Soman Chainani: Szörnyek ​és Szépek - Tizenkét borzongató mese + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Jók és Rosszak Iskolája szerzője, Soman Chainani ismét a fantázia világába kalauzol el bennünket. Ezúttal ismert, klasszikus mesék átiratait olvashatjuk tőle, melyek a borzongatás jegyében íródtak. A horror műfaját kevésbé szeretőknek, de Halloween idején rémségekre vágyóknak ajánljuk. És ne feledjétek, ha velünk tartotok a turné során, lehetőségetek van szert tenni egy példányra a könyvből!

Azt hiszed, hogy ismered a régi meséket? Tévedsz. Semmit sem tudsz róluk.

A Jók és Rosszak Iskolája című népszerű sorozat szerzője, Soman Chainani ezúttal tizenkét klasszikus mesét írt át, úgy, hogy azok a mai fiatalokat is megszólítsák. A különleges hangulatú történetek mintha lelkünk legbelső zugait is ismernék, mintha közvetlenül rólunk és hozzánk szólnának…

A borzongató történetek lázadó főhőseit rejtélyes, varázslatos világ veszi körül. Mindegyikük azért küzd, hogy feltárja a szívében rejtőző igazságot, amely az élet titkát rejti… na meg a halálét.

A herceg, akit minden este meglátogat valaki…

A szépséges lány, aki úgy küzd, mint egy szörnyeteg…

A fiú, aki elhatározza, hogy nem lesz áldozat…

A boldogsághoz vezető ösvény, amely eltűnik… és később újra előbukkan.

Lapozz tovább, ha mersz…

Ahogy egy kicsit borongósabbra fordul az időjárás, nekem is kedvem támad némi borzongató olvasmány után nézni. Alapjáraton nem vagyok horror rajongó (ennek ellenére rendszeresen látogatom a mozikat, mert Miklós imádja a műfajt), de nem azért, mert félek tőlük. Inkább az az oka, hogy ritkán találok olyat, ami tényleg elgondolkodtat és hatással van rám.  

Soman Chainani könyve az első pillanattól kezdve tetszett, egyrészről imádom a mesék különböző átiratait, másrészről kíváncsian vártam, hogy mivel rukkol elő a szerző, hogyan csavar egyet a már jól ismert meséken úgy, hogy azok igazi, hátborzongató élményt nyújtsanak. 

A Szörnyek ​és Szépek egy érdekes, izgalmas és olvasmányos ifjúsági könyv. A könyv hangulata egyedi, néhol kicsit furcsa és groteszk, máshol pedig meglehetősen izgalmas. Ugyan nem tetszett minden történet egyformán, de egyáltalán nem bántam meg, hogy sorra kerítettem. Bevallom kicsit másra számítottam, azt hittem, hogy sokkal borzongatóbb és horrorisztikusabb élményben lesz részem. Ez azonban nem így volt. A mesék egyáltalán nem voltak félelmetesek, bár azt is be kell vallanom, hogy néha elképesztő módon meghökkentettek, így mindenképpen érdekes komfortzónából kilépésnek bizonyult. 

A kötet 12 ismert Grimm mesét dolgozott fel 21. századi köntösben. Soman Chainani szerint a legtöbb mese eredeti célja nem a szórakoztatás, hanem az útmutatás. Állítása szerint ezek a történetek olyan élethelyzeteket dolgoznak fel, amelyekkel egyszer mindenkinek szembe kell néznie. Így sokszor félelmetesek és nyugtalanítóak, pontosan úgy, ahogyan a való világ is az. Ebben könyvben azonban az volt a célja, hogy olyan módon írja át ezeket az ismert történeteket,  hogy azok a körülöttünk lévő világra reflektáljanak a mai olvasó számára. Ezekkel a történetekkel az író leginkább az útkereső kamaszokat és a felnőtteket kívánja megszólítani.

Ahogy általában az lenni szokott egy ilyen jellegű kötetben, nem minden történet egyforma. Vannak szerethetőbb és kevésbé szerethető történetek is. A mesék határozottan újszerűek voltak, Soman Chainani érezhetően beemelt olyan modernkori kérdéseket és problémákat, mint a bőrszín vagy éppen a feminizmus kérdése. De megjelenik benne a családi kötődések, a szabad szerelem és a felnőtté válás kérdése is. 

Ezek egyes esetekben érdekes pluszt adtak a történetnek, egy újabb szintre emelték a már jól ismert történetet. Azt azonban fontos kiemelni, hogy ez az újszerű megközelítés nem minden mesének állt jól, néha kissé erőltetettnek hatott a végeredmény. Míg Pán Péter, vagy Jancsi és Julisa történetét kifejezetten kedveltem, addig Rózsapiros meséjével egyszerűen nem tudtam mit kezdeni. 

A kötet nyelvezetét nehezen szoktam meg, általában jobban szeretem a lírai mondatokat, én úgy érzékeltem, hogy itt inkább a hétköznapi lazább szövegstílus dominált. Ez persze nem feltétlen baj, hiszen a kötet nem titkolt célja, hogy a fiatal korosztályt szólítsa meg és számukra nyújtson érdekes és izgalmas olvasmányélményt. 

A könyv legnagyobb erőssége talán az, hogy minden egyes mesében van legalább egy momentum,  amely elgondolkodtatja az olvasóját. Vajon mennyire fontos a bőrszín? Mit tegyünk, ha nem akarunk áldozatokká válni?

Úgy érzem, hogy a kötet határozottan kíván némi nyitottságot  az olvasójától. A történetek ugyan érdekesek és sokszor izgalmasak, de ha valakit nem érdekelnek a fentebb is említett témák, akkor vélhetően nem fogja élvezni a könyv olvasását. De ha egy kicsit el tudunk szakadni a megszokástól, akkor tényleg egy érdekes élményben lehet részünk. 

A könyvben szereplő illusztrációk nagyszerűek, rengeteget hozzáadnak az olvasás élményéhez. A kötet egy igazán remek és minőségi kiadvány, csak gratulálni tudok a kiadónak érte. 

Összességében érdekes élmény volt Soman Chainani kötete. Új kedvencet ugyan nem avattam, de jó kis komfortzónából kilépős olvasmány volt. Ha szeretitek a meghökkentő történeteket, vagy az újszerű köntösbe csomagolt jól ismert meséket, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a könyvnek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/3,9

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Játékunkban a könyvből hozunk rövid idézeteket – minden meséből csak egyet. A feladatotok, hogy kitaláljátok, az idézetek mely ismert, klasszikus mese átiratából származhatnak (pl. Hófehérke, Rumpelstiltskin).

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“- Milyen játékot akarsz játszani?

- Azt akarom, hogy találd ki a nevemet - feleli az ördög. - Ha helyes a válasz, akkor segítek neked.”

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

11.04. Readinspo

11.06. Könyv és más

11.09. Hagyjatok! Olvasok!

11.12. KönyvParfé

11.14. Csak olvass!

11.16. Dreamworld

11.18. Szembetűnő

Read More

Julie Murphy: If ​the Shoe Fits – Én, a cipő meg a nagy Ő + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Julie Murphy rajongók legnagyobb örömére, az írónőnek már a harmadik könyve olvasható magyarul. Legújabb kötete, az Én, a cipő meg a nagy Ő a Menő Könyvek gondozásában jelent meg. Tartsatok velünk, ismerjük meg közösen Cindyt, aki a történet szerint az első és egyetlen plus-size versenyző a valóságshow történetében. Kukkantsunk be együtt egy párválasztó műsor kulisszái mögé és ha nektek kedvez a szerencse a kiadónak köszönhetően meg is nyerhetitek a kötetet. 

Cindy imádja a cipőket, egy helyes masni vagy egy divatos sarok az önkifejezésének az eszköze. Divatmegszállottként és molett lányként sosem talál rá illő dizájner-ruhadarabokat, de a cipők sosem hagyják cserben.

Amikor megszerzi a tervezői diplomáját, nem tudja, mihez kezdjen, és hazaköltözik a mostohaanyjához, Erica Tremaine-hez, a világ legnagyobb párkereső valóságshowjának produceréhez. Amikor az utolsó pillanatban kiesik egy lány a műsorból, hirtelen Cindy kerül a rivaldafénybe. Talán ha megvillantja a tévében a menő cipőkollekcióját, akkor az lökést jelenthet a karrierjében is. És addig is miért ne randizgasson a partiképes nagy Ő-vel?

De mivel ő az első és egyetlen plus-size versenyző a műsorban, egyik napról a másikra kész szenzációvá és a testpozitivitás ikonjává válik. És ami még elképzelhetetlenebb: valóban beleszeret a hercegbe! Cindy ad egy esélyt a sorsnak, hogy a kétértelmű bókok, az alattomos műsorkészítők és a kétszínű játékostársak ellenére végig tudja vinni ezt az egészet, úgy, hogy a szíve nem törik darabokra a kalandos út során.

Julie Murphy neve ugyan elsőre nem volt számomra ismerős, de ahogy utánanéztem az írónő munkásságának rájöttem, hogy ez már a harmadik könyve, amely megjelent kis hazánkban. A másik két regényét ugyan nem olvastam, de az Én, a cipő meg a nagy Ő című írását nagy lelkesedéssel vártam. Jómagam sem vagyok egy karcsú nádszál és viszonylag kevés női plus-size főszereplőt ismerek, így nagyon kíváncsian vártam Cindy történetét. Ugyan én nem nézek általában A Nagy Ő típusú műsorokat, de Dancsó Petit nagyon csípem, így ha valami ilyen jellegű műsor indul, akkor nagyjából ismerem a főbb eseményeket az ő videóiból. (Amúgy nagyon vicces, mert miközben olvastam Julie Murphy regényét, néha az agyamban felcsendült a Jákob Zoli és a tűzpiros Ferrari című dal ezen egyetlen sora.) De alapvetően nem érdekelnek ezek a valóságshowk. Az viszont mindig meglep, hogy Amerikában például mekkora múltja van az ilyen műsoroknak és mennyi évadot megélt náluk például A Nagy Ő. Így biztos vagyok  benne, hogy ez a regény nagy népszerűségnek örvend. Az sem lepne meg, ha film változat készülne egyszer belőle. :)

A történet szerint Cindy bekerült egy ilyen versenybe, ahol több másik lánnyal versengeni kezd egy fiatal férfi szerelméért. Ami azonban kezdetben remek lehetőségnek és jó reklámnak tűnt számára, az nagyon gyorsan valósággá válik. Megkedveli a fiút, ez pedig sokkal bonyolultabbá teszi a dolgokat. De vajon mi a valóság és mi az, ami csupán a műsornak szól? Képes lesz Cindy végigcsinálni a műsort anélkül, hogy összetörne a szíve? 

Az Én, a cipő meg a nagy Ő egy kedves és szerethető romantikus történet egy divatbolond fiatal lányról, aki plus-size mérete miatt kuriózumnak számít a valóságshowk történetében. Minden egyes oldaláról süt a testpozitivitás gondolata, nagyon fontos üzenetet hordoz. Attól még, hogy valaki súlyfelesleggel küzd, még pontosan ugyanolyan ember, mint bárki más. A szépség mércéje nem a soványság, egy kerekdedebb hölgy is lehet brutál szexi. Mindennek az alapja az önbizalom és a kisugárzás. Ha valaki jól érzi magát a bőrében, akkor ezt az egész világ látni fogja rajta. Nagyon szerettem, hogy Cindy karakterén keresztül milyen fontos témákra hívja fel a figyelmet az írónő. A stressztől kezdve, ha valaki leül az ember mellé és kényszeresen elhúzódik, hogy biztosan elég helyet hagyjon a másiknak egészen addig, hogy bátornak titulálják ha egy merészebb ruhát húz fel egy randira. A testpozitivitás egy brutál fontos téma, hiszen rengeteg fiatal nő/férfi küzd önértékelési gondokkal. Sokan küzdenek étkezési zavarral, mert úgy érzik, hogy nem elég szépek, vagy nem elég vékonyak. Ez pedig nonszensz. Hiszen manapság már 42/44-es, vagy akár 46/48-assal mérettel is brutál csinosnak érezheti magát az ember. Persze régen ez más volt, nagyobb méretben alig lehetett ruhát találni, de manapság azért az én meglátásom szerint könnyebb a vásárlás (Legalábbis számomra biztosan az). Szóval az biztos, hogy az irány jó, de még hosszú út áll a társadalom előtt. 

Ahogy írtam, a testpozitív gondolkodás nagyon fontos, és 1000%-ig kiállok amellett a vélemény mellett, hogy soha senkit sem szabad bántani, megalázni a kinézete miatt. Viszont amikor szóba kerül a testpozitivitás gondolata, megjelenik egy olyan érvrendszer is, aminek egyes elemeivel szintén egyet tudok érteni. Ez pedig többek között az egészség kérdése. Kérlek ne kövezzetek meg, ahogy írtam, én sem vagyok vékony. De szerintem amellett, hogy hihetetlenül fontos az, hogy az ember ne sanyargassa magát értelmetlen és veszélyes diétákkal, fontosnak tartom azt is, hogy ne hagyja el magát. Hogy figyeljen önmagára és az egészségére. Nem azt mondom, hogy nem férhet bele egy extra cheesy sajtburesz, vagy egy nutellás palacsinta. Csak azt, hogy fontos, hogy az ember mértéket tartson. És persze, rengeteg olyan probléma van, ami miatt hirtelen meghízhat az ember. Legyen szó hormonális problémákról, vagy erős gyógyszerekről, ezekbe nem is szeretnék belemenni. Csak a könyv olvasása közben eszembe jutott, hogy mennyire mélyen egyetértek a mondanivalójával, mennyire fontos, hogy senki se érezze magát rosszul a súlya és/vagy a ruhamérete miatt mégis mennyire hiányzott nekem belőle ez a plusz narratíva. 

Julie Murphy regénye bár sok minden nagyon tetszett, de számomra kissé egyszerű és felszínes volt. Végig úgy éreztem, hogy csak kapargatja a felszínt, de igazán komoly mélységet nem adott a karaktereinek. Érezhetően Cindyre helyezte a hangsúlyt, ő volt az egyetlen olyan szereplő, akivel megfelelő mértékben foglalkozott. A műsorban szereplő lányok, a herceg, vagy a családja alig jelenik meg a történetben. Nekem összességében a 2000-es évekbeli romantikus filmek komplexitása jutott eszembe olvasás közben. Ami persze nem biztos, hogy probléma, hiszen nem minden történetnek kell, hogy súlya legyen, olykor elég az is, ha csak néhány egyszerűen befogadható dologra hívja fel az olvasó figyelmét. Én például ezt a regényt a Bábel után olvastam ezt a könyvet és hihetetlenül jól esett az egyszerűsége. És abban is biztos vagyok, hogy filmben is megnézném a történetet. :)

Sokáig úgy éreztem, hogy teljes mértékben tudok azonosulni Cindy karakterével, de aztán rájöttem, hogy talán mégsem állunk olyan közel egymáshoz. Mármint nyilván, bőven a plus-size kategória vagyok én is, de például soha nem kellett olyan dolgok miatt aggódnom mint neki. Én ha bemegyek egy boltba, nagy valószínűséggel találok 42/44-es ruhát. Számára azonban ez nagyobb kihívás. Nem kell aggódnom az övek miatt és úgy érzem, hogy kényelmesen elférnek mellettem az emberek a tömeközlekedésen. Így biztos vagyok benne, hogy sokkal nehezebbek számára a mindennapok. Így talán nem is igazán tudom teljesen átérezni azokat a küzdelmeket, amelyekkel szembesül. Az érzés hasonló, de a súlya nem összehasonlítható. Nagyon szerettem, a világhoz való hozzáállását és azokat az egyszerű, mégis nagyon fontos tanulságokat, melyeket az olvasó számára közvetített. Fontos, hogy ne csak a ruhák, hanem a divat is mindenkié legyen. Mindenki részesüljön belőle. Hiszen mindannyian szeretnénk csinosan és jól öltözködni, legyen szó 36, 44, vagy esetleg 48-as méretről. A ruha nem csak egy gönc, amit magunkra kapunk, sokszor a személyiségünk is megnyilvánul az öltözködésünben. Fontos, hogy mérettől és súlytól függetlenül mindannyian megtaláljuk azokat a darabokat, amelyet tényleg szívesen hordunk, nem csupán kényszerből. 

Ami igazán furcsa volt számomra, hogy a történetben bár a húszas éveiben járnak a szereplők, mégis sokkal inkább éreztem YA és nem NA történetnek. Spicy jelenetek egyáltalán nincsenek benne (hála égnek), és a szereplők sem tűnnek benne túlságosan komoly és kompetens felnőtt karakternek (bár amúgy talán az ember sokszor még 30 évesen sem érzi magát igazán felnőttnek).

A cselekmény kellemesen kiszámítható, ugyan azt is el kell ismerni, hogy teljesen más végkifejletre számítottam. Szerettem nagyon Cindy döntését és azt, hogy végül a szíve mellett a karrierjére is koncentrált. Továbbá az is kellemes csalódás volt számomra, hogy a valóságshow szereplőinek a viselkedése sokkal kevésbé volt klisés, mint vártam. Az pedig még nagyobb pirospont számomra, hogy Cindy családja, a mostohaanyja és mostohatesói nem emelkedtek, vagy inkább süllyedtek Hamupipőkés szintre. Tetszett, hogy a mese egyes elemei ugyan megjelennek a történetben, de nem egy szokásos Hamupipőke történetet kapunk, ahol a mostoha gonosz, a lányok meg elviselhetetlen hisztérikák. 

Ugyan volt néhány dolog, amit nem értettem benne, de mindezek ellenére jó kis olvasmányélménynek bizonyult. Szerettem Cindy történetét. 

A kötet rendkívül olvasmányos és összességében a fordítás is tetszett. Külön örültem annak, hogy a fordító nem erőszakolta meg az angol szleng szavakat és nem akart mindenáron magyar jelentést adni nekik. Például a fiatalok jelentős része (és például én is, pedig lassan boomernek számítok) használja a shippelni kifejezést, így nem is igazán lenne értelme ennek és az ilyen jellegű szavak lefordításának. A célközönsége biztos érteni fogja. 

Összességében a hibái és hiányosságai ellenére én kifejezetten szerettem Julie Murphy regényét, mely hihetetlenül fontos témát boncolgat. Ha szeretitek a romantikus történeteket és kíváncsiak vagytok milyen az, amikor egy plus-size versenyző küzd egy férfi szívéért egy műsorban, akkor ajánlom nektek a történetet. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is leshetsz a könyvbe. 

Nyereményjáték

Az Én, a cipő meg a nagy Ő című történet bizonyos tekintetben egy igazi Hamupipőke történet. Mindannyian jól ismerjük a mesét, Hamupipőke, amikor éjfélt üt az óra, elrohan, mielőtt megtörik a varázs. A cipője azonban a lépcsőnél marad. Ebben a játékban a hercegnek kell segítenetek megtalálni a cipellőt, de vigyázzatok, a gonosz mostoha csapdákat rejtett el. Nektek nincs más dolgotok, mint a megfelelő szót beírni a Rafflecopter megfelelő sorába. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

11.10.: Csak olvass!

11.12.: Utószó

11.14.: Hagyjatok! Olvasok!

11.16.: Szembetűnő

11.18.: Sorok között

11.20.: Spirit Bliss Sárga könyves út

Read More

Jane Austen: A ​klastrom titka + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyvek nemrég gyönyörű kiadásban jelentette meg Jane Austen életművének egy újabb darabját. A klastrom titka című kötet az írónő első befejezett regénye, de csak 15 évvel később, halála után került kiadásra 1818-ban. A történet főszereplője Catherine, egy fiatal és naiv “antihősnő”, akinek meg kell tanulnia elkülöníteni a való világot a képzelet világától. Tarts bloggereinkkel merüljünk el újra együtt Jane Austen világában,  és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri a kötet legújabb kiadását!

Jane Austen egy új oldalát villantja fel A klastrom titka című könyvében, amely halála után jelent meg. Ez az utolsó teljes regénye, amelyben roppant szórakoztató formában mutatkozik meg az írónő ironikus kifejezőereje.

Mint minden művében, itt is egy fiatal lány útját ábrázolja, akit kezdettől fogva "antihősnőként" mutat be. A sokgyerekes, nem kifejezetten jómódú családban felnőtt Catherine Morland semmi különleges tulajdonsággal nem dicsekedhet, sem nem bájos, sem nem tehetséges vagy szépreményű, csupán nagy csodálója a kor gótikus rémregényeinek.

Saját életére is úgy tekint, mintha irodalmi hősnő volna, és önnön jövőjét olvasná a fordulatos könyvek lapjain. A sors azonban nem tartogat számára sem szerencsés kimenetelű hintóbalesetet, amely során a semmiből felbukkanó lovag megmenti majdani szíve hölgyét, sem fényes bálokat, sem örökké tartó barátságokat. Catherine klastrombeli látogatása ugyan megcsillantja előtte a dermesztő kalandok lehetőségét - szellemjárta padlásszobákat, holttestnek ható viaszfigurákat, föld alatti cellákba zárt, elgyötört feleségeket, titkos csapóajtókat -, ám a regényes fordulatok és a romantikus titkok itt sem köszöntenek rá, Catherine mindössze némi élettapasztalattal gazdagodik. Ahogyan illúzióit vesztve kezdi megérteni a való életet, lassan kigyógyul romantikus csacskaságaiból, és igazi Austen-hősnővé válik: önismeretet szerez.

A jutalma nem marad el, Catherine új fejezetet nyithat egy immár kevésbé ábrándos-ijesztő történetben: a saját hétköznapi életében.

El sem tudom mondani nektek, hogy mennyire vártam, hogy végre sorra keríthessem Jane Austen A klastrom titka című regényét. Durva belegondolni, de végre elmondhatom, hogy olvastam az írónő összes teljesnek mondott regényét. Ha teljesnek mondott regényt mondok, akkor ezekre gondolok: Értelem és érzelem (1811), Büszkeség és balítélet (1813), A mansfieldi kastély (1814), Emma (1815), Meggyőző érvek (1818) és A klastrom titka (1818). A többi korai írása és a be nem fejezett regénye ugyan nem szerepel a bakancslistámon, de ez megváltozhat még a jövőben. Egyelőre örülök, hogy végre teljes képet kaptam a munkásságáról és elmondhatom, hogy mit gondolok az írásairól. Az abszolút kedvencem A meggyőző érvek és a Büszkeség és balítélet. És ne haragudjatok, hogy ezt mondom, de nekem az Értelem és érzelem tetszett a legkevésbé, őt követi A klastrom titka, A mansfieldi kastély és az Emma. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne zártam volna a szívembe a hősnőket. Mindegyik kötet remek olvasmányélmény volt és hihetetlenül boldog vagyok, hogy sikerült sorra kerítenem mindegyiket. No de, mielőtt teljesen elveszíteném a fonalat inkább vissza is térek az eredeti tárgyhoz, A klastrom titka című kötethez. 

A klastrom titka egy igazán kedves és szerethető történet egy igazi austeni "antihősnővel", aki a gótikus regények rabja, így olykor elragadja őt a képzelete.

Nagyon érdekes, hiszen tulajdonképpen szinte semmi egetrengető, vagy óriási dolog nem történik a cselekményben, mégsem unatkoztam egy másodpercig sem. Teljesen elvarázsolt a 19. század ezen szelete; Bath és a Northanger-i klastrom teljesen levett a lábamról. Már nem kellene meglepődnöm ezen, de Jane Austen mindig elvarázsol. Imádtam a kissé ironikus és szarkasztikus humorát. Szerettem, ahogy beleszőtte regényébe a gótikus történeteket. Austen ugyan bátorít minket az olvasásra, de óva int minket attól, hogy a képzelőerőnk elhatalmasodjon rajtunk. A korabeli társadalmi leírások, a jellemábrázolások zseniálisak. A társasági élet is nagyon érdekesen jelenik meg a regényben. Jane Austen tökéletesen bemutatja a vidéki életet és az ezzel kapcsolatos elfoglaltságokat. Szerettem olvasni Bath városáról és arról, hogy a pihenés alatt milyen módon kapcsolódtak ki az odalátogatók.

Kifejezetten szerettem az írónő narrációját és folyamatos kiszólásait. Bár úgy érzem, hogy abszolút érezhető, hogy ez az írónő első regénye (bár ahogy fentebb írtam, jóval később, csak a halála után jelent meg), de ez semmit sem von le az élvezeti faktorból. 

A szereplők igazán érdekesek és sokszínűek.Catherine egy rendkívül kedves és naiv karakter, aki Jane Austen többi hősnőjéhez viszonyítva talán egy kissé egyszerű és középszerű. A báját azonban pontosan ez a középszerűsége adja és talán az, hogy könyvmolyként könnyen tudunk azonosulni vele. Biztosan veletek is előfordult már, hogy egy-egy könyv elolvasása olyan mély és erős nyomokat hagyott bennetek, hogy az a mindennapjaitokra is hatással volt. Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal, hogy  még mindig várom a levelemet a Roxfortból és talán már ti is elképzeltétek, hogy egy általatok szeretett fantasy világban találjátok magatokat. Catherine az én szememben pontosan ugyanilyan álmodozó könyvmoly volt, aki olykor nehezen tudta elválasztani a képzeletet a valóságtól. A regények olyan mély nyomokat hagytak benne, hogy azok óhatatlanul is alakították a világnézetét és gondolkodását. Olykor túlságosan elragadta őt a képzelete, ez pedig nem egyszer bajba sodorta őt. Catherine ugyan nem rendelkezik túlságosan sok élettapasztalattal, de vitathatatlanul jószándékú és kedves karakter, aki általában mindig a legjobbat feltételezi másokról. Az olvasó már néha fogja a fejét, hogy még mindig nem veszi észre, hogy milyen emberek is veszik őt körbe, de ez is csak azt bizonyítja, hogy ő annyira jó, hogy egyszerűen meg sem fordul a fejében, hogy valaki rossz szándékú legyen. 

Ahogy haladunk azonban előre, a fiatal lány egyre jobban megérti az emberek természetét és egyre inkább megtapasztalja a zord valóságot. Rájön arra, hogy az élet olykor bonyolultabb, mint a regények lapjain és arra, hogy nem mindenki viselkedik egyenesen és őszintén. Olykor az emberek hazudnak, kétszínűek és nem mindenkinek egyezik az erkölcsi normája az övével. Szerettem látni a fiatal lány fejlődését és természetesen az utolsó  másodpercig drukkoltam, hogy végül révbe érjen. 

A regényben megjelenik bátyja, James is, aki bár idősebb nála, de naivságban nem marad el testvérétől. 

Az első pillanattól kezdve éreztem, hogy Catherine és Henry Tilney nagyszerű párost alkotnának. Gondolkodásmódjuk hasonló, csupán annyi a különbség kettejük között, hogy Henry kicsit életrevalóbb karakter és könnyebben felismeri mások szándékait. Szarkasztikus stílusa miatt nagy kedvenc lett számomra, szerettem nagyon a megnyilvánulásait. 

Isabella Thorpe tulajdonképpen Catherine tökéletes ellenpólusa. Egy igazán csinos és manipulatív leányzó, akinek az egyetlen célja, hogy vagyonos férjet találjon. Mivel mindenkinek azt mondja, amit az illető hallani szeretne, így rendkívül népszerű. Catherine és bátyja is azonnal a szívébe zárja. Nagyon ellenszenves karakter, az első pillanattól kezdve őszintén bíztam benne, hogy Catherine meglátja végül igaz valóját. Megismerjük még Eleanor Tilney karakterét, aki sokkal megbízhatóbb és őszintébb barátnak bizonyul. 

A kötet tulajdonképpen egy igazi felnövés történet. Hiszen Catherine szép lassan rájön arra, hogy olykor féken kell tartani a fantáziáját. Megtanulja kezelni a különböző élethelyzeteket és szép lassan felismeri az emberek igaz valóját. Ahogy haladunk előre, úgy válik egyre magabiztosabbá és erősebbé. Végül pedig rálép a boldogsághoz vezető útra. 

Nagyon imádtam ezt a csodálatos kiadást, biztos vagyok benne, hogy kiemelt helye lesz a kötetnek a polcomon. Imádom, hogy milyen szépen mutatnak a Jane Austen regények együtt és nagy lelkesedéssel várom, hogy az Örök kedvencek sorozat milyen regénnyel örvendeztet minket legközelebb. 

Összességében tetszett Jane Austen A klastrom titka című regénye, de az életművet tekintve nem sikerült dobogós helyet elérnie nálam. Kellemes olvasmány volt és bár szerettem a kötet hangulatát, néha kifejezetten idegesítettek a szereplők. Egyértelmű kedvenc karaktert ugyan nem tudok választani, de Henry és Catherine karakterét is a szívembe zártam. Hihetetlenül boldog vagyok, hogy végre sorra kerítettem Austen ezen művét is, és végre elmondhatom magamról, hogy olvastam a regényeit (legalábbis azokat, amelyeket a bejegyzésem elején felsoroltam). Ha szeretitek Jane Austen munkásságát akkor semmiképpen se hagyjátok ki A klastrom titkát sem. Ha pedig most kezdtek ismerkedni a regényeivel, akkor bátran ajánlom ezt az írását kezdésnek. Olvassátok, szeressétek!

Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Northanger_Abbey
https://hu.wikipedia.org/wiki/Jane_Austen

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A klastrom című kötet jelentős része Bath városában játszódik, így ebben a játékban erre a városra koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy hozzá kapcsolódó kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Bath városát az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. No de melyik évben?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

09.08.: Csak olvass!

09.10.: Szembetűnő

09.12.: Könyv és más

09.14.: Spirit Bliss Sárga könyves út

Read More

E. M. Forster: Szoba ​kilátással + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyvek egy talán méltatlanul elfeledett klasszikust hozott el a magyar olvasóknak új köntösben, s Blogturné Klub három bloggere vállalkozott arra, hogy veletek együtt újra felfedezze E.M. Forster regényét. Tartsatok velünk, ismerjük meg Lucy Honeychurch történetét! A turnéval tartva pedig - ahogy lenni szokott - megnyerhetitek a kötet egy példányát.

"Ezt a könyvet ajánljuk Jane Austen és Louisa May Alcott szerelmeseinek a méltatlanul elfeledett rokon lélek E. M. Forstertől."

Lucy Honeychurch egy jómódú angol család lányaként éli unalmas hétköznapjait, mígnem nagynénjével, Charlotte-tal ellátogatnak Firenzébe. Addigi eseménytelen élete kibillen az egyensúlyából, amikor a Bertolini panzióban, ahol a szobájából pompás kilátás ugyan nem tárul elé, de megismerkedik az extravagáns Eleanor Lavish regényíróval, Mr. Beebe lelkésszel, a kíváncsi Mr. Emersonnal, illetve szenvedélyes és különc fiával, George-dzsal.

Lucy és George kalandosan szövődő románca még mielőtt elkezdődhetne, véget is ér, mert a lány hazautazik. Otthon viszont azon kapja magát, hogy az intenzív, különleges olaszországi út után az Edward korabeli Anglia szürkének és örömtelennek bizonyul számára.

Amikor Cecil, a fölényeskedő és sznob fiatalember eljegyzi Lucyt, a jövendőbeli fiatalasszony kitartóan tűri vőlegénye viselkedését, míg egy nap George újra felbukkan, és sikeresen Lucy közelébe férkőzik, azonban a lány maga elől is titkolja valódi érzelmeit…

Mindig is szerettem az angol irodalmat, E.M. Forster neve pedig természetesen nem ismeretlen számomra. A munkásságát azonban még nem igazán ismertem, így mikor megláttam, hogy a Szoba kilátással egy új, vibráló rózsaszín kiadásban jelenik meg, egy másodpercig sem tétováztam, azonnal a kívánságlistámra pakoltam a kötetet. A fülszöveg érdekesnek tűnt, az pedig, hogy Jane Austen és Louisa May Alcott szerelmeseinek ajánlják csak tovább fokozta az elvárásaimat. 

A Szoba kilátással egy 1908-ban megjelent regény, mely egy fiatal nőről szól, az angliai Edward-korszakban Olaszországban és Angliában játszódó történet egyszerre romantikus és humoros kritika az angol társadalomról a 20. század elején.

A könyv egyik legnagyobb erőssége a társadalmi korrajz. E.M. Forster érdekes és izgalmas karaktereket vonultat fel regényében, akik nagyon jól bemutatják a korabeli vidéki arisztokrácia viselkedését és azt az attitűdöt, ahogy egyesek viseltetnek mások iránt, ha nem tartják megfelelőnek a társadalmi státuszukat és, vagy a viselkedésmódjukat. 

Vannak, akik rendkívül gőgösen viselkednek, az alacsonyabb rangúakat lenézik még akkor is, ha közben a nevükön kívül semmi mást nem tudnak már felmutatni. Mások folyton szenvednek, vélt, vagy valós igazságtalanságokon puffognak, az egyetlen gyógyír számukra pedig a figyelem. Vannak, akik borzasztóan viselkednek, a rangért bármire képesek a behízelgő modorukkal, még mások csendesen szemlélik az eseményeket. Persze szerencsére rengeteg szerethető és szimpatikus karaktert is megismerhetünk, így tényleg elmondhatjuk, hogy a jellemek sokszínűsége terén abszolút nincs hiány.

Érdekes volt látni, hogy mennyire merev az arisztokrácia viselkedése. Talán az olasz út mutatta be legjobban a különbséget az emberek között. Legyen szó kirándulásról, a Santa Croce látogatásáról és az egyes művészeti alkotások befogadásáról, vagy egy egyszerű szoba csere és ablaknyitás kérdésről. Furcsa és fárasztó volt még olvasni is ezeket az abszurd ellentéteket és azt, hogy egyesek számára mennyire fontos volt a formalitás kérdése még akkor is, ha az szemben állt a józan paraszti ésszel. Mesterkélt és modoros volt egyes szereplők viselkedése, én bevallom, olykor még a szememet is forgattam annyira nehezen viseltem ezt. 

Érdekes volt látni, az egyes párbeszédeket, Lucy vívódását, vagy Cecil és George viselkedését. Azonban sajnos nem kerültek közel hozzám a karakterek. Végig úgy éreztem, mintha kartávolságban állnának tőlem. Igyekeztem magamhoz ölelni őket, de végül távoli ismerősként váltunk el egymástól. Vitathatatlan, hogy Lucy komoly fejlődésen megy keresztül, érdekes volt látni, hogy miként nyílt ki és jutott el arra a felismerésre, hogy mi is lenne a jó számára. 

A fiatal lány láthatóan és érezhetően más volt, mint a többiek. Láthatóan a szigorú társadalmi normák fullasztóan hatottak rá. Egyre kevésbé találta a helyét az adott milliőben. Olaszország jó hatással volt rá elkezdett kinyílni, de visszatérve Angliában újra a megfelelési kényszere helyeződött előtérbe. 

Vele szemben áll George és Cecil, két fiatal férfiú, akikben talán annyi a közös, hogy mindketten oda vannak a lányért. Cecil egy klasszikus úrifiú, aki minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, ami a mai, modern nők számára megvető lehet. Elsőre úgy tűnhet talán, hogy a társat, egyenlő partnert keres, de szép lassan kiderül, hogy csak egy tipikus sznob, akinek erős elképzelése van arról, hogy hol is van a nő helye. Ezzel szemben George egy erősnek tűnő, mégis érzékeny lélek, aki szinte kivirágzik Lucy társaságában. Az arisztokrácia szemében azonban ő és az édesapja furcsa, idegen lény, így nagyon kevesen vannak róluk pozitív véleménnyel. Egyszerű, ámde kedves emberek, akik tisztában vannak a világ hibáival, így vélhetően az arisztokráciáról is megvan a maguk sajátos véleménye. Az ilyen emberek sokszor peremre kerültek, hiszen ez a réteg soha nem állhatta, ha esetleg bírálják őket. 

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább a visszafogott humora és érdekes társadalmi korrajza az, ami megragadja az olvasóját. Bár számomra sem Jane Austen, sem pedig Louisa May Alcott hangulatát nem idézte, mégis kár lett volna kihagyni. Nem bántam meg, hogy elolvastam, de bevallom, túlságosan mély nyomokat nem hagyott bennem. Az viszont simán benne van a pakliban, hogy megnézem az 1985-ös adaptációt. Meglestem a szereplőgárdát és hihetetlenül birizgálni kezdte a fantáziámat. El tudom képzelni, hogy filmvásznon érdekesebb lesz számomra a történet, mert úgy talán kevésbé lesz ennyire unalmas és vontatott a cselekmény. 

Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam ezt a regényt, hiszen fontosnak tartom, hogy egyre több és több klasszikus művet ismerjek meg. Ugyan E. M. Forster elsőre nem nyűgözött le, de abszolút nem zárkózom el a további műveitől. Ha szeretitek az ilyen jellegű regényeket, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a műnek. 

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A 19. századi angol irodalom bővelkedik a nők társadalmi helyét és jogait is firtató regényekben, melyek ügyesen csomagolva sok esetben öltöttek testet romantikus történetben. Mostani játékunkban ilyen könyveknek eredünk nyomába. Minden állomáson találtok egy-egy fülszöveg(részlet)et, a feladatotok pedig, hogy a szerzőt és a könyv címét is beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

FÜLSZÖVEG

Anne Elliot huszonhét éves korára már beletörődött, hogy körülményei a vénlányok sorsára kárhoztatják. Annak idején családja és barátai lebeszélték arról, hogy egy bizonytalan jövőjű, összeköttetések híján csak saját tehetségére utalt fiatal tengerésztiszt felesége legyen. Az egykori szerelmesek nyolc év után találkoznak ismét, véletlenül. Wentworth kapitány azóta fényes pályát futott be, meggazdagodott, s most, hogy a napóleoni háborúk befejeződtek, le akar telepedni, családot alapítani. Leendő feleségével szemben mindössze egy követelményt támaszt: bárki lehet – csak Anne Elliot nem…

a Rafflecopter giveaway

A turné menete

07.18. Szembetűnő

07.21. Spirit Bliss Sárga könyves út

07.24. Csak olvass!

Read More

Jane Austen: Emma + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyvek nemrég gyönyörű kiadásban jelentette meg Jane Austen életművének egy újabb darabját. Az Emma című kötet az utolsó, még életében megjelent regénye az írónőnek, mely 1814 januárja és 1815 márciusa között született. Különlegessége, hogy a főszereplő karaktere igazán megosztó személyiségnek számított, még maga Jane Austen is úgy nyilatkozott róla, hogy egy olyan főhősnőt teremtett, akit valószínűleg csak ő fog kedvelni. Tarts bloggereinkkel a turnén, derítsük ki együtt, hogy mennyire is kedvelhető Emma karaktere és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri a kötet legújabb kiadását!

Emma Woodhouse szellemes és gyönyörű hajadon, aki előszeretettel játssza a kerítő szerepét, ő maga azonban elszántan szembeszegül a házassággal. S bár apjának megfogadja, hogy felhagy a házasságszerzéssel, szeleburdi természete nem engedi, hogy lemondjon erről a kitűnő társasági szórakozásról. Ám ahogy egyre újabb délceg ifjak legyeskednek körülötte, mintha a minden lében kanál lányban is felcsapna a vágy - de vajon kihez vonzódik leginkább: a romantikus Mr. Eltonhoz? Netán a kalandor Mr. Churchillhez? És vajon a környékbeli lányokon kívül Emma számára is tartogat a sors szerelmet?
Az események középpontjában három ifjú pár félreértéseken és viszályokon át győzedelmeskedő szerelme áll. A színtér, a környezet itt is ugyanaz, mint a többi Austen-regényben: vidéki angol úriházak, amelyek úgy élik derűsnek és kiegyensúlyozottnak látszó életüket, mintha az országnak semmi köze sem volna a Csatorna túlsó oldalán dúló napóleoni háborúkhoz.

El sem tudom mondani nektek, hogy mennyire vártam, hogy végre sorra keríthessem Jane Austen Emma című regényét. Egyrészről lassan, de biztosan haladok az írónő teljes életművének a megismeréséhez, így természetesen minden lehetőséget megragadok, hogy újabb és újabb főhősökkel ismerkedhessek meg, másrészről pedig bevallom, hogy ezt a kötetet akkor is elolvastam volna, ha nem érdekelne különösebben Austen munkássága, hiszen az Emma név különösen kedves a szívemnek. Az pedig, hogy a főhős egy igazán megosztó karakter, pedig csak a hab a tortán. Olyan sokat hallotam már Emma Woodhouse karakteréről és arról, hogy mennyien utálják őt, hogy fokozott kíváncsisággal fordultam a regény irányába. Már sokszor mondtam nektek, hogy a Büszkeség és balítélet volt az első regényem az írónőtől és azóta sem tudta semmi letaszítani a trónról. Eddig 4 regényét olvastam el az írónőnek, a fentebb említett kedvencem mellett a Meggyőző érvek volt még az, ami igazán belopta magát a szívembe. Az Emma az ötödik elolvasott regényem és azt kell mondanom, hogy ha új kedvencet nem is avattam. de igazán megszerettem a kötetet. 

Az Emma, Jane Austen utolsó, még életében megjelent regénye 1814 januárja és 1815 márciusa között született, és pár hónapra rá ki is adták. A várakozások ellenére kissé fanyalogva fogadta a közönség. Volt, aki azt kifogásolta, hogy nem annyira szórakoztató, mint a Büszkeség, míg mások A mansfieldi kastélyban tapasztalt példás erkölcsösséget hiányolták. De összességében Emma személyisége is megosztó volt, és Jane Austen is úgy fogalmazott egyik levelében, hogy most egy olyan hősnőt teremtett, akit valószínűleg csak ő fog kedvelni. 

A többi regényben szereplő karakterrel szemben Emma Woodhouse személye és élethelyzete mondhatni tökéletes ellentétben áll, mert bár Elizabeth Bennethez hasonlóan ő is eszes, karakán, csinos és fiatal, de mivel egy gazdag birtok örököse, olyan jómódban és szabadon él, hogy nemcsak szüksége, kedve sincs férjhez menni. Édesapjával él kettesben a családi birtokon és mivel édesanyja korán elhunyt, nővére pedig már megházasodott, így korán a ház úrnőjévé avanzsálódott. Megszokta, hogy mindig mindenki ajnározza és szeretettel fordul felé, hibátlannak látják és végtelenül elnézőek vele szemben. Mivel sok esetben tévedhetetlennek érzi magát, így nehezen lehet meggyőzni arról, ha téved. A történet fő konfliktusforrásait pedig pontosan ez, vagyis tulajdonképpen Emma személyisége adja. Nem rosszindulatú, a galádság távol áll tőle, de tagadhatatlanul többnek és jobbnak érzi magát, mint amennyire indokolt. Ugyan nem tervez férjhez menni, de a házasság intézménye fontos számára, így kerítőnőként igyekszik terelgetni a barátait az oltár felé. A konoksága rengeteg problémát okoz, ballépései miatt kínosabbnak kínosabb pillanatok születnek. Az események középpontjában három ifjú pár félreértéseken és viszályokon át győzedelmeskedő szerelme áll, de természetesen nem minden szereplő egyformán szimpatikus. Vannak karakterek, akik nem csak Emmának, hanem talán az olvasónak sem szimpatikusak, másokat pedig örökre a szívünkbe zárunk. A történet legnagyobb  vesztese talán Harriet Smith, az a fiatal lány, akit Emma legjobb barátnőjéve fogad. Igyekszik őt összeboronálni ígéretesebbnél ígéretesebb férfiakkal, de próbálkozásai rendre balul sülnek el. Kínosabbnál kínosebb helyzeteket teremt Emma ebbéli vágya, konoksága és csőlátása rengeteg szívfájdalmat okoz. De természetesen ahogy az lenni szokott, végül minden a helyére kerül és mindenki megtalálja a párját. Végül Emma önmagát is meglepi azzal, hogy  hogy érzéseket kezd el táplálni egy régi jó barát iránt. Talán mégsem olyan biztos, hogy egy férfi sem tud a szívébe férkőzni? Tagadhatatlan és vitathatatlan Emma jellemfejlődése, szerettem látni, hogy tanul a hibáiból és szép lassan eljut arra a szinre, hogy képes legyen meglátni a fától az erdőt. 

Nagyon érdekes, hiszen tulajdonképpen szinte semmi egetrengető, vagy óriási dolog nem történik a cselekményben, mégsem unatkoztam egy másodpercig sem. Teljesen elvarázsolt a 19. század eme szelete; az úriemberek látogatása, romantikus séták a parkban, vacsoraestek, szerelmek, csalódások, fellángolások és gyötrelmek. Jókat derültem Mr. Woodhouse folyamatos aggodalmain, imádtam, hogy mindig sopánkodott valami miatt. Lehet, hogy csak jókor kapott el a regény, de én nagyon szerettem Emma mesterkedéseit. Jókat derültem azokon a pillanatokon, amikor meg kellett bírkóznia az általa okozott károkkal, de mentségére legyen mondva, megtett minden tőle telhetőt, hogy enyhítse barátnője fájdalmait. Szerettem a vitáit George Knightley-val és az első pillanattól kezdve szerettem volna együtt látni őket még a nagy korkülönbség ellenére is. Mr. Knightley volt az egyetlen, aki tisztán látta Emma hibáit, de természetesen az erényei sem voltak láthatatlanok a számára. Józanságával és barátságával igyekezte a fiatal lányt terelgetni, aki sokszor csak azért is ellent mondott neki, hogy bosszantsa. Ugyanakkora az első pillanattól kezdve tagadhatatlan és vitathatatlan, hogy sokat jelent számára az úr barátsága. Szerettem, ahogy kiegészítették egymást. Mr. Knightley józansága, egyenes jelleme és kedvessége igazán belopta magát a szívembe, az egyik kedvenc Austeni főhösömmé avanzsálódott. 

A történet rengeteg érdekes és izgalmas mellékszereplőt vonultat fel. Személyes kedvencem Mrs. Weston és Jane Fairfax volt, de mindenki tartogat valamilyen izgalmat az olvasó számára. 

Bevallom nektek, mivel túl sok minden nem történt a cselekményben így olykor azon kaptam magam, hogy kissé elkalandozik a gondolatom valamilyen teljesen másik irányba. A történet olykor kissé terjengőssé vált, nehezen vettem rá magam arra, hogy figyeljek. Olykor kissé túlírtnak éreztem és sokszor eszembe jutott, hogy igazából semmi baj nem történt volna, ha néhány oldal, vagy akár néhányszáz oldal kimaradna. 

A társasági élet amúgy nagyon érdekesen megjelenik a regényben. Jane Austen tökéletesen bemutatja a vidéki életet és az ezzel kapcsolatos elfoglaltságokat. Szerettem olvasni arról, ahogy a hölgyek sétálgattak, vagy éppen arról, ahogy kombináltak és pletykálkodtak. Mindig lenyűgöz az emberek viselkedése, mindent megadnék azért, hogy egy rövid ideig élvezhessem a 19. századi báli szezon világát. 

Nagyon imádtam ezt a csodálatos kiadást, biztos vagyok benne, hogy kiemelt helye lesz a kötetnek a polcomon. Eddig ez a személyes kedvencem, valahogy első pillantásra beleszerettem a borítóba és magába a kiadásba. Olyan jó látni, hogy a kiadó ennyire a szívén viseli ezeknek a könyveknek a sorsát, őszintén bízom abban, hogy még sok ilyen nagyszerű és klasszikus történet kap majd új köntöst. Én biztos benevezek majd az összesre. Természetesen nem minden a csinos borító, ezt én is tudom, de talán ezeknek köszönhetően a fiatalabb korosztály is szívesen lapozgatja majd ezeket a regényeket. Mindenesetre türelmetlenül az Örök kedvencek sorozat újabb és újabb megjelenéseit, az tuti, hogy bérelt helye lesz a polcomon mindegyik kiadásnak. 

Összességében tetszett Jane Austen Emma című regénye, de nem sikerült letaszítania a trónról a Büszkeség és balítéletet. Kellemes olvasmány volt és bár szerettem a kötet hangulatát, olykor untatott a történet. A szereplők közül egyértelműen Mr. Knightley volt a kedvencem, de valami miatt mindenkit ki lehetne emelni vagy az érdemei, vagy pedig a hibái miatt. Nagyon örülök, hogy elolvastam végre ezt a regényt és töretlen lelkesedéssel készülök arra, hogy végre maradéktalanul megismerjem Jane Austen minden magyarul megjelent művét.

Forrás: https://konyvesmagazin.hu/nagy/az_austen_projekt_emma_idezetek.html

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

Nyereményjáték

Jane Austen könyvei óriási népszerűségnek örvendenek az egész világon. Generációk nőttek fel regényein, rengeteg kiadást megélt már mindegyik írása. Sokan már az első mondatból felismerik, hogy melyik regényéről van szó. A mostani játékunkon arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire ismeretek a tőrténetek szereplőit. Minden oldalon találtok egy férfi nevet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába megírni, hogy melyik könyvben szerepel az adott karakter. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KARAKTER

Frederick Wentworth 

a Rafflecopter giveaway

Állomások

02.18.: Csak olvass!

02.22.: Hagyjatok! Olvasok!

02.24.: Könyv és más

02.26.: Spirit Bliss Sárga könyves út

02.28.: Readinspo

Read More

Adam Silvera: Az ​első, aki meghal a végén (Halál-Hírek 0.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A világpremier után nem sokkal magyarul is megjelent az imádott Mindketten meghalnak a végén könyv előzmény kötete, amiben a Halál-hírek indulásának a napjára repülünk vissza. Itt is megismerhetünk két srácot, Oriont és Valentínót, és persze az ő tragikusnak ígérkező szerelmi történetüket.

A Blogturné Klub bloggerei mesélnek a kötetről, amiből a Menő Könyveknek köszönhetően egy példányt ki is sorsolunk. Játssz velünk!

A New York Times-sikerlista első helyét meghódító, Mindketten meghalnak a végén előzménytörténetében hét évet ugrunk vissza az időben, és jelen lehetünk a Halál-Hírek első hívásánál.

Ma éjjel kezd élesben a Halál-Hírek, így mindenkit ugyanaz a kérdés foglalkoztat: tényleg meg tudják jósolni, hogy valaki meg fog halni, vagy csak egy aprólékosan kitervelt átverés az egész?

Orion Pagan évek óta várja, mikor közlik vele, hogy meg fog halni. Komoly szívbetegséggel él, és azért iratkozott fel a Halál-Híreknél, hogy tudja, mire számítson.

Valentino Prince New Yorkban akarja újrakezdeni az életét. Hosszú, ígéretes jövő vár rá, és csak azt követően regisztrált a Halál-Híreknél, hogy az ikertestvére kis híján odaveszett egy autóbalesetben.

Orion és Valentino a Times Square-en akadnak össze, és azonnal érzik, hogy közük van egymáshoz. Ám a legelső Végnapi hívások örökre megváltoztatják az életüket - egyiküket felhívják, míg a másikat nem. Noha azt egyik fiú sem tudja, miként végződik majd számukra ez a nap, abban biztosak, hogy együtt akarják tölteni... még ha utána keserves is lesz a búcsú.

Az elismert író, Adam Silvera rá jellemző keserédes stílusban mesél arról, milyen óriási hatással vannak egymásra az emberek, és újra bebizonyítja, hogy mindig érdemes kihasználni életünk minden pillanatát.

Ó édes istenem, néha elgondolkodom azon, hogy vajon mazochista vagyok-e. Nem csak azért, mert Adam Silvera másik kötetén konkrétan zokogtam, hanem azért is, mert ebben a hónapban már másodjára nyúltam egy nagyon nehéz és fájdalmas történethez (és basszus még csak január 5-e van). Szóval azt hiszem nem csak bennem, de bennetek is jogosan merül fel a kérdés, hogy mégis miért akarok ennyire szenvedni és sírni. Válaszolni ugyan nem tudok erre, de ha a sok történelmi regényre, és haldoklós tinis romantikus kötetre (olyan csúnyán hangzik ez basszus, ne haragudjatok) gondolok, akkor azért látható, hogy alapjáraton erősebben vonzódom a fájdalmasabb írásokhoz. No de mit várunk attól, akinek a kedvenc gyerekkori meséje A rendíthetetlen ólomkatona és Andersen többi meséje volt (igen, A kis gyufaáruslány is....). Persze nem arra vagytok kíváncsiak, hogy miért akarok már megint sírni, hanem a konkrét véleményemre a kötettel kapcsolatban, szóval lássunk is hozzá. 

Az első, aki meghal a végén egy csodálatos történet két fiú kapcsolatáról, akik ugyan csak egy napot tölthettek együtt, mégis olyan, mintha az egész világmindenséget egymásnak ajándékozhatták volna. Egy kötet, amiben bár fontos szerepet játszik a halál és az elmúlás, mégis az életet élteti.  A kötet egy igazán szívszorító és nagyszerű ifjúsági regény, mely a címe a szomorú végkifejlet ellenére sokkal inkább az élet himnusza. Felemeli az olvasóját és arra ösztönöz mindenkit, hogy úgy élje az életét, mintha az lenne az utolsó nap számára. Rendkívül inspiráló, de mérhetetlenül fájdalmas történet. Adam Silvera tulajdonképpen, fogja az ember lelkét, csordultig tölti a fiúk által érzett szimpátiával és szeretettel, majd egy jól irányzott mozdulattal a földhöz vágja és ott hagyja a szívünket védtelenül, sajogva. Nem árul zsákbamacskát, a cím is sejteti a fájdalmas végkifejletet, mégis az utoló másodpercig reménykedik az olvasó, hogy a dolgok majd talán jobbra fordulnak, hogy nem érhet véget valakinek az élete, miközben a szemünk előtt éli át a Végnapját és ezáltal az utolsó kalandjait. De sajnos sem a való világ, sem pedig Adam Silvera világa nem a csodákra épül. Vannak elkerülhetetlen dolgok, amikkel egyszerűen képtelenség harcolni, csupán annyit tehetünk, hogy a lehető legtöbbet kihozzuk az adott helyzetből. 

A Mindketten meghalnak a végén óta tudjuk, hogy Adam Silvera a legkevésbé sem zavartatja magát a hihetetlenül erős spoilert tartalmazó címekkel, nem árul zsákbamacskát. Egyértelműen az olvasó tudtára adja, hogy meg fog történni az elkerülhetetlen. De olykor nem az számít, hogy mi található az út végén, hanem az, hogy milyen módon jutunk oda. Halál nélkül nincs élet, veszteség nélkül nincs szeretet. Ezt még anno a másik kötet fülszövegén olvastam és azóta sem tudtam kiverni a fejemből ezt a rövid mondatot. Néhány szó, mégis mennyi igazság rejlik mögötte. Nagyon furcsák vagyunk, mi emberek. Sokszor addig nem értékeljük az életünket, a körülöttünk lévő embereket, amíg meg nem csap minket a veszteség szele. Mindent természetesnek érzünk és olykor képtelenek vagyunk kilépni a saját csigaházunkból. Mindig van holnap, gondoljuk. Újabb nap, újabb lehetőség, szól a mondás. De mi van akkor, ha nincs több holnap és elfogynak a lehetőségek? Nem várhatjuk ölbe tett kézzel, hogy az idő elrohanjon mellettünk. Élnünk kell, hogy elmondhassuk, hogy itt voltunk és jelen voltunk. Emlékeket hagyunk, hogy szeretteink mosolyogva idézhessék fel a közösen eltöltött perceket. Ezt adhatja meg mindenkinek a Halál Hírek. Már a másik kötetben is nagyon érdekes volt szembesülni a Halál Hírek létezésével, ebben a kötetben pedig tulajdonképpen az indulását követhetjük nyomon. Láthatjuk, hogy miként alakul az első napon értesítettek élete és megismerjük azt az állapotot, ami az elindulást körüllengte. Mit gondolhat ilyenkor az egyszerű ember? Azt, hogy tuti kamu. Tegye mindenki a szívére a kezét, na ugye, hogy ti is azt gondolnátok, nos hát én is. Hiába reklámoznak ilyesmit, hiszen nem ismeri még senki, emiatt nehezen is hisznek benne. Hogy higgyek valamiben, ami olyan nehezen feldolgozható. Honnan tudja bárki is, hogy valaki a nap folyamán el fog halálozni. Maga a gondolat és az ötlet nagyon érdekes. Egy kicsit furcsának és talán morbidnak tűnik, hogy mindenki tudja, hogy aznap eltávozik az élők sorából. Nincsenek hibák, nincsenek véletlenek. Akit felhívnak, az biztos lehet abban, hogy tényleg elérkezett életének a végéhez. Azt persze homály fedi, hogy ki milyen módon leli halálát, de az biztos, hogy nem éri meg az illető a másnapot. Egyesek talán azt gondolják, hogy ez kínzás. Jobb a tudatlanság, nem jó, ha valaki rettegésben tölti a napot. De az is biztos, hogy azzal, hogy tudatják mindenkivel, hogy elérkezett az utolsó napjuk, ezek az emberek kapnak egy lehetőséget arra, hogy elbúcsúzzanak és éljenek, mielőtt meghalnak. Ez a közös élmény hozza össze a két főszereplőnket, Valentinot és Oriont is. 

Vannak emberek, akik másodpercek alatt képesek felforgatni az egész világunkat. Akikkel ha találkozunk úgy érezzük, hogy olyan, mintha mindig is ismertük volna. Valentino és Orion a két legszimpatikusabb könyves karakter, akikről mostanában olvastam (igen, nagyjából Mateo és Rufus szintjén helyezkednek el). Hihetetlenül szerethetők és emberiek, az ember legszívesebben csak megölelgetné őket. Olvasás közben izgultam, drukkoltam, kiakadtam, mosolyogtam, szerettem és a mélybe zuhantam...az érzelmek teljes skáláját átéltem, és az utolsó másodpercig reménykedtem a pozitív végkifejletben és abban, hogy valami csoda folytán a cím még sem válik valóra. Még annak ellenére is, hogy tudtam, hogy esélytelen, hogy így alakuljon. Éreztem, hogy szaladok a végzetem, vagyis a fiúk végzete felé, hiszen már ismertem a másik történetet, mégis ott maradt a kis lelkemben az a cseppnyi remény, hogy ezúttal minden más lesz. Hiszen az nem lehet, hogy ez a két fiú, aki most talál egymásra, csupán 1 napot tölthessenek együtt. Az nem történhet meg, hogy két ilyen szerethető karakter nem kapja meg azt a happy endet, ami járna nekik. Az nem lehet, hogy tényleg meghalnak, hiszen élniük kell. Az élet viszont sajnos sem a valóságban, sem pedig a könyves univerzumban nem igazságos. Az olvasó azonban ritkán racionális lény. Bízik a csodában és várja, hogy talán mégis van remény a fiúk számára, ez a csalóka remény pedig még jobban összetöri az ember szívét és lelkét. Nagyon nehéz pityergés nélkül elolvasni a regényt. Azokon az életképeken, amikor elmosódik a határ a két regény között és átfedéseket talál az olvasó, a másik regény szereplőveil nagyon meghatódtam. Na itt éreztem először, hogy ez a kötet fájdalmasabb lesz. Nem azért, mert a két fiú közelebb került volna hozzám, hanem azért, mert a két főszereplőn kívül találkozik az olvasó néhány olyan karakterrel, akinek más ismeri a másik kötetből a sorsát. 

Valentino és Orion két hihetetlenül aranyos és szerethető karakter. Egyszerűen imádtam a párosukat és a kalanadjaikat. Egyikük közelebb állt a halálhoz, de ahogy a mondás is tartja, Isten útjai kifürkészhetetlenek. Nem mindig az távozik először a világunkból, aki ténylegesen beteg. Történnek balesetek és vannak olyan helyzetek, amikor az egészségesebbek mennek el. Vajon melyikük telefonja csörren meg és hogyan változtatja meg ez az élmény az életüket? Imádtam, hogy a fiúk kapcsolata milyen csodálatos programot ihlet meg, hiszen az egyik legszebb és legönzetlenebb dolog első lépéseit követhetjük nyomon. Talán nem nagy spoiler, ha elmondom, hogy kettejük kapcsolata ihlet egy olyan applikációt, mely 7 évvel később komoly és fontos szerepet tölt be a másik kötet főszereplőinek életében. 

A könyv felépítése nagyon érdekes és izgalmas. Nem csak a fiúk fejébe nyerhetünk bepillantást a váltakozó fejezetek segítségével, hanem a különböző mellékszereplők gondolatait is megismerhetjük néhány oldal erejéig. Ettől lesz igazán mélysége ennek a történetnek. Nagyon tetszett, hogy az író nem csak a fiúkra koncentrált, hanem több karakter kapott néhány oldalnyi szerepet a könyvben a saját jogán is. A különböző kapcsolódási pontok, baráti viszonyok még nagyobb súlyt kapnak a történetben. Nem csak azt láhatjuk, hogy a fiúk hogyan élik meg az utolsó napjukat, hanem azt is, hogy a körülöttük élők hogyan gondolkodnak. Bepillantást nyerhetünk a halál hírét hozó emberek, vagy éppen az igazgató és feleségének, a barátoknak, vagy éppen családtagoknak a fejébe. Minden összefügg mindennel, hatás és kölcsönhatás jellemzi a karakterek hálóját. 

A cselekmény nagyjából egy hetet ölel át, de a jelentős része természetesen azon az egy napon történik, amikor is az értesítő hívás megtörténik. Ezalatt az egy nap alatt rengeteg dolog történik velük, rengeteg kalandban lesz részük, a fókusz mégis inkább az érzéseken és különböző érzelmeken van. Rendkívül erős mondanivalóval bír, tiszta és világos üzenetet hordoz minden olvasó számára. 

A könyv sokkal vastagabb, mint a másik Adam Silvera kötet, olvasás közben azért rendesen megfájdult a csuklóm. Az biztos, nem igazán utazáskompatibilis ez a kötet, mondjuk nem csak a mérete, hanem a mondanivalója miatt sem. Nem csak tartani nehéz, hanem garantáltan megríkatja az olvasóját. 

Az a helyzet, hogy egyszerűen nem tudok (és persze nem is akarok) rosszat mondani erről a regényről. Teljesen elrabolta a szívemet és a lelkemet, úgy érzem még sokáig velem marad Valentino és Orion története. Ha szeretitek a hasonló történeteket, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt Adam Silvera regényének, ha pedig nem, akkor is. Mateo és Rufus fanoknak kötekező olvasmány, mert hát na. Majd megtudjátok. :) Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Adam Silvera New Yorkban nőtt fel, és a két sikerkönyvében is New York a helyszín. Éppen ezért most a játékunk is az imádott városról szól. New York nevezetességeiről csatolunk képeket, a feladatod, hogy megírd a Rafflecopter doboz megfelelő sorába melyik nevezetességet rejti a kép. (Például Metropolitan Museum of Art). Angol és magyar nevet is elfogadunk! A helyes kitöltők között a könyv 1 példányát sorsoljuk ki.

(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

01.05. - Csak olvass!

01.08. - Utószó

01.11. - Fanni's Library

01.14. - Hagyjatok! Olvasok! Blog

01.17. - Sorok Között

Read More

Keszthelyi Gréta Kata: Vékony ​jégen + Nyereményjáték

Sziasztok!

Keszthelyi Gréta Kata Vékony jégen című regényében megismerkedhetünk a tinédzser Linával, akinek mindene a korcsolyázás, mégsem élheti a kortársai gondtalan életét. Családi problémái és az önmagával szemben támasztott magas elvárások egyre jobban beárnyékolják mindennapjait, és kérdés, hogy kap-e megfelelő támogatást ahhoz, hogy túljusson a nehézségeken. Tartsatok velünk, ismerjétek meg ezt az érzékeny és fontos kérdésekkel foglalkozó történetet, és nyerjétek meg a Menő Könyvek által felajánlott példányt!

Lina szinte előbb tanult meg korcsolyázni, mint járni, és közel tizenhat évesen még mindig ez a legnagyobb, és szinte egyetlen igazi örömforrása az életben. Az edzője keményen fogja, igykeszik a legtöbbet kihozni belőle. De biztos, hogy ez a legfontosabb Lina számára? Otthon sem könnyű a helyzete, mostohaapja, mindent megtesz, hogy beárnyékolja a mindennapokat, és anyára sem számíthat.

Lina úgy érzi, sűrű, sötét fellegek borítják be felette az eget. Igyekszik mindenkinek megfelelni, de ehhez szüksége lenne egy biztos pontra a sok bizonytalanság közepette. Mibe kapaszkodhat? Tudja, hogy vékony jégen jár, és amíg sikerül megőriznie az egyensúlyát, nem történhet baj. De sajnos hamar kicsúszik a talaj a lába alól…

Vannak olyan ifjúsági regények, melyek cukisága simogatja a lelket és olyan érzés olvasni, mint beburkolózni egy puha takaróba egy nehéz nap után. Na Keszthelyi Gréta Kata regénye egyáltalán nem ilyen. Sokkal inkább olyan mint egy jól irányzott gyomros, mely az utolsó oldal elolvasása után is érezteti a hatását. Nem egy kedves, könnyed ifjúsági cukiság, hanem hihetetlenül komoly témákkal operáló regény, mely egy gyakorlott és sokat publikált írónak is dicsőségére válna, nemhogy egy ilyen fiatal lánynak. 

Előre bocsátok nektek valamit. Ahogy átolvastam a bejegyzésemet rájöttem, hogy minimális spoilert tartalmaz és a nyelvezet egy kicsit lazább lett magamhoz képest. Szóval ha esetleg tartanátok ezektől a dolgoktól, akkor nyugodtan ugorjatok a játék részéhez. De ha nem, akkor megköszönöm, hogy elolvassátok az agymenésemet, mert hihetetlenül jó érzés volt kiadni minden frusztrációt magamból, amit ez a regény okozott. 

A Vékony jégen című kötet egy igazán nagyszerű ifjúsági regény, fájdalomról, nehézségről és egy diszfunkcionális család magasiskolájáról. Bevallom nektek, nagyon nehéz helyzetben vagyok. Éreztem én a fülszöveg alapján, hogy ez egy mélyebb mondanivalóval bíró ifjúsági történet lesz, de arra nem számítottam, hogy ennyire durván elkap majd a hangulata és ilyen mély nyomokat hagy majd bennem Gréta írása (őszintén remélem, hogy amikor rákerestem szegény nevére és kiadott egy prezit a google az tényleg az ő műve, mert így nyugodtan írom csak le az első nevét a továbbiakban, btv. én is nagyon csípem a The Good Place-t :) ). Még most, írás közben is érzem azt a tehetetlen dühöt, amit végig, az olvasás közben is éreztem. Voltak pillanatok, amikor legszívesebben a sarokba hajítottam volna az egész regényt, ami persze nem Gréta és nem a kötet hibája, hanem sokkal inkább annak a mérhetetlen frusztrációnak a következménye, amit végig éreztem olvasás közben. Már a 30. oldalnál éreztem ezt a késztetést, és ahogy haladtunk előre, egyre többször tettem fel magamnak a következő kérdéseket:

1. Ezmiaf***? (Ez a kérdés abszolút visszatérő eleme volt a nagy kifakadásaimnak, ezeket általában egy-egy felnőtt reakciója váltotta ki és a kérdés egyenesen arányos volt a "pofánverném egy péklapáttal" érzés megjelenésével.)
2. Hol vannak ebben a könyvben az erős és felelősségteljes felnőttek? Hol van a támogató családi légkör? (spoiler, höh sehol) Miért nem figyelnek erre a fiatal lányra?

Szóval ilyen és ehhez hasonló kérdések jelentek meg előttem, kb. 20 oldalanként. Aztán szép lassan rájöttem, hogy milyen szerencsés vagyok. Hiszen számomra teljesen természetes a támogató családi légkör jelenléte, de rengeteg olyan kamasz van a világban, akiknek egyedül kell megbírkóznia a különböző problémákkal. Nem mindenkinek adatik meg a nyugodt kamaszkor, vannak fiatalok, akiknek Lina életéhez hasonló problémákkal kell megküzdenie. Pedig a kamaszkor alapjáraton egy feszült és sérülékeny időszak. A testi és lelki fejlődés hatására a fiatalok hirtelen más szemmel kezdik el látni a világot. Sokan nem tudnak még mit kezdeni ilyenkor a nőiességükkel, vagy éppen férfiasságukkal, kissé esetlenek és félszegek. Furcsa érzések kezdenek el kavarogni az emberben, nehezen tudnak azonosulni a testükkel. Ha otthon nincs minden rendben, akkor az ember óhatatlanul elkezdi keresni azokat a figurákat, akik valamilyen szempontból kielégítik a törődés, illetve szeretet igényüket.

Így fordulhatott elő a történetben, hogy Lina ennyire közel kerül Kriszta karakteréhez, aki nemcsak az edzője, hanem legfőbb bizalmasa is lett az évek során. Mivel komolyan függ tőle érzelmileg, így észre sem veszi, hogy milyen veszélyeket rejteget a nő edzésterve, folyamatosan mentegeti őt még akkor is, amikor a külső szemlélő számára már teljesen egyértelmű, hogy egészségtelen, amit a fiatal lány művel. Kriszta azonban a tekintélyével és erős érzelmi zsarolásával sokáig a markában tartja a lányt és meg kell mondanom, hogy nincs nehéz dolga, hiszen Lina életében annyi diszfunkcionális dolog van, hogy ember legyen a talpán, aki mindezt el tudja viselni. Van itt minden kérem szépen a nárcisztikus és agresszív nevelőapától kezdve, a családi egyensúly felborulásán keresztül az étkezési zavarig. A könyv első felében, amíg nem jelenik meg Lina életében Dj Kos, Félix és Nojcsi, tulajdonképpen egyetlen normális dolog sincs. Nincs körülötte egyetlen épkézláb felnőtt sem, aki észrevenné, hogy valami nem klappol a fiatal lány életében, sőt a felnőttek többsége nemhogy nem javít, még ront is a fiatal lány állapotán. Az édesanyjától teljesen eltávolodott, a nő komoly és mély sebeket ejtett a lánya lelkén és az sem segít a helyzeten, hogy teljesen rákényszerítette Linára a felnőtt szerepet. Persze, egyet értek, minden kamasznak kell, hogy legyen valamilyen feladata a családban, hiszen fontos, hogy megtanuljanak felelősséget vállalni. De amikor egy kamasznak át kell venni a szülő szerepét, az már nagyon komoly problémáról árulkodik. Viktor, Lina nevelőapja egy agresszív fa**. Bocsánat, de jobb szót nem tudok és nem is igazán akarok kitalálni rá. Az a típus, aki azt hiszi, hogy ő szarta a spanyolviaszt, mindent a segge alá kell tenni, hiszen ő a nagybetűs férfi és mindenkinek az a feladata, hogy kiszolgálja őt. Kriszta, az edző egy elég furcsa szereplő, az olvasás után sem értem igazán a karakterét. Soha nem sportoltam még mezei szinten sem, nemhogy profi szinten, szóval nyilván nem vagyok túl szakértő a témában, de egyszerűen nem értem, ha egy fiatal lány csak edzésre jár, de soha nem megy el versenyre, akkor miért kell drasztikus eszközökhöz nyúlnia az edzések alatt. Talán ez hiányzott nekem a legjobban a regényből, az edző motivációinak a megismerése, mert egyszerűen nem tudtam zöldágra vergődni a szerepével. Ez a triumvirátus, vagyis tulajdonképpen nevezhetjük őket a nagy lélekromboló csapatnak, együttesen adják azt az állapotot, amiben a fiatal lány találja magát. Ebből a háromból a legjobban az étkezési zavar kérdése lett a legjobban kibontva és ha jól értelmeztem a köszönetnyilvánítást, akkor talán ez az a téma, amit a fiatal író közelről is megtapasztalt. Szerencsére nem ismerem közelről sem a betegséget, de a tanulmányaim és olvasmányaim alapján eleget hallottam róla. Ezen alapján, amennyire meg tudom ezt ítélni rendkívül hiteljesen jeleníti meg Gréta ezt a dolgot és tényleg csak szuperlatívuszokban tudnék róla beszélni. A pozitív feloldás ezen esetben szerencsére megtörténet és az olvasó tudja, hogy Lina élete a megfelelő mederbe folyik majd tovább. (A köszönetnyilvánítást amúgy a kötet közepe körül olvastam el, mert elkezdtem egyre jobban aggódni Gréta személyéért. Általában az ember arról ír, amit ismer és nagyon aggódtam, hogy ez a regény erősen önéletrajzi ihletésű. Mert egy szarság is sok lenne ezek közül, de az összes együtt már az én holokasuszt regényeken edződött lelkemnek is erős.) A másik két dologgal kapcsolatban (az anyukájával való kapcsolata és a nevelőapuka viselkedése bennem komoly kérdőjeleket hagyott. Ezek még most, írás közben is dolgoznak bennem, hiszen nem érzem úgy, hogy valódi feloldást kaptam volna. Kriszta motivációja mellett még ez az a rész, ami hiányzérzetet okozott nekem. 

A sok komolyságot ugyan csak némileg tompította a kedves mellékszereplők megjelenése, de azért abban tényleg segítettek, hogy ne hajítsam ténylegesen a könyvet a sarokba. (Amikor ezt írom nehogy azt gondoljátok, hogy utáltam Gréta könyvét. Nem azért akartam kivágni az ablakon. Sőt, igazából most, hogy elolvastam, soha többet nem akarom megválni tőle. Egyszerűen csak hihetetlenül nehéz témákat boncolgatott és annyira mérges voltam az olvasás közben, hogy legszívesebben így vezettem volna le a frusztrációmat. De ne aggódjatok, az olvasás és írás közben egy könyvnek sem esett bántódása. Csupán az én lelkem egy darabkája veszett el. Azt azóta is keresem.) No de visszatérve a szerethető karakterekhez. Lina kistestvére Bazsi például nagyon cuki szereplő és gyanítom az egyetlen oka annak, hogy a nővére képes volt hazamenni és az otthonában létezni. A regény egy bizonyos pontján megjelenik Félix és Nojcsi is, akiknek a jelenléte nagyon jót tett a regénynek és persze Linának is. A komoly helyzeteket olykor-olykor humoros párbeszédek szakították meg, amelyek annyira kellettek ennek a regénynek, mint egy falat kenyért, mert összességében így is depressziósabb lettem az elolvasása után, mint amennyire ez indokolt lenne. Gondolom látjátok, hogy Gréta kötete rengeteg érzelmet váltott ki belőlem. Sokszor dühös, frusztrált és végtelenül kiábrándult voltam. Együtt léteztem és lélegeztem Linával. Legszívesebben agyonvertem volna egy péklapáttal a felnőttek nagy részét, kivéve Dj Kost, aki furcsa módon a legfelelősségteljesebb és a legértelmesebb felnőtt volt az egész regényben. Komolyan, a világnak több ilyen emberre lenne szüksége. Ákos szívem kuglófjának egyetlen szem mazsolája lett és őszintén remélem, hogy én is ilyen felnőtt leszek, akarom mondani vagyok, mert felnőtt vagyok. Bízom benne, hogy ha ilyen helyzetbe kerülnénk mi is észrevennénk Miklóssal az intő jeleket és hogy egy külső szemlélő számára is nyugodt és szerethető családnak tűnünk majd. 

Összességében nagyont tetszett Gréta regénye és őszintén mondom, nagyon várom, hogy a jövőben mivel örvendezteti majd meg az olvasóit, hiszen egy igazán tehetséges fiatal lány, aki előtt komoly írói karrier állhat. A Vékony jégen egy igazán komoly és mély ifjúsági regény. Bár akad némi hiányérzetem, mégis csak elismerően tudok nyilatkozni róla. Erősen indítottam az új évet, nehéz lesz ezt az ifjúsági regényt überelni 2023-ban. Ha szeretitek az ilyen típusú regényeket, akkor csak ajánlani tudom nektek ezt a regényt. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A regényben központi szerepet játszanak az étkezési zavarok, így mostani nyereményjátékunkban hasonló történetek nyomába eredünk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a regény címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Fogtuk egymás kezét, míg mentünk az erdő mézeskalács ösvényén, ujjainkból vér csöpögött. Boszorkányokkal táncoltunk, szörnyekkel csókolóztunk. Jégviráglányokká változtattuk magunkat, és amikor megpróbált elmenni, visszahúztam a hóba, mert féltem egyedül.”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

12.27. Könyv és más

12.30. Kelly és Lupi olvas

01.02. Csak olvass!

Read More