Bea Fitzgerald: Girl, ​Goddess, Queen – Pokolba a szerelemmel!

Sziasztok!

Nagyon szeretem a görög ihletésű regényeket, így azonnal megakadt a szemem Bea Fitzgerald regényén. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a megjelnés előtt elolvashattam a Menő Könyvek jóvoltából a Pokolba a szerelemmel! című kötetet. De mielőtt leírom a véleményemet a könyvről, bemásolom nektek a fülszöveget. 

Több ezer évvel ezelőtt az istenek előálltak egy hazugsággal. Azt állították, hogy Perszephoné más istenek politikai játszmáinak áldozatává vált. Hogy Hádész elrabolta, és a feleségévé tette. Hogy Démétér annyira belebetegedett, hogy a Föld haldokolni kezdett miatta.

Ám a valódi történet ennél sokkal érdekesebb.

Perszephonét nem levitték a pokolba, hanem leugrott oda. Esze ágában sem volt hozzámenni valami önelégült istenséghez, aki sokkal jobban szerette saját magát, mint őt.

Most már csak annyit kell tennie, hogy meggyőzi az Alvilág idegesítően szexi, pimasz és igazán goromba urát, Hádészt, hogy segítsen megvalósítani a tervét. Egy olyan tervet, amely alapjaiban rengeti meg az Olümposzt.

Ám a következmények halálosak lehetnek, különösen, ha az ember a pokolban van…

Egy szenvedélyes, friss és hihetetlenül szórakoztató ifjúsági regény egy feltörekvő Tik-Tok szupersztár tollából.

Az idei évem egyik nagy meglepetésévé vált Bea Fitzgerald regénye. Egy könnyed Hádész és Perszephoné szerelmi történetre számítottam, de végül sokkal többet kaptam.

A Pokolba a szerelemmel című kötet egy romantikus, görög eposzba rejtett, erőteljes feminista fennhanggal rendelkező történet, egy erős női karakter felemelkedéséről. Arról, hogy egy lánynak sem lenne szabad rosszul éreznie magát az ambíciói miatt, ha arra vágyik, hogy vezető legyen, akkor szabadon erre az útra léphessen, ha pedig arra, hogy az otthon melegét őrizze, akkor azzal se legyen baj. Egy történet arról, hogy milyen egy egyenlőségen alapuló párkapcsolat ahol a férfi nem uralkodik a nőn, hanem maga mellé emeli, aki ugyan az egész világot felperzselné érte, de a nő igényeit is szem előtt tartja. Egy olyan regény, melyben a toxikus maszkulinitás ellenében megjelenik az érző és szerető férfi karakter.

A történet érdekes és izgalmas, egy másodpercig sem ereszti az olvasóját. A nyelvezete rendkívül könnyed, könnyen és gyorsan lehet haladni az olvasással.

A regény tulajdonképpen egy fejlődéstörténet, amely Korét helyezi a középpontba. Ugyan a kötetben megjelenik a romantika, de talán sokkal fontosabb, hogy miként válik Koré az Alvilág királynéjévé miként válik erős és kompetens karakterré egy férfi oldalán úgy, hogy soha egy másodpercig sem kívánta a házasságot. A könyv nem egy klasszikus Hádész és Perszephoné történet, a szerző egy igazán érdekes csavarral álmodta meg a regényét, vagyis azzal, hogy Korét nem elrabolták, hanem önként érkezett az Alvilágba.

Az írónő remekül bánt a karakterekkel, a mellékszereplők is izgalmasak, látszik, hogy őket is nagy gonddal formálta meg. Koré egy rendkívül érdekes karakter, akinek sokat kellett fejlődnie és tanulnia, hogy végül rátaláljon arra az életcélra és útra, amelyen komfortosan érzi magát. A regény első felében kissé idegesítő a személye, sokáig nem tud kilépni az „ÉN ÉN ÉN”-ből, úgy gondolja, hogy csak az az egyetlen irány létezik, amelyet ő képvisel. Sokszor nem látja a fától az erdőt, ellenségesen áll Hádészhoz.  Kissé fennhéjázó, öntelt a stílusa, úgy gondolja, hogy nincs másra szüksége. Hádész csupán egy eszköz, hogy biztonságban tudhassa magát egy ideig. Azonban ahogy haladunk előre, úgy változik meg a stílusa és a viszonya is az Alvilággal. Egyre inkább úgy érzi, hogy megtalálta a helyét. Ehhez pedig természetesen hozzátartozik Hádész szeméje is. Ahogy szép lassan megtapasztalja, hogy a „MI” nem teszi őt gyengévé, hanem erősebb általa, kinyílik a személye és szimpatikusabb szereplővé is válik. Megtapasztalja, hogy mit jelent egy valódi társ és rájön arra, hogy a házasság nem feltétlen jelent börtönt.

Nagyon tetszik, hogy a szerző tudatosan egymás mellé tett két olyan szereplőt, akik az aktuális társadalmi konvenciókkal szemben, teljesen mások, mint amit elvárnának tőlük. Koré a feminista jellem, aki többre vágyik annál, mint ami az adott világban egy lánynak osztályrészül juthat. Egy olyan nő, aki az egész világra vágyott, de sokáig úgy hitte, hogy annak csak egy kis szeletét kaphatja meg. Vele szemben ott van Hádész, aki egy igazi művészlélek, aki a kreativitást többre becsüli a csata hevénél és zajánál. A regény nem csupán azt mutatja meg, hogy egy nő bátran várhat többet az életénél, mint a házasság, hanem érinti a férfiak helyzetét is. Bemutatja, hogy a toxikus maszkulinitás nem csupán a nőkre, hanem a férfiakra is káros hatással fel. Az írónő többször is utal a regényében a szuperférfiakra, akiknek dagad az izma és úgy hiszik, hogy mindenki a lábuk előtt hever, de együtt bebizonyítja az olvasójának, hogy egy férfi nem attól lesz férfi, hogy erős, vagy jelen esetben harcos vadállat, aki az alvilág ura, hanem attól, hogy tudja, hogy tudja mit szeretne.

Engem nagyon megfogott Hádésznak ez a mondata: „Nekünk nem jutnak érzések, nem jut semmi más, csak a bujaság. És még csak nem is a vágy, csupán a trófeákkal való kérkedés. És ha nem vagy hajlandó ebben részt venni, akkor gyenge és értéktelen vagy, és…” Nagyon jól ábrázolja, hogy ez a típusú férfiábrázolása tényleg mennyire káros. Olykor hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a fiúknak/férfiaknak is vannak érzéseik, elvárásokat támasztunk velük szemben és ha ezeket esetlegesen nem ugorják meg, akkor férfiatlannak aposztrofáljuk őket. Bea Fitzgerald azonban megmutatja a regényében, hogy egy érzelmes férfi is lehet erős, továbbá megmutatja, hogy milyen is egy kompromisszumokon alapuló, egyensúlyra törekvő, egészséges párkapcsolat. Ahol a két fél nem elnyomja, hanem kiegészíti egymást.

Nagyon szerettem még Sztüx karakterét, aki közeli barátságot ápolt Koréval azóta, hogy megérkezett az alvilágba, tulajdonképpen a bizalmasa lett.

A mai világban rengeteg olyan ifjúsági regény jelenik meg, ahol a szexualitás központi elemként jelenik meg, továbbá sok olyan írás van, amelyekben a toxikus párkapcsolat jelenik meg. Nagyon tetszett, hogy a szerző egy egészséges kapcsolatot mutatott be a regénye segítségével, szerintem kiemelten fontos, hogy ilyen példák is megjelenjenek a fiatalok előtt. Hádész és Koré kapcsolata a barátságon alapul, majd fokozatosan alakult át valami többé. Mikor azonban (végre) rájöttek arra, hogy mindketten többet éreznek nem rontottak ajtóstul a házba, szép lassan fedezték fel egymást ezen a téren is. Szerintem ez egy rendkívül fontos, ugyanakkor sajnos hiánypótló üzenet.

A borító nekem nagyon tetszik, a rózsaszín élfestés pedig külön szerelem.

Ha szeretitek az ilyen jellegű írásokat, akkor semmiképen se hagyjátok ki Bea Fitzgerald regényét. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,3

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Read More

Ruff Orsolya: A ​kámforrá vált párizsi örökös (Orczy Mimi kalandjai 2.)

Sziasztok!

Orczy Mimi karaktere sokunk szívébe belopta magát. Szerencsére nem kellett sokat várnunk a folytatásra, amelyben a fiatal lány kalandjai tovább folytatódnak. A helyszín ezúttal Párizs és más francia nagyvárosok, a tét pedig tovább emelkedik, hiszen nem csupán egy értékes műkincs tűnik el, hanem egy ember is köddé válik. Tartsatok velünk, fedezzük fel együtt a könyv tartogatta meglepetéseket, merüljünk el együtt a kalandokban és ha nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Báró Orczy Mimi útja ezúttal Londonból Párizsba vezet, de nem a fényes sugárutak, a népszerű színházak vagy a legutolsó francia divat hozza lázba: a fiatal lány két mindenre elszánt bűnöző nyomába ered, és nem is sejti, hogy hamarosan egy újabb kacifántos ügy kulcsszereplője lesz. Valahol Párizsban eltűnik egy értékes műkincs, közben egy ember köddé válik, ezzel együtt pedig felbukkan egy titokzatos figura, aki sok borsot tör még Mimi és a francia rendőrség orra alá. De mitől lesz igazán értékes egy "tojás", milyen viszontagságokkal kell szembenéznie annak, aki automobilon akarja keresztülszelni Franciaországot, és mire számíthat egy lány, aki a 19. század végén dacolni mer minden szabállyal és előírással?

A kámforrá vált párizsi örökös főhősét, a kalandvágyó, talpraesett Mimit valóságos személy inspirálta, aki nem más, mint a világ egyik legolvasottabb magyar származású szerzője, A Vörös Pimpernel írója, Orczy Emma.


A londoni gyémántrablás című kötet a tavalyi évem egyik nagy kedvence volt, így tűkön ülve vártam a folytatását. Orczy Mimi karakterét azonnal a szívembe zártam, így kíváncsi voltam, hogy miként folytatódnak a kalandjai. A történet tulajdonképpen pontosan ott folytatódik, ahol az előző véget ért. 

Az első rész után már sejthettük, hogy a kalandok Párizsban folytatódnak tovább, de a történet alakulását megtippelni sem tudtam volna. 

Ruff Orsolya regényének fülszövege ismét első pillanatban levett a lábamról. Igazán izgalmas, kalandos folytatásnak ígérkezett, ezért óriási lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba. A folytatásoknál egy kicsit mindig aggódik az ember; Mi van, ha nem ugorja meg az első kötet szintjét? Mi van, ha unalmassá válik? Mi van akkor, ha csak ismétli önmagát. Így bevallom, egy kicsit itt is aggódtam. A fülszövegben olvashatjuk, hogy ebben a részben is eltűnik egy kincs, emiatt tartottam tőle, hogy kissé repetitív lesz a folytatás, hogy nem szolgál majd újdonsággal az olvasó számára. De szerencsére nem kellett sokáig ezen gondolkodnom, hiszen az eltűnt párizsi örökös cselekményszála rengeteg izgalmat rejtegetett. Ráadásul nagyon tetszett, ahogy a szerző összekapcsolta a kincs és az említett örökös eltűnését is. A kötet abszolút olvastatta magát, izgalmakban sem volt hiány, így nagyon gyorsan haladtam az olvasással. 

A ​kámforrá vált párizsi örökös méltó folytatása az első résznek,  összességében egy igazán magával ragadó ifjúsági könyv, biztos vagyok benne, hogy a célközönsége egyszerűen imádni fogja. A karakterek igazán szerethetőek, a cselekmény izgalmas és követhető, a hangulata pedig garantáltan elvarázsolja az olvasóját. A nyelvezete szépen illeszkedik a 10-14 éves korosztály igényeihez. Az írónő pedig még arra is figyelt, hogy az ismeretlen szavak a kötet végén megmagyarázásra kerüljenek.  Nagyszerű választás a nyári szünetre fiúknak és lányoknak egyaránt. Ráadásul egy kedves kis játék kíséretében, ha a vastagon szedett szavakat összeolvassuk, akkor megkaphatjuk a következő rész címét is.

Ebben a kötetben minden benne van, ami egy mai fiatal számára érdekes és izgalmas lehet:

• kalandok ✅
• veszélyek ✅
• nyomozás ✅

A történet középpontjában maga a nyomozás áll. Mimi édesapjával érkezett Párizsba, nem titkolt célja pedig az, hogy megtalálja az első részből már megismert gazfickókat. Mivel Alexander is a városban tartózkodik, ezért abban bízik, hogy közös erővel folytathatják majd a nyomozást. Egy nap, váratlanul eltűnik egy kincs, vagyis egy felbecsülhetetlen értékű Nürnbergi Tojás, ezzel párhuzamosan pedig a kámforrá vált párizsi örökös ügye is előtérbe kerül. Ahogy haladunk előre a történetben, egyre több mindenre derül fény, szép lassan helyükre kerülnek a kirakós darabkái. De vajon mi köze van a két ügynek egymáshoz? Vajon mit keres Párizsban Wolfsson és Hatter? Ki lopta el a kincset és mi a célja az elrabolt örökössel? Vajon képes lesz Mimi valahogy megmenteni őt? 

Az utóbbi időben nagy kedvenceim lettek a nyomozós middle-grade regények, így minden alkalmat megragadok, hogy ilyen jellegű kötetet olvassak. Ruff Orsolya már sokszor bizonyította tehetségét, ez pedig ebben a regényben sincs máshogy. Tökéletes olvasmánynak tartom a 10-14 éves korosztály számára. Garantáltan odaszegezi majd a fiatalokat a fotelhoz és biztosan őrült lelkesedéssel falják majd a lapokat. Ezt a könyvet egyszerűen nem lehet nem szeretni. Még felnőtt fejjel is imádtam olvasni, ezért biztos vagyok benne, hogy a célközönség körében is nagy sikere lesz. A kötetben ráadásul egy apró, kiegészítő meglepetés is bújik, mely még érdekesebbé és izgalmasabbá teszik az olvasását. Segítségével úgy érezhetjük, hogy mi is Párizsban vagyunk, kicsit olyan,  mintha mi is részesei lennénk a nyomozásnak.

Mimi varázsa semmit sem kopott az előző részhez képest. Egy igazi szabadszellem, aki él-hal az izgalmas ügyekért. Félelmet nem ismervén járkál Párizs utcáin, éles eszével azonnal a dolgok mélyére lát. Nagyon tetszett, hogy a regényben megjelent Mimi írói ambíciója is, ami annak fényében, hogy a szerzőnek vannak regényei, egy rendkívül kedves reflektálás a bárónő személyére és karakterére. Ettől még hitelessebbé és élettelivé válik a karaktere.

Alexander karaktere is nagyon szerethető, egy igazán bátor fiatalember, aki ebben a részben is a legjobb tudása szerint segíti Mimit. Az én kedvencem egyértelműen Anka. Izgalmas dolgok történnek vele a regényben, így minden idegszálammal drukkoltam annak, hogy végül jól alakuljanak a dolgok körülötte. Barrett nyomozót is kedvelem, remélem a harmadik részben ismét találkozunk majd vele. 

A folytatásban szinte biztos vagyunk, hogy a már sokat emlegetett Trompeur személye is megjelenik, nagyon kíváncsi vagyok, hogy a titokzatos térkép hova vezeti majd őt és milyen kalandokba keveredik majd Mimi a harmadik részben. 

Összességében engem ismét levett a lábamról Ruff Orsolya regénye. Felnőtt fejjel is igazán szerethető olvasmány, de ami tuti, hogy célközönségénél biztosan nagy kedvenc lesz. Én már most tűkön ülve várom a folytatást. Ha szerettétek az első részt, ebben a kötetben sem fogtok csalódni, én bátran ajánlom nektek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is kukkanthatsz a regénybe. 

 

Nyereményjáték

Ha figyelmesen barangoltok a Líra oldalán, akkor találhattok egy beleolvasót a regényhez. Ebben a játékban most nincs más dolgotok, mint figyelmesen elolvasni a kiadó által feltöltött fájlt és válaszolni a feltett kérdésekre, a megoldást pedig beírni a Rafflecopter megfelelő sorába. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

A matrózokkal történő kártyázás után mi vándorolt Mimi zsebébe?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

04.10.: Csak olvass!

04.12.: Könyv és más

04.15.: Szembetűnő

Read More

Serena Valentino: Bezárt ​szív (Gonosztevők 8.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Serena Valentino Gonosztevők c. sorozatának nyolcadik része, a Bezárt szív. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Hamupipőke mostohájának, Lady Tremaine-nek megdöbbentő történetét, melyből kiderül, hogyan vált az egykor jószívű, férjét gyászoló asszonyból kegyetlen mostoha. Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát.

Ismerős ​a mese: adott egy kedves és gyönyörű fiatal lány, aki édesanyját gyászolja; egy odaadó apa, aki mindent megtesz, hogy visszahozza az anyai szeretetet a lánya életébe. És egy önző, kegyetlen asszony, aki beférkőzik a családba: a jéghideg szívű, könyörtelen mostoha, aki az új férje halála után szolgasorba taszítja a lányt a saját házában.

De ki ez a gonosz mostohaanya, a ház rideg asszonya? Mitől vált ilyen érzéketlenné, hogy még egy gyászoló gyermek mellett is csak az érdekli, hogy vagyont és hatalmat szerezzen magának s otromba leányainak? A végzetes bál, az üvegcipellő és a herceg eljövetele előtt bizony volt egy másik történet is, mely szerelemről, veszteségről, reményről és összetört álmokról szólt: Lady Tremaine története.

Néha a legkönyörtelenebb gonosztevők is feleségek és anyák voltak, akik egykor maguk is szerettek, gyászoltak és reménykedtek, hogy az életük jobbra fordul… réges-rég, a meséken innen, az álmokon túl.

Serena Valentino ínycsiklandóan borzongató Gonosztevők-sorozatában ezúttal a leghírhedtebb és leggyűlöltebb gonosz mostoha mutatkozik be – de minden, amit eddig tudtunk róla, most új megvilágításba kerül.

Azt hiszem, hogy a nyolcadik elolvasott kötet után bátran kijelenthetem, hogy Serena Valentino sorozata kissé addiktív. Még amikor el is határozom lélekben, hogy a következő történetet kihagyom, akkor hirtelen hatalmába kerít az a fránya fomo (fear of missing out) érzés és végül mégiscsak elcsábulok. Sokáig agyaltam Hamupipőke mostohájának a történetén is, de végül mégiscsak a kíváncsiság győzőtt, így adtam egy esélyt a Bezárt szív című kötetnek is. 

Én mindig is abban hittem, hogy a gonosz nem születik, hanem úgy teremtik meg, így már az első pillanattól kezdve munkálkodott bennem egyfajta kíváncsiság, hogy vajon a Disney mesefilmek gonosztevőit vajon mi motiválhatta. Rengeteg karakterről olvashattunk már a sorozatból, így kíváncsi voltam arra, hogy vajon a szerző mit hoz ki a gonosz mostoha történetből. 

Serena Valentino könyvei abszolút szerethető és olvasmányos regények, melyek teljes mértékben betöltik a szórakoztató funkciójukat. Könnyen és gyorsan lehet velük haladni. A szerző roppant kreatív, izgalmas látni, hogy melyik karakternek milyen eredettörténetet álmodott meg. Azt már többször is írtam, hogy engem a kattant nővérek anno rendkívül idegesítettek, nagyon zavart, hogy az első hat rész nagymértékben rájuk koncentrált, így Szörnyella története anno üdítően hatott rám. Bíztam benne, hogy ez a nyolcadik résszel sem lesz másként és a Gonosz Mostoha (aka Lady Tremaine) története is hasonlóan jó kis olvasmányélmény lesz.

Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy ki a kedvenc régi hercegnőm, minden bizonnyal azonnal rávágnám Hamupipőke nevét. Mindig is szerettem a meséjét, a Gonosz Mostoha karaktere azonban valahogy eddig nem igazán érdekelt, nem éreztem érdekes karakternek, így nagy elvárásaim voltak, hiszen nem csak egy izgalmas eredettörténetet vártam el a szerzőtől, hanem azt is, hogy valahogy tegye érdekessé és izgalmassá számomra azt, aki az én szememben az egyik legunalmasabb Disney gonosztevő. Sokat gondolkodtam amúgy azon, hogy vajon mi miatt tartottam őt unalmasnak és arra jöttem rá, hogy talán azért, mert borzasztóan emberi az ő karaktere. És bár ugyan féltem attól, hogy unalmas lesz a történet, szerencsére sokkal érdekesebb és izgalmasabb volt, mint amire számítottam és őszinte leszek, el is gondolkodtatott a regény. 

A Bezárt szív egy igazán érdekes történet arról, hogy miként lett Lady Tremaine, a jóravaló özvegyasszony azzá a kőszívű és törtető némberré, akit a Disney mesékből jól ismerhetünk. Egy törénet szerelemről, veszteségről, reményről és csalódásról. Arról, hogy a bizalom és a jobb jövő reménye olykor csak illúzió és néha azok ejtik rajtunk a legnagyobb sebeket, akiktől soha nem vártuk volna. Egy történet egy nőről, aki csupán arról álmodott, hogy ismét teljes lehessen a családja, egy férfiról, aki hazug módon tőrbe csalta őt, egy lányról, aki sokáig nem is sejtette, hogy rosszat tett, vagy mondott, hiszen csak édesapja szavait ismételgette, és azokról az elkényeztetett fruskákról, akik számára talán még létezhet megbocsátás és jövő. 

Mint ahogyan a legtöbb gonosztevő a sorozatban, Lady Tremaine sem született gonosznak. A körülmények és a kilátástalan élethelyzete sodorta őt egyre távolabb és távolabb attól a jóravaló asszonytól, akit a kötet elején ismerhetünk meg. A regényből kiderül, hogy a fiatal özvegyasszony a londoni arisztokrácia tagja volt, férje elvesztése után sokáig gyászolt. Egy kiránduláson megismerkedett a titokzatos és jóképű idegennel, aki egy teljesen másik világból származott. A fiatal nő azonnal megkedvelte a férfit és rendkívül gyorsan csapot-papot hátrahagyva a biztos egzisztenciáját hozzákötötte a sorsát egy férfihoz, akiről semmit sem tudott. A tündérmesék világa azonban korántsem bizonyult olyan csodásnak számára, mint amire számított és hamar ráeszmélt arra, hogy akik óva intették őt ettől a helytől, talán mégiscsak igazat mondhattak. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik egyre kilátástalanabbá a helyzete, egyre jobban elmélyül a fájdalma és egy idő után már nem is élteti más, csak a bosszú. 

A regény nagyon olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet vele haladni. A mindenki által jól ismert Gonosz Mostoha karakterének átalakulása egy rendkívül szomorú és fájdalmas folyamat. Olvasás közben tehetetlen dühöt és sajnálatot éreztem, rossz volt látni, hogy a fiatal nő milyen módon lépett az önpusztítás útjára és hogyan rántotta saját magával a gyermekeit. 

Az első pillanattól kezdve érezhető volt Lady Tremaine vágya, hogy ne kelljen többé magányosan ébrednie, így még fájdalmasabb volt olvasni arról, hogy végül mennyire rosszul választott. Kevés olyan karakter volt a sorozatban, akit pofán vertem volna egy péklapáttal, de Hamupipőke édesapja pontosan ilyen volt. Egy nárcisztikus barom, aki a hozomány reményében elcsábította a nőt, majd magához láncolta őt. Senkinek nem kívánnék egy olyan sorsot, amiben osztoznia kellett, azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, hogy rendkívül bántalmazó légkörben kellett élnie. 

Nagyon tetszett az a gondolat, hogy vajon mennyire nevezhetjük sorsszerűnek a nő pálfordulását. Vajon tényleg gonosszá vált volna, vagy azért lett gonosz, mert ezt várták tőle? Vajon létezhetett volna kiút a számára és végül jogosan szenvedett, vagy ha a tündérek egy kicsit engedékenyebbek lettek volna, máshogy alakult volna ez a mese? Miért csak a hercegnők élvezhetnek védelmet, a többi lánnyal miért nem törődnek, ha hatalmukban állna segíteni neki?

Kreatív volt, hogy az írónő belecsempészte valamilyen módon a többi karaktert a történetbe, érdekes volt látni, hogy egy külső szemlélőnek milyen kulturális sokk lehet a mesék birodalma. Tetszett az is, hogy az ikonikus brossnak is megvolt a maga szerepe és kezd kirajzolódni egy kép bennem arról, hogy a mesei világ vajon hogyan képes hatással lenni a való világra. 

A borítót még mindig imádom, nagyon jól néz ki, a fekete élfestés pedig tényleg nagyszerűen illik a kötethez. 

Összességében bátran ajánlom nektek a Bezárt szív című kötetet is. Bár Szörnyella története jobban tetszett, ez sem marad el tőle nagyon. Ha szeretitek a gonosztevőket, akkor ezt a részt se hagyjátok ki. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,1

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Egérvadászatra fel! A Számtalan Királyságba érkezve Lady Tremaine megdöbbenve tapasztalja, hogy mostohalánya egereket tart házikedvencként. Segíts neki összeszámolni, mennyi bundás jószág lapul otthonában! Minden állomáson látsz egy képet, neked pedig nincs más dolgod, mint megszámolni, hány egeret látsz rajtuk. Ha megvagy, írd be a számot a rafflecopter megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

04/08 Dreamworld

04/09 Csak olvass!

04/11 Utószó

04/13 Szembetűnő

Read More

Daisy Wood: Párizs ​elfeledett könyvesboltja + Nyereményjáték

Sziasztok!

Daisy Wood történelmi fikciója két idősíkon játszódik Párizsban: a második világháború idején és napjainkban, s központjában egy valamikor könyvesboltként is üzemelt üzlethelység van, amely rengeteg ember életében játszott fontos szerepet. Tartsatok bloggereinkkel, hogy megismerkedjetek a kis könyvesbolt háborús múltjával és jelenével, s végül megnyerhetitek a  a 21. Század Kiadó által felajánlott kötetet is.

Egy háború tépázta város.

Egy veszélyes titok.

Egy sokkoló árulás.

Párizs, 1940: A szerelem városát markában tartja a háború. Jacques felesége bujkálni kényszerül, a férfinak pedig tétlenül kell néznie, amint a nácik mindent elvesznek, ami drága számára. Csupán egy dolog maradt még meg, imádott könyvesboltja, a La Page Cachée.

De aztán kopognak, egy fiatal nő áll az ajtóban, gyerekkel. Menedéket kérnek – Jacques tudja, muszáj lesz mindent kockára tennie, hogy megmentse az életüket.

Napjainkban: Juliette és a férje végre eljutottak Franciaországba, álmaik romantikus nyaralására. De ahogy telnek a napok, Juliette ráébred, eltávolodtak egymástól. A nő új kalandra vágyik. Ezért amikor véletlenül betoppan a kis, elhagyatott üzletbe, amelyen kint van az „eladó” tábla, úgy érzi, sorsszerű döntés előtt áll.

 És az elfeledett könyvesbolt több mindent tartogat, mint ami első pillantásra látszik…

Azt már tudjátok rólam, hogy nagyon szeretem a különböző történelmi regényeket, főleg II. világháború időszaka áll hozzám közel, ezért mindig lelkesen figyelem a hazai könyvpiacot és figyelem az újabbnál újabb megjelenéseket. A II. világháborús könyvek valahogy mindig felkeltik az érdeklődésemet, de emellett van még valami, amit ha meglátok, akkor nagy valószínűséggel rárepülök a kötetre. Ha könyvesboltról, könyvekről, vagy egyszerűen csak olvasni szerető karakterről szól a fülszöveg, akkor minden esély meg van arra, hogy elolvasom a történetet. Daisy Wood regénye pedig pontosan ezt a két dolgot ötvözi.

Rengeteg II. világháborús történetet olvastam már, de örömmel konstatáltam, hogy még mindig vannak olyan történetek, amelyek el tudják rabolni a szívemet. Egyáltalán nem érzem úgy, hogy lerágott csont lenne a téma, biztos vagyok benne, hogy még rengeteg olyan történet/esemény van, ami megihletheti az a szerzőket. 

Daisy Wood regénye, a Párizs elfeledett könyvesboltja egy igazán kedves és szerethető történet arról, hogy egy megszállás alatt valamilyen mi a jó taktika; kivárni és a túlélésre apellálni, vagy küzdeni és bebizonyítani, hogy az elnyomás nem törheti meg az ember lelkét. Egy regény arról, hogy a nehéz időkben nem mindig nagy hősökre van szükség, hanem egyszerű, hétköznapi emberekre, akik szembe mernek menni az árral és megtesznek mindent azért, hogy segítsenek ott, ahol csak tudnak. De szól az újrakezdésről és arról is, hogy az embernek soha sem késő változtatni az életén, és ha bátrak vagyunk, akkor ott találhatunk boldogságra, ahol nem is reméltük. 

A Párizs elfeledett könyvesboltja egy olyan történet, mely tökéletesen bemutatja azt, hogy a hétköznapi emberek is képesek arra, hogy igazán nagy tetteket hajtsanak végre és azt, hogy a könyvek szeretete és az olvasás még a legsötétebb időben is lámpásként előttünk. 

A könyvben abszolút egyensúlyban van a történelem és a fikció. Ugyan a könyvesbolt a szerző képzeletének szüleménye, de igyekezett minél pontosabban visszaadni a korabeli francia mindennapokat, az aktuális kérdéseket és dilemmákat.
A regényben tulajdonképpen két szálon fut a cselekmény. A történetbeli jelenben, vagyis 2022-ben Juliette karakterét ismerhetjük meg, aki a francia gyökereinek szeretne adózni az utazással, amire a férjével érkezett. A nőnek már felnőttek a gyermekei és egyre inkább úgy érzi, hogy hiányzik valami az életéből. Amikor tudatosult benne, hogy a férjével mennyire eltávolodtak egymással, komoly döntés hoz és Párizsban marad, hogy megismerje önmagát és végre megtanuljon önmagáért élni. A múltban a II. világháborús Párizst ismerhetjük meg, Jacques szemén keresztül. Felesége az első pillanattól kezdve hangoztatja náci és Hitler ellenes nézeteit, a férfi azonban sokkal óvatosabb. Amikor azonban a felesége eltűnik, szép lassan rájön arra, hogy nem bújhat el a lakásában, hiszen a háború és a németek jelenléte mindenre és mindenkire hatással van. 

"Ha egyszer kinyílik az ember szeme, látja, hogy mindenfelé segítségre szoruló emberek veszik körül – csak arra van szükség, hogy összeszedje a bátorságát, és ne hunyja le ismét."

Jacques nemcsak csatlakozik a titkos mozgalomhoz, hanem több ember életét is megmenti, ezáltal pedig a könyvesbolt kulcsfontosságú helyszínné változik. Vajon egy ilyen embertelen időben, Jacques meg tud maradni embernek? Képes lesz arra, hogy kitartson és találkozhat még feleségével?

Ahogy haladunk előre az olvasásban, úgy állnak össze a kirakós darakbái. Megértjük, hogy a múlt és jelen miként fonódik össze, láthatjuk, hogy micsoda ereje lehet a sorsnak. 

A történet nagyon olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet haladni az olvasással, a különböző francia kifejezéseknek a jelentése szerencsére megtalálható a lábjegyzetben. Ha két szálon fut egy történet, akkor könnyen megtörténhet, hogy az egyik, vagy másik szál érdekesebb, illetve izgalmasabb lesz. Számomra a Párizs elfeledett könyvesboltja egyáltalán nem ilyen volt, szívesen olvastam Juliette sorsának alakulásáról és Jacquesról is. 

A cselekmény izgalmas, de egyáltalán nem pörgős, sokkal inkább fokozatosan adagolja az írónő az izgalmakat. Az ember, ha szereti ezt a témát, rengetet történetet talál a különböző háborús eseményekről és az emberek mindennapjairól. Mikor újra és újra ilyen regényt vesz az ember a kezébe, óhatatlanul is eszébe jut, hogy talán van-e még olyan szelete a történelemnek, amelyet eddig nem vetettek papírra. De aztán minden egyes alkalommal megállapítom magamban, hogy a történelem kiapadhatatlan forrás a szépirodalom számára. 

A karakterek nagyon emberiek és szerethetők voltak.  Juliette és Jacques is nagyszerű főszereplő, mindkettejüket megkedveltem. Szerettem, hogy az írónő megjelenítette azt a kettősséget, hogy egy megszállás idején vajon mi a legjobb taktika a túlésére, a küzdelem, vagy a teljes behódolás. Érdekes volt olvasni és látni az érveket és ellenérveket és végigkövetni azt a belső folyamatot, miként valaki elbillen az egyik irányból a másikra. 

Ha igazán őszinte akarok lenni, akkor engem a történetben szereplő csavarok nem leptek meg túlságosan, nagyjából a kötet közepétől kezdve biztos voltam benne, hogy két idősík milyen módon kötődik össze, de ez semmit nem vont le a könyv értékéből, ugyanúgy lelkesen olvastam tovább a történetet, miután összeálltak a fejemben a kirakós darabkái. 

Összességében kifejezetten érdekes történetnek bizonyult a Párizs elfeledett könyvesboltja, nagyon szerettem olvasni. A kedvencek közé ugyan nem került be, de nem azért, mert rossz, vagy unalmas lenne hanem egyszerűen csak úgy éreztem, hogy bár tetszett, a kedvenceim szintjére még sem ért fel. Tényleg szerethető történet, de kevéssé törte össze a szívemet és a lelkemet, így egy kicsit muszáj szigorúnak lennem. Viszont ha ti inkább azokat a történeteket szeretitek, amelyek ugyan foglalkoznak a témával, de nem nyomorítják meg az ember lelkét, akkor egy másodpercig se habozzatok és adjatok egy esélyt neki. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

                                            

Nyereményjáték

Mostani játékunkban olyan regények nyomába eredünk, melyek történetének fontos helyszíne egy könyvesbolt.  Minden állomáson találtok egy-egy idézetet az adott könyv fülszövegéből. A feladatotok pedig az, hogy a könyv szerzőjét és címét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz, a nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

IDÉZET

“1945 egyik ködös júniusi hajnalán egy megözvegyült könyvkereskedő kézen fogja kisfiát, és miután megesketi, hogy mindarról, amit látni fognak, soha senkinek nem beszél, magával viszi a titokzatos épületbe.”

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

Blogturné Klub

04.02. Olvasónapló

04.04. Csak olvass!

04.06. Szembetűnő

04.08. Kitablar

Read More

Holly Black: How ​the King of Elfhame Learned to Hate Stories – Hogyan gyűlölte meg Elfhon királya a történeteket + Nyereményjáték

Sziasztok!

Bár A levegő népe trilógia már véget ért, egy különleges kiegészítő kötet révén most ismét visszatérhetünk Elfhonba, hogy ezúttal Cardan szemszögéből ismerhessük meg a történet néhány fontos momentumát, és azt is megtudjuk, hogy miért is vált olyan rideggé a későbbi nagykirály. A Könyvmolyképző Kiadó által megjelentetett, gazdagon illusztrált kötetet pedig akár te is megnyerheted, ha velünk játszol!

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy éles nyelvű fiú.

Mielőtt kegyetlen herceggé, majd gonosz királlyá vált volna, kőszívű tündérgyermek volt. A kötet mélyebb bepillantást enged Elfhon titokzatos királyának drámai életébe. Izgalmas részletek a The Cruel Prince – A kegyetlen herceg előttről, kalandok, amelyek a The Queen of Nothing – A semmi királynője után játszódnak, és ismerős pillanatok A levegő népe-trilógiából – mind-mind Cardan szemszögéből.

A sorozat új kötetében visszatérhetünk a szívdobogtató romantikához, veszélyhez, humorhoz és drámához, melyek a világ minden táján elvarázsolták már az olvasókat. Minden fejezethez gyönyörű, megkapó, színes illusztrációk készültek, így tökéletes gyűjtői példány régi és új olvasóknak egyaránt

.

Szerezd meg, és hagyd, hogy magával ragadjon!

Talán már hihetetlennek tűnhet számotokra, de nagyon nehezen indult anno a kapcsolatom a fantasy kötetekkel. Sokáig nem voltam hajlandó ilyen típusú könyvet a kezembe fogni, úgy éreztem, hogy egyáltalán nem az én világom ez a zsáner.  Bevallom esélyt sem adtam az ilyen típusú történeteknek, és úgy összességében magának az ifjúsági irodalomnak. Most 30 felett sokkal több ifjúsági könyvet olvasok, mint 10-en, vagy akár 20-on éves koromban. Nagyon örülök, hogy váltottam, hiszen így teljesen új dimenziók nyíltak meg előttem. Néha jó elmenekülni a valóságból egy olyan világba, ahol bármi megtörténhet. Találkozhatunk sárkányokkal, lehetünk harcos hercegnők, vagy ravasz boszorkányok. Elutazhatunk a tündérek világába, akik olykor könyörtelenek, máskor romantikus hősök. Elmerülhetünk egy olyan világban, ahol vannak csodák, létezik a varázslat és bármi is történjen, bámilyen nehéz is legyen a megtett út, a jó felülkerekedik a rosszon. 

Holly Black sorozata az egyik első olyan fantasy volt, amit anno sorra kerítettem, és bár azóta vannak olyan könyvek, amelyek túlszárnyalták ezt, anno nagyon szerettem a történetet és a szereplőket. Emiatt nagyon kíváncsi voltam a Hogyan gyűlölte meg Elfhon királya a történeteket című kötetre is. Egyrészől nagyon érdekelt, hogy miként árnyalja a szerző Cardan karakterét, másrészről pedig tudtam, hogy ez egy illusztrált történet és nagyon kíváncsi voltam a rajzokra. 

Nem volt könnyű dolgom, utánanéztam és 3,5 éve olvastam az utolsó részét a sorozatnak, így őszintén szólva kicsi megkopott a tudásom. Kicsit féltem attól, hogy ez hatással lesz arra, hogy mennyire tetszik majd a történet, de szerencsére abszolút nem volt gond, így is remek élmény volt az olvasása. Úgy éreztem, hogy sokat hozzáadott az alaptrilógiához. 

A Hogyan gyűlölte meg Elfhon királya a történeteket című kötet egy könnyen és gyorsan olvasható történet, melyben a rajongók még többet tudhatnak meg Cardan karakteréről. A kötet amilyen kis rövid, olyan tartalmas. A történet fő szála alapvetően A semmi királynője után játszódik, de bepillantást nyerhetünk általa a múltba is. Megtudhatjuk, hogy gyermekként és fiatalként miként gondolkodott. Láthatjuk, hogy miként viszonyult Jude karakteréhez. 

Ahogy haladunk előre az olvasással, megértjük a mesék fontosságát és látjuk hogy ahogy a történet, úgy Cardan is változik. A trilógia rajongói már tudják, hogy mind Jude, mind pedig Cardan rajongói mekkora fejlődési utat járt be, ez pedig ebből a történetből is nagyon jól látszik. 

A kötet egy igazi jutalomjáték, biztos vagyok benne, hogy a rajongók szeretni fogják. Remek olvasmány, egy délután alatt simán be lehet fejezni. Az illusztrációk meseszépek, ezek teszik fel igazán a pontot az i-re. Sokat hozzáadott az olvasás élményéhez. A kötet igazán minőségi, a lapok vastagok, fényesek, jó érzés volt kézbe fogni. 

Összességében nagyon szerettem ezt a történetet és abszolút nem bántam meg, hogy sorra kerítettem. Sokat hozzáadott a sorozathoz és örülök, hogy nem hagytam ki ezt az élményt. Ha ti is Holly Black rajongók vagytok, szeretitek A levegő népe sorozatot és imádjátok Cardan karakterét, akkor semmiképpen se hagyjátok ki ezt a történetet. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

                                            

Nyereményjáték

Ha hozzánk hasonlóan te is végigolvastad A levegő népe trilógiát, akkor mostanra bizonyára jól ismered a főbb szereplőket. Ezért most egy is karakterfelismerésre hívunk: írd meg nekünk a fan artokon látható szereplők neveit a Rafflecopter dobozban!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

 

03. 20. Utószó

03. 22. Dreamworld – extra

03. 24. Readinspo

03. 26. Hagyjatok! Olvasok!

03. 28. Dreamworld

03. 30. Csak olvass!

Read More

Benjamin Alire Sáenz: Aristotle ​és Dante az élet sodrásában (Aristotle és Dante 2.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából korábban megtudhattuk, hogy Aristotle és Dante hogyan eredt a világmindenség titkainak nyomába, a nemrég megjelent második részből pedig azt tudhatjuk meg, hogy az élet sodrásában miként próbálnak önmagukra találni, és rájönni, milyen jövő vár rájuk. Tarts bloggereinkkel ezen az utazáson, és a turné végén te is nyerhetsz egy példányt a regényből.

Mit jelent megőrizni a szerelmet egy olyan világban, ami mintha a puszta létezésüket is kifogásolná?

Az előző részben két, határ menti városban élő fiú egymásba szeretett. Ari az egész középiskola alatt titkolta, ki is ő valójában, igyekezett néma és láthatatlan maradni. Arra számított, hogy a végzős éve is hasonlóan fog telni. Ám amikor beleszeretett Dantéba, valami felszakadt benne, és már képtelen visszatérni korábbi életéhez. Új barátokat szerez, kiáll a bántalmazókkal szemben, és nem fél hallatni a hangját. Közben pedig végig ott van vele Dante, az álmodozó, éles eszű Dante, aki egyszerre képes Ari idegeire menni és vágyakkal tölteni el őt. A fiúk eltökélték, hogy utat taposnak maguknak a világban, ami nem érti meg őket. Amikor Ari kénytelen szembenézni egy letaglózó veszteséggel, a lehető legelszántabban kell küzdenie egy őszinte és örömteli életért.

Ari és Dante nevét még 2019-ben ismertem meg, amikor elolvastam a szerző Aristotle ​és Dante a világmindenség titkainak nyomában regényét. Bár nem tegnap történt és a kötet egyes elemei és részei bevallom becsületesen homályba vesztek, arra tisztán emlékszem, hogy a fiúkat anno a szívembe zártam. Emiatt nagyon kíváncsi voltam arra, hogy milyen folytatást szán nekik a szerző, bár talán egy kicsit féltem is, hiszen Benjamin Alire Sáenz a köszönetnyilvánításban le is írja, hogy sokáig úgy érezte, hogy végzett a fiúk történetével, de aztán rájött, hogy talán a srácok még nem végeztek vele. Valószínűleg ez az oka annak, hogy végül 5 évbe telt megírnia a folytatást. Kicsit aggódtam, hogy ez nem biztos, hogy jó előjel, de aztán győzött a kíváncsiságom és belevetettem magam a történetbe. 

Összességében nagyon nem azt kaptam amire vágytam és bár minden kétséget kizáróan vannak nagyon szép részei a regénynek, nemcsak nem avattam új kedvencet, de a 2024-es csalódásaim csarnoka is gazdagodott egy újabb címmel. Ne értsetek félre, a kötet tényleg rendkívül fontos üzenetet hordoz, tele van szívmelengető pillanatokkal, de a fájdalmat sem nélkülözi. Nagyon sok igazságot hordoz, rengeteg remek gondolat van benne. Valahogy mégsem tudott megnyerni magának, hiszen hiába a szerethető hősök, ha a regény stílusa nem találja meg az olvasóját. 

Ari és Dante története a barátságról, szerelemről, önmagunk elfogadásáról és saját démonaink leküzdéséről szól. Egy igazán kedves történet arról, hogy az embernek miért van szüksége társakra az életnek nevezett úton és arról, hogy az élet olykor nem habos torta, mindannyian küzdünk és küszködünk valamivel. De ha kitárjuk a szívünket, akkor megláthatjuk, hogy mennyi ember életére voltunk hatással és mennyien szeretnének szeretni minket. Az ember olykor észre sem veszi, hogy mennyien vannak körülötte, olykor elmarja maga mellől az embereket. De ahogy a mondás is tartja, szükségben ismerszik meg az igaz barát. Azok, akikre tényleg számíthatunk, a legnehezebb pillanatainkban is mellettünk lesznek. Ari és Dante története pontosan ott folytatódik, ahol az előző kötet véget ér, mégis van valami furcsa és egyben megmagyarázhatatlan érzése az embernek, hogy talán túl sok idő telt el a két rész között és a szerző nem tudja ugyanabban a stílusban folytatni. A szereplők természetesen változtak és fejlődtek, de valahogy távolinak éreztem őket. Nem tudom, hogy én öregedtem-e meg ilyen gyorsan, vagy egyszerűen csak rossz időpontban talált meg a kötet, de engem sajnos egyáltalán nem fogott meg a folytatás. 

Alapvetően nagyon szeretem amúgy az ilyen jellegű könyveket, mind a felnőtté válás, mind pedig az identitáskeresés egy remek téma. Ez egy olyan időszak, ami mindenki számára ismerős, mindenki átesik ezen. Van valami csodálatos számomra abban, amikor egy számomra kedves karakter végre egyensúlyba kerül önmagával és rájön arra, hogy ki is ő valójában. Nagyon szép pillanatok ezek az olvasás során. Ebben a kötetben leginkább Ari fejlődését követhetjük nyomon. A történet az 1980-as évek második felében játszódik, így teljesen más kulturális környezetbe helyezte a szerző a szereplőket. A másság, a homoszexualitás kérdése teljesen más, mégis ijesztően ismerősnek tűnt számomra. Az AIDS terjedése ugyan már nem jelent akkora problémát a 21. században, de sokan most is küzdenek a saját identitásukkal. Félnek, hogy nem fogadják el őket, titkolni próbálják azt. A világ talán egy kicsit nyitottabb lett, de újra és újra felmerülnek ugyanazok a kérdések és problémák. Pedig csupán annyit kellene látnunk, amikor ránézünk egy fiú/fiú vagy lány/lány párra, hogy mennyire szépek együtt és milyen jó, hogy boldogok. Hiszen igazából mindenki megérdemli a boldogságot nemi identitástól, rassztól és igazából mindentől függetlenül. Ari és Dante kapcsolatában az a szép, hogy igazából nincs benne semmi megbotránkoztató. Csupán két fiatal, akik egymásra találtak és nem kívánnak mást, csak hogy szerethessék egymást. 

Ari karaktere sokat változott az első részhez képest. Sokat gyötrődik ebben a kötetben is, de szép lassan magára talált. Kinyitotta szívét, barátokra talált, megbékélt édesapjával és talán még a lelkében gyökerező gyermekkori traumát is sikerül legyőznie. Sokszor mérges és frusztrált, az igazságérzete óriási, ha kell ököllel szerez érvényt az igazságnak. Nem egyszerű karakter, nehezen engedett közel magához másokat, de ahogy haladunk előre, egyre több és több ember lesz körülötte. Rájön arra, hogy ugyan láthatatlanná akart válni egész életében, de mindig is voltak olyanok, akik látták őt. 

Dantéről viszonylag keveset tudunk, de neki is fejlődnie kell. Hiszen nem dumálhatja ki magát mindig, mindenből. Nagyon jól kiegészítik egymást Arival, tényleg igazán szerethető a párosuk. 

Az első részhez hasonlóan, ez sem egy túlságosan pörgős történet. Nem izgalmas és nincsenek benne nagy csavarok, rendkívül lassú folyású történet. Bár akadnak benne igazán szép pillanatok, valahogy mégsem lesz nálam nagy kedvenc. Őszinte leszek veletek, én végig azt éreztem, hogy ezt a könyvet 200-300 oldalból is meg tudta volna oldani a szerző. Rengetegszer éreztem azt, hogy a történet feleslegesen túlírt, túlmagyarázott, a tételmondatok olykor rendkívül didaktikusak és szájbarágósak. Voltak párbeszédek amelyek már-már nyálas giccses romantikus hatást keltettek, rengetegszer forgattam a szemem olvasás közben. Nagyon vékony határ választja el a lírai nyelvezetet a giccstől, nekem sajnos a szöveg inkább az utóbbira hajazott. Lehet tényleg rosszkor talált meg a történet, de engem borzasztóan zavartak az ilyen pillanatok. Nem azt mondom, hogy ennek a kötetnek soha nem kellett volna elkészülnie, hanem inkább azt, hogy a történet lehetett volna feszesebb és egyszerűbb, akkor talán jobban átjött volna számomra a mondanivalója. Bár a szerző úgy nyilatkozott, hogy a karakterek szólították meg ismét őt, sokkal inkább azt érzem, hogy sokkal inkább a rajongók, akik szerettek volna egy folytatást a történethez. Inkább a rajongók igényeit szolgája ki, még akkor is, ha azért bővelkedik fájdalmas pillanatokban is. 

A könyv borítóját mindenképpen meg kell említenem. Egyszerűen imádom. A borító színvilága, a képek és még a betűtípus is zseniális. Nekem nagyon tetszik. 

Összességében bár tök jó, hogy a kötetnek lett folytatása, de engem valahogy mégsem nyert meg magának. Bár nagyon fontos dolgokra világít rá a szerző, és néha el is gondolkodtatott, igazán maradandó élményt nem nyújtott számomra. Ari és Dante karakterét biztosan sokáig a szívemben fogom őrizni, de úgy érzem, hogy ezt a folytatást teljesen felesleges volt közel 400 oldalig húzni. Ha szerettétek a fiúkat, akkor érdemes lehet esélyt adni a kötetnek, ne felejtsétek, hogy ahány ember, annyi ízlés. Engem ugyan nem nyert meg magának a folytatás, de simán benne van a pakliban, hogy nálatok nagy kedvenc lesz. Olvassátok, szeressétek! 

Értékelés: 5/3

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

                                            

Nyereményjáték

Aristotle és Dante neve a könyvnek köszönhetően teljesen összefonódott. A játék során olyan párosok nevét kell kitalálnotok, akiknek szintén együtt vált ismertté a nevük. Írjátok be a helyes megfejtést a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

AZ ÉN KARAKTEREIM

Olasz színészek, akik számos akció-vígjátékot és spagetti westernfilmet készítettek együtt. Míg egyikük karakterei mozgékonyak és fiatalosak voltak, másikuk mindig a flegmatikus, morcos, erős karú férfit játszotta, áldott, naiv gyermeki nevetéssel és arany szívvel.

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

 

Blogturné Klub

03. 16. Hagyjatok! Olvasok! – Extra 

03. 18. Spirit Bliss Sárga könyves út – Extra 

03. 20. Spirit Bliss Sárga könyves út 

03. 22. Csak olvass! 

03. 24. Hagyjatok! Olvasok! ITT

Read More

Kasivai Hiszasi: A ​Kamogava Kifőzde + Nyereményjáték

Sziasztok!

Kasivai Hiszasi A Kamogava Kifőzde című regényében egy nem mindennapi étterembe kalauzolja el olvasóit. Egy közel sem átlagos helyről van szó, ahol olyan ételeket alkotnak újra, melyek a vendégek számára valamilyen okból különösen fontos. Ti milyen ételt kérnél a szakácstól és mit tennétek meg, hogy újra megkóstolhassátok a régi ízeket? Tartsatok bloggereinkkel ezen az érzelmekkel és finom falatokkal teli turnén, és a végén megnyerhetitek a könyv egy példányát a General Press Kiadó felajánlásában!

Melyik az az étel, amiért bármit megtennél, csak hogy még egyszer megkóstolhasd?

Egy csendes kiotói mellékutcában van egy különleges étterem. A Koisi és édesapja, Nagare által vezetett kifőzde csodálatosan extravagáns ételekkel kényezteti a vendégeit. Ám nem ez a fő ok, amiért érdemes hozzájuk betérni…

Az apa-lánya páros ugyanis másféle szolgáltatást is nyújt. Zseniális nyomozói képességeik birtokában képesek újraalkotni egy-egy ételt a vendégeik múltjából: olyan fogásokat, amelyek a kulcsot jelenthetik az elfeledett emlékek felidézéséhez vagy a jövőbeli boldogság megtalálásához. Legyen az marharagu vagy makrélás szusi – az idő homályába vesző receptek étterme kapcsolatot teremt a múlttal, és utat mutat egy szebb élethez.

Talán túlzás nélkül állíthatom, hogy az elmúlt hónapok egyik legjobban várt könyve volt számomra A Kamogava Kifőzde. Az utóbbi időben teljesen rákaptam az ázsiai irodalomra és ezen belül is a japán szerzők könyveire,  Az utazó macska krónikája, a Mielőtt a kávé kihűl, a Rintaró és a könyvek útvesztője vagy a Ne engedj el óriási kedvencekké váltak. Az Édes palacsinta már a polcomon csücsül, de például anno a Battle Royale is mélyen a tudatomba férkőzött. Mivel több számomra kedves könyv japán író tollából származik, így általában óriási lelkesedéssel vetem bele meg az újabb kötetek megismerésére. Így akadtam A Kamogava Kifőzde című kötetre is. A kedves borító és az ajánlás, miszerint a Mielőtt a kávé kihűl rajongóinak ajánlják a könyvet azonnal meghozta a kedvemet, az ígéretes fülszöveg miatt pedig még lelkesebb lettem, ha ez egyáltalán lehetséges. Aztán ahogy elkezdtem olvasni a könyvet, egyre szomorúbb és kedvtelenebb lettem.

Maga az ötlet vitathatatlanul zseniális, imádtam a történet koncepcióját. Mindannyiunk számára vannak olyan ételek, ízek melyek csodás emlékeket juttatnak eszünkbe. A nagymama házirétese, egy nyaraláson fogyasztott különleges étel, amely akkor és ott nagy hatással volt ránk. Ehet az ember ezer és ezer rétest, soha nem lesz olyan íze, mint amire gyerekkorában emlékezik. Sokszor hallottam már azt, hogy valaki áradozott egy régi süteményről, vagy akár egy főételről, majd azzal zárta a mondandóját, hogy azóta sem evett olyan jót, és máig érzi az ízét a szájában. Kasivai Hiszasi regénye pedig pontosan az ilyen pillanatokból és elbeszélésekből meríthette az ihletet, hiszen a Kamogava Kifőzde című regény alapja az, hogy főszereplőink újraalkotják azokat az ételeket, amelyek valaha nagy hatással voltak az odalátogatókra. 

Koisi (egy fiatal nő) és Nagare (az édesapja) egy éttermet vezetnek, melynek az a különlegessége, hogy kinyomoznak és újraalkotnak bármilyen ételt hibátlanul a vendégek múltjából. Az étterem nem hirdeti nagy reklámokkal a szolgáltatásait, de azok, akiknek szüksége van a segítségükre, mindig rájuk akadnak. Koisi általában kikérdezi az érdeklődőket és a lehető legtöbb információt próbálja kihúzni belőlük az adott étellel kapcsolatban. Nagare pedig nem csak a naponta elérhető ételekkel kápráztatja el az odalátogatókat, hanem a nyomozás érdemi részét is vezeti. A lehető legpontosabban készíti el az ételeket azok számára, akik egy konkrét ízt keresnek. Nagyon tetszett ez az elgondolás és nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy én vajon milyen étel miatt keresném fel őket és mi miatt kérném a segítségüket. De őszinte leszek veletek, sajnos engem egyáltalán nem ragadott magával a történet. Azt hittem, hogy imádni fogom a könyvet, de sajnos óriásit csalódtam. Hiszen hiába érzi az ember azt, hogy maga a koncepció zseniális, ha a történet nem fogja meg. Velem pedig pontosan ez történt.

A könyvben hat különálló történet van. Mindegyik egy konkrét ételhez, ezáltal pedig hat különböző megbízóhóz kötődik. Az egyes történetek nagyon kedvesek és meghatók voltak, valahogy mégis úgy érzem, hogy teljesen kívül rekedtem. Úgy éreztem, hogy a szerző nem fektet túl nagy hangsúlyt az érzelmekre és ezek átadására, így engem sem érintettek meg túlzottan a történetek. Valahogy immunis voltam mindenre, amit olvastam, pedig utólag visszagondolva azért nagyon szép pillanatokat okozhatott volna egy-egy történet az olvasó számára. Ugyan egy kicsit nehezen rázódtam bele az olvasásba a sok japán kifejezés és szó miatt, de aztán szép lassan belerázódtam az olvasásba és nagyjából minden egyes fejezetnél úgy éreztem, hogy egyre éhesebb és éhesebb leszek. 

Őszinte leszek veletek, engem több dolog is idegesített olvasás közben, az egyik az, hogy borzasztóan idegesített Koisi viselkedése és stílusa. Nem tudtam egy másodpercig sem megkedvelni a karakterét, ez pedig sokat rontott az olvasás élményén. A másik, ami engem nagyon zavart, hogy a potenciálisan legérdekesebb és legizgalmasabb részekre valahogy nem fektetett annyi időt és energiát a szerző. Az persze teljesen szubjektív, hogy kinek mi az érdekes, de nekem nagyon hiányzott belőle az, hogy kicsit több dolgot megtudjak a nyomozásról. Engem ez a szál érdekelt volna a legjobban, de az összegzésen kívül vajmi keveset láthattunk belőle. Pedig szerintem tök jót tett volna a könyvnek, ha ezeket a részeket jobban kifejti a szerző. Talán jobban tudtam volna kötődni a regényhez. 

A borító ugyan nagyon szép, de engem kicsit megvezetett. Azt hittem, hogy a képen szereplő cica több szerepet kap majd, de azon kívül, hogy megjelent mindegyik fejezetben túl sokat nem adott hozzá a történethez, ráadásul szegény mindig el lett zavarva. 

Összességében nagyon tetszett a regény alapkoncepciója, de engem valahogy nem nyert meg magának. Számomra meg sem közelítette a Mielőtt a kávé kihűl szintjét. Ugyan nem bántam meg, hogy elolvastam, de nem mondhatom, hogy új kedvencet avattam. Az alapötlet zseniális ugyan, de a megvalósítása számomra hagyott némi kívánnivalót maga után. De persze ez csupán egy szubjetív vélemény, simán benne van a pakliban, hogy mást jobban elkap a regény hangulata. Ha szeretitek a gasztroregényeket és a japán szerzők munkáit, akkor tegyetek egy próbát a regénnyel. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/3,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

                                           

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban további japán szerzők köteteinek nyomába eredünk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a rafflecopter-doboz megfelelő helyére beírjátok a regény címét!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“A víz a magas helyekről az alacsonyabbak felé folyik, a gravitáció törvényének engedelmeskedve. Az érzelmeknek is van súlyuk, rájuk is hat egyfajta nehézségi erő.”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Blogturné Klub

03.15. Csak olvass!

03.17. Könyv és más

03.19. KönyvParfé

Read More

William Joyce: Ollie ​hazatalál + Nyereményjáték

Sziasztok!

Legtöbbünk még felnőtt fejjel is emlékszik gyerekkori legkedvesebb játékára, amit mindenhová magával vitt, s ami talán már születésétől mellette volt. Ollie és Billy története pont ezeket az érzéseket és élményeket szeretné feleleveníteni egy rendkívül kedves és gyönyörűen illusztrált kötetben. 

Tarts bloggereinkkel, hogy megismerhesd a két barátot, s esélyed legyen nyerni egy példányt a könyvből.

„Egy ​játék sokkal több lehet, mint egy tárgy, amivel elszórakoztatjuk magunkat. Csoda válhat belőle.”

A játékok titkos birodalmát számtalan rejtély szövi át.

Ezek egyike a Játékok Becsületkódexe, ami azóta létezik, amióta vannak kisgyerekek.

Rejtély az is, milyen varázslat útján lesz valamiből egy gyerek kedvenc játéka. Ez a legnagyobb elismerés, amit a Játékvilág egy tagja kaphat.

Ollie különleges játék, Billy anyukája saját kezűleg varrta, hogy az Billy életének fontos része legyen. Ollie aztán annak rendje és módja szerint Billy legjobb barátja, bizalmasa, játszótársa és igen, „kedvence” lett.

Játékvilágban azonban gonoszok is élnek, közülük is a legrettegettebb gaztevő Zozó, a bohóckirály. Ő és a csatlósai, az alamuszok, megfogadták, hogy elrabolnak minden kedvenc játékot, és addig tartják őket fogva, amíg el nem felejtik a gazdáikat, és örökre el nem kallódnak.

Amikor Ollie is fogságba esik, Billynek ki kell mentenie a kedvencét Zozó föld alatti csarnokából, az erdő mélyén, az éjszaka közepén.

Egy séta a fák közt még soha nem rejtegetett ekkora izgalmakat! Kalandos történet a bátorságról és a barátságról! Éld át! Neked szól.

Az utóbbi időben egyre több olyan típusú könyvet olvasok, amelynek célközönsége a middle-grade korosztály, rengeteg izgalmas és nagyszerű történetet ismerhettem meg az elmúlt időszakban. A történetek nagy része felnőtt fejjel is rendkívül élvezetes, egy hosszú nap, vagy egy igazán komoly olvasmány után tökéletes esti kikapcsolódás. Az Ollie hazatalál című kötet valahogy azonnal megszólított, miután elolvastam a fülszövegét és megláttam a borítóját. Egy másodpercig sem volt kérdéses számomra, hogy el akarom-e olvasni William Joyce regényét. Valahogy meg sem fordult a fejemben az a lehetőség, hogy nem fogom élvezni a történetet, a zsigereimben éreztem, hogy ez jó lesz és egyszerűen imádni fogom. De vajon így történt? Csapjunk is a lovak közé.

Az Ollie hazatalál egy rendkívül bájos és izgalmas történet a barátságról, az összetartozásról és arról, hogy miként lehet egységben győzedelmeskedni a gonosz felett. William Joyce egy igazi csodát alkotott, az elsőtől az utolsó oldalig leköti és elvarázsolja az olvasóját. Nem számít, hogy valaki 10, vagy 30 évesen olvassa, ugyanúgy rabul ejti a kötet bája és mondanivalója. Egy nagyszerű írás, mely minden olvasójára garantáltan hatással lesz. 

Vannak könyvek, amelyeket örökké a kezünkben akarunk tartani és olvasni. A történet bekúszik a bőrünk alá, megragadja a szívünket és többé el sem ereszti. Az ilyen könyveket örökké a kezünkben akarjuk tartani. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után. Számomra pontosan ilyen volt az Ollie hazatalál is, ami egy igazán szerethető történet a barátság és a szeretet erejéről, a veszteségről, változásról és annak feldolgozásáról. Nálam az első pillanattól kezdve óriási kedvenc lett, Billy és Ollie őszinte barátsága igazán szívet melengető, az egyik legszerethetőbb olvasmány, ami mostanában a kezembe került. Szavakkal el sem tudom mondani Nektek, hogy mennyire imádtam ezt a történetet annak minden örömével és bánatával. Olvasás közben sokszor mosolyogtam, néha pedig elmerengtem és felidéztem a saját kedves kis gyermekkori játékaimat. 

A történt rendkívül érdekes és izgalmas. Ahogy a fülszövegben is olvashatjuk Ollie egy igazán különleges játék, Billy anyukája készítette a kisfia születésekor. Ollie és Billy elválaszthatatlan társak voltak, együtt kalandoztak és minden napjukat együtt töltötték. Minden játék álma, hogy kedvenc legyen, ez a létező legnagyobb elismerés, amit kaphatnak. Amikor Billy megkedvencelte Olliet, azonnal megpecsételődött a sorsuk, hiszen Zozó, a gonosz bohóckirály egyszerűen gyűlöli a kedvenc játékokat és arra tette fel az életét, hogy elrabolja az összeset, ezzel pedig szomorúságot és bántatot okozzon a gyermekeknek. Szolgái, az alamuszok rabolják el a kedvenc játékokat és egy elhagyott helyre viszik őket, ahol fogságba kerülnek. Mikor Ollie eltűnik, a kisfiúnak bátorságot kell gyűjteni ahhoz, hogy megmentse legjobb barátját és egyedül a park mélyére merészkedjen. De vajon elég erős a barátságuk, és kiállja a kaland próbáját? Hogyan alakul a kalandjuk?

A történet egy másodpercre sem ereszti olvasóját, végig izgalmas, egy másodpercre sem válik unalmassá, vagy éppen vontatottá. William Joyce nagyszerűen építette fel a könyv világát, ahol nem csak a játékoknak, de a többi tárgynak is komoly szerepet van. A kalandok során kiderül, hogy egy üdítősdobozból is lehet társ az úton és az eldobott, szeméttelepen élő tárgyak is nagy tettekre képesek. 

Egy másik könyv bevezetőjében olvastam egy nagyszerű gondolatot Kádár Annamáriától, ami tökéletesen illik ehhez a kötethez is. Azt írja, hogy a varázslatok színtere a gyermeki gondolkodás egyik sajátossága. Mivel még nem tudnak különbséget tenni a lehetetlen és lehetséges között, így azt gondolják, hogy bármi megtörténhet, csak kívánni kell. A gyermeki gondolkodásmód mágikus elemekre és hiedelmekre épül, amelyeknek pontosan ugyanaz a szerepe, mint a babonáknak: tudás nélkül is képesek magyarázatot nyújtani. A hiányzó űrt a képzeletük segítségével töltik ki, így képesek arra, hogy lehetetlenebbnél lehetetlenebb magyarázatokat találjanak ki olyan egyszerű kérdésekre, mint például arra, hogy mi történik a tárgyakkal, ha éppen nem használjuk őket. A gyermekek számára egy másodpercig sem kérdéses, hogy egy játékkal micsoda nagy kalandokba lehet keveredni. Lehetnek lovagok, akik együtt győzik le a sárkányt, de akár egy teadélutánon is ülhetnek meghívott vendégként. Kisgyerekként minden lehetséges, még az is, hogy plüssállataink válaszoljanak a kérdéseinkre. Felnőttként persze tisztában vagyunk a zord valósággal, ám ha egy kicsit visszalépünk saját gyermekkorunkba és teret engedünk a bennünk lakozó gyermeknek, akkor mi is megőrizhetünk valamit a gondolataink mindenhatóságából. Meghatódva gondoltam vissza gyermekkori önmagamra és arra, hogy mennyi kalandot éltem át én is a játékaimmal. Amikor még egy párnákból épült vár jelentette a világot, amit egy szörnyeteg tartott sakkban és ha kidugtuk akár a lábunkat is a takaró alól, akkor megtámadott volna minket. Vagy amikor a föld egy óriási lávafolyam volt és nem lehetett leszállni az ágyról, vagy amikor az utcán látható repedéseket ki kellett kerülni. Izgalmas volt egy kicsit újra gyereknek érezni magam. 

A karakterek korántsem idealizált, romantikus hősök, nem mesebeli csodalények, hanem valódi hús-vér emberek, akik sokszor és sokat hibáznak. Gyermekként és talán felnőttként is könnyen lehet vele azonosulni. Egy rendkívül szerethető főhős, aki bármire képes azért, hogy megmentse legkedvesebb barátját. A kisfiú, aki egyre nagyobb és nagyobb lesz, aki hamarosan felnő majd de talán soha nem felejti el, hogy milyen is gyereknek lenni, talán képes lesz arra, hogy megőrizze a szívében a tüzet. Egy bájos plüssjáték, aki bármire képes a gazdájáért, még akkor is, mikor egy pillanatra elveszíti a reményt és a tüzet. 

A meseregény hangulata és atmoszférája lenyűgöző, csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni.  A rajzok pedig nagyszerűen kiegészítették a történetet, William Joyce illusztrációi remekül sikerültek. 

Összességében én egyszerűen imádtam ezt a történetet és nagyon kíváncsi vagyok a minisorozatra is, amely a Netflix kínálatában érhető el. Az Ollie hazatalál egy igazán szívet melengető, izgalmas történet arról, mit jelentenek a gyerekeknek a játékok. A történet érdekes és izgalmas, a karakterek pedig nagyszerűek. Én teljes szívemből ajánlom mindenkinek, remélem a Ti szíveteket is elrabolja majd ez a nagyszerű olvasmány. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni mindegyiket.

Nyereményjáték

Ebben a játékban nincs más dolgod, mint elolvasni a kiadó honlapján a kötet beleolvasóját, majd az alapján megválaszolni az állomásokon található kérdéseket. Természetesen, a Rafflecopter megfelelő soraiba várjuk a válaszokat!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Hogy hívják Ollie gazdáját?

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

BLOGTURNÉKLUB 

03.13. - Csak olvass!

03.15. - Milyen könyvet olvassak?

03.17. - Spirit Bliss Sárga könyves út

03.19. - Booktastic Boglinc

03.21. - Könyv és más

03.23. - KönyvParfé

Read More