Sarah Adams: Gyakorlat ​teszi a mestert + Nyereményjáték

Sziasztok!

„Lehet, hogy nem az a lényeg, hogy tökéletes legyen a szerelem - talán épp elég, ha igaz.”

Sarah Adams a Ha Rómában jársz után ismét a Kentucky álambéli Rome-ba kalauzolja olvasóit, hogy egy újabb szellemes romkommal rabolja el a szívüket.

Annie Walker a tökéletesen hozzáillő partnert keresi. De a kentuckyi Rome-ban nehezebb megtalálni, mint hitte. Ez nem nagyváros, mindenki mindenkit ismer, napról napra szűkül a kör, hogy kivel lehet randizni. A fülébe jut, az utolsó férfi, akivel randizott, azt mondta rá: hihetetlenül unalmas.

Annie kezdi elhinni, hogy vele van gond. Flörtölni akarásre vágyik, allűröket akar felvenni, mint a romantikus filmek női főszereplői. Eszébe jut, talán korrepetálásra szorul.

Will testőrként dolgozik, tetovált, és hihetetlenül jóképű - ideiglenesen tartózkodik Rome-ban, és egyetlen célt tart szem előtt: hogy ne keveredjen bele érzelmi természetű ügyekbe. Annie arra kéri, segítsen neki, hogy megtalálja az álompasit, és Willnek nincs szíve visszautasítani a nő kérését.

A barátság határvonalai veszélyesen kezdenek elmosódni, és Annie megérti, lehet, hogy nem az a lényeg, hogy tökéletes legyen a szerelem - talán épp elég, ha igaz.

Ha egy ideje követitek már a blogomat, akkor tudjátok, hogy a romkomok a gyengéim, abszolút a guilty pleasure kategória nálam, egyszerűen imádom őket nézni. Ezek azok a típusú filmek, amiket a lányok nem azért néznek, mert komoly filmesztétikai és filmművészeti értékeket várnak az alkotástól, hanem egyszerűen csak simogatja az ember lelkét a történet. Alapjáraton nem vagyok egy tipikus romantika rajongó (bár igen, ha megnézitek a moly oldalamat, akkor ott virítana a romantikarajongó pecsét), inkább a szomorkásabb, drámaibb romantikus írásokat kedvelem. Szeretem, amikor összetöri a szívemet egy kötet. Jobban szeretek sírni a könyveken, mint nevetni rajtuk. Az utóbbi időben azonban egyre többször vetődök ki a komfortzónámból és egyre több chicklit, vagy romkom típusú regényt is olvasok. Egyrészről szeretem magam minél több műfajban képviseltetni, másrészről pedig tudatosan is terelem magam ebbe az irányba. Igyekszem olykor vidámabb és könnyedebb történetekkel is körbevenni magam. Nagyjából fél éve találkoztam először Sarah Adams nevével, amikor elolvastam a Ha Rómában jársz című regényét. Igazán üde élmény volt számomra a kötet és nagyon megkedveltem az írónő munkásságát így hihetetlenül lelkes lettem, mikor megláttam, hogy visszatérhetek a Kentucky-beli Rome városkába. 

A Gyakorlat teszi a mestert című kötet egy igazán kedves és szórakoztató romantikus történet, melynek a középpontjában az áll, hogy az embernek képesnek kell lennie arra, hogy kiálljon önmagáért és megmutassa az igaz valóját a világnak. Hogy nem szabad begubóznunk a kis világunkba, ki kell lépni a komfortzónánkból, mert a legnagyszerűbb dolgok olykor váratlanul toppannak az életünkbe. 

A romantikus könyveket soha nem azért olvassa az ember, mert világmegváltó történetet vár tőle. Valószínűleg a Ha Rómában jársz sem tökéletes, én mégis kifejezetten kedveltem. Az ilyen regények olvasása közben általában mindannyian tisztában vagyunk a végkifejlettel, ezért általában az addig megtett út az, ami izgalmakkal szolgálhat. Ugyan a cselekmény és a csavarok is kiszámíthatók de ez engem egy másodpercig sem zavart, szórakoztató és kedves olvasmányélménynek bizonyult. Annie és Will jó kis párosnak bizonyult. Az első pillanattól kezdve érezhető volt közöttük a kémia, én pedig minden idegszálammal annak drukkoltam, hogy végre egymásra találjanak. 

Annie karakterét már a Ha Rómában jársz című kötetben megszerettem, a kissé interaktív fiatal lányt. Tudtam, hogy sokkal több minden van benne, mint ami elsőre látszik. Hihetetlenül örültem, hogy ebben a kötetben megismerhettük jobban a karakterét. Annie világ életében másokat helyezett előtérbe. A szülei meghaltak, amikor 3 éves volt, így azzal segített a legtöbbet a családjának, ha mindenki kedves és mosolygós hugicája volt. Nem panaszkodott, inkább mindenki támaszává vált és szép lassan háttérbe szorította önmagát. De a kislány felnőtt, a testvérei pedig még mindig egy gyámoltalan kis virágszálnak látják őt. Sokat viccelődnek a vélt, vagy valós erkölcsösségén, ami számára egyre terhesebbé vált. Kicsit amúgy Mulan - Tükörkép című dalának néhány sora jutott róla eszembe: "Miért van,hogy lelkemben más él,mint testemben. Tükrömből nem az néz rám,ki bennem él." Valahogy Annie is így érezhette magát. Megrekedt az elvárások ingoványos talaján és képtelen volt arra, hogy kilépjen a komfortzónájából. 

De valahogy ugyanaz jellemző Willre is. A fiatal testőr, is teljesen más, mint ahogy az ember elsőre gondolná. Igaz a kisváros kotnyeles lakói azt is el tudnák róla képzelni, hogy drogot készít a hotel egyik szobájában. De a rosszfiús külső igenis érző szívet takar. A múltja nagyban meghatározza a jelenét, a kérdés pedig az, hogy vajon hagyja-e hogy a jövőjére is hatással legyen. Vajon képes lesz-e arra, hogy legyőzze a démonait, vagy továbbra is menekülni fog az érzelmek elől. 

Imádtam a párosukat, az első pillanattól kezdve oda meg vissza voltam a történetért. Amikor Amelia felvetette a gondolatot, hogy Will lehetne Annie személyes randitanácsadója, már tudtam, hogy ez egy remek történet lesz és szerencsére egy kicsit sem kellett csalódnom. 

Már a Ha Rómában jársz című kötet is tetszett, de a Gyakorlat teszi a mestert még ennél jobban is elvarázsolt. A kisvárosi környezet hozta a kellően kotnyeles és imádnivaló hangulatát. A városi tanács pedig tiszta Gilmore Girls hangulatot árasztott. Most jutott amúgy eszembe, hogy az előző kötetből megismert Noah tiszta Luke karakter, csak nem kávézó, hanem egy pitebolt tulajdonosa. Jó volt nagyon hogy a régi kedves karaktereink is visszatértek. Amelia és Noah karaktere üde színfolt volt a regényben, de bevallom nagyon bízom abban, hogy a következő történet Maddie-re koncentrál már, és nem lepne meg, ha egy már megismert férfi szereplő lenne mellette a másik központi karakter. Imádnám szerintem azt a kötetet is. 

A Gyakorlat teszi a mestert egy igazi könnyed olvasmány, imádtam az olvasás minden egyes másodpercét. Tökéletesen kikapcsolt, sokszor megnevettetett. A két főszereplő évődése zseniális volt. Bár Will is egy remek karakter, de ezúttal Anniet zártam igazán a szívembe. Az introvertált könyvmoly lelkével nagyon tudtam azonosulni, bár engem nem szórakoztatnak annyira a kalózos erotikus regények, mint őt. 

Összességében én csak ajánlani tudom mindenkinek a Gyakorlat teszi a mestert című kötetet. Egy igazán szerethető olvasmány, ami hihetetlenül jólesett most a kis lelkemnek. Ha film lenne belőle, én bármikor megnézném ,de addig is igyekszem minél több embernek ajánlani. A Ha Rómában jársz után szinte kötelező olvasmány. Ha azonban még nem olvastátok az írónő másik Rómában játszódó könyvét, akkor azt javaslom, hogy először inkább azt kerítsétek sorra, mert azért ha lazán, de azért mégiscsak összefügg a két kötet egymással. Igazából csak jót tudok mondani erről a regényről, szóval bátran adjatok neki esélyt. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani blogturnénk minden állomásán egy-egy virág nevének betűit találjátok összekeverve, a feladat azok helyes sorrendbe rendezése. A válaszokat a rafflecopter megfelelő dobozába beírva várjuk.

(Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

NÉV

aaaóbbrzs

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

08.23. – Angelika blogja

08.25. – Csak olvass!

08.27. – Hagyjatok! Olvasok!

08.29. – Fanni’s Library

Read More

Mikki Brammer: Minden, ​amit megbántam + Nyereményjáték

Sziasztok!

Clover, a történet főszereplője olyan sok időt tölt haldoklókkal, hogy közben elfelejtette - vagy talán nem merte- a saját életét élni. Nem akar senkit igazán közel engedni magához, mert az kockázatos: ha szeret valakit, akkor elkerülhetetlen, hogy egy nap elveszítse. Egy nap azonban minden megváltozik amikor egy új klienset sodor felé az élet. 

Tartsatok velünk, ismerjük meg a haláldúlák életét és munkásságát, ha pedig nektek kedvez a szerencse, nyerhettek is egy példányt a kötetből.

Attól a naptól fogva, hogy az óvó bácsija összeesett, majd meghalt, miközben Nyúl Péter kalandjait mesélte a gyerekeknek, Clover Brooks erősebb köteléket érzett a haldoklókhoz, mint az élőkhöz. Mióta pedig imádott nagypapája, aki felnevelte, magányosan halt meg, mert ő épp Ázsiában utazgatott, Clover haláldúlaként dolgozik New Yorkban: annak szenteli életét, hogy végstádiumban lévő betegeket kísérjen el utolsó lelki útjukon: segítsen nekik elfogadni az elkerülhetetlent, és megbékélni önmagukkal, bármilyen hibákat követtek is el életük során.

Clover olyan sok időt tölt haldoklókkal, hogy közben elfelejti - vagy nem meri - a saját életét élni. Nem akar senkit igazán közel engedni magához, mert az kockázatos: ha szeret valakit, akkor elkerülhetetlen, hogy egy nap elveszítse...

Így él harminchat éves koráig, amikor egyszer csak - egy kedves öregasszonynak köszönhetően, aki elmeséli neki nagy szerelmének történetét -, nagyot fordul Clover élete: kénytelen lesz végre önmaga lelkének a mélyére nézni, és kideríteni, hogy igazából mire is vágyik. De vajon lesz-e bátorsága hozzá, hogy elinduljon a saját útján?

Vannak könyvek, amelyek egyszerűen a részünkké válnak. A történet bekúszik a bőrünk alá, megragadja a szívünket és többé el sem ereszti. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után. Számomra pontosan ilyen volt a Minden, amit megbántam című kötet is.  Mikki Brammer regénye olyan volt számomra, mint egy igazi érzelmi hullámvasút. Sokszor éreztem úgy, hogy a mélybe ránt, máskor a felhők fölé emelt. Egy csodálatos történet, mely bár nem egyszerű olvasmány a témája miatt mégis az évem legemlékezetesebb és legérzelemdúsabb élményévé avanzsálódott. 

A halálra vonatkozóan világnézettől és kultúrától függően sokféle elképzelés létezik, de van két olyan tény, ami egyetemes érvényűnek látszik. Az egyik, hogy elkerülhetetlen: az élet talán egyetlen bizonyossága, hogy ami keletkezett, az el is múlik, és ami született, annak meg kell halnia. A másik, hogy mégis úgy érezzük, a halandó léttel kapcsolatban valami nincs rendben. Egyfelől tehát teljesen megszokott és általános jelenségként tapasztaljuk, másfelől mégsem érezzük ezt normálisnak. Ezzel nemcsak manapság vagyunk így. A halandóság megjelenését valamennyi ősi tradícióban rendellenes állapotként említik, amely valamilyen természetellenes folyamat következtében jött létre. A zsidó-keresztény hagyomány például ősbűnről beszél, aminek következtében az eredetileg a paradicsomban élő ember kiűzetett az ítélet világába, és ezzel egyben halandóságra lett kárhoztatva. A halál az indiai szakrális hagyományokban, így a buddhizmusban is a dukkhának nevezett szenvedésteli, megrongálódott lét tünete, mely alól a felszabadulás nyújt megváltást. Az emberi test működése és szervezetének egyre nagyobb fokú megismerése mellett a nyugati világ „elvilágiasodó”, materializálódó közvéleménye elfordult a halál szakrális aspektusától, és egyre inkább a biológiai test eseményének tekintette.

A haldoklás is sokféle hatással lehet az emberekre. Egyesek rettegnek tőle, még az említése is fájdalmas számukra, mások beletörődve várják sorsukat. Vannak, akik azt is kitalálják előre, hogy milyen módon szeretné, ha búcsút vennének tőle, mások rendkívül morbidnak találják ezt. Vannak, akik képtelenek végignézni, hogy szerettük lehunyja utoljára a szemét, mások a végsőkig kitartanak és utolsó pillanatig fogják a kezét. Ezzel párhuzamosan pedig fontos tudni, hogy a gyász egy folyamatos munka, melynek során fontos, hogy mindenki megélje a saját érzelmeit, nem szabad elnyomni a szomorúságot, hiszen az hosszútávú problémákhoz vezethet. Nem az a cél, hogy egyik pillanatról a másikra megszűnjön a bennünk lévő üresség, sokkál inkább az képesek legyünk ezzel az érzéssel együtt élni, megértsük és elfogadjuk azt. 

Történetünk főszereplője, Clover egy hihetetlenül érdekes és kiemelten fontos munkát tudhat a magáénak. Ő egy haláldúla. A haláldúla feladata az, hogy segítse az egyént és családját abban, hogy a lehető legjobb döntéseket hozzák meg azzal kapcsolatban, hogyan töltse az adott személy élete utolsó szakaszát. Segíthet a temetés megszervezésében, de az is lehet, hogy csak ott ül és fogja a haldokló kezét. Lehet, hogy segít kiválasztani a ruháját, amiben szeretné, ha eltemetné, de az is lehet, hogy az éltének a történetét hallgatja meg. Csodálatos szakma, és a mai modern társadalomban, amikor egyre több és több idős ember éli egyedül a mindennapjait egy igazán szép lehetőség arra, hogy tényleg méltósággal hagyják itt a földi világunkat. 

Clover arra tette  fel az életét, hogy támogatást nyújtson a haldoklóknak. Bár hivatástudata csodálatos, de az első pillanattól kezdve látszik, hogy leginkább azért helyzete magát háttérbe életének elmúlt 13 évében, mert éppen külföldön volt, mikor imádott nagypapája elhunyt. Az idős úr egyedül halt meg az irodájában, így a fiatal nő elhatározta, hogy mindent megtesz azért, hogy minél kevesebb ember járjon ugyanígy. A sok kliens között azonban szép lassan elveszett. Szorgosan körmölte a haldoklók utolsó gondolatait a MEGBÁNÁSOK, a TANÁCSOK és a VALLOMÁSOK füzetébe. Nem felejtkezett el senkiről, időről-időre elővette őket és aszerint alakította a saját életét. Teszem azt, ha valaki megbánta, hogy soha nem evett mangót, akkor ő az adott illető tiszteletére  vett egy mangót és megette. Ha megbánta, hogy nem tanult meg tangózni, akkor beiratkozott egy kurzusra. Ha ott nyitotta ki a füzetet, hogy lepje meg magát sűrűn virággal, akkor pedig választott egy szép csokrot. Ő viszont valahol elveszett, teljesen begubózott és nem akart senkihez sem közel kerülni, mert a kötődés magában hordozza a veszteség lehetőségét is. Tudta, hogy az ő élete kitöltené ezeket a füzeteket, hiszen számtalan dolog van, amit már 36 évesen is bán, de képtelen volt kilépni a saját csigaházából. 

A dolog akkor változik meg, mikor beköltözik az új szomszéd Sylvie, továbbá találkozik az új kliensével, Claudiával. A két nő akarva-akaratlanul is formálta Clover személyiségét. Szép fokozatosan elkezdett kinyílni, végül pedig megtalálta a gyógyuláshoz vezető utat. 

Claudia alakja hihetetlenül kedves lett számomra, megszerettem az idős hölgyet. Ahogy Clover, úgy én sem tudtam egyszerű kliensként tekinteni rá, az pedig kifejezetten szép volt, ahogy a két nő élete összekapcsolódik. Ahogy a múlt és a jelen találkozik.

Sylvie személyisége egy kicsit sok volt számomra. Én is intorvertált vagyok, de engem néha kifejezetten zavarnak az olyan emberek, akik állandóan túlpörögnek. Igaz, én nem is vagyok annyira antiszociális, mint Clover, így engem nem is kellene löködni a programok felé. Mindenesetre nagyon megkedveltem őt is a maga szeleburdi módján. 

Leo, az idős úr szintén a szívem csücske volt, bárcsak én is mahjongozhatnék vele. 

A könyvben hihetelen sok szép és csodás gondolat van az életről, a halálról és a gyászról is. Én rengeteg idézetet kijegyzeteltem magamnak, igazán lélekemelő olvasmány volt. Ahogy a bevezetésben írtam, fontos szerepet játszik a könyben a halál és az elmúlás is, de közben meg egyáltalán nem depresszív. Inkább magát az életet élteti és azt sugallja, hogy az ember próbáljon meg minél több dolgot kihozni belőle. A kínálkozó lehetőségeket meg kell ragadni, a szerelmet el kell fogadni, az életet pedig egyszerűen csak élni kell. Lehetőleg úgy, hogy minél kevesebb dolog kerüljön a képzeletbeli vallomások, megbánások és tanácsok füzetünkbe. Ugyanis szép halála annak lehet, akinek szép volt az élete is. 

Maga a kötet szerintem csodás, imádom a borítóját. Nekem az jutott eszembe róla, hogy az ember elengedi az összes megbánását, megvallja a bűneit így felszabadul a lelke, melyek galambként repülnek el a messziségbe. Így maga az ember is könnyebbé válik, felszabadul a mérgező gondolatok béklyójából és végül táncra perdül.

Nekem ez a könyv most nagy szerelem lett, így nem meglepően csak ajánlani tudom nektek. Az egyik legszebb és legszerethetőbb történet, amit az elmúlt hónapok során olvastam. Olvassátok, szeressétek!

https://buddhizmus.hu/hu/dharmaonline/halando-let-halhatatlan-elet

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A könyv központi eleme a halál és így maga a gyász is,  így a mostani játékban is azokra a regényekre koncentrálunk, amelyekben megjelenik az elmúlás témaköre. 

Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi annak a könyvnek a címe, ahonnan származik az adott idézet. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“A gyász az ár, amit meg kell fizetnünk azért, hogy volt merszünk szeretni.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

08.24.: Csak olvass!

08.26.: Szembetűnő

08.28.: KönyvParfé

08.30.: Könyv és más

Read More

Judy I. Lin: Méreggel ​átitatott varázslat (A tea könyve 1.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Next21 Kiadó jóvoltából már olvashatjuk a tajvani írónő, Judy I. Lin debütáló regényét, a Méreggel átitatott varázslatot, amely egyike az ázsiai kultúrára épülő fantasyknak. Tartsatok bloggereinkkel, és ne feledjétek, hogy blogturnénk végén tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménypéldány!

Korábban ​büszke voltam a kezemre. Most, ha megpillantom, csak arra tudok gondolni: ezzel a két kezemmel temettem el anyámat – így kezdődik ez a fiatal felnőtteknek szóló történet.

Nem elég, hogy elveszítette az édesanyját, Ning azzal is tisztában van: az ő hibája volt. Teát főzött, amelyről nem tudta, hogy méreg van benne – és az édesanyja ezt itta meg, ebbe halt bele. A tea, amiben méreg van, most Ning testvérét, Shut is elveheti Ningtől.

A lány értesül róla, hogy a teafőzés ősi, varázslatos művészetében mérik össze erejüket a királyság legnagyobb tudású teafőző mesterei, ezért ő is odautazik, hogy részt vegyen a versenyen. A győztes egy kívánságát a királykisasszony teljesíti – Ningnek talán ez az egyetlen esélye, hogy megmentse testvére életét.

A királyi udvart azonban csalárdság és ármányok szövik át – felbukkan egy jóképű, rejtélyes fiú, akinek megdöbbentő titkai vannak. Ning egyre mélyebben belekeveredik valamibe, és mire észbe kap, már nagyobb veszélyben van, mint testvére, Shu.

Az utóbbi időben teljesen oda meg vissza vagyok az ázsiai történetekért, így a Méreggel átitatott varázslat című könyvet is végül nagy lelkesedéssel kezdtem el olvasni. Bevallom, kicsit féltem, mert először nem gondoltam volna, hogy kíváncsi vagyok a történetre, de aztán elgyengültem. Inkább a szemem döntött, mint a józan eszem, és amikor megláttam, hogy milyen csodálatos lesz ez a kötet kapva kaptam az alkalmon és végül csatlakoztam a turnézók csapatához. 

Nagy lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba, de aztán elég hamar realizáltam, hogy ez a regény nem a nagy izgalmaival fog engem elkápráztatni. Egy kissé lassú a történetvezetés, különösen izgalmasnak sem mondanám, nekem összességében mégis tetszett Judy I. Lin regénye. Tisztában vagyok a hibáival és hiányosságaival, de a regény hangulata, atmoszférája, a teához és a teanövényekhez kötődö mágia nagyon tetszett. Maga az ötlet hihetetlenül zseniális, így bevallom én ezeket a kicsit unalmasabb részeket is érdeklődve olvastam. A végére azonban nagyon felpörögtek az események, és teljesen biztos vagyok benne, hogy a folytatást is el szeretném olvasni. 

A Méreggel átitatott varázslat egy érdekes történet arról, hogy mire is képes az ember annak érdekében, hogy megmentse azt, aki kedves a szívének. Egy könyv a mágiáról, a tea erejéről és egy versenyről, melynek a megnyerése mindennél fontosabbá válik Ning számára. Az udvari élet azonban ismeretlen a falusi lánynak, a hatalmasok játszmáját realizálva vajon melyik oldalon találja magát? Képes lesz átlátni a cselszövések és ármányok tengerén, és meg tudja menteni a testvére, vagy éppenséggel a saját életét? 

A cselekmény nem túl izgalmas, az tény, hogy az olvasó nem rágja tövig a körmét. Ha azonban valaki szereti a lassú történetvezetést, akkor valószínűleg nem fog nagyot csalódni a könyvben. A mágia jelenléte hihetetlenül jót tesz a történetnek, engem teljesen elvarázsolt a teák világa. Hihetetlenül érdekesnek és izgalmasnak találtam, hogy egy jó mester mire lehet képese pusztán a teák segítségével. Ha az írónő egy kicsit pörgősebbre és eseménydúsabbra szőtte volna a szálakat, akkor mindenképpen egy 5 csillagos regényről lenne szó. Persze ezzel nem azt mondom, hogy nem történik semmi a kötetben, mert ha más nem is, a próbák és a politikai cselszövések tényleg garantálhatnák az izgalmas történetet. De valahogy kissé szürkének éreztem ezeket a részeket, nem volt benne kellő mélység és kellő erő. Szerettem volna együtt élni és lélegezni a karakterekkel, de valahogy távolinak éreztem őket. Nem tudtam azonosulni a problémáikkal és helyzetükkel. Ugyan az utolsó néhány oldal kellően izgalmasra sikeredett, de még ez sem tudja feledtetni az olvasóval a többi kevésbé érdekes eseményt. 

A történet középpontjában nem feltétlenül a versenyek állnak, sokkal inkább a politikai cselszövések kerülnek előtérbe. Úgy érzem, ha kicsit több lett volna az előbbiből és kevesebb az utóbbiból, akkor minden olvasó egy kicsit magasabbra értékelné a kötetet. Persze így sem volt borzalmas, de azért kiemelkedőnek vagy erősnek sem mondanám. 

A kötet hangulata nagyon jó, olvasás közben többször is úgy éreztem, hogy meginnék egy jó kis teát. Plusz többször is erőteljesen elgondolkodtam azon, hogy kicsit jobban utánanézek annak, hogy melyik növénynek milyen hatása is van a fogyasztójára. 

A szereplők érdekesek voltak, de mivel nem éreztem kellően közel magamhoz őket, így csak nagyvonalakban tudok róluk beszélni. Ning hihetetlenül tehetséges, ám komoly és mély sebeket rejteget. Nem tud szabadulni attól a gondolattól, hogy ő az oka édesanyja halálának. Ugyan nem ő tette a mérget az italba, a teát ő töltötte ki, így hibásnak érzi magát. Ez a fájdalom pedig mélyen gyökerezik a lelkében. Mikor a testvére is beteg lett, egy lapra tett fel mindent és titokban elindult a versenyre. Imposztornak érzi magát, de szép lassan rájön, hogy igenis van keresnivalója a többiek között. Újdonsült barátja Lian egy igazán szerethető karakter, számomra ő volt a legszimpatikusabb, de sajnáltam, hogy nem kapott elég mélységet a karaktere. Jó lett volna jobban megismerni őt, hiszen hihetetlenül fontos szereplővé nőtte ki magát Ning életében. A szerelmi szál is tetszett benne, ugyanakkor örültem, hogy végül nem vált központi elemmé. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy miként alakul a sorsuk és arra is, hogy a hercegnő milyen meglepetéseket rejteget még számunkra. Amúgy szerintem Zhen hercegnőben is óriási potenciál van, szóval nagyon örülnék neki, ha az ő karaktere is jobban kibontásra kerülne. 

A fordítás szerintem csodás, és bár nem ismerem milyen eredeti nyelven, még így is meg tudom állapítani, hogy Weisz Böbe brutál jó munkát végzett. A könyv könnyen és gyorsan olvasható, az ázsiai atmoszféra átélhető és európai szemmel is élvezhető. Úgy érzem, hogy a kötet semmit sem veszített a hangulatából a gondos munkának köszönhetően. A nyelvezete remek, csak jót tudok mondani róla. 

A kiadás egy csoda. Az élfestésről képtelenség nem megemlékezni. Teljesen oda meg vissza vagyok érte, de ez nem lehet meglepetés számomra, hiszen a hazai könyves piacon a kiadó munkássága ezen a téren kiemelkedő. Mindig csodálatos munkát végeznek, egyszerűen le a kalappal előttük. 

Összességében bár élveztem a könyv olvasását, nem mehetünk el szó nélkül a hibái mellett sem. Nem feltétlenül azt kaptam, amit vártam, de valószínűleg egy igazán jó pillanatomban sikerült elolvasni, így a lassúsága nem rontott az esetemben olyan sokat az olvasás élményén. Korántsem tökéletes munka, de én mérhetetlenül kíváncsi vagyok a folytatásra. Őszintén bízom benne, hogy a folytatás bőven kárpótol majd minket és végül elégedetten fejezzük be a sorozatot. Ha szeretitek az ilyen jellegű történeteket, akkor mindenképpen adjatok esélyt a Méreggel átitatott varázslatnak is. 

Értékelés: 5/4-es alá

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  

Nyereményjáték

Nem titok, hogy a történetben nagy szerepet kap a teakultúra, és ezen turnénk játéka is erre a témára épül. Minden állomáson megtaláljátok egy növény hiányos elnevezését, a ti feladatotok pedig kitalálni, hogy melyik növényre gondoltunk, valamint beírni a helyes megfejtést a Rafflecopter megfelelő dobozába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

NÖVÉNY

c_ t _ _ _ fű

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

08. 20. – Fanni’s Library

08. 22. – Csak olvass!

08. 24. – Könyv és más

08. 26. – Utószó

08. 28. – Hagyjatok! Olvasok!

08. 30. – Dreamworld 

Read More

Kristin Harmel: Elveszett ​nevek könyve

Sziasztok!

A holokauszt és a II. világháború témája már nagyon régóta az érdeklődésem középpontjában áll, így minden ígéretesnek tűnő történetre azonnal lecsapok. Nagy szerencsémre a kiadónak hála most lehetőségem volt elolvasni a kötetet, de mielőtte írok róla nektek, lássuk miről is szól a történet. 

Eva ​Traube Abrams, egy fél lábbal már nyugdíjban lévő floridai könyvtáros épp könyveket rak a helyükre, amikor a szeme megakad egy fényképen a New York Timesban. Ledermed; egy olyan könyv szerepel a képen, amit több mint hatvan éve nem látott. Egy olyan könyv, amelyben ráismer az Elveszett nevek könyvére.
A hozzá tartozó cikk arról szól, hogy a nácik Európa szerte kifosztották a könyvtárakat a II. világháború idején – erre Eva is jól emlékszik – és a kutatásról, hogy a köteteket visszajuttassák azokhoz, akiktől réges-rég elvették azokat. A képen szereplő könyv – egy 18. századi vallásos szöveg, amiről azt hitték, hogy elvitték Franciaországból a háború idején – az egyik legérdekesebb eset. Most a berlini Zentral- und Landesbibliothekben található, és tartalmaz valamiféle kódot, de a kutatók nem tudják, honnan került oda, sem azt, hogy mit jelent. Csak Eva tudja a választ, de vajon van ereje visszatérni a régi emlékekhez?

1942-ben, még egyetemistaként, Eva kénytelen volt elmenekülni Párizsból és a Szabad zóna egyik hegyi kisvárosában menedéket találni, ahol elkezd személyi okmányokat hamisítani zsidó gyerekek számára, akik a semleges Svájcba menekülnek. De az emberek eltörlésének ára van, és a titokzatos, jóképű hamisítóval, Rémyvel együtt Eva úgy dönt, hogy ki kell találnia, hogyan őrizze meg azoknak a gyerekeknek a valódi nevét, akik túl kicsik ahhoz, hogy emlékezzenek rá, kicsodák is valójában. Az Elveszett nevek könyvében vezetett feljegyzéseik még fontosabbá válnak, amikor az ellenálló-sejtet, amelynek dolgoznak, elárulják, és Rémynek nyoma veszik.

Kristen Harmel regénye egy igazán érdekes és izgalmas történet, mely a II. világháború egy olyan szeletét mutatja be az olvasójának, amiről talán eddig keveset hallhattunk. Az Elveszett nevek könyve egy rendkívül szerethető olvasmány egy olyan fiatal lányról és tulajdonképpen a csapatáról, akik félelmet és fáradtságot nem ismerve azon fáradoznak, hogy új személyazonosságot kölcsönözzenek azoknak, akiknek a legnagyobb szüksége van rá. 

Nagyszerű regény szeretetről, túlélésről, a reményről és arról, hogy az emberi lélek még a legsötétebb időszakban is képes diadalmaskodni a rossz felett.  

A történet szerint Eva és családja Franciaországban élnek. Egy nap azonban a fiatal lánynak menekülnie kell a fények városából, hiszen megkezdődött a zsidók begyűjtése. Eva és édesanyja elindul, és a Szabad zóna egyik hegyi kisvárosában talál menedéket. A tervük, hogy onnan Svájcba szökjenek. A helyzet azonban kortántsem olyan egyszerű, hiszen a két nő teljesen máshogy gondolkozik. Eva édesanyja egyetlen célja, hogy megmentsék valahogy a férjét, a helyzet azonban egyre kilátástalanabbá válik. Egyre jobban magába fordul, elveszíti a realitásérzékét és egyre csúnyábban viselkedik a lányával. Eközben Eva, aki tehetségesen rajzol, szép lassan rájön arra, hogy milyen módon segítheti leginkább a háborús menekülteket. Művészi kézsége és precizitása a környék egyik legjobb hamisítójává teszi, számtalan gyermek és menekülő számára biztosított hivatalosnak tűnő okmányt. 

Egy idő után azonban rájön arra, hogy az emberek eltörlésének ára van, és a titokzatos, jóképű hamisítóval, Rémyvel együtt Eva úgy dönt, hogy ki kell találnia, hogyan őrizze meg azoknak a gyerekeknek a valódi nevét, akik túl kicsik ahhoz, hogy emlékezzenek rá, kicsodák is valójában. Egy bonyoltult kód segítségével megalkotják az Elveszett nevek könyvét, így a háború után talán minden gyermek hazajuthat majd a családjához. Eva és Rémy egyre közelebb és közelebb kerül egymáshoz, ám

a nácik folyamatos előretörése miatt elszakadnak egymástól. Vajon egymásra találhatnak újra, vagy a háború végleg elszakítja őket egymástól? Képesek lesznek arra, hogy helyt álljanak az egyre nehezebb helyzetben és meg tudják menteni a városban bújkáló gyermekeket? És ami talán a legfontosabb, vajon túlélik ezeket a borzalmakat, vagy az életükkel fizetnek a hősiességükért? 

A cselekmény tulajdonképpen két szálon és két történeti idősíkon fut. A jelenben Eva útját követhetjük végig, amíg megérkezik Németországba, hogy évtizedek elteltével magához vehesse az Elveszett nevek könyvét. Ez a szál azonban egyáltalán nem hangsúlyos. Az írónő sokkal nagyobb figyelmet fordít a múltbéli eseményekre, Eva és Rémy kapcsolatára. Az első pillanattól kezdve szeretne hinni az olvasó abban, hogy a történetük boldog véget érhet, de vajon a legsötétebb időkben kibontakozhat-e a szerelem? Két teljesen különböző ember egymásra találhat-e boldogságban, ha a háború mellett a család is rossz szemmel nézi a kapcsolatuk alakulását. 

A regény rendkívül olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet vele haladni, csak úgy faltam a lapokat. Bár a történet nagyon tetszett, új kedvencet mégsem avattam. Az Elveszett nevek könyvének a cselekménye lenyűgözött és teljesen magával ragadott Eva tehetsége és munkája, de valahogy mégsem tudtam imádni a történetet. Ennek talán Eva anyukája volt az oka, engem borzasztóan irritált az ő személyisége. Minden idegszálammal próbáltam megérteni a viselkedésének okát. Tudom, hogy a veszteség, amit elszenvedtek mindenkire máshogy hat. Amíg Eva új célt talált magának, addig az anyukája elsüllyedt a fájdalom mocsarában. Képtelen volt előre nézni, a lányát pedig egyre csak gyötörte. Sokszor felvontam a szemöldökömet olvasás közben, valahogy teljesen élet és szituáció idegen módon reagált bizonyos dolgokra. Értem én, hogy türelemre van szükség a megértéséhez, de engem hihetetlenül idegesített. Ez pedig sokat rontott az olvasás élményén. 

A regény vége viszont nagyon tetszett, igazán szívmelengető pillanatnak lehet tanúja az olvasó. Egyszerűen imádtam és az első pillanattól kezdve reménykedtem valami hasonlóban.

Összességében csak ajánlani tudom mindenkinek Kristin Harmel legújabb magyarul megjelent regényét, az Elveszett nevek könyvét. A téma igazán érdekes és izgalmas, számomra teljesen újszerű volt, nem olvastam még ilyen típusú történetet. Még ugyan nem olvastam eddig semmit az írónőtől, de ezek után bátran nyúlok majd a regényeihez. Ugyan új kedvencet nem avattam, de Eva és Rémy karakterét örökre a szívembe zártam. Ha szeretitek a hasonló történeteket, mindenképpen adjatok egy esélyt a kötetnek. 

Értékelés: 5/4.5

A recenziós példányt szeretném még egyszer megköszönni a Maxim Kiadónak. Ha tetszett a könyv, akkor ITT tudjátok közvetlenül a kiadó oldaláról megrendelni. 

Read More

Fiala Borcsa: Lepkebáb + Nyereményjáték

Sziasztok!

Fiala Borcsa legújabb ifjúsági regényében megismerhetjük az iskolás Lizát, akinek nem elég baj, hogy a magánéletében is sok veszteség érte, de ráadásként egy nap megnyílik alatta szobája padlója és egy teljesen más világba csöppen. A Lepkebáb különleges, érzékeny és izgalmas történet a felnőtté válásról, a bátorságról és a felelősségvállalásról. Tartsatok három bloggerünkkel, és nyerjétek meg a Kolibri Kiadó által felajánlott példányt!

Liza világa kerek és biztonságos.

Aztán kiderül, hogy mégsem annyira tökéletes, mint hitte, de hát legkésőbb kamaszkorában mindenki rájön erre. Arra viszont nem számított, hogy egy szokványos délutánon megnyílik alatta a padló, elnyeli a sötétség, és kezdetét veszi végtelennek tűnő, világokon, veszélyeken, kemény próbatételeken keresztül vezető útja.

A megpróbáltatások során súlyos kérdésekben kénytelen dönteni: élet, halál, becsület, felelősség. Egy különös házban bepillanthat a lehetséges jövőjébe, és egy szigeten megtalálja a szerelem is.

Tinédzsernek lenni a világ egyik legnehezebb dolga. Hihetetlenül nehéz időszak az életünkben, a különböző testi és lelki változások megijeszthetik és összezavarhatják az embert. Ahogy növünk, egyre több és több dolog kezd el érdekelni minket. Régi kedves és megszokott dolgaink unalmassá és gyerekessé válnak, megváltozik a stílusunk és a viselkedésünk is. Szerelmesek leszünk, megtapasztaljuk a hormonok őrijtő hatását. Megtudjuk, hogy milyen az, amikor egyik pillanatban a felhők felett járunk két méterrel, majd a mélybe zuhanunk, látszólag minden ok nélkül. Egyre jobban érdekelni kezd minket a külsőnk, ráadásul mások véleménye is egyre meghatározobbá válik. Ez egy igazán őrjítő utazás, minden mélységével és magasságával. Azt hiszem, hogy bátran kijelenthetem, hogy a legjobb és legtöbb, amit az ember tehet ilyenkor, hogy megpróbál túlélni. Fiala Borcsa könyve pedig pontosan egy ilyen metaforikus utazást ír le a könyvében. 

A Lepkebáb a Kolibri Kiadó  #POV nevű könyvsorozatában kapott helyet. A sorozat célja, hogy olyan könyvekkel kedveskedjen a 14 évesnél idősebb olvasók számára, amik a szerelemről, a barátságról és a közelgő felnőtté válásról szólnak. Továbbá erősen megjelenik a köteteikben a felelősség és az egyéni felelősségvállalás kérdése. 

A könyv egyik legnagyobb erőssége a felnőtté válás metaforája. Ugyan már régen kinőttem ebből a korból, talán már duplán is, de mégis tudtam azonosulni Liza karakterével. Hiszen mindannyian hasonló problélmákkal küzdöttünk. Bár felnőtt vagyok, de még él bennem ez a 13-14 éves fiatal lány, aki éppen elindult a nővé válás rögös útján. Emlékszem a kétségeire, nehézségeire, fájdalmaira és arra az érzésre, hogy soha senki nem lesz képes megérteni a fájdalmát. Fiala Borcsa regénye pedig ezt az énemet varázsolta elő a regényével. 

A Lepkebáb egy igazán érdekes és izgalmas történet egy fiatal lányról, aki elindul a felnőtté válás rögös útján. Egy történet, melyben a különböző kalandok során Liza megtapasztalja a tinédzserkor és felnőtté válás minden egyes kellemes és kevésbé kellemes pillanatát. 

Nagyon vártam már, hogy sorra kerítsem ezt a kötetet. Még júniusban volt szerencsém részt venni a kötet bemutatóján, ahol is Viszkok Fruzsi beszélgetett a szerzővel a könyvről. Már akkor nagyon megtetszett a regény koncepciója, hihetetlenül érdekesnek és izgalmasnak tűnt a cselekmény. Most végre januárban sikerült sorra kerítenem a könyvet és őrült lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba. Ugyan nem érzem, hogy új kedvencet avattam, az vitathatatlan, hogy nem volt nehéz dolgom, hiszen a kötet olvastatta magát. Kezdetben kicsit lassabban haladtam, de aztán szerencsére néhány oldal után felvettem a fonalat és elég gyorsan sikerült is befejeznem a könyvet. 

A cselekmény hihetetlenül érdekes és izgalmas, a szerző által használt metaforák érthetők és könnyen feldolgozhatók. Az első pillanatól kezdve tiszta az olvasó számára, hogy a regény lapjain Liza felnőtté válását követhetjük végig. Az atmoszféra kicsit sötét, kicsit a Coreline és a titkos ajtó, és Alice Csodaországban jutott róla eszembe. Bár a kalandok nagyon tetszettek, valahogy mégis rengeteg hiányérzet maradt bennem. Sem a cselekményt, sem pedig a mellékszerepelőket nem éreztem kellően kidolgozottnak. Maga a metafora szerintem zseniális, de valahogy ebben a hosszúságban nekem ez nem működött tökéletesen. Vagy sokkal rövidebbnek, vagy pedig hosszabbnak kellett  volna lennie. Nem azt mondom, hogy ebben a formában nem élvezhető a könyv, mert ettől függetlenül kifejezetten szerettem. 

Maga a cím is egy tökéletes metafora. Tinédzserként mindannyian esetlen kis hernyónak érezzük magukat, de ahogy telik az idő, csodálatos pillangóvá válunk. A felnőtté válás nem egyszerű folyamat, de végül mindannyian túljutunk arra. 

Nagyon tetszett Liza jellemfejlődése. A kalandok hatására szép lassan igazi felnőtt nővé vált, olyanná, akire a 13 éves kori énje is büszke lenne. Rájön arra, hogy nem a külső a lényeg, hanem hogy milyenek is vagyunk valójában. Megérti, hogy a fejlődés elengedhetetlen és akkor is tovább kell az embernek mennie, ha akkor abban a pillanatban úgy érzi, hogy nem képes rá. Megküzdött a belső démonaival, hangulatváltozásaival. Végül pedig egy erős és magabiztos fiatal nőként térhet haza. 

Összességében ajánlom mindenkinek Fiala Borcsa könyvét. Ha szeretitek az ifjúsági regényeket és éppen a kamaszkor közepén jártok, vagy csak simán emlékeztek még arra, hogy milyen volt tinédzsernek lenni akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a regénynek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban Fiala Borcsa további regényeinek nyomába eredünk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Úgy is mondhatnánk, hogy a sötétségtől való félelmünk evolúciós örökség, ami a túlélést szolgálja. Úgyhogy nem szabad szégyellned.”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Blogturné Klub

08.14. Könyv és más

08.16. Utószó

08.18. Csak olvass!

Read More

Schmal Róza: A ​Dalam könyve (Nagy folyók haragja 3.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Dalam könyve Schmal Róza: Nagy folyók haragja című trilógiájának zárókötete, mely a Lampion Könyvek jóvoltából a megszokott, csodaszép külsővel jelent meg, hogy még egy utolsó kalandra indulhassunk a szereplőkkel. Ha te is szeretnéd megismerni a nagyívű történet lezárását, akkor játssz velünk, és akár meg is nyerheted a könyv egy példányát.

Ladanniak ​és hurrogónok békét kötöttek. A trónfosztott királyok elmenekültek, a túlélők lassan előmerészkednek a romok alól.

De valóban véget ért a háború? Ha igen, miért késik a régóta vágyott nyugalom? Miért fogynak megállíthatatlanul a hurrogónok, hova tűnnek a lasnapoli kereskedőhajók és miért menti meg korábbi ádáz ellensége a száműzött királyt? Ha pedig a háború csak a kezdete volt egy sötétebb korszaknak, meg lehet-e még fordítani az események baljós áramlását?

Lombmélyfények kerülnek elő a mélyből, kihalt városok népesülnek be ismét, és feledésre ítélt szerelmek lángolnak fel – a feltörő múlt azonban elfeledettnek hitt bűnöket is a napvilágra hoz, és forgószélként kavarja fel Ladann-völgy életét a trilógia záró kötetében.

SCHMAL RÓZA fantasy-trilógiájában kibontakozik a ladanni birodalom története, a nemesi családok hatalomért és szerelemért folytatott harca. A lenyűgöző, képzeletbeli középkori világot a szerző által rajzolt, a kötetekben bekövetkező változásokat megjelenítő térkép, családfák, vadonatúj városképek, és egy teljessé vált ladanni lexikon egészíti ki.

A trilógia első és második része teljesen belopta magát a szívembe (igen, már mindenkinek IS ajánlottam a családomban) így nagy várakozással tekintettem a sorozat utolsó részére, bár bevallom, kissé ambivalens érzéseim voltak. Egyrészről nagyon vártam, hogy folytathassam ezt a nagyszerű sorozatot, másrészről viszont aggódtam, hogy túlságosan nagy elvárásaim vannak vele szemben. Arról pedig nem is beszélve, hogy ezzel a kötettel elérkeztem az utolsó részhez, a szívnek kedves történeteket pedig nagyon nehezen tudja elengedni az ember. Kezdetben ugyan nehezen haladtam az olvasással, hiszen a második rész elolvasása óta már eltelt egy év, a könyvben pedig olyan sok név van, hogy kellett egy kis idő, mire sikerült elkapni a fonalat. Ezt követően azonban nagyjából átkoztam minden olvasás nélküli percet. A cselekmény fordulatokban gazdag és hihetetlenül izgalmas. A rövid fejezetek miatt könnyebben magával ragadott az olvasás izgalma és egyszer csak azt vettem észre, hogy az utolsó oldalnál járok. Azt hiszem, hogy rosszat nem is igazán tudok mondani a történetről. Schmal Róza lenyűgöző és igazán részletgazdag világot teremtett és hihetetlenül megérdemelné a széleskörű ismertséget és a népszerűséget.  

A történet semmit sem vesztett a varázsából, sőt az én szememben egy teljesen új szintre lépett. Imádtam, ahogy az írónő keverte a lapokat, izgalmakból és fordulatokból a lezárásban sem volt hiány. Érdekes, hogy mennyire a szívemhez nőtt az egész sorozat, hiszen a sok szereplő az első kötetben kissé elbizonytalanított (nehezen vettem fel a tempót és sokat szenvedtem azon, hogy ki-kicsoda) most azonban ez az érzés semmissé lett. Igaz, hogy kellett egy kis idő az akklimatizálódásra, de aztán mindenkit régi kedves ismerősként köszöntöttem. Izgultam, hogy mindenki megkapja a méltó lezárást és bíztam abban, hogy végül minden vihar elcsitul és végre eljön a hőn áhított béke. 

A történet tulajdonképpen pontosan ott folyatódik, ahol az előző véget ér. A ladanniak ​és hurrogónok ugyan békét kötöttek, de a békének komoly ára volt. II. Kawal Iobredán lemondott a trónról és a rég elveszettnek hitt fia követi őt a trónon. Wal azonban boldogtalan, hiába tesz meg mindent, hogy újjáépítse a lerombolt várost, szemében mégis szomorúság bujkál. Vajon mit rejt a szíve? Mi után vágyakozik olyan hevesen. Kord Norlamond elmenekült, Davdon Ín foglalta el a hurrogónok trónját. De vajon Kord Norlamond képes lesz visszafoglalni azt? Mi köze van a vörös hajú nőhöz és a kalózokhoz? És talán ami a legfontosabb, mi lesz végül a Pasenord család sorsa? Kiderül végül a királyi család számára, hogy ki állt a hajók elsüllyesztése mögött az első részben?

A cselekmény rendkívül érdekes és izgalmas volt, egy másodpercig sem unatkoztam olvasás közben. Imádtam, ahogy a kirakós darabkái szépen a helyükre kerültek. Schmal Róza igazán ért a történetmeséléshez. Olyan volt az egész trilógia, mint egy csodaszép szőttes, amelyben minden egyes szál komoly és fontos jelentőséggel bír. A végeredmény pedig magáért beszél. A Nagy folyók haragja sorozat egy igazán eredeti és izgalmas fantasy történet, mely ha külföldön íródott volna, valószínűleg már világsiker lenne és mindenki úgy emlegetné a Goodreadsen, mint a Trónok harca utódját. Le a kalappal az írónő előtt, nagyszerű munkát végzett. Nagyszerű lezárást kaptunk, bizton állíthatom, hogy Schmal Róza neve egyet jelent a minőséggel, precizitással. Egy nagyszerű író, aki remélem a jövőben is hódol majd azon szenvedélyének, hogy újabb és újabb világokat teremtsen. Én biztos vagyok benne, hogy minden könyvét elolvasom a jövőben. 

Nagyon tetszett, hogy egyik karaktert sem éreztem elhanyagolva. Mint a kirakós darabkái, úgy idomulnak egymáshoz az emberek. Nem csak léteznek egymás mellett, jelentős hatást gyakorolnak egymás életére ki kisebb, ki pedig nagyobb mértékben. Az én abszolút kedvenceim a Pasenord "gyerekek", Olesla, Olesdan és Iurin, de persze még rengeteg szimpatikus karaktert fel tudnék sorolni. A sorozat abszolút bővelkedik a szerethető karakterekben, és persze vannak olyanok is, akiket egyszerűen csak jó utálni. 

Az írónő egy teljesen új dimenzióba emelte az írását azzal, hogy az illusztrációkat is ő készítette el. A családok címerei, az egyes városok rajzai még közelebb hozzák a történetet az olvasóhoz. A lexikon segítségével pedig ha esetleg még nem jegyeztük meg az ismeretlen szavakat, kifejezéseket akkor gyorsan tájékozódhatunk. A Dalam könyve egy igazi komplex ifjúsági regény, mely garantáltan nem okoz csalódást a zsáner kedvelőinek.  Tetszett, hogy nem félt 'bemocskolni' a kezét és néha igazán erős, szomorú vagy éppen megrendítő pillanatokat okozott ezzel az olvasóknak. Én egyszerűen imádtam, nem is igazán tudnék rosszat mondani rá.

Nem kérdés, hogy ajánlom-e ezt a könyvet. Aki az első két részt imádta, ne várjon sokat az olvasással, aki pedig most ismerkedne a sorozattal, az nyugodtan vágjon bele. Garantáltan nem bánja meg! Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni, ITT pedig bele is olvashatsz a a történetbe. 

Nyereményjáték

A Nagy folyók haragja három kötetében számos város felbukkan, melyek mindegyike Schmal Róza képzeletének szüleménye, és amelyeknek nagy szerepe van a történet alakulásában is. Mostani nyereményjátékunkban épp ezért a trilógiában megjelenő városok betűit kevertük össze, a ti dolgotok pedig csupán annyi lesz, hogy helyes sorrendbe tegyétek a betűket, a megoldást pedig elküldjétek nekünk a Rafflecopter dobozban. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

AZ ÉN VÁROSOM

ARDAVKO

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

08.03. Utószó - extra

08.05. Csak olvass! - extra

08.07. Utószó

08.09. Csak olvass!

Read More

A ​Dalam könyve (Nagy folyók haragja 3.)- Könyvjelzők + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Dalam könyve Schmal Róza: Nagy folyók haragja című trilógiájának zárókötete, mely a Lampion Könyvek jóvoltából a megszokott, csodaszép külsővel jelent meg, hogy még egy utolsó kalandra indulhassunk a szereplőkkel. Ha te is szeretnéd megismerni a nagyívű történet lezárását, akkor játssz velünk, és akár meg is nyerheted a könyv egy példányát.

Ladanniak ​és hurrogónok békét kötöttek. A trónfosztott királyok elmenekültek, a túlélők lassan előmerészkednek a romok alól.

De valóban véget ért a háború? Ha igen, miért késik a régóta vágyott nyugalom? Miért fogynak megállíthatatlanul a hurrogónok, hova tűnnek a lasnapoli kereskedőhajók és miért menti meg korábbi ádáz ellensége a száműzött királyt? Ha pedig a háború csak a kezdete volt egy sötétebb korszaknak, meg lehet-e még fordítani az események baljós áramlását?

Lombmélyfények kerülnek elő a mélyből, kihalt városok népesülnek be ismét, és feledésre ítélt szerelmek lángolnak fel – a feltörő múlt azonban elfeledettnek hitt bűnöket is a napvilágra hoz, és forgószélként kavarja fel Ladann-völgy életét a trilógia záró kötetében.

SCHMAL RÓZA fantasy-trilógiájában kibontakozik a ladanni birodalom története, a nemesi családok hatalomért és szerelemért folytatott harca. A lenyűgöző, képzeletbeli középkori világot a szerző által rajzolt, a kötetekben bekövetkező változásokat megjelenítő térkép, családfák, vadonatúj városképek, és egy teljessé vált ladanni lexikon egészíti ki.

Már megszokhattátok tőlem, hogy időnként ingyenesen letölthető könyvjelzőkkel jelentkezem. Schmal Róza trilógiája óriási kedvenc lett nálam, így nem is kellett sokat töprengenem azon, hogy milyen extra tartalommal jelentkezzek. Bevallom, óriási könyvjelző fan vagyok, szerintem a könyves kiegészítők terén a gyertyák mellett ez a másik legnagyobb függőségem. Egy szeretett könyvhöz pedig hozzá illő könyvjelző dukál, így készítettem néhányat. Szóval fogadjátok tőlem sok szeretettel a legújabb alkotásaimat. Néhány nap múlva pedig elolvashatjátok a véleményemet is a regényről. 

Ha a képre kattintotok, akkor le is tudjátok tölteni mindegyiket. 

Nos ennyi is lett volna a mostani extra bejegyzésem. Nektek melyik lett a kedvencetek? Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor kérlek írjátok meg kommentben és akkor igyekszem még hasonló tartalmakat gyártani, illetve írjátok meg azt is, hogy milyen könyvjelzőket látnátok még szívesen letölthető formában. Abban az esetben, ha fotót készítetek a könyvről és bármelyik letöltött kiegészítőről, akkor nyugodtan jelöljétek meg a Blogturné Klubot és engem, hadd gyönyörködjünk a képeitekben. 

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni, ITT pedig bele is olvashatsz a a történetbe. 

Nyereményjáték

A Nagy folyók haragja három kötetében számos város felbukkan, melyek mindegyike Schmal Róza képzeletének szüleménye, és amelyeknek nagy szerepe van a történet alakulásában is. Mostani nyereményjátékunkban épp ezért a trilógiában megjelenő városok betűit kevertük össze, a ti dolgotok pedig csupán annyi lesz, hogy helyes sorrendbe tegyétek a betűket, a megoldást pedig elküldjétek nekünk a Rafflecopter dobozban. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

AZ ÉN VÁROSOM

SRDOTANÁ

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

08.03. Utószó - extra

08.05. Csak olvass! - extra

08.07. Utószó

08.09. Csak olvass!

Read More