Jane Austen: A ​klastrom titka + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyvek nemrég gyönyörű kiadásban jelentette meg Jane Austen életművének egy újabb darabját. A klastrom titka című kötet az írónő első befejezett regénye, de csak 15 évvel később, halála után került kiadásra 1818-ban. A történet főszereplője Catherine, egy fiatal és naiv “antihősnő”, akinek meg kell tanulnia elkülöníteni a való világot a képzelet világától. Tarts bloggereinkkel merüljünk el újra együtt Jane Austen világában,  és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri a kötet legújabb kiadását!

Jane Austen egy új oldalát villantja fel A klastrom titka című könyvében, amely halála után jelent meg. Ez az utolsó teljes regénye, amelyben roppant szórakoztató formában mutatkozik meg az írónő ironikus kifejezőereje.

Mint minden művében, itt is egy fiatal lány útját ábrázolja, akit kezdettől fogva "antihősnőként" mutat be. A sokgyerekes, nem kifejezetten jómódú családban felnőtt Catherine Morland semmi különleges tulajdonsággal nem dicsekedhet, sem nem bájos, sem nem tehetséges vagy szépreményű, csupán nagy csodálója a kor gótikus rémregényeinek.

Saját életére is úgy tekint, mintha irodalmi hősnő volna, és önnön jövőjét olvasná a fordulatos könyvek lapjain. A sors azonban nem tartogat számára sem szerencsés kimenetelű hintóbalesetet, amely során a semmiből felbukkanó lovag megmenti majdani szíve hölgyét, sem fényes bálokat, sem örökké tartó barátságokat. Catherine klastrombeli látogatása ugyan megcsillantja előtte a dermesztő kalandok lehetőségét - szellemjárta padlásszobákat, holttestnek ható viaszfigurákat, föld alatti cellákba zárt, elgyötört feleségeket, titkos csapóajtókat -, ám a regényes fordulatok és a romantikus titkok itt sem köszöntenek rá, Catherine mindössze némi élettapasztalattal gazdagodik. Ahogyan illúzióit vesztve kezdi megérteni a való életet, lassan kigyógyul romantikus csacskaságaiból, és igazi Austen-hősnővé válik: önismeretet szerez.

A jutalma nem marad el, Catherine új fejezetet nyithat egy immár kevésbé ábrándos-ijesztő történetben: a saját hétköznapi életében.

El sem tudom mondani nektek, hogy mennyire vártam, hogy végre sorra keríthessem Jane Austen A klastrom titka című regényét. Durva belegondolni, de végre elmondhatom, hogy olvastam az írónő összes teljesnek mondott regényét. Ha teljesnek mondott regényt mondok, akkor ezekre gondolok: Értelem és érzelem (1811), Büszkeség és balítélet (1813), A mansfieldi kastély (1814), Emma (1815), Meggyőző érvek (1818) és A klastrom titka (1818). A többi korai írása és a be nem fejezett regénye ugyan nem szerepel a bakancslistámon, de ez megváltozhat még a jövőben. Egyelőre örülök, hogy végre teljes képet kaptam a munkásságáról és elmondhatom, hogy mit gondolok az írásairól. Az abszolút kedvencem A meggyőző érvek és a Büszkeség és balítélet. És ne haragudjatok, hogy ezt mondom, de nekem az Értelem és érzelem tetszett a legkevésbé, őt követi A klastrom titka, A mansfieldi kastély és az Emma. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne zártam volna a szívembe a hősnőket. Mindegyik kötet remek olvasmányélmény volt és hihetetlenül boldog vagyok, hogy sikerült sorra kerítenem mindegyiket. No de, mielőtt teljesen elveszíteném a fonalat inkább vissza is térek az eredeti tárgyhoz, A klastrom titka című kötethez. 

A klastrom titka egy igazán kedves és szerethető történet egy igazi austeni "antihősnővel", aki a gótikus regények rabja, így olykor elragadja őt a képzelete.

Nagyon érdekes, hiszen tulajdonképpen szinte semmi egetrengető, vagy óriási dolog nem történik a cselekményben, mégsem unatkoztam egy másodpercig sem. Teljesen elvarázsolt a 19. század ezen szelete; Bath és a Northanger-i klastrom teljesen levett a lábamról. Már nem kellene meglepődnöm ezen, de Jane Austen mindig elvarázsol. Imádtam a kissé ironikus és szarkasztikus humorát. Szerettem, ahogy beleszőtte regényébe a gótikus történeteket. Austen ugyan bátorít minket az olvasásra, de óva int minket attól, hogy a képzelőerőnk elhatalmasodjon rajtunk. A korabeli társadalmi leírások, a jellemábrázolások zseniálisak. A társasági élet is nagyon érdekesen jelenik meg a regényben. Jane Austen tökéletesen bemutatja a vidéki életet és az ezzel kapcsolatos elfoglaltságokat. Szerettem olvasni Bath városáról és arról, hogy a pihenés alatt milyen módon kapcsolódtak ki az odalátogatók.

Kifejezetten szerettem az írónő narrációját és folyamatos kiszólásait. Bár úgy érzem, hogy abszolút érezhető, hogy ez az írónő első regénye (bár ahogy fentebb írtam, jóval később, csak a halála után jelent meg), de ez semmit sem von le az élvezeti faktorból. 

A szereplők igazán érdekesek és sokszínűek.Catherine egy rendkívül kedves és naiv karakter, aki Jane Austen többi hősnőjéhez viszonyítva talán egy kissé egyszerű és középszerű. A báját azonban pontosan ez a középszerűsége adja és talán az, hogy könyvmolyként könnyen tudunk azonosulni vele. Biztosan veletek is előfordult már, hogy egy-egy könyv elolvasása olyan mély és erős nyomokat hagyott bennetek, hogy az a mindennapjaitokra is hatással volt. Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal, hogy  még mindig várom a levelemet a Roxfortból és talán már ti is elképzeltétek, hogy egy általatok szeretett fantasy világban találjátok magatokat. Catherine az én szememben pontosan ugyanilyan álmodozó könyvmoly volt, aki olykor nehezen tudta elválasztani a képzeletet a valóságtól. A regények olyan mély nyomokat hagytak benne, hogy azok óhatatlanul is alakították a világnézetét és gondolkodását. Olykor túlságosan elragadta őt a képzelete, ez pedig nem egyszer bajba sodorta őt. Catherine ugyan nem rendelkezik túlságosan sok élettapasztalattal, de vitathatatlanul jószándékú és kedves karakter, aki általában mindig a legjobbat feltételezi másokról. Az olvasó már néha fogja a fejét, hogy még mindig nem veszi észre, hogy milyen emberek is veszik őt körbe, de ez is csak azt bizonyítja, hogy ő annyira jó, hogy egyszerűen meg sem fordul a fejében, hogy valaki rossz szándékú legyen. 

Ahogy haladunk azonban előre, a fiatal lány egyre jobban megérti az emberek természetét és egyre inkább megtapasztalja a zord valóságot. Rájön arra, hogy az élet olykor bonyolultabb, mint a regények lapjain és arra, hogy nem mindenki viselkedik egyenesen és őszintén. Olykor az emberek hazudnak, kétszínűek és nem mindenkinek egyezik az erkölcsi normája az övével. Szerettem látni a fiatal lány fejlődését és természetesen az utolsó  másodpercig drukkoltam, hogy végül révbe érjen. 

A regényben megjelenik bátyja, James is, aki bár idősebb nála, de naivságban nem marad el testvérétől. 

Az első pillanattól kezdve éreztem, hogy Catherine és Henry Tilney nagyszerű párost alkotnának. Gondolkodásmódjuk hasonló, csupán annyi a különbség kettejük között, hogy Henry kicsit életrevalóbb karakter és könnyebben felismeri mások szándékait. Szarkasztikus stílusa miatt nagy kedvenc lett számomra, szerettem nagyon a megnyilvánulásait. 

Isabella Thorpe tulajdonképpen Catherine tökéletes ellenpólusa. Egy igazán csinos és manipulatív leányzó, akinek az egyetlen célja, hogy vagyonos férjet találjon. Mivel mindenkinek azt mondja, amit az illető hallani szeretne, így rendkívül népszerű. Catherine és bátyja is azonnal a szívébe zárja. Nagyon ellenszenves karakter, az első pillanattól kezdve őszintén bíztam benne, hogy Catherine meglátja végül igaz valóját. Megismerjük még Eleanor Tilney karakterét, aki sokkal megbízhatóbb és őszintébb barátnak bizonyul. 

A kötet tulajdonképpen egy igazi felnövés történet. Hiszen Catherine szép lassan rájön arra, hogy olykor féken kell tartani a fantáziáját. Megtanulja kezelni a különböző élethelyzeteket és szép lassan felismeri az emberek igaz valóját. Ahogy haladunk előre, úgy válik egyre magabiztosabbá és erősebbé. Végül pedig rálép a boldogsághoz vezető útra. 

Nagyon imádtam ezt a csodálatos kiadást, biztos vagyok benne, hogy kiemelt helye lesz a kötetnek a polcomon. Imádom, hogy milyen szépen mutatnak a Jane Austen regények együtt és nagy lelkesedéssel várom, hogy az Örök kedvencek sorozat milyen regénnyel örvendeztet minket legközelebb. 

Összességében tetszett Jane Austen A klastrom titka című regénye, de az életművet tekintve nem sikerült dobogós helyet elérnie nálam. Kellemes olvasmány volt és bár szerettem a kötet hangulatát, néha kifejezetten idegesítettek a szereplők. Egyértelmű kedvenc karaktert ugyan nem tudok választani, de Henry és Catherine karakterét is a szívembe zártam. Hihetetlenül boldog vagyok, hogy végre sorra kerítettem Austen ezen művét is, és végre elmondhatom magamról, hogy olvastam a regényeit (legalábbis azokat, amelyeket a bejegyzésem elején felsoroltam). Ha szeretitek Jane Austen munkásságát akkor semmiképpen se hagyjátok ki A klastrom titkát sem. Ha pedig most kezdtek ismerkedni a regényeivel, akkor bátran ajánlom ezt az írását kezdésnek. Olvassátok, szeressétek!

Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Northanger_Abbey
https://hu.wikipedia.org/wiki/Jane_Austen

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A klastrom című kötet jelentős része Bath városában játszódik, így ebben a játékban erre a városra koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy hozzá kapcsolódó kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Bath városát az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. No de melyik évben?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

09.08.: Csak olvass!

09.10.: Szembetűnő

09.12.: Könyv és más

09.14.: Spirit Bliss Sárga könyves út

Read More

E. M. Forster: Szoba ​kilátással + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyvek egy talán méltatlanul elfeledett klasszikust hozott el a magyar olvasóknak új köntösben, s Blogturné Klub három bloggere vállalkozott arra, hogy veletek együtt újra felfedezze E.M. Forster regényét. Tartsatok velünk, ismerjük meg Lucy Honeychurch történetét! A turnéval tartva pedig - ahogy lenni szokott - megnyerhetitek a kötet egy példányát.

"Ezt a könyvet ajánljuk Jane Austen és Louisa May Alcott szerelmeseinek a méltatlanul elfeledett rokon lélek E. M. Forstertől."

Lucy Honeychurch egy jómódú angol család lányaként éli unalmas hétköznapjait, mígnem nagynénjével, Charlotte-tal ellátogatnak Firenzébe. Addigi eseménytelen élete kibillen az egyensúlyából, amikor a Bertolini panzióban, ahol a szobájából pompás kilátás ugyan nem tárul elé, de megismerkedik az extravagáns Eleanor Lavish regényíróval, Mr. Beebe lelkésszel, a kíváncsi Mr. Emersonnal, illetve szenvedélyes és különc fiával, George-dzsal.

Lucy és George kalandosan szövődő románca még mielőtt elkezdődhetne, véget is ér, mert a lány hazautazik. Otthon viszont azon kapja magát, hogy az intenzív, különleges olaszországi út után az Edward korabeli Anglia szürkének és örömtelennek bizonyul számára.

Amikor Cecil, a fölényeskedő és sznob fiatalember eljegyzi Lucyt, a jövendőbeli fiatalasszony kitartóan tűri vőlegénye viselkedését, míg egy nap George újra felbukkan, és sikeresen Lucy közelébe férkőzik, azonban a lány maga elől is titkolja valódi érzelmeit…

Mindig is szerettem az angol irodalmat, E.M. Forster neve pedig természetesen nem ismeretlen számomra. A munkásságát azonban még nem igazán ismertem, így mikor megláttam, hogy a Szoba kilátással egy új, vibráló rózsaszín kiadásban jelenik meg, egy másodpercig sem tétováztam, azonnal a kívánságlistámra pakoltam a kötetet. A fülszöveg érdekesnek tűnt, az pedig, hogy Jane Austen és Louisa May Alcott szerelmeseinek ajánlják csak tovább fokozta az elvárásaimat. 

A Szoba kilátással egy 1908-ban megjelent regény, mely egy fiatal nőről szól, az angliai Edward-korszakban Olaszországban és Angliában játszódó történet egyszerre romantikus és humoros kritika az angol társadalomról a 20. század elején.

A könyv egyik legnagyobb erőssége a társadalmi korrajz. E.M. Forster érdekes és izgalmas karaktereket vonultat fel regényében, akik nagyon jól bemutatják a korabeli vidéki arisztokrácia viselkedését és azt az attitűdöt, ahogy egyesek viseltetnek mások iránt, ha nem tartják megfelelőnek a társadalmi státuszukat és, vagy a viselkedésmódjukat. 

Vannak, akik rendkívül gőgösen viselkednek, az alacsonyabb rangúakat lenézik még akkor is, ha közben a nevükön kívül semmi mást nem tudnak már felmutatni. Mások folyton szenvednek, vélt, vagy valós igazságtalanságokon puffognak, az egyetlen gyógyír számukra pedig a figyelem. Vannak, akik borzasztóan viselkednek, a rangért bármire képesek a behízelgő modorukkal, még mások csendesen szemlélik az eseményeket. Persze szerencsére rengeteg szerethető és szimpatikus karaktert is megismerhetünk, így tényleg elmondhatjuk, hogy a jellemek sokszínűsége terén abszolút nincs hiány.

Érdekes volt látni, hogy mennyire merev az arisztokrácia viselkedése. Talán az olasz út mutatta be legjobban a különbséget az emberek között. Legyen szó kirándulásról, a Santa Croce látogatásáról és az egyes művészeti alkotások befogadásáról, vagy egy egyszerű szoba csere és ablaknyitás kérdésről. Furcsa és fárasztó volt még olvasni is ezeket az abszurd ellentéteket és azt, hogy egyesek számára mennyire fontos volt a formalitás kérdése még akkor is, ha az szemben állt a józan paraszti ésszel. Mesterkélt és modoros volt egyes szereplők viselkedése, én bevallom, olykor még a szememet is forgattam annyira nehezen viseltem ezt. 

Érdekes volt látni, az egyes párbeszédeket, Lucy vívódását, vagy Cecil és George viselkedését. Azonban sajnos nem kerültek közel hozzám a karakterek. Végig úgy éreztem, mintha kartávolságban állnának tőlem. Igyekeztem magamhoz ölelni őket, de végül távoli ismerősként váltunk el egymástól. Vitathatatlan, hogy Lucy komoly fejlődésen megy keresztül, érdekes volt látni, hogy miként nyílt ki és jutott el arra a felismerésre, hogy mi is lenne a jó számára. 

A fiatal lány láthatóan és érezhetően más volt, mint a többiek. Láthatóan a szigorú társadalmi normák fullasztóan hatottak rá. Egyre kevésbé találta a helyét az adott milliőben. Olaszország jó hatással volt rá elkezdett kinyílni, de visszatérve Angliában újra a megfelelési kényszere helyeződött előtérbe. 

Vele szemben áll George és Cecil, két fiatal férfiú, akikben talán annyi a közös, hogy mindketten oda vannak a lányért. Cecil egy klasszikus úrifiú, aki minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, ami a mai, modern nők számára megvető lehet. Elsőre úgy tűnhet talán, hogy a társat, egyenlő partnert keres, de szép lassan kiderül, hogy csak egy tipikus sznob, akinek erős elképzelése van arról, hogy hol is van a nő helye. Ezzel szemben George egy erősnek tűnő, mégis érzékeny lélek, aki szinte kivirágzik Lucy társaságában. Az arisztokrácia szemében azonban ő és az édesapja furcsa, idegen lény, így nagyon kevesen vannak róluk pozitív véleménnyel. Egyszerű, ámde kedves emberek, akik tisztában vannak a világ hibáival, így vélhetően az arisztokráciáról is megvan a maguk sajátos véleménye. Az ilyen emberek sokszor peremre kerültek, hiszen ez a réteg soha nem állhatta, ha esetleg bírálják őket. 

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább a visszafogott humora és érdekes társadalmi korrajza az, ami megragadja az olvasóját. Bár számomra sem Jane Austen, sem pedig Louisa May Alcott hangulatát nem idézte, mégis kár lett volna kihagyni. Nem bántam meg, hogy elolvastam, de bevallom, túlságosan mély nyomokat nem hagyott bennem. Az viszont simán benne van a pakliban, hogy megnézem az 1985-ös adaptációt. Meglestem a szereplőgárdát és hihetetlenül birizgálni kezdte a fantáziámat. El tudom képzelni, hogy filmvásznon érdekesebb lesz számomra a történet, mert úgy talán kevésbé lesz ennyire unalmas és vontatott a cselekmény. 

Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam ezt a regényt, hiszen fontosnak tartom, hogy egyre több és több klasszikus művet ismerjek meg. Ugyan E. M. Forster elsőre nem nyűgözött le, de abszolút nem zárkózom el a további műveitől. Ha szeretitek az ilyen jellegű regényeket, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a műnek. 

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A 19. századi angol irodalom bővelkedik a nők társadalmi helyét és jogait is firtató regényekben, melyek ügyesen csomagolva sok esetben öltöttek testet romantikus történetben. Mostani játékunkban ilyen könyveknek eredünk nyomába. Minden állomáson találtok egy-egy fülszöveg(részlet)et, a feladatotok pedig, hogy a szerzőt és a könyv címét is beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

FÜLSZÖVEG

Anne Elliot huszonhét éves korára már beletörődött, hogy körülményei a vénlányok sorsára kárhoztatják. Annak idején családja és barátai lebeszélték arról, hogy egy bizonytalan jövőjű, összeköttetések híján csak saját tehetségére utalt fiatal tengerésztiszt felesége legyen. Az egykori szerelmesek nyolc év után találkoznak ismét, véletlenül. Wentworth kapitány azóta fényes pályát futott be, meggazdagodott, s most, hogy a napóleoni háborúk befejeződtek, le akar telepedni, családot alapítani. Leendő feleségével szemben mindössze egy követelményt támaszt: bárki lehet – csak Anne Elliot nem…

a Rafflecopter giveaway

A turné menete

07.18. Szembetűnő

07.21. Spirit Bliss Sárga könyves út

07.24. Csak olvass!

Read More

Jane Austen: Emma + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyvek nemrég gyönyörű kiadásban jelentette meg Jane Austen életművének egy újabb darabját. Az Emma című kötet az utolsó, még életében megjelent regénye az írónőnek, mely 1814 januárja és 1815 márciusa között született. Különlegessége, hogy a főszereplő karaktere igazán megosztó személyiségnek számított, még maga Jane Austen is úgy nyilatkozott róla, hogy egy olyan főhősnőt teremtett, akit valószínűleg csak ő fog kedvelni. Tarts bloggereinkkel a turnén, derítsük ki együtt, hogy mennyire is kedvelhető Emma karaktere és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri a kötet legújabb kiadását!

Emma Woodhouse szellemes és gyönyörű hajadon, aki előszeretettel játssza a kerítő szerepét, ő maga azonban elszántan szembeszegül a házassággal. S bár apjának megfogadja, hogy felhagy a házasságszerzéssel, szeleburdi természete nem engedi, hogy lemondjon erről a kitűnő társasági szórakozásról. Ám ahogy egyre újabb délceg ifjak legyeskednek körülötte, mintha a minden lében kanál lányban is felcsapna a vágy - de vajon kihez vonzódik leginkább: a romantikus Mr. Eltonhoz? Netán a kalandor Mr. Churchillhez? És vajon a környékbeli lányokon kívül Emma számára is tartogat a sors szerelmet?
Az események középpontjában három ifjú pár félreértéseken és viszályokon át győzedelmeskedő szerelme áll. A színtér, a környezet itt is ugyanaz, mint a többi Austen-regényben: vidéki angol úriházak, amelyek úgy élik derűsnek és kiegyensúlyozottnak látszó életüket, mintha az országnak semmi köze sem volna a Csatorna túlsó oldalán dúló napóleoni háborúkhoz.

El sem tudom mondani nektek, hogy mennyire vártam, hogy végre sorra keríthessem Jane Austen Emma című regényét. Egyrészről lassan, de biztosan haladok az írónő teljes életművének a megismeréséhez, így természetesen minden lehetőséget megragadok, hogy újabb és újabb főhősökkel ismerkedhessek meg, másrészről pedig bevallom, hogy ezt a kötetet akkor is elolvastam volna, ha nem érdekelne különösebben Austen munkássága, hiszen az Emma név különösen kedves a szívemnek. Az pedig, hogy a főhős egy igazán megosztó karakter, pedig csak a hab a tortán. Olyan sokat hallotam már Emma Woodhouse karakteréről és arról, hogy mennyien utálják őt, hogy fokozott kíváncsisággal fordultam a regény irányába. Már sokszor mondtam nektek, hogy a Büszkeség és balítélet volt az első regényem az írónőtől és azóta sem tudta semmi letaszítani a trónról. Eddig 4 regényét olvastam el az írónőnek, a fentebb említett kedvencem mellett a Meggyőző érvek volt még az, ami igazán belopta magát a szívembe. Az Emma az ötödik elolvasott regényem és azt kell mondanom, hogy ha új kedvencet nem is avattam. de igazán megszerettem a kötetet. 

Az Emma, Jane Austen utolsó, még életében megjelent regénye 1814 januárja és 1815 márciusa között született, és pár hónapra rá ki is adták. A várakozások ellenére kissé fanyalogva fogadta a közönség. Volt, aki azt kifogásolta, hogy nem annyira szórakoztató, mint a Büszkeség, míg mások A mansfieldi kastélyban tapasztalt példás erkölcsösséget hiányolták. De összességében Emma személyisége is megosztó volt, és Jane Austen is úgy fogalmazott egyik levelében, hogy most egy olyan hősnőt teremtett, akit valószínűleg csak ő fog kedvelni. 

A többi regényben szereplő karakterrel szemben Emma Woodhouse személye és élethelyzete mondhatni tökéletes ellentétben áll, mert bár Elizabeth Bennethez hasonlóan ő is eszes, karakán, csinos és fiatal, de mivel egy gazdag birtok örököse, olyan jómódban és szabadon él, hogy nemcsak szüksége, kedve sincs férjhez menni. Édesapjával él kettesben a családi birtokon és mivel édesanyja korán elhunyt, nővére pedig már megházasodott, így korán a ház úrnőjévé avanzsálódott. Megszokta, hogy mindig mindenki ajnározza és szeretettel fordul felé, hibátlannak látják és végtelenül elnézőek vele szemben. Mivel sok esetben tévedhetetlennek érzi magát, így nehezen lehet meggyőzni arról, ha téved. A történet fő konfliktusforrásait pedig pontosan ez, vagyis tulajdonképpen Emma személyisége adja. Nem rosszindulatú, a galádság távol áll tőle, de tagadhatatlanul többnek és jobbnak érzi magát, mint amennyire indokolt. Ugyan nem tervez férjhez menni, de a házasság intézménye fontos számára, így kerítőnőként igyekszik terelgetni a barátait az oltár felé. A konoksága rengeteg problémát okoz, ballépései miatt kínosabbnak kínosabb pillanatok születnek. Az események középpontjában három ifjú pár félreértéseken és viszályokon át győzedelmeskedő szerelme áll, de természetesen nem minden szereplő egyformán szimpatikus. Vannak karakterek, akik nem csak Emmának, hanem talán az olvasónak sem szimpatikusak, másokat pedig örökre a szívünkbe zárunk. A történet legnagyobb  vesztese talán Harriet Smith, az a fiatal lány, akit Emma legjobb barátnőjéve fogad. Igyekszik őt összeboronálni ígéretesebbnél ígéretesebb férfiakkal, de próbálkozásai rendre balul sülnek el. Kínosabbnál kínosebb helyzeteket teremt Emma ebbéli vágya, konoksága és csőlátása rengeteg szívfájdalmat okoz. De természetesen ahogy az lenni szokott, végül minden a helyére kerül és mindenki megtalálja a párját. Végül Emma önmagát is meglepi azzal, hogy  hogy érzéseket kezd el táplálni egy régi jó barát iránt. Talán mégsem olyan biztos, hogy egy férfi sem tud a szívébe férkőzni? Tagadhatatlan és vitathatatlan Emma jellemfejlődése, szerettem látni, hogy tanul a hibáiból és szép lassan eljut arra a szinre, hogy képes legyen meglátni a fától az erdőt. 

Nagyon érdekes, hiszen tulajdonképpen szinte semmi egetrengető, vagy óriási dolog nem történik a cselekményben, mégsem unatkoztam egy másodpercig sem. Teljesen elvarázsolt a 19. század eme szelete; az úriemberek látogatása, romantikus séták a parkban, vacsoraestek, szerelmek, csalódások, fellángolások és gyötrelmek. Jókat derültem Mr. Woodhouse folyamatos aggodalmain, imádtam, hogy mindig sopánkodott valami miatt. Lehet, hogy csak jókor kapott el a regény, de én nagyon szerettem Emma mesterkedéseit. Jókat derültem azokon a pillanatokon, amikor meg kellett bírkóznia az általa okozott károkkal, de mentségére legyen mondva, megtett minden tőle telhetőt, hogy enyhítse barátnője fájdalmait. Szerettem a vitáit George Knightley-val és az első pillanattól kezdve szerettem volna együtt látni őket még a nagy korkülönbség ellenére is. Mr. Knightley volt az egyetlen, aki tisztán látta Emma hibáit, de természetesen az erényei sem voltak láthatatlanok a számára. Józanságával és barátságával igyekezte a fiatal lányt terelgetni, aki sokszor csak azért is ellent mondott neki, hogy bosszantsa. Ugyanakkora az első pillanattól kezdve tagadhatatlan és vitathatatlan, hogy sokat jelent számára az úr barátsága. Szerettem, ahogy kiegészítették egymást. Mr. Knightley józansága, egyenes jelleme és kedvessége igazán belopta magát a szívembe, az egyik kedvenc Austeni főhösömmé avanzsálódott. 

A történet rengeteg érdekes és izgalmas mellékszereplőt vonultat fel. Személyes kedvencem Mrs. Weston és Jane Fairfax volt, de mindenki tartogat valamilyen izgalmat az olvasó számára. 

Bevallom nektek, mivel túl sok minden nem történt a cselekményben így olykor azon kaptam magam, hogy kissé elkalandozik a gondolatom valamilyen teljesen másik irányba. A történet olykor kissé terjengőssé vált, nehezen vettem rá magam arra, hogy figyeljek. Olykor kissé túlírtnak éreztem és sokszor eszembe jutott, hogy igazából semmi baj nem történt volna, ha néhány oldal, vagy akár néhányszáz oldal kimaradna. 

A társasági élet amúgy nagyon érdekesen megjelenik a regényben. Jane Austen tökéletesen bemutatja a vidéki életet és az ezzel kapcsolatos elfoglaltságokat. Szerettem olvasni arról, ahogy a hölgyek sétálgattak, vagy éppen arról, ahogy kombináltak és pletykálkodtak. Mindig lenyűgöz az emberek viselkedése, mindent megadnék azért, hogy egy rövid ideig élvezhessem a 19. századi báli szezon világát. 

Nagyon imádtam ezt a csodálatos kiadást, biztos vagyok benne, hogy kiemelt helye lesz a kötetnek a polcomon. Eddig ez a személyes kedvencem, valahogy első pillantásra beleszerettem a borítóba és magába a kiadásba. Olyan jó látni, hogy a kiadó ennyire a szívén viseli ezeknek a könyveknek a sorsát, őszintén bízom abban, hogy még sok ilyen nagyszerű és klasszikus történet kap majd új köntöst. Én biztos benevezek majd az összesre. Természetesen nem minden a csinos borító, ezt én is tudom, de talán ezeknek köszönhetően a fiatalabb korosztály is szívesen lapozgatja majd ezeket a regényeket. Mindenesetre türelmetlenül az Örök kedvencek sorozat újabb és újabb megjelenéseit, az tuti, hogy bérelt helye lesz a polcomon mindegyik kiadásnak. 

Összességében tetszett Jane Austen Emma című regénye, de nem sikerült letaszítania a trónról a Büszkeség és balítéletet. Kellemes olvasmány volt és bár szerettem a kötet hangulatát, olykor untatott a történet. A szereplők közül egyértelműen Mr. Knightley volt a kedvencem, de valami miatt mindenkit ki lehetne emelni vagy az érdemei, vagy pedig a hibái miatt. Nagyon örülök, hogy elolvastam végre ezt a regényt és töretlen lelkesedéssel készülök arra, hogy végre maradéktalanul megismerjem Jane Austen minden magyarul megjelent művét.

Forrás: https://konyvesmagazin.hu/nagy/az_austen_projekt_emma_idezetek.html

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

Nyereményjáték

Jane Austen könyvei óriási népszerűségnek örvendenek az egész világon. Generációk nőttek fel regényein, rengeteg kiadást megélt már mindegyik írása. Sokan már az első mondatból felismerik, hogy melyik regényéről van szó. A mostani játékunkon arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire ismeretek a tőrténetek szereplőit. Minden oldalon találtok egy férfi nevet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába megírni, hogy melyik könyvben szerepel az adott karakter. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KARAKTER

Frederick Wentworth 

a Rafflecopter giveaway

Állomások

02.18.: Csak olvass!

02.22.: Hagyjatok! Olvasok!

02.24.: Könyv és más

02.26.: Spirit Bliss Sárga könyves út

02.28.: Readinspo

Read More

Adam Silvera: Az ​első, aki meghal a végén (Halál-Hírek 0.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A világpremier után nem sokkal magyarul is megjelent az imádott Mindketten meghalnak a végén könyv előzmény kötete, amiben a Halál-hírek indulásának a napjára repülünk vissza. Itt is megismerhetünk két srácot, Oriont és Valentínót, és persze az ő tragikusnak ígérkező szerelmi történetüket.

A Blogturné Klub bloggerei mesélnek a kötetről, amiből a Menő Könyveknek köszönhetően egy példányt ki is sorsolunk. Játssz velünk!

A New York Times-sikerlista első helyét meghódító, Mindketten meghalnak a végén előzménytörténetében hét évet ugrunk vissza az időben, és jelen lehetünk a Halál-Hírek első hívásánál.

Ma éjjel kezd élesben a Halál-Hírek, így mindenkit ugyanaz a kérdés foglalkoztat: tényleg meg tudják jósolni, hogy valaki meg fog halni, vagy csak egy aprólékosan kitervelt átverés az egész?

Orion Pagan évek óta várja, mikor közlik vele, hogy meg fog halni. Komoly szívbetegséggel él, és azért iratkozott fel a Halál-Híreknél, hogy tudja, mire számítson.

Valentino Prince New Yorkban akarja újrakezdeni az életét. Hosszú, ígéretes jövő vár rá, és csak azt követően regisztrált a Halál-Híreknél, hogy az ikertestvére kis híján odaveszett egy autóbalesetben.

Orion és Valentino a Times Square-en akadnak össze, és azonnal érzik, hogy közük van egymáshoz. Ám a legelső Végnapi hívások örökre megváltoztatják az életüket - egyiküket felhívják, míg a másikat nem. Noha azt egyik fiú sem tudja, miként végződik majd számukra ez a nap, abban biztosak, hogy együtt akarják tölteni... még ha utána keserves is lesz a búcsú.

Az elismert író, Adam Silvera rá jellemző keserédes stílusban mesél arról, milyen óriási hatással vannak egymásra az emberek, és újra bebizonyítja, hogy mindig érdemes kihasználni életünk minden pillanatát.

Ó édes istenem, néha elgondolkodom azon, hogy vajon mazochista vagyok-e. Nem csak azért, mert Adam Silvera másik kötetén konkrétan zokogtam, hanem azért is, mert ebben a hónapban már másodjára nyúltam egy nagyon nehéz és fájdalmas történethez (és basszus még csak január 5-e van). Szóval azt hiszem nem csak bennem, de bennetek is jogosan merül fel a kérdés, hogy mégis miért akarok ennyire szenvedni és sírni. Válaszolni ugyan nem tudok erre, de ha a sok történelmi regényre, és haldoklós tinis romantikus kötetre (olyan csúnyán hangzik ez basszus, ne haragudjatok) gondolok, akkor azért látható, hogy alapjáraton erősebben vonzódom a fájdalmasabb írásokhoz. No de mit várunk attól, akinek a kedvenc gyerekkori meséje A rendíthetetlen ólomkatona és Andersen többi meséje volt (igen, A kis gyufaáruslány is....). Persze nem arra vagytok kíváncsiak, hogy miért akarok már megint sírni, hanem a konkrét véleményemre a kötettel kapcsolatban, szóval lássunk is hozzá. 

Az első, aki meghal a végén egy csodálatos történet két fiú kapcsolatáról, akik ugyan csak egy napot tölthettek együtt, mégis olyan, mintha az egész világmindenséget egymásnak ajándékozhatták volna. Egy kötet, amiben bár fontos szerepet játszik a halál és az elmúlás, mégis az életet élteti.  A kötet egy igazán szívszorító és nagyszerű ifjúsági regény, mely a címe a szomorú végkifejlet ellenére sokkal inkább az élet himnusza. Felemeli az olvasóját és arra ösztönöz mindenkit, hogy úgy élje az életét, mintha az lenne az utolsó nap számára. Rendkívül inspiráló, de mérhetetlenül fájdalmas történet. Adam Silvera tulajdonképpen, fogja az ember lelkét, csordultig tölti a fiúk által érzett szimpátiával és szeretettel, majd egy jól irányzott mozdulattal a földhöz vágja és ott hagyja a szívünket védtelenül, sajogva. Nem árul zsákbamacskát, a cím is sejteti a fájdalmas végkifejletet, mégis az utoló másodpercig reménykedik az olvasó, hogy a dolgok majd talán jobbra fordulnak, hogy nem érhet véget valakinek az élete, miközben a szemünk előtt éli át a Végnapját és ezáltal az utolsó kalandjait. De sajnos sem a való világ, sem pedig Adam Silvera világa nem a csodákra épül. Vannak elkerülhetetlen dolgok, amikkel egyszerűen képtelenség harcolni, csupán annyit tehetünk, hogy a lehető legtöbbet kihozzuk az adott helyzetből. 

A Mindketten meghalnak a végén óta tudjuk, hogy Adam Silvera a legkevésbé sem zavartatja magát a hihetetlenül erős spoilert tartalmazó címekkel, nem árul zsákbamacskát. Egyértelműen az olvasó tudtára adja, hogy meg fog történni az elkerülhetetlen. De olykor nem az számít, hogy mi található az út végén, hanem az, hogy milyen módon jutunk oda. Halál nélkül nincs élet, veszteség nélkül nincs szeretet. Ezt még anno a másik kötet fülszövegén olvastam és azóta sem tudtam kiverni a fejemből ezt a rövid mondatot. Néhány szó, mégis mennyi igazság rejlik mögötte. Nagyon furcsák vagyunk, mi emberek. Sokszor addig nem értékeljük az életünket, a körülöttünk lévő embereket, amíg meg nem csap minket a veszteség szele. Mindent természetesnek érzünk és olykor képtelenek vagyunk kilépni a saját csigaházunkból. Mindig van holnap, gondoljuk. Újabb nap, újabb lehetőség, szól a mondás. De mi van akkor, ha nincs több holnap és elfogynak a lehetőségek? Nem várhatjuk ölbe tett kézzel, hogy az idő elrohanjon mellettünk. Élnünk kell, hogy elmondhassuk, hogy itt voltunk és jelen voltunk. Emlékeket hagyunk, hogy szeretteink mosolyogva idézhessék fel a közösen eltöltött perceket. Ezt adhatja meg mindenkinek a Halál Hírek. Már a másik kötetben is nagyon érdekes volt szembesülni a Halál Hírek létezésével, ebben a kötetben pedig tulajdonképpen az indulását követhetjük nyomon. Láthatjuk, hogy miként alakul az első napon értesítettek élete és megismerjük azt az állapotot, ami az elindulást körüllengte. Mit gondolhat ilyenkor az egyszerű ember? Azt, hogy tuti kamu. Tegye mindenki a szívére a kezét, na ugye, hogy ti is azt gondolnátok, nos hát én is. Hiába reklámoznak ilyesmit, hiszen nem ismeri még senki, emiatt nehezen is hisznek benne. Hogy higgyek valamiben, ami olyan nehezen feldolgozható. Honnan tudja bárki is, hogy valaki a nap folyamán el fog halálozni. Maga a gondolat és az ötlet nagyon érdekes. Egy kicsit furcsának és talán morbidnak tűnik, hogy mindenki tudja, hogy aznap eltávozik az élők sorából. Nincsenek hibák, nincsenek véletlenek. Akit felhívnak, az biztos lehet abban, hogy tényleg elérkezett életének a végéhez. Azt persze homály fedi, hogy ki milyen módon leli halálát, de az biztos, hogy nem éri meg az illető a másnapot. Egyesek talán azt gondolják, hogy ez kínzás. Jobb a tudatlanság, nem jó, ha valaki rettegésben tölti a napot. De az is biztos, hogy azzal, hogy tudatják mindenkivel, hogy elérkezett az utolsó napjuk, ezek az emberek kapnak egy lehetőséget arra, hogy elbúcsúzzanak és éljenek, mielőtt meghalnak. Ez a közös élmény hozza össze a két főszereplőnket, Valentinot és Oriont is. 

Vannak emberek, akik másodpercek alatt képesek felforgatni az egész világunkat. Akikkel ha találkozunk úgy érezzük, hogy olyan, mintha mindig is ismertük volna. Valentino és Orion a két legszimpatikusabb könyves karakter, akikről mostanában olvastam (igen, nagyjából Mateo és Rufus szintjén helyezkednek el). Hihetetlenül szerethetők és emberiek, az ember legszívesebben csak megölelgetné őket. Olvasás közben izgultam, drukkoltam, kiakadtam, mosolyogtam, szerettem és a mélybe zuhantam...az érzelmek teljes skáláját átéltem, és az utolsó másodpercig reménykedtem a pozitív végkifejletben és abban, hogy valami csoda folytán a cím még sem válik valóra. Még annak ellenére is, hogy tudtam, hogy esélytelen, hogy így alakuljon. Éreztem, hogy szaladok a végzetem, vagyis a fiúk végzete felé, hiszen már ismertem a másik történetet, mégis ott maradt a kis lelkemben az a cseppnyi remény, hogy ezúttal minden más lesz. Hiszen az nem lehet, hogy ez a két fiú, aki most talál egymásra, csupán 1 napot tölthessenek együtt. Az nem történhet meg, hogy két ilyen szerethető karakter nem kapja meg azt a happy endet, ami járna nekik. Az nem lehet, hogy tényleg meghalnak, hiszen élniük kell. Az élet viszont sajnos sem a valóságban, sem pedig a könyves univerzumban nem igazságos. Az olvasó azonban ritkán racionális lény. Bízik a csodában és várja, hogy talán mégis van remény a fiúk számára, ez a csalóka remény pedig még jobban összetöri az ember szívét és lelkét. Nagyon nehéz pityergés nélkül elolvasni a regényt. Azokon az életképeken, amikor elmosódik a határ a két regény között és átfedéseket talál az olvasó, a másik regény szereplőveil nagyon meghatódtam. Na itt éreztem először, hogy ez a kötet fájdalmasabb lesz. Nem azért, mert a két fiú közelebb került volna hozzám, hanem azért, mert a két főszereplőn kívül találkozik az olvasó néhány olyan karakterrel, akinek más ismeri a másik kötetből a sorsát. 

Valentino és Orion két hihetetlenül aranyos és szerethető karakter. Egyszerűen imádtam a párosukat és a kalanadjaikat. Egyikük közelebb állt a halálhoz, de ahogy a mondás is tartja, Isten útjai kifürkészhetetlenek. Nem mindig az távozik először a világunkból, aki ténylegesen beteg. Történnek balesetek és vannak olyan helyzetek, amikor az egészségesebbek mennek el. Vajon melyikük telefonja csörren meg és hogyan változtatja meg ez az élmény az életüket? Imádtam, hogy a fiúk kapcsolata milyen csodálatos programot ihlet meg, hiszen az egyik legszebb és legönzetlenebb dolog első lépéseit követhetjük nyomon. Talán nem nagy spoiler, ha elmondom, hogy kettejük kapcsolata ihlet egy olyan applikációt, mely 7 évvel később komoly és fontos szerepet tölt be a másik kötet főszereplőinek életében. 

A könyv felépítése nagyon érdekes és izgalmas. Nem csak a fiúk fejébe nyerhetünk bepillantást a váltakozó fejezetek segítségével, hanem a különböző mellékszereplők gondolatait is megismerhetjük néhány oldal erejéig. Ettől lesz igazán mélysége ennek a történetnek. Nagyon tetszett, hogy az író nem csak a fiúkra koncentrált, hanem több karakter kapott néhány oldalnyi szerepet a könyvben a saját jogán is. A különböző kapcsolódási pontok, baráti viszonyok még nagyobb súlyt kapnak a történetben. Nem csak azt láhatjuk, hogy a fiúk hogyan élik meg az utolsó napjukat, hanem azt is, hogy a körülöttük élők hogyan gondolkodnak. Bepillantást nyerhetünk a halál hírét hozó emberek, vagy éppen az igazgató és feleségének, a barátoknak, vagy éppen családtagoknak a fejébe. Minden összefügg mindennel, hatás és kölcsönhatás jellemzi a karakterek hálóját. 

A cselekmény nagyjából egy hetet ölel át, de a jelentős része természetesen azon az egy napon történik, amikor is az értesítő hívás megtörténik. Ezalatt az egy nap alatt rengeteg dolog történik velük, rengeteg kalandban lesz részük, a fókusz mégis inkább az érzéseken és különböző érzelmeken van. Rendkívül erős mondanivalóval bír, tiszta és világos üzenetet hordoz minden olvasó számára. 

A könyv sokkal vastagabb, mint a másik Adam Silvera kötet, olvasás közben azért rendesen megfájdult a csuklóm. Az biztos, nem igazán utazáskompatibilis ez a kötet, mondjuk nem csak a mérete, hanem a mondanivalója miatt sem. Nem csak tartani nehéz, hanem garantáltan megríkatja az olvasóját. 

Az a helyzet, hogy egyszerűen nem tudok (és persze nem is akarok) rosszat mondani erről a regényről. Teljesen elrabolta a szívemet és a lelkemet, úgy érzem még sokáig velem marad Valentino és Orion története. Ha szeretitek a hasonló történeteket, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt Adam Silvera regényének, ha pedig nem, akkor is. Mateo és Rufus fanoknak kötekező olvasmány, mert hát na. Majd megtudjátok. :) Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Adam Silvera New Yorkban nőtt fel, és a két sikerkönyvében is New York a helyszín. Éppen ezért most a játékunk is az imádott városról szól. New York nevezetességeiről csatolunk képeket, a feladatod, hogy megírd a Rafflecopter doboz megfelelő sorába melyik nevezetességet rejti a kép. (Például Metropolitan Museum of Art). Angol és magyar nevet is elfogadunk! A helyes kitöltők között a könyv 1 példányát sorsoljuk ki.

(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

01.05. - Csak olvass!

01.08. - Utószó

01.11. - Fanni's Library

01.14. - Hagyjatok! Olvasok! Blog

01.17. - Sorok Között

Read More

Keszthelyi Gréta Kata: Vékony ​jégen + Nyereményjáték

Sziasztok!

Keszthelyi Gréta Kata Vékony jégen című regényében megismerkedhetünk a tinédzser Linával, akinek mindene a korcsolyázás, mégsem élheti a kortársai gondtalan életét. Családi problémái és az önmagával szemben támasztott magas elvárások egyre jobban beárnyékolják mindennapjait, és kérdés, hogy kap-e megfelelő támogatást ahhoz, hogy túljusson a nehézségeken. Tartsatok velünk, ismerjétek meg ezt az érzékeny és fontos kérdésekkel foglalkozó történetet, és nyerjétek meg a Menő Könyvek által felajánlott példányt!

Lina szinte előbb tanult meg korcsolyázni, mint járni, és közel tizenhat évesen még mindig ez a legnagyobb, és szinte egyetlen igazi örömforrása az életben. Az edzője keményen fogja, igykeszik a legtöbbet kihozni belőle. De biztos, hogy ez a legfontosabb Lina számára? Otthon sem könnyű a helyzete, mostohaapja, mindent megtesz, hogy beárnyékolja a mindennapokat, és anyára sem számíthat.

Lina úgy érzi, sűrű, sötét fellegek borítják be felette az eget. Igyekszik mindenkinek megfelelni, de ehhez szüksége lenne egy biztos pontra a sok bizonytalanság közepette. Mibe kapaszkodhat? Tudja, hogy vékony jégen jár, és amíg sikerül megőriznie az egyensúlyát, nem történhet baj. De sajnos hamar kicsúszik a talaj a lába alól…

Vannak olyan ifjúsági regények, melyek cukisága simogatja a lelket és olyan érzés olvasni, mint beburkolózni egy puha takaróba egy nehéz nap után. Na Keszthelyi Gréta Kata regénye egyáltalán nem ilyen. Sokkal inkább olyan mint egy jól irányzott gyomros, mely az utolsó oldal elolvasása után is érezteti a hatását. Nem egy kedves, könnyed ifjúsági cukiság, hanem hihetetlenül komoly témákkal operáló regény, mely egy gyakorlott és sokat publikált írónak is dicsőségére válna, nemhogy egy ilyen fiatal lánynak. 

Előre bocsátok nektek valamit. Ahogy átolvastam a bejegyzésemet rájöttem, hogy minimális spoilert tartalmaz és a nyelvezet egy kicsit lazább lett magamhoz képest. Szóval ha esetleg tartanátok ezektől a dolgoktól, akkor nyugodtan ugorjatok a játék részéhez. De ha nem, akkor megköszönöm, hogy elolvassátok az agymenésemet, mert hihetetlenül jó érzés volt kiadni minden frusztrációt magamból, amit ez a regény okozott. 

A Vékony jégen című kötet egy igazán nagyszerű ifjúsági regény, fájdalomról, nehézségről és egy diszfunkcionális család magasiskolájáról. Bevallom nektek, nagyon nehéz helyzetben vagyok. Éreztem én a fülszöveg alapján, hogy ez egy mélyebb mondanivalóval bíró ifjúsági történet lesz, de arra nem számítottam, hogy ennyire durván elkap majd a hangulata és ilyen mély nyomokat hagy majd bennem Gréta írása (őszintén remélem, hogy amikor rákerestem szegény nevére és kiadott egy prezit a google az tényleg az ő műve, mert így nyugodtan írom csak le az első nevét a továbbiakban, btv. én is nagyon csípem a The Good Place-t :) ). Még most, írás közben is érzem azt a tehetetlen dühöt, amit végig, az olvasás közben is éreztem. Voltak pillanatok, amikor legszívesebben a sarokba hajítottam volna az egész regényt, ami persze nem Gréta és nem a kötet hibája, hanem sokkal inkább annak a mérhetetlen frusztrációnak a következménye, amit végig éreztem olvasás közben. Már a 30. oldalnál éreztem ezt a késztetést, és ahogy haladtunk előre, egyre többször tettem fel magamnak a következő kérdéseket:

1. Ezmiaf***? (Ez a kérdés abszolút visszatérő eleme volt a nagy kifakadásaimnak, ezeket általában egy-egy felnőtt reakciója váltotta ki és a kérdés egyenesen arányos volt a "pofánverném egy péklapáttal" érzés megjelenésével.)
2. Hol vannak ebben a könyvben az erős és felelősségteljes felnőttek? Hol van a támogató családi légkör? (spoiler, höh sehol) Miért nem figyelnek erre a fiatal lányra?

Szóval ilyen és ehhez hasonló kérdések jelentek meg előttem, kb. 20 oldalanként. Aztán szép lassan rájöttem, hogy milyen szerencsés vagyok. Hiszen számomra teljesen természetes a támogató családi légkör jelenléte, de rengeteg olyan kamasz van a világban, akiknek egyedül kell megbírkóznia a különböző problémákkal. Nem mindenkinek adatik meg a nyugodt kamaszkor, vannak fiatalok, akiknek Lina életéhez hasonló problémákkal kell megküzdenie. Pedig a kamaszkor alapjáraton egy feszült és sérülékeny időszak. A testi és lelki fejlődés hatására a fiatalok hirtelen más szemmel kezdik el látni a világot. Sokan nem tudnak még mit kezdeni ilyenkor a nőiességükkel, vagy éppen férfiasságukkal, kissé esetlenek és félszegek. Furcsa érzések kezdenek el kavarogni az emberben, nehezen tudnak azonosulni a testükkel. Ha otthon nincs minden rendben, akkor az ember óhatatlanul elkezdi keresni azokat a figurákat, akik valamilyen szempontból kielégítik a törődés, illetve szeretet igényüket.

Így fordulhatott elő a történetben, hogy Lina ennyire közel kerül Kriszta karakteréhez, aki nemcsak az edzője, hanem legfőbb bizalmasa is lett az évek során. Mivel komolyan függ tőle érzelmileg, így észre sem veszi, hogy milyen veszélyeket rejteget a nő edzésterve, folyamatosan mentegeti őt még akkor is, amikor a külső szemlélő számára már teljesen egyértelmű, hogy egészségtelen, amit a fiatal lány művel. Kriszta azonban a tekintélyével és erős érzelmi zsarolásával sokáig a markában tartja a lányt és meg kell mondanom, hogy nincs nehéz dolga, hiszen Lina életében annyi diszfunkcionális dolog van, hogy ember legyen a talpán, aki mindezt el tudja viselni. Van itt minden kérem szépen a nárcisztikus és agresszív nevelőapától kezdve, a családi egyensúly felborulásán keresztül az étkezési zavarig. A könyv első felében, amíg nem jelenik meg Lina életében Dj Kos, Félix és Nojcsi, tulajdonképpen egyetlen normális dolog sincs. Nincs körülötte egyetlen épkézláb felnőtt sem, aki észrevenné, hogy valami nem klappol a fiatal lány életében, sőt a felnőttek többsége nemhogy nem javít, még ront is a fiatal lány állapotán. Az édesanyjától teljesen eltávolodott, a nő komoly és mély sebeket ejtett a lánya lelkén és az sem segít a helyzeten, hogy teljesen rákényszerítette Linára a felnőtt szerepet. Persze, egyet értek, minden kamasznak kell, hogy legyen valamilyen feladata a családban, hiszen fontos, hogy megtanuljanak felelősséget vállalni. De amikor egy kamasznak át kell venni a szülő szerepét, az már nagyon komoly problémáról árulkodik. Viktor, Lina nevelőapja egy agresszív fa**. Bocsánat, de jobb szót nem tudok és nem is igazán akarok kitalálni rá. Az a típus, aki azt hiszi, hogy ő szarta a spanyolviaszt, mindent a segge alá kell tenni, hiszen ő a nagybetűs férfi és mindenkinek az a feladata, hogy kiszolgálja őt. Kriszta, az edző egy elég furcsa szereplő, az olvasás után sem értem igazán a karakterét. Soha nem sportoltam még mezei szinten sem, nemhogy profi szinten, szóval nyilván nem vagyok túl szakértő a témában, de egyszerűen nem értem, ha egy fiatal lány csak edzésre jár, de soha nem megy el versenyre, akkor miért kell drasztikus eszközökhöz nyúlnia az edzések alatt. Talán ez hiányzott nekem a legjobban a regényből, az edző motivációinak a megismerése, mert egyszerűen nem tudtam zöldágra vergődni a szerepével. Ez a triumvirátus, vagyis tulajdonképpen nevezhetjük őket a nagy lélekromboló csapatnak, együttesen adják azt az állapotot, amiben a fiatal lány találja magát. Ebből a háromból a legjobban az étkezési zavar kérdése lett a legjobban kibontva és ha jól értelmeztem a köszönetnyilvánítást, akkor talán ez az a téma, amit a fiatal író közelről is megtapasztalt. Szerencsére nem ismerem közelről sem a betegséget, de a tanulmányaim és olvasmányaim alapján eleget hallottam róla. Ezen alapján, amennyire meg tudom ezt ítélni rendkívül hiteljesen jeleníti meg Gréta ezt a dolgot és tényleg csak szuperlatívuszokban tudnék róla beszélni. A pozitív feloldás ezen esetben szerencsére megtörténet és az olvasó tudja, hogy Lina élete a megfelelő mederbe folyik majd tovább. (A köszönetnyilvánítást amúgy a kötet közepe körül olvastam el, mert elkezdtem egyre jobban aggódni Gréta személyéért. Általában az ember arról ír, amit ismer és nagyon aggódtam, hogy ez a regény erősen önéletrajzi ihletésű. Mert egy szarság is sok lenne ezek közül, de az összes együtt már az én holokasuszt regényeken edződött lelkemnek is erős.) A másik két dologgal kapcsolatban (az anyukájával való kapcsolata és a nevelőapuka viselkedése bennem komoly kérdőjeleket hagyott. Ezek még most, írás közben is dolgoznak bennem, hiszen nem érzem úgy, hogy valódi feloldást kaptam volna. Kriszta motivációja mellett még ez az a rész, ami hiányzérzetet okozott nekem. 

A sok komolyságot ugyan csak némileg tompította a kedves mellékszereplők megjelenése, de azért abban tényleg segítettek, hogy ne hajítsam ténylegesen a könyvet a sarokba. (Amikor ezt írom nehogy azt gondoljátok, hogy utáltam Gréta könyvét. Nem azért akartam kivágni az ablakon. Sőt, igazából most, hogy elolvastam, soha többet nem akarom megválni tőle. Egyszerűen csak hihetetlenül nehéz témákat boncolgatott és annyira mérges voltam az olvasás közben, hogy legszívesebben így vezettem volna le a frusztrációmat. De ne aggódjatok, az olvasás és írás közben egy könyvnek sem esett bántódása. Csupán az én lelkem egy darabkája veszett el. Azt azóta is keresem.) No de visszatérve a szerethető karakterekhez. Lina kistestvére Bazsi például nagyon cuki szereplő és gyanítom az egyetlen oka annak, hogy a nővére képes volt hazamenni és az otthonában létezni. A regény egy bizonyos pontján megjelenik Félix és Nojcsi is, akiknek a jelenléte nagyon jót tett a regénynek és persze Linának is. A komoly helyzeteket olykor-olykor humoros párbeszédek szakították meg, amelyek annyira kellettek ennek a regénynek, mint egy falat kenyért, mert összességében így is depressziósabb lettem az elolvasása után, mint amennyire ez indokolt lenne. Gondolom látjátok, hogy Gréta kötete rengeteg érzelmet váltott ki belőlem. Sokszor dühös, frusztrált és végtelenül kiábrándult voltam. Együtt léteztem és lélegeztem Linával. Legszívesebben agyonvertem volna egy péklapáttal a felnőttek nagy részét, kivéve Dj Kost, aki furcsa módon a legfelelősségteljesebb és a legértelmesebb felnőtt volt az egész regényben. Komolyan, a világnak több ilyen emberre lenne szüksége. Ákos szívem kuglófjának egyetlen szem mazsolája lett és őszintén remélem, hogy én is ilyen felnőtt leszek, akarom mondani vagyok, mert felnőtt vagyok. Bízom benne, hogy ha ilyen helyzetbe kerülnénk mi is észrevennénk Miklóssal az intő jeleket és hogy egy külső szemlélő számára is nyugodt és szerethető családnak tűnünk majd. 

Összességében nagyont tetszett Gréta regénye és őszintén mondom, nagyon várom, hogy a jövőben mivel örvendezteti majd meg az olvasóit, hiszen egy igazán tehetséges fiatal lány, aki előtt komoly írói karrier állhat. A Vékony jégen egy igazán komoly és mély ifjúsági regény. Bár akad némi hiányérzetem, mégis csak elismerően tudok nyilatkozni róla. Erősen indítottam az új évet, nehéz lesz ezt az ifjúsági regényt überelni 2023-ban. Ha szeretitek az ilyen típusú regényeket, akkor csak ajánlani tudom nektek ezt a regényt. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A regényben központi szerepet játszanak az étkezési zavarok, így mostani nyereményjátékunkban hasonló történetek nyomába eredünk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a regény címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Fogtuk egymás kezét, míg mentünk az erdő mézeskalács ösvényén, ujjainkból vér csöpögött. Boszorkányokkal táncoltunk, szörnyekkel csókolóztunk. Jégviráglányokká változtattuk magunkat, és amikor megpróbált elmenni, visszahúztam a hóba, mert féltem egyedül.”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

12.27. Könyv és más

12.30. Kelly és Lupi olvas

01.02. Csak olvass!

Read More

Emily J. Taylor: Hotel ​Magnifique + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyvek kiadásában jelent meg Emily J. Taylor: Hotel Magnifique című regénye. Ez a csodás szálloda minden éjjel máshová költözik, ezerféle varázslattal kápráztatja el gazdag vendégeit. Jana és Zosa alkalmazottként kerülnek a hotelbe, és miután elszakítják őket egymástól, Jana minden követ megmozgat, hogy megtalálja a húgát. A ragyogó díszletek mögött egyre több ijesztő furcsaságot fedez fel, ami sötét mágiára utal. Vajon rémálommá változik a két testvér kalandja? Kövesd végig az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában. 

Jana ​minden vágya, hogy hazatérhessen szülőfalujába, Aligney-ba, de rossz sorsa Durc kikötővárosához szögezi, ahol elkeseredetten próbálja eltartani magát és húgát, Zosát, egy bőrcserzőben vállalt állásból. Ám egy nap a városba érkezik a Hotel Magnifique.

A legendás hotel nem csupán a csak itt megtapasztalható mágiáról híres, hanem arról is, hogy minden reggelre más-más városban bukkan fel. Jana és Zosa természetesen nem engedhetik meg maguknak, hogy megszálljanak a hotelben, de állásra jelentkeznek, és hamarosan életük legnagyobb kalandjának közepén találják magukat. A hotelben azonban gyorsan kiderül, hogy a szépen csillogó, mágikus máz veszélyes titkokat takar.

A jóképű ajtónállóval, Bellel az oldalán Jana nekivág, hogy felfedje a hotel titkát és megmentse a húgával együtt a hotel összes dolgozóját. A sikerért szembe kell szállniuk a kegyetlen hotelmesterrel és kockára kell tenniük mindazt, ami a legfontosabb számukra. Ha viszont elbuknak, soha nem térhetnek haza, sőt, olyan sors vár rájuk, amely legrosszabb rémálmukat is felülmúlja.

Ismét egy újabb ifjúsági kötettel találtam szemben magam és mint egy rendes, rajongó könyvmoly azonnal is kapva kaptam a lehetőségen és elolvastam a Hotel Magnifique történetét. Már tudjátok biztosan sokan, imádom a gyermek- és ifjúsági irodalom műfaját. Ezek a végtelenül kedves és szerethető történetek mindig rabul ejtik a szívemet és a lelkemet. Egyre tudatosabban nyúlok ehhez a zsánerhez, ezért mindig óriási lelkesedéssel monitorozom az újdonságokat. A Hotel Magnifique című könyv azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Igazán izgalmas, kalandos ifjúsági történetnek ígérkezett, ezért óriási lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba. Anno nagyon szerettem a Caravalt, és valami hasonló érzést vártam Emily J. Taylor regényétől is. A mágia jelenléte, a mindig vándorló hotel, a titokzatos programok teljesen felpörgettek és tiszta Caraval vibe hangulatot árasztott. Így valószínűleg akarva akaratlanul is nagy elvárásokat támasztottam a kötettel kapcsolatban. Bár a regény kicsit elmaradt attól, amit vártam tőle, de összességében jó kis olvasmánynak bizonyult, egyáltalán nem bántam meg, hogy sorra kerítettem. Szerencsére olvastatta magát és izgalmakban sem volt hiány, így összességében elégedetten fejeztem be az olvasást. 

A világépítés összességében nagyon tetszett. Emily J. Taylor remek munkát végzett. A regény minden oldaláról árad a mágia és a varázslat. Az első pillanattól kezdve imádtam a kötet hangulatát, a hotelt és egy másodpercig sem gondolkodnék azon, hogy két hétre beköltözzek a falai közé. Teljesen magával ragadott a könyv és összességében teljesen elvesztem volna a lapok között, ha Jana karaktere nem idegesített volna annyira. Az izgalmas helyszínek, a szobák leírása és a mágia jelenléte kellően érdekessé és misztikussá teszi a történetét. 

A cselekmény érdekes és izgalmas volt. A történet szerint a hotel minden nap más és más helyen bukkan fel. Annak, aki meg tudja fizetni a jegyet, izgalmas és lenyűgöző élményben lehet része, de az, aki nem tud magának jegyet szerezni, személyzeti tagként is felvételt nyerhet a helyre. A történet főszereplője Jana és testvére Zosa nem engedheti meg magána, hogy megszálljon a hotelbe, de minden vágyuk megtapasztalni a varázslatot. A lányok életük legnagyobb kalandjára számítanak, de arra nem számítottak, hogy a hotel falai között sem minden az, aminek látszik.

A karakterek összességében teljesen rendben vannak, de Jana karaktere engem borzasztóan idegesített. Persze értem én, hogy fontos számára a testvére, hiszen nagyjából minden cselekedét a testvére iránt érzett szeretet mozgatja. Tisztában vagyok vele, hogy olykor az ember, ha a szeretteit veszély fenyegeti, hajlamos arra, hogy furcsán gondolkodjon és szembe menjen a józan ésszel, de valahogy Jana esetében nem tudtam mit kezdeni ezzel a dologgal. Rengeteg időnek el kellett telnie ahhoz, hogy megbarátkozzam a személyével és ne akarjam pofán verni egy péklapáttal. Bár hihetetlenül bátornak tartom, amiért elindult felfedezni a hotel titkait, de sokszor nem tudtam mit kezdeni a reakcióival és a viselkedésével. Kissé kettős érzéseket keltett bennem. Néha felnéztem rá, máskor kifejezetten idegesített. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy ismerjük meg egyre jobban a kötet mellékszereplőit és karaktereit. Bel, egy rendkívül jóképű fiatalember, aki a hotel egyik fontos munkatársa. Egyre közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz, míg végül közösen próbálnak a kialakult helyzet végére járni. Veszélyes vizekre eveznek és egy idő után már nem csak a saját sorsuk, hanem az egész hotel és a mágia sorsa is az ő kezükbe lesz. A regény bővelkedik izgalmas és szerethető mellékszereplőkben is, Hellas, Frigga, Béatrice karaktere volt a legszimpatikusabb, bennük szövetségesekre is talál Jana. Bár érdekesnek és izgalmasnak tűntek a negatív karakterek, ám egy kicsivel több mélységet azért el tudtam volna viselni az esetükben. Mindenesetre vitathatatlan, hogy remek ellenség figurákat alkotott a szerző, és az is tetszett, hogy ők is "csapatban" dolgoznak. 

Nagyon tetszett, hogy a könyvben kulcsszerepet kapnak az emlékek és azok fontossága. Az emlékeink tesznek minket azzá, akik vagyunk. Minden nap egy újabb fontos tapasztalat az életünkben, ezek alakítják folyamatosan az életünket és a személyiségünket. Legyen szó egy kedves személyről, vagy családi-, vagy éppen baráti kapcsolatról, a lakóhelyünkről, ez mind-mind az identitásunk részét képezi. Ha elfelejtjük, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, akkor ezzel az egész identitásunk alapjaiban reng  meg. A hotelben dolgozó emberek, amikor aláírják a szerződést, a tudtukon kívül lemondanak az emlékeikről is, hogy ez ne akadályozza őket a munkában. Jana valamilyen varázslatos módon megőrzi az emlékeit, így rajta keresztül láthatjuk, hogy mennyire fontos egy ember számára a saját emlékezete. 

A borító meseszép, nagyon szeretem a kiadó munkásságát, mindig nagyszerű munkát végeznek ezen a téren (is). A fordítás is nagyon tetszett, igazán remek munkát végzett Cséplő Noémi is. Jól sikerült elkapnia a kötet hangulatát, így magyarul is rendkívül élvezetes az olvasás. 

Összességében nagyon megkedveltem a Hotel ​Magnifique című kötetet és bár nem lett akkora kedvenc, mint amire számítottam, mégis kifejezetten nagyszerű olvasmányélményként könyvelem el. Kiskamaszként, de akár felnőttként is élvezetes olvasmány. Ha tehetitek, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a történetnek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a könyvbe. 

Nyereményjáték

A Hotel Magnifique a világ legszebb helyeire viszi a vendégeit. A játékunk állomásain sokunk kedvenc úti céljai közül láthattok néhány gyönyörű várost. Az állomások képei alapján találjátok ki a városneveket és írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

12.08 Kelly és Lupi olvas
12.11 Deszy könyvajánlója
12.14 Könyv és Más
12.17 Csak olvass!
12.19 Hagyjatok! Olvasok!

Read More

Király Anikó: Jó ​a vége! + Nyereményjáték

Sziasztok!

Utolsó részéhez érkezett Király Anikó Semmi pánik sorozata, ugyanis nemrég megjelent a harmadik és egyben befejező kötet a Menő Könyvek Kiadó gondozásában. Amennyiben ti is kíváncsiak vagytok arra, hogy vajon a címéhez méltóan jó véget ér-e a balszerencsés babák és persze Kókusz története, tartsatok velünk és játsszatok a könyvért.

Az egész egy tehénnel kezdődött és egy vaddisznóval ér véget... Diósvámhatár balszerencsés babái mindig hittek abban, hogy tényleg balszerencsések. Aztán felbukkant a farmerdzsekis Kókusz, és ahogy az a különös idegenekkel már csak lenni szokott, fenekestül felforgatta az életüket. Ráadásul éppen akkor szívódott fel, amikor mindannyian biztosak voltak abban, hogy sose tudják levakarni.

Kókusznak azonban nagy tervei vannak: mindenáron balszerencsétleníteni akarja a négy fiatalt. A tervében ugyan szó se volt vérszomjas vaddisznóról, egyszarvúpiknikről, pirosbogyós limonádéról, seprűhajításról, templomi tehetségkutatóról, belsejüket rágó és elfelejtett titkokról, egy zűrzavaros búcsúról, ám Lea, Andris, Gabi és Dani körül mindig történik valami eszelős.

Ezekhez képest a közelgő diósvámhatári péntek 13. már nem is tűnik annyira vészesnek. Vajon jó vége lesz?

Király Anikó a Semmi pánik! és a Ne nézz vissza! szereplőinek sorsát humorral és melegszívűen szövi össze ebben a befejező kötetben.

Minden kaland véget ér egyszer, ez volt az első gondolatom, miután befejeztem az olvasást. Bevallom nektek, nagyon nehéz szívvel írom most ezeket a sorokat, hiszen a balszerencsés babákat nagyon a szívembe zártam, így olvasóként is nehéz elköszönni tőlük. 

Néhány évvel ezelőtt, amikor megpillantottam Király Anikó sorozatának első kötetét és annak fülszövegét, azonnal beleszerettem a kötetbe. Már ezerszer leírtam és biztos vagyok benne, hogy már unjátok, de mivel én is péntek 13-án születtem, így különösen kedves volt a szívemnek Anikó sorozata. Ahogy haladtam előre az olvasásban úgy lettek egyre szimpatikusabbak a karakterek, végül talán túlzás nélkül állíthatom, hogy Lea, Gabi, Dani, Andris és Kókusz (aki amúgy Döme, de valahogy a Kókusz jobban kézreáll) óriási kedvenccé vált. Ez az 5 fiatal, akiknél konkréten majdnem kétszer olyan idős vagyok, teljesen és totálisan elrabolta a szívemet. Nagy várakozással vettem kezembe a sorozat záró kötetét, de végig kettős érzések voltak bennem. Egyrészről mérhetetlenül kíváncsi voltam hogyan alakul a srácok élete, másrészről viszont féltem attól, hogy milyen lesz elengedni a kezüket. Drukkoltam, hogy végül révbe érjenek, de féltem és aggódtam értük. Az utolsó oldal elolvasása után bár mosolyogva, mégis kicsit szomorúan csuktam be a könyvet, hiszen nagyon fognak hiányozni a szereplők. 

A könyv címe szerencsére jóval kecsegtetett, azzal a címmel, hogy Jó a vége! biztos voltam benne, hogy végül minden helyrekerül és úgy alakulnak a dolgok, hogy az a szereplők szempontjából a lehető legideálisabb legyen. Azt azonban tudjuk, hogy sokszor nem is a végeredmény a kérdés, hanem az odavezető út, így nagyon kíváncsi voltam, hogy kinek hogy alakul majd összességében a sorsa. 

Az előző részekben láthattuk, hogy a négy fiatal elkezdett kilépni a balszerencsés baba státuszból és szép fokozatosan egyre erősebb és magabiztosabb fiatallá váltak. Megtalálták egymásban azt, amit mindig is kerestek, egy olyan társaságot, amelyre mindig, minden körülmények között számíthattak. Ebben a részben még jobban megismerhettük a négy főszereplőnket és tanúi lehettünk kapcsolatuk elmélyülésének. Bár kezdetben csupán Kókusz és a játék tartotta őket össze, szép lassan igazi csapattá kovácsolódtak. Egyre több és több időt töltöttek együtt, végül pedig már elképzelhetetlenné vált számukra, hogy megváljanak egymástól. Kivétel nélkül mindenki belopta magát a szívembe. Az első részben Lea volt az abszolút kedvencem, akinek introvertált stílusával nagyban tudtam azonosulni, a folytatásban viszont azt hiszem, hogy teljesen új kedvencet avattam. Bár Lea még mindig is a szívem csücske marad hiszen emlékeztet egy kicsit az én tizenéves énemre, de a második részben új kedvencem avattam, Dani személyében. A zord megjelenés, a pletykák és egyéb balhék felszíne alatt egy kedves és szerethető fiú bújik meg, aki úgy vágyik a szeretetre és arra, hogy tartozhasson valahova, mint az éhező egy falat kenyérre. A harmadik részben nem történt nagy változás, Dani megmaradt favoritnak, de határozottan megjelent Andris mellette. A fárasztó vicceivel és személyiségével rájöttem, hogy szerintem ő lenne a társaságból az, akit elsőre megkedvelnék. Hihetetlenül szórakoztató figura és imádtam, hogy mindig, mindenre van valami lökött mondata. Ha pedig majdnem mindenkit felsoroltam, akkor azt sem hagyhatom ki, hogy szerettem, ahogy Gabi végre kinyílt és végre felverte vállalni önmagát a családja és Alex előtt is. Vicces volt a tüskés sündisznós stílusa és imádtam, hogy mindig tudott reagálni mindenre. Tökéletesen kiegészítették egymást Leával és hihetetlenül örülök, hogy egyre szorosabbra és szorosabbra fűzték egymás között a kapcsolatot. Kivétel nélkül mindegyikük óriási jellemfejlődésen ment keresztül és imádtam azt az utat, amit végigjártak. Persze a fejlődés Kókuszra, aka Dömére is igaz. Egy ideje tudjuk már, hogy ő a falu alkeszének fia, de ezt a titkot jó sokáig megőrizte önmagának. Azt hittem, hogy soha nem áll elő a farbával. Persze értettem én, hogy mi a célja ezzel, de Olívia helyében én már régen nyakon vágtam volna, hogy Döme fiam, szedd össze végre magad. Egy igazi cukorborsókirály vagy, amin semmi nem változtat, szóval emeld meg a popódat, húzz le Diósvámhatárra és csókold már meg végre Leát. Azt persze nem árulhatom el nektek, hogy mi történik és hogy Döme mikor szedi össze magát, szóval csak annyit mondok, hogy olvassátok el a címet és várjátok, hogy mikor is történik meg végre az, amire mindannyian (legyen szó az olvasóról vagy éppen a balszerencsés babákról) várunk.

A sorozat egyik legnagyobb erőssége a rengeteg szerethető karakter. A sorozatban nem csak a főszereplők, hanem a mellékszereplők is érdekesek és szerethetők. Legyen szó Lukácsról a fogorvosról, Marci báról a zsémbes de aranyszívű boltosról, Rebekáról a cuki Peppa rajongó kislányról, vagy Bálintról aki valószínűleg az egyik legszerethetőbb idióta a világon, Olíviáról, Szabináról, vagy éppen Exalexről/Alexről (mert persze azt ti sem gondolhatjátok komolyan, hogy ezt most megosztom veletek a bejegyzésben, tessék csak izgulni értük) mindenki remek karakter és nagyszerűen illenek a történetbe. Szeretem, ahogy Király Anikó szövi a mesét, hiszen ha igazán figyelmesek vagyunk rájöhetünk, hogy mennyi kapcsolódási pont figyelhető meg a különböző karakterek között. És végtére is ez pontosan így hiteles, hiszen falun tulajdonképpen mindenki ismer mindenkit. Imádtam, hogy valamilyen még a legrandomabb mellékszereplő is kapcsolódott valamilyen szinten a karakterekhez. 

A könyv felépítése nagyszerű, a cselekmény érdekes és izgalmas, alig tudtam letenni. Szerettem a kalandokat, amikbe a srácok együtt keveredtek és az is nagyon tetszett, ahogy szép fokozatosan megtalálja mindenki mindenkivel a közös hangot. Engem bevallom Dani és Andris kapcsolata érdekelt a legjobban, de imádtam azokat a részeket is, ahol Dani és Lea, vagy éppen Gabi és Andris baráti kapcsolatának elmélyülésének lehettünk tanúi. Hiszen ez a négy fiatal úgy illik egymáshoz, mint a borsó meg a héja és talán ennél tökéletesebb társaságba nem is keveredhettek. A kötet egy ponton hirtelen összekuszál minden szálat, balszerencsémre pont akkor kellett leszállnom a vonatról, és a buszon sem tudtam folytatni az olvasást. Az én ízlésemnek ez a rész talán kicsit sok volt, hirtelen minden is darabjaira hullott, de aztán szerencsére minden jól alakult. Nem is kívánhattam volna jobb lezárást. 

A Jó a vége! egy imádnivaló lezárása egy rendkívül szerethető sorozatnak. A regény stílusa nagyszerű, én imádtam. Tökéletes komfortolvasmány, könnyen lehet haladni az olvasással. A kötet abszolút olvastatja magát, rendkívül nehéz elszakadni a srácoktól. Friss, vicces, tökéletes könnyed olvasmány, Király Anikó humora engem teljesen levett a lábamról még a szereplők által gyengének titulált favicceket is imádtam. Olvasás közben sokszor felnevettem, ami mondjuk vonaton kifejezetten vicces élmény, hiszen ilyenkor elég furcsán néznek az emberre, de sebaj. 

Rengeteg dolgot tudnék még elmondani, de igazából egy szónak is száz a vége, ha eddig nem tettétek, akkor mindenképpen olvassátok el a sorozat első két részét is, ismerjétek meg Lea, Gabi, Dani, Andris és Kókusz történetét. Én nagyon szerettem ezt a részt (is) és azt hiszem, hogy garantáltan olvasok majd még Király Anikótól. A végére pedig csak annyit mondok, ez popompás volt, isten veletek balszerencsés babák, hamarosan újra találkozunk, hiszen nem bírom ki, hogy ne lapozzak néha bele a részekbe és ne olvassak rólatok. Éljenek a Vakondvakarcsok, a kókusz illatú krémek, a medvecukor és a barátság. Éljen péntek 13. és az a gondolat, hogy a balszerencse messze elkerüli az embert, ha olyan idióták veszik körbe, akiket a barátainak nevezhet.

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

A nyereményjátékunk során különböző babonákkal kapcsolatban teszünk fel kérdéseket minden állomáson. A feladat, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába a helyes választ. A kérdéseknél többféle választ is elfogadunk. 

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

KÉRDÉS

Mi történik, ha eltörünk egy tükröt a hiedelem szerint?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

10.20. Könyvvilág

10.23. Csak olvass!

10.26. Könyv és más

Read More