Kerri Maniscalco: Stalking Jack the Ripper – Hasfelmetsző Jack nyomában + Nyereményjáték

Sziasztok!

Hasfelmetsző Jack az egyik legismertebb londoni sorozatgyilkos, aki 1888-ban sorra szedte áldozatait. Ezt a történetet dolgozza fel Kerri Maniscalco, aki egy igazán egyedi utazásra invitál minket. Audrey szemén keresztül végigkövethetjük a nyomozást, aki szembeszállva a társadalmi elvárásokkal, a saját szívét követve igyekszik helytállni a gyilkos felkutatása során, nem riadva vissza az őt fenyegető veszélytől, cselszövéstől. Tarts velünk a turné során, és ha szerencsés vagy, a könyv egy példányát is megnyerheted a Könyvmolyképző Kiadó felajánlásából. 

Nemesi család sarjaként a tizenhét éves Audrey Rose Wadsworth számára csupa kényelmet és véget nem érő gazdagságot tartogat az élet. A teadélutánok és ruhapróbák között azonban a lány titkon egy felettébb tilalmas elfoglaltságot űz. Fittyet hányva szigorú atyja elképzeléseire és a társadalmi elvárásokra, rendszeresen elszökik otthonról, hogy

törvényszéki orvostant tanulhasson a bácsikája vérfagyasztó laboratóriumában.

A boncolások során Audrey egyre több kegyetlenül meggyilkolt áldozat holttestével találja magát szemben. Ez hamarosan egy nyomozás kellős közepébe sodorja a lányt, ráadásul gyanúsan egy irányba, az ő meglehetősen szűk ismeretségi köre felé vezetnek a szálak…

Elképesztő fordulatok és rengeteg döbbenetes, korabeli fotó – Kerri Maniscalco lebilincselő, bemutatkozó regénye egy valóban felejthetetlen olvasmány!

Ha van olyan könyv, amit már ezren ajánlottak nekem én pedig mindezek ellenére sem olvastam még el, az bizony Kerri Maniscalco: Stalking Jack the Ripper című regénye. A barátaim nagy része már olvasta és imádta, nekem valahogy eddig mégis kimaradt. Egy másodpercig sem kételkedtem benne, hogy én is szeretni fogom majd, de az elmúlt években krónikus időhiánnyal küzdök, szóval csak ritkábban van időm angolul olvasni, vagy új sorozatokba kezdeni. A magyar megjelenés azonban kellően motiváló erő volt számomra, így végül végre én is belevágtam a kalandba. Nagy elvárásokkal vágtam bele az olvasásba és azt kell mondanom, hogy nem alaptalanul ajánlotta nekem mindenki ezt a könyvet. Nagyon szerettem és biztosan nem ez volt az utolsó könyvem a szerzőtől. 

A történet alapját Hasfelmetsző Jack mítosza képezi. Biztosan már sokan hallottátok a nevét, de vajon ki is ő és mit lehet róla tudni?

Hasfelmetsző Jack néven vált ismertté az a londoni sorozatgyilkos, aki 1888-ban öt nőt – négy már kicsit idősebb prostituáltat és egy fiatal nőt – ölt meg a Whitechapel nyomornegyedben (bár anno ezeken kívül még más gyilkosságokkal is gyanúsították őt). Az áldozatok: Mary Ann Nichols, Annie Chapman, Elizabeth Stride, Catherine Eddowes és Mary Jane Kelly.

A gyilkos a tetteit ritka kegyetlenséggel követte el, sebészi pontossággal vágta ki az áldozatok belső szerveit (veséjüket, szívüket). A gyilkosságokat úgy követte el, hogy a bűntettek színhelyei egy keresztet formáljanak a térképen. A híresztelések szerint a gyilkosságok száma 1888 szeptemberében és októberében volt a legintenzívebb, és a média valamint a Scotland Yard is több nyugtalanító levelet kapott ebben az időszakban, amelyek íróját vagy íróit vélték az elkövetőnek. Az úgynevezett „Pokolból”-levél, melyet George Lusk, a Whitechapel negyed polgárőrségének elnöke kapott, egy fél emberi vesét tartalmazott, vélhetően az egyik áldozatét. A gyilkosságok különösen brutális mivolta és a média információi miatt az emberek egyre inkább hittek egyetlen sorozatgyilkos, Hasfelmetsző Jack létezésében. Teljes címlapok foglalkoztak az üggyel és gerjesztettek nemzetközi figyelmet a Hasfelmetsző iránt. A vizsgálatok nem tudták hitelt érdemlően az 1891-ig folyó gyilkosságok mindegyikét az 1888-as eseményekhez kötni, ennek ellenére Hasfelmetsző Jack legendája megszilárdult. Bár számos elmélet született Hasfelmetsző Jack kilétét illetően, máig nem nyert egyik sem bizonyítást, így nem lehet pontosan tudni, hogy ki követte el ezeket a rémes gyilkosságokat. 

Rendkívül szörnyű, mégis nagyon izgalmas, hogy nem lehet tudni a gyilkosról semmit, így nem csoda, hogy az írók fantáziáját is megmozgatta Hasfelmetsző Jack mítosza. Kerri Maniscalco regénye zseniális, tökéletesen hozza az adott kor atmoszféráját, mégis nagyon üde és mai. 

A történet érdekes és izgalmas én egy másodpercig sem unatkoztam olvasás közben. Bár bevallom a fülszöveg miatt számomra kiszámítható volt a történet, így az elképesztő fordulatok engem elkerültek. Szóval szerintem, ha jót akartok magatoknak, akkor ezt inkább hanyagoljátok és inkább ne olvassátok el. 

Az olvasást azonban így sem untam egy másodpercig sem, csak úgy faltam a lapokat. Imádtam a történet hangulatát és azt is, hogy milyen mesterien keverte a szerző a történelmi valóságot a képzelettel. Az írói utószóban pedig arról is olvashatunk, hogy milyen elemeket hagyott meg és melyek azok, amelyek abszolút az ő írói kreativitását dicsérik. 

A szereplők sokrétűek, nem csupán egydimenziósok. Audrey Rose egy rendkívül makacs, kitartó és impulzív leányzó, aki nem fél bepiszkítani a kezét. Impulzivitása ugyan olykor bajba sodorja, de igazán lenyűgöző ambíciókat dédelget. Thomas Cresswell stílusa pedig nagyon tetszett. Nagyon jó megfigyelő, egy másodperc tört része alatt képes összerakni a képet, előtte tényleg nem maradhat semmi sem titokban. Érdekes volt látni, ahogy egyre jobban kinyílik a karakterük, és ahogy egyre közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz. Imádtam, ahogy a két főszereplő évődött egymással, jókat mosolyogtam rajtuk olvasás közben. Remek volt közöttük a kémia, örültem annak, hogy nem azonnal, hanem kicsit lassabban kerültek közel egymáshoz.  

Nagyon szeretem a viktoriánus korban játszódó regényeket a kedvencem pedig az, amikor olyan női karakterek jelennek meg az ilyen művekben, akik abszolút nem felelnek meg az adott kor tipikus nőideáljának. A cselekmény a viktoriánus korban játszódik. A korszakot definiálni igen nehéz, mivel elsősorban nem formai jegyeket, hanem inkább egyfajta gondolkodásmódot, életszemléletet tükröz, melynek alapjai a hagyománytisztelet, a célszerűség szem előtt tartása. Egyértelműen egy olyan korszakról beszélünk, ahol a nők legfontosabb szerepe és feladata az volt, hogy feleségként és anyaként a férjük oldalán tündököljenek. A rangon alul házasodás nem volt általános jellegű, hiszen a romantikus képzelgéseknél magasabbra becsült dolog volt a társadalmi státusz és a vagyoni helyzet. Emiatt igazán érdekes és izgalmas Audrey Rose karaktere, aki megelőzte a korát és a tudomány iránt érdeklődik. A fiatal lányok ritkán vesznek részt boncoláson, ő azonban édesapja tiltása ellenére rendszeresen leszökik nagybátyja laborjába, hogy tanuljon. Amikor Hasfelmetsző Jack garázdálkodni kezd, a lány azonnal a nyomozásba kezd. A kérdés már csak az, hogy vajon képes lesz-e feldolgozni, amit talál. Vajon mi motiválja a gyilkost és sikerül végül Audrey Rosenak és társának felgöngyölíteni az ügyet? 

A borító bevallom nekem annyira nem tetszik. Vagyis igazából szép, de nem illik annyira a történethez. A régi borítóját a sorozatnak sokkal jobban szeretem. A nyelvezet abszolút élvezetes, szerettem magyar olvasni. Néha párhuzamosan haladtam vele, volt, hogy angolul olvastam egy-egy fejezetet, szóval összességében úgy érzem, hogy jó munkát végzett vele a fordító. 

Ha szeretitek a viktoriánus korban játszódó regényeket, a belevaló főhősöket és a kicsit sötétebb és komor hangulatot, amit maga a korszak áraszt, akkor csak ajánlani tudom nektek a történetet. Olvassátok, szeressétek!

https://hu.wikipedia.org/wiki/Hasfelmetsz%C5%91_Jack

Értékelés: 5/4,75

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

A történetben a boncolás, emberi test igen fontos szerepet töltött be, így ehhez kapcsolódik a játékunk is. A feladat ezúttal nem más, mint felismerni a leírás alapján, pontosan melyik szervünk látja el az adott feladatot, és beírni a helyes megfejtést a Rafflecopter megfelelő sorába. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

FELADVÁNY

Hosszúkás, tömött tapintású, körülbelül 150-200 g tömegű szivacsos szerkezetű nyirokszerv. A bal bordaív alatt, a IX-XI. borda között, a gyomor, a bal vese és a rekeszizom között helyezkedik el. 

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

06.13.- Milyen könyvet olvassak?
06.15.- This is my (book) universe.
06.17.- Csak olvass!
06.19.- Lupi Kelly és Lupi olvas
06.21.- Dreamworld
06.23.- Könyv és más
06.25.- Kitablar

Read More

T. Kingfisher: Csalán ​és csont + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Kossuth Kiadónak köszönhetően már hazánkban is olvasható T. Kingfisher nagysikerű, regénye, a Csalán és csont. Ráadásul a kiadónak hála, háromféle változatban is megjelent, így mindenki a számára legszimpatikusabb változatban szerezheti be. Ebben a tündérmesében nem él boldogan a hercegnő és a herceg. A hercegnőn és a gyermekén pedig csak egy igazi hős segíthet. Így a húga, Marra elindul, hogy megmentse testvérét útközben pedig segítőkre is talál: melléje szegődik a nagy hatalmú temetői boszorkány a démoni tyúkjával, a maga készítette eleven csontkutya, egy kóbor lovag, valamint saját, kissé hóbortos keresztanyja. Vajon sikerrel járhat ez a furcsa társaság?

Tartsatok velünk, ismerjétek meg Marra  történetét, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet. 

Ebben a tündérmesében nem él boldogan a hercegnő és a herceg.

 

Marra a kicsi és gyenge Kikötői Királyság uralkodói párjának harmadik, legkisebb és legfélszegebb leánya. Idősebbik nővére – politikai érdekszövetség megpecsételéseképpen – az erős Északi Királyság hercegének a felesége lesz, majd az ő váratlan halála után a középső lány lép a helyére.

Marrát zárdába küldték, hogy ne állhasson útjába semmiféle hatalmi ármánykodásnak. Ott tizenöt éven át nyugodt életet él, amíg meg nem tudja, hogy testvére a bántalmazó herceg keze alatt szenved, és valószínűleg ő okozta az idősebbik nővér halálát is. A félénk, visszahúzódó Marra ráébred, hogy nővérén és annak születendő gyermekén csak igazi hős segíthet, és az nem más lesz, mint ő maga.

Persze ahogy az efféle történetekhez illik, Marra segítőkre is talál: melléje szegődik a nagy hatalmú temetői boszorkány a tyúkjával, akiben démon lakozik, a maga készítette eleven csontkutya, egy kóbor lovag, valamint saját, kissé hóbortos keresztanyja. Vajon sikerrel járhat ez a furcsa társaság?

T. Kingfisher neve már nem volt ismeretlen számomra a Varázslókalauz önvédelmi sütéshez című könyvét még tavaly olvastam, és egyszerűen imádtam. Így nem is volt kérdés, hogy a Csalán és csont című regényét is sorra kerítem majd. 

A könyv tulajdonképpen nem más, mint egy kicsavart mese. Ahol a herceg és a hercegnő nem élnek boldogon, amíg meg nem halnak és itt a hangsúly azon van, hogy nem élnek boldogan. Ráadásul a herceg sem egy kedves lélek, hanem egy bántalmazó figura, aki sanyargatja a feleségét. A kérdés így már csak az, hogy vajon hogyan lehet megölni egy herceget úgy, hogy palotaőrök védik őt, és az ország határain túli mágia sem tud ártani neki. 

A történet főszereplője Marra a Kikötői Királyság uralkodói párjának harmadik gyermeke. Az idősebb nővére az Északi Királyság hercegének a felesége lesz, de a lány különös körülmények között halálát leli. Így a középső lány lép a helyére, Marrát pedig zárdába küldik, hogy kimaradjon a politikai játszmákból és hát legyünk őszinték, azért, hogy ne szüljön előbb fiú uralkodót, mint a nővére, és ha netalán ő is elhalálozni, akkor Marra a helyébe léphessen. Marra tizenöt éven át nyugodt életet él a zárdában, amíg meg nem tudja, hogy testvére a bántalmazó herceg keze alatt szenved, és valószínűleg ő okozta az idősebbik nővér halálát is. A félénk, visszahúzódó Marra ráébred, hogy nővérén és annak születendő gyermekén csak igazi hős segíthet, és az nem más lesz, mint ő maga.

Marra azonban nincs egyedül: melléje szegődik a nagy hatalmú temetői boszorkány a démoni tyúkjával a saját maga készítette eleven csontkutya, akinek kreatív módon Csontkutya a neve, egy kóbor lovag, valamint saját, kissé hóbortos keresztanyja. Vajon sikerrel járhat ez a furcsa társaság? Megmenthetik Marra nővért Kaniát? 

Ahogy feljebb is olvashattátok, a Csalán és csont tényleg olyan, mint egy tündérmese. Van benne hercegnő, herceg, tündérpiac, tündérkeresztanya, mágia és még sok-sok olyan elem, mint egy klasszikus mesében. Ugyanakkor T. Kingfisher ezeket az elemeket kissé szokatlan módon pakolta össze, és így kapott egy rendkívül szerethető, szórakoztató, kissé furcsa, mégis komoly témákkal foglalkozó fantasy könyvet. És hogy gyerekek, én ezt mennyire imádtam!! Minden furcsasága ellenére, ez az egyik legjobb könyv, amit az utóbbi időben olvastam. Mert persze-persze fontos a minőség és ezen a téren sem panaszkodhat a szerző, ugyanis a kötet is nagyon jól lett megírva. De őszintén szólva nem is tudom, hogy mikor szórakoztam ilyen jól olvasás közben. Sokszor hangosan felnevettem, a szürreális jelenetek és pillanatok egy pillanatra ugyan sokkoltak (ugyan mégis ki hallott már démon által megszállott csirkéről és csontkutyáról), de ez csupán egytized másodpercig tartott. Utána jót derültem ezeken is. Imádtam a szerző stílusát, a könyv hangulatát. Hogy egyszerre volt nagyon komoly (hiszen a családon belüli erőszak témája is megjelenik benne) mégis rendkívül könnyed. Hogy mennyire jól reflektált a szerző a klasszikus mesei elemekre és milyen ötletesen csavart rajtuk. Hogy mennyire kreatív szereplőket és mellékszereplőket álmodott meg. Ez a nő egy zseni, nem vitás. 

A könyv rendkívül olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet haladni vele. Ahogy haladtunk előre, úgy ismertük meg egyre jobban királyságot és a benne élő embereket. A történet kezdetben két szálon futott. Bepillantást nyerhettünk a múltba, hogy Marra miként élte meg az elmúlt 15 évet és persze a jelen is folyt a maga módján. Megtudtuk, hogy milyen árnyoldalai vannak a hercegnőségnek és végtére is mennyivel nagyobb szabadsága van egy apácának. Hogy egy jókívánságból könnyen válhat átok és az átok olykor segítségére is lehet a kalandoroknak, így tulajdonképpen áldásként is működhet. Hogy a világ nem fekete, vagy fehér és az ember néha csinál rossz dolgokat a jó érdekében.

Megtapasztalhattuk, hogy a családi kötelék ugyan erős, de sokszor a politika még erősebb és az embernek néha fel kell áldoznia önmagát azért, hogy az egész népe élhessen. Marra talán nem akart hőssé válni, de mindannyian tudjuk, hogy a hősöket a körülmények teszik azzá, nem az, hogy azok akarnak lenni. Ő pedig egy másodpercig sem tétovázott és még a lehetetlennek tűnő feladatokat és elvégezte, hiszen az előtt, aki igazán szeret valakit és meg akarja őt menteni, egyszerűen nincs lehetetlen. 

Marra mellett megkedveltem a sárbanya karakterét, de igazából bevallom, mindenkit kedveltem. A Csontkutya és a démoncsirke pedig csak tovább emelte az egész kötet fényét. Remek kiegészítői voltak a kalandnak. 

Nagyon szerettem a könyv nyelvezetét, jókat mosolyogtam olvasás közben. Ez tökéletesen ellensúlyozta azokat a sötét, vagy éppen fájdalmas részeket, melyek megjelentek a regényben. Zseniális könyv, tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek. Biztosan olvasok még a szerzőtől, alig várom, hogy a többi regénye is megjelenjen magyarul. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,99

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A Kossuth Kiadó oldalán találhattok egy beleolvasót a regényhez, így a játékunk is most ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a jó választ.  (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Hogy hívjak Marra hat évvel idősebb nővérét?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

06.12.: Csak olvass!

06.14.: Könyv és más

06.16.: Kelly és Lupi olvas

06.18.: Utószó

Read More

K. A. Linde: Mágia ​a Magyalkönyvtárban (Tölgy és Magyal-ciklus 1.)

Sziasztok!

Mikor megláttam K.A Linde regényét, azonnal szerelem volt első látásra. A magyar kiadás csodaszép, egyszerűen imádom, biztosan versenybe szállhatna a 2025-ös év legszebb könyve címéért, a fülszövege és a címe pedig szintén meglehetősen gyorsan levett a lábamról. A cím ugyan kicsit csalóka, legalábbis én teljesen abban a hitben voltam, hogy a könyvtárnak is fontos és komoly szerepe lesz majd a történetben. Szinte gyermeki lelkesedéssel vártam, hogy a történet jelentős része majd a könyvek között zajlik és egy teljesen más világot építettem fel magamnak, mint amilyen a kötet valójában volt. De mielőtt rátérnék arra, hogy pontosan miről is szól a történet és mi a vélemény róla, lessétek meg a fülszövegét. 

Van, ​ami legjobb, ha csak a képzeletünkben létezik.

Tizenhárom évvel ezelőtt az árnyékból felbukkantak a szörnyek, és pusztító háborút robbantottak ki Kierse világában, amely csaknem teljes pusztuláshoz vezetett. Az a New York, amit a lány ismert, gyakorlatilag egyik napról a másikra összeomlott.

A vérengzés nyomán megszületett a Szörnyegyezmény. Egyfajta fegyverszünet vette kezdetét.

Ma éjjel azonban Kierse, ez a tehetséges, rettenthetetlen tolvaj, meg fogja szegni a megállapodást. Betör a Magyalkönyvtárba… mert nem tudja, hogy egy szörny lakik ott.

A szörny vonzó, egyszerre igéző és rémisztő lény. De rögtön felismeri, ha tehetséggel találkozik. Innentől csak az a kérdés, milyen áron szerzi meg magának Kierse-t.

Kierse veszélyes alkut köt a szörnnyel – ezzel a minden tekintetben páratlan teremtménnyel. Feláldozza a szabadságát. Felajánlja különleges képességeit. Együtt teszik kockára a jövőjüket.

De ez a játszma évszázadokon át tart – és ha Kierse egyszer beszállt, onnantól nincs menekvés…

Akkor is szeretni fogod a sötétséget, ha megtudtad, mit rejt?

K.A. Linde neve bevallom nekem nem mondott semmit, eddig nem ismertem az írói munkásságát, szóval amikor rákerestem, meglepődve láttam, hogy eddig leginkább a romantia zsánerében alkotott, ráadásul a legtöbb könyvéből nem hiányzik a spicy faktor sem. Fannival beszéltük meg, hogy majd közösen olvassuk a könyvet, igazából miatta is figyeltem fel erre a kötetre, de amikor jobban utánanéztem, bevallom, kicsit aggódni kezdtem. Nem szeretem annyira a spicy könveket, nem feltétlen azért, mert nem szeretem, ha romantikus/erotikus tartalom jelenik meg egy-egy történetben, hanem egyszerűen hülyét kapok attól, hogy mennyire cringe tud lenni egy-egy ilyen típusú jelenet. Ráadásul idegesítenek a klisék is, mert természetesen milyen ilyen jellegű történetben szép nagy szerszáma van az úriembernek, női főszereplőnk pedig azonnal elalél a látványtól és azon kezd el agyalni, hogy úristen még a kezével sem éri körbe, szóval hogyan is fognak majd ők ketten szerelmeskedni. Szóval igen, kicsit aggódtam. Féltem, hogy nem fogom szeretni és meg fogom bánni, hogy elolvastam. De szerencsére abszolút pozitív csalódás volt számomra a történet és bár új kedvencet nem avattam, de biztosan folytatni fogom a sorozatot, mert nagyon kíváncsi vagyok, miként alakul majd Kierse élete. 

A Mágia a Magyalkönyvtárban egy igazán érdekes és izgalmas fantasy sorozat, melynek alapja kicsit emlékeztetett engem Samantha Shannon Csontszüret sorozatára. K. A. Linde egy olyan világot alkotott meg, ahol szörnyek (a szörny kifejezésen olyan túlvilági lények együttesét értsétek, mint például a vérfarkasok, vármpírok) és emberek egymás mellett élnek. Tizenhárom évvel ezelőtt bukkantak elő az árnyékból és pusztító háborút robbantottak ki Kierse világában, amely csaknem teljes pusztuláshoz vezetett. Az a New York, amit a lány ismert, gyakorlatilag egyik napról a másikra összeomlott. Miután megszületett a Szörnyegyezmény, kicsit normalizálódott az élet és egyfajta fegyveszünet vette kezdetét. A szörnyek azonban nem tűntek el, tulajdonképpen az alvilág szerves részeivé váltak, a metrón például csak úgy lehet utazni, ha valaki fizet az ott állomásozó trollnak, hogy átengedje őt. Aki pedig egy vámpírnak tartozik, azt elrabolhatják és arra kényszeríthetik, hogy szörny orgiákon vegyen részt és ha az adott illető megkívánja, akkor minden probléma nélkül lakmározhasson a véréből. Szóval ahogy látjátok, rendkívül nehéz és veszélyes dolog embernek lenni még úgy is, hogy elméletben az egyezmény életben van. Sokan éheznek, nem jutnak megfelelő ellátáshoz. K. A. Linde tényleg egy vérbeli disztópikus világot alkotott. 

A történet főszereplője Kierse, aki tolvajként éli mindennapjait. Rendkívül tehetséges, úgy ért a zárakhoz, mint senki más. Amikor betört a könyvtárba, még nem is sejtette, hogy egy szörnnyel találja majd szemben magát. Graves azonban rendkívül érdekesnek és izgalmasnak találja a lányt, úgy érzi, hogy több van benne, mint egy egyszerű tolvaj, így egyezséget kötnek. A lány ellop neki egy titokzatos lándzsát, ő pedig megvédi a lány barátait és közösen edzik majd a képességeit. Fannihoz hasonlóan, a történet ezen pontján merült fel bennem, hogy ez tulajdonképpen egy Szépség és a Szörnyeteg retelling, ahogy haladtunk előre az olvasásban, ez egyre jobban körvonalazódott bennem, azóta pedig így is hivatkozom rá. 

Kierse és Graves között nem alakult ki azonnal bensőséges viszony, sokáig nem bíztak egymásban, kellett egy kis idő ahhoz, hogy egymásra hangolódjanak és megnyíljanak egymásnak. Vitathatatlan, hogy megvolt közöttük az a bizonyos szikra, de nem bírtam ki nevetés nélkül, mikor a könyvben az erotikus jeleneteknél a szerző sem tudott kihagyni néhány klisés pontot. Annak viszont nagyon örültem, hogy összeségében volt mélysége ezeknek a jeleneteknek, nem csupán a romantasy közönség igényeit szolgálta ki vele a szerző. Abszolút volt szerepe mindkét erőteljesen erotikus jelenetnek, továbbvitték a történetet és megfelelően fel is vezette ezt a szerző. 

A történet nagyon izgalmas, nagyon örültünk neki, hogy nem volt annyira klisés, mint amire számítottunk. Emlékszem, a történet közepen viccelődve felvázoltunk néhány nagyon általános fantasy klisét és képzeljétek, ezek közül egyik sem volt a regényben. Nagyon tetszett a történet vége és bár szerintem lehetett számítani rá, még így is izgalmas volt olvasni. 

A regény nagyon olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet vele haladni. Az utolsó harmada pedig annyira izgalmas, hogy én konkrétan együltő helyemben ledaráltam. Nagyon tetszettek az alvilági jelenetek, a kelta mondakör beemelése. 

Valahogy kevésnek éreztem. Hiába vitt magával a flow és a lendület, nem tudtam teljesen elmélyedni a történetben. Kierse karaktere egyáltalán nem került közel hozzám, mintha egy láthatatlan falat éreztem volna közte és köztem. 

A történetben fontos szerepet kapnak Kierse barátai is, de úgy éreztem, hogy hiába utal rá ezerszer a szerző, hogy mennyire fontosak számára, mivel ők nem kaptak elég játékteret, így kicsit furcsa volt látni, hogy milyen fontos karakterekké lépnek elő. És ezt nem is csak itt éreztem, néha olyan volt, mintha a semmiből jöttek volna elő nagyobb horderejű dolgok. Nem készítette megfelelően elő a szerző, így kicsit lógtak a levegőben. 

Amit viszont nagyon szeretnék megköszönni az írónak, az a normális lezárás. Végre egy könyv, ahol nem kapok agybajt a vége miatt. Egyértelmű a folytatás, és ki is jelöli az irányt, hogy majd merre halad tovább a történet, de nincs benne durva cliffhanger. Emiatt pedig hihetetlen hálás vagyok, végre egy pihentető végkifejlet. 

A borítóról és a kiadásról már írtam nektek, hogy mennyire imádom. A puha és a keménytáblás kiadás is abszolút a szemet gyönyörködtető kategória. Csodálatos éke lesz a polcomnak. 

Összességében ugyan nem lett akkora kedvenc nálam a történet, de abszolút nem bántam meg, hogy elolvastam, sőt....nagyon várom a folytatását is. Nem tökéletes, de abszolút van benne potenciál, simán benne van a pakliban, hogy a folytatások sokkal erősebbek lesznek. Ha szeretitek az ilyen típusú könyveket, akkor mindenképpen érdemes esélyt adni a történetnek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/3,75

A recenziós példányt szeretném megköszönni a 21. Század Könyvkiadónak. Ha tetszett az értékelésem, akkor ITT tudjátok megrendelni a keménytáblás kiadást, ITT pedig a puhát. 

Read More

Janice Hallett: Az alpertoni angyalok rejtélyes esete

Sziasztok!

Mikor megláttam Janice Hallett regényét, azonnal szerelem volt első látásra. Nem ez volt tőle az első regényem, A színjáték és a Karácsonyi ​színjáték című kötetet már olvastam így kíváncsian vártam, hogy mivel is rukkol majd elő a szerző. De mielőtt rátérnék arra, hogy pontosan miről is szól a történet és mi a vélemény róla, lessétek meg a fülszövegét. 

Az ördög a részletekben lakozik…

Amanda Bailey megtörtént bűnügyekről ír könyveket, és mindent tud az alpertoni angyalok szektájának híres esetéről. Az angyalokról már tucatnyi könyv és film jelent meg a húsz évvel korábbi éjjel óta, amikor megpróbáltak feláldozni egy csecsemőt, mert úgy gondolták róla, hogy ő az Antikrisztus.

A szekta tagjai – a karizmatikus szektavezér kivételével – nem élnek, és egész mostanáig úgy tűnt, már semmi újat nem lehet mondani az esetről. De az alpertoni csecsemő betöltötte a tizennyolcat, végre interjú készülhet vele. Ha Amanda le tudja nyomozni, ez lesz az év fogása. De szagot fogott egy rivális író, Oliver Menzies, aki pont olyan találékony, mint Amanda, és talán jobbak a kapcsolatai.

Rákényszerülnek, hogy összedolgozzanak. Együtt rájönnek, hogy az angyalok esetéről rendelkezésre álló közkeletű értesülések tévesek. Az igazság sötét és hajmeresztően különös. És az alpertoni angyalok ördögi története még távolról se zárult le…

A bevezetőben már írtam nektek, hogy nem ez volt az első könyvem a szerzőtől, azt azonban még egyáltalán nem említettem, hogy eddig egyértelműen ez a kedvencem tőle. Az alpertoni angyalok rejtélyes esete teljesen levett a lábamról, imádtam az olvasás minden egyes másodpercét. Az egyik legjobb kötet volt a maga műfajában, amit eddig olvastam. 

A regény középpontjában maga a nyomozás áll. Stílusa olyan, mint egy digitális puzzle. Üzenetek, emailek, podcast leiratok és legépelt interjúk alapján bontakozik ki előttünk a történet, ettől pedig úgy érzi az olvasó, hogy ő is részese a cselekménynek. A kötet rendkívül addiktív, csak úgy faltam a lapokat, egyszerűen nem tudtam abbahagyni az olvasást. Olvasás közben az ember több névvel is találkozik, melyek valamilyen formában kötődnek a titokzatos ügyhöz. Ezeket olykor nehéz követni, de abszolút megéri a figyelmet és a koncentrációt, mert minden apróság jelentőséggel bír. 

A történet főszereplője Amanda Bailey, aki bűnügyekről ír könyveket, már több regénye is megjelent, legfrissebb írásában pedig az alpertoni angyalok rejtélyes esetével kíván foglalkozni. Az angyalokról ugyan már tucatnyi könyv és film jelent meg, de még senki sem dolgozta fel olymódon a történetet, mint ahogy Amanda tervezi. A húsz évvel korábbi éjjelen, az angyalok megpróbáltak feláldozni egy csecsemőt, mert úgy gondolták róla, hogy ő az Antikrisztus. A szekta tagjai mind meghaltak, a karizmatikus szektavezér pedig börtönben ül azóta is. A csecsemő teljesen eltűnt, azóta senki sem akadt a nyomára. Vajon Amanda megtalálhatja őt és elkészítheti vele a vágyott interjút? És a rivális író, Oliver Menzies vajon segíti, vagy akadályozza majd őt a munkájában? Egy húsz évvel ezelőtti ügy vajon még mindig képes felkorbácsolni a kedélyeket? 

Amanda és Oliver rákényszerülnek arra, hogy összedolgozzanak, ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik minden minden egyre zavarosabbá és gyanúsabbá. A szereplők egymás közti kommunikációjában állandó a kétely és a bizonytalanság: Ki hazudik? Ki mit titkol? Ez feszültséget teremt, miközben az olvasó folyamatosan újraértékeli, amit már tud. Szép lassan a szereplők rájönnek, hogy az angyalok esetéről rendelkezésre álló közkeletű értesülések tévesek és teljesen más irányból kell megközelíteni az egész ügyet. Az igazság sötét és hajmeresztően különös. Ahogy közelednek az igazsághoz, egyre több az ügyhöz közel álló ember hal meg, ráadásul Oliver is egyre furcsábban kezd el viselkedni. Az alpertoni angyalok ördögi története még távolról se zárult le. 

A könyv kicsit lassan indul be, pontosan olyan a felépítése és dinamikája, mint amilyen általában egy kutatás. A szereplők kezdetben csak a sötétben tapogatóznak, falakba ütköznek, keresik a megfelelő irányt. Ahogy aztán elkapja őket a gépszíj és egyre közelebb és közelebb kerülnek az igazsághoz, úgy válik egyre izgalmasabbá a történet és maga az ügy is. Csak úgy kapkodtam a fejem olvasás közben, rengeteg dolog volt, amire számítottam, de azért arra is volt példa, hogy konkrétan a földön koppant az állam, annyira leesett. Janice Hallett nagyszerűen szőtte a szálakat és zseniálisan adagolta a feszültséget a regényében. A hangulata olykor rendkívül nyugtalanító volt.

A kötet komoly etikai kérdéseket vet fel. Megjelenik benne a szekták és a kollektív meggyőzés pszichológiája, az hogy az emberek mennyire képesek befolyásolni egymást, különösen zárt közösségekben. Janice Hallett bemutatja, hogy mennyire könnyen kihasználható egy kétségbeesett és magányos ember, ha a másik pont azt mondja amit hallani akar és azt kínálja, amire vágyik. De olvasás közben az is felmerült bennem, hogy vajon meddig mehet el egy újságíró az igazságért? Mennyit ér egy történet, ha közben emberek élete a tét? És nem utolsó sorban pedig felmerült bennem az is, hogy a bosszú nem csak önmagában káros, hanem annak következményei is beláthatatlanok lehetnek. Felmerülhet az is olvasóban, hogy vajon mennyire lehet megbízni egy hírben és a mai világban vajon mit jelent a hitelesség. 

Bár a történet múltbéli eseményekről szól, ezek hatása erősen érezhető a jelenben, ami arra emlékeztet, hogy a múlt feldolgozatlan titkai hogyan kísérthetnek bennünke és milyen hatással lehet jelenünkre. A regény rávilágít arra is, hogy a múlt és a titkok megértéséhez idő és türelem kell – nem lehet mindent azonnal megoldani vagy elkapkodni.

Összességében Az alpertoni angyalok rejtélyes esete nem csak egy izgalmas krimi, hanem egy okosan felépített, formabontó mű, ahol az olvasó nem passzív szemlélő, hanem sokkal inkább aktív nyomozó, aki apró puzzle darabkákból rakja össze a teljes igazságot. Ez a regény azoknak ajánlott akik szeretik az izgalmas krimi regényeket, ugyanakkor nem riadnak meg a modern, kreatív történetmeséléstől sem. Én csak ajánlani tudom. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,85

A recenziós példányt szeretném megköszönni a 21. Század Könyvkiadónak. Ha tetszett az értékelésem, akkor ITT tudjátok megrendelni a keménytáblás kiadást, ITT pedig a puhát. 

Read More

Ifj. Alexandre Dumas: A kaméliás hölgy + Nyereményjáték

Sziasztok!

Az Athenaeum Kiadó újabb klasszikussal lepte meg olvasóit, s az Érzelmes klasszikusok sorozat Ifj. Alexandre Dumas regényével, A kaméliás hölggyel gazdagodott. Tartsatok a Blogturné Klub négy bloggerével, s ismerkedjetek meg velünk egy félvilági nő történetével! A turné végén megnyerhetitek a könyv egy példányát.

A kaméliás hölgy (La Dame aux Camélias) ifjabb Alexandre Dumas 1848-ban megjelent regénye, amely egy tragikus szerelmi történetet mesél el, hősei a 19. századi párizsi társasági élet szereplői.

A mű középpontjában Marguerite Gautier, a fiatal és gyönyörű kurtizán áll, aki beleszeret a tiszta lelkű Armand Duvalba. Bár Marguerite őszintén szereti Armand-t, a társadalmi elvárások végül elválasztják őket egymástól.A regény Dumas saját élményeiből merít, és valós személy, Marie Duplessis sorsa ihlette. Dumas művében élesen bírálja a korabeli erkölcsöket. A történet világhírűvé vált, amelyből Giuseppe Verdi Traviata című operája született.

Ahogy a fülszövegen is olvashatjátok ifj. Alexandre Dumas regényét a valósát ihlette. A kaméliás hölgy történetéből Marie Duplessis sorsa köszön vissza az olvasó számára. No de mit is lehet tudni Marie alakjáról és milyen kapcsolat fűzte őt Dumas-hoz? 

 

Marie korának legünnepeltebb és legkapósabb kurtizánja volt. Bár Marie Duplessis megosztotta kegyeit Párizs sok gazdag és nemes férfiúja között, tartós hírnevét egy elszegényedett ifjúval való viszonyának köszönheti. A magas, széles vállú ifjú - szokása szerint választékosabban öltözve, mint anyagi helyzete megengedte volna - egész napi vidéki lovaglás után színházba ment barátjával Párizsban. Alexandre Dumas nem annyira a színpadot, mint a páholyokban tartózkodó vonzó nőket figyelte színházi látcsövével. Egy szeptemberi estén pillantotta meg Mariet, aki azonnal elvarázsolta őt. Alexandre Dumas és Marie Duplessis megismerkedése 1844 őszén történt. Rövid és keserédes románc követte. 

Marie gyönyörű ruhákban járt és virágokkal vette körül magát. A rózsa illatától azonban szédült, így inkább szagtalan kaméliákat viselt, és a házát is e kényes virágokkal töltötte meg, mígnem egy bírálója szavaival “kaméliából levő erődítmény zárta körül". Marie, aki intelligens és művelt volt és kitűnően zongorázott. Egyetlen hibája, vallotta be, az állandó hazudozás volt. De ezt meg vígan elintézte azzal a szemtelen megjegyzéssel, hogy “a hazugság fehéríti a fogakat". Amikor Dumas-val megismerkedett, az öregedő de Stackelberg gróf tartotta ki, mert - Marie ezt hazudta új szeretőjének - a grófot meghalt lányára emlékeztette. Néhány hónapi boldog szerelem után Dumas kezdett eltávolodni Marietól - bár a lány felajánlotta neki őszinte barátságát, ha már szeretőnek nem kell. 1845. augusztus 30-án írta meg a lánynak szakító levelét: “Nem vagyok elég gazdag, hogy úgy szerethessem, ahogy szeretném, sem elég szegény, hogy úgy szerethessen, ahogy Ön szeretné... Ön túl jószívű ahhoz, hogy ne értené meg, mi késztetett e levél megírására és túl intelligens ahhoz, hogy ne bocsátana meg nekem." A fiatal lány ké5 évvel később, alig 23 évesen, tüdőbajban hunyt el. Halála után a lakásban maradt ingóságait elárverezték. Dumas éppen édesapjával utazgatott, amikor értesült a lány haláláról. Mikor hazaért, akkor látta, hogy elárverezik a lány megmaradt javait. Ugyan értékesebb tárgyat nem engedhetett meg magának, de Dumas beérte azzal, hogy megvett egy aranyláncot, amit Marie hajdan a nyakán viselt. Az árverés amúgy nemcsak hogy fedezte Marie tartozásait, hanem még egy kisebb örökségre is futotta belőle kedvenc normandiai unokahúga számára. A végrendelet egyetlen kikötése az volt, hogy az örökös soha nem jöhet Párizsba, amelynek kísértései oly végzetesnek bizonyultak nagynénje számára.

Alexandre Dumas a lány halálát követően kivett egy szállodai szobát, újraolvasta Marie hozzá írott leveleit, és nekilátott, hogy megírja regényét, amely világhírűvé tette. Így született meg Marguerite Gautier alakja

Az 1848-ban megjelent A kaméliás hölgy óriási sikert aratott, a színházi darab premierje pedig 1852-ben volt, aminek sikere még a regényét is túlszárnyalta. Marie Duplessis-t azonban Guiseppe Verdi tette igazán halhatatlanná, aki e darabra komponálta a La Traviata című, talán legnépszerűbb operáját. Marie emlékezete átnyúlik a XX. századra is, több film is készült Dumas megható történetéből, amelyek közül a Greta Garbóval, 1936-ban forgatott Camille lett a leghíresebb.

Dumas kaméliás hölgye ugyan sok szempontból hasonlít Marie alakjára, de a könyv története jócskán eltér a valóságtól. A kaméliás hölgy egy igazán szívszorító regény, amely a 19. századi párizsi társadalmi életbe is bepillantást enged.  A történet középpontjában Marguerite Gautier, a híres párizsi kurtizán áll, aki váratlanul őszinte és mély érzelmeket kezd el táplálni Armand Duval, egy magasabb társadalmi osztályba tartozó kedves és jóravaló fiatalember iránt. Az ő tiltott és tragikus szerelmük segítségével érzékelteti a szerző, hogy korabeli társadalmi különbségeket és elvárások miként jelennek meg a 19. században. Marguerite bár csillogó estélyek és gazdag udvarlók között él, mégis magányosnak érzi magát. Az élete azonban teljesen megváltozik, amikor találkozik Armand Duvalttal, aki nem csak a külsejébe, hanem a nő valódi énjébe szeret bele. Az ő történetük látszólag a reményről szól – arról, hogy talán még a legsötétebb sorsú ember is megérdemli a boldogságot, hogy nem a hibánk határoznak meg minket, a boldogságot mindannyian megérdemeljük –, de valójában egy tragédia bontakozik ki az olvasó szeme előtt. A két fiatal kapcsolata kezdetben nehezen indult, Armand és Marguerite csak nehezen találta meg az egyensúlyt. A fiatal kurtizán és jóravaló fiú kapcsolata kezdetben bujkálással és tervezgetéssel indult, ahogy azonban haladunk előre az időben, úgy kezdték el szép fokozatosan felépíteni közös életüket. De vajon lehet közös jövőjük? Maguk mögött hagyhatják a lány múltját és új életet kezdhetnek közösen? Vagy ez csupán illúzió?

A regény egyik legnagyobb ereje az érzelmi őszinteségében rejlik. Dumas nem ítélkezik, ugyanakkor Marguerite karakterét sem romantizálja túl. Egyszerűen csak méltóságot ad neki. Megmutatja, milyen sebezhető az az ember, akit a társadalom csak az előítéleteken keresztül lát. A szerelem, az önfeláldozás, a bűntudat és a vágy keveredik ebben a történetben. Olvasás közben nem tudtam nem arra gondolni, hogy mennyire szomorú, hogy a szerelem sajnos egyszerűen nem elég. Vannak helyzetek, amikor a tiszta érzelem sem győzedelmeskedhet mindenek felett, az élet pedig sokkal bonyolultabb annál, mint amit a romantikus álmok ígérnek. A kötet utolsó oldalain, a leveleken kicsit pityeregtem, mélyen megérintett Marguerite szenvedése és nagyon megkedveltem a karakterét. 

A borító egy igazi csoda, az Érzelmes klasszikusok sorozat pedig abszolút hiánypótló a magyar piacon, hiszen végre a magyar olvasók is meseszép kiadásban tudhatják a polcukon a régi idők nagy klasszikusait. Persze, nem a külső a legfontosabb, de szentül hiszek benne, hogy ezek a csodaszép kiadások nagyon sok ember kedvét meghozzák majd a klasszikus irodalom olvasásához. Ha eddig valaki esetleg nem találkozott a kaméliás hölgy történetével, akkor is csillogó szemekkel emeli majd le a könyvet a boltok polcairól. Ez pedig a legtöbb, amit egy kiadó tehet annak érdekében, hogy a klasszikus irodalom nagy regényei fennmaradjanak a jövő nemzedék számára is. 

Ha szeretitek a klasszikus történeteket, akkor csak ajánlani tudom ifjabb Alexandre Dumas regényét. Olvassátok, szeressétek!

Forrás: https://www.erdekessegek.hu/index9_20.htm

Értékelés: 5/4,7

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Nyereményjátékunkban az Érzelmes klasszikusok további részeit szeretnénk a figyelmetekbe ajánlani. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet a sorozat valamely, már megjelent regényéből. A feladatotok, hogy a regény címét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába!

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

IDÉZET

A másikban vagy magunkban örvényre, sárra bukkanunk, ami aztán tiltja, hogy továbbmenjünk; amellett azt is érezzük, hogy nem értik, amit mondunk; oly nehéz kifejeznünk bármit, akár a legegyszerűbb dolgot; s a tökéletes egyetértés talán ezért is ritkaság.

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

05.26. Szembetűnő
05.30. Ambivalentina
06.01. Kitablar
06.03. Csak olvass!

Read More