Sziasztok!
Janet Skeslien Charles történelmi regénye két idősíkon játszódva fedi fel a benne rejlő titkokat. A főhősnők mellett nagyon fontos szerepet kapnak benne a könyvek és könyvtárak, úgyhogy igazi könyvmoly csemege a történet. Ha bloggereinkkel tartatok megnyerhetitek a Libri Kiadó által felajánlott könyvet is.
Rengeteg háborús és történelmi könyvet olvastam az utóbbi időben, így lassan joggal mondhatom, hogy ez a kedvenc zsánerem. Rajongok az ilyen típusú regényekért és mindenért, ami segít abban, hogy megérthessem a múlt azon szeletét, amely emberek millióinak tette tönkre az életét. Minden egyes alkalommal, amikor ilyen típusú regényt veszek a kezembe kettős érzések kezdenek el kavarogni bennem. Egyrészről nagyon izgatott vagyok, másrészről azonban ott motoszkál bennem az a kérdés, hogy vajon meddig hatnak majd rám elementáris erővel az ilyen típusú könyvek? Mikor jön el az a pont, amikor már nem tudnak újdonsággal szolgálni? Hasonló érzések keringtek bennem akkor is, mikor megláttam Janet Skeslien Charles. Teljesen beleszerettem a fülszövegbe, de féltem attól, hogy vajon képes leszek-e rajongani érte. Az első pár oldal után azonban rájöttem, hogy nincs okom félni, hiszen azonnal beszippantott a történet és csak úgy faltam a lapokat. A kötet témája, a szereplők és az írói stílus is levett a lábamról. Azonnal éreztem, hogy egy igazi rokon lélekre leltem az írónő személyében, hiszen csak egy történelem rajongó könyvmoly képes arra, hogy ilyen nagyszerű, lebilincselő, magával ragadó regényt írjon a háború és a könyvek vonatkozásában.
Mindig balzsam a léleknek olyan könyvet olvasni, amelyet átitat a történetek iránti mély szenvedély és az olvasás szeretete. Ez akkor is igaz, ha történelmi és háborús regényről van szó. Minden történet fontos és hozzánk ad valamit. "Egy olvasó ezernyi életet megél, mielőtt meghal. Az az ember, aki nem olvas, csak egyet.", mondja George R. R. Martin és talán ez az egyik legnagyobb egyetemes igazság ami tökéletesen jellemzi a könyvmolyok életét. A könyvek hű barátaink, amikor minden összeomlik körülöttünk és az egész világ lánban áll, a katonák méltatlan körülmények között elesnek és az emberi brutalitás a tetőfokára hág, egy jó kötet mindig segít abban, hogy elmeneküljön az ember a szörnyű hétköznapok gyötrő valóságából. Amikor már nincs mit mondani, amikor elnémulnak a leghangosabbak is, akkor van a legnagyobb szükség a szavak erejére. Az ismerős mondatok, az unalomig ismételt memoriterek, az elhasználódott szamárfüles könyvtári példányok vagy éppen kedvenc hőseink képesek még a legnagyobb letargiából is kirángatni minket. De vajon a második világháborús események közepette képes egy maroknyi ember és egy könyvtár arra, hogy harcoljon az elnyomással szemben?
A párizsi könyvtár egy olyan történet, mely tökéletesen bemutatja azt, hogy a hétköznapi emberek is képesek arra, hogy igazán nagy tetteket hajtsanak végre és azt, hogy a könyvek szeretete és az olvasás még a legsötétebb időben is lámpásként világíthat a háború zord fellegei felett. A párizsi könyvtár a bátorság, a remény, a szeretet, a megbocsátás és az újrakezdés története. Egy igazán nagyszerű regény, melyben tökéletes egyensúlyban van a történelem és a fikció. Odile történeten keresztül megismerhetjük a második világháború korabeli Párizst, belekóstolhatunk a hitleri intézkedések keltette borzalmakba és félelmekbe és azt követő felszabadítás utáni mérhetetlen frusztrációba és gyűlöletbe.
A regény cselekménye két szálon fut, két idősíkban. A múlt és a könyvbéli jelen szálai fokozatosan összeérnek és szép fokozatosan megértjük, hogy mi köze van egymáshoz az 1939-as évben megismert fiatal lánynak, Odile-nak, aki a háborús viszontagságok után elhagyni kényszerült országát Mrs. Gustafsonhoz, aki Amerikában éli özvegyként mindennapjait. A karakterek korántsem idealizált, romantikus hősök, hanem valódi hús-vér emberek, akik sokszor és sokat hibáznak. Szereplőink nem makulátlanok, nem próbálnak meg tökéletesnek látszani, rengetegszer elesnek, néha felállnak, máskor viszont a földön maradnak és képtelen arra, hogy továbblépjenek. Lily és Mrs. Gustafson barátsága fokozatosan mélyül el, egy idő után megérjük, hogy az idős hölgynek legalább annyira szüksége van a fiatal lány társaságára, mint a lánynak arra, hogy időt tölthessen végre valaki olyannal, aki mindennél jobban hasonlít rá. Egyre több közös vonást fedezhetünk fel olvasás közben és talán kimondhatjuk, hogy kölcsönösen megmentik egymás életét. Mikor az embert valami veszteség élni, nagyon nehezen találja meg a közös hangot másokkal. Ha azonban van valaki a környezetünkban, aki már átélte a veszteséget valamilyen formában, akkor ő átérzi és megérzi azt a fájdalmat, ami ilyenkor az ember lelkében tombol. Ahogy Lily szép fokozatosan újra rátalá önmagára, úgy az idős hölgy is végre kivirágzik. Egyre több minden derül ki a múltjából, végül pedig megérjük azt is, hogy miért hagyta el szeretett hazáját.
Odile világa a háborús borzalmak közepette összeomlani látszott. Egy igazán erős személy, aki képes arra, hogy hegyeket mozgasson, de a fájdalom, a kín, a bánat őt sem kerülhette el. Tevékenyen részt vett a könyvtár azon munkájában, hogy olvasmányt szolgáltasson azom emberek számára, akik nemzeti, etnikai, vagy éppen vallási hovatartozásuk miatt nem kívánatos személyekké váltak. Ezen az úton nem járt egyedül. a párizsi Amerikai Könyvtár minden egyes dolgozója félelmet nem ismervén az irodalom és a könyvek erejével harcolt a náci elnyomás ellen. Reményt és vigasztalást vittek oda, ahol már semmi nem maradt. Megadták azt a dolgot, ami ilyenkor a legfontosabb: egy menedéket, ahova a bombázás elől is elmenekülhet az ember. Az emberek lehettek hős lovagok, viktoriánus korabeli hölgyek, tudások, vagy éppen felfedező kalandorok, amíg olvashattak elfelejtkeztek a deportálásról, a félelemről, a bombákról, vagy éppen a náci katonákról. A fronton állomásozó katonák rendszeresen kértek adományokat, ők pedig fáradhatatlan kiszolgálták az ő igényeiket is. Egy olyan világban azonban, ahol a félelem félelmet szül és ember embernek farkasa, számolni kell az árulás lehetőségével is. A megtorlásoktól való félelem hatására rengeteg ember kezdte el feljelenteni gyanús társaikat, így Odile és a könyvtár munkája még nehézkesebbé válik. De vajon képesek arra, hogy megmentsék a könyvtárat és megóvják rendszeres látogatóikat?
A cselekmény izgalmas, de egyáltalán nem pörgős, sokkal inkább fokozatosan adagolja az írónő az izgalmakat. A háború előszele, majd Párizs náci megszállása mind-mind olyan téma, melyet valamilyen szinten már mindannyian ismerünk. A párizsi könyvtár azonban képes volt arra, hogy egy teljesen új szeletét is bemutassa a történelemnek. Őszintén szólva még soha nem hallottam a könyvtárról, vagy az ott dolgozók munkásságáról, így minden egyes oldalnál azt éreztem, hogy valami csodálatos újdonságnak lehetek a tanúja. Egy másodpercig sem untam a történetet, ámulatba ejtett a rengeteg irodalmi utalás és a történelmi események láncolata. Janet Skeslien Charles regényének minden oldaláról süt a könyvtárak, a könyvek és az olvasás iránti szeretet és tisztelet. Óriási élmény volt olvasni, még mindig kavarognak a fejemben a gondolatok. Hihetetlen nemes és csodálatos feladatot tűztek ki maguk elé. Mindenki úgy küzd az elnyomás ellen, ahogy tud. Vannak emberek, akik fegyverrel támadnak az ellenségre, mások könyvek csempészésével fejezik ki ellenállásukat a meglévő rendszer ellen.
A könyv borítója azonnal levett a lábamról, mérhetetlenül finom és elegáns, minden megjelenik rajta, ami fontos a történet szempontjából.
Összességében én nagyon szerettem Janet Skeslien Charles, az egyik kedvenc regényem lesz a műfajban. Ha szeretitek a lassú, ám egyáltalán nem unalmas regényeket, ha érdekel titeket a történelem és nem utolsó sorban szeretnétek egy olyan könyvet olvasni, melynek minden egyes oldala az olvasás szeretét ünnepli, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt A párizsi könyvtárnak.
