Sziasztok!
Király Anikó, a Strand, papucs, szerelem és a Csak barátok? szerzője új regénnyel örvendeztette meg rajongóit. Szálljatok fel velünk Ti is a Diósvámhatárra tartó vonatra, ismerjétek meg Kókuszt és a balszerencsés babákat! Csak semmi pánik! Tartsatok bloggereinkkel és ha Nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.
Kevés olyan megosztó dátum létezik a világon, mint amilyen a péntek 13. Vannak, akik rettegnek tőle, és vannak olyanok, akik egyenesen imádják. Biztosan tudjátok már páran, mert többször is meséltem, én határozottan abba a kategóriába esek, akik szeretik ezt a napot, ugyanis a balszerencsés babákhoz hasonlóan én is péntek 13-án születtem. Annyi mindent tudnék még írni erről a napról, de nem szeretném előre lelőni a poént, ugyanis egy extra bejegyzés keretében erről szeretnék majd írni nektek.
No de nem is szaporítom tovább a szót, lássuk miről is szól pontosan a könyv!
Mikor megláttam Király Anikó új könyvét a Semmi pánikot! és elolvastam a fülszöveget azonnal beleszerettem a könyvbe.
Bár nem vagyok rendszeres ingázó és nem falun lakom, de havi rendszerességgel vonatozok és rengeteg érdekes/izgalmas dolog történt velem már az utazásaim során. Továbbá ahogy a bevezetőben is írtam, péntek 13-án születtem, szóval tudtam, hogy ezt a kötetet nekem mindenképpen el kell olvasnom.
Lea, Gabi, Andris és Dani mindannyian azon a napon születtek, amikor a falu babonás polgármestere meghalt, így elnevezték őket balszerencsés babáknak. Nagyon sokat gondolkodtam a helyzetükön. Nomen est omen, vagyis A név kötelez....ez volt az első gondolatom. Vajon tényleg ennyire balszerencsések voltak, vagy csak könnyebb volt minden rossz dologra ráfogni az átkot? Aki balszerencsésnek születik, az mindig az marad? Potenciális balszerencsés babaként nagyon elgondolkodtatott ez a dolog.
Az elmúlt 30 év alatt rengeteg kellemetlen és égő szituációban volt már részem, de soha nem éreztem balszerencsésnek magam. Izgalmas fun fact-ként tekintettem a dologra, ráadásul a 13 a szerencseszámom. Szoktam nyerni különböző nyereményjátékokon és soha nem félek attól a bizonyos péntektől. Mindig az én napomként tekintettem rá. Mi baj történhetne egy olyannal, aki ezen a napon született? De vajon akkor is így gondolkodnék ha egész életemben azt kellett volna hallgatnom hogy egy átkozott napon születtem? Biztos, hogy nem. Ha a szüleim és a körülöttem élők úgy gondolnának péntek 13-ra mint egy borzalmas napra, akkor én is biztos hajlamos lennék az utálatára és minden rosszat ezzel magyaráznék.
A falusi élet egy külön műfaj. Mindenki ismer mindenkit és mindenki tud nagyjából mindent a szomszédjáról. Nincsenek titkok, előbb utóbb mindenre fény derül. Egy olyan izgalmas történet, mint a polgármester halála és a 4 gyermek születése (és még a népesség száma is 1313-ra változik) szinte borítékolja az életre szóló pletykát. Plusz gondoljunk bele...mennyire kényelmes magyarázat...valaki betér a boltba és lever egy tejet, kilyukad a doboza és elkezd spriccelni a tej...ha péntek 13-án született, akkor a boltos máris csóválhatja a fejét, hogy na igen, persze, hogy leverte, hiszen egy balszerencsés baba. Még ha nem is hisz benne kezdetben az ember, egy idő után akkor is azonosulni kezd a neki szánt szereppel. Mint a gyerek akinek az iskolában azt mondják, hogy buta, rossz és amúgy sem képes semmire. Egy idő után már nem is próbákoznak, minek...hiszen úgysem néznek ki sokkal többet belőle.
Pontosan ez a helyzet a fiatalokkal is. Hiába gondolkodnának máshogy, hiszen már a születésükkor rájuk sütötték a balszerensés babák bélyeget. Ember legyen a talpán, aki meg tudna küzdeni ezzel a nyomással. Lea, Gabi, Andris és Dani így élték az életüket, ezzel a teherrel a vállukon. Tipikus kamaszproblémákkal küzdöttek, de egyszerűen képtelenek voltak legyőzni saját démonjaikat és gondjaikat, hiszen ott lebegett a fejük fölött a vélt átok. De aztán mindannyian megtanulták, hogy Diósvámhatár és Budapest közöt rengeteg minden történhet a vonaton.
A vonatozás egy nagyon izgalmas dolog, rengeteg érdekes dolog történhet közben az emberrel. Az elmúlt 10 évben, ha nem is napi...de havi rendszerességgel vonatozok Veszprém és Budapest között, így elmondhatatlanul sok vicces, hajmeresztő történetnek voltam már szem és fültanúja, de sajnos még soha nem ült le mellém egy kókuszillatú fiú sem.
A Semmi pánikot! is ez ihlette, hiszen a regény jelentős része vonaton játszódik. Lea, Gabi, Andris és Dani itt találkozott Kókusszal, az igazán különleges fiatal fiúval.
A könyv több részre tagolható, mindegyik részben mással ismerkedhetünk meg. A regény lapjain szép lassan kikristályosodik számunkra, hogy a fiatalok életére milyen hatással van a balszerencsés baba átok és milyen problémákkal küzdenek. Kókusz megjelenése azonban mindent megváltoztatott.
Nagyon érdekes volt számomra amúgy, hogy a könyv végéig nem is derül ki Kókusz neve, mindenki csak így emlegeti őt a különleges kókuszos illat miatt, amit áraszt a fiú. Egyszerűen imádtam a karakterét. Ő egy igazán pozitív és szerethető szereplő, aki még attól sem riad vissza, hogy furcsábbnál furcsább pulóvereket hordjon. Egy igazi egyéniség, akit mindenki megjegyez magának. Bár nem szeretek vonaton beszélgetni, általában olvasni szoktam, de mit meg nem adnék azért, hogy egyszer egy ilyen fiú leüljön mellém és rárajzoljon a dzsekijére. Szerintem amúgy egy rózsaszín tüllruhás, szemüveges sárkányt rajzolna egy könyvkupaccal a kezében. Legalábbis én így képzelem el magam a kabátján. :)
A balszerencsés babák is nagyszerű karakterek, mindegyik belopta a szívembe magát. Nekem személy szerint Lea volt az abszolút kedvencem. Könnyen tudtam azonosulni vele, mivel én sem vagyok az a nagyon pörgős és nagyszájú típus. Jobban szeretek csendben figyelni, nem szeretek a figyelem középpontjában lenni.
A könyv stílusa nagyszerű, én imádtam. Friss, vicces, tökéletes könnyed olvasmány. Még soha nem olvastam semmit Király Anikótól, de ezzel a könyvvel megvett magának kilóra. Biztos vagyok benne, hogy a többi regényét is be fogom szerezni.
A könyv felépítése nagyszerű, a cselekmény érdekes és izgalmas, alig tudtam letenni, csak úgy faltam a lapokat. Nem volt őszinte a mosolyom az utolsó oldal után, hiszen rengeteg kérdőjel maradt még bennem. Kicsit talán csalódott is voltam pár dolog miatt. Egyszerűen nem éreztem még úgy, hogy itt van a vége...azt gondoltam, hogy a könyv folytatásért kiált. Aztán megláttam a köszönetnyilvánításban, hogy Kókusznak és a többieknek még rengeteg elintézetlen dolguk van, így megnyugodott a kis lelkem. Annyira izgatott vagyok, már most nagyon várom a folytatást.
Összességében nekem nagyont tetszett ez a könyv, csak úgy faltam a lapokat. A kötet nagyon vicces, tele volt jobbnál jobb poénokkal. Egy idő után kifejezetten örültem annak, hogy maszkot kell venni az utazáshoz (ja igen, mert hogy a teljes hangulatért én vonaton olvastam el az egész könyvet), ugyanis így nem látták mások, hogy folyamatosan vigyorgok, mint egy vadalma. A szereplők nagyon szerethetőek, a történet pedig érdekes, számomra letehetetlen volt. Egy biztos, innentől kezdve keresni fogom a kókuszillatot a vonaton, hátha úgy dönt Kókusz, hogy átigazol a Veszprém-Budapest vonalra. Mindenképpen olvassátok el!
Értékelés: 5/4,5
Nyereményjáték
Mivel a regény nagy része vonaton játszódik, így a mostani játékunk is ehhez kapcsolódik. Ahhoz, hogy valaki eljuthasson Diósvámhatárra és találkozhasson Kókusszal, vagy a balszerencsés babákkal ismernie kell a menetrendet. Nincs más dolgotok, mint belépni a MÁV oldalára és kikeresni onnan a helyes válaszokat. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
