Julianne MacLean: A ​holdfényes tengeren túl + Nyereményjáték

 

 Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadó új, lélektani kalandozásra hívja az olvasókat. Julianne MacLean legújabb regénye, A holdfényes tengeren túl egy meghökkentő történet a szerelemről, házasságról, múltról és jövőről valamint az elfeledett titkokról, melyek mindig napvilágot látnak. Tarts te is velünk, és a blogturné során lehetőséged nyílik megnyerni egy példányt a regényből! 

Egy ​nő hihetetlen erejéről, aki a boldogságért küzd, élete tragédiáját követően.

Olivia Hamilton boldog házasságban él élete szerelmével, a karizmatikus Deannel, aki pilótaként magángépeken repíti a híres és gazdag klienseit. Azonban amikor Dean eltűnik a Bermudaháromszögben, Olivia idilli élete szertefoszlik. Miután évekig kitart, végül úgy érzi, el kell engednie azt a halvány reményt, hogy a férje még életben lehet.

Melanie Brown részecskefizikus, aki éjszakába nyúlóan tanulmányozza a Bermuda-háromszöget. De a kutatás iránti lelkesedése meginog, amikor az édesanyja egy tragikus balesetben elhalálozik. Miközben küzd, hogy újraindítsa az életét és a karrierjét, Melanie tiltott viszonyba kezd a terapeutájával. Amikor egy sokkoló felfedezés rávilágít, hogy Olivia és Melanie útjai keresztezik egymást, Dean eltűnése is új megvilágításba kerül…

Váratlanul mindent felforgató titkok kerülhetnek napvilágra arról, amit Olivia tudni vélt a házasságáról, a férjéről és leginkább saját magáról.Váratlan fordulatokkal gazdag, pörgős és érzelmes regény az elveszített és megtalált szerelem felkavaró hatalmáról.

Engedd, hogy magával ragadjon!

Nagyon szeretem az idézetes bejegyzéseket, mert így kötetlen formában, egy kicsit át tudom adni nektek a regény hangulatát. Most is választottam nektek 10 rövidke idézetet, hogy meghozzam a kedveteket a regény elolvasásához. 

1. 

"Ez egy mély, teljes lélekkel megélt szerelem volt. Önzetlen szerelem."

2. 

"– Imádom, hogy hiszel benne, hogy az emberek bármilyen nehézségen túl tudnak lendülni, legyen az bármennyire is borzalmas, és meg tudják találni a boldogságot."

3.

"– […] Képzelje el, mi mindent nem fedeztek még fel a fizikusok a gravitációról, a féreglyukakról és az időhurkokról! Nem is tudjuk, mi mindenről nem tudunk még!

Mély levegőt vettem.

– Én csak a férjemet akarom visszakapni!"

4. 

"Volt valami lenyűgöző a lebegő esőpermetben, ami a zivatar után a fénynyalábokban csillagott."

5. 

 "Kérlek, ne csináld ezt! Utálom, mikor ezt csinálod.

– Mit?

– Amikor kérdéssel válaszolsz egy kérdésre."

6. 

"Dean mindig rá tudott érezni a hangulatomra és az érzéseimre. Mellette voltam a leginkább önmagam. Éreztem, hogy elfogad és szeret. Talán

imád is. Tudtam, bármit megtenne értem. Én voltam számára a világ közepe, nekem meg ő. Nagyon szerencsés nőnek tartottam magam."

7. 

"– Sajnálom – mondta, és hátrébb lépett –, de tényleg indulnom kell.

Köztünk minden rendben, ugye?

Beleharaptam az alsó ajkamba, és billegni kezdtem a sarkamon.

– Hm. Csak akkor, ha napfelkelte előtt ágyba bújsz velem. Különben

a kutyaházban alszol."

8. 

"– Gyönyörű idő van. Hajózzunk ki!

– Egyetértek. Az élet túl rövid. "

9. 

"– Igen, anya, itt vagyok.

– Hallottad, amit mondtam?

– Nem, még félig alszom. Megismételnéd?"

10. 

"– Ha bele akarjuk vetni magunkat a dologba, ma estére is egyeztethetnénk már időpontot. Az éjfél már számít, nem?

– Gondolom, igen. Ha úgy nézzük.

– És két legyet ütünk egy csapásra.

– Miért is?

– Alapos indokunk lenne hamar lelépni anyád vacsorapartijáról.

Újra felnevettem.

– Szörnyű vagy."

Ezeket az idézeteket gyűjtöttem össze a könyvből, viszont miközben írtam ezt a bejegyzést rájöttem, hogy nem is tudok kedvencet választani. De talán nincs is ezzel semmi baj. Remélem sikerült végül felkeltenem az érdeklődéseteket, ha pedig így van, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a kötetnek. 

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

 

Nyereményjáték

A nyereményjáték középpontjában a Könyvmolyképző Kiadó arany pöttyös könyvei állnak. Nektek nincs más dolgotok, mint a fülszövegrészlet alapján kitalálni, melyik szerző melyik könyvét rejti a feladvány. A szerző nevét és a könyv címét írjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Egy szédítő hollywoodi karrier. Egy mélyen eltemetett titok.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

09.13. Kitablar

09.16. Csak olvass!

09.19. Milyen könyvet olvassak?

Read More

Lisa See: A ​lótusz leánya

Sziasztok!

A Libri Könyvkiadónak hála a japán irodalom szerelmesei egy újabb gyöngyszemet tarthatnak a kezükben. Nagyon szeretem az ázsiai kultúrával foglalkozó regényeket, azért azonnal megakadt a szemem A lótusz leánya című köteten. A lelkesedésemet tovább fokozta a rendkívül érdekesnek és izgalmasnak tűnő fülszöveg, így biztos voltam benne, hogy Lisa See regénye abszolút az én olvasmányom lesz. De mielőtt leírom a véleményemet a könyvről, bemásolom nektek a fülszöveget.

Tan Jün-hszien a 15. századi Kínában élt. Gazdag úrnő volt. Annyi lett volna a feladata, hogy élvezze a kiváltságait, selyempapucsokat hímezzen, hangszereken játsszon, verseket szavaljon, fiút szüljön. Ő mégis gyógyítani akart. Nőket, akikhez férfi orvos akkoriban hozzá sem érhetett, és a pulzusukat is csak egy csuklójuk köré csavart rongyon keresztül tapinthatta ki.

Konfuciusz szerint "a művelt nő, értéktelen nő", Tan Jün-hszient mégis úgy nevelték a nagyszülei, hogy a tudása hasznára váljon. Nagyanyja egyike volt a kevés női orvosnak Kínában, és megtanította a kislányt is az orvoslás alapjaira. Amikor azonban tizenöt évesen a kor szokása szerint elrendezett módon férjhez megy, nagyhatalmú anyósa megtiltja neki, hogy folytassa gyógyító tevékenységeit és a rangjához és neméhez illő életvitelre kényszeríti a családi palota, az Illatos Örömök Kertje falai között. Tan Jün-hszien azonban nem elégszik meg ennyivel, és egy olyan világban, ahol a gyengébbik nemnek jóformán semmi szabadsága sincs, az őt körülvevő támogató nők segítségével lassan eléri a céljait.

A valós alapokon nyugvó történelmi regény lenyűgöző korrajz a középkori Kínáról, magával ragadó tanúbizonyság a nők hihetetlen erejéről és leküzdhetetlen szabadságvágyukról.

Vannak történetek, melyek bemásznak bőrünk alá és egyszerűen nem engednek el, megragadják az olvasót és onnantól kezdve nincs menekvés, elveszünk a betűk és a kitalált világ tengerében. Az ilyen könyveket örökké a kezünkben akarjuk tartani. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után is. Nem tennénk mást, csak ölelnénk és magunkhoz szorítanánk és talán soha nem engednénk el, újra és újra átélnénk a különböző kalandokat és azt érezzük, hogy bárcsak minden nap úgy állhatnánk neki az olvasásnak, mint amikor még fogalmunk sem volt, hogy mibe is csöppenünk. Számomra pontosan ilyen volt ez a kötet is.

A lótusz leánya az egyik legkülönlegesebb kötet, amit mostanában olvastam. Nagyon ritkán avatok új kedvencet, ha egy kötet tetszik és 5 csillagot adok rá, nem lesz automatikusan kedvenc belőle. Ahhoz, hogy valami felkerüljön a listára, nem elég, hogy szuper könyv legyen, az is kell, hogy megérintsen és úgy érezzem, hogy teljesen belemászott a fejembe. Lisa See kötete pedig abszolút ilyen volt számomra. 

A lótusz leánya egy igazán lenyűgöző korrajz a középkori Kínáról és egy magával ragadó történet arról, hogy mennyi erő és kitartás van a nőkben és hogyan képesek arra, hogy egy abszolút férfiak uralta világban, ahol a nő csupán arra érdemes, hogy fiút szüljün és elkötött lábain tisztelettudóan tipegjen férje családjában tanuljon és gyógyítóvá váljon. Egy történet a nők erejéről és leküzdhetetlen szabadságvágyáról és az eltéphetetlen barátság kötelékéről.

A regény valós alapokon nyugszik, Tan Jün-hszien történetén keresztül a szerző a 15. századi Kínába kalauzolja az olvasóit. Ebben az időszakban a női gyógyítók igazi kuriózumnak számítottak, annak ellenére, hogy a nőket közvetlelnül a férfi orvosok nem érinthették meg. Tan Jün-hszien nagymamája egyike volt azon kevés női orvosnak, akik űzték a mesterséget. A kislányt megtanította az orvoslás mesterségére, a különböző vizsgálatokra és a gyógynövények szerepére és használatára. Amikor azonban tizenöt évesen a kor szokása szerint elrendezett módon férjhez megy, nagyhatalmú anyósa megtiltja neki, hogy folytassa gyógyító tevékenységeit és a rangjához és neméhez illő életvitelre kényszeríti őt Tan Jün-hszien azonban nem elégszik meg ennyivel, és egy olyan világban, ahol a gyengébbik nemnek jóformán semmi szabadsága sincs, az őt körülvevő támogató nők segítségével lassan eléri a céljait. 

A lánynak nincs könnyű dolga, hiszen sokáig tiltják, hogy űzze a gyógyítás mesterségét, de ahogy haladunk előre a történetben, egyre erősebbé és magabiztosabbá válik. Segítséggel és támogatással megtalálja a saját hangját és erejét, képes lesz arra, hogy kiálljon a saját igazáért. 

Különösen tetszett, hogy az orvoslás mellett a szerző megjelenítette a korabeli bábák életét is. Tan Jün-hszien még gyermekkorában találkozott Mej–linggel, a bába lányával és barátság szövődött közöttük. A baráti kapcsolatukat azonban nem nézték jó szemmel, hiszen erőteljesen rangon aluli volt, hogy egy finom úrihölgy egy bábával és annak lányával barátkozzon. Ugyanis a nők, akik a szülésnél segédkeznek, bár rendkívül fontos munkát végeztek, mégis alacsonyabb rendűnek számítottak . Fentebb írtam nektek, hogy a férfiak nem érhettek a nőkhöz a vizsgálatok során, ez pedig a szülés esetében is pontosan így volt. Ha komplikációk léptek fel, vagy a baba nem tudott megszületni segítség nélkül, akkor egy férfi orvos akkor sem nyúlhatott a nőhöz, ha ezzel az életét mentené meg. Ezekkel a véres, nedves és tisztátalan dolgokkal a bábák foglalkoztak. Emiatt viszont nem volt jó a hírük. Ráadásul, ha komplikáció lépett fel, az mindig a bábán csattant. Így könnyen megtörténhetett, hogy egy keresett bába kegyvesztetté vált. A társadalomnak eddig sem volt megbecsült tagja, de ha a jóhírén csorba esett, akkor még inkább a peremre sodródott. Ezt megtapasztalhatta Mej-ling és édesanyja is. 

Nagyon tetszettek Tan Jün-hszien vizsgálatai és kérdései, rendkívül érdeklődve figyeltem a keleti gyógyítás alapjait. A különböző gyógynövények felkeltették az érdeklődésemet, az olvasás óta tervben van, hogy kicsit jobban elmerüljek a gyógynövények világában és a keleti orvoslás alapjaiban. Érdekes látni a különbséget a nyugati világgal szemben, hogy egy probléma esetén egységként kezelik az embert. Nem feltétlen a panasz lokális jellegére koncentrálnak, hanem az egész emberi testre. 

Ami engem igazán sokkolt, az a lábelkötés volt. A korabeli Kína egy nagy divatja volt, a hölgyek finomságát és úri mivoltát volt hivatott mutatni. Emiatt a nők csak tipegni tudtak, finomságukat és törékenységüket mutatta egy szépen elkötött, aprócska láb. Borzasztóan barbár szokás, el sem tudom képzelni a fájdalmat, amit a nőknek kislány koruktól kezdve át kellett élni azért, hogy kisebbnek látszódjon a lábuk. Ráadásul nem szabadott elfelejtkezni a seb és a csonk kezeléséről sem, hiszen ha elfertőződik, az könnyen a halálukhoz vezethet. 

A nyelvezet rendkívül gördülékeny, csak úgy faltam a lapokat. Tan Jün-hszien életét egészen kislány korától kezdve követhetjük végig. Tulajdonképpen olyan ez, mint egy családregény, melynek középpontjában különböző női sorsok állnak. 

A történet ezen kívül rendkívül izgalmas és magával ragadó, én egy másod percig sem unatkoztam olvasás közben. Tan Jün-hszien története magához láncolt és azóta sem eresztett. Mély nyomokat hagyott bennem, bátran állíthatom, hogy az évem egyik legkiemelkedőbb olvasmánya. 

A szerzői utószóban arról is olvashatunk, hogy a történetet valós szereplők ihlették. Óriási munka lehetett ezt a történetet ebben a formában az olvasók elé tárni, rengeteg utánajárásra volt szükség. Az pedig csak hab a tortán, hogy valós személy ihlette a könyvet, akinek ráadásul a könyve óriási hatással volt a modern keleti orvoslásra. Ha szeretitek az erős nőkről szóló köteteket, a családregényeket, és az ázsiai kultúra iránt is érdeklődtök, akkor semmiképpen se hagyjátok ki A lótusz leányát, én tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek. Olvassátok, szeressétek!

A recenziós példányt szeretném megköszönni a Libri Könyvkiadónak. Ha tetszett a könyv, akkor ITT tudjátok megrendelni. 

Értékelés: 5/5

Read More

Anne Brontë: Agnes Grey + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyveknek köszönhetően egy újabb klasszikust vehetünk kézbe új kiadásban. Ezúttal Anne Brontë Agnes Grey című regénye kapott szép, új köntöst. Tartsatok velünk, ismerjétek meg az önéletrajzi ihletésű történetet és ha nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykötet is. 

Anne Brontë első regényének főhőse, Agnes Grey egy lelkészcsalád legkisebb gyermekeként szeretetteli környezetben nő fel, ahol a lelki és erkölcsi értékek többet érnek a kézzel fogható javaknál. Ezt a szemléletet kívánja továbbadni nevelőnőként az arisztokrata családok elkényeztetett gyermekeinek is. A visszafogott, de mindig őszinte Agnest a munkája során szerzett fájdalmas tapasztalatok egyre erősebbé teszik, és végül érett, önálló nőként veszi kézbe saját sorsát.

Az önéletrajzi ihletésű mű a viktoriánus korabeli Angliában játszódik, a szerző valósághű ábrázolással mutatja be az akkori társadalmi viszonyok visszásságait. Az elgondolkodtató és a mai olvasó számára is különleges élményt nyújtó fejlődésregény egy nő életét mutatja be, aki a megpróbáltatásokon keresztül jut el saját értékeinek felismerésééig, és végül érzelmeit felvállalva az őszinte szerelmet is megtalálja.

Nem most találkoztam először a Brontë nővérek munkásságával. Charlotte méltán híres és ismert regényét a Jane Eyre-t kétszer-háromszor is olvastam, Emily alkotását az Üvöltő szeleket, pedig még ennél is többször olvastam. Anne Brontë egy másik művét, a Wildfell asszonyát pedig 2022 decemberében kerítettem sorra. A műve az egyik legkedveltebb Brontë regényemmé vált és bár az Üvöltő szelek rendületlenül az első helyen csücsül, a Wildfell asszonya azonban csupán egy hajszállal van lemaradva mögötte. A Brontë nővérek abszolút belopták magukat a szívembe és a legnagyobb kedvenceimként tartom őket számon, így nem is volt kérdés, hogy az Agnes Grey című kötetet is sorra kerítem-e. 

Az Agnes Grey Anne Brontë angol írónő 1847-ben kiadott, önéletrajzi ihletésű regénye. A valóságban a három Brontë lány közül Anne volt az egyetlen, aki sikeresen dolgozott nevelőnőként. Művében nagyban épített arra, hogy mit tapasztalt munkája során. Ahogy Agnes, Anne is tizenkilenc évesen helyezkedett el első munkahelyén, az Ingham családnál, 1839 áprilisában. A fegyelmezetlen gyerekek nevelésével sok gondja akadt, már abban az évben, decemberben távozott (kilenc hónap után, ahogy Agnes). Azt ugyan nem tudni, ő mondott fel vagy elküldték, de a regény az utóbbit sugallja. Agneshez hasonlóan Anne is fél évvel később kap új állást, ezúttal a Robinson családnál, Thorp Greenben.

William Weightman, aki Anne apjának, a segédlelkésze volt, ugyanebben az időben Thorp Green közelében töltött némi időt. Anne és Weightman egymás iránti érzelmeire, közvetett bizonyítékokból lehet csak következtetni, úgymint Anne verseiből, Charlotte egy leveléből és az Agnes Greyből. Weightman jegyese egy Agnes Walton nevű nő volt, Anne talán ezért választotta ezt a nevet regényhősnőjének, akit önmagáról mintázott. Weightman 1842-ben kolerában meghalt, és Anne másik álma, a nővéreivel közösen nyitott iskola sem vált valóra; az Agnes Greyben azonban az utolsó fejezetek – a regény egyetlen nagyrészt fiktív része – legalább a regényhősnő számára valóra váltják írója álmait az édesanyjával nyitott iskola, majd a Westonnal kötött házasság formájában.

Az Agnes Grey egy nagyszerű stílusban, E/1-ben megírt regény, melyben a főszereplő életének egy szakaszát és fejlődését követhetjük végig. A kötet nagyon olvasmányos, naplószerű, így az olvasó azt érezheti, hogy az elbeszélő ott ül mellette egy kandallónál és úgy hallgatja a történetet. A visszafogott, de mindig őszinte Agnest a munkája során szerzett fájdalmas tapasztalatok egyre erősebbé teszik, és végül érett, önálló nőként veszi kézbe saját sorsát, megtalálja azt, ami célt adhat az életének és a boldogság is rátalál. 

Az Agnes Grey rendkívül jól reflektál azokra az erkölcsi normákra, melyek az adott korban fontosak voltak. Agnes nevelőként szeretné a jóság, a szelídség, szerénység eszméjét megismertetni neveltjeivel. Szeretné megtanítani nekik, hogy az erkölcsi értékek többet adnak a kézzelfogható javaknál, ám a családok elkényeztetett gyermekei kevéssé fogékonyak a jóságra.

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább a visszafogott humora és érdekes társadalmi korrajza az, ami megragadja az olvasóját. A könyv egyik legnagyobb erőssége egyértelműen a már fentebb is említett társadalmi korrajz és nevelői munka bemutatása. Nekem egy kicsit Kisasszonyok hangulata volt a kötetnek, valahogy inkább azt juttatta eszembe, mint Charlotte vagy Emily munkásságát. 

A könyv nagyon elgondolkodtató, érdekes volt látni, hogy milyen lehetett az arisztokrata családoknál nevelőként dolgozni. Az elkényeztetett gyermekek sokszor verték ki nálam a biztosítékot, nagyon furcsa volt látni, hogy egy-egy családban mit meg nem engedhettek a gyermekek maguknak.

Az első család nagyon idegesített, túlzás nélkül állíthatom, hogy borzasztóak voltak a gyerekeik. Nem csak a fiú, a kislányok is. És itt ne csak arra gondoljatok, hogy esetleg nem fogadtak szót, hiszen talán ez volt a legkisebb probléma. Sokkal rosszabb volt, hogy nem törődtek senkivel, önzők voltak és úgy érezték, hogy az egész világ körülöttük forog. Nem ismerték a tekintélyt, kegyetlenek voltak és hiúk. Hisztivel és manipulálással elérhettek bármit és ezzel tisztában is voltak. Sem embert, sem állatot nem tiszteltek, amikor pedig arról olvastam, hogy a kínzás sem áll messze tőlük, nagyon drukkoltam, hogy Agnes új munkát nézzen. 

A második család sem volt sokkal jobb, de mivel itt nagyobbak voltak már a gyerekek, így talán Agnes is jobban boldogult. A fiúk hamar kirepültek otthonról, a két kisasszony pedig ugyan hiú és sekélyes volt, de legalább nem voltak olyan kegyetlenek mint az első családban a kisgyermekek. Ugyan szimpatikussá ők sem váltak, de kissé szántam őket. Borzasztó lehet olyan családban élni, ahol a szülők nem szeretik feltétel nélkül a gyermeküket, ahol a szülők inkább a vagyon és rang alapján választanak férjet a lányuknak, nem pedig érzelmek irányítják őket. A szeretetlenség könnyen megnyomorítja az ember lelkét, hiszen hiába lehet szép háza az embernek, vagy sok-sok pénze, ha közben nyomorúságosan érzi magát, mert nincs a közelében senki, aki egy jó szót is szólhatna hozzá. 

Nagyon örültem, hogy Agnes végül megtalálta a hivatását és a saját hangját is. Sokszor háttérbe szorította önmagát, sokáig nem ismerte fel a saját értékeit, de a kötet végére eljutott oda, hogy értékesnek lássa saját személyét is. Igyekezett palástolni érzelmeit, sokszor érezte azt, hogy hiába reménykedik, de végül az őszinte szerelmet is megtalálta. Úgy örültem neki, hogy Agnes élete boldog fordulatot vett és csak azt sajnálom, hogy a kötet egyetlen fiktív része ez. Anne is megérdemelte volna ugyanezt a happy endet, őszintén sajnálom, hogy csak a regénye lapjain tapasztalhatta meg ezt a boldogságot. 

Nagyon imádtam ezt a csodálatos kiadást, biztos vagyok benne, hogy kiemelt helye lesz a kötetnek a polcomon. Olyan jó látni, hogy a kiadó ennyire a szívén viseli ezeknek a könyveknek a sorsát, őszintén bízom abban, hogy még sok ilyen nagyszerű és klasszikus történet kap majd új köntöst. Én biztos benevezek majd az összesre. Természetesen nem minden a csinos borító, ezt én is tudom, de talán ezeknek köszönhetően a fiatalabb korosztály is szívesen lapozgatja majd ezeket a klasszikusokat. 

Összességében én nagyon élveztem a könyvet és nem véletlenül imádom ennyire a Brontë nővérek munkásságát. Most már biztos vagyok benne, hogy Emily mellett, Anne is nagy kedvencemmé vált. A Wildfell asszonya talán egy kicsit jobban tetszett, de az Agnes Greyt is nagyon nagyon szerettem. A kötet könnyed stílusa miatt könnyen és gyorsan haladtam az olvasással, de néha meg-megálltam és elgondolkodtam egy-egy bölcs gondolaton is. Nagyon sok idézetet jelöltem be magamnak, biztos vagyok benne, hogy sokszor fellapozom majd a kötetet. 

A személyes kedvencemet is idemásolom nektek:

"Az emberi szív olyan, mint a gumi: egy kicsitől is feldagad, de a nagyon soktól sem pattan meg. Ha a semminél alig több is megzavarja, a mindennél alig kevesebb kell, hogy megtörje. Akárcsak testrészeinkben, szívünkben is elementáris életerő testesül meg, amely megvédi a külső erőszaktól. Minden ütés, amelybe belerezdül, csak megkeményíti a következő csapás elviselésére; pontosan úgy, ahogy az állandó munka is megkeményíti a kéz bőrét és megerősíti izmait ahelyett, hogy tönkretenné."

Ha szeretitek a Brontë nővéreket, akkor az Agnes Greyt se hagyjátok ki. Olvassátok, szeressétek!

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Agnes_Grey

Értékelés: 5/4,95

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

                                            

Nyereményjáték

Az Agnes Grey Anne Brontë angol írónő 1847-ben Londonban kiadott, önéletrajzi ihletésű regénye. Ebben a játékban most minden állomáson találtok egy idézetet egy olyan könyvből, mely hasonló korszakban íródott. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy honnan származik az idézet. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“A szeretet önmagunknál kezdődik, úgy mondják.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

09.03.: Csak olvass!

09.06.: Szembetűnő

09.10.: Könyv és más

09.12.: Spirit Bliss Sárga könyves út

Read More