2017. november 5., vasárnap

Colleen Hoover: Maybe Someday - Egy nap talán


A könyv értékelése előtt beszéljünk egy kicsit a lelkitársakról.
Amikor megismered, azt érzed: hazaértél. Amikor Vele vagy úgy érzed, hogy minden rendben, újra a helyeden vagy. Amikor rátok néznek, azt mondják, ti egy pár vagytok. Együtt vagytok. Ő az Ikerlelked.  Olyan érzésed van, mintha már 1000 éve ismernétek egymást. Már az első találkozásnál úgy érzed, hogy egy régi, jó baráttal van dolgod. Minden rezdülését ismered és megérted. Úgy érzed összetartoztok, csakis egymásra van szükségetek. Számomra erről szól a Maybe Someday is.

A huszonkét éves Sydney élete olyan, mint a legtöbb huszonéves lánynak szerte a világon.  Egyetemre jár, mellette pedig dolgozik. Legjobb barátnőjével, Torival közösen bérel lakást, ahol sokat látott vendég Hunter, aki Sydney barátja. Azonban minden megváltozik, amikor rájön, hogy Hunter megcsalja, és egyik pillanatról a másikra el kell döntenie, hogyan tovább. 
Sydney egyszer csak vonzódni kezd a titokzatos, jóképű szomszéd sráchoz, Ridge-hez. Nem tudja levenni róla a szemét, és valósággal megbabonázza a fiú szenvedélyes gitárjátéka esténként az erkélyen. Ridge sem közömbös iránta, és hamarosan ráébrednek, hogy több szempontból is szükségük van egymásra. 

Sydney és Ridge kapcsolata bonyolult, és fájdalmas. Tudjuk, a szerelmi háromszögek soha nem végződnek jól… a fájdalom pedig garantált.
Egyik oldalról ott van Maggie, a barátnő, akit főhősünk nagyon szeret és már régóta vannak együtt.  Szoros kapcsolat fűzi őket össze, melyet sokáig titkolnak az olvasó elől. Ráadásul egy kedves és szerethető karakter, így rögtön belopja magát a szívünkbe. A másik oldalról meg ott van Sydney...a lány, aki hirtelen csöppent a fiú életébe. Fokozatosan kerülnek közel egymáshoz, a zene segítségével. A zenének pedig mint tudjuk, hatalmas ereje van.

Apropó zene….Nekem kifejezetten tetszett, hogy a zene központi szerepet játszott az egész könyv során. Az pedig, hogy a könyv dalait megzenésítették egyszerűen király dolog. Hatalmas ötlet.

A karakterek összességében szerethetőek, a mellékszereplők is rendkívül szimpatikusak olvasás közben. A könyv kellő komolysággal és egy kis humorral fűszerezve lett megírva. Az írói stílus nekem nagyon tetszett, kifejezetten örültem, hogy nem ment el a közönségesség irányába. Ráadásul külön piros pont, hogy a főszereplők fiatal felnőttek. Végre nem éreztem öregnek magam a könyv olvasása közben. J

Egy kis Fun Fact rólam. Gyógypedagógiát tanulok jelenleg levelező szakon az ELTE-n, és az egyik szakirányom a hallássérültek pedagógiája. Szóval egy siket főszereplőt én csak imádni tudok. Emiatt Ridge karaktere nekem sokat jelent. Olvasgattam kommenteket, értékeléseket a könyvről…és láttam, hogy mindenki pozitívan fogadta az ő siketségét. Ridge karaktere annyira természetesnek hat, hogy a legtöbb olvasó számára az ő személyisége maradt meg…és nem az, hogy valamiben más, mint a többiek.  Jól érzékeltette a könyv azt is, hogy a jelnyelv az ő természetes kommunikációs eszközük és nem egy fura mutogatás.  Összességében szerintem ez egy hatalmas dolog. A könyv segíthet abban is, hogy a fiatalok ne tekintsenek máshogy siket társasikra. (Vagy tulajdonképpen senkire, aki valamilyen fogyatékkal él. )


A könyv olvastatja magát, számomra letehetetlen volt. Abszolút tudom javasolni mindenkinek a történetet. Akik oda vannak a romantikus könyvekért, akik a zene erejét mindennél többre tartják azok tuti imádni fogják ezt a könyvet. 

2017. október 18., szerda

Nicola Yoon: A Nap is csillag


Mielőtt kicsit értékelném a könyvet, beszéljünk egy kicsit arról a nézetről, hogy a világban mindig, és minden okkal történik. Hogy minden apró kis mozzanat egy nagyobb dolog felé terel minket.
Mindennek van értelme…attól függetlenül, hogy a jelenben még nem értjük…biztos, hogy hatással lesz a jövőnkre. Nevezhetjük ezt a Sorsnak vagy akár Végzetnek. Egy aprócska momentum az életünkben akár romba a döntheti egész addig elképzeléseinket, összetörheti az álmainkat, de akár megváltoztathatja az egész addigi életünket.  Akár egy pillanat alatt megismerhetsz valakit, aki nélkül ezek után létezni sem tudsz, és ugyanúgy egy pillanat elég lehet ahhoz is, hogy örökre elveszíts valakit/valamit, ami nélkül eddig el sem tudtad képzelni az életedet.
A Nap is csillag című könyv, ezt a kérdéskört boncolgatja.

A történet szerint Natasha egy fiatal lány, aki családjával él New Yorkban és 12 óra választja el őket a kitoloncolástól. Natasha él-hal a tudományért, az észérvekért, a racionalitásért és minden követ megmozgat annak érdekében, hogy ne kelljen nekik visszamenni Jamaicába, hiszen az ő otthona New York, itt vannak barátai, itt éli az egész életét.
Daniel egy fiatal koreai fiú. Szülei azt szeretnék, hogy biztosítva legyen az élete, ezért kiemelkedően jó egyetemre szeretnék járatni fiukat, és azt akarják, hogy orvos legyen belőle.  Daniel teljes mértékben Natasha ellentettje. Romantikus, álmodozó lélek, aki hisz az egymásnak rendeltetésben, a sorsban és a végzetben.
A két fiatal találkozik, és ez megváltoztatja az egész addig életüket. Fontos találkozás mindkettejük számára, az együtt töltött nap hatására mindkét fiatal élete teljesen megváltozik. Natasha megtanulja nem szögletesen látni a világot, felismeri, hogy az élet nem csupán tudományosan leírható és megközelíthető tényekből áll, hanem létezik pár láthatatlan, megfoghatatlan tényező is, amelyek legalább akkora hatással vannak életünkre, mint akár egy fizikai törvény.  Daniel pedig a könyv végére eljut arra a szintre, hogy felismeri, hogy nem élheti a szülei álmait. Szükséges, hogy legyenek saját vágyai, saját tervei a jövőjét nézve. Ha őt nem teszi boldoggá a család által preferált cél, akkor muszáj lépnie, és kiszakadnia ebből a környezetből.

A történet egy rendkívül kedves és bájos olvasmány különlegesnek mondható történetvezetéssel. A könyvben az adott fejezetekben mindig egy bizonyos szereplő gondolatvilágát ismerhetjük meg,  és így haladunk a történetben előre. Kifejezetten jó ötlet, hogy a mellékszereplők gondolatait is megismerhetjük, ezáltal nagyobb betekintést nyerhetünk az ő életükbe is.  Ezzel a típusú történetvezetéssel véleményem szerint hihetetlenül jól szemlélteti a könyv egyik fő mondanivalóját…a dolgok, a szituációk, a történetek, de akár az életek is összefüggnek egymással. Semmi sem értelmezhető függetlenül, minden kapcsolódik mindennel.  Nekem kifejezetten tetszik az a típusú lezárás, amit Nicola Yoon ebben a könyvében is, és a Minden, mindenben is  meglépett. Imádom, hogy ennyire „bátor volt”. Szeretem, ha valami az én fantáziámra van bízva. J
A könyv borítója mellett sem lehet elmenni szó nélkül, szerintem hihetetlenül szép. 
Ha valaki az a típusú ember, aki szeret a borító alapján könyvet választani, akkor szerencséjére azért nem jár rosszul a könyvvel. (Ilyet nyilván nem tesz senki, de a rend kedvéért azért leírtam. J)


Mivel a karaktereket azon az egy napon követjük végig, ezért az életükbe csak részlegesen látunk bele. A történetek, elmesélések alapján van viszonyítási alapunk, hogy ki honnan indult és a személyiség fejlődés milyen szakaszára jutott el a könyv végére, azonban én mindezek ellenére sem tudtam azonosulni egyik karakterrel sem.  
Nekem egy kicsit túl sok volt ez az egész, hogy hirtelen…egyik pillanatról a másikra olyan mértékben szerelmes lehetek valakibe, hogy ez a momentum az életemet megváltoztatja, de a mondanivalója ennek ellenére azért tetszett a könyvnek. Az a gondolat, hogy minden pillanatban tudatosan jelen kell lennünk az életünkben, hiszen egy apró mozzanat megváltoztathat mindent, szerintem hihetetlenül nagy igazság, abszolút tudok vele azonosulni. Maga az alaptörténet és csomagolás valószínűleg azért nem hatott rám kellő mértékben, mert talán már túl „öreg” vagyok ehhez a könyvhöz. J De ennek ellenére abszolút tudom javasolni mindenkinek. Azoknak is, akik szeretnének egy apró kis könnyed „mesét” olvasni felnőttként a témáról és azoknak a fiataloknak is, akik éppen abban a korban vannak, amikor az ilyen jellegű történetek mély benyomást tudnak tenni rájuk. 

2017. október 15., vasárnap

Valami kezdődik...


A mai nap nagy jelentőséggel bír számomra. Végre nekikezdek egy hatalmas álmom megvalósításához...elkezdem a saját blogom. Már nagyon régóta tervezem, hogy könyvekről írjak, de eddig valahogy nem volt hozzá bátorságom. Mos azonban úgy éreztem, hogy itt az ideje! Remélem tetszik majd nektek, fogadjátok tőlem sok szeretettel. És ne feledjétek....csak olvassatok!