2020. június 17., szerda

Ezerarcú Japán – A japán kultúra útikalauza + Nyereményjáték

Sziasztok!

Utazzatok velünk a felkelő nap országába, Japánba, ahol tökéletes egyensúlyt képez múlt, jelen és jövő. Biztosan láttatok már képet a japán cseresznyevirágzásról vagy a Fudzsi-hegyről, találkoztatok már animékkel/mangákkal, origamiztatok vagy láttatok gésákról szóló filmet. Ha még nem, vagy ha szeretnétek többet megtudni Japánról és a japánokról, akkor tartsatok bloggereinkkel ezen a különleges blogturnén! Olvassátok el az ajánlóinkat és játsszatok velünk minden állomáson, ugyanis a turné végén a Bookline Könyvek kiadó jóvoltából egy szerencsés olvasónk megnyeri az Ezerarcú Japán egy példányát!

Japán talán az egyik legizgalmasabb ország. Az ókor és középkor folyamán a japán kultúrára elsődlegesen a különböző kínai dinasztiák gyakoroltak hatást. A kínai befolyás példája japán írásrendszer részét képző kandzsi nevű kínai írásjelek, melyek annak ellenére is használatosak, hogy nincsen semminemű genetikai kapcsolat a kínai és japán nyelv között.A tágabb értelemben vett közelmúltban, azaz a 19. században kezdődött Meidzsi-kor óta inkább a nyugati világ influálja Japánt és kultúráját. E sokféle hatás hozzájárult a japán kultúra sajátos mai formájának kifejlődéséhez, s immár a világ legnagyobb kultúráinak egyike, mely főképpen a tömegkultúrája népszerűségének köszönhetően tehetett szert globális ismertségre.


A cseresznyefa virágzását látni egy igazi csoda lehet, szerintem sokatoknak ez ugrik be először Japánról. Bevallom nekem is. De ezen kívül megannyi csodát rejt még az ország. A városok, a történelmi épületek, a modern mérnöki csodák, az ország kultúrája mind-mind hozzáad ahhoz, hogy emberek százai bakancslistáján szerepeljen a egy út Japánba. 

Nem igazán tudom, hogy mennyire ismeritek a Youtube rejtett bugyrait, de kifejezetten izgalmas dolgokat lehet találni, ha ezt írjátok be "wtf japan seriusly". Ha nem hiszitek, járjatok utána...és mindenképpen írjátok meg kommentben, hogy mit találtatok. :)

No de nem is szaporítom tovább a szót, lássuk miről szól a könyv!

Japán a világ egyik legkülönlegesebb kultúrája, ahol tökéletes egyensúlyt képez múlt, jelen és jövő. Ez a hiánypótló kötet lebilincselő áttekintést nyújt a felkelő nap országáról, miközben sorra veszi annak ezerféle szépségét és örömét, az építészettől a harcművészetig, az ősi kézművességtől a sintó szentélyekig, az ikebanától a kavaii-ig és tovább.





Japán azon különleges helyek egyike, amelyet szívesen meglátogatnék én is. Igazán izgalmas ország, ahol a múlt és a futurisztikus jelen különleges elegye keveredik. A különböző technikai kütyüktől kezdve, az origimiig, a Pokémon és Marie Kondon át ezer és egy dolgot tudna az ember felsorolni, hogy mi jut eszébe az országról. 

Az Ezerarcú Japán egy csodálatos kiadvány, melyben minden részletre terjedően megismerhetjük a felkelő nap országát. Én egyszerűen imádtam. Nagyon ritkán foghat a kezébe ilyen minőségi és nagyszerű kötetet. A különböző fejezetek segítségével az ország más és más arcait ismerhetjük meg. Betekintést nyerhetünk az ország történelmébe, jelenébe, de megismerhetjük Japán kreatív, szórakoztató, gasztronómiai arcát is. 

Az első fejezet a Köszöntünk Japánban címet kapta. Segítségével megismerhetjük a hétköznapokat, így nem érhet igazán nagy meglepetés, ha az országba érünk. Az illemtan, a közlekedés, a fontos látnivalók mind-mind segítenek abban, hogy megfelelő képet kaphassunk Japánról. 

A könyvet különböző képek, térképek és infografikák segítik, melyek igazán élvezetessé teszik az olvasást. Bár már elolvastam a könyvet, de még mindig bele-bele lapozgatok és újra átfutom a különböző tudnivalókat és érdekességeket a felkelő nap országáról. 

Nagyon tetszett, hogy az irodalomnak is szentelek pár oldalt, hiszen az utóbbi időben teljesen rákaptam a japán szerzők könyveire. Az utazó macska krónikája, a Mielőtt a kávé kihűl, vagy a Ne engedj el óriási kedvencekké váltak, teljes szívemből ajánlom mindhárom művet Nektek. Hatalmas hiányosságom, de képzeljétek el még nem olvastam az Egy gésa elmlékiratait, nemsokára pótolom majd mindenféleképpen. Plusz bevallom töredelmesen, hogy jelenleg több Kazuo Ishiguro (akinek amúgy 2017-ben a munkásságát irodalmi Nobel-díjjal jutalmazták) kötet is szerepel jelenleg a kívánságlistámon. 

Annyi minden van ebben a könyvben, hogy képtelenség mindenre kitérni. Bármi is jut eszetekbe Japánról, az tuti benne lesz ebben a kötetben. 

Az útikalauz igazán minőségi és nagyszerű munka, melynek minden egyes oldala egy csoda. A képek egyszerűen csodásak. A lapok kellően vastagok, nem szakadnak el hamar, ami igazán nagyszerű, hiszen biztos vagyok benne, hogy mindenki, aki beszerzi ezt a nagyszerű kiadványt többször is át fogja lapozni. 

Bár én csak álmodozom az országról, de képzeljétek el, hogy van egy kedves barátom, aki már járt az országban. Arra gondoltam, hogy megkérem, hogy írjon Nektek pár sort:

"Japánban minden szép. Szép, tiszta és rendezett. Szépek az utcák, szépek az emberek és a ruháik, még az ajándékok csomagolása is szép. Csak a modern házak nem szépek: azok szürkék és jellegtelenek, a régiek viszont gyönyörűek. Japánban nincsenek kukák az utcákon, cserébe viszont szemét sincs, mert az emberek magukkal viszik és otthon kidobják. Ez jellemző rájuk: minden szabályt betartanak, tisztelettudók és imádnak sorban állni. Még metróperonon is sorban állnak ott, ahol nyílni fognak az ajtók, amit külön jelölnek a padlón. Japánban jó lenni. A legfurább viszont a japánok állatkákhoz és mesebeli lényekhez fűződő vonzalma. Mindent furcsa, aranyos( vagy ijesztő) figurákkal jeleznek: ott csókos szájú panda figyelmeztet az önműködő ajtóra, nem pálcikaember. A japánok nagyon sokat dolgoznak, ezért elég stresszesek is. Amit persze nem mutatnak. Ehelyett plázányi játéktermekben, kareoke-bárokban és szupermarketszerű szexboltokban élik ki elfolytott érzelmeiket: egészen különös, rejtett világ ez, ami mindenütt ott rejtőzik a rendezett felszín alatt. Japán ezzel együtt mégis szép és kellemes hely, ahová mindenki visszavágyik, aki egyszer elvetődött arra."

Ha igazán szemfülesek vagytok, akkor már kiszúrtátok, hogy egy extra bejegyzéssel is érkezem majd a turné alatt. Most elárulom nektek, hogy a bejegyzés témája leginkább a japán édességek és snackek világába kalauzol el benneteket és leírom majd a véleményemet azokról a japán édességekről, amelyeket vásároltam. 

Összességében én egyszerűen imádtam ezt a könyvet. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Nevet, mert hihetetlenül nagyszerű volt olvasgatni ezt a kötetet és rengeteg izgalmas és nagyszerű dolgot tudtam meg a felkelő nap országáról, de sír is, hisze most az olvasás után még intenzívebben vágyom Japánba. Remélem egyszer megadatik, hogy eljussak oda. Mindenkinek ajánlom azt nagyszerű kiadványt. Akkor is megéri elolvasni, ha csak távolról szeretné valaki csodálni az ország nevezetességeit és kultúrális rétegeit. Annak pedig, aki a közeljövőben utazni készül, vagy mostanában járt az országba pedig egyszerűen kötelező olvasmány. 

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni, ITT pedig bele is tudsz olvasni a kötetbe. 



Nyereményjáték

Mind a 10 állomáson ki kell találnotok az ott található képről vagy idézetről, hogy milyen tipikusan Japán dologra gondoltunk! (A megoldás lehet sportág, személy, hely, étel, életstílus, bármi!) Mivel ez egy különleges turné, lesz egy extra lehetőségetek is nyerni! Ha kitaláltátok és beírtátok a dobozba a 10 megfejtést, akkor megnyílik egy új rubrika, ahova azt kell beírnotok, hogy mit csinálnátok, ha eljutnátok Japánba! Jó játékot!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP


a Rafflecopter giveaway

Állomások

06/07 - Spirit Bliss Sárga könyves út
06/09 - Kelly és Lupi olvas
06/11 - Booktastic Boglinc
06/13 - Könyv és más
06/15 - Readinspo
06/17 - Csak olvass!
06/19 - Utószó
06/21 - Ambivalentina
06/23 - Csak olvass! (extra)

06/25 - Hagyjatok! Olvasok!

2020. június 13., szombat

Tonke Dragt: Levél ​a királynak - Ismerjük meg a lovagokat extra + Nyereményjáték


Sziasztok!

A Levél a királynak című lovagregényt a 20. század egyik legjobb ifjúsági könyvének választották Hollandiában, ahol azóta is vezeti a sikerlistákat. A történet szerint a ​16 éves Tiuri épp a lovaggá ütése előtti éjszakán rejtélyes megbízatást kap: el kell vinnie egy levelet a szomszédos birodalom királyának – az üzeneten egy ország sorsa múlik. Ha kíváncsiak vagytok az ifjú kalandjaira tartsatok velünk és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott könyvet.

A mai nap folyamán egy extra bejegyzéssel jelentkezem. Nagyon tetszett a Levél a királynak című  könyv, ITT elolvashatjátok az értékelésemet róla. Mivel az egész kötet a lovagkorban játszódik, így arra gondoltam, hogy a mai extra bejegyzés keretében a lovagokról és a lovagkorról írok egy kicsit nektek. 

A lovagok eredete a király fegyveres kíséretére vezethető vissza. Nyugat-Európában  három nagyobb rétege alakult ki. Az egyházi lovagrendek tagjai, a csak a királytól függő udvari, birodalmi lovagok és a várak lovagjai, a nagybirtokosoknak szolgáló kisebb birtokosok.

A lovagság a középkorban egyfajta életmód volt és háború esetén az uralkodó szolgálatában fegyveres erejének jelentős fegyvernemeként is rendelkezésre állt. A lovagok megkülönböztető jeleket viseltek (övet, ruhájukon címert stb.). A lovagok életformája, kultúrája, szokásaik és a máig legnevezetesebb versenyük, a lovagi torna visszaköszön számos irodalmi műben, művészeti alkotásban és filmben egyaránt.

Lovagi nevelés a XII. század elejétől kezdve volt, amikor megindultak a keresztes háborúk s a lovagi rend intézményes alakot öltött. A lovagi nevelésben a test edzése, erőssé tétele volt kiemelkedően fontos, mert a lovagok azt tekintették feladatuknak, hogy harcban és háborúban viaskodva, életüket kockára téve védelmezzék meg a lelki javakat: a vallást, hitet, erkölcsöt, becsületet.

A leendő lovagnak rendszerint különböző készségekre és magas szintű ügyességekre kellett szert tennie. A hét szabad művészetnek megfelelő hét lovagi készséget (septem probitates) kellett elsajátítaniuk, melyek a lovagi életre és társaságra alkalmassá tették. Ezek a készségek: a lovaglás (equitare), az úszás (natare), a nyilazás (sagittare), a vívás (cestis certare), a vadászás (aucupare), az ostáblázás vagy sakkozás (scacis ludere) és a verselés (versificare).

Az avatás kezdetben a kard átadásából, majd a páncél, a sarkantyúk felcsatolásából, s a váll- és nyakérintésből állt. Ez később kiegészült az egyházi szertartással, melynek lényege a lovagjelölt lelki megtisztulása volt. A gyónás és áldozás után kapta csak meg felszerelését, majd esküt tett, s hatalmas lakomával ünnepelték az új lovag születését.

Forrás: Pixabay

A lovaggá avatásnak két formája volt:
  • Felövezés: amikor a lovag megkapta övét, kardját és arany sarkantyúit
  • Lovaggá ütés: amikor egy idősebb lovag megérintette a térdelő lovag jobb vállát

Ezután a lovagnak egész életében be kellett tartania a lovagi kódex szabályait:
  • Védelmezni a nőket
  • Védelmezni az elesetteket
  • Védelmezni a keresztény egyházat
  • Szolgálni a hűbérurat
A lovag felszerelése: 

Páncélzat - A középkori lovagok olyan páncélt viseltek, ami megvédte őket a kardtól és a kopjától,

Sisak - A sisak acélból készült. Kezdetben hegyes vagy gömbölyű tetejű, néha orrvédővel ellátott normann sisakok voltak használatosak. A 12. század végén jött divatba a fazéksisak, melyen csak szemrések és légzőnyílások voltak. A 14. században ezt leváltotta az üstsisak, ami még ennél is nagyobb volt, az alatta viselt, szorosan illeszkedő második sisak miatt. Eleinte sisakdíszként viselték, majd pajzsukon is, később pedig akár felszerelésük minden darabjára ráfestették címerüket, hogy könnyebben felismerjék egymást.

Pajzs - A lovag védelmét szolgálta a kezdetben kerek, később inkább szögletes pajzs. 

Fegyverek - A lovag legfontosabb támadófegyvere a 2-2,5 m hosszú lándzsa (kopja), legbecsesebb fegyverük pedig az egyenes, kétélű kard volt. Közelharcban gyakran használtak csatabárdot, buzogányt és fokost. Ezt a fegyverzetet egészítette ki a tőr, amellyel a legyőzött ellenfélnek adták meg a kegyelemdöfést.

A lovak páncélzata - A lovagok idővel lovaikat is páncélba burkolták, melynek legdíszesebb darabja a fejpáncél volt. A lovas biztonságos ülését magas kápájú hatalmas nyereg és kengyel biztosította. A lovag teljes fegyverzete 25–30 kg-ot nyomott (a XII-XIII sz.-ban: 25 kg, ebből a láncing 12, a lánccsuklya 3, a láncharisnya 6, míg a sisak 4 kg), de a páncélkovácsok mesteri munkájának köszönhetően még a teljes lemezpáncélban is viszonylag könnyű volt a mozgás.

A kép forrása: https://contrapasso2.blog.hu/2018/02/18/hogyan_oltozkodtek_a_lovagok
A lovagok páncélja egyszerre volt áldás és átok nekik. A páncél sokszor annyira nehéz volt, hogy képtelenség volt benne hatékonyan mozogni, külön segítő kellett a páncél le- és felvételéhez. A lovagok pajzsa és kardja is hihetetlenül súlyos eszköz volt, így nem csoda, ha minden magára adó lovagnak volt állandó fegyverhordozója. A középkori lovagoknak ezeken kívül meg kellett küzdeniük olyan problémákkal, mint az utazás nehézségei. Hiszen utazás közben ki voltak téve az időjárás viszontagságainak, az étel és vízhiánynak.

A bejegyzés forrásai:
https://www.kodolanyi.hu/szabadpart/szam5/tnt/kolostor_es_lovag.htm
https://hu.wikipedia.org/wiki/Lovag
https://www.schwertschmiedeviktor.de/blog/kozepkori-lovagok-napjai

Ha kedvet kaptál arra, hogy elolvasd a Levél a királynak című nagyszerű lovagregényt, ITT tudod megrendelni.





Nyereményjáték

Mivel a Levél a királynak című regény a lovagkorban játszódik, így a mostani nyereményjáték keretében arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire ismeritek a régmúlt idők lovagjait/vitézeit. Minden állomáson találtok egy rövid leírást, ez alapján kell rájönnötök, hogy kire is gondoltunk.  Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a megfelelő lovag nevét.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Leírás

Angol lovag, lovagi tornák hőse, a templomosokkal harcolt a Szentföldért. Három angol királyt szolgált, volt angol követ is. I. Richárd földbirtok-adományaival az ország egyik legvagyonosabb nemesévé emelte.

a Rafflecopter giveaway

Állomások

06.10. Csak olvass! 
06.11. Könyvvilág 
06.12. Flora the Sweaterist (extra)
06.13. Csak olvass! (extra)
06.14. Hagyjatok! Olvasok! (extra)
06.15. Flora the Sweaterist
06.17. Könyv és más
06.18. Readinspo
06.19. Könyvvilág (extra)
06.20. Spirit Bliss Sárga könyves út

06.22. Hagyjatok! Olvasok!



2020. június 10., szerda

Tonke Dragt: Levél ​a királynak + Nyereményjáték


Sziasztok!

A Levél a királynak című lovagregényt a 20. század egyik legjobb ifjúsági könyvének választották Hollandiában, ahol azóta is vezeti a sikerlistákat. A történet szerint a ​16 éves Tiuri épp a lovaggá ütése előtti éjszakán rejtélyes megbízatást kap: el kell vinnie egy levelet a szomszédos birodalom királyának – az üzeneten egy ország sorsa múlik. Ha kíváncsiak vagytok az ifjú kalandjaira tartsatok velünk és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott könyvet.

Arra gondoltam, hogy a bevezetőben egy kicsit írnék nektek a régi idők lovagjairól, ennél részletesebben majd egy extra bejegyzés keretében írok majd a témáról. 

A lovagok eredete a király fegyveres kíséretére vezethető vissza. A lovagság a középkorban tulajdonképpen egyfajta életmód volt és háború esetén az uralkodó szolgálatában fegyveres erejének jelentős fegyvernemeként is rendelkezésre állt. A lovagok megkülönböztető jeleket viseltek (övet, ruhájukon címert stb.). A lovagok életformája, kultúrája, szokásaik és a máig legnevezetesebb versenyük, a lovagi torna visszaköszön számos irodalmi műben, művészeti alkotásban és filmben egyaránt.
No de nem is szaporítom tovább a szót. Lássuk  miről szól a Levél a királynak című könyv. 


Egy lebilincselő történet a gonosszal vívott harcról, lovagiasságról, bátorságról és az igaz barátságról.
A 16 éves Tiuri épp a lovaggá ütése előtti éjszakán rejtélyes megbízatást kap: el kell vinnie egy levelet a szomszédos birodalom királyának – az üzeneten egy ország sorsa múlik. Útja elején még csak nem is sejti, mennyi veszélyes kaland, megpróbáltatás vár rá, és hány ellenséggel kell megküzdenie, ha véghez akarja vinni a feladatot, amivel a Fehérpajzsos Fekete Lovag bízta meg.
A Levél a királynak című lovagregényt az elmúlt ötven év legjobb ifjúsági könyvének választották Hollandiában, a könyv alapján pedig a NETFLIX készített sorozatot.
Tonke Dragtot, irodalmi munkásságának elismeréseként 2001-ben lovaggá ütötték.

Annyira örülök, hogy végre elolvashattam ezt a könyvet. Hónapok óta kerülgettem már a kötetet a könyvesboltban, mert már első látásra beleszerettem a fülszövegébe. Már majdnem meg is rendeltem, amikor kiderült, hogy a Blogturné Klub keretében értékelhetem a könyvet. Egy másodpercig sem tétováztam, azonnal jeleztem, hogy szívesen elolvasnám a kötetet és írnék róla. 

Még szerintem soha nem olvastam lovagregényt, de hihetetlen lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba, a könyv hosszúsága sem szegte a kedvemet. Bár néha megfájdult a csuklóm (kifejezetten nehéz ekkora könyvet folyamatosan a kezembe tartani :D), elég gyorsan a végére értem. Hajtott a kíváncsiság, no meg persze a levél tartalmának megismerése. 

A Levél a királynak egy igazán magával ragadó ifjúsági könyv, mely az 1962-es megjelenése óta hatalmas népszerűségnek örvend. A karakterek igazán szerethetőek, a cselekmény izgalmas és követhető, a nyelvezete pedig illeszkedik a 10-14 éves korosztály igényeihez. Nincsenek benne hosszú és értelmezhetetlen mondatok, ideális első önálló olvasmány egy gyerkőc számára. Szerintem egyáltalán nem ijesztő, nincsenek benne durva és véres jelenetek, így az érdeklődő kistestvérek sem álmodnak rosszat, ha a közös olvasás mellett dönt a család. Az egyetlen komoly problémát a lovagok nevei jelenthetik, ezzel még én is küzdöttem. Egyszerűen képtelen voltam  megjegyezni mindenki nevét. 

Az egész könyv számomra olyan volt, mint egy mese (egy nagyon-nagyon hosszú mese :) ), melyben ma is fontos értékek kerülnek a középpontba. A barátság, a becsületesség, a lovagi erény mind-mind fontos részét képezik a történetnek. Nagyon tetszett a regényben az a megállapítás, hogy nem kell ahhoz pajzsot és kardot hordani, hogy lovag legyen az ember. Ennél sokkal fontosabb, hogy az embernek helyén legyen a szíve és mindig helyesen cselekedjen. 

A cselekmény kicsit kiszámítható és a karakterek sem túlságosan árnyaltak, de ezzel szerintem nincs is semmi baj. Engem egyáltalán nem zavart az olvasás közben. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy miről szól a könyv folytatása. Nagyon szeretnék olvasni még Unauwen királyának fiainak konfliktusáról. A testvérek amúgy ikrek, és élesen eltér a személyiségük egymástól, kicsit olyanok, mint a jing és jang, a fény és a sötétség.  Érdekes volt számomra, hogy a legtöbb mesében valahogy mindig a kisebb fiú az igazi hős, aki nagy kalandokban vesz részt, de ebben a regényben pontosan a kisebb gyermek az, aki fenyegeti az egész országot. 

Tiurinak rengeteg akadályt kell legyőznie, a levél "kézbesítése" rengeteg veszélyt tartogat a számára. Nem mindenki szeretné, hogy a szöveg tartalma eljusson Unauwen királyának birodalmába. 

Tiuri egy nagyszerű főszereplő, aki megtestesíti a tökéletes lovagot. Kifejezetten kedveltem őt. Egy igazán becsületes és nagyszerű fiú, aki soha nem hagy cserben senkit. Mindig tudja, hogy mikor mi a helyes és eszerint is viselkedik. A fiú sokat változik, a kaland hatására. Nekem az is eszembe jutott az olvasás után, hogy Tiurinak legalább annyira szüksége volt erre kalandra, mint a levélnek arra, hogy valaki elvigye Unauwen királyának. Ahogy haladunk előre, úgy nő fel egyre inkább a feladathoz, és úgy válik igazi lovaggá (annak ellenére, hogy még nem lett lovaggá ütve). 

Piak volt a másik kedvenc szereplőm, aki a hegyekben szegődött Tiuri mellé. A fiú soha nem látott még világot, hatalmas lelkesedéssel vetette bele magát a kalandokba. Többször is kulcsfontosságú szerepet játszott abban, hogy a levél célba érjen.

A könyv alapján készült egy sorozat, amelyet a Netflix készített. Nagyon kíváncsi vagyok már rá, de amíg nem fejeztem be a könyvet nem akartam megnézni. Szeretem általában a könyvvel kezdeni és csak utána megnézni a filmet/sorozatot.

A sorozatos borító igazából tetszik nekem, de az előző piros alapú is nagyon tetszett.

Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, remélem minél hamarabb elolvashatom.

Összességében nekem nagyon tetszett ez a könyv. A Levél a királynak egy igazán magával ragadó ifjúsági könyv, mely az 1962-es megjelenése óta hatalmas népszerűségnek örvend. A karakterek igazán szerethetőek, a cselekmény izgalmas és követhető, a nyelvezete pedig illeszkedik a 10-14 éves korosztály igényeihez. Bátran ajánlom mindenkinek, de talán a 10-14 éves korosztály élvezi majd a leginkább a könyv olvasását. Szerintem egyáltalán nem ijesztő, a kisebbek is élveznék a történetet.

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.


Nyereményjáték

Mivel a Levél a királynak című regény a lovagkorban játszódik, így a mostani nyereményjáték keretében arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire ismeritek a régmúlt idők lovagjait/vitézeit. Minden állomáson találtok egy rövid leírást, ez alapján kell rájönnötök, hogy kire is gondoltunk.  Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a megfelelő lovag nevét.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Leírás

Legendásan bátor, jellegzetes lovagi vonásokkal (az erények mellett a megfontoltság hiányával) is rendelkező uralkodó. Tízéves uralkodása alatt mindössze fél évet töltött Angliában, a fennmaradó időben vezéri tapasztalatait kamatoztatta a Szentföldön és Franciaországban. Halálát egy francia vár ostroma közben, egy értelmetlen felderítőút közben lelte, egy íjász nyílvesszőjétől.

a Rafflecopter giveaway

Állomások

06.10. Csak olvass!
06.11. Könyvvilág
06.12. Flora the Sweaterist (extra)
06.13. Csak olvass! (extra)
06.14. Hagyjatok! Olvasok! (extra)
06.15. Flora the Sweaterist
06.17. Könyv és más
06.18. Readinspo
06.19. Könyvvilág (extra)
06.20. Spirit Bliss Sárga könyves út
06.22. Hagyjatok! Olvasok!

2020. június 9., kedd

Margaret Atwood: Az ​ehető nő + Nyereményjáték


Sziasztok!

Margaret Atwood mindig képes valami újat mutatni a regényeivel. Az ehető nő teljesen más, mint az eddigi történetei, mégis visszaadja azt, ami Atwood lényege íróként. A regény magyar nyelven 2020-ban jelent meg a Jelenkor Kiadónál, és most tizenegy bloggerünk is elmondja róla a véleményét nektek. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Azt gondolom, hogy Margaret Atwood neve sok ember számára cseng ismerősen,  hiszen A szolgálólány meséje hatalmas sikernek örvend széles-e világban. A munkássága számomra sem ismeretlen, rengeteg könyve szerepel a kívánságlistámon. Eddig a Testamentumokat és A szolgálólány meséjét  olvastam (ezekről meg is találjátok az írásomat a blogon), az Alias Grace pedig türelmesen várja sorát a polcomon. 

Az ehető nő 1969-ben jelent meg, amely nagyjából egybeesett a feminizmus észak-amerikai felívelésével. Az előszóból megtudhatjuk, hogy egy nő előtt nagyjából két út állt ebben a korban. A sehova sem vezető karrier, vagy a házasság jöhetett szóba, mint menekülési lehetőség. Kanadában, még a nagyon magasan kvalivikált és tanult nők is ezekből válaszhattak csak. Szerencsére ma már sokkal több a lehetőségünk, de azt gondolom, hogy a könyvben leírtak ma is igazán megállják a helyüket. A különböző társadalmi elvárások, a család és karrier összeegyzetetésének a problémája mind-mind hatalmas terhet ró a női nemre, így ma is joggal érezhetjük azt, hogy bekelebez minket a környezetünk.

No de miről is szól a könyv? Lássuk!

Marian nem akar mást, csak normális életet, és ehhez szinte mindene meg is van:  állása egy piackutató cégnél, barátnőjével közösen bérelt lakás, és Peter, aki kissé unalmas, ám megbízható társ. Amikor a férfi megkéri a kezét, Marian családja és ismerősei legnagyobb örömére engedelmesen igent mond. De az eljegyzést követően a lányt különös gondolatok kerítik hatalmukba. Úgy érzi, mintha belső énje és a teste lassan elválna egymástól, és képtelen enni, hiszen ő maga is csak egy felfalni való áru…
Margaret Atwood első regényében már ott találjuk a kanadai szerző egész életművének kulcsmotívumát és központi témáját: a nők társadalmi helyzetének és lehetőségeinek együttérző vizsgálatát és értő kritikáját. Az 1969-ben megjelent történet sok tekintetben azóta sem vesztett aktualitásából. Az ehető nőt, az észak-amerikai feminista próza egyik megalapozó művét végre magyarul is kézbe vehetik az olvasók.

Az ehető nő az utóbbi idők egyik legnehezebb olvasmánya volt számomra. Igazán nagyszerű könyv, érdekes volt a mondanivalója és a szimbolikája, de véleményem szerint kissé nehezen fogyasztható a könyv, kell hozzá egy megfelelő hangulat.

A könyv Marian identitáskeresésével és másokkal fennálló kapcsolataival foglalkozik, ideértve a vőlegényét, a barátait, a munkatársait és azokat, akikkel a munkája során találkozik.  

Nagyon különleges volt a kötet hangulata, teljesen át tudtam érezni Marian (a főszereplő) érzéseit és gondolatait. Számomra is fullasztó és megerőltető volt a közeg, melyben a mindennapjait töltötte.

Az ehető nő főszereplője Marian, egy fiatal nő, aki a diploma megszerzése után egy piackutató cégnél helyezkedett el. Nem igazán találja a helyét a társadalomban, igyekszik mindennek és mindenkinek görcsösen megfelelni. Nincs könnyű dolga, hiszen az 1960-as években nem sok lehetőség állt a nők előtt. A regényből megtudjuk, hogy pontosan érti, hogy a hatalmas karrier nem várhat rá, hiszen azon a szinten ahol ő van, maximum asszisztens lehetne, de attól is ódzkodik, hogy családot alapítson.

Mariannál az étkezés megtagadása tulajdonképpen egyfajta ellenállás azzal szemben,  hogy nőiesebb szerepre kényszerítsék. Nagyon érdekes volt számomra, amikor Duncan egyik szobatársa az Alice Csodaországban szerkezetét pontosan úgy írta le, mint amilyen Az ehető nő is. A fiú szerint az Alice egy szexuális identitásválságról szóló mű. A kislány, aki eltűnik a nyúlüregben, tulajdonképpen a saját szerepét szeretné megtalálni nőként. Elutasítja az anyaságot, mikor a kisbaba disznóvá válik a kezében, de nem tud azonosulni a Királynő domináns karakterével se. Marian pontosan ilyen problémával találja szemben magát a műben.

A problémák akkor kezdődnek, amikor Peter megkéri a lány kezét. Attól tart, hogy a férfi erős személyiségének hatására elveszik a saját, törékeny identitása. A szimbolikát tekintve azt mondhatjuk, hogy Peter lesz a ragadozó, Marian pedig az áldozat. Az étkezés elutasítása tulajdonképpen egy szolidáris gesztusként is felfogható, ő mint áldozat, képtelen lesz más áldozatokat elfogyasztani.  Nem tudja Marian elfogyasztani az ételt, mert a kapcsolatok kebelezik be őt.

Nagyon érdekes, hogy a könyv ezen szakaszában teljesen megváltozik a narratíva is. Az első részben, E/1-ben kezdődik a történet, de ahogy elkezdi a lány elveszíteni önmagát átvált az írásmód E/3-ba. Ez is azt mutatja, hogy Marian életét más irányítja. Ahogy megerősödik a lány és visszaszerzi az irányítást az élete felett ismét visszatérünk a személyes narrációhoz.

Az étel megtagadása továbbá egy komoly pszichológiai problémának is a jele lehet. Az identitásválság nyomán pedig könnyen megtörténhet az, hogy az illető megtagadja magától az ételt.

Nagyon érdekes, hogy a Marian körül élő emberek mindegyike a társadalom egy bizonyos rétegét képezi le. 

Clara: Marian egyik barátnője azt a nőtípust testesíti meg, aki kimaradt az egyetemről és családot alapított. Ő képviseli a hagyományos anyaságot, aki áldozatokat hoz gyermekeiért. Marian meglehetősen unalmasnak találja őt.

Mrs. Bogue: Ő Marian közvetlen főnöke a munkahelyen, ő képviseli a dolgozó nő karakterét.

Millie, Lucy, and Emmy, vagyis az irodai szüzek: ők a 1960-as évek sztereotíp női karaktereit hivatottak bemutatni.

Ainsley: Az egyik legérdekesebb karakter volt számomra. Kezdetben ő képviseli az önálló és erős nőt, akinek nincs szüksége férfira ahhoz, hogy családot alapítson. Mindig tudja, hogy mit akar, igazából Marian szöges ellentetje. Mikor gyökeresen megváltozik az álláspontja a gyermekvállalással kapcsolatban akkor sem esik kétségbe, mindent úgy intéz, ahogy szerinte a legideálisabb.

Miss McAlpin: Számomra ő a társadalmi normát jelképezte. Mindig figyelte a lányokat és folyamatosan a tudtukra adta, ha szerinte nem megfelelően viselkedtek.

Joe: Clara férje, a megállapodott férfi, aki szilárd alapként áll felesége mellett.

Len Shank: Joe szöges ellentettje, a szoknyapecér, aki képtelen arra, hogy hosszútávon elkötelezze magát.

Peter: Marian vőlegénye, aki nagyszerű parti, igazi jó fogás. Kezdetben negatívan éli meg, hogy barátai megnősülnek, de végül ő is megkéri a lány kezét, mert úgy ésszerű. Szeretné, ha Marian pontosan olyanná válna, amilyen nőre szüksége van.

Duncan: Egy igazi különc, akit nem érdekelnek a különböző társadalmi normák és elvárások. Peter szöges ellentettje, azt próbálja elérni, hogy Marian maradjon pontosan olyan, amilyen. Az ő meglátása szerint az egyediség nem egy hiba, amit el kell tüntetni, hanem egy olyan erény, amelyet büszkén kell viselni.

A könyv borítója az egyik nagy kedvencem, hihetetlenül ötletes. Egyszerűen imádom Féder Márta munkáit, most sem csalódtam benne.

Összességében Az ehető nő egy remek, ám igen nehéz olvasmány, mely komoly szimbolikus tartalommal bír. A könyv Marian identitáskeresésével és a másokkal fennálló kapcsolataival foglalkozik. 

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni, ITT pedig bele is olvashatsz a regénybe. 



Nyereményjáték

Margaret Atwood mindig más témát vesz elő a regényeihez, elég sokszínű, fantáziadús író. Ezúttal a turnéállomásokon található egymondatos leírások alapján kell kitalálnotok, hogy éppen melyik regényére gondoltunk (egy regénye többször is előkerülhet a feladat során). A feladatotok az, hogy beírjátok a regény címét a Rafflecopter dobozába, a megfelelő helyre.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Leírás

A mű főhőse Felix, egy színházi fesztivál nagynevű művészeti igazgatója, akit riválisa kifúr az állásából. 


a Rafflecopter giveaway

Állomások

<Blogturné Klub>
05. 26. Spirit Bliss Sárga könyves út
05. 28. Flora the Sweaterist
05. 30. Pandalány olvas
06. 01. Sorok között
06. 03. Utószó
06. 05. Never Let Me Go
06. 07. Booktastic Boglinc
06. 09. Csak olvass!
06. 11. Könyv és más
06. 13. Readinspo

06. 15. A Szofisztikált Macska

2020. június 7., vasárnap

Deborah Feldman: Unortodox + Nyereményjáték

Sziasztok!

Néhány hete debütált a Netflixen az azóta is nagy népszerűségnek örvendő A másik út (Unorthodox) című minisorozat, melynek alapjául Deborah Feldman memoárja szolgál. A könyvet április 28-ától magyarul is olvashatjuk a Libri Kiadó jóvoltából. Tartsatok bloggereinkkel a turnén, és nyerjetek egy példányt a kötetből!

Arra gondoltam, hogy a bevezetésben kicsit írok nektek a szatmári zsidó közösségről. 

Szatmár megyében a XX. század közepéig jelentős számú zsidóság élt. Betelepülésük első hulláma a XVIII. század második felére tehető. Az első betelepülők Cseh- és Morvaország irányából érkeztek. A második szakaszban, 1785 és 1840 között főként Galíciából jöttek sokan. 1920-ig folyamatosan nőtt a számuk, majd 1944-ig már csökkent, de még így is a lakosság tíz százalékát tették ki az izraelita vallásúak. 

Joel Teitelbaum kívülállóként érkezett a városba, talán ezért is tudta összefogni az ottani különböző irányzatokat, és válhatott az első ortodox haszid rebbévé, 1905-ben alapította a közösséget. 

1944 májusában és júniusában összesen több mint 18 ezer zsidót deportáltak Szatmár megyéből, köztük lényegében a teljes szatmárnémeti izraelita lakosságot. A deportálásból alig néhány ezer zsidó tért vissza a megyébe, ők hamar újraszerveződtek, de ezzel párhuzamosan a megmaradók elvándorlása is megkezdődött.  A közösséget New York-ban helyreállították, és a világ egyik legnagyobb haszid csoportjává vált. A közösség tagjainak becsült száma 65-75.000 között van. Nagyon szigorú szabályok szerint élnek, a mai modern kultúrától teljesen elhatárolódnak és el is utasítják azt. Elsődleges nyelvként a jiddist használják. 

A könyv írója, Deborah Feldman is egy ilyen közösségben New York Williamsburg negyedében, a szatmári haszid közösség tagjaként nevelkedett. Az írónő egész gyerekkorában a nagyszülei házában élt; tizenhét éves koráig (a házasságáig) ők voltak a gondviselői.

De miről is szól pontosan az Unortodox? Lássuk!

A ​külvilágtól mereven elzárkózó szatmári zsidó közösség tagjaként Deborah Feldman szigorú szabályok szerint nevelkedett Brooklynban. Előírták számára, mit viselhet, kivel beszélhet, mit olvashat. Az oktatásával alig törődtek, az egyetlen elvárás vele szemben az volt, hogy engedelmes lány és jó feleség váljon belőle. Mindössze tizenhét éves volt, amikor hozzáment a családja által kiválasztott férfihoz, akit alig ismert.

Deborah fuldoklott a mind érzelmi, mind testi értelemben diszfunkcionális házasságában, és a közösségben, amely nagyon szűk teret hagy a nőknek, legyenek bármennyire tehetségesek. Deborah-t pánikrohamok gyötörték, és elképzelése sem volt arról, hogyan enyhíthetne szorongásán.
Kilátástalan helyzetében fokozatosan találta meg a kiutat: miután megszületett a fia, egyre világosabbá vált számára, hogy képtelen megfelelni a haszid zsidó közösség elvárásainak, és maga mögött kell hagynia addigi életét. Egy bátor elhatározással feláldozott hát mindent, amit addig ismert, hogy szabad lehessen, és gyermekét is szabad embernek nevelhesse.
Deborah Feldman kötetének megjelenése óriási vihart kavart, korábbi közössége üldözte és számtalan alkalommal megfenyegette. Ő mégsem bánja, hogy mindenki számára elérhetővé tette történetét, mivel hisz abban, hogy könyvével párbeszédet kezdeményezhet a zárt vallási közösségekben tapasztalható gyakori elnyomásról és bántalmazásról, és hangot adhat azoknak, akikre korábban senki sem figyelt. A könyv alapján készült sorozat 2020 márciusától látható a Netflixen.

Bevallom nektek, nagyon érdekelt a könyv, de közben legalább ennyire tartottam tőle. Mindig nehéz olyan kötetről véleményt mondani, amely egy másik ember életéről szól. Hogyan is lehet kritizálni egy olyan regényt, melyben az írónő elénk tárja az életét. 

Minden szokásos sablon, amelyet követni szoktam a blogomban ilyenkor érvényét veszti. Nem írhatok a megszokott módon a cselekményről és a karakterábrázolásról, hiszen ez egy teljesen más műfaj. Aztán arra jutottam, hogy ezzel nincs is baj. Írok, aztán majd meglátjuk mi sül ki belőle. 

Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de én nagyon keveset tudok a mai zsidó közösségek életéről. Olvastam már róluk, de ennek ellenére vajmi kevéssé ismerem a közösséget és a vallási kultúrájukat. 

Deborah Feldman kicsit sokkolt a könyvével. Az én gondolkodásom alapja az egyenlőség mindenek felett, így számomra hihetetlenül nehéz volt olvasni egy olyan közösségről, ahol rendkívül konzervatív a társadalom berendezkedése. A nők nem olvashatnak, nem énekelhetnek. A férjezett asszonyoknak le kell borotválni a hajukat. Az ő kizárólagos feladatuk a tiszta és rendes otthon fenntartása és a gyermekek nevelése. A Tóra pontosan kijelöli számukra a teendőket. Rendszeresen mikvébe (rituális fürdésre kialakított fürdő) kell járniuk, hogy megtisztulhassanak. Sőt, igazából a nő lelkén szárad, ha a teste miatt egy férfi akár csak gondolatban is bűnbe esik. 

A szatmári haszidok úgy tartják, hogy Hitlert tulajdonképp Isten küldte büntetésül, amiért a zsidók asszimilálódni akartak a többségi társadalomba. Mivel a közösségek túlságosan is világiak lettek, így meg kellett bűnhődniük. Emiatt a közösség élesen elkülönül a többiektől, semmilyen módon nem kívánnak érintkezni másokkal, vagy beolvadni a közösségbe. Szigorúan, a Tóra törvényei szerint élnek, hiszen úgy tartják, hogy a holokauszt bármikor újra megtörténhet, ha az életvitelük nem megfelelő. 

A könyv nagyjából 10 évet ölel fel. Deborah 12-13 éves az első oldalakon, és 23 éves korában hagyja el a közösséget. Ezalatt az idő alatt rendkívül sok dolog történt vele: kijárta az iskolát, tanárként kezdett el dolgozni, majd férjhez ment, édesanya lett és ezt követően kezdett irodalmat hallgatni egy főiskolán titokban. Nagyon tetszett, hogy imádott olvasni (ráadásul angolul), így már az első pillanattól kezdve szimpatizáltam vele. A gondolkodása az első pillanattól kezdve magával ragadott, szerettem, hogy már kisgyerekként is kilógott a "tömegből".

Deborah igazán isnpiráló számomra, egy hihetetlenül erős nőnek tartom, aki képes volt arra, hogy kilépjen egy olyan közösségből, melyben nem találta a helyét. Felismerte, hogy többre vágyik és ezért tett is. Nem adta fel, megkereste a kiutat saját maga és fia számára. 

A könyv hangulata igazán magával ragadó. Nagyszerű a stílusa, én csak úgy faltam a lapokat. Az írónő roppant őszintén, mégis indulatok nélkül írja le életének tapasztalatait. Bár akadtak megpróbáltatások az életében, mégsem éreztem azt, hogy haraggal viseltetne azok iránt, akik fájdalmat okoztak neki. Néha kicsit sterilnek éreztem a könyvet, talán kicsit túl tényszerűen lett megírva, nekem hiányoztak belőle az erős érzelmek. De talán ez nem is baj. Így nagyobb hangsúlyt tudtam arra fektetni, hogy megfigyeljem, belőlem milyen érzelmeket vált ki a kötet. Sokszor csodálkoztam, haragudtam és értetlenül álltam az egész közösség viselkedése és gondolkodása előtt. 

Összességében az Unortodox egy nagyon erős könyv, melyben Deborah Feldman életét ismerhetjük meg és követhejük végig addig, amíg elhagyja a szatmári haszid közösséget. Remek olvasmány, mely elgondolkodtatja az embert. Az olvasás során sokszor eszembe jutott, hogy milyen szerencsés is vagyok, hiszen egy olyan környezetben nőttem fel, ahol egyenrangúnak érezhettem magam és semmi/senki nem szabta meg számomra, hogy hogyan kell élnem. Az a legfontosabb, hogy az ember elégedett legyen a saját életével. Nincs semmi baj azzal sem, ha valaki azt az utat választja, hogy hívő emberként a közösséget szolgálja és a Tóra törvényeit követi vakon, viszont ha valaki változtatni szeretne, akkor azzal sincs semmi baj, ha kilép. Deborah megmutatta, hogy egy nő bármire képes, még akkor is, ha egész életében arra nevelték, hogy maradjon csendben és csak a férjének, családjának, a közösségének éljen, hiszen mindig van egy másik út.  

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni, ITT pedig bele is olvashatsz a regénybe. 




Nyereményjáték

A könyvben rengeteg zsidó ünnep is szóba kerül, így játékunkban ezek megismerésére fókuszálunk. Az állomásokon egy-egy ünnep rövid meghatározását találjátok, ezeknek a nevét kell beírnotok a Rafflecopter dobozba.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Az ünnep meghatározása

A Sínai-hegyen történt törvényadás emléknapja, a Hetek ünnepe, a pünkösd megfelelője.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

<Blogturné Klub>
06.01. Readinspo
06.03. Szofisztikált Macska
06.05. Könyv és más
06.07. Csak olvass!
06.09. Spirit Bliss Sárga könyves út

2020. május 27., szerda

Julien Sandrel: A ​csodák könyve + Nyereményjáték


Sziasztok!

A General Press kiadó új kötetében megismerkedhetünk egy hétköznapi, átlagos tinédzser fiúval, akinek egy baleset következtében a feje tetejére állt az élete. Louis édesanyja egy céltudatos, elszánt nő, aki képes bármire azért, hogy a fia felépüljön. Ha kíváncsiak vagytok erre a végtelenül humoros, mégis érzelmes és felkavaró könyvre, tartsatok bloggereinkkel, hiszen tiétek lehet a három nyereménykönyv egyike!

Sokat gondolkodtam azon, hogy milyen bevezetőt írjak Nektek, aztán eszembe jutott egy rendkívül kézenfekvő ötlet. Mesélek egy kicsit nektek a saját csodáim listájáról. Ez a lista, amúgy kicsit hajaz a bakancslistára, de az én fejemben kissé elkülön tőle. Szerintem sokkal szebben hangzik. A bakancslista ugyebár azon dolgok sora, amelyeket az ember meg akar tenni az életében. A csodák listája számomra sokkal inkább élménygyűjtemény. Olyan tevékenységek, vagy dolgok tárháza, melyek átélése csodálatos érzéssel tölti el az embert. Persze, van átfedés...de az én interpretációmban elkülönülnek egymástól.


Ahogy látjátok, vannak rövid és hosszabb távú terveim is. Nagy koncertre járó vagyok és már nagyon hiányzik a hangos zene, biztos vagyok benne, hogy ez lesz először kipipálva a listáról. Az egyik hosszú távú tervem igazából talán nem is tartozik ide, de hihetetlenül fontos számomra. Az olvasás szeretetét mindenképpen át szeretném adni a leendő gyermekeimnek. 

Na de nem is szaporítom tovább a szót, lássuk miről szól a könyv!

Louis tizenkét éves. Ma reggel meg akarja osztani az anyjával a legfontosabb titkát: hogy életében először szerelmes. Thelma azonban, mint mindig, a munkájával van elfoglalva. A dühös és csalódott fiú felpattan a gördeszkájára, és leszáguld egy lejtőn. Az alján azonban belerohan egy teherautóba. A prognózis komor. Ha négy héten belül Louis nem tér magához a kómából, már nem várható javulás az állapotában. Thelma kétségbeesve tér haza a kórházból, és a fia szobájában talál egy kis füzetet. Benne Louis felsorolta az összes „csodáját"", vagyis azokat a tapasztalatokat, amelyeket az életében át szeretne élni. Thelma úgy dönt, hogy oldalról oldalra haladva elvégzi ezeket a csodákat. Ha Louis meghallja a kalandjait, meglátja, milyen szép az élet.
A csodák könyve, már a fülszövegével megvett magának. Nagyon szeretem azokat a történeteket, amelyek az életet és az élni akarás fontosságát hirdetik. Ez a regény, pedig pontosan ilyen volt számomra. Egy igazi gyöngyszem, mely megmutatja nekünk, hogy még a legsötétebb órákban sem szabad elhagyni magunkat, mindig van remény. Mindig küzdeni kell és menni kell tovább. 

A regény igazán megható és szívet melengető, öröm olvasni. Vannak fejezetek, amelyek mosolygásra késztetik az embert, és vannak, amelyek után legszívesebben elsírnánk magukat. Louis állapota rendkívül aggasztó, az első pillanattól kezdve drukkolunk azért, hogy jobban legyen. Bár édesanyja Thelma (ez az a pillanat, ahol biztos sokatoknak beugrik Thelma és Louise neve, ami teljesen normális, erre még a főhős is kitér egy adott részen a könyvben...) emberileg mindent megtesz annak érdekében, hogy fia jobban legyen, mégis aggódunk, hiszen a diagnózis nem kecsegtet minket semmi jóval. Ugyanis, ha négy héten belül Louis nem tér magához a kómából, már nem várható javulás az állapotában. 

A csodák kettős funkciót töltenek be. Egyrészről megmutatják a fiú számára, hogy fontos, hogy küzdjön, hiszen ezek az ő élményei, ezeket neki is át kell majd élni. Másrészről terápiás célt szolgálnak Thelma számára. A tervezgetés és a különböző élmények hozzájárulnak ahhoz, hogy a nő a kezdeti sokk hatása alól kikerüljön, megerősödjön és igazi támaszként álljon gyermeke ágya mellett. 

Nagyon tetszett, hogy néha megismerhettük Louis gondolatait is. Bár kómában volt, és fizikailag képtelen volt reagálni a környezetére, belül mindent hallott és tisztában volt mindennel, ami körülötte történt. 

Őszinte leszek veletek, az első pár oldalon nagyon idegesített engem Thelma karaktere. A reakciói, a tettei valahogy túlzóak voltak számomra. Minden reakciója hiteles volt és tényleg el tudom képzelni, hogy sokan így reagálnának, de valahogy én nem tudok mit kezdeni a nyilvános és nagy kiborulásokkal. Talán azért, mert alapjáraton nem szeretem, ha valami miatt felfigyelnek rám az emberek. A hangos beszéd pedig egyszerűen kikészít. Nyilván teljesen jogos volt Thelma őrjöngése az őt ért megrázkódtatás után, de tőlem annyira idegen ez az egész, hogy én éreztem kínosan magam helyette. 

Aztán ahogy haladtunk előre a történetben a nő karaktere gyökeres változáson ment keresztül. Sokkal figyelmesebb lett a környezetével szemben. Javult a kapcsolata a körülötte élőkkel, új ismertségekre és barátságokra tett szert. Szinte új emberré vált, teljesen kivirult. A csodák teljesítése nem csak arra volt jó, hogy az őt ért fájdalomból megtalálja a kiutat, hanem konkrétan az egész élete megváltozott tőle. Az életében teljesen máshova került a fókusz. A fia betegsége tulajdonképpen megtanította őt élni. 

A könyv borítója nagyon szép, nekem szerelem volt első látásra. Biztos vagyok abban, hogy sokan figyelnek majd fel rá a könyvesboltokban. Mivel nagyon szerettétek a Fénytörések turnénál a kirakós játékot, így készítettünk Nektek ehhez a könyvhöz is egyet. A képre kattintva éritek el a puzze-t, jó játékot. :) 


Összességében A csodák könyve egy igazán bájos történet az élet fontosságáról és arról, hogy soha nem szabad feladni a reményt. Megmutatja nekünk, hogy nincs fontosabb érték a családnál, hiszen lehet bármilyen fontos a munkánk, vagy lehetünk bármennyire jómódúak, az egész mit sem ér, ha nincs kihez hazamenni, vagy ha elveszítjük azt az embert, aki mindennél fontosabb számunkra. Igazi szívet melengető történet, bátran ajánlom mindenkinek. 

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 


Nyereményjáték

Mivel A csodák könyvében nagy szerepet kap az utazás, ezért összegyűjtöttünk pár olyan könyvet, amelyre ez szintén igaz. Minden bloggernél találtok egy-egy idézetet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, hogy melyik könyvből idéztünk, és beírni a Rafflecopter megfelelő sorába az adott könyv címét.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Az örökkévalóságot adtad nekem a megszámozott napokban, és én hálás vagyok érte.”


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

05. 25. - Fanni’s Library
05. 27. - Csak olvass!
05. 29. - Könyv és más
05. 31. - Utószó
06. 02. - Utószó (extra)

2020. május 25., hétfő

Jó anyánk a szív


Valami megváltozott – gondolta Péter a sziklaszirt tetején. Már egy hét eltelt azóta, hogy Wendy, John és Michael hazarepült Londonba, de úgy érezte, a gyerekek magukkal vitték az ő életkedvét is. Mindig úgy gondolta, hogy felnőni a legunalmasabb dolog a világon. Hiszen mi lehetne annál jobb, mint örökké gyereknek maradni?

Most mégis itt ült, magányosan távol mindentől és mindenkitől. Eltűntek a szép gondolatai. Nem tudott repülni, játszani, kukorékolni. Mintha a testvérek Péter személyiségének legjobb részét is magukkal vitték volna. Kétségek gyötörték, elveszettnek érezte magát. Egyetlen mondat visszhangzott a fejében Hook kapitány gyalázatos támadása óta: jó anyánk a szív.  Bármit csinált ez a rövid sor Wendy csodálatos dalából mindig visszatért a gondolataiba. Észrevétlenül, alattomosan kúszott elő a semmiből, majd ez a mindent elsöprő érzés szép lassan maga alá temette őt. Próbálta elhessegetni, soha nem akart emlékezni arra a nőre, aki elhagyta őt. Merthogy el kellett, hogy hagyja őt, nem? Mi másért lett volna belőle az első Elveszett fiú?

Mikor Péter megérkezett Sohaországba tudta, hogy száműznie kell a gondolatait és érzéseit, így felkereste az indián törzsfőnököt, aki egy üveggömbbe zárta és elrejtette a fiú emlékeit.

Wendy hatására azonban elkezdett repedezni a fal, amit hosszú évtizedeken keresztül a szíve köré épített. Azt hitte, hogy megedzette a lelkét és már semmi sem hatolhatott át rajta. Mégis álmaiban egyre többször járt egy különleges parkban, egy ismeretlen nő társaságában. A nő mosolygott, és fogta a fiú kezét. A következő pillanatban azonban szörnyű szélvihar kerekedett és elszakadtak egymástól. Péter kétségbeesetten kereste az álombéli asszonyt, de sehol nem találta. Ekkor lerogyott egy közeli padra, és meghallotta Wendy simogató hangját… Az anya, az igazi édesanya a legcsodálatosabb ember a világon. Ő a tündéri hang, aki jó éjt kíván; aki mesél neked egy vidám nap után... Aztán felébredt.   És ez így ment minden este.

Valami megváltozott – üvöltötte bele Péter az éjszakába. – Valami megváltozott, valami megváltozott – hallatszott a távolból. Mintha a visszhangok is rajta mulattak volna.
Egyszer csak Csingiling jelent meg a fiú mögött. Nagyon nyugtalan volt, hiszen napok óta érzékelte Péter hangulatának változását.
A fiú észrevette, lassan megfordult, szomorú szemét a kis tündérre emelte. Csing leült Péter vállára és közösen kezdték el tanulmányozni az éjszakai égboltot.
Csingiling nem akarta sürgetni a fiút. Különleges kapcsolat volt az övék. Bár sokáig úgy gondolta, hogy Wendy veszélyt jelent a számára, de végül megértette, hogy nem sajátíthatja ki a fiú szeretetét.

Nézd, egy hullócsillag! Úgy hallottam, hogy ilyenkor egy új tündér születik – szólalt meg hirtelen Péter.
Nem, ez tévedés. Az első őszinte gyermeki kacagás az, ami életet ad nekünk:– válaszolta Csing szelíden.
És mi történik akkor, ha az ember hullócsillagot lát? – kérdezte a fiú kíváncsian.
Ez igazán egyszerű – felelte Csing. – Kívánhatsz egyet, és valóra válik.
Bármit kívánhatok? – kérdezte meglepetten a fiú.
Igen! – válaszolta a tündér. – Gondolj ki valami jót, bármi kívánni valót. De ne áruld el, különben nem válik valóra.
A fiú ráncolni kezdte a homlokát, majd elmosolyodott. Csing bármit odaadott volna azért, hogy megtudja mi a fiú leghőbb vágya. Aztán behunyta szemét és ő is kívánt egyet.
Mikor eljött a reggel Péter komoly elhatározásra jutott: felkeresi az indiánokat és visszakéri a rég elvesztett emlékeit. Csak úgy derítheti ki, hogy mi okozza ezeket a furcsa álmokat, ha végre emlékezni kezd. Egyedül akart útnak indulni, de hirtelen Csingiling jelent meg mellette. Nézd – kezdte Péter a mondandóját. – Nagyon kedves vagy, hogy velem szeretnél jönni, de nem lehet. Egyedül kell a végére járnom a dolognak.
Mi összetartozunk – dobbantott egyet a tündér a lábával és vörösre változott, mint mindig, amikor méregbe gurult. – Lehet, hogy azt hiszed, egyedül kell ezt az egészet végigcsinálnod, de nincs így. Mindennél fontosabb vagy számomra. Érted még a világ végére is elmennék, ha kérnéd! – folytatta Csing egyre dühösebben. – Te sem hagytál ott engem, mikor a robbanásnál kis híján elvesztettem a fényemet. Veled maradok örökre.
Akkor is, ha minden megváltozik, és már soha nem leszek a régi? – kérdezte a fiú.
Főleg akkor – felelte a tündér dacosan.

Így hát ketten indultak el az indián tábor felé. Mikor a törzsfőnök meglátta őket, cseppet sem lepődött meg. Mintha számított volna az érkezésükre.
Háú – szólalt meg a törzsfőnök.
Háú – felelte Péter és Csing egyszerre.
Miben segíthetek neked Kicsi Szálló Sólyom? – kérdezte az indián.
Péter elmesélte neki a furcsa álmokat és azt a szorongató érzést, melytől képtelen volt szabadulni. Csingiling tátott szájjal hallgatta a fiú beszámolóját. Nem értette, hogy érezhet egyszerre ennyi mindent a barátja. A tündérek olyan icipicik, hogy egyszerre csak egy érzés fér meg bennük.
A törzsfőnök végighallgatta a fiút, majd ráemelte a tekintetét.
Mindig is tudtam, hogy ez az idő egyszer el fog érkezni. Senki sem akar örökké gyerek maradni.
De én szeretnék – vágott közbe Péter.
Ezt mondod, de ezt is érzed? – kérdezte a törzsfőnök bölcsen. – Menj el a Koponya-sziklához, ott visszakapod az emlékeidet, és akkor rájössz, hogy mit szeretnél igazán. – Ezzel az indián visszament a sátrába.

A Koponya-szikla csak repülve közelíthető meg én pedig nem tudok repülni – sóhajtott Péter szomorúan.
Jó dolgokra kell gondolni, azok a magasba emelnek.
Én csak szörnyű dolgokra gondolok!
Azok visszahúznak a földre!
Tudom, mégsem vagyok képes arra, hogy valami nagyszerű dolgot képzeljek magam elé.
Akkor gondolj rám! – kérte a tündér és egy kis port szórt barátjára. Azon nyomban felemelkedtek, és meg sem álltak a szikláig.

Mikor megérkeztek Péter nagyon ideges lett. Mi van akkor, ha pontosan azt látja, amitől a legjobban fél? Vett egy mély levegőt, majd összetörte az üveggömböt, mely az emlékeit rejtette.

Hirtelen a parkban találta magát. Újra látta a kisfiút és az édesanyját, a két alak kéz a kézben érkezett a parkba.
Hiszen ez én vagyok – suttogta Péter.
Az emlékkép folytatódott. Oly szeretettel és csodálattal nézett a nő arra a kisfiúra, hogy Péter számára elképzelhetetlen volt, hogy percek múlva örökre elhagyja. Hallotta, hogy az asszony azt mondta a látomásbéli kisfiúnak, hogy vigyázzon magára, ne menjen túl messze, majd leült egy padra hímezni. A fiú azonban nem hallgatott az édesanyjára.
Ne menj ilyen messze! – szólt Péter a kisfiúhoz. Nem találsz vissza.
A fiú nem hallgatott rá. Hogyan is hallgatna? Hiszen ez csak egy emlék. Péter nem avatkozhatott közbe.
Hirtelen hatalmas vihar érkezett a semmiből. A kis Péter elindult visszafelé, de nem találta az édesanyját. Egy padhoz sétált, ahol emlékei szerint az anyukájának kellene várnia őt. De nem volt ott.
Ez nem az a pad! – kiáltott fel dühösen Péter. Nagyon messze vagy attól a helytől, ahol elváltatok egymástól. Keresd tovább! - kiáltott a fiú.
De gyerekkori önmaga nem hallotta őt.
A kis Péter megállt és sírni kezdett: elhagyták, örökre elveszett. Senki nem szereti. Egyedül maradt.
Nem hagytak itt! – üvöltött Péter kétségbeesetten. Keres téged!
Közben a nő, egyre kétségbeesettebben kereste kisfiát. Sehol nem találta. Az odakint tomboló vihar eltörpült ahhoz képest, amit a lelkében érzett.

A következő kép, amit Péter a gömbben látott, egy látomás volt. Egy idős, hajlott hátú nénike ült le arra a bizonyos padra és halkan zokogott. Az évek bár teltek-múltak, ő mégis minden nap kisétált a parkba és várta rég elveszett kisfiát.

Péter a képek után szóhoz sem jutott, ömlöttek a könnyei. Nem hagyták el, nem volt Elveszett fiú. Olyan sok éven keresztül tévedett. Volt édesanyja, aki hazavárta. Soha nem felejtette el. Az indiánnak igaza volt. Már tudja, mire vágyik igazán. Ez a gondolat pedig azonnal égbe repítette a fiút.

Már csak egy dolog maradt hátra. El kellett mondania az Elveszett fiúknak, hogy elmegy és soha többet nem tér vissza.

A búvóhelyen a fiúk csendben hallgatták végig Péter elbeszélését, nem tudták, mit is mondhatnának barátjuknak. Nem akarták feltartóztatni, de elengedni sem szerették volna. Végül szomorúan, de mosolyogva búcsúztak tőle.

Csingiling volt az egyetlen, aki elkísérte Londonba, tudta milyen sokat jelent neki a támogatása.

Mikor megérkeztek, látták, hogy a nő pontosan ugyanazon a padon üldögélt, mint a látomásban. Péter ránézett és azonnal tudta, hogy az anyukája az.

Tétován odalépett és halkan csak ennyit mondott: Anya.

Az asszony riadtan felemelte fejét és belenézett Péter szemébe, ami ugyanúgy csillogott a huncutságtól, mint rég elveszett gyermekének. Felállt, két kezével remegve végigsimította a fiú arcát, majd halk zokogásba kezdett. Végre újra együtt volt a kisfiával.

Csingiling egy darabig szótlanul figyelte a két alak egymásba fonódott alakját, majd hirtelen hatalmas döntésre szánta el magát.  Minden erejét összeszedte és egy utolsó óriási varázslatot vitt véghez: Megfiatalította Péter édesanyját. Abban a pillanatban, ahogy a nő ismét fiatal lett a kis tündér összeesett, Péter sírva borult mellé.
Te vagy számomra a legfontosabb! – sóhajtotta Csingiling. – Meg akartam adni azt, amire a legjobban vágysz, az édesanyádat.
De Csing - kezdte volna Péter.
Shhh…- csitította a kis tündér. – Ismered azt a helyet, ami ébrenlét és alvás között van? A hely, ahol még mindig emlékszel az álmaidra? Ez az a hely, ahol mindig szeretni foglak. Ez az, ahol várni fogok rád – mondta Csingiling és kialudt a fénye örökre.

Ekkor azonban Péter egy csillagot vett észre a fűben. Bár nem tudták, de azon az éjszakán ugyanazt kívánták. Boldogok akartak lenni és sosem akartak elválni egymástól.
A csillag ekkor hirtelen felragyogott, a tündér felébredt, növekedni kezdett és igazi kislánnyá változott. Csing önfeláldozása életre keltette a csillagot és teljesítette a két barát leghőbb vágyát. Soha nem kell már elszakadniuk egymástól. Így lettek ők hárman egy igazi család, hiszen a kívánságoknak hatalmas ereje van, különösen akkor, ha ketten is ugyanazt kívánják