Cécile Pivot: A ​kis francia könyvesbolt + Nyereményjáték

Sziasztok!

Írunk-e még leveleket? Cécile Pivot könyvében ennek és a levélírás erejének járhatunk utána, hiszen a történet főszereplője, Esther épp egy ilyen tanfolyamot indít el egy kis franciaországi könyvesboltban. Tarts a Blogturné Klub négy bloggerével, s derítsük ki együtt, mi lapulhat a levelekben, s hogyan formálják ezek a kötet karaktereinek életét. A turné végén megnyerheted a könyv egy példányát a General Press Kiadó jóvoltából.

Egy történet szerelemről, reményről, rejtélyről és összetartozásról

Az apja emlékére Esther levélíró műhelyt indít egy franciaországi könyvesboltban, hogy másoknak is megmutassa a szavak erejét. Igencsak meglepődik, amikor tucatjával érkeznek a jelentkezések a tanfolyamra, és hamarosan egy idős hölgy, egy kiábrándult üzletember, egy egymástól elhidegült házaspár és egy szomorú kamasz fiú leveleinek a társaságában találja magát. Ahogy Esther diákjai felfedezik a sorok között megbúvó reményt, álmokat és félelmeket, Esther is egy új, váratlan kalandokkal teli világba kerül.

Lám lám, milyen ereje is van az írott szónak. Ezzel a gondolattal csuktam be a könyvet olvasás után. Érdekes élmény volt olvasni Cécile Pivot regényét, még akkor is, ha teljesen másmilyen volt végül, mint amire számítottam. 

Mindig is imádtam azokat a történeteket, amelyek különböző emberi sorsokat helyeztek előtérbe némi drámai hangulattal fűszerezve, A kis francia könyvesbolt  pedig pontosan azt adta, amit vártam. Cécile Pivot regénye egy igazán különleges történet egy tanfolyamról és hat emberről, akiknek az élete teljesen összefonódott a levélírásnak hála. 

A kis francia könyvesbolt című kötet egy igazán kedves és szerethető történet a fájdalomról, a gyászról és az újrakezdésről arról, hogy micsoda ereje lehet a kommunikácónak. Mindannyian éreztük már azt, hogy olykor nehezen nyílunk meg mások előtt. Hogy képtelenek vagyunk face to face beszélni a problémáinkról. Így írásban sokkal könnyebben kommunikálunk. Van időnk átgondolni a választ és közben tudjuk saját gondolatainkat is rendezni. Ez a könyv egy igazán szerethető olvasmány a barátságról, az újrakezdésről és arról, hogy milyen hatássak lehetünk mások életére. A cselekmény érdekes és izgalmas. Nincsenek benne nagy fantasztikumok, vagy spirituális történések, mégis lebilincselő a maga módján. Olyan emberek történeteit ismerhetjük meg, akik akár a szomszédunkban is élhetnek.

A történetben szereplő karakterek egytől egyig rendkívül hitelesek és emberiek. Nem romantikus, vagy túlmisztifikált hősök, hanem valódi hús vér emberek, akik akár az utcán is szembejöhetnének velem. Mind életkorban, mind pedig problémáikban mások, mégis a tanfolyam megváltoztatja mindegyikük életét. Olvasás közben nagyon sokat gondolkodtam a történeten. Vajon csatlakoznék egy ilyen tanfolyamhoz? Képes lennék írni a legnagyobb fájdalmaimról és traumáimról? Vajon milyen mértékben változtatná meg ez az élmény az életemet?

Érdekes volt látni az egyes emberi sorsokat, ebben a történetben sokféle történet megjelenik. Olvashatunk egy gyászoló kamaszról, aki nem találja a helyét a megváltozott élethelyzetükben. Egy házaspárról, ahol a felesége súlyos szülés utáni depresszióban szenved, emiatt pedig veszélybe kerül a kapcsolata a férjével. Egy kiégett üzletemberről, aki egész életében a pénzt hajkurászta és bár mérhetetlenül gazdag, mégsem boldog. Egy magányos idős hölgyről, aki a természet és állatvédelem nagy támogatója és természetesen arról, aki az egész tanfolyamot kitalálta. 

A levelek nagyon tetszettek, bár mivel többségük kettő személlyel levelezett, így kissé repetetívnek hatottak. Mindenesetre engem teljesen magával ragadott mindegyik írás. Legyen szó öngyilkosság feldolgozásról, kiégésről, szülés utáni depresszióról, vagy magányról. Mindegyik olyan téma, melyet olykor társadalmi tabu övez, pedig rengeteg ember életét érinthetik. Fontos lenne, hogy mindegyik téma társadalmi párbeszéd alapját képezze. 

Engem leginkább a házaspár (Juliette és Nicolas), és a fiatal fiú (Samuel) élettörténete ragadott magával. Juliette egy súlyos feldolgozatlan trauma miatt nehezen tudott kötődni a kislányához, ez pedig rányomta a bélyegét a házasságára is. Férje nem tudott mit kezdeni a nő állapotával, ez pedig tovább mélyítette kettejük között a szakadékot. A levelezés nagyszerű hatással volt kapcsolatukra, végre el tudták mondani egymásnak legbensőbb érzéseiket, hiszen az írott forma sokszor hatékonyabb tud lenni. 

Samuel és családja nagy veszeségen van túl, a fiú pedig nem találja a helyét. Rengeteg fájdalom és önvád van benne, magányosan próbál túljutni a veszteségen. Sajnos a családjuk nem kommunikál sokat egymással. A levelek hatására azonban kinyílik és végül elindulnak közösen a gyógyulás útján. 

Hozzá köthető még az a felismerés is, hogy a Japánban megtalálható telefonfülke, melyben a zarándokok elhunyt szeretetteivel beszélhetnek korántsam ismeretlen számomra. Van egy könyv a polcomon, mely pontosan erről szól. Azt hiszem, hogy jelet kaptam, most már tényleg el kell olvasnom azt a regényt is. 

A könyv egy része levelekből áll, ezeket kevés prózai szöveg köt össze. Engem ezek az átkötő szövegek inkább zavartak, mint lelkesítettek. Jobb lett volna szerintem, ha a történet egy az egyben levélregényként íródik. Valahogy jobban passzolt nekem ez a forma a cselekményhez. Bár vitathatatanul ezek a prózai részek is fontos részét képezik a történetnek, de valahogy engem nem varázsoltak el, kicsit olyan volt, mintha a levegőben lógtak volna. A kötetnek jót tett volna néhány plusz oldal, akár emaielek vagy sms-ek formájában, kicsit olyan kurtán furcsán ért véget. Igaz mindenki megkapta a lezárást és ezáltal a feloldozást is, de valahogy nekem még így is nagy hiányérzetem maradt.

A levelezés egyértelmű célja az volt, hogy a szereplők íráskészsége javuljon a tanfolyam keretében valahogy mégis inkább terápiás célt töltött be. Mindannyiuk életében egy űrt töltött be ez az új foglalatosság és óriási hatással volt rájuk. Az íráskészséghez kötődő feladatok érdekesek voltak, de talán az még érdekesebb volt, hogy mennyire gyorsan mély beszélgetésekbe bonyolódtak egymással a karakterek. Olykor egy ismeretlennek könnyebb kiönteni a szívünket, az írott forma pedig tovább egyszerűsíti ezt a képletet. Így tényleg ez a tanfolyam olyan volt, mint egy remek terápia. 

Bár alapvetően úgy indult ez az egész tanfolyam, hogy Esther különféle megjegyzésekkel ellátja majd a leveleket ezáltal az írói készségük is fejlődik a szereplőknek, ezek a megjegyzések csak nagyon kis mértékben jelentek meg. Az elején nagyon örültem, hogy majd biztos találok én is néhány tuti tippet az íráshoz, de csalódnom kellett. Sajnálom, hiszen érdekes és izgalmas lett volna ezeket is megismerni. 

Ahogy látjátok, tulajdonképpen nincsenek nagy gondjaim történettel,  mert engem így is levett a kötet a lábamról, a kiaknázatlan lehetőségektől és hiányérzettől sajnos azonban nem lett számomra  5 csillagos olvasmányélmény. Mindezek ellenére nagyon szerettem olvasni, mindegyik karaktert nagyon megkedveltem és egy cseppet sem bántam meg, hogy sorra kerítettem. 

A végére azt hiszem, hogy meg is válaszoltam a hipotetikus kérdésemet, és nagyon szívesen leveleznék valakivel. Olyan jó lenne leveleket küldeni és várni. Bárcsak lenne erre lehetőségem. 

Ha szeretitek az ilyen jellegű történeteket, akkor ajánlom jó szívvel A kis francia könyvesboltot. A hiányosságai ellenére egy igazán szerethető olvasmány, szóval ha titeket is érdekelnek a különböző emberi sorsok, akkor adjatok egy esélyt a történetnek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

 

Nyereményjáték

Egy kis francia könyvesbolt kínálatának eredünk nyomába mostani játékunkban. Minden állomáson találtok egy-egy rövid életrajzi adatot valamely francia szerzőről. A feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik íróról vagy költőről van szó - és a helyes választ beírjátok a rafflecopter megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

ÉLETRAJZI ADAT

1799-ben született regényíró, akit a francia realista regény egyik megteremtőjének is tartunk. Legismertebb művei közé tartozik a Goriot apó, az Elveszett illúziók vagy épp az Eugénie Grandet.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Blogturné Klub

06.30. Könyv és más

07.03. Csak olvass!

07.06. Szembetűnő

07.09. Betonka szerint a világ…

Read More

Taylor Jenkins Reid: Evelyn ​Hugo hét férje + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg Taylor Jenkins Reid: Evelyn Hugo hét férje című regénye, mely óriási népszerűségnek örvend, világszerte számos irodalmi díjat nyert. Ha van kedved belemerülni Evelyn Hugo izgalmas szerelmi történetébe Hollywood aranykorából, tarts velünk, és a játékunk megfejtésével akár meg is nyerheted a könyv egy példányát. 

Egy szédítő hollywoodi karrier.

Egy mélyen eltemetett titok.

A legendás, de teljes visszavonultságban élő világsztár, Evelyn Hugo évtizedek óta először hajlandó interjút adni. A döntésénél már csak a választása meglepőbb: ragaszkodik egy fiatal, ismeretlen újságírónőhöz, Monique Granthoz.

Miért pont neki jut ez az álomlehetőség?

Aztán Evelyn emeli a tétet. Mert a szimpla sztárinterjú helyett sokkal többet ajánl. Mindent. A teljes igazságot csillogóan botrányos életéről. Semmit sem szépítve és semmit sem elhallgatva. Ahogy elkezdődik a munka, az újságírónő nemsokára sejteni kezdi: valamilyen módon összefonódik saját sorsa és Evelyn múltja. Ám ennek a titoknak nagy ára van.

Taylor Jenkins Reid neve már nem volt ismeretlen számomra, a Daisy Jones & The Six című regényét már olvastam. Nagyon szerettem azt a történetet, így nem is volt kérdés, hogy az Evelyn Hugo hét férjét is mindenképpen sorra kerítem majd. A várakozásaimat tovább fokozta, hogy a kötet egyszer már megjelent magyarul egy másik kiadónál, de miután elfogytak a kiadott példányok, nem lett újra nyomva a regény és az egekbe szökött az ára a kötetnek az egyes eladói fórumokon és oldalakon.  Bár úgy érzem, hogy összességében nem lett nálam akkora szerelem ez a kötet, mint az írónő másik magyarul megjelent regénye, mégis összességében csak pozitívan tudok róla nyilatkozni. 

A két elolvasott kötet után úgy érzem, hogy az írónő legnagyobb erőssége, hogy bár kitatált karakterekről ír, mégis hiteles és érdekes tud maradni. Egy másodpercig sem érzem, hogy a történet csupán a képzelet szüleménye, nem lepne megaz sem, ha rákeresnék Evelyn Hugo nevére és mindent szószerint megtalálnék róla egy Wikipedia oldalon. A fiktív karakterek nem akarnak görcsösen valódinak tűnni, egyszerűn minden erőlködés nélkül ízig-vérig valóságosnak látszanak. Olyan hitelességgel írt a színésznő életéről, hogy egy másodpercig sem lep meg az a tény, hogy egyes rajongók elhitték, hogy Evelyn Hugo valóságos személy. Abszolút megértem, hogy a Goodreads nevű külföldi oldalon ez a regénye a legnépszerűbb az írónőnek, én sem tudnám megfogalmazni, hogy miért nem lett nálam 5 csillagos olvasmányélmény. Nagyon szerettem, de valahogy mégsem tudok rá maximális pontszámot adni. Talán azért, mert bár érdekes és izgalmas olvasmány volt, mégis végig kívülállónak éreztem magam. Nem azt mondom, hogy nem szippantott be a történet, hanem inkább azt, hogy bár beszippantott, nem volt rám elemi hatással. Nem éreztem a bőrömön Evelyn vívódásait, és bár mélyen együttéreztem vele, mégsem érintett meg annyira lelkileg, mint amire számítottam. Olyan voltam, mint egy külső szemlélő, aki bár élvezte magát a történetet, de valahogy kívül tud helyezkedni a drámaiságon. 

Dráma pedig aztán volt dögivel. Ha csak arra gondoltunk, hogy Evelyn az élete során hét "férjet fogyasztott" el, akkor láthatjuk, hogy az élete egyáltalán nem volt unalmas. A történet szerint a 79 éves filmsztár, igazi ikonná vált. Ugyan már jócskán benne jár a korban, mégis a mai napig imádják és bálványozzák. Egy igazi hollywoodi csillag, akinek az alakja megkerülhetetlen. A legnagyobb vonzereje talán az, hogy misztikummá vált. Évek óta nem adott senkinek interjút, sokan tudni véltek róla sok mindent, de igazán senki sem ismerte őt. Egy nap azonban egy fiatal nő, Monique Grant lehetőséget kap, hogy megírja a színésznő életrajzát. De vajon miért őt választotta Evelyn? Milyen szálak köti őket össze? És nem utolsó sorban, vajon Evelyn hét férje lesz a legérdekesebb része az önéletrajznak, vagy valami teljes másra helyeződik majd a fókusz?

Ahogy haladunk előre a történetben, úgy ismerjük meg Evelyn karakterét egyre mélyebben és jobban. Az élettörténete úgy épül fel, hogy a férjeit helyezi központba és így meséli el a teljes történetet. Megismerjük a kapcsolatait, a meztelen igazságot mindenféle sumákolás nélkül. Ahogy a szegény Ernie Diaz, az átkozott Don Adler, a hiszékeny Mick Riva, az okos Rex North, a nagyszerű, jószívű, megkínzott Harry Cameron, a csalódást keltő Max Girad és kellemes Robert Jamison karakterét megismerjük, úgy jelenik meg előttünk az igazság Evelyn életéről. Voltak benne jó és borzalmas pillanatok, lenyűgöző, hogy mennyit bír az ember, ha komoly cél lebeg a szeme előtt. Evelyn nagy akart lenni és el is érte, hogy ikonként nézzenek rá. Ahogy a színésznő hangsúlyozza, és én is egyet tudok ezzel érteni, ő nem egy jó ember. Sokkal inkább a mai divatos morally grey szó jellemzi őt a legjobb. Ahhoz, hogy kitörhessen arról a nyomorgó környékről, ahonnan származik komoly akaretrőre volt szüksége. Az akaraterő mellett azonban szüksége volt még egy hozzávalóra, ez pedig a teste. Az írónő kíméletlenül bemutatja, hogy Evelyn soha nem rettent meg attól, hogy a szexualitását használja az előrejutás érdekében. Nem esett kétségbe, ha egy férfit kellett elcsábítani, hogy előre törjön. Csúnya ezt mondani, de egy külső szemlélő számára, simán ráillene a számító ribanc kategória. De persze ő ennél sokkal több. Az egyes tettei erőteljesen megkérdőjelezhetők morálisan, ha megérteni nem is tudja őt az olvasó, de érteni véli a cselekedeteinek miértjét. A karrierje során súlyos titkokat őrzött, nem mindegyik házassága köttetett szerelemből, ezért óriáis rizikót vállal ezzel az életrajzzal. 

Érdekes volt látni a régi korok Hollywoodját. El tudom képzelni, hogy az írónőt valós személyek és ikonok ihlették. Biztos vagyok benne, hogy a női színészek kevesebbet értek és egy férfi miatt simán eltűnhettek a süllyesztőben. Ahogy a világ, úgy a filmipar is férfiorientált volt. A mai napig hallani, hogy egyes esetekben a női szereplők kevesebbek keresnek egy produkcióban, mint férfi társaik. Akkor gondoljunk csak bele, hogy az 1950-60-as években mekkora különbség lehetett a két nem között. Evelyn azonban fittyet hányot a konvenciókra és üstökösként tört előre. Ha kellett, akkor megállapodott, ha kellett tűrt, ha kellett titkolózott. Nem mondom, hogy szerethető karakter, mégis lenyűgöző az alakja. Már már sajnálom, hogy nem valóságos személy. Ha így lenne, tuti mindent is elolvasnék róla. Főleg az önéletrajza fényében. :)

Az én személyes kedvencem egyértelműen Harry Cameron volt, akivel mély barátságot ápolt. Jó volt látni, hogy milyen állandóságot biztosított Evelyn számára és szomorú voltam, hogy véget ért a közös életük. Fontos szereplő még a történet szempontjából Celia St. James is, aki a színésznő második legjobb barátja volt (Harry) után. Érdekes volt látni, hogy miként kapcsolódik össze két nő élete, szerettem ezt a történetszálat, még úgy is, hogy összességében nem éreztem mindig egészségesnek a kapcsolatukat. 

A borító zseniális, csodálatosan illik Evelyn karakteréhez, akinek a legemlékezetesebb ruhái ebben a színben pompáztak. 

Nagyon boldog vagyok, hogy a Kiadó felkarolta a szerzőnőt és minden könyve megjelenik majd szép lassan magyarul. Biztos vagyok benne, hogy nem most olvastam utoljára tőle, kíváncsian várom, hogy mivel kápráztat el legközelebb az írónő. Összességében csak ajánlani tudom nektek az Evelyn Hugo hét férjét. Nagyszerű olvasmány, egyszerűen imádtam, hogy az írónő bánt a szavakkal és a karakterével. Bár nekem nem lett akkora kedvenc, mint Daisy Jones karaktere, mégis csak pozitívan tudok nyilatkozni róla. Remélem meghoztam a kedveteket az olvasáshoz. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

 

Nyereményjáték

Négy állomás, négy híres színésznő, akiknek Evelyn Hugo akár kortársa is lehetett volna. Ismerjétek fel őket az ikonikus mozis képek alapján, és a nevüket írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

AZ ÉN SZÍNÉSZNŐM KÉPE

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

06.26. Kelly és Lupi olvas

06.29. Spirit Bliss - Sárga könyves út - extra

07.02. Csak olvass!

07.05. Sorok között

Read More

Emily Henry: A ​könyvek szerelmesei + Nyereményjáték

Sziasztok!

Könyvek, szerelem és még több könyv!  Adj hozzá egy antihősnőt, egy morgós fickót, és máris megvan a nyerő recept a Central Könyvek legújabb romkomjához. Ha szeretnétek egy példányt a könyvből, akkor kövessétek blogturnénkat és vegyetek részt nyereményjátékunkban!

A ​romantikus komédia műfajának koronázatlan királynője harmadik regényében könyvrajongókról írt – könyvrajongóknak!

Egy nyár, két ellenlábas és egy cselekményfordulat, amit egyikük sem látott előre.

Nora Stephens élete a könyvek körül forog. Elolvasott mindent, ami elolvasható, ő maga viszont egyáltalán nem egy tipikus regényhős. Azaz nem hetyke, pimasz, merész csaj, nem laza, nyugis álomnő, és a legkevésbé sem cukorfalat. Hanem kőkemény irodalmi ügynök, aki legfeljebb az ügyfelei szemében hősnő.

És akinek a vadvirágos réten piknikezés, a jóképű vidéki doki, a deltás pultos vagy más hasonló figurák helyett Charlie Lastrát, a mogorva New York-i könyvszerkesztőt dobta a gép. Igazi cuki találkozás lehetne ez hős és hősnő között, ha nem futottak volna már össze többször New Yorkban, és a megismerkedésük nem lett volna híján mindennemű cukiságnak.

Nora jól tudja, hogy korántsem ideális regényhősnő, és Charlie is tisztában van vele, hogy nem ő a nagybetűs álomférfi. De miután újra és újra egymásba botlanak – a véletlenek olyan összjátéka folytán, amely cselekményszálat minden valamirevaló szerkesztő kukázna –, felfedeznek valamit, ami alapjaiban rengeti meg az önmagukról írt, gondosan megkomponált sztorijukat.

Ha egy ideje követitek már a blogomat, akkor tudjátok, hogy a romkomok a gyengéim, abszolút a guilty pleasure kategória nálam, egyszerűen imádom őket nézni és igazából most már olvasni is. Az ilyen jellegű történeteket a lányok  nem azért néznek,/olvasnak mert komoly filmesztétikai és magasirodalmi

értékeket várnak az alkotástól, hanem egyszerűen csak simogatja az ember lelkét a történet. 

Bennem például most tudatosult (a prológus elolvasása után), hogy IMÁDOM a kisvárosi románcokat. A kedvenc karácsonyi filmjeim és romantikus történeteim ezen a klisén nyugszanak, egyszerűen megunhatatlanok számomra. Mindegy, hogy férfi, vagy nő utazik az álmos kisvárosba, egyformán imádom mindkét változatot. Így még izgalmasabb volt olvasni Emily Henry regényét, hiszen bizonyos szempontból görbe tükröt állít az ilyen jellegű történeteknek. 

Emily Henry neve már nem volt ismeretlen számomra, sokszor szembejött velem, a magyar és külföldi oldalakon, de még egyik könyvét sem olvastam. A könyvek szeremeseinek leginkább a címe miatt adtam esélyt, mert szeretem az olyan történeteket, amelyeknek könyvmolyok a főszereplői. 

Óriási lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba és szerencsére egyáltalán nem bántam meg, hogy esélyt adtam ennek a kötetnek. Az az igazság, hogy nagyon tetszett. Egy igazi könnyed, romantikus regény, mely elvarázsolja az olvasóját. Tökéletes választás volt a szabadságom idejére. 

A cselekmény összességében nem bonyolult és kiszámítható, mégis minden másodpercét imádtam az olvasásnak. A karakterek nem egysíkúak, ahhoz képest, hogy egy romkomról van szó, igazán összetettek voltak. A könyvek szerelmesei egy tipikus chick lit könyv. Tudjátok, az a típus amikor nem kell gondolkodnod az eseményeken, csak kellemesen sodródsz az árral. A történet egyetlen célja a szórakoztatás, ezt a funkcióját pedig maximálisan betöltötte. A könyv teljesen lekötött, jókat mosolyogtam rajta, sőt bevallom, néha hangosan felnevettem. Emily Henry regénye nagyszerű választás egy kellemes kikapcsolódásra. A rengeteg könyves utalást pedig egyszerűen imádtam. 

Nem tudom ismeritek-e az Encanto című mesét, de Nora karakteréről nekem azonnal Luisa jutott eszembe. Ő énekli a Surface Pressure (Bírom én) című dalát. Ha hihetünk a pszichológiának, akkor a születési sorrend nagyban befolyásolja az ember személyiségt. Vegyük például az elsőszülötteket. A kutatások szerint a legidősebb gyerekek tulajdonképpen modellezik a szüleik viselkedését, ezért jogot formának arra, hogy irányítsák, kioktassák, tanítsák a kisebb testvérüket, illetve testvéreiket. Ebben az is megerősíti őket, hogy a szülők a második gyerek megszületése előtt felkészítik az idősebbet, hogy majdani testvérére vigyáznia kell, de a szülők sokszor már jó előre elmondják, számítanak majd a segítségére, közreműködésére a baba körül.A legidősebb gyerek könnyen válik perfekcionistává: mivel a szülőket mintázza, ő is ügyesen próbál csinálni mindent.  Szépen önteni a tejet, vonalon belül maradva színezni a színezőkönyvben. Nehezen viselik, ha valamiben hibáznak vagy kudarcot vallanak, és nehezen ismerik be, ha rosszul cselekedtek. Ráadásul az első gyerekkel foglalkoznak a legtöbbet a szülők, így nála korrigálnak valószínűleg a legtöbbet, ami kihat a gyerekre is. Így a legidősebb gyerekek sokszor perfekcionisták és úgy érzik, hogy az egész világ súlya az ő vállukat nyomja.

Nos, Nora karaktere pontosan ilyen. Egy feldolgozatlan trauma hatására az egész életét annak szenteli, hogy a testvéréről gondoskodjon. Bár Libby már felnőtt nő, Nora mégis kényszeresen meg akarja oldani a húga problémáit. Ha pedig nem kér a segítségéből, akkor csellel veszi ár őt, hogy elfogadja. A kapcsolatuk így bár jónak tűnik, mégis mindketten érzik, hogy valami nem az igazi közöttük. Libby ötlete nyomán a két testvér elutazik, ez pedig nemcsak a kapcsolatukra, hanem az egész életükre sorsdöntő hatással lesz. 

A cselekmény nagyon érdekes. Bár kiszámítható, mégis nagyon újszerű az egész. Emily Henry csavar a vidéki románc klisén, és fricskát mutat neki. A főszereplőpáros a legkisebb mértékben sem kisváros kompatibilis karakter, a jóisten is New York utcáira teremtette őket. Nora nem a tipikus romantikus hősnő. Inkább ő az, akit elhagynak a férfiak azért, hogy a klasszikus hősnők karjaiban találjanak menedéket. De ahogy az életben, úgy ebben a könyvben is igaz, hogy soha nem szabad a külső és az első benyomások alapján ítélni, hiszen egy emberben annyival több lapul, mint amit a felszínen látunk. Nora bár külsőre erős, magabiztos, kíméletlen cápának tűnik, de igazából tele van frusztrációval, és a viselkedése csak egyfajta páncél. Charlie pedig mindig is elvágyott a kisvárosból, egyszerűen nem találta a helyét és frusztrálta, hogy kilóg a közösségből. 

A két szereplő nagyszerű párost alkott, az első pillanattól kezdve szerettem az évődéseiket. Szórakoztató volt olvasni a párbeszédeiket. Bár mondhatjuk azt, hogy mindketten anti kisvárosi románc arcok, tökéletesen állt a karatereiknek ez a milliő. Vicces volt látni őket ebben az élethelyzetben. Az első pillanattól kezdve drukkoltam nekik és bár a vége előtt legalább 100 oldallal tisztában voltam a tökéletes megoldással a problmájukra, mégsem zavart a "szenvedésük". 

Emily Henry rengeteg kisváros románc klisét felvonultatott. Legyen szó a helyi kisvállalkozás megmentéséről, a valószerűtlenül tökéletes álompasiról, a csillagnézésről, vagy a romantikus táncikálásról, valahogy minden jól működött a történetben még úgy is, hogy a szereplők abszolút anti romkom arcok voltak. Szerettem, ahogy az írónő mozgatta a szálakat.Jó volt látni azt is, hogy a szereplők fejlődésen mentek keresztül. Összességben tényleg jó kis olvasmány volt. 

Mindenesetre egy biztos, innentől kezdve más szemmel nézek majd azokra a karakterekre, akikre a Jégkirálynő jelző van aggatva és akik kíméletlennek és elhagyhatónak vannak feltüntetve. Azt hiszem, hogy mostantól ilyen sorsot álmodok majd mindannyiuknak.

Ha szeretitek Emily Henry munkásságát, akkor semmikképen se hagyjátok ki A könyvek szerelmeseit, ha pedig eddig ti sem olvastatok tőle semmit, akkor mindenképpen ajánlom, hogy adjatok egy esélyt a legújabb, magyarul megjelent regényének. Egy igazán kedves és szerethető történet, tökéletes választás nyárra, vagy  csak úgy, ha egy laza kötetre vágyunk. Csak ajánlani tudom nektek, olvassátok szeressétek!

Forrás:https://femina.hu/gyerek/szuletesi-sorrend-hatasa/

Értékelés: 5/4,5

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. A honlapon pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

 

Nyereményjáték

Nyereményjátékünkban a Central Könyvek kiadványai között mazsolázunk. A turné minden állomásán egy szerző nevét találjátok, a feladatotok pedig az, hogy a rafflecopter megfelelő dobozába írjatok egy könyvcímet, mely a szerzőtől a kiadó gondozásában jelent meg.

Az értesítő levél megküldése után a nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

SZERZŐ NEVE

Sarah Penner

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Blogturné Klub

06.23 - Könyvvilág

06.25 - Betonka szerint a világ…

06.27 - Könyv és más

06.30 - Csak olvass

07.02 - KönyvParfé

07.03 - Fanni’s Library

07.04 - Hagyjatok! Olvasok!

07.05 - Zakkant olvas

07.06 - Veronika’s Reader Feeder

07.08 - Olvasónapló

07.09 - A Szofisztikált Macska

07.10 - Szembetűnő

Read More

J. M. Miro: Hétköznapi ​szörnyetegek + Nyereményjáték

Sziasztok!

Az Agave Kiadónak köszönhetően, már magyar nyelven is olvashatjuk J. M. Miro sötét elemekkel átszőtt fantasy történetét, a Hétköznapi szörnyetegeket. A viktoriánus korabeli Anglia és a feszültséggel teli légkör bloggereinket is elvarázsolta. Tartsatok velünk, ismerjétek meg a Cairndale Intézet titkait és ha nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

„A ​Hétköznapi szörnyetegek kiemelkedő alkotás: a vad találékonyság, a dickensi különcség, a természetfeletti horror és a lebilincselő feszültség káprázatos keveréke. Vigyázzatok… ha egyszer beléptek a rémregények rémregényébe, sosem akartok majd távozni innen!”

Joe Hill

1882-t írunk. Edinburgh-tól északra, egy elszigetelt tó szélén található a Cairndale Intézet magányos kőépületeivel, ahol egy különös doktor természetfeletti képességekkel rendelkező árváknak nyújt otthont. Hamarosan két új gyerek érkezésére számít Londonból, azonban egy veszedelmes figura vadászni kezd rájuk – egy férfi, akiből korom és sötétség árad.

A tizenhat éves Charlie Ovid kegyetlen és erőszakkal teli gyermekkora során fedezte fel, hogy a teste magától meggyógyul, ha akarja, ha nem, míg Marlowe-ra egy tehervagonban találtak rá, és furcsa, kék színű fénnyel ragyog, ráadásul képes megolvasztani az eleven húst.

Két tapasztalt nyomozó feladata lesz biztonságos helyre vinni a fiúkat, ám hamarosan mindannyian a legszörnyűbb borzalmakkal kénytelenek szembenézni. Élők és holtak világa kerül összeütközésbe egymással, és miközben mélyen eltemetett titkokra derül fény, Charlie, Marlowe és a többi árva megismeri képességük valódi természetét – ráadásul nem csak arra jönnek rá, hogy mi fenyegeti őket, hanem, hogy a legádázabb szörnyetegek olykor a legkáprázatosabb ajándékokkal érkeznek.

Azt már sokszor leírtam nektek, hogy a fantasy nem feltétlenül az én műfajom. Ugyan mostanában egyre többet és többet olvasok, de nem érzem még azt, hogy ez lenne az én komfort világom. Mikor megláttam J. M. Miro: Hétköznapi szörnyetegek című regényét és a dark fantasy műfaji besorolást, azonnal felcsillant a szemem. Bár a horror és a dark fantasy világa nem áll messze tőlem, de inkább a filmeket és a sorozatokat ismerem jobban ezen a területen. Ilyen jellegű könyvet szerintem még nem is igazán olvastam, egyedül a Gallant jut eszembe. Úgy voltam vele, hogy ez a kötet tökéletesen alkalmas lesz arra, hogy elhagyjam a személyes komfortzónámat, és óriási lelkesedéssel vágtam bele az olvasásnak. A fülszöveg és a borító is azonnal levett a lábamról, így nagyon kíváncsi voltam, hogy mit is tartogat a számomra az író. Szerencsére nem kellett csalódnom, bár azt nem mondom, hogy új kedvence avattam, de összességében nagyon szerettem a történetet. 

A Hétköznapi szörnyetegek egy igazán különleges, sötét atmoszférájú történet. A viktoriánus időszak elevenedik meg előttünk, a gonosz nyomasztó jelenléte pedig végig érezteti a hatását. Nem az ijesztgetés a célja, sokkal inkább az érzelmek és a hangulatok dominálnak. A könyvben végig tapintható a feszültség, egy másodpercig sem ereszti az olvasóját. A különböző baljós jelek, a komor képek mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a történet magához bilincselje az olvasóját. Kicsit olyan volt nekem ez a történet, mintha a Stranger Things, a Gallant és a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeinek lenne a szerelemgyereke. Bár J. M. Miro nem fukarkodott a sötétség beemelésével, mégsem éreztem úgy, hogy félnék az olvasás közben. A gyilkosságok egyes esetekben elborzasztottak, néha határozottan azt éreztem, hogy az élénk fantáziám most nem a barátom, szinte láttam magam előtt a holttesteket, ugyanakkor egy másodpercig sem éreztem, hogy félnék és a történet sem hatott rám túlságosan nyomasztóan. Inkább csak sodort magával a lendület és egyszercsak azt vettem észre, hogy vagy 400 oldalt már ledaráltam a könyvből. 

A kötet tulajdonképpen két idősíkon mozog. Egyes fejezetek a jelenben, mások pedig a múltban játszódnak, így szép fokozatosan összeáll a kép, a puzzle darabkák a helyükre kerülnek. A történetnek tulajdonképpen több főszereplője is van, leginkább Mrs. Harrogate, Alice, Charlie és Marlowe viszi előre a cselekményt. 

Mrs. Harrogate és Alice két igazán erős női szereplő, akiknek Cairndale Intézet a munkaadói. Míg az előbbi szereplő tulajdonképpen egy összekötő kapocs az iskola és a külvilág között, addig az utóbbi hölgy a "tehetségek" felkutatásában vállal nagyobb szerepet. Apropó, tehetségek. A könyv középpontjában egy olyan intézet áll, aminek az a célja, hogy menedéket biztosítson azok számára, akik valamilyen tehetséggel születtek. Van aki láthatalanná tud válni, mások öngyógyítók vagy éppen a port tudják uralni. Ezek a tehetségek rendkívül ritkák, azok, akik meg lettek "áldva" vele gyakran árvaként, a társadalom peremére szorulva próbálnak életben maradni. Ezért felkutatják őket és otthont ajánlanak nekik az intézet falai között. De vajon tényleg biztonságban vannak ott a tehetségek? Vajon az igazgató, Berghast az, akinek mondja magát?

Charlie és Marlowe két gyermek, akik szintén bizonyos tehetséggel vannak megáldva. Bátorságra és sok-sok erőre van szükségük, hogy éljenek és túléljenek. Esetükben látszik, hogy mennyire fontos a támogató közeg, ami állhat a barátokból és a családból is. A családot pedig olykor mi magunk választjuk, nem beleszületünk. A két fiú, bár korban távol áll egymástól (az egyik 16, a másik pedig 8 éves) mégis szoros barátságot kötnek. A kettejük köteléke pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy talpon maradjanak. 

A kötet egyik legérdekesebb karaktere Jacob Marber, aki hátborzongó főgonosznak és ellenségnek bizonyul. De vajon tényleg ő az egyetlen, akitől az intézet lakóinak félnie kell?

A múltbéli visszatekintések segítségével jobban megismerhetjük és megérthetjük az ő karakterét, nekem ezek a részek tetszettek a legjobban. Illetve onnantól kezdtem el igazán élvezni az olvasást, mikor végre megérkezett Charlie és Marlowe az intézetbe. A regény eleje kicsit hosszúra sikeredett szerintem, az utazás lehetett volna egy kicsivel rövidebb. De mivel nem volt unalmas ez a rész sem, így ez inkább csak az én egyéni ízlésvilágomat tükrözi. 

Az én kedvenc szereplőm Ribs, Oskar és Komako volt, ők az intézet növendékei, velük kerülnek egy osztályba Charlie és Marlowe. Szerettem nagyon ezt a csipet csapatot, remélem a folytatásban még többet olvashatunk róluk. Illetve ugyan Komako életét a visszatekintések során megismerhettük valamelyest, Ribsről és Oskarról alig tudunk meg valamit, ez pedig nekem személyszerint nagyon hiányzott. Remélem a folytatásba az ő múltjukat is jobban megismerhetjük. 

Érdekes volt látni, hogy mennyire szürkévé vált a regényben a jóság fogalma. Néha a jó emberek is tesznek borzalmas dolgokat, és a rossz emberek is voltak valamikor jók. De vajon mi tesz valakit jóvá? Ha alapvetően helyén vannak az értékei és egyértelműen egy nagyobb cél érdekében cselekszik, de közben átgázol bárkin, hogy győzedelmeskedjen, akkor nevezetjük őt jónak? Ha valakit egész életében megaláztak és végül megöl valakit, akkor ő rossznak számít? És végezetül, ha valaki a fájdalom és a gyász hatására egyértelműen, hagyja hogy a gonosz eluralkodjon az elméjén, morálisan megkérdőjelezhető dolgokat tesz, de mégis képes arra, hogy jót tegyen, akkor őt hova sorolnánk? 

A kötet elolvasása után is sokat gondolkodtam ezen a kérdésen. Az egyértelmű, maga a regény is ezt sugallja, hogy a gonosz nem születik, csupán azzá válik. Olykor azok, akik a legszörnyűbb dolgokat teszik, azt megelőzvén védtelen áldozatok voltak. Kik az igazi bűnösök? És az ilyen emberek felmenthetők a cselekedeik alól csupán azért, mert nehéz sorsuk volt?

Még mielőtt befejeztem volna a könyvet, kicsit utána néztem, hogy mit lehet róla tudni a külföldi fórumokon és hát bevallom, kicsit arcul csapott a valóság, hogy ez a monstrum konkrétan egy trilógia első része. Már a 600 oldal látványa során éreztem, hogy J. M. Miro kissé grafomán, de ahogy láttam a folytatások sem lesznek rövidebbek. Durva basszus. 

Ha pedig már a méret szóba került, akkor egyet kell értsek azokkal a kritikákkal, akik szerint kissé túlírt a történet. Érdekes, mert a Gallant elolvasása után az volt a bajom, hogy túl rövid...most meg azt rovom fel egy regénynek, hogy túl hosszú. Úgy látszik tényleg nem lehet igazán a kedvemre tenni. 

Nem mondom, hogy unatkoztam az olvasás során, mert tényleg, csak úgy faltam a lapokat. Vitt magával a lendült és egy másodpercig sem éreztem azt, hogy céltalanul állna a történet. De mégis úgy látom, hogy egy egészséges 400-450 oldal is elég lett volna ahhoz, hogy az író tökéletesen kibontsa a szálakat. Az érdekes fordulatok és a nyomasztó légkör garantálja, hogy a túlírtság ellenére is szerethető olvasmányélményben lesz része az olvasónak. 

Talán a túlírtsághoz lehet köze annak is, hogy néha idegesítettek a szereplők, olykor indokolatlanul logikátlanul viselkedtek. Amikor az egyik szereplő fejében lejátszódik az a gondolat, hogy semmi értelme nincs fegyverrel küzdenie az adott karakter ellen, de azért belelövi a teljes tárat, na az idegesítő. Konkrétan le is vezeti bekezdéseken keresztül, hogy értelmetlen, de azért csak megteszi. Az ilyenek során azért bőszen emelgettem a szemöldökömet. Ezek számomra nüansznyi dolgok voltak, mert az olvasásban egyáltalán nem akasztottak, de valahogy mégis az elsők között jutnak eszembe ezek a gondolatok, ha a regényre gondolok. 

A csavarok összességében kiszámíthatóak, de azért volt részem néhány meglepetésben. A könyv befejezése után sejteni vélem, hogy miként fog folytatódni a trilógia, és egy valamiben már most biztos vagyok, mindenképpen sorra kerítem majd azt is. Bár nincs benne óriási cliffhanger, tekintve, hogy az olvasó ilyesmi befejezésre számít (kissé kommersz megoldás, de hát ki vagyok én, hogy ítélkezzek). Mindenesetre érezhetően maradtak még más elvarratlan szálak, így kíváncsian várom a második részt. 

A könyv borítója zseniális, az egyik legmenőbb kötet, amit mostanában a kezembe vettem. Olvasás közben kicsit féltem, hogy megtöröm a gerincét a regénynek (mert akárhogy is akarjuk szépen becsomagolni ezt, azért nevezzük nevén a dolgokat, ez bizony egy féltégla), de szerencsére sikerült olyan óvatosan forgatni a kötetet, hogy nem is látszik rajta, hogy bárki is a kezébe vette volna. Bevallom a csuklóm igencsek megfájdult olvasás közben, de ez egyáltalán nem zavart. Az biztos, hogy ez nem a legutazáskompatibilisebb kötetem a polcon, de legalább ha valaki megtámadott volna a metrón, lett volna mivel fejbecsapni. 

Összességében a hibái ellenére én nagyon csíptem a Hétköznapi szörnyetegeket és brutálisan kíváncsi vagyok a folytatásra is. Ez a féltégla az idei évem egyik legnagyobb meglepetése, nem hittem volna, hogy ennyire kedvelni fogom. Egy érdekes kis kísérletnek indult, melynek csupán a komfortzónám elhagyása volt a célja, mégis remek olvasmányélménynek bizonyult. Ha szeretitek a hasonló történeteket és nem rettent el titeket ez a 600 oldal, akkor érdemes esélyt adni a történetnek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

A kötet műfaja dark fantasy, így most a játékunk is ehhez a zsánerhez kötődik. Minden állomáson találtok egy idézetet, mely a műfaj egy ismert regényére utal. Nektek nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi az adott regény címe. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“– Mert amikor félsz és mégis megteszel valamit, az a bátorság.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

06.26.: Csak olvass!

06.27.: A Szofisztikált Macska

06.29.: Könyv és más

07.01.: Spirit Bliss Sárga könyves út

Read More

Spotify lista a Dear ​Ava – Drága Ava! című könyvhöz + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Ilsa Madden-Mills Dear ​Ava – Drága Ava! című romantikus regénye, melyben Ava a névtelen szerelmes levél íróját keresi, aki az iskola királyainak egyike. Vajon a focista Knox, az ikertestvére, Dane vagy a kétszínű Chance írta a levelet?Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát!

Egykor közéjük akartam tartozni – de aztán tönkretettek.

A nagynevű Camden előkészítő suli borostyán lepte falai közt a gazdag és népszerű Cápák uralkodnak. Csoda, hogy meglepett az egyikük névtelen szerelmes levele? Ábrándozzon csak! Velőig gyűlölöm azokat a pénzes mocskokat azért, amit velem tettek. A kérdés csak az, melyik Cápa a titkos imádóm. Knox, a heges focista? Dane, az ikertestvére? Vagy Chance, a kétszínű exem?

Drága Ava!

A szemed, akár a Karib-tenger.
Francba! Micsoda marhaság.
Úgy értem… valahányszor rám nézel, érzem, hogy ez valami IGAZI.

Ami példátlan.

Tíz hónapja nem jársz ide, de nem tudlak elfelejteni.

Hiányzott, ahogy a folyosón sétálsz.

Hiányzott, ahogy a meccseimen szurkolsz.

Hiányzott a hajad illata.

Erre egyetlen éjszaka, és minden odalett.

Ha bármire bármire szükséged lenne, megtalálsz. Írj rám. Kérlek. 105-555-9201

Utóirat: Cápa vagyok, de sosem bántanálak.

Utó-utóirat: Minden erőmmel dacoltam, de akkor is akarlak. Még mindig.

Az olvasás mellett a zenehallgatás a másik nagy szenvedélyem.  Ha szomorú vagyok, vagy éppen extra energiára van szükségem, ha kicsit le szeretnék nyugodni, vagy ha éppen koncentrálni szeretnék, ha aludni szeretnék, vagy éppen munkába menet/hazafelé jövet állandóan zene szól a fülemben. Azt hiszem képtelen lennék megmaradni a zene jótékony hatása nélkül. 

Az utóbbi időben elkezdtem felfedezni azokat a lejátszási listákat Spotify-on, amelyeket egy-egy könyv ihletett. A Dear Ava esetében nem volt nehéz dolgom, hiszen maga az írónő készítette el ezt a listát, így biztos vagyok benne, hogy tökéletesen passzol a kötet hangulatához. Arra gondoltam, hogy ha esetleg ti is ilyen zenebolondok vagytok és szívesen hallgatnátok néhány olyan számot, amelyek illenek a kötethez, akkor talán örülnétek egy ilyen bejegyzésnek is. 

Az írónő összesen 44 számot pakolt a listára, én pedig kiválasztottam belőle a 10 kedvencemet. A teljes listát itt találjátok:

Ez pedig a 10 kedvencem róla:

1. Demi Lovato: Skycraper

  2. Kelly Clarkson: Because of You

 
3. Christina Perry: Jar of Hearts

4. Lady Gaga és Bradley Cooper: Shallow

5. James Arthur: Can I Be Him

6. Ellie Goulding: Love Me Like You Do

7. Christina Perry: A Thousand Years

8. Taylor Swift: Delicate

9. Miley Cyrus: The Climb

10. Lizzo: Good as Hell

 
+1.Kelly Clarkson: Since U Been Gone

 

Ezek lettek volna az én kedvenceim az írónó lejátszási listájáról. Remélem meghoztam a kedveteket az olvasáshoz. Ha esetleg úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni, ITT pedig bele is lapozhattok a kötetbe. 

Nyereményjáték

Mivel bloggereink nagy rajongói az “ellenségekből-szerelmesek” történeteknek, úgy gondoltuk, hogy minden állomáson ki kell találnotok egyet a főszereplők neve alapján! Jó keresgélést! A megoldás, amit várunk: a regények címe.

(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

NÉV

Aiden Graves + Vanessa Mazur

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

10 - Hagyjatok! Olvasok! ~ borítómustra

13 - Kelly és Lupi olvas

16 - Dreamworld ~ kedvcsináló idézetek

19 - Hagyjatok! Olvasok!

23 - Csak olvass! ~ Spotify

Read More

Bagó Tünde: Ella ​háborúja + Nyereményjáték

Sziasztok!

Egy újabb II. világháborús történelmi regénnyel találkozhattok a Blogturné Klub oldalán. Ezúttal Bagó Tünde legújabb könyvéről olvashattok bloggereinknél. A történet szereplői egyenesen a Bodeni-tó vidékére kalauzolják az olvasót és segítségükkel a háborús események egy újabb szeletét ismerhetjük meg. Tartsatok velünk és ha nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Történelem és szerelem a Bodeni-tó mellett.

A restaurátor Ella és orvos férje 1944 tavaszán a svájci határ mellett fekvő német kisvárosba, Singenbe költöznek. Lukas a kórházi munkát választotta a frontvonal helyett.

Ellát kétségek gyötrik, tétován botorkál a Gestapo fenyegetésében élő város feszült csendjében.

A háború és a diktatúra éveiben elveszítette munkáját, családját, barátait. Úgy érzi, Lukas cserbenhagyta azzal, hogy belépett a náci pártba és kiszolgálja a politikai hatalmat.

Villájuk teraszáról kilátás nyílik a Hohentwiel várának romjaira. Ella itt üldögélve várja a férjét esténként. A hegytetőn egy nap különös fény villan. A nő a nyomába ered, ezzel olyan kalandba keveredik, amely az egész életét megváltoztatja.

Ella menekül válságba jutott élete és a háború zűrzavarából. Hova vezet az útja ebben a bénult, pusztulásra ítélt világban?

Rengeteg háborús és történelmi regényt olvasok, így lassan joggal mondhatom, hogy ez a kedvenc zsánerem. Rajongok az ilyen típusú történetekért és mindenért, ami segít abban, hogy megérthessem a múlt azon szeletét, amely emberek millióinak tette tönkre az életét. Minden egyes alkalommal, amikor ilyen típusú regényt veszek a kezembe kettős érzések kezdenek el kavarogni bennem. Egyrészről nagyon izgatott vagyok, másrészről azonban ott motoszkál bennem az a kérdés, hogy vajon meddig hatnak majd rám elementáris erővel az ilyen típusú könyvek? Mikor jön el az a pont, amikor már nem tudnak újdonsággal szolgálni? Hasonló gondolatokkal vettem kézbe Bagó Tünde regényét is. Az izgatottságomat leginkább három dolognak lehet betudni. Egyrészről a borító és a fülszöveg is azonnal levett a lábamról, így nagy lelkesedéssel vetettem bele az olvasásba. Másrészről pedig az sem volt utolsó szempont, hogy egy magyar szerző írását tarthattam a kezemben. Az utóbbi időben igyekszem több magyar író  regényét sorra keríteni, hiszen fontosnak tartom a támogatásukat. 

Az Ella háborúja egy érdekes és szerethető olvasmány az elvekről és arról, hogy miként maradhat az ember életben egy olyan világban, ahol a halál gyakori vendég a vacsoraasztalnál. Rövidsége ellenére egy kerek történet, mely bár valószínűleg nem kap helyet a legnagyobb kedvenceim között, mégis örülök, hogy elolvastam. Az esetek nagy részében általában inkább holokauszt történeteket olvasok, így a legtöbb általam ismert történetben, nem az átlagos német lakosság került középpontba. Emiatt az a regény újszerű és érdekes volt számomra, hiszen a háború egy olyan szeletébe nyerhettem bepillanatást, ami megmutatja, hogy milyen volt az átlagemberek élete, milyen morális és erkölcsi kérdésekkel kerültek szembe nap, mint nap a túlélés érdekében. 

A regényt nem feltétlenül a háborús borzalmak és események teszik érdekessé, hanem inkább az, hogy az emberek hogyan próbálnak élni és túlélni. A történetben tulajdonképpen három olyan utat ismerhetünk meg, melyek nagy valószínűséggel leírják azon emberek problémáit és vívódásait, akik nem voltak hithű nácik, ugyanakkor valamilyen módon szerettek volna boldogulni hazájukban. 

1. Az első, Lukas stratégiája, aki annak érdekében, hogy ő és Ella életben maradjon belépett a náci pártba. Bár aktívan soha nem támogatta a hitleri ideológiát, hallatásával ő is bűnrészességet vállalt. Bűnösök közt cinkos, aki néma...tartja a mondás, és ez minden olyan emberre igaz, aki némaságával tűrte a nácik ámokfutását. Ugyanakkor tegyük a szívünkre a kezünket. Mi vajon mit tettünk volna? Ha a túlélés a tét, kárhoztatja-e bárki is őket, mert inkább félrenéztek és csendben tűrtek? Morálisan persze elítélendő, ez nem vitás. De emberileg, vajon mi képesek lennénk szembeszállni egy diktátor akartával és eszméivel abban a tudban, hogy bármikor belehalhatunk az ellenállásba? Vajon ki számít jó embernek? Lehet-e egyáltalán jó az, aki fülét farkát behúzva csupán a túlélésre koncentrál? 

2 A mások tulajdonképpen Ella stratégiája, aki mélyen elítéli a náci propagandát és várja ugyan a háború végét, de nem tesz semmit. Csendben várja a háború végét, mély apátiába süllyed és azzal áltatja magát, hogy ő politikailag semleges. De lehet-e valaki politikailat semleges a náci Németországban. A hallgatása nem teszi vajon őt is cinkossá? Egy valami azonban biztos, egy háborúnak mindig az egyszerű emberek a legnagyobb vesztesei. Ella története ezt tökéletesen bemutatja. 

3. A harmadik pedig Felix Winkler (de ide akár sorolhatjuk Marthát, Ella és Lukas szakácsnőjét vagy éppen a tiszteletest is), aki a veszéllyel nem törődvén embereket próbál kimenekíteni az országból. Ő az aktív cselekvő, aki nemcsak elutasítja a hitleri propagandát, hanem a tettek mezejére lépvén igyekszik harcolni a saját lehetőségeihez mérten a rendszer ellen. A történet szerint több embert és családott is átsegített Svájcba, így hősiessége megkérdőjelezhetetlen. De vajon milyen árat fizet ezért? Mi a jobb, csendben maradni, de túléni, vagy harcolni, de meghalni? És ami még nekem eszembe jutott. Mit nevezünk bátorságnak? Amikor valaki az éj leple alatt csónakkal átevez néhány emberrel Svájcba? Vagy esetleg, amikor orvosként valaki hazudik a Gestaponak egy beteg kiléte miatt?

Ha megnézzük, komoly és izgalmas kérdések ezek. Nagy valószínűséggel ez nem Németország sajátossága. Nagyjából így tudom elképzelni az összes háború sújtotta terület esetében az emberek morális és erkölcsi dilemmáit. Talán nincs is egyértelmű válasz a kérdésre. Hiszen persze, mindenki örülne, ha bátor lenne és képes lenne szembeszállni a fennálló rendszer igazságtalanságaival, de lássuk be, erre nem mindenki alkalmas. Nincs is tökéletes stratégia. Hiszen a háború egy olyan közeg és egy olyan élethelyzet, amelyet szerencsére, mi itt Magyarországon nem tudunk elképzelni. Amikor a túlélés a tét, az ember olykor elveszíti önmagát. Az ember pedig felteszi minden egyes másodpercben a kérdést, hogy vajon hogyan fajulhatott el idáig a világ. De talán ami még ennél is érdekesebb kérdés. Hogyan lehet élni ezt követően. Mi lesz a bűntudattal, egyáltalán van-e bűntudata ilyenkor az embernek. 

A regény tulajdonképpen két szálon fut, az 1944-es eseményekbe nyerhetünk bepillantást az egyik felében. A másik felében pedig 1994-ben járunk. Ahogy haladunk előre a történetben, egyre világosabbá válik, hogy miként kapcsolódik a két idősík egymáshoz, majd a regény egy pontján találkozik a két szál és végérvényesen egybe is olvad. A 1944-es bombázást valós események ihlették, de a szereplők jelentős része csupán az írói képzelet szüleménye. 

A karakterek nem kerültek igazán közel hozzám, végig úgy éreztem, mintha kartávolságban állnának tőlem. Igyekeztem magamhoz ölelni őket, de végül távoli ismerősként váltunk el egymástól. Vitathatatlan, hogy Ella és Lukas is komoly fejlődésen megy keresztül, érdekes volt látni, hogy miként alakul a kapcsolatuk és házasságuk dinamikája. Talán Felix karaktere állt hozzám a legközelebb, szívesen olvasnék róla és a munkásságáról egy regényt, úgy éreztem, hogy az ő karakterében még rengeteg potenciál van. 

A könyv olvasmányos, szerintem könnyen és viszonylag gyorsan lehet haladni az olvasással. Bár számomra nem lett kedvenc, de az erkölcsi és morális kérdések igazán elgondolkodtatóak voltak, így biztosan sokáig velem marad a történet. Bevallom, én a város bombázásáról szívesebben olvastam volna többet, így maradt némi hiányérzetem olvasás után. Talán a kórházas részek tetszettek a legjobban, mert ezek éreztették igazán a háborús borzalmakat, de az én ízlésemhez képest ezek is kevéskék voltak. Lehet azért van ez így, mert már rengeteg könyvet olvastam a háborúról, így viszonylag magasan van az ingerküszöböm. Mindenesetre ezek hiányában is úgy érzem, hogy érdemes volt elolvasnom a regényt. 

A borító csodaszép, a 21. Század Kiadó ismét remek munkát végzett. A könyv igazi minőségi kiadvány, jó érzés kézben tartani, és persze nézegetni is. 

Összességében tetszett Bagó Tünde regénye, érdekes olvasmánynak bizonyult. Ha érdeklődtök a háborús, történelmi regények iránt, akkor mindenképpes érdemes esélyt adni a történetnek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A történet a Bodeni-tó mellett játszódik, így a játékunkban is erre koncentrálunk most. Minden állomáson találtok egy kérdést a tóról, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

AZ ÉN KÉRDÉSEM

Hol helyezkedik el a Bodeni-tó?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

06.22.: Csak olvass!

06.25.: Könyv és más

06.28.: Szembetűnő

Read More

Bajzáth Mária (szerk.): Erdők-mezők ​népmeséi + Nyereményjáték

Sziasztok!

Bajzáth Mária csodálatos válogatásában, az Erdők-mezők ​népmeséiben megismerkedhetünk a minket körülvevő természet számtalan lakójával, rovarokkal, növényekkel, állatokkal és égitestekkel. A kötetet a rövid ismeretterjesztő szövegek mellett Ónya-Oláh Dóra csodaszép, realisztikus rajzai teszik teljessé. Tartsatok négy bloggerünkkel, és nyerjétek meg a Lampion Könyvek által felajánlott példányt!

A ​Népmesekincstár Plusz-sorozat negyedik darabja hiánypótló a családok és pedagógusok számára. A kötetbe válogatott mesék a természettel egységben és harmóniában élés örömeiről és nehézségeiről üzennek, és a 21. századi ember számára is életbe vágóan fontos kérdéseket vetnek fel és válaszolnak meg. A mesék, legendák és népköltések komplex egységet alkotnak az ismeretterjesztő szövegekkel, miközben a játékötletek segítik az átélést és az élményszerzést. A mesegyűjteményben a gombáktól a fákig, a mezei, erdei és vízi állatoktól a madarakig, sőt, egészen a csillagokig – vagyis a föld szintjétől az ég magaságig szárnyalunk.

„A könyv Magyarország élővilágát mutatja be, de a magyar mellett a nemzetközi mesekincsből is válogat. A világ különböző tájairól származó meséknek közös és legfontosabb mondanivalója, hogy a házunkon és a hazánkon túl is részei vagyunk egy nagyobb egységnek, amit természetnek nevezünk.”

Bajzáth Mária mesepedagógus,

a Népmesekincstár mesepedagógiai módszer kidolgozója

A meséket Ónya-Oláh Dóra csodálatos rajzai keltik életre.

Nagyon szeretem azokat a köteteket, melyek a természethez kötődnek, az utóbbi időben egyre fontosabb számomra a téma. Régebben nem szerettem annyira a természetben lenni, idegesítettek a bogarak, meg úgy nagyjából minden. Zavart, hogy túrázni kellett menni az iskolával, utáltam, hogy végigrohantunk az adott tanösvényen, és egyszerűen nem éreztem semmilyen kapcsolatot a természettel. Aztán ahogy egyre idősebb lettem, elkezdtem élvezni a környezetet, a sétákat, most felnőtt fejjel pedig azt a békességet és meghittséget díjazom a legjobban, amit a természet ad nekem egy-egy kirándulás alkalmával. Mikor megláttam Bajzáth Mária legújabb mesegyűjteményét, teljesen beleszerettem a kötetbe. Itt és most bevallom töredelmesen, engem elvitt elsőre a szemem. Ha a mesék nem tetszenének benne, talán akkor is imádnám, hiszen Ónya-Oláh Dóra rajzai annyira csodálatosak, hogy arra talán szavak sincsenek.

Nagyon szeretem az olyan könyveket, amelyeknek nem csak a története, de a mondanivalója is elvarázsol. Az Erdők-mezők népmeséi pedig teljes mértékben megfelel ennek a kívánalmamnak. Egy csodálatos mesegyűjtemény, melyet teljesen átitat az erdei/mezei növény és állatvilág szeretetet és tisztelete. A kötet tulajdonképpen Magyarország élővilágát mutatja be a világ különböző tájairól származó mesék segítségével. A mesekönyv 11 fejezetből áll. Megismerkedhetünk többek között a gombák, a vadvirágok, a rovarok, kígyók és egyéb csúszómászók, bokrok és cserjék, vagy éppen az erdei és mezei állatok világáról. Minden fejezet két részből áll. A fejezetek elején láthatjuk az adott téma főszereplőit egy-egy izgalmas random ténnyel megfűszerezve. Ezt követően az adott növényről/állatról olvashatunk általánosságban. Például megtudhatjuk a cínkékről, hogy hasznos rovarpusztítók, vagy hogy a csigák fején található a szájnyílásuk és a tapadógorongjuk. Ezeket ne tömény és száraz részeknek képzeljétek el. Ezt követően mindig egy mese következik, mely valamilyen módon kapcsolódik az adott növényhez, vagy állathoz. Zseniális ezt így párban látni, még felnőtt fejjel is tátott szájjal olvastam az összes  írást. 

A könyvet bár 4 éves kortól ajánlják, szerintem még közel 33 évesen is nagyszerű olvasmány. Már az is remek élmény, ha csak lapozgatom és nézegetem a képeket. Így biztos vagyok benne, hogy a fiatalabb korosztály számára is telitalálat. Itt a nyár, így talán több ideje van az embereknek arra, hogy kiránduljanak, vagy kikapcsolódjanak. Ez a kötet pedig tökéletesen alkalmas arra, hogy a gyerkőc ráhangolódjon a közelgő kalandra, de akár sétálás közben is izgalmas lehet elővenni és megfigyelni a segítségével az egyes növényeket és állatokat. 

Bónusz számomra, hogy minden egyes oldalpáron izgalmas és kreatív feladatot találhatunk, melyek még közelebb hozzák a gyerkőc számára a természet világát. Legyen szó kreatív kalandozásról, vagy rajzolásról, a könyv biztos nem lesz egy másodpercig sem unalmas senki számára. 

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden mese egyformán tetszett. Vannak történetek, melyek kissé kurtán-furcsán érnek véget, vagy egyszerűen nem tetszettek, de ez semmit nem von le a kötet értékből. Egy gyűjtemény esetében nagyjából 0% az esély arra, hogy minden mese tetszen mindenkinek. Az érdekes tudnivalók és a csodálatos rajzok bőven kárpótoltak mindenért. 

Bár már az elején írtam, szeretném még egyszer leírni, hogy Ónya-Oláh Dóra egy igazi zseni. Nem is tudom mikor fogtam utoljára a kezembe egy ilyen szép és minőségi kiadványt. A rajzai élettel telik, realisztikusak és csodálatosak. Biztosan mindenki felismeri innentől kezdve a vargányát az erdőben, vagy a kökényt és a vadrózsát. Ne higgyétek azt, hogy csak azért mentem át fangirling üzemmódba, mert esetleg ezt várja tőlem a kiadó. Egyszerűn csak be vagyok sózva, mert ritkán tarthatok a kezemben egy ilyen értékes kiadványt. 

A kötet egyaránt alkalmas útikönyvnek, vagy délutáni bekuckózáshoz. A közös mesélés egy nagyszerű lehetőség arra, a gyermekek számára még közelebb hozhassuk a környezetvédelem, az élővilág és erdőink helyzetét. Az együtt töltött percek nem csak a közösen eltöltött minőségi idő, vagy a szorosabb szülő-gyermek kapcsolat miatt kiemelkedően fontos, hanem általa olyan tudást és fontos kompetenciákat sajátíthat el a gyermek, amely elősegíti, hogy tudatos és a környezetére aktívan odafigyelő állampolgárrá váljon. Ez pedig hihetetlenül fontos, hiszen mindannyink érdeke, hogy vigyázzunk természeti kincseinkre és értékeinkre. 

Ha mindezek után úgy érzitek, hogy erre a könyvre szükségetek van (és remélem így érzitek a bejegyzés elolvasása után), akkor tényleg csak ajánlani tudom ezt a kötetet. Hihetetlenül fontos és hiánypótló mesekötet a legfiatalabb korosztály számára. Ha természetbolondok vagytok, akkor azért. Ha pedig csak egy remek mesekönyvet kerestek, akkor pedig azért ajánlom teljes szívemből. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5555555555555555555555555555555555555555555555555555

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni, ugyanitt bele is lapozhattok a kötetbe. 

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban olyan növényeket kell felismernetek, amik a kötetben is megjelennek egy-egy mesében. Minden állomáson találtok egy képet, a ti feladatotok pedig, hogy a növény nevét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

AZ ÉN NÖVÉNYEM

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Blogturné Klub

06.15. Könyv és más

06.17. Szembetűnő

06.19. KönyvParfé

06.21. Csak olvass!

Read More