Stephanie Garber: A ​soha többé balladája (Volt egyszer egy összetört szív 2.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Volt egyszer egy összetört szív című regény világszerte elrabolta az olvasók szívét. A Kolibri Kiadó jóvoltából végre magyarul is olvashatjuk a sorozat második részét, melyben Jacks és Evangeline kalandjai tovább folytatódnak a Fenséges Északon. Tartsatok velünk, derítsük ki együtt a Valorok titkát és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet.

A Volt egyszer egy összetört szív folytatása

Amikor nem tudod, miért küzdesz. A szerelemért vagy éppen az ellen?

Miután Jacks, a Szívek Hercege elárulta, Evangeline Fox megfogadta, hogy soha többé nem bízik meg benne. Frissen felfedezett varázserejével azért harcol, hogy visszanyerje esélyét a boldogságra, amitől Jacks megfosztotta.

Csakhogy az útjaik megint keresztezik egymást.

A VOLT EGYSZER EGY ÖSSZETÖRT SZÍV folytatásában Evangeline-t gyilkos átok sújtja, amelynek megtöréséhez kénytelen elfogadni Jacks segítségét, akitől legjobb lenne óvakodnia. Régi barátokkal kerülnek szembe, új ellenségekkel veszik fel a harcot, és próbálnak megküzdeni a gonosz intrikákkal és a rontásokkal, amik fejekkel és szívekkel játszanak.

Evangeline mindig is bízott a szívében, de ezúttal nem biztos, hogy érdemes hallgatnia rá…

A tavalyi évemben határozottan a Volt egyszer egy összetört szív című kötet volt az elsőszámú kedvencem a fantasy műfajában. Több szempontból is különleges volt a szívemnek a regény. Egyrészről imádtam a Caraval sorozatot és Jacks karakterét, így tűkön ülve vártam az írónő újabb triológiáját, másrészről az első olyan könyv volt, amit úgy olvastam angolul, hogy nem olvastam még magyarul. Eddig csak olyan angol könyveket olvastam, amelynek már ismertem a magyar változatát, de ez volt az első könyv, hogy rászántam magam, hogy végre belevágjak az ismeretlenbe és az angol nyelvű könyvek világába. 

A soha többé balladája esetében is így tettem. Még januárban olvastam a könyvet angolul, de mivel mazochista és kíváncsi lélek vagyok, elolvastam még egyszer magyarul is. No nem azért tartom magam bolondnak az újraolvasás miatt, mert rossz lenne ez a regény, hiszen arra szavak sincsenek, hogy mennyire imádtam. Vannak történetek, melyek bemásznak bőrünk alá és egyszerűen nem engednek el, megragadják az olvasót és onnantól kezdve nincs menekvés, elveszünk a betűk és a kitalált világ tengerében. Az ilyen könyveket örökké a kezünkben akarjuk tartani. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után is. Nem tennénk mást, csak ölelnénk és magunkhoz szorítanánk és talán soha nem engednénk el, újra és újra átélnénk a különböző kalandokat és azt érezzük, hogy bárcsak minden nap úgy állhatnánk neki az olvasásnak, mint amikor még fogalmunk sem volt, hogy mibe is csöppenünk. Számomra pontosan ilyen volt az ez a kötet is. Ugyan Stephanie Garber már januárban összetörte a szívemet, szóval tudtam mire vállalkozom az újraolvasnál. De valahogy úgy voltam vele, hogy jó oké, tudom mi fog benne történni, fel tudok lelkileg készülni rá, nem fogok annyira kikészülni, mint év elején. Hát basszus, tévedtem. Hiába tudtam minden egyes mozzanat után, hogy mi fog történni, második alkalommal is összetörte a szívemet az írónő, a padlóra dobta majd jól meg is taposta. Hiba volt nem számítani arra, hogy a magyar változat esetében máshogy lesz majd. Olvasás közben teljesen magával ragadott a történet és bár valami miatt nekem angolul jobban tetszik a történet, magyarul is teljesen elkapott a flow élmény olvasás közben és egyszercsak azt vettem észre, hogy mindjárt befejezem. Nagyszerű ez a történet és az az igazság, hogy nem is igazán tudok rosszat mondani róla. Egyszerűen imádom az egészet úgy, ahogy van.

A trilógiák sokszor veszélyesek tudnak lenni. Rengetegszer írtam, hogy a második részek cselekménye sokszor olyan, mint egy 'road trip'. Igazából nem történik semmi, csak A pontból eljutnak B-be, hogy aztán a harmadik részben jöhessen a csattanó. Szerencsére azonban megnyugtathatok mindenki, hogy Stephanie Garber könyvében erről szó sincs. Úgy pörögnek az események, hogy csak na. A cselekmény fordulatokban gazdag, hihetetlenül izgalmas. A történet semmit sem vesztett a varázsából, sőt az én szememben egy teljesen új szintre lépett. Nem tudnám megindokolni, de a második rész még talán jobban is tetszett, mint az első. Stephanie Garber nagyon jó érzékkel alkotta meg ezt a világot is, a Fenséges Észak egyszerűen elvarázsolt, bármikor szívesen ellátogatnék én is oda. A történet rendkívül érdekes és izgalmas, én csak úgy faltam a lapokat, ráadásul csavarokban sem volt hiány. Az izgalmas nyomozás, Jacks és Evangeline karaktere és az évődéseik, a mellékszereplők és a Valorok titka mind mind hozzájárul ahhoz, hogy az olvasót odaszegezze a történethez. 

A történet tulajdonképpen pontosan ott folyatódik, ahol az előző véget ér. Jacks és Chaos legfontosabb célja, hogy Evangeline végül kinyissa a Valorok Kapuját. De vajon a fiatal lány kötélnek áll? A folytatásban Evangeline-t gyilkos átok (vagy inkább átkok?) sújtja, amelynek megtöréséhez kénytelen elfogadni Jacks segítségét, akitől talán okosabb lenne óvakodnia. A Szívek Hercege azonban rendkívül meggyőző tud lenni, ha szeretne valamit, azt biztosan el is éri. De vajon mire is vágyik igazából? Talán tényleg csak egy esélye volt a boldogságra, vagy érhet vajon más véget a története? És Evangeline-nek hogyan alakul a kapcsolata Apolloval? A boldogan éltek, míg meg nem haltak típusú happy end, vajon vonatkozhat rájuk is? És talán a legfontosabb, vajon tényleg ezt szeretné a fiatal lány? Vagy a szíve mélyén valami teljesen másra vágyik?

Evangeline nekem még mindig egyértelműen a kedvenc Stephanie Garber karakterem és nem csak azért, mert rózsaszín a haja. Nagyon megkedveltem a gondolkodását, és szerettem, hogy mennyire szeretne hinni az igaz szerelem csodájában és a boldog befejezésben. Néha kicsit  naiv és bevallom nem egyszer forgattam a szemem a furcsaságai miatt, de számomra ettől lesz igazán emberi az ő karakter

Jacks tulajdonképpen maga a hidegség és kimértség. Egy másodpercig sem egyértelműek a szándékai, egy hihetetlenül érdekes és komplex karakter. Nagyon érdekes kapcsolat kezdett el kibontakozni közte és Evangeline között, imádtam a kettejük közötti dinamikát a kémiát, szerettem az évődéseiket és azt, az érzést, hogy egyre kevésbé tudom őket elválasztani fejben egymástól. Nagyon kíváncsian várom, hogyan alakul majd az életük a továbbiakban, főleg ezután a befejezés után. 

Nem akarom belétek tenni az ideget, ha még nem olvastátok a könyvet, de az utolsó oldalak engem teljesen kikészítettek. Konkrétan legszívesebben falhoz vágtam volna a könyvet, miközben azt mondogattam, hogy miafa*, nagyjából végtelenítve. Konkrétan büntetni kéne az ilyen lezárásokat. Szerintem a pokolban külön bérelt helye van azoknak az íróknak, akik ilyen cliffhangerrel zárják a regényüket. De komolyan. Na jó, nem...tök izgalmas a vége, csak én nehezen viselem a várakozást. Tudjátok, én az az ember vagyok, aki például a sorozatokat is darálja a Netflixen, vagy HBO-n, vagy akárhol. Nem várogatok én heteket a részekre, megvárom aztán bumm, mehet is az egész egyszerre. Emiatt kifejezetten nehezen viselem az évadzárókat, vagy esetünkben az egyes kötetek lezárását. Főleg akkor, ha az írónő kegyetlen és egy olyan csavarral fejezi be, amitől a gyanútlan könyvmoly eldobja az agyát. Még nem tudtam eldönteni, hogy most emiatt utálom, vagy imádom őt. De valószínű, hogy valahol a kettő között félúton. Az egyetlen szerencsém, hogy a hónap végén érkezik angolul a trilógia záró kötete. Bár nem bízom Stephanie-ban és nagyjából biztos vagyok benne, hogy ki fogok készülni, de már tűkön ülve várom, hogy sorra keríthessem. 

Nagyon tetszett, hogy egyik karaktert sem éreztem elhanyagolva. Mint a kirakós darabkái, úgy idomulnak egymáshoz az emberek. Nem csak léteznek egymás mellett, jelentős hatást gyakorolnak egymás életére ki kisebb, ki pedig nagyobb mértékben. Szerettem, ahogy végre elkezdtek összeérni a szálak és szép lassan kiderül, hogy kinek mi a szerepe ebben a történetben. 

A legkevésbé szerencsétlen Apollot kedvelem ebben az egészben, valahogy irritál az ő karaktere. Még Luc is kevésbé zavart, mint ő. Mindenesetre kíváncsi leszek a szerepére a harmadik részben, alig várom, hogy megtudjam milyen meglepetéseket tartogat még a karaktere. 

A könyv borítója egyszerűen lenyűgöző, imádom ezt a változatot. Örülök, hogy ezzel került kiadásra, mert angolul más borítóval van meg nekem, így nem érzem annyira rosszul magam, hogy ebben a verzióban is a polcomon csücsül, mert nem teljesen ugyanaz. A fordítás bár tetszik, de valahogy engem angolul jobban magával ragadott a történet. Mindenesetre Sepsi László szerintem jó munkát végzett. Magyarul is elkapott a flow, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy bizonyos neveket például Chaos és Little Fox képtelen voltam magyarul felolvasni a fejemben, végig az angol változat jelent meg a lelki szemeim előtt. Ennek nyilván inkább az az oka, hogy az angol változattal jobban meg kellett küzdenem, így nagyobb nyomokat is hagyott bennem a nyelvezete és furcsa lett volna számomra ennyire magyarosítani. 

Összességében én IMÁDTAM ezt a regényt és már alig várom a folytatást. Ha szerettétek az első részt, semmiképpen se hagyjátok ki a folytatást.  Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5555555555555555555555555555555555555555555555555555555

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során a sorozat első részére fogunk koncentrálni. Minden állomáson találtok egy szereplőt aki valamilyen formában megjelent a regényben, de a nevek betűi sajnos összekeveredtek. Nincs más dolgotok, mint Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírni hogy kinek a nevét ismertétek fel a feladványban. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

NÉV

UCL ARRAVON

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

10.10.: Csak olvass!

10.12.: Kelly és Lupi olvas

10.14.: Hagyjatok! Olvasok! extra

10.16.: Fanni's Library

10.18.: Dreamworld

10.20.: Hagyjatok! Olvasok! értékelés

Read More

Alice Oseman: Solitaire ​– Pasziánsz (Pasziánsz 1.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

Végre megjelent Alice Oseman, a Heartstopper írójának első regénye magyar nyelven is, bloggereink pedig alig várták, hogy belevethessék magukat a képregényekből már jól ismert Tori Spring történetébe. A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából ráadásul most kétféle különleges borítóval is beszerezhető a Solitaire – Pasziánsz, sőt, akár meg is nyerhetitek a könyv egy példányát, ha velünk játszotok!

Nem emlékszem olyanra, amikor nem voltam komoly. Legjobb tudomásom szerint cinizmust harsogva és esőt kívánva jöttem ki az anyaméhből. 

A nevem Tori Spring. Szeretek aludni és szeretek blogolni. Tavaly még voltak barátaim. A dolgok nagyon mások voltak, azt hiszem, de mindennek már vége.

Most itt van a Pasziánsz. És Michael Holden.

Nem tudom, mit akar a Pasziánsz. És nem érdekel Michael Holden. Tényleg nem.

Szereted Charlie nővérét a HEARTSTOPPER-kötetekben? Akkor van egy jó hírünk: ez a regény róla szól. Gyere, és ismerd meg, mi rejlik a hirtelen felbukkanó, mindig cukormentes limonádét iszogató lány fejében!

Nem titok, hogy a Heartstopper az egyik legkedvesebb sorozatom. Nagyon megszerettem a fiúkat és a többi szereplőt is. Az egyik kedvencem határozottan Tori volt, így kíváncsian vártam a regényt, hiszen tudtam, hogy ennek ő lesz a főszereplője. 

Őszinte leszek veletek. Sok dologra fel voltam készülve,  de arra, amit kaptam egy kicsit sem. Egyáltalán nem olvastam utána a kötet hátterének. Úgy voltam vele, hogy Alice Osman már bizonyított, így nem lőhetek mellé vele. Ráadásul ahogy írtam, nagyon szerettem Tori karakterét, szóval őszintén bíztam abban, hogy valami igazán kedves, romantikus regénnyel varázsol majd el engem az írónő. A Heartstopper miatt nem is igazán gyanakodtam, gondoltam, ha meg is jelennek benne nehéz témák, azért megmarad a történet bája. Hogy én mekkorát tévedtem. Te jó ég! Akkorát koppantam, hogy arra nincsenek szavak. 

No nem azért, mert a Solitaire (Pasziánsz) egy rossz regény lenne, csak engem brutálisan lehozott az életről. Míg a Hearstopperben minden nehézség ellenére is ott volt Nick és Charlie cukisága, addig Tori történetét nem törte meg semmi. Szinte végig érzékelhető volt a depresszió és a kilátástalanság, a mély deprimáltság érzése, ezzel pedig nem igazán tudtam mit kezdeni. Engem is teljesen maga alá temetett és napokig nem találtam a kiutat belőle. Talán az utóbbi idők egyik legnehezebb olvasmánya volt számomra. 

Rendkívül mély nyomokat hagyott bennem Tori története, de az első és legfontosabb kérdés, ami már anno Charlie esetében is felmerült bennem, hogy oké oké, de hol vannak a szülők? Miért nem veszik észre, hogy mekkora a baj?  Pedig nem viccelek, mindkét gyerekről ordít, hogy valami nagyon nincs rendben velük. Charlie esetéről most nem szeretnék írni, így vegyük csak Torit górcső alá. 

Mérhetetlenül sajnáltam őt. Olykor mindannyian küzdünk problémákkal, ezért kiemelten fontos, hogy egy támogató családi/baráti kör vegyen körbe minket. Hiszen ha elesünk, szükségünk van valakire, aki felemel minket a földről. Úgy éreztem, hogy ez Tori számára nem adatott meg. Nem igazán értettem, hogy a szülei miért nem tudnak mit kezdeni vele. Szívszorító érzés volt arról olvasni, hogy nem képes kapcsolatot létesíteni az anyukájával. Őszintén szeretném hinni, hogy ha valaha lesz kamasz gyermek, észre fogom fenni, hogy problémái vannak. A fiatal lány az elmúlt időszakban úgy érezte, hogy egyáltalán nem önmaga. Kicsit elveszett és nem találta már a közös hangot a kortársaival és barátaival. Egyre jobban eltávolodott és szép lassan elkezdte őt felemészteni ez a helyzet. Ráadásul egyértelműen látszik, hogy a családjukban történt nehézségekkel sem tudott megbirkózni. Egy nagyon erős önvád alakult ki benne, felelősnek érzi magát a történtekért. Amikor azonban felbukkant az iskolájában a Pasziánsz és Michael Holden minden megváltozott. Egyre furcsábbnál furcsább dolgok történnek, és egyre inkább úgy tűnik, hogy Torinak valahogy köze lehet az esetekhez. De vajon ki áll a furcsa és hajmeresztő csínytevések között? És miért érzi olyan jól magát Michael Holden közelében?

Alice Oseman ezen írása nem képregény, hanem egy klasszikus formában megírt regény. Nekem nagyon hiányzott a képi világ, bár tudom, hogy eredetileg ezek a történetek korábban íródtak. De valahogy a képregényes forma eddig adott nekem egy olyan pluszt, amit most sajnos nem találtam meg. Talán azért is hiányoltam ennyire, mert a szöveg néha elviselhetetlenül nyomasztó volt számomra. Voltak pillanatok, amikor konkrétan félre kellett tennem és mennem egy kört a lakásban. A képek talán egy kicsit enyhítettek volna a szorongásomon. De persze azt is tudom, hogy így sokkal erőteljesebb és érzelemdúsabb volt a kötet, hiszen nem vonta el semmi és senki a figyelmemet Toriról. Az első pillanattól kezdve érezhetők a lány problémái, majd ahogy haladunk előre, úgy válik egyre világosabbá számunkra, hogy mégis mekkora a baj. Tori tényleg egy átlagos tini, egy olyan fiatal lány, aki bármelyikünk lehetne. Mindannyian küszködtünk a tini éveinkben, vannak akikben ez az időszak mélyebb nyomot hagyott, mások könnyebben túllendültek a nehézségeken. Úgy érzem, hogy sokan tudnak vele majd azonosulni. Bevallom, egy kicsit én is magamra ismertem benne. 

Érdekes volt olvasni, hogy a Pasziánsz ezen változata már egy átdolgozott kiadás. Az írónő lehetőséget kapott arra, hogy kicsit módosítson a szövegen, hiszen a cselekménye a Heartstopper részek után játszódik. Így most már szépen összesimul a két történet. Jó érzés volt Nick és Charlie karakterét újra látni, bár ebben a regényben úgy éreztem,  hogy sokkal hétköznapibb párként vannak lefestve, mint a többi kötetben. Kicsit úgy éreztem, hogy piedesztálra vannak emelve. Szóval érdekes volt látni, hogy amúgy ők is átlagosak. Néha hülyeségeket beszélnek, összevesznek, vagy éppen kibékülnek. 

Összességében bevallom, engem teljesen sokkolt Tori története, én nem számítottam, hogy ennyire fájdalmas olvasmányélmény lesz. Ha szeretitek a hasonló, nehéz témákat feldolgozó regényeket és szerettétek Tori karakterét, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a Pasziánsznak. Olvassátok, szeressétek!

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

A Solitaire-ben számos, a Heartstopperből ismert szereplő is megjelenik, sőt, maga Tori is feltűnik a képregény lapjain. Mostani nyereményjátékunkban ezért arra vagyunk kíváncsiak, hogy ismeritek-e ezeket a karaktereket. Minden állomáson egy képet találtok, a ti dolgotok pedig csak annyi, hogy megnevezzétek a megadott karaktert, és a választ beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

09. 29. Utószó – extra
10. 01. Spirit Bliss Sárga könyves út
10. 03. Csak olvass!
10. 05. Könyv és más
10. 07. Sorok között
10. 09. Dreamworld
10. 11. Hagyjatok! Olvasok!
10. 13. Dreamworld – extra
10. 15. Utószó

Read More

Judy I. Lin: Méreggel ​átitatott varázslat (A tea könyve 1.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Next21 Kiadó jóvoltából már olvashatjuk a tajvani írónő, Judy I. Lin debütáló regényét, a Méreggel átitatott varázslatot, amely egyike az ázsiai kultúrára épülő fantasyknak. Tartsatok bloggereinkkel, és ne feledjétek, hogy blogturnénk végén tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménypéldány!

Korábban ​büszke voltam a kezemre. Most, ha megpillantom, csak arra tudok gondolni: ezzel a két kezemmel temettem el anyámat – így kezdődik ez a fiatal felnőtteknek szóló történet.

Nem elég, hogy elveszítette az édesanyját, Ning azzal is tisztában van: az ő hibája volt. Teát főzött, amelyről nem tudta, hogy méreg van benne – és az édesanyja ezt itta meg, ebbe halt bele. A tea, amiben méreg van, most Ning testvérét, Shut is elveheti Ningtől.

A lány értesül róla, hogy a teafőzés ősi, varázslatos művészetében mérik össze erejüket a királyság legnagyobb tudású teafőző mesterei, ezért ő is odautazik, hogy részt vegyen a versenyen. A győztes egy kívánságát a királykisasszony teljesíti – Ningnek talán ez az egyetlen esélye, hogy megmentse testvére életét.

A királyi udvart azonban csalárdság és ármányok szövik át – felbukkan egy jóképű, rejtélyes fiú, akinek megdöbbentő titkai vannak. Ning egyre mélyebben belekeveredik valamibe, és mire észbe kap, már nagyobb veszélyben van, mint testvére, Shu.

Az utóbbi időben teljesen oda meg vissza vagyok az ázsiai történetekért, így a Méreggel átitatott varázslat című könyvet is végül nagy lelkesedéssel kezdtem el olvasni. Bevallom, kicsit féltem, mert először nem gondoltam volna, hogy kíváncsi vagyok a történetre, de aztán elgyengültem. Inkább a szemem döntött, mint a józan eszem, és amikor megláttam, hogy milyen csodálatos lesz ez a kötet kapva kaptam az alkalmon és végül csatlakoztam a turnézók csapatához. 

Nagy lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba, de aztán elég hamar realizáltam, hogy ez a regény nem a nagy izgalmaival fog engem elkápráztatni. Egy kissé lassú a történetvezetés, különösen izgalmasnak sem mondanám, nekem összességében mégis tetszett Judy I. Lin regénye. Tisztában vagyok a hibáival és hiányosságaival, de a regény hangulata, atmoszférája, a teához és a teanövényekhez kötődö mágia nagyon tetszett. Maga az ötlet hihetetlenül zseniális, így bevallom én ezeket a kicsit unalmasabb részeket is érdeklődve olvastam. A végére azonban nagyon felpörögtek az események, és teljesen biztos vagyok benne, hogy a folytatást is el szeretném olvasni. 

A Méreggel átitatott varázslat egy érdekes történet arról, hogy mire is képes az ember annak érdekében, hogy megmentse azt, aki kedves a szívének. Egy könyv a mágiáról, a tea erejéről és egy versenyről, melynek a megnyerése mindennél fontosabbá válik Ning számára. Az udvari élet azonban ismeretlen a falusi lánynak, a hatalmasok játszmáját realizálva vajon melyik oldalon találja magát? Képes lesz átlátni a cselszövések és ármányok tengerén, és meg tudja menteni a testvére, vagy éppenséggel a saját életét? 

A cselekmény nem túl izgalmas, az tény, hogy az olvasó nem rágja tövig a körmét. Ha azonban valaki szereti a lassú történetvezetést, akkor valószínűleg nem fog nagyot csalódni a könyvben. A mágia jelenléte hihetetlenül jót tesz a történetnek, engem teljesen elvarázsolt a teák világa. Hihetetlenül érdekesnek és izgalmasnak találtam, hogy egy jó mester mire lehet képese pusztán a teák segítségével. Ha az írónő egy kicsit pörgősebbre és eseménydúsabbra szőtte volna a szálakat, akkor mindenképpen egy 5 csillagos regényről lenne szó. Persze ezzel nem azt mondom, hogy nem történik semmi a kötetben, mert ha más nem is, a próbák és a politikai cselszövések tényleg garantálhatnák az izgalmas történetet. De valahogy kissé szürkének éreztem ezeket a részeket, nem volt benne kellő mélység és kellő erő. Szerettem volna együtt élni és lélegezni a karakterekkel, de valahogy távolinak éreztem őket. Nem tudtam azonosulni a problémáikkal és helyzetükkel. Ugyan az utolsó néhány oldal kellően izgalmasra sikeredett, de még ez sem tudja feledtetni az olvasóval a többi kevésbé érdekes eseményt. 

A történet középpontjában nem feltétlenül a versenyek állnak, sokkal inkább a politikai cselszövések kerülnek előtérbe. Úgy érzem, ha kicsit több lett volna az előbbiből és kevesebb az utóbbiból, akkor minden olvasó egy kicsit magasabbra értékelné a kötetet. Persze így sem volt borzalmas, de azért kiemelkedőnek vagy erősnek sem mondanám. 

A kötet hangulata nagyon jó, olvasás közben többször is úgy éreztem, hogy meginnék egy jó kis teát. Plusz többször is erőteljesen elgondolkodtam azon, hogy kicsit jobban utánanézek annak, hogy melyik növénynek milyen hatása is van a fogyasztójára. 

A szereplők érdekesek voltak, de mivel nem éreztem kellően közel magamhoz őket, így csak nagyvonalakban tudok róluk beszélni. Ning hihetetlenül tehetséges, ám komoly és mély sebeket rejteget. Nem tud szabadulni attól a gondolattól, hogy ő az oka édesanyja halálának. Ugyan nem ő tette a mérget az italba, a teát ő töltötte ki, így hibásnak érzi magát. Ez a fájdalom pedig mélyen gyökerezik a lelkében. Mikor a testvére is beteg lett, egy lapra tett fel mindent és titokban elindult a versenyre. Imposztornak érzi magát, de szép lassan rájön, hogy igenis van keresnivalója a többiek között. Újdonsült barátja Lian egy igazán szerethető karakter, számomra ő volt a legszimpatikusabb, de sajnáltam, hogy nem kapott elég mélységet a karaktere. Jó lett volna jobban megismerni őt, hiszen hihetetlenül fontos szereplővé nőtte ki magát Ning életében. A szerelmi szál is tetszett benne, ugyanakkor örültem, hogy végül nem vált központi elemmé. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy miként alakul a sorsuk és arra is, hogy a hercegnő milyen meglepetéseket rejteget még számunkra. Amúgy szerintem Zhen hercegnőben is óriási potenciál van, szóval nagyon örülnék neki, ha az ő karaktere is jobban kibontásra kerülne. 

A fordítás szerintem csodás, és bár nem ismerem milyen eredeti nyelven, még így is meg tudom állapítani, hogy Weisz Böbe brutál jó munkát végzett. A könyv könnyen és gyorsan olvasható, az ázsiai atmoszféra átélhető és európai szemmel is élvezhető. Úgy érzem, hogy a kötet semmit sem veszített a hangulatából a gondos munkának köszönhetően. A nyelvezete remek, csak jót tudok mondani róla. 

A kiadás egy csoda. Az élfestésről képtelenség nem megemlékezni. Teljesen oda meg vissza vagyok érte, de ez nem lehet meglepetés számomra, hiszen a hazai könyves piacon a kiadó munkássága ezen a téren kiemelkedő. Mindig csodálatos munkát végeznek, egyszerűen le a kalappal előttük. 

Összességében bár élveztem a könyv olvasását, nem mehetünk el szó nélkül a hibái mellett sem. Nem feltétlenül azt kaptam, amit vártam, de valószínűleg egy igazán jó pillanatomban sikerült elolvasni, így a lassúsága nem rontott az esetemben olyan sokat az olvasás élményén. Korántsem tökéletes munka, de én mérhetetlenül kíváncsi vagyok a folytatásra. Őszintén bízom benne, hogy a folytatás bőven kárpótol majd minket és végül elégedetten fejezzük be a sorozatot. Ha szeretitek az ilyen jellegű történeteket, akkor mindenképpen adjatok esélyt a Méreggel átitatott varázslatnak is. 

Értékelés: 5/4-es alá

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  

Nyereményjáték

Nem titok, hogy a történetben nagy szerepet kap a teakultúra, és ezen turnénk játéka is erre a témára épül. Minden állomáson megtaláljátok egy növény hiányos elnevezését, a ti feladatotok pedig kitalálni, hogy melyik növényre gondoltunk, valamint beírni a helyes megfejtést a Rafflecopter megfelelő dobozába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

NÖVÉNY

c_ t _ _ _ fű

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

08. 20. – Fanni’s Library

08. 22. – Csak olvass!

08. 24. – Könyv és más

08. 26. – Utószó

08. 28. – Hagyjatok! Olvasok!

08. 30. – Dreamworld 

Read More

Fiala Borcsa: Lepkebáb + Nyereményjáték

Sziasztok!

Fiala Borcsa legújabb ifjúsági regényében megismerhetjük az iskolás Lizát, akinek nem elég baj, hogy a magánéletében is sok veszteség érte, de ráadásként egy nap megnyílik alatta szobája padlója és egy teljesen más világba csöppen. A Lepkebáb különleges, érzékeny és izgalmas történet a felnőtté válásról, a bátorságról és a felelősségvállalásról. Tartsatok három bloggerünkkel, és nyerjétek meg a Kolibri Kiadó által felajánlott példányt!

Liza világa kerek és biztonságos.

Aztán kiderül, hogy mégsem annyira tökéletes, mint hitte, de hát legkésőbb kamaszkorában mindenki rájön erre. Arra viszont nem számított, hogy egy szokványos délutánon megnyílik alatta a padló, elnyeli a sötétség, és kezdetét veszi végtelennek tűnő, világokon, veszélyeken, kemény próbatételeken keresztül vezető útja.

A megpróbáltatások során súlyos kérdésekben kénytelen dönteni: élet, halál, becsület, felelősség. Egy különös házban bepillanthat a lehetséges jövőjébe, és egy szigeten megtalálja a szerelem is.

Tinédzsernek lenni a világ egyik legnehezebb dolga. Hihetetlenül nehéz időszak az életünkben, a különböző testi és lelki változások megijeszthetik és összezavarhatják az embert. Ahogy növünk, egyre több és több dolog kezd el érdekelni minket. Régi kedves és megszokott dolgaink unalmassá és gyerekessé válnak, megváltozik a stílusunk és a viselkedésünk is. Szerelmesek leszünk, megtapasztaljuk a hormonok őrijtő hatását. Megtudjuk, hogy milyen az, amikor egyik pillanatban a felhők felett járunk két méterrel, majd a mélybe zuhanunk, látszólag minden ok nélkül. Egyre jobban érdekelni kezd minket a külsőnk, ráadásul mások véleménye is egyre meghatározobbá válik. Ez egy igazán őrjítő utazás, minden mélységével és magasságával. Azt hiszem, hogy bátran kijelenthetem, hogy a legjobb és legtöbb, amit az ember tehet ilyenkor, hogy megpróbál túlélni. Fiala Borcsa könyve pedig pontosan egy ilyen metaforikus utazást ír le a könyvében. 

A Lepkebáb a Kolibri Kiadó  #POV nevű könyvsorozatában kapott helyet. A sorozat célja, hogy olyan könyvekkel kedveskedjen a 14 évesnél idősebb olvasók számára, amik a szerelemről, a barátságról és a közelgő felnőtté válásról szólnak. Továbbá erősen megjelenik a köteteikben a felelősség és az egyéni felelősségvállalás kérdése. 

A könyv egyik legnagyobb erőssége a felnőtté válás metaforája. Ugyan már régen kinőttem ebből a korból, talán már duplán is, de mégis tudtam azonosulni Liza karakterével. Hiszen mindannyian hasonló problélmákkal küzdöttünk. Bár felnőtt vagyok, de még él bennem ez a 13-14 éves fiatal lány, aki éppen elindult a nővé válás rögös útján. Emlékszem a kétségeire, nehézségeire, fájdalmaira és arra az érzésre, hogy soha senki nem lesz képes megérteni a fájdalmát. Fiala Borcsa regénye pedig ezt az énemet varázsolta elő a regényével. 

A Lepkebáb egy igazán érdekes és izgalmas történet egy fiatal lányról, aki elindul a felnőtté válás rögös útján. Egy történet, melyben a különböző kalandok során Liza megtapasztalja a tinédzserkor és felnőtté válás minden egyes kellemes és kevésbé kellemes pillanatát. 

Nagyon vártam már, hogy sorra kerítsem ezt a kötetet. Még júniusban volt szerencsém részt venni a kötet bemutatóján, ahol is Viszkok Fruzsi beszélgetett a szerzővel a könyvről. Már akkor nagyon megtetszett a regény koncepciója, hihetetlenül érdekesnek és izgalmasnak tűnt a cselekmény. Most végre januárban sikerült sorra kerítenem a könyvet és őrült lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba. Ugyan nem érzem, hogy új kedvencet avattam, az vitathatatlan, hogy nem volt nehéz dolgom, hiszen a kötet olvastatta magát. Kezdetben kicsit lassabban haladtam, de aztán szerencsére néhány oldal után felvettem a fonalat és elég gyorsan sikerült is befejeznem a könyvet. 

A cselekmény hihetetlenül érdekes és izgalmas, a szerző által használt metaforák érthetők és könnyen feldolgozhatók. Az első pillanatól kezdve tiszta az olvasó számára, hogy a regény lapjain Liza felnőtté válását követhetjük végig. Az atmoszféra kicsit sötét, kicsit a Coreline és a titkos ajtó, és Alice Csodaországban jutott róla eszembe. Bár a kalandok nagyon tetszettek, valahogy mégis rengeteg hiányérzet maradt bennem. Sem a cselekményt, sem pedig a mellékszerepelőket nem éreztem kellően kidolgozottnak. Maga a metafora szerintem zseniális, de valahogy ebben a hosszúságban nekem ez nem működött tökéletesen. Vagy sokkal rövidebbnek, vagy pedig hosszabbnak kellett  volna lennie. Nem azt mondom, hogy ebben a formában nem élvezhető a könyv, mert ettől függetlenül kifejezetten szerettem. 

Maga a cím is egy tökéletes metafora. Tinédzserként mindannyian esetlen kis hernyónak érezzük magukat, de ahogy telik az idő, csodálatos pillangóvá válunk. A felnőtté válás nem egyszerű folyamat, de végül mindannyian túljutunk arra. 

Nagyon tetszett Liza jellemfejlődése. A kalandok hatására szép lassan igazi felnőtt nővé vált, olyanná, akire a 13 éves kori énje is büszke lenne. Rájön arra, hogy nem a külső a lényeg, hanem hogy milyenek is vagyunk valójában. Megérti, hogy a fejlődés elengedhetetlen és akkor is tovább kell az embernek mennie, ha akkor abban a pillanatban úgy érzi, hogy nem képes rá. Megküzdött a belső démonaival, hangulatváltozásaival. Végül pedig egy erős és magabiztos fiatal nőként térhet haza. 

Összességében ajánlom mindenkinek Fiala Borcsa könyvét. Ha szeretitek az ifjúsági regényeket és éppen a kamaszkor közepén jártok, vagy csak simán emlékeztek még arra, hogy milyen volt tinédzsernek lenni akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a regénynek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban Fiala Borcsa további regényeinek nyomába eredünk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Úgy is mondhatnánk, hogy a sötétségtől való félelmünk evolúciós örökség, ami a túlélést szolgálja. Úgyhogy nem szabad szégyellned.”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Blogturné Klub

08.14. Könyv és más

08.16. Utószó

08.18. Csak olvass!

Read More

Ecsédi Orsolya: Juli vagyok, könyvmoly + Nyereményjáték

Sziasztok!

Ecsédi Orsolya legújabb regényének főszereplője ízig-vérig könyvmoly, ráadásul eddig még csak a könyvek szereplői dobogtatták meg a szívét. Kísérjétek el Julit élete legveszélyesebb utazására bloggereinkkel együtt, és ne felejtsetek el játszani se, hiszen a turné végén megnyerhetitek a Kolibri kiadó által felajánlott nyereménypéldányt a könyvből!

Juli még soha nem volt szerelmes. Azaz dehogynem volt: csak éppen könyvek szereplőibe. A valódi, hús-vér fiúkban nincs semmi érdekes, ha egy kitalált hőssel hasonlítja őket össze az ember, nem igaz? Hiszen a képzeletbeli könyves kedvenceink erősek és titokzatosak, angyalok és démonok, csábító rosszfiúk és született romantikusok, akikben egy a közös: vonzanak, mint a mágnes. Vagy ez csak addig igaz, míg túl közel nem megy hozzájuk az ember?

Juli megkapja a lehetőséget, hogy kiderítse a választ erre a minden valódi könyvmolyt foglalkoztató kérdésre. Élete legizgalmasabb és legveszélyesebb utazása egy könyvvel kezdődik, természetesen, a története végét viszont neki magának kell megírnia.

Mindig balzsam a léleknek olyan könyvet olvasni, amelyet átitat a történetek iránti mély szenvedély és az olvasás szeretete. Minden történet fontos és hozzánk ad valamit. "Egy olvasó ezernyi életet megél, mielőtt meghal. Az az ember, aki nem olvas, csak egyet.", mondja George R. R. Martin és talán ez az egyik legnagyobb egyetemes igazság ami tökéletesen jellemzi a könyvmolyok életét. A könyvek hű barátaink, amikor minden összeomlik körülöttünk. Amikor már nincs mit mondani, mikor az ember némán mered maga elé, mert úgy érzi kezdi elveszíteni önmagát, akkor van a legnagyobb szükség a szavak erejére. Az ismerős mondatok, az unalomig ismételt memoriterek, az elhasználódott szamárfüles könyvtári példányok vagy éppen kedvenc hőseink képesek még a legnagyobb letargiából is kirángatni minket. Ha pedig ez nem lenne elég, minden egyes kötet újabb és újabb lehetőség a szerelembe esésre is, hiszen olvasás közben akarva akaratlanul is elvarázsolnak minket a különböző fantasy, vagy éppen romantikus karakterek. A TikTok-on rendszeresen szembejön velem az a típusú videó, amiben szó szerint ez hangzik el: "Dolgok, amik jobbak a könyvekben, mint a való életben! Férfiak!" És ezzel azt hiszem, hogy rengetegen tudunk azonosulni. Hiszen tegye fel a kezét az a könyvmoly, aki még soha nem gondolta azt, hogy bárcsak igazi lenne az adott karakter. Mindenkinek van legalább egy bookboyfriend-je és talán azt sem túlzás állítani, hogy mentally dating közben néha el-el képzeljük az életünket az adott világban a kedvenc hősünk oldalán. És ezzel nincs is baj, hiszen néha olyan jó elmenekülni a zord mindennapok világából. Én például töredelmesen bevallom, a Mr. Darcy féle karakterek a gyengéim. A könyvekben általában az ilyen típusú szereplőket szeretem meg a leginkább. Tudjátok, a komor és félreismert férfi karaktere, akiről kiderül, hogy jóval több minden van benne, mint elsőre gondolná az ember és a zord és barátságtalan viselkedés igazi érző lelket rejt. Ha választhatnék, biztosan egy ilyen karakter mellett kötnék ki a legszívesebben. De vajon milyenek lennének ezek a szereplők a valóságban? Képesek lennénk a mai modern világban elviselni egy basáskodó társat? Vajon a kedvenc szereplőink csak a papírlapokon mutatnak jól? Ecsédi Orsolya könyvének főszereplője, Juli pontosan ezekre a kérdésekre kaphat választ a kalandja során. 

Még tavaly, volt szerencsém részt venni a kötet bemutatóján, ahol is Viszkok Fruzsi beszélgetett a szerzővel a könyvről. Már akkor nagyon megtetszett a regény koncepciója, hiszen ki ne szeretne a kedvenc könyves karaktereivel, vagyis azok archetípusával találkozni? Most végre januárban sikerült sorra kerítenem a könyvet és őrült lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba. Nem volt könnyű dolga a regénynek, hiszen előtte Stephanie Garber új sorozatának második részét olvastam angolul (na jó, talán ha most valaki megkérdezné, hogy melyik karakterrel találkoznék legszívesebben nem is Mr. Darcyt, hanem Jacks-et mondanám), az pedig olyan szinten magába szippantott, hogy csak nehezen tudtam elszakadni a történettől és annak utóhatásától. De amint rávettem magam az olvasásra szerencsére abszolút nem volt nehéz dolgom, hiszen a kötet olvastatta magát. Bevallom, a nyelvezetet kicsit nehezen szoktam meg, egyrészről angolról kellett átállnom magyarra, másrészről pedig nehezen állt rá az agyam az egyszerű, hétköznapi közlésmódra. Szerencsére azonban néhány oldal után felvettem a fonalat és elég gyorsan sikerült is befejeznem a könyvet. 

A Juli vagyok, könyvmoly egy igazán kedves és szerehető történet egy fiatal lányról, aki leginkább a könyvek világában érzi jól magát. Egy humoros és könnyed romantikus regény, mely garantáltan rabul ejti minden könyvmoly szívét. 

A történet szerint Juli egy olyan fiatal lány, aki a saját kis könyvmolybuborékjában él. Nem igazán tud mit kezdeni az osztálytársaival, inkább a lapok között találja meg önmagát. Egy nap azonban egy különleges könyv hatására lehetősége van megismerkedni a kedvenc karaktereivel. Szép lassan azonban rájön arra, hogy néha a való élet is tartogathat meglepetéseket és hogy talán nem olyan csodálatosak a kedvenc szereplőink, mint ahogyan elképzeljük őket. Rómeótól kezdve, Draculán át egészen Sherlock Holmes-ig több olyan karakterrel találkozhatunk, akiknek a személye és személyisége a mai modern regények főszereplőit is ihlette. Ahogy haladunk előre a történetben úgy mi, olvasók is elgondolkodunk azon, hogy vajon milyen lenne, ha találkoznánk a legnagyobb kedvencünkkel. Vajon egy idő után idegesítő lenne a viselkedése, vagy pont olyan tökéletes lenne minden, ahogy elképzeltük? 

Azonban az újabb és újabb találkozások, Juli életének újabb és újabb legszebb félórái szép lassan bebizonyítják, hogy olykor a valóságban találhatjuk meg azt, amit igazán keresünk. Még akkor is, ha először nem látjuk a fától az erdőt, vagy amikor azt hisszük, hogy a padtársunk a világ legidegesítőbb embere. 

Nagyon tetszett Juli jellemfejlődése. A kalandok és tulajdonképpen Duma (az idegesítő padtárs, aki bár elsőre nem tűnik úgy, mert azt hisszük, hogy a vicces mellékszereplő, de aztán mi olvasók és Juli és látjuk, hogy a történet igazi hőse) hatására szép lassan kibújik a csigaházából, képes lesz kiállni önmagáért és elfogadja az életét olyannak, amilyen. Rájön, hogy nincs semmi baj azzal, ha valaki dilis és talán azzal sem, ha valakinek be nem áll a szája és megállás nélkül fecseg. 

Juli és Duma egyébként nagyszerű párost alkot, tökéletesen kiegészítik egymást. Duma neve egy kicsit pejoratív számomra, de mivel még azért emlékszem a középiskolás éveimre és arra, hogy milyen könnyen hívtuk ilyen és ehhez hasonló beceneveken a másikat rá kellett jönnöm, hogy annyira nem is furcsa, ha valakit így neveznek az osztálytársai, főleg akkor nem, ha az adott illető állandóan beszél. A fiú személyisége alapjáraton közelebb állt hozzám, a történet elején Juli egy kicsit idegesített, de aztán szép lassan megbarátkoztam a  viselkedésével és nagyon örültem a jellemfejlődésének is. 

Összességében kifejezetten szerettem Ecsédi Orsolya könyvét és olvasás közben rájöttem, hogy bár már 32 éves vagyok, mégis menthetetlenül Juli vagyok. Ugyanúgy el tudok veszni a lapok között, mint 17 évesen és ugyanúgy tudok lelkesedni egy-egy karakterért, mint tini koromban. A különbség csupán annyi, hogy több Darcy bukkan fel a kedvenceim között és sokkal sokkal sokkal kevesebb Dracula, vagy bukott angyal. Ha szeretitek az ifjúsági regényeket és nektek is volt legalább egy bookboyfriend az életetekben, vagy ha gimisek vagytok és úgy érzitek, hogy csak a könyvekben élnek tökéletes férfiak, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a regénynek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

 

Nyereményjáték

Nem csupán Juli szokott beleszeretni az olvasott történetek főszereplőibe, ez bizony elég gyakori a könyvmolyoknál! Ráadásul kedvenceikkel gyakran találkozhatunk a tévében is, ezért minden állomáson találtok egy-egy imádott könyv karaktert alakító színészt. Találjátok ki a megformált karakterek nevét, és írjátok be a rafi megfelelő rubrikájába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista 

[Blogturné Klub] 24 - Csak olvass! 27 - Könyv és más  30 - Hagyjatok! Olvasok! ~ kedvcsináló idézetek 2 - Hagyjatok! Olvasok!

Read More

Adam Silvera: Az ​első, aki meghal a végén (Halál-Hírek 0.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A világpremier után nem sokkal magyarul is megjelent az imádott Mindketten meghalnak a végén könyv előzmény kötete, amiben a Halál-hírek indulásának a napjára repülünk vissza. Itt is megismerhetünk két srácot, Oriont és Valentínót, és persze az ő tragikusnak ígérkező szerelmi történetüket.

A Blogturné Klub bloggerei mesélnek a kötetről, amiből a Menő Könyveknek köszönhetően egy példányt ki is sorsolunk. Játssz velünk!

A New York Times-sikerlista első helyét meghódító, Mindketten meghalnak a végén előzménytörténetében hét évet ugrunk vissza az időben, és jelen lehetünk a Halál-Hírek első hívásánál.

Ma éjjel kezd élesben a Halál-Hírek, így mindenkit ugyanaz a kérdés foglalkoztat: tényleg meg tudják jósolni, hogy valaki meg fog halni, vagy csak egy aprólékosan kitervelt átverés az egész?

Orion Pagan évek óta várja, mikor közlik vele, hogy meg fog halni. Komoly szívbetegséggel él, és azért iratkozott fel a Halál-Híreknél, hogy tudja, mire számítson.

Valentino Prince New Yorkban akarja újrakezdeni az életét. Hosszú, ígéretes jövő vár rá, és csak azt követően regisztrált a Halál-Híreknél, hogy az ikertestvére kis híján odaveszett egy autóbalesetben.

Orion és Valentino a Times Square-en akadnak össze, és azonnal érzik, hogy közük van egymáshoz. Ám a legelső Végnapi hívások örökre megváltoztatják az életüket - egyiküket felhívják, míg a másikat nem. Noha azt egyik fiú sem tudja, miként végződik majd számukra ez a nap, abban biztosak, hogy együtt akarják tölteni... még ha utána keserves is lesz a búcsú.

Az elismert író, Adam Silvera rá jellemző keserédes stílusban mesél arról, milyen óriási hatással vannak egymásra az emberek, és újra bebizonyítja, hogy mindig érdemes kihasználni életünk minden pillanatát.

Ó édes istenem, néha elgondolkodom azon, hogy vajon mazochista vagyok-e. Nem csak azért, mert Adam Silvera másik kötetén konkrétan zokogtam, hanem azért is, mert ebben a hónapban már másodjára nyúltam egy nagyon nehéz és fájdalmas történethez (és basszus még csak január 5-e van). Szóval azt hiszem nem csak bennem, de bennetek is jogosan merül fel a kérdés, hogy mégis miért akarok ennyire szenvedni és sírni. Válaszolni ugyan nem tudok erre, de ha a sok történelmi regényre, és haldoklós tinis romantikus kötetre (olyan csúnyán hangzik ez basszus, ne haragudjatok) gondolok, akkor azért látható, hogy alapjáraton erősebben vonzódom a fájdalmasabb írásokhoz. No de mit várunk attól, akinek a kedvenc gyerekkori meséje A rendíthetetlen ólomkatona és Andersen többi meséje volt (igen, A kis gyufaáruslány is....). Persze nem arra vagytok kíváncsiak, hogy miért akarok már megint sírni, hanem a konkrét véleményemre a kötettel kapcsolatban, szóval lássunk is hozzá. 

Az első, aki meghal a végén egy csodálatos történet két fiú kapcsolatáról, akik ugyan csak egy napot tölthettek együtt, mégis olyan, mintha az egész világmindenséget egymásnak ajándékozhatták volna. Egy kötet, amiben bár fontos szerepet játszik a halál és az elmúlás, mégis az életet élteti.  A kötet egy igazán szívszorító és nagyszerű ifjúsági regény, mely a címe a szomorú végkifejlet ellenére sokkal inkább az élet himnusza. Felemeli az olvasóját és arra ösztönöz mindenkit, hogy úgy élje az életét, mintha az lenne az utolsó nap számára. Rendkívül inspiráló, de mérhetetlenül fájdalmas történet. Adam Silvera tulajdonképpen, fogja az ember lelkét, csordultig tölti a fiúk által érzett szimpátiával és szeretettel, majd egy jól irányzott mozdulattal a földhöz vágja és ott hagyja a szívünket védtelenül, sajogva. Nem árul zsákbamacskát, a cím is sejteti a fájdalmas végkifejletet, mégis az utoló másodpercig reménykedik az olvasó, hogy a dolgok majd talán jobbra fordulnak, hogy nem érhet véget valakinek az élete, miközben a szemünk előtt éli át a Végnapját és ezáltal az utolsó kalandjait. De sajnos sem a való világ, sem pedig Adam Silvera világa nem a csodákra épül. Vannak elkerülhetetlen dolgok, amikkel egyszerűen képtelenség harcolni, csupán annyit tehetünk, hogy a lehető legtöbbet kihozzuk az adott helyzetből. 

A Mindketten meghalnak a végén óta tudjuk, hogy Adam Silvera a legkevésbé sem zavartatja magát a hihetetlenül erős spoilert tartalmazó címekkel, nem árul zsákbamacskát. Egyértelműen az olvasó tudtára adja, hogy meg fog történni az elkerülhetetlen. De olykor nem az számít, hogy mi található az út végén, hanem az, hogy milyen módon jutunk oda. Halál nélkül nincs élet, veszteség nélkül nincs szeretet. Ezt még anno a másik kötet fülszövegén olvastam és azóta sem tudtam kiverni a fejemből ezt a rövid mondatot. Néhány szó, mégis mennyi igazság rejlik mögötte. Nagyon furcsák vagyunk, mi emberek. Sokszor addig nem értékeljük az életünket, a körülöttünk lévő embereket, amíg meg nem csap minket a veszteség szele. Mindent természetesnek érzünk és olykor képtelenek vagyunk kilépni a saját csigaházunkból. Mindig van holnap, gondoljuk. Újabb nap, újabb lehetőség, szól a mondás. De mi van akkor, ha nincs több holnap és elfogynak a lehetőségek? Nem várhatjuk ölbe tett kézzel, hogy az idő elrohanjon mellettünk. Élnünk kell, hogy elmondhassuk, hogy itt voltunk és jelen voltunk. Emlékeket hagyunk, hogy szeretteink mosolyogva idézhessék fel a közösen eltöltött perceket. Ezt adhatja meg mindenkinek a Halál Hírek. Már a másik kötetben is nagyon érdekes volt szembesülni a Halál Hírek létezésével, ebben a kötetben pedig tulajdonképpen az indulását követhetjük nyomon. Láthatjuk, hogy miként alakul az első napon értesítettek élete és megismerjük azt az állapotot, ami az elindulást körüllengte. Mit gondolhat ilyenkor az egyszerű ember? Azt, hogy tuti kamu. Tegye mindenki a szívére a kezét, na ugye, hogy ti is azt gondolnátok, nos hát én is. Hiába reklámoznak ilyesmit, hiszen nem ismeri még senki, emiatt nehezen is hisznek benne. Hogy higgyek valamiben, ami olyan nehezen feldolgozható. Honnan tudja bárki is, hogy valaki a nap folyamán el fog halálozni. Maga a gondolat és az ötlet nagyon érdekes. Egy kicsit furcsának és talán morbidnak tűnik, hogy mindenki tudja, hogy aznap eltávozik az élők sorából. Nincsenek hibák, nincsenek véletlenek. Akit felhívnak, az biztos lehet abban, hogy tényleg elérkezett életének a végéhez. Azt persze homály fedi, hogy ki milyen módon leli halálát, de az biztos, hogy nem éri meg az illető a másnapot. Egyesek talán azt gondolják, hogy ez kínzás. Jobb a tudatlanság, nem jó, ha valaki rettegésben tölti a napot. De az is biztos, hogy azzal, hogy tudatják mindenkivel, hogy elérkezett az utolsó napjuk, ezek az emberek kapnak egy lehetőséget arra, hogy elbúcsúzzanak és éljenek, mielőtt meghalnak. Ez a közös élmény hozza össze a két főszereplőnket, Valentinot és Oriont is. 

Vannak emberek, akik másodpercek alatt képesek felforgatni az egész világunkat. Akikkel ha találkozunk úgy érezzük, hogy olyan, mintha mindig is ismertük volna. Valentino és Orion a két legszimpatikusabb könyves karakter, akikről mostanában olvastam (igen, nagyjából Mateo és Rufus szintjén helyezkednek el). Hihetetlenül szerethetők és emberiek, az ember legszívesebben csak megölelgetné őket. Olvasás közben izgultam, drukkoltam, kiakadtam, mosolyogtam, szerettem és a mélybe zuhantam...az érzelmek teljes skáláját átéltem, és az utolsó másodpercig reménykedtem a pozitív végkifejletben és abban, hogy valami csoda folytán a cím még sem válik valóra. Még annak ellenére is, hogy tudtam, hogy esélytelen, hogy így alakuljon. Éreztem, hogy szaladok a végzetem, vagyis a fiúk végzete felé, hiszen már ismertem a másik történetet, mégis ott maradt a kis lelkemben az a cseppnyi remény, hogy ezúttal minden más lesz. Hiszen az nem lehet, hogy ez a két fiú, aki most talál egymásra, csupán 1 napot tölthessenek együtt. Az nem történhet meg, hogy két ilyen szerethető karakter nem kapja meg azt a happy endet, ami járna nekik. Az nem lehet, hogy tényleg meghalnak, hiszen élniük kell. Az élet viszont sajnos sem a valóságban, sem pedig a könyves univerzumban nem igazságos. Az olvasó azonban ritkán racionális lény. Bízik a csodában és várja, hogy talán mégis van remény a fiúk számára, ez a csalóka remény pedig még jobban összetöri az ember szívét és lelkét. Nagyon nehéz pityergés nélkül elolvasni a regényt. Azokon az életképeken, amikor elmosódik a határ a két regény között és átfedéseket talál az olvasó, a másik regény szereplőveil nagyon meghatódtam. Na itt éreztem először, hogy ez a kötet fájdalmasabb lesz. Nem azért, mert a két fiú közelebb került volna hozzám, hanem azért, mert a két főszereplőn kívül találkozik az olvasó néhány olyan karakterrel, akinek más ismeri a másik kötetből a sorsát. 

Valentino és Orion két hihetetlenül aranyos és szerethető karakter. Egyszerűen imádtam a párosukat és a kalanadjaikat. Egyikük közelebb állt a halálhoz, de ahogy a mondás is tartja, Isten útjai kifürkészhetetlenek. Nem mindig az távozik először a világunkból, aki ténylegesen beteg. Történnek balesetek és vannak olyan helyzetek, amikor az egészségesebbek mennek el. Vajon melyikük telefonja csörren meg és hogyan változtatja meg ez az élmény az életüket? Imádtam, hogy a fiúk kapcsolata milyen csodálatos programot ihlet meg, hiszen az egyik legszebb és legönzetlenebb dolog első lépéseit követhetjük nyomon. Talán nem nagy spoiler, ha elmondom, hogy kettejük kapcsolata ihlet egy olyan applikációt, mely 7 évvel később komoly és fontos szerepet tölt be a másik kötet főszereplőinek életében. 

A könyv felépítése nagyon érdekes és izgalmas. Nem csak a fiúk fejébe nyerhetünk bepillantást a váltakozó fejezetek segítségével, hanem a különböző mellékszereplők gondolatait is megismerhetjük néhány oldal erejéig. Ettől lesz igazán mélysége ennek a történetnek. Nagyon tetszett, hogy az író nem csak a fiúkra koncentrált, hanem több karakter kapott néhány oldalnyi szerepet a könyvben a saját jogán is. A különböző kapcsolódási pontok, baráti viszonyok még nagyobb súlyt kapnak a történetben. Nem csak azt láhatjuk, hogy a fiúk hogyan élik meg az utolsó napjukat, hanem azt is, hogy a körülöttük élők hogyan gondolkodnak. Bepillantást nyerhetünk a halál hírét hozó emberek, vagy éppen az igazgató és feleségének, a barátoknak, vagy éppen családtagoknak a fejébe. Minden összefügg mindennel, hatás és kölcsönhatás jellemzi a karakterek hálóját. 

A cselekmény nagyjából egy hetet ölel át, de a jelentős része természetesen azon az egy napon történik, amikor is az értesítő hívás megtörténik. Ezalatt az egy nap alatt rengeteg dolog történik velük, rengeteg kalandban lesz részük, a fókusz mégis inkább az érzéseken és különböző érzelmeken van. Rendkívül erős mondanivalóval bír, tiszta és világos üzenetet hordoz minden olvasó számára. 

A könyv sokkal vastagabb, mint a másik Adam Silvera kötet, olvasás közben azért rendesen megfájdult a csuklóm. Az biztos, nem igazán utazáskompatibilis ez a kötet, mondjuk nem csak a mérete, hanem a mondanivalója miatt sem. Nem csak tartani nehéz, hanem garantáltan megríkatja az olvasóját. 

Az a helyzet, hogy egyszerűen nem tudok (és persze nem is akarok) rosszat mondani erről a regényről. Teljesen elrabolta a szívemet és a lelkemet, úgy érzem még sokáig velem marad Valentino és Orion története. Ha szeretitek a hasonló történeteket, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt Adam Silvera regényének, ha pedig nem, akkor is. Mateo és Rufus fanoknak kötekező olvasmány, mert hát na. Majd megtudjátok. :) Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a kötetbe. 

Nyereményjáték

Adam Silvera New Yorkban nőtt fel, és a két sikerkönyvében is New York a helyszín. Éppen ezért most a játékunk is az imádott városról szól. New York nevezetességeiről csatolunk képeket, a feladatod, hogy megírd a Rafflecopter doboz megfelelő sorába melyik nevezetességet rejti a kép. (Például Metropolitan Museum of Art). Angol és magyar nevet is elfogadunk! A helyes kitöltők között a könyv 1 példányát sorsoljuk ki.

(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

01.05. - Csak olvass!

01.08. - Utószó

01.11. - Fanni's Library

01.14. - Hagyjatok! Olvasok! Blog

01.17. - Sorok Között

Read More

Keszthelyi Gréta Kata: Vékony ​jégen + Nyereményjáték

Sziasztok!

Keszthelyi Gréta Kata Vékony jégen című regényében megismerkedhetünk a tinédzser Linával, akinek mindene a korcsolyázás, mégsem élheti a kortársai gondtalan életét. Családi problémái és az önmagával szemben támasztott magas elvárások egyre jobban beárnyékolják mindennapjait, és kérdés, hogy kap-e megfelelő támogatást ahhoz, hogy túljusson a nehézségeken. Tartsatok velünk, ismerjétek meg ezt az érzékeny és fontos kérdésekkel foglalkozó történetet, és nyerjétek meg a Menő Könyvek által felajánlott példányt!

Lina szinte előbb tanult meg korcsolyázni, mint járni, és közel tizenhat évesen még mindig ez a legnagyobb, és szinte egyetlen igazi örömforrása az életben. Az edzője keményen fogja, igykeszik a legtöbbet kihozni belőle. De biztos, hogy ez a legfontosabb Lina számára? Otthon sem könnyű a helyzete, mostohaapja, mindent megtesz, hogy beárnyékolja a mindennapokat, és anyára sem számíthat.

Lina úgy érzi, sűrű, sötét fellegek borítják be felette az eget. Igyekszik mindenkinek megfelelni, de ehhez szüksége lenne egy biztos pontra a sok bizonytalanság közepette. Mibe kapaszkodhat? Tudja, hogy vékony jégen jár, és amíg sikerül megőriznie az egyensúlyát, nem történhet baj. De sajnos hamar kicsúszik a talaj a lába alól…

Vannak olyan ifjúsági regények, melyek cukisága simogatja a lelket és olyan érzés olvasni, mint beburkolózni egy puha takaróba egy nehéz nap után. Na Keszthelyi Gréta Kata regénye egyáltalán nem ilyen. Sokkal inkább olyan mint egy jól irányzott gyomros, mely az utolsó oldal elolvasása után is érezteti a hatását. Nem egy kedves, könnyed ifjúsági cukiság, hanem hihetetlenül komoly témákkal operáló regény, mely egy gyakorlott és sokat publikált írónak is dicsőségére válna, nemhogy egy ilyen fiatal lánynak. 

Előre bocsátok nektek valamit. Ahogy átolvastam a bejegyzésemet rájöttem, hogy minimális spoilert tartalmaz és a nyelvezet egy kicsit lazább lett magamhoz képest. Szóval ha esetleg tartanátok ezektől a dolgoktól, akkor nyugodtan ugorjatok a játék részéhez. De ha nem, akkor megköszönöm, hogy elolvassátok az agymenésemet, mert hihetetlenül jó érzés volt kiadni minden frusztrációt magamból, amit ez a regény okozott. 

A Vékony jégen című kötet egy igazán nagyszerű ifjúsági regény, fájdalomról, nehézségről és egy diszfunkcionális család magasiskolájáról. Bevallom nektek, nagyon nehéz helyzetben vagyok. Éreztem én a fülszöveg alapján, hogy ez egy mélyebb mondanivalóval bíró ifjúsági történet lesz, de arra nem számítottam, hogy ennyire durván elkap majd a hangulata és ilyen mély nyomokat hagy majd bennem Gréta írása (őszintén remélem, hogy amikor rákerestem szegény nevére és kiadott egy prezit a google az tényleg az ő műve, mert így nyugodtan írom csak le az első nevét a továbbiakban, btv. én is nagyon csípem a The Good Place-t :) ). Még most, írás közben is érzem azt a tehetetlen dühöt, amit végig, az olvasás közben is éreztem. Voltak pillanatok, amikor legszívesebben a sarokba hajítottam volna az egész regényt, ami persze nem Gréta és nem a kötet hibája, hanem sokkal inkább annak a mérhetetlen frusztrációnak a következménye, amit végig éreztem olvasás közben. Már a 30. oldalnál éreztem ezt a késztetést, és ahogy haladtunk előre, egyre többször tettem fel magamnak a következő kérdéseket:

1. Ezmiaf***? (Ez a kérdés abszolút visszatérő eleme volt a nagy kifakadásaimnak, ezeket általában egy-egy felnőtt reakciója váltotta ki és a kérdés egyenesen arányos volt a "pofánverném egy péklapáttal" érzés megjelenésével.)
2. Hol vannak ebben a könyvben az erős és felelősségteljes felnőttek? Hol van a támogató családi légkör? (spoiler, höh sehol) Miért nem figyelnek erre a fiatal lányra?

Szóval ilyen és ehhez hasonló kérdések jelentek meg előttem, kb. 20 oldalanként. Aztán szép lassan rájöttem, hogy milyen szerencsés vagyok. Hiszen számomra teljesen természetes a támogató családi légkör jelenléte, de rengeteg olyan kamasz van a világban, akiknek egyedül kell megbírkóznia a különböző problémákkal. Nem mindenkinek adatik meg a nyugodt kamaszkor, vannak fiatalok, akiknek Lina életéhez hasonló problémákkal kell megküzdenie. Pedig a kamaszkor alapjáraton egy feszült és sérülékeny időszak. A testi és lelki fejlődés hatására a fiatalok hirtelen más szemmel kezdik el látni a világot. Sokan nem tudnak még mit kezdeni ilyenkor a nőiességükkel, vagy éppen férfiasságukkal, kissé esetlenek és félszegek. Furcsa érzések kezdenek el kavarogni az emberben, nehezen tudnak azonosulni a testükkel. Ha otthon nincs minden rendben, akkor az ember óhatatlanul elkezdi keresni azokat a figurákat, akik valamilyen szempontból kielégítik a törődés, illetve szeretet igényüket.

Így fordulhatott elő a történetben, hogy Lina ennyire közel kerül Kriszta karakteréhez, aki nemcsak az edzője, hanem legfőbb bizalmasa is lett az évek során. Mivel komolyan függ tőle érzelmileg, így észre sem veszi, hogy milyen veszélyeket rejteget a nő edzésterve, folyamatosan mentegeti őt még akkor is, amikor a külső szemlélő számára már teljesen egyértelmű, hogy egészségtelen, amit a fiatal lány művel. Kriszta azonban a tekintélyével és erős érzelmi zsarolásával sokáig a markában tartja a lányt és meg kell mondanom, hogy nincs nehéz dolga, hiszen Lina életében annyi diszfunkcionális dolog van, hogy ember legyen a talpán, aki mindezt el tudja viselni. Van itt minden kérem szépen a nárcisztikus és agresszív nevelőapától kezdve, a családi egyensúly felborulásán keresztül az étkezési zavarig. A könyv első felében, amíg nem jelenik meg Lina életében Dj Kos, Félix és Nojcsi, tulajdonképpen egyetlen normális dolog sincs. Nincs körülötte egyetlen épkézláb felnőtt sem, aki észrevenné, hogy valami nem klappol a fiatal lány életében, sőt a felnőttek többsége nemhogy nem javít, még ront is a fiatal lány állapotán. Az édesanyjától teljesen eltávolodott, a nő komoly és mély sebeket ejtett a lánya lelkén és az sem segít a helyzeten, hogy teljesen rákényszerítette Linára a felnőtt szerepet. Persze, egyet értek, minden kamasznak kell, hogy legyen valamilyen feladata a családban, hiszen fontos, hogy megtanuljanak felelősséget vállalni. De amikor egy kamasznak át kell venni a szülő szerepét, az már nagyon komoly problémáról árulkodik. Viktor, Lina nevelőapja egy agresszív fa**. Bocsánat, de jobb szót nem tudok és nem is igazán akarok kitalálni rá. Az a típus, aki azt hiszi, hogy ő szarta a spanyolviaszt, mindent a segge alá kell tenni, hiszen ő a nagybetűs férfi és mindenkinek az a feladata, hogy kiszolgálja őt. Kriszta, az edző egy elég furcsa szereplő, az olvasás után sem értem igazán a karakterét. Soha nem sportoltam még mezei szinten sem, nemhogy profi szinten, szóval nyilván nem vagyok túl szakértő a témában, de egyszerűen nem értem, ha egy fiatal lány csak edzésre jár, de soha nem megy el versenyre, akkor miért kell drasztikus eszközökhöz nyúlnia az edzések alatt. Talán ez hiányzott nekem a legjobban a regényből, az edző motivációinak a megismerése, mert egyszerűen nem tudtam zöldágra vergődni a szerepével. Ez a triumvirátus, vagyis tulajdonképpen nevezhetjük őket a nagy lélekromboló csapatnak, együttesen adják azt az állapotot, amiben a fiatal lány találja magát. Ebből a háromból a legjobban az étkezési zavar kérdése lett a legjobban kibontva és ha jól értelmeztem a köszönetnyilvánítást, akkor talán ez az a téma, amit a fiatal író közelről is megtapasztalt. Szerencsére nem ismerem közelről sem a betegséget, de a tanulmányaim és olvasmányaim alapján eleget hallottam róla. Ezen alapján, amennyire meg tudom ezt ítélni rendkívül hiteljesen jeleníti meg Gréta ezt a dolgot és tényleg csak szuperlatívuszokban tudnék róla beszélni. A pozitív feloldás ezen esetben szerencsére megtörténet és az olvasó tudja, hogy Lina élete a megfelelő mederbe folyik majd tovább. (A köszönetnyilvánítást amúgy a kötet közepe körül olvastam el, mert elkezdtem egyre jobban aggódni Gréta személyéért. Általában az ember arról ír, amit ismer és nagyon aggódtam, hogy ez a regény erősen önéletrajzi ihletésű. Mert egy szarság is sok lenne ezek közül, de az összes együtt már az én holokasuszt regényeken edződött lelkemnek is erős.) A másik két dologgal kapcsolatban (az anyukájával való kapcsolata és a nevelőapuka viselkedése bennem komoly kérdőjeleket hagyott. Ezek még most, írás közben is dolgoznak bennem, hiszen nem érzem úgy, hogy valódi feloldást kaptam volna. Kriszta motivációja mellett még ez az a rész, ami hiányzérzetet okozott nekem. 

A sok komolyságot ugyan csak némileg tompította a kedves mellékszereplők megjelenése, de azért abban tényleg segítettek, hogy ne hajítsam ténylegesen a könyvet a sarokba. (Amikor ezt írom nehogy azt gondoljátok, hogy utáltam Gréta könyvét. Nem azért akartam kivágni az ablakon. Sőt, igazából most, hogy elolvastam, soha többet nem akarom megválni tőle. Egyszerűen csak hihetetlenül nehéz témákat boncolgatott és annyira mérges voltam az olvasás közben, hogy legszívesebben így vezettem volna le a frusztrációmat. De ne aggódjatok, az olvasás és írás közben egy könyvnek sem esett bántódása. Csupán az én lelkem egy darabkája veszett el. Azt azóta is keresem.) No de visszatérve a szerethető karakterekhez. Lina kistestvére Bazsi például nagyon cuki szereplő és gyanítom az egyetlen oka annak, hogy a nővére képes volt hazamenni és az otthonában létezni. A regény egy bizonyos pontján megjelenik Félix és Nojcsi is, akiknek a jelenléte nagyon jót tett a regénynek és persze Linának is. A komoly helyzeteket olykor-olykor humoros párbeszédek szakították meg, amelyek annyira kellettek ennek a regénynek, mint egy falat kenyért, mert összességében így is depressziósabb lettem az elolvasása után, mint amennyire ez indokolt lenne. Gondolom látjátok, hogy Gréta kötete rengeteg érzelmet váltott ki belőlem. Sokszor dühös, frusztrált és végtelenül kiábrándult voltam. Együtt léteztem és lélegeztem Linával. Legszívesebben agyonvertem volna egy péklapáttal a felnőttek nagy részét, kivéve Dj Kost, aki furcsa módon a legfelelősségteljesebb és a legértelmesebb felnőtt volt az egész regényben. Komolyan, a világnak több ilyen emberre lenne szüksége. Ákos szívem kuglófjának egyetlen szem mazsolája lett és őszintén remélem, hogy én is ilyen felnőtt leszek, akarom mondani vagyok, mert felnőtt vagyok. Bízom benne, hogy ha ilyen helyzetbe kerülnénk mi is észrevennénk Miklóssal az intő jeleket és hogy egy külső szemlélő számára is nyugodt és szerethető családnak tűnünk majd. 

Összességében nagyont tetszett Gréta regénye és őszintén mondom, nagyon várom, hogy a jövőben mivel örvendezteti majd meg az olvasóit, hiszen egy igazán tehetséges fiatal lány, aki előtt komoly írói karrier állhat. A Vékony jégen egy igazán komoly és mély ifjúsági regény. Bár akad némi hiányérzetem, mégis csak elismerően tudok nyilatkozni róla. Erősen indítottam az új évet, nehéz lesz ezt az ifjúsági regényt überelni 2023-ban. Ha szeretitek az ilyen típusú regényeket, akkor csak ajánlani tudom nektek ezt a regényt. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A regényben központi szerepet játszanak az étkezési zavarok, így mostani nyereményjátékunkban hasonló történetek nyomába eredünk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a regény címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Fogtuk egymás kezét, míg mentünk az erdő mézeskalács ösvényén, ujjainkból vér csöpögött. Boszorkányokkal táncoltunk, szörnyekkel csókolóztunk. Jégviráglányokká változtattuk magunkat, és amikor megpróbált elmenni, visszahúztam a hóba, mert féltem egyedül.”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

12.27. Könyv és más

12.30. Kelly és Lupi olvas

01.02. Csak olvass!

Read More