10 éves a Blogturné Klub + Nyereményjáték

Sziasztok!

Fennállásának tizedik évfordulójához érkezett a Blogturné Klub, amit természetesen szerettünk volna Veletek együtt megünnepelni - hiszen Ti is részesei vagytok ennek az élménynek. Szülinapi turnénk során betekintést engedünk az elmúlt tíz esztendőnkbe, mesélünk nektek személyes élményeinkről, arról, mi miként éltük meg életünk ezen időszakát, és hogy mennyit változtunk az elmúlt évek alatt. Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, kik rejtőznek a blogok mögött, netán szeretnétek bekukkantani a kulisszák mögé, és megismerni pikáns-belsős élményeinket! És ahogy azt már megszokhattátok, ezúttal sem hagyunk Titeket nyeremény nélkül.

Én és a Blogturné Klub

Érdekes és izgalmas érzés belegondolni, hogy már évek óta erősítem a Blogturné Klub csapatát. Olyan, mintha csak tegnap lett volna, de igazából már 2019 október óta erősítem a csapatot. Az első bejegyzésemet 2019. október 19-én tettem közzé, azóta pedig rendületlenül csak olvasok és olvasok. 

Mindig is szerettem olvasni, már gyerekként is nagy könyvmolynak tartottam magam, de igazából akkor kezdődött a szorosabb kapcsolatom a könyvek világával, amikor 6 éve regisztráltam Instagramra és létrehoztam a bookstagram fiókmat. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer eljuthatok több ezer követőig és arra sem számítottam, hogy az életemet milyen nagy mértékben meghatározzák majd a különböző együttműködések és recenziók. Mindig is szerettem írni, de soha nem mertem elkezdeni blogolni. Sokszor éreztem azt, hogy úgysem érdekelnék senkit, hogy nem vagyok jó és igazából úgysem számítanék. Egy idő után azonban úgy éreztem, hogy bár imádok fotókat készíteni és még mindig ezt tartom az egyik fő platformomnak, valami mégiscsak hiányzik. Egyre jobban foglalkoztatott a blogolás gondolata, így nagyjából 4,5 éve elkezdtem írogatni az olvasmányaimról. Úgy éreztem, hogy az Instagram és a blog tökéletesen kiegészítik egymást, megtaláltam a tökéletes hobbit és ez rendkívül boldoggá tett. Bár állandóan kételkedtem magamban, de egyre több és több értékelést írtam. Emlékszem, 4 éve nyáron láttam meg a Blogturné Klub felhívását, hogy új tagokat keresnek. Őszinte leszek veletek, bár kitöltöttem a jelentkezési lapot, de egy lyukas garast nem adtam volna azért, hogy bekerülök. Biztos voltam benne, hogy nálam csak ügyesebb emberek jelentkeznek. Meg voltam róla győződve, hogy eszükbe sem jutok. El sem tudom mondani, hogy mennyire meglepődtem, mikor üzenetet kaptam arról, hogy csatlakozhatok hozzájuk. Hihetetlenül hálás vagyok, hogy kaptam tőlük egy esélyt és azóta is rendületlenül erősítem a csapatot. 

Talán túlzás nélkül állíthatom, hogy az egyik legelvetemültebb blogger vagyok, átlagosan 10-15 bejegyzést posztolok egy hónapban a BTK keretein belül. A legdurvább hónapomban elértem a 20-as számot, de igazából úgy érzem, hogy az ilyen túlvállalt hónapok során sem veszítettem semmit a lelkesedésemből. Sőt igazából engem ezek az időszakok motiválnak a legjobban. Amikor úgy éreztem, hogy a világom a feje tetejére állt, amikor legszívesebben befeküdtem volna az ágyamba, a fejemre húztam volna a takarót és napokig elő sem bújtam, akkor is az olvasás és tulajdonképpen a blogolás jelentette a biztos pontot az életemen. Ha nem érzem jól magam, szeretek elmerülni a történetek tengerében. Hiszen olvasás közben nem gondolok a saját nyomomomra, így például amikor nem érzem jól magam, sokkal több könyvet vállalok az átlagnál. Ilyenkor úgy érzem, hogy van célom, nem fulladok bele a saját fájdalmamba. Ráadásul azt hiszem be kell vallanom azt is, hogy a könnyen elcsábítható fajta vagyok, jön Lilla (vagy bárki, aki szeretné, hogy csatlakozzak a turnéhoz) elkezdi nekem pornózni promózni a könyvet aztán huss, már a turnéban is találom magam. Jó nyilván, ehhez általában én is kellek.

Kérdések

Számodra mi a legmotiválóbb a blogturnézásban?

Nagyon fontos számomra az olvasás népszerűsítse, így igyekszem mindenféle műfajban képviseltetni magamat. Szeretek könyveket ajánlani másoknak, ráadásul az egyik legjobb érzés, mikor olyan visszajelzéseket kapok, hogy egy-egy bejegyzésem hatására döntött valaki az adott kötet beszerzése mellett. 

Egy könyv választásánál mennyire befolyásol az, hogy milyen a megítélése a Molyon/Goodreads-en?- - Mi alapján választod ki, hogy részt szeretnél-e venni egy kötet turnéján vagy sem?

Mind a Moly, mind pedig a Goodreads fontos számomra, rendszeresen tájékozódom ezeken az oldalakon. Minden egyes alkalommal, amikor felmerül, hogy szeretnék-e egy adott turnéhoz csatlakozni, az első lépés, hogy megnézem a fülszöveget, utána pedig a Goodreadsen értékelését. Általában 4,0 feletti könyvekkel turnézom a legszívesebben, de 3,8-4,0 között van egy szürkezóna, amikor is az adott hangulatom alapján döntök. De természetesen nem csak az adott értéket nézem meg, kicsit beleolvasgatok a külföldi értékelésekbe is. Ezek alapján már könnyen be tudom lőni, hogy kedvelni fogom-e az adott regényt, vagy sem. Mivel gyarló ember vagyok, néha megesik, hogy elvisz a szemem. Arra is volt már példa, hogy csak a borító és az élfestés miatt döntöttem egy adott könyv elolvasása mellett. 

Volt olyan, hogy mellényúltál és egy turnés olvasmányod nem jött be? Hogyan élted meg?

Szerencsére nagyon ritkán van ilyen, az elmúlt évek során már egész jól be tudom lőni, hogy melyik könyv fog tetszeni és melyik nem. Idén két ilyen olvasmányom volt, A nappá vált lány és a Lore. Őszintén szólva nagyon csalódott voltam, mert rengeteg pozitív véleményt olvastam a könyvről és kicsit becsapva éreztem magam. Persze tudom, ízlések és pofonok. De furcsa volt nagyon látni a különbségeket. 

Olvasnál-e ennyit a BTK nélkül?

Szerintem nem. Vagyis biztosan a BTK nélkül is sokat olvasnék, de szerintem nem ennyit. Amikor még nem csatlakoztam és bookstagram oldalam sem volt nagyjából 50-60 könyvet olvastam egy évben.  Most átlagosan 120-150 könyvet olvasok évente. Ha nem lennének határidők, meg recenziók szerintem kicsit lazábban venném a dolgokat. De mivel a blogom nélkül is lenne egy aktív bookstagram oldalam, így biztos vagyok benne, hogy az évi 100 olvasmányt a BTK nélkül is el akarnám érni. 

Melyik volt a legelső blogturnés olvasmányod és melyik az eddigi legutolsó?

Az első olvasmányom egy Marvel ismeretterjesztő kötet volt (Minden, ami Marvel). Az eddigi utolsó olvasmányom pedig A klastrom titka volt. 

Ha három könyvcímmel kellene jellemezned a blogturnés pályafutásodat, mik lennének azok?

- Semmi pánik!
- Bűn és bűnhődés
- Nap nap után

Hogyan viszonyul a családod a blogturnézáshoz?

Csomót gondolkodtam, hogy mit írjak ide, de végül arra jutottam, hogy megkérdezem őket. Szóval következzen, hogy mit gondol anyu és Miklós arról, hogy blogturnézok:

Anyu: Egyrészről aggódom, hogy sokszor fáradt és túlvállalja magát. Másrészt nagy büszkeséggel tölt el, mikor hallgatom, vagy olvasom a bejegyzéseit és nézem a képeit ❤

Miklós: Én nem csak, hogy nyomon követem az olvasmányélményeket, hanem a bejegyzések nyelvi lektora is vagyok. Néha egy kicsit úgy érzem magam, mintha a Szépség és a Szörnyeteg könyvtárszobájában élnénk, viszont azt kell mondanom, hogy nem cserélném el semmire sem. Anikó olyan nagy utat járt be az elmúlt években a könyvek világában, amely tényleg párját ritkító, és bár mindig próbálom mondani neki, hogy nem biztos, hogy egy adott turnét már el kellene vállalni, ő ettől a hozzáállástól és elhivatottságtól az aki, és én ezért (is) vagyok rá nagyon büszke!

Gondoltam megkérdezem még az egyik tesómat is, de későn jutott eszembe, így már nem tudta megírni a válaszát a bejegyzés megírásáig. Ha úgy alakul, átolvassa a bejegyzéseimet, javítja a hibákat és az is előfordult már, hogy egy nálam töltött hétvége után lenyúlt tőlem egy-egy regényt (természetesen csak azután, hogy én már elolvastam és írtam róla). 

Az elmúlt évek alatt sikerült baráti viszonyba kerülnöd valamelyik futárral? Komolyabbra fordítva a szót, van bármilyen vicces futáros sztorid, ami a turnés könyvek érkezéséhez kötődik? 

Ó hát, nagyon szeretem a futárokat. A covid alatt, amikor teljes home office-ban dolgoztam, akkor a futárfiúval volt, hogy majdnem megvalósítottam a tökéletes hetet. Minden nap becsöngetett hozzám. Egyszer egy nagy gigamega KMK pakkal érkezett és én nem voltam itthon. De felajánlotta, hogy visszajön a köre végén és bedobja akkor. Olyan jól esett, hogy hazafelé gyorsan vettem is neki egy tábla csokit. Azóta ha hazaérkezik csomagom, már csak annyit beszélünk meg, hogy tegye be a folyosón a mérőóra szekrénybe. A munkahelyemen pedig a futár már úgy hív, hogy Szia, Máté vagyok, itt vagyok a csomaggal. 

Mi volt a legkedvesebb blogturnés projekted?

Nagyon szeretem a különleges turnékat, a kedvencem talán a karácsonyi turnék, amikor saját történettel rukkoltam elő. De a különféle letölthető könyvjelzők szerkesztése is különösen kedvesek a szívemnek. 

Mi volt a kedvenc turnés könyvetek?

Jó kérdés, nem is tudom, hogy mi volt a kedvenc turnés könyvem, minden évben más. Az idei Top3 turnés olvasmányom eddig: 

- Minden, amit megbántam
- Éjfélkor a Fekete Rigó kávézóban
- A lány, aki a tenger alá esett.

Bianka kérdése nekem

Van olyan könyv, amit biztosan nem olvastál volna el a Blogturné Klub nélkül?

Rengeteg ilyen könyv van. Sokszor hagyom magam elcsábítani, így könnyen megesik velem, hogy ha a többiek nem rántottak volna magukkal a turnéba, akkor valószínűleg el sem olvastam volna az adott könyvet. 

Nyereményjáték

Jubileumi blogturnénk során ki másokról is lehetne szó, mint rólunk? Minden állomáson találtok egy rövid leírást, ami valamelyik, ebben a turnéban is résztvevő blogra utal. Nektek nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik lehet az a blog, majd a címét beírni a rafflecopter megfelelő sorába. Ha minden feladvánnyal megpróbálkoztok, esélyetek nyílik megnyerni valamely, bloggereink által felajánlott nyereménykönyvet. 

A KERESETT BLOGGER

Mi mással is tölthetné egy könyvmoly az időt, mint olvasással? Bloggerünkhöz betérve többféle tippet is kaphatsz szabadidőd eltöltésére, legyen szó egy jó társasról, kézműveskedésről vagy túrázásról. 

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

Blogturné Klub

09/07 Kelly és Lupi olvas
09/08 Betonka szerint a világ…
09/09 Dreamworld
09/10 Utószó
09/11 Csak olvass!
09/12 Readinspo
09/13 Olvasónapló
09/14 Szembetűnő
09/15 Hagyjatok! Olvasok!
09/16 Zakkant olvas
09/17 Spirit Bliss Sárga könyves út
09/18 Könyvvilág
09/19 Insane Life
09/20 KönyvParfé
09/21 Könyv és más
09/22 Veronika’s Reader Feeder
09/23 Blogturné Klub

Read More

Jane Austen: A ​klastrom titka + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyvek nemrég gyönyörű kiadásban jelentette meg Jane Austen életművének egy újabb darabját. A klastrom titka című kötet az írónő első befejezett regénye, de csak 15 évvel később, halála után került kiadásra 1818-ban. A történet főszereplője Catherine, egy fiatal és naiv “antihősnő”, akinek meg kell tanulnia elkülöníteni a való világot a képzelet világától. Tarts bloggereinkkel merüljünk el újra együtt Jane Austen világában,  és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri a kötet legújabb kiadását!

Jane Austen egy új oldalát villantja fel A klastrom titka című könyvében, amely halála után jelent meg. Ez az utolsó teljes regénye, amelyben roppant szórakoztató formában mutatkozik meg az írónő ironikus kifejezőereje.

Mint minden művében, itt is egy fiatal lány útját ábrázolja, akit kezdettől fogva "antihősnőként" mutat be. A sokgyerekes, nem kifejezetten jómódú családban felnőtt Catherine Morland semmi különleges tulajdonsággal nem dicsekedhet, sem nem bájos, sem nem tehetséges vagy szépreményű, csupán nagy csodálója a kor gótikus rémregényeinek.

Saját életére is úgy tekint, mintha irodalmi hősnő volna, és önnön jövőjét olvasná a fordulatos könyvek lapjain. A sors azonban nem tartogat számára sem szerencsés kimenetelű hintóbalesetet, amely során a semmiből felbukkanó lovag megmenti majdani szíve hölgyét, sem fényes bálokat, sem örökké tartó barátságokat. Catherine klastrombeli látogatása ugyan megcsillantja előtte a dermesztő kalandok lehetőségét - szellemjárta padlásszobákat, holttestnek ható viaszfigurákat, föld alatti cellákba zárt, elgyötört feleségeket, titkos csapóajtókat -, ám a regényes fordulatok és a romantikus titkok itt sem köszöntenek rá, Catherine mindössze némi élettapasztalattal gazdagodik. Ahogyan illúzióit vesztve kezdi megérteni a való életet, lassan kigyógyul romantikus csacskaságaiból, és igazi Austen-hősnővé válik: önismeretet szerez.

A jutalma nem marad el, Catherine új fejezetet nyithat egy immár kevésbé ábrándos-ijesztő történetben: a saját hétköznapi életében.

El sem tudom mondani nektek, hogy mennyire vártam, hogy végre sorra keríthessem Jane Austen A klastrom titka című regényét. Durva belegondolni, de végre elmondhatom, hogy olvastam az írónő összes teljesnek mondott regényét. Ha teljesnek mondott regényt mondok, akkor ezekre gondolok: Értelem és érzelem (1811), Büszkeség és balítélet (1813), A mansfieldi kastély (1814), Emma (1815), Meggyőző érvek (1818) és A klastrom titka (1818). A többi korai írása és a be nem fejezett regénye ugyan nem szerepel a bakancslistámon, de ez megváltozhat még a jövőben. Egyelőre örülök, hogy végre teljes képet kaptam a munkásságáról és elmondhatom, hogy mit gondolok az írásairól. Az abszolút kedvencem A meggyőző érvek és a Büszkeség és balítélet. És ne haragudjatok, hogy ezt mondom, de nekem az Értelem és érzelem tetszett a legkevésbé, őt követi A klastrom titka, A mansfieldi kastély és az Emma. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne zártam volna a szívembe a hősnőket. Mindegyik kötet remek olvasmányélmény volt és hihetetlenül boldog vagyok, hogy sikerült sorra kerítenem mindegyiket. No de, mielőtt teljesen elveszíteném a fonalat inkább vissza is térek az eredeti tárgyhoz, A klastrom titka című kötethez. 

A klastrom titka egy igazán kedves és szerethető történet egy igazi austeni "antihősnővel", aki a gótikus regények rabja, így olykor elragadja őt a képzelete.

Nagyon érdekes, hiszen tulajdonképpen szinte semmi egetrengető, vagy óriási dolog nem történik a cselekményben, mégsem unatkoztam egy másodpercig sem. Teljesen elvarázsolt a 19. század ezen szelete; Bath és a Northanger-i klastrom teljesen levett a lábamról. Már nem kellene meglepődnöm ezen, de Jane Austen mindig elvarázsol. Imádtam a kissé ironikus és szarkasztikus humorát. Szerettem, ahogy beleszőtte regényébe a gótikus történeteket. Austen ugyan bátorít minket az olvasásra, de óva int minket attól, hogy a képzelőerőnk elhatalmasodjon rajtunk. A korabeli társadalmi leírások, a jellemábrázolások zseniálisak. A társasági élet is nagyon érdekesen jelenik meg a regényben. Jane Austen tökéletesen bemutatja a vidéki életet és az ezzel kapcsolatos elfoglaltságokat. Szerettem olvasni Bath városáról és arról, hogy a pihenés alatt milyen módon kapcsolódtak ki az odalátogatók.

Kifejezetten szerettem az írónő narrációját és folyamatos kiszólásait. Bár úgy érzem, hogy abszolút érezhető, hogy ez az írónő első regénye (bár ahogy fentebb írtam, jóval később, csak a halála után jelent meg), de ez semmit sem von le az élvezeti faktorból. 

A szereplők igazán érdekesek és sokszínűek.Catherine egy rendkívül kedves és naiv karakter, aki Jane Austen többi hősnőjéhez viszonyítva talán egy kissé egyszerű és középszerű. A báját azonban pontosan ez a középszerűsége adja és talán az, hogy könyvmolyként könnyen tudunk azonosulni vele. Biztosan veletek is előfordult már, hogy egy-egy könyv elolvasása olyan mély és erős nyomokat hagyott bennetek, hogy az a mindennapjaitokra is hatással volt. Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal, hogy  még mindig várom a levelemet a Roxfortból és talán már ti is elképzeltétek, hogy egy általatok szeretett fantasy világban találjátok magatokat. Catherine az én szememben pontosan ugyanilyan álmodozó könyvmoly volt, aki olykor nehezen tudta elválasztani a képzeletet a valóságtól. A regények olyan mély nyomokat hagytak benne, hogy azok óhatatlanul is alakították a világnézetét és gondolkodását. Olykor túlságosan elragadta őt a képzelete, ez pedig nem egyszer bajba sodorta őt. Catherine ugyan nem rendelkezik túlságosan sok élettapasztalattal, de vitathatatlanul jószándékú és kedves karakter, aki általában mindig a legjobbat feltételezi másokról. Az olvasó már néha fogja a fejét, hogy még mindig nem veszi észre, hogy milyen emberek is veszik őt körbe, de ez is csak azt bizonyítja, hogy ő annyira jó, hogy egyszerűen meg sem fordul a fejében, hogy valaki rossz szándékú legyen. 

Ahogy haladunk azonban előre, a fiatal lány egyre jobban megérti az emberek természetét és egyre inkább megtapasztalja a zord valóságot. Rájön arra, hogy az élet olykor bonyolultabb, mint a regények lapjain és arra, hogy nem mindenki viselkedik egyenesen és őszintén. Olykor az emberek hazudnak, kétszínűek és nem mindenkinek egyezik az erkölcsi normája az övével. Szerettem látni a fiatal lány fejlődését és természetesen az utolsó  másodpercig drukkoltam, hogy végül révbe érjen. 

A regényben megjelenik bátyja, James is, aki bár idősebb nála, de naivságban nem marad el testvérétől. 

Az első pillanattól kezdve éreztem, hogy Catherine és Henry Tilney nagyszerű párost alkotnának. Gondolkodásmódjuk hasonló, csupán annyi a különbség kettejük között, hogy Henry kicsit életrevalóbb karakter és könnyebben felismeri mások szándékait. Szarkasztikus stílusa miatt nagy kedvenc lett számomra, szerettem nagyon a megnyilvánulásait. 

Isabella Thorpe tulajdonképpen Catherine tökéletes ellenpólusa. Egy igazán csinos és manipulatív leányzó, akinek az egyetlen célja, hogy vagyonos férjet találjon. Mivel mindenkinek azt mondja, amit az illető hallani szeretne, így rendkívül népszerű. Catherine és bátyja is azonnal a szívébe zárja. Nagyon ellenszenves karakter, az első pillanattól kezdve őszintén bíztam benne, hogy Catherine meglátja végül igaz valóját. Megismerjük még Eleanor Tilney karakterét, aki sokkal megbízhatóbb és őszintébb barátnak bizonyul. 

A kötet tulajdonképpen egy igazi felnövés történet. Hiszen Catherine szép lassan rájön arra, hogy olykor féken kell tartani a fantáziáját. Megtanulja kezelni a különböző élethelyzeteket és szép lassan felismeri az emberek igaz valóját. Ahogy haladunk előre, úgy válik egyre magabiztosabbá és erősebbé. Végül pedig rálép a boldogsághoz vezető útra. 

Nagyon imádtam ezt a csodálatos kiadást, biztos vagyok benne, hogy kiemelt helye lesz a kötetnek a polcomon. Imádom, hogy milyen szépen mutatnak a Jane Austen regények együtt és nagy lelkesedéssel várom, hogy az Örök kedvencek sorozat milyen regénnyel örvendeztet minket legközelebb. 

Összességében tetszett Jane Austen A klastrom titka című regénye, de az életművet tekintve nem sikerült dobogós helyet elérnie nálam. Kellemes olvasmány volt és bár szerettem a kötet hangulatát, néha kifejezetten idegesítettek a szereplők. Egyértelmű kedvenc karaktert ugyan nem tudok választani, de Henry és Catherine karakterét is a szívembe zártam. Hihetetlenül boldog vagyok, hogy végre sorra kerítettem Austen ezen művét is, és végre elmondhatom magamról, hogy olvastam a regényeit (legalábbis azokat, amelyeket a bejegyzésem elején felsoroltam). Ha szeretitek Jane Austen munkásságát akkor semmiképpen se hagyjátok ki A klastrom titkát sem. Ha pedig most kezdtek ismerkedni a regényeivel, akkor bátran ajánlom ezt az írását kezdésnek. Olvassátok, szeressétek!

Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Northanger_Abbey
https://hu.wikipedia.org/wiki/Jane_Austen

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A klastrom című kötet jelentős része Bath városában játszódik, így ebben a játékban erre a városra koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy hozzá kapcsolódó kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Bath városát az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. No de melyik évben?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

09.08.: Csak olvass!

09.10.: Szembetűnő

09.12.: Könyv és más

09.14.: Spirit Bliss Sárga könyves út

Read More

Heather Marshall: Jane ​nyomában + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Libri Kiadó hozta el nekünk magyar nyelven Heather Marshall különleges regényét, mely igaz történetek alapján mesél a gyermekkereskedelemmel is foglalkozó szülőotthonokról, az illegális abortuszhálózatokról, és mindezeken keresztül az anyaságról és a választás szabadságáról. Tarts te is bloggereinkkel, és ha játszol velünk, akkor akár nyerhetsz is egy példányt a Jane nyomában című könyvből.

Anyák ​és lányok. Titkok és hazugságok.

2017: Amikor Angela Creighton rábukkan egy súlyos titkokat tartalmazó régi levélre, elhatározza, hogy megkeresi az igazi címzettet. Kutatásának köszönhetően megismeri azt az illegális abortuszhálózatot, amelyet bátor és elszánt nők egy csoportja működtetett Torontóban az 1970-es években. Egy hálózatot, amelynek fedőnevét – Jane – suttogva adták tovább egymásnak a bajbajutottak…

1971: Dr. Evelyn Taylort tinédzserként arra kényszerítették, hogy a „bukott lányok” számára fenntartott otthonban megszülje, majd örökbe adja gyermekét. Soha nem tudta kiheverni a traumát, és éppen ez az élmény viszi rá arra, hogy orvosként a folyamatos fenyegetettség ellenére is csatlakozzon a Jane abortuszhálózathoz, és megadja a nőknek a választási lehetőséget, amely neki sohasem adatott meg.

1980: Miután felfedez egy megrázó titkot a családjáról, a húszéves Nancy Mitchell mindent megkérdőjelez, amit eddig tudott. Amikor teherbe esik, rájön, hogy nincs kihez fordulnia, ám végül megleli a Jane hálózatot. Dr. Taylor mellett úgy érzi, végre magára talált, a múlt hazugságai elől azonban nem menekülhet…

Hajj istenem, kevés olyan könyv van, ami annyira nehéz időpontban talált meg, mint Heather Marshall regénye, melynek központi témája az anyaság, illetve az a kérdéskör, hogy az ember maga dönthessen arról, hogy anya akar-e lenni, vagy sem. Őszinte leszek veletek, brutál nehéz írnom erről a könyvről. Azt szokták mondani, hogy egy nő bármire képes azért, hogy legyen gyereke, vagy azért, hogy ne legyen neki. Kissé elcsépelt egy frázis, de az elmúlt időszakban kezdem megérteni, hogy mit is jelent ez pontosan. Magában a regényben is megjelenik az a gondolat, hogy a termékenységi- és abortuszklinikák tulajdonképpen olyanok, mint az érem két oldala. Az egyik esetében a nő bármire képes azért, hogy végre megfoganjon az a csepp kis élet, amelyre mindennél jobban vágyik. A másik esetében azonban a gyermekáldás ténye olyan megoldhatatlan problémat jelent, mely során az illető nő úgy dönt, hogy nem tudja, vagy nem akarja vállalni a gyermekét. Rendkívül érdekes és izgalmas morális kérdések ezek, melyről biztos vagyok, hogy sokatoknak már megvan a határozott véleménye. A kötetben ez a két oldal találkozik tulajdonképpen. 

A Jane nyomában egy hihetetlenül érzékeny témát dolgoz fel, olvasmányos és nagyszerű stílusban. Egy rendkívül szerethető történet, mely bár elég alkalmatlan időpontban került a kezembe, végül mégis a szívembe zártam.

A regény jelentős része kitaláció, de valós történelmi eseményeken alapul. Azonban Heather Marshall nem egy adott mozgalmat, vagy esetleg létező intézetet jelenít meg a regényében, hanem ezeket alapul véve megalkotta a saját történetét. A történet egyik fő mozgatórugója az abortusz és a nők önrendelkezési jogának a kérdése, de talán túlzás nélkül állíthatom, hogy az anyaság és az anyává válás kérdésköre legalább akkora súllyal jelenik meg benne. A regény lapjain megismerhetünk egy intézményt, melyet "bukott" lányok számára tartottak fenn. A lényege, hogy a lányok ezekben az intézményekben éltek egész terhességük alatt, elszigetelték őket a családjuktól, félelemben és kétségek között tartották őket, majd amikor megszületett a kisbabájuk, egyszerűen elvették tőlük. Csellel, fenyegetéssel aláíratták velük az örökbeadási papírokat, majd jómódú családok számára továbbították a csecsemőket. Az esetek jelentős részében komoly összegeket kértek a gyerekekért. Bár számomra nem volt ismeretlen, hiszen olvastam már hasonló történetet, mégis ugyanolyan elemi erővel hatott rám ez a történetszál. Kevés fájdalmasabb dolgot tudok elképzelni annál, hogy erőnek erejével elszakítanak egy gyermeket az édesanyjától. Ebben az intézeti környezetben ismerjük meg az egyik főszereplőnket, Evelynt, aki később egy titkos abortuszhálózat praktizáló orvosaként jelenik meg a lapokon. A nő célja, hogy legalizálják Kanadában az abortuszt, amíg azonban ezt törvény tiltja, addig titokban biztonságos abortuszt biztosít azok számára, akik nem kívánják megtartani a gyermeküket. Tudja, hogy nők ezrei vannak veszélyben, hiszen aki nem szeretné megszülni a kisbabáját, bármire képes azért, hogy elvetéljen. Barbár zugdoktorok árulják a bevatkozásokat, melyek sokszor a nő halálához vezethetnek. Ha pedig valakinek nincs ilyesmire pénze, akkor saját magán próbál segíteni, melyek sokszor szintén végzetesek lehetnek. Így Evelyn és asszisztense mindent megtesz azért, hogy a bajba jutott nők inkább hozzájuk forduljanak. Később pedig Nancy, a harmadik főszereplő is csatlakozik hozzájuk. 

Nem szeretnék komoly vitákba belemenni, vagy ideológiai vitát folytatni arról, hogy mikortól kezdődik az élet. Úgy gondolom, hogy mindenkinek joga van a véleményéhez. Akkor is, ha ellenzi és akkor is, ha a legkisebb mértékben sem ítéli el az abortusz. De talán van egy részlet, mely tökéletesen leírja, hogy miről is szól a könyv valójában. Az egyik karakter, aki abortuszra érkezik a titkos klinikára meglátja, hogy az egyik ott dolgozó högy (Nancy) babát vár és megjegyzi, hogy de hát azt hitte, hogy akik itt dolgoznak abortuszpártiak. Nancy pedig azt mondja, hogy nem, ők választás pártiak. És talán ez az a gondolat, ami leginkább leírja a könyv lényegét. Hiszen itt nem arról van szó, hogy Evelyn, vagy a Jane mozgalomban dolgozó hölgyek úgy gondolnák, hogy az abortusz jó dolog. Ők úgy gondolják, hogy egy nőnek joga kell legyen ahhoz, hogy eldöntse szeretne-e anyáva válni, vagy sem. Ha nem, akkor pedig minden segítséget meg kell neki adni ahhoz, hogy biztonságosan be tudja fejezni a terhességet. 

Érdekes, hogy az abortuszhálózat ellenpólusaként megjelenik a történetben Angela, aki feleségével nagyon szeretne gyermeket vállalni, de sajnos a mesterséges megtermékenyítések nem jártak nála sikerrel. Illetve amikor sikerült, akkor sajnos néhány hetesen el is hunyt a magzat. Ő az érem másik oldala, a nő aki bármire képes azért, hogy gyermeke legyen. A helyzetemet tekintve gondolom nem meglepő, hogy én leginkább vele tudtam azonosulni. Így nagyon sajnálom, hogy az ő történetszála nem kapott akkora hangsúlyt. Nekem legalábbis nagyon hiányzott, hogy egy kicsit jobban bepillantást nyerhessen az olvasó az ő szívébe és lelkébe is. Mert az abortusz kérdéséről és a nők jogairól rengeteg gondolatot olvashatunk. Arról, hogy mennyire fontos, hogy szabadon rendelkezhessenek a nők a saját testükről. De ez ahogy írtam az éremnek csak az egyik oldala. A másik oldalon ott vannak azok a nők, akik mindennél jobban szeretnének teherbe esni, de nem tudnak. Bár zseniálisnak tartom, hogy ez a két pólus egyszerre jelenik meg a regényben, de érezhető, hogy a fókusz inkább a szabad választás kérdéskörén volt. Így bennem bevallom, maradt némi hiányérzet. Annyira érdekes és izgalmas belegondolni ebbe a két oldalba, talán azt is mondhatjuk, hogy ez tényleg a két véglet. És mindegyik oldalnak megvannak a támogatói és természetesen az ellenzői. Hiszen sokan nem csak az abortuszt, de a lombikkezeléseket is elutasítják. 

No de nem szeretnék túlzottan elkalandozni, talán elég annyi, hogy Angela szerepe is rendkívül fontos volt, hiszen ő volt az, aki mindent megtett azért, hogy a régi levél tartalja eljusson a címzetthez és végül az ő kutatómunkájának köszönhetően kerülnek a kirakós darabkái a helyükre. 

Érdekes és izgalmas volt látni, ahogy a szálak összefonódnak. Ahogy egyre jobban megismertük Nancy, Evelyn és Angela karakterét, egyszerűen lehetetlenség őket nem kedvelni. Bátor és erős nők, akik bármire képesek azért, amiben hisznek. Lenyűgöző volt látni, hogy Evelyn és Nancy milyen bátor és mennyit tesz azért, hogy biztonságos környezetet és szakmai segítséget biztosítson azok számára, akik a Jane hálózatot keresik. 

Szerettem látni, ahogy végül a puzzle darabkái a helyükre kerültek, ugyanakkor bevallom én annyira nem lepődtem meg a regényben szereplő váratlan fordulaton. Én valami ilyesmire számítottam. Persze ez nem von le semmit a kötet végének erejéből, nagyon szép lezárást kaptunk. 

Összességében én nagyon szerettem a kötetet és egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Érdekes és izgalmas történet, mely úgy érzem, hogy a mai világban is rendkívül aktuális morális kérdéseket vet fel. Ha szeretitek az ilyen jellegű regényeket, akkor semmiképp se hagyjátok ki a Jane nyomában-t. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,9

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A Jane nyomában kiemelten foglalkozik az anyaság kérdéskörével, ezért mostani nyereményjátékunkban a témával kapcsolatos idézeteket gyűjtöttünk. A ti dolgotok csupán az lesz, hogy kitaláljátok, melyik kötetből származik az idézet, és a helyes választ beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Azért nem akarok gyereket, mert sosem akartam, és jogom van hozzá, hogy ne akarjak!”

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

Blogturné Klub

08.31. Utószó

09.02. Csak olvass!

09. 04. Szembetűnő

Read More

Marta Molnar: A ​napraforgók titkos élete + Nyereményjáték

Sziasztok!

Ha azt mondjuk, Vincent van Gogh, rávágod Johanna Bonger nevét? Ki volt ez a titokzatos nő, akinek köszönhetően ismerhetjük van Gogh művészetét? Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével, és fedjük fel együtt a napraforgók titkát! A turnét követve, meg is nyerhetitek a könyv egy példányát a Libri Könyvkiadó jóvoltából!

Emsley Wilson élete romokban hever. A szerelme elhagyja, a vállalkozása a csőd szélén táncol, ráadásul imádott nagymamáját is elveszíti. Utolsó találkozásuk alkalmával nagyanyja egy titkozatos, zöld könyvecskét ad neki, amely a lány legnagyobb meglepetésére Vincent van Gogh sógornőjének, Johanna Bongernek a naplóját rejti.

A férje halála után Johanna örökli meg Van Gogh festményeit. Ezek jelentik minden vagyonát, de a képek csak annyit érnek, mint a vászon, amire festették őket. A fiatal özvegynek gondoskodnia kell magáról és kisgyermekéről a tizenkilencedik század végi Párizsban, egy olyan országban, amelynek még a nyelvét sem beszéli. Ő azonban megtalálja hivatását a szükségben: mindenáron meg kell ismertetnie Van Gogh zsenális művészetét a világgal.

A naplót olvasva Emsley magára ismer a több mint száz évvel korábban élt nő élettörténetében.

De hogyan kerülhetett a nagyanyjához a napló?

Lehet, hogy köze van a több évtizedes családi titokhoz?

És vajon segíthet a múlt, hogy megtaláljuk a válaszokat életünk nagy kérdéseire?

Vincent Van Gogh neve szerintem mindenki számára ismerősen cseng, talán még azoknak is, akik nem művészetkedvelő típusok. Mindannyian ismerjük a legismertebb alkotásait, tudjuk, hogy sokszor rendkívül szélsőségesen viselkedett. A végletek embere volt, hol mély depresszióba süllyedt, hol pedig fáradtságot nem ismervén alkotott. Ismerjük a történetet, hogy levágta a saját fülét és arról is jónéhányan hallhattunk, hogy milyen módon ért véget az élete. Tudjuk, hogy életében nem aratott nagy sikereket, halála után azonban hihetetlenül ismertté és keresetté vált. De vajon tudjuk-e, hogy kinek köszönhetően vált igazán ismertté a Van Gogh név? 

Őszinte leszek veletek, bár 2007-ban voltam a Szépművészeti Múzeumban a Van Gogh kiállításon, de a mai napig nem tudok túl sokat az életéről. Az alap dolgokat természetesen olvastam róla és a kiállításról is vannak emlékeim, de az teljesen kimaradt az életemből, hogy kicsoda Johanna Bonger (későbbiekben Johanna van Gogh-Bonger) és hogy milyen szerepet játszott a festő életében. Pedig amikor a festő nevét kimondjuk, Jo nevét is meg kellene említeni, hiszen ennek a fiatal, bátor és lehetetlent nem ismerő nőnek köszönhetjük, hogy széles körben ismertté vált a Van Gogh név. 

Van Gogh festményei ma már dollár milliókért cserélnek gazdát, a képeiből rendezett kiállítások emberek százezreit vonzzák, talán nem túlzás azt mondani, hogy az egyik legismertebb festőnk. Ha kimondjuk a nevét, biztos vagyok benne, hogy szinte mindenki tudja, hogy kiről van szó és legalább egy festményt laikusként is a nevéhez tudunk kötni. Ám az 1890-es tragikus halálakor erre még biztosan nem számított senki. Párizsban nem sikerült nagy hírnevet szereznie magának, így csak fivére  Theo és az ő felesége, Johanna hitt abban, hogy egyszer az őt megillető helyre kerül a neve. Theo tragikus halála utána Jo volt az, aki a kezébe vette az irányítást és ő volt az, aki mindent megtett azért, hogy a Van Gogh név halhatatlanná váljon. Johanna egy hihetetlenül erős és inspiráló hölgy, aki igazán megérdemli, hogy ne csak egy szűk réteg ismerje a nevét, hanem az egész világ megismerje a bátorságát és kitartását. Az 1800-as évek vége és az 1900-as évek eleje nem volt túlságosan kedvező időszak a női nem számára. Az pedig példanélküli volt, hogy egy fiatal, özvegy nő ügynökként tevékenykedjen, férfiakkal tárgyaljon művészetről, festészeről és arról, hogy Vincent Van Gogh végre megkapja azt a dicsőséget, ami az életében nem adatott meg számára. Jo azonban nem adta fel és gyanítom nem árulok el nagy titkot, ha leírom, hogy óriási sikerrel járt. 

A Napraforgók titkos élete egy nagyon szép történet a reményről, a hitről, a kitartásról és arról, hogy ha valamit igazán akarunk, akkor akármire képesek vagyunk érte. Olykor még a lehetetlen is sikerülhet. 

A regényben tulajdonképpen két szálon fut a cselekmény. A történetbeli jelenben Emsley karakterét ismerhetjük meg. A fiatal nő nehéz időszakon megy keresztül. Vállalkozása a csőd szélén áll, ráadásul a volt párja az üzlettársa, ez pedig nem könnyíti meg a közös munkát. A cég jövőjét eltérő módon látják, így egyre több és több konfliktus van közöttük. Ráadásul Emsley imádott nagymamája is meghal, így egyszerre rengeteg probléma szakad a nyakába. Mielőtt azonban elhunyt az idős asszony egy titokzatos dobozt nyújtott át az unokájának, egy naplót és számtalan levelet. A napló pedig nem más, mint Johanna van Gogh-Bonger életrajza. A két nő élete szép lassan összeforr. Ahogy Emsley egyre több és több részt olvas el Jo naplójából, úgy válik egyre erősebbé és kitartóbbá. Egy igazi példaképpé válik számára és többször is erőt merít Jo kitartásából. Ahogy haladunk előre az olvasással nemcsak Emsley, hanem Johanna életét is megismerhetjük. A kirakós darabkái szép lassan a helyükre kerülnek és kiderül az is, hogy milyen módon kötődik össze a két nő élete. 

A cselekmény rendkívül érdekes, mivel nem tudtam semmit Johanna életéről, így csak faltam a lapokat. Bár Emsley története is érdekes volt és tetszett, hogy milyen módon forrt össze a két nő sorsa, számomra azonban Johanna mégis ellopta a showt. Engem teljesen elvarázsolt a karaktere és imádtam az olvasással töltött perceket. Az író az utószóban arra buzdítja az olvasóit, hogy ajánlják ezt a könyvet követőiknek, én pedig nagyon boldogan teszek eleget a kérésének. A napraforgók titkos élete egy igazán szerethető történet és igazán megérdemli, hogy széles körben is ismertté váljon. 

A regény nyelvezete rendkívül élvezetes és olvasmányos, könnyen lehet vele haladni. Jópofa ötlet lett volna, ha az írónő a kötetben megjelenített festményekről ír egy kicsit a függelékben, de persze ennek hiánya nem von le semmit a kötet értékéből. Érezhetően soket jelentett számára Jo karaktere, kellő tisztelettel bánt az alakjával. A rendkívül alapos kutatómunka meghozta a gyümölcsét és egy igazán méltó történetettel emlékezett meg Jo alakjáról. Emsley karaktere pedig tökéletesen kiegészíti az ő karakterét. Bemutatja, hogy még a mai, modern nők számára sem egyszerű az élet, de ha van valaki, akinek a személye erőt adhat nekünk, akkor előttünk sem létezhetnek akadályok. Ha Jo képes volt arra, hogy felálljon és továbbmenjen, akkor mi is képesek lehetünk erre. 

A regény borítója szerintem csodás, és tökéletesen visszaadja a kötet hangulatát. Nagyon örülök, hogy elolvastam és úgy érzem, hogy rengeteg erőt tudok majd én is meríteni Jo alakjából. Ha szeretitek Van Gogh művészetét, az erős női karaktereket, az igaz történeteket vagy egyszerűen csak egy remek történetre vágytok, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt A napraforgók titkos életének. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mi más is játszhatná a regényhez kapcsolódó játékban a főszerepet, mint Vincent van Gogh festményei? Minden állomáson találtok egy-egy részletet a művész valamely festményéről. A feladatotok, hogy a kép címét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A KÉP RÉSZLETE

a Rafflecopter giveaway

A turné menete

Blogturné Klub

08.28. Szembetűnő

09.01. Csak olvass!

09.04. KönyvParfé

Read More

Serena Valentino: Kitör ​a frász! (Gonosztevők 7.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Manó Könyvek jóvoltából megjelent Serena Valentino Disney - Villains sorozatának legújabb kötete, a Kitör a frász!, melyben Szörnyella életével ismerkedhetünk meg. Ennek örömére a Blogturné Klub bemutatja ezt az egyedi, memoár stílusban megírt regényt, amelyből kiderül, hogy minden gonoszok legrosszabbikának története talán nem is annyira fekete és fehér, mint az általa oly nagyon áhított dalmata bunda. 

Bizonyára mindenki úgy gondolja, hogy jól ismeri Szörnyella történetét: egy boldog pár, két hűséges kutya, tizenöt csupa pötty kutyakölyök - és egy nő, akinek minden vágya, hogy csodás szőrmét készítsen ezeknek a kiskutyáknak bundájából. Sőt, London összes kis dalmatája kell neki, mind a százegy.

De mégis ki ez az ördögi nőszemély? Az emlékezetes autóbaleset, a kutyák elrablása, és a szőrmebundák mániákus imádata előtt volt egy másik Szörnyella. Őt ismerhetjük meg ebből a történetből, amit a saját szavaival mesél el.

Mert még a legelvetemültebb gonosztevőknek is vannak őszinte barátaik, igaz szerelmeik és nagyratörő álmaik. Hiszen a világon semmi sem egyszerűen fekete és fehér.

A nagy sikerű, izgalmasan sötét hangvételű sorozat legújabb részében maga Szörnyella, a dalmaták rettegett réme kalauzolja el az olvasót a bonyolult női barátságok, az anya-lánya kapcsolat és a pusztító vágyak világába.

Mióta felnőtt lettem kicsit átértékelődött bennem a Disney rajongásom. Már nem csak a csillogó hercegnők, vagy pozitív karakterek érdekelnek, hanem kifejezettem megkedveltem a negatív szereplőkről szóló eredettörténeteket is. Bár nem tartom magam rajongónak és nagyon nehezen választok kedvencet közülük, azért Spotify-on rendszeresen berakom magamnak a Disney Villain listát, ha éppen olyan kedvem van (sőt tulajdonképpen töredelmesen bevallom Nektek, hogy most az értékelés írása közben is ezt hallgatom). 

Serena Valentino Gonosztevők sorozata abszolút a guilty pleasure kategória nálam. Szerethető és olvasmányos regények, melyek teljes mértékben betöltik a szórakoztató funciójukat. Mivel könnyen és gyorsan lehet velük haladni, így egy lehetőséget sem szalasztok el és mindig kapva kapok az alkalmon, hogy megismerjem az újabb és újabb eredettörténeteket, amelyeket az írónő megálmodott. Eddig is tetszettek az elképzelései, de valahogy úgy éreztem, hogy a karakterek nem tudnak annyira érvényesülni a lapokon, mint ahogy ő eredetileg tervezte. Ugyan kitértünk minden eddigi gonosztevő életére, de lassuk be, a kattant nővérek sokszor elvitték a showt. A hatodik résszel azonban lezárult az ő történetszáluk, így kíváncsi voltam, hogy a hiányuk vajon jót, vagy inkább rosszat tesz a regényeknek. Őszinte leszek veletek, hihetetlen felüdülés volt számomra, hogy a nővérek végre nem szerepeltek és végre úgy éreztem, hogy az adott karakter kellő mélységet kapott. 

A 101 kiskutya meséjét gyerekkoromban rengetegszer láttam. Mint minden kislány, én is imádtam a kiskutyákat, így nagyon szerettem ezt a kalandokkal teli mesét. Szörnyella szerintem az egyik legparább Disney gonosztevő, szerintem brutál ijesztően volt ábrázolva és hogy stílusos legyek, mindig is kitört a frász, ha megjelent a képernyőn. Az új, rákoncentráló filmet ugyan még nem láttam, de szerintem a kötet után most majd mindenképpen megnézem, mert igazán kedvet kaptam hozzá. Nagyon tetszett a könyv stílusa, hogy tulajdonképpen memoárszerűen van megírva, ráadásul Szörnyella meséli el nekünk az életét. 

A kötet leginkább Szörnyella fiatalabb éveire koncentrál, a 101 kiskutya történetét tulajdonképpen néhány oldalban tudja le. Nekem ez a megoldás kifejezetten tetszett, hiszen mindannyian tudjuk, hogy mi is történik abban a mesében. A karakterét azonban soha nem ismerhettük meg, így érdekes és izgalmas volt róla olvasni. 

A történet szerint Szörnyella egy gazdag család egyetlen gyermeke volt. Édesapja bár szeretettel tekintett feléje, édesanyja soha nem mutatta ki felé, hogy szereti. Ajándékokkal halmozta el, így a kislány összekapcsolta a fejében az ajándékokat az igaz szeretettel. Ebbe kapaszkodott egészen fiatal korától kezdve. Bár láthatóan az anyja sokszor cserben hagyta őt, de az ajándékok miatt úgy érezte, hogy mégiscsak fontos számára. Ez teljesen elidegenítette őt a valóságtól. Bár voltak pillanatok, amikor úgy tűnt, hogy képes lesz maga mögött hagyni ezeket a furcsa és toxikus értékeket, végül mégsem tudott igazán fejlődni. Ugyanolyan pénzsóvárrá vált, mint édesanyja és képtelen volt arra, hogy igazi és szeretetteljes kapcsolatokat ápoljon. Persze semmi sem fekete, vagy fehér. Szörnyella életében is voltak olyan emberek és személyek, akik megpróbálták egy egészségesebb irányba terelgetni. De sajnos ahogy ismerjük a mesét, ez nem sikerült nekik. Szörnyella örök életében az a kislány maradt, aki bármire kész lett volna azért, hogy az anyukája szeresse és végre érdeklődést mutasson az irányába. Már rengetegszer leírtam nektek, de talán még nem unjátok. A rossz soha nem születik, hanem úgy teremtik meg. Igazi jó példát soha nem látott, a szerető anya képe soha nem adatott meg számára. A kislányok sokszor elkezdik utánozni az anyukájukat. De mi van akkor, ha az előttünk álló anya egy hűvös és távolságtartó személy, aki képtelen arra, hogy kimutassa a szeretetét? Vajon mi lesz egy gyerekből, ha egész életében azt látja, hogy csupán a materiális javak tehetik boldoggá az embert?

Az embernek fontos, hogy szeressen és szeretve legyen. De mi van akkor, ha a szeretet hajkurászása már-már egészségtelen méreteket ölt? Mi van akkor, ha valaki feláldozza minden emberi kapcsolatát csupán azért, hogy az édesanyja legalább egyszer úgy nézzen rá, mintha számítana? És vajon hogyan kapcsolódik ebbe a történetbe Anita és Roger, a meséből is már jól ismert kutyatulajdonosok?

A regény nagyon olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet vele haladni. A mindenki által jól ismert Szörnyella karakterének átalakulása egy rendkívül szomorú és fájdalmas folyamat. Olvasás közben tehetetlen dühöt és sajnálatot éreztem, rossz volt látni, hogy a korábban bájos és ugyan elkényeztetett, de korántsem menthetetlen fiatal lány milyen módon lépett az önpusztítás útjára. Talán eddig az ő karaktere került hozzám a legközelebb, hiszen végre úgy éreztem, hogy tényleg beleláthat az olvasó az adott gonosztevő lelkébe. Fájdalmas volt látni, hogy a kislány, majd később a felnőtt Szörnyella mennyire szomjazza a szeretetet és milyen elégtelen módon próbálja a lelkében tátongó űrt betölteni. Nagyon szerettem volna, hogy megtalálja a boldogságot, de mikor bizonyossá vált, hogy tönkrement az élete még jobban elkezdtem őt sajnálni. Teljesen felemésztette a bánat és a gyász, míg végül menthetetlenné és ténylegesen is magányossá válik.

Azt hiszem, hogy az ő személye és karaktere példázza a leginkább, hogy mennyire fontos a szeretet és a szeretetteljes családi légkör. Ez többet ér mindennél. Lehet az embernek többszáz milliója, ha nincs, aki szeresse, akkor az egészet megette a fene. A pénz természetesen fontos, hiszen az embernek valahogy boldogulnia kell az életben. De nem lesz semmi baja a gyereknek, ha nem a legmodernebb telefont kapja karácsonyra. A lelkében viszont ezernyi seb keletkezik, ha a szülei nem szeretik őt igazán. A pénz nem tudja felnevelni a gyereket, arra csak a szülők képesek. 

Kicsit sajnáltam, hogy ennyire kis rövid ez a könyv (igen, tudom, hogy a sorozatban mindegyik kötet nagyjából ilyen hosszúságú), de még szívesen olvastam volna Szörnyelláról. Ami nagyon fura, mert eddig inkább taszított a karaktere, de mostantól teljesen más szemmel nézek majd rá. 

Kreatív volt, hogy az írónő belecsempészte Tulipánt hercegnő karakterét a történetbe, tetszett, hogy nem keverte a való világot a mesei elemekkel. A borítót egyszerűen imádom, szerintem szavakkal le sem tudom írni, hogy mennyire jól el lett találva. Örülök, hogy a kiadó nem változtatott rajta. A fekete élfestés nagyon jól néz ki, tökéletesen illik a könyvhöz. 

Összességében azt hiszem bátran állíthatom, hogy nekem eddig ez volt a kedvenc történetem a sorozatból. Szörnyella karaktere teljesen meglepő módon igazán közel került hozzám. Ráadásul a kattant nővérek hiánya is üdítően hatott. Nagyon szerettem Szörnyella de Frász történetét, szerintem mindenképpen érdemes esélyt adni neki. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,7

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A regény során többször is előkerül Jane Austen és az ő munkássága, ezért mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, ti mennyire ismeritek azt. Minden állomáson olvashattok egy idézetet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint megfejteni, melyik művéből származik, majd a címet beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

IDÉZET

“De hát az ember soha nem tud előre helyesen megítélni senkit. Elgondolja valamilyennek, aztán olyannak képzeli.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

08/27 Dreamworld

08/29 Szembetűnő

08/31 Csak olvass!

09/02 Utószó

Read More

Emily Nagoski, Amelia Nagoski: Elég ​vagy - A legjobb gyakorlatok és tippek a hatékony stresszkezeléshez + Nyereményjáték

Sziasztok!

A népszerű szerzőpáros, Emily és Amelia Nagoski új könyve egy munkafüzet, mely segít a nőknek legyőzni a kimerültséget, a túlterheltséget és a kiégést. Tartsatok bloggereinkkel az Elég vagy munkafüzet turnéján, és ne felejtsetek el játszani se, mert a Libri kiadónak köszönhetően a blogturné végén nyerhettek egy példányt a könyvből!

Ha ​ezt a munkafüzeted tartod a kezedben, valószínűleg hiszel abban, hogy jobban is tudnád érezni magad. És milyen igazad van! A népszerű szerzőpáros, Emily és Amelia Nagoski jól tudják, milyen kihívásokkal kell szembenéznünk nekünk, nőknek, és ebben a gyakorlati feladatokban gazdag kötetben megmutatják, hogyan győzd le a kimerültséget, a túlterheltséget és a kiégést.
Emily és Amelia közös munkásságának egyik legfontosabb gondolata, hogy a „jóllét” akkor következik be, ha szabadon tudunk mozogni az emberi lét különféle tapasztalatai – a munka és a pihenés, az alvás és az ébrenlét, a kapcsolódás és az önállóság – között. Ha azonban ez a szabad mozgás nem lehetséges és elakadunk valahol, óhatatlanul is bekövetkezik a kiégés, ami rendkívül káros az egészségünkre, a mindennapi életünkre és a kapcsolatainkra.
Az Elég vagy segít, hogy felfedezd, ha elakadtál, és megtanít arra, hogyan boldogulj az igazán stresszes helyzetekben. A munkafüzetben
– elgondolkodtató kérdések
– izgalmas gyakorlatok
– szemléletes ábrák
– és hasznos tippek
vezetnek majd az önmagad megismerése felé vezető úton. Akár olvastad a szerzők előző kötetét, az Érzelmi kiégést, akár nem, ez a munkafüzet nélkülözhetetlen segítőtársad lesz a stressz csökkentésében, az érzelmek kezelésében és abban, hogy megtapasztald a valódi jóllétet.

Nagyon fontosnak tartom a mentális egészséget, hiszen csak akkor élhetünk teljes életet, ha a fizikai jólétünk mellett lelkileg is jól vagyunk. Az utóbbi időben nem voltam annyira acélosan, teljesen elvesztem és úgy éreztem, hogy kicsúszott alólam a talaj. Összecsaptak a fejem felett a hullámok, frusztrált, stresszes és nyugtalan voltam. Rengeteg mindent kellett volna egyensúlyban tartanom munka/blog/magánélet, végül úgy jártam, hogy semmit sem tudtam megfelelően kézben tartani.  A magánéleti krízisem szép lassan átvette minden felett az irányítást, és egy idő után minden más teendőmet elkezdtem hanyagolni, vagy legalábbis nem a már megszokott minőségben folytatni. Azt hiszem, hogy teljes egészében kijelenthetem, nem életem legfényesebb időszakát élem. Elméletben nagyon jól hangzik, hogy pozitívan gondolkodjak és ne görcsöljek a múlton, vagy éppen a jövőmön, de összesséségében bitang nehéz dolog ez. Valószínűleg nem jeleskedem a stresszkezelésben sem, és nem megfelelő módon zártam le a stresszciklust sem. Így egy ideje már szemeztem Emily Nagoski és Amelia Nagoski munkásságával. 

Mikor megláttam a Libri Kiadó kínálatában az Elég vagy című munkafüzetet, azonnal megtetszett. Sokszor érzem magam kevésnek, így már maga a cím is hívogatóan hatott rám. Bár sok nehézség van már mögöttem, mégis úgy érzem, hogy ennek még koránt sincs vége. Így úgy éreztem, hogy szükségem van arra, hogy egy kicsit megtanuljam kezelni a stresszt és egészségesebb módon éljem meg az ilyen jellegű pillanatokat. 

A munkafüzet leginkább arra összpontosít, hogy az olvasó megtanulja kezelni a stresszt. Olvashatunk a stresszt okozó dolgok kezelésével, de a fől célja az, hogy hatékonyan megtanuljuk hasznosítani a belső erőforrásainkat és felismerjük hogy a különböző külső társadali erők miként hatnak a jóllétre. 

A kötet három részből áll. Az első rész három olyan erőforrást mutat be, amelyek segíthetnek abban, hogy jobban érezzük magunkat. Megismerkedhetünk a stresszválaszciklus fogalmával, a felügyelővel (a frusztráció érzését irányító agyi mechanizmussal) és az életben teremtett értelemmel. A második részben az olvasó és a jóllét között lévő akadályok felismeréséről olvashatunk. A harmadik rész pedig arra koncentrál, hogy mit tehetünk azért hogy legyőzzük a kiégést. Minden egyes részben találhatunk egy kis összefoglalót az adott fogalomról, vagy érzésről, majd a különböző feladatok segítenek abban, hogy elinduljunk az önfejlesztés útján. Külön tetszett, hogy minden egyes feladatnál feltüntetésre került, hogy általánosságban mennyi idő a megoldása, így az olvasó előre el tudja dönteni, hogy lesz- elég ideje rá, vagy sem. A feladatok érdekesek és sokszínűek, rengeteget segítenek a gondolatok rendszerezésében. Én leginkább egy fájdalmas pontra, életem legmeghatározóbb stresszfaktorára gondoltam, így ennek fényében töltögettem ki a feladatokat. Érdekes volt új aspektusba helyezni a dolgokat. Rájöttem, hogy ha talán nem is tökéletes módon, de egész ügyesen kezeltem eddig is a stresszt. Maga a stresszkezelés nem azt jelenti, hogy ha valami félresikerül megrázom magam és megyek tovább, mintha minden rendben lenne, hanem inkább azt, hogy ha elesek, rövid időn belül képes vagyok felállni. Tisztába kerültem azzal, hogy nincs semmi baj azzal sem, ha sírok és nem szabad hallgatni azokra, akik ezt csak nyavajgásként aposztrofálják. Nincs baj azzal, ha valakinek a sírás a cikluszáró tevékenysége, mert igenis megkönnyebülhetek tőle. Bár nálam jelenleg nem opció, de tetszik az is, hogy a feladást sem tartja ördögtől valónak a szerzőpár. Néha tudni kell hol a határ, mikor van az, hogy az adott szituáció már csak rombolja az ember lelkét és mikor van az, hogy már a cél sem tűnik annyira fontosnak. 

De természetesen ezen kívül még számos érdekes és fontos feladattal találkozhat az olvasó, engem leginkább ezek a részek szólítottak meg most. A jó azonban az, hogy nem is kell feltétlenül sorba haladnia az embernek. Ez nem az a típusú könyv, amit szép lassan, oldalról oldalra kell megoldani. Lehet, sőt talán szabad is ugrálni benne. Olvashatunk a pihenés fontosságáról az időhatékonyságról és még a pozitív testképről is. Számtalan olyan témát felvonultat a szerzőpáros, amelyek problémaként jelentkezhetnek a mindennapi életünkben. 

Biztos vagyok benne, hogy még rengeteget forgatom majd ezt a könyvet, hiszen rendkívül hasznos kis munkafüzetnek bizonyult. Azt a hiányomat, hogy az Érzelmi kiégés című könyvet nem szereztem még be, pedig minél hamarabb pótolom majd. Hiszen olvasás közben azért többször is éreztem, hogy jó lett volna azt is olvasni. 

Ha szeretitek a hasonló munkafüzeteket, vagy már korábban megismertétek Emily Nagoski és Amelia Nagoski munkásságát, akkor csak ajálani tudom nektek ezt a kötetet. Hihetetlenül hasznos kis füzetnek tűnik,  nekem nagyon tetszett. Olvassátok, szeressétek.

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Emily Nagoski és Amelia Nagoski néha ismert popkulturális példákat hoz fel az Elég ​vagy! munkafüzetben a különféle feladatoknál, mi pedig úgy gondoltuk, hogy ezek közül szemezgetünk. Minden állomáson találtok egy könyvre/filmre/videojátékra utaló képet, melyből rá kell jönnötök a címükre. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista 

[Blogturné Klub]

08.26. - Könyv és más

08.28. -  Csak olvass!

08.29. -  Utószó

08.30. - Szembetűnő

09.01. - Spirit Bliss Sárga könyves út

09.02. - Hagyjatok! Olvasok!

Read More

Lizzie Page: Az ​elfelejtett lányok

Sziasztok!

A  II. világháború témája már nagyon régóta az érdeklődésem középpontjában áll, így minden ígéretesnek tűnő történetre azonnal lecsapok. Az elfelejtett lányok már a fülszövegével felhívta magára a figyelmemet. Nagy szerencsémre a kiadónak hála most lehetőségem volt elolvasni a kötetet, de mielőtte írok róla nektek, lássuk miről is szól a történet. 

London, ​1943: Német bombák záporoznak a városra. Elaine Parker hadifoglyok leveleit gépeli, és tudja, hogy ez a munka sokkal fontosabb saját biztonságánál. Otthon Elaine élete nem ilyen egyszerű: ő az egyetlen kenyérkereső küszködő családjában, ezért nincs sok ideje a saját álmain és reményein gondolkodni. Aztán megismeri az ő Bobbyját, a sötét hajú és szenvedélyes Robert Capát, a veszélyes frontvonalakon dolgozó hadifotóst. Az élete megváltozik. Lehet, hogy Elaine kénytelen lesz választani családja és Bobby iránt érzett egyre erősödő szenvedélye között? De megengedheti-e magának, hogy teljes szívéből szeressen valakit, ha minden pillanat az utolsó lehet?

Napjaink: Jen házassága romokban hever, az élete nem tart sehová sem. Boldogtalanságát eleinte még a melengető napfény és a madarak trillája sem tudja feledtetni, amikor visszatér a család vidéki birtokára. Aztán a fivére kérésére elkezd nyomozni egy viharvert fénykép kapcsán, amely két kislányt ábrázol. Kik ezek a lányok, és mi közük van Jenhez és a testvéréhez? Jen beleássa magát családja történetébe, és meglepő tényekre bukkan, melyek egészen a II. világháborúig vezetik. Lehet, hogy ez a fénykép a kulcs Jen számára, hogy befoltozza a múltjában tátongó repedéseket?

Szívfacsaró II. világháborús történet, érzelmes és felejthetetlen. Tökéletes az Árvák vonata, a Pénzzé tett gyermekek és az Elrabolt életek rajongóinak.

Lizzie Page regénye egy igazán érdekes írás a II. világháborús Londonról és leginkább arról, hogy milyen volt az élet a háború alatt. Az elfelejtett lányok egy két idősíkon játszódó történet, melynek középpontjában a szerelem, a túlélés, az újrakezdés és a család áll. Bemutatja, hogy a háborús idők alatt milyen nehéz volt megélni a szerelmet és újra és újra felteszi az a kérdést, hogy vajon mire lehet elég a szerelem? Vajon egy átlagos fiatal angol lány és Robert Capa kapcsolata mennyire lehet tartós? Vajon meddig lehet folytatni egy olyan kapcsolatot, ahol egyik fél sem teszi bele magát teljesen? Ahol az egyik titkolózik, és igyekszik elrejteni a másik előlt a családi problémáit, a másikat pedig szimplán a fényképezés élteti? Ha valakinek a fotózás a szerelme, vajon van elég hely a szívében egy fiatal nő számára is? Ilyen és ehhez kapcsolódó kérdés foglalkoztattak engem olvasás közben. Mielőtt azonban folytatom az értékelésemet, arra gondoltam, hogy írok egy kicsit nektek Robert Capáról. 

Robert Capa (eredeti nevén Friedmann Endre) a 20. század egyik legjelentősebb fotósa volt, elsősorban dokumentaristaként, haditudósítóként tartják számon. Rövid élete során öt csatatéren is fényképezett (a spanyol polgárháborúban, a második kínai–japán háborúban, a második világháború európai hadszínterein, az arab–izraeli konfliktusban és az indokínai háborúban). A második világháború folyamán Londonban, Észak-Afrikában, Olaszországban, a normandiai partraszállásnál, az Omaha Beachen és Párizs felszabadításakor is ott volt, és dokumentálta a háború eseményeit. A képeit mindenki imádta, képes volt arra, hogy megragadja a pillanat lényegét. Legismertebb mondása: "Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel."  A fiatal fotós két kanállal falta az életet, nem tagadta meg magától a szép nőket sem. Jól élt, a fotóival sokat keresett. Nagyon népszerű volt a társaságokban, hihetetlenül érdekesen mesélt a kalandjairól. Az élete a fotózás volt, a halál is egy munkája során érte őt.1954-ben Japánba utazott egy induló japán újság szerkesztőinek meghívására, ekkor kérte fel a LIFE magazin, hogy „ha már úgyis ott van”, tudósítson az Indokínában (Vietnámban és a környező Laoszban és Kambodzsában) akkor már nyolc éve zajló függetlenségi háborúról. Május 25-én reggel egy francia ezreddel gyalog indultak el a laoszi határvidéken egy felderítő útra. Útközben a francia katonákat, leégett, kifosztott falvakat és a temetetlen halottakat fotózta. Délután 3 óra előtt 5 perccel (az alakulat parancsnokának határozott figyelmeztetése ellenére) egy kis dombra kapaszkodott fel, hogy látképet készíthessen a környékről. Taposóaknára lépett, amely felrobbanva azonnal megölte őt. Halála óriási veszteség volt a szakmának és tulajdonképpen az egész világnak. 

No de térjünk is vissza  regényre. A történet nagy része fikció. Bár valós eseményeken alapul Lizze Page regénye, az írónő azonban jócskán élt az írói szabadság lehetőségével. Robert Capa életét és munkásságát igyekezett valósághűen visszaadni, de Elaine karakterével kicsit szabadabban bánt. Az írónő mesterien zsonglőrködött a történelmi tények, illetve a fikció elemeivel egy igazán lebilincselő és szerethető regényt alkotott.

A cselekmény nem kifejezetten izgalmas, mégis érdekes olvasmánynak bizonyult. Nem rágtam tövig a körmömet, nem vitt bele a harcok sűrűjébe de a mindennapok és az emberi sorsok egyszerűen elvarázsoltak. Bár egy 2. világháborús történetről beszélünk mégis inkább az emberek és az érzéseik domináltak. 

Ahogy írtam, a történet két idősíkon fut. A múltban megismerhetjük Elaine karakterét, életét és Bobbyhoz fűződő viszonyát. A jelen pedig a családjára, és ezen belül is a Jen nevű unokájára koncentrál. A két nő nemcsak rokoni kapcsolatban áll egymással, hanem közös sorsban is osztoznak. Mindketten rendkívül kishitűek és úgy érzik, hogy nem érdemelhetnek többet az élettől, mint, amit eddig kaptak. Elaine úgy érezte, hogy csak visszahúzná Bobbyt, nem láncolhatja magához. Nem adhatja fel az életét egy sima, átlagos nőért, főleg nem egy olyanért, aki súlyos titkokat rejteget. Jen, az unokája egy se veled, se néküled kapcsolatban él a férjével. A nő mindent megtesz azért, hogy helyreállítsa a kapcsolatát a férfivel, mert nem hisz abban, hogy egy tinédzser gyermek édesanyjaként már rátalálhat a boldogság. Úgy érzi, hogy meg kell elégednie ezzel a helyzettel. 

A történetben szereplő karakterek egytől egyig rendkívül hitelesek és emberiek. Nem romantikus, vagy túlmisztifikált hősök, hanem valódi hús vér emberek, akik akár az utcán is szembejöhetnének velem. Tetszett, hogy Lizzie Page nem emelte piedesztára a karaktereket, hanem hagyta, hogy az olvasó maga alakítson ki véleményt róluk. Elaine karaktere nekem például egy másodpercig sem volt szimpatikus, borzasztóan idegesített a viselkedése. Zavart, hogy egyedül döntött mindenben, tulajdonképpen nem hagyott beleszólást Robertnek. De ez persze korántsem ilyen egyszerű. Egyrészről gondolhatjuk azt, hogy jó döntéseket hozott, hiszen Robert Capa munkája hihetetlenül fontos volt az emberiség számára. És óriási veszteség lett volna, ha mindent félredobott volna egy nő miatt. Másrészről azonban senki nem dönthet a másik helyett. Meg kellett volna beszélnie vele a dolgokat. 

Jen személyévél azonban végig szimpatizáltam. Kicsit sajnáltam is, hogy nem kapott nagyobb szerepet. Érdekes volt látni, hogy miként derülnek ki a könyvbéli jelenben Elaine nana múltjának kirakósai és ez milyen hatással is lesz a családjára. 

Nem hibátlan, olykor kissé unalmasnak is nevezhető, de mindenképpen megérte elolvasni. Tetszett, hogy megismerheti az olvasó Elaine karakterét, még akkor is, ha az írónő kissé lazán bánt a karakterével. Az viszont biztos, hogy nem volt könnyű dolga, hiszen a fotós többi szerelméhez képest jóval kevesebbet tudni róla. 

Lizzie Page összességében remek munkát végzett. Azt hiszem, hogy ha a legnagyobb kedvenceim közé nem is kerül a történet, de Pinky és Bobby története sokáig velem marad. Ha szeretitek a II. világháborús regényeket és az emberi sorsokat, akkor csak ajánlani tudom nektek a könyvet. Olvassátok, szeressétek!

A recenziós példányt szeretném megköszönni a Maxim Kiadónak. Ha tetszett a könyv, akkor ITT tudjátok közvetlenül a kiadó oldaláról megrendelni. Ugyanitt pedig bele is tudtok olvasni a regénybe. 

Értékelés: 5/4

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Robert_Capa

Read More

Sarah Adams: Gyakorlat ​teszi a mestert + Nyereményjáték

Sziasztok!

„Lehet, hogy nem az a lényeg, hogy tökéletes legyen a szerelem - talán épp elég, ha igaz.”

Sarah Adams a Ha Rómában jársz után ismét a Kentucky álambéli Rome-ba kalauzolja olvasóit, hogy egy újabb szellemes romkommal rabolja el a szívüket.

Annie Walker a tökéletesen hozzáillő partnert keresi. De a kentuckyi Rome-ban nehezebb megtalálni, mint hitte. Ez nem nagyváros, mindenki mindenkit ismer, napról napra szűkül a kör, hogy kivel lehet randizni. A fülébe jut, az utolsó férfi, akivel randizott, azt mondta rá: hihetetlenül unalmas.

Annie kezdi elhinni, hogy vele van gond. Flörtölni akarásre vágyik, allűröket akar felvenni, mint a romantikus filmek női főszereplői. Eszébe jut, talán korrepetálásra szorul.

Will testőrként dolgozik, tetovált, és hihetetlenül jóképű - ideiglenesen tartózkodik Rome-ban, és egyetlen célt tart szem előtt: hogy ne keveredjen bele érzelmi természetű ügyekbe. Annie arra kéri, segítsen neki, hogy megtalálja az álompasit, és Willnek nincs szíve visszautasítani a nő kérését.

A barátság határvonalai veszélyesen kezdenek elmosódni, és Annie megérti, lehet, hogy nem az a lényeg, hogy tökéletes legyen a szerelem - talán épp elég, ha igaz.

Ha egy ideje követitek már a blogomat, akkor tudjátok, hogy a romkomok a gyengéim, abszolút a guilty pleasure kategória nálam, egyszerűen imádom őket nézni. Ezek azok a típusú filmek, amiket a lányok nem azért néznek, mert komoly filmesztétikai és filmművészeti értékeket várnak az alkotástól, hanem egyszerűen csak simogatja az ember lelkét a történet. Alapjáraton nem vagyok egy tipikus romantika rajongó (bár igen, ha megnézitek a moly oldalamat, akkor ott virítana a romantikarajongó pecsét), inkább a szomorkásabb, drámaibb romantikus írásokat kedvelem. Szeretem, amikor összetöri a szívemet egy kötet. Jobban szeretek sírni a könyveken, mint nevetni rajtuk. Az utóbbi időben azonban egyre többször vetődök ki a komfortzónámból és egyre több chicklit, vagy romkom típusú regényt is olvasok. Egyrészről szeretem magam minél több műfajban képviseltetni, másrészről pedig tudatosan is terelem magam ebbe az irányba. Igyekszem olykor vidámabb és könnyedebb történetekkel is körbevenni magam. Nagyjából fél éve találkoztam először Sarah Adams nevével, amikor elolvastam a Ha Rómában jársz című regényét. Igazán üde élmény volt számomra a kötet és nagyon megkedveltem az írónő munkásságát így hihetetlenül lelkes lettem, mikor megláttam, hogy visszatérhetek a Kentucky-beli Rome városkába. 

A Gyakorlat teszi a mestert című kötet egy igazán kedves és szórakoztató romantikus történet, melynek a középpontjában az áll, hogy az embernek képesnek kell lennie arra, hogy kiálljon önmagáért és megmutassa az igaz valóját a világnak. Hogy nem szabad begubóznunk a kis világunkba, ki kell lépni a komfortzónánkból, mert a legnagyszerűbb dolgok olykor váratlanul toppannak az életünkbe. 

A romantikus könyveket soha nem azért olvassa az ember, mert világmegváltó történetet vár tőle. Valószínűleg a Ha Rómában jársz sem tökéletes, én mégis kifejezetten kedveltem. Az ilyen regények olvasása közben általában mindannyian tisztában vagyunk a végkifejlettel, ezért általában az addig megtett út az, ami izgalmakkal szolgálhat. Ugyan a cselekmény és a csavarok is kiszámíthatók de ez engem egy másodpercig sem zavart, szórakoztató és kedves olvasmányélménynek bizonyult. Annie és Will jó kis párosnak bizonyult. Az első pillanattól kezdve érezhető volt közöttük a kémia, én pedig minden idegszálammal annak drukkoltam, hogy végre egymásra találjanak. 

Annie karakterét már a Ha Rómában jársz című kötetben megszerettem, a kissé interaktív fiatal lányt. Tudtam, hogy sokkal több minden van benne, mint ami elsőre látszik. Hihetetlenül örültem, hogy ebben a kötetben megismerhettük jobban a karakterét. Annie világ életében másokat helyezett előtérbe. A szülei meghaltak, amikor 3 éves volt, így azzal segített a legtöbbet a családjának, ha mindenki kedves és mosolygós hugicája volt. Nem panaszkodott, inkább mindenki támaszává vált és szép lassan háttérbe szorította önmagát. De a kislány felnőtt, a testvérei pedig még mindig egy gyámoltalan kis virágszálnak látják őt. Sokat viccelődnek a vélt, vagy valós erkölcsösségén, ami számára egyre terhesebbé vált. Kicsit amúgy Mulan - Tükörkép című dalának néhány sora jutott róla eszembe: "Miért van,hogy lelkemben más él,mint testemben. Tükrömből nem az néz rám,ki bennem él." Valahogy Annie is így érezhette magát. Megrekedt az elvárások ingoványos talaján és képtelen volt arra, hogy kilépjen a komfortzónájából. 

De valahogy ugyanaz jellemző Willre is. A fiatal testőr, is teljesen más, mint ahogy az ember elsőre gondolná. Igaz a kisváros kotnyeles lakói azt is el tudnák róla képzelni, hogy drogot készít a hotel egyik szobájában. De a rosszfiús külső igenis érző szívet takar. A múltja nagyban meghatározza a jelenét, a kérdés pedig az, hogy vajon hagyja-e hogy a jövőjére is hatással legyen. Vajon képes lesz-e arra, hogy legyőzze a démonait, vagy továbbra is menekülni fog az érzelmek elől. 

Imádtam a párosukat, az első pillanattól kezdve oda meg vissza voltam a történetért. Amikor Amelia felvetette a gondolatot, hogy Will lehetne Annie személyes randitanácsadója, már tudtam, hogy ez egy remek történet lesz és szerencsére egy kicsit sem kellett csalódnom. 

Már a Ha Rómában jársz című kötet is tetszett, de a Gyakorlat teszi a mestert még ennél jobban is elvarázsolt. A kisvárosi környezet hozta a kellően kotnyeles és imádnivaló hangulatát. A városi tanács pedig tiszta Gilmore Girls hangulatot árasztott. Most jutott amúgy eszembe, hogy az előző kötetből megismert Noah tiszta Luke karakter, csak nem kávézó, hanem egy pitebolt tulajdonosa. Jó volt nagyon hogy a régi kedves karaktereink is visszatértek. Amelia és Noah karaktere üde színfolt volt a regényben, de bevallom nagyon bízom abban, hogy a következő történet Maddie-re koncentrál már, és nem lepne meg, ha egy már megismert férfi szereplő lenne mellette a másik központi karakter. Imádnám szerintem azt a kötetet is. 

A Gyakorlat teszi a mestert egy igazi könnyed olvasmány, imádtam az olvasás minden egyes másodpercét. Tökéletesen kikapcsolt, sokszor megnevettetett. A két főszereplő évődése zseniális volt. Bár Will is egy remek karakter, de ezúttal Anniet zártam igazán a szívembe. Az introvertált könyvmoly lelkével nagyon tudtam azonosulni, bár engem nem szórakoztatnak annyira a kalózos erotikus regények, mint őt. 

Összességében én csak ajánlani tudom mindenkinek a Gyakorlat teszi a mestert című kötetet. Egy igazán szerethető olvasmány, ami hihetetlenül jólesett most a kis lelkemnek. Ha film lenne belőle, én bármikor megnézném ,de addig is igyekszem minél több embernek ajánlani. A Ha Rómában jársz után szinte kötelező olvasmány. Ha azonban még nem olvastátok az írónő másik Rómában játszódó könyvét, akkor azt javaslom, hogy először inkább azt kerítsétek sorra, mert azért ha lazán, de azért mégiscsak összefügg a két kötet egymással. Igazából csak jót tudok mondani erről a regényről, szóval bátran adjatok neki esélyt. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani blogturnénk minden állomásán egy-egy virág nevének betűit találjátok összekeverve, a feladat azok helyes sorrendbe rendezése. A válaszokat a rafflecopter megfelelő dobozába beírva várjuk.

(Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

NÉV

aaaóbbrzs

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

08.23. – Angelika blogja

08.25. – Csak olvass!

08.27. – Hagyjatok! Olvasok!

08.29. – Fanni’s Library

Read More