Bubblebook - Megabubble - Westeros

Sziasztok!

Megígértem nektek, hogy részletes véleménnyel jövök a Bubblebook Trónok harca által inspirált Westeros nevű csomagról. 

A Trónok harca az utóbbi idők egyik legnépszerűbb, legsikeresebb fantasy alkotása és rengeteg rajongót tudhat maga mögött. A csavaros cselekményszálak, az izgalmas karakterek és a kiszámíthatatlanság miatt rengeteg ember imádja a sorozatot és a könyveket is. A jelenleg is futó utolsó évad miatt a rajongók hatalmas lázban égnek, így nem is jöhetett volna jobbkor a csomag. Zseniális húzás volt.

Azt már megszokhattuk, hogy a Bubblebook igazi minőségi munkát végez, szívvel és lélekkel készítik csomagjaikat. Az utóbbi év egyetlen és abszolút vezető magyar könyves dobozává léptek elő, és szerencsére nem törtek meg a nyomás hatására, hanem egyre jobb és jobb dobozokkal rukkolnak elő. A Westeros nevű doboz egy úgynevezett megabubble doboz volt, aminek legfontosabb ismérve, hogy nincsen benne könyv, viszont rengeteg, a sorozathoz köthető tárgy található meg benne. 

Ez eddig a harmadik ilyen jellegű doboz és azt kell mondjam, hogy nem csak hozta az eddigi dobozok szintjét, hanem rá is tett egy lapáttal.

A mi csomagunk tartalma:

- 3D kerámia bögre (Targaryen)

- Funko figura ( Cersei Lannister)

- Kézzel festett "Végtelen tél" vegán szappan

- Matricacsomag a házakkal és a Vastrónnal

- Az Éjjeli őrség esküje

- Könyvjelzőcsomag

- Éjkirály szójaviasz gyertya

- Fém kulcstartó (Stark)

Elöljáróban el kell mondjam, hogy a doboz nem az én tulajdonom, hanem Miklósé, hiszen nálunk ő a nagy Trónok harca fan. Amúgy képzeljétek, hogy a 8. évad hatására, és a nagy megabubble dobozos lelkesedés miatt kedvet kaptam a sorozathoz, és elkezdtem olvasni a könyvet. Ha lehetne azt hiszem, most újra elvenne feleségül. 😂

Na de térjünk vissza a dobozhoz.

A spoiler kártya mint mindig, most is gyönyörű. Egyszerűen imádom.

A bögre nagyon ötletes és hihetetlenül szép. Nagyon szép a sárkánytojás jellegű kidolgozás és Miklós kedvenc házához, a Targaryen házhoz köthető. Ez az egyik nagy favorit eleme a dobozból. 

A Cersei figurának igazából mindketten nagyon örültünk, mert nagyon szépen néz ki. Amúgy nem mondom, hogy Miklós utálja Cersei Lannister-t, de a sorozat legkegyetlenebb, legcsúnyább és legvéresebb halálát kívánja neki. 🙈

A szappan hihetetlenül szép és nagyszerű munka. Nekem ez az egyik kedvenc elemem a dobozból. Legszívesebben soha nem használnám el. Külön királyság, hogy a Stark-okhoz köthető, én pedig velük kezdtem el szimpatizálni.

A matricák nagyon jól néznek ki, én örülök, hogy belekerültek. Használni, felragasztani nem hiszem, hogy fogjuk őket, de kiraktuk a polcra, szóval jó kis dísz lett belőle.

Az Éjjeli Őrség esküje csodaszép. Imádom, hogy minden egyes megabubble dobozban található egy az adott témához köthető kreatív alkotás. A betűtípus, a pecsét, a szöveg...egyszerűen zseniális. Imádom, hogy ennyire kreatív a csapat.

A könyvjelzőcsomag nagyon szép, kettőt máris használatba vettünk. Miklós éppen a Tűz és vér című könyvet olvassa, szóval a Targaryen könyvjelző nála van, én pedig mivel elkezdtem a könyvsorozatot így a Stark-osat tettem magamévá. Egyébként külön pirospont a Tyrell könyvjelző, mert Miklós egyik nagy kedvence Margaery Tyrell volt.

A gyertyának remek az illata és nagyon jó lett a címkéje is. Nekem ez a második kedvenc elemem a dobozból. Eleve imádom a gyertyákat, szóval nálam ez az elem abszolút telitalálat. 

A Stark-os kulcstartó nagyon király, Miklós már fel is rakta a kulcscsomójára. 

Összességében szerintem ez egy igazán remek, tartalmas, igényes, ötletes és változatos doboz volt. Abszolút nem volt hiányérzetünk, nagyon jól összeállította a csapat.  Az elemek minősége kifogástalan. Nagyon örültünk neki, hogy többféle ház is képviseltette magát a csomagunkban, de azért fontos, hogy tudjátok, hogy: #teamtargaryen. 😊

Szeretném megköszönni a Bubblebook csapatának, hogy ismét ilyen nagyszerű csomagot alkottak és további sok sikert kívánok nekik. Minket megvettek kilóra...biztos rendszeres vásárlók maradunk továbbra is.

Read More

Alice Broadway: Ink

Nagyon régóta szemeztem már ezzel a könyvvel. A borító egyszerűen csodálatos, semmi kivetnivalót nem találok benne. A polcom egyik legszebb könyve, ezt nem tudom vitatni. A fülszöveg is nagyon felcsigázott. Mindenképp el szerettem volna olvasni a regényt a vegyes kritikák ellenére. Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon milyen lehet egy olyan társadalomban élni, ahol kötelezően megörökítenek minden egyes eseményt a bőrödön. Egy olyan társadalomban, ahol nyitott könyv egymás számára minden ember. Nincsenek titkok, hiszen minden rád van írva. Nagyon érdekes gondolat, emiatt úgy gondoltam, hogy rengeteg potenciál van a történetben.

A könyv egy olyan világot ír le, ahol minden esemény rákerül a bőrödre. Vannak kötelező jelek, amik a foglalkozást és a családot hivatottak megjeleníteni, és vannak szabadon választható tetoválások, amelyek az adott egyénhez köthetőek. Ha valaki a családban meghal, a bőrét lenyúzzák és könyvet készítenek belőle, amit a család az idők végezetéig őrizhet és lapozgathat, ezáltal halhatatlanná válik az ember lelke. Ha a ceremónián úgy ítélik meg, hogy nem vagy méltó arra, hogy őrizzék az emlékedet, elégetik a bőröd és arra kárhoztatnak, hogy örökre elfelejtsenek. Érdekes gondolat, hogy vajon hogyan emlékezünk halottainkra. Mindig eszembe jut az a gondolat, hogy igazán csak akkor hal meg valaki, ha már senki nem emlékszik rá. Mindenki szeretne valamilyen szinten nyomot hagyni maga után. Mindenki arra vágyik, hogy emlékezzenek rá. De vajon tényleg ez az egyetlen módja az emlékezésnek?

A társadalom minden egyes tagja elfogadja a kialakult rendszert és a kormány által alkotott szabályokat. Az ősi hitvilágot mindenki elfogadja, ezáltal a többség ellenségként és félelmetes veszedelemként tekint az emberek egy másik csoportjára, akik az „üresek”. Ők azok, akik semmilyen jelet nem viselnek a testükön. Vajon tényleg olyan gonoszak, mint ahogy a kormány próbálja elhitetni az emberekkel?

Ebben a könyvben minden benne lehetne. Nagyon jó az alapgondolat, ötletes az alapkonfliktus. Kicsit sablonos, de jól tud működni az is, hogy van a történetben egy rendkívül jó kiállású, karizmatikus vezető, aki erősen képviseli azt az álláspontot, hogy meg kell védeni a társadalmat az „üresektől”. Minden adott ahhoz, hogy egy izgalmas és egyedi történetet olvasson az ember, és valahogy mégsem működött jól a dolog.

Először is világ szerintem nem megfelelően kidolgozott. Van néhány mese (szerintem sokkal jobb lett volna, ha az író saját maga talál ki meséket és nem a már meglévőket írja át), amik leírják a világ eredettörténetét…de nekem valahogy nagyon hiányos az egész. Szerintem sokkal jobb lett volna több leíró részt belerakni a könyvbe. Sokat dobott volna a könyv hangulatán és az egész történeten. Nekem az sem volt tiszta, hogy milyen világban járunk. Ez most a mi világunk, vagy egy kitalált világ? Fantasy, vagy disztópia, vagy igazából rám van bízva az egész? Egyszerűen kevésnek érzem.

Az írásmód nekem abszolút nem tetszett. Semmi baj nincs az E/1-ben íródott történetekkel, de valahogy itt nem jött be. Nagyon nehezen rázódtam bele az olvasásba. Nem tudom, hogy mi lehet az oka, de nagyon idegesített a dolog. Talán, ha a főszereplő lány szimpatikusabb és jobban kidolgozott lett volna, akkor élvezetesebb lett volna az olvasás.

A karakterek számomra csalódást okoztak. Őszinte leszek…Leórát néha jól fejbevágtam volna egy péklapáttal. Mel karaktere nagyon érdekes, izgalmas lett volna többet megtudni róla, de sajnos csak felületesen érintettük őt is. Leóra szülei nagyon érdekes karakterek, főleg miután kiderülnek dolgok a múltjukról, de semmit nem tudunk meg ezekről sem. Verity és a családja is érdekes, de róluk is csak annyit tudunk, hogy jó emberek, szeretik Leórát és ők sem feltétlenül hisznek a kormánypropaganda szövegében. Izgalmas lett volna erőteljesen képviseltetni ezt az álláspontot is a történetben. Erőteljes nyitás lehetett volna, ha ez a nagy ellentét már itt is kibontakozik, és szilárd talajokon állna az „üresek” világa is. Obel karaktere nagyon szimpatikus, remek gondolatai vannak és tetszik a vele kapcsolatos fordulat a történetben. Karl nekem semmi, igazából azon kívül, hogy ki ő valójában és mi miatt van Leórával semmi extrát nem tudunk meg róla.

A könyv vége amúgy akár ütősnek is mondható, tetszett a befejezés. A történetben helyet kapó fordulatok is érdekesek, és sokat segítenek abban, hogy ne tegye félre az ember a könyvet. A cselekmény miatt szerintem a könyv olvastatja magát és bár szerintem egyszerűen nincs jól megírva a sztori, attól még érdekel a történet, mert alapkonfliktus és az egész világ kíváncsivá tesz téged. Legalábbis velem ez történt.

Összességében szerintem nagyon felszínes az egész könyv. Sem a történet, sem a helyszín, sem a karakterek nincsenek jól kidolgozva. Őszintén szólva nagyon remélem, hogy a folytatásban ezeket a hibákat kiküszöböli majd az író és erőteljes folytatást kapunk majd. Annyira sajnálom az egészet, mert jó kis történet lehetne, de nagyon nem úgy jött össze, ahogy kellett volna. Mindezek ellenére még biztos adok neki egy újabb esélyt…és nem csak azért, mert utálom, ha nem ismerem a folytatásos történetek végét. Nagyon bízom abban, hogy innen csak felfelé vezet az út.

Read More

E. Lockhart: A hazudósok

Erre a könyvre az Instagramon figyeltem fel, amikor egy kedves barátom a figyelmembe ajánlotta a könyvet. Nem mondott semmit róla, csak azt, hogy hatalmas hatással volt rá, és mindenképpen olvassam el.

Nem a megszokott értékelésre számíthattok, ugyanis én sem szeretnék semmi olyat elmondani nektek, ami egy kicsit is ronthat az olvasás élményén. Mind a karakterek leírása, mind pedig a történet összegzése olyan momentumokra világíthat rá, amelyek elárulják nektek a végkifejletet.

Ó és a végkifejlet…. ekkora arculcsapást ritkán kapok könyvtől. Nem tudom azt mondani ez a legjobb könyv a világon, amit valaha olvastam. De még azt sem tudom elmondani, hogy hibátlan és tökéletes. Viszont egy biztos… hihetetlenül nagy hatással volt rám. Szétcincálta a lelkemet és még utána sem tudtam összerakni magam. Szétestem és csak néztem magam elé. Nem az a típusú könyv, amit elfelejtesz…ott marad veled még nagyon sokáig…és gondolkozol rajta.

Őszinte leszek, én teljesen másra számítottam a fülszöveg alapján. Azonban ahogy haladtam előre a történetben, a könyv levett a lábamról…az írásmód, a szereplők, a titkok, a sziget,  az elmúlt nyarak és a Hazudósok…egyszerűen imádtam.

Az írás stílusa nekem kifejezetten tetszett. Szimpatikus volt Candance karaktere és a stílusa, ami az egész könyvet átitatta. Sajnos migrénes vagyok, és tudom milyen az, amikor annyira fáj a fejed, hogy képtelen vagy felkelni az ágyból. Ennyire érzékletesen és pontosan még soha nem olvastam erről a betegségről. Nagyon durva volt.

A könyvben végig érezni lehet a feszültséget és azt, hogy valami hatalmas titok lappang valahol nagyon mélyen, ez az érzés pedig a történet végéig megmarad. Nem lehet szabadulni tőle. Néha egy pillanatra félre kellett raknom a könyvet, hogy kicsi kiszakadjak ebből a szorító állapotból…de aztán azonnal olvasnom kellett tovább. Muszáj volt…tudnom kellett mi történik a végén.

Ne olvassatok el minden értékelést a könyvről, ne nézzétek meg, hogy miről szól pontosan. Egyszerűen kezdjétek el olvasni és mindent meg fogtok érteni. Ha az eleje nem tetszik, ne aggódjatok, szép lassan belerázódtok és mindent meg fogtok érteni. Ne kérdezzétek meg azokat, akik már elolvasták…higgyétek el…úgyis hazudni fognak. J

Read More

Ezeket olvastam áprilisban

Sziasztok!

Lezárult az április, így most röviden leírom nektek, hogy mit is olvastam ebben a hónapban és röviden értékeltem is nektek a könyveket.

Saját magamhoz képest abszolút sikeresen zártam a hónapot, összesen 7 könyvet olvastam el. Teljesen elégedett vagyok ezzel a számmal, szerintem ennél sokkal többet a jelenlegi élethelyzetemből fakadóan nem tudnék olvasni. Nem tetszett mindegyik könyv egyformán, voltak erősebb és gyengébb történetek. Egyiket sem bántam meg, hogy a kezembe vettem és mindegyiket végigolvastam, semmit nem hagytam félbe.

Ha meg kellene neveznem a 3 kedvencemet, akkor ezek lennének:

- Ernest Cline: Ready Player One
- E. Lockhart: A hazudósok

- Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban

Igazából nehezen tudnék sorrendet állítani, mert mindegyiket egyformán szerettem, mindegyik zseniális történet és bátran ajánlom, olvassátok el ezeket a könyveket, ha még nem tettétek. Azonban a három közül az egyik könyv hihetetlenül mély hatással volt rám, és ahogy láttam kevesebben ismerik, mint a másik két könyvet, szóval….

A hónap könyve számomra: E. Lockhart: A hazudósok

Mindezek után pedig lássuk akkor röviden, hogy miket is olvastam áprilisban:

Ernest Cline: Ready Player One

Már nagyon kíváncsi voltam a könyvre és a filmre is, de egyszerűen valahogy mindig találtam valami más olvasnivalót helyette. Először mindenképpen a könyvvel akartam kezdeni, így biztos voltam abban, hogy amíg nem olvasom el…addig a filmet sem vagyok hajlandó megnézni. Miután elolvastam és még a filmet is megnéztem rájöttem, hogy igazából teljesen mindegy, mert a film annyira eltávolodott a könyvtől, hogy csak nyomokban tartalmazza annak konkrét eseményeit.

A Ready Player One egy remek és hihetetlenül jól megírt történet. A 80-es évek kultúrájával átitatott világ szerintem egyszerűen zseniális. Őszintén szólva, kb 5-10%-át ismertem a könyvben megnevezett internetes játékoknak, zenéknek és filmeknek (a 90-es évek gyermeke vagyok… J), de igazából ez egy másodpercig sem vett el az olvasás élményéből. Izgalmas, remek, pörgős sztori, én nagyon szerettem.

Shannon Hale: Austenland – Vakáció Mr. Darcyval

Kedves, bájos…igazi limonádé történet. Az a típusú könyv, amit az ember akkor olvas szívesen, ha csak könnyed kikapcsolódásra vágyik. Egyszer láttam a filmet belőle és már akkor elhatároztam, hogy mindenképpen elolvasom a könyvet is. Komoly irodalmi élményt nem nyújtott, és nem is életem legmaradandóbb olvasmánya. Összességében tetszett, de szerintem majd inkább a filmet nézem meg újra belőle. J

E. Lockhart: A hazudósok 

Sokkoló, komoly feszültséggel átitatott, nagyszerű történet. Az a típus, ami összetöri a lelkedet, majd darabokban köpi ki, hogy aztán napokig szedegethesd a darabjaidat. Remek könyv, nem azt kaptam, amit vártam. Kiszámíthatatlan és megrázó. Erős és fájdalmas.

Nem tökéletes könyv, és még csak nem is életem legjobb története, de hihetetlenül nagy hatással volt rám. Az elején nem értettem, hogy mért szeretik annyian és kicsit furcsának találtam, de ahogy haladtunk a történet vége felé már mindent értettem. Magával ragadott, és én is csak jót tudok róla mondani. Imádtam.

Melissa Albert: Hazel Wood – Mogyoróliget

Erről a könyvről annyi jót és annyi rosszat hallottam, hogy muszáj volt kiderítenem, vajon melyik csoportba is tartozom. A történet nem hibátlan…sőt. Hihetetlenül nagy potenciál volt a könyvben és én úgy éreztem, hogy az írónő nem használta ki 100%-ig azokat az adottságokat, amiket ez a történet rejtett. Nem voltak jó helyen a hangsúlyok, a karakterek kicsit felszínesre sikeredtek, nem ismertünk meg igazán senkit, így nehezen lehet kötődni a szereplőkhöz.

A hangulat és a mesék azonban nagyszerűek voltak. Érdemes adni a könyvnek egy lehetőséget, én abszolút nem bántam meg, hogy elolvastam.

Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban

A sorozat első része magasra tette a mércét és aggódtam, hogy a folytatása majd nem ugorja meg ezt a szintet…de egy másodpercig sem kellett aggódnom. Fordulatos, izgalmas, remek történet, ami méltó folytatása az első résznek.

Nagyon szeretem Thorn és Ophélie karakterét és az ő kapcsolatukat. Egyszerűen imádtam a könyv minden egyes lapját. Szeretem az írónő stílusát…a leírásait, azt, ahogy szövi a történetet…igazából mindent. Jelenleg az egyik kedvenc sorozatom. Mindenképpen ajánlom nektek, olvassátok el, ha még nem tettétek.

Alice Broadway: Ink           

A hónap második olyan olvasmány volt, amiről vegyesek a vélemények…jót és rosszat is lehet róla olvasni. Nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon hova fogok tartozni. Úgy gondolom, sok mindent elmond, hogy szerintem a könyv legjobb része a borítója. Egyszerűen csak elismeréssel tudok nyilatkozni róla…csodálatos, imádom.

A történet…nos a történet nem hibátlan, de még közepesnek is csak nagy győzködés után hívnám. Remek alapötlettel dolgozik a könyv. Nagyon jó ötlet, hogy van egy világ, ahol minden fontos esemény az ember életében rákerül a bőrére. Remek az egész ideológia és a hitvilág is. Hihetetlenül jó ötlet az ellentét az üres bőrűek és a tetováltak között. Olyan jó dolgot lehetett volna kihozni ebből a könyvből…de szerintem sajnos nem sikerült. A karakterek szerintem felszínesek, a világ nem megfelelően kidolgozott, az elbeszélés módja idegesítő. Összességében amúgy kíváncsi vagyok a folytatásra, mindenképpen adok majd neki még egy esélyt, de nagy dolgokat ne várjatok a könyvtől.

Rachael Lippincott – Mikki Daughtry – Tobias Iaconis: Két lépés távolság

Nagyon vártam már a könyv megjelenését, egyszerűen imádom az ilyen jellegű könyveket. Igazából rendkívül elfogult vagyok az ilyen történetekkel kapcsolatban, szóval én imádtam. Nagyon tetszettek a karakterek, a feszültség és a fájdalom, ami abból adódik, hogy nem közelíthetik meg egymást, szerintem zseniális. Nagyon tetszik, hogy nem éreztem azt, hogy a sztori egy lerágott csont, képes volt a történet a betegségek és a nehézségek egy új aspektusát megmutatni. Ha szeretitek az ilyen jellegű történeteket, mindenképpen olvassátok el.

Nos..ezek voltak az én április havi olvasmányaim, remélem nektek is remek olvasmányokban teli volt az előző hónapotok. Ha van kedvetek írjátok meg kommentben, hogy számotokra mi volt április hónap könyve. J

Read More

Rachael Lippincott - Mikki Daughtry - Tobias Iaconis: Két lépés távolság

Mielőtt írnék a történetről beszéljünk egy kicsit a könyv középpontjában lévő betegségről a cisztás fibrózisról.

A cisztás fibrózis egy örökletes genetikai betegség. A betegség „lényege” az, hogy a génkárosodás miatt a klorid-ion és a víz a mirigyekbe nem vagy alig jut át, így a képződött váladék besűrűsödik, ezáltal a szervezetből nem tud rendesen kiürülni, mintegy dugót képez. Az érintett szervek (tüdő, orr- és melléküregei, hasnyálmirigy, máj, emésztőrendszer, izzadságmirigyek és nemi szervek) károsodnak. A CF főként súlyos légúti és emésztőszervi szövődményeket okoz. A betegség kimenetelét a légúti tünetek, illetve a légutak, tüdők állapota határozza meg. Minél rosszabb állapotban van a tüdő, annál rosszabb a betegnek a túlélési esélye.

Ebben a betegségben szenved a történet két főszereplője Stella és Will.

Stella az a típusú lány, aki az életének minden pillanatát pontosan megtervezi. Cisztás fibrózissal küzd, és egyedül egy új tüdő adhatna neki egy kicsit hosszabb, könnyebb életet. Mindig szigorúan három lépés távolságot kell tartania más betegektől, hiszen nagy a keresztfertőződés esélye. Stella élni akar, ezért pontról pontra, gondosan megtervezve mindent megtesz annak érdekében, hogy sikeresen kikerüljön a kórházból.  Ez pontosan addig működik, amíg be nem toppan az életébe Will. A fiú szervezetlen, igazi lázadó típus, és pontosan a lánynak az ellentettje. A fiatalok között azonnal létrejön a kémia, ám a fiú betegsége miatt muszáj távol maradniuk egymástól.  Ez persze egyre nehezebben megy nekik. Vajon mit diktál a szívük? Képesek távol maradni egymástól? Mi van akkor, ha csak egy kicsit lefaragnak a három lépésből és csak kettő lesz belőle?

Mielőtt nekiálltam a könyvnek, kicsit aggódtam, hogy vajon tud-e újat mutatni. A beteg fiatalok témája már sok történetben előfordult, vajon ez is egy kaptafára készült a többivel és lerágott csont már az egész?

Hát srácok, azt kell, hogy mondjam, szerintem tud újat mutatni a történet. Nem olyan, mint a Csillagainkban a hiba, vagy éppen az Élni akarok. Szerencsére mind a betegség jellege, mind a történet más alapokon nyugszik, így nem éreztem azt, hogy már megint ugyanazt a történetet kapom.

Stella és Will ég és föld, a betegséghez való hozzáállásuk egy kicsit talán túl végletes. Stella túl komolyan veszi az egészet, Will pedig egyáltalán nem foglalkozik a kezeléssel. A két fiatal hihetetlenül jó hatással van egymásra, ahogy nyitnak egymás felé, úgy hoznak változást egymás életébe is.

Stella nagyon szimpatikus karakter, abszolút tudok vele azonosulni. Hajlamos vagyok én is nagyon mereven viselkedni, szóval azonnal megszerettem a karakterét. Végtelenül kedves lány, aki sokat törődik másokkal és fontos neki, hogy életben maradjon. Ezzel szemben Will a lázadó fiú, aki igyekszik nem törődni a dolgokkal. Felelőtlen, egyszerűen elege van a betegségéből.

Nagyon tetszett a szülők bemutatása és az ő kapcsolatuknak az ábrázolása is. Minden karakter nálam abszolút telitalálat volt, a mellékszereplők is nagyszerűek voltak.

A két fiatal felforgatja egymás életét és szép lassan elkezdenek kötődni egymáshoz. A helyzetük súlyos és reménytelen, hiszen nem érhetnek egymáshoz, nem állhatnak közel egymáshoz, hiszen az végzetes lenne mindkettejük számára. Ez pedig borzalmasan nehéz mindkettejük számára. Gondoljunk csak bele. Szerelmesek vagyunk, mindennél jobban vágyunk a másikra, de soha nem lehetünk együtt igazán. Fájdalmas, szomorú, szívbe markoló.

A könyv vége nekem furcsa és meglepő volt, de abszolút ki tudtam vele egyezni.

A könyv elolvasása után még inkább sajnálom, hogy a könyv nem az eredeti borítóval érkezett meg hozzánk. Szerintem egyszerűen csodálatos az a rajz rajta. Mind a jelentése, mind pedig a története nagyon szép, én nagyon imádom. Emiatt biztos, hogy angol nyelven is beszerzem majd a könyvet, nem bírom ki, hogy ne rakhassam fel a polcomra.

Ha szeretitek a sírós történeteket, mindenképpen olvassátok el. Adjatok neki egy esélyt. Én nagyon szerettem. Számomra nem csak egy sima haldoklós tinis könyv….egy remek történet szerethető karakterekkel, és egyáltalán nem az történt a könyvben, amit vártam.

Read More

Könyvfesztivál - 2019

Sziasztok!

Többen is kértétek, ezért mindenképpen úgy döntöttem, hogy írok nektek a Könyvfesztiválos élményeimről. (Plusz igyekszem innentől kezdve újra rendszeresen posztolni az olvasmányaimról és a dobozokról is, amit rendelek. J)

Az az igazság, hogy hihetetlenül nagyon vártam már a napot, hogy végre kimehessek én is, és elvesszek a sok ember és könyvek rengetegében. Gyermeki lelkesedéssel vetettem bele magam a forgatagba és minden egyes standnál azt éreztem, hogy ez igen...hazaértem. El sem tudom nektek mondani, hogy milyen jó érzés volt a könyvek vadászata. Kész tervvel érkeztem a fesztiválra, hiszen tudtam, hogy a szombat egy húzós nap lesz....sok lesz az ember és egyszerűen nem lesz sem időm, sem pedig lehetőségem arra, hogy tátikázzak csak. (Egy biztos. Jövőre ügyesebb leszek és már kimegyek hétköznap, így tudok majd rendesen fotózni és nézelődni. )

Összességében el kell, hogy mondjam nektek, én nagyon szeretem az egész fesztivál hangulatát. Mindig elmerengek azon, hogy mekkora butaság, amikor az emberek azt mondják, hogy az olvasás már kiment a divatból...vagy éppen azt, hogy az emberek már nem vesznek könyvet a kezükbe. Ez butaság...ha így lenne, akkor nem lenne ekkora tömeg az ilyen eseményeken. Nagyon jó érzés volt megállni egy pillanatra és látni, hogy mennyi ember van egy helyen pontosan ugyanazon céllal....láttam az arcokon a mosolyt, amikor egy régen vágyott kötetet leemelnek a polcról, vagy amikor az ember szemben áll a szívének kedves könyvének írójával és félszegen mosolyogva az aláírás mellég még egy képet is kér. Nekem a Könyvfesztivál azt jelenti, hogy végre a nagy budapesti tömegben nem azt látom, hogy mindenki rohan mint a mérgezett egér, hanem olyan emberek vesznek körül, akikkel összeköt minket egy láthatatlan kapocs...a könyvek és az olvasás szeretete. 

Igyekeztem visszafogni magam, de ahogy láthattátok a képen, ez csak többé-kevésbé (inkább kevésbé) jött össze. Minden könyv, amit vásároltam kívánságlistás volt, az egyéb kiegészítők pedig, amiket szintén a fesztiválon vettem ugyanúgy kedvesek számomra, mint a megvásárolt kötetek.

Mindegyik kiadó kitett magáért, a standok remekül néztek ki. Több helyen is olvastam, és nekem is el kell mondanom, hogy ez egyik legszebb stand idén (is) a 21. század kiadóé volt. És bár sajnos náluk semmit nem vásároltam, de ismét nagyon kitettek magukért. A könyves csomagok ötlete remek volt, csak valahogy mindegyik szimpatikus csomagban volt egy könyv, ami már a könyvespolcom lakója.

A vásárlást igyekeztem nagyon módszeresen végezni. Először a gyereksarokba látogattam el, ahol a Manó könyvek és a Kolibri Kiadó standja volt a fő cél. Luisa May Alcott: Kisasszonyok című könyve már régóta kívánságlistás volt. Amikor megláttam a csodálatos borítót tudtam, hogy eljött az idő és be kell szereznem végre ezt a csodát. A Kolibri Kiadónál a Csudamívesre csaptam le. Nagyon szerettem Morrigan Crow történetét és már tűkön ülve vártam a folytatást.

A fő épületbe belépvén először azt sem tudtam, hogy hova kapjak. Tudtam, hogy a módszerességemnek és a listámnak annyi, teljesen magába szippantott a tömeg és arra mentem, amerre éppen lehetőségem volt. 

Több éve járok már a fesztiválra és hagyomány lett nálam, hogy mindig vásárolok magamnak egy kis szuvenírt a Petőfi Irodalmi Múzeumnál is. Nagyon szeretem a kitűzőket, a táskámon van jónéhány darab, ezért mindenképpen szerettem volna egy újjal darabbal gazdagítani a gyűjteményemet. Szerencsére találtam olyat, amilyet kerestem, így már József Attila is a táskámat díszíti. Mindezek mellett találtam még egy nagyon bájos pink ceruzát is, amire a Régimódi történet van ráírva. Nem tudom mennyire tudjátok rólam, de szeretem Szabó Magdát. Kisebb koromban a Születésnap volt az egyik kedvenc könyvem, majd egy iskolai darab hatására elolvastam a Régimódi történetet is. Szerelem volt első látásra (akarom mondani olvasásra)...azóta szeretem a családregényeket. Ja és még egy fontos dolog, nem mehetünk el szó nélkül az Irodalmi Múzeum kis tasakja mellett. Imádom, hogy az írók/költők aláírása díszíti. 

Ezt követően elindultam az Európa Kiadó standjához, mert már nagyon régóta vágytam Celeste Ng mindkét regényére. Mind a Kis tüzek mindenütt, mind pedig az Amit sohase mondtam el a kívánságlistám élén szerepelt, így nem volt kétségem, mindenképpen beszerzem a két könyvet. Nagyon kedves volt az a jelenet, amikor fizetésnél a pultnál álló hölgy megjegyezte nagy lelkesen, hogy jajdejó, ez az egyik kedvenc könyv. J

Miután haladtunk tovább az árral az egyik angol standnál megpillantottuk a Harry Potter - Chamber of Secrets - Hugrabug kiadását. Azt hiszem, hogy az egész fesztivál legnagyobb meglepetése ez volt. Mindig néztem a Librinél az angol könyveknél hátha szembe jön velem és már azt terveztem, hogy egy életem egy halálom én bizony megrendelem külföldről is ha kell és akkor egyszer csak ott volt velem szemben a könyv. Ez volt az a pillanat, amikor én magamhoz öleltem a könyvet és a standnál mindenkire csúnyán néztem, akin egy kicsit is azt láttam, hogy az én könyvemre pályázik. J

Nagyon örültem volna, ha a Két lépés távolság című könyv angol változatát is megtalálom, de sajnos azt egyik angol standnál sem találtam.(Amúgy nem is igazán értem én ezt a filmes borítós dolgot, szerintem sokkal szebb az eredeti. )

Amikor azt hittem, hogy a Hugrabugos könyvem a napom csúcsa tévedtem. Az Imádom a könyveket standnál az Olvashop boltnál olyat találtam, amit egyszerűen nem tudtam otthagyni. Először csak Hugrabugos ajakápolót szerettem volna csak venni magamnak, de aztán megpillantottam a bögrét...vagyis igazából a bögrék bögréjét. Egy Harry Potter bögre a következő felirattal - "10-es skákán mekkora  Harry Potter megszállott vagyok? 9 ¾ . Mekkora királyság már ez a bögre. Hivatalosan is a kedvencem lett.

Ezek után nem volt már hátra, mint a Maxim kiadónak a 2+1-es Dream válogatásos könyves akciójának. A 3 könyv amit választottam: A királynő felemelkedése, The One - A tökéletes pár, és a Két lépés távolság. (A Két lépés távolság ajándék lesz a tesómnak a sikeres középsulis felvételije miatt, szóval leírom itt is, gratulálok Virág...király voltál. J)

Bevallom soha nem volt szerencsém a zsákbamacskás könyvekkel, de az egyiknek egyszerűen nem tudtam ellenállni. A leírása teljesen magával ragadott, szóval ezt is hozzácsaptam a kis kupacomhoz. A könyv végül a 7esével címet viseli és nem is értem, hogy mért nem hallottam róla. Az első zsákbamacskás könyvem, aminek őszintén örülök, alig várom, hogy elolvassam. 

Összegezve azt kell, hogy mondjam nektek, remek napot zártam. Sok könyvet vettem (talán többet is, mint amennyit kellett volna), de hé....egyszer élünk. J Imádtam a hangulatot és a sok izgatottan csillogó szemet. Könyvfesztivál én nagyon szeretlek, jövőre is megyek. 

Már csak azt kellene kitalálni, hogy melyik könyvet kezdjem el olvasni. :)

Végezetül néhány fotó a fesztiválról (sajnos nem tudtam sokat fotózni a nagy tömeg miatt, jövőre majd ügyesebb leszek :) ):

Read More

#csakolvasskarácsony

Sziasztok!

Mivel sokatoknak tetszett az ötlet, így örömmel tudatom veletek, hogy megrendezésre kerül az első Csak Olvass Karácsonyi Húzás.

Fontos tudnivalók:
- Az első és legfontosabb szabály, csak akkor és csak is abban az esetben jelentkezz az ajándékozásra, ha vállalni tudod egy csomag elkészítését és elküldését annak az embernek, akinek a kitöltött űrlapja eljut hozzád.
- Ha esetleg jelentkezel és valami közbejön, akkor kérlek mindenképpen jelezd időben, hogy korrigálni tudjam a dolgot. Senki nem maradhat ajándék nélkül! Ez nagyon fontos!
- Továbbá kérlek olyan csomagot állíts össze, aminek te is örülnél.
- Az eseményre bárki jelentkezhet, aki Magyarországon lakik. Nincs életkori megkötés, de aki még nem múlt el 18 éves, arra kérem, hogy mindenképpen egyeztessen a szüleivel a jelentkezés előtt. Ha esetleg valakinek a szülei szeretnének a jelentkezés előtt velem egyeztetni, természetesen erre is van lehetőség. Ebben az esetben arra kérlek, hogy vegyétek fel felem a kapcsolatot üzenetben és ott megbeszéljük a továbbiakat.

A csomag tartalma:
- Egy könyv az ajándékozottad kívánságlistájáról.
- Egy személyre szóló levél.
- 4-5 apróság, aminek úgy gondolod, hogy az űrlap alapján örülne az ajándékozott.
-- Mivel karácsonyi húzásról van szó, legalább 1-2 ajándék kötődjön az ünnepekhez.

Arra kérek mindenkit, hogy legkésőbb december 7-ig adja fel a csomagot, hogy mindenki megkaphassa az ajándékot időben! 

Az űrlap elérhetősége:
https://drive.google.com/open?id=1mw58PPzUAO4vn_fVXTpfiZG_jJwNMiuecV-YRd4yMPw

Jó ajándékozást kívánok mindenkinek! :)

Read More

# szuperszemélyes - A Nagy Nap

Instagramon sokan írtátok, hogy szívesen olvasnátok egy kisebb szösszenetet a Nagy Napunkról, ezért most egy rendhagyó bejegyzéssel jelentkezem nektek.

2018.07.07-én valami olyan történt velem, ami nagyon sok lány dédelgetett álma...férjhez mentem. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen az előtte levő napok legalább olyan izgalmasan teltek, mint az Esküvő. 

Az esküvő előtti hét tiszta idegbaj. Nem tudom ki hogy van vele, de én úgy éreztem, hogy ennek az egésznek már soha nem lesz vége. Egyre több gond és probléma adódott. 

Na lássuk csak ezeket szépen sorjában. 

A világ legrosszabb dolga, mikor az esküvő hetén mondja le valaki a részvételt, ilyet soha de soha ne csináljon senki. Gondoljatok bele az milyen remek, amikor valaki 1 nappal előtte szól, hogy bocsi mégsem jövök. Velünk ez megtörtént. Az esküvő előtti nap 3 ember is bejelentette, hogy nem jön. Rossz, és kellemetlen érzés, már nem igazán tudsz vele mit kezdeni, és igazából fájdalmas...nem mondod, nem mutatod, mert kisebb nagyobb bajod is van akkor, de azért gáz. Szóval soha ne csináljatok ilyet! 

Az esküvő hetén derült ki, hogy mégsincs a polgári szertartáson hangosítás. Rendkívül izgalmas pénteken olyan embert keresni, aki vállalja, hogy megcsinálja. Ja nem. 

És ami a legfőbb tanácsom esküvőre...soha de soha ne szervezzétek úgy, hogy a grillázstorta 3 nappal előbb érkezzen meg. Rajtam kívül álló okok miatt alakult így és hát te jó ég. Borzalmas volt, instant sírógörcs. A torta csütörtökön érkezett meg hozzánk annak ellenére, hogy mi szerettük volna ezt elkerülni, de hátna, így alakult a dolog. Az egész olyan volt mint a 22-es csapdája. Szállítás közben megsérült a szépség, és alul kicsit megtört. Mivel alul megtört így egyre kevésbé bírta el a súlyt és elkezdett dőlni. Mivel elkezdett dőlni, egyre csak repedt és repedt...és végül teljesen eltört. Egy menyasszonynak sem kívánom ezt az állapotot, 3 nap múlva esküvő, tiszta idegállapotban vagy és még a grillázstorta is kettétörik. 

Ilyen és ehhez hasonló dolgokkal a hátunk mögött kezdtünk neki a szombati napnak. Szép időnk volt, hála égnek nem ez az überbrutál meleg volt, ki sem bírtam volna a ruhámban, ami valljuk be. nem volt egy kis darab. 

Az esküvő amúgy Veszprémben volt, leginkább az én kérésem miatt. Életem első 20 évet ott töltöttem, onnan kerültem fel az egyetem miatt Budapestre, azóta vagyok csak nagyvárosi leányzó. Veszprém egy szép és bájos város, egyszerűen imádom, ráadásul oda kötnek a gyökereim. A Férjem (elég fura ezt a szót használni még mindig) szerencsére rendkívül megértő volt ezen a téren (is), így ott tarthattuk az esküvőt, ahol az én kis szívem igazán kívánta. A meghívottak száma 60-70 fő volt. A násznép a rokonságból és a közeli barátokból állt. 

Az egyházi szertartás a veszprémi Szent Mihály Székesegyházban volt a várban. Ünnepélyes, bájos, csodálatos...nagyjából ezekkel a szavakkal tudnám illetni az egyházi szertartásunkat. Károly atya maga volt a megtestesült tökély, jobbat nem is kívánhattunk volt. Kedves volt, személyessé és meghitté tette a szertartást. Nagyon szép volt minden.

Mondjuk amikor a próbán kiderült, hogy nekünk is olvasni kell a szertartás alatt a mosolyunk nem volt őszinte (sőt...teljesen kétségbeestünk), de szerencsére minden jól sült el. 

A bevonuló zenénk a klasszikus nászinduló volt, a kivonuló pedig a "May it be", hiszen a Férjem (még mindig fura) hatalmas Gyűrűk Ura fan. Gondolkodott a Trónok harca intrón is, de sajnos (jaj de sajnálom én is 😁) egy barátunk esküvőjén pont az volt a bevonuló zene, így nem akartuk őket másolni. 

A polgári szertartás rendhagyó módon nálunk a lagzi helyszínén, így a veszprémi Gizella Hotelben volt. Az anyakönyvvezető egyszerűen zseniális volt. Szépen beszélt és nagyon kedves volt. Egyszerűen mindenki el volt tőle ájulva. 

Annak érdekében, hogy a szertartás igazán személyes legyen, mi készítettünk egy személyre szóló kiskönyvet, amit aztán felolvasott a szertartás alatt. Mindenki imádta. Pontosan olyan volt az egész, mint amilyenek mi vagyunk. Nem volt kommersz, elcsépelt...tényleg azt érezhettük, hogy minden rólunk szól. A szertartásra a zenét mi válogattuk össze, Disney dalokból. (Hiába...soha nem növök fel. 😏👑😊 ) A bevonuló zene itt a Bájoló volt (Szabó Balázs bandája előadásában).

Mielőtt rátérnék a lakodalomra egy valamiről még mindenképpen írnom kell nektek, ami nem más, mint a dekoráció. Egyszerűen csodálatos volt. Minden pont olyan volt, amilyet szerettünk volna. 

A dekoráció fő színe tulajdonképpen a púderrózsaszín volt, ez ölelt fel mindent. Mi imádtuk. Ízléses, bájos, konkrétan tökéletes. A virágokat sem szabad elfelejteni. Nagyon szépek voltak, a menyasszonyi csokrot konkrétan imádtam. Minden csodaszép volt. A virágok tényleg frissek voltak, még napokig megőrizték pompájukat. 

 

A lakodalom egyik legnagyobb attrakciója a polaroid vendégkönyv volt. Mindenki oda meg vissza volt érte. Nagyon sok fotó és kedves emlék köthető hozzá. 

Úgy voltunk vele, hogy szívesebben nézegetnénk fotókat is a kedves sorok mellett, így született ez az elhatározásunk. Visszagondolva az egyik legjobb döntésünk volt. Most ha belenézünk, nem csak az emberek jókívánságait látjuk, hanem azokat is, akik írták. Egyszerűen imádjuk. Azt javaslom, ha tehetitek csináljatok ti is fényképes vendégkönyvet. Nem fogjátok megbánni, a vendégek pedig imádni fogják.

A lakodalom szerencsére nagyon jól sikerült, mindenki remekül érezte magát. A zene egyszerűen remek volt, bátran állíthatom a világ legjobb esküvői zenekarát sikerült kifogni. A hangulat oltári volt, még hajnali fél 5-kor is legalább 20 ember volt a parketten, ami a vendégeink harmadát jelenti. 

Volt menyasszonyrablás, sok sok nevetés és még ennél is több tánc. 

A közös keringőt a "Tale as old as time"-ra ment, mert egyszerűen imádom a Szépség és a Szörnyeteget és amúgy is szerintem csodálatos az a dal. 

Amiről még érdemes beszélni a tortánk és a menyasszonytánc.

A torta egyszerűen csodálatos volt, minden képzeletet felülmúlt. Álmomban sem hittem, hogy tényleg olyan lesz, mint amilyen képet mutattunk. Én imádtam és csak áradozni tudok róla. Ami a legfontosabb, hogy nem csak gyönyörű, hanem eszméletlenül finom is volt, konkrétan 2 szelet maradt belőle másnapra nekünk.  A három szint három különböző ízű volt - málnás brownie, mimóza (vaníliás krém eperdarabokkal) és Oreo kekszes. 

A menyasszonytánc amúgy nagyon strapás dolog. Főleg ha az ember a nagy ruhájában nyomja le. Nagyon elfáradtam, alig vártam, hogy átöltözhessek. A menyasszonytánc amúgy nálunk rendhagyó módon zajlott, nem pénzt, hanem kaparós sorsjegyeket kértünk, így tettük igazán izgalmassá a következő napokat, amik lázas kaparászással teltek.

A piros ruha hála égnek egy kicsit (sokkal) könnyebb darab volt, kicsit fellélegezhettem a tánc után. 

Amúgy itt el kell mondanom, hogy egyszerűen imádtam az esküvői ruhám. Igaz, hogy nagy volt...nehéz volt cipelni, de hihetetlenül illett hozzám. Igazi Disney hercegnőnek éreztem magam. 

Összességében mindenki nagyon jól érezte magát (igen, még mi is 😊). Senkit nem kellett kimenteni a szökőkútból, senki nem fulladt az étterem melletti patakba, azt kell mondanom, hogy nem lesz belőlünk sem tanmese, sem pedig vicces sztori a következő pároknak.

Nálunk minden a lehető legnagyobb rendben zajlott. 

A kreatív fotózás sem maradhat ki a leírásból. Hétfőn mentünk fotózni, mert képzeljétek, előtte nem találkoztunk a vőlegénnyel, mert ő csak a templomban látta meg a ruhámat, mint a romantikus filmekben. Ez viszont azt jelentette, hogy bizony újra fel kellett venni a ruhát és menni benne nagyon, nagyon, nagyon sokat. Hétfőn olyan meleg volt, hogy csak na...3 órát volt rajtam a ruha, de konkrétan örökkévalóságnak tűnt. És ami a legrosszabb...hatalmas migrénnel keltem aznap, így az egész fotózást brutális fejfájással csináltam végig. A képeken szerencsére ez abszolút nem látszik, nagyon jól sikerült a fotózás. Mutatok is nektek párat a kedvenceim közül:

Ez lett volna a mi Nagy Napunk, reméltem tetszett nektek a leírás. 

Végezetül leírom nektek a szolgáltatóink listáját. hátha valakinek segítünk vele:

Dekoráció: Petra Wedding Style 

Papírtermékek (meghívó, ültető, vendégkönyv stb): Linda Buttercup Design 

Menyasszonyi ruha: La Tulipe Blanche (Veszprém)

Smink: Makeup by Nita

Haj: Inhof Éva

Öltöny: Horváth Öltönyház (Siófok)

Fotó: Szabó Balázs Photography

Zene: Búgócsiga zenekar

Torta: Mackó Cukrászda (Veszprém)

Sütemények: Süticentrum (Dominó Cukrász Kft)

Ceremóniamester: Pintér Tamás

Könyv: Our Story 

Gyűrű: Balogh Óra - Ékszer

Read More