A következő címkéjű bejegyzések mutatása: romantikus. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: romantikus. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. október 1., vasárnap

Colleen Hoover: Finding Cinderella – Helló, Hamupipőke! (Reménytelen 2.5) + Nyereményjáték


Sziasztok!

A Könyvfesztiválra magyarul is megérkezik Colleen Hoover szívszorító története, ami a Minden tökéletesed és a Helló, Hamupipőke érzelmes befejezése is egyben.
Kövesd végig a blogturnét, ahol extra állomásokat is találsz, és ha velünk játszol, a könyv egy példányát is megnyerheted!

Egy véletlen találkozás a sötétben pont elég ahhoz, hogy a tizennyolc éves Daniel és a belé botló lány szerelmet valljon egymásnak. A románc azonban feltételekhez kötött: megállapodnak, hogy csupán egy órán át tart, és csak úgy tesznek, mintha.
A hatvan perc elteltével a lány épp úgy válik köddé, mint Hamupipőke. Daniel pedig igyekszik meggyőzni magát arról, hogy a történtek csak azért látszottak tökéletesnek, mert eljátszották az egészet. Ilyen csak a tündérmesékben szokott történni, ugye.
Egy évvel és egy boldogtalan kapcsolattal később viszont már kénytelen hinni benne, hogy létezik szerelem első látásra – hiszen találkozik Sixszel, a furcsa nevű lánnyal, akinek még furcsább a személyisége. Daniel számára sajnos az igaz szerelem megtalálása nem jelent egyet élete megoldásával. Sőt, talán távolabb is visz tőle.
A múlt elképesztően sötét titka vajon árnyékot vethet Daniel és Six egyetlen esélyére, hogy megmentsék  egymást?


Biztosan sokatok számára meglepő, hogy ennek a könyvnek az értékelésével jelentkezem. Már sokan tudjátok, hogy az All Your Perfects (Minden tökéletesed) című regény lett a legnagyobb kedvencem eddig Colleen Hoover tollából, így mindenképpen szerettem volna sorra keríteni a Finding Perfect című rövid írását is. Aztán megláttam, hogy ez a műve erőteljesen összefügg a Finding Cinderellával (Helló,Hamupipőke) ami meg összefügg a  Hopeless-szel (Reménytelen), én viszont ezeket még nem olvastam. A teljes élmény miatt semmiképpen sem akartam kihagyni a Finding Cinderellát, így azt beszereztem. Aztán Lilla (Dreamworld bloggerinája) felhívta a figyelmemet, hogy ha egyszer a Hopelesst is sorra szeretném keríteni, akkor ez a kisregény elspoilerezi, szóval így végül arra is rávettem magam. Szóval durva belegondolni is, de ahhoz, hogy Quinn és Graham történetét végül le tudjam a szívemben zárni, elolvastam még két másik könyvet is érte. Igen, ennyire elhivatott voltam. Arról most nem szeretnék beszélni, hogy a Hopeless milyen hatással volt rám. Egyrészről úgy érzem, hogy ez egy erősen népszerűtlen vélemény lenne, másrészről pedig még össze kell szednem a gondolataimat, hogy ne csak annyiból álljon az értékelésem, hogy he? meg wtf. Egyértelműen öreg vagyok már CoHo első regényeihez, így a véleményemet is ez fogja majd tükrözni. 

No de térjünk is rá a lényegre, vagyis a Finding Cinderella című kisregényre. Nehéz lesz róla írnom, hiszen én már olvastam az All Your Perfects című regényt, így nagyjából 100%-osan biztos vagyok, hogy mi lesz a kapcsolat a két történet között. Így pedig nagyon nehéz objektívan írnom Six és Daniel kapcsolatáról, akik amúgy egészen addig érdektelenek voltak számomra, amíg ki nem derült Six titka. Őszinte leszek veletek, Mikor a vélt kapcsolódási pont körvonalazódni látszott, sírva fakadtam és konkrétan percekig zokogtam és még most is fojtogatja a torkomat a sírás, mikor ezeket a sorokat írom. Azt, hogy miért majd a Finding Perfect című írásnál kifejtem, de elöljáróban annyit szeretnék csak mondani, hogy a gondolataim előreszaladtak és realizálódott bennem, hogy ez mit is jelenthet pontosan. Ugyan én sajnos ezt még nem éltem át, de teljes szívemmel éreztem, hogy milyen hatással lesz majd rájuk. És ez meghatott, már most. Szóval minden esély megvan arra, hogy a Finding Perfect című kötetet végig fogom sírni.

Most viszont megpróbálok a lényegre szorítkozni és egy kicsit írni nektek Six és Daniel történetéről. Őszintén szólva számomra kissé semleges volt, sokáig nem tudtam érzelmileg kapcsolódni hozzájuk és szerintem ha nem ismerném Quinn és Graham regényét talán nem is jött volna létre a kapcsolat. Egészen eddig abban a hitben éltem, hogy én szeretem a tini románcokat és azokat történeteket, melyekben gimnazisták a szereplők, de kezd egyértelművé válni számomra, hogy CoHo korai regényei nem ebbe a kategóriába származnak. Minden esély megvan arra, hogy ha 10 éve olvasom ezeket az írásait, akkor szerelem lenne számomra is, de felnőtt nőkét valahogy most nem találtam a fiatalokhoz vezető utat. 

Six pedig objektíven szemlélve egy igazán érdekes és szerethető karakter. Őszintén sajnálom, hogy csak keveset kaptunk belőle, érdekes lett volna, ha jobban megismerjük őt és a lelkét. A Hopeless alapján annyit tudtunk meg róla, hogy sokan ribancnak gondolják őt, hiszen több fiú is megfordult már a szobájában, de azt nem tudtuk meg róla, hogy vajon mi motiválja őt abban, hogy így éljen? Talán kisebbségi komplexus és szeretné érezni, hogy mások csodálják? Szeretethiány? Vagy csak simán élvezte a fiúk figyelmét? Érdekes lett volna megtudni, hogy mi miatt viselkedett így, hiszen a Finding Cinderellában már teljesen más képet kapunk róla. Egyértelműen látszik, hogy a múltban történetek vele dolgok, amelyek megváltoztatták őt, de nekem jobban tetszett volna, ha még jobban kinyílik az ő karaktere. Persze értem én, hogy ez csak egy kisregény, és csak kiegészítésül szolgál a fő csapásvonal mellett, de engem nagyon érdekeltek volna ezek a kérdések. A kapcsolata kezdetben Daniellel számomra kissé szürreális volt. Nem igazán tudok mit kezdeni ezzel a "tiltott gyümölcs" és "szerelem? első látásra" gondolattal. Számomra kicsit gyors volt az egész. Mert persze, van olyan, hogy találkozunk valakivel és olyan érzés a társaságában lenni, mintha már ezer éve ismernénk egymást. De valahogy 1 nap után túlzásnak éreztem az ő reakcióikat. Persze az is lehetek, hogy már nem látok ki a kis kényelmes buborékomból és elfelejkeztem a tini énemről, de valahogy ez a vonal eléggé távol állt tőlem. Daniel karakteréről sem tudunk meg amúgy túlságosan sok mindent, pedig igazán érdekes lett volna megismerni őt. Engem kifejezetten irritáltak a becenevei, ezek nem igazán tették őt szimpatikussá. Nekem soha nem volt ilyen emberke a baráti társaságomban, így a poénjaival nem tudtam azonosulni. Biztos valamilyen mögöttes, belső poénok alapján született mindegyik, de engem inkább taszítottak. 
Mindezek ellenére mégis tudtam kedvelni kettejük párosát, érezhető volt közöttük a kémia és bár az én ízlésemnek túlságosan gyorsan történtek a dolgok, mégis el tudom róluk képzelni, hogy remek párost alkossanak, vagy azt, hogy egy hosszútávú és igazán bennsőséges kapcsolat alakuljon ki közöttük. 
Tudom, hogy ez egy kisregény és inkább kiegészítés, így nem is lehet elvárni tőle, hogy olyan mélység legyen benne, mint egy 300-400 oldalas történetben, nekem mégis hiányzott belőle Six és Daniel lelke. Érdekes érzés, mert biztos vagyok benne, hogy ez a történet örökre velem marad majd. De nem a Hopeless vonatkozásában, hanem sokkal inkább az All Your Perfects-ében. 

Még nem olvastam el a Finding Perfectet, mert féltem, hogy még jobban befolyásolná a véleményemet Sixről és Danielről vagy úgy összességében a szerepükről Quinn és Graham életében, de már tűkön ülve várom, hogy megtudjam, hogy vajon igazam volt-e és hogy megismerjem végre Daniel tolmácsolásában a történetet. 

A kiadó oldalán szerepel, hogy a Finding Cinderella önállóan is olvasható. És ezzel teljes mértékben egyetértek. Ha titeket nem érdekel a Hopeless és a Losing Hope (Reményvesztett) történet, akkor bátran ugorjatok neki ennek a kisregénynek is az All Your Perfects után. Ha csak kicsit is szerettétek Quinn és Graham történetét, és kíváncsiak vagytok arra, hogy miként végződik az ő történetük, akkor szerintem mindenképpen érdemes esélyt adni Six és Daniel történetének is. Minden éremnek két oldala van és én jelenleg úgy érzem, hogy fontos ismerni mindkettőt ahhoz, hogy a Finding Perfect című írást igazán értékelni tudjuk. 

Egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam ezt a könyvet, még úgysem, hogy vannak vele szemben fenntartásaim. Korántsem tökéletes, de megadta számomra a remény érzését, hogy az egyik legkedvesebb regényem szereplőinek, még a korrekt és szerintem szép lezárását követően is tartogat csodákat az élet. Ennek fényében őszintén tudom azt mondani, hogy olvassátok és szeressétek!

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Colleen Hoover a Blogturné Klub tagjainak a régi kedvence, hiszen az összes regényével turnéztunk a megjelenése idején. Éppen ezért egy kis Hoover-emléktúrára invitálunk titeket a játékunk során.
Minden állomáson egy-egy idézetet találtok az író csodálatos történeteiből. A feladatotok, hogy a Rafflecopter doboz sorába beírjátok, hogy mely könyvből idéztünk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET
"– A jövőben… ha valami csoda folytán megint abban a helyzetben találod magad, hogy képes leszel beleszeretni valakibe… akkor légy szíves, belém legyél szerelmes!"

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

10.02. - Csak olvass!

2023. szeptember 23., szombat

Christina Lauren Az ​igazszerelem-kísérlet + Nyereményjáték


Sziasztok!

A 21. Század Kiadó jóvoltából újabb Christina Lauren-könyvvel gazdagodhatnak a magyar romantikusrajongók! Ezúttal Fizzy és Connor kapcsolatának kibontakozását követhetjük végig, amely nem átlagos körülmények között történik. Ha érdekel, hogy mit gondolnak a bloggereink Az igazszerelem-kísérletről, tartsatok velünk, ráadásul most egy, a kiadó által felajánlott nyereménypéldányt is nyerhettek!

Felicity Chen, becenevén „Fizzy”, még sosem volt szerelmes, márpedig ő az egyik legismertebb romantikusregény-író az országban. Mindeddig bort ivott, és vizet prédikált: kezdi hiteltelennek érezni magát.
Connor Prince egyedül neveli a lányát, dokumentumfilmes munkájának köszönhetően azonban sokat lehetnek együtt. A főnökét viszont a profit érdekli, és előáll azzal, hogy Connor készítsen valóságshow-t. Connort ekkor hozza össze a sors Fizzyvel, és megfogalmazódik benne a tökéletes műsorötlet: mi lenne, ha a romantikus regények királynője az egész világ szeme láttára szeretne bele valakibe?
 Vajon rá tudja venni Fizzyt a szereplésre? Connornak átfut az agyán, mi van, ha itt talál rá a tökéletes partner. Érvényesülhet egyáltalán a kémia, ha a felek a kamera két különböző oldalán, a forgatókönyvben rögzített szerepkörben helyezkednek el?


Jaj istenem, ez a könyv most nagyon jól esett a lelkemnek. A szerzőpáros ismét levett a lábamról és egy igazán remek romantikus történetet olvashattam. Fizzy karakterét már A lelkitárs-egyenlet című kötetben is nagyon szerettem, emiatt hihetetlenül boldog voltam hogy ő is kapott egy remek szerelmi történetet. 

Bár alapvetően a romantika nem az én világom, de mostanában egyre többször szeretek bele a fülszöveg alapján egy-egy ilyen műfajú történetbe is. Egy kicsit talán finnyás vagyok, de szerencsémre szép lassan megtalálom ebben a zsánerben is azokat a regényeket és szerzőket, akik egyszerűen elvarázsolnak. Azt hiszem lassan bátran állíthatom, hogy a Christina Lauren nevű szerzőpáros nem tud hibázni és még engem is rajongóvá tesznek. 

A könyv hihetetlenül elgondolkodtatott és teljesen átértékeltem a zsánerhez fűződő viszonyomat. Csomószor írtam már nektek azt, hogy a romkomok a gyengéim és ez abszolút egy guilty pleasure kategória nálam. Most azonban rádöbbentem, hogy mekkora butaság tőlem, hogy ezeket a történeteket bűnős élvezetnek aposztrofálom. Miért kellene így éreznem magam attól, ha egyszerűen imádom az ilyen jellegű alkotásokat. Persze, egy kicsit kiszámíthatók. De ahogy Connor is mondta, mekkora kihívás olyan cselekményt alkotni (legyen szó könyvről, vagy filmről), melynek a vége minden néző számára egyértelműnek tűnik. Persze, hogy a főszereplők össze fognak jönni. Soha nem ez a kérdés. Sokkal inkább az, hogy milyen módon jutnak el a saját kis happy endjükig. Alapvetően szeretem, ha összetöri egy-egy alkotás a szívemet. Imádom a történelmi regényeket, a drámákat és azt, ha sírni lehet egy könyvön. De emellett szeretem a kiszámítható boldogan élnek, míg meg nem halnak típusú történeteket is. Tudom, hogy sokan ferde szemmel néznek a műfaj rajongóira és talán emiatt is alakult ki bennem ez a védekező mechanizmus. De most rádöbbentem, hogy nincs ebben semmi bűnös élvezet, egyszerűen ilyen vagyok és kész. A romantikus műfaj sem ér kevesebbet a többinél, rengeteg szerethető és élvezhető könyv kering a nagyvilágban. 

Az igazszerelem-kísérlet egy igazán szerethető és könnyed romantikus regény, melyben központi szerepet játszik a főszereplő útkeresése. Fizzy Chen talán az egyik legtökéletesebb hősnő, hiszen a történet szerint romantikus regényeket ír. Olyan író, aki rengeteg szereplőjének varázsolt már happy endet, de ő valahogy megrekedt az életében. Egy nap azonban egy érdekes lehetőség kopogtat az ajtaján. Connor szíve alapvetően a dokumentumfilmek világához húz ,de a főnőke egy nap előáll azzal, hogy készítsen egy valóságshow-t. Connort ekkor hozza össze a sors Fizzyvel, és megfogalmazódik benne a tökéletes műsorötlet: mi lenne, ha a romantikus regények királynője az egész világ szeme láttára szeretne bele valakibe? Vajon meg tudja győzni Fizzyt a szereplésről? És ha elvállalja, akkor képesek lesznek együtt dolgozni? 

A cselekmény bár kiszámítható, de én mégis imádtam az olvasás minden egyes másodpercét. Fizzy és Connor nagyszerű párosnak bizonyult és nagyon megkedveltem őket. Az első pillanattól kezdve érezhető volt közöttük a kémia, én pedig minden idegszálammal annak drukkoltam, hogy minden bukkanó ellenére végül tényleg egymásra találjanak. 
Néha kissé logikátlanul és irracionálisan viselkedtek a szereplők, de abszolút meg tudtam nekik bocsátani. Bár néha forgattam a szemem olvasás közben, mégis vitt magával a történet. Talán ebben szerepet játszott az is, hogy minden konfliktus és bökkenő dacára, a végkifejlet mindenki számára egyértelmű. Így nem kellett aggódnom, csupán élveznem a regényt. 

Fizzy karaktere nagyon kedvelhető volt, szerettem, hogy teljesen és totálisan életszagú volt. Nem olyan volt, mint aki konkrétan skatulyából rántottak volna elő, hanem valód, hús vér nő, aki ténylegesen küzködik azzal, hogy megtalálja a lelkitárást. Rengeteget randizott, de az igaz szerelem mindig elkerülte. Vajon a show segítségére lehet ebben? Megtalálhatja végül Fizzy a boldogságot egy olyan férfi oldalán, akit a show kapcsán ismer meg? 
Talán kicsit elfogult vagyok, de Connor nálam nagy kedvenc lett, a karaktere egyszerűen még nekem is szerelem első látásra. Úgy látszik még úgyis imádom a brit karaktereket, ha csak olvasok róluk.  Ráadásul eljutottam abba a korba, hogy szexinek tartsam az apaságot és azt, hogy valaki jól bánik a gyermekével. (És azt se felejtsük el, hogy valószínű a haját is imádnám, tekintve hogy ez a haj konkrétan a gyengém.)

A könyv nyelvezete kellően élvezetes, könnyen és gyorsan lehet haladni az olvasással. Bevallom, sokszor hangosan felnevettem rajta, máskor pedig rendkívül elgondolkodtatott a történet. Engem nagyon magával ragadott Fizzy karaktere. Bár nem hasonlítunk egymásra, mégis nagyon megfogott az élete. Szerettem a stílusát, a viselkedését és még akkor sem tudtam haragudni rá, mikor kissé idegesítően viselkedett.
Nagyon ritkán mondok ilyet, de végre egy romantikus könyv, ahol nem utáltam az erotikus jeleneteket. Nem volt öncélú, kellő súlya volt a szereplők életében, nem volt szekunder szégyenérzetem olvasás közben és nem éreztem kínosnak a jelenetet. 

Christina Lauren regényeit bármikor megnézném a Netflixen, vagy akár moziban is. Imádom, hogy mennyire jól bánnak a karakterekkel. A mellékszereplők is nagyszerűek, imádtam, hogy Jess, Juno és River párosáról sem feledkeztek meg. Részesei ugyan a történetnek, nosztalgiával gondoltam rájuk, de egyáltalán nem lopták el a showt. Szerettem, hogy megjelennek benne és tökéletesen belesimultak Fizzy történetébe. Mellettük természetesen kaptunk még szerethető mellékszereplőket, Stevie  és Nat karaktere is igazán kedves, nagyszerűen megismerhetjük általuk Connor karakterét. 

Összességében kifejezetten szerettem Christina Lauren néven publikáló páros regényét. Az igazszerelem-kísérlet egy könnyed, mégis érdekes és izgalmas olvasmány. A szereplők sokrétűek és rendkívül szerethetők, könnyen és jól lehet velük azonosulni. Én imádtam olvasni és biztos vagyok benne, hogy az írónő többi könyvére is sort fogok majd keríteni. Ha szeretitek a hasonló történeteket, ne hagyjátok ki ezt a regényt sem. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunk a cselekményhez kötődő fontos elemekre épül. Minden blogger bejegyzésében találtok pár kiemelt betűt, a ti dolgotok pedig beírni a Rafflecopter megfelelő dobozába a betűkből összerakott szót!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

09. 23. Csak olvass!
09. 25. Dreamworld
09. 27. Szembetűnő
09. 29. Hagyjatok! Olvasok!


2023. szeptember 8., péntek

Jane Austen: A ​klastrom titka + Nyereményjáték


Sziasztok!

A Menő Könyvek nemrég gyönyörű kiadásban jelentette meg Jane Austen életművének egy újabb darabját. A klastrom titka című kötet az írónő első befejezett regénye, de csak 15 évvel később, halála után került kiadásra 1818-ban. A történet főszereplője Catherine, egy fiatal és naiv “antihősnő”, akinek meg kell tanulnia elkülöníteni a való világot a képzelet világától. Tarts bloggereinkkel merüljünk el újra együtt Jane Austen világában,  és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri a kötet legújabb kiadását!

Jane Austen egy új oldalát villantja fel A klastrom titka című könyvében, amely halála után jelent meg. Ez az utolsó teljes regénye, amelyben roppant szórakoztató formában mutatkozik meg az írónő ironikus kifejezőereje.
Mint minden művében, itt is egy fiatal lány útját ábrázolja, akit kezdettől fogva "antihősnőként" mutat be. A sokgyerekes, nem kifejezetten jómódú családban felnőtt Catherine Morland semmi különleges tulajdonsággal nem dicsekedhet, sem nem bájos, sem nem tehetséges vagy szépreményű, csupán nagy csodálója a kor gótikus rémregényeinek.
Saját életére is úgy tekint, mintha irodalmi hősnő volna, és önnön jövőjét olvasná a fordulatos könyvek lapjain. A sors azonban nem tartogat számára sem szerencsés kimenetelű hintóbalesetet, amely során a semmiből felbukkanó lovag megmenti majdani szíve hölgyét, sem fényes bálokat, sem örökké tartó barátságokat. Catherine klastrombeli látogatása ugyan megcsillantja előtte a dermesztő kalandok lehetőségét - szellemjárta padlásszobákat, holttestnek ható viaszfigurákat, föld alatti cellákba zárt, elgyötört feleségeket, titkos csapóajtókat -, ám a regényes fordulatok és a romantikus titkok itt sem köszöntenek rá, Catherine mindössze némi élettapasztalattal gazdagodik. Ahogyan illúzióit vesztve kezdi megérteni a való életet, lassan kigyógyul romantikus csacskaságaiból, és igazi Austen-hősnővé válik: önismeretet szerez.
A jutalma nem marad el, Catherine új fejezetet nyithat egy immár kevésbé ábrándos-ijesztő történetben: a saját hétköznapi életében.

El sem tudom mondani nektek, hogy mennyire vártam, hogy végre sorra keríthessem Jane Austen A klastrom titka című regényét. Durva belegondolni, de végre elmondhatom, hogy olvastam az írónő összes teljesnek mondott regényét. Ha teljesnek mondott regényt mondok, akkor ezekre gondolok: Értelem és érzelem (1811), Büszkeség és balítélet (1813), A mansfieldi kastély (1814), Emma (1815), Meggyőző érvek (1818) és A klastrom titka (1818). A többi korai írása és a be nem fejezett regénye ugyan nem szerepel a bakancslistámon, de ez megváltozhat még a jövőben. Egyelőre örülök, hogy végre teljes képet kaptam a munkásságáról és elmondhatom, hogy mit gondolok az írásairól. Az abszolút kedvencem A meggyőző érvek és a Büszkeség és balítélet. És ne haragudjatok, hogy ezt mondom, de nekem az Értelem és érzelem tetszett a legkevésbé, őt követi A klastrom titka, A mansfieldi kastély és az Emma. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne zártam volna a szívembe a hősnőket. Mindegyik kötet remek olvasmányélmény volt és hihetetlenül boldog vagyok, hogy sikerült sorra kerítenem mindegyiket. No de, mielőtt teljesen elveszíteném a fonalat inkább vissza is térek az eredeti tárgyhoz, A klastrom titka című kötethez. 

A klastrom titka egy igazán kedves és szerethető történet egy igazi austeni "antihősnővel", aki a gótikus regények rabja, így olykor elragadja őt a képzelete.

Nagyon érdekes, hiszen tulajdonképpen szinte semmi egetrengető, vagy óriási dolog nem történik a cselekményben, mégsem unatkoztam egy másodpercig sem. Teljesen elvarázsolt a 19. század ezen szelete; Bath és a Northanger-i klastrom teljesen levett a lábamról. Már nem kellene meglepődnöm ezen, de Jane Austen mindig elvarázsol. Imádtam a kissé ironikus és szarkasztikus humorát. Szerettem, ahogy beleszőtte regényébe a gótikus történeteket. Austen ugyan bátorít minket az olvasásra, de óva int minket attól, hogy a képzelőerőnk elhatalmasodjon rajtunk. A korabeli társadalmi leírások, a jellemábrázolások zseniálisak. A társasági élet is nagyon érdekesen jelenik meg a regényben. Jane Austen tökéletesen bemutatja a vidéki életet és az ezzel kapcsolatos elfoglaltságokat. Szerettem olvasni Bath városáról és arról, hogy a pihenés alatt milyen módon kapcsolódtak ki az odalátogatók.
Kifejezetten szerettem az írónő narrációját és folyamatos kiszólásait. Bár úgy érzem, hogy abszolút érezhető, hogy ez az írónő első regénye (bár ahogy fentebb írtam, jóval később, csak a halála után jelent meg), de ez semmit sem von le az élvezeti faktorból. 

A szereplők igazán érdekesek és sokszínűek.Catherine egy rendkívül kedves és naiv karakter, aki Jane Austen többi hősnőjéhez viszonyítva talán egy kissé egyszerű és középszerű. A báját azonban pontosan ez a középszerűsége adja és talán az, hogy könyvmolyként könnyen tudunk azonosulni vele. Biztosan veletek is előfordult már, hogy egy-egy könyv elolvasása olyan mély és erős nyomokat hagyott bennetek, hogy az a mindennapjaitokra is hatással volt. Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal, hogy  még mindig várom a levelemet a Roxfortból és talán már ti is elképzeltétek, hogy egy általatok szeretett fantasy világban találjátok magatokat. Catherine az én szememben pontosan ugyanilyan álmodozó könyvmoly volt, aki olykor nehezen tudta elválasztani a képzeletet a valóságtól. A regények olyan mély nyomokat hagytak benne, hogy azok óhatatlanul is alakították a világnézetét és gondolkodását. Olykor túlságosan elragadta őt a képzelete, ez pedig nem egyszer bajba sodorta őt. Catherine ugyan nem rendelkezik túlságosan sok élettapasztalattal, de vitathatatlanul jószándékú és kedves karakter, aki általában mindig a legjobbat feltételezi másokról. Az olvasó már néha fogja a fejét, hogy még mindig nem veszi észre, hogy milyen emberek is veszik őt körbe, de ez is csak azt bizonyítja, hogy ő annyira jó, hogy egyszerűen meg sem fordul a fejében, hogy valaki rossz szándékú legyen. 
Ahogy haladunk azonban előre, a fiatal lány egyre jobban megérti az emberek természetét és egyre inkább megtapasztalja a zord valóságot. Rájön arra, hogy az élet olykor bonyolultabb, mint a regények lapjain és arra, hogy nem mindenki viselkedik egyenesen és őszintén. Olykor az emberek hazudnak, kétszínűek és nem mindenkinek egyezik az erkölcsi normája az övével. Szerettem látni a fiatal lány fejlődését és természetesen az utolsó  másodpercig drukkoltam, hogy végül révbe érjen. 
A regényben megjelenik bátyja, James is, aki bár idősebb nála, de naivságban nem marad el testvérétől. 

Az első pillanattól kezdve éreztem, hogy Catherine és Henry Tilney nagyszerű párost alkotnának. Gondolkodásmódjuk hasonló, csupán annyi a különbség kettejük között, hogy Henry kicsit életrevalóbb karakter és könnyebben felismeri mások szándékait. Szarkasztikus stílusa miatt nagy kedvenc lett számomra, szerettem nagyon a megnyilvánulásait. 
Isabella Thorpe tulajdonképpen Catherine tökéletes ellenpólusa. Egy igazán csinos és manipulatív leányzó, akinek az egyetlen célja, hogy vagyonos férjet találjon. Mivel mindenkinek azt mondja, amit az illető hallani szeretne, így rendkívül népszerű. Catherine és bátyja is azonnal a szívébe zárja. Nagyon ellenszenves karakter, az első pillanattól kezdve őszintén bíztam benne, hogy Catherine meglátja végül igaz valóját. Megismerjük még Eleanor Tilney karakterét, aki sokkal megbízhatóbb és őszintébb barátnak bizonyul. 

A kötet tulajdonképpen egy igazi felnövés történet. Hiszen Catherine szép lassan rájön arra, hogy olykor féken kell tartani a fantáziáját. Megtanulja kezelni a különböző élethelyzeteket és szép lassan felismeri az emberek igaz valóját. Ahogy haladunk előre, úgy válik egyre magabiztosabbá és erősebbé. Végül pedig rálép a boldogsághoz vezető útra. 

Nagyon imádtam ezt a csodálatos kiadást, biztos vagyok benne, hogy kiemelt helye lesz a kötetnek a polcomon. Imádom, hogy milyen szépen mutatnak a Jane Austen regények együtt és nagy lelkesedéssel várom, hogy az Örök kedvencek sorozat milyen regénnyel örvendeztet minket legközelebb. 

Összességében tetszett Jane Austen A klastrom titka című regénye, de az életművet tekintve nem sikerült dobogós helyet elérnie nálam. Kellemes olvasmány volt és bár szerettem a kötet hangulatát, néha kifejezetten idegesítettek a szereplők. Egyértelmű kedvenc karaktert ugyan nem tudok választani, de Henry és Catherine karakterét is a szívembe zártam. Hihetetlenül boldog vagyok, hogy végre sorra kerítettem Austen ezen művét is, és végre elmondhatom magamról, hogy olvastam a regényeit (legalábbis azokat, amelyeket a bejegyzésem elején felsoroltam). Ha szeretitek Jane Austen munkásságát akkor semmiképpen se hagyjátok ki A klastrom titkát sem. Ha pedig most kezdtek ismerkedni a regényeivel, akkor bátran ajánlom ezt az írását kezdésnek. Olvassátok, szeressétek!

Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Northanger_Abbey
https://hu.wikipedia.org/wiki/Jane_Austen

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A klastrom című kötet jelentős része Bath városában játszódik, így ebben a játékban erre a városra koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy hozzá kapcsolódó kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ. 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS
Bath városát az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. No de melyik évben?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

09.08.: Csak olvass!
09.10.: Szembetűnő
09.12.: Könyv és más
09.14.: Spirit Bliss Sárga könyves út

2023. augusztus 25., péntek

Sarah Adams: Gyakorlat ​teszi a mestert + Nyereményjáték


Sziasztok!

„Lehet, hogy nem az a lényeg, hogy tökéletes legyen a szerelem - talán épp elég, ha igaz.”
Sarah Adams a Ha Rómában jársz után ismét a Kentucky álambéli Rome-ba kalauzolja olvasóit, hogy egy újabb szellemes romkommal rabolja el a szívüket.

Annie Walker a tökéletesen hozzáillő partnert keresi. De a kentuckyi Rome-ban nehezebb megtalálni, mint hitte. Ez nem nagyváros, mindenki mindenkit ismer, napról napra szűkül a kör, hogy kivel lehet randizni. A fülébe jut, az utolsó férfi, akivel randizott, azt mondta rá: hihetetlenül unalmas.
Annie kezdi elhinni, hogy vele van gond. Flörtölni akarásre vágyik, allűröket akar felvenni, mint a romantikus filmek női főszereplői. Eszébe jut, talán korrepetálásra szorul.
Will testőrként dolgozik, tetovált, és hihetetlenül jóképű - ideiglenesen tartózkodik Rome-ban, és egyetlen célt tart szem előtt: hogy ne keveredjen bele érzelmi természetű ügyekbe. Annie arra kéri, segítsen neki, hogy megtalálja az álompasit, és Willnek nincs szíve visszautasítani a nő kérését.
A barátság határvonalai veszélyesen kezdenek elmosódni, és Annie megérti, lehet, hogy nem az a lényeg, hogy tökéletes legyen a szerelem - talán épp elég, ha igaz.

Ha egy ideje követitek már a blogomat, akkor tudjátok, hogy a romkomok a gyengéim, abszolút a guilty pleasure kategória nálam, egyszerűen imádom őket nézni. Ezek azok a típusú filmek, amiket a lányok nem azért néznek, mert komoly filmesztétikai és filmművészeti értékeket várnak az alkotástól, hanem egyszerűen csak simogatja az ember lelkét a történet. Alapjáraton nem vagyok egy tipikus romantika rajongó (bár igen, ha megnézitek a moly oldalamat, akkor ott virítana a romantikarajongó pecsét), inkább a szomorkásabb, drámaibb romantikus írásokat kedvelem. Szeretem, amikor összetöri a szívemet egy kötet. Jobban szeretek sírni a könyveken, mint nevetni rajtuk. Az utóbbi időben azonban egyre többször vetődök ki a komfortzónámból és egyre több chicklit, vagy romkom típusú regényt is olvasok. Egyrészről szeretem magam minél több műfajban képviseltetni, másrészről pedig tudatosan is terelem magam ebbe az irányba. Igyekszem olykor vidámabb és könnyedebb történetekkel is körbevenni magam. Nagyjából fél éve találkoztam először Sarah Adams nevével, amikor elolvastam a Ha Rómában jársz című regényét. Igazán üde élmény volt számomra a kötet és nagyon megkedveltem az írónő munkásságát így hihetetlenül lelkes lettem, mikor megláttam, hogy visszatérhetek a Kentucky-beli Rome városkába. 

A Gyakorlat teszi a mestert című kötet egy igazán kedves és szórakoztató romantikus történet, melynek a középpontjában az áll, hogy az embernek képesnek kell lennie arra, hogy kiálljon önmagáért és megmutassa az igaz valóját a világnak. Hogy nem szabad begubóznunk a kis világunkba, ki kell lépni a komfortzónánkból, mert a legnagyszerűbb dolgok olykor váratlanul toppannak az életünkbe. 

A romantikus könyveket soha nem azért olvassa az ember, mert világmegváltó történetet vár tőle. Valószínűleg a Ha Rómában jársz sem tökéletes, én mégis kifejezetten kedveltem. Az ilyen regények olvasása közben általában mindannyian tisztában vagyunk a végkifejlettel, ezért általában az addig megtett út az, ami izgalmakkal szolgálhat. Ugyan a cselekmény és a csavarok is kiszámíthatók de ez engem egy másodpercig sem zavart, szórakoztató és kedves olvasmányélménynek bizonyult. Annie és Will jó kis párosnak bizonyult. Az első pillanattól kezdve érezhető volt közöttük a kémia, én pedig minden idegszálammal annak drukkoltam, hogy végre egymásra találjanak. 

Annie karakterét már a Ha Rómában jársz című kötetben megszerettem, a kissé interaktív fiatal lányt. Tudtam, hogy sokkal több minden van benne, mint ami elsőre látszik. Hihetetlenül örültem, hogy ebben a kötetben megismerhettük jobban a karakterét. Annie világ életében másokat helyezett előtérbe. A szülei meghaltak, amikor 3 éves volt, így azzal segített a legtöbbet a családjának, ha mindenki kedves és mosolygós hugicája volt. Nem panaszkodott, inkább mindenki támaszává vált és szép lassan háttérbe szorította önmagát. De a kislány felnőtt, a testvérei pedig még mindig egy gyámoltalan kis virágszálnak látják őt. Sokat viccelődnek a vélt, vagy valós erkölcsösségén, ami számára egyre terhesebbé vált. Kicsit amúgy Mulan - Tükörkép című dalának néhány sora jutott róla eszembe: "Miért van,hogy lelkemben más él,mint testemben. Tükrömből nem az néz rám,ki bennem él." Valahogy Annie is így érezhette magát. Megrekedt az elvárások ingoványos talaján és képtelen volt arra, hogy kilépjen a komfortzónájából. 
De valahogy ugyanaz jellemző Willre is. A fiatal testőr, is teljesen más, mint ahogy az ember elsőre gondolná. Igaz a kisváros kotnyeles lakói azt is el tudnák róla képzelni, hogy drogot készít a hotel egyik szobájában. De a rosszfiús külső igenis érző szívet takar. A múltja nagyban meghatározza a jelenét, a kérdés pedig az, hogy vajon hagyja-e hogy a jövőjére is hatással legyen. Vajon képes lesz-e arra, hogy legyőzze a démonait, vagy továbbra is menekülni fog az érzelmek elől. 
Imádtam a párosukat, az első pillanattól kezdve oda meg vissza voltam a történetért. Amikor Amelia felvetette a gondolatot, hogy Will lehetne Annie személyes randitanácsadója, már tudtam, hogy ez egy remek történet lesz és szerencsére egy kicsit sem kellett csalódnom. 

Már a Ha Rómában jársz című kötet is tetszett, de a Gyakorlat teszi a mestert még ennél jobban is elvarázsolt. A kisvárosi környezet hozta a kellően kotnyeles és imádnivaló hangulatát. A városi tanács pedig tiszta Gilmore Girls hangulatot árasztott. Most jutott amúgy eszembe, hogy az előző kötetből megismert Noah tiszta Luke karakter, csak nem kávézó, hanem egy pitebolt tulajdonosa. Jó volt nagyon hogy a régi kedves karaktereink is visszatértek. Amelia és Noah karaktere üde színfolt volt a regényben, de bevallom nagyon bízom abban, hogy a következő történet Maddie-re koncentrál már, és nem lepne meg, ha egy már megismert férfi szereplő lenne mellette a másik központi karakter. Imádnám szerintem azt a kötetet is. 

A Gyakorlat teszi a mestert egy igazi könnyed olvasmány, imádtam az olvasás minden egyes másodpercét. Tökéletesen kikapcsolt, sokszor megnevettetett. A két főszereplő évődése zseniális volt. Bár Will is egy remek karakter, de ezúttal Anniet zártam igazán a szívembe. Az introvertált könyvmoly lelkével nagyon tudtam azonosulni, bár engem nem szórakoztatnak annyira a kalózos erotikus regények, mint őt. 

Összességében én csak ajánlani tudom mindenkinek a Gyakorlat teszi a mestert című kötetet. Egy igazán szerethető olvasmány, ami hihetetlenül jólesett most a kis lelkemnek. Ha film lenne belőle, én bármikor megnézném ,de addig is igyekszem minél több embernek ajánlani. A Ha Rómában jársz után szinte kötelező olvasmány. Ha azonban még nem olvastátok az írónő másik Rómában játszódó könyvét, akkor azt javaslom, hogy először inkább azt kerítsétek sorra, mert azért ha lazán, de azért mégiscsak összefügg a két kötet egymással. Igazából csak jót tudok mondani erről a regényről, szóval bátran adjatok neki esélyt. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani blogturnénk minden állomásán egy-egy virág nevének betűit találjátok összekeverve, a feladat azok helyes sorrendbe rendezése. A válaszokat a rafflecopter megfelelő dobozába beírva várjuk.
(Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

NÉV
aaaóbbrzs

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

08.23. – Angelika blogja
08.25. – Csak olvass!
08.27. – Hagyjatok! Olvasok!
08.29. – Fanni’s Library

2023. július 29., szombat

Ali Hazelwood: Utálom, ​hogy szeretlek + Nyereményjáték

Sziasztok!

Ali Hazelwood ezúttal három történettel kedveskedik magyar olvasóinak! A nemrég megjelent, Utálom, hogy szeretlek című kötetben három zseniális mérnöknőről olvashatunk, akik igyekeznek helytállni a munkájukban, és legnagyobb meglepetésükre váratlanul rájuk talál a szerelem is. Tartsatok bloggereinkkel, és ismerkedjetek meg Marával, Sadievel és Hannahval, de ne felejtsetek el játszani se, hiszen a Maxim kiadó jóvoltából egy szerencsés olvasónk a turné végén megnyeri a könyvet!

Mara, ​Sadie és Hannah elsősorban barátnők és főleg kutatók. Bár tudományterületük a világ más-más szegletébe szólítja őket, mindhárman egyetértenek az egyetemes igazsággal: az ellentétek vonzzák, a riválisok pedig tűzbe hozzák egymást…

Egy FEDÉL ALATT
Környezetmérnökként Mara mindent tud az ökoszisztémák érzékeny egyensúlyáról: egyensúlyra van hozzájuk szükség. És hogy senki ne nyúljon a termosztáthoz. És senki ne lopja el a másik kajáját. Valamint más szabályokra is, amikről Liamnek, a lakótársának és egyben alávaló, nagy olajcégnél dolgozó jogásznak fogalma sincs.
Két EMELET KÖZÖTT

Mérnökként logikusan gondolkodva Sadie tudja, hogy elvileg hidakat kellene építenie. Viszont a STEM tudományos világában dolgozó nőként azt is tudja, hogy a körülmények változhatnak, és amikor az ember órákra bent ragad egy parányi New York-i liftben azzal a férfival, aki összetörte a szívét, joga van porig égetni azt az izmos, szőke hidat.

FagyPONT ALATT
Ian sok minden Hannah számára: gonosztevő, aki megpróbálta megvétózni az expedícióját, és tönkretenni a karrierjét; istenien szörnyű álmainak főszereplője… de hős sosem volt. Fagyos szíve azonban felolvad, amikor sebesülten és elhagyatottan fekszik az Északi-sark egyik távoli kutatóállomásán, és csak régi riválisa hajlandó elindulni a veszélyes mentőakcióra.

Ali Hazelwood neve már nem volt ismeretlen számomra, hiszen eddig minden magyarul megjelent könyvét olvastam. Összességében kedvelem az írónő munkásságát és imádom a STEM tudományos világ ihlette írásait, ugyanakkor újra és újra megfogalmazódik bennem az a kérdés, hogy vajon meddig tud érdekes maradni. 

Az Utálom, hogy szeretlek című kötetben három rövidebb történet kapott helyett. A főszereplők Mara, ​Sadie és Hannah, akik az egyetemen barátkoztak össze és lettek legjobb barátnők. Fiatal kutatóként mindannyian szembesültek a nőket érintő előítéletekkel a tudományos világban. Ugyan a munkájuk miatt messze élnek egymástól, mégis igyekeznek a lehetőségeik szerint tartani a kapcsolatot. A három írást tulajdonképpen az ő személyük köti össze.

A történetek legnagyobb varázsa nemcsak a szereplők közötti kémiában és a történetek abszurdságában rejlik, hanem abban is, hogy hihetetlenül fontos témákat is érint regényében az írónő. Bár sokan legyintenek, amikor a téma szóba kerül, de nőként sokszor nehezebb érvényesülni a világban. Ez azokon a területeken, ahol több férfi van, hatványozottan is igaz. Az emberek olykor hajlamosak lebecsülni a nőket, nem ritka, hogy gyengébbnek tartják őket és sokan úgy érzik, hogy képtelenek megütni egy bizonyos szintet. Persze most biztosan vannak, akik legyintenek egyet és azt mondják, hogy ez valamilyen feminista hiszti duma, de higgyétek el, rendkívül nehéz a tudományos világban érvényesülni nőként. 

A három novella cselekménye bár rendkívül kiszámítható, de egyáltalán nem untam egy másodpercig sem. A romantikus könyveket soha nem azért olvassa az ember, mert világmegváltó történetet vár tőle. Az ilyen regények olvasása közben általában mindannyian tisztában vagyunk a cselekmény végkifejletével, ezért általában az addig megtett út az, ami izgalmakkal szolgálhat. Valószínűleg jó döntés volt részemről, hogy a könyvet három napig olvastam, így mindegyik napra egy novella jutott. Ráadásul párhuzamosan egy másik könyvet is olvastamm, így aztán kevésbé éreztem, hogy újra és újra ugyanazt a történetet olvasom el. Azt hiszem, hogy Ali Hazelwood összes magyarul megjelent műveinek cselekményét le lehet így érni: A friss doktoris lány, elkezd dolgozni egy munkahelyen. A fiú, akivel összekeveredik elsőre furcsának tűnik, zárkózott és a lány meg van róla győződve, hogy amúgy utálja. Igen, utálja...azért vesz mély levegőt a haja közelében, mert büdösnek tartja, nem azért mert beleszippant még egyszer, hogy tovább érezhesse a jó illatot. Félreértik egymást, haragban lesznek, majd aztán összejönnek. Éééés ennyi. Igazából ennél többet ez a három novella sem adott, és bár olyan volt, mintha olvastam volna már ilyesmit, ez engem valahogy mégsem tudott zavarni. 

Egy FEDÉL ALATT

Ez volt az első novella, és bevallom, nekem ez tetszett a három közül a legkevésbé. Az alapszituáció igazán érdekes volt. Van Netflixen egy film Love in the Villa (Nem várt találkozás), aminek pont ugyanez az alapja. Két idegen osztozik egy lakáson, és közben állandóan szívatják a másik felet, hogy az feladja és elköltözzön. Szeretem az ilyen jellegű bonyodalmakat, szóval nagyon lelkesen álltam neki az olvasásnak. De aztán bevallom, engem valahogy végig idegesített engem Mara viselkedése. Ez a kevéske oldal nem volt elég arra, hogy megkedveljem. Nem éreztem, hogy mélysége lenne a karakterének, így igazából szimpatizálni sem tudtam vele. Liam egy helyes fiú, igazából pont olyan, mint minden Ali Hazelwood férfi karakter. Morcos, de ha az ember jobban megismeri aranyból van a szíve. Ha külün kellene pontoznom a novellákat, az ő történetük kapná a legkevesebb csillagot. Ugyanakkor imádtam bónuszfejezet hozzájuk kapcsolódó részét. A történet kissé in medias resként indul, majd ezt követően megismerhetjük az előtte levő fél év eseményeit. 

Két EMELET KÖZÖTT

Ez volt az egyik kedvenc novellám (igen tudom, nem nehéz ezt mondanom, mert összesen három darab volt csak). Nagyon jól állt neki a Trapped Together trope, melynek az alapja, hogy két karakter valamilyen külső tényező hatására kvázi csapdába esik és így össze lesznek zárva. Klasszikus példája az elromlott lift, itt is ez adja a cselekmény vázát. Tulajdonképpen két szálon fut a történetük. A jelenben Sadie és Erik a liftbe vannak ragadva és a lány érezhetően nem boldog emiatt. Élesen elhatárolódik a fiútól, aki ezt nem igazán tudja mire vélni. A másik idősíkon pedig láthatjuk, hogy mi vezethetett odáig, hogy Sadie ennyire utálni kezdje Eriket. Tetszett, hogy az esetükben nem abból adódott a félreértés, hogy bénán olvastak a jelekben, hanem igenis volt alapja a dolognak. Igaz, ha kommunikálta volna, akkor könnyen kiderült volna  félreértés, de így sem volt rossz. Minden jó, ha jó a vége. 

FagyPONT ALATT

A lányok közül talán Hannah volt a legérdekesebb karakter. Az ő személyiségéről sokat megtudhatunk, így közelebb is kerül az olvasóhoz. Szerettem, hogy vannak mélységei, az ő esetében egyértelmű karakterfejlődésről is beszélhetünk. Ha választanom kéne, hogy kinek a történetéből olvasnék el egy egész könyvet, akkor valószínűleg Hannah és Ian történetét választanám. Érdekes és izgalmas volt a történet, az abszolút kedvencem az egész novelláskötetből. Még úgy is, ha maga a konfliktus és a fő problémaforrás erősen hajaz a második novellára. 

Összességében Ali Hazelwood hozta a szokásos formáját, a novelláskötet is nagyon érdekes és szerethető, ugyanakkor nem tudnám azt mondani, hogy valami újat mutatott számomra. Kicsit aggódom hogy vajon meddig tud még érdekes maradni számomra, de jelen könyv esetében egy másodpercig sem untam az olvasást. Kellemes nyári olvasmányélmény volt, az egyszerűsége miatt akár a strandra is kiváló társ lehet. Ha még nem olvastam volna semmit az írónőtől, akkor biztos vagyok benne, hogy imádtam volna. A kedvem és a lelkesedésem viszont töretlen, tuti hogy a következő magyarul megjelenő könyvét is sorra fogom keríteni. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

 

Nyereményjáték

Ali Hazelwood három okos, tanult nő lelkének rejtelmeibe vezeti az olvasót, akik igyekeznek helyt állni a főleg férfiak által uralt tudományos szakmában. Emiatt játékunk se lehet mással kapcsolatos, mint hozzájuk hasonló, korszakalkotó nőkkel. A rövid leírások alapján találjátok ki, hogy kiről van szó, és a nevét írjátok be a rafflecopter dobozba!
(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

LEÍRÁS
1965-ben elnyerte "Az év legjobb statikusa" címet azért a különleges alapozási módszerért, amelyet a Hudson folyó partján épülő toronyházak építéséhez fejlesztett ki.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

07/29 - Csak olvass!
08/01 - Deszy könyvajánlója 
08/04 - Hagyjatok! Olvasok! - borítómustra
08/07 - Hagyjatok! Olvasok! 
08/10  - Sorok között
08/13 - Dreamworld

2023. július 24., hétfő

E. M. Forster: Szoba ​kilátással + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyvek egy talán méltatlanul elfeledett klasszikust hozott el a magyar olvasóknak új köntösben, s Blogturné Klub három bloggere vállalkozott arra, hogy veletek együtt újra felfedezze E.M. Forster regényét. Tartsatok velünk, ismerjük meg Lucy Honeychurch történetét! A turnéval tartva pedig - ahogy lenni szokott - megnyerhetitek a kötet egy példányát.

"Ezt a könyvet ajánljuk Jane Austen és Louisa May Alcott szerelmeseinek a méltatlanul elfeledett rokon lélek E. M. Forstertől."
Lucy Honeychurch egy jómódú angol család lányaként éli unalmas hétköznapjait, mígnem nagynénjével, Charlotte-tal ellátogatnak Firenzébe. Addigi eseménytelen élete kibillen az egyensúlyából, amikor a Bertolini panzióban, ahol a szobájából pompás kilátás ugyan nem tárul elé, de megismerkedik az extravagáns Eleanor Lavish regényíróval, Mr. Beebe lelkésszel, a kíváncsi Mr. Emersonnal, illetve szenvedélyes és különc fiával, George-dzsal.
Lucy és George kalandosan szövődő románca még mielőtt elkezdődhetne, véget is ér, mert a lány hazautazik. Otthon viszont azon kapja magát, hogy az intenzív, különleges olaszországi út után az Edward korabeli Anglia szürkének és örömtelennek bizonyul számára.
Amikor Cecil, a fölényeskedő és sznob fiatalember eljegyzi Lucyt, a jövendőbeli fiatalasszony kitartóan tűri vőlegénye viselkedését, míg egy nap George újra felbukkan, és sikeresen Lucy közelébe férkőzik, azonban a lány maga elől is titkolja valódi érzelmeit…

Mindig is szerettem az angol irodalmat, E.M. Forster neve pedig természetesen nem ismeretlen számomra. A munkásságát azonban még nem igazán ismertem, így mikor megláttam, hogy a Szoba kilátással egy új, vibráló rózsaszín kiadásban jelenik meg, egy másodpercig sem tétováztam, azonnal a kívánságlistámra pakoltam a kötetet. A fülszöveg érdekesnek tűnt, az pedig, hogy Jane Austen és Louisa May Alcott szerelmeseinek ajánlják csak tovább fokozta az elvárásaimat. 

A Szoba kilátással egy 1908-ban megjelent regény, mely egy fiatal nőről szól, az angliai Edward-korszakban Olaszországban és Angliában játszódó történet egyszerre romantikus és humoros kritika az angol társadalomról a 20. század elején.

A könyv egyik legnagyobb erőssége a társadalmi korrajz. E.M. Forster érdekes és izgalmas karaktereket vonultat fel regényében, akik nagyon jól bemutatják a korabeli vidéki arisztokrácia viselkedését és azt az attitűdöt, ahogy egyesek viseltetnek mások iránt, ha nem tartják megfelelőnek a társadalmi státuszukat és, vagy a viselkedésmódjukat. 
Vannak, akik rendkívül gőgösen viselkednek, az alacsonyabb rangúakat lenézik még akkor is, ha közben a nevükön kívül semmi mást nem tudnak már felmutatni. Mások folyton szenvednek, vélt, vagy valós igazságtalanságokon puffognak, az egyetlen gyógyír számukra pedig a figyelem. Vannak, akik borzasztóan viselkednek, a rangért bármire képesek a behízelgő modorukkal, még mások csendesen szemlélik az eseményeket. Persze szerencsére rengeteg szerethető és szimpatikus karaktert is megismerhetünk, így tényleg elmondhatjuk, hogy a jellemek sokszínűsége terén abszolút nincs hiány.

Érdekes volt látni, hogy mennyire merev az arisztokrácia viselkedése. Talán az olasz út mutatta be legjobban a különbséget az emberek között. Legyen szó kirándulásról, a Santa Croce látogatásáról és az egyes művészeti alkotások befogadásáról, vagy egy egyszerű szoba csere és ablaknyitás kérdésről. Furcsa és fárasztó volt még olvasni is ezeket az abszurd ellentéteket és azt, hogy egyesek számára mennyire fontos volt a formalitás kérdése még akkor is, ha az szemben állt a józan paraszti ésszel. Mesterkélt és modoros volt egyes szereplők viselkedése, én bevallom, olykor még a szememet is forgattam annyira nehezen viseltem ezt. 

Érdekes volt látni, az egyes párbeszédeket, Lucy vívódását, vagy Cecil és George viselkedését. Azonban sajnos nem kerültek közel hozzám a karakterek. Végig úgy éreztem, mintha kartávolságban állnának tőlem. Igyekeztem magamhoz ölelni őket, de végül távoli ismerősként váltunk el egymástól. Vitathatatlan, hogy Lucy komoly fejlődésen megy keresztül, érdekes volt látni, hogy miként nyílt ki és jutott el arra a felismerésre, hogy mi is lenne a jó számára. 
A fiatal lány láthatóan és érezhetően más volt, mint a többiek. Láthatóan a szigorú társadalmi normák fullasztóan hatottak rá. Egyre kevésbé találta a helyét az adott milliőben. Olaszország jó hatással volt rá elkezdett kinyílni, de visszatérve Angliában újra a megfelelési kényszere helyeződött előtérbe. 

Vele szemben áll George és Cecil, két fiatal férfiú, akikben talán annyi a közös, hogy mindketten oda vannak a lányért. Cecil egy klasszikus úrifiú, aki minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, ami a mai, modern nők számára megvető lehet. Elsőre úgy tűnhet talán, hogy a társat, egyenlő partnert keres, de szép lassan kiderül, hogy csak egy tipikus sznob, akinek erős elképzelése van arról, hogy hol is van a nő helye. Ezzel szemben George egy erősnek tűnő, mégis érzékeny lélek, aki szinte kivirágzik Lucy társaságában. Az arisztokrácia szemében azonban ő és az édesapja furcsa, idegen lény, így nagyon kevesen vannak róluk pozitív véleménnyel. Egyszerű, ámde kedves emberek, akik tisztában vannak a világ hibáival, így vélhetően az arisztokráciáról is megvan a maguk sajátos véleménye. Az ilyen emberek sokszor peremre kerültek, hiszen ez a réteg soha nem állhatta, ha esetleg bírálják őket. 

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább a visszafogott humora és érdekes társadalmi korrajza az, ami megragadja az olvasóját. Bár számomra sem Jane Austen, sem pedig Louisa May Alcott hangulatát nem idézte, mégis kár lett volna kihagyni. Nem bántam meg, hogy elolvastam, de bevallom, túlságosan mély nyomokat nem hagyott bennem. Az viszont simán benne van a pakliban, hogy megnézem az 1985-ös adaptációt. Meglestem a szereplőgárdát és hihetetlenül birizgálni kezdte a fantáziámat. El tudom képzelni, hogy filmvásznon érdekesebb lesz számomra a történet, mert úgy talán kevésbé lesz ennyire unalmas és vontatott a cselekmény. 

Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam ezt a regényt, hiszen fontosnak tartom, hogy egyre több és több klasszikus művet ismerjek meg. Ugyan E. M. Forster elsőre nem nyűgözött le, de abszolút nem zárkózom el a további műveitől. Ha szeretitek az ilyen jellegű regényeket, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a műnek. 

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A 19. századi angol irodalom bővelkedik a nők társadalmi helyét és jogait is firtató regényekben, melyek ügyesen csomagolva sok esetben öltöttek testet romantikus történetben. Mostani játékunkban ilyen könyveknek eredünk nyomába. Minden állomáson találtok egy-egy fülszöveg(részlet)et, a feladatotok pedig, hogy a szerzőt és a könyv címét is beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

FÜLSZÖVEG

Anne Elliot huszonhét éves korára már beletörődött, hogy körülményei a vénlányok sorsára kárhoztatják. Annak idején családja és barátai lebeszélték arról, hogy egy bizonytalan jövőjű, összeköttetések híján csak saját tehetségére utalt fiatal tengerésztiszt felesége legyen. Az egykori szerelmesek nyolc év után találkoznak ismét, véletlenül. Wentworth kapitány azóta fényes pályát futott be, meggazdagodott, s most, hogy a napóleoni háborúk befejeződtek, le akar telepedni, családot alapítani. Leendő feleségével szemben mindössze egy követelményt támaszt: bárki lehet – csak Anne Elliot nem…


a Rafflecopter giveaway

A turné menete

07.24. Csak olvass!

2023. június 30., péntek

Emily Henry: A ​könyvek szerelmesei + Nyereményjáték

Sziasztok!

Könyvek, szerelem és még több könyv!  Adj hozzá egy antihősnőt, egy morgós fickót, és máris megvan a nyerő recept a Central Könyvek legújabb romkomjához. Ha szeretnétek egy példányt a könyvből, akkor kövessétek blogturnénkat és vegyetek részt nyereményjátékunkban!

A ​romantikus komédia műfajának koronázatlan királynője harmadik regényében könyvrajongókról írt – könyvrajongóknak!
Egy nyár, két ellenlábas és egy cselekményfordulat, amit egyikük sem látott előre.
Nora Stephens élete a könyvek körül forog. Elolvasott mindent, ami elolvasható, ő maga viszont egyáltalán nem egy tipikus regényhős. Azaz nem hetyke, pimasz, merész csaj, nem laza, nyugis álomnő, és a legkevésbé sem cukorfalat. Hanem kőkemény irodalmi ügynök, aki legfeljebb az ügyfelei szemében hősnő.
És akinek a vadvirágos réten piknikezés, a jóképű vidéki doki, a deltás pultos vagy más hasonló figurák helyett Charlie Lastrát, a mogorva New York-i könyvszerkesztőt dobta a gép. Igazi cuki találkozás lehetne ez hős és hősnő között, ha nem futottak volna már össze többször New Yorkban, és a megismerkedésük nem lett volna híján mindennemű cukiságnak.
Nora jól tudja, hogy korántsem ideális regényhősnő, és Charlie is tisztában van vele, hogy nem ő a nagybetűs álomférfi. De miután újra és újra egymásba botlanak – a véletlenek olyan összjátéka folytán, amely cselekményszálat minden valamirevaló szerkesztő kukázna –, felfedeznek valamit, ami alapjaiban rengeti meg az önmagukról írt, gondosan megkomponált sztorijukat.

Ha egy ideje követitek már a blogomat, akkor tudjátok, hogy a romkomok a gyengéim, abszolút a guilty pleasure kategória nálam, egyszerűen imádom őket nézni és igazából most már olvasni is. Az ilyen jellegű történeteket a lányok  nem azért néznek,/olvasnak mert komoly filmesztétikai és magasirodalmi
értékeket várnak az alkotástól, hanem egyszerűen csak simogatja az ember lelkét a történet. 
Bennem például most tudatosult (a prológus elolvasása után), hogy IMÁDOM a kisvárosi románcokat. A kedvenc karácsonyi filmjeim és romantikus történeteim ezen a klisén nyugszanak, egyszerűen megunhatatlanok számomra. Mindegy, hogy férfi, vagy nő utazik az álmos kisvárosba, egyformán imádom mindkét változatot. Így még izgalmasabb volt olvasni Emily Henry regényét, hiszen bizonyos szempontból görbe tükröt állít az ilyen jellegű történeteknek. 

Emily Henry neve már nem volt ismeretlen számomra, sokszor szembejött velem, a magyar és külföldi oldalakon, de még egyik könyvét sem olvastam. A könyvek szeremeseinek leginkább a címe miatt adtam esélyt, mert szeretem az olyan történeteket, amelyeknek könyvmolyok a főszereplői. 
Óriási lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba és szerencsére egyáltalán nem bántam meg, hogy esélyt adtam ennek a kötetnek. Az az igazság, hogy nagyon tetszett. Egy igazi könnyed, romantikus regény, mely elvarázsolja az olvasóját. Tökéletes választás volt a szabadságom idejére. 
A cselekmény összességében nem bonyolult és kiszámítható, mégis minden másodpercét imádtam az olvasásnak. A karakterek nem egysíkúak, ahhoz képest, hogy egy romkomról van szó, igazán összetettek voltak. A könyvek szerelmesei egy tipikus chick lit könyv. Tudjátok, az a típus amikor nem kell gondolkodnod az eseményeken, csak kellemesen sodródsz az árral. A történet egyetlen célja a szórakoztatás, ezt a funkcióját pedig maximálisan betöltötte. A könyv teljesen lekötött, jókat mosolyogtam rajta, sőt bevallom, néha hangosan felnevettem. Emily Henry regénye nagyszerű választás egy kellemes kikapcsolódásra. A rengeteg könyves utalást pedig egyszerűen imádtam. 

Nem tudom ismeritek-e az Encanto című mesét, de Nora karakteréről nekem azonnal Luisa jutott eszembe. Ő énekli a Surface Pressure (Bírom én) című dalát. Ha hihetünk a pszichológiának, akkor a születési sorrend nagyban befolyásolja az ember személyiségt. Vegyük például az elsőszülötteket. A kutatások szerint a legidősebb gyerekek tulajdonképpen modellezik a szüleik viselkedését, ezért jogot formának arra, hogy irányítsák, kioktassák, tanítsák a kisebb testvérüket, illetve testvéreiket. Ebben az is megerősíti őket, hogy a szülők a második gyerek megszületése előtt felkészítik az idősebbet, hogy majdani testvérére vigyáznia kell, de a szülők sokszor már jó előre elmondják, számítanak majd a segítségére, közreműködésére a baba körül.A legidősebb gyerek könnyen válik perfekcionistává: mivel a szülőket mintázza, ő is ügyesen próbál csinálni mindent.  Szépen önteni a tejet, vonalon belül maradva színezni a színezőkönyvben. Nehezen viselik, ha valamiben hibáznak vagy kudarcot vallanak, és nehezen ismerik be, ha rosszul cselekedtek. Ráadásul az első gyerekkel foglalkoznak a legtöbbet a szülők, így nála korrigálnak valószínűleg a legtöbbet, ami kihat a gyerekre is. Így a legidősebb gyerekek sokszor perfekcionisták és úgy érzik, hogy az egész világ súlya az ő vállukat nyomja.
Nos, Nora karaktere pontosan ilyen. Egy feldolgozatlan trauma hatására az egész életét annak szenteli, hogy a testvéréről gondoskodjon. Bár Libby már felnőtt nő, Nora mégis kényszeresen meg akarja oldani a húga problémáit. Ha pedig nem kér a segítségéből, akkor csellel veszi ár őt, hogy elfogadja. A kapcsolatuk így bár jónak tűnik, mégis mindketten érzik, hogy valami nem az igazi közöttük. Libby ötlete nyomán a két testvér elutazik, ez pedig nemcsak a kapcsolatukra, hanem az egész életükre sorsdöntő hatással lesz. 

A cselekmény nagyon érdekes. Bár kiszámítható, mégis nagyon újszerű az egész. Emily Henry csavar a vidéki románc klisén, és fricskát mutat neki. A főszereplőpáros a legkisebb mértékben sem kisváros kompatibilis karakter, a jóisten is New York utcáira teremtette őket. Nora nem a tipikus romantikus hősnő. Inkább ő az, akit elhagynak a férfiak azért, hogy a klasszikus hősnők karjaiban találjanak menedéket. De ahogy az életben, úgy ebben a könyvben is igaz, hogy soha nem szabad a külső és az első benyomások alapján ítélni, hiszen egy emberben annyival több lapul, mint amit a felszínen látunk. Nora bár külsőre erős, magabiztos, kíméletlen cápának tűnik, de igazából tele van frusztrációval, és a viselkedése csak egyfajta páncél. Charlie pedig mindig is elvágyott a kisvárosból, egyszerűen nem találta a helyét és frusztrálta, hogy kilóg a közösségből. 
A két szereplő nagyszerű párost alkott, az első pillanattól kezdve szerettem az évődéseiket. Szórakoztató volt olvasni a párbeszédeiket. Bár mondhatjuk azt, hogy mindketten anti kisvárosi románc arcok, tökéletesen állt a karatereiknek ez a milliő. Vicces volt látni őket ebben az élethelyzetben. Az első pillanattól kezdve drukkoltam nekik és bár a vége előtt legalább 100 oldallal tisztában voltam a tökéletes megoldással a problmájukra, mégsem zavart a "szenvedésük". 

Emily Henry rengeteg kisváros románc klisét felvonultatott. Legyen szó a helyi kisvállalkozás megmentéséről, a valószerűtlenül tökéletes álompasiról, a csillagnézésről, vagy a romantikus táncikálásról, valahogy minden jól működött a történetben még úgy is, hogy a szereplők abszolút anti romkom arcok voltak. Szerettem, ahogy az írónő mozgatta a szálakat.Jó volt látni azt is, hogy a szereplők fejlődésen mentek keresztül. Összességben tényleg jó kis olvasmány volt. 
Mindenesetre egy biztos, innentől kezdve más szemmel nézek majd azokra a karakterekre, akikre a Jégkirálynő jelző van aggatva és akik kíméletlennek és elhagyhatónak vannak feltüntetve. Azt hiszem, hogy mostantól ilyen sorsot álmodok majd mindannyiuknak.

Ha szeretitek Emily Henry munkásságát, akkor semmikképen se hagyjátok ki A könyvek szerelmeseit, ha pedig eddig ti sem olvastatok tőle semmit, akkor mindenképpen ajánlom, hogy adjatok egy esélyt a legújabb, magyarul megjelent regényének. Egy igazán kedves és szerethető történet, tökéletes választás nyárra, vagy  csak úgy, ha egy laza kötetre vágyunk. Csak ajánlani tudom nektek, olvassátok szeressétek!

Forrás:https://femina.hu/gyerek/szuletesi-sorrend-hatasa/

Értékelés: 5/4,5

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. A honlapon pedig bele is olvashatsz a történetbe. 
 

Nyereményjáték

Nyereményjátékünkban a Central Könyvek kiadványai között mazsolázunk. A turné minden állomásán egy szerző nevét találjátok, a feladatotok pedig az, hogy a rafflecopter megfelelő dobozába írjatok egy könyvcímet, mely a szerzőtől a kiadó gondozásában jelent meg.
Az értesítő levél megküldése után a nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

SZERZŐ NEVE
Sarah Penner

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

06.23 - Könyvvilág
06.30 - Csak olvass
07.02 - KönyvParfé
07.03 - Fanni’s Library
07.04 - Hagyjatok! Olvasok!
07.05 - Zakkant olvas
07.06 - Veronika’s Reader Feeder
07.08 - Olvasónapló
07.09 - A Szofisztikált Macska
07.10 - Szembetűnő

2023. június 4., vasárnap

K. A. Tucker: Wild ​at Heart – Vad szívvel (Az egyszerű Vadon 2.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg Az egyszerű Vadon sorozat második részeként a Wild at Heart - Vad szívvel regény K.A. Tucker tollából. Végre tanúi lehetünk Calla és Jonah fészekrakásának az alaszkai vadon közepén, ahol minden feltétel adott egy közös vállalkozás beindításához. De vajon minden nehézséget átvészel a szerelmük? Tartsatok velünk, és a játékunk megfejtésével akár meg is nyerhetitek a könyv egy példányát. 

Calla Fletcher új emberként tér vissza Torontóba, nehezen találja a helyét, és még mindig borzasztóan szerelmes a goromba bozótpilótába, akit maga mögött hagyott. Amikor Jonah felbukkan az ajtajában egy visszautasíthatatlan ajánlattal, rászánja magát, hogy sietve visszatérjen Alaszkába, és együtt belevágjanak izgalmas jövőjükbe.
De Calla hamarosan megtanulja, hogy a legjobb szándék is vezethet be nem tartott ígéretekhez, és kemény ára van a kompromisszumnak – egy belső-alaszkai rönkház éppolyan elszigetelt tud lenni, mint a nyugati tundra világa.
Mialatt Jonah többet tartózkodik távol, mint otthon, Calla egyik szomszédja elhatározza, hogy igazi alaszkaivá neveli őt, a másik szomszédja viszont nagyobb eséllyel fog rá puskát, mint hogy a segítségére siessen. Calla mindeközben keresi a saját útját. A bóklászó vadak világában folyamatosan résen kell lennie, és nem csupán a hideg, sötét, téli hónapokat jellemzik zord körülmények; időnként még a saját ajtaján kilépni is rémisztő.
Vajon milyen sorsra jut végül?

Az egyszerű Vadon című könyvet még két éve olvastam, és nagyon megkedveltem Calla és Jonah történetét. Kapcsolatuk nem indult zökkenőmentesen, igazából két szó jutott anno róluk eszembe: büszkeség és balítélet. Mindketten túl gyorsan ítélkeztek és képtelenek voltak meglátni a másik igaz valóját. Sokkal egyszerűbb volt a cinikus megjegyzések, évődések mögé rejtőzni, mint beismerni, hogy egy kicsit is szimpatizálnak egymással. Egy idő után azonban megtört a jég és szép fokozatosan egymásra találtak. A második rész pedig pontosan ott folytatódik, ahol az előző véget ért. 

A Vad szívvel című regény egy igazán szerethető történet arról, hogy milyen nehéz is tud lenni, amikor két ember közösen kezd el életet építeni. Hogy milyen bonyolult tud lenni, ha két teljesen más ember úgy dönt, hogy közös otthont teremtenek és milyen nehézségekkel járhat az összecsiszolódás. Vajon  kudarcra van ítélve a vállalkozásuk, vagy képes egy igazi "vadember" és egy nagyvárosi lány kompromisszumot kötni a boldogság érdekében? Képes lesz Calla otthon érezni magát Alaszkában és megtalálja a helyét egy olyan vidéken, ami nem is állhatna messzebb a karakterétől?

Ami igazán tetszett, hogy K. A. Tucker nem finomkodott. Nem csomagolta vattacukorfelhőbe a két fiatal közös életének problémáit. Nem rószaszín szemüvegen keresztül követhetjük végig Calla és Jonah kapcsolatának következő szintjét, sokkal inkább egy igazi és életszagú történetet kaptunk. Összeköltözni soha nem egyszerű, egy óriási elköteleződés ez mindkét fél számára. Ez csak akkor működhet, ha mindketten közös nevezőre jutnak az egyes kérdések során és egyik fel sem érzi úgy, hogy fel kell adnia az életét a boldogságukért. Folyamatosan csiszolódni kell. Ez persze nem azt jelenti, hogy az ember feladja önmagát, sokkal inkább azt, hogy kész arra, hogy kompromisszumokat kössön. Egy közös otthon vásárlása, annak berendezése és felújítása önmagában is nehéz és stresszes feladat. Ha pedig ehhez hozzájön egy új vállalkozás beindítása, vagy csupán az a tény, hogy Calla egy nagyvárosi lány, aki nem feltétlenül az alaszkai vadonra termett, nos gondolhatjátok, hogy  feszültség garantált. Szép dolog a szerelem, de vajon meddig lehet elég pusztán az a tény, hogy szereted a másikat? Egy kapcsolatban rengeteg meló van, olykor félre kell tenni az egót és az sem utolsó szempont, ha figyelünk a másikra is. 

Calla és Jonah kapcsolata persze tökéletesnek tűnhet a külső szemlélő számára. Az emberek meg vannak veszve a szexi pilótáért és szerencsésnek érzik őket, hogy ott vannak egymásnak és csodaszép helyen élhetnek. De a jól beállított instagram fotók csupán a látszatot jelentik. Azt senki nem tudja, hogy milyen lehet Callának egy olyan helyen élni, ahol egyedül érzi önmagát. Óriási áldozatot hozott annak érdekében, együtt lehessenek. Feladta a nagyvárosi életét és majdnnemhogycsak a semmi közepére költözött csak azért, hogy Jonah boldog legyen. És hogy őszinte legyek, szavakkal el sem tudom mondani, hogy ez engem mennyire idegesített. Jonah egyértelműen manipulatív, amikor nagyon akar valamit, Calla pedig simán benyelte ezeket. Na jó, nem simán, de azért sokkal könnyebben, mint ami szerintem elfogadható lett volna. Nem azt mondom, hogy a lány szent, mert jócskán emelgettem a szemöldökömet miatta is. De az tény, hogy ebben a kapcsolatban ő az, aki áldozatokat hozott. Minden úgy alakult, ahogy Jonah szerette volna. Ez pedig nagyon nem tetszett. Bevallom, jó darabig azon agyaltam, hogy te jó ég, hogyan fogom én ezt a könyvet végigszenvedni. Idegesített Calla és Jonah is, legszívesebben jól megráztam volna mindkettejüket, vagy leültettem volna őket a kanapéra, hogy ebben a formában nagyjából halálra van ítélve a kapcsolatuk, ha ennyire képtelenek közös nevezőre jutni. Egyszerűen nem értettem, hogy miért nem képesek normálisan kommunikálni. Mert hát oké, csodás, hogy jó a szex, de azért ennél egy kicsit több kell egy kapcsolatba. Pláne akkor, ha éppen közös otthont próbálnak teremteni. Féltem, hogy nem térnek észhez és hogy az első rész varázsa sem lesz elég ahhoz, hogy szeressem ezt a történetet. Aztán egy idő után teljesen elkapott a lendület, Muriel és Roy megjelenése pedig abszolút feltette az i-re a pontot. 

Szerettem nagyon, hogy szép lassan eljutottak oda, hogy megváltozott mindkettejük hozzáállása. Leginkább Callát szerettem nézni. Imádtam, ahogy megnyerte magának a vén frátert és azt is jó volt látni, ahogy szép lassan megtalálta a helyét a közösségben is. Agnes már az elején elmondja neki, hogy az nem vezet semmi jóra, ha csupán Jonah miatt költözik vidékre Alaszkába. Neki is akarnia kell, meg kell találnia a saját számításait. Nem kezdhet egy új életet egy idegen országban csupán egy férfi miatt. Ennek az igazságtartalmát pedig azt hiszem, hogy nagyon is megtanulja a kötet során. Óriási fejlődésen megy keresztül, tulajdonképpen megtapasztalja, hogy mit is jelenet igazán felnőtté válni. 

Calla kezdetben nehezen barátkozott meg a vidékkel, félt az állatoktól és nagyjából mindentől. Mondjuk ez valahol érthető, hiszen Toronto belvárosában viszonylag ritkán kell az embernek attól rettegnie, hogy egy medve felfalja őt. Jonah bár próbálja támogatni őt, de elkapja őt a gépszíj és rengeteget dolgozik. Ahogy haladunk előre a történetben, egyre többet vitatkoznak. Legyen szó a felújításról, vagy éppen arról, hogy a lány mennyit költezik, esetleg Marie furcsa viselkedéséről, minden egyes konfliktus abba az egy irányba mutat, hogy vajon Calla képes-e otthonának éreznek a vidéket és képes lesz-e megszokni az alaszkai vidéket. Kimondott és ki nem mondott félelmek nehezítik az életüket. Vajon elég erős lesz a kapcsolatuk, hogy kibírják a megpróbáltatásokat?

A kedvencem egyértelműen Roy volt, az ő megjelenésével teljesen új dimenziók nyíltak meg előttem. Kicsit olyan volt nekem, mint Ove, Backman regényéből, csak mondjuk még talán nála is nehezebb eset lehetett. Nagyon remélem, hogy a folytatásban is komoly szerepet kap, az pedig csak hab lenne a tortán, ha esetleg valamilyen módon fel tudná dolgozni a múlt fájdalmait. Nagyon szerettem Muriel is, akinek óriási szerepe volt abban, hogy Calla képes legyen otthonaként tekinteni a vidékre. Kimozdította őt a komfortzónájából, célt és elfoglaltságot biztosított neki. 

Bár a könyv elején kicsit aggódtam, mégis úgy gondolom, hogy tökéletes és méltó folytatása az első résznek. Összességében nézve nagyon szerettem a történetet. Az első felében még voltak fenntartásaim, de aztán szépen lassan elcsitult minden aggályom, a végére pedig legalább annyira a szívembe zártam a folytatást, mint az első részt. A vége engem kicsit zavart, értem én, hogy beleillik a narratívába, de furcsa dolog számomra kétszer ellőni ugyanazt. No de mindegy, ez abszolút nem rontott már az élményem, csupán felvontam a szemöldökömet és realizáltam, hogy oké, szóval ebben a részben is van miért aggódni. 

Az alaszkai táj lenyűgözött, kedvem lenne elutazni, kibérelni egy házat jakuzzival. Csak úgy élvezném a természet csodáit (természetesen távol a medvéktől), iszogatnám a kis teámat, vagy kávémat. Még a hideg sem zavarna, ha láthatnám az északi fényt. Egyszerűen csodás lehet. Bár valószínűleg nem tudnék életvitelszerűen ott élni, de értem, hogy miért szeretnek bele az emberek a tájba. Lenyűgöző lehet. 

Összességében szerettem a Vad szívvel című regényt és egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Bár féltem, hogy csalódás lesz, de végül megbarátkoztunk egymással és remek olvasmányélménynek bizonyult. Nagyon várom a folytatásokat! :)


Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Minden állomáson érdekességeket olvashattok Alaszkával kapcsolatban, a feladatotok megválaszolni a kérdést, ami némi kutatást is igényelhet. A megoldást írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

KÉRDÉS

Alaszka gleccsereinek száma meghaladja a százezret (összehasonlításképp Norvégiának „csak” 1600 gleccsere van), amely az USA területének 4,5%-a és a világ gleccsereinek fele. A legnagyobb gleccser kb. 4 000 m²-es mérete megegyezik Rhode Islandéval. Mi ennek a gleccsernek a neve?


a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai
 
06.01. Dreamworld - idézetek
06.04. Csak olvass!
06.07. Könyvvilág