2022. szeptember 19., hétfő

Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel + Nyereményjáték

Sziasztok!

Jonathan Safran Foer világszerte nagy sikert aratott regénye, most a Helikon Kiadó jóvoltából újra megjelent országunkban. A kötet nem csak  olvasók ezreinek, hanem bloggereink szívét is meghódította. A Rém hangosan és irtó közel egy csodálatos regény a szeretetről és a gyászról. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Oskar Schell történetét és ha nektek kedvez a szerencse akkor nyerhettek is egy példányt a kiadó jóvoltából. 

Ha netán az ember egy lángoló felhőkarcolóból kényszerül kiugrani, nem árt, ha aznap a madáreledeles trikóját viseli, mert akkor a madarak rászállnak, és a levegőben tartják. Ugyancsak életet menthet az olyan toronyház, amely képes liftként a földbe süllyedni, hogy még akkor is épségben le lehessen jutni a legfelső emeletéről, ha nekirepül egy utasszállító. Ha pedig mégis bekövetkezne a legrosszabb, hasznos lehet egy speciális csatornarendszer, amely a párnákból egy hatalmas víztározóba vezetné a könnyeket, mert akkor a rádióban beolvasott vízállás alapján mindenki tudná, hányan sírták álomba magukat bánatukban.

Talán nem véletlen, hogy ilyen egyszerre mesébe illő és baljóslatú találmányokról ábrándozik Oskar Schell, a Rém hangosan és irtó közel kilencéves főszereplője, aki a 2001. szeptember 11-i terrortámadásban veszítette el imádott édesapját. De mi mást tehetne egy szülőjének hiányával küszködő, fékezhetetlen fantáziájú kisfiú? Nos, például nagyszabású nyomozásba kezdhet: mert miután Oskar apja holmijai között egy „Black” feliratú borítékra bukkan, benne egy kulccsal, elhatározza, hogy felkeresi New York összes Black családnevű lakóját, és kideríti, miféle titkot őriz a kulcshoz tartozó zár.

Jonathan Safran Foer világszerte nagy sikert aratott, generációkon átívelő regénye kreatív ötletek és fantasztikus fordulatok egyedülálló gyűjteménye – magával ragadó történet sorsfordító találkozásokról és tragikus elválásokról, szeretetről és gyászról, az elveszett gyermekkori biztonság újrateremtésének vágyáról és a felnőtt élettel járó veszteségek elkerülhetetlenségéről.

Nem most találkoztam először Jonathan Safran Foer munkásságával, nagyjából 10-12 éve már olvastam ezt a regényt egy másik kiadásban. Már akkor magával ragadott a történet és igazán mély nyomokat hagyott bennem. Az első olvasás után anno azonnal megnéztem a filmet amit szintén a szívembe zártam. Évek teltek el és én már alig gondoltam arra a bizonyos borítékre Black felirattal, szeptember 11-re, vagy Oskarra, a különös ám rendkívül szerethető kisfiúra. Talán ez volt az egyik első olyan regény, amit léptem nyomon ajánlgattam a barátaimnak. Most, hogy a Helikon Kiadó jóvoltából új kiadásban olvashatjuk a történetet gondoltam teszek egy újabb próbát, hogy vajon ennyi idő távlatából mit ad nekem a történet és kiderítem, hogy még mindig csillogó szemekkel beszélnék-e az ismerőseimnek az írásról (spoiler: igen).

Az olvasás közben néha legszívesebben rém hangosan felkiáltottam volna és irtó közel voltam hozzá, hogy végérvényesen összetörjem a lelkemet. Vajon egy ember mennyi szomorúságot bír ki. Néha felteszem magamnak ezt a kérdést. Aztán rájövök arra, hogy minél jobban szétesek, annál csodálatosabb élményben lehet részem. 

Vannak könyvek, amelyeket örökké a kezünkben akarunk tartani és olvasni. A történet bekúszik a bőrünk alá, megragadja a szívünket és többé el sem ereszti. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után. Számomra pontosan ilyen volt a Rém hangosan és irtó közel is.  Jonathan Safran Foer regénye összetört, megríkatott, konkrétan nyomorba döntött én mégis imádtam az olvasás minden egyes pillanatát. Bár a szeptember 11-i tragédia szerves részét képezi a történetnek, mégis sokkal többről szól ez a regény, mint egy kisfiúról, aki elveszíti az édesapját a terrortámadásban. A Rém hangosan és irtó közel egy lenyűgöző történet a szeretetről, a gyászról, a veszteségről, a fájdalomról és a túlélésről. Nem egy könnyen és egyszerűen olvasható történet. Nem lehet vele rohanni, az embernek lépten nyomon meg kell állnia, hogy egy kicsit összeszedje magát és képes legyen folytatni a történetet. Soha nem hittem volna, hogy egy az a kérdés, hogy "Ott vagy?" valaha ennyire összetöri a lelkemet.  

A történet vázát az adja, hogy Oskar, a kilencéves kisfiú elveszíti édesapját a 2001. szeptember 11-i terrortámadásban. Kettejük kapcsolata rendkívül szoros volt, az édesapja nagyszerűen kezelte fia állapotát. Nemcsak megtalálta vele a közös hangot, hanem motiválta és játékosan igyekezett fejleszteni a fiú szociális készségeit is. Mikor édesapja holmija között egy "Black" feliratú borítékot talál megpróbálja kideríteni annak eredetét és azt, hogy mi köze lehet ennek az édesapjához. Ez a különleges kaland rengeteg tapasztalattak gazdagítja majd Oskart és segít neki elindulni a gyógyulás utján. Persze ez a veszteség, mely érte a családját feldolgozhatatlan, de egy idő után talán képes lesz ő és édesanyja is együtt élni a fájdalommal. Ez az út azonban nem könnyű és ahhoz, hogy Oskar végre békére leljen hangosan is ki kell mondania azt, ami igazán a szívét nyomja. 

A fő történetszál azonban a regénynek csupán egy részét adja. A különböző fejezetek segítségével megismerhetjük Oskar családjának a történetét is. Jonathan Safran Foer több generációnyi fájdalmat és veszteséget vonultatott fel a könyvében. Ahogy haladunk előre a történetben, egyre magabiztosabban mozogtam az egyes történetszálak között, de az elején még nagyon kapaszkodnom kellett, hogy ne essek ki a lendületből és hogy valami értelmet találjak az egyes részek között. Sokat segített a helyzetemen, hogy nem most találkoztam először a regénnyel, így nagyjából emlékeztem, hogy kinek milyen szerepe van a történetben, hogy mi lesz a kulcs sorsa és, hogy ki is a nagymama titokzatos bérlője, de így sem veszített semmit a regény a varázsából. 

A regény szerkezete igazán izgalmas, a különleges oldalak még élvezetesebbé teszik az olvasást. Az egyik kedvenc részem a könyv elején van, amikor is a lapok a papírboltokban található firkálós lapok mintájára készültek el. Tudjátok, a tollak környékén mindig vannak ilyen lapok, hogy a vásárló ki tudja próbálni, hogyan is fog az íróeszköz. Nos néhány oldal ennek a hangulatát adja vissza. De az is nagyon erős, amikor szuggesztív módon egy-egy mondat szerepel az adott oldalon. Jonathan Safran Foer a szavak mestere, a regény minden egyes mondata a szívembe hatolt. Persze ahhoz, hogy a mű ilyen szinten élvezhető legyen, ki kell emelnem Dezsényi Katalin munkáját, aki nélkül biztosan csak feleennyire lenne élvezetes a mű. Nagyszerű munkát végzett, csak dicsérni tudom. 

Összességében csak ajánlani tudom nektek ezt a regényt. Bár nem könnyű olvasmány, de garantáltan örök emlék lesz Oskak története. Aki szereti a hasonló történeteket, mindenképpen adjon egy esélyt a regénynek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 
 

Nyereményjáték

Oskar Schell, a Rém hangosan és irtó közel kilencéves főszereplője, a 2001. szeptember 11-i terrortámadásban veszítette el édesapját. Az irodalom sokszor szolgál gyógyírként az emberek lelkére, segítheti a feldolgozás folyamatát és az áldozatok emlékének az ápolását. Ezért ebben a játékban azoké a regényeké lesz a főszerep, amelyekben szintén megjelenik a terrortámadás. Minden állomáson találtok egy idézetet, és nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni hogy melyik könyvből származik az adott idézet.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET
“Emlékszel, amikor azt mondtam, semmi sem változtat meg mindent? Azt hiszem, tévedtem. Egy apró momentum is megváltoztathat mindent. Sosem tudhatjuk, mi fog történni, és talán jobb is így.”

a Rafflecopter giveaway


2022. szeptember 14., szerda

Kasie West: Helyek, ahol még sosem jártunk + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyvek Kiadó gondozásában jelent meg Kasie West legújabb ifjúsági romantikus regénye, a Helyek, ahol még sosem jártunk. A könyvben Norah és Skylert történetét ismerhetjük meg, akik gyerekkorukban legjobb barátok voltak, ám egy költözés elszakította őket egymástól. Most azonban egy közös családi utazás során lehetőségük van ott folytatni, ahol abbahagyták, ám Norah legnagyobb csalódására úgy tűnik, Skyler másképp vélekedik erről. Amennyiben felkeltettük érdeklődéseteket, tartsatok velünk és játsszatok a könyv egy példányért.

Norah évek óta nem látta gyerekkori barátját, Skylert.
Amikor a fiú elköltözött, sokat beszélgettek, de az utóbbi időben kapcsolatuk arra korlátozódott, hogy lájkolják egymás Instagram-posztjait. Norah éppen ezért alig várja a családjuk nyárra tervezett közös lakóautó-útját.
De amikor Skyler végre megérkezik, úgy tűnik... mintha szívesebben lenne bárhol máshol. Norah megbántottan és zavarodottan reagál. A gyerekkori barátságuk mintha a semmibe tűnt volna.
Egy váratlan, országszerte autózással töltött nyár új utakra és új felfedezésekre vezeti Norah-t és Skylert. Nemsokára ismét más megvilágításban látják egymást. Változhat-e a barátságból fakadó rivalizálásuk valami többé?




Mostanában nagyon élem ezeket az ifjúsági romantikus könyveket, valahogy jól esnek a kis lelkemnek ezek az egyszerű és szerethető történetek,  melyekben csak minimális konfliktus kap szerepet. Tudjátok, olyan ez, mint amikor az ember a Netflixen elindít egy könnyed romantikus kis filmet, nem gondolja túl a történetet, csak sodródik az eseményekkel és a történettel. Valahogy így hatnak rám ezek a könyvek is. Annyira érdekes amúgy ez az egész helyzet. Amikor abban a korban voltam, hogy én voltam ezeknek a könyveknek a célközönsége egyáltalán nem csúsztak ezek a történetek. Untam őket és valahogy nem is igazán tartottam sokra ezeket a köteteket. Eléggé csőlátású voltam, csak bizonyos típusú könyveket olvastam. Aztán ahogy elkezdtem a Bookstagram oldalamat és a blogomat sokkal nyitottabb lettem és más stílusú köteteket is elkezdtem olvasni. Most már abszolút nincs bennem semmi gát és rossz érzés, a meséktől kezdve a YA irodalmon át nagyjából mindenféle könyv megfordul a kezemben. Annyira örülök, hogy sikerült levetkőzni ezt a gondolkodásmódot, hiszen így igazán színes, változatos olvasmányélményeim vannak, nem utolsó sorban pedig talán érdekesebb vagyok számotokra is.  

Kasie West neve már nem volt ismeretlen számomra, a Szerelem karnyújtásnyira című kötetét már olvastam, ami összességében kellemes élményként maradt meg bennem. Könnyed és kellemes kikapcsolódás volt a fiatalok, vagy az erre fogékony felnőttek számára. Mikor megláttam a Helyek, ahol még sosem jártunk című kötetet, azonnal felkeltette az érdeklődésemet, hiszen időnként szeretek az ifjúsági könyvek iránti újkeletű szenvedélyemnek hódolni és úgy éreztem, hogy talán nem lőhetek mellé az írónő legújabb, magyarul megjelent regényével. 

Szerencsére nem kellett csalódnom, a Helyek, ahol még sosem jártunk című kötet egy hihetetlenül kedves romantikus történet, ami igazi komfortolvasmánynak bizonyult számomra. Nagyon szerettem olvasni, sokszor hangosan felnevettem a szereplők élcelődésein. Kasie West regénye pontosan azt adta, amit vártam tőle. Nagyszerű kikapcsolódásnak bizonyult és tökéletesen hozta az ifjúsági regényekkel kapcsolatos életérzést. Sokan érzik úgy, hogy felnőttként már kinőttek a tinirománcok világából és a komoly és felnőtt énem abszolút megérti ezt. De az örök álmodozó felem egyszerűen oda meg vissza van az ilyen típusú írásokért. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy Kasie West regénye tökéletes, de engem még így is teljesen levett a lábamról. A Helyek, ahol még sosem jártunk egy igazán szerethető regény az újrakezdésről és a barátság erejéről. 

A történet két főszereplője Norah és Skyler, akik gyerekként elválaszthatatlan barátok voltak, de miután a fiú elköltözött a családjával kapcsolatuk egy kissé megváltozott. A két család 4 év után egy lakókocsi túra keretein belül egyesül újra, Norah pedig lelkesen várja a pillanatot, hogy újra találkozhasson régi barátjával. Skyler azonban rendkívül furcsán viselkedik, így roppant hűvösen indul a nyaralás. Ahogy haladunk előre az időben szép lassan felszínre kerülnek a régi sérelmek és talán a két fiatal újra képes lesz bízni a másikban. Egy nagy titok azonban rányomja a bélyegét az egész útra. Vajon mit titkolhatnak a szülők? Képes lesz Norah és Skyler megbocsátani a másiknak és vajon fejlődhet a kapcsolatuk?

A cselekmény nem túl bonyolult, ellenben nagyon szerethető, egy igazán kellemes nyári történet. Kasie West rendkívül olvasmányosan ír, a nagyszerű fordítás pedig még gördülökényebbé tette az olvasást.  Nagyon szeretem a "road trip" típusú történeteket, mindig érdekes és izgalmas dolgok kerekednek ki az utazások apropóján. Norah és Skyler rengeteget fejlődik, látszik, hogy jó hatással vannak egymásra. Mindketten képesek lesznek kilépni a komfortzónájukból és elindulnak egy úton, mely talán a felnőtté válás kezdő lépése lehet. 

Nagyon tetszett, hogy Norah visszaemlékezéseivel egy kicsit jobban megismerhettük a két fiatalt 13 évesen is. Így még erősebben érezhető volt a kettejük közötti különleges kapocs és már alig vártam, hogy végre tényleg egymásra találjanak és megbeszéljék régi sérelmeiket. 

Szeretem, amikor egy író nem csak a főszereplőkre fektet nagy hangsúlyt, hanem a mellékszereplőkre is. Paisley, Ezra, Willow mind-mind olyan személy, akik nélkül ez a regény nem lehetne olyan, amilyen. Vicces megjegyzéseikkel gondoskodtak arról, hogy igazán élvezetes olvasmánnyá váljon ez a regény. 

A borító nagyon hangulatos, tökéletes hozzá a "road trip" életérzést, én nagyon szeretem. Hihetetlenül jól illik a történethez és a két főszereplő személyiségéhez. 

Összességében nagyon szerettem Kasie West regényét, az utóbbi idők nagy kedvence lett a műfajában. Végre találtam egy igazán bájos és szerethető romantikus történetet, amit tényleg tiszta szívből tudok ajánlani mindenkinek. Nekem ez nagyon bejött, még akkor is, ha csak 17 évesek a főszereplők és semmi világmegváltó dolog nem történik benne. Ha szeretitek a hasonló regényeket, vagy esetleg Kasie West eddig megjelent regényeit, akkor mindenképpen adjatok esélyt a Helyek, ahol még sosem jártunk című írásának is. Olvassátok, szeressétek!


Értékelés: 5/4,5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 
 

Nyereményjáték

Kasie West írónőnek már több könyve is megjelent itthon, a játék során ezekből fogunk idézni minden állomáson. A feladat, hogy kitaláljátok melyik könyvéből származik az idézet és beírjátok a könyv címét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

IDÉZET

"Csak azért, mert nem látod a jövőt, azért még létezik. Nem kell, hogy az ember már most mindent tisztán lásson, és pontosan tudja, merre tart ahhoz, hogy haladni tudjon."

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai:

09.12. Könyvvilág
09.14. Csak olvass!

2022. szeptember 13., kedd

Kirsten Boie: Telihold volt aznap + Nyereményjáték

Sziasztok!

#POV könyvek címmel indult el a Kolibri Kiadó új sorozata, amiben olyan Young Adult regények érkeznek magyarul, amelyeken keresztül az olvasó jobban megismerheti önmagát és a világ sokszínűségét. Az első három kötet, a Telihold volt aznap, a K-Pop: Szigorúan bizalmas és a Bocs, hadd bőgjem ki magam már meg is jelent. A Blogturné Klub bloggerek ezekről a regényekről mesélnek most.

#POV - Nézd új szemszögből a világot!
"Még ilyen időkben is, mint ez a mostani, kell valaki, aki azt teszi, ami helyes. Egyszerűen azért, mert ez a helyes."
1945. április 28-án végre Penzbergbe, a bajor kisvárosba is elér a hír: közelednek a felszabadító amerikai csapatok. A városlakók fellélegeznek. A nácik hatalomra kerülésekor elűzött polgármester visszatér, maga köré gyűjti egykori híveit, akik nem hajlandók engedelmeskedni Hitler utolsó parancsának, és megakadályozzák a bánya felrobbantását.
Ez végzetes következményekkel jár. A fanatikus földalatti szervezet, a Vérfarkasok szerint ezek az emberek hazaárulók, és a telihold fényében bosszúra éhes falkákban indulnak levadászni őket.
De vajon születhet-e ilyen körülmények között őszinte szerelem?
A tizenöt éves Schorsch, annak a nácibarát rendőr őrmesternek a fia, aki Marie bujkáló apját keresi. A fiúnak mindennél fontosabb, hogy elnyerje Marie bizalmát, és amikor a városban elszabadul a pokol, Schorsch-nak döntenie kell, kinek az oldalára áll.
A regény megtörtént eseményeken alapul.

Ahogy a bevezetőben is olvashattátok, a Kolibri Kiadó egy teljesen új könyvsorozatot indított el #POV néven. A sorozat célja, hogy olyan könyvekkel kedveskedjen a 14 évesnél idősebb olvasók számára, amik a szerelemről, a barátságról és a közelgő felnőtté válásról szólnak. Továbbá erősen megjelenik a köteteikben a felelősség és az egyéni felelősségvállalás kérdése. Ebben a sorozatban kapott helyet a Telihold volt aznap című kötet, mely a náci Németországban kalauzol el bennünket. A megtörtént események alapján íródott regény Penzberg városának 1945. április 28-i véres éjszakáját jeleníti meg az olvasó előtt. 

Gondolom már senki sem lepődik meg azon a tényen, hogy az oldalamon ismét egy történelmi regényről olvashattol. A Telihold volt aznap című regény azonnal levett a lábáról a fülszövegével, hihetelen lelkesedéssel vártam a recenziós csomagot, alig vártam, hogy végre kézbe vehessem és megismerhessem Kirsten Boie regényét. Amikor végül megérkezett és láttam milyn kis rövidke, egy kicsit csalódott lettem. Hogyan lehet 100 oldalba belesűríteni bármit is? Egy kicsit szkeptikusan álltam neki az olvasásnak, féltem, hogy felszínes és semmitmondó lesz a regény és végül semmilyen érzelmet nem vált majd ki belőlem. Aztán szép lassan rájöttem, hogy túlságosan előítéletes voltam és az írónő bebizonyította nekem, hogy 100 oldalban is lehet zseniálisat alkotni. Olyan erős érzelmeket váltott ki belőlem, hogy még mindig keresem a szavakat. Az utóbbi időben rengeteget olvasok a témában és még mindig úgy érzem, hogy vajmi keveset tudok. Egyrészről teljesen elborzaszt a háborúk brutalitása, másrészről viszont lenyűgöz az a bátorság, amikor valaki megmarad embernek a farkasok között. 

A Telhold volt aznap a rövidsége ellenére egy igazán remek ifjúsági regény a második világháború egy kevésbé ismert éjszakájáról Peznberg városában. Az amerikai erők bevonulása előtt 2 nappal játszódik a történet. Amikor az emberek már elkezdtek hinni abban, hogy véget érnek a borzalmak és ismét biztonságos lesz a kisvárosuk. Az egykori polgármester visszatér, maga köré gyűjti a bizalmasait és megpróbálják megakadályozni a "Néró parancsot", mely értelmében a német hadseregnek minden a Birodalomhoz tartozó területet (legyen akár gyár, vagy bánya, vagy egy kisváros) le kell rombolni, hogy minél kevesebb dolog jusson az ellenségnek. A megszegése hazaárulásnak minősült. Penzberg volt polgársmestere és a támogatói a bánya felrobbantását akadályozták meg, és az egyetlen bűnük az volt, hogy hittek az amerikai erőkben és a közelgő szabadság hírének. A tettük azonban végzetes következményekkel járt. Hitler hő hívei és egy fanatikus földalatt szervezet, a Vérfarkasok a hazaárulok nyomába eredtek és egyesével levadászták őket. 

A történet abszolút valós eseményeken alapul, az írónő csupán néhány szereplőt emelt be a történetbe. Maria, Schorsch és Gustl személye csupán a képzelet szüleménye. Hármuk alakja mégis kulcsfontosságú a regényben, hiszen a három fiatal mentén érhetjük meg leginkább, hogy mennyire nehéz és bonyolult dolog volt abban az időben a bizalom kérdése. A szerelem az egyik legszebb és legtisztább emberi érzés, ugyanakkor kérdés az, hogy egy olyan világban, ahol talán senkinek és semminek nincs jövője, ahol a falnak is füle van és ember embernek a farkasa, rábízhatja-e valaki a lelkét és az életét egy másik emberre. Főleg akkor, ha esetleg ideológiailag más nézeteket vallanak. Egy ponton döntenie kell mindenkinek, hogy mi az, ami igazán fontos számára. 

Ahhoz képest, hogy a regény mennyire vékony, minden benne van, amit az ember elvárna egy történelmi regénytől. Nagyon meglepődtem, de végül elégedetten és persze rendkívül idegesen és mérgesen csuktam be a kötetet. Mindig elborzaszt az emberi kegyetlenség, ráadásul még soha nem hallottam Penzberg városáról, így nagyon mélyen megrendültem. Persze, jogosan teszitek fel azt a kérdést, hogy ha ennyire mélyen érintenek és ennyire szétesek egy-egy ilyen regény olvasása után, akkor ugyan minek is kínzom magam. A válaszom roppant egyszerű. Vannak dolgok, amelyeket egyszerűen nem lehet és nem is szabad elfelejteni. Úgy érzem, ha megismerem ezeket a történeteket hozzájárulok ahhoz, hogy soha nem merüljön feledésbe az, hogy az ember micsoda kegyetlenségre képes. Továbbá ez egyfajta tiszteletadás részemről az áldozatok irányába. Nem felejtem el sem őket, sem pedig a szenvedésüket és a hősies hozzáállásukat (hiszen rengetegen vannak, akik nem csak passzíven tűrték a nácik embertelen viselkedését, hanem mindent megtettek annak érdekében, hogy javítsanak a sorstársai helyzetén). Valahogy küldetésemnek érzem, hogy ilyen módon is tisztelegjek a(z) (névtelen) áldozatok emléke előtt. 

Összességében nagyon szerettem ezt a regényt és őszintén mondom, hogy csak ajánlani tudom mindenkinek, aki egy kicsit is érdeklődik a második világháború iránt. Kirsten Boie-nek hála egy újabb szeletét ismerhettem meg a történelemnek. Ilyen típusú könyvet még nem olvastam és Penzberg városának története is ismeretlen volt előttem, így nem is kérdéses, hogy tud-e valami újat mutatni a regény. Rengeteget olvastam már a holokauszt és a gettókban élő emberekről és vitathatatlan, hogy ezek rendkívül fontos témák, hiszen nem csak a feldolgozást segítik, hanem talán biztosítják, hogy ilyen borzalom ne történhessen még egyszer a világban. De azokról a németekről, akik nem akartak behódolni Hitler parancsának és bízni mertek a felszabadításban és egy jobb világ eljövetelében még csak keveset. Ha szeretitek az ilyen típusú könyveket, mindenképpen olvassátok el Kirsten Boie regényét. 

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték


A Blogturné Klubnál örülünk a #POV könyveknek, már csak azért is, mert eddig is sok fiataloknak szóló könyvet olvastunk a Libri kiadócsaládnál, amiket nagyon szerettünk. A nyereményjátékunk során ezen korábbi kötetekből találtok idézeteket, a feladatotok pedig az, hogy a rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok az adott könyv címét.
A szerencsés győztes pedig egy klassz POV könyves csomagot nyer, amiben egy menő vászontáska mellett könyveket is kapni fog. (Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

"– A kard fogva tart téged, Nimue. Tudom, hogy te is érzed. Én is éreztem. Arra kényszerít, hogy gyilkolj. Hogy legyőzz mindenkit. De ez az út a feledés felé vezet. A kardnak hatalma van, de válaszai nincsenek. A vezér ne csupán bátor legyen, de bölcs is."


a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai:

Telihold volt aznap

09.09. - Könyv és más
09.10. - Kelly & Lupi olvas
09.11. - Könyvvilág
09.13. - Csak olvass

K-Pop: Szigorúan bizalmas

09.15. - Kelly & Lupi olvas

Bocs, hadd bőgjem ki magam

09.19. Fanni's Library
09.21. - Sorok Között
09.23. - Csak olvass!
09.25. - Hagyjatok! Olvasok! blog
09.29. - Könyvvilág

2022. szeptember 12., hétfő

Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek + Nyereményjáték

Sziasztok!

Delia Owens nagy sikerű regénye, az Ahol a folyami rákok énekelnek végre megkapta a filmes adaptációját, amit itthon is játszanak a mozik. Ennek örömére turnézunk ismét a kötettel, ahol négy tagunk meséli el a könyvvel kapcsolatos élményeit. Kövesd végig a turnét, és ha szerencséd van, meg is nyerheted a regény egy filmborítós példányát.

"TITKOT LEGJOBBAN A KAGYLÓHÉJAK TUDNAK TARTANI."
Delia Owens regénye Észak-Karolina ritkán lakott, mocsaras partvidékén játszódik az 1950-es és '60-as években. A történet főhőse a lápvidéken sorsára hagyott kislány, Kya Clark, aki az évek során elszigeteltségében önellátásra rendezkedik be, s alig érintkezik a környékbeliekkel.
Az első szerelem azonban Kya életét is felforgatja: a közeli kisvárosban élő Tate megtanítja olvasni, és ő az, akivel a lány osztozni tud a természet és a költészet szeretetében is. Ám nem Tate az egyetlen, aki érdeklődik a különleges, magának való lány iránt...
Egy rejtélyes gyilkosságot követően a helyi közösség felbolydul, és a gyanú hamarosan a mocsárban magányosan élő "Lápi Lányra" terelődik.


Az Ahol a folyamik rákok énekelnek című kötet ezer éve a várólistámon csücsült. A megjelenése után anno azonnal beszereztem, a csodálatos borító és a fülszöveg teljesen magával ragadott. Aztán szép lassan teltek a napok, a hetek aztán pedig a hónapok és nekem még mindig sikerült sorra kerítenem a kötetet. Először az időhiány, később pedig a félelem akadályozott meg az olvasásban. Rengeteg vélemény látott napvilágot, voltak akik elismerően nyilatkoztak róla, mások pedig kritizálták. Egy idő után azt vettem észre, hogy nem igazán van középút. Valaki vagy szereti, vagy pedig nem...az ilyen könyvektől pedig általában félek. Annyira vágytam rá, hogy elolvassam, de közben rettegtem a csalódástól. A problémát végül az adaptáció oldotta meg. Újra eszembed juttatta a regényt és immáron kellő magabiztossággal láttam neki az új kiadásnak. 

Az Ahol a folyami rákok énekelnek egy igazán élvezetes regény a magányról, a kirekesztettségről és a vadon csodálatos világáról. Egy igazi fejlődésregény, hiszen Kya a szemünk előtt válik erős, független nővé, aki képes egyedül is boldogulni a lápon. Ezt az erőt azonban a kényszer szülte. Kislányként teljesen egyedül maradt rozzant viskójukban, hamar rá kellett jönnie, hogy csak magára számíthat. Létét és életet baljós mítosz övezi, a "Lápi Lány" nem csak társadalmi helyzete, hanem életmódja miatt is kitaszítottá vált. Felmerül a kérdés, hogy vajon van-e mentség a környéken élők tettére. Van-e mentség arra, hogy egy alig 10 éves kislányt mindenki a sorsára hagy. Mindannyian tudjuk, hogy az emberek sokszor kegyetlenek. Ha valaki nem illik bele abba a bizonyos sorba, akkor sokan elítélik és leírják őt. Hányszor hallottuk a gyerekeket, hogy csúfoltak valakit azért, mert szemüveges, mert túlsúlyos, vagy csupán azért, mert nem a legtrendibb ruhákat hordja. Valahogy így volt ez Kya életében is. Mindennél jobban szeretett volna valakihez tartozni, de a szegénysége és tudatlansága miatt teljesen megbélyegezték és kiközösítették. Ne felejtsük el, a történet az 1960-as években játszódik, amikor a fekete-fehér ellentét még markánsabban jelen volt Amerikában. Az emberek a legkisebb mértékig sem tolerálták a másságot, legyen szó bőrszínről, vagy éppen egy fiatal lány misztikumot és rémtörténeteket övező életéről. Igazi fordulat akkor következett be az életében, amikor Tate, a néhány évvel idősebb fiú olvasni kezdte el tanítani őt. Onnantól kezdve azonban nem volt megállás a lány számára, a lápi vidék és a természet igazi szakértőjévé vált. Olyan tudást birtokolt, amit csak kevesen néztek volna ki belőle. Az élet azonban ahogy kiskorában, úgy fiatal lányként sem volt kegyes Kyával. Hiába akarta elrejteni a szívét, többször is megsebezték. A kérdés csupán annyi, hogy képes lesz-e újra bízni és hogy lesz-e valaki olyan az életében, aki méltó a bizalmára. 

A regény cselekménye tulajdonképpen két szálon játszódik. Az 1969-70-es évek események főleg a halálesetre, a nyomozásra és az azt követő tárgyalásra koncentrálnak. A másik szál tulajdonképpen 1952 és 1969 között játszódik. Itt ismerthetjük meg Kya családjának majd elmagányosodásának történetét egészen a gyilkosságig. Egy idő után a két idősík összefonódik és ahogy haladunk előre a történetben úgy kerülünk egyre közelebb és közelebb az ügy megoldásáig. Az első pillanattól kezdve bízunk a "Lápi Lány" ártatlanságában, és átkozzuk a közösséget az előítéleteik és viselkedésük miatt. Vajon Kyának van valami köze a rejtélyes gyilkossághoz? Vagy talán véletlen baleset történt?

A Delia Owens által teremtett atmoszféra rendkívül erős. Igazán érzékletesen ír a lápról és az ott élő állatokról. Amikor Kya barangolásairól olvasunk, szinte mi is érezzük a talpunk alatt cuppogó sarat és a víz illatát. A felreppenő madarakat szinte látni véltem én is, és önkéntelenül is a az egyes madárfajok tollazatán elmélkedtem. Egy lenyűgöző és romlatlan világot alkotott, ami bár egyáltalán nem paradicsomi, Kya mégsem tudna nélküle létezni. Elképzeltem, ahogy a fű simogatja a lábamat és ahogy térdig gázolok a vízben. Magam előtt láttam a zegzugos vidéket és arra vágytam, hogy én is bekuckózhassak Kya és Tate titkos olvasókuckójába. Az Ahol a folyami rákok énekelnek egy igazi természetrajz, és már csak azért megéri filmen meglesni az adaptációt, hogy vizuálisan is elém táruljon a láp vidéke. 

Tetszett, hogy Kya és Tate nem romantikus hős, hanem hús-vér emberek, akik sokszor és sokat hibáztak. Kya a sok évnyi elszigeteltség után nehezen nyitja meg a szívét és ezen sajnos a csalódások sem segítenek. Hosszú út vezet odáig, hogy elhiggye magáról, hogy számít és hogy nem hagyják majd el. Tate egy igazi úriember, az egyik legkedvesebb karakter, akiről mostanában olvastam. Igaz követ el hibát, de beismeri és megpróbálja jóvátenni. De vajon visszatérhet még a gyermeki idill? Képes lesz Kya újra megbízni a fiúban és úgy nézni rá, mint amikor még olvasni tanította. 

Az Ahol a folyami rákok énekelnek egy szívvel-lélekkel megírt regény, melynek minden egyes oldalából süt a természet szeretete és tisztelete. A különböző írói képek, leírások és a versrészletek pedig még élvezetesebbé teszik az olvasást. Külön pirospont, hogy a regény elején helyet kapott egy kis térkép is, ahol minden fontos helyszín megnevezésre került. Így még jobban el tudja az olvasó képzelni a cselekményt és sokkal jobban felmérhetők a könyvben megtett távolságok is. Én nagyon megkedveltem Delia Owens stílusát. Persze egy könyv csak akkor élvezhető igazán, ha megfelelő módon van átültetve az ember anyanyelvére. Csonka Ágnes kivételes munkát végzett, csak dicsérni tudom őt.

Az egyetlen bajom a regénnyel a vége. A lezárás nekem sajnos egyáltalán nem tetszett. Lehet, hogy csak elfogult voltam és a fennmaradó kérdésekre másmilyen választ szerettem volna kapni, de az utolsó oldal elolvasása után úgy éreztem, hogy még a bizonytalanság is jobb választás lett volna ennél. Számomra kissé illúzióromboló volt és egy bennem teljesen felépített mítoszt egy pillanat alatt ledöntött. 

Bár az első borító jobban tetszett, és bevallom nem szeretem amikor az adaptáció plakátja kerül a könyvre, de úgy érzem, hogy az Ahol a folyami rákok énekelnek új kiadása egyáltalán nem panaszkodhat. Szerintem a filmes változat is nagyon szép, tökéletesen illik a regény hangulatához.

Összességében az Ahol a folyami rákok énekelnek egy igazán izgalmas és élvezetes olvasmány, mely tulajdonképpen egy igazi óda a természethez. Kya alakján keresztül mi is részeseivé válhatunk a természet csodájának és a helyiekkel együtt mi is végigizguljuk a rejtélyes gyilkosság nyomozásának minden egyes mozzanatát. A filmről eddig sok jót hallottam, szóval biztos vagyok benne, hogy annak is adok majd egy esélyt. Mindenesetre, ha még nem olvastátok a regényt, akkor csak bátorítani tudlak titeket, én nagyon kedveltem. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Már a magyar mozikban is hódít az Ahol a folyami rákok énekelnek. A mostani feladatunkban a film főszereplő színészeiről látsz képeket, a te feladatod, hogy beírd a rafflecopter doboz megfelelő sorába az adott színész nevét. A helyes megfejtők között a könyv egy filmborítós példányát sorsoljuk ki.
(Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

09.12. - Csak olvass!
09.15. - Könyvvilág

2022. szeptember 10., szombat

Shelby Van Pelt: A boldogságnak nyolc karja van + Nyereményjáték

Sziasztok!

Ha eddig nem szeretted a polipokat, akkor azért, ha pedig szeretted, akkor azért olvasd el Shelby Van Pelt vadonatúj regényét, mely a General Press Kiadó jóvoltából jelent meg magyarul. A boldogságnak nyolc karja van ugyanis bebizonyítja, hogy a boldogság és a szeretet a legváratlanabb helyről is felbukkanhat! Tarts bloggereinkkel, és ha velünk játszol, megnyerheted a könyv egy példányát is!

Elbűvölő, szellemes és letehetetlen történet barátságról, számvetésről és reményről, középpontjában egy özvegy és egy óriáspolip valószínűtlen kapcsolatával.
A hetvenéves Tova Sullivan mindig is azt vallotta, hogy az a legjobb terápia, ha az ember elfoglalja magát. Így hát amikor a férje meghal, ő takarítói állást vállal a Sowell Bay-i Akváriumban. Úgy érzi, az akvárium néma lakóinak a társaságában megnyugszik a lelke.
Az egyik esti műszak alkalmával Tova megmenti a tartályából rendszeresen kiszökő, mérhetetlenül kíváncsi csendes-óceáni óriáspolipot, Marcellust. A polip és az asszony barátságot köt, és Marcellus, aki a fogságban töltött évek során remek megfigyelőképességre tett szert, elhatározza, hogy fényt derít Tova múltjának legnagyobb rejtélyére: a fia eltűnésére. Vajon sikerül felszínre hoznia az igazságot, mielőtt túl késő lenne?


Shelby Van Pelt regényének fülszövege azonnal levett a lábamról. Nagyon szeretem azokat a köteteket, melyekben valamilyen állat is főszerepet kap. Eddig főleg kutyás és macskás történetekkel találkoztam, így Marcellus, a polip jelenléte üdítő újdonságként hatott. Nagyon  kíváncsi voltam, hogy milyen módon szövi bele majd az írónő, hogy milyen szerepet kap majd a cselekményben. Reménykedtem, hogy Marcellus a lehetőségekhez képest aktív szereplő lesz és nem csupán biodíszletként jelenik majd meg. Egy igazán kedves és bájos regényre számítottam és elöljáróban szeretném is leszögezni, hogy szerencsére nem is csalódtam. Az ember óhatatlanul is nagy elvárásokat támaszt egy regénnyel, ha azt olvassa róla a hátoldalon, hogy az Amazon 2022 eddigi legjobb könyvei listájának első helyén szerepel. Ezért talán kicsit szigorúbban is álltam neki az olvasásnak. Nálam ugyan nem lett az utóbbi idők kedvenc olvasmánya, de összességében megkedveltem a karaktereket és mindennél jobban bíztam a pozitív végkifejletben. 

A boldogságnak nyolc karja van című kötet egy igazán kedves és bájos olvasmány a reményről, a szeretetről, a veszteségről és a barátságról. A történet két főszereplője Tova, az idős asszony, aki néhány éve vesztette el férjét egy betegség miatt. Annak érdekében, hogy ne legyen egyedül takarítói állást vállalt a Sowell Bay-i Akváriumban. És Cameron a 30 éves fiatal fiú, aki tulajdonképpen sehol sem találja a helyét. Édesanyjával régen megszakadt a kapcsolata, édesapját pedig nem is ismerte. Egy furcsa nyom vezeti őt Tova kisvárosba, célja az édesapjának a felkutatása, de az élet teljesen kiszámíthatatlan. Ahogy haladunk előre a történetbe, úgy válik egyre érdekesebbé és izgalmasabbá kettejük kapcsolata. A két főszereplő mellett megismerhetjük Marcellus, a polip szerepét is. Érdekes és izgalmas volt, ahogy az intelligenciáját megcsillogtatta. Kezdetben furcsák voltak a fejezetei, néha úgy éreztem, hogy megtöri a lendületemet, de később az ő részeit vártam a legjobban. Lenyűgöző módon próbálta egyengetni Tova életét. Kettejük barátsága rendkívül sorsszerűnek tűnhet, hiszen a polip ismeri Tova legnagyobb fájdalmának kulcsát. Az idős hölgy fia, mikor 18 éves volt eltűnt és azóta sem lehet semmi biztosat tudni hollétéről. Marcellus egy ideje már fogságban él az akváriumban, ám szabadon töltött napjaira is élénken emlékszik még. Vajon ő ismeri Tova fiának történetének a végét? Tudja mi történt vele?

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják az olvasót. A kötet szereplői nem idealizált és túlmisztifikált romantikus hősök, hanem valódi hús-vér emberek, akik sokszor és sokat hibáznak. Tova személye bevallom, semleges volt számomra Cameron pedig kifejezetten idegesített kezdetben. De aztán ahogy haladtunk előre a történetben kicsit jobban megkedveltem mindkettejüket. Határozottan állíthatom, hogy nagy fejlődésen mennek keresztül. Egyiküknek sem volt könnyű élete, de együtt talán végül talpra állhatnak és elindulhatnak a "gyógyulás" útján. Tova lelkén talán soha nem gyógyul be a fia eltűnése és férje elvesztése miatt keletkezett seb, de Cameron segíthet a gyógyulásában. A fiú pedig talán még magának sem ismerte be, de mindig arra vágyott, hogy legyen egy családja. Az idős növel kötött barátsága talán valami olyat hoz el neki, amire mindig is szüksége volt. Marcellus volt a kedvencem, szerettem, ahogy egyengette Tova és Cameron útját, de imádtam a szökési akcióit is. Bár bevallom, vélhetően soha nem merném megfogni, de azért távolról szívesen megcsodálnám őt. 

A borító hangulata nekem nagyon tetszik, igazából pontosan úgy képzelem el Marcellust, ahogy a képen ábrázolták. 

A kötet nem egy nehéz olvasmány, könnyen és gyorsan lehet vele haladni. Óriási érzelmeket ugyan nem váltott ki belőlem, de azért melengette egy kicsit a lelkemet. Az olvasását egyáltalán nem bántam meg, kedves történetként marad meg az emlékezetemben. 

Ha szeretitek a hasonló történeteket és ha egy bájos és könnyed olvasmányra vágytok, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt Shelby Van Pelt regényének. 

Értékelés: 5/4

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 


Nyereményjáték

Bár a polipok kevésbé, más kisállatok gyakran megjelennek a popkultúrában. Mostani játékunkban ezért arra vagyunk kíváncsiak, hogy felismeritek-e a híres állatokat! Ahhoz, hogy nyerjetek, nincs más dolgotok, mint beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy hogy hívják a képen látható állatot!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP



a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

09. 06. Utószó
09. 10. Csak olvass!
09. 12. Könyv és más
09. 14. KönyvParfé

2022. szeptember 8., csütörtök

Soman Chainani: Jók ​és Rosszak Iskolája (Jók és Rosszak Iskolája 1.)

Sziasztok!

A Menő Könyvek jóvoltából ismét elmerülhetünk Soman Chainani méltán híressé vált regénysorozatának első kötetében, a Hercegnő és Boszorkányban. Gyertek és járjátok be velünk a Jók és a Rosszak Iskoláját, a tornyokat és a furcsa szobákat, barangoljatok velünk a kék minden árnyalatában játszó fák között a Végtelen-erdőben és fedezzétek fel velünk a mesék világát egy kissé más értelmezésben. Ismerkedjetek meg Agathával, aki biztos volt benne, hogy a Rosszak közé kerül, illetve Sophie-val, aki eredendően Jónak tartja magát. Agatha mégis Végestelen lesz, Sophie pedig Végességes. Vajon hiba történt vagy a két lány nem is az, akinek feltételezi magát?

Ősidőknek erdejében
Két kastély áll, fej fej mellett;
Egy a Jónak, egy Gonosznak,
Együtt, de mind mást tanulnak.
Menekülnél, de nem lehet,
Kifelé csak mese vezet.

Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba.

Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.

Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha... túlélik.

Mindig is imádtam a meséket, a mai napig óriási lelkesedéssel nézek meg minden rajzfilmet, sőt az az igazság, hogy még 32 évesen is rajongok a hercegnőkért. Az utóbbi időben fedeztem fel magamnak a retelling típusú regényeket, melyek ismert mesékre támaszkodnak, de teljesen új köntösbe csomagolják kedvenc történeteinket. Az elmúlt évek során rengeteg újragondolt mesét olvastam, A szépség és a szörnyeteg történetőtől kezdve, A kis hableányon át egészen a Széttáncolt cipőkig, így jogosan mondhatom, hogy az egyik legnagyobb kedvencemmé vált a műfaj. Egyszer egy ismerősömmel arról beszélgettem, hogy mennyire csípem ezeket a regényeket, és ő kérdezte meg tőlem először, hogy a Jók és Rosszak iskoláját ismerem-e. Bevallom nektek nőiesen, csak pislogtam, mint hal a szatyorban, mert halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy miről beszél. Óriási lemaradásom van a fantasy könyvek terén, így értetlenségemet is betudtuk ennek. Bár azt mondta, hogy szerinte mindenképpen olvassam el, mert szerinte tetszene nekem, de nem igazán éreztem még azt, hogy megjött hozzá a kedvem. Aztán eltelt egy kis idő, kicsit jobban utánaolvastam a sorozatnak, és egyre kíváncsibb lettem. Mikor a Menő Könyvek oldaln megláttam, hogy csodaszép, új köntösben megjelenik a sorozat teljes egészében úgy éreztem, hogy ez egy jel, eljött végre az én időm és végre megismerhetem a Jók és Rosszak Iskolájának történetét én is. 

Érdekes élmény volt a Jók és Rosszak Iskolájának az olvasása. Nem feltétlenül érzem azt, hogy új kedvencet avattam, és nem tudtam maradéktalanul elmerülni a történetben sem, ugyanakkor igazán gondolatébresztő és érdekes olvasmánynak bizonyult. A mű központi kérdése, hogy mit is nevezünk jónak és rossznak. Elég csupán, ha tettekkel bizonyítják jóságunkat, vagy szándékaink tisztasága is számít? Abban egyetérthetünk szerintem, hogy attól lesz valaki igazán jó, ha a kedvessége, vagy akár jótékonykodása után nem vár semmiféle viszonzást. Ugyanakkor érdekes kérdés, hogy a sok gonosz tettet elfeledheteti-e egyetlen önzetlen jócselekedet. A szépség, a báj még nem feltétlenül tesz valaki jóvá, ez csupán a külső máz. A lényeg az, amit a szívünk rejt igazán. De vajon a jók lehetnek rosszak? És a rosszak is viselkedhetnek néha jól? Mi van akkor, ha igazából nem is lehet élesen elkülöníteni egymást ezt a két dolgot egymástól. Hiszen az emberek sokrétűek. Nem lehet őket egyetlen egy tulajdonság alapján meghatározni. Olykor a jó emberek is hibáznak és tesznek rossz, vagy éppen nem túl kedves dolgokat és a rosszak is képesek arra, hogy jót cselekedjenek. Ilyen és ehhez hasonló kérdések cikáztak végig a fejemben, emiatt pedig biztos vagyok hogy még sokáig velem marad a történet és kíváncsi vagyok a folytatásra is. 

A műben számtalan példát láthatunk arra, hogy olykor a jók is tudnak gonoszkodni és a rosszak is képesek arra, hogy jók legyenek. A hercegnők kibeszélik azt, aki nem illik bele a sorba, kinevetik a háta mögött és galád jelzőkkel illetik. Ugyanakkor a rosszak esetében megmutatkozik a bajtársiasság és a ragaszkodás kérdése. 

A kötet alapgondolata rendkívül izgalmas. Adott egy iskola, ahol a jók és rosszak kitanulhatják a mesterségük fortélyait, hogy ezáltal bekerülhessenek a saját meséjükbe és megmutatkozzon a végzetük és saját mesét kapjanak. A jók természetesen a boldogan élnek, míg meg nem halnakban bíznak, a rosszak álma pedig az, hogy végre legyőzhessék a jókat. Elméletben az egyik nem élhet addig, amíg a másik létezik. Ez az egyensúlyt szolgálja, de vajon ez tényleg igaz? Miért ne lehetne barátnő egy hercegnő és egy boszorkány? Ki írja a történetet, maguk a diákok, vagy esetleg van valaki más is, aki kicsit rásegít a végzetre. 

A könyv két főszereplője Sophie és Agatha. A két lány tulajdonképpen olyan, mint a tűz és víz. Sophie meg van győződve arról, hogy ő egy igazi hercegnő, és minden cselekedét a belső jósága vezérli. Ezzel szemben Agatha egy kicsit magának valóbb, a többiek elkerülik a flauban, mindenki szerint ő lesz majd a boszorkány, és magával viszi majd a Gazgató a Rosszak iskolájában. A történet azonban váratlan fordulatot vesz és a két fiatal lány pont az ellentétes iskolában találja magát, mint amire tulajdonképpen számított. A kérdés már csak az, hogy valamilyen végzetes hiba történet, vagy egyszerűen csak semmi sem az, aminek látszik?

A lányok nem feltétlenül kerültek közel a szívemhez, de szerintem tökéletesen megtestesítették azt, ami az adott iskolába illik. Agatha egy rendkívül erős karakter, akinek komoly önértékelési gondjai vannak. A szíve azonban nem hazudik, így szép lassan kiderül, hogy ki is ő valójában. Olykor naivnak és logikátlannak éreztem, de tiszteletre méltó volt, ahogy Sophiehoz ragaszkodott. A kötet első egy harmadában bevallom, szívesen pofán vertem volna Sophiet egy péklapáttal, de aztán ahogy haladunk előre a történetben egyre lenyűgözőbbnek találtam őt. Egyszerűen hihetetlen, hogy milyen mesteri módon fordultak át benne a dolgok, a legegyszerűbb és legapróbb dolgokat is mélyen félreértelmezte . Aminek a megoldása nyilvánvaló volt, ő az egy nyilvánvalóan béna megoldást talált ki a dologora. Egyszerűen hihetetlen volt. Tényleg tanítani kellene ezt a magas szintű mellémagyarázását. 
A mellékszereplők szintén felkeltették az érdeklődésemet, remélem a folytatásban is majd helyet kapnak. Kiváltkáppen a herceg, mert most már kíváncsi vagyok rá. (Bevallom, az elején ő is idegesített, de a végére már megbékéltem vele annyira, hogy ne akarom agyoncsapni.)

A cselekmény érdekes és izgalmas, igazán olvastatja magát. A lendület csak úgy viszi magával az olvasóját, és a közel 600 oldal egy szempillantás alatt el is fogy. A rengeteg izgalmas jelenet garantálja, hogy az ember csak végszükség esetén tegye le a könyvet a kezéből. Egyszerűen tudni akartam, hogy mi fog történni a következő fejezetben. 

Az a helyzet, hogy semmiképpen sem bántam meg, hogy végre sikerült sorra kerítenem a sorozat első részét. Igaz, hogy új kedvencet nem avattam, de ez a többi kötet elolvasása után könnyen megváltozhat. Nagyon tetszik a könyv koncepciója és stílusa, szóval könnyen lehet, hogy később annyira magával ragad az író által megalkodott világ, hogy egyszerűen képtelen leszek szabadulni tőle. Ha eddig ti is csak szemeztetek a sorozattal, akkor bátran vágjatok neki, nemtől és kortól függetlenül, hiszen ezt az ifjúsági könyvet még én is élveztem a 32 évemmel. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 


Nyereményjáték

Mostani játékunk során a Jók és Rosszak nemezisei kerülnek fókuszba. Minden állomáson láthattok egy fotót, melyen vagy egy jó vagy antihős fog szerepelni, nektek pedig nincs más dolgotok, mint beírni a rafflecopter dobozba az adott karakter nemezisének a nevét. Pl.: ha Pongó és Perdita képét látjátok, akkor Szörnyella nevét kell elküldenetek.
(Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP


a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

2022. szeptember 6., kedd

Serena Valentino: Anyád ​a tét! (Gonosztevők) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Serena Valentino Gonosztevők c. sorozatának legújabb része, az Anyád a tét. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Gothel és nővérei történetét, a három boszorkányét, akik soha nem hagyták még el anyjuk, a Holtak királynőjének birodalmát.Tartsatok velünk, és ismerjétek meg Nyanya banya szívfájdító múltját, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott regény egy példányát. 

Mindenki jól ismeri a bűvös aranyvirágról szóló mesét, melyre egy vén boszorkány áhítozik, hogy segítségével fiatal és szép maradhasson. Ám az mégis egy beteg királynőé lesz, akinek aztán varázslatos hajú leánya születik. A boszorkány, aki nem hajlandó lemondani a virág varázserejéről, elrabolja a kis hercegnőt, majd egy toronyba zárja, és sajátjaként neveli fel. A hercegnő végül mégis rájön, hogy ki ő, és legyőzi a vén boszorkányt.
Ám ez csak a történet egyik fele. Mi a helyzet a vén Gothellel? Honnan jött? És hogy bukkant rá a varázserejű virágra? Íme, egy változat az ő történetéről, mely évszázadokig a homályban maradt… egészen mostanáig. Egy mese anyákról és lányokról, fiatalságról, és sötét mágiáról. Ez a Banya története.


Nagyon vártam már Serena Valentino legújabb magyarul megjelenő kötetét, kicsit úgy érzem, hogy rendesen addiktív ez a sorozat, még úgy is, hogy az ember nem feltétlenül esik szerelembe a történetekkel. Minden alkalommal óriási lelkesedéssel állok neki és ez jelen esetben sem történt máshogy. 

Az Anyád a tét különleges helyet foglalt el a szívemben, hiszen Aranyhaj meséje az egyik legnagyobb kedvencem. A Disney függőségem azt hiszem, hogy felnőtt koromra sem mérséklődött, így minden egyes újabb mese ugyanúgy levesz a lábamról, mint 6-7 éves koromban. Kislányként nagyon szerettem a klasszikus hercegnőket, akiket a szőke/barna/egyéb hajú herceg megment a fehér lován, de aztán ahogy idősödtem egyre jobban megszerettem azokat a hősnőket, akik tevékenyen tettek saját sorsuk alakulásáért. Aranyhaj számomra pontosan ilyen karakter. Képes volt kilépni a saját komfortzónájából és egy teljesen új világot fedezhetett fel a bátorságánának hála. Rengetegszer láttam a mesét, vannak párbeszédek, amelyet szó szerint tudnék idézni és van egy dolog, ami mindig is birizgálta a fantáziámat. Vajon kicsoda tulajdonképpen Nyanya Banya? Mi motiválta őt Aranyhaj elrablásában? Persze, értem én, hogy a virág kellő motiváció, de mindig is úgy éreztem, hogy valami van még a dolgok hátterében. Az Anyád a tét című kötet pontosan ezekre a kérdéseimre adott választ. Segítségével végre megismerhettem Mother Gothel karakterét és végre úgy érzem, hogy választ kaptam a kérdéseimre. 

Az Anyád a tét egy igazán érdekes olvasmány vágyakról, fájdalomról, magányról, a szeretetről és annak hiányáról. Arról, hogy mire képes az ember azért, hogy visszahozhassa azokat, akiket szeret, még akkor is, ha esetleg közben önmagát teljesen elveszíti. Gothel karaktere igazán érdekes és izgalmas. Serena Valentino története egy eddig teljesen ismeretlen módon meséli el a banya történetét, mellyel teljesen új megvilágításba kerül minden, amit tudtunk róla. Az eddigi tudásom szerint Mother Gothel egyetlen célja a fiatalságának megőrzése volt, ezzel pedig kissé egyszerű és sekélyes gonosztevőnek tűnt. Az írónő azonban teljesen új perspektívát adott neki, ezzel pedig némi mélységet kapott. A történet során meglátjuk, hogy nem csupán a külseje, hanem a testvérei iránt érzett szeretet, később pedig a hozzájuk kötődő beteges ragaszkodás vezérelte minden egyes tettét. 

A kötet nagyon olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet vele haladni, nekem eddig talán ez a rész tetszett a legjobban. A cselekmény érdekes és izgalmas, a rövidsége ellenére eddig ezt éreztem a leginkább kidolgozottnak. Az eddigi részektől eltérően itt nem különül el markánsan a furcsa nővérek és a főszereplő története. Az egész könyv egy nagy egységként kezelhető. Üdítően hatott rám az a tudat, hogy a kattant nővérek végre nem foglalják el a köny felét. Persze az Anyád a tét! című kötetben is megjelennek, de a történetük szépen belesimul a cselekménybe, így teljesen Gothelé lesz a főszerep. A végén persze találunk némi utalást a kattant nővérek és Kirké kapcsolatára, de ez a történetszál nem került bővebben kifejtésre, azt hiszem, hogy várni kell még arra, hogy végre minden kirakós a helyére kerüljön ezzel kapcsolatban. 

Ahogy említettem, ebben a kötetben teljesen Gothelé a főszerep. A kötet első felében megismerhetjük őt és testvéreit és azt a szeretetlen közeget, amelyben nevelkedtek a holtak erdejében. A három lány nagyon ragaszkodik egymáshoz, de személyiségük élesen eltér egymástól. Gothel lelke kissé sötétebb, míg Azálea és Kankalin sokkal fényesebb lélekkel bír. Hármajuk egysége mégis sokáig megbonthatatlannak látszik. Amikor azonban édesanyjuk titkára fény derül és a lányok szembesülnek a sötét családi örökséggel, minden megváltozik. A kérdés már csak az, hogy képesek lesznek-e együtt megküzdeni a helyzettel, a két lány vajon a fényben tudja-e tartani Gothelt, vagy végérvényesen elveszik belőle minden jó. A magány és a fájdalom ritkán jó tanácsadó, a kattant nővérek megjelenése pedig soha nem jelenthet jót. De vajon hogyan jut el Gothel oda, hogy elrabolja Aranyhajat? És mi az igazi célja a gyermek felnevelésével?

A kötet felépítése nagyjából úgy néz ki, hogy az első háromnegyedben megismerhetjük Gothel előzménytörténetét egészen addig, míg a fiatal Aranyhajjal a toronyba költözik. Az utolsó negyedben pedig a már jól ismert mesét követhetjük végig a már jól ismert történet ikonikus mondataival. Imádtam, hogy az írónő beleszőtte ezeket a mondatokat az írásába, teljesen nosztalgikus hangulatba kerültem. Meg is kell néznem Aranyhaj meséjét azonnal!

A karakterek nagyon érdekesek, izgalmas volt megismerni Gothel életét és érdekes volt olvasni a testvéreihez fűződő viszonyáról. Azt hiszem, hogy nekem Kankalin volt a kedvencem, mert ő volt az, aki mindig igyekezett valami szépséget csempészni arra a sivár helyre, ahol éltek. A  másik pedig Pepecseky asszony volt, aki kedvességével és Aranyhaj iránt érzett szeretetével azonnal belopta magát a szívembe. 

Nagyon kíváncsian várom a sorozat további részeit, el sem hiszem, hogy ezt mondom, de most már tényleg a kattant nővérekre vagyok a leginkább kíváncsi. Szeretném tudni, hogy mi a helyzet velük és Kirkével, illetve azt, hogy végül hogyan is alakul az ő történetük. Ha jól láttam a külföldi oldalakon szerencsére már nem kell sokáig várnom, hiszen a sorozat hatodik része róluk szól. Én már nagyon be vagyok zsongva. Bár kissé idegesítenek azok a nőszemélyek, de most már nagyon szeretném tudni, hogy hogyan végződik a történetük. 

A borítót egyszerűen imádom, szerintem szavakkal le sem tudom írni, hogy mennyire jól el lett találva, eddig talán ez a kedvencem. Örülök, hogy a kiadó nem változtatott rajta. A fekete élfestés nagyon jól néz ki, tökéletesen illik a könyvhöz. 

Összességében érdekes volt Nyanya Banya története, ha szeretitek a sorozatot, akkor semmiképpen se hagyjátok ki ezt a kötetet sem. 


Értékelés: 5/4

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során Gothel, Azálea és Kankalin triójához hasonló boszorkánynővéreket keresünk. Minden állomáson láthattok egy képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a rafflecopter doboz megfelelő sorába beírni a fotón látható három boszorkány nevét.
(Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP


a Rafflecopter giveaway

Állomások

09/06 Csak olvass!
09/08 Utószó

2022. szeptember 1., csütörtök

Amelia Mellor: A világ legnagyobb könyvesháza + Nyereményjáték


Sziasztok!

A világ legnagyszerűbb, legkülönlegesebb, legvarázslatosabb könyvesboltja, a Cole Könyvesház, ami csodálatosabbnál csodálatosabb dolgokat kínál a látogatójának. Amikor a bolt veszélybe kerül, Pearl és Vally Cole mindent megtesz azért, hogy megmentse. De vajon sikerrel járnak? Tartsatok velünk, derítsük ki együtt milyen izgalmakat rejt a Könyvesház, drukkoljunk együtt a két gyermeknek és ha nektek kedvez a szerencse, nyerhettek is egy példányt a kötetből. 

Pearl és Vally Cole egy könyvesboltban él. Méghozzá a világ legnagyszerűbb, legkülönlegesebb, legvarázslatosabb könyvesboltjában, a Cole Könyvesházban, ahol minden nap új csodákat kínál: bűbájjal töltött cukorkák, beszélő papagájok, télikertté varázsolt dzsungel, saját zenekar, teázó, maguktól mozgó polclétrák és persze temérdek könyv…
Amikor Pearl és Vally megtudják, hogy édesapjuk egy ördögi csere miatt kockára teszi a Könyvesházat és a saját életét, a testvérek azonnal cselekszenek, s hamarosan veszélyes-varázslatos kalandok közepén találják magukat. A feladványok megoldásában nem csupán az eszüknek, de a szívüknek is a helyén kell lenniük, ám a játékban, ha nyernek, megmenthetik a Könyvesházat és az édesapjukat. Ha elbuknak, a Könyvesházzal és édesapjukkal együtt a velük kapcsolatos emlékeiket is elveszíthetik…



Igen, jól látjátok, ismét egy ifjúsági kötetről írok nektek. Már többször is írtam, hogy az utóbbi időben óriási kedvenc lett nálam a gyermek- és ifjúsági irodalom műfaja. Kiemelten fontos számomra, hogy minél szélesebb körben tudjak olvasmányt ajánlani a blog olvasóinak, így elengedhetetlen, hogy minden műfajban képviseltessem magam. Az ifjúsági kötetek és a middle-grade irodalom az utóbbi időben kezdett el megjelenni nálam, a lelkesedésem pedig mondhatni töretlen, főleg akkor, ha ilyen csodaszép kötet jön velem szembe, mint amilyen A világ legnagyobb könyvesháza is. Amikor megpillantottam a címet és a meseszép borítót, azonnal tudtam, hogy nekem ezt a regényt el kell olvasni. Igen, tudom...gyarló lélek vagyok, még el sem olvastam a fülszöveget máris szerelembe estem. 

A világ legnagyobb könyvesháza egy igazán magával ragadó ifjúsági könyv. A cselekmény rendkívül érdekes és varázslatos, Vally és Pearl kalandjai garantáltan elvarázsolják az olvasót. A kötet nyelvezete szépen illeszkedik a 10-14 éves korosztály igényeihez. Nincsenek benne hosszú és értelmezhetetlen mondatok, az idegen szavak és ismeretlen kifejezések jelentései és magyarázatai pedig a lábjegyzetben találhatók. A könyv cselekményének konfliktusát tulajdonképpen egy ördögi alku adja, de a regény egyáltalán nem ijesztő, sokkal inkább kalandosnak, varázslatosnak és fantáziadúsnak mondanám. 

Ebben a kötetben minden benne van, ami egy mai fiatal számára érdekes és izgalmas lehet:

kalandok ✅
veszélyek ✅
enyhe misztikum ✅

A kedves karakterek és a kellően antipatikus "ellenség" pedig igazán teljessé teszi a történetet. Vally és Pearl nem feltétlenül a kedvenc szereplőim, de vitathatatlan, hogy óriási fejlődésen mennek keresztül. A közös cél közelebb hozta őket egymástól és a kaland végére talán még jobb testvérekké válhatnak. A fejlődés azonban nem csak rájuk igaz, tulajdonképpen az egész család számára fontos a fejlődés és a továbblépés. Egy nagy veszteség árnyékolja be az életüket ez pedig kissé megtépázta a családi egységet és a boldogságot. Az öt testvér egyre távolabb és távolabb sodródott egymástól és félő volt, hogy végül a távolság végérvényesen éket ver közéjük. A közös cél érdekében azonban össze kellett fogniuk, és talán nem csak a könyvesboltot, hanem a saját szívüket is megmentették ezzel. 

A feladatok, amiket a gyerekeknek ki kellett állni rendkívül ötletesek voltak. Talán a találós kérdés a betűkockás volt a kedvencem, de összességében mindegyik érdekes és izgalmas volt. Szerettem, ahogy szép fokozatosan a teljes család bevonódott a "küzdelembe", de még így is egyértelmű volt, hogy csupán Vally és Pearl lehet az, aki végül megmenti a boltot. Szerettem a regény misztikumát, egy csipetnyi varázslat valahogy mindent jobbá tesz, nem? 

Forrás: https://www.timeout.com/

Amelia Mellor egyáltalán nem hibátlan, mégis felejthetetlen olvasmányélménnyé vált számomra. A könyvesház teljesen levett a lábamról, amikor pedig megtudtam, hogy az írónőt egy valóságos személy és család inspirálta, akiknek tényleg volt egy mesés könyvesboltuk, teljesen leesett az állam. Mindig is vonzott az 1800-as évek vége és az 1900-as évek eleje, és tessék. Hát nem akkor volt látogatható ez a könyvesbolt is? Ha most lenne egy időgépem egy másodpercig sem tétováznék, biztosan elugranék oda. A regényben említett részek, mint például a CukorKaland és a Csodák Terme tényleges a bolt részei voltak, ám az írónő kiemelte, hogy nem feltétlenül voltak ezek egyszerre elérhetők. A család ténylegesen a könyvesházban élt, ezen kívül pedig számos párhuzam fedezhető fel a szereplők és az igazi Cole család között. A gyermekek neveit, az átélt családi tragédiát, vagy éppen a gyerekekről szóló mesekönyveket mind-mind valóság ihlette. Amelia Mellor úgy hiszem, hogy méltóképpen emelt emléket a család számára. A könyv végén az írónő említ egy honlapot, melyet ITT találtok. Rengeteg érdekes dolgot találhattok itt az egész családról, a régi fényképek pedig még közelebb hozzák a történetet az olvasóhoz. 

A borító meseszép, nagyon szeretem a kiadó munkásságát, mindig nagyszerű munkát végeznek ezen a téren (is). A fordítás is nagyon tetszett, igazán remek munkát végzett Cséplő Noémi is. Jól sikerült elkapnia a kötet hangulatát, így magyarul is rendkívül élvezetes az olvasás. 

Összességében én nagyon megkedveltem A világ legnagyobb könyvesháza című kötetet és bátran ajánlom mindenki számára. Gyerekként, kiskamaszként, de akár felnőttként is élvezetes olvasmány. Ha tehetitek, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a történetnek. Olvassátok, szeressétek!



Értékelés: 5/4,5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mi, könyvmolyok egyszerűen rajongunk az olyan írásokért, melyekben megjelenik a könyvek és az olvasás szeretete. Ebben a játékban olyan regényeket keresünk, melyek fülszövege azt sejteti, hogy a történetben fontos szerepet játszik egy könyvesbolt . Minden állomáson találtok egy idézetet. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi annak a könyvnek a címe, ahonnan származik az adott idézet. 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET
“– Elnézést – fordult udvariasan Livingstone úrhoz –, el kell olvasnom az Alice-t, Lewis Carrolltól.
– Csodaországban vagy A tükör másik oldalán …?
– Otthon, ha lehet…”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

09.01.: Csak olvass!
09.03.: Könyv és más
09.05.: Olvasónapló
09.09.: Utószó
09.11.: Hagyjatok! Olvasok!
09.12.: Spirit Bliss Sárga könyves út