2021. október 5., kedd

Szabó Magda: Az őz + Nyereményjáték


Sziasztok!

Szabó Magda születésének 104. évfordulóján egy különleges turnéval készültünk nektek. A Jaffa kiadó jóvoltából 7 különböző regénnyel ismerkedtünk meg a neves magyar írónő életművéből, és erről tartunk nektek élménybeszámolót két teljes héten keresztül. Sőt, egy saját book TAG-gel is készülünk, amit bárki kitölthet a saját felületén. A turné végén pedig egy szabadon választott Szabó Magda-könyvet nyerhettek.

Graff Angéla és Encsy Eszter élete és sorsa oly szorosan tartozik össze, akár a nappal és az éjszaka – s ők ketten éppen ennyire ellentétei is egymásnak. Komor korban töltik együtt gyermekéveiket, amelynek sötétségéről Angéla mit sem tud, s amely örökre feketére festi Eszter lelkét. Angéla gondtalan áhítattal mosolyog a hajnali fénybe, miközben széthulló családja életük romjait menekíti, Eszter pedig tehetetlen irigységgel zokog, amiért nem láthatja szenvedni ezt az ártatlan angyalt.
Évekkel később találkoznak ismét, a kapocs kettejük között egy férfi − férj és szerető. Eszter ünnepelt színésznő, mégis boldogtalan: a lelkében izzó démoni gyűlölet lassan elpusztít mindent, ami boldoggá tehetné. Angéla örök gyermek, fogalma sincs a körülötte munkáló gyilkos indulatokról, emésztő szenvedélyekről. Nem sejti, hogy akiket a legjobban szeret, háta mögött megcsalják, élete fölforgatására készülnek.
Az őz egy szerelmi háromszög és egy élethosszig tartó, engesztelhetetlen bosszú kegyetlen története. Szabó Magda magával ragadó, kíméletlen regénye méltán tette egy csapásra híressé és elismertté szerzőjét: több mint húsz nyelvre fordították le, és máig sem veszített elementáris erejéből.

Szabó Magda munkássága egyáltalán nem ismeretlen a számomra, több regényét olvastam már, a két eddigi kedvencem a Régimódi történet és Az ajtó. Az eredetileg költőként induló Szabó Magda 1958 után már regény- és drámaíróként tért vissza. Az őz megjelenése idején 1959-ben úgy robbant, mint a bomba. Hermann Hesse ajánló sorai egyengették külföldi útját, azóta harmincöt nyelven olvasható. Szabó Magda, így nyilatkozott saját könyvéről: "Én, aki írtam, ha elkerülhetem, nem olvasom: félek tőle." Őszintén szólva, az én érdeklődésemet először ezek a szavak keltették fel és már nagyon vártam az alkalmat, hogy végre sort keríthessek erre a kötetre. Az írónó pontosan ma születetett 104 évvel ezelőtt, így ennek apropóján a mostani turtnénk során nekem azonnal ez az írása ugrott be. Egyrészről borzasztóan hálás voltam a lehetőségért, hiszen évek óta szemeztem már a regénnyel, de soha nem volt időm az elolvasására, másrészről viszont kicsit tartottam is tőle. Aggódtam, hogy vajon milyen hatással lesz rám Encsy Eszter története. Megvetem majd őt, vagy sajnálattal fordulok az irányába? Imádni fogom a regény erejét, vagy utálni fogom a belőle áradó erőteljes negatív energiákat?

Miután elolvastam az első pár oldalt már tudtam, hogy nincs mitől tartanom, Szabó Magda regénye óriási hatással lesz rám. Az igazat megvallva most is nehezen találom a szavakat. Az első pillanattól kezdve magával ragadt az írás és nem eresztett. A fájdalom, a düh, az irigység, a gyűlölet és a szerelem úgy söpört át rajtam, mintha együtt élnék és lélegeznék Encsy Eszter karakterével. Ez a regény fáj, kicsit a pokolba taszít és nyomorba dönt. Ilyen erőteljes, szuggesztív írással régen volt dolgom, rendkívül megrázó és felkavaró regény

Egy igazi lélektani dráma, egy brutál erős belső monológ, melyből megismerhetjük Eszter múltját és jelenét. Ahogy a gondolatok is hajlamosak elkalandozni, úgy az írás is ide-oda ugrál téren és időn át. Kicsit olyan volt ez számomra, mint egy gyónás. Encsy Eszter lelkének legmélyebb bugyraiba is betekintést nyerhettünk, szembesülhettünk a kendőzetlen valósággal, a mérhetetlen haraggal, fájdalommal és irigységgel, melyet egészen gyermekkora óta dédelget magában. Az írónő zseniálisan mutatja be a lélek sokszínűségét, hiszen semmi sem fekete, vagy éppen fehér. A főszereplőnk nem egy romantikus hősnő, vagy egy bájos naiva, sokkal inkább egy igazi hús-vér szereplő az emberi lét minden gyarlóságával és gyötrelmével. Eszter már fiatalon megtanulta, hogy az élet olykor kőkemény. Nem kímélte a sors, óriási nélkülözésben élt édesanyjával és beteg édesapjával. Hamar rá kellett jönnie, hogy az élethez bizony pénz kell, így mindent megtett azért, hogy segítsen. Irigyen tekintett azon társaira, akik szerencsésebb helyzetben voltak. Az irigység pedig szép lassan elemi gyűlöletté változott. A sok negatív érzelem pedig szép fokozatosan mélybe rántotta őt és lelkét, ahonnan talán már nincs is menekvés számára. Eszter saját maga börtönőre. A fájdalmas emlékek láncon tartják lelkét, az elengedés helyett táplálja a benne lakozó dühös démont. Képtelen tovább lépni, így nem csak önmagát, hanem a környezetét is romlásba taszítja. 

Encsy Eszter nem egy szimpatikus karakter, mégsem voltam képes gyűlölni őt. Sokkal inkább sajnáltam és szántam őt. Egy olyan személyt ismerhetünk meg benne, akit az élet annyira megkeményített,  hogy azt a felnőtt életének sikerei, szerelmei sem tudják enyhíteni, vagy semmissé tenni. Hiába fordult jobbra a sorsa, egyszerűen képtelen volt maga mögött hagyni régi sérelmeit. Rengeteg dolog nem adatott meg számára, ezért megszokta, hogy ami szüksége van, azt vagy megkeresi, vagy pedig elveszi. Sorsával és személyiségével éles ellentétben áll Graff Angéla, aki tulajdonképpen egy átlagos fiatal lány, annyi csupán a bűne, hogy neki mindene megvolt, amit csak szeretett volna. A két fiatal lány élete menthetetlenül összefonódik, Angéla szeretettel tekint Eszter irányába, Eszter viszont elmondhatatlanul viszolyog és mérhetetlen utálattal tekint iskolai pajtására. Az utálat pedig minden egyes találkozással nő. Legszívesebben szenvedni látná, szinte gyermeki izgalommal várja, hogy kiderüljön, hogy együtt van "barátnője" férjével. 

Mindannyiunkban van egy kis Encsy Eszter. Ha nem is ennyire szélsőségesen, de mindannyian tudunk azonosulni azzal az érzéssel, mikor számunkra valami nem adatik meg, más pedig lubcikol a bőségben. Olvasás közben nagyon sokáig úgy gondoltam, hogy én inkább Angélára hasonlítok. Mindenki kedvesnek és segítőkésznek tart, nincsenek anyagi problémáim és rengeteg olyan ember vesz körül, aki vigyáz rám és akire számíthatok. Aztán becsuktam a könyvet és pofon csapott a valóság, sokkal több Eszter van bennem, mint ahogy elsőre gondoltam volna. Mindenkinek van egy őze, amit irigyel mástól. Hosszasan tudnék írni arról, hogy mi hiányzik jelenleg az életemből, szóval csak röviden annyit mondok nektek, hogy ezerrel dübörög nálunk a babaprojekt, van néhány sikertelen hónap már a hátunk mögött. Igyekszem persze pozitívan szemlélni a jövőt, de nagyon tud fájni, mikor valaki 1-2 hónap után bejelenti, hogy sikerült nekik a dolog. Nem szép tudom, de ilyenkor olyan elemi utálatot és irigységet érzek, amelyre egyáltalán nincs mentségem. Talán ezért is értettem meg egy kicsit Esztert. Ha nem is teljes mértékben, de azért egy kicsit tudtam azonosulni vele. Bár talán nem vagyok annyira végletes, mint ő és azért nem kívánom más halálát, de tudom milyen az, ha valakit elemi erővel ledönt az irigység a lábáról. 

Összességében engem teljesen letaglózott, magával ragadott a könyv. A fájdalom, a düh, az irigység, a gyűlölet és a szerelem úgy söpört át rajtam, mintha együtt élnék és lélegeznék Encsy Eszter karakterével. Ez a regény fáj, kicsit a pokolba taszít és nyomorba dönt. Ilyen erőteljes, szuggesztív írással régen volt dolgom, rendkívül megrázó és felkavaró, minden oldaláról süt a fájdalom. Csak ajánlani tudom nektek ezt a művet. 

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Mivel nagyon szeretem az írónő munkásságát, és ma van a születésének a 104. évfordulója, ezért készültem nektek egy kvízzel. Melyet ITT érhettek el. Ha van kedvetek írjátok meg kommentben, hogy mennyi pontot értetek el. 



Nyereményjáték

Keressetek képeket Szabó Magdáról! A bejegyzések szövegének egy-egy kulcsszavára kattintva egy fotót találtok a szerzőről, a feladatotok pedig annyi, hogy bepötyögjétek a Rafi megfelelő helyére, melyik volt ez a szó. A nyeremény: egy szabadon választott Szabó Magda-könyv (a Jaffa kínálatából).
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

10.01. Readinspo – Megmaradt Szobotkának
10.03. A Szofisztikált Macska – Freskó
10.05. Csak olvass! – Az őz
10.07. Könyv és más – Régimódi történet
10.09. Szaffi polca – Az ajtó
10.11. Spirit Bliss Sárga könyves út – Für Elise
10.13. Utószó – A pillanat
10.15. Szabó Magda Book TAG

2021. október 3., vasárnap

Val Emmich - Steven Levenson - Benj Pasek - Justin Paul: Kedves ​Evan Hansen + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Kedves Evan Hansen amerikai musical, mely az egész világban nagy sikernek örvend. A 71.Tony díjátadón kilenc jelölésből hat díjat kapott meg. A Könyvmolyképző Kiadónak hála hamarosan nálunk is elérhetővé válik a musical regény adaptációja, amit Val Emmich írt együttműködve az eredeti írókkal. A Dear Evan Hansen egy mélyen személyes és aktuális musical az életről, és ahogyan azt éljük. Egy levél, amit nem kellett volna megnézni, egy hazugság, amit nem kellett volna mondani, egy élet, amiről soha nem álmodott. . Tarts bloggereinkkel a turnén, olvasd el az ajánlóinkat, és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri a kötet egy példányát. 

Egyedülálló történet a fergeteges sikerű Broadway-musical, a Dear Evan Hansen alkotóitól.
Kedves Evan Hansen! A mai nap csodálatos lesz, mert…
Egy levél, amit soha senkinek nem lett volna szabad elolvasnia…
Ez a levél egy, a fiukat gyászoló család közelébe sodorja a végzős Evan Hansent, esélyt adva arra, amire mindig is vágyott: tartozni valahová. Csupán meg kell tartania magának egy hazugságot: hogy a híresen balhés Connor Murphy titkon a legjobb barátja volt.
Evant hirtelen már nem kezelik láthatatlanként. Connor szülei, akik befogadták őt gyönyörű otthonukba a város túlsó végén, a saját fiukként szeretik, és kétségbeesetten próbálnak minél többet megtudni tőle a rejtélyes Connorról. Evan egyre inkább a család életének részévé válik. A fiú tudja, hogy nincs rendjén, amit tesz, de ha közben másoknak segít vele, annyira rossz sem lehet…
Többé már nem függve a bénító szorongástól, az új Evannek célja van. Önbizalommal tele, népszerű srácként minden napja csodálatos. Egészen addig, amíg már fenyegető veszélyt jelent a lelepleződés, és Evan szembekerül a legnagyobb akadállyal: saját magával.
Egy egyszerű hazugság bonyolult igazságokhoz vezet ebben a nagyszívű drámában, gyászról, hitelességről és a hovatartozás nehézségeiről.
Egyszerre mesél egy megkapó történetet és vesz rá, hogy átérezd az értékeidet. Hagyd, hogy elrabolja a szíved!

Kevés olyan kötet van ebben az évben, amit annyira vártam, mint a Dear Evan Hansent. Őszinte leszek veletek, teljesen ráfüggtem a musicalre. Nagyjából fél éve fedeztem fel magamnak és azóta heti rendszerességgel meghallgatom a számokat, néha naponta többször is. Tényleg teljesen a hatása alá kerültem. Pontosan emiatt voltam olyan nagyon kíváncsi a regényre. A történet alapját ismertem, a számok szövege és a színdarab leírása azért jócskán adott támpontot a cselekményt illetően, mégis biztos voltam abban, hogy igazán csak így élhetem át a sztori mélységét és erejét. 

Olyan sokat nem szeretnék írni a musicalről és a dalokról, hiszen hamarosan egy extra bejegyzés keretében úgyis írok a kedvenc zenéimről és magáról a darabról, de egyszerűen nem tudok úgy írni a könyvről, hogy egy kicsit ne csempésszem bele az értékelésembe pár fontos tudnivalót a színdarabról. 
Ahogy a bevezetőben is olvashattátok a Dear Evan Hansen (Kedves Evan Hansen) egy amerikai musical, melynek zenéjét Bej Pasek és Justin Paul, szövegkönyvét pedig Steven Levenson írta, és Michael Geif rendezte. A darab 2016 decemberében nyílt meg a Broadway-on a Music Box Theaterben. A 71.Tony díjátadón kilenc jelölésből hat díjat kapott meg, köztük a legjobb musical, a legjobb férfi főszereplő és legjobb női mellékszereplő díjat. A musical albuma pedig Grammy díjat is kapott. A darab hatalmas rajongótáborral rendelkezik, az amerikai turnén és a londoni előadásokon is mindig rengetegen vannak. 2018. október 9.-én jelent meg a musical regény adaptációja, amit Val Emmich írt együttműködve az eredeti írókkal. A könyv tartalmaz a musical cselekményei mellett új elemek, mint például Miguel karaktere. A múlt héten pedig bemutatták Amerikában a filmet is (hozzánk novemberben érkezik majd), ahol Ben Platt játssza a főszerepet (ő az a színész, aki Evan karakterét játszotta a Broadway-en is, és munkájáért Tony-díjat is kapott).

A Dear Evan Hansen egy rendkívüli történet a hibákról, a magányról, a gyászról, a fájdalomról, a hovatartozásról és a barátságról. Egy mélyen személyes és aktuális történet magáról az életről és arról, ahogyan azt megéljük. Arról, hogy egyetlen hazugság mennyire a feje tetejére állíthatja a világunkat és bármennyire fájdalmas szembe nézni az igazsággal, mégis az a legcélravezetőbb dolog mindig és minden tekintetben. 

Evan (Mark) Hansen egész életében láthatatlannak érezte magát. Nehezen tud társaival kapcsolatot kialakítani, állandóan szorong, nehezen nyílik meg és képtelen lazán kommunikálni másokkal. Frusztrált, és egyik oldalról folyamatosan átkozza magát, hogy nem tud érdemben a társaival csevegni, másik oldalról azonban egyszerűen képtelen arra, hogy beszélgetést kezdeményezzen. Harcban áll saját magával, ugyanakkor nem tudja legyőzni a szorongás és félelmeit. Egy tragikus esemény azonban felborítja az egész közösséget, és lehetőséget ad Evannek arra, hogy más lehessen, mint aki valójában.  Evan Hansen végre megkaphatja azt, amit mindig is akart: egy lehetőséget, hogy beilleszkedhessen, de vajon meddig tartható fent ez az állapot? A légből kapott barátság képe mikor dől össze, mint egy kártyavár? Meddig képes továbbszőni az ember a hazgusgások hálóját? 

A karakterek nem idealizált és túlmisztifikált romantikus hősök, hanem valódi hús-vér emberek, akik sokszor hibáznak, elesnek majd végül felállnak. 

Evan és Connor két olyan fiatal, akik láthatóan komoly mentális problémákkal küzdenek. Látszólag teljesen ellentétes személyiségek, ugyanakkor ha közelebbről nézzük őket és a viselkedésüket könnyen rájöhetünk arra, hogy több bennük a közös, mint gondolnánk. Mindketten az iskola peremére szorultak, magányosak és képtelen egyedül megküzdeni a problémáikkal. Bár szüleik látszólag figyelnek rájuk, mégis képtelenek kapcsolatot létesíteni velük, az igazán fontos dolgokról nem tudnak beszélgetni. Sem Connor szülei, sem pedig Evan anyukája nem ismeri fel a helyzet súlyosságát. Mindannyian próbálnak boldogulni az életnek nevezett útvesztőben, de csak egyre távolabb sodrónak egymástól. Evan anyukája Heidi, egyedülálló szülő, aki éjt nappallá téve azon dolgozik, hogy megadjon mindent a fiának. A sok munka azonban szép lassan a kapcsolatuk kárára megy. Egy idő után már nem találják meg az utat egymáshoz, nem tudnak fontos dolgokról beszélgetni. Heidi nem veszi észre, hogy Evan mennyire szenved, így képtelen segíteni neki. A fiú édesapja még kiskorában elköltözött, így Evan rá sem számíthat. Egyedül érzi magát, otthon és az iskolában is magányos. A Murphy szülők és Connor kapcsolata sem túl rózsás, a szülők egyszerűen nem találják a fiukhoz vezető utat. A sok balhé és botrány mögött nem látják meg azt a reszkető és magányos fiút, akinek csupán arra van szüksége, hogy szeressék és támogassák. A sok családi botrány miatt Connor és húga Zoe kapcsolata is megromlik, a lány úgy érzi, hogy szülei csak a bátyával foglalkoznak. Állandóan veszekednek, a család a széthullás peremére sodródik. 

A regény cselekménye rendkívül erős drámai jelleggel bír. Miután Connor önként véget vet az életének a szülei egyetlen reménysugárba tudnak kapaszkodni, egy levélbe, melyet a fiuknál találtak. Kétségbeesetten szeretnének hinni abban, hogy Connor nem volt egyedül és voltak barátai. Nem értették meg soha őt, nem tudtak mit kezdeni vele, de a halálával azt a lehetőséget is elvesztették, hogy ismét megtalálják az utat hozzá. Evan levele azonban teljesen új távlatokat nyitott számukra. A fiú képtelen volt bevallni nekik az igazat, hogy ezt ő írta saját magának a pszichológus tanácsára, így belekeveredik egy furcsa hazugság hálóba. Kezdetben az egyetlen célja az volt, hogy enyíthse a Murphy szülők bánatát, de szép fokozatosan a család részévé vált és végre megkapta azt a figyelmet, amelyre mindig is vágyott. Édesanyja nagyon sokat dolgozik, nem tudott vele annyit foglalkozni, amennyit ő igényelt volna. Evan a fájdalmát magába temette és elsodródtak egymástól. A Murphy szülők azonban teljes mértékben rá koncentráltak, csüggtek minden szaván. Szép lassan felépített egy történetet a barátságukról, bizonyítékként pedig hamis emaileket kezdett el gyártani Jared (az egyetlen családi barátja) társaságában. A barátság története szép lassan az egész iskola fülébe eljutott és Evan végre nem érezte többé láthatatlannak magát. Szép lassan kezdte megtalálni a helyét a világban. A probléma csak az, hogy ebből semmi sem volt igaz. Egy olyan buborékot kreált, mely bármelyik pillanatban kilyukadhatott. Bár jó hatással volt a Murphy család életére és tényleg vigaszt meríthettek a fiú történeteiből, mégsem tudjuk jó szemmel nézni Evan ténykedését. Nagyon kettős ez az egész, hiszen Evan Hansen nem egy rossz ember. A célja nem az, hogy nyerészkedjen Connor halálán, mégis vitathatatlan, hogy rengeteget nyert általa. Végre felfigyeltek rá, lettek barátai, és megtalálta azt a családot, melyről mindig is álmodott. Egy idő után azonban teljesen elveszíti önmagát, és elkezd szép lassan összeomlani minden, amit felépített. A fájdalmas vég elkerülhetetlen és csak reménykedünk, hogy Evan és Connor családja képes lesz ismét talpra állni. 

A mű alapja a magány és a kirekesztettség érzése. Biztos vagyok benne, hogy sokan vagyunk, akik az első pillanattól kezdve átérzik a fiúk helyzetét. Minden ember más és más, vannak akik könnyen és gyorsan tudnak barátkozni, mások (mint ahogy én is) nehezen találják meg a közös hangot kortársaikkal. Képtelenek vagyunk kezdeményezni, hajlamosak vagyunk elbújni a saját kis csigaházunkba és megvárjuk, amíg valaki előcsalagot minket. De mi van akkor, ha senki sem próbálkozik? Kevés rosszabb dolog van a magánynál és annál, ha valaki nem találja a helyét egy közösségben. Kicsit olyan ez, mint a 22-es csapdája. Minél inkább szorong az ember, annál nehezebben tud másokkal kommunikálni és minél nehezebben kommunikál valaki másokkal, annál jobban szorong. Ez egy igazi ördögi kör, amelynek talán soha nem lesz vége. Az ember olykor láthatatlannak érzi magát és azt gondolja, senki nem veszi észre, ha egyszerűen eltűnne. Bár Evan soha nem volt Connor barátja, és rengeteg hazugság és hamis tény az alapja a Connor Projektnek a célja mégis igaz. Hiszen nem hagyhatjuk, hogy bárki neve is feledésbe merüljön, senki nem tűnhet el csak úgy a föld felszínéről. Evan utat mutat mindenki számára, aki magányos. Nem vagyunk egyedül, nem vagy egyedül. Rengeteg olyan ember van, aki hasonlóan érez. Együtt minden könnyebb. 

A regény szereplői komoly fejlődésen mennek át. Evan végre megtalálja önmagát. rájön arra, hogy pontosan elég az, hogy önmagát adja. Nincsen semmi másra szüksége ahhoz, hogy boldoguljon. Édesanyjával is helyreáll a kapcsolata, végre képesek újra kommunikálni egymással. A Murphy család is békére lel, bár Evan hazugsága egyáltalán nem volt helyes, mégis megmentette őket a széthullástól. 

Nagyon tetszett, hogy a musical dalai időről-időre visszaköszönnek a regényben. Rengetegszer hallgattam meg Spotify-on a cd-t, így sokszor az ismerős sorokat magamban énekelve olvastam fel. A dalrészletek magyar fordítása szerintem remekül sikerült, a Requiem című szám ebben a formában is nagy hatással volt rám. 

Őszinte leszek veletek, nekem nem tetszik a regény borítója, sokkal jobban örültem volna annak, ha a külföldi borítóval jelenik meg, a filmes plakát nekem egyáltalán nem tetszik. (Ha már itt tartunk el is meséltek nektek egy rendkívül jellemző, ugyanakkor borzasztóan béna dolgot. Szóval a történet, hogy a kiadó oldalán láttam, hogy filmes borítóval jelenik meg a könyv, de arra gondoltam, hogy no para, végülis beszélek angolul, megveszem úgy is a regényt és akkor meglesz számomra szimpatikus borítóval is. Meg is rendeltem a Dear Evan Hansen című könyvet a Bookline oldalán, mert hát gondoltam, ha így keresek rá, akkor nagy baj nem lehet. Megvettem, kifizettem, aztán jó pár nappal később át is vehettem az egyik üzletben. Otthon mikor a kezembe vettem, kicsit gyanús volt a dolog, hogy németül van írva a matricára, de még igazán akkor sem esett le a dolog. Kinyitottam a könyvet, gondoltam beleolvasok...aztán pislogtam mint hal a szatyorban, mert az első mondat így kezdődöt: "Ich bin abgetreten".... Na itt jöttem rá, hogy totál benéztem és igazából németül rendeltem meg a kötetet. Mondjuk még mindig jobb, mint a cseh nyelvű Harry Potter társasjáték, amit az Alza oldaláról sikerült megvennem. No mindegy, legalább a nagy kék fa van az elején. :D )

Összességében nekem nagyon tetszett a Kedves Evan Hansen című könyv, remélem egyszer a musical is megérkezik majd kis országunkba. A Dear Evan Hansen egy rendkívüli történet a hibákról, a magányról, a gyászról, a fájdalomról, a hovatartozásról és a barátságról. Egy mélyen személyes és aktuális történet magáról az életről és arról, ahogyan azt megéljük. Arról, hogy egyetlen hazugság mennyire a feje tetejére állíthatja a világunkat és bármennyire fájdalmas szembe nézni az igazsággal, mégis az a legcélravezetőbb dolog mindig és minden tekintetben. A regény cselekménye rendkívül erős drámai jelleggel bír, a karakterek nem idealizált és túlmisztifikált romantikus hősök, hanem valódi hús-vér emberek, akik sokszor hibáznak, elesnek majd végül felállnak. A mű alapja a magány és a kirekesztettség érzése. Biztos vagyok benne, hogy sokan vagyunk, akik az első pillanattól kezdve átérzik a fiúk helyzetét. A történet belopja magát az ember szívébe és sokáig nem ereszti. Evan és Connor története sokáig velem marad, a dalokat pedig vélhetően a jövőben is rongyosra fogom hallgatni. 

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni és ITT tudsz beleolvasni a kötetbe. 



Nyereményjáték

Rengeteg olyan musicalt ismerhetünk, amelyek a színpadon és a filmvásznon is nagy sikert arattak (függetlenül attól, hogy melyik készült előbb). A mostani játékunk is ezekhez a produkciókhoz kapcsolódnak. Minden állomáson találtok egy képet egy olyan musicalből, amelyet film változatban is megtekinthetnek a rajongók. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi a címe a műnek. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP



a Rafflecopter giveaway

Állomások

10.03.: Csak olvass! (értékelés)
10.05.: Sorok között (értékelés)
10.07.: Csak olvass! (musical + dalok)
10.09.: Deszy könyvajánlója (értékelés)
10.11.: Hagyjatok! Olvasok! (borítómustra)
10.13.: Hagyjatok! Olvasok! (idézetek)
10.15.: Hagyjatok! Olvasok! (értékelés)

2021. szeptember 28., kedd

Stacey Halls: A ​lelenc + Nyereményjáték


Sziasztok!

Stacey Halls egy kis településen nőtt fel az angliai Lancashire-ben, és újságírást tanult az egyetemen. Írásai többek közt a Guardianben, az Independentben és a Sunban jelentek meg. A nagysikerű Familiárisok után itt a második regénye, A lelenc ami szokás szerint gyönyörű kivitelezésben, jelent meg a 21. század KULT sorozatának legújabb részeként.  Tartsatok velünk, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet.

Két nő, akiket összeköt egy gyermek és egy titok, amely mindent megváltoztat.
London, 1754. Hat évvel azután, hogy törvénytelen gyermekét, Clarát megszülte és a lelencházban hagyta, Bess Bright visszamegy lányáért, akit nem is ismer. Attól tart, hogy Clara nem is élte túl a csecsemőkort, de kiderül, hogy a kislányt valaki már örökbe is fogadta. Bessnek tótágast áll az élete, miközben igyekszik kideríteni, hogy ki fogadta örökbe Clarát - és miért.
Bess szállásától nem messze, London külterületén él egy fiatal özvegy, aki már egy évtizede nem hagyta el az otthonául szolgáló nagy, komor házat. Orvos barátja - aki a lelencházban dolgozik - rábeszéli, fogadjon pesztrát a lánya mellé. Az özvegy azonban nem biztos benne, hogy jó ötlet beengedni egy idegent az életébe. A múlt fenyegető árnyai azzal riogatják, hogy feldúlják gondosan elrendezett világát.


Stacey Halls neve nem volt számomra ismeretlen, az írónő már belopta magát a szívembe egy korábbi regényével, a Familiárisokkal. Mikor megláttam, hogy megjelenik magyarul is egy másik műve, hihetetlenül lelkes lettem, és már alig vártam, hogy a kezembe foghassam ezt a csodát. 

A Stacey Halls által teremtett atmoszféra rendkívül erős. Igazán érzékletesen ír a városról, a piacról, szinte mi is érezzük sós tengeri levegő illatát. Látjuk London két arcát, az úrias és jólélő közeget és a nélkülöző tömeget. A történet bekúszik a bőrünk alá, megragadja az olvasóját és nem ereszti. A lelenc című könyv egy nagyszerű és magával ragadó regény az anyaságról, a kötődésről, fájdalomról, a szétesésről és a felemelkedésről. A mű egy fiktív történet, melynek alapját egy valóban létező intézmény, a Foundling Hospitals adja. A lelencházat 1739-ben alapították olyan csecsemők számára, akikről a szülők nem tudtak gondoskodni. Ennek az intézménynek kéri a segítségét Bess a regény elején. Otthagyja a házban az alig egynapos gyermekét Clarát és azzal a biztos tudattal lép ki a kapun, hogy egyszer visszatér kislányáért. Ám, amikor 6 évvel később ismét belép a lelencházba és Clarát keresi, szembesül a keserű igazsággal, a gyermeke nincs az intézményben. Teljesen összeomlik és képtelen belenyugodni abba, hogy elveszett a gyermeke. Egy nap azonban pesztrának áll egy 6 éves kislány mellé, akit édesanyja egyedül nevel. Alexandra szinte soha nem hagyja el a házának biztonságát, csupán templomba merészkedik el kislányával. Mikor azonban felfogadja maga mellé Elizát, a furcsa fiatal lányt az életük végérvényesen összefonódik. Vajon milyen titkok rejlenek a komor ház falai között? Meddig határozhatják meg egy ember életét a gyermekkori traumák? És talán a legfontosabb kérdés, megtalálja Bess a kislányát? 

Nagyszerű egybeesés, amikor a varázslatos külső csodálatos belsőt takar, ez pedig erre a műre hatványozottan is igaz. A karakterek érdekesek és izgalmasak, a történet pedig magával ragadja az olvasót és nem ereszti. Bebarangolhatjuk a 18. századbeli londoni utcákat, együt lélegezhetünk a karakterekkel. Érezzük fájdalmukat, megértjük és elfogadjuk motivációikat, hiszen mindentől függetlenül tudjuk és érezzük, hogy mindkettejüknek szüksége van  a gyermekük szeretetére. 

Az, hogy mit jelent az anyaság és milyen érzés anyának lenni talán nem is igazán lehet szavakba önteni. Ezt az ember csak akkor fogja fel igazán, ha életet ad egy aprócska lénynek. Mindenkinek vannak elvárásai és különböző gondolatai, hogy milyen is lesz majd a szülői lét, de nagyon kicsi az esélye annak, hogy ezek az elképzelések ténylegesen megvalósulnak. Van amikor az anyaság egy csoda, de akár azt is érezheti az ember, hogy egy borzasztó rémálomba került. A szülői lét egy folyamatos tanulás, egy állandó készenléti állapot. Mindegy, hogy a gyerkőc 3 hónapos, 3, vagy esetleg 30 éves. Amint az a baba beteszi a lábát a családba, örökre a szüleinek a szeme fénye lesz. A lelenc című könyvben két teljesen eltérő anya képet láthatunk. Alexandra hűvösen viszonyul gyermekéhez, láthatóen nem tud mit kezdeni a kislánnyal. Ragaszkodik hozzá, fontos számára de képtelen kimutatni a szeretetet, amit érez iránta. Bonyult érzések kavarognak benne és képtelen azokat feloldani magában. Egy gyermekkori trauma miatt állandó félelemben éli a mindennapjait, retteg a különvilágtól. Gyermekét is elzárva tartja, óvja még a széltől is. Charlotte nem szenved fizikailag semmiben hiányt. Mindene megvan, amire csak egy ilyen korú gyermek vágyhat, ugyanakkor szomjazza a szabadságot. Alexandra merevnek és kimértnek tűnik mindenki szemében, még kislánya sem tud közel férkőzni hozzá. Elzárkózik minden érzelemnyilvánítástól és képtelen arra, hogy megbízzon másokban.  Az általa felépített óraműpontosságú világ akkor dől össze, amikor beengedi az életébe Elizát. Ezzel szemben Bess életében nincs más, mint a gyermeke iránt érzett mély szeretet. Nincsen vagyona, sem szép háza, de minden vágya, hogy újra a karjában tarthassa gyermekét. 

A mű legfontosabb és egyben központi témája, hogy ki a gyermek igazi anyja, aki örökbe fogadja, vagy az, aki megszülte? Milyen jogai vannak egy édesanyának, ha lemond a gyermekéről, de vissza szeretné kapni? Mindenki megérdemli a második esélyét? Milyen az ideális anya-gyermek kapcsolat? Mire van szüksége a gyermeknek, a fizikai jóllétre, vagy elég számára csupán a mindent felülmúló anyai szeretet? 

A könyv emellett egy igazi fejlődéstörténet is, ahol a szereplők újra talpra állnak, maguk mögött hagyják a sötét és fájdalmas múltat és megpróbálnak együtt élni azzal, amit a sors rájuk mért. Mindenkinek vannak sebei és hegei, csak vannak, akik azt jobban rejtegetik. Az élet soha nem könnyű, egy valami azonban biztos, muszáj kihoznunk belőle a legtöbbet. Nem tarthatnak vissza minket a félelmeink és fájdalmunk, hiszen tartozunk önmagunknak azzal, hogy talpra állunk és megteszünk mindent annak érdekében, hogy éljünk. Érdekes és izgalmas, ahogy kibontakoznak előttünk a szálak, ahogy helyükre kerülnek a kirakós darabkái. Szép lassan és fokozatosan megértjük mind Bess, mind pedig Alexandra motivációját, ugyanakkor nem tudunk szabadulni attól a kérdéstől, hogy talán egyiknek sincs igaza teljesen. A karakterek rengeteget hibáznak, sokszor önző módon csak saját magukra gondolnak és egy másodpercre sem gondolnak bele a gyermek helyzetébe. A történet vége már már idilli, de én nagyon imádtam. Jól esett a lelkemnek ez a kissé gyors, ám szívet melengető lezárás. 

A regény rendkívül olvasmányos, nagyszerű a nyelvezete. Azt hiszem teljesen beleszerettem az írónő stílusába. Őszintén remélem, hogy a közeljövőben olvashatunk még az írónőtől a kiadó jóvoltából. A borító maga a csoda, egészen lenyűgöző. Ennél szebb könyvet nem fogtam mostanában a kezemben. Egyszerűen imádom. Külön pirospont számomra a térkép a kötet elején, imádom, amikor ilyen módon kézzelfoghatóvá válik számomra a történet. Így még jobban bele tudok helyezkedni a regény cselekményébe, valahogy jobban összeolvadok a szereplőkkel, ha pontosan látom magam előtt az általuk megtett utat és el tudom térben is helyezni magát a helyszínt. 

Összességében én nagyon szerettem Stacey Halls regényét, a történet témája, a szereplők és a regény stílusa levett azonnal a lábamról. Nagyszerű egybeesés, amikor a varázslatos külső csodálatos belsőt takar, ez pedig erre a műre hatványozottan is igaz. A karakterek érdekesek és izgalmasak, a történet pedig magával ragadja az olvasót és nem ereszti. A lelenc egy nagyszerű regény az anyaságról, a kötődésről, fájdalomról, a szétesésről és a felemelkedésről. Én nagyon szerettem, csak ajánlani tudom mindenkinek. 

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni és ugyanitt bele is tudsz olvasni a kötetbe. 



Nyereményjáték

A regény egyik központi témája az anyaság, úgyhogy játékunkban minden állomáson egy-egy fülszöveg részletet találtok könyvekből, ahol szintén fontos szerepet kap milyen anyának lenni. Megfejtésül a fülszövegekhez tartozó könyvek szerzőjét és címét írjátok be a Rafflecopter  megfelelő sorába. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

FÜLSZÖVEG RÉSZLET

“A kisfiú testi-lelki sérült, agresszív kitöréseit, gyilkos hajlamát szinte lehetetlen kordában tartani. A házasság kihűlőben, a rokonok is elmaradnak, az orvosok látszólag tehetetlenek. Az anya mégsem tud belenyugodni, hogy a gyermeket intézetbe adja, még akkor sem, ha ez a család teljes felbomlásához vezet is…”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

09.24.: Readinspo
09.26.: Utószó
09.28.: Csak olvass!
09.30.: Kelly és Lupy olvas
10.02.: Könyv és más

2021. szeptember 22., szerda

Laura Zimmerman: A ​szememet nézd! + Nyereményjáték


Sziasztok!

Ismét egy szívmelengető ifjúsági könyv jelent meg idén nyáron a Menő Könyvek Kiadó jóvoltából. Laura Zimmerman A ​szememet nézd! könyvének főhőse, Greer Walsh az önelfogadás rögös útját járja meg a történet során, miközben az első szerelem kissé rémisztő ugyanakkor édes érzését is megismeri. Tartsatok a turné tagjaival, és játsszatok a kiadó által felajánlott könyvért!

Ha Greer Walsh csak a saját fejében létezne, sokkal egyszerűbb élete lenne. Koncentrálhatna az emelt matekra, vagy arra, hogy fenntartsa a békét a legjobb barátnője és mások között. Akkor végre nem számítana, hogy ő az egyetlen diák a Kennedy Gimnáziumban, akinek a melle nagyobb, mint a koponyája. De a fejedbe zárva nem lehet röpizni. Se uszodába menni. És pláne nem tudsz furcsa, majdnem-randikon részt venni a lehengerlő stílusú új sráccal. Mert ezekhez mind szükség van egy testre. Csak az a baj, hogy Greert kiborítja a sajátja. A szememet nézd! egy fájdalmasan őszinte, megkapó és humoros történet kínos pillanatokról, kegyetlen meccsekről, képzelt pillangókról és szétszakíthatatlan barátságokról Nyáry Luca lendületes fordításában. Egy mese a nagy fekete pulóverekről, és egy lányról, aki megtalálta belőlük a kiutat.



Bár már kinőttem a tinédzser korszakomból (majdnem kétszeresen is) még mindig szívesen olvasok olyan regényeket, melyeknek tizenévesek a szereplőik. Persze nem vagyok mindenevő a témában, de azokat a történeteket, melyek komoly mondanivalóval és erős üzenettel bírnak nagyon szeretem. A szememet nézd! is egy ilyen típusú történet, melynek során a történet főszereplője Greer végre megbékél önmagával és a testével. 

A kamaszkor alapjáraton egy feszült és sérülékeny időszak. A testi és lelki fejlődés hatására a fiatalok hirtelen más szemmel kezdik el látni a világot és önmagukat. Sokan nem tudnak még mit kezdeni ilyenkor a nőiességükkel, vagy éppen férfiasságukkal, kissé esetlenekké és félszegekké válhatnak. Mindannyian mások vagyunk, máshogyan fejlődünk. Vannak lányok, akik később érő típusok, mások már rendkívül fiatalon is igazi nőnek tűnnek társaik között. Ahogy a fejlődésünk üteme, úgy nőies idomaink is eltérő mértékben nőnek. Vannak lányok, akik nagyon kicsinek, mások túlságosan nagynak érzik a mellüket. Egyesek bármit megtennének azért, hogy nagyobbnak tűnjön, mások pedig igyekeznek takargatni és leszorítani idomaikat. A történet főszereplője, Greer, az utóbbi kategóriába tartozik. A fiatal lány egyszerűen nem tud mit kezdeni dús kebleivel. Képtelen megbarátkozni a méretével, nagyméretű pulóverekkel és formátlan pólókkal igyekszik palástolni mellei méretét. Annyira idegenkedik tőlük, hogy nevet is adott nekik, melyekkel a megvetését akarta kifejezni. Ez a félszegség azonban az élet minden területén korlátozza őt. Képtelen önfeledten sportolni, futni, a barátaival lógni, mert csak arra koncentrál, hogy ki nézi őt és a melleit. Meg van róla győződve, hogy ez az egyetlen dolog, ami szemet szúr az ismeretlen embereknek, ha róla van szó. Ezek a vélt, vagy éppen valós pillanatok mind-mind gyengítik a lány önbizalmát, végül képtelen lesz önmagára is másként tekinteni, mint egy két lábon járó gigantikus mellre. Saját értékeit rosszul ítéli meg, egyszerűen nem hiszi el, hogy valaki képes őt önmagáért kedvelni. 

A szememet nézd! című könyv, több rendkívül fontos témát ötvöz egymással. A témák nagyszerűsége azok hétköznapiságában rejlik. A lányok testképe és önbizalma, és a body shaming témáját érinti fiataloknak is könnyen befogadható formában. A téma meglehetősen hétköznapi, hiszen nincs olyan fiatal lány, aki tökéletesen elégedett lenne önmagával, vagy éppen a testével. Sajnos bárkivel megtörténhet, hogy az átlagtól eltérő alkata, vagy éppen mellei mérete miatt szóbeszéd tárgyává váljon. A sugdolózások, a folyosói beszólogatások hatalmas problémát jelenthetnek a lányok életében, ráadásul ez az egész kimerítheti a body shaming kategóriáját is. amikor is valakit a kinézete miatt nyilvánosan megaláznak társaik. Mindegy, hogy túlságosan vékony, vagy erősebb testalkatú valaki, apró, vagy rendkívül dús keblei vannak, nagyjából nincs olyan dolog, ami miatt ne lehetne valaki kipécézni és csúfolni. 

A body shaming egyik legnagyobb „ereje” a nyilvánosságban és a jelentős érzelmi hatásban rejlik. A szégyen egy kifejezetten intenzív negatív érzés, amely a legtöbb esetben bénítóan hat az emberekre. Még a szilárd önismerettel és magabiztossággal rendelkező személyek is „lefagynak” egy ilyen hatásra, és akár napokig rágódhatnak a kritikus megjegyzésen. Persze bizonyos esetben a body shaming élményét változás követi, például a túlsúlyos személy fogyókúrába kezd, de a motivációja inkább a másoknak való megfelelésről szól, nem önmaga tiszteletéről és az öngondoskodásról. Fontos kiemelni, hogy ez a megszégyenítés azt üzeni az áldozat felé: nem vagy elfogadható, nem vagy elég jó. És ez a tartalom hosszú távon is komoly károkat okozhat. Az illető teljesen megsemmisül, elveszíti önbizalmát és hitét, idegenkedni kezd a saját testétől és rosszul érzi magát a bőrében. Testképzavarok és más hosszú távú problémák is könnyen kialakulhatnak. Greer képtelen csinos ruhákat hordani, vagy bármi olyat felvenni, amelyben jól kivehetők a mellének körvonalai. A vásárlás kész pokol számára, hiszen nagyon ritkán talál olyan méretet, ami jó rá. Annyira fél mások megnyilvánulásától, hogy élből elkerül minden olyan helyzetet, ahol a keble beszéd téma lehet. Igyekszik méltósággal viselni évfolyamtársai szurkálódását, vagy a tapintatlan eladó viselkedését, de mindegyik szituáció mély sebet ejt a lelkén és csak nehezen, barátai segítségével tud felülemelkedni a szégyenérzetén és problémáján. 

Egy másik téma, amely csak érintőlegesen szerepel benne, mégis rendkívül fontosnak tartom megemlíteni a lányok helyzete és megítélése. Egyszer anno pszichológia órán tanultunk egy kísérletről. Ugyanazt a csecsemőt egyszer lányos, máskor pedig fiús ruhába öltöztették. Megkérték a kísérlet résztvevőit, hogy mondjanak pár dolgot a gyermekről. Amikor a baba rózsaszín ruhát hordott a következő jellemzőkkel illették: bájos, kedves, aranyos. Amikor viszont kék ruhában volt így: vasgyúró, huncut, erős, intelligens. A baba végig ugyanaz volt, mégis teljesen máshogy jellemezték fiúként és lányként. Ezzel bizonyították, hogy milyen éles és erős sztereotípiák vannak az ember nemével kapcsolatban. Egy kislány legyen bájos, cuki, egy kisfiú meg okos és erős. De mi van akkor, ha egy lány szeret csinosan öltözködni, és közben penge matekból? És mi van akkor, ha egy fiú olyan szakmát szeretne választani, ahol nem az erejét, hanem sokkal inkább az empátiáját csillogtathatja meg. Akkor az a lány, már nem lesz nőies, a fiú meg férfias? Egyáltalán el lehet ezt élesen különíteni egymástól? Ha egy kislány fodros szoknyában, kisfiúkat megszégyenítő módon olyan versenyautót rak össze, hogy mindenkit rommá ver, akkor tényleg az egyetlen dolog, amit megdicsérhetünk rajta az öltözéke? Miért nem az eredményt méltatjuk, amit elért? Miért kell egyáltalán elválasztani ezt a kettőt egymástól? Miért hiszik még mindig azt, hogy egy lány arra szomjazik, hogy a külsejét dicsérjek meg és nem az eszét? És miért kell sokszor valakinek kevésbé nőiesen öltözködni ahhoz, hogy észre vegyék a teljesítményét is? És talán ami a legfontosabb, miért érzi a főszereplőnk azt, hogy nőies ruhákban kevésbé értékelnék a tudását?

Nagyon tetszett a könyv szövege és hangulata. A történetet Greer szemszögéből ismerhetjük meg, aki humorával, enyhén szarkasztikus stílusával tökéletes narrátornak bizonyult. Imádtam a stílusát, sokat mosolyogtam a szövegén, máskor viszont teljesen elszomorodtam, mikor kínos szituációt kellett átélnie. Teljes mértékben együtt tudtam érezni vele, hiszen sokszor én is kényelmetlenül éreztem magam a saját testemben kamaszként. Abban pedig 100%-ig biztos vagyok, hogy nem vagyok/voltam egyedül ezzel a problémával. Greer története nagyszerű példa minden fiatal lány/nő számára, akik idegenkednek valamitől a testükön. Nem élhetünk bezárva a fejünkben, hiszen úgy számtalan csodálatosan élménytől és pillanattól fosztjuk meg magunkat. Nem szabad foglalkozni azokkal, akik csak lehúzni akarnak mindenkit. Az emberek néha pattognak, néha az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy letojjuk a fejüket. 

A történet főszereplője Greer óriási utat jár be. A szemünk előtt barátkozik meg testével és kezd el végre normálisan, szabadon élni. Szerencséjére nincs egyedül, barátai segítenek abba, hogy végül egyre jobban és jobban érezze magát. A lányoknak nincsen könnyű dolga, hiszen Greer nem akar, és nem is tud beszélni a problémájáról, csupán fokozatosan derül ki számukra is, hogy mennyire idegenkedik saját mellétől. Maggie, Greer legjobb barátnője az egyik kedvenc karakterem lett. A nagyhangú leányzó még biztosan nem hallotta azt a mondást, hogy nem kell minden harcot megvívni. Ő mindenért és mindennel küzd. A női elnyomás, a patriarchális rendszer, a zsarnok főszereplő, egy számára morálisan, vagy filozófiai értelemben nem szimpatikus vers mind-mind harcra sarkallja őt. Imádtam a stílusát és azt, hogy tűzön-vízen át a legjobb barátnője mellett állt. Miután Greer bekerült a röplabda csapatba, megismerkedett közelebbről is Jessával, aki szintén inspirálólag hatott rá. A lány ereje és kitartása motiválta őt is abban, hogy elfogadóbb legyen saját magával szemben is. 

Jackson, az új fiú az egyik legaranyosabb karakter, aki történetesen tökéletesen passzol Greerhez is. Ketten együtt nagyszerű párost alkotnak, csak úgy sziporkáznak egymás közelében, azonnal ráhangolódtak egymásra. Hasonló a humoruk is, nagyon drukkoltam az utolsó pillanatig, hogy végül egymásra találjanak. A fiú kishúga, Quin is érdekes karakter. A sok költözés miatt kissé kezelhetetlenné vált, dühös volt az egész világra, de legfőképpen a szüleire és a családjára. Nehezen barátkozott meg az új helyzettel, a leendő újabb költözés ténye pedig csak olaj volt a tűzre. 

Nagyon érdekes volt számomra, hogy a szülők viszont valahogy egyáltalán nem voltak a helyzet magaslatán. Nem éreztem őket erős és kompetens karaktereknek. Persze végig jelen voltak a regényben, de valahogy nem ismerték fel gyermekeik problémáit.  Greer édesanyja egyszer sem próbálta megérteni lánya problémáit és valahogy úgy éreztem, hogy nem érzi át annak súlyosságát és erősségét. De Jackson és Quin családja sem vette figyelembe a gyerekeik szükségleteit. Úgy rángatták őket, mint holmi bábukat és nem vették észre, hogy ezzel milyen károkat okoznak. 

Néha azt éreztem amúgy, hogy jó lett volna jobban megismerni Jackson gondolatait is, egy váltott szemszögnek például nagyon tudtam volna örülni, de így sem panaszkodhatok, hiszen összességében Laura Zimmerman könyve teljesen levett a lábamról. A vége miatt van egy kis hiányérzetem, de talán jobb is így, legalább úgy tudom folytatni a fejemben a történetet, ahogyan szeretném. :)

Tetszett a regény fordítása, Nyáry Luca nagyszerű munkát végzett. Rendkívül olvasmányos, lendületes és gördülékeny a történet, csak dicsérni tudom a munkáját. A borító rendkívül kifejező és szerintem tökéletesen illik a regény hangulatához. A kevesebb néha több, nekem pedig semmi más nem hiányzik róla. Úgy szeretem, ahogy van. 

Összességében nagyon kedveltem Laura Zimmerman magyarul megjelenő regényét. A történet nagyszerűségét annak hétköznapisága adja, hiszen nincsen olyan tinédzser, aki teljes mértékben meg lenne elégedve önmagával. Sajnos bárkivel megtörténhet, hogy az átlagtól eltérő alkata, vagy éppen mellei mérete miatt szóbeszéd tárgyává váljon. A sugdolózások, a folyosói beszólogatások hatalmas problémát jelenthetnek a lányok életében, így biztos vagyok benne, hogy rengetegen tudnak Greer karakterével azonosulni. A fiatal lány óriási utat jár be, és szemünk előtt szerzi vissza önbizalmát és erejét, végül pedig elkezd megbarátkozni saját testével is. Rendkívül pozitív példa lehet sokak számára, hiszen nem szabad hagynunk, hogy mások véleménye ilyen mértékben korlátozzon minket. A regény rendkívül olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet vele haladni, Luca fordítása nagyszerűen sikerült. Csak ajánlani tudom mindenkinek. 

Forrás: https://hszi.bme.hu/page/949/

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.




Nyereményjáték

A főszereplőnk a röplabda szerelmesévé válik a történetünk során, ezért a játékunk is ehhez a sporthoz fog kapcsolódni. Minden állomáson megtaláljátok egy a röplabdával kapcsolatos szakkifejezés körülírását, a feladat pedig megfejteni, hogy mely kifejezésről van szó, és beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

KERESETT SZAKKIFEJEZÉS

Olyan labdakezelési hiba, amikor a játékos egymás után kétszer érinti a labdát.


a Rafflecopter giveaway

Állomások

09.22. Csak olvass!
09.24. Sorok Között

2021. szeptember 21., kedd

Jesmyn Ward: A ​csontok megmaradnak

Sziasztok!

Sok dolgot tudtok már rólam, de talán az egyik legfontosabb vallomás, amivel tartozom felétek, hogy igazi könyvhörcsögként élem az életemet. Hajlamos vagyok arra, hogy mérlegelés és gondolkodás nélkül beszerezzek egy új és friss megjelenést, majd utána hosszú ideig a polcon vár rám türelmesen, míg végre a kezembe kerül. Jesmyn Ward másik regénye is erre a sorsa jutott, bevallom töredelmesen, hogy bár egy ideje a polcomon csücsül, még nem volt időm arra, hogy elolvassam. Valahogy mindig találtam valami indokot arra, hogy miért ne álljak neki. Mikor megjelent az írónő másik könyve magyarul nagyon megörültem neki, hiszen sok jót hallottam már a stílusáról. A 21. Század Kiadónak köszönhetően került a kezembe az írónő legújabb magyarul megjelenő könyve, és hihetetlenül hálás vagyok érte, hiszen a fülszöveg azonnal felkeltette az érdeklődésemet. 

Mielőtt azonban rátérek a lényegre, megmutatom miről is szól a fülszöveg pontosan. 

Bois Sauvage kisváros Mississippi államban, a Mexikói-öböl partvidékén. Hurrikán készül, Esch édesapja egyre jobban aggódik. A férfi kemény piás, a lány és három fiútestvére nyomorognak.
Eschben nemigen marad meg az étel – teherbe esett tizennégy évesen. Fivére, Skeetah el-elcsen az asztalról egy-két falatot, hogy harci pitbullja kicsinyeinek adja, az alomból mégis több kiskutya elpusztul. A testvérek a maguk módján próbálják oltalmazni egymást a rideg, durva környezetben.
Két ellentétes pólus feszül egymásnak Jesmyn Ward könyvében: költészet és nyomor, az emberi gyengédség és a vidéki élet brutalitása. A csontok megmaradnak igazi irodalom – a faulkneri dél látomásos, mégis könyörtelenül valóságos prózája.
Jesmyn Ward (1977-) azon kevesek egyike, akik kétszer nyerték el a Nemzeti Könyvdíjat. Hallgasd a holtak énekét című regénye 2017-ben jelent meg a 21. Század Könyvkiadó KULT Könyvek sorozatában.


Mikor elkezdtem olvasni Jesmyn Ward írását, tudtam, hogy nem hétköznapi regény tartok a kezembe. A kötet hangulata kissé sötét és nyomasztó. Nagyszerű nyelvezettel és lírai hangon megírt, ugyanakkor mérhetetlenül szomorú és fájdalmas történetet tarthat kezében az olvasó. Félelmetes már abba is belegondolni, hogy mennyi ember szörnyű hétköznapiságát jeleníthette meg az írónő ebben az írásában. 

A regény Bois Sauvageban játszódik (ez egy fiktív helység) és egy olyan család 10 napját követhetjük végig, akik nehéz anyagi körülmények között élnek. Ebben a miliőben semminek nincs jelentősége, az egyetlen cél a túlélés. A szeretetteljes családi légkör, a közös harc a nélkülözéssel szemben egy kicsit sem jelenik meg a műben, sokkal inkább a belefásulás és társas magány érzése jellemzi a családtagok egymáshoz fűződő viszonyát. A családtagok együtt élnek és bár próbálnak figyelni egymásra, mégsem beszélhetünk szoros családi kötelékről. Mindenki úgy próbál meg boldogulni, ahogy tud és ahogy nem szégyell. 

A karakterek korántsem idealizált, romantikus hősök, hanem valódi hús-vér emberek, akik sokszor és sokat hibáznak. Néha képtelenek kimutatni a szeretet egymás irányába, az általuk teremtett zord világban élik mindennapjaikat. Talán Oscar Lewis a "a szegénység kultúrája" fogalma az, ami leginkább összefüggésbe hozható a szereplők viselkedésével. Az antropológus tapasztalatai szerint a szegénység, a hátrányos jövedelmi helyzet nemcsak alacsony életkörülményeket hoz magával, hanem sajátos kultúrát is teremt. Az értékek és magatartások olyan rendszerét, amely eltér a középosztályi vagy az általánosan elfogadott kultúrától. Ez a kultúra segíti a túlélésüket, ugyanakkor gátolja is, hogy kilépjenek a szegénység státuszából. Sajátos életmód-elemként említi Lewis többek között az alkalmi munkákra épülő jövedelemszerzést, az ésszerűtlen háztartás-szervezést, az előrelátás és tervezés hiányát. A jelenben élnek, nem foglalkoznak a múlttal és a jövővel. Úgy érzik, nem tehetnek semmit a sorsuk változásáért, nem tudnak rá hatással és befolyással lenni. Képtelenek bánni a pénzzel, az azonnali kielégülésre törekszenek. 

A családfő, vagyis az édesapa képtelen volt feldolgozni feleségének az elvesztését, rendszeresen iszik, a gyermekeiről képtelen gondoskodni. Abszolút látszik, hogy a szeretetteljes gondoskodást az édesanya képviselte a családban, az ő elvesztésével teljesen kicsúszott a talaj alóluk. Onnantól kezdve bár egymás mellett éltek és fizikailag gondoskodtak egymásról a maguk módján, az a bizonyos ragasztó, a feltétel nélküli szeretet, empátia és odaadás hiányzott a mindennapjaikból. Az édesapa csak kevés munkát tudott szerezni, ráadásul mániákusan követte a viharok és a tornádók útját, megszállottan próbált felkészülni az esetleges katasztrófákra. Kicsit olyan volt ő számomra, mint a meséből az a kislány, aki farkast kiáltott többször is, ám mikor valóban megtámadta az állat a nyájat már senki sem hitt neki. Ebben az esetben is valami hasonló történt. Annyiszor mondta már, hogy hurrikán érkezik a területre és annyiszor próbálta bizonyítani az igazát, hogy mikor tényleg közelíteni kezdett a Katrina gyermekei fásult közönnyel vették tudomásul a férfi mondandóját. 

Az öttagú családban Esch az egyetlen lány, aki magányát és szeretetéhséget úgy próbálja legyűrni, hogy készségesen viszonozza a környéken élő fiúk szexuális közeledését. Annyira vágyik a gyengédségre, hogy belemegy egy csak testiségen alapuló kapcsolatba Manny-vel, akinek nem mellesleg barátnője is van. Nem szereti, csak használja a lány testét. Amikor Esch rájön, hogy babát vár ettől a fiútól, kezdetben titkolja az állapotát, senkinek sem beszél róla. Szociológiai tanulmányaim alatt a szegénység témakörében tanultunk arról, hogy a fiatalkori családalapítás összefüggésben áll azzal, hogy az illető szeretne minél hamarabb kiszakadni a származási családból, hiszen ha gyermeke születik, azzal egy teljesen új családja lehet. Sokszor azonban nem változik semmi, hiszen ezek a fiatal lányok a partnereiket hasonló társadalmi közegből választják ki, így sokszor pontosan ugyanúgy nyomorognak, mint régen. Ez a helyzet akkor is, ha a gyermek az agresszív szülői nyomás alól menekülne, sokszor a párja is ugyanúgy rettegésben tartja. Ez jutott eszembe Esch kapcsán is. A fiatal lány kezdetben nem tud mit kezdeni a magzattal, ugyanakkor kialakul közöttük egyfajta kötődés is. Elképzeli, hogy mennyire fog majd vigyázni rá és mennyire fogja szeretni. Azt az érzést keresi, ami régóta nem adatott számára; a gondoskodást és anyai szeretetet. 

Skeetah a középső fiútestvér a kutyája megszállottja. China a harci pitbullja éppen a könyv elején ellett, a fiú féltő-óvó gondoskodása ellenére azonban több kiskutya is elpusztul. Minden gyengédségét és szeretetét a kutyára fordítja, látszik, hogy ebben találta meg azt, amit keresett. 

Randall, a legidősebb fiútestvér a sport világába menekül, ez az egyetlen közeg, ahol otthonosan és jól mozog. Ebben látja az egyetlen menekülési utat, hiszen az ösztöndíj segítségével olyan lehetőségek nyílnának meg előtte, amelyekre a család hátterét figyelembe véve soha nem lenne esélye. A fiúnak azonban szembe kell néznie az önsorsrontás problematikájával továbbá ne felejtsük el azt sem, hogy és a család dinamikája és működése sem éppen ideális, a fiúnak pedig szembe kell néznie azzal, hogy talán soha nem törhet ki abból a közegből, ahova beleszületett. 

Junior, a legkisebb testvér van talán a legnehezebb helyzetben, hiszen ő nem emlékezhet édesanyja ölelésére és becéző szavaira. Ő az egyetlen, akinek ez a családi miliő az alap, soha nem ismert mást. Tulajdonképpen senki nem képes arra, hogy megfelelően gondoskodjon róla, persze kap enni és olykor meg is vigasztalják testvérei, ha valami baja van, de képtelenek arra, hogy neveljék és megadják neki mindazt, amire szüksége lenne. De hogyan is várhatnánk el tőlük, hiszen még nekik is gondoskodásra és nevelésre lenne szükségük. 

A mű egyik fontos, talán legfontosabb megállapítása, hogy nem képes mindenki arra, hogy kitörjön saját élethelyzetéből. Vannak, akik rengeteget dolgoznak és képesek feljebb jutni a társadalmi ranglétrán, mások azonban örökre megrekednek egy szinten, ez pedig könnyen egy generációkon átöröklődő jelenséggé válhat. A tanult tehetetlenség, az ember munkamorálja és gondolkodásmódja, a deprivált környezet mind-mind olyan dolog, mely hozzájárulhat ahhoz, hogy az valaki képtelen legyen fejlődni és kitörni abból a helyzetből, ahova született. Olvasás közben azonban sokszor eszembe jutott egy másik gondolat is. Van egy sokak által ismert mondás, mely magyarul így hangzik: "Szegény embert az ág is húzza." Mi van akkor, ha az ember bár megpróbál kitörni, a tehetsége lévén, de egyszerűen a körülmények áldozatává válik és visszahull pontosan oda, ahonnan elindult? Mért van az, hogy vannak emberek, akiknek minden sikerül, mások pedig állandó kudarcra vannak ítélve? 

A mű 10 napot mutat be, ezalatt az idő alatt erősödik a Mexikói-öböl felett óriási viharrá a Katrina hurrikán. (Csak egy kis gyors emlékeztető azoknak, akik nem ismernék ezt a vihart. A Katrina hurrikán egy rendkívül intenzív és pusztító hurrikán volt 2005 augusztusában, amely főként a Mexikói-öblöt és az Egyesült Államokat érintette, hatalmas pusztítást és árvizet okozott. A vihar óriási károkat okozott az ott élőknek. Sokan egy életük munkáját, az otthonukat veszítették el és még ők a "szerencsésebbek", hiszen sokat a Katrina áldozatául estek.) Ilyen rövid idő alatt persze nem várhatunk óriási, sorsfordító megoldásokat, mégis az olvasó az utolsó pillanatig várja, szomjazza a megoldást és ha nem is a pozitív végkifejletet, akkor talán annak a lehetőségét. A környezet azonban alkalmatlan erre és könnyen megeshet, hogy a végleges állapot az, hogy nincs megoldás és nem változik semmi. Mindenki éli ugyanúgy az életét és abba kapaszkodik, amibe tud. 

A könyv borítója engem azonnal levett a lábamról. Tökéletesen illik a regény hangulatához és a történethez. Persze ez egyáltalán nem meglepő, hiszen a hazai könyves piacon a kiadó munkássága ezen a téren kiemelkedő. Mindig csodálatos munkát végeznek. 

Összességében óriási hatással volt rám Jesmyn Ward regénye. Az első pillanattól kezdve bekúszott a történet a bőröm alá, és nem eresztett. A mű hangulata, lenyűgöző líraisága ellentétben áll a komor valósággal és fájdalmas környezettel. Ez nem az a típusú regény, amin könnyen és gyorsan át lehet szaladni. Mélyen megül az ember lelkén és gondolkodásra, mélázásra sarkallja. Nem egy könnyű olvasmány, de annak, aki esélyt ad neki nagyszerű élményben lesz része. 

Értékelés: 5/4,5

A recenziós példányt szeretném még egyszer megköszönni a 21. Század Kiadónak. Ha tetszett a könyv, akkor ITT tudjátok közvetlenül a kiadó oldaláról megrendelni.


2021. szeptember 17., péntek

Jane Austen: Értelem és érzelem + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyvek nemrég gyönyörű kiadásban jelentette meg Jane Austen  életművének egyik legismertebb és legjelentősebb darabját. A Büszkeség és balítélet után most az írónő másik klasszikusát tarthatjuk a kezünkben lenyűgöző változatban. Tarts bloggereinkkel a turnén, olvasd el az ajánlóinkat, és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri az Értelem és érzelem legújabb kiadását!

Jane Austen hősnőinek története szerelemről, csalódásról, becsületről, álnokságról s természetesen reményről és boldogságról mesél. Miközben lenyűgöző és gyakran kaján képet fest a korabeli Angliáról, arról a világról, amelyben a hölgyek legfőbb foglalatossága a férjvadászat.
Ennek a regényének középpontjában a két Dashwood nővér, Elinor és Marianne áll, a regény címe is kettejük ellentétes természetére utal. Az értelmet a tartozkodó, visszafogott Elinor testesíti meg, akinek tetteit a józan ész és a megfontoltság irányítja.
Vele szemben áll húga, akit az érzelmei hajtanak, könnyedén felül a romantikus szerelem, a szenvedély és a csalódás érzelmi hullámvasútjára.
Austen jellegzetes, finom iróniával fűszerezett stílusa, kiválóan kidolgozott karakterei, a fordulatokban gazdag események és a sziporkázó párbeszédek garantáltan kellemes kikapcsolódást jelentenek minden korosztály számára.

Mindig is szerettem az angol irodalmat, Jane Austen neve pedig természetesen nem ismeretlen számomra. Bár nem olvastam még az összes művét, a Büszkeség és balítélet nagy kedvenc volt számomra ezért óriási lelkesedéssel vetettem bele magam az Értelem és érzelem olvasásába. Austen kb. 1795-ben írta az Elinor és Marianne első vázlatát (később Értelem és érzelem), ekkor körülbelül 19 éves volt. A történet Elinor tartózkodó viselkedése és Marianne érzelmessége közötti ellentét körül forog. Egyes értelmezések szerint a két nővér Austenen és szeretett nővérén, Cassandrán alapulhat: Cassandrát a visszafogott és jól ítélkező nővérrel, magát pedig az érzelmes, szenvedélyes Marianne-nal hozza párhuzamba. Austennek szándékában állt tisztázni Elinor értelmét és önuralmát, és egyszerű szinten a regény a teljes romanticizmusnak és érzékenységnek paródiájaként olvasható, amely divatos volt az 1790-es évek körül. Mégis Austen nagyon összetetten sokrétűen kezeli a két nővér szerepét.  Az Értelem és érzelem volt az írónő első publikált kötete, 1811-ben adták ki.

A történet tulajdonképpen Mr. Dashwood két lánya, Elinor és Marianne köré fonódik. Amikor az apjuk meghal, a családi birtok Johnra, idősebb féltestvérükre száll, és a Dashwood nővérek fiatal húgukkal Margarettel és édesanyjukkal együtt vagyontalanokká válnak. A család Bartonba költözik egy kedves rokon jóvoltából, ahol új életet kezdhetnek. Az, hogy mennyire megváltozik majd az életükben persze még csak nem is sejtik. Nagyon élvezik a vidéki életet és őszinte barátságot sikerült kialakítaniuk. Elinor és Marianne is rendkívül csinos fiatal lány, a cirka 450 oldal alatt mindketten megismerik a szerelem csodálatos és fájdalmas oldalát is. Bár a két fiatal rendkívül közel áll egymáshoz, jellemük nem is különbözhetne jobban. Elinor a józan gondolkodás mintapéldánya, aki soha nem engedi, hogy az érzelmei uralkodjanak felette. Olykor olybá tűnhet, hogy kőből van a szíve és képtelen arra, hogy átélje és megélje az érzelmeit, de ahogy családja, mi is rájövünk arra, hogy a szoborszerű jellem alatt milyen heves érzelmek és viharok dúlnak. Egyszerűen csak nem az a típus, aki magára vonja a figyelmet örömével és bánatával. Ezzel szemben Marianne az a típus, aki szenvedéllyel éli az életét. Ha boldog, akkor az egész világ tud az ő boldogságáról és csodája a fiatal lány életörömét és jókedvét, ha pedig szomorú, akkor azt is minden teketória nélkül a világ tudtára adja. Nagyon heves természet, leginkább az érzelmei irányítják.  Olyan, mintha azt mondanák, hogy ő a szív, míg Elinor az agy, vagy stílusosan ő az érzelem, nővére pedig az értelem. Azt azonban fontos kiemelni, mindketten, de főleg Marianne óriási változáson megy keresztül, nagy fejlődés figyelhető meg nála, és a végén már teljes szívvel drukkolunk annak, hogy megtalálja a boldogságot férje oldalán. Ahhoz azonban, hogy Elinor és Marianne végre boldog legyen, több nehézséget is ki kell állniuk, egyáltalán nem magától értetődő, hogy végül rájuk talál a szerelem. Le kell győzniük a társadalmi és saját előítéleteiket ahhoz, hogy végre révbe érjenek. 

A kötet további fontos karakterei minden kétséget kizáró módon Brandon ezredes, Edward és Willoughby. Ők vannak talán a legnagyobb hatással a lányok életére valamilyen módon. Hármuk közül Brandon ezredes került leginkább közel a szívemhez. Nagyon megkedveltem a tiszta szívű és becsületes urat. 

Nagyon érdekes, hiszen tulajdonképpen szinte semmi egetrengető, vagy óriási dolog nem történik a cselekményben, mégsem unatkoztam egy másodpercig sem. Teljesen elvarázsolt a 19. század eme szelete; az úriemberek látogatása, romantikus séták a parkban, vacsoraestek, szerelmek, csalódások, fellángolások és gyötrelmek. Szerelmesnek lenni soha nem könnyű, egy olyan világban pedig, ahol a nő egyetlen lehetősége a felemelkedésre a házasság, még nehezebbek a kilátások. Ma már senki nem lepődik meg azon, ha egy lány továbbtanul, vagy vezetői beosztásban dolgozik, de a 19. században még nem volt túlságosan sok lehetősége a nőknek. A társadalmi felemelkedés szinte egyetlen lehetősége a házasság volt, másmilyen keretek között nem kerülhettek magasabb társadalmi státuszba a nők. Még a rendkívül vagyonos nőknek is szinte kötelessége volt megházasodnia, hiszen mit érhet egy fehérnép férfiember nélkül. Ilyen kilátásokkal persze nem lepődünk meg azon, hogy a regény egyik központi kérdése, hogy vajon mi a fontos az életben? Egy szeretetteljes és tisztességes szereteten alapuló kapcsolat férj és feleség között, vagy a megtűrésen alapuló érdekházasság a kényelem és a jómód ígéretével? Milyen a tökéletes társ? A csinos külső mellett mennyire fontos a józan gondolkodás, kellemes modor és az intelligencia? 

A társasági élet amúgy nagyon érdekesen megjelenik a regényben. Jane Austen tökéletesen bemutatja a kor tipikus (vagy legalábbis tipikusnak vélt) embertípusait. Rengeteg féle férfikarakterrel ismerkedhetünk meg, megjelenik benne a nagyravágyó, ám lusta úrifiú, aki képtelen önmagán kívül másra is gondolni, a mélabús és merengő idősebb gentleman, aki tökéletes illedelmeséggel, csak távolról csodálja fiatal szerelmét, a gyenge jellemű, irányítható férfi, és persze ne felejtsük el azt a típust se, aki mindenkinél többre tartja önmagát. A női karakterek közül a legélesebb ellentét a szerető szív és a pénz kérdésében mutatható ki. Vannak, akik nem vágynak másra, csupán egy őszinte és szeretetteljes házasságra, mások csupán a pénzre és a jómódra utaznak.  

Bevallom, néha kicsit elvesztettem a fonalat és nem mindig tudtam követni a hölgyek parttalan fecsegését és bár szórakoztató volt olvasni a különböző kombinálásokról és pletykákról, néha azért idegesített a dolog. Volt, hogy faltam a lapokat, olykor azonban annyira érdektelen és semmitmondó volt számomra a történet, hogy nagyon kellett figyelnem arra, hogy ne ugorjak át sorokat. (A legnagyobb probléma amúgy egyértelműen az volt, hogy Thomas Hardy regénye után álltam neki Jane Austen írásának és a két írásmód annyira eltér egymástól, hogy nehezen szoktam vissza ebbe a könnyed és egyszerűbb világba.)

Ha pedig a társasági életről, nem felejtkezhetünk meg a pletyka erejéről sem. A kommunikáció hatalom, ugyanúgy, mint a tudás. Aki tud, több lesz az átlagnál, hiszen a birtokolt információval számtalan hatást gyakorolhat másokra. Egyáltalán nem mindegy, hogy maga az informátor mennyire tudatos és érett személyiség, és persze az sem, hogy mekkora az információ súlya, vagyis adott környezetbe engedve milyen további hatásokat érhet el. A tudatlanság is lehet ludas persze: megesik, hogy valaki tudtán kívül pletykál, mert kikívánkozik belőle a történet, és talán még rosszindulat sincs a mondandójában, mégis árt vele. Sok esetben a beszélő saját maga is elhiszi, hogy együttérzésből beszél az adott személy háta mögött, de a hatás ilyenkor sem marad el. Olvasás közben számtalanszor lehetünk tanúi a pletyka minden fajtájának. Hol rosszindulat, hol pedig naivitás vezényelte, de minden esetben károsan hatott a szereplők életére. 

A történet ugyan a párkeresésről szól, ám  fontos kiemelni, hogy maga a könyv legalább annyit foglalkozik az érzelmek megfelelő helyén kezelésével is. Mi a jobb, ha az ember csendben szenved, vagy ha kikiabálja a fájdalmát az egész világban? Hogyan lehet helyesen megélni és átélni a csalódást?
Milyen értékek vannak a szenvedésben, ha léteznek egyáltalán? És vajon mennyire szükséges ez a teljes gyógyuláshoz? 

Nagyon imádtam ezt a csodálatos kiadást, biztos vagyok benne, hogy kiemelt helye lesz a kötetnek a polcomon. Olyan jó látni, hogy a kiadó ennyire a szívén viseli ezeknek a könyveknek a sorsát, őszintén bízom abban, hogy még sok ilyen nagyszerű és klasszikus történet kap majd új köntöst. Én biztos benevezek majd az összesre. Természetesen nem minden a csinos borító, ezt én is tudom, de talán ezeknek köszönhetően a fiatalabb korosztály is szívesen lapozgatja majd ezeket a regényeket. Mindenesetre türelmetlenül várom Jane Austen többi művét is, remélem azok is helyet kapnak majd ebben a nagyszerű sorozatban. 

Bevallom őszintén, a filmet még nem láttam, de biztos vagyok benne, hogy sorra fogom keríteni valamikor a közeljövőben. Ki tudna ellenállni Alan Rickman karakterének? 

Összességében tetszett Jane Austen Értelem és érzelem című regénye, de nem sikerült letaszítania a trónról a Büszkeség és balítéletet. Kellemes olvasmány volt és bár szerettem a kötet hangulatát, olykor untatott a történet. A szereplők közül Barton ezredes és Elinor volt a kedvencem, de valami miatt mindenkit ki lehetne emelni vagy az érdemei, vagy pedig a hibái miatt. Nagyon örülök, hogy elolvastam végre ezt a regényt és töretlen lelkesedéssel készülök az írónő többi regényére. 


Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.


Nyereményjáték

Jane Austen könyvei óriási népszerűségnek örvendenek az egész világon. Generációk nőttek fel regényein, rengeteg kiadást megélt már mindegyik írása. Sokan már az első mondatból felismerik, hogy melyik regényéről van szó. A mostani játékunkon arra vagyunk kíváncsiak, hogy az idézetek alapján be tudjátok-e azonosítani, hogy Jane Austen mely írására gondolunk. Minden állomáson találtok egy idézetet, mellyel nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik könyvből származik. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


IDÉZET
„Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség.”


a Rafflecopter giveaway

Állomások

09.17.: Csak olvass!
09.19.: Fanni's Library
09.21.: Readinspo

Beth O'Leary: Útitársak + Nyereményjáték

Sziasztok!

Beth O'Leary harmadik magyar nyelven megjelenő könyvét hozta el az olvasóknak a General Press Kiadó. Legyetek útitársaink blogturnénk során, s ha a szerencse is mellétek áll, tiétek lehet a Kiadó által felajánlott nyereménykönyv.

Addie és a nővére épp Skóciába tartanak egy barátjuk esküvőjére, amikor egy autó beléjük hajt hátulról. A vétkes kocsi sofőrje nem más, mint Addie volt barátja, Dylan, akit a lány a két évvel korábbi, meglehetősen traumatikus szakításuk óta kerül.
Dylan és a legjobb barátja ugyanarra az esküvőre hivatalos, mint ők, és mivel az autójuk totálkáros lett a balesetben, Addie-nek nincs más választása, mint hogy felajánlja: menjenek velük. Az autó egyhamar megtelik csomagokkal és titkokkal, Addie és Dylan pedig nem tehet mást az előttük álló hosszú úton, mint hogy szembenéz a kapcsolatuk zűrzavaros történetével.
Vajon időben odaérnek az esküvőre? És ami még fontosabb… ez az utazás tényleg a közös útjuk végét jelenti?




Beth O'Leary neve mér nem ismeretlen számomra. Ez a harmadik regénye, ami megjelent magyarul, én pedig nagy lelkesedéssel várom, hiszen az első két írását is szerettem az írónőnek. Az Útitársak című regény alapkoncepciója már az első pillanattól kezdve levett a lábamról, kíváncsian vártam Addie és Dylan történetét. 

Azért szeretem az írónő könyveit, mert a romantikán túl komoly és fontos dolgokkal is foglalkozik az írásaiban. Ez az Útitársakban sem volt máshogy. A történet szerint Addie és Dylan a szakításuk óta nem beszéltek egymással, egy véletlen baleset következtében azonban teljesen összezavar mindent és fiatalok kénytelen sérelmeiket félre tenni és közös autóval elindulni az esküvő helyszínére, ahova hivatalosak mindketten. Az első pillanattól kezdve vágni lehet a feszültséget, ám csak fokozatosan derül ki, hogy mi vezetett a kapcsolat megromlásához. 

A könyv tulajdonképpen két részre a múlt és jelen idősávra, azon belül pedig váltott szemszögű elbeszélésre osztható. A múlt kirakósait egymáshoz illesztvén megértjük, hogy mi is vezetett a fiatalok szakításához. Megismerkedésük történetétől kezdve egészen odáig követhetjük végig az eseményeket, hogy elváltak útjaik egymástól. A jelenben pedig a kínos, néha kissé groteszk, de az olvasó számára rendkívül szórakoztató utazás körülményeit ismerhetjük meg. 

A múltból kiderült, hogy Addie egy fiatal és élettel teli lány, aki elhatározza, hogy kitör a láthatatlanság béklyójából és végre nem ő lesz az az ember, akinek mindenki elfelejti a nevét. Fontos számára a családja, mind a szüleivel, mind pedig a nővérével nagyszerű viszonyt ápol. Rendkívül felelősségteljes lány, aki egyensúlyra törekszik az élet minden területén. Dylan ezzel szemben az a típus, aki nem tudja, hogy mit kezdjen az életével. Sokszor érzi azt az olvasó, hogy csak úgy lóg a levegőben, céljai ködösek, nem képes arra, hogy egyértelműen elkötelezze magát Édesapjával rendkívül rossz a kapcsolata, képtelen elfogadni, hogy a fiú nem az általa kijelölt úton szeretne végigmenni. Nem egy erős személyiség, könnyen befolyásolható és teljesen éretlen. Legjobb barátja Marcus rendkívül káros hatással van rá, a fiú mindent megtesz annak érdekében, hogy megkeserítse Dylan és Addie kapcsolatát, igyekszik elidegeníteni a fiatalokat egymástól. Marcus és Dylan kapcsolata egyáltalán nem hétköznapi és sajnos egyáltalán nem is normális. Hihetetlenül káros hatással vannak egymásra, ahelyett, hogy támogatnák és felemelnék a másikat, inkább lehúzzák egymást a mocsárba. Marcus az első pillanattól kezdve ellenségesen viseledik Addie-vel és bár van némi sejtésünk, hogy mi lehet a fiú viselkedésének az oka, mégsem érezzük elég indoknak, hogy emiatt akarja szétválasztani a szerelmeseket. Marcus ragaszkodása egy idő után betegesség és mániákussá válik, bebeszél magának, hogy meg kell mentenie a barátját a lánytól és mindent megtesz annak érdekében, hogy a fiatalok szakítsanak egymással. Mivel Dylan könnyen befolyásolható, ezért sokszor nincs is nehéz dolga a fiúnak. Játsszi könnyedséggel éri el, hogy őt válassza mindig, éket ver közéjük és megmérgezi a kapcsolatukat. Ahogy egyre inkább elhatalmasodik az őrület Marcuson, úgy válik egyre bizonytalanabbá a két fiatal kapcsolata. Addie képtelen elfogadni, hogy párja mindig a legjobb barátját választja, egyre többször érzi azt, hogy képtelen megbírkózni azzal a helyzettel, hogy Dylan mellé Marcus is a csomag része.

A jelen ezzel szemben teljesen más, a szakítás óta eltelt idő látható jó hatással volt mindkét fiúra. Kiegyensúlyozottabbnak és magabiztosabbnak tűnnek, mint azelőtt. Már csak pár kérdés marad számunkra. Vajon az ember képes megváltozni? Szakmai segítséggel át tudunk lépni saját korlátainkon és képes vagyunk a fejlődés útjára lépni? A seggfejek örökké seggfejek maradnak, vagy van remény a változásra?  És talán ami a legfontosabb...végül eljutnak az esküvőre és képesek lesznek maguk mögött hagyni a múlt árnyait?

A történet rendkívül érdekes és szerethető volt, egy másodpercig sem unatkoztam olvasás közben. Nagyon szeretem a "road trip" típusú történeteket, mindig érdekes és izgalmas történetet kerekednek ki az utazások apropóján. Ez ennél a kötetnél sem volt máshogy. A szereplők néha abszurd, olykor pedig nagyon nevetséges helyzetbe keveredtek az út során. Olvasás során sokszor eszembe jutott, hogy bárcsak lenne ebből a történetből film is, tökéletes barátnős mozizós élmény lehetne. 

A váltott szemszögű írásokat mindig is kedveltem, így pontosan beleláthattunk mindkét főszereplő fejébe. Érdekes volt látni, hogy Addie és Dylan mennyire máshogy látja a történeteket és a kapcsolatukat. Néha sajnáltam, hogy Marcus fejébe nem láthattunk bele. No nem azért, mert annyira szerethető, csupán érdekes lett volna látni, hogy mi játszódik le benne bizonyos események alatt. Talán jobban megérthettük volna az indokait és nem csak egy sekélyes és önző seggfejnek láttuk volna, hanem mellette megjelenhetett volna a védtelen és szeretetre éhes lelkületű fiatal férfi karaktere is. A borító nagyon hangulatos, tökéletes hozzá a "road trip" életérzést. 

Összességében bár tetszett az Útitársak című könyv, még sem ez lesz a kedvenc Beth O'Leary regényem. A kötet szórakoztató, mégis fontos mondanivalóval bír. Bár nem lett tökéletesen kibontva, mégis úgy gondolom, hogy rendkívül tanulságos történet a szeretetről és arról, hogy milyen mértékben meg tudja keseríteni az ember életét, ha  az embert a barátja csak saját magának szeretné kisajátítani. Megmutatja, hogy milyen az egészséges és egészségtelen baráti/rokoni kapcsolat és biztosít minket afelől, hogy mindig van esély és remény a változására. 


Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.



Nyereméyjáték

Ha Útitársak, akkor utazzunk! Térben, időben képletesen.
Blogturnénk minden állomásán egy-egy olyan könyv fülszövegéből találtok részletet, mely valamilyen formában az utazáshoz kapcsolódik. A ti feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a szerző nevét és a könyv címét.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


FÜLSZÖVEG RÉSZLET

Kétszáz évvel korábban történt szenvedélyes találkozásukkor a halálra szánt Jamie Fraser végül lovagiasan visszaküldte a gyermekével várandós Claire-t a saját idejébe, mert meggyőződése volt, hogy el fog esni az 1746-os véres cullodeni csatában.


a Rafflecopter giveaway

Állomások

09.17 - Csak olvass!