2023. június 6., kedd

Cursed és Gilded fanartok + Nyereményjáték


Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent az Aranyfonó duológia befejező kötete, Cursed - Átkozottak címmel. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Serila, Arany és a Lidérckirály történetének folytatását, melyből kiderül, hogy vajon a szerelem képes-e felülkerekedni a bosszúvágyon és az átkokon.Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát!

Az ​adalheidi kastélyban nagy a felfordulás.
Serilda és Arany képtelen megtörni az őket Adalheid kísértetjárta kastélyához kötő átkot. Örökre csapdába estek. A végtelen hold éjszakáján a Lidérckirály el akarja kapni a hét isten egyikét, hogy visszahozza a szerelmét, Perchtát, akit korábban száműztek az alvilágba.
De hamar világossá válik, hogy a Lidérckirály bosszúvágyát nem csillapíthatja egyetlen kívánság, és a valódi céljai végzetes hatással lehetnek a halandók világára.
Serilda és Arany mindenáron meg akarja akadályozni, hogy a király végrehajtsa a tervét. Közben próbálják kideríteni, mi Arany valódi neve, és igyekeznek felszabadítani a sötét szerzeteket szolgáló szellemeket is. Úgy tűnik, egyedül a szerelmük erejére számíthatnak, miközben a gonoszok csatarendbe állnak…

„Nem igaz, suttogta volna legszívesebben. Előre akart hajolni, a fiú halántékához nyomni az arcát. A falhoz préselni, hozzásimulni. Nem lettem az övé. Sosem leszek az övé.”

A bestsellerszerző Marissa Meyer kísérteties, tündérmese ihlette Gilded – Aranyfonó duológiájának izgalmas záróakkordja, mely a régi és az új rajongókat egyaránt magával ragadja.
Hagyd, hogy elvarázsoljon!

Marissa Meyer nagy kedvenc számomra, a Holdbéli krónikák sorozatával abszolút belopta magát a szívembe. És bár a Gilded nem lett a legnagyobb kedvencem én mégis tűkön ülve vártam a folytatást. Úgy érzem, hogy a duológia második részével minden a helyére kerül majd és visszatekintve, ezt a sorozatot is nagyon fogom majd szeretni. Hamarosan elolvashatjátok a véleményemet is a könyvről, de előtte hoztam néhány csodaszép fanartot, hogy kellően ráhangolódjunk a következő bejegyzésemre. 
Remélem ezek az alkotások a Ti tetszéseteket is elnyerik. 

1. The Aunt Artist képeire Instagramon akadtam rá. Nagyon tehetségesnek tűnik és ahogy látom nagyon szeretheti a sorozatot, mert temérdek képet találtam nála. Ezek a kedvenceim:






2. A másik alkotó, akinél találtam ilyen jellegű képet, az Faith Marie. A képre Pinteresten bukkantam rá. Nagyon szép kép. Ha meglesitek a linket nagyban, akkor látjátok milyen szépen eltalálta az alkotó Serilda szemét. 



Nos én ezeket a képeket gondoltam megmutatni Nektek. Én nem is tudnék kedvencet választani, az összeset imádom. Óriási munka lehet ilyeneket alkotni, ezért látatlanban is le a kalappal az összes művész előtt. 

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni, ITT pedig bele is olvashatsz a a történetbe. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során olyan népmese-adaptációkat keresünk, amik itthon a Könyvmolyképző Kiadó kínálatában is megtalálhatóak. Minden állomáson láthattok egy borító részletet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, mi a könyv címe - angol és magyar címet is elfogadunk. 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

BORÍTÓRÉSZLET


a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

06/05 Dreamworld - Idézetek
06/06 Csak olvass! - Fanartok
06/08 Csak olvass!
06/10 Kelly és Lupi olvas - Interjúfordítás
06/12 Readinspo
06/14 Sorok Között
06/16 Kelly és Lupi olvas
06/18 Hagyjatok! Olvasok!
06/20 Dreamworld

2023. június 4., vasárnap

K. A. Tucker: Wild ​at Heart – Vad szívvel (Az egyszerű Vadon 2.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg Az egyszerű Vadon sorozat második részeként a Wild at Heart - Vad szívvel regény K.A. Tucker tollából. Végre tanúi lehetünk Calla és Jonah fészekrakásának az alaszkai vadon közepén, ahol minden feltétel adott egy közös vállalkozás beindításához. De vajon minden nehézséget átvészel a szerelmük? Tartsatok velünk, és a játékunk megfejtésével akár meg is nyerhetitek a könyv egy példányát. 

Calla Fletcher új emberként tér vissza Torontóba, nehezen találja a helyét, és még mindig borzasztóan szerelmes a goromba bozótpilótába, akit maga mögött hagyott. Amikor Jonah felbukkan az ajtajában egy visszautasíthatatlan ajánlattal, rászánja magát, hogy sietve visszatérjen Alaszkába, és együtt belevágjanak izgalmas jövőjükbe.
De Calla hamarosan megtanulja, hogy a legjobb szándék is vezethet be nem tartott ígéretekhez, és kemény ára van a kompromisszumnak – egy belső-alaszkai rönkház éppolyan elszigetelt tud lenni, mint a nyugati tundra világa.
Mialatt Jonah többet tartózkodik távol, mint otthon, Calla egyik szomszédja elhatározza, hogy igazi alaszkaivá neveli őt, a másik szomszédja viszont nagyobb eséllyel fog rá puskát, mint hogy a segítségére siessen. Calla mindeközben keresi a saját útját. A bóklászó vadak világában folyamatosan résen kell lennie, és nem csupán a hideg, sötét, téli hónapokat jellemzik zord körülmények; időnként még a saját ajtaján kilépni is rémisztő.
Vajon milyen sorsra jut végül?

Az egyszerű Vadon című könyvet még két éve olvastam, és nagyon megkedveltem Calla és Jonah történetét. Kapcsolatuk nem indult zökkenőmentesen, igazából két szó jutott anno róluk eszembe: büszkeség és balítélet. Mindketten túl gyorsan ítélkeztek és képtelenek voltak meglátni a másik igaz valóját. Sokkal egyszerűbb volt a cinikus megjegyzések, évődések mögé rejtőzni, mint beismerni, hogy egy kicsit is szimpatizálnak egymással. Egy idő után azonban megtört a jég és szép fokozatosan egymásra találtak. A második rész pedig pontosan ott folytatódik, ahol az előző véget ért. 

A Vad szívvel című regény egy igazán szerethető történet arról, hogy milyen nehéz is tud lenni, amikor két ember közösen kezd el életet építeni. Hogy milyen bonyolult tud lenni, ha két teljesen más ember úgy dönt, hogy közös otthont teremtenek és milyen nehézségekkel járhat az összecsiszolódás. Vajon  kudarcra van ítélve a vállalkozásuk, vagy képes egy igazi "vadember" és egy nagyvárosi lány kompromisszumot kötni a boldogság érdekében? Képes lesz Calla otthon érezni magát Alaszkában és megtalálja a helyét egy olyan vidéken, ami nem is állhatna messzebb a karakterétől?

Ami igazán tetszett, hogy K. A. Tucker nem finomkodott. Nem csomagolta vattacukorfelhőbe a két fiatal közös életének problémáit. Nem rószaszín szemüvegen keresztül követhetjük végig Calla és Jonah kapcsolatának következő szintjét, sokkal inkább egy igazi és életszagú történetet kaptunk. Összeköltözni soha nem egyszerű, egy óriási elköteleződés ez mindkét fél számára. Ez csak akkor működhet, ha mindketten közös nevezőre jutnak az egyes kérdések során és egyik fel sem érzi úgy, hogy fel kell adnia az életét a boldogságukért. Folyamatosan csiszolódni kell. Ez persze nem azt jelenti, hogy az ember feladja önmagát, sokkal inkább azt, hogy kész arra, hogy kompromisszumokat kössön. Egy közös otthon vásárlása, annak berendezése és felújítása önmagában is nehéz és stresszes feladat. Ha pedig ehhez hozzájön egy új vállalkozás beindítása, vagy csupán az a tény, hogy Calla egy nagyvárosi lány, aki nem feltétlenül az alaszkai vadonra termett, nos gondolhatjátok, hogy  feszültség garantált. Szép dolog a szerelem, de vajon meddig lehet elég pusztán az a tény, hogy szereted a másikat? Egy kapcsolatban rengeteg meló van, olykor félre kell tenni az egót és az sem utolsó szempont, ha figyelünk a másikra is. 

Calla és Jonah kapcsolata persze tökéletesnek tűnhet a külső szemlélő számára. Az emberek meg vannak veszve a szexi pilótáért és szerencsésnek érzik őket, hogy ott vannak egymásnak és csodaszép helyen élhetnek. De a jól beállított instagram fotók csupán a látszatot jelentik. Azt senki nem tudja, hogy milyen lehet Callának egy olyan helyen élni, ahol egyedül érzi önmagát. Óriási áldozatot hozott annak érdekében, együtt lehessenek. Feladta a nagyvárosi életét és majdnnemhogycsak a semmi közepére költözött csak azért, hogy Jonah boldog legyen. És hogy őszinte legyek, szavakkal el sem tudom mondani, hogy ez engem mennyire idegesített. Jonah egyértelműen manipulatív, amikor nagyon akar valamit, Calla pedig simán benyelte ezeket. Na jó, nem simán, de azért sokkal könnyebben, mint ami szerintem elfogadható lett volna. Nem azt mondom, hogy a lány szent, mert jócskán emelgettem a szemöldökömet miatta is. De az tény, hogy ebben a kapcsolatban ő az, aki áldozatokat hozott. Minden úgy alakult, ahogy Jonah szerette volna. Ez pedig nagyon nem tetszett. Bevallom, jó darabig azon agyaltam, hogy te jó ég, hogyan fogom én ezt a könyvet végigszenvedni. Idegesített Calla és Jonah is, legszívesebben jól megráztam volna mindkettejüket, vagy leültettem volna őket a kanapéra, hogy ebben a formában nagyjából halálra van ítélve a kapcsolatuk, ha ennyire képtelenek közös nevezőre jutni. Egyszerűen nem értettem, hogy miért nem képesek normálisan kommunikálni. Mert hát oké, csodás, hogy jó a szex, de azért ennél egy kicsit több kell egy kapcsolatba. Pláne akkor, ha éppen közös otthont próbálnak teremteni. Féltem, hogy nem térnek észhez és hogy az első rész varázsa sem lesz elég ahhoz, hogy szeressem ezt a történetet. Aztán egy idő után teljesen elkapott a lendület, Muriel és Roy megjelenése pedig abszolút feltette az i-re a pontot. 

Szerettem nagyon, hogy szép lassan eljutottak oda, hogy megváltozott mindkettejük hozzáállása. Leginkább Callát szerettem nézni. Imádtam, ahogy megnyerte magának a vén frátert és azt is jó volt látni, ahogy szép lassan megtalálta a helyét a közösségben is. Agnes már az elején elmondja neki, hogy az nem vezet semmi jóra, ha csupán Jonah miatt költözik vidékre Alaszkába. Neki is akarnia kell, meg kell találnia a saját számításait. Nem kezdhet egy új életet egy idegen országban csupán egy férfi miatt. Ennek az igazságtartalmát pedig azt hiszem, hogy nagyon is megtanulja a kötet során. Óriási fejlődésen megy keresztül, tulajdonképpen megtapasztalja, hogy mit is jelenet igazán felnőtté válni. 

Calla kezdetben nehezen barátkozott meg a vidékkel, félt az állatoktól és nagyjából mindentől. Mondjuk ez valahol érthető, hiszen Toronto belvárosában viszonylag ritkán kell az embernek attól rettegnie, hogy egy medve felfalja őt. Jonah bár próbálja támogatni őt, de elkapja őt a gépszíj és rengeteget dolgozik. Ahogy haladunk előre a történetben, egyre többet vitatkoznak. Legyen szó a felújításról, vagy éppen arról, hogy a lány mennyit költezik, esetleg Marie furcsa viselkedéséről, minden egyes konfliktus abba az egy irányba mutat, hogy vajon Calla képes-e otthonának éreznek a vidéket és képes lesz-e megszokni az alaszkai vidéket. Kimondott és ki nem mondott félelmek nehezítik az életüket. Vajon elég erős lesz a kapcsolatuk, hogy kibírják a megpróbáltatásokat?

A kedvencem egyértelműen Roy volt, az ő megjelenésével teljesen új dimenziók nyíltak meg előttem. Kicsit olyan volt nekem, mint Ove, Backman regényéből, csak mondjuk még talán nála is nehezebb eset lehetett. Nagyon remélem, hogy a folytatásban is komoly szerepet kap, az pedig csak hab lenne a tortán, ha esetleg valamilyen módon fel tudná dolgozni a múlt fájdalmait. Nagyon szerettem Muriel is, akinek óriási szerepe volt abban, hogy Calla képes legyen otthonaként tekinteni a vidékre. Kimozdította őt a komfortzónájából, célt és elfoglaltságot biztosított neki. 

Bár a könyv elején kicsit aggódtam, mégis úgy gondolom, hogy tökéletes és méltó folytatása az első résznek. Összességében nézve nagyon szerettem a történetet. Az első felében még voltak fenntartásaim, de aztán szépen lassan elcsitult minden aggályom, a végére pedig legalább annyira a szívembe zártam a folytatást, mint az első részt. A vége engem kicsit zavart, értem én, hogy beleillik a narratívába, de furcsa dolog számomra kétszer ellőni ugyanazt. No de mindegy, ez abszolút nem rontott már az élményem, csupán felvontam a szemöldökömet és realizáltam, hogy oké, szóval ebben a részben is van miért aggódni. 

Az alaszkai táj lenyűgözött, kedvem lenne elutazni, kibérelni egy házat jakuzzival. Csak úgy élvezném a természet csodáit (természetesen távol a medvéktől), iszogatnám a kis teámat, vagy kávémat. Még a hideg sem zavarna, ha láthatnám az északi fényt. Egyszerűen csodás lehet. Bár valószínűleg nem tudnék életvitelszerűen ott élni, de értem, hogy miért szeretnek bele az emberek a tájba. Lenyűgöző lehet. 

Összességében szerettem a Vad szívvel című regényt és egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Bár féltem, hogy csalódás lesz, de végül megbarátkoztunk egymással és remek olvasmányélménynek bizonyult. Nagyon várom a folytatásokat! :)


Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Minden állomáson érdekességeket olvashattok Alaszkával kapcsolatban, a feladatotok megválaszolni a kérdést, ami némi kutatást is igényelhet. A megoldást írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

KÉRDÉS

Alaszka gleccsereinek száma meghaladja a százezret (összehasonlításképp Norvégiának „csak” 1600 gleccsere van), amely az USA területének 4,5%-a és a világ gleccsereinek fele. A legnagyobb gleccser kb. 4 000 m²-es mérete megegyezik Rhode Islandéval. Mi ennek a gleccsernek a neve?


a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai
 
06.01. Dreamworld - idézetek
06.04. Csak olvass!
06.07. Könyvvilág

2023. május 30., kedd

Axie Oh: XoXo + Nyereményjáték

Sziasztok!

Már magyarul is megjelent Axie Oh regénye, a XoXo. A történet egy olyan lányról szól, aki tudtán kívül egy K-popsztárba szeret bele. A kötetről a Blogturné Klub bloggerei mesélnek, ha pedig szerencsés vagy, egy példányt meg is nyerhetsz.

Mi van akkor, ha rálelsz életed szerelmére,
de kockára kell tenned miatta az életet, amit szerettél?
Jenny élete szinte minden percét annak szánja, hogy valóra váltsa az álmát, és világklasszis csellistává váljon. Egyfolytában gyakorol, különórákat vesz, a szórakozásra nem marad ideje.
Egy este azonban összefut egy titokzatos idegennel, aki a feje tetejére állítja megszokott rutinját. Cseu, a rejtélyes, jóképű és kissé meggyötört fiú pont olyan veszélyforrás, amit Jenny messziről elkerülne, mégis egész éjszaka együtt járják Los Angeles utcáit, mielőtt Cseu hazamenne Dél-Koreába.
Nincs értelme azon töprengeni, "mi lett volna, ha", hiszen egy óceán választja el őket egymástól. Ám Jennynek és anyukájának egy időre Szöulba kell költözniük, hogy gondját viseljék Jenny nagymamájának. És vajon kivel találkozik az elit művészeti akadémián, ahova beiratkozott a félévre? Cseuval.
De Cseu nem csak egy átlagos álompasi, akivel egy osztályba kerülnek - hanem az egyik legnagyobb k-pop-banda tagja, egy idol, akinek tilos randiznia... 

Axie Oh legújabb regénye a Kolibri Kiadó könyvsorozatában #POV -ban jelent meg. A sorozat célja, hogy olyan könyvekkel kedveskedjen a 14 évesnél idősebb olvasók számára, amik a szerelemről, a barátságról és a közelgő felnőtté válásról szólnak. Továbbá erősen megjelenik a köteteikben a felelősség és az egyéni felelősségvállalás kérdése. 

Az írónő neve már nem volt ismeretlen számomra, hiszen A lány, aki a tenger alá esett című kötete az idei évem egyik legkedvesebb olvasmányává vált. A koreai és ázsiai világ az utóbbi időben nagyon felkeltette az érdeklődésemet, így kapva kapok minden egyes alkalmon, amikor közelebb kerülhetek a kultúrához. A XoXo című kötet azért tetszett meg azonnal, mert úgy éreztem, hogy ezáltal bepillantást nyerhetek ebbe az izgalmas és idegen világban, továbbá arra számítottam, hogy egy nagyon cuki romantikus történettel lehetek gazdagabb. 

Bár a könyv nem lett a legnagyobb kedvenc számomra, mégis csak pozitívan tudok róla nyilatkozni. Vannak könyvek, melyek bár fiataloknak íródtak, felnőtt fejjel is élvezetes olvasni. Számtalan middle-grade és YA könyvet olvastam az utóbbi időben, melyeknek bár nem én vagyok az elsődleges célközönsége, mégis el tudtam veszni a lapok között. A XoXo című kötet esetében azonban ez nem történt meg, ez viszont nem hiszem, hogy a könyv hibája. Egyszerűen úgy éreztem, hogy ehhez a regényhez én egyszerűen öreg vagyok. Nem tudtam azonosulni a szereplőkkel, a vágyaikkal és igazából a problémáikkal sem. Kicsit olyan volt ez nekem, mint egy Netflix sorozat. Ledaráltam, mert egyszerűen olvastatta magát, de sajnos igazán mély nyomokat nem hagyott bennem. Viszont meg vagyok róla győződve, ha fele ilyen idős lennék, tuti nagy kedvenc lenne nálam ez a regény. Hiszen minden benne van, ami szerintem egy jó ifjúsági romantikus kötet ismérve. 

És itt szeretnék egy nagyon fontos dologra kitréni. Lányok (és fiúk) ne érezzétek azt 14-16 évesen, hogy nektek lelkileg megterhelő könyvet kell olvasni. Lehettek bármennyire érettek, egyszerűen nem értitek azokat a helyzeteket és problémákat, amelyekkel a felnőttek szembesülhetnek. Nem tudjátok, hogy milyen elveszíteni egy kisbabát, vagy milyen az, ha nem sikerül teherbe esni. Nem tudjátok, hogy milyen menekülni egy gyerekkel a bántalmazó férjetek elől. És jó esetben azt sem tudjátok, hogy milyen bántalmazó kapcsolatban élni. Ettől nem vagytok kevesebbek, nem vagytok cikik. Egyszerűen tinik vagytok és ez így van jól. Olyan könyveket érdemes keresni, ami rólatok és a ti problémáitokról szól. És pontosan ilyen könyv Axie Oh regénye is. Ez az a romantikus történet, amit szívesen a 14 éves lányom kezébe adnék. 

A XoXo egy kedves és romantikus történet a szerelemről, az útkeresésről és arról, hogy az ember miként tudja összehangolni az életét a szenvedélyével és vágyaival. Egy igazán szerethető írás, melyet ízig-vérig átjár a koreai kultúra és amúgy a gasztronómia is. Komolyan mondom, én ennyire soha nem voltam még éhes olvasás közben. Annyi érdekes és izgalmas étel megjelent benne, hogy egy idő után azt vettem észre, hogy elkezdem kiguglizni az ételeket és a legközelebbi éttermet keresem, ahol ki is próbálhatom őket. Axie Oh nagyon ért az atmoszféra megteremtéséhez, a karakterek igazán szimpatikusak. Nagyon vicces amúgy, mert múlthéten néztem meg a XO, Kitty sorozatot, szóval tényleg elvesztem a koreai világban. Valahogy nagyon hasonlított nekem a két történet egymáshoz, még úgy is, hogy ennél különbözőbbek nem is lehetnének. Biztos csak azért gondolom ezt, mert mindkettő esetben egy amerikai leányzó kezdte meg tanulmányait egy fancy és jóhírű koreai suliban. (Amúgy nekem ez a regény sokkal jobban tetszett, mint az említett sorozat. Valahogy jobban megszerettem a szereplőket és az egész történetet.)

A romantikus könyveket soha nem azért olvassa az ember, mert világmegváltó történetet vár tőle. Valószínűleg a XoXo sem tökéletes a maga nemében, én mégis kifejezetten kedveltem. Az ilyen regények olvasása közben általában mindannyian tisztában vagyunk a végkifejlettel, ezért általában az addig megtett út az, ami izgalmakkal szolgálhat, nem pedig a végkifejlet. Ugyan a cselekmény kiszámítható de ez engem egy másodpercig sem zavart, szórakoztató és kedves olvasmányélménynek bizonyult. Ráadásul Jenny és Cseu hihetetlenül szimpatikus párosnak tűnt. Bár ahogy írtam, nem igazán tudtam velük azonosulni, mégis a szívembe zártam őket. 

Jenny egy kedves és rendkívül tehetséges fiatal lány, ráadásul a kedvenc hangszeremen, vagyis csellón játszik. A technikája tökéletes, de egy verseny után azt a kritikát kapja, hogy hiányzik belőle a szikra. Miközben azon gondolkodik, hogy miként változtassan a kiszámítható kis világán, belebotlik Cseuba, a k-pop sztárba. Egy csodás estét töltenek együtt, majd elveszítik egymást szem elől. A lány azonban egy rövid időre Dél-Koreába utazik az édesanyjával a nagymamájához, és kiderül, hogy ugyanabba az iskolába jár a fiúval. Jenny itt jön rá, hogy a fiú egy népszerű banda énekes, ez pedig fenekestül felforgatja a kis világát. Ezzel azonban nincs egyedül. Cseu egy szupermegbízható fiú, aki mindig a bandát és a családját helyezte előtérbe. De vajon mit kezd azzal a ténnyel, hogy a szíve hevesebben ver a lány társaságában. Vajon képes lesz életében talán először önzőnek lenni és végre kimondani, hogy mit is akar valójában?

A mellékszereplők is kedvesek, igaz vajmi keveset tudhatunk meg róluk. Nem igazán kerültek fókuszba. Kivételt talán Szori képez, aki Jenny szobatársa. A kapcsolatuk ugyan nehezen indult, de egy idő után talán képesek lesznek félretenni az ellentétet, amit éreznek egymással kapcsolatban. Ki tudja, talán még jó barátokká is válhatnak. 

A könyv egy igazi egynapos olvasmány, tökéletes kikapcsolódás. Jó volt egy kicsit kiszakadni a hétköznapok szürkeségből. Az egyetlen bajom, hogy egyre inkább vonz ez a kultúra és el akarok menni Dél-Koreába, vagy Japánba, vagy akár Kínába szentélyekre vadászni, cseresznyefavirágzást nézni, cuki fánkokat enni és Pikachu plüssöt vadászni. 

Nagyon tetszett, hogy a könyvben megjelenik a sznobizmus kérdésköre. A zene az, ami összeköti az embereket, nem pedig az adott műfaj. Mindegy, hogy valaki csak komolyzenét hallgat, vagy szereti a K-popot. Senkit sem szabad lenézni az ízlése miatt. (Milyen ismerős problémakör. Jegyezzétek meg, az olvasás is pontosan ugyanilyen. Ne érezd soha kevesebbnek magad, mert a mainstream, vagy éppen a nem mainstream műveket részesíted előnyben. A lényeg, hogy olvassunk, nem pedig az, hogy mit.)

Némi hiányérzetem azért akadt a történettel kapcsolatban. Szerettem volna látni, hogy Jenny és édesanyja kapcsolata hogyan fejlődik, illetve, hogy milyen viszonyban maradnak a koreai nagymamával. Plusz szerintem nagyszerű lett volna az is, ha a könyv végén egy koreai-magyar miniszótárt is kaphattunk volna. Sajnos nem mindig derült ki a szövegkörnyezetből, hogy éppen mi is az az idegen szó. Bár én szuperlelkesen kigugliztam tényleg mindent, ez néhány embernek esetleg zavaró lehet és talán emiatt kicsit megcsappan a lelkesedése olvasás közben. 

A XoXo talán nem váltja meg a világot, de ez nem is igazán várható el minden könyvtől. Olykor a legtöbb amit várhatunk, hogy néhány órára kiszakadjunk a mindennapokból és egy igazán kedves könyvet olvassunk. Ennek a kritériumnak pedig teljes mértékben megfelel Axie Oh regénye. Az írónő stílusa nekem nagyon bejön, biztos fogok még tőle olvasni. 

Összességében ha nem is életem legjobb olvasmánya volt a XoXo, mégsem hagytam volna ki a világért sem. Ha a jövőben az adott korosztály esetleg tanácsot kérne tőlem, hogy melyik romantikus könyvet ajánlanám, ez a kötet tuti ott lenne az általam felsoroltak között. Olvassátok, szeressétek!


Értékelés: 5/4

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A kötet férfi főhőse egy K-popsztár, így a mostani játékunk során híres és sokak által imádott K-popsztárokról találtok képet. A feladat, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok, hogy ki van a képen. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

KÉP



a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

05.22. - Fanni's Library
05.24. - Sorok Között
05.26. - Dreamworld
05.30. - Csak olvass

2023. május 28., vasárnap

Neal Shusterman: Viharszem (Kaszások kora 2.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

Rowan és Citra kalandos története a Kaszások kora sorozat második részében folytatódik! Tartsatok bloggereinkkel a Viharszem blogturnéján, ismerjétek meg Lucifer kaszást, aki a rossz útra tért kaszásokat iktatja ki, és Anasztaszija kaszást, aki belülről próbálja helyretenni a Kaszáskört! Ne felejtsetek el játszani se, ugyanis a turné végén egy szerencsés olvasónk meg is nyerheti a könyvet a Lampion Könyvek kiadónak hála!

A Kaszás című bestseller folytatása!
„Az emberek tanulnak a hibáikból. Én képtelen vagyok. Soha nem hibázom.”
A Viharszem a világ összes gondját képes megoldani. Szeretettel és megvesztegethetetlenül uralkodik az emberiség felett, de a Kaszáskör ügyeibe nem avatkozhat bele.
A Kaszás című bestseller izgalmas folytatásában Rowan és Citra ellentétes utakon keresik a megoldást a Kaszáskör erkölcsi válságára.
Rowan már egy éve magányos igazságosztóként, kívülről tisztogatja a Kaszáskört, tűzzel irtja a korrupt kaszásokat. Rettegett hőssé vált, legendáját mindenütt borzongva suttogják.
Citrából Anasztaszija kaszás lett. Könyörületesen végzi a begyűjtéseket, és belülről küzd a rendszer romlottsága ellen, de minden igyekezetét meghiúsítják az új rendhez tartozó kaszások.
Rowannek és Citrának egyetlen reménye maradt csak: a Viharszem. De vajon segít-e? Megszegi a saját törvényeit, és beavatkozik a kaszások dolgaiba? Vagy tétlenül végignézi, ahogy a tökéletes rend összeomlik?

A Kaszás című könyv a tavalyi évem egyik  legkiemelkedőbb olvasmánya volt. Teljesen magával ragadott Neal Shusterman világa és azóta is nagy kedvencként tartom számon. Az elmúlt időszakban sajnos több könyvben is csalódnom kellett, így nagy reményekkel vágtam neki az olvasásnak. A zsigereimben éreztem, hogy a Viharszem biztosan bevátlja a hozzá fűzött reményeimet és szerencsére pontosan így is lett. Egy hihetetlenül érdekes és izgalmas olvasmányélménynek bizonyult, ami méltó folytatása a sorozatnak. 

Az első részben megismerkedhettünk azzal az utópisztikus világgal, melyben az emberek korlátok és következmények nélkül élnek. A könyv egy olyan társadalmat fest le, melyben az emberiség legyőzte halált és a különböző betegségeket, ám az egyensúly fenntartásához mégsem élhetnek az emberek örökké. Mivel a népesség száma nem növekedhet a végtelenségig, ezért a hivatásos kaszásoknak időnként kötelességük véletlenszerűen „begyűjteni” az embereket. Ez persze rengeteg morális kérdést vet fel. Azoknak, akik ezt a tisztséget viselik pártatlannak kell lenniük és szigorú szabályok szerint kell kiválasztani a következő áldozatot. Az első részből kiderül, hogy a kaszások körében is komoly ellentétek húzódnak és két ellentétes iskola kerül szembe egymással. A klasszikus stílus követőei, akik szent küldetésüknek érzik a kaszásság mesteréséget és az új iskola követői, akik sokszor perverz örömet éreznek egy-egy begyűjtés során. Ebben a részben tovább mélyül a szakadék a két tábor között, és félő, hogy az egész világra hatással lesz az új rend követőinek mesterkedése. Vajon képes a Viharszem megfékezni ezeket a törekvéseket, vagy végül magára hagyja az emberiséget, hogy tanuljanak hibáikból?

A folytatásban Rowan és Citra ellentétes utakon keresik a megoldást a Kaszáskör erkölcsi válságára. A fiú már egy éve magányos igazságosztóként, kívülről tisztogatja a Kaszáskört a romlástól. A lányból pedig Anasztaszija kaszás lett, aki belülről küzd a rendszer romlottsága ellen. Egy teljesen új formáját fejlesztette ki a begyűjtéseknek, ezzel pedig sok ember szemében szálkává vált. Arra azonban senki sem számított, hogy a világot pusztulás fenyegetheti, az egyetlen, aki pedig megakadályozhatná azt maga a Viharszem, akit kötik a saját szabályai. Vajon segít valamilyen módön hőseinknek és beleavatkozik a kaszások dolgaiba? Vagy hagyja, hogy az emberiség viselje a tettei következményeit?

A cselekmény érdekes és izgalmas, egy másodpercig sem unatkoztam olvasás közben, csak úgy faltam a lapokat. A könyvben nincsenek üresjáratok, Neal Shusterman végig fenntartja az ember érdeklődését és persze gondoskodik a vérnyomás szintentartásáról is. Rengeteg izgalmas fordulat és csavar teszi még élvezetesebbé az olvasást, egyszerűen zseni ez a pasi. Ezekről azonban nem szeretnék írni nektek, mert úgy lesz igazán hatásos a kötet, ha a cselekményről semmit sem tudtok.Még csak most fejeztem be a regényt, de már a folytatásért epedezem. Főleg úgy, hogy az ilyen típusú befejezéseket szerintem eleve büntetni kellene. Legszívesebben mindent eldobnék és azonnal a harmadik részre ugranék. Neal Shusterman már az első résszel megvett kilóra, és szerencsére a folytatás sem okozott csalódást.

Bevallom, bár nagyon szerettem a második részt, azért voltak olyan dolgok is, amelyek kissé furcsák voltak a számomra, Tyger történetszálán például erőteljesen ráncoltam a szemöldökömet. Valahogy ez nekem teljesen kilógott, erőltetettre sikerült. Ne értsetek félre, nem az a bajom, ami történt, hanem sokkal inkább az, ahogy megtörtént. Ráadásul Faraday kaszás nyomozása is csak lógott nekem a levegőben, kicsit nagyobb súlyt fektettem volna rá is. Remélem a folytatásban azért nagyon szerepet kap. Tudom tudom, ez a néhány mondat most egy kicsit olyan nesze semmi fogd meg jól módjára sikeredett. De higgyétek el, tényleg nem jó, ha bármit is megtudtok a cselekményről. Ez a néhány gondolat viszont kikívánkozott belőlem. 

A karakterek még mindig nagyon szimpatikusak. Bár Rowen hajlamos arra, hogy fejjel menjen a falnak, mégis nagyon kedvelem az ő karakterét. Citra és ő tökéletes párost alkotnak, bár ebben a részben csak kevés közös jelenetük van. Citra, vagyis Anasztaszija kaszás az egyik legkedvesebb karakterem. Hihetetlenük okos és bátor karakter, aki nagy dolgokra hivatott. Biztos vagyok benne, hogy a folytatásban sokat várhatunk tőlük. Bár vitathatatlanul fontos szereplők a regényben, ebben a részben úgy éreztem, hogy mégsem ők vannak a középpontban. A folytatásban megismerhetünk egy új szereplőt, Greysont, aki legalább annyira fontossá válik, mint Rowen és Citra. Nagyon szerettem őt és biztos vagyok benne, hogy sokat várhatunk még tőle. Curie kaszás még mindig a szívem csücske, az egyik nagy kedvencem az előző rész óta. Anasztaszija mentoraként ismerhettük őt meg, ebben a részben pedig barátként is támogatja a lányt. Úgy érzem, hogy a könyv egyik legerősebb jelenete is hozzá köthető.

A kötetben hangsúlyosan megjelenik az ármánykodás, a politikai csatározás és a hatalomra jutás problematikája. Az egész kötetet átjárják a hatalmi játszmák, érezhetően a fő céja, hogy megágyazzon a harmadik résznek, vagyis a nagy finálénak. Láthatjuk, hogy akármilyen utópisztikus is az a világ, melyet a Viharszem működtet, az emberek soha nem tudnak kilépni a saját bőrükből. Egy idő után menetrendszerűen felüti a fejét a romlottság. Bár Viharszem mindent kézben tart, egy idő után el kell gondolkodnia azon, hogy mi szolgálja az emberiség fejlődését. Az emberek már megszokták, hogy az AI mindent megtesz helyettük, de vajon mi történne a világgal, ha visszavonulna és többé nem lehetne rá számítani? 

Az egyes fejezetek között Viharszem gondolataiba nyerhetünk bepillantást. A mesterséges intelligencia rendkívül pontosan látja az emberiséget, a különböző problémákat és a kaszáskörben megjelenő ellentéteket. Továbbá azzal is tisztában van, hogy ez milyen következményekkel járhat. Közbe viszont nem léphet, hiszen ez súlyosan megsértené a törvényeket. Ez a könyv pontosan annyira az ő története, mint Anasztaszija kaszásnak, vagy éppen Rowennek. Rendkívül érdekes volt megismerni őt, hihetetlenül kíváncsi vagyok, hogy miként folytatódik majd a történet. Az utolsó néhány oldal magasra teszi a lécet és egy nagyon érdekes és brutálisan izgalmas záró kötetet helyez kilátásba. 

Összességében remek olvasmányélménynek bizonyult a Viharszem is, mondhatni Neal Shusterman hozta a kötelezőt. Már alig várom a folytatást, remélem hamarosan azt is a kezünkben tarthatjuk majd. 
Ha szerettétek az első részt, akkor mindenképpen olvassátok el a második kötetet is. Olvassátok, szeressétek. 


Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

A Kaszás folytatásának megnyeréséhez el kell olvasnotok a könyv első pár fejezetét, amit meg is találhattok beleolvasóként a kiadó honlapján, és válaszolnotok kell az állomásokon található kérdésekre! (Az értesítő levél megküldése után a nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!)
KÉRDÉS
Kinek a bölcsődalát játsszák le?

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

22 - Utószó
28 - Csak olvass!
31 - Sorok között
3 - Könyv és más
6 - Fanni's Library
9 - Spirit Bliss Sárga könyves út
12 - Hagyjatok! Olvasok!

2023. május 27., szombat

Shelley Parker-Chan: A ​nappá vált lány + Nyereményjáték

Sziasztok!

Az Agave Könyveknek köszönhetően már hazánkban is olvasható Shelley Parker-Chan nagysikerű, díjnyertes regénye, A nappá vált lány. A kötetben a Ming-dinasztiát alapító császár hatalomra jutását értelmezi újra az író egy teljesen új és váratlan köntösben. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Csu Csungpa történetét, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet. 

A Mulan és az Akhilleusz dala találkozik ebben a költői bemutatkozó regényben, ami háborúról és végzetről szól egy alternatív, lenyűgöző Kínában.
Egy poros, sárga síkság éhínségtől sújtott falujában két gyerek két sorsot kap. A fiúé lesz a nagyszerűség. A lányé pedig a semmilét…
1345-ben Kínát kemény kézzel vezetik a mongolok. A Középső Síkság éhező földművesei a nagyszerűséget csupán a mesékbol ismerik – amikor azonban a Csu család nyolcadik fiának, Csu Csungpának mégis e sorsot jósolják, senki sem érti, az vajon miként válik majd valóra. A semmilét sorsa azonban, amit a család okos és leleményes másodszülött lánya kap, egyáltalán nem meglepő.
Amikor útonállók támadása miatt árván marad a két gyerek, Csu Csungpa az, aki megadja magát a kilátástalanságnak, és meghal. A lány, aki kétségbeesetten szeretne menekülni megjövendölt halála elől, a bátyja személyazonosságát használva novíciusnak áll egy kolostorban. Ott a túlélés iránti, égető vágyától ösztökélve megtanulja, nem számít, milyen könyörtelen dologról van szó, bármit képes megtenni azért, hogy elrejtőzzön a végzete elol. Sőt, Csu idővel megpróbálja kihasználni a lehetőséget, hogy egy teljesen más jövőt szerezzen meg magának: a bátyja gazdátlanná vált nagyszerűségét.

Talán szavakkal el sem tudom mondani, hogy én mennyire vártam ezt a regényt. Meg sem tudnám számolni hányszor jött velem szembe Instagramon és egyéb könyves felületeken ez a kötet. Mikor megláttam, hogy érkezik magyarul is Shelley Parker-Chan írása azonnal felkeltette az érdeklődésemet. A kötet ráadásul azt ígéri, hogy Mulan története és az Akhilleusz dala találkozik ebben a történetben, így még lelkesebben vetettem bele magam, így óriási lelkesedéssel álltam neki az olvasásnak. Bár féltem egy kicsit hogy óhatatlanul is nagy elvárásokat támasztottam vele szemben, de viszonylag nyugodt voltam. A Goodreads oldalon 3,89-es értéken állt a regény, ami bár alacsonyabb volt, mint amit általában választok, de a fülszöveg és a borító elvitte a szememet. A kötet valahogy bekúszott a bőröm alá és tudtam, hogy ha nem lesz szerelem a történet, akkor bizony csalódott leszek. A regény első harmadában nagyon boldog voltam, úgy éreztem, hogy oké, ez jó lesz, nagyon fogom tudni szeretni. De sajnos egy idő után elveszített a történet és nagyon nehezen tartotta fenn az érdeklődésemet. Azt nem mondom, hogy úgy kellett megerőszakolni magam, hogy folytassam, de kifejezetten nehezen vettem rá magam az olvasásra. Kicsit becsapva érzem magam. Annyi pozitív véleményt olvastam Instagramon erről a történetről, olyan sok méltatást láttam, hogy magától értetődőnek vettem, hogy én ezt imádni fogom. Úgy voltam vele, hogy ha minden kötél szakad is maximum egy laza 4 csillagos olvasmány lesz, most meg halvány lila gőzöm sincs, hogy hogyan is értékeljem ezt a regényt. Annyira más volt, mint amire számítottam. Sem a történet, sem a stílus, sem pedig maga a világ nem ragadott magával. Milyen kár, hiszen ezt a könyvet én imádni akartam. Erre tessék, itt vagyok, megírtam egy teljes bekezdést és még mindig nem tudtam eldönteni, hogy mit is írjak róla. 

A nappá vált lány egy érdekes történet a sorsról, arról, hogy vajon mi választjuk-e azt, vagy eleve el van rendelve az égiek szerint. Egy történet a felemelkedésről, a nagyságról és arról, hogy mire vagyunk képesek, hogy elérjük ezt. 

A történet főszereplője Csu Csungpa, vagyis tulajdonképpen az ő lánytestvére, aki bátyja személyazonosságát ellopván próbál boldogulni egy olyan világban, melyet a férfiak uralnak. A testvérének nagyszerűséget jósoltak, így minden erejével azon van, hogy ő teljesíthesse be ezt a végzetet. Az egész életét ennek szenteli. Családja halála után álhatatosságával kiharcol egy helyet a szerzeteseknél, mikor azonban menekülni kényszerül onnan a vörös turbános felkelőknél találja meg a számítását. Vele párhuzamosan megismerhetjük Oujang, a fiatal eunuch karakterét, aki rabszolgaként éli az életét. Ugyan kapitány a hadseregben, mégis fűti őt a bosszúvágy családja elvesztése és a megbecstelenítése miatt. Ugyan az eunuch és a kis szerzetes ellentétes oldalon állnak, mégis misztikus kapocs köti őket össze. Mindegyik a másiknak "köszönheti" a végzetének beteljesüléséhez vezető legfontosabb lépését. Bár teljesen másnak tűnnek, mégis egyformák. Vágy fűti mindkettejüket és ennek rendelik alá az egész életüket. 

A cselekmény összességében érdekesnek mondható, mégis sokszor szenvedtem az olvasással. Kezdetben azt hittem, hogy ez annak köszönhető, hogy az ázsiai világ, így a nevek is borzasztóan távol állnak tőlem, és az idegen kultúrát tudom csak nehezebben befogadni. Bevallom becsületesen még a 400. oldalon is megtörtént, hogy olvastam egy nevet és lövésem sem volt hirtelen, hogy az az adott illető ki lehet. Most már látom, hogy fel kellett volna írnom minden szereplőt egy füzetbe, hogy ne felejtsem el őket. Erős túlzásnak éreztem Mulan és az Akhilleusz dala párosítást is, csak nyomokba tartalmazta a regény ezeknek a történeteknek a hangulatát. 

A legtöbb szereplő neve megmaradt, de ehhez az kellett, hogy minden egyes alkalommal felidézzem és visszakeressem, hogy az adott illető ki lehet. Egy névjegyzet nekem például rengeteget segített volna olvasás közben. A szereplők bár érdekesek voltak, valahogy engem mégsem varázsoltak el. Szeretném itt és most kijelenteni, hogy az LMBTQ+ szállal és a főszereplőkkel nekem abszolút nincs semmi bajom. Az Akhilleusz dala és egy csomó ebbe a kategóriába sorolható regény nyerte már el a tetszésemet, szóval a negatív gondolataim nem erről a tőről fakadnak. Egyszerűen engem nem kapott el a regény nagysága. Számos rangos díj ide, számos rangos díj oda, valahogy úgy éreztem, hogy a könyvnek nagyobb a füstje, mint a lángja. 

A legnagyobb hiányérzetem a csatajelenetekkel kapcsolatban volt. Azt hittem, hogy tele lesz vele, de csupán néhány harcijelent található a kötetben. Fontos része a történetnek az intrika és a különböző politikai csatározások is. Érdekes, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak a könyvben, mint az ellenállók és a birodalom harca. Mintha a küzdelem elsődleges színtere inkább az udvarokban zajlana, nem pedig a harcmezőn. Ahhoz, hogy elkezdődhessen a harc, fel kell emelkedni azoknak, akik méltók arra, hogy harcba vezessék az embereket. A karakterek valahogy túlságosan távoliak volta számomra. Az elején Csu Csungpa és Oujang karaktere is szimpatikus volt, végül azonban inkább távoli ismerősökként tekintek rájuk, nem pedig kedvenc karakterként, akiket a szívembe szeretnék hordozni. A személyiségük bár rendkívül izgalmas és szerettem, ahogy a végzetükről beszélnek, de valahogy mégsem érték el nálam az író a kívánt hatást. Egyes helyzeteket roppant túlírtnak tartottam, másokat pedig szívesebben olvastam volna bővebben. A fordítás viszont nagyszerű, Sárpátki Ádám remekül adaptálta a nyelvünkre a történetet. Nagyon szép munkát végzett, tényleg csak dicsérni lehet. Emiatt is vagyok biztos abban, hogy a nehezen olvashatóság nem az ő számlájára írható. Egyszerűen magát a stílust nem tudtam elkapni. Nagy kár érte, hiszen maga az alap hihetetlenül érdekes és izgalmas, teljesen újszerű, váratlan köntösben. Én mondjuk a Trónok harcát sem néztem, így nekem távoli az intrika világa. Jobban szeretem, mikor a harcmezőn, igazságosan dőlnek el az egyes kérdések, nem pedig ügyeskedés által. 

Egyes cselekedetek a történet során számomra furcsák volak, még akkor is, ha látszólag beleillettek abba a narratívába, hogy a céljaik elérésében a két fontosabb karakter bármire képes. A kettősség bár jelen volt végig, főleg Oujang esetében, aki láthatóan vonzódott és ragaszkodott is Jeszün karakteréhez, akit szolgált, mégis talán az első pillanattól kezdve érzékelhető, hogy merre fordul majd az ő kapcsolatuk. Valahogy nem éreztem kellően felépítettnek ezeket a részeket és csalódástkeltő volt számomra, hogy végül mennyire gyorsan túlléptünk ezen a helyzeten. Valahogy erősebb és szívszaggatóbb jelenetre vágytam a végkifejletben. 

Az viszont csodálatraméltó, hogy egy nincstelen falusli leányzó, az eszének és a kitartásának hála milyen magasra juthat, ha lehetőség kap rá. Igaz ellopta testvére végzetét, de ő vált az, aki ezt valóra váltotta. Talán Csu Csungpa az egyik legerősebb karakter, akiről valaha olvastam. Még úgy is, ha az említésétől is feláll a szőr a hátamon az egyes cselekedetei miatt. 

A sokak által nehezményezett jelenet Ma és Csu Csungpa között engem is meglepett teljesen. Szóval bevallom becsületesen az első intő jelnél, méghozzá az öklözés realizálásánál és a csukló említésénél tovább lapoztam. Nem vagyok prűd, de na. Vannak határok. 

A borítót nagyon imádom, engem teljesen megvett magának. A folytatásra pedig még így is kíváncsi vagyok, hogy maradéktalanul nem nyerte el a kötet a tetszésemet. Kíváncsi vagyok hogyan alakulnak még a dolgok ebben a világban. 

Összességében, ha szeretitek az ilyen jellegű történeteket, akkor érdemes esélyt adni a regénynek. Nem akarom egyáltalán elvenni a kedveteket. Nem véletlenül szeretik ennyire sokan, tényleg érdekes olvasmány. Csupán óva intelek titeket, hogy felüljetek arra a bizonyos hype vonatra és jelzem, hogy mindenképpen tájékozódjatok a könyvről, ha kíváncsiak vagytok rá. Bár nekem nem lett a legnagyobb kedvencem, mégsem bántam meg, hogy elolvastam. Mindenképpen érdekes élmény volt számomra. Az alap hihetetlenül jó, de a megvalósítása valahogy engem nem nyűgözött le. Mindenesetre ha úgy érzitek, akkor ne szegje semmilyen kritika a kedveteket. Olvassátok azt és úgy, ahogy szeretnétek. 

Értékelés: 5/3

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz. 

Nyereményjáték

Az utóbbi időben egyre népszerűbbek hazánkban is azok a regények, melyek az ázsiai kultúrából merítenek ihletet, így a mostani játékunk is ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy idézetet, mely egy olyan kötetből származik, amelyben markánsan jelen van az ázsiai kultúra. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik könyvből idéztünk. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“– A Tengeristen nem dühös, Mina. Elveszettnek érzi magát. Mélyen odalent, a mi világunk alatti palotájában várja, lesz-e olyan bátor valaki, hogy rátaláljon.”


a Rafflecopter giveaway

Állomások

05.27.: Csak olvass!
05.30.: Könyv és más
06.02.: Utószó
06.05.: Readinspo

2023. május 26., péntek

Alexandra Bracken: Lore + Nyereményjáték

Sziasztok!

Hétévente a megbüntetett istenek kénytelenek az emberek között járni, de egyesek megpróbálják levadászni őket hatalmukért és halhatatlanságukért! Az utolsó istenek egyike, Athéné Lore segítségét kéri az új vadászat alkalmával. Tartsatok bloggereinkkel az új kalandjukon, és ne feledjétek, hogy ha velünk játszotok, akkor a turné végén megnyerhetitek a Maxim kiadó által felajánlott LORE példányt!

Tagadhatod ​a sorsot, de a sors nem tagadja meg magát.
Ha harcolsz ellene, az nem ment meg attól, ami rád vár.
Egy régi lázadás büntetéseként hétévente kilenc görög isten kénytelen halandóként járni a földön, és ősi dinasztiák leszármazottai vadásznak rájuk. Mindannyian meg akarnak ölni egy istent, hogy megszerezzék annak hatalmát és halhatatlanságát.
Lore Perseous már régen hátat fordított ennek a brutális világnak, miután egy rivális dinasztia megölte a családját. Évekig ellenállt a bosszú gondolatának, de a következő vadászat előtt segítségét kéri két résztvevő: Castor, a rég halottnak hitt gyerekkori barát, aki megdobogtatja Lore szívét, valamint az utolsó eredeti istenek egyike, a súlyosan sebesült Athéné.
Az istennő szövetséget ajánl közös ellenségük legyőzésére. Azonban Lore döntése, hogy sorsát Athénéhoz köti, és újra csatlakozik a vadászathoz, halálos árat követel – és talán nem is elég ahhoz, hogy megállítsa egy új isten felemelkedését, akinek hatalmában áll az emberiséget térdre kényszeríteni.

Talán szavakkal el sem tudom mondani, hogy én mennyire vártam ezt a regényt. Meg sem tudnám számolni hányszor jött velem szembe Instagramon és egyéb könyves felületeken ez a kötet. Mikor megláttam, hogy érkezik magyarul is Alexandra Bracken írása, azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Az utóbbi időben egyre népszerűbbek azok a regények, melyek görög mitológiai alapokon nyugszanak. A különböző ókori görög mondák és mítoszok, a hellén történelem kezdeteihez visznek el bennünket.  Sok területnek, sőt még egyes falvaknak is megvoltak a maguk kultuszai, melyek olyan nimfák és kisebb istenségek köré összpontosultak, akiket jóformán sehol másutt nem ismertek. A görög istenek rendkívül fontos szerepet töltöttek be az emberek életében. A könyv alapját tulajdonképpen az istenek és egy olyan disztopikus világ képezi, melyben kegyetlen harc folyik az isteni erőért. Zeusz büntetéseként hétévente néhány nap erejéig kilenc görög isten kénytelen halandóként járni a földön, és ősi dinasztiák leszármazottai vadásznak rájuk. Mindannyian meg akarnak ölni egy istent, hogy megszerezzék annak hatalmát és halhatatlanságát. A régi istenek közül már csak néhányan éltek, újistenek és az ősi istenek is ellentétben állnak egymással. 

Egy kicsit féltem, hogy óhatatlanul is nagy elvárásokat támasztottam vele szemben, de viszonylag nyugodt voltam. A a Goodreads oldalon 3,78-as értéken állt a regény, ami bár alacsonyabb volt, mint amit általában választok, de a fülszöveg és a borító elvitte a szememet. A kötet valahogy bekúszott a bőröm alá és tudtam, hogy ha nem lesz szerelem a történet, akkor bizony csalódott leszek. Bár összességében úgy érzem, hogy nem életem legjobb könyvét olvastam, még sem bántam meg, hogy sorra kerítettem Lore történetét. Érdekes olvasmánynak bizonyult, még akkor is felemás érzéseim vannak vele kapcsolatban. Voltak részek, amelyek nagyon tetszettek, mások azonban untattak, vagy éppen érthetetlennek bizonyultak. 

A Lore című regény egy érdekes fantasy történet a sorsról és arról, hogy vajon magunk mögött hagyhatjuk-e a múltunkat annak érdekében, hogy a jövőre koncentráljunk. A túlélésről és a feloldozásról is szól, illetve arról mire vagyunk képesek annak érdekében, hogy igazságot szolgáltassunk. 

Bevallom, kicsit más volt a Lore című kötet, mint amire számítottam. A regény első 100 oldala során nehezen vettem fel a fonalat és valahogy túlságosan távolinak és megfoghatatlannak tűnt az egész világkép. Nem ragadott magával a történet és kifejezetten szenvedősnek bizonyult az olvasás. A felét követően azonban valahogy sikerült elkapnom azt a bizonyos szálat és onnantól kezdve sokkal gyorsabban és lelkesebben folytattam a kötetet. Nem mondom, hogy ezt követően sem maradt hiányérzetem, de összességében elfogadható olvasmányélménynek bizonyult. 

A könyv kicsit olyan volt nekem, mintha az Éhezők viadala, a Percy Jackson, a Xena és a Hercules sorozat szerelemgyereke lenne. A vadászat rendkívül véres és kíméletlen, durva volt látni, hogy az istenek és a vadászok mennyire nem törődnek a civil emberek életével. Az írónő nem finomkodott, voltak bennek olyan jelenetek, amelyek rendesen elborzasztottak. Hihetetlen, hogy mennyi brutális és kegyetlen jelenet férhet bele egy 500 oldalas regénybe. Az istenek és a vadászok pontosan olyan kicsinyesek, és nagyravágyók, mint ahogyan azt anno a Xena vagy éppen a Hercules sorozatban is láthattuk. Nem számít senki és semmi, csupán a hatalom és hogy hőssé válhassanak.  

A történet során nem csak az újabb Agon (vadászat) konfliktusait ismerhetjük meg, hanem Lora múltjába is bepillantást nyerhetünk. 

Olvasás közben sokszor úgy éreztem, hogy nem tudta az írónő megfelelően súlyozni és kidolgozni a történetet. Egyes részeit feleslegesen túlírtnak és bonyolultnak tartottam,ilyenkor kicsit unatkoztam olvasás közben. Másokat pedig nem dolgozott ki megfelelően, azokról szívesebben olvastam volna részletesebben. A világkép bár érdekes és izgalmas, de valahogy nem sikerült Alexandra Brackennek megteremtenie a megfelelő atmoszférát. A szereplőket olykor logikátlannak tartottam,  nem mindig tudtam azonosulni a cselekedeikkel. A legtöbb szereplőt megkedveltem. Talán Miles és Vanos volt a két kedvenc karakterem, őket az első pillanattól kezdve shippeltem is. Nagyon jót tettek a cselekmény dinamikájának és hasznos tagjai voltak a csapatnak is. Lehet elfogult is vagyok velük szemben, de engem ők teljesen megvettek maguknak. Lore és Castor között én nem igazán éreztem a mindent átható kémiát, de határozottan jó párosnak bizonyultak. Kifejezetten tetszett, hogy hosszú múltra tekintenek vissza. Mindig is jobban szerettem a friends to lovers típusú szálakat, így jó volt látni, a kapcsolatuk dinamikájának változásait. Régen legjobb barátok volt, a sors bár elsodorta őket egymástól, de most esélyt kaptak arra, hogy minden megváltozzon. Lore amúgy egy hihetetlenül erős és szívós főszereplő, az első pillanattól kezdve drukkoltam, hogy végül győzedelmesen kerüljön ki a konfliktusból és végre megtalálja a várva várt boldogságot. A legizgalmasabb karakter számomra Athéné volt, sajnáltam, hogy kissé távoli maradt. Mintha az írónő nem szánt volna elég időt arra, hogy mélységet adjon a karakterének. Ugyanezt éreztem az újisten, Árész esetében is. Ha kicsit több időt szánt volna a karakterépítésre, akkor egy igán izgalmas és utálható főgonoszt kaphattunk volna.

A kötet bővelkedik izgalmakban és fordulatokban. Voltak részek, amelyeken nem lepődtem meg, számítani lehetett rájuk. Mások azonban határozottan megleptek engem is. A görög mitológiai elemeket nagyszerűen ötvözte a mai világgal az írónő. Ha kicsit jobban figyelt volna a világépítésre, egy nagyszerű, ötcsillagos élményt kaphattunk volna. Ebben a formában azonban kevésnek bizonyult számomra.

Az első pillanattól kezdve érezhető, hogy milyen kegyetlen is a vadászok és az istenek világa. Nem számít senki és semmi, nincsenek barátok, az első adandó alkalommal simán hátbaszúrhatják az embert az előrejutás reményében. A gyermekeket is úgy nevelik, hogy az Agon szabályai szerint éljenek. Megdöbbentő volt látni, ilyenkor tudom igazán értékelni az unalmas életemet. :D A borító szerintem nagyon menő, nekem nagyon tetszik. 

Külön pirospont, hogy a könyv végén található egy névjegyzék, így ha esetleg az ember elveszítené a fonalat olvasás közben, akkor sincsen semmi gond, mert könnyen kiigazodhat a nevek rengetegében. 

Összességében érdekes és izgalmas élménynek bizonyult a Lore című kötet. Nem mondom, hogy hibátlan, de a kötet második felétől élvezhetőbbé vált az olvasás. Bár nem lett nálam kedvenc, de nem bántam meg, hogy sorra kerítettem. Ha szeretitek a hasonló történeteket, és kedvet kaptatok az írásom alapján, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a regénynek. 

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a regénybe. 

Nyereményjáték

Történetünk egy görög mitológiát tartalmazó Young Adult regény, így a mostani játékunk is ehhez a témához kapcsolódik! Minden állomáson találtok egy nevet, és az a feladatotok, hogy kitaláljátok a könyv/könyvsorozat címét és az írójának a nevét, amiben szerepel!
(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

NÉV
Helen Hamilton  

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista 

[Blogturné Klub]

26 - Csak olvass!

28 - Könyv és más

30 - Hagyjatok! Olvasok! extra

1 - Kelly és Lupi olvas


2023. május 20., szombat

Véronique Mougin: Ahol ​a tű átfér + Nyereményjáték

Sziasztok!

A koncentrációs tábortól a francia divatvilág csúcsáig megismerhetünk egy csodaszámba menő életet, melyet bár vakvágányra vitt a történelem, de végül megmentett a szépség. Az Ahol a tű átfér egy hihetetlen igaz történetet mutat be, egy olyan életpályát ismerhetünk meg általa, amely rengeteg fájdalmat és csodát tartogat az olvasója számára. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Tomi történetét, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet. 

A koncentrációs tábortól a francia divatvilág csúcsáig megismerhetünk egy csodaszámba menő életet, amit vakvágányra vitt a történelem, de végül megmentett a szépség.

Tomi tizennégy éves. Makacs, éles eszű, lázadó szellemű és huncut. Amikor felmászik kedvenc fája tetejére, lányokról fantáziál, és mindarról, amit el fog érni a jövőben. Zsidó lévén deportálják az édesapjával és a legjobb barátjával együtt. Hogy mentse az életét, azt állítja, ért a szabómesterséghez, ettől kezdve a csíkos rabruhákat kell megfoltoznia. Ami blöffnek indult, szerelem lesz első látásra: Tomi rájön, egyszerűen imád varrni, és e hivatás jelenti számára a kiutat. Az Ahol a tű átfér szinte hihetetlen, mégis igaz történet, amely a koncentrációs tábortól a francia haute couture szédítő csúcsáig, egy ragyogó jövő felé ível, miközben bemutat egy regényes életpályát, egy végletes fordulatokkal teli sorsot, amelyet csak a huszadik századi valóság hívhatott életre.

Őszinte leszek veletek, eléggé nehezen találom a szavakat. Nem vagyok kezdő a témában, hiszen ismertek már, rengetegeg II. világháborús és holokauszt könyvet olvasok. Az Ahol a tű átfér című regény azonban minden várakozásomat felülmúlta. Egy csodálatos, megrázó és mélyen fájdalmas történet arról, hogy egy fiatal magyar fiú miként élte túl a háború borzalmait és utána hogyan boldogult a felszabadulás után. Bár az első pillanattól kezdve tudtam, hogy nehéz olvasmány lesz, valahogy mégis teljesen maga alá gyűrt a történet. Elvesztem, darabjaimra hullottam, aggódtam, féltem, gyűlöltem és minden idegszálammal Tomira és az édesapjára koncentráltam. 

Az Ahol a tű átfér című kötet egy nagyon érdekes és remek stílusban életrajzi regény a II. világháború kegyetlen időszakáról és az ezt követő időkről. Talán a legjobb iskolapéldája annak, hogy a legérdekesebb és leghatásosabb történeteket az élet írja. A kötet lapjain megelevenedik előttünk a korabeli világ zsidóellenes politikája, a táborok borzalmai és a felszabadulást követő időszak. Véronique Mougin regénye egy rendkívül fájdalmas és szivszorító történet, melyet a második világháború borzalmai ihlettek. Egy remekül megírt regény a fájdalomról, a veszteségről és az élni akarásról. 

A háború kegyetlenségeiről még olvasni is rendkívül megterhelő, el sem tudom képzelni, hogy milyen lehetett azoknak, akiknek ez az időszak a mindennapjaik részét képezte. A holokauszt az egyik legfájdalmasabb téma, bármilyen oldalról is közelítjük meg, csak szenvedést látunk. Minden egyes alkalommal, amikor ilyen típusú regényt veszek a kezembe kettős érzések kezdenek el kavarogni bennem. Egyrészről nagyon izgatott vagyok, másrészről azonban ott motoszkál bennem az a kérdés, hogy vajon meddig hatnak majd rám elementáris erővel az ilyen típusú könyvek? Mikor jön el az a pont, amikor már nem tudnak újdonsággal szolgálni? Hasonló gondolatokkal vettem kézbe Véronique Mougin regényét is. A fülszöveg azonnal felkeltette az érdeklődésemet, hiszen minden egyes alkalommal, amikor egy túlélő élettörténetét ismerem meg úgy érzem, hogy ezzel adózhatok az elesettek emléke előtt is. Tomi édesapja, Kiss Herman így fogalmaz: "Ha senki nem beszél róluk, ki fog emlékezni rájuk?" És azt hiszem tulajonképpen ez az én életfilozófiám is. A holokauszt során rengeteg ember vesztette élet. Sokak neve már a feledés homolyábá veszett. De úgy érzem, ha megismerem ezeket a történeteket hozzájárulok ahhoz, hogy soha nem merüljön feledésbe az, hogy az ember micsoda kegyetlenségre képes. Továbbá ez egyfajta tiszteletadás részemről az áldozatok irányába. Nem felejtem el őket, a szenvedésüket és a hősies hozzáállásukat (hiszen rengetegen vannak, akik nem csak passzíven tűrték a nácik embertelen viselkedését, hanem mindent megtettek annak érdekében, hogy javítsanak a sorstársai helyzetén). Egyszerűen úgy érzem, hogy bár sokan felejteni akarnak, de vannak dolgok, amikre mindig emlékeznünk kell. Emlékeznünk kell a fájdalomra és az áldozatokra, a névtelenekre és azokra, akiknek a neve fennmaradt. 

Az Ahol a tű átfér az egyik legerősebb holokauszt regény, amit mostanában olvastam. Bevallom, többször is pityeregtem olvasás közben. Nem tudnám elmondani, hogy mi miatt volt ekkora hatással rám Tomi története, hiszen már több hasonló témájú regényt is olvastam, de az Ahol a tű átfér valahogy teljesen magával ragadott és talán soha nem is ereszt el. Az írónő stílusa zseniális, rendkívül érzékletesen adta vissza Tomi gondolatait és történetét, végig úgy éreztem, mintha ott állnék a kandalló előtt és hallgatnám az élettörténetét. 

A kötet több részből áll, melyeket minden egyes esetben helymegjelöléssel és évszámmal jelölt az írónő. Tomi szemén keresztül élhetjük át egy magyar zsidó család életének és küzdelmének pillanatait a gettóba zárástól kezdve, a haláltáboron át egészen addig, míg új életet kezdenek Franciaországban. A regény alapvetően E/1-ben íródott, de a folyamatos szöveget különböző szemelvények "akasztják" meg. Ezekben a kis részekben olyan emberek szólalnak meg tulajdonképpen, akik a fiú élettörténetének a részét képezik. Kicsit nehéz megfogalmazni ezt, de úgy képzeljétek el, hogy Tomi története folyamatosan halad előre és amikor például a szomszéd néniről beszél, aki mindig kukucskál az ablakon, a szomszéd néni is kap egy fél oldalt, ahol megismerhetjük a gondolatait. Vagy éppen a tábori állapotokról olvashatunk,  és mondjuk kap egy fél oldalt az egyik orvos a kórházban, vagy az édesapja ahogy imádkozik. Ez a kettősség remekül áll a regénynek, rengeteget hozzáad magához az élettörténethez és az olvasás élményéhez is. 

A cselekmény pont olyan borzalmas és fájdalmas, mint ahogyan az a fülszövegből is sejthető. Tomi és édesapja nagyon nehéz helyzetbe kerül, túlélték tulajdonképpen a túlélhetetlent. Ebben a világban ember embernek volt a farkasa, a táborokban élők pontosan olyanná váltak, mint ahogy a náci németek is látták őket. Állatias, mocskos és büdös lényekké. Amikor a túlélés a tét, az ember olykor elveszíti önmagát. Olykor rabok fordulnak egymás ellen, ha ebben látják a túlélés zálogát. Az ember pedig felteszi minden egyes másodpercben a kérdést, hogy vajon hogyan fajulhatott el idáig a világ. 

Tomi egy rendkívül érdekes személyiség. Egy igazi lázadó kamasz, akinek nem csak a külső a nácik uralta külső világgal, hanem saját belső démonaival is meg kellett küzdenie. A családjával nem találta a közös hangot, a gettóbeli és haláltábori világ pedig csak tovább rombolta a fiú állapotát. Mindent megtett a túlélés érdekében, ugyanakkor komoly és mély sebeket szerzett, melyek az egész életére hatással voltak. Amikor az ember ott áll az Appelplatzon, olyan apróságnak tűnnek a régi családi problémák. De hiába bánja meg azt a sok butaságot, ami régen elhagyta a száját, talán már soha nem teheti jóvá azokat. Édesapjával soha nem találta a közös hangot, de egymás nélkül talán esélyük sem lehetett a túlélésre. Ahogy Tomi mondta: "És ha itt egyedül marad az ember, az olyan, mintha már meg is halt volna."  Bár azon szerencsések közé tartozik, akik végül új életet kezdhettek, mégis érezhető rajta, hogy egyszerűen képtelen szabadulni a múlt fogságából. A fiú azt a megoldási mechanizmust választotta, hogy nem beszél a veszteségről és az élményeiről, eltemetett mindent jó mélyen magába. Látjuk és érezzük, hogy talán nem a legokosabb módja a továbblépésnek, de érezzük, hogy ekkora traumán talán nem is biztos, hogy túl lehet jutni. Az ha valaki mindig elmerül az emlékeiben pont ugyanolyan káros lehet, mint amikor valaki jó mélyen elzárja azokat. 

Tomi soha nem akart az édesapja nyomdokaiba lépni, a táborban azonban a varrás a túlélés záloga lesz számára. Ami kezdetben az életet jelentette számára szép lassan szerelemmé változott és bár nem abban a formában folytatta a családi vállalkozást, ahogy apja elképzelte, végül mégis mestere lett a szakmájának. 

A kötet nyelvezete remek, még úgy is olvastatta magát, hogy legszívesebben néha a falhoz csaptam volna tehetetlenségemben és fájdalmamban. Nem könnyű olvasmány, olykor annyira frusztrált lettem, hogy félre kellett tennem egy kicsit. Mégis az utolsó oldal elolvasás után úgy éreztem, hogy egy remek történettel lennék szegényebb, ha nem adtam volna egy esélyt neki, soha nem ismerhettem volna meg Kiss Tamás nevét. Véronique Mougin életének a legjobb döntését hozta meg akkor, amikor megírta ezt a regényt. 

Összességében az Ahol a tű átfér egy nagyszerű életrajzi regény. A kötet stílusa nagyszerű és olvasmányos. Bár néha a szívem szakadt meg a sok fájdalom és igazságtalanság láttán, mégis minden oldalát imádtam. Tomi élete tényleg papírra kívánkozott, örülök, hogy végül kötélnek állt és elmesélt mindent. Aki szívesen olvas a holokausztról, vagy érdekli az ilyen típusú kötetek, annak mindenképpen ajánlom Véronique Mougin regényét. Lelkileg megterhelő, de az egyik legjobb holokauszt történet, amit mostanában olvastam. Olvassátok, szeressétek!


Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mivel könyvünk főszereplője, Tomi közvetlen közelről tapasztalta meg a koncentrációs táborok borzalmait, ezért a mostani játékunk is a haláltáborok világához kötődik. Minden állomáson találtok egy idézetet egy olyan kötetből, melynek a holokauszt a központi témája.  Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik könyvből idéztünk. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Mert mindenkinek fel kell rá készülni, hogy bármi megtörténhet bármikor. Nem szabad illúziókba ringatnunk magunkat. Éberen kell őrködni, gátat kell szabni az intoleranciának. Szavakkal kezdődik, gondolatokkal. De az csak a kezdet. És nem tudhatod, mi lesz a vége.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

05.17.: Szembetűnő
05.20.: Csak olvass!
05.21.: Könyv és más
05.23.: Readinspo