Ha egy kicsit is követjük a külföldi könyves trendeket, már tudatában lehetünk annak, hogy mekkora sikert aratott Ali Hazelwood debütáló regénye, A szerelem képlete. Ez a kiemelkedően híres TikTok szenzáció végre megérkezett a magyar könyvpiacra is, és már alig vártuk, hogy egy turné keretében beszámolhassunk nektek róla. Tartsatok bloggereinkkel és vegyetek részt a nyereményjátékunkon, hiszen a turné után egy szerencsés résztvevő gazdagabb lesz egy nyereménypéldánnyal az említett kötetből!
Harmadéves doktorandusz hallgatóként Olive Smith nem hisz a tartós romantikus kapcsolatokban, de a legjobb barátnője igen, és emiatt kerül ebbe a helyzetbe. Ahhoz, hogy Anh-t meggyőzze, hogy randizik és jó úton halad a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” felé, többre van szüksége néhány kézlegyintéses Jedi-trükknél. A tudósoknak bizonyítékok kellenek. Úgyhogy, mint bármelyik magára valamit is adó biológus, Olive pánikba esik és megcsókolja az első férfit, akit meglát.
Ez a férfi nem más, mint Adam Carlsen, a fiatal, menő egyetemi tanár, aki közismert seggfej. Ezért Olive teljesen padlót fog, amikor a Stanford ügyeletes labor-zsarnoka beleegyezik, hogy titokban tartja a színjátékot, és a kamupasija lesz. De amikor egy nagy tudományos konferencia félresikerül, és Olive karrierje Bunsen égőre kerül, Adam újra meglepi határozott támogatásával és még határozottabban… kockás hasával.
Hirtelen a kis kísérletük veszélyesen közel kerül ahhoz, hogy lángra kapjon. Olive pedig rájön, hogy egy szerelemmel kapcsolatos hipotézisnél csak az bonyolultabb, ha a saját szíve kerül a mikroszkóp alá.
Bevallok Nektek valamit, a romkomok a gyengéim, abszolút a guilty pleasure kategória nálam, egyszerűen imádom őket nézni. Ezek azok a típusú filmek, amiket a lányok nem azért néznek, mert komoly filmesztétikai és filmművészeti értékeket várnak az alkotástól, hanem egyszerűen csak simogatja az ember lelkét a történet. Mióta aktív Netflix felhasználó lettem teljesen új dimenziók nyíltak meg előttem. Néha jól esik csak úgy bekuckózni a Stitch-es takarómmal a kanapén és elindítani egy kedves kis romantikust. Nem mondom, hogy Miklós mosolya ilyenkor őszinte, de hát ez van, néha kell az ilyen is.
A könyvek terén azonban valahogy szigorúbb vagyok. A romkomokat nézni szeretem, nem pedig olvasni. Így mondhatni kissé finnyás vagyok a zsáner terén és ritkán olvasok ilyesmi. (Jó oké, mostanában többször is előfordult már ilyesmi, de ha belegondoltok abba, hogy évente 120-130 könyvet olvasok és abból maximum 6-7 esne a romkom kategóriába máris látnátok, hogy igazam van. )
Bár a romantika nem az én világom, de olykor beleszeretek a fülszöveg alapján egy-egy ilyen műfajú történetbe is. Ez esetben olyannyira, hogy már megvettem angolul is a kötetet, mert úgy éreztem, hogy képtelen vagyok megvárni a magyar megjelenését. Annyi helyen láttam már a regényt és olyan sok jót hallottam róla, hogy mindenképpen el akartam kezdeni olvasni. Még augusztusban el is jutottam 40 oldalig, de aztán félre kellett tennem. Utána pedig nem folytattam, mert arra gondoltam, hogy akkor inkább magyarul olvasom majd el.
Ali Hazelwood neve már nem volt ismeretlen számomra, de eddig nem igazán követtem a munkásságát. A szerelem képlete című könyv bár rendkívül érdekesnek tűnt, de bevallom kicsit aggódtam a nagy hype miatt. Szerencsére azonban minden félelmem alaptalannak bizonyult, a regény teljesen elvarázsolt, magába szippantott és többé nem eresztett.
A szerelem képlete egy rendkívül kedves és szerethető történet, melynek legnagyobb varázsa nemcsak a szereplők közötti kémiában és a történetük abszurdságában rejlik, hanem abban is, hogy hihetetlenül fontos témákat is érint regényében az írónő. Bár sokan legyintenek, amikor a téma szóba kerül, de nőként sokszor nehezebb érvényesülni a világban. Ez azokon a területeken, ahol több férfi van, hatványozottan is igaz. Az emberek olykor hajlamosak lebecsülni a nőket, nem ritka, hogy gyengébbnek tartják őket és sokan úgy érzik, hogy képtelenek megütni egy bizonyos szintet. Persze most biztosan vannak, akik legyintenek egyet és azt mondják, hogy ez valamilyen feminista hiszti duma. De higgyétek el, nagyon is valós probléma. Az egyetemen szociológiát tanultam és összességében úgy gondolom, hogy tökéletesen illik hozzám ez a tudományterület. Szeretek társadalmi kérdéseken elmélkedni, és az sem jelent túlzottan nagy gondot, ha az Excel-t vagy éppen egy statisztikai elemző programot, esetemben például az SPSS-t kell használnom. De már történt velem olyan, hogy egy férfi kolléga rendkívül degradáló módon beszélt hozzám és azt próbálta éreztetni velem, hogy hozzá képest ostoba vagyok és már-már képtelenségnek tűnt számára, hogy képes vagyok olyan szintű munkát végezni, mint ő. Ezért megpróbálta minden egyes pillanatban azt éreztetni velem, hogy nem vagyok elég jó, mindig ellent mondott nekem és elérte, hogy frusztrált és kétségbeesett legyek. Egy idő után már nem volt kedvem számolgatni, vagy elemezgetni, mert tudtam, hogy úgyis belém köt majd és az lesz az egészből, hogy én nem értek ehhez. Nagyon nehezen viseltem ezt az időszakot, és bár természetesen meg sem közelíti azt a problémát, amire az írónő többször is utalt regényében, mégis úgy éreztem, hogy minden női kutatóval mélységesen egyet tudok érezni. Hihetetlenül fontos téma és nem lehetek elég hálás az írónőnek, hogy foglalkozik vele. Ráadásul mivel az egyetemen játszódik a történet, így talán még hitelesebben tudja a visszás pillanatokat és kellemetlen visszaéléseket ábrázolni.
A cselekmény bár kiszámítható, de én mégis imádtam az olvasás minden egyes másodpercét. A romantikus könyveket soha nem azért olvassa az ember, mert világmegváltó történetet vár tőle. Valószínűleg A szerelem képlete sem tökéletes, én mégis nagyon szerettem. Az ilyen regények olvasása közben általában mindannyian tisztában vagyunk a cselekmény végkifejletével, ezért általában az addig megtett út az, ami izgalmakkal szolgálhat. Olive és Adam nagyszerű párosnak bizonyult és nagyon megkedveltem őket. Tökéletesen kiegészítették egymást, és az első pillanattól kezdve drukkoltam, hogy egymásra találjanak.
Azért tetszett nagyon a könyv, mert sokszor hangosan felnevettem rajta, máskor pedig rendkívül elgondolkodtatott. Nagyon érdekes volt olvasni a kutatói világról és tényleg minden elismerésem azoké, akik a tudománynak szentelik az életüket. Az egyes részek azonban nem tértek el élesen, teljesen tökéletesen kiegészítették egymást.
Nekem jobban tetszett volna, ha a kötet megmarad a cukiság szintjén, a szexikézés nekem annyira nem jött be, de hát ízlések és pofonok. Már az is nagy érdem, hogy az olvasása közben nem volt végig szekunder szégyenérzetem. :D
Adam karakterét nagyon szerettem, általában az ilyen típusú könyvszereplők a kedvenceim. Szeretem, amikor a főhős nehezen megközelíthető, kissé merev és lehetetlen stílust képvisel, mégis kiderül, hogy valójában vajból van a szíve. Hogy nem egy goromba fráter, csupán az elvei szerint él. Az ilyen emberekről amúgy Mr. Darcy jut mindig eszembe, szóval Jane Austen azt hiszem, hogy tulajdonképpen megalkotta anno a kedvenc férfi archetípusomat. Ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül, hiszen az ilyen stílusú szereplők mindig nagyon népszerűek az írók és az olvasók számára is. Mindenesestre Adam karakterét nem tudom eléggé dicsérni. Nagyon szerettem a jellemfejlődését és azt, ahogy Olive-vel bánt. Olive az a típusú női karakter, akivel rengetegen tudunk azonosulni. Egy igazán kedves és szerethető lány, aki néha hihetetlenül nagy bénaságokat tud csinálni. Szerettem, hogy fontos számára az egyetem és a tudomány, de közben nagyszerű barát és tökéletes kamubarátnő is volt. Adamet hihetetlen érzékkel csalogatta ki a csigaházából és ha nekik nem is, de nekem már az első pillanattól egyértelmű volt, hogy micsoda kémia van közöttük. Imádtam ahogy ugratták egymást és ahogy szép fokozatosan megnyíltak egymás előtt.
Mindig öröm látni, amikor egy író nem felejtkezik meg a mellékszereplőkről sem. Bár azt nem mondom, hogy minden karakter tökéletes ki lett bontva, de érezhetően nagy gonddal alkotta meg mindegyiküket. Holden, Ahn és Malcolm is remek szereplő és az a helyzet, hogy bármelyikről szívesen olvasnék egy önálló regényt. Abszolút mindegyikben benne van a potenciál, hogy főszereplővé avanzsálódjon.
Összességében nagyon szerettem Ali Hazelwood regényét, az utóbbi idők egyik nagy kedvence lett a műfajában. A szerelem képlete egy könnyed, mégis érdekes és izgalmas olvasmány, mely nem nélkülözi a komoly mondanivalót sem. A szereplők sokrétűek és rendkívül szerethetők, könnyen és jól lehet velük azonosulni. Én imádtam olvasni és biztos vagyok benne, hogy az írónő többi könyvére is sort fogok majd keríteni. Ha szeretitek a hasonló történeteket, ne hagyjátok ki A szerelem képletét sem. Olvassátok, szeressétek!
Értékelés: 5/4,75
Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor
ITT tudod megrendelni.
Nyereményjáték
Ali Hazelwood írónő történeteiben a romantika mellett fontos szerepet kap a nők helyzete tudományos környezetben. Jelenlegi játékunk is erre épül, számos híres biológusnőről teszünk fel kérdéseket, a ti feladatotok pedig beírni a helyes választ a Rafflecopter megfelelő dobozába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
KÉRDÉS
Mit tanult Párizsban a Sorbonne-on Liliana Lubińska?
.png)
