komoly sebeket tudnak ütni a gyermekük lelkén. 

Ahogy látjátok, tényleg sok témát érint a regény, de engem valami miatt nem nyert meg magának. Hiába gondolkodtatott el, hiába tetszett a koncepció, a karakterek idegenek maradtak számomra, sokszor idegesítettek. Úgy éreztem, mintha egy fal lenne köztem és a kötet között, nem jött át a hangulata és nem varázsolt el. A nyelvezete sem tetszett, sokszor idegesített a magyar kiadás, a fordítás miatt többször is kizökkentem. Többször belelapoztam az angol verzióba is, mert egyszerűen annyira furcsán hatott a magyar változatot, hogy kíváncsi voltam az eredeti szövegre. Néha nem értettem, hogy a fordító miért döntött egy-egy kifejezés mellett. Sokszor szerintem nem a megfelelő szót választotta. Na de komolyan, ki az az ember, aki a studírozni szót használja a mindennapi életben a tanulmányozni helyett? 

A történet szerint Harriet ​és Wyn ideális párt alkotnak, mióta az egyetemen megismerkedtek. Mindenki úgy gondolja, hogy olyanok ők ketten, mint a borsó meg a héja, de 8 év után valami miatt elválnak útjaik. Ezt azonban nem merték elmondani még senkinek, mert nem tudták, hogyan tegyék meg azt.  Így történhet meg az, hogy a maine-i tengerparti ház legnagyobb hálószobájában kötnek ki, amikor az immár évtizedes hagyományt ápolva összejön a baráti társaság. A nyaralás elején ugyan megpróbáltak tiszta vizet önteni a pohárba, de mivel észlelték, hogy mennyire fontos ez a néhány nap mindannyiuk, de főleg Sabrina és Parth számára, így inkább eljátszották a gondtalan szerelmes pár szerepét. Egyre vadabb és vadabb dolgokkal kínozzák egymást, míg végül minden a feje tetejére áll. Úgy érzik, hogy nem tudnak sem együtt, sem pedig egymás nélkül élni. Vajon létezhet feloldozás ebben az esetben? 

Az idilli nyaralás képe ahogy haladunk előre, egyre jobban töredezik szét. Az olvasó az első pillanattól kezdve érzi, hogy több kimondatlan dolog lóg a levegőben és egy idő után már csak arra koncentrál, hogy mikor borul a bili. A könyv feléig én nagyon jól toleráltam a szereplők viselkedését és a kialakult élethelyzetet, a második felétől kezdődött nálam a lejtmenet. Egyre jobban idegesített Wyn és Harriet szerencsétlenkedése, Sabrina nyomulása és szúrkapiszkája. Talán Cleot kedveltem a legjobban, viszont rá helyeződött a legkisebb hangsúly, pedig az ő történetszála nagyon kis szerethető. Talán azért gondoltam így, mert az utóbbi időben egyre jobban szeretem a növényeket és azon gondozását, így az ő személyét kicsit közel is éreztem magamhoz. 

A cselekmény nem túl fantáziadús, igazából ha nagyon megerőltetem magam, 3-4 mondatban is össze tudnám foglalni. Volt benne néhány csavar, amire nem számítottam, de összességében durván kiszámítható a kötet. A tetőponton ugyan van egy konfliktus, de igazából ez sem szólt akkorát, mint amire számítottam. A kötet tulajdonképpen két szálon fut, a jelenben a nyaralás pillanatait élhetjük át, míg a múltbéli visszaemlékezések során Harriet és Wyn kapcsolatának alakulását kísérhetjük figyelemmel. 

A szereplők nekem túlságosan sematikusak voltak, valahogy nagyon egyszerűek voltak számomra. Úgy éreztem, hogy Emily Henrynek nincsenek megfelelő eszközei arra, hogy ilyen komoly témákkal foglalkozzon. Kicsit kapargatta a felszínt, de nem hatolt a dolgok mélyére. A párbeszédek nem voltak mélyek, talán az utolsó oldalak egyikén váltott ki valamilyen érzelmet belőlem a kötet. 

Wyn durván kishitű és nem látja megfelelően önmagát, ezért egy idő után úgy érzi, hogy nem lehet elég Harriet számára. A people pleaser kifejezés alatt szerintem Harriet neve is állhatna. Mindent meg akar tenni azért, hogy elfogadják, kedveljék, még azon az áron is, hogy esetleg ez már neki valójában rossz, kellemetlen vagy terhes. A cselekedeteit mások reakciói határozzák meg, tetteit ezektől teszi függővé és ezek irányítják. Még ha valami esetleg rossz neki, akkor is inkább bevállalja a dolgot, csak ha ne bántsa meg a másikat. Tehát mindenkivel nagyon segítőkész, kivéve saját magával. A családi sebek nagy hatással vannak rá, saját érzelmeit elfojtja és képtelen arra, hogy az érzéseiről beszéljen. Sokszor olyan hatást kelt, mintha nem lenne számára fontos egy-egy helyzet, de közben egyszerűen csak fél felvállalni a saját véleményét, mert mi van, ha az a másiknak terhes. Sabrina családja sem volt túlzottan egészséges, de ami miatt kiemelném őt, az a felnőttségtől és megújulástól való félelem. Ezalatt nem azt értem, hogy fél attól, hogyan boldogul majd az életben, hiszen jogászként megtalálta a számításait. Sokkal inkább azt, hogy a felnőttség teljesen más dolgokat hordoz magában, mint amikor az ember egyetemre jár. Más a felelősség, mindenki elkezd változni. A programokat a barátokkal egyre nehezebb összeszervezni, mindenkinek más lesz a fontos. Mivel a lányok és ez a társaság jelentette számára az állandóságot, így nehezen látja be ezt. Hajszolja a fiatalságukat, a régi közös időtöltéseket erőlteti, ahelyett, hogy megbeszélné a többiekkel, hogy hogy érzik magukat, mire van szükségük. 

Az éldekorált kiadás nekem összességében tetszik, de annyira nem illik a kötet hangulatához. Mert függetlenül attól, hogy ez tényleg egy nyári könyv, azért nem egy tipikus könnyed limonádé. 

Ha szeretitek Emily Henry munkásságát, akkor érdemes esélyt adni a kötetnek, hiszen ne felejtsétek, ahány ember annyi vélemény. Engem most nem fogott meg a kötet hangulata, de nem érzem úgy, hogy kár volt elolvasni, mert a regényben megjelenő témák igencsak elgondolkodtattak. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/3,65

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 
 

Nyereményjáték

A mostani játékhoz nincs szükség másra, csak arra, hogy elolvassátok a beleolvasót a kiadó oldalán és válaszoljatok az egyes állomásokon feltett kérdésekre. A helyes választ írjátok be a rafflecopter megfelelő sorába. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

KÉRDÉS
Ki a meglepetésvendég? (Elég a keresztnév!)

a Rafflecopter giveaway


Állomáslista

07.28. Hagyjatok! Olvasok!
07.30. Csak olvass!
08.01. Olvasónapló

2024. július 27., szombat

Shannon Chakraborty: Amína ​asz-Sziráfi kalandjai + Nyereményjáték


Sziasztok!

Az Agave Könyvek ismét egy különleges fantasyt hozott el a magyar olvasóknak Channon Chakrabortytól, melyben egy kalóznő hihetetlen kalandjait ismerhetjük meg. Bloggereink már alig várták, hogy megismerkedhessenek Amína asz-Sziráfival, és ha te is így vagy ezzel, akkor tarts velünk a blogturné során, és játssz velünk, hogy megnyerhesd a könyv egy példányát.

Amína ​asz-Sziráfi az Indiai-óceán hírhedt kalózaként túlélt ármánykodó zsiványokat, bosszúszomjas kalmárhercegeket, számos férjet és még egy démont is, hogy most visszavonultan élhessen anyaként a családjával, mentesen mindentől, aminek akár a leghalványabb köze lehet a természetfölöttihez.

Amikor azonban egy olyan munkát ajánlanak neki, melyre egyetlen rabló sem mondhat nemet, Amína lelkesen tér vissza egykori életéhez régi legénységével. Egy eltűnt lányt kell megtalálniuk, cserébe pedig akkora gazdagságra tehet szert, hogy egyszer s mindenkorra biztosíthatja vele családja jövőjét. Ám minél mélyebbre ássa magát, annál világosabban látszik, hogy jóval több van ebben a munkában és a lány eltűnése mögött, mint amennyit elárultak neki.

Shannon Chakraborty, a Dévábád-trilógia szerzője tengereken játszódó, varázslatokkal és veszedelmekkel teli új regényében kalózokról és bűbájosokról, titkos és tiltott ereklyékről és ősi rejtélyekről szóló történetet mesél el, amelyben egy nő eltökélt célja, hogy megragadja az utolsó lehetőséget a dicsőségre… és saját maga írja meg a legendáját.

Shannon Chakraborty neve már nem volt ismeretlen számomra, a Dévabád-trilógia első kötete nagyjából a megjelenés óta csücsül a polcomon olvasatlanul, de valahogy nem volt alkalmam beszerezni a folytatásokat, most meg már nem is igazán van rá lehetőségem, mert kevés eladó példány üti fel a fejét. Mikor megláttam, hogy megjelenik az Amína ​asz-Sziráfi kalandjai című kötet nem akartam elkövetni ugyanezt a hibát, így beütemeztem a júliusi olvasmányaim közé.

Az Amína ​asz-Sziráfi kalandjai egy hihetetlen érdekes és izgalmas regény, melyben egy hírhedt kalóznőt kísérhetünk el élete egyik legvadabb és legveszélyesebb utazására. Nem vagyok egy nagy kalóz rajongó lélek (vagy legalábbis eddig nem voltam az), nem néztem sem sorozatokat, sem pedig filmeket róluk, de a fülszöveg valami miatt azonnal felkeltette az érdeklődésemet és óriási lelkesedéssel kezdtem neki az olvasásnak. A várakozásaimat pedig csak tovább fokozta, hogy eddig szinte csak pozitív véleményeket olvastam a regényről, így őszintén bíztam benne, hogy nem fogok csalódni. Szerencsére a kötet az első oldaltól kezdve teljesen berántott, őrült lelkesedéssel faltam a lapokat és azonnal tudtam, hogy Amína világa végérvényesen beszippantott. Nem számított az 500-nál is több oldal, hiába voltam kicsit megcsúszva az olvasással, tudtam, hogy gyorsan fogok haladni vele. 

Az Amína ​asz-Sziráfi kalandjai egy történelmi fantasybe bújtatott kalandregény, melynek minden oldalát átjárja a veszély izgalma. Egy történet egy kalózról, aki ugyan édesanya és mindennél jobban szereti a kislányát, de mégsem tud ellenállni a víz és a kaland hívó szavára. Egy történet a barátságról, bajtársiasságról és arról, hogy mire képes az ember azért, hogy megóvja azokat, akiket szeret. Arról, hogy az ember mire képes azért, hogy elkerülje a végzetét és arról, hogy a becsvágy mennyire veszélyes lehet. 

A történet szerint Amína ugyan visszavonultan él, tíz éve már, hogy leszámolt a kalóz életvitellel a lánya születése után, de egy nap egy vendég kopogtat az ajtaján, aki veszedelmes útra küldi őt. Amínának nincs más lehetősége, a vendég nem csak busás jutalommal kecsegteti őt, de egyértelművé teszi, hogy ha nem vállalja, annak súlyos következményei lehetnek rá és a családjára is. A nőnek így nincs más választása, mint elindul, hogy egy gazdag idős asszony unokáját megkeresse. Amína az első pillanattól kezdve sejti, hogy nincs a birtokában minden információ az eltűnéssel kapcsolatban, de, hogy micsoda kalamajkába került azt csak azután érti meg, amikor már messze járt az otthonától. 

A cselekmény rendkívül érdekes és izgalmas volt, sokkal jobban tetszett a regény, mint amire számítottam. A kalózok világa sokkal jobban elvarázsolt, mint ahogy vártam és nem csak nem bántam meg, hogy elolvastam, hanem magában a műfajában kedvencet is avattam. A cselekmény egy másodpercre sem ült le, a szerző végig fenntartotta az érdekődésemet. Veszély esetén együtt izgultam a legénységgel, ott voltam Amínával, amikor tanács elé került és akkor is, amikor a végső leszámolás következett. Együtt lélegeztem a karakterekkel, szerettem az egész regényt úgy, ahogy van. 

A szereplők szerintem nagyszerűek voltam, mindegyik karaktert a szívemben zártam. Amína mellett Dalíla, Tinbu karakterét kedveltem meg a legjobban, de ha őszinte akarok lenni Ráksot is kifejezetten csíptem. Jót tett nagyon a könyvnek a megjelenése, az Amínával való összefeszülésén sokat mosolygtam. Tetszett a kötet formája, is remek ötlet volt a szerzőtől, hogy egy elbeszélés, tulajdonképpen krónika írás alatt ismerhetjük meg Amína kalandját a saját szavain keresztül. A nyelvezete ezért laza és olvasmányos volt. A könyvben volt több csavar is, ezek némelyike meglepett, de persze olyan is volt, amire valamilyen formában számítottam. 

A könyv bár csodaszép, de sajnos nem tudok elmenni a minősége mellett. Szép dolog az aranyozás, de ha ilyen rossz minőségben készül, akkor sajnos kopni kezd. Az én könyvem nagyjából a 300. oldal környékén kezdett el kopni és mérhetetlenül csalódott voltam miatta. Egy könyv arra való, hogy olvassák, ezért az lenne a minimum, hogy kibírjon ennyit. Nem dobáltam, nem törtem meg a gerincét, úgy bántam vele tényleg, mint a hímes tojással. Nagyon kényes vagyok a könyveimre és nagyon vigyázok rájuk. Ebben az esetben sem történt vele semmi kirívó, egyszerűen ültem a kanapémon és a kezembe fogtam. Ezért azt tanácsolom nektek, hogy ha a kezetekbe fogjátok a kötetet, akkor csomagoljátok be valamibe, ez hátha megóvja az aranyozást .

A fordítás szerintem remek lett. A nyelvezete gördülékeny és bár nem ismerem angolul a szöveget, de ahhoz, hogy ilyen mértékben élvezhető legyen a szöveg, nagyon kellett figyelni a fordítás minőségére. 

Összességében nagyon szerettem Amína történetét, ha eddig nem is voltak a kalózos könyvek a kedvenceim, most már biztosan jobban odafigyelek a zsánerre, mert nagyon bejött. Nem lepne meg, ha a kötet folytatást kapna, sőt igazából szinte követelném is. Ha szeretitek a kalandos regényeket és kíváncsiak vagytok egy hírhedt kalóznő történetére, akkor bátran ajánlom nektek az Agave Könyvek újdonságát. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,8

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashattok a történetbe. 


Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban híres kalózok nyomába eredünk! Minden állomáson egy-egy fotót találtok, a ti feladatotok pedig az, hogy felismerjétek őket, és beírjátok a nevüket a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

07. 24. Utószó
07. 25. Readinspo
07. 27. Csak olvass!
07. 29. Olvasónapló
07. 31. Könyv és más
08. 02. Dreamworld

2024. július 25., csütörtök

Stacey Halls: Az ​Uránia-ház + Nyereményjáték

Sziasztok!

A  Stacey Halls rajongók legnagyobb örömére, a 21. Század Kiadónak hála, az írónőnek egy újabb regénye jelent meg magyarul. Stacey Halls negyedik regénye valós történetet dolgoz fel: Charles Dickens, a regényíró otthont alapított, amely menedékül szolgált a bukott nők számára. Stacey Halls írásának középpontjában tehát az Uránia-ház áll, mely menedéket kínál a kitaszítottaknak. Egy ház, mely magában hordozza az újrakezdés lehetőségét. Tartsatok velünk, merüljünk el az írónő negyedik magyarul megjelent regényében, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

A ​szabadságnak ára van.

London, 1847. Alig pár mérföldnyire a várostól, csendes vidéki környezetben készülődés zajlik egy csapat fiatal nő fogadására. Szigorúan titkos, hogy pontosan hol van ez a ház, és a beköltözők nem ismerik egymást. Egy valami azonban közös bennük: mindannyian bukott nők.

Az Uránia-ház menedéket kínál prostituáltaknak, piti tolvajoknak, kitaszítottaknak – az újrakezdés lehetőségét. De vajon tudnak-e élni a lakók ezzel a lehetőséggel?

Angela Burdett-Coutts, a milliomosnő az Uránia-ház egyik mecénása. Légvonalban nem is olyan messze, Piccadilly környéki otthonában tartózkodik, amikor döbbenetes felfedezést tesz. A férfit, aki tíz évvel ezelőtt zaklatta, szabadlábra helyezték. Angela tudja, csak idő kérdése, hogy a rémálom újrakezdődjön.

E nagyon különböző háttérből érkező lányok, asszonyok sorsa egy ponton összekapcsolódik, hogy kiderüljön: a szabadságnak mindig ára van.

Stacey Halls negyedik regénye valós történetet dolgoz fel: Charles Dickens, a regényíró otthont alapított, amely menedékül szolgált a bukott nőknek. E könyv lapjain a ház története elevenedik meg.

Stacey Halls regényeit nagyon szeretem, így izgatottan vettem kezembe a szerző újonnan magyarul megjelent regényét, Az Uránia-házat. A fülszövege nagyon érdekesnek tűnt, így nagy lelkesedéssel álltam neki az olvasásnak. A kötet elolvasása után úgy érzem, hogy nem ez lesz a kedvenc regnyem az írónőtől, de összességében nem bántam meg, hogy elolvastam. 

Az Uránia-ház a korabeli Angliába kalauzolja az olvasóját, egy olyan világba, amelyben egyedülálló nőként, vagy fiatal lányként nagyon nehéz volt az embernek boldogulnia. A nélkülözés, az éhezés és a méltatlan körülmények hatására, sokan rossz döntéseket hoztak, ezek a döntések pedig mint egy negatív spirál lehúzta őket olyan mélyre, ahonnan egyedül, segítség nélkül szinte lehetetlen volt talpra állni. Azok, akik egyszer már börtönbe kerültek, gyakran visszatérek az intézetekbe. Sokan jóravaló lányok voltak, de ez volt az egyetlen útja annak, hogy valahogy boldoguljanak. Az sem volt ritka, hogy prostituáltak lettek, a gyanútlan vidékei lányokat gyakran tőrbe csalták, és egy idő már képtelenek voltak, hogy kiszálljanak. A kötet olyan fiatal nőkről szól, akik bukott nőnek számítank. A ház tulajdonképpen egy olyan intézet, mely az újrakezdés lehetőségét kínálja prostituáltaknak, kisstílű tolvajoknak, kitaszítottaknak. Hónapokon keresztül lehetnek a ház lakók, ahol elsajátíthatják a házvezetést, megtanulhatnak varrni és lehetőségük van egy új országban, távol Angliától új életet kezdeni. 

A történet hangulata remek, az írónő által teremtett atmoszféra rendkívül erős. Igazán érzékletesen ír. A könyvben végig tapintható a feszültség. Ugyanakkor őszinte leszek veletek, az első oldalakon egyáltalán nem fogott meg a kötet, amit nagyon sajnáltam, mert Az Uránia-ház volt az idei évem egyik legvártabb megjelenése. Nehezen kapott el regény hangulata, a karakterek közül szinte senki sem volt szimpatikus. Sokáig nem éreztem, hogy merre vezet az út és ugyan a ház mindennapjainak a leírásait és a lányok életet érdekesnek tartottam, sokáig laposnak és unalmasnak és laposnak éreztem a könyvet. Ahogy azonban haladtam előre az olvasással úgy rajzolódott ki előttem, hogy merre is halad a történet és az utolsó 100 oldalát már nagyon szerettem. Ahogy haladunk előre a történetben egyre több kérdés, konfliktus és bonyodalom kerül a középpontba, míg végül a kirakós darabkái a helyükre kerülnek és megértjük, az Uránia-ház nem csak az odaköltöző lányoknak az életét változtathatja meg, hanem egy szigorúnak tűnő házvezetőnőéét és egy egyedülálló gazdag hölgyét is. 

A történet kétségkívül elgondolkotatja az olvasóját, szörnyű belegondolni abba, hogy miket kellett kiállnia ezeknek a nőknek. Elég egyetlen hiba, egy lopott kenyér a családnak, hogy ne éhezzenek tovább. Egy naiv vidéki lány, aki egyedül érkezik Londonba. Egyetlen egy rossz döntés/lépés, ami az egész életükre befolyással van. És ugyan léteztek abban a korban a Magdolna házak, melyek elméletben munkát adtak a nőknek, de az ezekben uralkodó helyzetről jobb nem is beszélni. Az Uránia-házat amúgy Charles Dickens alapította azzal a céllel, hogy segítsnek ezeknek a nőknek. Az író életében nem volt ismeretlen a nélkülözés, ezért teljesen átérezte a lányok kétségbeejtő helyzetetét. 

Érdekes volt látni, hogy a lányok miként álltak magához a házhoz. Maga a koncepció minden kétséget kizáróan remek és dicséretes, de nem lepett meg, hogy mennyire bizalmatlanok voltak a lányok. A ház ígérete egy jobb jövő egy másik világban, amit sokan egyszerűen kényszerű emigrálásként értelmeztek. Nem volt egyszerű életük, így a ház szigorát és házirendjét is sokan börtönhöz hasonlóként élte meg. Hiába viseltetett mindenki jóindulattal a lakó irányába, egyszerűen sokszor nem látták, hogy miként is kellene hozzájuk szólni. A bátorításnak és az önbizalom építésének lett volna talán a legnagyobb haszna, de mivel mindenkinek teljesen új volt ez a helyzet, így sokszor nem úgy sültek el a dolgok, ahogy azok ideális helyzetben történtek volna. Tetszett, hogy lányok nem beszélhettek egymásnak a múltjukról, így szerették volna biztosítani, hogy a házban ne érje őket utol a múltjuk. 

A karaktereket végül megkedveltem, talán Martha volt számomra a legszimpatikusabb karakter. De Mrs. Holdsworth, Josaphine és Angela is szerethető karakterré vált a szememben. Olyanok ők tulajdonképpen, mint egy hagyma. Rengeteg réteg szükséges ahhoz, hogy teljesen megismerhessük őket. 

A könyv tulajdonképpen egy igazi fejlődéstörténet is, ahol a szereplők újra talpra állnak, maguk mögött hagyják a sötét és fájdalmas múltat és megpróbálnak együtt élni azzal, amit a sors rájuk mért. Érdekes látni, ahogy kibontakoznak előttünk a szálak, ahogy helyükre kerülnek a kirakós darabkái. Szép lassan és fokozatosan megismerjük a lányok múltját és életet, egyre közelebb és közelebb kerülnek hozzánk. Nagyon drukkoltam, hogy Angela végre megszabaduljon attól az árnyéktól, mely kitartóan üldözi őt. És azért, hogy Josephine és Martha végre megkapja azt a nyugalmas és biztonságos életet, amely mindenkinek kijárna ezen a földön.  

Nagyon meglepődtem, hogy a kötet végén nincs utószó, vagy valamilyen szerzői magyarázat. Szerintem szuper lett volna olvasni arról, hogy a szerző miként talált rá erre a témára és hogyan fűződik Dickens neve a házhoz. Egy történelmi fikció esetében szerintem elmaradhatatlan, hogy a szerző megírja ezeket a dolgokat az olvasó számára. Bevallom, én egy kicsit csalódtam emiatt. 

Összességében bár elsőre nem nyűgözött le Stacey Halls negyedik magyarul megjelent kötetete, de a végére megkedveltem a történetet és a szereplőit is. Talán nem ez az legerősebb munkája a szerzőnek, de minden kétséget kizáróan érdekes olvasmány volt. Ha esetleg a kötet első fele nem nyer majd meg magának titeket, akkor ne adjátok fel, az utolsó 100 oldal remélhetőleg titeket is kárpótol majd. Ha szeretitek az írónő munkásságát, akkor szerintem ezt a regényét se hagyjátok ki. Olvassátok, szeressétek!

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték 

Az Uránia-ház megnyitása Dickens nevéhez fűződik, így a játékunk is hozzá kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ. 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS
2023 telén a Libertine Könyvkiadónál megjelent a Karácsonyi ének című kötet egy csodaszép kiadása. Ki a kötet illusztrátora? 


a Rafflecopter giveaway


Állomások

07.25.: Csak olvass!
07.28.: This is my (book) universe.
07.31.: Szembetűnő
08.01.: Readinspo
08.03.: Utószó
08.06.: Könyv és más
08.09.: Olvasónapló
08.12.: Zakkant olvas