Sziasztok!
Az embernek rengeteg arca van, minden helyzetben és minden szituációban máshogyan viselkedünk. A munkahelyen, a családunk és a barátaink körében, a közösségi médiában más és más oldalunkat mutatjuk. De kik is vagyunk mi valójában?
Vannak, akiket igazi határozott és céltudatos embernek látnak mások, miközben ők azok, akik éjszakánként órákon át azon aggódnak, hogy mit gondolnak róluk. Vannak, akiknek tökéletesnek és izgalmasnak tűnhet az élete a közösségi médiában, de igazából magányosan és kétségek között vergődve hajtják álomra a fejüket. Népszerűnek és nagyszerűnek tűnnek, de lehet, hogy betegesen függenek mások véleményétől, a lájkok éltetik csak őket. Lehet, hogy valaki igazi partiarcnak tűnik, de az igazság az, hogy csak a benne rejlő ürességet próbálja meg valahogy az alkohollal enyhíteni.
Mindannyian szeretnénk a legjobb arcunkat mutatni, de Julien szavaival élve: "Mindenki hazudik a saját életével kapcsolatban. Mi lenne, ha inkább őszintén élne? Ha megosztaná másokkal azt a titkot, amely meghatározza magát, és értelmet ad minden másnak?
Ti mit írnátok le magatokról? Mi határozza meg az életeteket?
No de miért is volt fontos egy kicsit erről beszélni? Lássuk a mai könyvet.
A zöld jegyzetfüzet hamarosan megtelik újabb és újabb szereplők vallomásaival – akiknek szép lassan a sorsa is egymásba fonódik, örökre megváltoztatva az életüket.
Mikor először megláttam ezt a kötetet a várható megjelenéseknél moly.hu-n, azonnal beleszerettem a fülszövegébe. Egy igazán különleges történet rajzolódott ki a lelki szemeim előtt, kicsit a Szavak kékben című könyv jutott először eszembe róla. Mindezek után nem is volt kérdés, hogy közelebbről is szerettem volna megismerkedni a regénnyel.
Már az első oldalnál éreztem, hogy ez a kötet igazán különleges helyet foglal majd el a szívemben. Mindig is imádtam azokat a történeteket, amelyek különböző emberi sorsokat helyeztek előtérbe némi drámai hangulattal fűszerezve, az Őszinte szavak pedig pontosan azt adta, amit vártam. Clare Pooley regénye egy igazán különleges történet egy zöld jegyzetfüzetről, hat teljesen idegen emberről, akiknek az élete teljesen összefonódott egy teljesen átlagos zöld füzetnek hála.
Alapvetően mindegyik szereplő más és más, nem is különbözhetnének jobban egymástól, egy valami azonban mégis összeköti őket.
Julian egy idős, hetvenes éveiben járó művész, aki magányosan éli mindennapjait. Elindítja az Őszinte szavak könyvét, de vajon mennyire hiteles? Tényleg az a magányos idős ember, akinek gondoljuk?Monica egyedülálló és független nő, aki szerelemre és családra vágyik. De vajon tényleg olyan kétségbeesett, mint amennyire az írása alapján érezzük? Hazard őrült és kicsapongó életet élő szingli férfi, akit az alkoholt és a drogokot sem vetette meg. Vajon képes arra, hogy megváltozzon, megtalálhatja azt a dolgot, ami a helyes útra tereli? Riley, a fiatal ausztrál fiú, aki szívesen utazgat. De vajon tényleg csak egy gondtalan kisfiú, vagy csak jól titkolja az érzéseit? Alica a fiatal anyuka, akinek látszólag megvan mindene. Sikeres influencerként emberek százezrei követik őt nap mint nap. Tényleg ennyire tökéletes az élete? Végezetül Lizzie, aki imádja a titkokat. Vajon mire derül fény általa?
Mindegyikükben egy meghatározhatatlan űr tátong. Bármennyire kétségbeesetten is próbálják eltitkolni az igazságot, mélyen legbelül tudják, hogy a róluk kialakított kép hazugság. Még ha úgy is tűnik, hogy teljesen meg vannak elégedve az életükkel, esténként mikor lehunyják a szemüket, szembesülnek a valósággal: nem boldogok.
A füzet azonban egy kapaszkodót ad a kezükbe. Megtapasztalhatják, hogy nincsenek egyedül a világban. Az Őszinte szavak könyve arra készteti őket, hogy kiírják magukból legnagyobb félelmeiket, hogy kitárulkozzanak, ezáltal megszabaduljanak és feloldozást nyerjenek. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy ismerjük meg a szereplőket, fokozatosan tárul elénk az összkép. Mindegyik karakternek megvannak a maga hibái és problémái, ezeken túllendülve kell változtatniuk. Nem könnyű, kifejezetten rögös az út, de egymást segítve túljutnak mindenen, legyen szó függőségről, magányról vagy hazugságokról.
A cselekmény érdekes és izgalmas. Nincsenek benne nagy fantasztikumok, vagy spirituális történések, mégis lebilincselő a maga módján. Olyan emberek történeteit ismerhetjük meg, akik akár a szomszédunkban is élhetnek. A problémáik hitelesek, mi magunk is hasonló gondokkal küzdünk nap, mint nap. Olvasás közben nagyon sokat gondolkodtam a történeten. Vajon én mit tennék, ha a kezembe akadna egy ilyen füzet? Folytatnám az írást? Egyáltalán mit írnék magamról? Mit gondolnék azokról az emberekről, akiknek elolvastam a történetét. Megkeresném őket?
Sokat gondolkodtam az előítéletekről és arról a bizonyos első benyomásról is. Mi minden lehet a másikban, amiről nem tudunk. A mindig morcos pénztáros, aki csúnyán beszél a vevőkkel mi miatt viselkedhet így? Milyen teher nyomja a vállát? A legrátermettebb ismerősöm tényleg olyan erős, mint gondoltam? Ahogy a bevezetőben írtam Julian Jessop nyomán, mindenki hazudik önmagáról. Elrejtjük igaz valónkat, hogy erősebbnek, gondtalanabbnak tűnjünk. Senki sem akar gyengének látszani.
A borító nélkül sem szabad elmenni szó nélkül. Monica kávézójának a hangulatát árasztja. Én, mint bevallottam kávé és könyvfüggő nőszemély oda meg vissza vagyok érte. Remekül illik a történethez.
Összességében nagyon szerettem ezt a könyvet. Már az első oldalnál éreztem, hogy ez a kötet igazán különleges helyet foglal majd el a szívemben. Clare Pooley regénye egy igazán szerethető történet, hat idegen emberről, akiknek az élete összefonódott egy teljesen átlagos zöld füzetnek hála. A karakterek igazán emberiek és hitelesek, olyanok, akikkel a lépcsőházban is összefuthatunk. A cselekmény érdekes és izgalmas, nagyszerű olvasmány. Bátran ajánlom mindenkinek.
A recenziós példányt szeretném még egyszer megköszönni a General Press Kiadónak. Ha tetszett a könyv, akkor ITT tudjátok közvetlenül a kiadó oldaláról megrendelni.
