A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg Az egyszerű Vadon sorozat második részeként a Wild at Heart - Vad szívvel regény K.A. Tucker tollából. Végre tanúi lehetünk Calla és Jonah fészekrakásának az alaszkai vadon közepén, ahol minden feltétel adott egy közös vállalkozás beindításához. De vajon minden nehézséget átvészel a szerelmük? Tartsatok velünk, és a játékunk megfejtésével akár meg is nyerhetitek a könyv egy példányát.
Calla Fletcher új emberként tér vissza Torontóba, nehezen találja a helyét, és még mindig borzasztóan szerelmes a goromba bozótpilótába, akit maga mögött hagyott. Amikor Jonah felbukkan az ajtajában egy visszautasíthatatlan ajánlattal, rászánja magát, hogy sietve visszatérjen Alaszkába, és együtt belevágjanak izgalmas jövőjükbe.
De Calla hamarosan megtanulja, hogy a legjobb szándék is vezethet be nem tartott ígéretekhez, és kemény ára van a kompromisszumnak – egy belső-alaszkai rönkház éppolyan elszigetelt tud lenni, mint a nyugati tundra világa.
Mialatt Jonah többet tartózkodik távol, mint otthon, Calla egyik szomszédja elhatározza, hogy igazi alaszkaivá neveli őt, a másik szomszédja viszont nagyobb eséllyel fog rá puskát, mint hogy a segítségére siessen. Calla mindeközben keresi a saját útját. A bóklászó vadak világában folyamatosan résen kell lennie, és nem csupán a hideg, sötét, téli hónapokat jellemzik zord körülmények; időnként még a saját ajtaján kilépni is rémisztő.
Vajon milyen sorsra jut végül?
Az egyszerű Vadon című könyvet még két éve olvastam, és nagyon megkedveltem Calla és Jonah történetét. Kapcsolatuk nem indult zökkenőmentesen, igazából két szó jutott anno róluk eszembe: büszkeség és balítélet. Mindketten túl gyorsan ítélkeztek és képtelenek voltak meglátni a másik igaz valóját. Sokkal egyszerűbb volt a cinikus megjegyzések, évődések mögé rejtőzni, mint beismerni, hogy egy kicsit is szimpatizálnak egymással. Egy idő után azonban megtört a jég és szép fokozatosan egymásra találtak. A második rész pedig pontosan ott folytatódik, ahol az előző véget ért.
A Vad szívvel című regény egy igazán szerethető történet arról, hogy milyen nehéz is tud lenni, amikor két ember közösen kezd el életet építeni. Hogy milyen bonyolult tud lenni, ha két teljesen más ember úgy dönt, hogy közös otthont teremtenek és milyen nehézségekkel járhat az összecsiszolódás. Vajon kudarcra van ítélve a vállalkozásuk, vagy képes egy igazi "vadember" és egy nagyvárosi lány kompromisszumot kötni a boldogság érdekében? Képes lesz Calla otthon érezni magát Alaszkában és megtalálja a helyét egy olyan vidéken, ami nem is állhatna messzebb a karakterétől?
Ami igazán tetszett, hogy K. A. Tucker nem finomkodott. Nem csomagolta vattacukorfelhőbe a két fiatal közös életének problémáit. Nem rószaszín szemüvegen keresztül követhetjük végig Calla és Jonah kapcsolatának következő szintjét, sokkal inkább egy igazi és életszagú történetet kaptunk. Összeköltözni soha nem egyszerű, egy óriási elköteleződés ez mindkét fél számára. Ez csak akkor működhet, ha mindketten közös nevezőre jutnak az egyes kérdések során és egyik fel sem érzi úgy, hogy fel kell adnia az életét a boldogságukért. Folyamatosan csiszolódni kell. Ez persze nem azt jelenti, hogy az ember feladja önmagát, sokkal inkább azt, hogy kész arra, hogy kompromisszumokat kössön. Egy közös otthon vásárlása, annak berendezése és felújítása önmagában is nehéz és stresszes feladat. Ha pedig ehhez hozzájön egy új vállalkozás beindítása, vagy csupán az a tény, hogy Calla egy nagyvárosi lány, aki nem feltétlenül az alaszkai vadonra termett, nos gondolhatjátok, hogy feszültség garantált. Szép dolog a szerelem, de vajon meddig lehet elég pusztán az a tény, hogy szereted a másikat? Egy kapcsolatban rengeteg meló van, olykor félre kell tenni az egót és az sem utolsó szempont, ha figyelünk a másikra is.
Calla és Jonah kapcsolata persze tökéletesnek tűnhet a külső szemlélő számára. Az emberek meg vannak veszve a szexi pilótáért és szerencsésnek érzik őket, hogy ott vannak egymásnak és csodaszép helyen élhetnek. De a jól beállított instagram fotók csupán a látszatot jelentik. Azt senki nem tudja, hogy milyen lehet Callának egy olyan helyen élni, ahol egyedül érzi önmagát. Óriási áldozatot hozott annak érdekében, együtt lehessenek. Feladta a nagyvárosi életét és majdnnemhogycsak a semmi közepére költözött csak azért, hogy Jonah boldog legyen. És hogy őszinte legyek, szavakkal el sem tudom mondani, hogy ez engem mennyire idegesített. Jonah egyértelműen manipulatív, amikor nagyon akar valamit, Calla pedig simán benyelte ezeket. Na jó, nem simán, de azért sokkal könnyebben, mint ami szerintem elfogadható lett volna. Nem azt mondom, hogy a lány szent, mert jócskán emelgettem a szemöldökömet miatta is. De az tény, hogy ebben a kapcsolatban ő az, aki áldozatokat hozott. Minden úgy alakult, ahogy Jonah szerette volna. Ez pedig nagyon nem tetszett. Bevallom, jó darabig azon agyaltam, hogy te jó ég, hogyan fogom én ezt a könyvet végigszenvedni. Idegesített Calla és Jonah is, legszívesebben jól megráztam volna mindkettejüket, vagy leültettem volna őket a kanapéra, hogy ebben a formában nagyjából halálra van ítélve a kapcsolatuk, ha ennyire képtelenek közös nevezőre jutni. Egyszerűen nem értettem, hogy miért nem képesek normálisan kommunikálni. Mert hát oké, csodás, hogy jó a szex, de azért ennél egy kicsit több kell egy kapcsolatba. Pláne akkor, ha éppen közös otthont próbálnak teremteni. Féltem, hogy nem térnek észhez és hogy az első rész varázsa sem lesz elég ahhoz, hogy szeressem ezt a történetet. Aztán egy idő után teljesen elkapott a lendület, Muriel és Roy megjelenése pedig abszolút feltette az i-re a pontot.
Szerettem nagyon, hogy szép lassan eljutottak oda, hogy megváltozott mindkettejük hozzáállása. Leginkább Callát szerettem nézni. Imádtam, ahogy megnyerte magának a vén frátert és azt is jó volt látni, ahogy szép lassan megtalálta a helyét a közösségben is. Agnes már az elején elmondja neki, hogy az nem vezet semmi jóra, ha csupán Jonah miatt költözik vidékre Alaszkába. Neki is akarnia kell, meg kell találnia a saját számításait. Nem kezdhet egy új életet egy idegen országban csupán egy férfi miatt. Ennek az igazságtartalmát pedig azt hiszem, hogy nagyon is megtanulja a kötet során. Óriási fejlődésen megy keresztül, tulajdonképpen megtapasztalja, hogy mit is jelenet igazán felnőtté válni.
Calla kezdetben nehezen barátkozott meg a vidékkel, félt az állatoktól és nagyjából mindentől. Mondjuk ez valahol érthető, hiszen Toronto belvárosában viszonylag ritkán kell az embernek attól rettegnie, hogy egy medve felfalja őt. Jonah bár próbálja támogatni őt, de elkapja őt a gépszíj és rengeteget dolgozik. Ahogy haladunk előre a történetben, egyre többet vitatkoznak. Legyen szó a felújításról, vagy éppen arról, hogy a lány mennyit költezik, esetleg Marie furcsa viselkedéséről, minden egyes konfliktus abba az egy irányba mutat, hogy vajon Calla képes-e otthonának éreznek a vidéket és képes lesz-e megszokni az alaszkai vidéket. Kimondott és ki nem mondott félelmek nehezítik az életüket. Vajon elég erős lesz a kapcsolatuk, hogy kibírják a megpróbáltatásokat?
A kedvencem egyértelműen Roy volt, az ő megjelenésével teljesen új dimenziók nyíltak meg előttem. Kicsit olyan volt nekem, mint Ove, Backman regényéből, csak mondjuk még talán nála is nehezebb eset lehetett. Nagyon remélem, hogy a folytatásban is komoly szerepet kap, az pedig csak hab lenne a tortán, ha esetleg valamilyen módon fel tudná dolgozni a múlt fájdalmait. Nagyon szerettem Muriel is, akinek óriási szerepe volt abban, hogy Calla képes legyen otthonaként tekinteni a vidékre. Kimozdította őt a komfortzónájából, célt és elfoglaltságot biztosított neki.
Bár a könyv elején kicsit aggódtam, mégis úgy gondolom, hogy tökéletes és méltó folytatása az első résznek. Összességében nézve nagyon szerettem a történetet. Az első felében még voltak fenntartásaim, de aztán szépen lassan elcsitult minden aggályom, a végére pedig legalább annyira a szívembe zártam a folytatást, mint az első részt. A vége engem kicsit zavart, értem én, hogy beleillik a narratívába, de furcsa dolog számomra kétszer ellőni ugyanazt. No de mindegy, ez abszolút nem rontott már az élményem, csupán felvontam a szemöldökömet és realizáltam, hogy oké, szóval ebben a részben is van miért aggódni.
Az alaszkai táj lenyűgözött, kedvem lenne elutazni, kibérelni egy házat jakuzzival. Csak úgy élvezném a természet csodáit (természetesen távol a medvéktől), iszogatnám a kis teámat, vagy kávémat. Még a hideg sem zavarna, ha láthatnám az északi fényt. Egyszerűen csodás lehet. Bár valószínűleg nem tudnék életvitelszerűen ott élni, de értem, hogy miért szeretnek bele az emberek a tájba. Lenyűgöző lehet.
Összességében szerettem a Vad szívvel című regényt és egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Bár féltem, hogy csalódás lesz, de végül megbarátkoztunk egymással és remek olvasmányélménynek bizonyult. Nagyon várom a folytatásokat! :)
Értékelés: 5/4,5
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. Nyereményjáték
Minden állomáson érdekességeket olvashattok Alaszkával kapcsolatban, a feladatotok megválaszolni a kérdést, ami némi kutatást is igényelhet. A megoldást írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
KÉRDÉS
Alaszka gleccsereinek száma meghaladja a százezret (összehasonlításképp Norvégiának „csak” 1600 gleccsere van), amely az USA területének 4,5%-a és a világ gleccsereinek fele. A legnagyobb gleccser kb. 4 000 m²-es mérete megegyezik Rhode Islandéval. Mi ennek a gleccsernek a neve?
